Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Csüt. Május 25, 2017 11:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem? – Lepődik meg, hiszen… úgy vélte azért megakadályoznák, hogy megszökjön, ha arra vetemedne. – Nos, akkor végülis elég jól végezték a feladatukat. – Vonja meg a vállát. Hiszen odakísérték, és épségben vissza is hozták.
- Ha az embert hagyják végiggondolni a dolgokat… akkor sokkal belátóbbá válik. – Arról nem is beszélve, hogy már a tudat is megnyugtatja, hogy marad fent vérvonala a családjának. És nem rabszolgaként. Igen, ez határozottan megnyugtatja.
- De nem említetted volna, ha nem értékelted volna jobban az egyik fajta izgalmat. – Mosolyodik el a lány is. Hát igen, izgalmas lett volna, ha megszökik, bár… honnan szerzett volna élelmet? Nem vadász, és nem ismeri az erdő csínját-bínját, hogy egyedül képes legyen sokáig életben maradni. Hozzácsapódni egy faluhoz pedig… nem akart senki fejére bajt hozni.
- Szóval egyszerűen csak hagytál volna elmenni? – Pislog, miközben a szájába vesz egy apró szemes gyümölcsöt. – És mégis… miért is lett volna izgalmas így az az út? – Ha nem üldözi? Ha nem indul a keresésére? Mégis miféle izgalmakat rejthet a másik számára, ha egyszerűen hagyja megszökni?
- Mert fenyegetést jelenthetek az öcsém számára. – Ez számára egy nagyon logikus, és egyszerű dolog. – Ki tudja, a helytartó nem tartott volna-e attól, hogy elkezdek embereket toborozni, hogy az öcsém helyett én lépjek a trónra? – Sóhajt fel.
- Az embereknek se akartam hamis reményt adni, hiszen… nem sülne ki semmi jó abból, ha a nevemben lázadozni kezdenének. – Nyíltan legalábbis biztosan nem, egy ellenállást megszervezni pedig nem egyszerű dolog, ahhoz ő nincs megfelelően képezve, hiszen még harcolni is csak nemrégiben kezdett tanulni. – Számukra az a legjobb, ha nem tudják, hogy életben vagyok. - Ez volt a helyes döntés. Aztán ki tudja, ha ügyesen játszik, és az istenek közé emelkedik talán segíthet a népén, és új uralkodót jelölhet ki föléjük. Vagy ő ül majd a trónra.
- Mindig tanítottak arra, hogy a nép a fontos… nem lehet pusztán egy ember a lényeg, hiszen a nép nagy, arcok nélkül… életek nélkül… - Mereng el egy kicsit, és az arcára némi szomorúság ül ki.
- Ezt már akkor se tudtam elfogadni. – Sóhajt fel, és leteszi a poharát. – Mert mégis, mikor él az ember, együtt van másokkal, nap, mint nap látja őket, hogyan gondolhatna mégis úgy rájuk, mintha… nem lennének egyének?
- Azt mondod már számodra se fontosak az emberek. – Pillant a férfira. – Mégis úgy vettem ki eddig, hogy… időnként kiemelsz egyet-egyet a tömegből, akivel aztán foglalkozol, elindítod őket az istenek közé vezető úton. Ők is csupán… olyanok maradnak, mint a többi? – Nem várja, hogy a férfi arról kezdjen beszélni, mennyire is különleges a helyzet, hogy mennyire odafigyel azokra, akikkel foglalkozik, sőt! Éppen az ellenkezőjét gondolja, hogy a másik számára tényleg nincs már értelme egyes emberekre gondolni.
- Szeretsz tanítani. Neked az a fontos. – Tesz egy megjegyzést, miközben ismét felemeli a poharát, hogy igyon. – A hangod, mikor mesélsz… ezt elárulja rólad. – Talán jobb emberismerő, mint azt a másik eddig gondolta róla.
- Mi vagy te? – Teszi fel ki tudja hányadszorra a kérdést. – Nem egy az isteneink közül, legalábbis ezt mondod. – És miért ne próbáljon meg hinni neki? Egyetlen percig fenntartja magának azt a jogot, hogy higgyen a férfinak, bármit is mondjon.
- Eh, borzalmas társaság vagyok. Mindig csak kérdéseim vannak, nem igaz? – Mosolyodik el egy pillanatra. - A testvéreim mindig azzal ugrattak, hogy még szerencse, hogy papnő lesz belőlem, mert borzalmas feleség lennék.


Utolsó Poszt Csüt. Május 25, 2017 10:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel


- Igen, - hiszen nem szokása hazudni, csak, ha így érhet célt. – Szükségtelen megköszönni – ingatja meg a fejét, hiszen nem azért ajánlotta fel ezt, hanem hogy jobban érezze magát. Bár… néha nem érti, hogy miért nem a hagyományos, jól bevált eljárással jár el a lánnyal is, de… nem foglalkozik túlzottan ezzel a témával.
- Ez nem lep meg – bólint, és közben kicsit megnyugtatja a tudat, hogy mégsem ismerte félre a lányt. Egyszerűen csak beigazolódni látszik az, amire már korábban is gondolt. - A katonáimnak nem az volt a feladata, hogy fogságban tartsanak – ad magyarázatot arra, hogy miért tűntek olyan figyelmetlennek, miközben csak a szeme sarkából pillant a lány felé.
- Hm – pillant a lányra, és kicsit felvonja a szemöldökét, ezzel jelezve, hogy ezekkel a szavakkal most felkeltette az érdeklődését. Úgy tűnik, hogy az idő, a tervek és a megfelelő cselekedetek meghozták a gyümölcsüket. – Igen, - bólint végül, miközben tovább szemléli a poharát. Ezeket mind ő is végig gondolta, mikor elengedte a lányt, ezért is merte elengedni.
- Belátó vagy – állapítja meg. A kis rabszolgája máris fejlődött, lejjebb adott a makacsságából, és elkezdte az eszét is használni. Ez nagyon tetsző változás számára. Egy kis elégedettség szállja meg, de csak egy rövid pillanatig, míg nem kezd el azon sajnálkozni, hogy mégsem tette meg, hiszen így egy kis szórakozással kevesebb jut neki.
- Nem mondanám – ingatja meg a fejét, de azért mosolyog. – És ezt sem mondanám – pillant fel a lányra. – Inkább csak más fajta izgalmakat követ az egyik és mást a másik lehetséges út – de úgy tűnik, hogy már döntött. Az életet választotta, egy olyan életet, melynek a végén, ha alkalmassá válik, úgy felemelkedhet.
– Ha megszöktél volna, nem mentek volna utánad a fiaim – vallja be a lánynak, miközben az arcát szemléli mosolyogva. – Ezt adtam utasításba – hogy hagyják, ha futni akar. Ő úgyis megtalálja, ha akarja…
- Miért rendezted így a helyzetet? – hiszen nem tiltotta meg neki, hogy felvegye a fiúval a kapcsolatot. Nem az éj leple alatt mentek, és ha nem vette volna észre a lány, már rég senki se viselkedik vele úgy, mintha rabszolga lenne. Csak ő tartja még mindig magát annak. Pedig valójában már sokkal inkább vendég.
- Majd, ha már kölcsönös lesz a bizalom, nem fogják katonák járni az utakat – válaszol elgondolkozva. Valóban, elég sokat változhatott az a terület, most, hogy új urak vannak, de valahogy meg kell honosítaniuk a hatalmukat, méghozzá olyan módszerrel, hogy hamar megfeledkezzenek a terület lakói arról, hogy akár lázadhatnának is. De ahogy a lány is, úgy a nép is le fog csillapodni. Addig pedig kiiktatják a felesleges egyedeket.
- Az ilyen háborúk… mindig sok áldozatot követelnek – bólint. Teljesen lényegtelen, hogy ki nyer – mind a két oldalról – hiszen szép számmal veszítettek el ők is katonákat, habár biztosan sokkal kevesebbet, mint amennyivel ők végeztek, máskülönben nem kerültek volna ki győztesen. Nem is véletlenül támadtak az éj leple alatt, hanem éppen azért, hogy minél kevesebben vesszenek oda közülük.
- Majd idővel elveszíted kötődésed a többi ember felé - mondja elgondolkozva, miközben belekortyol az italba, amit korábban a lány kitöltött neki. Érzi a nyelve hegyén, a torkában, ahogy alig kapar, hogy mennyire gyenge az ital. - És ha ez megtörténik, végre tisztán fogsz látni. Az emberiséget fogod szemlélni, és nem az egyént - magyarázza, miközben visszateszi a poharat az asztalra.
- Most még hosszúnak tűnik az út, ami előtted áll, de mire közel annyi idős leszel, mint én most vagyok, ez mind csak apróságnak fog tűnni, feltéve, hogy felkelted az istenek érdeklődését - mert hogy ő érdeklődik utána az még nem elég. Felkészítheti, de végül választani mégis csak az egyik démon fog, hogy jó-e számára. Persze általában jó anyagot szokott vinni.

Music: Nincs



Utolsó Poszt Csüt. Május 25, 2017 12:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Tényleg? – Derül fel az arca. - Köszönöm. – Nem gondolta, hogy még egyszer esélyt kap, hot láthassa az öccsét, és talán ezúttal hivatalosan is… talán még beszélhet is vele…
- Igen… szerencsés. – Bólint a lány, és igyekszik nem gondolni azon testvéreire, akik nem jártak ilyen szerencsével. Ők már a túlvilágon vívják a maguk kis harcait.
Ő nem fél kezébe venni a megtöltött poharát, és kortyolni az italból. Elég gyenge, így ha nem iszik sokat, rajta sem fog meglátszani az alkohol áldásos hatása. Persze egyáltalán nem tervezett sokat inni, egyszerűen csak remek kísérő az ételek mellé. Nem érti, hogy a férfi miért habozik nekilátni, hiszen nem olyannak ismerte meg, mint aki bármire is várni szokott.
- Gondolkoztam rajta. – Hazudna, ha azt mondaná, hogy meg sem fordult a fejében a szökés gondolata. – A katonáid nem voltak túl… figyelmesek, elég sok esélyem lett volna, hogy egyszerűen otthagyjam őket. – Mégse tette meg, és ennek is jó oka volt.
- De nem lett volna hova mennem. – Hiszen a városban már ott az öccse, őt nem sodorhatja veszélybe, a templomban azonnal kereshették volna, hiszen már elárulta a férfinak, hogy oda menne, ha elengednék. Mégis merre indulhatott volna? – És ami azt illeti… nem lett volna miért mennem… - Pillant félre. Hát igen. Mégis mihez kezdett volna magával? – A templomba nem térhetek vissza. Ott könnyen megtaláltatok volna. A városban meg… miért veszélyeztettem volna most őket? Az öcsém uralkodik, a nép így nyugodt. – Hiszen pont ezért csinálták ők is. Nem kell lázadástól tartaniuk.
- Nincs értelme megszöknöm. – Hiszen már Azazel sem kényszeríti igazán semmire. Jó élete van itt, bár az, hogy később is így fogja-e érezni, még kérdéses. – Magamtól pedig… talán sosem jövök rá, hogy emelkedhetek az istenek közé… - Hiszen a férfi valami ilyesmit ígért, hogy segít neki…
- Szóval kergetőzni támadt kedved? - Emelkedik meg a szemöldöke. Sosem gondolta volna, hogy a férfi arra vágyik, hogy üldözhesse. - Ha nem ellenkezek folyamatosan már unalmas vagyok? - Biccenti oldalt a fejét.
- Sokat nőtt. – Mosolyodik el. – És egyre inkább hasonlít apánkra. – Ingatja meg a fejét. Persze az arcvonásaira gondol, ahogy a fiúból lassan férfi cseperedik.
- Hogy? Nem. Miért tettem volna? – Vonja össze a szemöldökét. – Az egyik katonát küldtem az öcsémhez, hogy átadja az üzenetem, és pont láthattam az egyik játék alkalmával. – A közelébe se ment se a fiúnak, se a helytartónak. – Senki nem sejti, hogy ott voltam. – Hiszen arról nem volt szó, hogy beszélhet is vele, mármint hivatalosan.
- A város csendes… - Gondolkodik el. – Persze sose volt az utcákon túl zajos éjszaka, de most mégis csendesebb. Katonák járják. – Amit persze sejtett előre, de úgy véli később jobb lesz a helyzet, ha a mexikák már biztosak abban, hogy senki nem fog galibát okozni.
- Sokan meghaltak. – Ezt azonban nem volt nehéz leszűrnie, a sok gyászviseletet látva. Biztosan nem maradt család érintetlenül, főként a nemesek körében. – De az élet… megy tovább. – Még ha őt le is hangolja ez az egész. Hogy tetszett-e neki? Nem, azt nem mondhatná. Hosszú idő eltelik majd, mire a város ismét olyan élettel teli lesz, mint volt.


Utolsó Poszt Szer. Május 24, 2017 10:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel


Kicsit bosszantónak találta, hogy a lány valóban élt a távozás lehetőségével, és tartott attól, hogy nem tér vissza, de nem is parancsolta meg a katonáknak, hogy hozzák. Így aztán a lány addig is maradhatott az öccsénél, ameddig akart. Egyik harcosa sem mondott olyasmit, hogy lassan ideje lenne indulniuk. Előbb-utóbb a férfiak visszaindultak volna a lány nélkül, hiszen megparancsolta nekik, hogy mikorra térjenek legkésőbb vissza. Talán ő lepődött meg végül a legjobban akkor is, mikor visszatért. Ám a visszatérést mégsem fogadta ováció, egyszerűen csak nyugtázta magában, hogy megtörtént, és a továbbiakban látszólag egyáltalán nem foglalkoztatta a dolog.
- Máskor meglátogathatod – válaszol engedékenyen, de közben nem úgy néz ki, mint aki áldott kedvességében engedélyez ilyesmit a lánynak, sőt mintha fásult is lenne. Olyasmi, hogy szívesen vagy hogy nem tesz semmit, az ő szájából sosem fog elhangzani. – Azt sejtem – teszi hozzá epésen, hiszen még soha semmiért nem volt hálás a lány, amit érte tett. Akkor ezért miért lenne?
- Az a fiú – foglal helyet az asztalnál, de nem nyúl a pohárért - szerencsés volt – először, hogy életben maradt, másodszor pedig azért, mert voltak emberek, akik elárulták, hogy kicsoda. Ugyan egyesek féltve őrizték ezt a titkot, mintha a gyermek maga a megváltó lenne, de volt olyan is, aki egy kis fenyítés után bármit elárult. Persze, az információkat le kellett ellenőrizniük, mielőtt döntenek. Ezért is húzódott el ez a dolog ilyen sokáig. Habár aztán elég hamar visszaültettek a trónra. Az új generáció pedig már teljes mértékben ezt a népet fogja szolgálni.
- Volt más, aki szórakoztatott – válaszol a pohár elmélyült tanulmányozása közben.
- Csodálkoztam, hogy visszatértél – pillant vissza a lányra, hogy tekintetét az arcára függessze. – Arra számítottam, hogy megszöksz – szóval most egy kicsit csalódott. – Az… - mosolyodik el az orra alatt - érdekesebb lett volna – mint hogy visszatért. Ám így kénytelen lesz megbízni a lányban, hiszen, ha már egyszer visszajött, miért ne jönne vissza máskor is?
- Milyen volt újra látni? – nyúl a pohár után, hogy mégis belekóstoljon az italba. Habár annak nem sok hatása lesz ránézve.
- Találkoztál a helytartóval? – kérdezi, miközben az egyik ételért nyúl, hogy egyen belőle. – Milyen embernek találtad? – próbálja kiszedni a lányból, hogy tetszik-e neki az, amit látott, vagy ellenére van. Eddig úgy tűnt, hogy semmit sem hagyott megjegyzés nélkül. Miért éppen ez lenne az első alkalom?


Music: Nincs



Utolsó Poszt Kedd Május 23, 2017 11:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
A férfi engedékenysége nem maradt következmények nélkül. A lány visszatérve egészen másként kezdte látni a helyzetét, illetve őt magát. Persze még mindig nem örült annak, hogy rabszolga, és nem is volt feltűnő azonnal a változás. Talán a legfurcsább dolog, amit tett az volt, hogy szolgálót küldött urához, hogy lenne-e kedve vele vacsorázni. Sohasem kereste eddig a férfi társaságát, mindig Azazelnek kellett megjelennie, ha látni akarta.
Persze nem főzetett pompázatos vacsorát, hiszen nem akarta ura élelmét pazarolni, de bőven volt választék, és biztosan nem fognak éhen maradni. Szülőhelyére jellegzetesebb ételeket készíttetett, így talán a férfi is talál újdonságot az asztalon. Ő maga felvette az egyik, a férfi által küldött szépen kidolgozott, gyöngyökkel kivarrt ruhát, és a családja ékszerei közül is most többet öltött magára. A szolgálók hamar elhagyják a szobát, ha a férfi megérkezik, hiszen mindent kikészítettek.
- Szeretném megköszönni, hogy elengedtél, hogy láthassam az öcsémet. – Fogadja mosollyal, amit eddig ritkán láthatott tőle. – Ki sem tudom fejezni a hálámat. – Invitálja a másikat, hogy üljön le, ő pedig helyet foglal mellette. A kancsóért nyúl, hogy édes alkoholos kukoricanedűt töltsön a másiknak, és egy keveset magának is.
- Megnyugtató, hogy legalább a családom egy tagja megmaradt, és… nincs rossz sora. – Viszonylag szabadon élhet, hiszen látszólag ő uralkodik, de persze azzal a lány is tisztában van, hogy valódi hatalom már nincs a kezében. Mondjuk talán ezért kevesebb veszély is leselkedik rá. Ki akarna megölni egy uralkodót, akinek nincs hatalma?
- Hogy teltek a napok a bosszantásom nélkül? – Érdeklődik, hogy kicsit terelje a témát, mielőtt túl érzelgőssé válik. Amúgy is, elhatározta, hogy hálából most a férfival fog foglalkozni egy teljes vacsorán át… hát nem nagylelkű? De az biztos, hogy most nagyon odafigyel, és egyrészt jó szolga módjára kiszolgálja, másrészt jó ágyas módjára elszórakoztatni igyekszik a férfit.


Utolsó Poszt Hétf. Május 22, 2017 11:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel


- Egyik teremtmény sem ér fel a Teremtővel. Nem tudhatjuk, hogy milyen szándékai vannak a Teremtőnek – válaszol a lány kérdésére, amolyan nesze semmi fogd meg jól módszerrel, ahogy azt általában a papok szokták a hívőkkel szemben elkövetni. Ő sem érti, hogy mit miért cselekszik a Mennyei Atya, de az utóbbi évezredekben már nem is nagyon érdekli, hiszen láthatóan sok hasonló testvérével együtt ő sem éri fel ésszel a terveit.
- Csak nehogy késő legyen, mire elhiszed – figyelmezteti, hiszen mikor már a pokolban lesz, hiába fog könyörögni kegyelemért, már senki se fogja elfogadni a lelkét, hiszen az így a kárhozaté lesz… és micsoda pazarlás lenne.
- Részben. És mert egyébként unatkoznék – teszi hozzá ezt a nem éppen elhanyagolható tényt is. Hiszen mi mást kezdhetett volna magával, ha nem cselekszik úgy, hogy Lucifernek jó legyen? Valószínűleg már beleőrült volna az unalomba, vagy a szenvedésbe, ha nem sikerült volna megszöknie a sivatagból.

- Még mindig úgy gondolom, hogy nem jártál volna jól vele, hiszen jóval erősebb támogatókat tudok felmutatni, mint az az isten, aki csak a kisujjamat mozdítottam, és máris elviharzott – hívja fel a lány figyelmét erre a nem éppen elhanyagolható tényre. Alig kellett megerőltetnie magát, hogy amaz elillanjon, habár volt ebben némi félsz is, hiszen, elég erős támogatói vannak Azazelnek ahhoz, hogy ne akarjanak vele sokan ujjat húzni.
- Ó, nem, hagyom, hogy licitáljanak – tréfálkozik, mintha egy lélek-kufár lenne. Bár, végülis az is, hiszen másoknak szerez elemózsiát, nem pedig saját magának. Habár neki is éppen elegendő nyeresége adódik az ilyen üzletekből. Ami nem mérhető emberi pénz mértékegységében.

- Majd megszokod – a ruhát meg lehet szokni. Később pedig egyáltalán nem fog számítani, hogy éppen meztelenül van, vagy felöltözött, mert… nos, mert a hozzáhasonlókat már egyáltalán nem érdeklik az ilyen dolgok. Minden megváltozik. Más lesz a mérvadó.
- Pedig nagy sikere lenne – vigyorodik el már csak a lehetőség gondolatától is. Persze a világért se engedné meg a lánynak, hogy mások előtt mutogassa magát, hiszen… hiszen az övé, már hogy engedné meg neki?
- Igen, az egyik – hiszen több testvérről is beszámolt a lány.
- Életben van – és mondhatni jó egészségnek őrvend. Szerencséje volt, hogy férfiak nem vették még férfi számba, különben legyilkolják vagy feláldozzák az isteneiknek. Így viszont akadt lehetősége életben maradni. Persze, szeretik is az ilyen korú ifjúkat, mikor még abban a korban vannak, amelyikben könnyen irányíthatók.
- Hm? – pillant vissza a lányra, hogy mégis mit szeretne, de nem haragszik meg rá a lelkesedéséért. Számított arra, hogy ez fog történni, ha felhozza neki ezt a témát.
- Igen, megoldható – válaszol egy kis hallgatás után, mikor is a gondolataiba merül, hogy mérlegelje mit akar tenni. Egyáltalán nem tetszik neki, hogy a lány ilyesmit kér, de végülis úgy dönt, hogy jobb, ha belemegy. – A katonáim holnap elvisznek hozzá – persze, nem egy nap lesz, míg odaérnek, hanem egy kevéssel több, de nem érdekes.
- Nem, nem tudok másról – válaszol, majd újra elindul.




Music: Nincs



Utolsó Poszt Vas. Május 21, 2017 10:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Szóval azt mondod, bár az istenek segítségével építettük fel a világot, mégis a Teremtő… tervezte, hogy elbukjunk ismét? Van ennek értelme? – Emelkedik meg a szemöldöke. Persze, elképzelhető, hiszen a nehézségeken, az elrendelt sorson felülemelkedni sokkal nehezebb. Talán így keresi azokat a kiválasztottakat, akik méltóak lesznek az új világra.
- Nem könnyű elhinni. – Bólint a lány. – De próbálok… néha arra gondolni, hogy igazad lehet. – Mosolyog vissza egy pillanatra. – És talán akkor el is tudom hinni. – Vonja meg a vállát.
- Szóval hálából… szolgálod. – Bólint a lány, hogy megértette, és… érti is az indokot. Ő maga is ezt cselekedné valószínűleg. Nahát, mégiscsak talál a végén valami… tiszteletre méltót a férfiban? Talán… de igyekszik inkább elhessegetni ezt a gondolatot.

- Szóval igent kellett volna mondanom a korábbi ajánlatra? – Mosolyodik el a lány. – Vagy még mindig úgy gondolod, nem jártam volna jól vele… várj… nem is az az érdeked, hogy én jól járjak, hanem, hogy te. – Sóhajt fel.
- Talán már meg is van, kinek adnál el, hogy szolgáljam? – Ki tudja, a férfi talán már ki is választotta a démont, akinek a lány eladhatja a lelkét, bár… most még egész biztosan nem menne bele egy ilyen alkuba.
- Hát persze, hogy nem tudtad… - Hogyne tudta volna. Nem veszi meg, ha nem akar tőle, vele semmit. Nem lenne itt, talán már halott is lenne a lány, ha a férfinak nem lenne terve, célja vele. Nem hiszi el, hogy a férfi maga se gondolt bele ebbe.
- Csupán elgondolkodtam. – Mosolyog továbbra is a lány. – Nem feltétlenül teszek meg valamit csak azért, mert kedvem támadt rá. – Nem is tehet meg most sok mindent, szóval… - Nem szeretnék másokat bajba sodorni. – Sóhajt fel. Ez a másik, ami visszatartja, hogy más kapná a büntetést, nem ő.

- Jobban szeretek talpon maradni, mint ismét felkelni. – Húzza el a száját. – Kevésbé fájdalmas… - És kevésbé kiszolgáltatott közben.
- Amúgy pedig… kicsit kényelmetlen a ruha, ha feljebb emelem a karom, de nem tudom, hogyan lehetne kényelmesebbé tenni. – Talán ha nem lenne rajta semmi, úgy igazán szabadon mozoghatna, de az persze elég… merész lenne tőle. – A férfiaknak könnyebb, hogy csak az ágyékkötő van rajtuk. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy rajtam is csak annak kéne lennie. – Teszi gyorsan hozzá, még mielőtt a férfi javaslatot tenne erre.
- Az egyik öcsém? – Lepődik meg teljesen, sőt… le is merevedik. Azt hitte mindenki meghalt, erre kiderül, hogy még van élő családtagja? Miért titkolta eddig a férfi ezt?
- Szóval él? – Gyűlik pár könnycsepp a szemébe, és ezúttal észre sem veszi, hogy a férfi hozzá ért.
- Várj! – Pattan fel. Hát ezek után itt hagyná? Miután közölte vele ezt a csodás hírt? Az nem érdekli, valójában ki uralkodik, de az öccse él! Ez számára mindennél fontosabb. – Valahogy… valahogy láthatnám őt? – Még csak találkozniuk se kell, csak látni akarja a fiút, látni, hogy egészséges-e, hogy a másik tényleg igazat mond.
- Megoldható? – Kérdezi reménykedve. Jó kislány lesz, tényleg odafigyel majd a másikra, kevesebbet próbál ellenkezni, csak szeretné látni…
- Tudsz még… másokról is? Akik életben lehetnek? – Talán hallott valamit, talán más családtagjai, testvérei is életben maradhattak?


Utolsó Poszt Vas. Május 21, 2017 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel



- Ezt nem tudhatom – vonja meg a vállát. Ki lát bele a teremtő fejébe? Pláne egy magafajta, akit eltaszított magától a Mennyei Atya.
- Nem azt isteneiden múlt, hogy milyen úton jártok – válaszol, miközben elgondolkodva mered a semmibe. Mennyit is mondjon a lánynak? – A Teremtő döntése volt, de… Nem gondolom, hogy ezt képes lennél megérteni – pillant vissza a másikra. - Mert ahhoz, hogy megértsd, amit mondok, először el kell dobnod a hited dogmáit – teszi hozzá, hogy amaz megértse, nem az értelmi képességeit becsmérli, habár részben azt is.
- Bár, elmondhatnám neked az igazságot… Csak, hogy nem hinnéd el nekem, nem igaz? – gondolkozik hangosan, és erre az utolsó kis visszakérdezésre elmosolyodik.
- Beengedett a házába, tálat adott, hogy megmosdjak, megkente olajjal fáradt lábaimat, és bekötözte sebeimet. Gyógyírt nyújtott a fájdalmaimra – válaszol a kérdésre annak rendje és módja szerint, hiszen ez történt. Vagy valami ilyesmi.
- Nem – ingatja a fejét. – Még én nem vagyok kész, hogy elmondjam neked – mosolyodik el. Mennyire más, ha így fogalmazzuk meg, a dolgot, nem igaz? Persze, hogy a lány még nem készült fel arra, hogy megtudja kivel áll szemben. Hogy valóban egy istennel ellenkezik. De ezt az istent isten igazából nem zavarja az ellenkezése. Szórakoztatja. Hiszen másként csak unatkozna itt lenn a matérián. Kell neki néha egy kis izgalom, még ha olykor az izgalomba fájdalom vegyül.
- Nem engedek olyasmit másoknak, amit magamnak se – vigyorodik el a saját kijelentésére.
- Ó, azért elég ritkán lehet engem megtalálni a csatatéren ahhoz, hogy utasításokat adjak ki arra, hogy ki éljen és ki haljon – jegyzi meg mosolyogva. – De ha nem, hát nem. Később sajnálni fogod – fűzi a korábbi szavaihoz sejtelmesen. Pedig jobb lett volna, ha a lány beletörődik ebbe a sorsába, akkor könnyebben csábította volna tovább ezen a másik ösvényen, mely az istenei közé emelné.
- Az istenek csak akkor emelnek maguk közé, ha az egyiknek szolgálatot ígérsz a halálod utáni időre – fordítja figyelmét újra a lány arcára, hogy szemeivel nyomatékosan jelezze, hogy ez nem pusztán hit benne, hanem tudás is. Mert látta, tapasztalta… és mert úgy teremtette meg az Úr, hogy már mindez a birtokában volt. Fel se tudta volna mérni, hogy mit jelent a hit, ha nem bukik meg.
- Hm – hallgat egy kicsit, - nem is tudtam, hogy akarok valamit – szólal meg egy idő után, habár a hangja még mindig úgy hat, mintha valahol máshol járna gondolatban.
- Szerintem ebben nem kellene velem versenyre kelned, ha nem akarsz egy potenciális szerető vérében fürödve ébredni azon a másnap reggelen – pillant a lányra fenyegetően. És ez csak az egyik borzalom lenne, amit tenne.
- Az istenek közé vezethetlek, csak rajtad áll, hogy követsz-e – ingatja a fejét a lány makacsságán. – Tudod, nem véletlenül ismerek isteneket – biccent a fürdő felé, miközben visszagondol arra a bizonyos estére, mikor betörtek hozzá.

- Akkor gyakorold a mozdulatokat, mikor egyedül vagy. Emlékezetből – talán csak megjegyez egy-két dolgot, és így esélye nyílik arra, hogy fejlődjön. – És ha néha elesel, úgyis felállsz majd – vonja meg a vállát. Hiszen talpra állítja, ha kell erőszakkal, de a lány elég makacs ahhoz, hogy ne akarjon lenn maradni.
- Nos, - támaszkodik meg a térdein. – Nincs kitől visszavenned a családod örökségét, ugyanis az egyik öcséd életben maradt, és visszaállítottuk a helyére. Igaz kapott maga mellé egy helytartót, és adót kell fizetnie a királyomnak, de a birtok nem veszett el – mondja el a lánynak az igazságot. Általában így szokták csinálni. Nem azzal terjeszkednek, hogy egymás között osztogatják a területeket. Vagyis, de, ha azt vesszük, hogy mindenhová küldenek egy helytartót, de.. azért mégsem ugyanaz.
- Az öcséd feleségül veszi a helytartó egyik lányát – folytatja, miközben felkel, majd a lányhoz lépve megfogja a kezét, és kihúzza az ujjai közül a rongyot, hogy újra a vízbe nyomja, aztán amint kicsavarta, finoman megtörli vele a nyakát. Aztán habozik folytatni, hát gyorsan visszaadja a lány ujjai közé az anyagot, és elindul kifelé.
- Kellemes pihenést – szól hátra a válla felett, vissza se pillantva.



Music: Nincs



Utolsó Poszt Vas. Május 21, 2017 2:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Szóval akkor mégis várható, hogy ismét eltöröl minket a föld színéről. – Sóhajt fel a lány, de úgy tűnik egy apokaliptikus végkifejlet egyáltalán nem tölti el félelemmel. Miért is tenné? Hiszen sosem emelkedhet olyan magasra, hogy megakadályozzon egy ilyet.
- De az isteneink nem tudják, hogy nem jó utat választottak? – Hiszen azt feltételezi, hogy a Teremtő tervét követi mind, még az az úgynevezett Lucifer is, aki megalkotta őket.
- Hogyan vált Luxifer az uraddá? – Majdnem, azzal a névvel bizony komoly gondjai vannak. Ahogy annak megértésével is, hogy ki lehet a férfi. azt állítja, hogy nem Lucifer teremtette, de mégis őt szolgálja. Hogyan lehetséges ez, és miért?
- Úgy véled még nem vagyok kész, hogy tudjam. – Pillant csekély dühvel a férfira, de inkább csak bosszantja a dolog. Nem szeret nem választ kapni a kérdéseire. Bár még fel se tette.
- Kivéve, ha megengeded nekik. – Márpedig miért ne engedné? Egy jobb üzlet reményében? Hallott már ilyet, volt aki lányait, asszonyait árusította ki szemrebbenés nélkül, csak hogy nagyobb vagyonra, jobb üzletre tehessen szert. Az isteneik persze nem tiltanak semmi ilyesmit, de azért… úgy véli némi tisztelet járna a család szentségének.
- Ha valakire azt mondod, meg kell haljon, nem mondhatnék nemet a katonádként. Aláásnám a tekintélyed. – Nem mintha nem tenné meg azzal is, hogy visszaszól, de… azt még talán elnézik neki, mert nő. – Tehát nem lenne az én döntésem. – Ingatja meg a fejét.
- Számomra most csupán ez van, hiszen bármit is ígérjenek a mesék, fogalmunk sincs, mi történik a halálunk után. Az istenek talán tényleg maguk közé emelnek… talán nem. De fontos ez a lét… és másoké is. Anyám mindig azt mondta… igaz, a szolgákkal kapcsolatban, hogy bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. – Ezért kedves mindig a szolgálókhoz, és ezért is kedvelték, sőt, kedvelik még most is annyira. Persze az irigység mindig felülírja a jó érzéseket, de ezen ő nem változtathat.
- Pedig az. – Sóhajt a lány. – Mert nem akarok azzá válni, aki az álmaimban leszek. – Pillant fel a férfira. – Úgy érzem valami fontosat veszítenék el vele. – A lelkét biztosan, bár ő ezt így nem tudja megfogalmazni. Valahogy tudja, hogy az üdvözüléshez rossz úton járna akkor, de maga sem érti miért. Az isteneik nem ezt tanítják.
- Könnyű úgy kedvesnek mutatni magad, ha akarsz valamit. – Ingatja meg a fejét a lány mosolyogva. – Ha visszaküldenél, de… mutatnál valami olyasmit, ami miatt azt mondanám szerethető vagy, akkor… nem számítana, hogy hol vagyok, mert megmutattad, mire vagy képes, ha nem vársz el cserébe semmit. – Szerinte ez sokkal fontosabb. Ha látná mondjuk, hogy segít valakin, vagy… kedves lenne mással is. Még a katonáival se az. Szigorú, kemény kezű úr, akitől mindenki inkább retteg…
- Nem szeretnék másikat. Csak megleptél vele. De én még mindig nem tudom, hogyan szólíthatlak. – Mert azt még mindig nem árulték el neki, bár talán a többi szolgáló sem tudja. Számukra viszont elég, hogy uramnak szólítsák, vagy… egyáltalán beszélni sem mernek a jelenlétében.
- Nem lenne olyan nehéz az éj leple alatt kiszökni… vagy találni egy szolgálót, aki segít… bejuttatni egy férfit a hálóba. – Pillant hátra mosolyogva. De nem keverne bajba senkit ilyen ostobaságért.
- Vagy egyiken se juthatok odáig. – Ingatja meg a fejét. Nem tudja mit akar, így nem tud választani. Ő nem látja azokat a lehetőségeket, mint a férfi, vagyis amikről most beszéltek azok persze mind lehetségesek, de… nem tudna többet hozzátenni.
- Hm. – Fonja még szorosabban maga köré a karjait. Edzés vagy egyedül fürdés? Nem olyan könnyű döntés, mint azt elsőre a férfi gondolná, hiszen a zavar meghatározó, ha meztelenül vannak egymás jelenlétében. Legalábbis ő zavarban van, mind maga, mind a férfi miatt. Végül beleegyezően bólint. – Legyen. – Ennyit talán elvisel, hogy kifáradva jól aludhasson.

- Ha a karomra figyelek, a saját lábamban esek el. – Márpedig inkább bevállal jó pár ütést, minthogy a földre kerüljön. Lehunyja a szemét, ahogy a férfi mosdatja. Egyáltalán nem örül a hirtelennek tűnő szeszélynek, és az arcán is látszik, ahogy izmai megfeszülnek. De tudja, hogy nincs értelme ellenkeznie, hát hagyja, hogy a férfi hozzá érjen, miközben igyekszik titkolni, mennyire zavarba is jön ettől.
- Ha elengednél? – Veszi kezébe a rongyot, hogy befejezze azt, amit a férfi elkezdett. Kicsit talán el is lazul, hogy a másik nincs a közelében, de még mindig jobban szereti eltakarni magát, ahogy csak lehet.
- Talán… beteljesíteném apám akaratát, felkeresném a templomot, hogy papnőnek álljak. – Elvégre nem lenne hová mennie. Család nélkül, otthon nélkül mégis mihez kezdhetne?
- Vagy visszaszerezném családom örökségét. – Szép is lenne, trónra lépni a városban, elvenni a mexikáktól, attól az idiótától, akit a trónra ültettek. – Persze ez utóbbi sereg nélkül nehéz lenne. – Sóhajt fel. Hát így néz ki egy teljesíthetetlen álom. Szóval marad a papnővé válás.
- És mégis hogyan szerezhetnék én sereget? – Hiszen nincs mit adjon a katonáknak, és honnan toborozná őket? – Ahhoz ki kéne fogni egy irányítható férfit, akinek már van. – Mert bizony nem adná más kezébe az uralmat, az egyszer biztos.
- De nincs már se családom, se birtokom, se javaim. – Tehát nem lenne olyan férfi, aki így feleségül venné szabad akaratából. – Nem sok mindenhez kezdhetnék, ha elengednél. – Ezt tudta eddig is, ugyanakkor… szabad lehetne.


Utolsó Poszt Szomb. Május 20, 2017 11:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel



- Még gondolkozom ezen – válaszol mosolyogva.

- Nem – ingatja a fejét. – Biztos vagyok abban, hogy egyáltalán semmilyen elégedettséget sem érez a műve csodálatában – hiszen nap nap után tesznek arról, hogy ilyet ne érezhessen az önző Mennyei Atya, akinek eddig egyik tettében sem volt köszönet.
- Igen, valahogy úgy – bólint. – Négyen vannak a leghatalmasabbak, akiket a legtöbb kis istenség szolgál. Amolyan hadúr mindegyik, csak más-más módon tisztelegnek Lucifer előtt. Míg ez a másik két testvérük az uramat közvetlenül szolgálja, nem sokkal csekélyebb hatalommal – magyarázza a lánynak.
- Igen, rajta vagyok – azt nem mondaná, hogy fenn, de azért őt mégsem hagyhatták ki a buliból. – Majd egyszer elmondom, hogy melyik alakzat képvisel engem – teszi hozzá, mielőtt még a lány rákérdezne.
- Hm – tűnődő tekintetét a sötét szemekre emeli. – Nem hiszem, hogy a vendégeimnek lenne bátorsága olyasmihez érni, ami az enyém – szólal meg, mikor a másik azt állítja, hogy nem könnyíti meg a dolgát. De miért is könnyítené? Egyébként meg valami olyasmit mondott korábban, hogy gondolkozzanak együtt, szóval a lány is bedobhatná az ötleteit.
- Nos, ez akkor is a te döntésed lesz, ha engem szolgálsz. Nem kell mindenkit megölni. Ámbár, elég gyakran megtörténik, hogy nincs a harcosoknak választása – ingatja meg a fejét. Hiszen a másik fél katonái is megpróbálják megvédeni a családjaikat. Érthető, hogy nem akarnak meghalni.
- Túl értékeled ezt a halandó létet, és mások életét is. Pedig sokan hátba szúrnának, ha megtehetnék, csak nem elég bátrak hozzá – ennél a résznél vállat is von, és eszébe jut az, hogy mintha a lány is valami ilyesmire vágyna, csak hát… mint azt mondta, nem elég bátor hozzá. – Mert végtére is, kinek a hibája, hogy nem teszik meg? A tiéd? Vagy azoké, akik gyávák cselekedni? – A lány igazán értetné ezt, hiszen rengeteg ellensége akadhatott a családjának is. És akadt is egy igazán kemény dió, de elkéstek. Túl lassan cselekedtek.
- Nekem nem tűnik rémálomnak – mosolyodik el. Hát persze, hogy nem tűnik annak, hiszen őt egyáltalán nem borzasztja el mások szenvedése, hiszen… Olyan sok szenvedést látott és olyan sokat is érzett, hogy már szinte semmi sem hatja meg, és senki sem.
- Akkor nézz körül alaposan – válaszol a lánynak, majd egy kis idő után hozzá teszi. – Talán, ha visszaküldelek abba a lyukba, ahonnan kihoztalak, értékelnéd, amit adok. – Mert amit nyújtani képes, az is ő. Hát ezért minimum lehetne kedvelni. Melyik nemes bánik így egy rabszolgával? Persze az más kérdés, ha valaki egy egykori király lányát tartja fogságban.
- Nem tetszik a neved? Szeretnél másikat? – Mert akkor kénytelen lesz egy újabb nevet kitalálni.
- Akár – vonja meg a vállát. – Egyszer egy rabszolgám azt mondta, hogy nem lehet megjósolni a jövőt – teszi csak úgy hozzá, jelzés értékűen.
- Igen? Gondolom, feltűnt már, hogy nincsenek férfi szolgálóid, hogy ha tanítani jönnek hozzád, mindig vannak benn mások is, és hogy ha egy harcossal edzenél, akkor ott vagyok. Szóval, hogyan szeretnéd ezt elérni? Hallgatlak – mert mindenre keresne megoldást.
- Nekem csak isteni ötleteim vannak – válaszol mosolyogva. – De első sorban azt veszem figyelembe, hogy egy király lányának születtél. Vagyis, hacsak te magad nem szeretnél egyik vagy másik lenni, nem foglak kényszeríteni… legalábbis, míg értéknek látszik ez a tulajdonságod.
- Persze, nem mindegy, hogy mit választasz, mert nem mindegyik ösvényen juthatsz az istenek közé – teszi hozzá, hogy kicsit mégis sürgesse a lányt.
- Folytathatod – bólint. Sőt, később megtanítja majd egy-két labdajátékra is, hogy alkalomadtán bemutathassa abban is a tehetségét. – Ha velem fürödsz minden alkalom után – ad hozzá egy feltételt, hogy legalább neki is legyen öröme ebből. Így majd kevesebb ellenkezést fognak szülni a beszélgetéseik.

A tálhoz lép, miután intett a szolgának, hogy hagyja őket magukra. Kiveszi belőle a rongyot, hogy lemossa vele a lány vállát. Úgy gondolja, hogy ennyi idő alatt már csak megszokta, hogy nem mosakodhat egyedül, így talán nem zavarja annyira a váltás. Vagy mégis? Az úr mosdatja a szolgáját. Hát van ilyen.
- Ha magasabbra emeled a karodat védekezés közben, akkor kevesebb találat ér – magyarázza a hibáját, amit rendszeresen vét. – Csak egy kicsit próbálj odafigyelni. Nem kell minden részletnek tökéletesnek lennie. Hiszen rengeteg időd van gyakorolni. És idővel összeállnak a mozdulatok – olyan lesz az egész, mint ahogy a folyó folyik. Közben lemosdatja a hátát lassan dörzsölve le a testéről az izzadságot, míg végül befejezve a területet, a lánynak adja a rongyot, aztán leül a kőzsámolyra, és onnan nézi, hogy mit és hogyan csinál.
- Gyakran eszembe jut, hogy vajon mit tennél, ha elengednélek. Mit tennél? – kérdezi a lánytól felpillantva a testéről az arcára.


Music: Nincs



Utolsó Poszt Szomb. Május 20, 2017 10:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Tényleg? És el is fogadtad? – Ő nem gondol a démoni megkörnyékezésre, hiába találkozott egy ilyen éterinek tűnő lénnyel, még mindig földközelibben szemléli a világot. Szóval most úgy hiszi valami nemes tett rá ajánlatot, és… egyáltalán nem örülne, ha máris alkalmazkodnia kéne valaki máshoz. Amúgy is… ezen a férfin akar bosszút állni. Vagy valami ilyesmi. Más nem lenne jó helyettesítő.

- És mit gondolsz… a Teremtő most elégedett velünk? Elégedett a világgal, amit isteneink építettek? – Kérdez tovább, hiszen még nem tudja milyen ellentét is feszül a két oldal között, még nem tudhatja, hogy valójában ők is indokok lehetnének egy újabb csapásra.
- Hm… és itt mintha három testvére lenne. – Futnak ujjai tovább, Háborúval egy szinten elhelyezkedőkre.
- És fent vagy valahol te is ezeken? – Kíváncsiskodik, hiszen bár a férfi azt mondta nem Lucifer gyermeke, mégis úgy viselkedik, és úgy beszél, mintha maga is egy lenne az istenek közül.
- Szóval a te szajhád, vagy a vendégeidé. – Összegzi egyszerűbben a lány, amit a férfi csupán sugallni próbált. – Nem könnyíted meg a dolgom. – Ingatja meg a fejét mosolyogva. Hát ennyi választása lenne? Ágyas, szajha, katona? Mit csinálhatna még belőle a férfi? Rabszolga, hercegnő…
- Mert azt akarom, hogy az élet, amit elveszek az én döntésem miatt legyen. – Ez ilyen egyszerű. Más nevében gyilkolni? Nem. A saját érdekében azonban bármikor. – Az elhurcolás pedig… - húzza el a száját. – Nem akarom, hogy mások miattam essenek át azon, amin én is keresztül mentem. – Elveszíteni a szabadságot, szolgává válni, rádöbbenni, hogy már nem ura az életének, annak semmilyen apró mozzanatának… Nem, nem lenne képes másokat erre kárhoztatni.
- Az álmaimban… a harcosod vagyok… egyike a katonáidnak, aki parancsra öl… Falvakat igázunk le, családokat szakítunk szét, gyermekeket teszünk árvává. Asszonyokat, férfiakat hurcolunk el, hogy vagy az istenek előtt az oltáron végezzék, vagy valamelyik gazdag kényére kedvére szolgáljanak. - És ez egy borzalmas álom. – Vagyis inkább azt találja borzalmasnak, hogy álombéli önmaga milyen könnyedén, gátlások és gondolkodás nélkül csinálja ezt. Sőt… még talán élvezi is.
- Nem látok benned semmi szeretni valót. – Ingatja meg lassan a fejét. Persze nem is keres, hiszen gyűlölnie kell, ahhoz, hogy beteljesíthesse a bosszúját gyűlölnie kell, még ha nem is mutatja ki olyan hevesen.
- Talán az lenne a legjobb. – Bólint határozottan, holott a szíve hevesen kalapál. Tényleg ilyet mondott? Lefeküdne csak azért a férfival, hogy utánam ár ne kelljen félnie? Nem, valójában ezt nem gondolta át rendesen.
- Már másodjára mondod ki a nevem. – Amit eddig még egyszer se tett meg, hiszen… végig azt hangoztatta, hogy akkor lesz majd neve, ha ő ad neki. Most pedig visszakapta a sajátját?
- Férjhez? – Kerekednek el a szemei. Ki is űz ez minden visszavágást a fejéből, hogy bizony a férfi egyáltalán nem volt megnyugtató. Férjhez adná? Mégis kihez? Mégis miért? Az orrán gyűlnek az apró ráncok, amik fellobanó dühét jelzik, de… ezúttal nem engedi kitörni a tűzhányót, inkább az ablakhoz sétál, és a falnak támaszkodva néz ki. Kezeit összefonja maga körül.
- Kedvem támadt lerontani az áramat. – Persze nem a férfival, és valójában… nem is gondolja komolyan. Pusztán azért mondja, mert dühös, és mert ilyenkor annyira szereti bosszantani a férfit.
- Szóval eddig lehetek ágyas, szajha, katona, vagy eladhatsz feleségnek. Remek kilátások. – Fúj egyet bosszúsan. – Van még valami isteni ötleted? – Persze a pimaszsága újból felszínre tör.
- Azért… holnap folytathatom az edzést? – Mert bár szereti a szőttest, az edzés jobban kikapcsolja, kevesebbet agyal ilyen butaságokon, és ha elfárad, jobban is alszik.


Utolsó Poszt Szomb. Május 20, 2017 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel


- Sajnos, ha meg kell büntesselek, az nekem nem okoz megnyugvást – szóval ezzel kölcsönösen nem segítenek egymásnak, még ha a lány megnyugtatónak is érzi azt, hogy bosszanthatja. Ha belenyugodott volna a helyzetébe, most nem lenne így.
- Hm – biccent. Ezzel a válasszal most elégedett. Talán, ha a lány jobban érzi magát, hamarabb láthatnak neki annak, hogy átformálja a saját kedvére. Azzá tegye, aki hasznos lehet Lucifer seregében. Az eszével és a makacsságával, nem pedig az erejével fog majd ott feljebb jutni. Egészen biztos abban, hogy nem hétköznapi közdémon lesz belőle, hanem valami… erősebb.
- De, ami azt illeti – bólint. – Elég jó ajánlatot – hiszen megkörnyékezte egy démon. De sokkal jobb üzletet csinált, mintha eladta volna. Legalábbis így érzi abból, ahogy eddig viseltetett ez ügyben.

- Hát, igen… A Teremtő megharagudott az emberekre, és elpusztította a világ egy részét – bólint a lány szavaira. – A földeket elárasztotta a víz, és pusztán azok maradtak életben, akik a bárkán utaztak – érinti meg ő is a felületet a kezével.
- Ti vagytok ezeknek az utazóknak a leszármazottjai – teszi hozzá elgondolkozva, hogy mégis mennyit mondjon ebből az egészből. – Így indult újra a világ kereke – pillant a lányra újra.
- Azok a lények Lucifer alatt az isteneitek, akik segítettek felépíteni nektek ezt a szép új világot, amiben jelenleg élünk.
- Ő a Háború, a főisten, Lucifer legkedvesebb gyermeke – ütögeti meg az ujjával a motívumot. Az aztékok nem véletlenül építettek fel ekkora birodalmat, hiszen számukra nincs értékesebb annál, mintha leölhetik az ellenségeiket. Sok vér folyik, rengeteg emberáldozat, ami Istennek oly nem tetsző, pusztán azért, hogy borsot törjenek az orra alá… és még senki se érte el, hogy lerombolják ezt a vallást.
- Az ágyasaimat nem szoktam mutogatni – pillant a lányra, kíváncsian várva, hogy milyen választ ad a kérdésre. Milyen jövőt szán magának? Persze, hogy végül melyik lesz, azt majd Azazel eldönti. – Ha pusztán egy dísz lennél, akkor megmutatnálak másoknak, és elvárnám, hogy jól viselkedj velük – jelentsen ez bármit… akármit.
- Hm – csak bólint. – Hallom, amit mondasz, de nem értem, hogy miért ne akarnál ilyesmit tenni? – várja kíváncsian a másik válaszát. Úgy tesz, mintha nem látna bele a fejébe, mintha nem értené, hogy milyen erők munkálnak az ifjú fejben. De majd elsöpöri mindet, és végül kezesbárány lesz. Mert akarni fogja a vérontást.
- Milyen rémálmaid? - lépked mögötte, és követi is a keze mozdulatát, hogy láthassa, amit a lány mutatni akar. Megnézi magának a szőttes mintáját. Valahogy érezte, hogy ilyen tevékenységgel foglalja majd el magát a lány. Mikor is járt legutóbb itt? Már elég régen.
- Nem kell gyűlöletet érezned irántam – válaszol a kérdésre. – És nem azért ajánlottam fel ezt a lehetőséget is, mert élvezem, hogy gyűlölsz – habár olykor egész szórakoztató tud lenni, mikor éppen nem az előre haladásukat akadályozza ezzel.
- Kedvelhetnél. Nem olyan nehéz, mint hiszed – nyúl ő is a szőtteshez, hogy végig simítson az anyagon. Mikor először járt ezen a földön, érdekesnek találta, hogy mennyire másmilyenek az európaiakhoz képest. Szórakoztatta, hogy évszázadokkal elmaradtak. Persze meg kellett ölni egy-két démont ezért a területért, de megérte váltani.
- Ilyesmi nem fog történni. Bővel elég helyen kereshetek magamnak gyönyört – válaszol az ablak felé pillantva, mintha ezzel is azt akarná jelezni, hogy számos más lehetősége van. Nem fog megveszni egy nőért, pusztán mert nem adja oda magát.
- Vagy talán annyira félsz, hogy inkább túlesnél rajta? – vonja fel a szemöldökét, mert kezdi gyanúsnak érezni, hogy a lány akar valamit. Márpedig a téma, és hogy kiküldött mindenkit, erre enged következtetni.
- Nem, Ixchel – ingatja a fejét, miközben az ablak felé pillant. Hogy hová is gondolt ez a lány? – E birodalom bármely asszonya örömmel a lábaim elé veti magát. Akkor mikért legyek megrontója egy gyermeknek, aki talán még undorodna is tőlem? – fordul vissza felé.
- Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg férjhez adnálak, jobb árat kapok érted így – vigyorodik el. Mintha az ő istene a pénz lenne. De ez nem így van, hiszen ő maga egy isten, aki azt tesz, amit csak akar. Pusztán saját szabályai kötik. Azokból pedig nem sok van.



Music: Nincs



Utolsó Poszt Szomb. Május 20, 2017 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- A bosszantásod felettébb megnyugtató tevékenység. – Vonja meg a vállát. Hát igen, elég dühös volt akkor, és jobb levezetési módját nem igen találta. Az üres falakkal nem éri meg ordibálni, pedig az is kellően lenyugtatta volna, ha az arcába vághatja a férfinak mindazt, ami megfordul a fejében.
- De jobban érzem magam… köszönöm. – Ennyit azért megtehet, hiszen tényleg könnyebb lett az élete. Nem feszült minden pillanatban, és végre tudott másokkal beszélgetni.
- Szóval felértékelődtem… - Gondolkodik el azon, hogy mégis mi miatt állhatott be változás a másik gondolkodásában. – Csak nem… kaptál valami ajánlatot rám? – Leplezi ijedségét, hogy a férfi talán azért tartja hirtelen jobban, hogy összeszedje magát, mert el akarja adni. Ki tudja milyen úrhoz kerülne akkor?
- És nem is mondtam, hogy másokat nem gyűlölök érte. – Hiszen nem egyedül őt hibáztatja, hibáztatja az apját is, a hadvezéreit, akik nem készültek fel kellően egy támadásra, és mindazokat, akik részt vettek a mészárlásban.
- Igen, kérlek. – Bólint, immár visszafordulva a férfi felé.
- Nem. Azért kérlek, mert érdekel. Próbáltam megfejteni a történeteket, de… nagyon másképp szólnak, mint azok, amiket ismerek. Vannak hasonlóságok. Ez például. – Lép az egyikhez, hogy végigsimítson a vásznon.
- Hasonlít ahhoz, mikor az istenek özönvízzel pusztították el a világot, mert nem voltak megelégedve az akkori világ teremtményeivel. De ez… - Mutat Noé hajójára. – Ez a csónak értelmetlen. Azt a pusztítást senki nem élte túl. – Ingatja meg a fejét.
- Hm. – Pillant a férfira, mikor a lehetőségeit kezdi sorolni. Hát persze, ágyas! Hogyan is gondolhatta egy percig is, hogy a férfi nem akarja maga alatt látni? De most inkább nem kapja fel a vizet, elvégre csupán… beszélgetnek. Ezen felül… a férfi kijelentette, hogy az övé. Akár akarata ellenére is megtehet bármit büntetlenül. Nehéz elismerni, de az élete a kezében, ezt lassan képes már elfogadni is.
- Mi a különbség egy ágyas, és a birtokod dísze között? – Kérdez inkább, mintha fontolóra venné bármelyiket is. – Mégis milyen feladatai vannak egy… dísznek? – Már azon felül, hogy szépnek kell lennie, és valószínűleg mutogatnák, ha vendégek érkeznek.
- Szeretek edzeni… tetszik a harc. – Indul lassan vissza a férfi felé. – De nem akarok a katonád lenni. – Néz mélyen a másik szemébe.
- Nem akarok másokat rabszolgaságba taszítani a parancsodra, nem akarok ölni mások kívánságára. – Lép el a férfi mellett, hogy visszatérjen a hálóba. Egy intésével kiküldi az ott tartózkodó szolgálókat, hiszen nincs szükségük közönségre.
- Rémálmaim vannak miatta… - Simít végig az egyik szőttesen, amit még nem fejezett be. Egy harcos nőalak öldököl rajta éppen, az aztékokra jellemző vér helyett tekergő kígyók ábrázolásával.
- Mi értelme olyan asszonyt ágyasoddá tenned, akiről tudod, hogy gyűlöl? – Tér vissza a korábbi opciókhoz. – Nem-e jobb olyan ölelését élvezni, aki legalább kedvel?
- Ugyanakkor… még mindig félek attól, hogyha nemet mondok, előbb-utóbb erőszakot veszel rajtam. – Pillant a férfira.


Utolsó Poszt Pént. Május 19, 2017 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel


- Azért gyakorold csak, mert idővel sokat fogod hallani – mosolyodik el a próbálkozáson, de… tetszik neki, hogy a lány nem adta fel, nem vágta oda hozzá azonnal, hogy nagy kalap kaki ez a név, és nem is hajlandó megnevezni azt az istent, akit az ura szolgál. Hanem próbálkozik. Ez pedig azt jelenti, hogy idővel kész lesz áttérni az igaz hitre. Az egyetlen igaz hitre, mely létezik.
- A Teremtől, Lucifer atyja – teremtette a világot, - de Lucifer volt az, akinek a munkája révén ilyenné vált – ilyen borzalmasan elfajzottá, hiszen az emberben elvetette az esendőség magjait az Isten. Mintha eleve kárhozatra akarta volna ítélni őket.

- A régi életed nem adhatom vissza, és nem is akarom visszaadni – reagál a lány szavaira, hiszen nem szeretné, ha hazugságokba ringatná magát. Rab lett, és rab is marad. Legalábbis e tekintetben biztos, hogy így lesz. Nem adja vissza a népének, legalábbis olyan formán, ahogy azt régen megtapasztalta. Neki is el kell fogadnia ezt az új világot, túl kell lépnie a múlton. Mindenki megteszi, lassan mindenki megteszi. – De azt gondoltam, jobban fogod érezni magad – ha visszaadja egy kicsit a régi életét.
– Habár azt követően, hogy szétverted a hálótermemet, nem érdemelted volna meg – teszi hozzá, hogy azért tudassa a lánnyal, hogy megjegyezte, mit tett akkor, és talán egyszer eljön majd a nap, mikor megtorolja. Még szerencse, hogy egyébként is azt tervezte, hogy kicsit a lány képére formálja a szobát, hogy kényelmesebb legyen számára az élet. És adott neki régi-új szolgálókat, olyanokat, akik hercegnőjükként, vezetőjükként viselkednek vele.
– Hát, nem csak én vagyok követhetetlen – mosolyog az orra alatt. Mert egyikük sem éppen az a követhető fajta. Túlélési technika ez, akárcsak a legtöbbeknél, pusztán azért, hogy minél nehezebben ismerjék ki őket az ellenségeik
- Az enyém vagy, Ixchel – ezen mit sem változtatott az, ami a hétköznapjaiban beállt. - Egy egykori király lányaként megérdemled, hogy ne pusztán rabszolga legyél – ezt valószínűleg már mindketten felmérték, habár Azazelt eleinte ez a tény kevésbé foglalkoztatta, de azóta kicsit megváltozott a népek állása. - Ez egy igen értékes tulajdonságod, amit nem feltétlen lenne előnyös veszni hagyni – próbálja megközelíteni pusztán hasznossági alapon a helyzetet, de persze van itt bőven más is.
- És a többiek katonái is ott voltak – figyelmezteti erre is, habár azt nem tudhatja, hogy nem-e gyűlöl minden egyes nemest, aki ehhez a törzshöz tartozik, hiszen ez igen valószínű ebben a helyzetben, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy valahogy előre jussanak. Így vagy úgy, csak tegyenek egy lépést abba az irányba, amelyikbe haladni akar vele.
- Meséljek? – fordul vissza a lány felé őszinte meglepettséggel.
- Mit akarsz tudni róluk? – int a kezével felfelé. – Vagy csak azért kérdezed, hogy gúnyolódhass? – veszi fontolóra ezt az eshetőséget is.
- A jövőd még képlékeny. Sok… sok mindent tudok beleképzelni – a jövőjébe, a lehetőségeibe. Mennyi minden adott ezen a helyen. Valahogy el kellene érnie nála, hogy többre vágyjon, mint amennyit jelenleg kap. De hogyan tegyen ezért? Nem kellene elrontania azt, ami már kész a lányban, inkább csiszolnia kellene, akár egy gyémántot, hogy olyan fényesen világítson, akár egy csillag. – Lehetnél az ágyasom – hoz fel egy korábbi témát. – Vagy pusztán a birtokom egyik dísze – annyi lehetőség. – Ha nem akarsz egy lenni a harcosaim közül – teszi hozzá, mintha pusztán ez lenne az egyetlen ok, ami miatt felvetődtek benne a korábbi ötletek is.


Music: Nincs



Utolsó Poszt Csüt. Május 18, 2017 10:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Luxif…. Luxuife… Eh. – Sóhajt egyet, és lehunyja a szemét, hogy jobban koncentrálhasson. - Lu… kkkcci… fer. – Mondja ki többé-kevésbé jól a nevet. – Ez egy borzalmas, és kimondhatatlan név. – Rázza meg a fejét. Az ő nyelvének legalábbis nem egyszerű, bár másoknak pedig éppen az ő neveik okoznának hasonló nehézségeket.
- És akkor ki teremtette a világot? – Ha nem ez a fényhozó, mert általában az, aki az isteneket teremti egyben a világot is. Talán mindannyian másként nevezik, de egy szokott lenni. Bár furcsának érzi egészen más világról hallania, de meséltek neki erről a papnők. Azokról, akiknek ’rossz’ a világnézetük, más meséket hallottak gyerekkorukban, vagy egyszerűen csak tudatlanok. Ez utóbbit azért nem merné a férfira mondani.
- Hm? – Nem érti, miért kéne a válaszhoz odamennie, hiszen nagyon jól hallja ott is, ahol most van. Semmi kedve a férfi közelébe merészkedni, így egy kicsit kivár. Miután azonban látja, hogy valóban nem kap választ közelebb húzódik. Ez azonban nem elég a férfinak, így kénytelen kiemelkedni a medencéből. Egyáltalán nem érzi jól magát a másik elől meztelenül, de most nincs a közelében olyan, ami segítségére lehetne, hogy elrejtse magát. Amúgy is, a férfi lényegében bármikor kifigyelhette, nem igaz? Hiszen most is olyan hangtalanul érkezett, hogy észre se vette volna, hogy bent van, ha nem szólal meg. Szóval megáll a férfi előtt, lepillantva rá. Most eszébe se jut letérdelni hozzá.
- Még mindig nem értem mit akarsz tőlem. – Billenti oldalra a fejét. – Először úgy kezelsz, mint egy rabszolgát, majd megpróbálod visszaadni a régi életem? Követhetetlen vagy. – És ő már azt se tudja, hogyan kéne viselkednie. Egyre zavartabb, de talán sokkal inkább azért, mert… kezd belenyugodni a helyzetébe, és ez teljesen kiborítja. Úgy gondolja ennek nem így kéne történnie, hogy ki kéne tartania, ellenállnia, amíg be nem teljesíti a bosszúját, vagy bele nem hal a próbálkozásba. De napról napra egyre kevesebbet jut eszébe a bosszú, vagy annak tervezgetése, így… haragszik magára, amiért elveszíteni készül egy csatát. Vagy talán a háborút is. – Összezavarsz.
- De a katonáid ott voltak. És ki más adta volna ki a parancsot, ha nem te? – Ezért okolhatja. Talán ha az ő csapatai nincsenek, az apja katonái megvédik a várost, ki tudja? Hiszen a férfi itt hencegett, de hányszor, hogy övé a legjobb harcosokból álló sereg? Ha ők nincsenek, a város talán megvédi magát. Furcsa mód, most teljesen higgadt, egyáltalán nem kapta fel a vizet. Ez már mindenképpen haladás a korábbihoz képest.
- Várj! – Szól a férfi után, ha az már eltávolodott egy pár lépést. Talán most… válaszokat kaphatna… - Mesélnél még… ezekről? – Érinti meg az egyik szőttest, miközben hátat fordít a másiknak, és a ruhája felé indul. – Kérlek. – Teszi még hozzá, ahogy magához veszi az anyagot, hogy felöltse és kicsit kevésbé érezze kiszolgáltatottnak magát.


Utolsó Poszt Csüt. Május 18, 2017 9:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel


- Lucifer –
javítja ki a lányt, hiszen nem lenne helyes, ha rossz névhasználatot jegyezne meg. Lucifer a Fényhozó, Lucifer a Démonok Királya. És egyéb érdekes ragok, amiken még emlegetni szokták.
- Az isteneid teremtője, igen – bólint. – A világ teremtője? Nem, de alakítója mindenképpen – teszi hozzá, miközben tovább bólogat. Hiszen Lucifer közreműködése nélkül nem lenne ilyen a világ. Az a sok megrontott ember, biztos, hogy nem jó irányba vitte el a történelem alakulását. Már, ha egyáltalán van annak lehet egyáltalán jó iránya.
- Igen, ami azt illeti, elég jól ismerem – pillant fel a képre, figyelembe se véve az élcelődő hangélt a lány hangjában. – De engem nem ő teremtett – teszi hozzá ezt a nem éppen mellékes információt, amiből a másik talán arra a következtetésre jut, hogy ő nem isten, de ez most nem lényeges, hiszen nem feltétlen azért van itt, hogy az istenekről csevegjenek.
- Hm – pillant a lányra, majd meglepetten felvonja a szemöldökét a következő kérdésre, hiszen időt se hagy a válaszra. Pedig kivételesen előkészült azzal is, hogy erről beszéljen, de úgy tűnik, hogy vannak fontosabb kérdések is a lány fejébe, mint holmi olyasmi, hogy ő most miért is van itt.
- Gyere ide, ha választ akarsz a kérdésre – inti magához egy kézmozdulattal, majd még eggyel, ha túl messze maradna. Azt persze nem teszi hozzá, hogy nem harap, habár ez igaz, de... azért mégis, tudja, hogy a lánynak van mitől félnie, hiszen egy rettegett harcossal áll szemben. A birodalom legerősebb harcosával, aki ráadásul a nemesek közé tartozik. Mégis egyetlen csapással képes lenne bármelyik nagy harcost kiütni, de... Miért is tenne ilyet, hiszen az neki nem szórakozás, ha mások csontját ripityára törheti.
– Ide elém – hívja magához, hogy ne rejtegethesse a víz alatt magát, majd a tekintetével követi a lépteit, eleinte csak a víz hullámzását figyelve, majd kíváncsian várva, hogy mi bukkan ki belőle.
- Próbálok valamennyit visszaadni a régi életedből, hogy ne sorvadj el – pillant fel végül a lány arcára, miután alaposan végig nézett rajta. Ebben az új időszakban változtatott az edzéstervén, nem engedi már a katonák közé sem, hanem kiválasztott egyetlen katonát, aki tanítja neki a mozdulatokat, és csak nagyon ritkán harcolnak szemtől szembe, mint ahogy általában szokás szokott lenni. Hiszen abból tanul a legkönnyebben az ember, ha jó alaposan elpáholják, de… vigyázni kell a lány törékeny testére, hogy továbbra is szép maradjon. Így aztán csak ritkán engedi meg, hogy kicsit is eldurvuljon is a helyzet, és akkor is inkább visszafogja a férfit, hogy az legalább megismerje a türelmet és a tűrést.
- Talán ez sem jó? – kérdezi, mert ebből most úgy tűnik. Vagy megint túl korán érkezett? Nem elég érett még a gyümölcs a leszedéshez? Nos, akkor csak megszemléli, hogy milyen a termés, és később visszajön. Csak nehogy más leszedje előtte. Ha így történne, az illető halál fia lehet,… de úgy gondolja, hogy ezzel mindenki tisztában van. Nem jó ezzel az úrral ujjat húzni, ezt még a legostobább halandók is tudják.
- Tudod, csak azt nem értem, hogy mit gondolsz, ki vagyok én, hogy rám haragszol a mexikák győzelme miatt? – kérdezi kíváncsian fürkészve a lány arcát. – Még csak ott se voltam – ingatja meg a fejét, majd elcsöndesedve a bejárat felé pillant.
- Mindegy is – kezd el felkelni. – Csak látni akartalak – de már eleget látott. A lány hozzáállása még nem engedi meg, hogy tovább tanítsa.




Music: Nincs



Utolsó Poszt Szer. Május 17, 2017 11:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
A lány teljesen belezavarodott a váltásba, mármint… azt a három napnyi büntetést nagyon is jól értette. Interakciók nélkül, a beszélgetés, az érintés lehetősége nélkül az a három nap borzalmas volt. A dühe azonban nem csillapult, és egyáltalán nem érzett megbánást mindazért, amit mondott, vagy tett. A szolgálók azonban meglepték. Jó párukat ismerte nem csupán arcról, de még a nevüket is tudta, és nem tudta hova tenni a felbukkanásukat. ahogy az ajándékokét se. Kereste a magyarázatot, faggatózott, de senki nem tudta, mi az úr szándéka, ők csupán a parancsokat kapták, hát… fogalma se volt mitévő legyen. Csapdát sejtett, de közben mégis… egyszerűen értetlenül állt a történések előtt. A ruhákat végül nem fogadta el, továbbra is a korábbi szolgai viseletét vette fel, és az ékszerekhez sem nyúlt, a családiakat kivéve, ahonnan egyetlen karkötőt vett magához, ami korábban is a sajátja volt. Mivel különösebb utasítás nem érkezett, elfoglalta magát. Régebben is szeretett szőni, hát most is nekikezdett egy szőttesnek. Mikor a tanító megérkezett, szintén teljesen elbizonytalanodott, és egyáltalán nem volt lelkes. Nem ellenkezett, ha az mesélt számára valamit, és a kérdéseiből, illetve néha a válaszaiból sejteni lehetett, hogy igen sokat megjegyez a dologból, ám nem úgy tett, mint aki valóban többet is akarnak tudni.
Azt reméli egy röpke ideig, hogy az étkezés alkalmával választ kaphat a miértekre, hogy mi ez a fordulat, vagy egyáltalán… mihez kéne kezdenie ezek után. De a férfi néma marad, ő pedig túl makacs ahhoz, hogy kérdezzen. Ha nem hát nem, de enni se hajlandó a másik jelenlétében, hátha… kivált valamiféle reakciót a férfiból. A terve azonban nem jár sikerrel.
Ami azt illeti, nem volt oka visszautasítani az ajánlatot. Az edzések elterelik a gondolatait, és lefárasztják a testét is, amit a szövésről nem igazán mondhat el. Persze fárasztó az is, de az agya közben jár, és nem érti merre tart ez az egész, vagy mi a célja. Egyszerűen elveszett, és nem érti miért rosszabb ez, mint a korábbi állapot, de… mindenképpen borzalmasabbnak tartja.

Még mindig képes a szívbajt hozni rá, ahogy néma lépteivel megjelenik, és egyszer csak megszólal, mikor ő mélyen a gondolataiba merül. A plafont bámulja, és bár nem kifejezetten a csillagot, de a tekintete valahol arrafelé körözhetett, talán ezért is kezd róla beszélni a férfi. Nézi, figyeli, ahogy beszél, mert érzi, hogy jelentősége van annak, amit mond, de mégis… most ebben a pillanatban, sőt az elmúlt napok folyamán egyáltalán nem erre volt kíváncsi, se a történetekre a szőtteseken. A jövő jobban aggasztja, mint a múlt.
- Szóval azt mondod… hogy ez a Luxioptel – próbálja kimondani az imént hallott idegen hangzású nevet – az istenek teremtője? A világ teremtője? – Vonja fel a szemöldökét. – És te… ismered őt? És szolgálod? – Valahogy ezt azért képtelen elhinni. Még talán egy kisebb istenségnek gondolná a férfit, de hogy a Teremtő isten mellett szolgáljon? Ó nem, az nagyon magas elképzelés lenne. A hitetlenség a hangjában is felcsendül, és ami azt illeti meg se próbálja leplezni. Még mindig dühös a férfira, nem múlt el se a néma étkezés, se a legutóbbi beszélgetés miatt érzett haragja.
- Miért jöttél? – Hiszen nyílvánvalóan célja van, kell, hogy legyen ennyi idő után a látogatásának.
- Ami azt illeti van egy jobb kérdésem is. Mégis mi a fenét akarsz… ezzel az egésszel? – És ha a férfi megint kötekedni akar, akkor egyszerűen felrobban, mert elege van abból, hogy a másik pontosan tudja mit ért egy-egy kérdése alatt, mégis játszadozik vele. Talán ez az egész nem más, mint egy újabb játék, és holnap már a hideg padlón ébredhet ismét az egyik lyukban… hogy minden kezdődhessen elölről. Nem esik nehezére ilyet feltételezni a férfiról.


Utolsó Poszt Szer. Május 17, 2017 9:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel



- Hát, meglátjuk, milyen úton lehet felfelé jutni. Én biztos ott leszek, de te? – ingatja a fejét ezzel jelezve, hogy ha tovább makacskodik, akkor nem valószínű, hogy az istenek közé emelkedhet. Persze, alapvetően nem azzal van baj, hogy milyen akaratos, hanem sokkal inkább azzal, hogy mennyire nem ismeri még a világot. Az ereje megvan, de még szüksége van a bölcsességre, hogy megfelelően alkalmazza.
- Ez még aggaszt? Hiszen te akartad a forró, bugyogó véremet látni! Fáj, hogy valóságossá vált? – mosolyogja meg a lányak ezen okból akadó aggályát. – De a lényeget észre se vetted – teszi hozzá, hiszen, ha egy kicsit figyelt volna, feltűnt volna neki, hogy milyen gyorsan gyógyulnak a sebei, hogy egyáltalán nem emberi sebességgel. Talán most nem gondolkozna azon, hogy kivel áll szemben.
- Pedig a katonáim őrködnek az álmod felett – és most már egy isten se lesz képes a lány közelébe jönni. Megoldja.
- A halál sosem felesleges – válaszol a lánynak, és próbálja keresni az arcán az értelmet, de elég hamar feladja. Kezdi sejteni, hogy ma már nem fognak egyről a kettőre jutni, pedig nem rég még úgy tűnt, hogy van egy csekély esély rá.
- Egyetlen szolga sem halt még meg értem – válaszol a lánynak feszülten. – Egyetlen egy sem – ismételi meg. – A szolgák azért szolgálnak, mert ez a feladatuk. Azért szolgálnak, mert nincs elég erő bennük arra, hogy feljebb jussanak – vág vissza a lánynak, és már-már sértésnek veszi, hogy a katonáit ostobának titulálták.
- Nem tudsz te semmi a harcosaimról – vág vissza, hiszen tudja, hogy a lány alig látott valamit ezekből a katonákból.
- A népem nem szenvedhet idegen uralkodóktól – válaszol komoran a lánynak. Ez az utolsó szava ebben a témában. A lány népe az útjukban volt, és még csak azt se mondhatja, hogy mindenkit megöltek. Rabszolgákat hoztak onnan maguknak, hogy legyen elég dolgos kéz, ifjabb harcosokat, hogy legyenek új harcosok, asszonyokat, hogy később legyenek gyermekek. Megölték azt, aki szembe szegült, és persze hoztak a katonák más áldozatokat is, de az idősebbeket és a gyermekeket, akikkel csak a dolog lett volna, mind ott hagyták. Csak aratni mentek, de bőven hagytak termést. Persze, ezt a lány nem tudhatja, hiszen már nincs ott. Nem tudhatja, hogy nem pusztítottak el teljesen mindent.
- Mintha atyád nem valami hasonlóra készült volna – villan a lányra a tekintete. Ő már nagyon jól ismeri a háborút, és jól tudja, hogy abban bármit, tényleg bármit szabad.
- Egyszer másként fogsz vélekedni arról a fiúról, és nagyon meg fogod bánni, hogy most így beszéltél róla – figyelmezteti a lányt már jó előre, hogy tudja, hogy mire számoljon a jövőben.

Spoiler:
 

- Már ismered a falakat, mégis még mindig van rajta nézni valód – állapítja meg, pedig már régen nem látogatta meg a lányt, pláne nem a fürdőben. Vagy legalábbis nem jött be erre a részre, egyértelművé téve, hogy átadta a területet a lánynak és a népének. Persze, ez egy valóban kicsit szeglete a piramisnak, melyek felépítettek.
- Az ott a magasban az Esthajnal Csillag – pillant fel oda, ahová a lány is, mely közvetlen a feje fölött van, és azon különlegességgel létezik ott fenn, hogy az éjszakai égbolt fényét egybe gyűjt, és az aranya bevonattal már-már nappali fénnyel árasztja el a fürdőt. – Lucifer, - mondja ki a nevét úgy, ahogy az első halandók is hívták, mely nyilván idegennek hangozhat a lányak – az úr, akit szolgálok – a fivére, aki befogadta a „házába”.
- Úgy is nevezik, mint Fényhozót, - idézi fel egy másik elnevezését is. – Segít átlátni a sötétségben a legsötétebb órában is. Habár a látás gyakran fáj, és olykor elvakít - teszi hozzá elgondolkozva. Az igazságra nincs mindenki felkészülve.
- Ő formálta meg az isteneiteket - lép beljebb, hogy aztán leüljön egy kőzsámolyra, majd az ujjával arra a jelenetre mutat, ahol mint egy asszony, aki tésztát gyúr ügyködik az első istenen.




Music: Nincs



Utolsó Poszt Szer. Május 17, 2017 8:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Még nincs tervem. De kitartással. Állhatatossággal. – Ennyi egészen biztos. Persze amit ő állhatatosságnak hisz, az általában makacsság, legalábbis a férfi egész biztosan így látja.
- Nem is tudom… mondjuk vérrel fröcskölnéd be az arcom? – Emlékezteti a másikat arra az igen emlékezetes esetre. Számára legalábbis az volt. – Azok után bármilyen őrültséget el tudok képzelni rólad. – És el is képzelt, sajnos jó párszor, a rémálmai szereplői mégsem a férfi, hanem ő maga. Katonaként, fosztogatóként egy… szörnyetegként mások szemében.
- Nem is mondtam, hogy amúgy jól szoktam aludni. – Azt egy szóval sem említette, és valóba elég éberen szokott aludni sajnos.
- De a felesleges halál elfogadhatatlan. – Hiszen lett volna más, egyszerűbb módja is a tanulságnak. Olyan módja, ami nem követel egy életet.
- Akkor ők nem voltak jó apák. – Mert számára egy jó apa nem ilyen, nem lenne képes eldobni a saját vére életét, ó nem. A szülők feladata a gyermekeik védelme, minden áron. Persze talán idealista, egy aztékhoz képest mindenképpen, bár az európai mércéhez mérve még mindig vad hiszen mások halálával, a szülői önfeláldozással sosem volt gondja. Az önkéntes áldozatokkal sem, de mégis… hisz abban, hogy az adott szót be kell tartani, hogy a gyermekek sérthetetleneknek kellene lenniük még a háború alatt is, hiszen ártatlanok… Nem tehetnek a felnőttek bűneiről.
- A szolgák meghalnak érted. A szolgálatoddal töltik az életük, feláldoznak mindent…. sokkal többet, mint az ostoba katonáid! – Pillant a férfira, a tekintete dühösen villan. Még hogy a szolgák alantasak! Nem, ezt nem tudná elfogadni, egy szolga feláldozzam agát a gazdájáért. Az életét, az idejét áldozza, mindazt az értéket, amit másokra, amit magára költhetne.
- A harcosaid pusztán támadnak, nem védelmeznek. Játszanak, komolytalanok! – Felesel vele. Nem, egyszerűen képtelen tisztelni a másikat, a katonáit, hiszen látja mi folyik közöttük nap, mint nap. Szolgákon, más népeken élcelődnek, gúnyolódnak az egyszerű paraszton, holott nem lenne mit enniük, ha nem lenne aki betakarítja a termést!
- Apám csak az uralkodó ellen tört! a népednek nem esett volna baja! – Ül fel, és észre sem veszi, hogy felemeli a hangját. Talán csak az ellenállás miatt, talán valóban úgy hiszi, hogy az apja trónra lépése viszonylagos békében zajlott volna. Egy-két politikai áldozat elenyésző, nem igaz?
- Ez egy aljas, orv támadás volt, hadüzenet nélkül az éj leple alatt! Becstelen és alattomos! – Hiszen álmukból verték fel őket a beözönlő katonák, nem nyílt terepen, csatatéren vívták. Berontottak a házaikba, az életükbe! Elhurcoltak, megöltek, meggyaláztak akit csak értek, ebben semmi dicsőséget nem lát. Nem akar ennek a részese lenni!
- Az a fiú szétrohadt belülről, mert nem maradt benne semmi becsület! Küzdenie kellett volna, nem becstelenül megalázkodnia! – Vitatkozik a férfival. Nem, számára az az ember már semmit nem jelent. Megvetendő, elpusztítandó féreggé vált.
- Hát én nem rettegek tőled! És gyűlöllek! – Kiált dühösen utána, és a férfi hallhatja, hogy valószínűleg a párna puffan utána a falon. – Örökké gyűlölni foglak!
Ez a beszélgetés… felébresztette benne ismét azt a pislákoló tüzet, az ellenállást, ami akár percekkel korábban is megdőlni látszott. Dühétől semmi nem menekült meg aznap este, amit csak széttépni, összetörni lehetett megtette. Az ágy, az edények, a szobrok… semmi sem maradt érintetlenül a pusztítása nyomán.


Utolsó Poszt Kedd Május 16, 2017 9:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Ixchel
& Azazel



- És hogyan szeretnél feljebb jutni a csúcsra? –
kérdezi kíváncsian. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy azt mondja a lánynak, hogy nem nézi ki belőle, hogy valaha feljebb lép, de nem most van itt annak az ideje, hogy ilyeneket mondjon neki.
- A jósok… a jósok mindig ezt mondják – ingatja meg a fejét mosolyogva. Hány és hány be nem váltott ígéretet és jóslatot látott már magukat jövőbe látónak valló emberektől.
- Mégis mit tennék? – kérdez vissza, már-már nevetve. Vajon mire gondolhat a lány, ami annyira megrémiszti, hogy nem akarja, hogy itt maradjon vele. – Nem, mintha nem jöhetnék vissza bármikor, mikor alszol – vonja meg a vállát. Hiszen minden szoba az övé, ezt már megmondta. Ez meg aztán pláne.
- Nem, - ingatja a fejét, miközben mosolyog. – Ha visszajönne, akkor annak olyan komoly következményei lennének, amit ő sem akar – hogy visszaűzi a pokolba, és aztán ott maradhat megint, egészen addig, míg újra nem talál magának egy kaput, amin keresztül ide jöhet. Nem annyira könnyű a két világ között a közlekedés, hogy ezt megkockáztatná.
- Az élet rendje a halál is – bólint. Könnyen oda küldi őket, hiszen itt ez teljesen normális. Nem is érti, hogy a lány, hogy nem vette még észre, hogy milyen mélyen él az emberekben a halálkultusz. – Nem? Pedig hány apa megtette! – gondol végig az elmúlt ezer évek történelmén. A gyermek nem mindig áldás, sőt olykor pont, hogy átok. Pláne, ha rossz asszonytól születik.
- A szolgák nem halnának meg értem. Alantasak, mert nincs meg a képesség bennük arra, hogy mások fölé emelkedjenek – válaszol a lánynak őszintén. Egyszerű emberek, akiket nem érdekel az isteni lét… Vagyis néha érdekel, de elég keveseket, és az ilyenekkel nem is foglalkozik. Harcosok, hadvezérek kellenek a pokolba, nem pedig szolgálók.
- A harcosok azért vannak, hogy megvédjék a népemet – válaszol, kicsit indulatosabban a lánynak, mintha bosszantaná, hogy nem érti meg, hogy mi a dolgok rendje ebben a birodalomban. És valóban, bosszúságot szül benne, hogy ennyire nem érti, hogy mi erény és mi nem az.
- A családod fenyegette a családomat – dörren a lányra. - Te mit tettél volna a helyemben? Megvárod, míg lemészárolnak? Hát nem, hanem összegyűjtötted volna a legjobb harcosaidat a birodalomban, hogy a fenyegetést megszüntessék. Ez egy csata volt, amiben a jobb győzött. Sajnálom, hogy a családod alul maradt, de el kell fogadnod, hogy az istenek, a te isteneid így rendelték el. Mert ha máshogy rendelték volna, akkor nem a mexikák győznek – próbálja a lány értésére adni saját álláspontját.
- A többi miatt gyűlölhetsz – pillant félre, kicsit felszegve az állát. – De ez mind elmúlik majd, meglátod – teszi hozzá, csak hogy tudják mindketten, hogy milyen jövőnek néznek elébe. Nem olyannak, amelyikben a lány nem hajlandó elfogadni az új világrendet, hanem egy olyanban, ahol behódol az erősebbnek.
- Az a fiú helyesen cselekedett, belátta, hogy boldogan élhet, ha csatlakozik az új családjához – mondja, habár még nem tudja, hogy mit kezdjen ezzel az információval. Talán később felhasználhatja a lány nevelésére, vagy ellene. Az is lehet, hogy már a fiú teljesen érdektelen a másik számára.
- Meglátjuk, mennyire fogsz gyűlölni, ha már napok óta nem kaptál enni és inni se – kel fel az ágyról. Szóval térjenek vissza az alapokhoz? Kezdjék elölről az egész procedúrát? Ezerszer is elölről kezdi, ha ez kell, hogy egy hangyányi előre lépést produkáljanak újra.
- Nincs szükségem az emberek szeretetére. Megelégszem azzal is, ha rettegnek a haragomtól – válaszol a lánynak dühösen, majd elindul kifelé.






Music: Nincs



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
6/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2