☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Vas. Jún. 04, 2017 7:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Ez sok mindentől függ – mondja a nem egyértelmű választ. – De – veszi halkabbra a hangját, - meg kell tanulnod, hogy számodra a test, pusztán egy eszköz arra, hogy elérd a célod – tanítja szinte suttogva, továbbra is meglepetten attól, hogy a lányból mennyire más reakciót csalt elő, mint amire számított. Hiába, csupa rejtély az ember, mióta nem képes a fejükbe látni.
- Olykor hasznosabb a félelmet megragadni, - bólint. Tudja, hogy jól döntött, mikor a lányt választotta. Persze, most ő az egyetlen projekt, amelyiken dolgozik. Már, ha eltekintünk a katonáktól, akik hajlandók az életüket áldozni a felemelkedés reményében. Ők… Nos, ők csak akkor kaphatják meg a felemelkedést, ha tényleg kiemelkednek a többiek közül. Ez a lány viszont… Ezt el fogja vinni valaki. Értékes lesz a jövőben.
- Mindenkinek feladata van Odaát, de hogy mi lesz az és hogy mindig az lesz-e, az sok-sok fontos momentumtól függ. Például, hogy ki lát benned erényt, mely isten szolgálatába szegődsz majd. ÉS sok minden függ tőled is, hogy akarod-e a felemelkedést ahhoz, hogy áldozatokat hozz - mondja, mert azon igyekezik, hogy a lány kíváncsiságát minél jobban kielégítse, anélkül, hogy túl sokat elárulna. Habár… eléggé úgy tűnik, hogy ez a halandó képes kiszűrni a hiányzó információkat is a hallgatásból. Megtehetné, hogy fondorlatosan elrejti az igazságot, de valaki olyasvalakit szeretne a túlvilágon tudni, aki előtt nem rejtély, hogy mivel kell számolnia a halála után, és hűséggel tekint a korábbi mesterére… belátható ideig.
- Igen, sokan irigyek lettek, mivel a Teremtő sokkal értékesebbnek tartotta ezen új teremtményeit, mint a korábbiakat – mondja, miközben elégedettséggel szemléli, ahogy a lány teste pezsegni kezd. Hiába, vannak dolgok, melyeket az elme nem képes irányítani, és ezek a legszebbek az egyszeri halandókban.
- Az egy nehéz időszak volt mindenkinek – igazolja valamelyest a lány állítását.
- Nem, egyáltalán nem – ingatja a fejét mosolyogva, miközben ezeket a szavakat mondja, és félre pillant, hogy összeszedje a gondolatait, amit nem könnyít meg a helyzet, hogy a kis halandó szembe fordul vele.
- Örömmel fogadtam ügyetlen botladozásotokat az Édenben – pontosít a válaszán, mert nem egészen biztos abban, hogy arra válaszolt, amit a lány kérdezett, habár a másik lehetséges válasz is valami olyasmi lenne, hogy nem haragudott rájuk. Ő csak nem értette, hogy a Teremtő, miért nincs megelégedve azzal, hogy a szabad akarat működik. Talán ezért is nem adott az embereknek nagyobb hatalmat, hogy nehogy képesek legyenek ellene törni? Finoman megcirógatja csípő tájt a puha bőrt ujjai hegyével, miközben belélegzi a fürdő vágytól elnehezedett nyirkos levegőjét.
- És lelkesen fáradoztam a tanításotokon – teszi hozzá a korábbi szavakhoz, miközben a sötét szemekbe pillant. – Boldogan fogadtam képletes száműzetésemet, hogy titeket vezethesselek – válik suttogóvá a hangja, mintha valami titkot árulna el. Közben kacskaringókat rajzol fürgén a lány oldalára.
- Talán mert saját létének okát kereste – vagy mert magányos volt. Ki tudja? Bár egyszer is lehetősége lett volna a Mennyei Atya tervébe látni, hogy megértse a gonoszságot, amivel mások felett gőgösen uralkodik! Ehelyett azt tapasztalta meg, hogy milyen az, mikor eltaszítja magától a Menny, mikor kirekesztik a testvérek. Érthetetlen tragikus sors az övé, melyről akárhogy próbál sosem tud teljesen megfeledkezni.
- Nem érthetem a Teremtő tervét, csak a legjobb tudásom szerint szolgálhatom azt – jegyzi meg azt, amit már oly sokszor mantrázott magának. Akárhogy is, nincs olyan az ég alatt, amiről a mindenható atya ne tudna. Olykor csodának is tartja, hogy még nem üldözik a testvérei, hogy aztán visszazárják a börtönébe, máskor pedig úgy érzi, hogy a Mennyei Atya éppen, hogy Lucifer oldalára akarta állítani. Most azonban ilyesmi eszébe sem jut. Sokkal érdekesebb az, ahogy a halandó ujjai ismerkednek a testével, miközben ő lassan megoldja a nadrág kötelékét, hogy csakhamar teljes mezítelenségében láthassa a lányt.
- Milyen kegyes volt a Teremtő veled, hogy ilyen szépséggel ajándékozott meg – pillant végig a csinos testen. – Ha tudom, hogy ilyen közel merészkedsz, ha megmutatom az igaz valómat, hamarabb vetettem volna le a halandóság bőrét – nyúl a lány álla alá, hogy aztán megcirógassa a nyakát.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Vas. Jún. 04, 2017 3:39 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Pedig elég… fontos információ. – Elvégre elveszíteni a testét az… egy nagyon fontos momentum. A test a része, ezt látja tükröződni mindenhol, mások így ismerik fel. Ha elveszíti… ha el kell vennie valaki másét… - És mi történik a test eredeti tulajdonosával? – El kell viselnie az új testben egy idegesítő hangocskaként? Vagy megszűnik létezni? Szóval pusztán ezzel a tettével megölne valakit? Szörnyen hangzik így elsőre, ám most elég nehezen gondolja ezt végig. A látvány túlságosan… lenyűgözi. Valahol érzi, hogy ez nem jó, hogy el kéne szakadnia a férfi bőrének tanulmányozásától, hogy ugyanolyan érdektelenül kéne vele szemben viselkednie, mint eddig, de olyan nehéz, mikor a teste egészen másfajta jelzéseket küld számára.
- Mert a félelemmel könnyebb irányítani. – Érti ő ezt, szörnyeknek könnyebben engedelmeskednek, bár egyáltalán nem tiszteletből. Ezerszer könnyebb valakiben félelmet táplálni, mint a tiszteletet kiérdemelni. De ugyanakkor… melyik a megbízhatóbb? Mert mindig jön valaki, akitől jobban fél az ember, mint olyasvalaki, akit jobban tisztel. Persze az istenek hol egyik-hol másik utat választják, hiszen a történeteik is sokszínűek.
- És az ember… akiből isten válik. Vele mi lesz? Ha emberként oktalanul született… istenként viszont nem lehet ok nélkül. – Ez számára elég zavaros. Persze minden istennek megvan a maga területe, amit felügyel. Háború, halál, betegség, eső, villámlás, születés… de vajon milyen feladatot kap az ember, akiből isten lesz? Maga döntheti el mit választ, vagy átlényegülése pillanatában kapja meg feladatát?
Megremeg, ahogy a férfi ujjai a nyakát érintik a súlyos lánc levétele közben, mégse mer hátra pillantani. Nem akarja, hogy ismét rabul ejtse a látvány, hogy agyának minden szegletéből száműzze még a gondolatok csíráit is.
- Haragudtak? Miért? – Nyel egyet, hogy képes legyen kimondani a szavakat. A férfinak egész biztos nem ismeretlen a vágytól nehéz légvétel hangja, a visszafogott remegés, a saját akarattal való küzdelem, mikor a test és az elme összecsap, hogy egyik ösztöneit, másik józan gondolatait kényszerítse a testre. Valamelyikük győztesen kerül majd ki, de még keményen csatároznak.
- Szóval irigyek voltak… amiért a Teremtő másnak szentelte a figyelmét… amiért már nem velük foglalkozott? – Mintha gyerekekről lenne szó, akiknek kistestvére született, és ezért bármit megtennének a szülői figyelemért.
- És gondolom… mennyire haragudtak az emberekre akkor, mikor azok csalódást okoztak a Teremtőnek. – Hiszen egyszer már majdnem kipusztította őket, legalábbis… legutóbb még arról a történetről beszélgettek.
- Te is… haragudtál ránk? – Kérdezi a férfit, talán ezért? Nem, egyelőre még túl keveset tud ahhoz, hogy bármilyen következtetést is levonhasson. Lassan megfordul, és tenyerét ismét a férfi mellkasára helyezi. Mintha megnyugtatná, hogy a bőre alatt érzi az ütemes dobogást, ugyanazt a szívet, ami benne is dobog. talán ez is pusztán álca? Csak azért ilyen a teste, hogy az emberek jobban elfogadják?
- Nem értem… a Teremtő miért alkotott tökéletlent a tökéletes helyett. – Ingatja meg lassan a fejét, miközben ujjai lesiklanak a másik hasára. – Oktalant az okkal élők helyett. Olyanokat akik nem szomjúhozzák a figyelmét… azok helyett akik minden szavát itták. – Tényleg nem érti. Ha nem akart csalódni, ha nem akarta szándékosan megtapasztalni ezt az érzést, akkor miért alkotott olyat, ami elbukhat? Ráadásul ilyen könnyedén?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Vas. Jún. 04, 2017 12:16 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel



- Akkor frissítsed fel az emlékezeted – javasolja. Máskülönben nem fog válaszokat kapni. Legalábbis most biztos, hogy nem. Hagy is pár percet, míg a lány gondolkodhat azon, hogy van-e valami, ami eszébe ötlik.
- Kérdések nélkül nincsenek válaszok – ingatja a fejét. Akkor majd később. Elvégre nincs okuk sietségre. Még számos év jöhet egymásra, mire eléggé felkészült lesz ahhoz, hogy bemutassa annak a démonnak, akinek később hasznára lehetnek a szolgálatai. Ám mind ezek előtt meg kell tanulnia megvédeni saját magát, hogy később könnyebben helytállhasson halandó ellenségeivel szemben. Még oly hosszú út áll a lány előtt, mire elég mélyre süllyed ahhoz, hogy tényleg ne legyen más lehetősége, mint behódolni… akárkinek, csak ne kelljen véget nem érő szenvedést megtapasztalnia a pokolban.
- Nem? Talán mert eddig nem tartottam fontosnak – gondolkozik el hangosan azon, hogy ezt eddig miért nem említette. És valóban, eddig tényleg nem tűnt annyira érdekesnek, ám az újra és újra visszatérő témájuk, amelyben megjelenik a lány ragaszkodása e halandó élethez. Ami persze természetes, de érdemes tudnia, hogy minden más lesz, ha egyszer meghal.
– Ám annyira ragaszkodsz a tested feletti rendelkezéshez, hogy most már jobbnak látom szólni, - hogy bizony ezt az annyira ajnározott testet nem fogja magával vinni a másik oldalra.
- Hm – vonja fel a szemöldökét, mert ami azt illeti, elég meglepődik azon, hogy egy ember, aki eddig viszolyogva húzódott távol az érintésétől, most ahelyett, hogy áhítattal a földre vetné magát, megérinti. Nem erre számítottak. Egyikük sem. Úgy látszik, hogy hegyeket kell ahhoz megmozgatni, hogy ez a lány térdre essen egy isten előtt. Hogy lehet egy halandó ennyire gőgös? Azazel nem érti.
- A testtel rendelkező istenek ebben a világodban valójában mind tökéletesek… A legtöbben nem csak tökéletesek, de bizalmat keltők és vonzók is – válaszol a lány kijelentésére. Természetesen elsősorban a démonokra gondol, nem pedig isten angyalaira. A tökéletlenség az emberek sajátja, akárcsak a halandóság, és a szabad akarat. Rabság a lét, melyet az angyalok és a démonok élnek. Rabság, mely örökké tart. Csupán az ember az, aki maga dönt a felett, hogy hogyan tölti el a létezést, habár az élete végén ő is megítéltetik. Minden más lénynek saját feladata, kijelölt útja van. – Ám a saját világukban, nem ezt az alakot hordják – magyarázza a lánynak. Azt azonban nem árulja el, hogy milyen rettenetesen néznek ki azok a lények, akik ott lent élnek, ahová a lány tartani készül. Miért is mondaná? Úgyis csak eleinte lesz számára rémisztő. Aztán szépen lassan megszokja majd, hogy ott az a természetes. – De szoktuk szörnyetegek alakjába rejteni magunkat a halandók előtt, hogy rettenetesnek hassunk – teszi hozzá, hogy mégsem annyira nagy tévedés, hogy úgy gondolják, szörnyetegekkel van dolguk.
- Hiszen ez az emberforma test nem elég rémisztő, míg egy emberidegen teremtmény az – pillant a víz felé, míg a lány a falat veszi szemügyre. Ahol van is mit néznie, hiszen itt is színezett kőfaragások borítják a falakat, valamint a mennyezetet.
- A Teremtő akaratából teremtettünk, mint minden más lény. Mindenki más és más okból – válaszolja a lánynak. – Nem lehet egységesen mondani, hogy ezért vagy azért. Minden istennek más szerepe van. A legtöbben a Teremtő katonái vannak, akik harcba szállnak az érdekében, de belőlük egynél többen nem fogsz találkozni, míg élsz – teszi hozzá, mert elég csekélynek tartja a lehetőséget, hogy egy egész légió megjelenjen.
- Csak az emberek születnek oktalan – szólal meg, miközben közelebb lép, hogy a lány nyakában függő ékszert leemelje. Ércek, melyeknek szeretetét megmutatta az embereknek. A csillogó arany, mely a Napnak fényét a földre hozza. Leejti az nyakláncot a földre. – Pusztán a Teremtő örömére – teszi hozzá, miközben lenyúl, hogy a felsőtestet takaró ruhát is levegye a halandóról.
- Nem mindenki fogadta a teremtés koronáját lelkesedéssel. Egyesek haragudtak az emberekre - mesél a saját múltjáról.
- A Teremtő levette szerető tekintetét rólunk, – mondja miközben a ruhadarabot a földre ejti.



Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Pént. Jún. 02, 2017 10:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Rendben. – Bólint, bár egyáltalán nem örül annak, hogy vissza kell fordulnia, hiszen feleslegesnek érzi így még azt a pár lépést is. De megteszi, hiszen ő is jobban szeret kettesben maradni a férfival, úgy sokkal érdekesebb dolgokat szokott mesélni. És talán ő is jobban ki meri ereszteni a hangját, ha nem tetszene számára valami. A szolgálók talán nem lepődnek meg, hiszen a lányt a legtöbben továbbra is ágyasként kezelik, másként nem is tudják értelmezni azt a sok, kettesben töltött időt, és az engedményeket, amikkel ez a kis rabszolga rendelkezik.
- Talán már a kérdéseimre se emlékszem. – Sóhajt fel a lány, miközben lassan közelebb lép a férfihoz, de azért még így is tart legalább két lépés távolságot. – De ha te jobban emlékszel, szívesen meghallgatom a válaszokat. – Bár talán kicsit fáradt, hiszen egy eleven gyermekkel töltötte a napját, az edzésekhez pedig már eléggé hozzászokott ahhoz, hogy ki tudja magát pihenni.
- Az arcodat? – Emelkedik meg a szemöldöke, de a férfi kérdésére bólint. a kíváncsisága igazán magasra hág, hiszen… Nem gondolta sosem, hogy az ura másképpen nézne ki, mint ahogy a saját szemével látja.
Nem rökönyödik meg a látványon, legalábbis a lenyúzott bőr látványa egyáltalán nem rémíti meg, hiszen látott már ennél cifrább dolgokat is. A másik testének változása azonban megdöbbenti. De ha csak megdöbbentené… Érzi, ahogy a gerincén remegés fut végig, a nyakától egészen a lábáig, még a térdei is beleremegnek. Azt reméli a zavara kellően elrejti majd azt a kellemetlen érzést, ami végigfutott rajta, de az arcára kiülő halvány pírról mit se tud. Eddig is fel kellett néznie a férfira, ám most… most szinte elérhetetlen magasságba került a szikrázó tekintet.
- Nem… még nem mondtad… hogy meg kell válnom a testemtől. – Ilyesmiről nem volt szó, és ami azt illeti zavaró ez a gondolat, ám most mégis képtelen ezzel foglalkozni. Lassan közelebb lép, ujjaival érinti a férfi arcát, hogy kalandos úton meginduljanak le, a nyakán keresztül egészen a mellkasáig.
- Nem, nem ilyennek képzeltem az isteneket. – Figyeli saját tenyerét, amint a másik bőrét érinti. Figyeli a szín varázslatos különbözőségét, a másik furcsa vonásaira pillant.
- Az isteneink gyakrabban szörnyetegek, mint… tökéletesek. – Más szóval nem tudná leírni a másikat. Hatalmas kolosszus… már ha ismerné a szót, egész biztosan használná, de így képtelen megfogalmazni mennyire… lenyűgözi a másik. Még ha egyáltalán nem is akar így érezni. Tényleg nem lett volna esélye ellene, még most sincs esélye ellene, legyen bármennyire ügyes, és gyors.
- Kérdések… Igaz? Azoknál tartottunk? – Szakítja el nem csupán tekintetét, de kezét is a férfitól miközben megfordul. A karjait keresztbe fonja maga előtt, és mintha tüzetesen vizsgálni kezdené a fürdő díszítését.
- Például… hogy hogyan is teremtődtek az istenek… vagyis inkább… miért? – Hiszen valami céljuk kellett, hogy legyen, nem?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Csüt. Jún. 01, 2017 11:01 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel



- Éppen ellenkezőleg. Nem felejtem el – válaszol a lánynak szelíden mosolyogva. – A döntésemnél számításba vettem ezt is – teszi hozzá, miközben a fiú felé pillant. Hát igen, egy leány gyermek, akinek voltak testvérei, biztos nagyobb gondoskodással van egy ilyen kis kölyök iránt, mint egy olyan, akinek nincsenek. Ha pedig annyira magasztalja az apját, itt az ideje, hogy a magasztos eszméket tovább adja.

Nyugodtan várta a lányt, hiszen abban a hitben jött el tőle, hogy jelenleg nincsen semmi oka avagy inkább nincsen semmi ürügye sem arra, hogy ellene ágáljon. Tehát miért ne jönne el? Az viszont igaz, hogy eléggé megváratta, de mivel ez sem feszültséget, sem más ellenérzést nem szült benne, ezért következménye sem lesz.
- Rendben – bólint, jelezve, hogy elfogadja az okot, majd felkel a táblaasztaltól, melyen fekete-világos kockákon sorakoznak arany és csont korongok, játékra invitálva a játékos kedvű felnőtteket.
- Küld el a szolgálóimat, - int a lánynak, hogy menjen vissza a szobába arra a pár pillanatra. – Ma este már nem lesz rájuk szükségem – teszi hozzá. Na, nem mintha egyébként túl sok szüksége lenne rájuk. Csak azért vannak, mert, ha nem lennének, nem működne az épület. Márpedig sok a felület, rengeteg a tenni való, amit ő egyedül nem lenne képes és nem is akarna elvégezni. A katonákat pedig nem kárhoztathatja ilyesmire.
- Gyere – inti magához közelebb a lányt, amint visszatért.
- Voltak kérdéseid. Akarsz most válaszokat kapni? – pillant a lányra kérdőn, mert most kedve van válaszolni egy-két kérdésre. Nem sokra, csak párra, és azokra is csak akkor, ha úgy teszi fel a lány a kérdést.
- Megmutatom neked az igazi arcomat – mondja, miután megkapta a választ. A lány ellenkezése nem rég megtört, és hogy ezt a törést megtartsa, elérkezettnek látja az időt, hogy mutasson valami isteni dolgot. Ha már a fegyvert nem próbálta ellene használni, akkor más eszközhöz folyamodik. Ezt a testet amúgy is kényelmetlennek érzi mostanában. Nem véletlen, hogy szabadulna újra… Európába utazna, ahol Itália szőlőin versek szökkennek szárba. – Ha kész vagy rá – habár, ha a lány nemet mond, akkor nem tesz ilyet, ellentétben az igennel, amit az követ, hogy megfogja a saját arcát, mintha le akarná tépni. És valami ilyesmi is történik. Az arc, amit lehúz magáról, az egyik pillanatban még olyan, mint mikor megnyúznak egy állatot, mintha vérezne a hús alatt, ám a következőben már egy fából faragott maszkot tart a kezében, míg az arca már a saját igazi arca… és hát nem kis egyötven magasságú apróság. Nem véletlenül titulálták annak idején az emberek óriásnak. Igaz, nincs százkilencven centi, de elég közel jár hozzá, ami pedig a régmúltban lehetetlenségnek számított.
Sötét tekintettel fürkészi a lányon végbemenő változást, miközben a földre ejti a halandóság rezes bőrű maszkját. Mennyire más is így. Ezzel a képével nem tudott volna beilleszkedni, habár az itteniek, így egyértelműen istennek látnák, de neki elég az, ha csak egyesek tudják az igazságot.. a féligazságot… negyed igazságot… mindegy is.
- Elszálltak a kétségeid? – jelenik meg apró mosoly az ajkai szegletében. Hamarosan pedig körbe fordul, hogy a másik jól megnézhesse. Ilyen egy lény, aki több, mint ember. – Persze, nincs minden istennek saját teste – fordul vissza.
- Ez itt az enyém – ütögeti meg a tenyerével a mellkasát.
- A felemelkedőknek nem lesz többé teste, csak ha használatba vesznek egy egyszerű halandót. – De mintha ezt egyszer már mondta volna. Nem akar zsákbamacskát árulni a lánynak, hagy lehetőséget arra, hogy visszaforduljon. Ha ügyes és szerencsés, még megtisztulhat a lelke vagy a kárhozaté lehet, ahogy oly sokan már lettek.
- Erre számítottál? – vonja fel a szemöldökét. Vajon milyennek képzelte a lány korábban az isteneket?

Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Kedd Május 30, 2017 9:19 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem kell magyarázkodnod. – Öleli át magát a karjaival. – Értettem én elsőre is. – Hogyne értette volna. Mindazt, hogy így értékesebb áru, és mindazt a hozzáállást, hogyha az enyém nem lehet… Nagyon is jól érti, de attól még vágyhat rá, hogy szeressék.

- Ha én lennék az egyetlen, elég kevéssel gazdagodhatna. – Mosolyodik el halványan. – Nem hiszem, hogy a női munkákkal nagyon sokra menne örökösödként. – Furcsa is lenne, hiszen bár a birtokigazgatáshoz maga is hozzá tehet egy-két dolgot, a katonai, seregvezetői feladatokhoz vajmi keveset ért.
- Elfelejted, hogy voltak fivéreim és nővéreim. – Emlékezteti, hogy sokadik gyerekként már azért kevesebbet foglalkozott vele az apja. – De megteszem, amit tudok. – Miért ne tenné? Vannak hasznos dolgok, amiket megtaníthat neki.
- Nem, nem bántanék. – Legalábbis úgy véli, de… Tekintete egy pillanatra a szövetre siklik, amin éppen dolgozik. Néha már maga sem tudja mire lenne képes. A lelkiismerete egyelőre visszatartja, de érzi, tudja, hogy van a szívében egy sötét hely… ahol nem élnek ilyen korlátok.
- Szerintem nem lesz gond. – Figyeli a gyermek játszadozását mosolyogva. Elvégre a fiú még fiatal, könnyen alkalmazkodik. Valószínűleg hiányolni fogja az anyját, de… ott lesz vele. Idővel biztosan megszokják egymást.
- Nem hiszem, hogy szükséges. – Ingatja meg a fejét. A szolgálói többségének van… volt gyermeke, így egész biztosan képesek lesznek ellátni a fiút.
- Rendben. – Bár valószínűleg a férfi nem várta meg, hogy beleegyezzen, hiszen… a tulajdona nem igaz? Akkor kéreti magához, amikor csak akarja. Az más kérdés, hogy büntetés terhe mellett esetleg nem jelenik meg, de… az nem most lesz.

Összesűrűsödött a sötétség, mire a gyermeket sikerült álomba helyeznie. A fiú túl izgatott volt ahhoz, hogy könnyen elaludjon, így sokáig maradt mellette, mire megbizonyosodott arról, hogy tényleg alszik, és nem csupán a pillái alól lesi mit tesz. Azért bent hagyott egy szolgálót, hogy vigyázzon rá, amíg ő maga nem tér vissza, nehogy elkóboroljon.
Csendben követi kísérőjét a keleti épületrészbe, figyelve a fáklyafényben felbukkanó falrajzolatokat. A szoba, amelybe vezetik hasonló az övéhez, főként miután megpillantja a fürdő szűk, elfüggönyzött bejáratát. Miért is gondolta, hogy csak egy ilyen medence van az egész komplexumban? Egy pillanatra megtorpan, mielőtt belépne a fürdőbe, mintha össze akarná szedni magát, és… így is van.
- Nehezen aludt el. Túl sok izgalmat tartogatott neki a mai nap. – Bár a férfi talán nem vár magyarázatot arra, miért is érkezett ilyen későn.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Hétf. Május 29, 2017 11:12 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Szeretőt? – kérdez vissza elgondolkozva, csak hogy jelezze, hogy éppen próbálja megérteni, mi járhat a abban a kifejezetten csinos fejben.
- Igen – bólint, - valóban ezt mondtam – pillant a távolba, hogy homlokát ráncolva összeszedje a gondolatait. – És jelenleg tartom ezt az álláspontomat. Így is elég engedményben részesültél az utóbb időben – teszi hozzá az okot is, hogy miért tiltja továbbra is. Habár van más ürügye is rá.
- Kérlek, tedd félre a személyes érzéseidet, és gondold magad a helyzetembe. A birtokomban van egy kincs, ami az érintetlenségével együtt sokkal értékesebb, mint nélküle – magyarázza meg a lánynak, hogy miért döntött így. – Tudom, hogy ez neked kényelmetlen, hogy úgy érzed, hogy lealacsonyító az, hogy így kezellek – pillant a lányra. – De nekem az emberek, mind csak eszközök. Ha kész lennél elfogadni azt, hogy egy istennel állsz szemközt, megértenéd, hogy valójában megtiszteltetés a kezeim között eszköznek lenni – próbálja megértetni a másikkal, hogy miért kell megtartóztatnia magát. Máskülönben meg,… Ha nem akar az övé lenni, akkor miért hagyja, hogy másé legyen? Persze, ez gonoszság tőle, de ki nem sz@rja le?

- Az életemben pusztán egy szempillantás egy emberöltő – próbálja jelezni, hogy másként tekintenek a sokáigra. – De ha ezt figyelembe vesszük, valóban nem tervezek már sokáig e falak között maradni – pillant körbe. Hiszen még egy isten számára is nagyon unalmas, ha folyton egyhelyben kell ülnie.
- Hamarosan leveszem a szemem erről a területről, - bólint. – De azt akarom, hogy ha visszatérek, minden úgy haladjon tovább, mintha itt lennék – ehhez pedig a legjobb megoldás, ha választ magának egy utódot, ahelyett, hogy spontán eltűnne.
- Igen – bólint. - Elég sok mindent – válaszol a kérdésre mosolyogva. – De nem kell aggódnod, nem te leszel az egyetlen, aki tudást tölt ebbe a serlegbe – hiszen kapott a gyermek tanítókat is. Ám vannak dolgok, melyekkel a lány teljesebbé teheti. De, ami fontosabb… a kötelék.
- Egy uralkodó lányaként, biztosan tudsz olyan dolgokat, melyek segíthetnek egy jövőbeli uralkodót – fürkészi a lány arcát kérdő tekintettel.
- Ebben a válaszban reménykedtem – mosolyodik el. Pontosan erre számított, vagy legalábbis valami ilyesmire. Hamarosan kiderül, hogy hogyan fogja a lány alakítani a jövőt.
- Nem – ingatja meg a fejét. – De a számos ok közül, mondok egyet: mindketten elveszítettétek a családotokat. Talán most ez az egyik legfontosabb – legalábbis a két ember számára. Mert neki aztán… igazából mindegy. Még csak nem is különösebben küzd azért, hogy ezt a területet megtartsa magának, mert egyre kevésbé érdekli.
- És megbízom benned annyira, hogy itt hagyjam veled. Nem bántanál egy gyermeket – legalábbis a gondoskodásból, melyet tőle látott, nem gondolná, hogy ilyesmit tenne.
- Nos, akkor mostantól itt alszik veled. A tanítói majd jönnek, némelyik elviszi magával, mások itt fogják tanítani – mondja el a lánynak, hogy mire számítson. – A katonák nem engednek be olyan személyt, aki árthatna neki – teszi hozzá, hogy ilyesmitől ne tartson a lány.
- Egy kicsit zavaros még neki, de pár hónap, és összeszoktok – pillant vissza a fiúra, aki éppen játéknak kezd valami keze ügyébe akadó gyümölcsöt használni, ami kicsit hasonlít valamilyen állatra. Az asztalon lévő dolgokból pedig erdő lesz. Az állat pedig végig csörtet az erdőn, majd lakmározik valamiből, aztán elszalad a tóhoz inni.
- Magatokra hagylak, hogy ismerkedjetek – jelzi, hogy akkor ő most menne, és meg is teszi az első lépést a kijárat irányába, miután a fiúnak is szólt, hogy megy. Úgy tűnik, hogy a gyermeket már felkészítette arra, hogy itt fog maradni.
- Adjak mellé személyes szolgálót? – fordul vissza az első lépés után rögvest, mert majdnem elfelejtette, hogy nem biztos, hogy a fiú minden igényét képesek kiszolgálni az itteniek. Ezt majd a lány eldönti.
- És ha este elaludt, látogass meg. Az egyik szolgálóm átvezet a keleti szárnyba – egészen pontosan oda, ahol lesz, mikor éppen a lány elindul hozzá, mert aztán kitudja, hogy addig éppen merre jár, és mikorra sikerül elaltatni a gyermeket.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Hétf. Május 29, 2017 5:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem… a férj a lényeg. – Ingatja meg a fejét lassan. – Mondhattam volna akár szeretőt is… sőt… talán az sokkal pontosabb lett volna. – Mert arra vágyik, hogy szeressék, vagy viszontszerethessen.
- De azt már kifejtetted, hogy arra nincs engedélyem. – Húzódik egy apró, keserű mosolyra az ajka. Legalábbis legutóbb a férfi még úgy volt vele, hogy holtan végzi az, aki a lány ágyába merészkedik. Mármint elsőre. Ő pedig… csak azért nem adja oda magát senkinek, hogy utána szeretőt tarthasson.
- Erre a kérdésre én magam se ismerem a választ. – Tényleg boldognak kéne lennie? Repesnie az örömtől? Minden más körülmény ellenére… igen, szerencsésnek kéne gondolnia magát, hogy a férfi kiválasztotta, de egyszerűen nem így érzi. Súlyos teherként nehezedik a vállára. Ami azt illeti, a tudás megszerzése egyáltalán nem vidám dolog, mikor az ember szeme felnyílik – talán így érzett az általa nem ismert Ádám is – az élet reménytelensége, a létezés céltalansága, az, hogy rájön valójában nincs, és sosem volt választása… Mind-mind megölik a boldogság legapróbb szikráit is. Ha nem akar szenvedni, istenné kell válnia, de attól boldog lesz? Fél attól, hogy nem.

- Szóval nem tervezel sokáig maradni.
– Pillant ismét a fiúra, hiszen… valószínűleg csak addig vár majd a férfi, amíg a gyermek felnő. Máskülönben minek választott volna örököst? Ez persze azt jelenti, hogy neki se maradt már sok ideje ezen a földön. Vagy képes lenne itt hagyni?
- Befolyással akarsz lenni akkor is, mikor már nem vagy itt. – Bólint a lány, miközben felkel a férfi közeledtére. Tekintetével még mindig a gyermeket figyeli. Vajon az apróság tudja, hogy egyszerre történt vele jó, és rossz dolog is? Nem… nem valószínű, hogy felfogná, mi is vár rá.
- Rám? – Fordítja fejét meglepetten a férfi felé. – Mit taníthatnék én neki? – Hiszen nem tudós ő semmiben. Maximum női dolgokra taníthatná, mert a harctudása még kevés. A viselkedése pedig… sosem volt egy mintagyerek.
- El. – Bólint végül, miután még jó ideig szemlélte a gyermeket. Talán jó móka lesz, nem tudhatja előre. Feldereng benne azonban a legutóbbi beszélgetésük egy halvány emlékfoszlánya is…
- Azért gondoltál erre, mert legutóbb azt mondtam talán szeretnék anya lenni? – Teszi fel egyértelműen a kérdést a sejtés alapján, ami megfogalmazódott benne. Mi más késztette volna a férfit egy ilyen lépésre?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Vas. Május 28, 2017 9:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Önzőség? Lehet. De ha jól forgatod a lapokat, míg így is lehet gyermeked – csak akkor el kell fogadnia, hogy úgy kell felnevelnie, hogy az majd jó szolgálatot tegyen az isteneknek, vagy meg kell birkóznia azzal a ténnyel, hogy egyenesen a pokolba taszítja. Mert hogyan lenne képes egy bűnös lélek egy tisztát felnevelni? Erre csekély esély sincs. Akkor meg minek?
- Máris? Miért? – pillant a lányra értetlen tekintettel. – Hát nem ezt szeretnéd? – kérdezi, és valóban úgy tűnik, hogy nem is sejti, hogy mi lehet a lány gondja ezzel. Hiszen általában a nők nem választanak maguknak férjet. Már, ha magas rangra születnek, olyanra, amilyenre a lány született.
- Tudod, nem értelek téged – ingatja a fejét. – Egy isten kiválasztott arra, hogy az istenek közé emelkedhess… És te mégsem vagy boldog. Hát, miért? – Miért nem érzi megtiszteltetésnek, hogy így esett? Miért szenved, mintha már kínoznák, pedig még igazán semmi se esett vele?

- Igen –
bólint mosolyogva, majd leguggol a gyermek mellé. – Ilhuicamina az örökösöm – megszorítja óvatosan a gyermek karját, aki láthatóan még egy kicsit megszeppent. – Nincs is szükségem rá – válaszol a lányra. Hiszen technikailag halhatatlan, és mivel a Mennyei Atya életre kárhozatra, nem pedig halálra, ezért, ha valamilyen veszély is leselkedne rá, az nem más lenne, mint hogy visszaviszik a börtönébe. Hiszen az angyalok nem vétenének a Mennyei Atya döntése ellen.
- Szia – válaszol a gyermek gyermekhangon, majd a férfira pillant kérdően, mert nem tudja mi mást kellene még csinálnia a köszönésen kívül. – Én is örülök – öleli át magát, majd inkább a férfi mögé bújik, de aztán onnan kíváncsian kiles.
- És valóban nincs. Ilhuicamina kapja meg a birtokaimat, ha elhagyom ezt az anyagi világot, - vagy ha megunja a helyet. Végtére is, nincs szüksége a gazdagságra, melyet ez a hely nyújt. A küzdelmek már folynak lassan tovább maguktól is, és a démonok elvannak a kis játszóterükkel. Hát miért ne léphetne tovább, hogy új kalandokat keressen magának? Persze, ha befejezte a lány képzését.
- Ilhuicamina, menj egyél azokból a gyümölcsökből –
küldi el a fiú kicsit arrébb, majd közelebb sétál a lányhoz.
- A gyermekek, eszközök arra, hogy a jövőt is formáljuk – legalábbis emberi szemmel nézve. – Arra gondoltam, hogy rád bízom a nevelését – hiszen a lány sokszor látta apját, hogy hogyan kell megfelelő döntéseket hozni, így átadhatná a tudást. És még szorosabbra fűzné a népe kapcsát az új népével.
- Elfogadod ezt a feladatot? – kérdezi komolyan.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Vas. Május 28, 2017 9:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem. Nem akarok ilyesmit bizonyítani. Nincs szükség több katonára. – Hiszen nincs okuk, nincs jelképük a lázadásra. Legalábbis a személyében nincs. Ha meg lesz, akkor vagy sikerrel járnak, vagy belebuknak, de az már nem az ő felelőssége lesz. Valahogy… lassan megszűnnek a népének lenni. Már nem tartoznak hozzá, hát miért gondoljon rájuk, cselekedjen az ő javukra? Lassan tényleg egyedül marad ebben a világban, hát jobb, ha csak magára gondol.
- Igazad van. Önzőség lenne gyermeket vállalni a helyzetemben. – Hunyja le a szemét egy pillanatra, majd félrefordítja a fejét. Ez valahogy… elszomorítja. Persze sosem készült fel igazán arra, hogy anya legyen, bár papnőként sem tiltott dolog, pusztán… Nem, sosem számolt gyerekkel, vagy családdal. Ha pedig tudja, hogy csupán ilyen sors várhat rá… Nem adhatna semmi jót annak a gyermeknek. A földi létét talán megédesítheti, de utána? Nincs öröksége, nincs mit tovább adjon. Az öccse majd gondoskodik a vérvonalról, neki már nem kell, akkor mégis minek szülne? A saját örömére? Kegyetlenség lenne az a kicsivel szemben.
- Hah. Remek. Máris értelmét vesztette az egész. – Fúj egyet bosszúsan. Hiszen az lenne a célja, hogy megtapasztalja a szerelmet, azt a fajta házasságot, ami nemesként csak ritkán adatott volna meg számára. így biztosan nem akar férjhez menni. Szeretőt tartani pedig… Hiszen a férfi megmondta, életével fizetne az, aki hozzá ér. De mégis mit tehet, hogy megszűnjenek a vágyai? Az ábrándjai egy kedves, szerető érintésről, csókról és ölelésről? Mit tehetne, hogy ne vágyjon olyan dolgokra, amit úgyse kaphat meg? Vagy legalábbis nem úgy, ahogy szeretné?

A szolgálók mozgolódása természetesen felkeltette a figyelmét, ám addig nem pillantott fel, míg a megkezdett mozdulatsort be nem fejezte, hogy ne maradhasson laza a fonal, ha netán elfelejtené, mikor visszatér a munkájához. Mikor felpillant, tekintetében csodálkozás villan a gyermek láttán, és szinte kérdőn emeli tovább a férfira.
- Az örökösöd? – Ad hangot is meglepettségének, és zavarának. – Nem hittem, hogy szükséged van örökösre. – Hiszen miért is lenne, egy kortalan lénynek bármiféle szüksége arra, hogy valaki utána következzen?
- Szia. – Mosolyog közben a fiúra kedvesen, hiszen még a kicsiket is illik köszönteni. – Örülök, hogy megismerhetlek. – Bár sosem gondolta volna, hogy találkozik vele.
- Úgy emlékszem azt mondtad nincsenek gyermekeid. – Mert hát… számára logikus lenne, ha a férfi lenne a fiú apja. Másképp miért választotta volna örököséül?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Vas. Május 28, 2017 6:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Ó, a vágy… sokan vágynak, de kevesen szerezhetik meg azt – mert a legtöbben gyengék, elbuknak az úton, nem teljesítik be a sorsukat. Aztán sokan vannak, akik nem is vágyhatnak többre, mint hogy este álomra hajthassák a fejüket, hogy ne öljék meg őket a következő napon.
- Megoldottam volna – válaszol csak ennyit, hiszen nem a megoldás a lényeg, hanem hogy igenis úgy cselekedett volna, hogy később újra megkaparinthassa a lányt, hogy nem hagyta volna valójában elmenekülni. Végig figyelemmel kísérte volna az útját.
- Most.. most talán képes lennél rá – bólint. – De akkor, amikor lemészárolják a falut, amikor megölik a testvéreidet, megmutatkozik az igazi arcod. Ha képes lettél volna arra, hogy másnak mutasd magad… nem hiszem, hogy sikerül – ahhoz nagyon fejlett csalónak kell lennie, hogy egy ilyen helyzetben sikeresen válasszon másik stratégiát, mint az alap.
- Most azt akarod bizonyítani, hogy jobb lenne, ha még több katonát küldenék oda? – vonja fel a szemöldökét. Mert könnyen meglehet, hogy ennek a beszélgetésnek ez lesz a következménye.
- Azelőtt tárgyakat készítettem – válaszol a lánynak, de jobban örülne, ha nem kérdezne többet a múltról.
- Ezek… mind értelmüket fogják veszíteni – bólint helyeslően, hiszen valóban ezt gondolja, és ezt is tartja. – Persze, pár tíz évig még hatással lehetnek rád, de aztán elmúlnak, csak egyszerű emlékek lesznek – mosolyog a lányra, majd sóhajt egyet. – Miért szülnél gyermeket? Hogy a kárhozaté legyen, vagy hogy a gazdádat szolgálja? – vonja fel a szemöldökét, és a kérdése egyáltalán nem költői. Gondoljon csak bele a lány, hogy mi lesz azzal a rengeteg lélekkel, amelyik a földre születik, ha csak közülük pár kerül kerülhet fel a mennyekbe.
- De ha mégis szeretnéd mindezeket átélni, szíved rajta. Én nem bánom – vonja meg a vállát, miközben körbe pillant, majd egy kevés gondolkozás után hozzáteszi:
- De én választok melléd férjet – mégse házasodjon oka vesztetten. Legyen annak haszna is, ha már kiárusítja a testét valami mocskos halandónak.
- Nem fontos - ingatja meg a fejét. – Csak tanuld meg, amit mondok, és abból előnyöd származik – nyugtatja meg a lányt, hogy e tekintetben tényleg rá bízhatja magát, pláne, ha érti, hogy cserébe mit fog ő kérni tőle. Márpedig, amint megtapasztalja a pokol kínjait, rögtön tudni fogja, hogy nem akar a kínzottak között lenni.

- Nincs ilyen hely. Aki nem elég tiszta, mind szenvedni fog. Ki jobban, ki kevésbé, de mindenki szenvedni fog – magyarázza a lánynak, hogy ez nem annyira bonyolult. Itt minden fekete vagy minden fehér, átmenet nincs, és ha mégis akarja a szürke árnyalatait érzékelni, akkor azt az Alvilágban kell keresnie. Mind, ki nem tökéletes, odajut.

Talán megérezheti a lány, hogy a gazdája megérkezett, de az is lehet, hogy nem tűnik fel számára az a feszült figyelem, ami végig fut a szolgálóin. A férfi szokásos lépteit valamivel ügyetlenebb lábak kísérik, míg végül pár méterre a lánytól megállnak mindketten.
- Ixchel, bemutatok neked valakit – szólítja meg a nőt, majd egy röpke pillanatra a szolgálókra kapja a tekintetét, ahogy igyekeznek eltűnni a szobából, hogy még csak véletlenül se zavarhassanak. Majd megvárja, míg amaz megajándékozza a figyelmével.
- Ez a gyermek az örökösöm. Ilhuicamina – teszi az alig pár esztendős kissé megszeppent kölyök vállaira a kezét.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Szomb. Május 27, 2017 11:38 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Pedig sokan ezerszer többre vágynak… és persze mindig a máséra. – Hiszen mindig többet, és többet akarnak. Ő erre gondolt, nem arra, hogy nem vigyáznának azokra a dolgokra, amiket már megszereztek, bár… van akire egyáltalán nem jellemző.
- És mégis hogy oldottad volna meg, hogy ne haljak éhen? – Emelkedik meg a szemöldöke, és bár próbálja nem felhúzni magát azon, hogy a férfi ismét a tulajdonának nevezte… az arcán megrezegnek az izmok, és a tekintete is zaklatottabbá válik. Hát ennyit a nyugodt vacsoráról, és a kedvességéről? Hiába, azért még mindig bosszantja ez a tudat, és az, hogy hajlandó elfogadni egy rövid időre, hogy valóban a férfihoz tartozik.
- Ó… tudok ám én annak is tűnni. – Rebegteti meg a pilláit nevetve. Hát hogyne tudna elesett, gyenge nőként viselkedni! Ki nem tud? De nem akar, hát nem teszi. Pedig mennyivel többet elérhetne, nem igaz? Mondjuk a férfi sem az esendősége miatt választotta ki, hanem éppen a vehemenciája jött jól.
- Miért, az én ellenállásomat nem tartottad ostobaságnak? – Mégis tette, teszi. Ilyen az emberek természete. Akkor is megpróbálkoznak dolgokkal, ha semmi esélyük. És ki tudja, lehet éppen ezért sikerül is nekik?
- Mondjuk a tanítás előtt. – Forgatja a szemét a lány. Jó, rendben, fel sem foghatja azt az időt, amiről a másik beszél, de azért nem kell azért nagynak éreznie magát. Feltett egy kérdést, amire szerinte nem olyan nehéz válaszolni, már ha az ember nem akar mindent túlbonyolítani.
- Hát… mondjuk olyan dolgokat, amikre nem lesz lehetőségem. – Vonja meg a vállát. Elvégre annak lenne értelme. Persze fogalma sincs, pontosan mi az, amire istenként nem lehetne képes, de… - Azt mondtad később, akkor… a család, férj, szerető, gyerek már nem lesz fontos… például. – De ez nem jelenti azt, hogy most ezt tényleg akarja is, egyszerűen csak erről jutott eszébe, hogy lehetnek dolgok, amik később már elvesztik a jelentőségüket, de most sokat számítanának.
- Ezt most nem értem. – Ingatja meg kicsit a fejét. Az, hogy megfeleljen, és az, hogy jobb legyen a többi jelöltnél nem ugyanaz? Mert számára teljesen azonosnak tűnik a kettő.

- De… mi van azokkal, akik egyik világba se illenek? – Kérdez a lány. Az istenek világával eddig sem volt gondja, azt elég sokszor lefestették már. Az alvilág, csakúgy, mint az isteneik nem éppen a barátságosságáról híres. – Mi van azokkal… akik nem elég tiszták, hogy a Teremtőhöz jussanak… de nem elég romlottak, hogy elítéljék őket? – Kíváncsiskodik, hiszen… csak léteznie kell valamiféle köztes állapotnak is, nem?
- Hm? – Kerekednek el a szemei. Ez most mégis hogyan jött ide, a beszélgetésük végére? Azt persze megérti, ha a férfi úgy gondolja sok volt ez a tanítás számára, bár ő most kicsit kielégítetlennek érzi a tudásszomját.
- Jó… - Hirtelenjében csak ennyit tud mondani, bár… mikor is lett ő igazán szabálykövető? Mondjuk amúgy se tervezett nagyon kimászkálni a városba, hiszen… úgy érzi számára nincs itt semmi érdekes.

Gondosan igazgatja az apró fésűt a szálak között, ahogy a bíbor fonalat a többi közé szorítja. Egy újabb kép, egy újabb rémálom, és még semmi se változott ezekben az álmokban. A rettegett női harcos mészárol, katonákat utasít erőszakra, rombol, feléget és… élvezi. Kezébe veszi most a másik színt, hogy folytassa a képet, és azt is a feszített szálak közé fűzve ad hozzá egy újabb darabot a kirakóshoz. Türelmesen dolgozik, és teljesen belemerül a munkába. Valamiféle dalt dúdol, kellemes, lágy hangon, talán valami altatót, a szövegre talán már ő se emlékszik. Egy kicsit meg kell pihennie, mert bal kezének ujjai az edzés során kicsivel több csapást kaptak, mint amit szeretett volna, hát időnként pihentetnie is kell.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Szomb. Május 27, 2017 9:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Nem egészen,… de felfoghatod így is – bólint. Ő inkább úgy mondaná, hogy nem elégedne meg pusztán az egyik élménnyel, de… bőven átélt már élményeket. Egyre kevesebb új dolgot tud mutatni neki ez a világ, az emberek. Elég kiszámíthatók. – Kevesen? Nem hinném – ingatja a fejét. A szegények a legértéktelenebb holmijaikat is úgy őrzik, mintha a legértékesebb kincsük volna, hiszen talán az is. A többség egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a lány állítja. Azon kevesek, akik pedig nem képesek értékelni a dolgokat… inkább a gazdagabb osztályokból kerülnek ki.
- Tévedsz – ingatja meg a fejét. – Abba a hitbe ringattalak volna, hogy elmenekültél előlem, de nem tévesztettelek volna szem elől, míg nem vagy teljesen biztonságban – válaszolja a lánynak mosolyogva. – Vigyázni szoktam arra, ami az enyém – márpedig a lány az övé. Akár azért, mert megvette, akár azért, mert jelenleg ő gondoskodik róla. A lényeg, hogy az övé, mert életben tartja. - Az emberek többsége nem képes magát egyedül ellátni – ingatja a fejét, miközben e szavakat mondja.
- Koránt sem tűnsz gyengének, de irányíthatónak végképp nem – vagyis egy hozzá hasonló lénynek megvannak a maga képességei arra, hogy embereket irányítson, de ez a lány elég szeszélyes ahhoz, hogy ne lehessen egyszerűen kitalálni, hogy melyik lépéssel merre viszi az út majd.
- Tudják, hogy ki vagy – mondja ezt úgy, mintha ez magától értetődő lenne. Nem rejtette véka alá, hogy kit volt szerencséje megvásárolni a piacon.
- A néped most gyenge – pillant az asztal felé. – Túl gyenge ahhoz, hogy lázadhasson. Ha mégis megpróbálnák, csak még többen halnának meg. Ennyire nem lehetnek ostobák – vagy mégis? Pont az ilyen ostobaságokból lettek végül országokat rengető győzelmek, de… Ez most itt nem az a hely, és nem azaz idő, ahol ilyesmi történhetne. Az itteniek túl sokan vannak, a lány népe pedig legyengült. Sok a sérült, sok az öreg, és sok a gyermek is. Kevés a felnőtt, aki fejjel mehetne a falnak, és ha így is lenne, akkor mit tennének?
- Régen? Milyen régen? Ott voltam, mikor a világotok született – pillant a lányra. – Ez nagyon hosszú idő – teszi hozzá, miközben a fiatal arcot szemléli. – Olyan régen, hogy szavatok sincsen még rá – teszi hozzá, hátha ezzel érzékeltetni tudja a másikkal, hogy mennyi ideje is létezik.
- Én így termetek – adja ezt a magyarázatot, és hagyja, hogy a lány ezt úgy rakja össze, ahogy akarja. Akár gondolhatja azt, hogy ezzel arra céloz, hogy ő nem képes rá, vagy akár veheti úgy is, hogy megtiltotta neki, teljességgel lényegtelen.
- Mit szeretnél még átélni az életben, Ixchel? – válik kíváncsivá a tekintete. Lássuk, mi az, amit még szeretne kipróbálni, mielőtt meghalna!
- Elég sokat ismerek, de nem féltétlen segítenék mindegyiknek – hiszen az isteneknek is megvan a maguk harca. Sőt, olyan harcaik vannak, amit a kis emberek még csak fel se tudnak fogni ép ésszel, habár nem sokban különböznek a halandóktól.
- Nem, - mosolyodik el az elgondolásra. – Nem az a lényeg, hogy megfelelj annak az istennek, hanem az, hogy jobb legyél, mint a többiek. Hogy jobb legyél, mint azok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mibe mennek bele – magyarázza meg a lánynak a helyzetet. – Nincs értelme, - vesz el még egy gyümölcsöt, hogy beleharapjon, aztán ahelyett, hogy megenné, visszadobja az asztalra. – Annyit változhatsz még – magyarázza meg a válaszát.
- De nem akarok neked hazudni – kel fel ültéből, majd elindul, félbe hagyva a mondatot, és csak akkor folytatva, ha a lány utána megy a fürdőbe:

- Három világ létezik, az egyik ez, - mutat körbe. – A másik kettő emberek számára nehezen elképzelhető – folytatja, miközben szembe fordul a lánnyal, majd magához inti. – Az egyikben Lucifer, az isteneitek élnek, valamint szenvednek azok, akik szenvedése ítéltettek – magyarázza azt, amit korábban is mondott, de most hozzá tesz még egy kis apróságot, ami talán megváltoztathat valamit… talán nem.
- A másik hely, ahol a Teremtő és a fivéreim élnek, oda kerülnek azon emberek lelkei, akiknek élete teljesen tiszta volt, olyan tiszta, akár ez a friss víz – guggol le, hogy kezébe vegyen egy keveset. – De ők nagyon kevesen vannak, szinte esélytelen, hogy bárki is egy legyen közülük – folytatja miközben feláll. Egy ideig csak nézi a lányt, majd ellép mellette.
- Mára elég volt – állapítja meg, majd elindul, de pár lépés után megáll, hogy félig visszaforduljon.
- Kísérettel kimehetsz a városba, ha szeretnél, de ne menj a nagy folyón túlra az engedélyem nélkül – mert mindennek meg van a határa. Például nem mehet messzire anélkül, hogy azt vele ne beszélte volna meg. De azért vannak határok, amelyeken már átléphet. - Mindig egy nappal korábban jelezd, ha kimennél, és adok melléd megfelelő kíséretet.
– És az épületben is szabadon mozoghatsz. Kivéve azokat a helyeket, ahová a katonák nem engednek be – mert vannak olyan helyek, ahová nem akarja beengedni a lányt.
- Ha betartod a játékszabályaimat, nem nehezítem meg az életed - mondja ezt inkább ígéretként, mint fenyegetésként, habár, ha nem tartja be a játékszabályokat a lány, akkor könnyen lehet, hogy ez a mondat fenyegetővé fog válni.
- További kellemes napot – köszön el tőle.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Pént. Május 26, 2017 11:37 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Talán még most sem volt elég időm, hogy igazán végiggondoljak mindent. – Hümmög a lány egy kicsit. Hát persze, hogy nem mond egyértelműen igent, hiszen azzal elismerné, hogy a férfi végig jó úton járt. Azt pedig nem akarja. Még mindig úgy érzi, ha kellően felkészült lesz, lesz elég ereje, hogy bosszút állhasson. De most még gyenge, gyengébb, mint a másik, hát hagyja, hogy megerősítse.
- Szóval mindig az kell… amit nem kaphatsz meg. – Így már kicsivel jobban érti. Ellenállásra számított, szereti azt, szereti ha ellenszegülnek vele, hát őt választotta… Milyen furcsák is a férfiak… szeretik betörni a nőt, ám ha sikerül, megunják, elveszíti számukra a különlegességét… - Kevesen értékelik azt, amit megszereztek. – Ingatja meg a fejét, de egyáltalán nem gondol közben magára. A férfi még nem szerezte meg őt, talán most úgy tűnik, hiszen kedves vele, és együttműködő, legalábbis együttműködőbb, mint korábban volt. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy teljesen be is hódolt a másiknak.
- Hát… attól tartok nem sokat találtál volna belőlem. – Gondolkodik el a szomorú igazságon. – Ha megszöktem volna, és nem fogad be egy falu, vagy egy kis közösség, akkor… egész biztosan nem élem túl az erdőt. – Ingatja meg a fejét.
- Nehéz beismerni, de már nem vagyok képes ellátni magam mások nélkül. – Hiszen nem ért se a föld műveléséhez, se a vadászathoz. Lopni persze lehet, de annak is megvannak a maga veszélyei.
- Ó, a női létnek is megvannak a maga előnyei. – Mosolyodik el. – Azt hiszik gyenge vagy, és irányítható… - Márpedig őt elég nehéz megzabolázni, ezt már a férfi is megtapasztalhatta.
- Igen? Honnan? – Bár valószínűnek tartja, hogy a másik árulta el neki, de mindegy is. Nem lényeges, úgy érzi jobb volt így, hogy senki nem tudja hogyan üzent az öccsének. Nem valószínű ugyanis, hogy a katona megfejtette az üzenetet, amit a fiúnak küldött.
- Nem. De úgy, mint akinek a nevében lázadni lehet. – Biccenti oldalra a fejét mosolyogva. – Születésemtől fogva úgy is neveztek, mint… ’Az istenek által érintett’. Bár nem tudom pontosan miért, de nem is lényeges. – Ingatja meg a fejét.
- A népemnek azonban most azt hiszem elég lenne egy szikra, egy apró jel, hogy lázadhassanak, és még akkor is a nevemet vennék hozzá, ha nem akarnám. – vonja meg a vállát. Hallott pár elsugdosott mondatott, néhány pletykát, amíg a városban tartózkodott.
- Bonyolult a probléma is. – Bólint, hiszen tisztában van ezzel a dologgal. Számára nehéz arctalan néppé formálni az embereket, még ha időnként igyekszik is, hiszen megkövetelték tőle, hogy ezért az entitásért áldozzon fel mindent. De tapasztalta már saját szolgálóinál is, hogy ezeket a tanításokat oly nehezen tartja meg. Még ura katonái között is különbségeket lát, hiszen van, aki mondhatni kevésbé ellenszenves számára, mint a többiek. Most az úton is, egészen jól elbeszélgetett egyikükkel, bár ezt nem akarja elárulni a másiknak. Amúgy sincs túl nagy jelentősége, szerinte.
- Mint halandók. – Ismétli meg a másik szavait, és látszik, hogy elgondolkozik rajtuk. Persze sejti, hogy istenekként sokkal inkább a férfi segítségére lehetnek, ott pedig nem mindegy, milyen hatalommal és pozícióval rendelkeznek, nem igaz?
- És mi volt régen a fontos? – Kérdezősködik tovább, hátha a másik végre egy kicsit mesél magáról, hiszen eddig mindig csak terelt. Majd máskor, később, még nem vagy rá kész, még nem vagyok rá kész! Hah! Ekkora ökörséget!
- Hogy-hogy te nem teremtettél magadnak gyermekeket? Saját, másfajta isteneket? – Kap azon a kis információmorzsán, amit a másik végre hajlandó volt elárulni magáról. Most nem engedi meg magának a hitetlenkedést, hiszen úgy kevesebb történetet hallhatna.
- Nehéz ilyenkor dönteni… mi a jobb, ha megtapasztaljuk azt az életet, amit később nem élhetünk, vagy amit később nem érdemes élni… vagy hagyjuk inkább az egészet, és csak arra készülünk, ami ránk vár… - Bár nem kérdésként teszi fel, érezhető, hogy szeretne választ találni. Akar-e feleség, asszony, anya lenni, mielőtt elindul az istenek felé vezető úton? Nem tudja, mert fél az egyszerű élettől, fél attól, hogy számára nem lenne elég, de mi lesz majd, ha istenné válik? Mikor már nem tapasztalhatja meg mindezeket? Bánni fogja-e a döntéseit, a választásait, vagy nem tekint majd inkább vissza?
- De ez nem ennyire egyszerű, igaz? Annak az istenségnek is méltónak kell találnia, hát olyanná kell válnom, akit majd ő akar. – Megértette, ezt már korábban is megértette, és azt is, hogy az, hogy melyik istenséghez kerül majd, nem az ő döntésén fog múlni. A férfi az, aki ismeri ezeket az égi lényeket, ő készítheti fel, és nem tanulhat meg egyszerre mindent… arra senki sem képes.
- Feltételezem… Nem ismered olyan jól az összes istenséget, hát csak pár út áll nyitva előttem. – Emelkedik meg a szemöldöke, miközben kimondja megfogalmazott gondolatait, majd ismét magához veszi az italát, hogy igyon pár kortyot. Bár az ital nem erős, éppen elég ahhoz, hogy kellemesebben érezzem agát, és kevésbé legyen zavarban. Vagy éppen ahhoz, hogy kimondjon bármit, ami csak az eszébe jut. – Elárulod nekem, kik azok, akik szerinted elfogadnának?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Pént. Május 26, 2017 9:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel



- Nem – erősíti meg a korábbi szavait egy bólintás kíséretében. Csak azért küldte a katonákat, hogy vigyázzanak rá, de nem tette hozzá, hogy minden áron. Csak amennyire kellett, hogy minél kisebb eséllyel eshessen bántódása.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy korábban nem hagytam számodra elég időt, hogy végig gondold a dolgokat? – kérdez vissza kíváncsian. Mert hát csak erről lehet szó, ha már a lány ennyire az arcába mondta. – Pedig úgy emlékszem, nem zavartalak túl sokat – vakargatja meg az állát. És ebben valószínűleg igaza van. Habár bőven adott a lánynak gondolkozni valót is, azon felül, hogy menjen vagy maradjon.
- Ha más helyzetben lennék, - ingatja kicsit e szavak közben a fejét - ezt a helyzetet hiányolnám – mosolyodik el ezen a helyzeten. Az örök bosszúság, hogy mindig az lenne jó, ami nincs, és ami van, az sosem elég. De végül úgy tűnik, hogy megfelelő volt a meglátása, hiszen talán a másik helyzet jobban a kedvére való lett volna. Legalábbis jelen helyzetben. Így túl könnyű. Már teljesen az övé, és ezt mindketten látják. Nem lesz más lehetősége, mint azt az utat járni, amit kijelölt számára. Habár még valamennyit alakíthat a léptein, de azok mind eltörpülnek majd a nagy cél mellett.
- Igen, hagytalak volna elmenni – bólint, majd ő is a gyümölcsök után nyúl, hogy egyet elmorzsoljon a fogai alatt. – Évek múlva újra találkoztunk volna – válaszol a kérdésre. – Egy ideig abba a hitbe ringattalak volna, hogy már nem látsz többé. Aztán egy szép napon vagy estén a semmiből megjelentem volna, hogy visszaköveteljem a rabszolgámat – vigyorodik el ezen a szép felvezetésen, de leginkább az utolsó szaván. A lényegen, hogy birtokolja.
- Hm – bólint. – Igen, elismerem, hogy ebben igazad lehet – de ez nem jelenti azt, hogy igaza is van. Sőt, nagy valószínűséggel téved, hiszen… - Előfordulhatott volna, csak azt nem veszed számításba, hogy nő vagy – vonja fel az egyik szemöldökét. Márpedig nőként nem sok esélye lenne trónra törni, mint azt korábban is megfogalmazta, ahhoz szüksége lenne egy megvezethető férjre.
- A helytartó tudja, hogy életben maradtál – válaszol mosolyogva.
- Úgy ismernek, mint akinek a nevében lázadni kellene? – vonja fel a szemöldökét. Nem gondolná, hogy pusztán a lány a megjelenésével képes lenne arra, hogy lázadást szítson az emberek között. Pláne nem az öccse és a helytartó ellen. Meg aztán, az egy igen rövid és szomorú végű lázadás lenne. Most még kedvesek velük az aztékok, de mi történne, ha egy kicsit begurulnának.
- Bonyolult kérdést tettél fel, - válaszol, majd közelebb inti magához, hogy minél közelebbről szemlélhesse meg ezt a fiatal halandót. – Mint halandók, egyik sem fontosabb nekem a másiknál – mondja, miután megfontolta, hogy mit árulhat el a lánynak, és mi az, amit még titkolnia kellene előtte. Habár úgy érzi, hogy lassan itt az ideje színt vallani előtte.
- Most ez a fontos – bólint. Szüksége van arra, hogy jól képzett katonákat adjon tovább a másvilágnak, hogy pusztító fegyverré váljanak a megfelelő kovács kezei alatt. – Máskor más volt, és a jövőben más lesz – megvonja a vállát, mintha ez nem lenne érdekes, de akárcsak egy átok, úgy követi őt a vágy, hogy taníthassa az embereket. Még ha a rossz úton is járnak a tanítása nyomán, még ha a Mennyei Atya erre kárhozta is, akkor is…
- Nem, nem a ti isteneitek közé tartozok – válaszol, miközben bólint. A lány jól emlékszik arra, hogy ezt mondta. Egyáltalán nem olyan, mint a démonok. Egyrészt koránt sincs akkora hatalma. Nagy sajnálatára, hiszen emiatt sokszor kell megküzdenie azért, hogy a helyén maradhasson. A szövetségesei pedig időről-időre elhagyják, annak reményében, hogy ha nem segítenek neki, akkor könnyebben jutnak előre. Ugyanakkor, mikor még fiatalok, és éhezik a tanításokat, szívesen hallgatnak Azazelre, aki… nos, addig kihasználja a lehetőségeket, amiket adnak. Mint amilyen ez is itt. – A vándorokat vezető, fényesen ragyogó Hajnalcsillag a fivérem, – pillant újra a lányra.
– A fivérem gyermekei pedig a Ti isteneitek, – szóval, nem, egyáltalán nem tartozik a démonokhoz. – Lucifer az ura az isteneitek világának, az örök halál országának királya – magyarázza tovább, habár ezt már lehet, hogy mondta neki korábban.
- Nem, nem vagy borzalmas társaság – ingatja meg a fejét. – Sőt – pillant a pohár felé, mielőtt újra a lányra emelné a tekintetét. – Igazán érdekes vagy – a makacsságával és a kérdéseivel együtt, vagy talán éppen azoktól, hiszen nem lenne most itt, ha nem ellenkezett volna annyira vehemensen.
- Ej – ingatja a meg a fejét. – Engedelmes feleség biztos, hogy nem lennél de… hogy borzalmas? Nem, nem hinném.. – mosolyog szelíden. – De ez mind lényegtelen lesz ahhoz az élethez képest, amit istenként élhetsz. Évszázadokon, ha nem évezredeken keresztül létezhetsz. Mit számít majd akkor, hogy volt-e a férjed, szeretőd, apád, fivéred, anyád? Mindegyikük a múlté lesz – azt persze nem mondhatja, hogy nem lesz velük lehetősége találkozni, hiszen valószínűleg mindegyikük a pokolban senyved, talán csak a legkisebb testvérei nem.
- Tudod, két lehetséges kimenetele van az életednek: az egyikben egy leszel az istenek közül, a másikban pedig egy leszel azok közül, akik a világ végezetéig a kínok kínját állják ki. Nem mindenki alkalmas istennek, de benned van hozzá elég akarat. Csak oda kell ígérned a szolgálatodat Lucifer egyik gyermekének – és igen, van már ötlete arra, hogy kinek ajánlja fel a szeszélyes, makacs lánykát.

Music: Nincs


Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: