☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Vas. Jún. 04, 2017 7:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Ez sok mindentől függ – mondja a nem egyértelmű választ. – De – veszi halkabbra a hangját, - meg kell tanulnod, hogy számodra a test, pusztán egy eszköz arra, hogy elérd a célod – tanítja szinte suttogva, továbbra is meglepetten attól, hogy a lányból mennyire más reakciót csalt elő, mint amire számított. Hiába, csupa rejtély az ember, mióta nem képes a fejükbe látni.
- Olykor hasznosabb a félelmet megragadni, - bólint. Tudja, hogy jól döntött, mikor a lányt választotta. Persze, most ő az egyetlen projekt, amelyiken dolgozik. Már, ha eltekintünk a katonáktól, akik hajlandók az életüket áldozni a felemelkedés reményében. Ők… Nos, ők csak akkor kaphatják meg a felemelkedést, ha tényleg kiemelkednek a többiek közül. Ez a lány viszont… Ezt el fogja vinni valaki. Értékes lesz a jövőben.
- Mindenkinek feladata van Odaát, de hogy mi lesz az és hogy mindig az lesz-e, az sok-sok fontos momentumtól függ. Például, hogy ki lát benned erényt, mely isten szolgálatába szegődsz majd. ÉS sok minden függ tőled is, hogy akarod-e a felemelkedést ahhoz, hogy áldozatokat hozz - mondja, mert azon igyekezik, hogy a lány kíváncsiságát minél jobban kielégítse, anélkül, hogy túl sokat elárulna. Habár… eléggé úgy tűnik, hogy ez a halandó képes kiszűrni a hiányzó információkat is a hallgatásból. Megtehetné, hogy fondorlatosan elrejti az igazságot, de valaki olyasvalakit szeretne a túlvilágon tudni, aki előtt nem rejtély, hogy mivel kell számolnia a halála után, és hűséggel tekint a korábbi mesterére… belátható ideig.
- Igen, sokan irigyek lettek, mivel a Teremtő sokkal értékesebbnek tartotta ezen új teremtményeit, mint a korábbiakat – mondja, miközben elégedettséggel szemléli, ahogy a lány teste pezsegni kezd. Hiába, vannak dolgok, melyeket az elme nem képes irányítani, és ezek a legszebbek az egyszeri halandókban.
- Az egy nehéz időszak volt mindenkinek – igazolja valamelyest a lány állítását.
- Nem, egyáltalán nem – ingatja a fejét mosolyogva, miközben ezeket a szavakat mondja, és félre pillant, hogy összeszedje a gondolatait, amit nem könnyít meg a helyzet, hogy a kis halandó szembe fordul vele.
- Örömmel fogadtam ügyetlen botladozásotokat az Édenben – pontosít a válaszán, mert nem egészen biztos abban, hogy arra válaszolt, amit a lány kérdezett, habár a másik lehetséges válasz is valami olyasmi lenne, hogy nem haragudott rájuk. Ő csak nem értette, hogy a Teremtő, miért nincs megelégedve azzal, hogy a szabad akarat működik. Talán ezért is nem adott az embereknek nagyobb hatalmat, hogy nehogy képesek legyenek ellene törni? Finoman megcirógatja csípő tájt a puha bőrt ujjai hegyével, miközben belélegzi a fürdő vágytól elnehezedett nyirkos levegőjét.
- És lelkesen fáradoztam a tanításotokon – teszi hozzá a korábbi szavakhoz, miközben a sötét szemekbe pillant. – Boldogan fogadtam képletes száműzetésemet, hogy titeket vezethesselek – válik suttogóvá a hangja, mintha valami titkot árulna el. Közben kacskaringókat rajzol fürgén a lány oldalára.
- Talán mert saját létének okát kereste – vagy mert magányos volt. Ki tudja? Bár egyszer is lehetősége lett volna a Mennyei Atya tervébe látni, hogy megértse a gonoszságot, amivel mások felett gőgösen uralkodik! Ehelyett azt tapasztalta meg, hogy milyen az, mikor eltaszítja magától a Menny, mikor kirekesztik a testvérek. Érthetetlen tragikus sors az övé, melyről akárhogy próbál sosem tud teljesen megfeledkezni.
- Nem érthetem a Teremtő tervét, csak a legjobb tudásom szerint szolgálhatom azt – jegyzi meg azt, amit már oly sokszor mantrázott magának. Akárhogy is, nincs olyan az ég alatt, amiről a mindenható atya ne tudna. Olykor csodának is tartja, hogy még nem üldözik a testvérei, hogy aztán visszazárják a börtönébe, máskor pedig úgy érzi, hogy a Mennyei Atya éppen, hogy Lucifer oldalára akarta állítani. Most azonban ilyesmi eszébe sem jut. Sokkal érdekesebb az, ahogy a halandó ujjai ismerkednek a testével, miközben ő lassan megoldja a nadrág kötelékét, hogy csakhamar teljes mezítelenségében láthassa a lányt.
- Milyen kegyes volt a Teremtő veled, hogy ilyen szépséggel ajándékozott meg – pillant végig a csinos testen. – Ha tudom, hogy ilyen közel merészkedsz, ha megmutatom az igaz valómat, hamarabb vetettem volna le a halandóság bőrét – nyúl a lány álla alá, hogy aztán megcirógassa a nyakát.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Vas. Jún. 04, 2017 3:39 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Pedig elég… fontos információ. – Elvégre elveszíteni a testét az… egy nagyon fontos momentum. A test a része, ezt látja tükröződni mindenhol, mások így ismerik fel. Ha elveszíti… ha el kell vennie valaki másét… - És mi történik a test eredeti tulajdonosával? – El kell viselnie az új testben egy idegesítő hangocskaként? Vagy megszűnik létezni? Szóval pusztán ezzel a tettével megölne valakit? Szörnyen hangzik így elsőre, ám most elég nehezen gondolja ezt végig. A látvány túlságosan… lenyűgözi. Valahol érzi, hogy ez nem jó, hogy el kéne szakadnia a férfi bőrének tanulmányozásától, hogy ugyanolyan érdektelenül kéne vele szemben viselkednie, mint eddig, de olyan nehéz, mikor a teste egészen másfajta jelzéseket küld számára.
- Mert a félelemmel könnyebb irányítani. – Érti ő ezt, szörnyeknek könnyebben engedelmeskednek, bár egyáltalán nem tiszteletből. Ezerszer könnyebb valakiben félelmet táplálni, mint a tiszteletet kiérdemelni. De ugyanakkor… melyik a megbízhatóbb? Mert mindig jön valaki, akitől jobban fél az ember, mint olyasvalaki, akit jobban tisztel. Persze az istenek hol egyik-hol másik utat választják, hiszen a történeteik is sokszínűek.
- És az ember… akiből isten válik. Vele mi lesz? Ha emberként oktalanul született… istenként viszont nem lehet ok nélkül. – Ez számára elég zavaros. Persze minden istennek megvan a maga területe, amit felügyel. Háború, halál, betegség, eső, villámlás, születés… de vajon milyen feladatot kap az ember, akiből isten lesz? Maga döntheti el mit választ, vagy átlényegülése pillanatában kapja meg feladatát?
Megremeg, ahogy a férfi ujjai a nyakát érintik a súlyos lánc levétele közben, mégse mer hátra pillantani. Nem akarja, hogy ismét rabul ejtse a látvány, hogy agyának minden szegletéből száműzze még a gondolatok csíráit is.
- Haragudtak? Miért? – Nyel egyet, hogy képes legyen kimondani a szavakat. A férfinak egész biztos nem ismeretlen a vágytól nehéz légvétel hangja, a visszafogott remegés, a saját akarattal való küzdelem, mikor a test és az elme összecsap, hogy egyik ösztöneit, másik józan gondolatait kényszerítse a testre. Valamelyikük győztesen kerül majd ki, de még keményen csatároznak.
- Szóval irigyek voltak… amiért a Teremtő másnak szentelte a figyelmét… amiért már nem velük foglalkozott? – Mintha gyerekekről lenne szó, akiknek kistestvére született, és ezért bármit megtennének a szülői figyelemért.
- És gondolom… mennyire haragudtak az emberekre akkor, mikor azok csalódást okoztak a Teremtőnek. – Hiszen egyszer már majdnem kipusztította őket, legalábbis… legutóbb még arról a történetről beszélgettek.
- Te is… haragudtál ránk? – Kérdezi a férfit, talán ezért? Nem, egyelőre még túl keveset tud ahhoz, hogy bármilyen következtetést is levonhasson. Lassan megfordul, és tenyerét ismét a férfi mellkasára helyezi. Mintha megnyugtatná, hogy a bőre alatt érzi az ütemes dobogást, ugyanazt a szívet, ami benne is dobog. talán ez is pusztán álca? Csak azért ilyen a teste, hogy az emberek jobban elfogadják?
- Nem értem… a Teremtő miért alkotott tökéletlent a tökéletes helyett. – Ingatja meg lassan a fejét, miközben ujjai lesiklanak a másik hasára. – Oktalant az okkal élők helyett. Olyanokat akik nem szomjúhozzák a figyelmét… azok helyett akik minden szavát itták. – Tényleg nem érti. Ha nem akart csalódni, ha nem akarta szándékosan megtapasztalni ezt az érzést, akkor miért alkotott olyat, ami elbukhat? Ráadásul ilyen könnyedén?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Vas. Jún. 04, 2017 12:16 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel



- Akkor frissítsed fel az emlékezeted – javasolja. Máskülönben nem fog válaszokat kapni. Legalábbis most biztos, hogy nem. Hagy is pár percet, míg a lány gondolkodhat azon, hogy van-e valami, ami eszébe ötlik.
- Kérdések nélkül nincsenek válaszok – ingatja a fejét. Akkor majd később. Elvégre nincs okuk sietségre. Még számos év jöhet egymásra, mire eléggé felkészült lesz ahhoz, hogy bemutassa annak a démonnak, akinek később hasznára lehetnek a szolgálatai. Ám mind ezek előtt meg kell tanulnia megvédeni saját magát, hogy később könnyebben helytállhasson halandó ellenségeivel szemben. Még oly hosszú út áll a lány előtt, mire elég mélyre süllyed ahhoz, hogy tényleg ne legyen más lehetősége, mint behódolni… akárkinek, csak ne kelljen véget nem érő szenvedést megtapasztalnia a pokolban.
- Nem? Talán mert eddig nem tartottam fontosnak – gondolkozik el hangosan azon, hogy ezt eddig miért nem említette. És valóban, eddig tényleg nem tűnt annyira érdekesnek, ám az újra és újra visszatérő témájuk, amelyben megjelenik a lány ragaszkodása e halandó élethez. Ami persze természetes, de érdemes tudnia, hogy minden más lesz, ha egyszer meghal.
– Ám annyira ragaszkodsz a tested feletti rendelkezéshez, hogy most már jobbnak látom szólni, - hogy bizony ezt az annyira ajnározott testet nem fogja magával vinni a másik oldalra.
- Hm – vonja fel a szemöldökét, mert ami azt illeti, elég meglepődik azon, hogy egy ember, aki eddig viszolyogva húzódott távol az érintésétől, most ahelyett, hogy áhítattal a földre vetné magát, megérinti. Nem erre számítottak. Egyikük sem. Úgy látszik, hogy hegyeket kell ahhoz megmozgatni, hogy ez a lány térdre essen egy isten előtt. Hogy lehet egy halandó ennyire gőgös? Azazel nem érti.
- A testtel rendelkező istenek ebben a világodban valójában mind tökéletesek… A legtöbben nem csak tökéletesek, de bizalmat keltők és vonzók is – válaszol a lány kijelentésére. Természetesen elsősorban a démonokra gondol, nem pedig isten angyalaira. A tökéletlenség az emberek sajátja, akárcsak a halandóság, és a szabad akarat. Rabság a lét, melyet az angyalok és a démonok élnek. Rabság, mely örökké tart. Csupán az ember az, aki maga dönt a felett, hogy hogyan tölti el a létezést, habár az élete végén ő is megítéltetik. Minden más lénynek saját feladata, kijelölt útja van. – Ám a saját világukban, nem ezt az alakot hordják – magyarázza a lánynak. Azt azonban nem árulja el, hogy milyen rettenetesen néznek ki azok a lények, akik ott lent élnek, ahová a lány tartani készül. Miért is mondaná? Úgyis csak eleinte lesz számára rémisztő. Aztán szépen lassan megszokja majd, hogy ott az a természetes. – De szoktuk szörnyetegek alakjába rejteni magunkat a halandók előtt, hogy rettenetesnek hassunk – teszi hozzá, hogy mégsem annyira nagy tévedés, hogy úgy gondolják, szörnyetegekkel van dolguk.
- Hiszen ez az emberforma test nem elég rémisztő, míg egy emberidegen teremtmény az – pillant a víz felé, míg a lány a falat veszi szemügyre. Ahol van is mit néznie, hiszen itt is színezett kőfaragások borítják a falakat, valamint a mennyezetet.
- A Teremtő akaratából teremtettünk, mint minden más lény. Mindenki más és más okból – válaszolja a lánynak. – Nem lehet egységesen mondani, hogy ezért vagy azért. Minden istennek más szerepe van. A legtöbben a Teremtő katonái vannak, akik harcba szállnak az érdekében, de belőlük egynél többen nem fogsz találkozni, míg élsz – teszi hozzá, mert elég csekélynek tartja a lehetőséget, hogy egy egész légió megjelenjen.
- Csak az emberek születnek oktalan – szólal meg, miközben közelebb lép, hogy a lány nyakában függő ékszert leemelje. Ércek, melyeknek szeretetét megmutatta az embereknek. A csillogó arany, mely a Napnak fényét a földre hozza. Leejti az nyakláncot a földre. – Pusztán a Teremtő örömére – teszi hozzá, miközben lenyúl, hogy a felsőtestet takaró ruhát is levegye a halandóról.
- Nem mindenki fogadta a teremtés koronáját lelkesedéssel. Egyesek haragudtak az emberekre - mesél a saját múltjáról.
- A Teremtő levette szerető tekintetét rólunk, – mondja miközben a ruhadarabot a földre ejti.



Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Pént. Jún. 02, 2017 10:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Rendben. – Bólint, bár egyáltalán nem örül annak, hogy vissza kell fordulnia, hiszen feleslegesnek érzi így még azt a pár lépést is. De megteszi, hiszen ő is jobban szeret kettesben maradni a férfival, úgy sokkal érdekesebb dolgokat szokott mesélni. És talán ő is jobban ki meri ereszteni a hangját, ha nem tetszene számára valami. A szolgálók talán nem lepődnek meg, hiszen a lányt a legtöbben továbbra is ágyasként kezelik, másként nem is tudják értelmezni azt a sok, kettesben töltött időt, és az engedményeket, amikkel ez a kis rabszolga rendelkezik.
- Talán már a kérdéseimre se emlékszem. – Sóhajt fel a lány, miközben lassan közelebb lép a férfihoz, de azért még így is tart legalább két lépés távolságot. – De ha te jobban emlékszel, szívesen meghallgatom a válaszokat. – Bár talán kicsit fáradt, hiszen egy eleven gyermekkel töltötte a napját, az edzésekhez pedig már eléggé hozzászokott ahhoz, hogy ki tudja magát pihenni.
- Az arcodat? – Emelkedik meg a szemöldöke, de a férfi kérdésére bólint. a kíváncsisága igazán magasra hág, hiszen… Nem gondolta sosem, hogy az ura másképpen nézne ki, mint ahogy a saját szemével látja.
Nem rökönyödik meg a látványon, legalábbis a lenyúzott bőr látványa egyáltalán nem rémíti meg, hiszen látott már ennél cifrább dolgokat is. A másik testének változása azonban megdöbbenti. De ha csak megdöbbentené… Érzi, ahogy a gerincén remegés fut végig, a nyakától egészen a lábáig, még a térdei is beleremegnek. Azt reméli a zavara kellően elrejti majd azt a kellemetlen érzést, ami végigfutott rajta, de az arcára kiülő halvány pírról mit se tud. Eddig is fel kellett néznie a férfira, ám most… most szinte elérhetetlen magasságba került a szikrázó tekintet.
- Nem… még nem mondtad… hogy meg kell válnom a testemtől. – Ilyesmiről nem volt szó, és ami azt illeti zavaró ez a gondolat, ám most mégis képtelen ezzel foglalkozni. Lassan közelebb lép, ujjaival érinti a férfi arcát, hogy kalandos úton meginduljanak le, a nyakán keresztül egészen a mellkasáig.
- Nem, nem ilyennek képzeltem az isteneket. – Figyeli saját tenyerét, amint a másik bőrét érinti. Figyeli a szín varázslatos különbözőségét, a másik furcsa vonásaira pillant.
- Az isteneink gyakrabban szörnyetegek, mint… tökéletesek. – Más szóval nem tudná leírni a másikat. Hatalmas kolosszus… már ha ismerné a szót, egész biztosan használná, de így képtelen megfogalmazni mennyire… lenyűgözi a másik. Még ha egyáltalán nem is akar így érezni. Tényleg nem lett volna esélye ellene, még most sincs esélye ellene, legyen bármennyire ügyes, és gyors.
- Kérdések… Igaz? Azoknál tartottunk? – Szakítja el nem csupán tekintetét, de kezét is a férfitól miközben megfordul. A karjait keresztbe fonja maga előtt, és mintha tüzetesen vizsgálni kezdené a fürdő díszítését.
- Például… hogy hogyan is teremtődtek az istenek… vagyis inkább… miért? – Hiszen valami céljuk kellett, hogy legyen, nem?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Csüt. Jún. 01, 2017 11:01 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel



- Éppen ellenkezőleg. Nem felejtem el – válaszol a lánynak szelíden mosolyogva. – A döntésemnél számításba vettem ezt is – teszi hozzá, miközben a fiú felé pillant. Hát igen, egy leány gyermek, akinek voltak testvérei, biztos nagyobb gondoskodással van egy ilyen kis kölyök iránt, mint egy olyan, akinek nincsenek. Ha pedig annyira magasztalja az apját, itt az ideje, hogy a magasztos eszméket tovább adja.

Nyugodtan várta a lányt, hiszen abban a hitben jött el tőle, hogy jelenleg nincsen semmi oka avagy inkább nincsen semmi ürügye sem arra, hogy ellene ágáljon. Tehát miért ne jönne el? Az viszont igaz, hogy eléggé megváratta, de mivel ez sem feszültséget, sem más ellenérzést nem szült benne, ezért következménye sem lesz.
- Rendben – bólint, jelezve, hogy elfogadja az okot, majd felkel a táblaasztaltól, melyen fekete-világos kockákon sorakoznak arany és csont korongok, játékra invitálva a játékos kedvű felnőtteket.
- Küld el a szolgálóimat, - int a lánynak, hogy menjen vissza a szobába arra a pár pillanatra. – Ma este már nem lesz rájuk szükségem – teszi hozzá. Na, nem mintha egyébként túl sok szüksége lenne rájuk. Csak azért vannak, mert, ha nem lennének, nem működne az épület. Márpedig sok a felület, rengeteg a tenni való, amit ő egyedül nem lenne képes és nem is akarna elvégezni. A katonákat pedig nem kárhoztathatja ilyesmire.
- Gyere – inti magához közelebb a lányt, amint visszatért.
- Voltak kérdéseid. Akarsz most válaszokat kapni? – pillant a lányra kérdőn, mert most kedve van válaszolni egy-két kérdésre. Nem sokra, csak párra, és azokra is csak akkor, ha úgy teszi fel a lány a kérdést.
- Megmutatom neked az igazi arcomat – mondja, miután megkapta a választ. A lány ellenkezése nem rég megtört, és hogy ezt a törést megtartsa, elérkezettnek látja az időt, hogy mutasson valami isteni dolgot. Ha már a fegyvert nem próbálta ellene használni, akkor más eszközhöz folyamodik. Ezt a testet amúgy is kényelmetlennek érzi mostanában. Nem véletlen, hogy szabadulna újra… Európába utazna, ahol Itália szőlőin versek szökkennek szárba. – Ha kész vagy rá – habár, ha a lány nemet mond, akkor nem tesz ilyet, ellentétben az igennel, amit az követ, hogy megfogja a saját arcát, mintha le akarná tépni. És valami ilyesmi is történik. Az arc, amit lehúz magáról, az egyik pillanatban még olyan, mint mikor megnyúznak egy állatot, mintha vérezne a hús alatt, ám a következőben már egy fából faragott maszkot tart a kezében, míg az arca már a saját igazi arca… és hát nem kis egyötven magasságú apróság. Nem véletlenül titulálták annak idején az emberek óriásnak. Igaz, nincs százkilencven centi, de elég közel jár hozzá, ami pedig a régmúltban lehetetlenségnek számított.
Sötét tekintettel fürkészi a lányon végbemenő változást, miközben a földre ejti a halandóság rezes bőrű maszkját. Mennyire más is így. Ezzel a képével nem tudott volna beilleszkedni, habár az itteniek, így egyértelműen istennek látnák, de neki elég az, ha csak egyesek tudják az igazságot.. a féligazságot… negyed igazságot… mindegy is.
- Elszálltak a kétségeid? – jelenik meg apró mosoly az ajkai szegletében. Hamarosan pedig körbe fordul, hogy a másik jól megnézhesse. Ilyen egy lény, aki több, mint ember. – Persze, nincs minden istennek saját teste – fordul vissza.
- Ez itt az enyém – ütögeti meg a tenyerével a mellkasát.
- A felemelkedőknek nem lesz többé teste, csak ha használatba vesznek egy egyszerű halandót. – De mintha ezt egyszer már mondta volna. Nem akar zsákbamacskát árulni a lánynak, hagy lehetőséget arra, hogy visszaforduljon. Ha ügyes és szerencsés, még megtisztulhat a lelke vagy a kárhozaté lehet, ahogy oly sokan már lettek.
- Erre számítottál? – vonja fel a szemöldökét. Vajon milyennek képzelte a lány korábban az isteneket?

Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Kedd Május 30, 2017 9:19 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem kell magyarázkodnod. – Öleli át magát a karjaival. – Értettem én elsőre is. – Hogyne értette volna. Mindazt, hogy így értékesebb áru, és mindazt a hozzáállást, hogyha az enyém nem lehet… Nagyon is jól érti, de attól még vágyhat rá, hogy szeressék.

- Ha én lennék az egyetlen, elég kevéssel gazdagodhatna. – Mosolyodik el halványan. – Nem hiszem, hogy a női munkákkal nagyon sokra menne örökösödként. – Furcsa is lenne, hiszen bár a birtokigazgatáshoz maga is hozzá tehet egy-két dolgot, a katonai, seregvezetői feladatokhoz vajmi keveset ért.
- Elfelejted, hogy voltak fivéreim és nővéreim. – Emlékezteti, hogy sokadik gyerekként már azért kevesebbet foglalkozott vele az apja. – De megteszem, amit tudok. – Miért ne tenné? Vannak hasznos dolgok, amiket megtaníthat neki.
- Nem, nem bántanék. – Legalábbis úgy véli, de… Tekintete egy pillanatra a szövetre siklik, amin éppen dolgozik. Néha már maga sem tudja mire lenne képes. A lelkiismerete egyelőre visszatartja, de érzi, tudja, hogy van a szívében egy sötét hely… ahol nem élnek ilyen korlátok.
- Szerintem nem lesz gond. – Figyeli a gyermek játszadozását mosolyogva. Elvégre a fiú még fiatal, könnyen alkalmazkodik. Valószínűleg hiányolni fogja az anyját, de… ott lesz vele. Idővel biztosan megszokják egymást.
- Nem hiszem, hogy szükséges. – Ingatja meg a fejét. A szolgálói többségének van… volt gyermeke, így egész biztosan képesek lesznek ellátni a fiút.
- Rendben. – Bár valószínűleg a férfi nem várta meg, hogy beleegyezzen, hiszen… a tulajdona nem igaz? Akkor kéreti magához, amikor csak akarja. Az más kérdés, hogy büntetés terhe mellett esetleg nem jelenik meg, de… az nem most lesz.

Összesűrűsödött a sötétség, mire a gyermeket sikerült álomba helyeznie. A fiú túl izgatott volt ahhoz, hogy könnyen elaludjon, így sokáig maradt mellette, mire megbizonyosodott arról, hogy tényleg alszik, és nem csupán a pillái alól lesi mit tesz. Azért bent hagyott egy szolgálót, hogy vigyázzon rá, amíg ő maga nem tér vissza, nehogy elkóboroljon.
Csendben követi kísérőjét a keleti épületrészbe, figyelve a fáklyafényben felbukkanó falrajzolatokat. A szoba, amelybe vezetik hasonló az övéhez, főként miután megpillantja a fürdő szűk, elfüggönyzött bejáratát. Miért is gondolta, hogy csak egy ilyen medence van az egész komplexumban? Egy pillanatra megtorpan, mielőtt belépne a fürdőbe, mintha össze akarná szedni magát, és… így is van.
- Nehezen aludt el. Túl sok izgalmat tartogatott neki a mai nap. – Bár a férfi talán nem vár magyarázatot arra, miért is érkezett ilyen későn.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Hétf. Május 29, 2017 11:12 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Szeretőt? – kérdez vissza elgondolkozva, csak hogy jelezze, hogy éppen próbálja megérteni, mi járhat a abban a kifejezetten csinos fejben.
- Igen – bólint, - valóban ezt mondtam – pillant a távolba, hogy homlokát ráncolva összeszedje a gondolatait. – És jelenleg tartom ezt az álláspontomat. Így is elég engedményben részesültél az utóbb időben – teszi hozzá az okot is, hogy miért tiltja továbbra is. Habár van más ürügye is rá.
- Kérlek, tedd félre a személyes érzéseidet, és gondold magad a helyzetembe. A birtokomban van egy kincs, ami az érintetlenségével együtt sokkal értékesebb, mint nélküle – magyarázza meg a lánynak, hogy miért döntött így. – Tudom, hogy ez neked kényelmetlen, hogy úgy érzed, hogy lealacsonyító az, hogy így kezellek – pillant a lányra. – De nekem az emberek, mind csak eszközök. Ha kész lennél elfogadni azt, hogy egy istennel állsz szemközt, megértenéd, hogy valójában megtiszteltetés a kezeim között eszköznek lenni – próbálja megértetni a másikkal, hogy miért kell megtartóztatnia magát. Máskülönben meg,… Ha nem akar az övé lenni, akkor miért hagyja, hogy másé legyen? Persze, ez gonoszság tőle, de ki nem sz@rja le?

- Az életemben pusztán egy szempillantás egy emberöltő – próbálja jelezni, hogy másként tekintenek a sokáigra. – De ha ezt figyelembe vesszük, valóban nem tervezek már sokáig e falak között maradni – pillant körbe. Hiszen még egy isten számára is nagyon unalmas, ha folyton egyhelyben kell ülnie.
- Hamarosan leveszem a szemem erről a területről, - bólint. – De azt akarom, hogy ha visszatérek, minden úgy haladjon tovább, mintha itt lennék – ehhez pedig a legjobb megoldás, ha választ magának egy utódot, ahelyett, hogy spontán eltűnne.
- Igen – bólint. - Elég sok mindent – válaszol a kérdésre mosolyogva. – De nem kell aggódnod, nem te leszel az egyetlen, aki tudást tölt ebbe a serlegbe – hiszen kapott a gyermek tanítókat is. Ám vannak dolgok, melyekkel a lány teljesebbé teheti. De, ami fontosabb… a kötelék.
- Egy uralkodó lányaként, biztosan tudsz olyan dolgokat, melyek segíthetnek egy jövőbeli uralkodót – fürkészi a lány arcát kérdő tekintettel.
- Ebben a válaszban reménykedtem – mosolyodik el. Pontosan erre számított, vagy legalábbis valami ilyesmire. Hamarosan kiderül, hogy hogyan fogja a lány alakítani a jövőt.
- Nem – ingatja meg a fejét. – De a számos ok közül, mondok egyet: mindketten elveszítettétek a családotokat. Talán most ez az egyik legfontosabb – legalábbis a két ember számára. Mert neki aztán… igazából mindegy. Még csak nem is különösebben küzd azért, hogy ezt a területet megtartsa magának, mert egyre kevésbé érdekli.
- És megbízom benned annyira, hogy itt hagyjam veled. Nem bántanál egy gyermeket – legalábbis a gondoskodásból, melyet tőle látott, nem gondolná, hogy ilyesmit tenne.
- Nos, akkor mostantól itt alszik veled. A tanítói majd jönnek, némelyik elviszi magával, mások itt fogják tanítani – mondja el a lánynak, hogy mire számítson. – A katonák nem engednek be olyan személyt, aki árthatna neki – teszi hozzá, hogy ilyesmitől ne tartson a lány.
- Egy kicsit zavaros még neki, de pár hónap, és összeszoktok – pillant vissza a fiúra, aki éppen játéknak kezd valami keze ügyébe akadó gyümölcsöt használni, ami kicsit hasonlít valamilyen állatra. Az asztalon lévő dolgokból pedig erdő lesz. Az állat pedig végig csörtet az erdőn, majd lakmározik valamiből, aztán elszalad a tóhoz inni.
- Magatokra hagylak, hogy ismerkedjetek – jelzi, hogy akkor ő most menne, és meg is teszi az első lépést a kijárat irányába, miután a fiúnak is szólt, hogy megy. Úgy tűnik, hogy a gyermeket már felkészítette arra, hogy itt fog maradni.
- Adjak mellé személyes szolgálót? – fordul vissza az első lépés után rögvest, mert majdnem elfelejtette, hogy nem biztos, hogy a fiú minden igényét képesek kiszolgálni az itteniek. Ezt majd a lány eldönti.
- És ha este elaludt, látogass meg. Az egyik szolgálóm átvezet a keleti szárnyba – egészen pontosan oda, ahol lesz, mikor éppen a lány elindul hozzá, mert aztán kitudja, hogy addig éppen merre jár, és mikorra sikerül elaltatni a gyermeket.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Hétf. Május 29, 2017 5:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem… a férj a lényeg. – Ingatja meg a fejét lassan. – Mondhattam volna akár szeretőt is… sőt… talán az sokkal pontosabb lett volna. – Mert arra vágyik, hogy szeressék, vagy viszontszerethessen.
- De azt már kifejtetted, hogy arra nincs engedélyem. – Húzódik egy apró, keserű mosolyra az ajka. Legalábbis legutóbb a férfi még úgy volt vele, hogy holtan végzi az, aki a lány ágyába merészkedik. Mármint elsőre. Ő pedig… csak azért nem adja oda magát senkinek, hogy utána szeretőt tarthasson.
- Erre a kérdésre én magam se ismerem a választ. – Tényleg boldognak kéne lennie? Repesnie az örömtől? Minden más körülmény ellenére… igen, szerencsésnek kéne gondolnia magát, hogy a férfi kiválasztotta, de egyszerűen nem így érzi. Súlyos teherként nehezedik a vállára. Ami azt illeti, a tudás megszerzése egyáltalán nem vidám dolog, mikor az ember szeme felnyílik – talán így érzett az általa nem ismert Ádám is – az élet reménytelensége, a létezés céltalansága, az, hogy rájön valójában nincs, és sosem volt választása… Mind-mind megölik a boldogság legapróbb szikráit is. Ha nem akar szenvedni, istenné kell válnia, de attól boldog lesz? Fél attól, hogy nem.

- Szóval nem tervezel sokáig maradni.
– Pillant ismét a fiúra, hiszen… valószínűleg csak addig vár majd a férfi, amíg a gyermek felnő. Máskülönben minek választott volna örököst? Ez persze azt jelenti, hogy neki se maradt már sok ideje ezen a földön. Vagy képes lenne itt hagyni?
- Befolyással akarsz lenni akkor is, mikor már nem vagy itt. – Bólint a lány, miközben felkel a férfi közeledtére. Tekintetével még mindig a gyermeket figyeli. Vajon az apróság tudja, hogy egyszerre történt vele jó, és rossz dolog is? Nem… nem valószínű, hogy felfogná, mi is vár rá.
- Rám? – Fordítja fejét meglepetten a férfi felé. – Mit taníthatnék én neki? – Hiszen nem tudós ő semmiben. Maximum női dolgokra taníthatná, mert a harctudása még kevés. A viselkedése pedig… sosem volt egy mintagyerek.
- El. – Bólint végül, miután még jó ideig szemlélte a gyermeket. Talán jó móka lesz, nem tudhatja előre. Feldereng benne azonban a legutóbbi beszélgetésük egy halvány emlékfoszlánya is…
- Azért gondoltál erre, mert legutóbb azt mondtam talán szeretnék anya lenni? – Teszi fel egyértelműen a kérdést a sejtés alapján, ami megfogalmazódott benne. Mi más késztette volna a férfit egy ilyen lépésre?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Vas. Május 28, 2017 9:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Önzőség? Lehet. De ha jól forgatod a lapokat, míg így is lehet gyermeked – csak akkor el kell fogadnia, hogy úgy kell felnevelnie, hogy az majd jó szolgálatot tegyen az isteneknek, vagy meg kell birkóznia azzal a ténnyel, hogy egyenesen a pokolba taszítja. Mert hogyan lenne képes egy bűnös lélek egy tisztát felnevelni? Erre csekély esély sincs. Akkor meg minek?
- Máris? Miért? – pillant a lányra értetlen tekintettel. – Hát nem ezt szeretnéd? – kérdezi, és valóban úgy tűnik, hogy nem is sejti, hogy mi lehet a lány gondja ezzel. Hiszen általában a nők nem választanak maguknak férjet. Már, ha magas rangra születnek, olyanra, amilyenre a lány született.
- Tudod, nem értelek téged – ingatja a fejét. – Egy isten kiválasztott arra, hogy az istenek közé emelkedhess… És te mégsem vagy boldog. Hát, miért? – Miért nem érzi megtiszteltetésnek, hogy így esett? Miért szenved, mintha már kínoznák, pedig még igazán semmi se esett vele?

- Igen –
bólint mosolyogva, majd leguggol a gyermek mellé. – Ilhuicamina az örökösöm – megszorítja óvatosan a gyermek karját, aki láthatóan még egy kicsit megszeppent. – Nincs is szükségem rá – válaszol a lányra. Hiszen technikailag halhatatlan, és mivel a Mennyei Atya életre kárhozatra, nem pedig halálra, ezért, ha valamilyen veszély is leselkedne rá, az nem más lenne, mint hogy visszaviszik a börtönébe. Hiszen az angyalok nem vétenének a Mennyei Atya döntése ellen.
- Szia – válaszol a gyermek gyermekhangon, majd a férfira pillant kérdően, mert nem tudja mi mást kellene még csinálnia a köszönésen kívül. – Én is örülök – öleli át magát, majd inkább a férfi mögé bújik, de aztán onnan kíváncsian kiles.
- És valóban nincs. Ilhuicamina kapja meg a birtokaimat, ha elhagyom ezt az anyagi világot, - vagy ha megunja a helyet. Végtére is, nincs szüksége a gazdagságra, melyet ez a hely nyújt. A küzdelmek már folynak lassan tovább maguktól is, és a démonok elvannak a kis játszóterükkel. Hát miért ne léphetne tovább, hogy új kalandokat keressen magának? Persze, ha befejezte a lány képzését.
- Ilhuicamina, menj egyél azokból a gyümölcsökből –
küldi el a fiú kicsit arrébb, majd közelebb sétál a lányhoz.
- A gyermekek, eszközök arra, hogy a jövőt is formáljuk – legalábbis emberi szemmel nézve. – Arra gondoltam, hogy rád bízom a nevelését – hiszen a lány sokszor látta apját, hogy hogyan kell megfelelő döntéseket hozni, így átadhatná a tudást. És még szorosabbra fűzné a népe kapcsát az új népével.
- Elfogadod ezt a feladatot? – kérdezi komolyan.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Vas. Május 28, 2017 9:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem. Nem akarok ilyesmit bizonyítani. Nincs szükség több katonára. – Hiszen nincs okuk, nincs jelképük a lázadásra. Legalábbis a személyében nincs. Ha meg lesz, akkor vagy sikerrel járnak, vagy belebuknak, de az már nem az ő felelőssége lesz. Valahogy… lassan megszűnnek a népének lenni. Már nem tartoznak hozzá, hát miért gondoljon rájuk, cselekedjen az ő javukra? Lassan tényleg egyedül marad ebben a világban, hát jobb, ha csak magára gondol.
- Igazad van. Önzőség lenne gyermeket vállalni a helyzetemben. – Hunyja le a szemét egy pillanatra, majd félrefordítja a fejét. Ez valahogy… elszomorítja. Persze sosem készült fel igazán arra, hogy anya legyen, bár papnőként sem tiltott dolog, pusztán… Nem, sosem számolt gyerekkel, vagy családdal. Ha pedig tudja, hogy csupán ilyen sors várhat rá… Nem adhatna semmi jót annak a gyermeknek. A földi létét talán megédesítheti, de utána? Nincs öröksége, nincs mit tovább adjon. Az öccse majd gondoskodik a vérvonalról, neki már nem kell, akkor mégis minek szülne? A saját örömére? Kegyetlenség lenne az a kicsivel szemben.
- Hah. Remek. Máris értelmét vesztette az egész. – Fúj egyet bosszúsan. Hiszen az lenne a célja, hogy megtapasztalja a szerelmet, azt a fajta házasságot, ami nemesként csak ritkán adatott volna meg számára. így biztosan nem akar férjhez menni. Szeretőt tartani pedig… Hiszen a férfi megmondta, életével fizetne az, aki hozzá ér. De mégis mit tehet, hogy megszűnjenek a vágyai? Az ábrándjai egy kedves, szerető érintésről, csókról és ölelésről? Mit tehetne, hogy ne vágyjon olyan dolgokra, amit úgyse kaphat meg? Vagy legalábbis nem úgy, ahogy szeretné?

A szolgálók mozgolódása természetesen felkeltette a figyelmét, ám addig nem pillantott fel, míg a megkezdett mozdulatsort be nem fejezte, hogy ne maradhasson laza a fonal, ha netán elfelejtené, mikor visszatér a munkájához. Mikor felpillant, tekintetében csodálkozás villan a gyermek láttán, és szinte kérdőn emeli tovább a férfira.
- Az örökösöd? – Ad hangot is meglepettségének, és zavarának. – Nem hittem, hogy szükséged van örökösre. – Hiszen miért is lenne, egy kortalan lénynek bármiféle szüksége arra, hogy valaki utána következzen?
- Szia. – Mosolyog közben a fiúra kedvesen, hiszen még a kicsiket is illik köszönteni. – Örülök, hogy megismerhetlek. – Bár sosem gondolta volna, hogy találkozik vele.
- Úgy emlékszem azt mondtad nincsenek gyermekeid. – Mert hát… számára logikus lenne, ha a férfi lenne a fiú apja. Másképp miért választotta volna örököséül?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Vas. Május 28, 2017 6:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Ó, a vágy… sokan vágynak, de kevesen szerezhetik meg azt – mert a legtöbben gyengék, elbuknak az úton, nem teljesítik be a sorsukat. Aztán sokan vannak, akik nem is vágyhatnak többre, mint hogy este álomra hajthassák a fejüket, hogy ne öljék meg őket a következő napon.
- Megoldottam volna – válaszol csak ennyit, hiszen nem a megoldás a lényeg, hanem hogy igenis úgy cselekedett volna, hogy később újra megkaparinthassa a lányt, hogy nem hagyta volna valójában elmenekülni. Végig figyelemmel kísérte volna az útját.
- Most.. most talán képes lennél rá – bólint. – De akkor, amikor lemészárolják a falut, amikor megölik a testvéreidet, megmutatkozik az igazi arcod. Ha képes lettél volna arra, hogy másnak mutasd magad… nem hiszem, hogy sikerül – ahhoz nagyon fejlett csalónak kell lennie, hogy egy ilyen helyzetben sikeresen válasszon másik stratégiát, mint az alap.
- Most azt akarod bizonyítani, hogy jobb lenne, ha még több katonát küldenék oda? – vonja fel a szemöldökét. Mert könnyen meglehet, hogy ennek a beszélgetésnek ez lesz a következménye.
- Azelőtt tárgyakat készítettem – válaszol a lánynak, de jobban örülne, ha nem kérdezne többet a múltról.
- Ezek… mind értelmüket fogják veszíteni – bólint helyeslően, hiszen valóban ezt gondolja, és ezt is tartja. – Persze, pár tíz évig még hatással lehetnek rád, de aztán elmúlnak, csak egyszerű emlékek lesznek – mosolyog a lányra, majd sóhajt egyet. – Miért szülnél gyermeket? Hogy a kárhozaté legyen, vagy hogy a gazdádat szolgálja? – vonja fel a szemöldökét, és a kérdése egyáltalán nem költői. Gondoljon csak bele a lány, hogy mi lesz azzal a rengeteg lélekkel, amelyik a földre születik, ha csak közülük pár kerül kerülhet fel a mennyekbe.
- De ha mégis szeretnéd mindezeket átélni, szíved rajta. Én nem bánom – vonja meg a vállát, miközben körbe pillant, majd egy kevés gondolkozás után hozzáteszi:
- De én választok melléd férjet – mégse házasodjon oka vesztetten. Legyen annak haszna is, ha már kiárusítja a testét valami mocskos halandónak.
- Nem fontos - ingatja meg a fejét. – Csak tanuld meg, amit mondok, és abból előnyöd származik – nyugtatja meg a lányt, hogy e tekintetben tényleg rá bízhatja magát, pláne, ha érti, hogy cserébe mit fog ő kérni tőle. Márpedig, amint megtapasztalja a pokol kínjait, rögtön tudni fogja, hogy nem akar a kínzottak között lenni.

- Nincs ilyen hely. Aki nem elég tiszta, mind szenvedni fog. Ki jobban, ki kevésbé, de mindenki szenvedni fog – magyarázza a lánynak, hogy ez nem annyira bonyolult. Itt minden fekete vagy minden fehér, átmenet nincs, és ha mégis akarja a szürke árnyalatait érzékelni, akkor azt az Alvilágban kell keresnie. Mind, ki nem tökéletes, odajut.

Talán megérezheti a lány, hogy a gazdája megérkezett, de az is lehet, hogy nem tűnik fel számára az a feszült figyelem, ami végig fut a szolgálóin. A férfi szokásos lépteit valamivel ügyetlenebb lábak kísérik, míg végül pár méterre a lánytól megállnak mindketten.
- Ixchel, bemutatok neked valakit – szólítja meg a nőt, majd egy röpke pillanatra a szolgálókra kapja a tekintetét, ahogy igyekeznek eltűnni a szobából, hogy még csak véletlenül se zavarhassanak. Majd megvárja, míg amaz megajándékozza a figyelmével.
- Ez a gyermek az örökösöm. Ilhuicamina – teszi az alig pár esztendős kissé megszeppent kölyök vállaira a kezét.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Szomb. Május 27, 2017 11:38 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Pedig sokan ezerszer többre vágynak… és persze mindig a máséra. – Hiszen mindig többet, és többet akarnak. Ő erre gondolt, nem arra, hogy nem vigyáznának azokra a dolgokra, amiket már megszereztek, bár… van akire egyáltalán nem jellemző.
- És mégis hogy oldottad volna meg, hogy ne haljak éhen? – Emelkedik meg a szemöldöke, és bár próbálja nem felhúzni magát azon, hogy a férfi ismét a tulajdonának nevezte… az arcán megrezegnek az izmok, és a tekintete is zaklatottabbá válik. Hát ennyit a nyugodt vacsoráról, és a kedvességéről? Hiába, azért még mindig bosszantja ez a tudat, és az, hogy hajlandó elfogadni egy rövid időre, hogy valóban a férfihoz tartozik.
- Ó… tudok ám én annak is tűnni. – Rebegteti meg a pilláit nevetve. Hát hogyne tudna elesett, gyenge nőként viselkedni! Ki nem tud? De nem akar, hát nem teszi. Pedig mennyivel többet elérhetne, nem igaz? Mondjuk a férfi sem az esendősége miatt választotta ki, hanem éppen a vehemenciája jött jól.
- Miért, az én ellenállásomat nem tartottad ostobaságnak? – Mégis tette, teszi. Ilyen az emberek természete. Akkor is megpróbálkoznak dolgokkal, ha semmi esélyük. És ki tudja, lehet éppen ezért sikerül is nekik?
- Mondjuk a tanítás előtt. – Forgatja a szemét a lány. Jó, rendben, fel sem foghatja azt az időt, amiről a másik beszél, de azért nem kell azért nagynak éreznie magát. Feltett egy kérdést, amire szerinte nem olyan nehéz válaszolni, már ha az ember nem akar mindent túlbonyolítani.
- Hát… mondjuk olyan dolgokat, amikre nem lesz lehetőségem. – Vonja meg a vállát. Elvégre annak lenne értelme. Persze fogalma sincs, pontosan mi az, amire istenként nem lehetne képes, de… - Azt mondtad később, akkor… a család, férj, szerető, gyerek már nem lesz fontos… például. – De ez nem jelenti azt, hogy most ezt tényleg akarja is, egyszerűen csak erről jutott eszébe, hogy lehetnek dolgok, amik később már elvesztik a jelentőségüket, de most sokat számítanának.
- Ezt most nem értem. – Ingatja meg kicsit a fejét. Az, hogy megfeleljen, és az, hogy jobb legyen a többi jelöltnél nem ugyanaz? Mert számára teljesen azonosnak tűnik a kettő.

- De… mi van azokkal, akik egyik világba se illenek? – Kérdez a lány. Az istenek világával eddig sem volt gondja, azt elég sokszor lefestették már. Az alvilág, csakúgy, mint az isteneik nem éppen a barátságosságáról híres. – Mi van azokkal… akik nem elég tiszták, hogy a Teremtőhöz jussanak… de nem elég romlottak, hogy elítéljék őket? – Kíváncsiskodik, hiszen… csak léteznie kell valamiféle köztes állapotnak is, nem?
- Hm? – Kerekednek el a szemei. Ez most mégis hogyan jött ide, a beszélgetésük végére? Azt persze megérti, ha a férfi úgy gondolja sok volt ez a tanítás számára, bár ő most kicsit kielégítetlennek érzi a tudásszomját.
- Jó… - Hirtelenjében csak ennyit tud mondani, bár… mikor is lett ő igazán szabálykövető? Mondjuk amúgy se tervezett nagyon kimászkálni a városba, hiszen… úgy érzi számára nincs itt semmi érdekes.

Gondosan igazgatja az apró fésűt a szálak között, ahogy a bíbor fonalat a többi közé szorítja. Egy újabb kép, egy újabb rémálom, és még semmi se változott ezekben az álmokban. A rettegett női harcos mészárol, katonákat utasít erőszakra, rombol, feléget és… élvezi. Kezébe veszi most a másik színt, hogy folytassa a képet, és azt is a feszített szálak közé fűzve ad hozzá egy újabb darabot a kirakóshoz. Türelmesen dolgozik, és teljesen belemerül a munkába. Valamiféle dalt dúdol, kellemes, lágy hangon, talán valami altatót, a szövegre talán már ő se emlékszik. Egy kicsit meg kell pihennie, mert bal kezének ujjai az edzés során kicsivel több csapást kaptak, mint amit szeretett volna, hát időnként pihentetnie is kell.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Szomb. Május 27, 2017 9:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Nem egészen,… de felfoghatod így is – bólint. Ő inkább úgy mondaná, hogy nem elégedne meg pusztán az egyik élménnyel, de… bőven átélt már élményeket. Egyre kevesebb új dolgot tud mutatni neki ez a világ, az emberek. Elég kiszámíthatók. – Kevesen? Nem hinném – ingatja a fejét. A szegények a legértéktelenebb holmijaikat is úgy őrzik, mintha a legértékesebb kincsük volna, hiszen talán az is. A többség egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a lány állítja. Azon kevesek, akik pedig nem képesek értékelni a dolgokat… inkább a gazdagabb osztályokból kerülnek ki.
- Tévedsz – ingatja meg a fejét. – Abba a hitbe ringattalak volna, hogy elmenekültél előlem, de nem tévesztettelek volna szem elől, míg nem vagy teljesen biztonságban – válaszolja a lánynak mosolyogva. – Vigyázni szoktam arra, ami az enyém – márpedig a lány az övé. Akár azért, mert megvette, akár azért, mert jelenleg ő gondoskodik róla. A lényeg, hogy az övé, mert életben tartja. - Az emberek többsége nem képes magát egyedül ellátni – ingatja a fejét, miközben e szavakat mondja.
- Koránt sem tűnsz gyengének, de irányíthatónak végképp nem – vagyis egy hozzá hasonló lénynek megvannak a maga képességei arra, hogy embereket irányítson, de ez a lány elég szeszélyes ahhoz, hogy ne lehessen egyszerűen kitalálni, hogy melyik lépéssel merre viszi az út majd.
- Tudják, hogy ki vagy – mondja ezt úgy, mintha ez magától értetődő lenne. Nem rejtette véka alá, hogy kit volt szerencséje megvásárolni a piacon.
- A néped most gyenge – pillant az asztal felé. – Túl gyenge ahhoz, hogy lázadhasson. Ha mégis megpróbálnák, csak még többen halnának meg. Ennyire nem lehetnek ostobák – vagy mégis? Pont az ilyen ostobaságokból lettek végül országokat rengető győzelmek, de… Ez most itt nem az a hely, és nem azaz idő, ahol ilyesmi történhetne. Az itteniek túl sokan vannak, a lány népe pedig legyengült. Sok a sérült, sok az öreg, és sok a gyermek is. Kevés a felnőtt, aki fejjel mehetne a falnak, és ha így is lenne, akkor mit tennének?
- Régen? Milyen régen? Ott voltam, mikor a világotok született – pillant a lányra. – Ez nagyon hosszú idő – teszi hozzá, miközben a fiatal arcot szemléli. – Olyan régen, hogy szavatok sincsen még rá – teszi hozzá, hátha ezzel érzékeltetni tudja a másikkal, hogy mennyi ideje is létezik.
- Én így termetek – adja ezt a magyarázatot, és hagyja, hogy a lány ezt úgy rakja össze, ahogy akarja. Akár gondolhatja azt, hogy ezzel arra céloz, hogy ő nem képes rá, vagy akár veheti úgy is, hogy megtiltotta neki, teljességgel lényegtelen.
- Mit szeretnél még átélni az életben, Ixchel? – válik kíváncsivá a tekintete. Lássuk, mi az, amit még szeretne kipróbálni, mielőtt meghalna!
- Elég sokat ismerek, de nem féltétlen segítenék mindegyiknek – hiszen az isteneknek is megvan a maguk harca. Sőt, olyan harcaik vannak, amit a kis emberek még csak fel se tudnak fogni ép ésszel, habár nem sokban különböznek a halandóktól.
- Nem, - mosolyodik el az elgondolásra. – Nem az a lényeg, hogy megfelelj annak az istennek, hanem az, hogy jobb legyél, mint a többiek. Hogy jobb legyél, mint azok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mibe mennek bele – magyarázza meg a lánynak a helyzetet. – Nincs értelme, - vesz el még egy gyümölcsöt, hogy beleharapjon, aztán ahelyett, hogy megenné, visszadobja az asztalra. – Annyit változhatsz még – magyarázza meg a válaszát.
- De nem akarok neked hazudni – kel fel ültéből, majd elindul, félbe hagyva a mondatot, és csak akkor folytatva, ha a lány utána megy a fürdőbe:

- Három világ létezik, az egyik ez, - mutat körbe. – A másik kettő emberek számára nehezen elképzelhető – folytatja, miközben szembe fordul a lánnyal, majd magához inti. – Az egyikben Lucifer, az isteneitek élnek, valamint szenvednek azok, akik szenvedése ítéltettek – magyarázza azt, amit korábban is mondott, de most hozzá tesz még egy kis apróságot, ami talán megváltoztathat valamit… talán nem.
- A másik hely, ahol a Teremtő és a fivéreim élnek, oda kerülnek azon emberek lelkei, akiknek élete teljesen tiszta volt, olyan tiszta, akár ez a friss víz – guggol le, hogy kezébe vegyen egy keveset. – De ők nagyon kevesen vannak, szinte esélytelen, hogy bárki is egy legyen közülük – folytatja miközben feláll. Egy ideig csak nézi a lányt, majd ellép mellette.
- Mára elég volt – állapítja meg, majd elindul, de pár lépés után megáll, hogy félig visszaforduljon.
- Kísérettel kimehetsz a városba, ha szeretnél, de ne menj a nagy folyón túlra az engedélyem nélkül – mert mindennek meg van a határa. Például nem mehet messzire anélkül, hogy azt vele ne beszélte volna meg. De azért vannak határok, amelyeken már átléphet. - Mindig egy nappal korábban jelezd, ha kimennél, és adok melléd megfelelő kíséretet.
– És az épületben is szabadon mozoghatsz. Kivéve azokat a helyeket, ahová a katonák nem engednek be – mert vannak olyan helyek, ahová nem akarja beengedni a lányt.
- Ha betartod a játékszabályaimat, nem nehezítem meg az életed - mondja ezt inkább ígéretként, mint fenyegetésként, habár, ha nem tartja be a játékszabályokat a lány, akkor könnyen lehet, hogy ez a mondat fenyegetővé fog válni.
- További kellemes napot – köszön el tőle.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Pént. Május 26, 2017 11:37 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Talán még most sem volt elég időm, hogy igazán végiggondoljak mindent. – Hümmög a lány egy kicsit. Hát persze, hogy nem mond egyértelműen igent, hiszen azzal elismerné, hogy a férfi végig jó úton járt. Azt pedig nem akarja. Még mindig úgy érzi, ha kellően felkészült lesz, lesz elég ereje, hogy bosszút állhasson. De most még gyenge, gyengébb, mint a másik, hát hagyja, hogy megerősítse.
- Szóval mindig az kell… amit nem kaphatsz meg. – Így már kicsivel jobban érti. Ellenállásra számított, szereti azt, szereti ha ellenszegülnek vele, hát őt választotta… Milyen furcsák is a férfiak… szeretik betörni a nőt, ám ha sikerül, megunják, elveszíti számukra a különlegességét… - Kevesen értékelik azt, amit megszereztek. – Ingatja meg a fejét, de egyáltalán nem gondol közben magára. A férfi még nem szerezte meg őt, talán most úgy tűnik, hiszen kedves vele, és együttműködő, legalábbis együttműködőbb, mint korábban volt. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy teljesen be is hódolt a másiknak.
- Hát… attól tartok nem sokat találtál volna belőlem. – Gondolkodik el a szomorú igazságon. – Ha megszöktem volna, és nem fogad be egy falu, vagy egy kis közösség, akkor… egész biztosan nem élem túl az erdőt. – Ingatja meg a fejét.
- Nehéz beismerni, de már nem vagyok képes ellátni magam mások nélkül. – Hiszen nem ért se a föld műveléséhez, se a vadászathoz. Lopni persze lehet, de annak is megvannak a maga veszélyei.
- Ó, a női létnek is megvannak a maga előnyei. – Mosolyodik el. – Azt hiszik gyenge vagy, és irányítható… - Márpedig őt elég nehéz megzabolázni, ezt már a férfi is megtapasztalhatta.
- Igen? Honnan? – Bár valószínűnek tartja, hogy a másik árulta el neki, de mindegy is. Nem lényeges, úgy érzi jobb volt így, hogy senki nem tudja hogyan üzent az öccsének. Nem valószínű ugyanis, hogy a katona megfejtette az üzenetet, amit a fiúnak küldött.
- Nem. De úgy, mint akinek a nevében lázadni lehet. – Biccenti oldalra a fejét mosolyogva. – Születésemtől fogva úgy is neveztek, mint… ’Az istenek által érintett’. Bár nem tudom pontosan miért, de nem is lényeges. – Ingatja meg a fejét.
- A népemnek azonban most azt hiszem elég lenne egy szikra, egy apró jel, hogy lázadhassanak, és még akkor is a nevemet vennék hozzá, ha nem akarnám. – vonja meg a vállát. Hallott pár elsugdosott mondatott, néhány pletykát, amíg a városban tartózkodott.
- Bonyolult a probléma is. – Bólint, hiszen tisztában van ezzel a dologgal. Számára nehéz arctalan néppé formálni az embereket, még ha időnként igyekszik is, hiszen megkövetelték tőle, hogy ezért az entitásért áldozzon fel mindent. De tapasztalta már saját szolgálóinál is, hogy ezeket a tanításokat oly nehezen tartja meg. Még ura katonái között is különbségeket lát, hiszen van, aki mondhatni kevésbé ellenszenves számára, mint a többiek. Most az úton is, egészen jól elbeszélgetett egyikükkel, bár ezt nem akarja elárulni a másiknak. Amúgy sincs túl nagy jelentősége, szerinte.
- Mint halandók. – Ismétli meg a másik szavait, és látszik, hogy elgondolkozik rajtuk. Persze sejti, hogy istenekként sokkal inkább a férfi segítségére lehetnek, ott pedig nem mindegy, milyen hatalommal és pozícióval rendelkeznek, nem igaz?
- És mi volt régen a fontos? – Kérdezősködik tovább, hátha a másik végre egy kicsit mesél magáról, hiszen eddig mindig csak terelt. Majd máskor, később, még nem vagy rá kész, még nem vagyok rá kész! Hah! Ekkora ökörséget!
- Hogy-hogy te nem teremtettél magadnak gyermekeket? Saját, másfajta isteneket? – Kap azon a kis információmorzsán, amit a másik végre hajlandó volt elárulni magáról. Most nem engedi meg magának a hitetlenkedést, hiszen úgy kevesebb történetet hallhatna.
- Nehéz ilyenkor dönteni… mi a jobb, ha megtapasztaljuk azt az életet, amit később nem élhetünk, vagy amit később nem érdemes élni… vagy hagyjuk inkább az egészet, és csak arra készülünk, ami ránk vár… - Bár nem kérdésként teszi fel, érezhető, hogy szeretne választ találni. Akar-e feleség, asszony, anya lenni, mielőtt elindul az istenek felé vezető úton? Nem tudja, mert fél az egyszerű élettől, fél attól, hogy számára nem lenne elég, de mi lesz majd, ha istenné válik? Mikor már nem tapasztalhatja meg mindezeket? Bánni fogja-e a döntéseit, a választásait, vagy nem tekint majd inkább vissza?
- De ez nem ennyire egyszerű, igaz? Annak az istenségnek is méltónak kell találnia, hát olyanná kell válnom, akit majd ő akar. – Megértette, ezt már korábban is megértette, és azt is, hogy az, hogy melyik istenséghez kerül majd, nem az ő döntésén fog múlni. A férfi az, aki ismeri ezeket az égi lényeket, ő készítheti fel, és nem tanulhat meg egyszerre mindent… arra senki sem képes.
- Feltételezem… Nem ismered olyan jól az összes istenséget, hát csak pár út áll nyitva előttem. – Emelkedik meg a szemöldöke, miközben kimondja megfogalmazott gondolatait, majd ismét magához veszi az italát, hogy igyon pár kortyot. Bár az ital nem erős, éppen elég ahhoz, hogy kellemesebben érezzem agát, és kevésbé legyen zavarban. Vagy éppen ahhoz, hogy kimondjon bármit, ami csak az eszébe jut. – Elárulod nekem, kik azok, akik szerinted elfogadnának?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Pént. Május 26, 2017 9:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel



- Nem – erősíti meg a korábbi szavait egy bólintás kíséretében. Csak azért küldte a katonákat, hogy vigyázzanak rá, de nem tette hozzá, hogy minden áron. Csak amennyire kellett, hogy minél kisebb eséllyel eshessen bántódása.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy korábban nem hagytam számodra elég időt, hogy végig gondold a dolgokat? – kérdez vissza kíváncsian. Mert hát csak erről lehet szó, ha már a lány ennyire az arcába mondta. – Pedig úgy emlékszem, nem zavartalak túl sokat – vakargatja meg az állát. És ebben valószínűleg igaza van. Habár bőven adott a lánynak gondolkozni valót is, azon felül, hogy menjen vagy maradjon.
- Ha más helyzetben lennék, - ingatja kicsit e szavak közben a fejét - ezt a helyzetet hiányolnám – mosolyodik el ezen a helyzeten. Az örök bosszúság, hogy mindig az lenne jó, ami nincs, és ami van, az sosem elég. De végül úgy tűnik, hogy megfelelő volt a meglátása, hiszen talán a másik helyzet jobban a kedvére való lett volna. Legalábbis jelen helyzetben. Így túl könnyű. Már teljesen az övé, és ezt mindketten látják. Nem lesz más lehetősége, mint azt az utat járni, amit kijelölt számára. Habár még valamennyit alakíthat a léptein, de azok mind eltörpülnek majd a nagy cél mellett.
- Igen, hagytalak volna elmenni – bólint, majd ő is a gyümölcsök után nyúl, hogy egyet elmorzsoljon a fogai alatt. – Évek múlva újra találkoztunk volna – válaszol a kérdésre. – Egy ideig abba a hitbe ringattalak volna, hogy már nem látsz többé. Aztán egy szép napon vagy estén a semmiből megjelentem volna, hogy visszaköveteljem a rabszolgámat – vigyorodik el ezen a szép felvezetésen, de leginkább az utolsó szaván. A lényegen, hogy birtokolja.
- Hm – bólint. – Igen, elismerem, hogy ebben igazad lehet – de ez nem jelenti azt, hogy igaza is van. Sőt, nagy valószínűséggel téved, hiszen… - Előfordulhatott volna, csak azt nem veszed számításba, hogy nő vagy – vonja fel az egyik szemöldökét. Márpedig nőként nem sok esélye lenne trónra törni, mint azt korábban is megfogalmazta, ahhoz szüksége lenne egy megvezethető férjre.
- A helytartó tudja, hogy életben maradtál – válaszol mosolyogva.
- Úgy ismernek, mint akinek a nevében lázadni kellene? – vonja fel a szemöldökét. Nem gondolná, hogy pusztán a lány a megjelenésével képes lenne arra, hogy lázadást szítson az emberek között. Pláne nem az öccse és a helytartó ellen. Meg aztán, az egy igen rövid és szomorú végű lázadás lenne. Most még kedvesek velük az aztékok, de mi történne, ha egy kicsit begurulnának.
- Bonyolult kérdést tettél fel, - válaszol, majd közelebb inti magához, hogy minél közelebbről szemlélhesse meg ezt a fiatal halandót. – Mint halandók, egyik sem fontosabb nekem a másiknál – mondja, miután megfontolta, hogy mit árulhat el a lánynak, és mi az, amit még titkolnia kellene előtte. Habár úgy érzi, hogy lassan itt az ideje színt vallani előtte.
- Most ez a fontos – bólint. Szüksége van arra, hogy jól képzett katonákat adjon tovább a másvilágnak, hogy pusztító fegyverré váljanak a megfelelő kovács kezei alatt. – Máskor más volt, és a jövőben más lesz – megvonja a vállát, mintha ez nem lenne érdekes, de akárcsak egy átok, úgy követi őt a vágy, hogy taníthassa az embereket. Még ha a rossz úton is járnak a tanítása nyomán, még ha a Mennyei Atya erre kárhozta is, akkor is…
- Nem, nem a ti isteneitek közé tartozok – válaszol, miközben bólint. A lány jól emlékszik arra, hogy ezt mondta. Egyáltalán nem olyan, mint a démonok. Egyrészt koránt sincs akkora hatalma. Nagy sajnálatára, hiszen emiatt sokszor kell megküzdenie azért, hogy a helyén maradhasson. A szövetségesei pedig időről-időre elhagyják, annak reményében, hogy ha nem segítenek neki, akkor könnyebben jutnak előre. Ugyanakkor, mikor még fiatalok, és éhezik a tanításokat, szívesen hallgatnak Azazelre, aki… nos, addig kihasználja a lehetőségeket, amiket adnak. Mint amilyen ez is itt. – A vándorokat vezető, fényesen ragyogó Hajnalcsillag a fivérem, – pillant újra a lányra.
– A fivérem gyermekei pedig a Ti isteneitek, – szóval, nem, egyáltalán nem tartozik a démonokhoz. – Lucifer az ura az isteneitek világának, az örök halál országának királya – magyarázza tovább, habár ezt már lehet, hogy mondta neki korábban.
- Nem, nem vagy borzalmas társaság – ingatja meg a fejét. – Sőt – pillant a pohár felé, mielőtt újra a lányra emelné a tekintetét. – Igazán érdekes vagy – a makacsságával és a kérdéseivel együtt, vagy talán éppen azoktól, hiszen nem lenne most itt, ha nem ellenkezett volna annyira vehemensen.
- Ej – ingatja a meg a fejét. – Engedelmes feleség biztos, hogy nem lennél de… hogy borzalmas? Nem, nem hinném.. – mosolyog szelíden. – De ez mind lényegtelen lesz ahhoz az élethez képest, amit istenként élhetsz. Évszázadokon, ha nem évezredeken keresztül létezhetsz. Mit számít majd akkor, hogy volt-e a férjed, szeretőd, apád, fivéred, anyád? Mindegyikük a múlté lesz – azt persze nem mondhatja, hogy nem lesz velük lehetősége találkozni, hiszen valószínűleg mindegyikük a pokolban senyved, talán csak a legkisebb testvérei nem.
- Tudod, két lehetséges kimenetele van az életednek: az egyikben egy leszel az istenek közül, a másikban pedig egy leszel azok közül, akik a világ végezetéig a kínok kínját állják ki. Nem mindenki alkalmas istennek, de benned van hozzá elég akarat. Csak oda kell ígérned a szolgálatodat Lucifer egyik gyermekének – és igen, van már ötlete arra, hogy kinek ajánlja fel a szeszélyes, makacs lánykát.

Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Csüt. Május 25, 2017 11:35 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem? – Lepődik meg, hiszen… úgy vélte azért megakadályoznák, hogy megszökjön, ha arra vetemedne. – Nos, akkor végülis elég jól végezték a feladatukat. – Vonja meg a vállát. Hiszen odakísérték, és épségben vissza is hozták.
- Ha az embert hagyják végiggondolni a dolgokat… akkor sokkal belátóbbá válik. – Arról nem is beszélve, hogy már a tudat is megnyugtatja, hogy marad fent vérvonala a családjának. És nem rabszolgaként. Igen, ez határozottan megnyugtatja.
- De nem említetted volna, ha nem értékelted volna jobban az egyik fajta izgalmat. – Mosolyodik el a lány is. Hát igen, izgalmas lett volna, ha megszökik, bár… honnan szerzett volna élelmet? Nem vadász, és nem ismeri az erdő csínját-bínját, hogy egyedül képes legyen sokáig életben maradni. Hozzácsapódni egy faluhoz pedig… nem akart senki fejére bajt hozni.
- Szóval egyszerűen csak hagytál volna elmenni? – Pislog, miközben a szájába vesz egy apró szemes gyümölcsöt. – És mégis… miért is lett volna izgalmas így az az út? – Ha nem üldözi? Ha nem indul a keresésére? Mégis miféle izgalmakat rejthet a másik számára, ha egyszerűen hagyja megszökni?
- Mert fenyegetést jelenthetek az öcsém számára. – Ez számára egy nagyon logikus, és egyszerű dolog. – Ki tudja, a helytartó nem tartott volna-e attól, hogy elkezdek embereket toborozni, hogy az öcsém helyett én lépjek a trónra? – Sóhajt fel.
- Az embereknek se akartam hamis reményt adni, hiszen… nem sülne ki semmi jó abból, ha a nevemben lázadozni kezdenének. – Nyíltan legalábbis biztosan nem, egy ellenállást megszervezni pedig nem egyszerű dolog, ahhoz ő nincs megfelelően képezve, hiszen még harcolni is csak nemrégiben kezdett tanulni. – Számukra az a legjobb, ha nem tudják, hogy életben vagyok. - Ez volt a helyes döntés. Aztán ki tudja, ha ügyesen játszik, és az istenek közé emelkedik talán segíthet a népén, és új uralkodót jelölhet ki föléjük. Vagy ő ül majd a trónra.
- Mindig tanítottak arra, hogy a nép a fontos… nem lehet pusztán egy ember a lényeg, hiszen a nép nagy, arcok nélkül… életek nélkül… - Mereng el egy kicsit, és az arcára némi szomorúság ül ki.
- Ezt már akkor se tudtam elfogadni. – Sóhajt fel, és leteszi a poharát. – Mert mégis, mikor él az ember, együtt van másokkal, nap, mint nap látja őket, hogyan gondolhatna mégis úgy rájuk, mintha… nem lennének egyének?
- Azt mondod már számodra se fontosak az emberek. – Pillant a férfira. – Mégis úgy vettem ki eddig, hogy… időnként kiemelsz egyet-egyet a tömegből, akivel aztán foglalkozol, elindítod őket az istenek közé vezető úton. Ők is csupán… olyanok maradnak, mint a többi? – Nem várja, hogy a férfi arról kezdjen beszélni, mennyire is különleges a helyzet, hogy mennyire odafigyel azokra, akikkel foglalkozik, sőt! Éppen az ellenkezőjét gondolja, hogy a másik számára tényleg nincs már értelme egyes emberekre gondolni.
- Szeretsz tanítani. Neked az a fontos. – Tesz egy megjegyzést, miközben ismét felemeli a poharát, hogy igyon. – A hangod, mikor mesélsz… ezt elárulja rólad. – Talán jobb emberismerő, mint azt a másik eddig gondolta róla.
- Mi vagy te? – Teszi fel ki tudja hányadszorra a kérdést. – Nem egy az isteneink közül, legalábbis ezt mondod. – És miért ne próbáljon meg hinni neki? Egyetlen percig fenntartja magának azt a jogot, hogy higgyen a férfinak, bármit is mondjon.
- Eh, borzalmas társaság vagyok. Mindig csak kérdéseim vannak, nem igaz? – Mosolyodik el egy pillanatra. - A testvéreim mindig azzal ugrattak, hogy még szerencse, hogy papnő lesz belőlem, mert borzalmas feleség lennék.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Csüt. Május 25, 2017 10:17 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Igen, - hiszen nem szokása hazudni, csak, ha így érhet célt. – Szükségtelen megköszönni – ingatja meg a fejét, hiszen nem azért ajánlotta fel ezt, hanem hogy jobban érezze magát. Bár… néha nem érti, hogy miért nem a hagyományos, jól bevált eljárással jár el a lánnyal is, de… nem foglalkozik túlzottan ezzel a témával.
- Ez nem lep meg – bólint, és közben kicsit megnyugtatja a tudat, hogy mégsem ismerte félre a lányt. Egyszerűen csak beigazolódni látszik az, amire már korábban is gondolt. - A katonáimnak nem az volt a feladata, hogy fogságban tartsanak – ad magyarázatot arra, hogy miért tűntek olyan figyelmetlennek, miközben csak a szeme sarkából pillant a lány felé.
- Hm – pillant a lányra, és kicsit felvonja a szemöldökét, ezzel jelezve, hogy ezekkel a szavakkal most felkeltette az érdeklődését. Úgy tűnik, hogy az idő, a tervek és a megfelelő cselekedetek meghozták a gyümölcsüket. – Igen, - bólint végül, miközben tovább szemléli a poharát. Ezeket mind ő is végig gondolta, mikor elengedte a lányt, ezért is merte elengedni.
- Belátó vagy – állapítja meg. A kis rabszolgája máris fejlődött, lejjebb adott a makacsságából, és elkezdte az eszét is használni. Ez nagyon tetsző változás számára. Egy kis elégedettség szállja meg, de csak egy rövid pillanatig, míg nem kezd el azon sajnálkozni, hogy mégsem tette meg, hiszen így egy kis szórakozással kevesebb jut neki.
- Nem mondanám – ingatja meg a fejét, de azért mosolyog. – És ezt sem mondanám – pillant fel a lányra. – Inkább csak más fajta izgalmakat követ az egyik és mást a másik lehetséges út – de úgy tűnik, hogy már döntött. Az életet választotta, egy olyan életet, melynek a végén, ha alkalmassá válik, úgy felemelkedhet.
– Ha megszöktél volna, nem mentek volna utánad a fiaim – vallja be a lánynak, miközben az arcát szemléli mosolyogva. – Ezt adtam utasításba – hogy hagyják, ha futni akar. Ő úgyis megtalálja, ha akarja…
- Miért rendezted így a helyzetet? – hiszen nem tiltotta meg neki, hogy felvegye a fiúval a kapcsolatot. Nem az éj leple alatt mentek, és ha nem vette volna észre a lány, már rég senki se viselkedik vele úgy, mintha rabszolga lenne. Csak ő tartja még mindig magát annak. Pedig valójában már sokkal inkább vendég.
- Majd, ha már kölcsönös lesz a bizalom, nem fogják katonák járni az utakat – válaszol elgondolkozva. Valóban, elég sokat változhatott az a terület, most, hogy új urak vannak, de valahogy meg kell honosítaniuk a hatalmukat, méghozzá olyan módszerrel, hogy hamar megfeledkezzenek a terület lakói arról, hogy akár lázadhatnának is. De ahogy a lány is, úgy a nép is le fog csillapodni. Addig pedig kiiktatják a felesleges egyedeket.
- Az ilyen háborúk… mindig sok áldozatot követelnek – bólint. Teljesen lényegtelen, hogy ki nyer – mind a két oldalról – hiszen szép számmal veszítettek el ők is katonákat, habár biztosan sokkal kevesebbet, mint amennyivel ők végeztek, máskülönben nem kerültek volna ki győztesen. Nem is véletlenül támadtak az éj leple alatt, hanem éppen azért, hogy minél kevesebben vesszenek oda közülük.
- Majd idővel elveszíted kötődésed a többi ember felé - mondja elgondolkozva, miközben belekortyol az italba, amit korábban a lány kitöltött neki. Érzi a nyelve hegyén, a torkában, ahogy alig kapar, hogy mennyire gyenge az ital. - És ha ez megtörténik, végre tisztán fogsz látni. Az emberiséget fogod szemlélni, és nem az egyént - magyarázza, miközben visszateszi a poharat az asztalra.
- Most még hosszúnak tűnik az út, ami előtted áll, de mire közel annyi idős leszel, mint én most vagyok, ez mind csak apróságnak fog tűnni, feltéve, hogy felkelted az istenek érdeklődését - mert hogy ő érdeklődik utána az még nem elég. Felkészítheti, de végül választani mégis csak az egyik démon fog, hogy jó-e számára. Persze általában jó anyagot szokott vinni.

Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Csüt. Május 25, 2017 12:07 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Tényleg? – Derül fel az arca. - Köszönöm. – Nem gondolta, hogy még egyszer esélyt kap, hot láthassa az öccsét, és talán ezúttal hivatalosan is… talán még beszélhet is vele…
- Igen… szerencsés. – Bólint a lány, és igyekszik nem gondolni azon testvéreire, akik nem jártak ilyen szerencsével. Ők már a túlvilágon vívják a maguk kis harcait.
Ő nem fél kezébe venni a megtöltött poharát, és kortyolni az italból. Elég gyenge, így ha nem iszik sokat, rajta sem fog meglátszani az alkohol áldásos hatása. Persze egyáltalán nem tervezett sokat inni, egyszerűen csak remek kísérő az ételek mellé. Nem érti, hogy a férfi miért habozik nekilátni, hiszen nem olyannak ismerte meg, mint aki bármire is várni szokott.
- Gondolkoztam rajta. – Hazudna, ha azt mondaná, hogy meg sem fordult a fejében a szökés gondolata. – A katonáid nem voltak túl… figyelmesek, elég sok esélyem lett volna, hogy egyszerűen otthagyjam őket. – Mégse tette meg, és ennek is jó oka volt.
- De nem lett volna hova mennem. – Hiszen a városban már ott az öccse, őt nem sodorhatja veszélybe, a templomban azonnal kereshették volna, hiszen már elárulta a férfinak, hogy oda menne, ha elengednék. Mégis merre indulhatott volna? – És ami azt illeti… nem lett volna miért mennem… - Pillant félre. Hát igen. Mégis mihez kezdett volna magával? – A templomba nem térhetek vissza. Ott könnyen megtaláltatok volna. A városban meg… miért veszélyeztettem volna most őket? Az öcsém uralkodik, a nép így nyugodt. – Hiszen pont ezért csinálták ők is. Nem kell lázadástól tartaniuk.
- Nincs értelme megszöknöm. – Hiszen már Azazel sem kényszeríti igazán semmire. Jó élete van itt, bár az, hogy később is így fogja-e érezni, még kérdéses. – Magamtól pedig… talán sosem jövök rá, hogy emelkedhetek az istenek közé… - Hiszen a férfi valami ilyesmit ígért, hogy segít neki…
- Szóval kergetőzni támadt kedved? - Emelkedik meg a szemöldöke. Sosem gondolta volna, hogy a férfi arra vágyik, hogy üldözhesse. - Ha nem ellenkezek folyamatosan már unalmas vagyok? - Biccenti oldalt a fejét.
- Sokat nőtt. – Mosolyodik el. – És egyre inkább hasonlít apánkra. – Ingatja meg a fejét. Persze az arcvonásaira gondol, ahogy a fiúból lassan férfi cseperedik.
- Hogy? Nem. Miért tettem volna? – Vonja össze a szemöldökét. – Az egyik katonát küldtem az öcsémhez, hogy átadja az üzenetem, és pont láthattam az egyik játék alkalmával. – A közelébe se ment se a fiúnak, se a helytartónak. – Senki nem sejti, hogy ott voltam. – Hiszen arról nem volt szó, hogy beszélhet is vele, mármint hivatalosan.
- A város csendes… - Gondolkodik el. – Persze sose volt az utcákon túl zajos éjszaka, de most mégis csendesebb. Katonák járják. – Amit persze sejtett előre, de úgy véli később jobb lesz a helyzet, ha a mexikák már biztosak abban, hogy senki nem fog galibát okozni.
- Sokan meghaltak. – Ezt azonban nem volt nehéz leszűrnie, a sok gyászviseletet látva. Biztosan nem maradt család érintetlenül, főként a nemesek körében. – De az élet… megy tovább. – Még ha őt le is hangolja ez az egész. Hogy tetszett-e neki? Nem, azt nem mondhatná. Hosszú idő eltelik majd, mire a város ismét olyan élettel teli lesz, mint volt.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Szer. Május 24, 2017 10:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


Kicsit bosszantónak találta, hogy a lány valóban élt a távozás lehetőségével, és tartott attól, hogy nem tér vissza, de nem is parancsolta meg a katonáknak, hogy hozzák. Így aztán a lány addig is maradhatott az öccsénél, ameddig akart. Egyik harcosa sem mondott olyasmit, hogy lassan ideje lenne indulniuk. Előbb-utóbb a férfiak visszaindultak volna a lány nélkül, hiszen megparancsolta nekik, hogy mikorra térjenek legkésőbb vissza. Talán ő lepődött meg végül a legjobban akkor is, mikor visszatért. Ám a visszatérést mégsem fogadta ováció, egyszerűen csak nyugtázta magában, hogy megtörtént, és a továbbiakban látszólag egyáltalán nem foglalkoztatta a dolog.
- Máskor meglátogathatod – válaszol engedékenyen, de közben nem úgy néz ki, mint aki áldott kedvességében engedélyez ilyesmit a lánynak, sőt mintha fásult is lenne. Olyasmi, hogy szívesen vagy hogy nem tesz semmit, az ő szájából sosem fog elhangzani. – Azt sejtem – teszi hozzá epésen, hiszen még soha semmiért nem volt hálás a lány, amit érte tett. Akkor ezért miért lenne?
- Az a fiú – foglal helyet az asztalnál, de nem nyúl a pohárért - szerencsés volt – először, hogy életben maradt, másodszor pedig azért, mert voltak emberek, akik elárulták, hogy kicsoda. Ugyan egyesek féltve őrizték ezt a titkot, mintha a gyermek maga a megváltó lenne, de volt olyan is, aki egy kis fenyítés után bármit elárult. Persze, az információkat le kellett ellenőrizniük, mielőtt döntenek. Ezért is húzódott el ez a dolog ilyen sokáig. Habár aztán elég hamar visszaültettek a trónra. Az új generáció pedig már teljes mértékben ezt a népet fogja szolgálni.
- Volt más, aki szórakoztatott – válaszol a pohár elmélyült tanulmányozása közben.
- Csodálkoztam, hogy visszatértél – pillant vissza a lányra, hogy tekintetét az arcára függessze. – Arra számítottam, hogy megszöksz – szóval most egy kicsit csalódott. – Az… - mosolyodik el az orra alatt - érdekesebb lett volna – mint hogy visszatért. Ám így kénytelen lesz megbízni a lányban, hiszen, ha már egyszer visszajött, miért ne jönne vissza máskor is?
- Milyen volt újra látni? – nyúl a pohár után, hogy mégis belekóstoljon az italba. Habár annak nem sok hatása lesz ránézve.
- Találkoztál a helytartóval? – kérdezi, miközben az egyik ételért nyúl, hogy egyen belőle. – Milyen embernek találtad? – próbálja kiszedni a lányból, hogy tetszik-e neki az, amit látott, vagy ellenére van. Eddig úgy tűnt, hogy semmit sem hagyott megjegyzés nélkül. Miért éppen ez lenne az első alkalom?


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Kedd Május 23, 2017 11:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
A férfi engedékenysége nem maradt következmények nélkül. A lány visszatérve egészen másként kezdte látni a helyzetét, illetve őt magát. Persze még mindig nem örült annak, hogy rabszolga, és nem is volt feltűnő azonnal a változás. Talán a legfurcsább dolog, amit tett az volt, hogy szolgálót küldött urához, hogy lenne-e kedve vele vacsorázni. Sohasem kereste eddig a férfi társaságát, mindig Azazelnek kellett megjelennie, ha látni akarta.
Persze nem főzetett pompázatos vacsorát, hiszen nem akarta ura élelmét pazarolni, de bőven volt választék, és biztosan nem fognak éhen maradni. Szülőhelyére jellegzetesebb ételeket készíttetett, így talán a férfi is talál újdonságot az asztalon. Ő maga felvette az egyik, a férfi által küldött szépen kidolgozott, gyöngyökkel kivarrt ruhát, és a családja ékszerei közül is most többet öltött magára. A szolgálók hamar elhagyják a szobát, ha a férfi megérkezik, hiszen mindent kikészítettek.
- Szeretném megköszönni, hogy elengedtél, hogy láthassam az öcsémet. – Fogadja mosollyal, amit eddig ritkán láthatott tőle. – Ki sem tudom fejezni a hálámat. – Invitálja a másikat, hogy üljön le, ő pedig helyet foglal mellette. A kancsóért nyúl, hogy édes alkoholos kukoricanedűt töltsön a másiknak, és egy keveset magának is.
- Megnyugtató, hogy legalább a családom egy tagja megmaradt, és… nincs rossz sora. – Viszonylag szabadon élhet, hiszen látszólag ő uralkodik, de persze azzal a lány is tisztában van, hogy valódi hatalom már nincs a kezében. Mondjuk talán ezért kevesebb veszély is leselkedik rá. Ki akarna megölni egy uralkodót, akinek nincs hatalma?
- Hogy teltek a napok a bosszantásom nélkül? – Érdeklődik, hogy kicsit terelje a témát, mielőtt túl érzelgőssé válik. Amúgy is, elhatározta, hogy hálából most a férfival fog foglalkozni egy teljes vacsorán át… hát nem nagylelkű? De az biztos, hogy most nagyon odafigyel, és egyrészt jó szolga módjára kiszolgálja, másrészt jó ágyas módjára elszórakoztatni igyekszik a férfit.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Hétf. Május 22, 2017 11:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Egyik teremtmény sem ér fel a Teremtővel. Nem tudhatjuk, hogy milyen szándékai vannak a Teremtőnek – válaszol a lány kérdésére, amolyan nesze semmi fogd meg jól módszerrel, ahogy azt általában a papok szokták a hívőkkel szemben elkövetni. Ő sem érti, hogy mit miért cselekszik a Mennyei Atya, de az utóbbi évezredekben már nem is nagyon érdekli, hiszen láthatóan sok hasonló testvérével együtt ő sem éri fel ésszel a terveit.
- Csak nehogy késő legyen, mire elhiszed – figyelmezteti, hiszen mikor már a pokolban lesz, hiába fog könyörögni kegyelemért, már senki se fogja elfogadni a lelkét, hiszen az így a kárhozaté lesz… és micsoda pazarlás lenne.
- Részben. És mert egyébként unatkoznék – teszi hozzá ezt a nem éppen elhanyagolható tényt is. Hiszen mi mást kezdhetett volna magával, ha nem cselekszik úgy, hogy Lucifernek jó legyen? Valószínűleg már beleőrült volna az unalomba, vagy a szenvedésbe, ha nem sikerült volna megszöknie a sivatagból.

- Még mindig úgy gondolom, hogy nem jártál volna jól vele, hiszen jóval erősebb támogatókat tudok felmutatni, mint az az isten, aki csak a kisujjamat mozdítottam, és máris elviharzott – hívja fel a lány figyelmét erre a nem éppen elhanyagolható tényre. Alig kellett megerőltetnie magát, hogy amaz elillanjon, habár volt ebben némi félsz is, hiszen, elég erős támogatói vannak Azazelnek ahhoz, hogy ne akarjanak vele sokan ujjat húzni.
- Ó, nem, hagyom, hogy licitáljanak – tréfálkozik, mintha egy lélek-kufár lenne. Bár, végülis az is, hiszen másoknak szerez elemózsiát, nem pedig saját magának. Habár neki is éppen elegendő nyeresége adódik az ilyen üzletekből. Ami nem mérhető emberi pénz mértékegységében.

- Majd megszokod – a ruhát meg lehet szokni. Később pedig egyáltalán nem fog számítani, hogy éppen meztelenül van, vagy felöltözött, mert… nos, mert a hozzáhasonlókat már egyáltalán nem érdeklik az ilyen dolgok. Minden megváltozik. Más lesz a mérvadó.
- Pedig nagy sikere lenne – vigyorodik el már csak a lehetőség gondolatától is. Persze a világért se engedné meg a lánynak, hogy mások előtt mutogassa magát, hiszen… hiszen az övé, már hogy engedné meg neki?
- Igen, az egyik – hiszen több testvérről is beszámolt a lány.
- Életben van – és mondhatni jó egészségnek őrvend. Szerencséje volt, hogy férfiak nem vették még férfi számba, különben legyilkolják vagy feláldozzák az isteneiknek. Így viszont akadt lehetősége életben maradni. Persze, szeretik is az ilyen korú ifjúkat, mikor még abban a korban vannak, amelyikben könnyen irányíthatók.
- Hm? – pillant vissza a lányra, hogy mégis mit szeretne, de nem haragszik meg rá a lelkesedéséért. Számított arra, hogy ez fog történni, ha felhozza neki ezt a témát.
- Igen, megoldható – válaszol egy kis hallgatás után, mikor is a gondolataiba merül, hogy mérlegelje mit akar tenni. Egyáltalán nem tetszik neki, hogy a lány ilyesmit kér, de végülis úgy dönt, hogy jobb, ha belemegy. – A katonáim holnap elvisznek hozzá – persze, nem egy nap lesz, míg odaérnek, hanem egy kevéssel több, de nem érdekes.
- Nem, nem tudok másról – válaszol, majd újra elindul.




Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Vas. Május 21, 2017 10:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Szóval azt mondod, bár az istenek segítségével építettük fel a világot, mégis a Teremtő… tervezte, hogy elbukjunk ismét? Van ennek értelme? – Emelkedik meg a szemöldöke. Persze, elképzelhető, hiszen a nehézségeken, az elrendelt sorson felülemelkedni sokkal nehezebb. Talán így keresi azokat a kiválasztottakat, akik méltóak lesznek az új világra.
- Nem könnyű elhinni. – Bólint a lány. – De próbálok… néha arra gondolni, hogy igazad lehet. – Mosolyog vissza egy pillanatra. – És talán akkor el is tudom hinni. – Vonja meg a vállát.
- Szóval hálából… szolgálod. – Bólint a lány, hogy megértette, és… érti is az indokot. Ő maga is ezt cselekedné valószínűleg. Nahát, mégiscsak talál a végén valami… tiszteletre méltót a férfiban? Talán… de igyekszik inkább elhessegetni ezt a gondolatot.

- Szóval igent kellett volna mondanom a korábbi ajánlatra? – Mosolyodik el a lány. – Vagy még mindig úgy gondolod, nem jártam volna jól vele… várj… nem is az az érdeked, hogy én jól járjak, hanem, hogy te. – Sóhajt fel.
- Talán már meg is van, kinek adnál el, hogy szolgáljam? – Ki tudja, a férfi talán már ki is választotta a démont, akinek a lány eladhatja a lelkét, bár… most még egész biztosan nem menne bele egy ilyen alkuba.
- Hát persze, hogy nem tudtad… - Hogyne tudta volna. Nem veszi meg, ha nem akar tőle, vele semmit. Nem lenne itt, talán már halott is lenne a lány, ha a férfinak nem lenne terve, célja vele. Nem hiszi el, hogy a férfi maga se gondolt bele ebbe.
- Csupán elgondolkodtam. – Mosolyog továbbra is a lány. – Nem feltétlenül teszek meg valamit csak azért, mert kedvem támadt rá. – Nem is tehet meg most sok mindent, szóval… - Nem szeretnék másokat bajba sodorni. – Sóhajt fel. Ez a másik, ami visszatartja, hogy más kapná a büntetést, nem ő.

- Jobban szeretek talpon maradni, mint ismét felkelni. – Húzza el a száját. – Kevésbé fájdalmas… - És kevésbé kiszolgáltatott közben.
- Amúgy pedig… kicsit kényelmetlen a ruha, ha feljebb emelem a karom, de nem tudom, hogyan lehetne kényelmesebbé tenni. – Talán ha nem lenne rajta semmi, úgy igazán szabadon mozoghatna, de az persze elég… merész lenne tőle. – A férfiaknak könnyebb, hogy csak az ágyékkötő van rajtuk. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy rajtam is csak annak kéne lennie. – Teszi gyorsan hozzá, még mielőtt a férfi javaslatot tenne erre.
- Az egyik öcsém? – Lepődik meg teljesen, sőt… le is merevedik. Azt hitte mindenki meghalt, erre kiderül, hogy még van élő családtagja? Miért titkolta eddig a férfi ezt?
- Szóval él? – Gyűlik pár könnycsepp a szemébe, és ezúttal észre sem veszi, hogy a férfi hozzá ért.
- Várj! – Pattan fel. Hát ezek után itt hagyná? Miután közölte vele ezt a csodás hírt? Az nem érdekli, valójában ki uralkodik, de az öccse él! Ez számára mindennél fontosabb. – Valahogy… valahogy láthatnám őt? – Még csak találkozniuk se kell, csak látni akarja a fiút, látni, hogy egészséges-e, hogy a másik tényleg igazat mond.
- Megoldható? – Kérdezi reménykedve. Jó kislány lesz, tényleg odafigyel majd a másikra, kevesebbet próbál ellenkezni, csak szeretné látni…
- Tudsz még… másokról is? Akik életben lehetnek? – Talán hallott valamit, talán más családtagjai, testvérei is életben maradhattak?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Vas. Május 21, 2017 9:31 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel



- Ezt nem tudhatom – vonja meg a vállát. Ki lát bele a teremtő fejébe? Pláne egy magafajta, akit eltaszított magától a Mennyei Atya.
- Nem azt isteneiden múlt, hogy milyen úton jártok – válaszol, miközben elgondolkodva mered a semmibe. Mennyit is mondjon a lánynak? – A Teremtő döntése volt, de… Nem gondolom, hogy ezt képes lennél megérteni – pillant vissza a másikra. - Mert ahhoz, hogy megértsd, amit mondok, először el kell dobnod a hited dogmáit – teszi hozzá, hogy amaz megértse, nem az értelmi képességeit becsmérli, habár részben azt is.
- Bár, elmondhatnám neked az igazságot… Csak, hogy nem hinnéd el nekem, nem igaz? – gondolkozik hangosan, és erre az utolsó kis visszakérdezésre elmosolyodik.
- Beengedett a házába, tálat adott, hogy megmosdjak, megkente olajjal fáradt lábaimat, és bekötözte sebeimet. Gyógyírt nyújtott a fájdalmaimra – válaszol a kérdésre annak rendje és módja szerint, hiszen ez történt. Vagy valami ilyesmi.
- Nem – ingatja a fejét. – Még én nem vagyok kész, hogy elmondjam neked – mosolyodik el. Mennyire más, ha így fogalmazzuk meg, a dolgot, nem igaz? Persze, hogy a lány még nem készült fel arra, hogy megtudja kivel áll szemben. Hogy valóban egy istennel ellenkezik. De ezt az istent isten igazából nem zavarja az ellenkezése. Szórakoztatja. Hiszen másként csak unatkozna itt lenn a matérián. Kell neki néha egy kis izgalom, még ha olykor az izgalomba fájdalom vegyül.
- Nem engedek olyasmit másoknak, amit magamnak se – vigyorodik el a saját kijelentésére.
- Ó, azért elég ritkán lehet engem megtalálni a csatatéren ahhoz, hogy utasításokat adjak ki arra, hogy ki éljen és ki haljon – jegyzi meg mosolyogva. – De ha nem, hát nem. Később sajnálni fogod – fűzi a korábbi szavaihoz sejtelmesen. Pedig jobb lett volna, ha a lány beletörődik ebbe a sorsába, akkor könnyebben csábította volna tovább ezen a másik ösvényen, mely az istenei közé emelné.
- Az istenek csak akkor emelnek maguk közé, ha az egyiknek szolgálatot ígérsz a halálod utáni időre – fordítja figyelmét újra a lány arcára, hogy szemeivel nyomatékosan jelezze, hogy ez nem pusztán hit benne, hanem tudás is. Mert látta, tapasztalta… és mert úgy teremtette meg az Úr, hogy már mindez a birtokában volt. Fel se tudta volna mérni, hogy mit jelent a hit, ha nem bukik meg.
- Hm – hallgat egy kicsit, - nem is tudtam, hogy akarok valamit – szólal meg egy idő után, habár a hangja még mindig úgy hat, mintha valahol máshol járna gondolatban.
- Szerintem ebben nem kellene velem versenyre kelned, ha nem akarsz egy potenciális szerető vérében fürödve ébredni azon a másnap reggelen – pillant a lányra fenyegetően. És ez csak az egyik borzalom lenne, amit tenne.
- Az istenek közé vezethetlek, csak rajtad áll, hogy követsz-e – ingatja a fejét a lány makacsságán. – Tudod, nem véletlenül ismerek isteneket – biccent a fürdő felé, miközben visszagondol arra a bizonyos estére, mikor betörtek hozzá.

- Akkor gyakorold a mozdulatokat, mikor egyedül vagy. Emlékezetből – talán csak megjegyez egy-két dolgot, és így esélye nyílik arra, hogy fejlődjön. – És ha néha elesel, úgyis felállsz majd – vonja meg a vállát. Hiszen talpra állítja, ha kell erőszakkal, de a lány elég makacs ahhoz, hogy ne akarjon lenn maradni.
- Nos, - támaszkodik meg a térdein. – Nincs kitől visszavenned a családod örökségét, ugyanis az egyik öcséd életben maradt, és visszaállítottuk a helyére. Igaz kapott maga mellé egy helytartót, és adót kell fizetnie a királyomnak, de a birtok nem veszett el – mondja el a lánynak az igazságot. Általában így szokták csinálni. Nem azzal terjeszkednek, hogy egymás között osztogatják a területeket. Vagyis, de, ha azt vesszük, hogy mindenhová küldenek egy helytartót, de.. azért mégsem ugyanaz.
- Az öcséd feleségül veszi a helytartó egyik lányát – folytatja, miközben felkel, majd a lányhoz lépve megfogja a kezét, és kihúzza az ujjai közül a rongyot, hogy újra a vízbe nyomja, aztán amint kicsavarta, finoman megtörli vele a nyakát. Aztán habozik folytatni, hát gyorsan visszaadja a lány ujjai közé az anyagot, és elindul kifelé.
- Kellemes pihenést – szól hátra a válla felett, vissza se pillantva.



Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Vas. Május 21, 2017 2:41 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Szóval akkor mégis várható, hogy ismét eltöröl minket a föld színéről. – Sóhajt fel a lány, de úgy tűnik egy apokaliptikus végkifejlet egyáltalán nem tölti el félelemmel. Miért is tenné? Hiszen sosem emelkedhet olyan magasra, hogy megakadályozzon egy ilyet.
- De az isteneink nem tudják, hogy nem jó utat választottak? – Hiszen azt feltételezi, hogy a Teremtő tervét követi mind, még az az úgynevezett Lucifer is, aki megalkotta őket.
- Hogyan vált Luxifer az uraddá? – Majdnem, azzal a névvel bizony komoly gondjai vannak. Ahogy annak megértésével is, hogy ki lehet a férfi. azt állítja, hogy nem Lucifer teremtette, de mégis őt szolgálja. Hogyan lehetséges ez, és miért?
- Úgy véled még nem vagyok kész, hogy tudjam. – Pillant csekély dühvel a férfira, de inkább csak bosszantja a dolog. Nem szeret nem választ kapni a kérdéseire. Bár még fel se tette.
- Kivéve, ha megengeded nekik. – Márpedig miért ne engedné? Egy jobb üzlet reményében? Hallott már ilyet, volt aki lányait, asszonyait árusította ki szemrebbenés nélkül, csak hogy nagyobb vagyonra, jobb üzletre tehessen szert. Az isteneik persze nem tiltanak semmi ilyesmit, de azért… úgy véli némi tisztelet járna a család szentségének.
- Ha valakire azt mondod, meg kell haljon, nem mondhatnék nemet a katonádként. Aláásnám a tekintélyed. – Nem mintha nem tenné meg azzal is, hogy visszaszól, de… azt még talán elnézik neki, mert nő. – Tehát nem lenne az én döntésem. – Ingatja meg a fejét.
- Számomra most csupán ez van, hiszen bármit is ígérjenek a mesék, fogalmunk sincs, mi történik a halálunk után. Az istenek talán tényleg maguk közé emelnek… talán nem. De fontos ez a lét… és másoké is. Anyám mindig azt mondta… igaz, a szolgákkal kapcsolatban, hogy bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. – Ezért kedves mindig a szolgálókhoz, és ezért is kedvelték, sőt, kedvelik még most is annyira. Persze az irigység mindig felülírja a jó érzéseket, de ezen ő nem változtathat.
- Pedig az. – Sóhajt a lány. – Mert nem akarok azzá válni, aki az álmaimban leszek. – Pillant fel a férfira. – Úgy érzem valami fontosat veszítenék el vele. – A lelkét biztosan, bár ő ezt így nem tudja megfogalmazni. Valahogy tudja, hogy az üdvözüléshez rossz úton járna akkor, de maga sem érti miért. Az isteneik nem ezt tanítják.
- Könnyű úgy kedvesnek mutatni magad, ha akarsz valamit. – Ingatja meg a fejét a lány mosolyogva. – Ha visszaküldenél, de… mutatnál valami olyasmit, ami miatt azt mondanám szerethető vagy, akkor… nem számítana, hogy hol vagyok, mert megmutattad, mire vagy képes, ha nem vársz el cserébe semmit. – Szerinte ez sokkal fontosabb. Ha látná mondjuk, hogy segít valakin, vagy… kedves lenne mással is. Még a katonáival se az. Szigorú, kemény kezű úr, akitől mindenki inkább retteg…
- Nem szeretnék másikat. Csak megleptél vele. De én még mindig nem tudom, hogyan szólíthatlak. – Mert azt még mindig nem árulték el neki, bár talán a többi szolgáló sem tudja. Számukra viszont elég, hogy uramnak szólítsák, vagy… egyáltalán beszélni sem mernek a jelenlétében.
- Nem lenne olyan nehéz az éj leple alatt kiszökni… vagy találni egy szolgálót, aki segít… bejuttatni egy férfit a hálóba. – Pillant hátra mosolyogva. De nem keverne bajba senkit ilyen ostobaságért.
- Vagy egyiken se juthatok odáig. – Ingatja meg a fejét. Nem tudja mit akar, így nem tud választani. Ő nem látja azokat a lehetőségeket, mint a férfi, vagyis amikről most beszéltek azok persze mind lehetségesek, de… nem tudna többet hozzátenni.
- Hm. – Fonja még szorosabban maga köré a karjait. Edzés vagy egyedül fürdés? Nem olyan könnyű döntés, mint azt elsőre a férfi gondolná, hiszen a zavar meghatározó, ha meztelenül vannak egymás jelenlétében. Legalábbis ő zavarban van, mind maga, mind a férfi miatt. Végül beleegyezően bólint. – Legyen. – Ennyit talán elvisel, hogy kifáradva jól aludhasson.

- Ha a karomra figyelek, a saját lábamban esek el. – Márpedig inkább bevállal jó pár ütést, minthogy a földre kerüljön. Lehunyja a szemét, ahogy a férfi mosdatja. Egyáltalán nem örül a hirtelennek tűnő szeszélynek, és az arcán is látszik, ahogy izmai megfeszülnek. De tudja, hogy nincs értelme ellenkeznie, hát hagyja, hogy a férfi hozzá érjen, miközben igyekszik titkolni, mennyire zavarba is jön ettől.
- Ha elengednél? – Veszi kezébe a rongyot, hogy befejezze azt, amit a férfi elkezdett. Kicsit talán el is lazul, hogy a másik nincs a közelében, de még mindig jobban szereti eltakarni magát, ahogy csak lehet.
- Talán… beteljesíteném apám akaratát, felkeresném a templomot, hogy papnőnek álljak. – Elvégre nem lenne hová mennie. Család nélkül, otthon nélkül mégis mihez kezdhetne?
- Vagy visszaszerezném családom örökségét. – Szép is lenne, trónra lépni a városban, elvenni a mexikáktól, attól az idiótától, akit a trónra ültettek. – Persze ez utóbbi sereg nélkül nehéz lenne. – Sóhajt fel. Hát így néz ki egy teljesíthetetlen álom. Szóval marad a papnővé válás.
- És mégis hogyan szerezhetnék én sereget? – Hiszen nincs mit adjon a katonáknak, és honnan toborozná őket? – Ahhoz ki kéne fogni egy irányítható férfit, akinek már van. – Mert bizony nem adná más kezébe az uralmat, az egyszer biztos.
- De nincs már se családom, se birtokom, se javaim. – Tehát nem lenne olyan férfi, aki így feleségül venné szabad akaratából. – Nem sok mindenhez kezdhetnék, ha elengednél. – Ezt tudta eddig is, ugyanakkor… szabad lehetne.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Szomb. Május 20, 2017 11:31 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel



- Még gondolkozom ezen – válaszol mosolyogva.

- Nem – ingatja a fejét. – Biztos vagyok abban, hogy egyáltalán semmilyen elégedettséget sem érez a műve csodálatában – hiszen nap nap után tesznek arról, hogy ilyet ne érezhessen az önző Mennyei Atya, akinek eddig egyik tettében sem volt köszönet.
- Igen, valahogy úgy – bólint. – Négyen vannak a leghatalmasabbak, akiket a legtöbb kis istenség szolgál. Amolyan hadúr mindegyik, csak más-más módon tisztelegnek Lucifer előtt. Míg ez a másik két testvérük az uramat közvetlenül szolgálja, nem sokkal csekélyebb hatalommal – magyarázza a lánynak.
- Igen, rajta vagyok – azt nem mondaná, hogy fenn, de azért őt mégsem hagyhatták ki a buliból. – Majd egyszer elmondom, hogy melyik alakzat képvisel engem – teszi hozzá, mielőtt még a lány rákérdezne.
- Hm – tűnődő tekintetét a sötét szemekre emeli. – Nem hiszem, hogy a vendégeimnek lenne bátorsága olyasmihez érni, ami az enyém – szólal meg, mikor a másik azt állítja, hogy nem könnyíti meg a dolgát. De miért is könnyítené? Egyébként meg valami olyasmit mondott korábban, hogy gondolkozzanak együtt, szóval a lány is bedobhatná az ötleteit.
- Nos, ez akkor is a te döntésed lesz, ha engem szolgálsz. Nem kell mindenkit megölni. Ámbár, elég gyakran megtörténik, hogy nincs a harcosoknak választása – ingatja meg a fejét. Hiszen a másik fél katonái is megpróbálják megvédeni a családjaikat. Érthető, hogy nem akarnak meghalni.
- Túl értékeled ezt a halandó létet, és mások életét is. Pedig sokan hátba szúrnának, ha megtehetnék, csak nem elég bátrak hozzá – ennél a résznél vállat is von, és eszébe jut az, hogy mintha a lány is valami ilyesmire vágyna, csak hát… mint azt mondta, nem elég bátor hozzá. – Mert végtére is, kinek a hibája, hogy nem teszik meg? A tiéd? Vagy azoké, akik gyávák cselekedni? – A lány igazán értetné ezt, hiszen rengeteg ellensége akadhatott a családjának is. És akadt is egy igazán kemény dió, de elkéstek. Túl lassan cselekedtek.
- Nekem nem tűnik rémálomnak – mosolyodik el. Hát persze, hogy nem tűnik annak, hiszen őt egyáltalán nem borzasztja el mások szenvedése, hiszen… Olyan sok szenvedést látott és olyan sokat is érzett, hogy már szinte semmi sem hatja meg, és senki sem.
- Akkor nézz körül alaposan – válaszol a lánynak, majd egy kis idő után hozzá teszi. – Talán, ha visszaküldelek abba a lyukba, ahonnan kihoztalak, értékelnéd, amit adok. – Mert amit nyújtani képes, az is ő. Hát ezért minimum lehetne kedvelni. Melyik nemes bánik így egy rabszolgával? Persze az más kérdés, ha valaki egy egykori király lányát tartja fogságban.
- Nem tetszik a neved? Szeretnél másikat? – Mert akkor kénytelen lesz egy újabb nevet kitalálni.
- Akár – vonja meg a vállát. – Egyszer egy rabszolgám azt mondta, hogy nem lehet megjósolni a jövőt – teszi csak úgy hozzá, jelzés értékűen.
- Igen? Gondolom, feltűnt már, hogy nincsenek férfi szolgálóid, hogy ha tanítani jönnek hozzád, mindig vannak benn mások is, és hogy ha egy harcossal edzenél, akkor ott vagyok. Szóval, hogyan szeretnéd ezt elérni? Hallgatlak – mert mindenre keresne megoldást.
- Nekem csak isteni ötleteim vannak – válaszol mosolyogva. – De első sorban azt veszem figyelembe, hogy egy király lányának születtél. Vagyis, hacsak te magad nem szeretnél egyik vagy másik lenni, nem foglak kényszeríteni… legalábbis, míg értéknek látszik ez a tulajdonságod.
- Persze, nem mindegy, hogy mit választasz, mert nem mindegyik ösvényen juthatsz az istenek közé – teszi hozzá, hogy kicsit mégis sürgesse a lányt.
- Folytathatod – bólint. Sőt, később megtanítja majd egy-két labdajátékra is, hogy alkalomadtán bemutathassa abban is a tehetségét. – Ha velem fürödsz minden alkalom után – ad hozzá egy feltételt, hogy legalább neki is legyen öröme ebből. Így majd kevesebb ellenkezést fognak szülni a beszélgetéseik.

A tálhoz lép, miután intett a szolgának, hogy hagyja őket magukra. Kiveszi belőle a rongyot, hogy lemossa vele a lány vállát. Úgy gondolja, hogy ennyi idő alatt már csak megszokta, hogy nem mosakodhat egyedül, így talán nem zavarja annyira a váltás. Vagy mégis? Az úr mosdatja a szolgáját. Hát van ilyen.
- Ha magasabbra emeled a karodat védekezés közben, akkor kevesebb találat ér – magyarázza a hibáját, amit rendszeresen vét. – Csak egy kicsit próbálj odafigyelni. Nem kell minden részletnek tökéletesnek lennie. Hiszen rengeteg időd van gyakorolni. És idővel összeállnak a mozdulatok – olyan lesz az egész, mint ahogy a folyó folyik. Közben lemosdatja a hátát lassan dörzsölve le a testéről az izzadságot, míg végül befejezve a területet, a lánynak adja a rongyot, aztán leül a kőzsámolyra, és onnan nézi, hogy mit és hogyan csinál.
- Gyakran eszembe jut, hogy vajon mit tennél, ha elengednélek. Mit tennél? – kérdezi a lánytól felpillantva a testéről az arcára.


Music: Nincs


Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: