• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása
SzerzőÜzenet

Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Ápr. 29, 2017 1:28 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem lehet ekkora hatalmad… vagy ennyi pénzed… - Hitetlenkedik továbbra is, de a szívében feltámadt már a félelem. Ezúttal nem képes visszaszorítani. A sötét kígyó kíméletlenül sziszeg a fülébe. Nem lehet hóhérja a sajátjainak! Nem halhatnak meg csak azért, mert ő… ennél önzetlenebbre nevelték. Mindent a családért, a klánért, a faluért… Ha a férfi igazat beszél… Ha tényleg képes egyesével lassú halálra ítélni minden falubéliét… Lehunyja a szemét és próbálja összeszedni magát. Nem veszíthet ilyen könnyen, ez borzalmas!
- Bár az alvilág lényei ragadnának magukkal, és kínoznának a korok fordulása után is. – Morogja dühösen a férfi kérdésére. Örülni? Így? Nem, nem örül ha láthatja az övéit az életükért futni, hogy aztán biztos haláluk után még a fejükkel dobálózzanak. De a másik halálát szívesen végignézné. Nem ezen az egyszerű módon, sokkal érdekesebb kivégzési módokat is ismer.
- Szóval magamat árultam el… - Fúj egyet. Gyilkos pillantással tekint a másikra. Itt, most, ebben a pillanatban is ezerféle halált képzel el neki, melyekből nem egyet maga hajt végre, és élvezettel, a lehető legnagyobb élvezettel kínozná a másikat.
- Önként szolgálom a népem. – Ebben nincs semmi rabság, uralkodó lányaként született, tehát olyan sorsot szántak neki… vagy mégsem. Hiszen most itt térdel, egy férfi előtt, aki parancsolni akar neki, és persze a legjobb eszköze éppen a nép, azok, akiket meg kell védenie.
- Az isteneket. – Válaszol lassan, majd megpróbálja lehajtani a fejét és vesz egy mély levegőt. Az állkapcsa megfeszül, és szinte kínszenvedés kiejtenie a további szavakat. – De engedelmeskedni neked engedelmeskedem. – Legszívesebben most meghalna, véget vetne ennek az egésznek. Nem akarja ezt, minden porcikája ellenkezik, de a lányokra gondol, a harcosokra akik még talán életben lehetnek. A népére, akikért bármikor visszamehetnek. Meg kell őket védenie, ha ilyen áron, akkor… ilyen áron. – Még a nevedet se tudom. – Hiszen tudnia kéne, kinek fogja teljesíteni a parancsait.
Mikor érzi a kötelékei lehullását, nem könnyebbül megy, teljes lényével küzd a kísértés ellen, hogy megforduljon és megpróbálja elvenni a kést. Nem érne vele semmit, ha meg is ölné a férfit… ha meg is próbálná… Előre húzza kezeit és kicsit dörzsöli a csuklóját, hogy kevésbé fájjanak.
- Nem tartasz a haláltól. – Ki lenne amúgy olyan ostoba, hogy ilyen közel merészkedik ahhoz, aki gyűlöli, akiről tudja, hogy az életére törne… Kinyúl a tálért, és óvatosan kortyol párat a vízből. Enni azonban úgy érzi képtelen, a gyomra felkavarodott ettől az egésztől. Magától… hogy ilyen könnyen legyőzték. Az ujjai görcsösen fogják a tálat, jól látszik, hogy legszívesebben a másikhoz vágná.
- Mi a terved… velem? – Teszi fel végül a kérdést, ami foglalkoztatja. Mit akar tőle a férfi? Milyen szolgálatokat vár el tőle? Nem mindegy ugyanis… Persze nyílvánvalóan, ha valami alantas munkára szánná, nem foglalkozott volna ennyit vele.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Ápr. 29, 2017 10:43 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Online



Ixchel
& Azazel


- Még nem tudod milyen szenvedés vár rád. – De a tekintete az sejteti, hogy örömmel megismerteti vele az előtte álló tátongó mélységet, amibe ha nem kívánna maga belesni, akkor belelökné. Legalábbis a helyzet jelenlegi állása ezt sugallja. Örömmel darabokra töri ezt a fiatal, makacs lelket. Nem ez lesz az első esett, hogy ezt a küzdelmet várják el tőle.
- Ha méltó leszel rá, elmondom – válaszol a kérdésre. Nem, még egyenlőre nem fogja felfedni magát, hanem csak idővel, mikor ez a félig gyermek félig felnőtt inni fogja a szavait.
- A fiaim a legjobb harcosok – állítja határozottan. Mi se bizonyítaná ezt jobban, mint hogy elsőként értek a faluba, hogy felforgassák az otthonaikban békésen szunnyadókat. A legnagyobb harci tapasztalattal rendelkező férfiak harcolnak a kezei alatt.

- Nem, valóban nem az a célom – válaszolja a lánynak az orra alatt mosolyogva. Úgy tűnik, hogy felkeltette a lány érdeklődését. Hamarosan kiderül, hogy mennyire lesz kedvére való az ötlet, de úgy sejti, hogy ez alkalommal igaz a mondás: aki keres, az talál. Mert megfogta. Csoda, hogy nem kellettek hozzá hónapok!
- Nem? – kérdez vissza felvont szemöldökkel, miközben le se veszi pillantását a lányról. Érzi a győzelem ízét a szájában. Most, hogy tudja, mivel lehet rávenni arra, hogy azt tegye, amit kíván, már csak az a dolga, hogy kérjen… és megadatik. – Azt teszek, amit akarok – válaszol, miközben széles mosoly terül el az arcán. Elégedett a hatással.
- Talán nem örülsz, hogy viszont láthatod törzsed tagjait? – kérdezi szórakozottan. Tettethetné, hogy nem érti, mi megy végbe a másikban, de jobban kedveli az őszinteséget az alakoskodásnál. Mindenki folyton másnak akarja tettetni magát, mint ami. Ő jobban szereti, ha mindenki tisztán játszik, nyílt lapokkal Nem mintha ne ismerné a mocskos trükköket, de… csak akkor fordul ezekhez, ha más már nem nyújt elég szórakozást, vagy ha a kényszerű helyzet úgy kívánja.
- Elárulni? Te saját magadat – felkel az asztaltól, és kiveszi az övéből a kését. – Ahogy beszélsz, amit mondasz. Ahogyan ülsz, állsz, jársz… Minden mozdulatod és minden hang, ami elhagyja torkodat, árulóddá válik – odalépve a lányhoz az álla alá nyúl, hogy felemelje a fejét. Az emlékezetébe akarja vésni ezt a pillanatot, egy újabb alkalmat, mikor győzedelmeskedik a Mennyei Atya egy ostoba teremtménye felett. Mély levegőt vesz, miközben szemléli a fiatal arcot, majd lassan megfogalmazza számára a következő szavakat:
- Látod, megmondtam, hogy rabszolga vagy… Mindig is az voltál – cirógatja meg az állát hüvelykujjával, közben int a szolgálóknak, hogy hozzanak ételt és italt a lánynak. Azok pedig igyekeznek mihamarabb tenni a dolgukat.
- Kit szolgálsz? - kérdezi meg, abban reménykedve, hogy már nem ütközik semmilyen ellenállásba. De természetesen már előkészített egy viadalt, hogy a lány "kedvére" tegyen, ha még mindig nem hiszi el neki, hogy mire nem képes, ha akar valamit. Míg így kérdez egy kancsónyi víz is a lány elé kerül az asztalra, mellé agyagedény, ami pohárként funkcionál.
- Ha jól szolgálsz, - engedi el a fejét, majd mögé lép - jó gazdád leszek. Minden rajtad áll - figyelmezteti arra, hogy azt fogja kapni, amit magának főz. Márpedig eddig nem áll jól a szénája.
- Egyél és igyál - térdel le mögé, hogy elvágja a kötelékeit. Vissza kell szereznie az erejét, hogy ne kezdjen el sorvadoznia a kezei alatt. Persze, lesznek még éjszakák, melyeket sírással fog tölteni, de lassan megnyugszik, és megérti majd, hogy lehetne a helyzete sokkal rosszabb is. Például, ha tényleg a katonái elé vetné... bár, még az is lehet, hogy megteszi. Erről még nem döntött.

Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Ápr. 27, 2017 11:56 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Kész vagyok keblemre ölelni a szenvedést. – Nagy szavak egy olyan fiatal lánytól, mint ő, de hát ebben a korban… ebben a korban mindenki úgy hiszi elég erős, hogy elviselje az élet kemény csapásait. Vele sincs ez másként. Fiatal, makacs és még hisz a mesékben.
- És mitől hiszed, hogy… a tényeid a valóság? – Mert ugyan hogyan állíthatja ezt bárki is? Senki sem mindent tudó, a világot csak az istenek érthetik teljes valójában, de még az egyes részeket is. Egy földműves tudja, ha jó időben vet, akkor kinő a kukorica, de ettől még fogalma sincs arról, miért.
- Vagy inkább a katonáidat tartom oly gyengének, hogy egyvalaki elbánhat velük. – Elvégre megölt egyet, igaz, hogy csak egyet, de mégsem hagyhatja, hogy a másik dícséretnek vegye a szavait! még csak az kéne… Ilyen egy felfuvalkodott, önimádó hólyagot!
- Ez legfeljebb a te vágyad lehet, nem az enyém. – Nem lenne ilyen vágya, hiába áll előtte egy amúgy erősnek kinéző férfi. a dühe, az ellenállás most sokkal erősebb, semhogy ilyesmivel foglalkozna. Lehetne előtte bárki, a világ legrondább férfija, vagy az uralkodó is akár, az se érdekelné. Nem akar ő senki asszonya lenni, se eggyé, se egy tucaté.
Kénytelen nyelni, kénytelen magába fogadni a falatnyi húst, mert különben megfulladna, hát nyel egyet. Üres gyomra lelkendezve fogadja az étket, bár azonnal követeli is többi jussát, még ha aznapra nem is jár több.

Ez a csend, fura mód inkább megnyugtatja a lányt. Talán jobb az, ha nem történik semmi, mintha bármi rossz történne. Csend van, és némaság. Elrejtve sötét íriszeit pihen, elmerül az emlékekben éppúgy, mint az előtte ülő. Csak akkor nyitja ki a szemét, nem sokkal azelőtt, hogy a másik megszólalna, mikor anyja arcát látja maga előtt. Egy kedves kis emléket, nem is olyan régről, kiskorából, hogy aztán viszont láthassa azt a mosolygós arcot holtan, üveges tekintettel, vértől vöröslő arccal.
- Viadalt? – Kérdez vissza, meglepetten térve vissza a való világba. Sosem kellemes ez a fajta ébredés, az utolsó kép pedig még nehezebbé teszi. Szemben ül azzal, akit felelősnek tart az anyja haláláért, és nem tehet semmit, hogy megbosszulja. Borzalmas, idegőrlő a tehetetlenség, ami elárasztja a szívét.
- Nem hiszem, hogy a cél a tetszésem elnyerése. – Akkor meg minek mondjon róla véleményt, nem igaz?
- Ismerem a játékot. – Hallott már róla, habár ők sosem rendeztek ilyen szórakozást. Pont ilyet nem, de azért az ő városuk sem amolyan barátságos, senkinek-se ártok város volt, megvoltak az isteneknek az áldozataik, csak talán sokkal kevesebb, és… legtöbbször önkéntesek.
Először összeszorítja ajkait, majd kicsit kinyitja a száját, mintha válaszolni akarna, ám ahogy a szavak eljutnak elméjébe és alakot öltenek, már nem jön ki hang rajta.
- Ezt nem… teheted meg. – Nyögi ki végül. Csak nem, nem lehet olyan befolyásos, hogy ennyi rabszolgát megvegyen, másoktól átvegyen. Csak nem? Persze az a két lány is, akik vele érkeztek… Nem lehet, az nem lehet, hogy most megfogta! Mégis hogyan jött rá erre? Persze… talán logikus, hogy aki magát nem félti, másokat fog, ráadásul az uralkodói családokba igyekeznek belenevelni a nép szeretetét, de… képtelen elhinni, hogy máris veszített volna. A tekintetét lesüti, az állát is kicsit lejjebb engedi. Habozik, megéri-e mások életét elvennie, hogy ellenállhasson? Megéri-e, hogy akik élhetnének még, meghaljanak miatta? Lehet-e olyan ostoba, mint az apja, aki veszélybe sodorta a várost puszta hatalomvágyból? Eddig oly egyenesen és büszkén tartott háta meggörbül a súly alatt. A könnyeivel küzd, hát valóban ennyi lett volna?
- Ki árult el? – Teszi fel a kérdést halkan. Valahogyan rá kellett jönnie, valaki a férfi tudtára adhatta ki ő, hogy valójában mekkora kincs, hiszen miért fenyegetne ilyesmivel mondjuk egy egyszerű asszonyt.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Ápr. 27, 2017 9:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Online



Ixchel
& Azazel



- Ha az istenek közé akarsz emelkedni, akkor sok szenvedés vár még rád – válaszol mosolyogva. Ó, igen, ő aztán tudja, hogy hogyan „emelkedhetne” az istenek közé, hogyan adhatná oda magát nekik teljesen. Éppen ez a célja a lánnyal, csak előtte a makacsságát kell egy kicsit csiszolnia, hogy ne menjen fejjel a falnak, mint a rozsomák, ami eszét veszte ront a lehetséges veszély forrására.
- Aki itt csak hisz, de nem tud, az csupán te lehetsz, hiszen az én tudásom nem hiten alapul, hanem a tények ismeretein – azon, hogy egykor egy volt azokkal, akiket a népek isteneknek hittek, sőt volt idő, mikor Jhv nevével együtt emlegették az övét is. Igaz, ez igen rövid időszakra rúgott, hiszen nyomban bukás követte. A Mennyei Atya abban az időben nehezen viselte a konkurenciát.
- Nem telik el egy év, és nevetni fogsz azon, hogy most milyen ostoba voltál, amiért ilyeneket mondasz – mosolyog tovább azon, ahogy a lány vitatkozik vele. Jelenleg még szórakoztatja ez a makacsság, és ha szerencséjük van, akkor később is pontosan így fog vele állni, nem pedig megunja. Mert ha megunná, akkor eldobja majd, hogy más játékszert keressen. És nem ez lenne az első eset, hogy így cselekszik.
- Kétlem, hogy akkor is ezt mondanád, ha a fogaik közé kerülne a porhanyós kis tested – mert a fiatalságot mindig nagy örömmel falják fel a katonák, hiszen kevésbé elhasználódott, mint a régiek. Ráadásul még visítana, ha megragadnák, még küzdene az erőszak ellen, még lenne benne tűz. Hogy élveznék!
- Igazán kedves tőled, hogy úgy hiszed, egy tucat férfi erejével felérek, de azért talán az még nekem is sok lenne – ingatja kicsit a fejét, miközben sötéten mosolyog az orra alatt, már-már vigyorog, mint aki belegondol abba, hogy hogyan falják fel a nőt a fiai, miként művelnek vele mocskos dolgokat.
- Titkon arra vágysz talán, hogy erőszakkal magamévá tegyelek? – konkretizálja a témát, ha már a másik nem érti. Legalábbis az mutatkozik az arcán. Ám most, sokkal fontosabb, hogy egy kevés ételt vagy italt lenyomjon a torkán, hogy a gyomrában legyen minek égnie, hogy emlékezzen a hús finom ízére még órákkal később is.
Megragadja a lány haját, majd hátra húzza a fejét, és az ujjait az arcába ékeli, hogy kénytelen legyen kinyitni a száját.
- Márpedig megtanulod, hogy mindig azt kell tenned, amit én akarok – mondja halkan, miközben a szájába teszi azt kis falatnyi húst, amit lemetélt számára. Legjobb lesz, ha befogja a száját, míg nem hajlandó lenyelni a falatot. Ő türelmes, nagyon türelmes. És előbb-utóbb nem fog tudni ellenállni az ingernek, hogy lenyelje.
- Vigyétek vissza a lyukba – inti magához a szolgákat, hogy tegyék a dolgukat. – Ezt meg egyétek meg – dobja vissza a kést a tálcára, hiszen nem éhes. Az étel inkább csak amolyan hobbi számára, de szüksége nincsen rá, hiszen anélkül is létezik, pusztán Isten akaratából.

Némán ül a lánnyal szemben hosszú ideig, és szinte üres tekintettel néz rá, mint aki egészen más helyeken jár. És valahol így is van. Kalandozik a gondolatai, a régi emlékei között. Feldereng előtte első asszonya képe halála előtt, majd próbálva felidézni Sariel arcát kutat tovább. Emlékszik-e még rá egyáltalán? De az emlékei nem koptak az idő múlásával. A szíve keserű, és ez a keserűség folyton háborog benne. Ez hajtja minden gonosz cselekedetét, melyet eddig tett. Ez a fennen nagy erő, mely a birtokába került, mikor letaszíttatott. De még mindig nem gondolja azt, hogy az, amiért az ítéletet kapta, valóban bűn lett volna, hiszen ő csak azt cselekedte, amit parancsoltak neki.
- Úgy döntöttem, viadalt rendezek – szólal meg a hosszú hallgatás után, mikor már úgy érzi, hogy bőven eleget tépte a lány idegeit. – Hogy tetszik az ötlet? – kérdezi, látszólag egészen fellelkesülve a témán, egyre szélesedő mosollyal.
- A viadalon az lesz a feladata a játékosoknak, hogy elkapjanak egy áldozatot, majd a fejét levágják, és azt átdobják a karikán – ez egy nagyon kedvelt sport a városukban, tehát szép számmal akadnak majd nézők, nem csak egyszerű családokból, de valószínűleg még a vezető réteg is megjelenik rajta.
- Amíg makacskodsz velem, minden fej abból a törzsből fog kikerülni, amelyikhez tartozol – folytatja lelkesen a részleteket. – És természetesen magammal viszlek, hogy láthasd a munkád gyümölcsét – teszi hozzá, hogy a lánynak is legyen némi öröme benne.



Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Ápr. 27, 2017 12:15 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Toci, az istenek anyja, aki megméri a lelkeket, hogy méltóak-e az istenekkel való együttélésre. Például. – De most sorolja fel az összeset? Válaszol teljes hittel, és meggyőződéssel. Persze ennél az istennőnél nem ismer senkit jobban, hiszen az ő szolgálatára kezdték felkészíteni. Egy termékenységi istennőére, aki egyben a lelkek bírája, és a gyógyítás, megtisztulás istennője is volt. Persze, mint a legtöbb azték isten ő sem éppen a kedves, ártatlan istenképek közül került ki.
- Csak azt hiszed, hogy tudod, amit hiszel. – Vág vissza a lány. Megvan a magához való esze, még ha teljesen irracionálisan cselekszik is ebben a helyzetben. Az érdeke az lenne, hogy behódoljon, hogy bármit megtegyen annak, aki az élete felett dönthet, ezt mégis nem engedi se az esze, se a szíve. Amúgy is, tényleg jobban járna, ha behódolna? Felfigyelt volna rá ez a nemes, ha nem viselkedik úgy, ahogy? Talán akkor valami alacsonyabb rangú fizet érte sokat, aztán nem bír vele, és inkább elvágja a torkát. Hát igen, valójában nincs ebben a helyzetben jónak mondható döntés.
- Nem vagy elég ahhoz, hogy megtörj. – Viszonozza a másik szavait. A pillantását azonban, bár hosszan állja, mégis kénytelen levenni a férfiról. Megérezte, érzi, hogy van a másikban valami, ami hatalmas, hatalmasabb talán, mint ő, de a makacssága most sem enged. Hát nem dicsőség legyőzni a nálad erősebbeket? Szóval kitart, amíg képes rá, ám utána előre tekint, mintha csak megunta volna, hogy a másik arcát fürkéssze.
Undorodva köp a másik felé, hogy kitisztítsa a vér ízét a nyelvéről. Az orrán aranyos ráncokban szaladnak fel a redők, bár mérges kutyának tűnik, fiatal arca valahogy éles kontrasztban áll harciasságával, így valami komolyan vehetetlen, vergődő kölyökkutyának tűnik, aki a fogait csattogtatva vicsorog.
- Ők legalább jobb társaság lennének nálad. – Vagdalkozik ismét, bár eléggé vaktában, hiszen eddig még semmivel nem sikerült se felhúznia, se megrengetnie a másikat. Próbálkozik pedig erősen, de kemény ellenfélre talált. Azt remélte legalább a harapás eltántorítja majd a férfit, de nem így történt. Ez egy kicsit kétségbe ejti, bár ennek igyekszik nem jelét mutatni.
- Nem mindegy, hogy egy, vagy egy tucat? – A másik élvezetére persze nem tud mit mondani, hiszen… mégis mit mondhatna? Az a célja, hogy a férfi ne élvezhesse őt, de nem fogja azt mondani, hogy azonnal vesse őt mások elé… Azért ennyire nem ostoba.
- Kivételt? – Vonja fel a szemöldökét. Nem igazán érti, hogy jött ez most a férfinek. Mégis miben tenne kivételt? Hogy nem veti a katonái elé? Vagy éppen az, hogy odaveti? Persze, nem szeretne egy tucatnyi férfit… de ezt az egyet se előtte.
- Pff. – Elfordítja a fejét. Majd egy nap étek nélkül még nem a világ, még nem éhes eléggé, hogy elfogadja a másik kezéből a húst, még ha a gyomra halk sikolyokkal adja is tudtára, hogy ő már megtömné magát, és abszolút nem érdekli, honnan származik a falat.

Másnap ismét a férfi előtt térdelt. Éhesen, még mindig kicsit szomjasan, de még mindig makacs tekintettel, egyenes derékkal. Az ajkait összeszorította, az arcán azonban nagyon halványan ott csillogtak az éjszakai sírás nyomai. Gyászolt, hiszen elvesztette a családját, és fáradságával együtt a dühe is csökkent egy cseppet, de még tartja magát, megígérte az ősei szellemeinek, megígérte az isteneknek, hogy kitart, bármit is jelentsen ez. Bármeddig is tartson a kínzása.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Ápr. 26, 2017 10:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Online



Ixchel
& Azazel


- Nem kell látnom ahhoz, hogy mit hoz a jövő számodra – válaszol tovább mosolyogva az orra alatt, mint valami mindent tudó lény. Valóban nem jós, egyszerűen csak tudja, hogy eléri amit akar. Illetve… azt is tudja, hogy ha nem éri el, akkor lesz valaki más, egy újabb, aki ki akar majd törni az emberi lét rabságából, hogy több lehessen… sokkal több.
- Igen, és mely istenek próbájának gondolod helyzetedet? – kérdez vissza kíváncsian, hátha valami használható információval dobja meg a nő, aminek révén könnyebben megszerezze felette az irányítást. Szüksége van ezekre a kis fogódzkodókra, hogy hamarabb elérje a célját.
- Tagadj csak, nyugodtan, engem nem zavar – válaszol mosolyogva. Már leigázták a faluját, már áruba bocsátották, már teljes mértékben az övé lett. Azt kezd vele, amit csak akar, és úgy használja, ahogyan csak akarja. Akár megetethetné az egyik állattal.
- Majd meglátjuk – biccent a lány felé, ezzel jelezve, hogy ő elfogadta a kihívást. Habár biztos benne, hogy ebből csak egy út vezet kifelé, és az mindenképpen a pokol felé ível. A kérdés csak az, hogy béklyókkal, vagy azok nélkül? Lesz-e elég erős ahhoz, hogy belevesse magát az igazi létezésbe? Abba a hatalomba, amivel Lucifer ruházhatja fel, ha elfogadja a szolgálatot.
- Hiszem, amit tudok – játszik egy kicsit a szavakkal. Játszhatna velük többet is, de egyelőre még nem biztos abban, hogy a lány alkalmas hosszabb beszélgetésekre. Mert könnyen lehet, hogy nem annyira okos, mint amilyennek a kis lázongása alapján hinni lehet. Talán hiányzik belőle a ravaszság, ami ahhoz kellene, hogy vezetővé váljon. Márpedig neki törekvő démonokra lesz szüksége, nem holmi ágyútöltelékekre. Bár ez utóbbiból se árt néha egypár, de most a saját kis szalonnáját szeretné sütögetni a piramis csúcsán… majdnem csúcsán.
- Nem vagy elég ahhoz, hogy ellenállj – válaszolja, miközben mélyen a lány szemei közé néz azzal a sokat gyakorolt sötét tekintettel, amivel másokat szokott lealázni. Hiszen van a pillantásában valami… valami emberfeletti, ami azt mondja az egyszeri halandóknak, hogy „mikor a testedet férgek járják majd, nekem még akkor is lesz helyem a világban”. És eddig ez még sose volt másként.
- Hmh – halkan felnevet a köpésre. Idegesnek kellene lennie, amiért ilyen megalázóan viselkednek vele, de ő úgy tesz, mintha semmi se történ volna. Lassú nyugodt mozdulattal fogja meg a köpenye szegélyét, hogy megtörölje az arcát az azték mintákban.
- A kutyák közé zárhatnálak – megragadja a némbert az arcánál fogva, hogy ujjait az arcába fúrva feszítse szét a száját. Amint kihúzta véres, foglenyomatos tenyerét, jobban megnézi a sérülését. Apró kellemetlenség, ami holnapra elmúlik. Viszont nem akadályozza meg abban, hogy megnézze az egészségesnek gondolt fogakat. Valóban jó szeme van ehhez.
- Először is, többen vannak – vagyis többször is meggyalázhatják, vagy legalábbis rövidebb idő alatt tudják mind azt a kínt áthajtani rajta, ami igazán lélekformáló hatással lenne rá. Habár talán nem is kellene igazán formálni rajta. Éppen elég lenne, ha csak valahogy rávenné, hogy adja át a lelkét valaki másnak… Csak, hát a bizalom… amit először ki kell erőszakolnia belőle. - Másodszor pedig… nem nyújtana számomra semmilyen örömöt, ha ilyet tennék – mondja, miközben felveszi a kést az asztalról, majd a tál felé nyúl, hogy egy kisebb darab húst még kisebb darabokra vágjon.
- Vagy azt szeretnéd, hogy kedvedért kivételt tegyek? – Kérdezi komolyan, habár csak tréfálkozik a lány helyzetén, mert számára elég vicces, hogy egy rabszolga ilyen makacs legyen. De hamar le fogja törni a vele szemben gyakorolt fafejűségét. Másokkal lehet az, de nem vele.
- Nyisd ki a szádat – lógatja a falatnyi húst a az orra előtt, kíváncsian várva, hogy győz-e az éhség. Viszont, ha még nem elég éhes, akkor szól a katonáknak, hogy vigyék vissza a cellába. Majd másnap újra próbálkoznak. De előtte azért még egyszer megitatja. Ez alkalomban azonban mindenképpen inni fog, mert nem akarja, hogy szomjan haljon.


Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 25, 2017 11:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Sokat hiszel magadról, ha azt gondolod látod a jövőmet. – A férfi ugyanis nem tűnik jósnak, pusztán egy szimpla nemesnek. A jósok nem ilyen… fiatalok. Idős, ráncos, általában deformált szörnyek, akiket az istenek megérintettek, ezért néznek ki úgy, ahogy. Nem mintha nem tudná, hogy voltak előtte azok is fiatalok, de nem látta rajta az istenek jelét, szóval… csak ne próbálja meg kitalálni a jövőjét.
- Mert az istenek próbára tesznek. – Más magyarázata nincs, nem lehet, hogy ez legyen a sorsa! A kitartását, az erejét tesztelik, és ha nem bukik el, talán közéjük emelkedhet. Képtelen elfogadni, hogy talán ezt az utat jelölték ki számára, hiszen nem tett se ő, se a családja olyat, amivel kiérdemelték volna. Az istenek ellen legalábbis. Tenochtitlán más tészta, de uralkodók mindig is egymásnak estek, mióta világ, a világ. És most ő került a vesztes oldalra.
- Nem kértem a bocsánatod. - Mert nem cselekszik rosszat, ha lázad ellene. A saját szemszögéből legalábbis. És nem akar tanulni, szolgalétet biztosan nem.
- Most sem vagyok az. – Mert a szíve még szabad, még nem törték meg, nem is fogják. Makacs, mint a szikla, mozdíthatatlan. Ezt hajtogatja magában, ez ad számára erőt. Majd sírhat és kesereghet ha már senki se látja, de most nem mutathat gyengeséget.
- Hamar belém törik majd a fogad. – Legalábbis reméli, hogy elég kemény héja lesz ahhoz, hogy a másik ne akarjon vele foglalkozni. A halál megváltás, nem tart tőle. Csak attól, hogy elbukik a megmérettetésen.
- Higgy amit akarsz, de nem törtem meg. – Az a pillanatnyi megingás, a félelem csak apróság. Leküzdi, le fogja gyűrni pillanatok alatt. Már most is képes csitítani magát, már most is harcos a sötétség ellen, ami megszállni készül, hogy eleméssze ellenállását.
Ixchel nem hazudtolja meg a másik elvárásait, az éltető kortyoknak csupán egy részét tartja meg magának, a többi a férfin landol, már ha nem húzódik el tőle.
- Nem fogom hagyni. – Nem eshet el, győzedelmeskednie kell, ha már az apja elbukott. Talán nem maradt más a családjából, aki visszaszerezheti a halálban a dicsőséget.
- Css… - Nem olyan könnyű ám vele, még így, megkötözött állapotban sem. Sőt, kifejezetten leleményes, ha arról van szó, hiszen megvárja, amíg a férfi a szája felé nyúl, csak akkor mozdul rá, hogy megharaphassa. Nem, esze ágában sincs engedelmes szolgát játszani sokáig, csak amíg lehetőséget nem kap a támadásra. Ha a férfinak mégis sikerül lefognia, és megtekintenie, amit meg akart, akkor láthatja, hogy valóban kiváló minőségű árut vett. A legjobb egészségnek örvend, fiatal, erős lány. A bőre még selymes tapintású, a vonásai, dühös tekintete ellenére szelídek. A csípője kerek és széles, a dereka szépen ívelt, és látszik, hogy bár nem dolgozott, valamit mozoghatott, hiszen a bőre alatt szálas izmok feszülnek.
Mintha a szavak hatnának rá, nem mozdul, ahogy a férfi a tőrért nyúl. Kivár, vár a megfelelő alkalomra, hogyha a másik a kötelékeit oldja, akkor megszerezhesse magának a fegyvert.
- Mi különbség, hogy te vagy a katonáid gyaláznak meg? – Mert őszintén szólva nem tartja egyiket rosszabbnak a másiknál. Az izmai pattanásig feszülnek, ha alkalom adódik, bizony a késért fog küzdeni, még ha nincs is túl sok esélye egy ereje teljében lévő férfi ellen.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 25, 2017 10:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Online



Ixchel
& Azazel


- Pedig talán nem ma, talán nem is holnap, de egy napon alázatosan térdet fogsz hajtani előttem – jósolja meg a szép jövőt, azt ahogy behódol előtte, és majd teljesíteni fogja minden kívánságát. Ha máskor nem, de legkésőbb akkor, mikor rádöbben arra, hogy ez a vele szemben ülő férfi egy az isteni közül. Milyen csalódott lesz majd, ha megtudja, hogy csak egy az Isten, a többi mind pedig hazug bálvány, aki isteni dicsőségre vágyott.
- Ha nem arra születtél, hogy szolgálj, akkor mondd leány, miért vagy itt? – Teszi fel az aranyakban mérhető kérdést, melynek a válaszát csak az idő hozza meg. De azért kíváncsian várja azt is, hogy hogyan felesel szavaira ez a makacs teremtés.
- Megbocsátom neked – biccent a lány felé mosolyogva. – Szerencsédre, hogy jó tanárra akadtál. Sokakat megtanítottam már ezen erényekre – teszi hozzá, miközben gonosz kis vigyor jelenik meg az ajkai szegletében. Láthatóan jobban élvezi a lány ellenkezését, mint azt, ha már betört volna pusztán attól, hogy elpusztítottak mindent, ami számára fontos volt… szinte mindent. Mert van ott még abban a kemény kobakban valami, amit darabokra kell törni ahhoz, hogy aztán beleültethessen valamit… Gondolatokat. Sötét gondolatokat, amik pokoli célokat fognak szolgálni.
- Mindig rabszolga voltál – ismételi meg, amit korábban mondott. Egyáltalán nem zavarja ez a kis szócsata. Még elmondja majd pár alkalommal a lánynak, hogy megjegyezze, micsoda szabadságot fog tőle kapni, amint megtisztult a tűzben, mely a pokolban fogja nyaldosni a lelkét szorgalmas kiskutya módjára. Olyan szorgalmas kiskutya módján, ahogy majd ő fogja szolgálni egykor az urát. – És az enyém maradsz, míg meg nem unlak – mert előbb-utóbb ráun, és akkor vagy túlad rajta… vagy… de ne szaladjunk még ennyire előre. Bőven elég az, hogy a lány a terveinek megfelel.
Felcsillannak a szemei, ahogy felismeri a félreismerhetetlen jeleit annak, hogy a szavai célt értek a lány elméjében. Megfogta! Még nem sejti, de már szorul a nyaka körül a kötél, hiszen fél az eshetőségtől, hogy a katonái kiélvezzék a gyönyörűséges testét. És ő szereti mások félelmét beteljesíteni. Márpedig a fiai is nagy örömmel fogják megfosztani a rettegéstől a lányt.
- Már megtörtelek, - válaszol mosolyogva, miközben felkel. Csak nem fogja hagyni, hogy a lány szomjan haljon, hiszen akkor tényleg felesleges vásár lett volna. Nem, nem. Éppen annyira kell kínoznia, mint amennyire az is a feladata, hogy még egy ideig életben tartsa… csak addig, amíg alkalmassá nem válik, amíg igazán értékes áru nem lesz belőle.
- Hogy lásd, kivel van dolgod -  emeli fel a poharat, mikor a lány mellé ért, majd leguggol hozzá, hogy megitassa, arra számítva, hogy majd az inkább az arcába köpi a vizet, vagy kiborítja ahelyett, hogy meginná. Ám még mielőtt ez megtörténne, figyelmezteti:
- Rajtad áll, hogy a rögös út vagy a könnyű út mellett döntesz. A végén úgyis én fogok győzni – ezt az utolsó részt már csak suttogja a lánynak, mintegy baljós előjelet. Afelől semmi kétsége sincs, hogy ez az egyszeri halandó labdába se rúg ebben a játszmában. Persze, minél makacsabb, annál szórakoztatóbb, és később annál nagyobb hasznát fogja venni. Elvégre nem azért fogott ilyen vállalkozásokba, mert olyan isteni jó szándék vezérli, hanem azért, mert ő másként nem érhet célt a pokolban, minthogy azzal, ha sok kedves ismerőst juttat oda.
- Igazán gyönyörű vagy - szemléli meg a kis közjáték után, ha már ilyen közel jött hozzá. Megfogja az állát és feje búbját, majd lehúzza az alsó ajkát, hogy megvizsgálhassa a fogait. Ebből látszik, hogy mennyire jó az áru. Általában nem vesz meg senkit anélkül, hogy a fogait meg ne nézte volna, de... jó szeme van, nem szokott tévedni. - Ha jól viselkedsz, nem foglak a fiaim elé vetni. Hajlandó vagy jól viselkedni? - nyúl a késért, de nem fenyegetni szeretné vele. Csak egy esélyt akar adni a behódolásra, vagy arra, hogy játszadozzanak egy kicsit. Nincs az a fegyver, amely képes lenne őt elpusztítani, hacsak nem a sajátja... vagy valamelyik rokonáé.

Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 25, 2017 8:38 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Az alázatot túlértékelik. Csupán látszat, hiszen minden szolga arra készül, hogy előbbre jusson, akár mások hátán is. – Nem rest feleselni, sőt! Élvezetét leli abban, hogy ellentmondhat a másiknak. Egyelőre csupán szavakkal küzdhet, hát nem hagy ki egyetlen lehetőséget se. Hogy ő megalázkodjon? Nem! Egy vezér gyermeke, nagy múltú, harcos ősökkel, nem arra született, hogy az isteneken kívül mások előtt fejet hajtson.
- Engedelmeskedhetünk-e annak, ami ellentétes isteneink akaratával? – Biccenti kicsit oldalra a fejét, és alig láthatóan, gyorsan megnyalja ajkait. Jól esne neki az a víz, tagadhatatlanul vágyik pár kortyra, csupán néhány cseppre, ami enyhülést adhatna. – Amúgy se mindenki születik arra, hogy engedelmeskedjen. Vagy parancsoljon. – Szűkül össze egy pillanatra a szeme. Természetesen itt éppen arra céloz, hogy a férfit nem tartja alkalmasnak arra, hogy uralkodjon.
- Ó, hát én egész biztosan nem vagyok szorgalmas. Se engedelmes. Se alázatos. – Nem, egyáltalán nem bosszantja, hogy a másik ez utóbbit nem nézi ki belőle, hiszen nem is szándékozik jól viselkedni. Amúgy pedig igen, szorgalmas leány volt, de ha most belevetné magát a munkába, mégis mit érne el? Behódolna elrablóinak, eldobná büszkeségét, rangját, múltját… Ellenkezésével talán az életét.
- Mindig? Nem. Sosem voltam rabszolga. Sosem leszek a tulajdonod. Feleslegesen fizettél olyan sokat valamiért, ami nem lehet a tiéd. – Szegi fel az állát ismét büszkén. Ez az ellenkezés erőt ad neki, kitartást, hogy tűrje az éhséget, a fájdalmat, a kínzó szomjúságot. De legfőképpen a fájdalmat, ami benne ég, a reménytelenséget, hogy elveszett, elvesztett mindent, ami valaha fontos volt számára. Csak az ellenkezés maradt, a düh, és a küzdelem. Előnyére használja a gyászát, mert nem esik szét apró darabokra, mint a legtöbben, inkább szorosabban, keményebben tartja magát.
Igyekszik legyőzni a félelmet, lenyomni a sötét kígyó fejét mélyen a homokba, hogy ne ágaskodjon a másik szavai hallatára. Arcizmai megfeszülnek, ahogy a testét is feszesen tartja, mégis… az apró jelek elárulják, a pupillái, ahogy kitágulnak, az apró libabőr a testén, ahogy végigfut rajta a hideg. Persze, miért lenne más az, ha a katonák használják a testét kedvükre, mint az, ha behódol a férfi akaratának, és esetleg az ő ágyékát melegíti? Már elvesztette esélyét a házasságra, vagy egy olyan párra, akinek szívesen odaadná magát. Majd kibírja, valahogy képes lesz rá, nem igaz? Talán. Fogalma sincs, hogy milyen lenne, már a fájdalmon és a megaláztatáson kívül. Kicsit a szíve is hevesebben ver, a nyakán az ér árulkodóan sokat emelkedik.
- Azt hiszed ennyivel megtörhetsz? – Kérdez vissza végül nyíltan. – Nem dobom el magamtól az istenek kegyét csak azért, hogy ne szenvedjek. – Önmagát sose féltette, a halált dicsőséggel akarja fogadni, márpedig egy meghunyászkodott rabszolga bármi, csak nem dicsőséges.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 25, 2017 4:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Online



Ixchel
& Azazel

Meglepettségében felszaladnak a szemöldökei. Hát ilyen választ még nem hallott. Nem mintha túl gyakran találkozna olyan nőszeméllyel, aki élve, anélkül, hogy megtört volna a családja lemészárlását követően jut el hozzá. Az ilyen errefelé nagyon ritka.
- Nem? – kérdez vissza a fejét ingatva, miközben ravasz kis mosoly jelenik meg a szája szegletében. Gonosz kis tervét, hogy megrontja ezt az amúgy sem teljesen romlatlan teremtést, kezdetét vette. Ha nem lett volna ez a kis leigázósdi, akkor könnyen lehet, hogy elunta volna magát itt. – Akkor vegyük át együtt – iszik még egy kortyot, mielőtt belekezd a legfontosabb jegyek ismertetésébe:
- Az alázat. Az alázat a legfőbb ismerve a jól szolgáló rabszolgáknak – mondja távolba révedő tekintettel. Valamelyik ablakon keresztül a magas hegyeket kémleli. Ezzel is jelezni szeretné, hogy annyira megbízik az emberei képességeiben, hogy nem fél attól, hogy esetlek a csomók engednek, és új rabja szabadulás közben az életére tör.
– Az engedelmesség – folytatja. Feltétel nélküli engedelmességet vár el a szolgáitól, hiszen másként hogy lenne úr? Természetesen nem várja el, hogy mindezt azonnal elsajátítsa a nő. Sőt, még csak azt se, hogy tényleg magáévá tegye, hiszen az igazi célja az, hogy egyszer majd Lucifert szolgáló démon legyen belőle. A kérdés csak az, hogy milyen messzire viszik majd el a képességei?
- Ó, és a szorgalomról meg is feledkeztem – csettint egyet az ujjaival. – Pedig a szorgalmas rabszolgákkal kicsit engedékenyebb vagyok… Lehet azért feledkeztem meg erről, mert nem nézem ki belőled, hogy szorgalmas lennél? – Tűnődik tovább hangosan, hogy kicsit tovább táncoljon a lány idegein. Közben egy újabb kortyot iszik a poharából, majd újra int a szolgálónak, hogy töltse tele.
- Már az vagy – válaszol mosolyogva. – Mindig az voltál – folytatja. – Csak most már a tulajdonom vagy, - hogy rablás, fosztogatás, és már gyalázatok árán szerezte meg magának? Nos, ez már senkit sem érdekel. Dicsőség legyőzni azt, aki azon munkálkodik, hogy e vezetőnek született nép torkára kést szorítson. Megérdemelték azt, amit kaptak.
- Az egész falué? – Hát, ezt nem nézte ki a lányból. Felvont szemöldökkel nézi annak fiatal csinos arcát, azon tűnődve, hogy elhiggy-e azt, amit mondott.
– Nos, akkor talán a katonáimnak adlak, hogy szórakozzanak kicsit veled – veti fel az ötletet arra várva, hogy valamilyen reakciót szüljön gyötrése alanyában. Ha a másik ezt akarja, miért álljon ellen? Megnézné, ahogy kézről-kézre adják a lányt, hogy miként törik össze a lelke a testét gyötrő férfiak alatt súlya alatt.



Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Ápr. 24, 2017 11:37 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
Megtenné, olyan szívesen megtenné, megszerezné a kést, elvágná a kötelékeit és alaposan megforgatná a férfi testében. Hosszan, elnyúlva vágná fel, hogy láthassa az arcán a döbbenetet, hogy érezhesse a kezére ömlő vér melegségét. Mint az, aki felkoncolta az anyját. Nem baj, ha nem ő volt, vagy az egyik katonája, a lényeg, hogy fizessen érte! Valakinek fizetnie kell azért, amit a családjával tettek. De nem mozdulhat, a szolgák jó munkát végeztek, ő nem szabadulhat. Most nem. Még nem.
Gyorsan elszakítja tekintetét a kristályos folyadékról, és inkább a falat nézi. Persze nem tudja jól elrejteni azt a jellegzetes nyelést, amit lassan cserepessé váló ajkai vízért könyörgését hivatott jelezni. Hiába, nincs hozzászokva sem az éhezéshez, se ahhoz, hogy ne olthassa kínzó szomjúságát. Most mégis akarata erős, kitart, hiszen érzi, érti, hogy a férfi ezzel csupán behódolásra akarja késztetni. Hogy kész-e meghalni emiatt? Abban talán még maga sem biztos, nem ismeri a határait, sosem feszegették még, és most is távol jár még attól, hogy igazán szenvedjen. Kellemetlen, ez igaz, nem is tagadná, de ahhoz több kell, hogy elméje feladja a harcot.
- Nem panaszkodhattam. – Most tehetné, nem igaz? Hiszen rabszolgává lett egyetlen pillanat alatt. Mégsem teszi, és arra is vigyáz, hogy ne árulja el, ki is ő valójában. Tart attól, ha a férfi megtudja, milyen kincshez jutott, hogy máskor az ilyen lányokat trófeaként hordoznék körbe, csak még jobban belelkesülne. Márpedig a szándékai… a pontos szándékai még mindig a homályban és sötétségben bújnak meg.
- Nem. Nem tudhatom, hiszen nem voltam szolga. – Neki pedig aztán nem voltak elvárásai, körülötte mindenki tette a dolgát. Úgy, ahogy kellett, ahogy ő is tette, amit elvártak tőle, ám másokkal sosem foglalkozott ilyen téren. A saját feladatai jobban lekötötték, hogy tökéletes lehessen. Arról nem is beszélve, hogyha a másik megvilágítja elméjét, azt, hogy mit akar látni tőle, hát könnyebben teheti az ellenkezőjét.
- Azt, hogy nem leszek rabszolga. – Keményedig fagyos jéggé a tekintete, habár valószínűleg ritkán tapasztalt hideget ezen az égtájon. Egy pillanatra lehunyja szemét, ahogy az étel szinte az orra elé kerül. A tőr mellé. Ez a férfi minden vágyát elé pakolja, de kötelékei nem engedik, hogy mozdulhasson. A teste azonban áruló módjára hangját adja elégedetlenségének. Halk morranás az egész, de éppen elég ahhoz, hogy zavara arcára is kiüljön. Hiába az erős akarat, ha a test engedetlenül ellene fordul. Éhes, szomjas, még fáradt és meggyötört is. Legszívesebben sírna, üvöltene fájdalmában, átkozná a sorsot, az isteneket, az egész világot, de mégis mit érne el vele? Talán így se sokat, ám így halálával biztosan elnyeri a kegyet, míg ha behódol, ha átengedi magát a rabszolgalétnek, sosem kerülhet az istenek közelébe.
- Az egész falu asszonya voltam. – Válaszol rezzenéstelen arccal. Talán jobban járt volna, ha igennel válaszol, és nem próbálja meg éppen az ellenkezőjét állítani annak ami, hiszen ha a férfi nem hisz neki… Akkor könnyedén kiolvasható a nemleges válasz. Még alig került abba a korba, mikor férjet választhattak volna neki, és az apja más sorsot szánt neki, hiszen nem igyekezett hamar keresni számára valaki megfelelőt.
Az illatok, az édes, sós, finom illatok mocorgásra késztetik, hiszen gyomrát egyre jobban mardossa a kínzó, kegyetlen éhség. A kötél a húsába váj, a fájdalom egy kicsit csillapítja testének vágyait, fogait összeszorítva, állát felszegve pedig még olybá tűnik, mint egy kőszikla, ami nem mozdítható. Ez persze hazugság, hiszen vannak a kőnél erősebb erők, ám most egy rövidke időre megnyugtató a tudat, hogy mint a föld, szilárd és kemény.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Ápr. 24, 2017 10:40 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Online



Ixchel
& Azazel


Kíváncsian várja, hogy próbálkozni fog-e a lány, habár elég alaposan megkötözték ahhoz, hogy csekély esélye se legyen arra, hogy megtámadja. De talán, majd később elengedi, ha ahhoz lesz kedve. Végülis, tényleg nincs oka félni egy szerencsétlen halandótól. Egy makacs halandótól.
- Igen, lehet, hogy megérdemelném – gondolkozik el hangosan, habár valószínűleg nem ugyan az miatt tartja magát tűzre valónak, mint ami a kis rabszolga fejében járhat. Megérti a helyzetét, hiszen tudja, mennyire ismeretlen lehet egy „nemeskisasszony” – pff. hol állnak még ezek attól, hogy így nevezhessék magukat – számára ez a megalázó pozíció.
- Ebben biztos voltam – mosolyodik el az orra alatt. Közben int az ajtónál álló szolgálónak, hogy hozzon vizet, mert megszomjazott. Pontosabban azért, hogy a lány láthassa, hogy milyen szép tiszta víz folyik a kancsóból a poharába. Amibe aztán belekortyol, mielőtt folytatná. – A bőrödön látszik, milyen jó sorsod volt korábban – int a kezével. Természetesen mindent nem tudhat, de felismeri azt, ha valakinek kitüntetett szerepe volt a falujában. Egy kis mihaszna falu, aminek igába hajtották a főit. Legalábbis azokat, amik a helyükön maradtak az emberáldozatokat követően. Hatalmas isteneik szeretik a szép vörös vért patakokban aláfolyni a magas lépcsősorokról.
- Hm – bólint. – Vannak elvárások, melyet minden rabszolgától egyaránt megkövetelünk. Tudod, hogy mik lehetnek ezek? – kérdezi kíváncsian, arra számítva, hogy valami kötekedő választ fog hallani. Ha ez a lány azt hiszi, hogy képes kihozni a sodrából, akkor bizony nagyot téved. Azazel széles folyó, melynek meredek partját ritkán éri víz.
– Két úton járhatjuk a rabszolgaságodat – emeli fel az ujjait a lány szemei előtt, hogy együtt számoljanak rajta. - Az egyik rögös, melyet magad nehezítesz meg saját magad számára, és kevesebb örömmel jár számodra – mutat az első ujjára, majd átsiklik a következőre. - A másik mindkettőnk számára könnyebb, amivel mindkettőnknek sokkal több hasznot hajthatsz – a lányra emeli a tekintetét, majd újra int a szolgálóknak, hogy hozzák az ételt is, mert mondhatni megéhezett. Bőséges tálat tesznek le elé, tele finomságokkal, amikre ugyan nem lenne szüksége, ám mindig szívesen teszi ki kínzásnak az áldozatait.
- Melyiket választod? – teszem fel neki a kérdést, majd beleharapok az egyik lédús, érett gyümölcsbe. Vajon megtörik-e ennyitől, vagy ez nem elég számára. Valószínűleg nem tudja, hogy mekkora szerencséje van velem, hiszen nem egyenesen a pokolba fog zuhanni, hogy ott végleg szenvedés legyen a halála, hanem, ha jól viselkedik, dönthet saját sorsa felett azt követően is, hogy a teste az enyészeté lesz. Ám ehhez bizonyítania kell majd, hogy alkalmas arra, hogy Lucifer ereit dúsítsa vérével.
- Volt férjed? - kérdezi, miközben a következő falatért nyúl. Ez alkalommal ízletes húst csíp fel az ujjai közé, hogy aztán a szájába tegye. Egészen kicsi darabokkal kezdi, nem habzsol, ahogy mások szoktak, hiszen türelmes. A fajtája bélieké a végtelen idő.


Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Ápr. 24, 2017 2:55 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
Már felkészült, hogy előlépjen, és megkezdhessék rá az alkut. Talán a kereskedő már dörzsölte is a tenyerét, hogy nagy haszonnal adhat túl a portékán, mikor megragadják a karját, hogy lerángassák az emelvényről. Nem érti mi történik, meglepetten pillant a férfiakra. Nem kell sok, hogy az öltözékük alapján felismerje, hogy szolgákkal van dolga, valamelyik helyi nemesi házhoz tartozhatnak. Fél füllel még hallja, ahogy a kereskedő kicsit morog magában a nyomott áron, de persze ő se meri felemelni a hangját. A koronához közel állók bizony szabályok nélkül játszhatnak. Szinte vonszolják, olyan gyorsan rohannak vissza uruk hordszéke mögé. Ellenkezni se marad lehetősége, a nyakán pedig szorul a hurok, mikor a pálcához kötözik, hogy a három újonnan vásároltat könnyebben irányíthassák. A két lány, akit mellé választottak csendben szipog, az egyikük időnként el-elpityeredik. Nem hibáztatja őket, a félelem nagy úr, sorsuk bizonytalansága pedig kegyetlen kínzás. Halkan nyugtatja őket, bár maga sem tud olyan dolgot felhozni, ami derűre adhatna okot, hacsak az nem, hogy a gazdag urak szolgái valószínűleg ritkábban éheznek. Tekintetével a hátát fürkészi, a hangját figyeli annak, aki megvette, mert hogy birtokolná őt, azt nem mondhatja majd el. Még ég benne a vágy, hogy küzdjön, és bízik az istenekben, hogy megsegítik őt, ha eljön az idő. Addig pedig csupán sziklává kell válnia, amely bírja a szél, a víz rohamait mozdulatlanul.

Nem vesződtek azzal, hogy megmelegítsék a vizet, amivel lecsutakolták őket, ahogy azzal se, hogy megtudják a nevüket. „Rabszolgák” erre kell hallgatniuk ezentúl, ha egyáltalán szavakba önti uruk az akaratát. Alvóhelyéül egy kis sötét lyukat kapott, a hűvös földön egy ronggyal. Nem ehhez van szokva, de nem lepődik meg. Tisztában van azzal, hogy népénél se voltak jobb helyzetben a szolgák, főként azok, akik még betörésre vártak. Márpedig, ha ki akar tartani, sokáig nem számíthat jobbra. Sőt… talán még van rosszabb is. Imádsággal üti el a múló órákat, figyelve a ház zajait. A kötél egyre jobban felsérti a csuklóját, ahogy időnként szabadulni próbál tőle, a mardosó éhség, és szomjúság pedig úgy hiszi ébren tartja, mégis egy férfi hangjára riad fel, aki rámordul. Viszik fel, de nem bírnak vele egykönnyen. Még ha nem is futhat el könnyedén, megpróbálja, kitépi magát a karjaik közül, úgy kell utána rohanni. Persze ennek is megvan az eredménye, mert a tőr hegye apró sebet ejt a nyakán, miközben vezetik. A kezén jobban meghúzzák a kötelet, mielőtt uruk elé engednék.
Szapora lélegzettel, de összeszorított fogakkal áll meg a férfi előtt. Tekintete jeges, mégis lobog benne a tűz, az elszántság. Az éhség és a szomj sem veszi el a kedvét a harctól. ahogy az sem, hogy nincs esélye szabadulni. Térdre kényszerítik, és lábaira is kötél kerül a biztonság kedvéért.
A fegyvert nézi, a kínálkozó lehetőséget, amit a másik maga nyújt… egy karnyújtásnyira, mégis olyan távol, hiszen mozdulni se tud.
- Megérdemelte. – Szólal meg végül határozottan. Igen, megérdemelte az a fiú, hiszen rájuk támadt, az egyik nővérét nézte ki magának, és már tépte is le róla a ruhát. Ő pedig nem volt rest cselekedni, megvédeni a szeretteit, a családját. Persze eredménye nem lett. Pontosabban annyi történt, hogy őt leütötték, és amíg nem volt eszméleténél… a családjából nem sok maradt. – Ahogy te is megérdemelnéd. – Emeli tekintetét a férfira. Igen, nem rejti el, mennyire szívesen megforgatná azt a tőrt a másik szívében.
Erre nem tud felelni. Rabszolga. Tudja, hogyan működik ez, tudja, hogy megvették, mégis képtelen elfogadni, hogy fejet kelljen hajtania valakinek… Valakinek aki részt vett a családja elpusztításában. Az ember ritkán gondol bele, milyen a másik oldalra kerülni, ő most mégis saját bőrén tapasztalhatja mit érezhettek azok, akiket ők vettek meg.
- Nem születtem rabszolgának. – Tisztában van azzal, milyen viselkedést várnak el egy szolgától. Alázatot, szerénységet, szorgalmat, és persze azt, hogy minden parancsukat kérdés nélkül teljesítsék. Ő azonban nem ilyen, nem is erre nevelték. Egy másik uralkodói házba kellett volna házasodnia, pontosabban papnőnek szánták, hiszen volt elég nővére, akit ki lehetett házasítani, tanulmányait azonban még alig kezdhette meg. Az állkapcsa megfeszül, alig láthatóan próbálgatja a kötelékeit, hátha valahol lazább, és megszerezheti magának a tőrt…
- Amúgy is oly sok fajta rabszolga van, mindegyiknél más viselkedés a megfelelő. – Hát honnan kéne tudnia, mit várnak el tőle? Persze nem is érdekli. Nem rabszolga, nem is fog úgy viselkedni, megalázkodni, behódolni. Nem fog a férfi kedvére tenni, ebben egészen biztos.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Ápr. 24, 2017 12:09 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Online



Ixchel
& Azazel


Meguntam Európát. A matérián nyüzsögnek az emberek, nyüzsögnek a démonok, és nyüzsögnek az angyalok is. Tömött lett minden. Betegségektől mocskos, háborútól véres az egész. Lucifer teremtményei sokkal jobban dolgoznak, mint a Mennyei Atya angyalai. Már-már sajnálom, szegény Teremtőmet, amiért ennyire elkorcsosulni látszanak kedves kis emberei. De vajon, csak Európa lett ennyire könnyű, vagy mindenütt máshol is ennyire esendő az ember? Hogy erre választ találjak az akkor még ismeretlennek tartott Amerikába mentem pár pokolból érkező társammal, hogy új istenek nevei emelkedjenek a magasba.

Elégedett vagyok az eredményekkel, amit ezen a földön elértem. Mondhatni, hogy Lucifer dicsőségére, de ez nem így van. Az egyik démonnak szereztem itt egy kisebb csoportnyi embert, akik szívesen adnák a lelküket a pokolnak, valami aztékokat, vagy mi a szösz. És miből nem látszik jobban e mű sikeressége, mint hogy sorban zuhannak a porba a testek fejüket és szívüket vesztve? Hány pap, hány uralkodó került eddig a pokolba? De, ami sokkal fontosabb, hogy a halálukra váró kis emberkéket is könnyen el lehet csábítani. Illetve, nem annyira könnyen, de általában elég szórakoztatóan ahhoz, hogy ne érezzem úgy, hogy unalmas ez a világ.

- Azt ott – int a kezével annak a pár szolgának, akik vele tartottak a mai sétán. – Tépjétek le onnan – nem kell senkivel se szívélyesen bánni, főként akkor nem, ha az a valaki belerúg az egyik szabad városiba, aki azt tehetne egy rabszolgával, amit csak akar. A fizetőeszközként szolgáló csiszolt kavicsokat belefolyatja az egyik szolgáló tenyerébe. – És még hozzatok kettőt, az ízlésemre valót – teszi hozzá, és tudja, hogy az ő alkuját, pusztán egy vezető írhatná felül, így aztán nem fél attól, hogy hamarosan a szolgái között találja a lányokat.
- Nem én nem ezt mondtam – folytatja a beszélgetést. – Helyes cselekedet – dicséri nyájasan a jelenleg uralkodó királyt, az elsőt a nagyok közül, akikben még a nép bízvást bíz, de… tudjuk, hogy mi történik előbb-utóbb a birodalmakkal - volt még egy falut leigázni. Az Isteneink táncolni fognak örömükben, ha ezeknek a harcosoknak megízlelhetik a vérét. Népünk nap-nap után gazdagabb – hajt fejet a vezető osztály e tagja előtt. Azonos rangon állnak, de ő mindig inkább hízeleg, mintsem hogy ellenségeket teremtsen magának. Talán egyesek kicsit együgyűnek ítélik meg emiatt, de újra csak ő volt az, akinek bátor harcosai bátran előre törtek. Persze a „fiainak” nincs félnivalójuk.

- Erre emlékszel? – teszi le a lány elé az asztalkára a fegyvert, majd helyet foglal a másik oldalán térdelő ülésben. Már vagy egy nap is eltelt, mióta megvette. Azóta étlen-szomjan tartotta, kíváncsian várva, hogy eredményes lesz-e, és meghajlik-e majd akarata előtt, vagy még várat magára a behódolás? És talán... minél tovább tart, annál jobb lesz. Szereti, ha szenvednek... ha hosszan szenvednek.
– Az egyik fiamból származik – így szokta nevezni a katonáit, habár a lány még ezt nem tudhatja. - Azt hallottam, megmártottad a torkában – folytatja a mondandóját, nem tartva attól, hogy esetleg amaz rátámad, hiszen megkötözték. Nem szokta a saját testi épségét veszélybe sodorni, ha nem szükséges. De félteni se félti, hiszen nagy eséllyel nincs itt olyan teremtmény, aki végezni tudna vele.
- Nem lennék boldog, ha ilyesmi még egy fiammal megtörténne – többiek harcosai egyáltalán nem érdeklik, hiszen azokkal semmi időt sem törődött, nem áldozott energiát a kiképzésükre, felkészítésükre, hogy kiváló harcosok legyenek. Félelmet nem ismerő, halált megvető harcosok.
- Mostantól a rabszolgám vagy – tér a tárgyra, miután letisztázták az első szabályt.
– Tudod, hogy hogyan kell egy rabszolgának viselkednie? – Azzal sincs baj, ha nem, hiszen azért van itt, hogy megtanulja. Pontosabban azért van itt, mert a hatalom lángolt a szemében. Lucifer örömmel fogja fogadni ezt az édes áldozatot.



Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Ápr. 23, 2017 10:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
Dicsőséges nap jött Tenochtitlan városára, mikor az áruló Ixtlilxochitl, Texcoco uralkodója Mexica harcosainak erejétől félve megfutamodott, és háza népét, városát hátrahagyva szégyenletes halált halt. A szövetség nem pusztán egy új várossal lett gazdagabb, de a dicső népnemessége közül egy család ismét kiemelkedhetett, hogy hűen szolgálja az Egységet az istenek akarata szerint. Hosszú napokig tartó ünnepség és persze áldozatok sora vár a népre, hogy az Istenek is örömüket leljék a hatalmas győzelemben.
Nem mindenkinek gyönyörű azonban ez a nap, főként Texcoco lakóinak, akik most Tenochtitlan hűvös utcáin várják, hogy beteljesedjen a sorsuk. A harcosokat a templom felé vezetik, míg az asszonyok azonnal a piacra kerülnek, ahol meg is kezdődik a licit. Persze a fiatal lányok a legkelendőbbek, értük sokat is kérnek, főként, ha gyönyörűek, márpedig Ixchel szépségének híre messzire eljutott. Ez azonban áldásból átokba fordult most, hogy apját legyőzték, és őt foglyul ejtették. Egykori rangja már mit se számít, ugyanott áll, ahol szolgálói is kikiáltásra kerülnek, csupán kiállása, felszegett álla, könnyek nélküli tekintete különbözteti meg tőlük. Ha ez az istenek akarata ám legyen, elfogadja, még ha nem is érti miért a mexicákat támogatták az égiek egy ilyen fontos ügyben. Azt sem érti az apja miért nem járt el okosabban, hiszen tisztában volt Tenochtitlán harci erejével. Az ő haderejük a legerősebb a völgyben, hát valóban ellenkeznie kellett azzal, akit támogatnak? Minden bizonnyal az istenek is inkább a csendes, árnyak között lopódzó macskák erejét használták volna. De nem azt tette, és cselekedeteinek következménye van. A várost feldúlták, földjeiket felégették, harcosaik a Nap és a Hold szentélyei felé tartanak, hogy szívüket az isteneknek ajánlják. A nők pedig… a lába előtt lökdösődő férfiak martalékává lesznek majd. Lehunyja egy pillanatra a szemét, elűzi a könnyeket. Nem félhet, de a csüggedés erős teherként nehezedik vállaira. Hirtelen ujjakat érez a bokáján, és nem rest lendíteni egyet, hogy belerúgjon abba, aki idő előtt akarja megvizsgálni az árut. A zúgolódás persze nagy, de furcsa mód inkább izgatottság lesz úrrá a tömegen, nem félelem. Szinte fekete íriszei hideg szélként siklanak végig az arcokon. Mennyivel jobb lett volna áldozatnak lenni, de persze tudja, hogy ezzel is a családját, az apját akarják gyalázni, hogy leányai rabszolgaként pusztuljanak.

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5


 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: