• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása
SzerzőÜzenet

Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 26, 2017 10:05 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Szóval… ha a harcosoddá akartam volna válni, nem zaklattál volna állandóan? – Emelkedik meg a szemöldöke. Nem, ezt azért nem tudja elhinni. A férfi az első pillanattól kezdve meg akarta kaparintani, így úgy intézte, hogy ne legyen más választása.
- Szóval mindenki másképp választ, de te mindegyiktől különbözöl. – Lehetséges lenne ez? Nem, de mindegy is. Egy kis nagyzolás az istenek esetében is belefér, nem igaz?
- Nem. Nem kielégítő a válasz. – Csóválja meg lassan a fejét.
- Én? Nem, nem… nem erre vonatkozott a kérdés, csupán… kíváncsiság… - Méghogy ő azt akarná, hogy a férfi beleszeressen… Mármint… akarhatná, ha éppen a bosszú járna a fejében, ha éppen arra gondolna mekkora fájdalmat érezhetne, ha az árulná el, akit szeret… De nem akar erre gondolni, ahogy arra se, hogy talán egészen másért akarja, hogy a férfi szeresse. Amíg halandó amúgy se lesz esélye megtapasztalni azt, milyen ha szeretik, hiszen a férfi nem hagyná… nem fogja hagyni.
- Nem akarok senkit bajba sodorni. – Hunyja le a szemét, és kicsit lehatja a fejét. Olyan jó lenne, ha nem így alakul… de ha a harcot választja… akkor azért nem szerethetne mást. Nem adhatná oda magát egy férfinak se, hiszen meglenne a kockázata, hogy gyermeke fogan, márpedig mit lehet egy terhes nővel a csatatéren kezdeni? Semmit.
- Nem tudom. Csak kicsit elszomorít. – És nem szeretne belegondolni abba, hogy miért. Tekintve, hogy nem akarja, hogy a férfi szeresse… - Talán azért… mert azért jól esik a nőknek, ha kívánatosnak tartják őket. – És akkor egész biztosan megnyugodna, hogy megfelelő testet választott magának.
- Miért nem? – Emelkedik meg a szemöldöke meglepetésében. – Megannyi gyönyörű ágyas vár rád… de te mégsem hálsz velük. – Biccenti oldalra a fejét. Nem érti a férfi miért nem használja ki a lehetőséget. Minden hímnemű egyed megtenné, ebben egészen biztos. És az eddig tapasztaltak alapján nem gondolja, hogy a másik esetleg nem kedveli a nőket…
- Nem? Akkor talán… megmutathatnád, milyen az, ha valóban ostromolsz valakit. – Hiszen ő annak érezte, az állandó célozgatások, az, hogy a téma valahogy mindig elterelődött…
- Szóval úgy gondolod, nem lennék képes ellenállni a vonzásodnak? – Érinti meg gyengéden a férfi ajkait. Ó hát persze, hogy nem… ő tudjam agáról mennyire nem képes ellenállni neki, ezért is örült, hogy a férfi kicsit távol maradt. De most, hogy itt vannak, most, hogy rézi az érintését a bőrén úgy érzi annyira hiányzott, mint éhezőnek a kukorica.
- Nem? Hát nem voltak korábban feleségeid? – Hogyne lettek volna… biztosan voltak. És ki tudja, hányukat emelte a férfi az istenek közé! De talán amíg halandó… addig tényleg nem lenne ellenfele. Ez megnyugtató, és az, hogy ilyen könnyedén belemenne egyszerre nyugtalanítja is, de… az elméjére lassan érzi letelepedni a ködöt. Kellemes zsibongást, ahogy a test átveszi az uralmat az ész fölött.
- Keményebb? Ugyan mit adhatnál még a szeretőimnek szenvedés gyanánt a halálon kívül? – Mi lehet a keményebb büntetés annál, hogy tudja örök szenvedésre ítéli őket?
- Rossz? Miért rossz? Milyen feltételt szabnál ki, ha a helyemben lennél? – Mosolyodik el, miközben végigsimít a férfi mellkasán, és megérinti az orrával, hogy belélegezhesse az illatát.
- Egy éjjelt? Úgy, hogy sűrű köddel borítod az agyam a csókjaiddal? – Hajtja félre a fejét, hogy a férfi kényelmesebben hozzáférjen a nyakához, halkan sóhajt egyet, ahogy a bőrét érintik az ajkak. Olyan könnyű vele megfeledkezni mindenről…
- Aza…zel… - Ismétli tétován az idegenül hangzó nevet. Ujjaival a férfi arcán simít végig, a hajába túr, hogy finoman közelebb húzza egy csókra. Térdei közben a férfi csípőjét fogja közre. Hosszan ízleli az ajkak édes ízét, kezei el-elkalandoznak az izmok hegyein és völgyein.
- Jöjj hát Azazel, hitesd el velem, hogy képes lennél asszonyodként szeretni… - Súgja finoman a férfi nyakának bőrére, óvatosan megfújva az érzékeny pihéket. Előrébb csúszik, hogy combjai majd könnyebben utat engedhessenek a férfinak. Olyan egyszerű átadnia magát neki, ledobni válláról a súlyos terheket, hogy semmi más ne számíthasson csupán a másik érintése, közelsége, az ajkai a bőrén, az ujjai a testén, a férfiassága mélyen benne… A vágy elől nincs menekülés, a test akarata előbbre való.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 26, 2017 1:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Nincsenek szellemek – ingatja a fejét, miközben megmosolyogja a kérdést. – Gyengébb és erősebb istenek vannak, minden más csak varázslat – csak álca, vagy egy értelmezhetetlen poén valamelyik vicces kedvű démontól. - Lucifer gyermekeit démonoknak szoktuk hívni, míg a Teremtő gyermekeit angyaloknak – magyarázza meg a lánynak. – Természetesen előbbihez hozzátartoznak azok a halandók is, akik az istenek útjára léphetnek – hiszen csak a Pokol gyűjt lelkekből katonákat. Isten nem szereti újrahasznosítani az embereket… ami valljuk be nagy kár, hiszen egyikből-másikból jobb angyal lenne, mint amilyen némely fivére, vagy akár ő maga.
- A régi földművesek értették a föld és a víz nyelvét – válaszol mosolyogva. – Ezért tudják a papok és a mostani földművesek, hogy melyik rezdülésére a földnek, hogyan kell megfelelően reagálni – habár nem mindig sikerül megfelelő döntést hozniuk, így némely pap megbukik.

- Ez csak azért tűnhet így, mert nem voltál hajlandó a harcosommá válni – válaszol. Mert akkor egészen más ösvényen vezetett volna az út, hiszen csak nem hagyhatta volna, hogy a harcosa hosszú hónapokra lerobbanjon, majd éveken át ész nélkül viselkedjen. – Különben nem lennél most így itt – vagyis inkább nem lennének egymáshoz ennyire közel.
- Változó. Olyan sokan vannak – megvonja a vállát, láthatólag nem különösebben foglalkoztatja, hogy ki hogyan választ tanítványt. Nem sokan szeretnek küzdeni, nem sokan kedvelik, ha a kezdetektől fogva tudatában van a démon annak, hogy milyen célt és eszközt fog szolgálni.
- Nem, ebben a pillanatban éppen nem – de ez most éppen a jéghegy csúcsa. Ki tudja, hogy nem-e egy vulkán megfagyott teteje, amelyik azon munkál, hogy újra felszínre jusson, és pusztítson? Ki tudja, hogy mi lakik a lányban?
- De ez válasz a kérdésedre – mosolyog tovább.
- Talán engem akarsz szeretni? – vonja fel a szemöldökét kérdően. – Gyűlölnél és szeretnél egyszerre? – hiszen a lány nem úgy néz ki, mint aki meg akar feledkezni arról a bizonyos és teljesen felesleges bosszújáról, aminek napról napra egyre kevesebb értelme van. Lassan már-már csak valami hobbi szerű ez nála. - Vagy valaki mást akarsz szeretni, és megkockáztatni, hogy ez az életébe kerül? – Hiszen megígérte, hogy ha szeretőt keres magának, azt nem hagyja életben. Márpedig könnyen lehet, hogy tényleg megteszi ezt, függetlenül attól, hogy szeretik-e egymást vagy sem.
- Miért lennél szomorú? – Örülnie kellene, hogy utána már nem tart igényt az ilyen szolgálataira. Ha már évek óta lettek volna egymás mellett, akkor megértené ezt a gondolatot, de így? Inkább csak örülne, hogy le fog szállni róla.
- Nem hálok velük – ingatja a fejét. – Ne higgy a pletykáknak, azt mondanak, amit akarnak, én meg nem foglalkozok azzal, hogy cáfoljam, amit mondanak – ez talán jogos, hiszen a nők szeretnek kígyót és békát mondani egymásra, meg aztán lehazudni a csillagokat is azért, hogy előbbre jussanak a saját kis ranglétrájukon. Nem véletlenül tartja távol tőlük a lányt.
- Ó, nyilván – mosolyodik el. – Még nem láttál engem ostromolni – teszi hozzá mosolyogva, miközben óvatosan magához húzza a törékeny testet.
- Ha újra és újra ilyen közel merészkedsz hozzám, újra és újra az ágyamban fogod találni magad – ebben nincs semmi kétsége. – Ha a feleségem lennél, nem kellene másokhoz hasonlítanod magad – mert nem lennének mások. – És természetesen még keményebb büntetésre számíthatsz, ha szeretőt találsz magadnak – ebben egészen biztos. Akkor tényleg valóra válik majd a lánynak az a rémálma, hogy a szeretője vérében fürödve ébred. Mert valóságossá tenné neki, hogy szenvedjen.
- Ez egy rossz feltétel – ingatja a fejét, miközben az ujjaival cirógatja a lány hátát. - A nevemet egyébként is tudni fogod – válaszol, miközben mélyet sóhajt, majd a lány nyakához hajol, hogy finom csókkal borítsa a puha bőrt. – Elárulom a nevem ettől függetlenül, és kapsz egy éjszakát, hogy átgondold, mit akarsz – veszi a tenyerébe az arcát, miközben a szemeibe néz. Aztán a derekát megragadva kiülteti a vízből, hogy egymagasságba kerüljenek. Végig simít az arcán, majd tovább a nyakára.
- A nevem Azazel – mutatkozik be.


Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 25, 2017 11:17 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Démonok? – Vonja össze a szemöldökét. – Eddig… istenekről beszélgettünk. Nem a gonosz szellemekről. – Lenne a kettő között összefüggés? Mármint… mi is valójában egy isten? Ha felteszi magának a kérdést, csupán annyit mondhat egy másvilági lény, olyan hatalommal, ami embereknek nincs. A gonosz szellemek is ilyenfélék, szóval…
- Nekem mindig furcsa volt, hogy mások nem vágynak több tudásra. – De persze őt papnőnek kezdték el felkészíteni, a lényeg az volt, hogy minél több tudást magába szívjon, egyfajta élő emlékezetként tanítsa majd a népét… Törekednie kellett a többre.
- Nem. Ők csupán ismerik az év körének azon napjait, mikor a legjobb vetni, vagy aratni. A régi földművesek tudása ez. Mint ahogy egy nő tudja, teste mikor ér körbe, és lesz ismét termékeny. – Rajzolja fel ujjával az alakzatot.
- Miért mondod, hogy hibás a következtetésem? – Kérdez vissza meglepődve. Számára nagyon is egyértelmű, hogy ha a férfi már nem találja benne örömét, ha már inkább egy púp lesz a hátán, akkor nem fog vele foglalkozni. Nem fog azzal törődni, hogy olyanná formálja, ami bármelyik istennek tetsző lehetne. Nem hiszi, hogy a férfi végigvinne egy olyan dolgot, amiben nem leli örömét.
- Megfordult ez is a fejemben. – Vonja meg a vállát. Elméletileg ez teljesen átlagos, legalábbis… hallotta ám ezt másoktól is. Ha megkapták a leányt, asszonyként már nem kellett az uraknak, lett-légyen bármennyire is zsenge az a test.
- Nem úgy tűnt, hogy a tanítvány a lényeg. – Ingatja meg a fejét halványan mosolyogva. Sőt! Elég egyértelműen más lett kiemelve a kapcsolatukban. Persze ehhez lehet neki is van némi köze, elvégre tisztában volt azzal, hogy van annyira kívánatos, hogy még egy isten figyelmét is felkeltse.
- Ők hogyan választanak maguknak tanítványt? – Érdeklődik, hiszen jó lenne tudnia mások hogyan kerülnek olyan helyzetbe, mint amilyenbe ő keveredett.
- Ebben a pillanatban úgy nézek ki, mint aki bosszút akar állni? – Nem, most egyáltalán nem, hiszen feltüzeli a férfi közelsége, és a tanulás lehetősége, amit cseppenként szív magába. De ez most van, ebben a pillanatban, márpedig a férfi is megtapasztalhatta, hogy ő minden egyes eltelt percben változni képes. Néha elég élesen.
- Ez nem válasz a kérdésemre. – Amúgy is, azt majd ő eldönti mennyire lenne kielégítő a férfi szeretete. A kérdés most az volt, képes lenne-e beleszeretni.
- Miből gondolod, hogy most nem vagyok képes rá? – Emelkedik meg a szemöldöke. Ezernyi halandó férfi… és ha lesz egy, akit igazán? Istenné kell majd tennie, ha vele akar maradni? És miért ne szerethetne egy istent? Bármelyiket? Még akár ezt is itt előtte?
- Nem tudom, hogy a szavaid megkönnyebbülést, vagy szomorúságot keltenek-e bennem. – Most tényleg nem tudja eldönteni. Kicsit talán szomorú, hogy istenként már nem fog kelleni a másiknak, ugyanakkor… akkor végre szabad lehet. Ilyen téren biztosan, hiszen most köti a helyzet, az, hogy a férfi birtokolni vágyja, és hogy bárki bitorlót gondolkodás nélkül mészárolna le. Így Ixchel nem kockáztathat, hogy szeretőt tart.
- Tényleg? És azok az asszonyok? – Hiszen tudja, hogy vannak mások, pillái alól kicsit megrovóan pillant a férfira. Mégis hogy hazudhat a szemébe? Tucatnyi nő várja, hogy őt látogassa meg éjjel, vagy hivassa magához pár röpke órára. Némelyiknek még a nevét is ismeri, hiszen a szolgák pletykásak, ez a természetük.
- Nem úgy tűnt, hiszen folyton ostromoltál. – Ő pedig nem látott más kiutat, minthogy engedjen. Sokat nyomott a latban az álca levetése is, hogy vonzóbb külsőt kapott a férfi, de az állandó nyomás, a célozgatások, vagy éppen az egyenes beszéd… az a feszültség, ami állandóan függött közöttük… Nem mondhatott nemet. Átkarolja a férfit, ujjaival lágyan cirógatja a hátát. Olyan elképesztő ez, hogy ilyen könnyen megadja magát, hogy pillanatok alatt kezesbáránnyá válik akár egyetlen csókjától.
- Hogy… mi? – Kerekednek el a szemei, és a döbbenet kirángatja az amúgy zsibbasztó pillanatból. – A feleséged? – Kérdez vissza hitetlenkedve. Minek kellene számára egy asszony? Egy olyan nő, aki majdhogynem egyenrangú vele? Aki nem csupán éjjel lenne az oldalán, de a napjait is végigkísérné. De nem hagyhatja figyelmen kívűl, hogy ez egy lehetőség. Egy vissza nem térő alkalom, hogy olyan magasságokba emelkedjen, ami a hozzá hasonló rabszolgáknak csupán álom. Persze az eddigi élete is sokak számára elérhetetlen lenne, de ágyasból feleséggé válni…
- Egyetlen feltétellel leszek a feleséged. – Simít végig a férfi ajkain, orra hegyével pedig a mellkasát érinti. – Áruld el nekem a neved. A valódit. – Hiszen egészen biztosan nem az, amit itt nemesként használ, nem… A férfi attól sokkal ősibb lény. Ostobaság elfogadnia ezt az ajánlatot? Talán, de… talán még nagyobb botorság lenne kihagyni ezt a lehetőséget a részéről.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 25, 2017 3:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Az nem olyan egyszerű – ingatja meg a fejét mosolyogva. Milyen könnyű is lenne, ha csak felkapna egy rongy-embert, mint mikor a szárítóról veszi le a tiszta ruháját, hogy belebújjon. Persze a legtöbb halandónak napjainkban nincs valami sok ruhája. Kiváltságos a lány, hogy nem csak egy-kettővel rendelkezik, hanem még válogathat is. – Számos alkalommal láttam, hogyan próbálnak démonok halandókat megszállni, de… nem mindig sikerül. És olykor csúfos kudarc a vége – igen hosszú idő, míg megtanulják, hogy hogyan nyomjanak el egy-egy gyötrődő lelket, hogy húsruhát ölthessenek magukra.
- Kevesebbet gondolkodnak – bólint.
– Nem mindenkit érdekel a tudás. Valaki csak életben akar maradni, és fel szem méri közben, hogy amit ehhez eszközként összegyűjt, az a tudás – próbál rámutatni arra, hogy egyesek még ezt sem képesek átgondolni. – A zabolázatlan kíváncsiság kivételes adomány – általában jó korán kinevelik a gyermekből, mikor engedelmességre okítják
- A papok nem ezt teszik, mikor megmondják, hogy mikor vess és mikor arass? – vonja fel a szemöldökét. Persze, hogy a beszédet nem úgy értette, ahogy ők ketten beszélgettek, hanem inkább egyfajta olvasásként.
- Igen, ha ügyes leszel, akkor láthatod és magad is részesülhetsz a tudásból – bólint, és valójában örül, hogy talált valamilyen igazi fogást a lányon, amivel a „helyes” úton tarthatja az elkövetkező években.
- Ez úgy hangzik, mintha számító volnál – válaszol a kérdésre. – De te még nem vagy ilyen. Viszont az, hogy erre ráismertél, még ha valószínűleg hibás is a következtetésed, azt jelenti, hogy tanítható vagy – vagyis ez megint azt igazolja, hogy jól választott. A vad ösztönök mögött olyasmi lapul, amiről hosszan szüretelhet majd. Talán több évszázadon át, mint ahogy abban először reménykedett.
- Ezt gondoltad? – szalad fel a szemöldöke meglepetten, habár ez a meglepettség nem valami őszinte, inkább valami olyasmit tükröz, hogy ezt igazán aranyosnak gondolja. Még mosolyog is a lány szavain, mielőtt reflektálna.
- Nem ágyast választottam, mikor téged kiválasztottalak. Tanítványt kerestem. Hogy unhatnék rá egy tanítványra, hm? – emelkedik meg újra egy pillanatra a szemöldöke.
- Ó, ne szaladjunk ennyire előre – ingatja a fejét. Még csak az kell, hogy elmondja! Egyébként is, ahhoz, hogy segíthessen neki, még hosszú-hosszú időre van szüksége. Ezek a gyümölcsök nem olyanok, amelyek hamar beérnek.
- Nem, ezt nem úgy tudom. Ez csak tapasztalat, mivel nem úgy járok el, mint a démonok általában, mikor szolgákat és tanítványokat választok. – Persze, kis százalékban előfordul, hogy szembe mennek a tanítványok az eredeti tervekkel, de az ilyenek ritkán élnek sokáig, hiszen a Pokol szövevényes hálójában segítők nélkül nehéz fennmaradni. Márpedig van pár ismerőse, aki kérdezés nélkül iktat ki felesleges személyeket.
- Nem akarhatsz örökké bosszút állni. Az unalmas lenne, nem gondolod? – kérdez vissza mosolyogva. – És tudod, a magamfajta istenek, ingen türelmesek, hiszen rengeteg idejük van – mondja, miközben újra a vízre pillant, és megmeríti benne az ujjait.
- Csatlakozhatok – válaszol, és éppen arra készül, hogy leoldja a palástját, ám mivel a lány kiül mellé, kicsit elakadt a mozdulatban, talán mert nem érti, hogy ha egyszer csatlakozásra invitálták, akkor miért szállnak ki, vagy az is lehet, hogy azért, mert a tekintete elkalandozik.
- Hm? – emeli tekintetét a lány arcára, mintha ott keresné a kérdésre a választ, vagy sokkal inkább azt, hogy milyen választ szeretne hallani. – Nem hinném, hogy az én szeretetem kielégítő lenne olyasvalaki számára, aki bosszút akar állni rajtam – mosolyodik el kedves, meleg tekintettel, miközben megcirógatja a lány arcát. - Sok halandó férfi fog szeretni a létezésed során. Egyiket-másikat viszont fogod szeretni. Talán lesznek olyanok is, akik mellett egy időre elfelejted, hogy isten vagy. De vajon képes leszel-e valaha isteneket is szeretni? – húzza végig az ujjait az arcán, hogy végül az állát megérintve az ajkára simítsa a hüvelyk ujját, mielőtt elengedné. Talán csak kínozni akarná a lány, ha szerelembe esne iránta, talán arra vágyik, hogy szeressék, és lehetőséget keres benne is? De lényegtelen, hiszen Azazel összetört szívét senki se lenne képes újra szeretetre bírni, viszont mindent megtesz azért, hogy mímelje ezt az érzést, ha erre van szükség a céljai eléréséhez.
- Nem hálok istenekkel – ingatja a fejét, majd beszáll a vízbe, és szembe fordul a lánnyal, hogy izmos karjaival megragadja, és beemelje. Lassan engedi a vízbe, és amint talajt ér a lány lába, az egyik kezével megcirógatja az arcát. – Ez csak addig tart, míg halandó vagy – mert más lesz a felállás, ha odalent lesznek mindketten. Más lesz a helyzetük. Most viszont ad egy hosszú lágy csókot a kívánatos ajkakra, majd a lány füléhez hajol.
- Nincsenek ágyasaim, - vagyis vannak, de egyiket sem használta, mert nem akarta magára felhívni a figyelmet, de mivel azzal se akarta felhívni magára a figyelmet, hogy nincsenek, ezért hát kénytelen volt úgy tenni, mintha… aztán tett arról, hogy azt higgyék, hogy olykor velük van. – Akikhez hasonlíthatnád magad – mert egyiket se használta, egyiket se unhatta így meg. És egyik se volt sose elég érdekes számára, hogy engedjen a kísértésnek.
– Tőled is távol akartam tartani magam – suttogja. – Meg is tettem volna, ha nemet mondasz, - de a lány nem mondott nemet, hanem egyenesen az ágyába sétált, még igazán kérnie se kellett rá. És persze bosszankodott volna, de ugyanakkor megnyugtató lett volna az is, hogy a lány ellenáll. Habár még nem találkozott olyan ellenállással, amit ne lehetett volna valahogy megtörni, és igyekezett volna, hogy megtörje, de… csak mert önző.
- De ha zavar, hogy az ágyasomként tartalak, akkor lehetsz a feleségem is a halandó életedben - mit számít. Ezen a helyen nem fog már magának más nőt választani. Nem marad már olyan sokáig, hogy legyen ideje másikat keresni. Egyébként se olyan fontos ez számára.

Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 25, 2017 1:33 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Pedig szívesen megtartanám. – Sóhajt. – Talán majd választok valami hasonlót… - Vonja meg a vállát. Csak talál valamilyen testet, ami eléggé hasonlít hozzá, nem?
- Azért mondják ezt… mert úgy kevesebb dologért aggódnak? – Kérdezi, hiszen ezt a helyzetet ő is ismeri. – Ami azt illeti… igazuk lehet. Tudás nélkül boldogabb lehet az ember. Egyszerűen gondolkodik, egyszerű dolgokat szeret, így egyszerűbb dolgok is teszik boldoggá. – Bólint. – De ugyanakkor… Tudás nélkül mi értelme élni? Nem leszel több, mint az állatok… hiszen ez emeli az embert a vadak fölé. – Kocogtatja meg a fejét.
- Van aki képes beszélgetni a vízzel? – Kérdezi meglepve. Persze vannak olyan istenségek, akik irányítják a vizet, de hogy beszéljen… Az azért még az ő fantáziájának is sok. De persze… talán tényleg nem lenne itt, ha nem akarná, hogy irányítsák. Mikor a férfi elhanyagolta, mikor nem látogatta, és mikor elfogytak a napi kötelességek, akkor… nem tudott magával mit kezdeni. Nem csak az unalom hajtotta, hogy a katonával beszélgessen, azt remélte talán… Mindegy is mit remélt. Mikor a férfi közelében van mindig összezavarodik. Tudja mi lenne a jó, mi a helyes, de ilyenkor valahogy a teste kezd diktálni. A szavai pedig követik, segítenek, hogy közelebb férkőzhessen, hogy érezhesse, megérinthesse…
- Szóval tudod, hogy így lesz. – Biccenti oldalra a fejét. – És ha… ügyes leszek, akkor én is láthatom majd, ahogy az emberiség egyre nagyobb tudásra tesz szert? – Persze mi az, ami elég ügyesnek számít… azon felül, hogy esetleg nem hal bele a démonok közötti csatározásokba, hogy nem választ rossz oldalt, vagy pártfogókat… Nem lesz könnyű, az ő makacs fejével egész biztosan nem.
- Igyekszem, tényleg? – Mosolyodik el. – Hát… valóban nem lenne jó, ha rám unnál. Talán akkor már nem is akarnád, hogy az istenek kiválasszanak. Szóval érdekesnek kell maradnom… nem igaz? – Vonja meg a vállát. Van más lehetősége? A férfiak olyan könnyen ráunnak dolgokra… főként nőkre, akiket már megkaptak.
- Azt hittem azért se hivatsz magadhoz, mert már megkaptad, amit akartál, és nincs is rám szükséged. – Ez egy teljesen logikus gondolat volt tőle. A férfi megkapta, és onnantól kezdve eldobhatóvá vált, nem igaz?
- Miben fogok neked segíteni? – Mire lehet a férfinak szüksége, amit más istenektől, olyanoktól aki felett áll nem kaphat meg? Miért kell ezért egy halandó?
- Ezt is úgy tudod, minthogy az emberiség okosabb lesz? – Biccenti oldalra a fejét. Most egészen olyan, mint egy kíváncsi gyermek, de hiszen… az is még. Egy fiatal gyermek, aki tapasztalni akar, de még önmagával sincs tisztában.
- A hála nem végtelen… nem tartasz attól, hogy ellened fordulok majd? – Főként, hogy még mindig a szívében él a bosszúvágy. Ez talán akkor is így lesz, ha istenné válik, csak akkor… sokkal több eszköz fog a rendelkezésére állni.
- Nem csatlakozol? – Int a víz felé, nem mintha nem a férfi medencéje lenne… De most egészen otthon érzi magát, ami persze pimaszság. Ha igent mond a férfi, akkor kiül mellé, hogy segítsen kioldani a palástot összefogó csatot.
- Sosem fogsz szeretni igaz? – Miért érdekli ez? Miért akarja, hogy a férfi legalább egy kicsit belé szeressen? Hogy kegyetlenebb legyen a bosszú? Vagy ennyire vágyik arra, hogy valaki szeresse?
- Ha istenné válok, és új testem lesz… azt is meg fogod kívánni? – Már ha olyat választ természetesen, de miért ne választana olyat? Fiatalt és szépet. Ha egyszer megteheti.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Jún. 24, 2017 4:56 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Talán még nem – persze nem hisz neki, de nem is ez a lényeg, hanem a figyelmeztetés, hogy ha megteszi, akkor olyasmi fog történni, amivel számolnia kell, ami komoly büntetéssel fog járni. És előbb-utóbb megtörténik, ha a lány más felé kacsintgat.

- Azt ne is – ingatja meg a fejét. – A tudás, amit magadévá teszel az edzések alatt, idővel sokkal hasznosabb lesz, mint a tested, amit úgyis levetsz majd halálod után – válaszol a mosolyra, miközben figyelő tekintettel követi a lány mozdulatait.
- Jól látod a helyzetet – bólint egyetértően. - Egyikünk sem kapta meg – ami azt illeti, ő például igen keveset kapott annak ellenére, hogy milyen sok mindenhez ért, mennyi mindent ismer. Senki sem rendelkezhet minden tudás felett, hiszen az a Teremtő kiváltsága.
- Önző – ingatja a fejét. Ő nem ezt mondta volna, habár egyetért abban, hogy a Mennyei Atya egy egoista pöcs. – Mondhatjuk így is – habár elég sokat szétosztott a kincsekből, melyeknek birtokában van, de mindezt csak azért, hogy ne egyedül kelljen mindent csinálnia, hogy kényelmesen hátra dőlhessen trónusán. – Tudod, egyes helyeken azt mondják, hogy boldogok azok, akik híján vannak a tudásnak, - azt nem magyarázza meg, hogy miért. Esetleg megteszi akkor, ha a lány konkrétan rákérdez.
- Miért? Ezt kérdezd a víztől – vonja meg a vállát. – De ha nem akarná, akkor nem lenne itt ebben a medencében – érinti meg újra a víz felszínét. Biztos, hogy a vízről beszélgetnek mindketten?
- Hogy gondolom? Nem – ingatja a fejét. – Ez több kósza gondolatnál, melyet az emberek szoktak produkálni, ha ötletelnek – válaszol a lánynak, és habár már-már sértő a gondolat, hogy erre gondolkodás útján jutott, de azért mégse látszik úgy, hogy nagyon a szívére vette volna azt, ahogyan a lány ötletel. Hiszen ez által fog fejlődni, a gondolatok által, melyeket Éva bűne adott nekik. – Ez tudás – pontosít, hogy a lány értse. - Hiszen elég, hogy láttam az emberiséget fejlődni. Láttam, hogyan jött létre az első ember, és figyeltem, miként tanulja meg használni a tüzet, majd az eszközöket – és egyes alkotásokban maga is részt vett. Akkoriban még az jelentette számára a legnagyobb örömöt, ha a Mennyei Atya kedvében járhatott. Már nem is emlékszik, hogy milyen érzés volt az. Már nem akar rá emlékezni.
- Nem, annyit sose – mosolyog a kijelentésre. – Azt a Teremtő nem hagyná nektek – ingatja a fejét. Hiszen az angyalainak sem hagyja, hogy így történjen. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha az angyalok is egyre több és több tudást halmozhatnának fel, de ehelyett… ahogy szükségtelenné válnak egyes tudások, úgy kopnak ki szépen lassan az angyalok ujjaiból. A Teremtő az angyalokkal bánt el a leginkább, és ezek a marhák észre se veszik, hogy milyen ostobán követik.
- Sejtem – majdnem felnevet ezekre a szavakra, de aztán figyelmét hamar leköti, hogy a lány újra mellé kerül, méghozzá egészen közel. Meglepően közel. Nem tudja, hogy hová tegye ezt a váltást. Nyilván női ravaszkodás van mögötte. Talán belátta, hogy nem jó ötlet ellenállnia, vagy csak gúnyt akar űzni belőle, egy istenből? Merészelne ilyesmit tenni a lány?
- Mikor valakinek célja van, nincs ideje unatkozni – ad kitérő választ a lánynak. Nem mondhatná, hogy minden nap, amit a földön tölt, izgalmas, hogy olykor nem fárasztja az emberek esztelensége, de nagy általánosságban tetszik neki az, hogy képesek ugyan azt a hibát ezerszer is elkövetni. Többségük annyira kiszámítható! – Egyébként is… Te igyekszel eleget megfosztani az unalomtól, nem igaz? – pillant a lány arcára.
- Ez nem is fontos. Meglesznek a céljaid, ha isten leszel. A Pokolban szenvedni sokkal rosszabb, mint erősebb isteneket szolgálni, annak reményében, hogy egyszer még erősebb leszel. És számos élvezetet találsz majd abban a létben is… idővel – teszi hozzá, mert ez nem jön majd azonnal. Először így is-úgy is kénytelen lesz szenvedni.
- Segíteni fogsz nekem a túlvilágon – cirógatja meg a kézfejét, majd belógatja a lábait a vízbe, és fölé hajol. - Látni fogod mások véget nem érő szenvedését, és hálás leszel azért, a jövőért, amit neked szánok – mondja, miközben megsimogatja a lány fejét.

Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Jún. 23, 2017 9:31 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem terveztem másokkal hálni. – Mondjuk az igazság az, hogy a férfival se, de… a teste egészen mást kíván, és ez rendkívül bosszantja. Hogy lehet az, hogy az agya, és a szíve erősen tiltakozik, miközben a teste mást sem kíván csak a másik érintését? És a kettő-egy ellen felállásban ritka az, mikor az győz, aki egyedül van, most mégis… Persze tudja, hogy minden nő keresi az erős férfit. A harcost, aki megvédi őt, és a gyermekeit. Ez így természetes, de ugyanakkor… az istenek bár erősek, de ez a férfi… ez a férfi egészen biztosan nem védené meg, ha nem fűződne hozzá érdeke, sőt… el fogja pusztítani, ha már nem okoz számára kellő izgalmat. Valamiért néha kételkedik abban, hogy tényleg az istenné válása útját akarja egyengetni, nem csupán hitegeti ilyesmivel, hogy könnyebben behódoljon.

- Pedig nem hanyagolom el az edzéseket. – Pillant fel mosolyogva. Persze ez meg is látszik rajta. A bronzos bőr alatt kényelmesen feszülnek az épülő izmok, és bár az alakja még mindig hirdeti testének rendeltetett funkcióját, a mozgás hatására sokat finomodott a felépítése. Látszik, hogy a gyors, ruganyos mozdulatok a legkedvezőbbek számára, és harcban is a kiszámíthatatlanság az elsődleges fegyvere.
- Ez úgy hangzik… mintha egyikük se kapta volna meg a világ összes tudását. – Billenti oldalra a fejét elgondolkozva, miközben helyet foglal a férfival szemben a medence másik oldalán.
- Milyen… önző is a Teremtő… - Pillant félre. – Megtartotta magának a világ összes tudását, csupán szeleteket adott… Persze az embernek még annyit se. Bár nem mondom, hogy a tanulás nem szórakoztató, de… mindig mindent elölről kezdeni… az embereknek fárasztó. – És olyan sok tudás veszik el. Ha meghal egy-egy bölcs, és valamit elfelejtett tovább adni… értékes darabokkal lesz a világ szegényebb.
- Miért vágyna arra, hogy valaki irányítsa? – Pillant a férfira meglepetten. Nem, ő egyáltalán nem vágyik arra, hogy irányítsák, mármint… Pedig olyan hasonlatos a vízhez… felfelé tör, zabolátlan de se engedelmesnek nem mondaná magát, se nem vágyik arra, hogy irányítsák. Legalábbis szereti magáról azt hinni…
- Szóval úgy gondolod az emberek egyre többet, és többet fognak tudni… - Bólint. – Szerinted elérik majd azt, hogy mindent tudjanak? Mint a Teremtő? – Elég vad elképzelés, főként, hogy a tanulást mindig kénytelenek újra kezdeni. Minden egyes lélek… így… nehéz.
- Szeretnék mindent tudni. – Jegyzi meg elgondolkodva. Miközben a férfi leül, ő mellé siklik, és megtámaszkodik a medence szélén.
- Nem unalmas néha az öröklét? – Faggatózik tovább. Úgy tűnik most ilyen teljesen csapongó témákhoz van kedve, és… igyekszik többet megtudni a férfiról. Valahol sejti, ha eleged tanul róla, rájön hol lehet a gyenge pontja, és akkor ő kerül majd fölénybe. Egyszer… de ahhoz közel kell engednie magához, és ez időnként szembe megy azzal, amit a szíve súg, hogy gyűlölnie kell… Nem érti, hogy képesek mások ezt olyan könnyedén megtenni. Színlelni, hogy szeretnek valakit, közel engedik magukhoz, hogy aztán egyetlen pillanatba sűrítve kielégítsék bosszúvágyukat és az addig leplezett gyűlöletet szabadjára engedik. Ez számára olyan nehéz…
- Attól tartok… nem tudnák mit kezdeni magammal, ha isten lennék. Oly gyakran megesik mostanság is, hogy összeolvadnak a napok. – És elillannak. Persze van elég feladata, de minden ismétlődik, minden rendszerbe van osztva, és ez nem csupán fárasztja, de untatja is. Kezével ismét megérinti a férfit, ujjaival végigsimít ezúttal a lábán. Jó hozzá érnie, ezt nem tudja megszokni ,ezt nem akarja elhinni, és elfogadni. Gyűlölnie kéne, undorodnia tőle, de nem megy. Lenyűgözi a másik teste, a különbözősége, bőrének színe, tapintása, arcának formája, a méretei...

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Jún. 23, 2017 3:24 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Hm – ráncolja a homlokát a válasz hallatán, és ennyiben hagyja a dolgot. Úgy tűnik, hogy a lány nem akarja bevallani, hogy ezzel az a szándéka, hogy bosszankodást ébresszen benne.
- Egy istent csak egy másik isten pusztíthat el – válaszolja mosolyogva, csak hogy még nehezebb dolga legyen a lánynak, miközben gyilkos szándékát tervezgeti. Őt pedig aztán kivételesen nehéz elpusztítani, hiszen túlontúl jól ért a harchoz. Persze, egy nála erősebb és gyorsabb démon a megfelelő fegyverrel a kezében, biztosan végezne vele.
- Hmmh – majdnem felnevet a kérés hatására. Még hogy ki máson állhatna? Ingatja a fejét, miközben mosolyog. Hogy lehet, hogy egyszerre bosszantja, szórakoztatja és untatja ez a kis halandó? Egy apró kis dolog a világban, amit könnyen elpusztíthatna, ő mégis belemegy a kis játékba. Persze, nyilván alapból is unatkozik, ha ilyet tesz. Ez a világ már nem elég kielégítő számára, ráadásul nagyon hiányolja a világ többi részét.

- Szóval, ezzel kivételesen nem – vonja le a konklúziót, miközben azon mosolyog, hogy csak kimondta a lány, hogy szeret borsot törni az orra alá. Viszont az cseppet sincs az ínyére, hogy olyasvalaki után kacsintgat, aki nem érdemel ilyen szépséget a közelébe. Már mint olyan szépséget nem, amit egymaga szeretne birtokolni,… míg rá nem un.
- Még – válaszol, és ez alkalommal őt tölti el jó érzéssel tudat, hogy sikerült felpiszkálnia a lányt. Máris mennyivel kellemesebben érzi magát, most, hogy egyikük kicsit bosszús. És kivételesen nem ő az! Vagyis eddig az volt, de most kicsit illanni látszik a bosszúsága.
- Hát… - vesz egy mély levegőt – azt nem tilthatom meg, hogy szerelmes legyél – pillant félre. Hiszen az érzéseket megtiltani nem lehet. Ha lehetne, biztosan nem lenne most itt. Habár tudja, azt még elnézte volna neki a Teremtő, hogy az emberek megfertőzték az érzésekkel. Talán, ha korábban visszatérhetett volna, képes lett volna elfelejteni, de… túl sok időt töltött az emberek között, távol a hozzá hasonlóktól…. Kicsit megfeledkezett arról, hogy ki is ő valójában. És habár nem tudta, hogy bűnbe esett, de a Mennyei Atya bűnné tette a tettét, annak ellenére, hogy előre nem tudta azt, hogy az lesz, ha használja a halandó asszonyok testét. De angyalnak tilos a teremtés, nem igaz?
- Viszont megbüntethetlek, ha másokkal hálsz az engedélyem nélkül – teszi hozzá ezt a mondhatni ígéretet, hogy azért érezze a másik, nem annyira jó ötlet szerelembe esni egy harcossal. Persze, tudja, hogy se engedélyt nem fog kérni, se mást nem fog tenni annak érdekében, hogy a kedvében járjon, így aztán majd egyszer csak valaki rajta kapja azon, hogy teljesen eltévelyedett. De végtére is nem az a cél, hogy némely bűnöket elkövessen? Habár a legnagyobbat már rég elkövette, szóval… Már úgysincs más út a számára, nincs feloldozás, már csak a pokol maradt. Nem enged senkit a közelébe, aki feloldozhatná a bűnei alól, és a gondolatot is messze tereli a lány fejéből. Nehogy megszökjön!

Némán figyeli, ahogy megérinti, némi meglepettség úszik át az arcán, de mivel a lány a kezét szemléli, ezért lemarad arról, hogy egy pillanatig nem érti, hogy mégis mire készül, hogy miért teszi ezt. Miért? Az előbb még úgy tűnt, hogy minél távolabb akar tőle maradni. Most pedig?
- Olyan tenyerem van, mint egy fegyverforgatónak – válaszol a lánynak. Nem pusztán a mesterségek istene, de ráadásul még harcos is, aki olyan fegyvereket ötöl ki, amelyek később az emberek háborúit szolgálják. Olykor ötleteket ad, máskor megvalósít. És rendszeresen használ is, hiszen örömmel emlékezteti magát arra, hogy hogyan kell leölni az ellenséget. - Tiéd viszont még mindig finom, mint egy virágszirom - követi tekintetével az érintést.
- Hm – szalad fel a szemöldöke ezekre a szavakra. Hirtelen nem tudja, hogy mi üthetett a lányba. Mintha pozíciót váltott volna. És ez olyannyira meglepi, hogy elkésik a válasszal is, mire kimondaná, már nincs is semmi értelme, pedig… az imént még fenyíteni akarta, és úgy látszott, hogy a lánynak nincs ellenvetése a büntetés ellen.
- Mindig a tudatában voltam – válaszol, miközben követi a vetkőző mozdulatokat tekintetével. Mi lelte, hogy ilyen hirtelen lemeztelenedne? Habár a fürdőbe hívta, mégis úgy tűnt eddig, hogy ez alkalommal egyikük sem fog ázni. - A mi teremtésünk nem tudatlan születés, mint az embereké. Úgy formált meg minket a Teremtő, hogy az első eszmélésünktől fogva képesek legyünk gondolkodni és ismerjük a tudást, amit ránk bíz - és főleg, hogy képesek legyenek mindenkor egyetérteni Vele és rajongani Őérte. Nem is érti, hogy mások hogy nem veszik észre, milyen mocskos rabságban tengődnek.
– Minden istenségnek megvan a maga képessége, - teszi hozzá, habár nem gondolja, hogy ez ne lett volna eddig is eléggé egyértelmű a lánynak. - A víz, ami valójában arra vágyik, hogy valaki irányítsa. Minél magasabbra akar jutni, közben pedig pusztít és épít. Ha szabadon engeded, zabolátlan, mégis engedelmes gyermek - lehajol, hogy megérintse a víztükröt.
– Sok mindenre képes vagyok, - pillant újra a nőre - amelyre az emberek még nem képesek, de... Idővel, ha figyelnek, ha megértik, majd ők is birtokolni fogják mindezt, - hallatszanak szavai, egy apró mosoly kíséretében, - de ahhoz még sokat kell tanulniuk – még nagyon-nagyon sokat. Habár a görögök és a rómaiak számos dolgot kaptak az ajándékaiból, még azt követően is, hogy már nem volt isten angyala. Félre hajtja a palástját, hogy kényelmesen leülhessen a medence szélére, és onnan nézi az ifjú testet, amit talán egyszer elront majd a kor. Vagy meg sem éri azt, ha egyszer túl messzire merészkedik.




Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Jún. 22, 2017 6:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem értem miért okoz bosszúságot számodra az, ha nem öltöm fel azonnal az ajándékodat, hanem mondjuk valami… különlegesebb alkalomra tartogatom. Nem is tudom. Talán valami szórakozásra. – Mert akár azt is jelenthette volna, hogy el akarja vinni valahová, ahol persze kifogástalanul kell megjelennie, hogy hirdesse milyen jó ura is van. Persze tisztában volt azzal, hogy nem ez a szándék, és igen, örül egy kicsit, hogy sikerült viszketést csalnia a másik tenyerébe. Egy kicsit talán tart attól is, hogy a férfi könnyebben elveszti az iránta való érdeklődését, ha hirtelen engedelmes kislánnyá válik, és amúgy se akar az lenni.
- Akkor úgy fogalmazok… egy isten se elpusztíthatatlan. – Kell valami módja, hogy megölhesse nem? Bármi! Jó lenne erről diskurálni néhány pappal, de az persze egész biztosan azonnal a férfi fülébe jutna. Nem lenne szerencsés nyíltan kérdezősködnie. Talán ha ide tudná csalogatni azt az istennőt, aki megkörnyékezte…
- Ki máson állhatnék? – a férfi az egyetlen, akit jelen helyzetében elérhet, és a szíve, a becsülete megtorlásért kiállt, még ha időnként meginog is határozottságában. Úgy érzi a megváltásért a bosszúra van szüksége, még ha ezért el is veszíti a halhatatlanság esélyét és örök kárhozatra ítéli saját magát.

- Nem mindennel az a célom, hogy bosszúságot okozzak neked. – Hunyja le a szemét. – Vannak dolgok, amiket a saját örömömért teszek. – Mert jól esik beszélgetnie azzal a férfival, mert kedves, odafigyel rá, és úgy tűnik az esze is tetszik neki, nem csupán a testére hajt… hajtana. Egyszerűen tetszik neki, hogyha visszafogottan is, de udvarolnak neki. És nem holmi ajándékokkal, hanem… szavakkal.
- Gondolatban sok mindent megtehet az ember. De azért, mert más férfit is vonzónak találok igazán nem illethetsz a szajha névvel. – Igyekszik higgadt maradni, hűvös, és talán kicsit távolságtartóbb, de a tekintete olyan árulkodó, hogy akár szavakba is ölthetné, hogy most legszívesebben üvöltene a férfival, hogy mégis hogy meri meggyanúsítani ilyesmivel. – Nem tettem semmit, hogy így nevezz. – Ez legalább biztos. Nem csábult el, mármint… még nem jutott eszébe csak most, hogy a férfi egyértelműen rávilágított, hogy olyasmibe keveredett, amit talán nem néz jó szemmel.
- Amúgy is. A szajha pénzt, engedményt, vagy élvezetet keres más ölében. Ha bárki mást az ágyamba engednék… - és itt kihangsúlyozza a feltételes módot, hiszen nem tette meg, és tudja, hogy jobb ha nem is teszi – akkor azt szerelemért tenném. – Mert ez az isten, legyen bármennyire is vonzó férfi, bármennyire is könnyű legyen vele elmerülni a gyönyör tengerében egyvalamit biztosan nem adhat számára. Márpedig ő szeretne szerelmes lenni, és annyira vágyik arra, hogy viszontszeressék…

- Igyekeznék elkerülni… ha érdekelne az, hogy megbüntetsz-e vagy sem. – De nem érdekli. Amúgy is a férfi nagyrészt eddig csak fenyegetőzött. Persze nem fog örülni, ha beváltja bármelyiket, de… el tudja viselni. Igen, úgy érzi elég erős ahhoz, hogy bármilyen büntetést elviseljen.
- Azt teszel, amit csak kedved tartja. – Mégis mit válaszoljon erre? Büntess meg, rossz voltam, szenvedni akarok? Nem, ilyesmit nem mondana. Nem állíthatja meg a férfit, ha az büntetni akar, de… úgy véli értelme se lenne, hiszen nem tanulna belőle. Persze arra se tud most válaszolni, hogy akkor végülis miből tanulna, mert… talán éppen semmiből. Még ingatag, még fogalma sincs akarja-e azt, amit a másik ajánlott, még annyiszor vált útirányt az elméje, hogy maga is alig képes követni. Ahogy most is arra gondol, hogy talán nem kéne tovább rontania az estét, de ugyanakkor… nem akarja, hogy úgy tűnjön megbánta, amit eddig tett, vagy mondott.
A férfihoz lép, hogy kezébe vegye annak kezét, majd tenyérrel felfelé fordítsa, és végigsimítson a tökéletes bőrön.
- Olyan tenyered van, mint a mesterembereknek. – Jegyzi meg. Erős, és talán egy kicsit érdesnek is érzi.
- Talán beszélgessünk örömtelibb témákról. Nem kéne azzal elrontani az estét, hogy azon filozofálunk büntetést érdemlek-e mert nem akarok leragadni a tökéletes ágyas szerepénél. – Engedi el a másik kezét, hogy elforduljon tőle, és a medence széléhez lépjen.
- Megtanultad megzabolázni a vizet, vagy mindig is ismerted a titkát? – Kérdezi, miközben vetkőzni kezd, hogy aztán a medencébe ereszkedhessen. Elvégre más helyeken a szolgálók hordják a vizet, ám itt magától csordogál a friss vizű patak, hogy cserélődjön a víz.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Jún. 21, 2017 10:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Nem kell ok, hogy valakinek ajándékot adjak – válaszol. Hiszen gyakorolhatja a nagylelkűséget pusztán azért, mert úri kedve úgy találja jónak. Ámbár, érdemes lenne hozzátenni, hogy ez esetben mégis volt valami mögöttes gondolat az ajándék mögött.
- Nincs szükségünk a bűntudatra – mondja, majd megvonja a vállát, mintha ez nem számítana. Pedig nagyon is számít. Hiszen, ha lenne bűntudata, már megbánta volna azt, amit tett. Ám benne nincs megbánás. Úgy gondolja, hogy alaptalan döntéssel űzték a sivatagba szenvedni.
- Hm – pillant a lányra, és válasz nélkül hagyja a kérdést. Az lenne tőle, vagy csak a második alkalom után lesz azzá? És nem volt az már eddig is? Hiszen mindenki azt gondolta róla, hogy azért halmozza el annyi mindennel, mert van közöttük valami. És van is, csak hát… Leginkább feszültség, de nem a jó értelemben.
- Azonban ezzel bosszúságot okoztál nekem, nem gondolod? – fürkészi a lány arcát kíváncsian. Mégis miért tör borsot az orra alá? Ráadásul nem is először. Mi visz arra egy embert, hogy ne tiszteljen egy istent? Még az ellenségek is tisztelni szokták egymást.
- Azért eléggé azok vagyunk – vigyorodik el. Őt például az angyalok nem is ölhetik meg, hiszen arra kárhoztatták, hogy életben maradjon. Igaz, szenvednie kellene a sivatag mélyén kősziklák alatt, de szenved ő bőven eleget a földön úgy is, hogy nem mar semmi a húsába. A létezés puszta fájdalom, melyben sose lelhet igazi boldogságra. – Főleg a hozzám hasonlók, akiket a Teremtő hozott létre – teszi hozzá, hogy azért a lány lássa, hogy vannak gyengébb és erősebb istenek is, márpedig ő az erősebbek közé tartozott… Régen, mikor még volt ereje. Most már csak a ravaszsága maradt.
- Még mindig rajtam akarsz bosszút állni? – vonja fel a szemöldökét. Nem meglepett, még ha kicsit úgy is tűnik, hiszen ez semmi újdonság nem volt számára, de… Hogy nem veri ki már ezt a fejéből ez a lány? Hiszen, már egyszer letisztázták, hogy nem ő a bizodalom vezetője. Legalábbis úgy semmiféle képen se, ahogy a lány azt talán gondolja.
- Ahm – bólint. Mindegy, csak kellemetlenséget okozzon Azazelnek? Itt lenne az ideje annak, hogy egy kicsit megbüntesse a lányt. Éppen csak annyira, hogy felfogja amúgy, hogy mennyire szerencsésnek mondhatja magát amiatt, hogy támogatja. Mások ölnének ezért a szerencséért.
- Akkor mégis miért? Csak, hogy bosszúságot okozz? – kérdez rá egyértelműen, ha már ennyire kivesézik a témát. A szavaknak ereje van, hát lássuk, milyen ereje lesz ennek a beszélgetésnek. Mit kap a végén tőle a lány?
- Szóval akkor is a közeledben van, mikor nincs feladata – összegezi. Nagyobb a baj, mint gondolta. Kénytelen lesz mindkettőjüket megbüntetni. Azt szokták mondani, hogy aki sokat markol, az keveset fog. Márpedig ez a fiú túl sokat akar markolni. Veszélyes játékot űz, hogy hagyja a lányt közeledni magához.
- Hm – bólint. Cseles a lány, elég cseles ahhoz, hogy még akár meg is engedje neki, vagy inkább ne mondjon ki tiltást a férfiakkal való beszélgetés felett. Hiszen hogyan máshogy ismerhetné meg őket? De egyáltalán meg kell őket ismernie?
- Hogy neveznéd azt a nőt, aki egyszer egyiknek, másszor másiknak akarja adni magát? – kérdez vissza a  felháborodást látva. Vagy talán fogadalmat tesz arra, hogy nem enged többé magához senkit? Egyszerűbb lenne, ha elfogadná a helyzetét. De persze ez a lány makacs… nagyon makacs.

- Ha nem felejtenéd el, igyekeznél elkerülni a büntetést – ingatja meg a fejét.
- Hát, ha így folytatod, egyiknek se fogom megengedni, hogy üzleteljen veled – vonja meg a vállát. Mondhatni, szerinte is megérett a szenvedésre a lány. Hiszen ellenkezik egy istennel! Ugyanakkor,…. Nagyon kevés halandó képes neki szórakozást nyújtani, és még nem unta meg az új játékszerét. De előbb utóbb meg fogja unni.
- Valóban nem – bólint a lánynak háttal. - Nem szükséges – nyomatékosítja egy lemondó sóhajtást követően, majd visszateszi a gyümölcsöt. Ettől a beszélgetéstől még az étvágya is elment, pedig szórakoztatónak találta volna azt, hogy elrágcsálja ezt a lédús növényt.
- Akkor mostantól ne legyek kedves hozzád? – fordul vissza, hogy a lányra pillantson. – És vegyem el mindazt, amit adtam? – tudni szeretné, hogy a lány szerint hogyan tovább.


Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Jún. 20, 2017 12:19 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Miért? Te tudsz más okot is, amiért ajándékot küldhetsz nekem? – A férfi szándékait egyértelműen csupán maga a férfi ismerheti, ő nem találja ki. Mármint… értelemszerű volt, hogy mit akar a férfi, ő pedig értelemszerűen nem engedelmeskedett.
- Sejtettem, hogy a bűntudat nem az erősségetek. – Mosolyodik el halványan. Ha az lenne, az istenek minden bizonnyal kegyesebbek lennének, de hát… véres, kemény világban élnek, mert ilyet teremtettek nekik. A bűnnek egészen más fogalmait ismerik.
- Egyszer megkaptál… ezután máris az ágyasod lennék? – Ugyan, hiszen eddig is azt hitték róla, hogy az.
- Nem vágyom arra, hogy bosszús légy. De arra se, hogy elégedettséget érezz. – Ami azt illeti… azt szeretné, ha a férfi szenvedne, bár… valószínűleg az ő ereje kevés lesz, hogy mindezt elérje. Halandóként legalábbis, tehát istené kéne válnia, de…
- Egy isten se hallhatatlan… - Jegyzi meg halkan, majd a férfira pillant, és vissza a falakra. – Még ha az eszem azt is súgja, mennyire felesleges a bosszú érzését táplálni… a szív örömmel növeli minden kis fellelhető darabkával ezt a szunnyadó várakozást. – Nem tudja elnyomni, de nem is igyekszik annyira. Az pedig, hogy a férfi tudjon ezen szándékáról részben szándékos, bár a tervét még maga sem érti.
- Nem dobtam félre. Talán lesz olyan alkalom, mikor magamra öltöm. – Elvégre szép az a ruha, csak… tudta, hogy a férfi azt várta el, hogy most viselje, és ehhez nem fűlött a foga. Aprócska ellenállás, és ettől jobban érzi magát. Úgy érzi tesz valamit azért, hogy a lelke megnyugodjon.
- Nem hiszem magamról, hogy érinthetetlen vagyok. Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy azt tehetsz meg velem, amit csak akarsz. – De nem izgatja. Bármilyen büntetést elvisel, ha ellenszegül. Ez jár a lázadóknak, nem igaz?
- Néha. Mikor az edzés nem fáraszt le eléggé, mikor a szövés nem köt le, és a gyermek pihen, vagy tanul. Van olyan idő, mikor egy kis beszélgetéssel töltöm inkább a kedvem. – Miért ne tehetné?
- Akkor szoktunk beszélgetni, mikor éppen nincs feladata. – Na jó, kicsit akkor is, mikor éppen ő vigyáz rá, de… - Nem akarok bajba sodorni senkit. – Ezért sem találkozott soha kettesben a férfival. Vagy úgy, hogy csupán egy szolgálója legyen jelen. Mindig többen voltak körülöttük, mert így volt biztonságos.
- De a szolgálóim mind lányok, és asszonyok. Mégis hogyan ismerhetném meg a férfiak gondolkodását, ha nem egy férfitól? – Márpedig Azazellel nem találkozott sose annyit… meg amúgy is. Az istenek egészen másként élik meg a világot, nem lenne hasznára.
- Igen. Első alkalommal. – És talán az egyetlennel, de ezt nem teszi hozzá. Valahol mélyen sejti, hogy amennyire az istenek imádnak birtokolni, úgy szeretője vérében fürödve ébredne, ha másvalakit is az ágyába fogadna. Amúgy is… Lehunyja a szemét és nyel egyet. Hogyan engedhetne ágyába mást azok után? Azok után, hogy az az éjjel újra és újra visszatért álmaiban, egyre élénkebben, kiemelve minden apró részletet, érintést… érzést… csókot.
- Nem vagyok a szajhád. – Jelenti ki egy határozottan gyilkos pillantással kísérve. A hangsúlya bár nem fenyegető, de kiérezhető belőle a düh, a megvetés. Szajha? Nem! Nem árulná se pénzért, se előjogokért a testét. Élvezetért pedig végképp nem.
- Tudom, hogy a cselekedeteim következményekkel járnak. Nem felejtettem el. – De amíg ezek a következmények rá vonatkoznak, addig nem tartja gondnak. Másokat még mindig szeretne megóvni saját makacssága következményeitől, de azzal is tisztában van, hogy nem mindig lesz majd így.
- A szenvedéshez pedig amúgy is hozzá kell szoknom, ha egyik isten se hajlandó engem választani. – Hiszen akkor kárhozat vár rá, ezt már megbeszélték. Talán az lenne a legjobb, ha már most lemondana a rögös útról, ha a siker csekélye esély, nem?
- Nem kértem a kedvességedet. – Nem mozdult meg, mikor a férfi hozzáért. Nem rezzent össze, csupán lehunyta a szemét, és mély levegőt vett. Túl jól emlékszik az érintésre, túl jól emlékszik az ujjak kalandozására a testén ahhoz, hogy képes legyen visszafogni magát. Pedig igyekezett eddig minden jelét elfedni annak, hogy még mindig vonzónak találja a férfit. – A kedvességed nem szükséges ahhoz, hogy eladjam a lelkem, nem igaz?

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 19, 2017 9:54 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Szóval úgy gondolod, hogy csak ebből a két okból kaphatsz ajándékot tőlem? – vonja fel a szemöldökét. - Habár, azt azért mégis érdemes tudnod, hogy a magamfajta istenek nem szoktak bűntudatot érezni. Legalábbis abban a puritán halandó értelemben, ahogy te azt elképzeled – teszi hozzá, hogy egy kis tiszta vizet töltsenek abba a bizonyos pohárba.
- Nem vagy az ágyasom? – kérdez vissza, és a szemöldöke újra az egekbe kúszik meglepettségében, de nem marad ott, hanem a fejét ingatja, miközben szelíd mosoly jelenik meg az ajkain. Mi más lenne, mint ágyas? Hiszen átadta magát neki a legutóbbi alkalommal. Ha nem ezt az utat akarta volna járni, csak másként dönt. Vagy nem?
- Hm – pillant vissza a falra. Úgy tűnik, hogy a lánynak újabb leckére lesz szüksége, mert kezdi elfelejteni, hogy hol a helye. Már van is ötlete arra, hogy mit tehetne vele, amiből valószínűleg tanulna is. Habár néha kénytelen kétségbe vonni a lány elmebeli képességeit. Talán mégis rosszul választott? Mi lehet-e mögött?
- Érdekes. Általában az emberek szeretik elégedettnek tudni az isteneket, mivelhogy félnek a haragjuktól. Te talán arra vágysz, hogy bosszús legyek? – pillant újra a lány arcára. Hiszen az istenek nem szoktak semlegesek maradni semmilyen kérdésben. Legalábbis ezek a kis földi pondrók szeretik azt hinni, hogy képesek valóban feldühíteni egy isteni lényt.
- Úgy tűnik jól ismered a bosszút – fürkészi a lányt. – Újra felcsapott benned a vágy, hogy elhullott családtagjaidért cselekedj? Ugyan szép dolog egy nemes bosszú, de esetedben teljesen hasztalan – ingatja a fejét, miközben újra csak a faragott-festet alakokra pillant, hogy felülvizsgálja a munkát, mintha már nem látta volna eddig ezeregyszer.
- Nem? Talán nem volt kevélység tőled, hogy félre dobtad az ajándékomat? – kérdezi, kíváncsian várva, hogy milyen választ kap a szavaira. – Mintha azt hinnéd, hogy érinthetetlen vagy. Pedig… - megvonja a vállát. Csak egy törékeny kis ember, akit bármelyik pillanatban eltaposhat.
- Szoktál unatkozni! – csóválja a fejét rosszallóan. Hát, ha ezt tudta volna, akkor több feladatot bíz a lányra. Rögvest áttervezi a fiú napirendjét, hogy ne tudjon a lány túl sokat unatkozni. Talán unatkozás közben jönnek ezek az őrült bosszúvágyó gondolatai, amik elnyomják az elmét.
- Annak a kellemes társaságnak feladata van, és nem az, hogy téged szórakoztasson. Bajba sodrod a kis cseverészéseddel – figyelmezteti. Mondhatni, most még csak figyelmezteti, azonban legközelebb megbünteti a harcost, amiért lazsál, ahelyett, hogy figyelemmel lenne. Majd a nyakára küldi előbb-utóbb az egyik tapasztaltabbat, aztán az majd vagy levágja… vagy nem.
- Azt gondoltam, hogy bőven elég szolgálód akad, akivel beszélgethetsz – vonja meg a vállát. Mintha erről lenne itt szó. Azonban erről szó sincs, hiszen csak azért zavarja mindez, mert úgy tűnik, hogy a lány inkább halandókra pazarolná bájait, ahelyett, hogy egy istent lakat jól vele. De jöjjön itt most egy lecke is, mely talán hasznosabb lesz, mint az eddigiek.
- És nekem adtad magad, - bólint. A lány döntött. Ezt mindketten tudják, kár is tagadni. De persze, ha eddig nem lett volna egyértelmű a számára, azonnal egyértelművé is teszi neki. – Vagy talán úgy értetted, hogy nem az ágyasom vagy, hanem a szajhám? – vonja fel a szemöldökét. Hiszen ezt az eshetőséget is felajánlotta neki korábban. Akkor még ellenállt, habár akkor még az ágyába se kívánt bújni.
- Az zavar, - hát persze, hogy az zavarja, hiszen bántja a büszkeségét, hogy másfelé kacsintgat, mikor választhatna egy istent, de ezt nem fogja neki megvallani, - hogy ennyi ideje itt vagy, és még mindig nem számolsz a következményekkel. Vagy talán szeretsz szenvedni? – kíséri figyelemmel, hogy milyen arckifejezést választ magának válaszul a lány, és milyen szavakkal válaszolnak csinos ajkai.
- Tudod – emeli fel a kezét, hogy megcirógassa a puha bőrt az állcsonton és a nyakon. - Nem érdemled meg a kedvességemet – mondja, majd ellép a lánytól, hogy hátat fordítva magához vegyen egy gyümölcsöt.

Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 19, 2017 12:04 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Mert akar valamit. Vagy bűntudata van. És mivel kötve hiszem, hogy bűntudatod lenne… - Vonja meg lassan a vállát, majd leengedi. Azt az egyet egész biztosan nem tudja elképzelni a férfiról, hogy megbánja amit vele tett, hiszen ha azt nem tette, hogy lemészárolta a családját, akkor a legutóbbit miért tenné? Amúgy is önként ment bele.
- Zavar, hogy ágyasnak néznek, igen. - Pedig eddig nem zavarta. Addig a pillanatig egyáltalán nem zavarta, mígnem valóban a férfi alá feküdt. Utána már… Mindaddig tudta, hogy amit mások hisznek róla nem igaz, de ezek után már nem maradt ilyen menedéke Ahelyett azonban, hogy önnön valóját kezdte volna utálni, azokat hibáztatta, akik nem nézik különbnek egy ágyasnál. – Nem vagyok az ágyasod. – Jelenti ki határozottan. Egy alkalom még nem teszi azzá. Túlestek valamin, ami mindkettejüket feszültté tette, de attól még nem tartozik egy olyan csoportba, akiknek a létét mindig is másodrendűnek gondolta. Az apjának nem voltak ágyasai, feleségei voltak. Legalábbis így tudta.
- Nem vágyom arra, hogy elégedett légy… bár arra se, hogy ne. – Na jó, az utóbbira talán egy kicsit vágyik. De az egészen biztosan nem az ő feladata, hogy a másikat boldoggá tegye. Ezért se öltötte magára a ruhát. Attól a férfi azt hitte volna már teljesen az övé, engedelmeskedik… pedig nem, az ellenállás mély gyökeret vert benne, még ha nem is hallgat mindig a szavára.
- A bosszúvágy… és a harag bár testvérek, mégis különböznek. – Futtatja végig ujjait a faragványokon. – A harag gyengébb… hamar elillan. – Ingatja meg a fejét. – A bosszú annál sokkal okosabb. Megbújik, lapul, számít és tervez… Kivárja a megfelelő pillanatot, mikor lecsaphat. – Ahogyan ő is teszi. Talán átgondolja még ezt az istenné válást. Lesz olyan pillanat, mikor az édes bosszú gyönyöre többet ér majd, mint a holtlét utáni kárhozat.
- Önző? – Mosolyodik el, majd felsóhajt. – Nincs senki, aki arra sarkallna, hogy ne legyek azzá. – Ingatja meg a fejét. – Pedig nem is olyan régen, még inkább másokra gondoltam, mint magamra. – De már miért éljen a népéért? Nem lehet hasznukra. Jelen formájában biztosan nem. Másért meg… a férfiért? A fiúért? Édes gyermek, akiről szívesen gondoskodik, de… Úgy tűnik már érte se áldozná fel magát szívesen.
- Kevély? – Emelkedik meg a szemöldöke. – Nem vagyok kevély. – Legalábbis nem tartja magát annak. Többre tartja magát másoknál, de hát… ez nem jelenti azt, hogy nem tudna tisztelettel bánni az emberekkel. Többre született, ennyi. Még a férfi is kiválasztotta, hát akkor miért ne lenne ez igaz?
Mint nyurga lábú őz a vadonban, úgy merevedig meg a férfi szavaira. Nem félt attól, hogy a másik fülébe jutnak ezek, valójában bele se gondolt… Csak ebben a pillanatban. Ebben a pillanatban jött rá arra, hogy amit a katonával tesz, talán… nem lesz a másik ínyére, vagy pontosabban… Azt hiheti olyasmit is tesz, ami egészen biztosan tiltott, bár…
- Kellemes társaság. – Pillant a férfira. – Felvidít, ha rossz kedvem van, szórakoztat, mikor unatkozom.
- Nem beszélgethetek mindazokkal, akik a környezetemben vannak? – Mi vinné rá? Megtetszett neki, habár ezt magának se vallja be, de… a félrepillantása árulkodó.
- Amúgy is… azt mondtad annak adom magam, akinek akarom. – Nem mintha ez szándékában állt volna. Még nem, habár egész biztosan eszébe jutott volna előbb-utóbb. A kérdés csak az, mennyire mert volna ilyesmit tenni. Arcát a hideg kőfalnak támasztja, miközben a férfi arcát szemléli.
- Tán zavar az, ha vele beszélgetek? – Ez lenne a kérdés mögött?

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 18, 2017 4:43 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Ühm, ilyesmik – bólint helyeslően, hogy jól látja a lány. – „A henyélés minden bűnnek a forrása” – teszi hozzá még ezt a félinformációt, mert egyenlőre nem akar ezzel tovább foglalkozni. Legalábbis mostanra bőven elég ennyi, hiszen nem konkrétan az egyes istenekről akart vele beszélni, hanem visszatérni a kezdetekhez. A két úthoz, melyből a lány csak az egyiket választhatja.
- Miért küld valaki ajándékokat? – kérdez vissza válasz helyett, és még a szemöldöke is felszalad, azon hogy a lány megint ilyen pimaszul mer viselkedni. Vagy talán tényleg nem tudná, hogy mi célt szolgálnak az ajándékok, pláne, ha meghívás is társul mellé? Talán jobban járt volna, ha vár egy kicsit, vagy ha korábban cselekszik… vagy van még egy ötlete arra, hogy mivel járhatott volna még jobban, de arra már gondolni sem akar. Ami volt, elmúlt. Most a jelenben kell megoldást találnia e pimaszságban.
- Zavar, hogy más ágyasokhoz vagy viszonyítva? – teszi fel kíváncsian. Azt azért valamennyire pozitívumként könyveli el, ha ez így van. Végtére is mindegyik ágyas különb akar lenni a másiknál. Habár… Ez esetben talán inkább csak a büszkeség az, ami miatt arra vágyik, hogy több legyen másoknál. De nem mind erre vágynak?
- Nem milyen? Talán nem akarod, hogy az urad elégedett legyen? – Figyeli, ahogy a lány a ruhája egyik darabját tekergeti az ujjai köré.
- Harag – pillant a kőfaragványra. Figyeli a mindent elemésztő tüzet, a hatalmas lény kezei közötti félbe tépett embereket. A harag, amely elborítja az elmét, és állatta lealacsonyíthatja az embert is. – Hozzád illő, nem gondolod? – fürkészi a falat tekintetével. Hogy azt gondolja, hogy ez elé a démon elé vethetné? Ó, nem, egyáltalán nem gondolja így. Bár ki tudja? – Emlékszem a féktelen dühre a szemedben, mikor először rám pillantottál – gondol vissza arra a nem is olyan régi emlékre, mely pár tíz év múlva már a feledés homályába fog veszni. Számára nem lesz nagy jelentősége. Legalábbis idővel… semmilyen jelentősége nem lesz. Valószínűleg csak az egyikük fog még évezredeket élni, és az nem a lány lesz, mert azért ennyi potenciált nem lát benne. És ha mégis lenne? Nos, akkor most éppen tévedett, de addigra már semmi sem fog számítani.
- Habár, ha meggondolom, a restség sem áll távol tőled – emeli a tekintetét a lányra. Hiszen nem akar az ura szolgálatában lenni… inkább csak élvezné az életet, anélkül, hogy kifizetné az árát. Szörnyen rosszul csinálja. Így nem sok hasznát fogja venni a másvilágon. – Önző vagy. Habár ezt minek is vessem a szemedre, hiszen később ebből hasznot hajthatsz, nem igaz? – mosolyodik el. Hát, persze. Az, hogy magát fontosabbnak tartja másoknál, megadja a lehetőséget arra, hogy magasra juthasson, – Ám a kevélységed nem jó tanácsadó – sétál közelebb a lányhoz, majd megáll mellette, és felpillant a falra ő is.
- Azt hallottam, hogy különösen jól kijössz az egyik katonámmal – sandít a lány felé, majd mély levegőt vesz. Itt van még ez is. Talán jobb lett volna, ha nem engedi a közelébe a harcosait. Elvégre nincs szükség arra, hogy megvédjék. - Mi visz téged arra, hogy katonákkal beszélgess? – kérdezi, miközben a lány felé fordul.

Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Jún. 16, 2017 11:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
Először csak csodálkozva pislog a férfira, mintha nem tudná mit akar a másik, és valóban… egy pillanatra teljesen el is felejti, hogy a férfi a testén kívül mást is akarhat tőle. Elvégre elvállalta, hogy kitanítja, hogy aztán az istenek közé emelkedhessen, amit… talán már nem is szeretne annyira. De inkább az, mint az örök szenvedés.
- Legyen, mondjuk ez. – Sétál el egy kicsit a férfitól távolabb eső falba vésett képhez. Ujjaival végigsimít a hideg felületen. Tetszik neki az alak kidolgozottsága, és a történet, ami körülötte készül kibontakozni.
- Miért? – Kérdez vissza, hátra fordítva a fejét. Persze nem ez az első, hogy a férfi megtagadja tőle a válaszokat, ám… most egy kicsit mást sejt a történet mögött. Nem erősködik azonban, hiszen nem akarja feldühíteni a másikat. Nincs rá oka, most a férfi nem tett ellene semmit, hát ő is kicsit kedvesebb vele. De csak egy egészen kicsit, és persze ez még nem garancia arra, hogyha a másik olyasmit tesz, ami számára nem tetsző, nem fog ellenkezni, vagy ismét dacossá válni.
- Hm… - Pillant végig a többi alakon, de végül csak találomra rábök egyre. – Akkor legyen ő. – Végülis egészen mindegy. Mindegyikről hallania érdemes.
- Szóval pontosan miért is felel? Önzőség? Cserbenhagyás? Ilyesmi? – Érdeklődik, hiszen számára nem teljesen egyértelmű, milyen nagyobb bűnök is léteznek a világban. Mármint mik azok, amiket a Teremtő követői kiemelten ismernek.
Megtorpan, majd lassan a férfi felé fordul, és hátát a falnak veti. Egy darabig eltűnődve nézi. Szóval beletalált, mármint… tudta, hogy fel kellett volna vennie, hogy a másik látni szeretné rajta a ruhát. és az ékszereket, és sejtette, hogy elégedetlen lesz, ha nem teszi meg, de… ettől talán más is lesz, mint azok, akik minden kívánságát lesik, nem igaz?
- Miért küldted nekem azokat az ajándékokat? – Hiszen ha akar magának valamit, a férfi pénzén megveheti, vagy megvetetheti, de persze… érti ő a gesztust, csak hátha a férfi maga sem gondolt bele, csupán követte a szokásokat.
- Nincs szükségem arra, hogy ajándékokat küldj nekem. – Ingatja meg lassan a fejét. – Mint bármelyik másik ágyasodnak. – Teszi hozzá kis szünet után. Nem, nem akar olyanná válni, mint a többiek, mert nem olyan. Nem azért feküdt le a férfival, mert szereti… vonzónak találja, igen, főként a mostani alakjában, ugyanakkor… csak túl akart esni ezen az egészen, és azt remélte, innentől kezdve már a férfi figyelme is más lányok felé fordul. Persze ki tudja, hányan fordultak meg az ágyában, ma estig.
- Ha felvettem volna a ruhát… olyan lennék, mint a többi ágyas, aki másra sem vágyik, csak hogy ura elégedett legyen. – Játszadozik lassan az egyik madzagjával. – De tudod, hogy nem ilyen vagyok. – És nem is lesz soha, legalábbis… nem akar ilyenné válni. Egyszer hagyta, hogy elragadják az ösztönei, de másodjára már nem engedhet a csábításnak.
- Szóval, ha ő nem volt olyan érdekes, akkor… mesélsz róla inkább? – Szúr ki egy másik alakot a faragványokon, és még hátat is fordít a férfinak. Csak reméli, hogy nem jár majd kemény büntetés az őszinteségéért.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Jún. 16, 2017 9:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Melyikről meséljek? – kérdezi hosszúra nyúló hallgatás után. Nem ilyesmire számított, de hát miért is gondolta azt, hogy bármilyen számítása bejöhet a lánnyal kapcsolatban? Számított? Inkább reménykedett. De minek is reménykedik, mikor egy éjszaka alatt nem lesz a lányból nő. Hosszú évek kellenek hozzá. Vagy legalábbis alázat. Ám úgy tűnik ez a halandó mindennek még mindig híján van.
- Nem, az nem lesz jó – ingatja meg a fejét. Nem lehet kedve bármikor bármelyikről beszélni, hiszen nincsen mindegyikkel olyan jóban. Sőt, sokan lenézik abból a tényből kifolyólag, hogy megbukott. Számosan akadnak, akik már-már undorodnak is tőle, mintha valami fertő lenne. Persze… azért számos azoknak a száma is, akik úgy gondolják, hogy nincs nagyobb képesség, mint megbuktatni egy angyalt. Ahhoz nincs fogható, még ha nem is származik belőle több hatalom. Hiszen az angyalok elsősorban az erények birtokosai, tiszták. Vagyis inkább bolondok, mert nem tapasztalhatnak meg semmilyen földi gyönyört. Nem. – Válasz másikat – biccenti oldalt a fejét, fürkészve a faragásokat.
- Hát, mit ne mondjak. Elég unalmas figurát választottál – ingatja meg a fejét kicsit. – Az ő szolgálatába azok a bűnös lelkek szegődnek első sorban, akik nem akartak segíteni a társaikon – válaszol a lány jelére, - persze nem kell feltétlenül hozzá csapódnia minden rest embernek, de ő felügyeli az alvilágban azt a területet, ahol ők szenvednek – majd némi hallgatás után meglepően gyorsan témát vált:
- Nem tetszettek az ajándékaim? – kérdezi, merthogy az eddigi tapasztalat, meg az általános illem is azt kívánja, hogy ha egy ágyas ékszert és ruhákat kap, az annak a jele, hogy szeretnék rajta látni, nem pedig az, hogy bővíteni kívánják a kincsesládája tartalmát.


Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Jún. 14, 2017 9:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
Hosszan néz a férfi után, aki eltűnik a válaszfal mögött. Hát persze, hogy itt hagyta… számított másra? Nem. A másik megkapta, amit akart, ezen is túlestek. Talán… valahol, valamikor egy pillanatra mégis azt kívánta bár szeretné… Bár olyan forrón szeretné a férfi, hogy a szenvedélyen túl is… de nem. Ez csupán ennyi, jól tudja, korábban is tudta. Volt azért értelme, hiszen megszabadult egy súlyos tehertől. Könnyebbnek érzi magát, mégis… nehezek a léptei, ahogy elhagyja a szobát, miután szótlanul visszaszerezte a ruháit a fürdőből és felöltözött.

Nem is bánta, hogy a férfi nem kereste, így a másik közelsége nem zavarta meg amúgy is kavargó gondolatait. Olyasmit tett azon az éjjelen, amit megbánt, vagy legalábbis… jobbnak érezte megbánni. Nem lett volna szabad hagynia, hogy a férfi valódi kinézete magával ragadja, hogy felszítsa az amúgy is benne munkálkodó kielégítetlen vágyakat. A férfi számára ő nem lett így más, csak egy a többi asszony közül, akiket megkaphatott. Mondhatni elvesztette a különlegességét és ez valahogy… zavarta. Mégis úgy döntött, higgadt fejjel, érdektelenül fogadja majd, ha a férfi keresi. A gyermek amúgy is lekötötte igen nagy részét a figyelmének. Talán ezért is sikerült figyelmen kívül hagynia a férfit, mikor az megjelent a tanulás idején, hiszen volt bőven mivel foglalkoznia, és elég fáradt volt ahhoz, hogy csupán egy dologra figyeljen. Egy őrével azonban mindig szívesen töltötte az időt. A melléjük kirendelt egyik harcos igen jó társaságnak bizonyult, mindig kellemesen beszélgettek, és… ami azt illeti a lány maga se vette észre, hogy flörtölget is az ifjúval. Az, hogy ez mennyire jutott gazdája fülébe pusztán szolgáin múlott, hiszen ő nem gondolt bele abba, hogy esetleg rosszat cselekedne.
Az ajándékok inkább fejtörést okoztak számára, hiszen… ezzel a férfi még inkább azt éreztette vele, hogy semmiben nem különbözik egy egyszerű ágyastól, egy tárgytól a tulajdonától, márpedig a lány képtelen volt elfogadni, hogy valaki birtokolja. Nem is vette fel sem az ékszereket, sem a ruhát, de a ’meghívást’ elfogadta. Persze kíváncsiságában akár azt is megkockáztatta volna, hogy nem megy el, de végül győzött a józan ész. Szóval lefektette a fiút, és követte a szolgát, aki legnagyobb meglepetésére hamar magára hagyta, vagy legalábbis egyáltalán nem kísérte el a szobáig. Nem teljesen értette mire fel ez a nagy titokzatoskodás, hiszen a szolgálókat szerinte bőven elegendő akkor elküldeni, ha az ágyas megérkezik. Sőt, van akinek akkor se feltétlenül szükséges.
Követi ugyan a férfit a fürdőbe, de mikor isteni mivoltával találja szembe magát, kénytelen félrepillantani. Nem hagyhatja, hogy ismét a hatása alá kerüljön… Nem akarja hagyni, hogy azt a csekély ellenállást, amit sikerült ismét felszítania magában elsöpörje a férfi valója. Sokat álmodott vele… többet, mint amennyit bevallani merne, hiszen teste még csak éppen, hogy megízlelhette a gyönyörök édes ízét, mikor úgy határozott inkább elnyomja őket. Ez sokkal könnyedebben ment, mikor a férfi nem tartózkodott a közelében.
Nem tesz semmit pusztán vár, szemlélve a falakat mert hát… úgy sejti a férfi pusztán egy dolgot akar tőle, ő azonban ezúttal nem akarja odadobni magát. A parancs az más, annak engedni fog, de addig sziklaszilárdan tartja magát.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Jún. 13, 2017 8:24 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel
18+



- Az örök ellenállásoddal – súgja vissza. Persze, minden joga meg lett volna arra, hogy magáévá tegye akkor is, ha a lány nem akarja, de másik utat választott. Szüksége van a nehezen megszerezhető bizalmára, hogy hosszú utat járhassanak együtt, és nem csak ezen az ösvényen, amin egyre beljebb igyekszik haladni. Ideje volt már ennek, hiszen annyi engedménnyel élhetett már a lány, amennyivel eddig még egy rabszolgája sem. Igaz, ennek nem csupán rabszolga-sorsa volt az oka, hanemhogy megtalálták az öccsét. Anélkül nem lett volna ennyi jó szerencsében része, de akkor is ide került volna, a férfi alá.
- Pedig… érezhetnéd… - érezheti, és élvezheti is, ahogy magáévá teszi. Vagy választhatná magának a nehezebb utat a lány, hogy tovább ellenkezik, de úgy tűnik, hogy erre az estére kezesbáránnyá lett. A csókjai egyre édesebben fogadják az ajkai kérését, és figyelme is, mintha lankadna kissé, hogy már az ellenállás szikrája is veszni látszik a szemeiből. Milyen alázatos szolga válik egyetlen pillanat alatt egy nőből, ha hozzáértő szerető a combjai között simogatja!
Nem is kell kétszer kérni, ha a kérését teljesíteni igyekszik a lány, az előre siető csípő mélyére tör hamar, hiszen ő sem rest, hiszen arra vágyik, hogy egymásban a vágyott örömöt megleljék. Közben csókkal illeti a csinos, sóhajtozó ajkakat.
Hagy egy kis pihenőt a lánynak ahogy azt kéri, egy ideig fölötte támaszkodva ködös tekintettel méregeti a pihegő arcot. De aztán hamarosan megmozdul, viszont nem azért, hogy folytassa, hogy új körbe kezdjen, hanem egy apró rövid csókot követően gyorsan lefordul róla, majd el heveredik az ágyon. Tekintetét a plafonra szegezi. Hát, ezzel is megvolnának. Hogy van az, hogy újra és újra elköveti ezt a bűnt, melyért a matérián, pontosabban a pokol fenekén landolt? Hogy van az, hogy ez képes csak egy pillanatra tényleg elfeledtetni vele a magányt, mely örök társa a létezés sötét mezején?
- Most biztos fáradtnak érzed magad… szóval… térj vissza a szobádba, ha úgy érzed eléggé kipihented magad – mondja, melyet követően felkel, hogy lassú, nyugodt léptekkel a fürdőbe sétáljon. Hogy minden döntése megfontolt? Nem, azt nem mondaná. Elég sok esetben a számítás vezérli, de olykor ő is összezavarodik.

Beletelik, míg bármilyen jelét adja annak, hogy egyáltalán emlékszik még a lányra. Akkor is inkább úgy tűnik, hogy a fiú miatt érkezik, és nem is marad sokáig. Olyan időpontot választ, mikor mindkettőjüket tanítják, hogy ne kelljen közvetlen kapcsolatba kerülnie ifjú ágyasával. Bőven elég neki egyenlőre az, hogy pusztán távolról ellenőrizheti, még mindig ugyan abban a fényében ragyog-e? Hamarosan távozik, és aznap már nem is hallani róla, csak a következőn, mikor is egy szolgájával ajándékot küldet. Ékszerek és ruhák, amolyan státusz szimbólumok, hogy nehogy letagadhassa, hogy ki a gazdája, és miféle szerepet tölt be az életében. Legalábbis erre gondolhat a nő. Persze, mi másért kapna egy magafajta ilyesmit? Hálából? Talán? De van mersze azt feltételezni, hogy az ura hálás a szolgálatáért? Nem, ezt Azazel nem gondolná róla.
Úri szeszélyében még aznap, még aznap estére magához hívatja. Várhatott volna még ezzel egy napot vagy talán kettőt is, hogy hatást érjen el, de nem lehet, ha türelmetlen. A szolgálóit már az előtt elküldi, hogy egyáltalán a nő a lakhelye közelébe érne, sőt ha jön, akkor a szolga, aki korábban erre kísérte, már a folyosó elején elmarad, hiszen nincs engedélye tovább jönni.
Amikor pedig megérkezik, hogy idegességét leplezze, hátat fordít a lánynak, és a fürdőbe indul. Addig, míg utoléri, van ideje levetni a viselt álcáját, hogy aztán teljes magasztosságában – már amennyire egy hozzá hasonló bukott képes magasztos lenni – álljon előtte egyenes háttal.



Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Jún. 06, 2017 12:18 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Kíméletlen? Mégis mivel? Mivel kínozhattalak én… téged? – Suttogja, igyekezvén elterelni gondolatait az elkerülhetetlenről. Ujjai mégis kapaszkodnak az ágyban, mintha menedéket nyújtana a puha felület. Ó hát persze, sokáig kellette magát, de… mégis mi akadályozta meg a férfit abban, hogy erőszakot vegyen rajta? Az ég világon semmi. Saját magának köszönheti, hogy eddig várt, és… ami azt illeti a lány most úgy érzi mindegy lett volna, hogy önként mond igen, vagy kényszerítik. Persze ki tudja... Talán jobb is, hogy nem tudja, hiszen így csupán magát hibáztathatja, amiért végül engedett.
- Nem azt mondtam, hogy annak érzem magam… - Mosolyodik el egy pillanatra, ám a következőben inkább ismét fájdalom ül ki az arcára, kicsit előre is görnyed. A ritmus azonban változni kezd, és még ideje sincs felocsúdni, máris a hátán fekszik, a férfi pedig fölé hajol. Nem érti ő-szeszélyességébe mi ütött, hogy érintése, csókja miért vált hirtelen vad akaratból kedves gyengédségbe. Azt persze nem állítaná, hogy nem ez számára a tetszetősebb, sőt… lágyuló tekintete, ahogy átkarolja a férfi testét, és kezeivel könnyed köröket ír a hátára, ahogy belefeledkezik egy-egy csókjába mind árulkodó jel, hogy mennyivel jobban kedveli a változást. Nem is érti, a férfi ezúttal miért várakozik, csodálkozva fogadja a kérést is, ám nem mond nemet. Ilyen ajánlatra, ilyen ígéretre egyáltalán nem mondhat nemet.
- Gyere… telíts el… - Erősíti meg szavakkal is, miközben combjait hívogatóan a férfi köré fonja. A csípője előre siet, habár ha a kezére is szüksége van, kicsit enged a szoros ölelésen, miközben ismét az ajkakat keresi. Nem könnyű még, főként így első alkalommal, hogy megtalálja mi is az, ami számára is élvezetes, ám szerencsére a férfi tapasztalata az ő segítségére is van, hiszen amint sóhajai telítődni kezdenek az élvezet hangjaival, már könnyebben egymásra talál a mozgásuk.
Az első hullám még gyengén fut végig a testén, ám az utána következők már elemi erővel árasztják el. A teste megfeszül, ágyékát szorosan a másikéhoz préseli az ösztön, miközben fejét hátravetve szinte sikolyként tör elő ajkai közül a gyönyör. Hogy aztán pihegve ernyedjen el mindaddig, amíg a férfi újra nem mozdul, mert akkor megismétlődik újra az áradás, a mindent elsöprő érzés, melynél csodásabbat még nem tapasztalt.
- Ne… ne mozdulj… egy kicsikét… - Kér, szinte könyörög, hogy a férfi kegyelmezzen, hogy legyen egy rövidke idő, amíg összeszedi magát. Ujjaival gyengéden cirógatja az ajkakat, míg másik keze a férfi mellkasára csúszik. Tekintete ködös, tompa fényű a mámortól.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 05, 2017 11:12 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel
18+


- Erről beszélek. A szabad akarat nem létezik. Hazugság – válaszol mosolyogva. Csak, hogy megértette, micsoda átkot szórt az emberek nyakába gonosz Teremtőjük, hogy valójában a döntés sosem lesz az övék. A választás persze… de feloldozást kevesen nyernek. ÉS ha nyerhetnek is, akkor se fogja ezt a lányban megerősíteni, hiszen nem azért van itt, hogy a mennyországba juttassa a lelkeket.
- Tudást, – válaszol.
- Nem – ingatja a fejét. – Sose kellett ebbe belegondolnom – illetve egyszer… egyszer belegondolt, hogy milyen lenne, ha elveszítené a fejét, úgy véglegesen, de erről nem szeretne a lánnyal beszélgetni. Ahogy sok más ellene felhasználható dologról sem.

- Igen… kíméletlen voltál – súgja, miközben vágytól elnehezült lélegzettel újra belekóstol a lány édes nyakába. Kígyója fejét újra és újra a hívogató bejáratnak dörzsöli, de nem vár sokáig, hiszen már így is bőven eleget várt arra, hogy végre belekóstoljon. Mennyi ideje is, hogy megvette? Pedig nem szokta ilyen sokáig húzni, hogy elvegye a jussát. Habár nem is szokott különös figyelmet szentelni a rabszolgáinak. Nem mindegyik különleges.
- Ettől érzed magad az enyémnek? – kever alá, majd mélyen bevág, hogy érezze mennyire a magáénak akarja. Ám a következő pillanatban lassítani kezd, a nyakába csókol, majd finoman visszadönti az ágyra. Végig simít a hátán, mielőtt eltávolodna tőle. Hátára fordítja a nőt, majd újra a lábai közé térdel, miközben fölé hajol. Szemeibe néz, mielőtt az ajkait az ajkaira tapasztaná. Ahelyett, hogy ajtóstól rontana a házba, kifejezetten kedvessé válnak az érintései. Lágyan cirógatja a combokat, türelmesen várva, hogy beengedjék, habár ahhoz elég türelmetlenül, hogy olykor-olykor a barlang bejáratát simogassa.
- Fogadj magadba – kéri suttogva, míg az orrát az arc pihe bőrén futtatja, és ha az ifjú nő újra csak kéretné magát magát, akkor megint csak kéri, habár eközben igyekszik testét a testnek dörgölve rávenni egy igenre.
Ez alkalommal lassan hatol előre, figyeli az alatta heverő test rezdüléseit: Mi az, amivel a kedvére tehetne? Elvégre mindketten megérdemelik, hogy jól érezzék magukat, hogy élvezzék egymás forró közelségét. Igyekszik megtalálni a tempót, ami mindkettőjüket a fellegek irányába terelhet. Sóhajtások közepette újra és újra visszatér az ajkakhoz, hogy csókokkal borítsa, majd elkóborol a nyakon, hogy számos jelent rajzoljon a rezes bőrre. Ez a nő az övé, és az övé lesz annak haláláig, mert így kívánja. Így kívánja most, hogy megtapasztalják együtt a beteljesülést, ezt a valóban isteni élményt, mely képes a földhöz szögezni egy angyalt.

Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 05, 2017 7:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Minek kaptunk szabad akaratot, ha mindegy, mit cselekszünk? – Sóhajt fel a lány. De tényleg minek? ha nincs más út, csak a pokol, vagy egy isten szolgálata, akkor nem sok értelme van az egésznek. Egyszerűen be is oszthatnák őket már az elején, nincs is értelme leélni ezt a földi létet, ha a túlvilágon nem változtathatnak.
- Többet akartunk a tökéletes helynél? Mit akarhattunk még? – Persze maga a legjobb példa, mit is akarhatott még az emberiség. A kíváncsiság olyan erős gyökeret vert benne, a tudás kiolthatatlan szomjúságot okoz. Ez vezette rá z elsőket is, hogy megízleljék a tudás gyümölcsét.
- És még nem is gondoltál bele, milyen elveszíteni a sajátod? – Persze halhatatlanként ezt elég nehéz lehet megéli, de mégis… csak volt olyan pillanat a másik életében, amikor szembenézett azzal, hogy el kell hagynia a testét.

Nem mondhatja el magáról, hogy még sosem élvezte a csók gyönyörét, de a férfi viszonzása minden képzeletét felülmúlja. Talán a hosszú várakozás, talán a másik iránt feltámadt vonzalma teszi, de abban a pillanatban, ahogy ajkai a másikét érintik minden addigi ellenkezése egy pillanat alatt füstté válik. Gondolatai közé nem férkőzhet más, csak a csodás, idegen vonásokkal megáldott férfi teste, az érintése, az édeskés illata.
A test azonban egy pillanat alatt távol kerül tőle, miközben ő az ágyon landol. a lélegzete is bennakad, és a korábbi mámoros érzés helyét elfoglalja a félelem. Mégsem menekül, inkább engedelmesen a hasára fordul a parancsra. Vannak dolgok, amiket abban a pillanatban megbánunk, hogy megtesszük, és ő most éppen így érez, ahogy csupán szeme sarkából mer hátralesni a fölé tornyosuló férfira. Lehunyja a szemét, megpróbálva elengedni magát, hagyja, hogy a másik közelsége szép lassan ismét a hatalmába kerítse. Jól emlékszik még anyja mit mondott nővéreinek a nászéj előtt. Nem a férfi dolga, hogy gyönyört adjon, a nőnek, főként az első alkalommal, saját magának kell keresnie az élvezetet. Lehetőleg még mielőtt a férfi megtalálja sajátját, mert akkor aztán vége… Szerencsére a teste jobban tudja, mit kell tennie, mint megriadt elméje, így a férfi könnyed útja biztosítva van.
- Miért? Én talán kíméletlen voltam veled? – Kérdezi, bár nem igazán érti a férfi mire gondolhat. Lélegzete meg-megakadt, ahogy közeledni érzi a bejárathoz az ágaskodó kígyót. Tényleg ezt akarta? Odadobni magát fogva tartójának? A férfinak, akit gyűlölnie kéne? De már nincs visszaút, és ahogy a másik előretör, ajkait önkéntelenül is elhagyja fájdalmas nyögésként lemondása. Már mindegy, hiszen már döntött. Az izmai szorosan zárják körül a másikat, mintha ódzkodna attól is, hogy beljebb hatoljon, de attól is, hogy elhagyja a még sosem járt utat.
Megpihen a roham után a férfi ölében, hátát a mellkasának döntve piheg még egy keveset, majd kezével a másik hajába túr, miközben lassan mozogni kezd. Hallgat az anyja tanácsára, bár olyan furcsának érzi ezt az egészet. Valaki mást fogadni a testében… és nem csupán egy egyszerű halandót, de egyenesen egy istent! Az érzés azonban ugyanolyan idegen számára, idő kell, míg megszokja, így csípője is csupán tétován, aprókat moccan, ahogy keresi a számára kellemes helyzetet.
- Most már tényleg elmondhatod magadról, hogy a tiéd vagyok. – Súgja a férfinak, hiszen mindeddig csupán látszatra volt ágyasa. Ám a mai estétől kezdve ő is belépett a nők hosszú sorába, akik Azazel ágyában megfordulhattak.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 05, 2017 4:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel
18+


- Felfoghatjuk így is – bólint, majd a fejét ingatja, miközben elnézően mosolyog. – És a lelked szenvedni fog halálod után, ha nem adod egy isten szolgálatába – teszi hozzá, hogy ezzel magyarázza, mennyire is nem létezik az a bizonyos szabad akarat. Ki választaná a véget nem érő szenvedést, ha választhat mást is? Igaz, mások lelke árán, de választhat.
- Jobb, - ezzel egyetért. - De ritkán lehet tudni – helyesel. Hiszen honnan tudhatná egy ember előre, hogy melyik a következő lépés, melyet, ha megtesz, akkor jól jár? Ha ezek az egyszerű halandók mindent tudnának előre, könnyen lehet, hogy nem vétenének többé hibákat, amik a pokolba kárhoznák őket.
- Azért, mert többet akartatok – válaszol az újabb kérdésre. Az emberek többet akartak annál, mint amennyit megérdemeltek, és az lett a következménye, hogy nem jutott nekik ki több az édenkertből.
- Fogalmam sincs – ingatja a fejét. Valóban, nem tudja, hogy milyen érzés lehet ez az egész a lány számára, de neki nem is kell tudnia róla, elég, hogy tudja, milyen változáson kell átesnie egy embernek. – Még nem próbáltam mások bőrébe bújni – és ami azt illeti, nem is lenne képes rá.

Az egyik kancsóból vizet tölt magának, majd iszik pár kortyot, mintha mi sem lenne természetesebb, miközben arra vár, hogy a másik döntést hozzon. Közben fülel a fürdőből érkező apró neszekre. A türelmetlenség kiszárítja a torkát, így hát kénytelen még egy kortyot inni, mielőtt a lány belépne. Majdnem felteszi a kérdést: Mégis hogyan döntött, de a határozott léptek, melyek felé irányítják a gyönyör testet, egyértelművé teszik a helyzetet.
Lehajol, hogy a formás ajkakat a sajátjai közé vegye, miközben nagyot sóhajt, mintha egy hegy méretű kő esett volna le a mellkasáról. A hetek óta tartó türelmetlenség helyét hamar átveszi a beteljesülésre vágyó feszültség, mely mozgásra sarkallja a testét. Ölelő karjaiba fogja a lányt, miközben hosszan csodálja a száját, míg végül az ágyra löki.
- Fordulj hasra – parancsol rá, miközben a palástjáért nyúl, hogy leoldja a válláról. A ruhadarab a földre hullik, melyet az ágyékkötője követ, hogy aztán sietve a lány fölé térdeljen.
- Mióta várok erre – simít végig a lábain, és hamar széttárja a combokat, hogy közéjük férjen, majd ujjai felfutnak a lány hátára, hogy félre simítsa a hosszú tincseket, szabaddá téve a nyaka egyik oldalát. Fölé hajol, és vállon csókolja, miközben újra megmarkolja a fenekét, majd tovább halad lefelé, az orrával cirógatva a hát finom bőrét, végül megragadja a csípőjénél, és felhúzza.
- Mennyire legyek kíméletes veled? – kérdezi a bőrére suttogva, miközben a férfiasságára fog, hogy irányítása alá vonja az eseményeket. – Amennyire te voltál velem? – ad csókot a vállára, miközben a barlang bejáratára rajzol, néha végig csúsztatva fejét a has felé vezető keskeny ösvényen, hogy aztán az egyik visszatérés alkalmával behatoljon. Elégedett nyögést hallat, melyet két-három lökés követ, melyek mindegyikével egyre mélyebbre küzdi magát a forró testben. Az utolsónál felülteti a lányt, majd újra a nyakába csókol.

Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Jún. 05, 2017 12:13 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- A lelkem, még az enyém. – Mert birtokolhat a férfi bármi mást, afelett még nem vette át az irányítást. Képtelen rá… legalábbis ezzel nyugtatja magát. A gondolatai, az érzései, a lelke még a sajátja.
- Azért néha jobb tudni, melyik lépés igazán hiba, és melyik csupán kitérő. – Mosolyogja meg a másik felajánlását. Persze, majd szól ha eljön az idő, de attól még foglalkoztathatja ez a lányt.
- Miért kerültünk ki onnan? – Kérdezősködik tovább a történetről, amit nem ismer. Ha olyan csodás volt ott… akkor miért kellett elmenniük? Talán abban a boldogságban nem buktak volna el, akkor talán nem okoztak volna csalódást a Teremtőnek.
- Szóval nem panaszkodsz. – Miért is tenné? Megkaphat mindent, nem igaz? Étel, ital bőséggel áll a rendelkezésére, a szolgálók minden parancsát lesik, nőt olyat és annyit kaphat, amilyet és amennyit megkíván. Az emberek elhalmozzák mindennel, ő mégis… lenézően bánik velük, és néha bizony kegyetlenül. Mert nem kegyetlenség így felhasználni az erejét, a katonáit arra, hogy érdektelen emberi ügyekbe avatkozzon? Nem érti, de… most nem is akarja felbosszantani azzal a másikat, hogy felhozza az őt ért sérelmeket. Ez nem az az idő, és az ő gondolatai sem tiszták.
- Nem olyan egyszerű… lemondani a testről, amelybe születtem. Te is büszke vagy, hogy a sajátod. – Próbálja megértetni a másikkal a problémáját. – Mégis mit éreznél, ha le kellene mondanod arról, ami most van, és választani egy halandót… nem pusztán álcaként. – Pillant a maszk felé röviden.
Először csupán a suttogás akasztja meg lélegzetét, ám később már a döbbenet szorítja össze a torkát a hallottak miatt. Hitetlen tekintettel figyeli a távolodó férfit, hogy aztán jelenlétének nehéz erejétől megszabadulva remegő térdeivel a földre rogyjon. Igyekszik összeszedni kavargó gondolatait, erőt gyűjteni remegő testébe. Nem érti mi történt, hogy a férfi miért… változtatott ismét a szabályokon, mikor látszólag éppen elfogadni készült őket. Felkel, a medencéhez térdel és a hűs vízzel megmossa az arcát. Kell némi felfrissülés, amitől magához térhet. Mi értelme most meghátrálnia? Agyának tekervényei erősen dolgoznak, hogy valami döntés szülessen a káoszból, hogy valami értelmes magyarázattá, érthető szavakká álljanak össze az összezavart érzelmek.
Van értelme mást választania? Van értelme most visszatérnie a szobájába, hogy olyan férfi után nézzen, aki a szívét is meghódíthatja? Van értelme még tovább óvnia ezt a testet, ha tudja, hogy később úgyis meg kell válnia tőle? Nem telnének-e álomtalanul az éjjek arra gondolva, milyen lett volna, ha megteszi? Hogy milyen lehet egy istennel? Túl jól ismeri magát ahhoz, hogy ezekre ne tudja a választ. És ha már az elhatározás testet öltött, akkor… csupán a bátorság kell a tettekhez. De fel kell készülnie vajon ezek után arra, hogy esetleg hoppon marad? Fel. Mert az úr szeszélyessége most is megmutatta magát, ki tudja… talán, ha ő cselekszik is, a végén mégsem lesz az egészből semmi. Talán az lenne a legjobb. Végül ismét járásra bírja lábait, követve a férfi nyomát vissza a szobájába. Nem öltözött fel, tehát egyértelmű lehet a másik számára, hogy maradni készül. Kicsi az esélye, hogy így sétálna végig a folyosókon.
A férfihoz lép, ám lábujjhegyre állva még így is csupán az állát érinteheti ajkaival, ha amaz le nem hajol hozzá. Mindeközben tenyereivel a mellkasának, támaszkodik, felső testével is hozzásimul. Hát kell még mást mondania a férfinak? Vagy elég csupán ennyi, hogy szándéka tisztává válljon a másik előtt.

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 04, 2017 10:42 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Ixchel
& Azazel


- Most van bármi, amire azt mondhatod, hogy a tiéd? – vonja fel a szemöldökét. – Volt valaha bármi is, amit a sajátodnak mondhattál? – hümmög is egyet a kérdése mellé, majd a választ sem várva válaszol saját magának:
- Míg gyermek voltál, az apádé voltál, amint nő lettél, egy isten szolgái közé adtak,.. az sem szabadság. A szabadság… A szabadság csak illúzió – mered komolyan a másikra, hogy ezzel is nyomatékot adjon a szavaknak.
- Mindig a választásodon fog múlni, hogy hogyan alakul a jövő, csak több időd lesz korrigálni egy-egy hibát. Már, ha a hiba nem végzetes – mint például esetében, mikor egyáltalán nincs lehetőség arra, hogy bocsánatért esedezzen. Lévén nem is hibázott… egyszerűen… a Mennyei Atya a kutyák elé vetette, hogy darabokra tépjék. ÉS ő még mindig nem érti, hogy miért volt hiba, amit tettek. – De még ne foglalkozz ezzel – ingatja meg a fejét. – Időben szólni fogok, ha időszerű lesz – és majd meglátják, hogy sorban állnak-e érte a démonok, vagy alig fog valakinek kelleni. Akármi lehetséges. És mindenkinek szüksége van újabb és újabb lelkekre, hogy mind hatalmasabb legyen.
- Az Éden egy állapot az emberiség létezésében. Olyasmi, mint az istenek tökéletessége, csak sokkal kevesebb tudással jár – teszi hozzá, hogy azért van különbség egyik és másik között. – Próbáld meg elképzelni a számodra legtökéletesebb helyet, próbáld meg érezni az érzést, milyen lenne, ha ott lehetnél… na, az a jó érzés, amit te ott megtapasztalnál, hozzá se mérhető ahhoz, amit az Édenben érezhettél volna… De az már nem létezik – legalábbis az ember számára nem. – A néped már nem ismeri az Édent – ingatja meg a fejét. Mert hát miért is ismernék? Mi hasznuk származott volna abból, ha tudnak róla? Semmi, tehát teljesen felesleges is lett volna ezt elmondani nekik. A lánynak azonban baja nem származhat ebből a tudásból. Igaz, előnye se nagyon.
- Igen, - bólint. – Kedveltelek titeket. Ezért is választott a Teremtő arra, hogy a földre jöjjek – no meg persze azért, mert ismerete a mesterségeket, amiket megtaníthatott a halandóknak. Csak, hát… Több alkalommal is hibát vétett. Az egyiket még elnézte neki Isten, illetve az nem is igazán az ő hibája volt, hanem az emberi gyarlóságé, ám a második hibát… amit ő nem is tart annak, már tényleg ő vétette.
- Igen, de nem mindig szerettem tanítani – bólint. Volt időszak, mikor gyűlölte az embereket. Habár ez elég rövid ideig tartott. – És nem csak tanítani szeretek – de most éppen ez a fő profilja, mióta itt ezen a kontinensen terelgetik az embereket.
- Hibát követtem el, és ez lett a következménye – válaszol a tömören, majd gyorsan mosolyogva hozzáteszi, hogy:
- De nem panaszkodom, hiszen nagyon jól érezem magam a bőrömben – és úgy egyébként a világban a sok megrontható halandó között, miközben beint istennek minden egyes nap, mikor újabb és újabb fejek hullanak a porba. Szaporodnak a fejek, sokasodnak a testek az Ő boldogságára.
- Mindenkinek szüksége van célokra – válaszol a lány kérdésére, miközben azon mosolyog, hogy mennyire lesokkolta, hogy mozdulni se bír, pedig ha menekülne… ha menekülne, még hagyná, hogy tovább tartson a játszadozás, és aztán a végén kíméletlenül elvenné tőle, azt, ami megilleti.
- Miért ne használhatnád később? – kérdezi vissza, nem gondolva a halált követő időre. Vagyis mégis. – A halálod után már nem fog kelleni – lesz majd másik, szerez majd magának másikat, amelyikkel azt tesz, amit csak akar, amennyire csak nem bánja, hogy a halandó lélek szenved az elnyomástól. Egy idő után meg már egyáltalán nem fog a kis lélekkel odabenn foglalkozni.
- El – bólint az arcot fürkészve sötét szemeivel. – A test csak egy eszköz, melyet levetsz a halál által – ismételi magát újra, csak más szavakkal élve. Közben némi türelmetlenség fogja el, amint a folytatást várja. – Sok mindent megtapasztalhatsz még az életben – bólint. Hiszen nem holnap, de nem is holnap után fog meghalni.
- Igen, ezt tettem – bólint. Emlékszik még arra, hogy mit mondott, nagyon is jól emlékszik, hiszen meghatározó volt az eddigi időszakban. Közelebb hajol a lányhoz. – Most pedig megengedem – suttogja a fülébe – hogy azzal hálj, akivel csak szeretnél – húzódik el tőle, hogy aztán hátra lépjen. Megfordul, hogy kimenjen a fürdőből a lakrészébe. Természetesen kíváncsian várja, hogy milyen folytatás következik ez után, mert amennyire a lányt ismeri, elképzelhetőnek tartja azt is, hogy őrültséget kövessen el. Például, hogy kivonuljon a szobából, aztán valaki mást keressen.


Music: Nincs


Inanna
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
110
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

☩ Rang :
Főbűn - Bujaság
☩ Play by :
Olivia Wilde
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 04, 2017 9:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Azazel & Ixchel
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- A lélek másé lesz… a test másé lesz… az akaratot más irányítja. Hát marad bármi, amire azt mondhatom majd, hogy az enyém? – Sóhajt fel. Mégis mi marad belőle? Az emlékek? Azokkal mit fog érni? A lelke felett más uralkodik majd, ő egy másik testet kell, hogy használjon, és egy ismeretlen célért fog küzdeni… Mégis mi marad belőle, ha azt az utat választja? És mi marad, ha a másikat? Az örök szenvedés…
- Szóval van esély, hogy a választásomon múlik, hogyan alakul a jövő. - Ezzel együtt tud létezni, igen. – De persze a többi… egyáltalán nem tőlem függ. – Hanem attól, melyik isten veti majd rá a szemét. És hogy hogyan lesz képes teljesíteni. Vajon hányan emelkednek magasra, és hányan buknak el ezen az úton? Valószínűleg az utóbbiak jóval többen vannak.
- Éden? Az mi? – Kérdez rá, hiszen nem hallottam ég a szót, és az ő mondáik szerint az emberiség egy percig sem létezett abban az idilli környezetben, amire az angyalok vigyáznak.
- Szóval… lényegében kedveltél minket? – Ezt valahogy most nehezen tudja elképzelni, mert hát… a férfi olyanokat tett, amik nem arról tanuskodtak, hogy olyan hihetetlenül szeretné az embereket. Valami megváltozott. De szó volt valami büntetésről is, ha emlékei nem csalnak, egy korábbi alkalommal.
- Szóval nagyon régóta… szeretsz tanítani… - Akadozik a lélegzete, de igyekszik tartani magát. Kár, hogy a teste közben nagyon is árulkodó. Ahogy combjait összeszorítja, ahogy a bőrén égnek merednek az apró kis pihék és végigfut rajta a libabőr. Pedig egész biztosan nincs hideg.
- De valami történt… hogy a bátyád szolgálatába álltál… mi történt? – Kérdez vissza a lány.
- Ok? Kell számára egy ok, hogy létezzen? – Miért kéne… egy mindenre képes lénynek ok, hogy létezzen? Ez már túl magas számára, ilyen mélységekben még nem képes gondolkodni, bár nem csak ez zavarja össze, hanem a gyengéd érintések is. azok sokkal inkább. Legszívesebben menekülne, de a lábai nem mozdulnak, és a keze sem hagyja el a férfi bőrét. Ahhoz túl jóleső érzés számára.
- Mit ér ez a kegy, ha később úgyse használhatom? – Hiszen ezt is fel kell adnia. Muszáj lesz. Az örökké tartó kárhozat túl félelmetes még számára. Mit ne adjanak az istenek, a halál is. Szeret élni, létezni, még ha jelen helyzetében több a gondja, mint amit szeretne. Végre sikerül rávennie magát, hogy elfordítsa a fejét, de még ez is nagy nehézséget okoz. Dühös magára, amiért ilyen könnyedén a fölébe kerekedett a férfi. Hogy lehet, hogy egy másik kinézet annyira lenyűgözi, hogy sutba dobja minden ellenérvét? Persze tudja… hogy a büszke jaguár is erős társat keres, olyan hímet, aki képes őt legyűrni, és ez… most leplezetlenül sugárzik a másikból.
- El fogom veszíteni a testem… - Tér vissza a beszélgetés elejéhez, miközben tekintetét ismét a férfira emeli. Vagy két fejjel alacsonyabb nála, így aztán nagyon igyekeznie kell, hogy a másik arcát nézhesse. – Vannak azonban dolgok, amiket… még ezzel a testtel szeretnék megtapasztalni. – Ez teljesen logikus nem? Úgy tűnik elméje is kezd engedni a test által sugallt dolgoknak, keresi a magyarázatot, hogy miért mondhasson igent mindarra, amit eddig hevesen ellenzett.
- De persze… megtiltottad, hogy ezt mással tehessem meg. – Ami a férfi számára logikus, számára korlát, de ugyanakkor… ha nincs más, akkor… miért ellenkezzen? Ha egy út van, akkor csak azt az egy utat választhatja.
Elhallgat, mert nem tudja hogyan folytathatná. Mégis mit mondjon? Legyen vele kedves? Gyengéd? Ugyan! A férfi bárkit megkaphat! Ezt már nem egyszer mondta el, gyönyört bárhonnan kaphat, miért lenne számára pont ő különleges? Csak egy újabb lány, akit az ágyába vihet. Meg aztán... azt mondta nincs se asszonya, se gyermeke... mégis mi történt azokkal a nőkkel, akik megfogantak tőle? Vagy talán... nem is lehet gyermeke? Igen, az végülis... logikus lenne. Ezért nem teremtett isteneket, míg a fivére igen.

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: