☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása

Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Hétf. Jún. 26, 2017 10:05 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Szóval… ha a harcosoddá akartam volna válni, nem zaklattál volna állandóan? – Emelkedik meg a szemöldöke. Nem, ezt azért nem tudja elhinni. A férfi az első pillanattól kezdve meg akarta kaparintani, így úgy intézte, hogy ne legyen más választása.
- Szóval mindenki másképp választ, de te mindegyiktől különbözöl. – Lehetséges lenne ez? Nem, de mindegy is. Egy kis nagyzolás az istenek esetében is belefér, nem igaz?
- Nem. Nem kielégítő a válasz. – Csóválja meg lassan a fejét.
- Én? Nem, nem… nem erre vonatkozott a kérdés, csupán… kíváncsiság… - Méghogy ő azt akarná, hogy a férfi beleszeressen… Mármint… akarhatná, ha éppen a bosszú járna a fejében, ha éppen arra gondolna mekkora fájdalmat érezhetne, ha az árulná el, akit szeret… De nem akar erre gondolni, ahogy arra se, hogy talán egészen másért akarja, hogy a férfi szeresse. Amíg halandó amúgy se lesz esélye megtapasztalni azt, milyen ha szeretik, hiszen a férfi nem hagyná… nem fogja hagyni.
- Nem akarok senkit bajba sodorni. – Hunyja le a szemét, és kicsit lehatja a fejét. Olyan jó lenne, ha nem így alakul… de ha a harcot választja… akkor azért nem szerethetne mást. Nem adhatná oda magát egy férfinak se, hiszen meglenne a kockázata, hogy gyermeke fogan, márpedig mit lehet egy terhes nővel a csatatéren kezdeni? Semmit.
- Nem tudom. Csak kicsit elszomorít. – És nem szeretne belegondolni abba, hogy miért. Tekintve, hogy nem akarja, hogy a férfi szeresse… - Talán azért… mert azért jól esik a nőknek, ha kívánatosnak tartják őket. – És akkor egész biztosan megnyugodna, hogy megfelelő testet választott magának.
- Miért nem? – Emelkedik meg a szemöldöke meglepetésében. – Megannyi gyönyörű ágyas vár rád… de te mégsem hálsz velük. – Biccenti oldalra a fejét. Nem érti a férfi miért nem használja ki a lehetőséget. Minden hímnemű egyed megtenné, ebben egészen biztos. És az eddig tapasztaltak alapján nem gondolja, hogy a másik esetleg nem kedveli a nőket…
- Nem? Akkor talán… megmutathatnád, milyen az, ha valóban ostromolsz valakit. – Hiszen ő annak érezte, az állandó célozgatások, az, hogy a téma valahogy mindig elterelődött…
- Szóval úgy gondolod, nem lennék képes ellenállni a vonzásodnak? – Érinti meg gyengéden a férfi ajkait. Ó hát persze, hogy nem… ő tudjam agáról mennyire nem képes ellenállni neki, ezért is örült, hogy a férfi kicsit távol maradt. De most, hogy itt vannak, most, hogy rézi az érintését a bőrén úgy érzi annyira hiányzott, mint éhezőnek a kukorica.
- Nem? Hát nem voltak korábban feleségeid? – Hogyne lettek volna… biztosan voltak. És ki tudja, hányukat emelte a férfi az istenek közé! De talán amíg halandó… addig tényleg nem lenne ellenfele. Ez megnyugtató, és az, hogy ilyen könnyedén belemenne egyszerre nyugtalanítja is, de… az elméjére lassan érzi letelepedni a ködöt. Kellemes zsibongást, ahogy a test átveszi az uralmat az ész fölött.
- Keményebb? Ugyan mit adhatnál még a szeretőimnek szenvedés gyanánt a halálon kívül? – Mi lehet a keményebb büntetés annál, hogy tudja örök szenvedésre ítéli őket?
- Rossz? Miért rossz? Milyen feltételt szabnál ki, ha a helyemben lennél? – Mosolyodik el, miközben végigsimít a férfi mellkasán, és megérinti az orrával, hogy belélegezhesse az illatát.
- Egy éjjelt? Úgy, hogy sűrű köddel borítod az agyam a csókjaiddal? – Hajtja félre a fejét, hogy a férfi kényelmesebben hozzáférjen a nyakához, halkan sóhajt egyet, ahogy a bőrét érintik az ajkak. Olyan könnyű vele megfeledkezni mindenről…
- Aza…zel… - Ismétli tétován az idegenül hangzó nevet. Ujjaival a férfi arcán simít végig, a hajába túr, hogy finoman közelebb húzza egy csókra. Térdei közben a férfi csípőjét fogja közre. Hosszan ízleli az ajkak édes ízét, kezei el-elkalandoznak az izmok hegyein és völgyein.
- Jöjj hát Azazel, hitesd el velem, hogy képes lennél asszonyodként szeretni… - Súgja finoman a férfi nyakának bőrére, óvatosan megfújva az érzékeny pihéket. Előrébb csúszik, hogy combjai majd könnyebben utat engedhessenek a férfinak. Olyan egyszerű átadnia magát neki, ledobni válláról a súlyos terheket, hogy semmi más ne számíthasson csupán a másik érintése, közelsége, az ajkai a bőrén, az ujjai a testén, a férfiassága mélyen benne… A vágy elől nincs menekülés, a test akarata előbbre való.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Hétf. Jún. 26, 2017 1:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Nincsenek szellemek – ingatja a fejét, miközben megmosolyogja a kérdést. – Gyengébb és erősebb istenek vannak, minden más csak varázslat – csak álca, vagy egy értelmezhetetlen poén valamelyik vicces kedvű démontól. - Lucifer gyermekeit démonoknak szoktuk hívni, míg a Teremtő gyermekeit angyaloknak – magyarázza meg a lánynak. – Természetesen előbbihez hozzátartoznak azok a halandók is, akik az istenek útjára léphetnek – hiszen csak a Pokol gyűjt lelkekből katonákat. Isten nem szereti újrahasznosítani az embereket… ami valljuk be nagy kár, hiszen egyikből-másikból jobb angyal lenne, mint amilyen némely fivére, vagy akár ő maga.
- A régi földművesek értették a föld és a víz nyelvét – válaszol mosolyogva. – Ezért tudják a papok és a mostani földművesek, hogy melyik rezdülésére a földnek, hogyan kell megfelelően reagálni – habár nem mindig sikerül megfelelő döntést hozniuk, így némely pap megbukik.

- Ez csak azért tűnhet így, mert nem voltál hajlandó a harcosommá válni – válaszol. Mert akkor egészen más ösvényen vezetett volna az út, hiszen csak nem hagyhatta volna, hogy a harcosa hosszú hónapokra lerobbanjon, majd éveken át ész nélkül viselkedjen. – Különben nem lennél most így itt – vagyis inkább nem lennének egymáshoz ennyire közel.
- Változó. Olyan sokan vannak – megvonja a vállát, láthatólag nem különösebben foglalkoztatja, hogy ki hogyan választ tanítványt. Nem sokan szeretnek küzdeni, nem sokan kedvelik, ha a kezdetektől fogva tudatában van a démon annak, hogy milyen célt és eszközt fog szolgálni.
- Nem, ebben a pillanatban éppen nem – de ez most éppen a jéghegy csúcsa. Ki tudja, hogy nem-e egy vulkán megfagyott teteje, amelyik azon munkál, hogy újra felszínre jusson, és pusztítson? Ki tudja, hogy mi lakik a lányban?
- De ez válasz a kérdésedre – mosolyog tovább.
- Talán engem akarsz szeretni? – vonja fel a szemöldökét kérdően. – Gyűlölnél és szeretnél egyszerre? – hiszen a lány nem úgy néz ki, mint aki meg akar feledkezni arról a bizonyos és teljesen felesleges bosszújáról, aminek napról napra egyre kevesebb értelme van. Lassan már-már csak valami hobbi szerű ez nála. - Vagy valaki mást akarsz szeretni, és megkockáztatni, hogy ez az életébe kerül? – Hiszen megígérte, hogy ha szeretőt keres magának, azt nem hagyja életben. Márpedig könnyen lehet, hogy tényleg megteszi ezt, függetlenül attól, hogy szeretik-e egymást vagy sem.
- Miért lennél szomorú? – Örülnie kellene, hogy utána már nem tart igényt az ilyen szolgálataira. Ha már évek óta lettek volna egymás mellett, akkor megértené ezt a gondolatot, de így? Inkább csak örülne, hogy le fog szállni róla.
- Nem hálok velük – ingatja a fejét. – Ne higgy a pletykáknak, azt mondanak, amit akarnak, én meg nem foglalkozok azzal, hogy cáfoljam, amit mondanak – ez talán jogos, hiszen a nők szeretnek kígyót és békát mondani egymásra, meg aztán lehazudni a csillagokat is azért, hogy előbbre jussanak a saját kis ranglétrájukon. Nem véletlenül tartja távol tőlük a lányt.
- Ó, nyilván – mosolyodik el. – Még nem láttál engem ostromolni – teszi hozzá mosolyogva, miközben óvatosan magához húzza a törékeny testet.
- Ha újra és újra ilyen közel merészkedsz hozzám, újra és újra az ágyamban fogod találni magad – ebben nincs semmi kétsége. – Ha a feleségem lennél, nem kellene másokhoz hasonlítanod magad – mert nem lennének mások. – És természetesen még keményebb büntetésre számíthatsz, ha szeretőt találsz magadnak – ebben egészen biztos. Akkor tényleg valóra válik majd a lánynak az a rémálma, hogy a szeretője vérében fürödve ébred. Mert valóságossá tenné neki, hogy szenvedjen.
- Ez egy rossz feltétel – ingatja a fejét, miközben az ujjaival cirógatja a lány hátát. - A nevemet egyébként is tudni fogod – válaszol, miközben mélyet sóhajt, majd a lány nyakához hajol, hogy finom csókkal borítsa a puha bőrt. – Elárulom a nevem ettől függetlenül, és kapsz egy éjszakát, hogy átgondold, mit akarsz – veszi a tenyerébe az arcát, miközben a szemeibe néz. Aztán a derekát megragadva kiülteti a vízből, hogy egymagasságba kerüljenek. Végig simít az arcán, majd tovább a nyakára.
- A nevem Azazel – mutatkozik be.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Vas. Jún. 25, 2017 11:17 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Démonok? – Vonja össze a szemöldökét. – Eddig… istenekről beszélgettünk. Nem a gonosz szellemekről. – Lenne a kettő között összefüggés? Mármint… mi is valójában egy isten? Ha felteszi magának a kérdést, csupán annyit mondhat egy másvilági lény, olyan hatalommal, ami embereknek nincs. A gonosz szellemek is ilyenfélék, szóval…
- Nekem mindig furcsa volt, hogy mások nem vágynak több tudásra. – De persze őt papnőnek kezdték el felkészíteni, a lényeg az volt, hogy minél több tudást magába szívjon, egyfajta élő emlékezetként tanítsa majd a népét… Törekednie kellett a többre.
- Nem. Ők csupán ismerik az év körének azon napjait, mikor a legjobb vetni, vagy aratni. A régi földművesek tudása ez. Mint ahogy egy nő tudja, teste mikor ér körbe, és lesz ismét termékeny. – Rajzolja fel ujjával az alakzatot.
- Miért mondod, hogy hibás a következtetésem? – Kérdez vissza meglepődve. Számára nagyon is egyértelmű, hogy ha a férfi már nem találja benne örömét, ha már inkább egy púp lesz a hátán, akkor nem fog vele foglalkozni. Nem fog azzal törődni, hogy olyanná formálja, ami bármelyik istennek tetsző lehetne. Nem hiszi, hogy a férfi végigvinne egy olyan dolgot, amiben nem leli örömét.
- Megfordult ez is a fejemben. – Vonja meg a vállát. Elméletileg ez teljesen átlagos, legalábbis… hallotta ám ezt másoktól is. Ha megkapták a leányt, asszonyként már nem kellett az uraknak, lett-légyen bármennyire is zsenge az a test.
- Nem úgy tűnt, hogy a tanítvány a lényeg. – Ingatja meg a fejét halványan mosolyogva. Sőt! Elég egyértelműen más lett kiemelve a kapcsolatukban. Persze ehhez lehet neki is van némi köze, elvégre tisztában volt azzal, hogy van annyira kívánatos, hogy még egy isten figyelmét is felkeltse.
- Ők hogyan választanak maguknak tanítványt? – Érdeklődik, hiszen jó lenne tudnia mások hogyan kerülnek olyan helyzetbe, mint amilyenbe ő keveredett.
- Ebben a pillanatban úgy nézek ki, mint aki bosszút akar állni? – Nem, most egyáltalán nem, hiszen feltüzeli a férfi közelsége, és a tanulás lehetősége, amit cseppenként szív magába. De ez most van, ebben a pillanatban, márpedig a férfi is megtapasztalhatta, hogy ő minden egyes eltelt percben változni képes. Néha elég élesen.
- Ez nem válasz a kérdésemre. – Amúgy is, azt majd ő eldönti mennyire lenne kielégítő a férfi szeretete. A kérdés most az volt, képes lenne-e beleszeretni.
- Miből gondolod, hogy most nem vagyok képes rá? – Emelkedik meg a szemöldöke. Ezernyi halandó férfi… és ha lesz egy, akit igazán? Istenné kell majd tennie, ha vele akar maradni? És miért ne szerethetne egy istent? Bármelyiket? Még akár ezt is itt előtte?
- Nem tudom, hogy a szavaid megkönnyebbülést, vagy szomorúságot keltenek-e bennem. – Most tényleg nem tudja eldönteni. Kicsit talán szomorú, hogy istenként már nem fog kelleni a másiknak, ugyanakkor… akkor végre szabad lehet. Ilyen téren biztosan, hiszen most köti a helyzet, az, hogy a férfi birtokolni vágyja, és hogy bárki bitorlót gondolkodás nélkül mészárolna le. Így Ixchel nem kockáztathat, hogy szeretőt tart.
- Tényleg? És azok az asszonyok? – Hiszen tudja, hogy vannak mások, pillái alól kicsit megrovóan pillant a férfira. Mégis hogy hazudhat a szemébe? Tucatnyi nő várja, hogy őt látogassa meg éjjel, vagy hivassa magához pár röpke órára. Némelyiknek még a nevét is ismeri, hiszen a szolgák pletykásak, ez a természetük.
- Nem úgy tűnt, hiszen folyton ostromoltál. – Ő pedig nem látott más kiutat, minthogy engedjen. Sokat nyomott a latban az álca levetése is, hogy vonzóbb külsőt kapott a férfi, de az állandó nyomás, a célozgatások, vagy éppen az egyenes beszéd… az a feszültség, ami állandóan függött közöttük… Nem mondhatott nemet. Átkarolja a férfit, ujjaival lágyan cirógatja a hátát. Olyan elképesztő ez, hogy ilyen könnyen megadja magát, hogy pillanatok alatt kezesbáránnyá válik akár egyetlen csókjától.
- Hogy… mi? – Kerekednek el a szemei, és a döbbenet kirángatja az amúgy zsibbasztó pillanatból. – A feleséged? – Kérdez vissza hitetlenkedve. Minek kellene számára egy asszony? Egy olyan nő, aki majdhogynem egyenrangú vele? Aki nem csupán éjjel lenne az oldalán, de a napjait is végigkísérné. De nem hagyhatja figyelmen kívűl, hogy ez egy lehetőség. Egy vissza nem térő alkalom, hogy olyan magasságokba emelkedjen, ami a hozzá hasonló rabszolgáknak csupán álom. Persze az eddigi élete is sokak számára elérhetetlen lenne, de ágyasból feleséggé válni…
- Egyetlen feltétellel leszek a feleséged. – Simít végig a férfi ajkain, orra hegyével pedig a mellkasát érinti. – Áruld el nekem a neved. A valódit. – Hiszen egészen biztosan nem az, amit itt nemesként használ, nem… A férfi attól sokkal ősibb lény. Ostobaság elfogadnia ezt az ajánlatot? Talán, de… talán még nagyobb botorság lenne kihagyni ezt a lehetőséget a részéről.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Vas. Jún. 25, 2017 3:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Az nem olyan egyszerű – ingatja meg a fejét mosolyogva. Milyen könnyű is lenne, ha csak felkapna egy rongy-embert, mint mikor a szárítóról veszi le a tiszta ruháját, hogy belebújjon. Persze a legtöbb halandónak napjainkban nincs valami sok ruhája. Kiváltságos a lány, hogy nem csak egy-kettővel rendelkezik, hanem még válogathat is. – Számos alkalommal láttam, hogyan próbálnak démonok halandókat megszállni, de… nem mindig sikerül. És olykor csúfos kudarc a vége – igen hosszú idő, míg megtanulják, hogy hogyan nyomjanak el egy-egy gyötrődő lelket, hogy húsruhát ölthessenek magukra.
- Kevesebbet gondolkodnak – bólint.
– Nem mindenkit érdekel a tudás. Valaki csak életben akar maradni, és fel szem méri közben, hogy amit ehhez eszközként összegyűjt, az a tudás – próbál rámutatni arra, hogy egyesek még ezt sem képesek átgondolni. – A zabolázatlan kíváncsiság kivételes adomány – általában jó korán kinevelik a gyermekből, mikor engedelmességre okítják
- A papok nem ezt teszik, mikor megmondják, hogy mikor vess és mikor arass? – vonja fel a szemöldökét. Persze, hogy a beszédet nem úgy értette, ahogy ők ketten beszélgettek, hanem inkább egyfajta olvasásként.
- Igen, ha ügyes leszel, akkor láthatod és magad is részesülhetsz a tudásból – bólint, és valójában örül, hogy talált valamilyen igazi fogást a lányon, amivel a „helyes” úton tarthatja az elkövetkező években.
- Ez úgy hangzik, mintha számító volnál – válaszol a kérdésre. – De te még nem vagy ilyen. Viszont az, hogy erre ráismertél, még ha valószínűleg hibás is a következtetésed, azt jelenti, hogy tanítható vagy – vagyis ez megint azt igazolja, hogy jól választott. A vad ösztönök mögött olyasmi lapul, amiről hosszan szüretelhet majd. Talán több évszázadon át, mint ahogy abban először reménykedett.
- Ezt gondoltad? – szalad fel a szemöldöke meglepetten, habár ez a meglepettség nem valami őszinte, inkább valami olyasmit tükröz, hogy ezt igazán aranyosnak gondolja. Még mosolyog is a lány szavain, mielőtt reflektálna.
- Nem ágyast választottam, mikor téged kiválasztottalak. Tanítványt kerestem. Hogy unhatnék rá egy tanítványra, hm? – emelkedik meg újra egy pillanatra a szemöldöke.
- Ó, ne szaladjunk ennyire előre – ingatja a fejét. Még csak az kell, hogy elmondja! Egyébként is, ahhoz, hogy segíthessen neki, még hosszú-hosszú időre van szüksége. Ezek a gyümölcsök nem olyanok, amelyek hamar beérnek.
- Nem, ezt nem úgy tudom. Ez csak tapasztalat, mivel nem úgy járok el, mint a démonok általában, mikor szolgákat és tanítványokat választok. – Persze, kis százalékban előfordul, hogy szembe mennek a tanítványok az eredeti tervekkel, de az ilyenek ritkán élnek sokáig, hiszen a Pokol szövevényes hálójában segítők nélkül nehéz fennmaradni. Márpedig van pár ismerőse, aki kérdezés nélkül iktat ki felesleges személyeket.
- Nem akarhatsz örökké bosszút állni. Az unalmas lenne, nem gondolod? – kérdez vissza mosolyogva. – És tudod, a magamfajta istenek, ingen türelmesek, hiszen rengeteg idejük van – mondja, miközben újra a vízre pillant, és megmeríti benne az ujjait.
- Csatlakozhatok – válaszol, és éppen arra készül, hogy leoldja a palástját, ám mivel a lány kiül mellé, kicsit elakadt a mozdulatban, talán mert nem érti, hogy ha egyszer csatlakozásra invitálták, akkor miért szállnak ki, vagy az is lehet, hogy azért, mert a tekintete elkalandozik.
- Hm? – emeli tekintetét a lány arcára, mintha ott keresné a kérdésre a választ, vagy sokkal inkább azt, hogy milyen választ szeretne hallani. – Nem hinném, hogy az én szeretetem kielégítő lenne olyasvalaki számára, aki bosszút akar állni rajtam – mosolyodik el kedves, meleg tekintettel, miközben megcirógatja a lány arcát. - Sok halandó férfi fog szeretni a létezésed során. Egyiket-másikat viszont fogod szeretni. Talán lesznek olyanok is, akik mellett egy időre elfelejted, hogy isten vagy. De vajon képes leszel-e valaha isteneket is szeretni? – húzza végig az ujjait az arcán, hogy végül az állát megérintve az ajkára simítsa a hüvelyk ujját, mielőtt elengedné. Talán csak kínozni akarná a lány, ha szerelembe esne iránta, talán arra vágyik, hogy szeressék, és lehetőséget keres benne is? De lényegtelen, hiszen Azazel összetört szívét senki se lenne képes újra szeretetre bírni, viszont mindent megtesz azért, hogy mímelje ezt az érzést, ha erre van szükség a céljai eléréséhez.
- Nem hálok istenekkel – ingatja a fejét, majd beszáll a vízbe, és szembe fordul a lánnyal, hogy izmos karjaival megragadja, és beemelje. Lassan engedi a vízbe, és amint talajt ér a lány lába, az egyik kezével megcirógatja az arcát. – Ez csak addig tart, míg halandó vagy – mert más lesz a felállás, ha odalent lesznek mindketten. Más lesz a helyzetük. Most viszont ad egy hosszú lágy csókot a kívánatos ajkakra, majd a lány füléhez hajol.
- Nincsenek ágyasaim, - vagyis vannak, de egyiket sem használta, mert nem akarta magára felhívni a figyelmet, de mivel azzal se akarta felhívni magára a figyelmet, hogy nincsenek, ezért hát kénytelen volt úgy tenni, mintha… aztán tett arról, hogy azt higgyék, hogy olykor velük van. – Akikhez hasonlíthatnád magad – mert egyiket se használta, egyiket se unhatta így meg. És egyik se volt sose elég érdekes számára, hogy engedjen a kísértésnek.
– Tőled is távol akartam tartani magam – suttogja. – Meg is tettem volna, ha nemet mondasz, - de a lány nem mondott nemet, hanem egyenesen az ágyába sétált, még igazán kérnie se kellett rá. És persze bosszankodott volna, de ugyanakkor megnyugtató lett volna az is, hogy a lány ellenáll. Habár még nem találkozott olyan ellenállással, amit ne lehetett volna valahogy megtörni, és igyekezett volna, hogy megtörje, de… csak mert önző.
- De ha zavar, hogy az ágyasomként tartalak, akkor lehetsz a feleségem is a halandó életedben - mit számít. Ezen a helyen nem fog már magának más nőt választani. Nem marad már olyan sokáig, hogy legyen ideje másikat keresni. Egyébként se olyan fontos ez számára.

Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Vas. Jún. 25, 2017 1:33 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Pedig szívesen megtartanám. – Sóhajt. – Talán majd választok valami hasonlót… - Vonja meg a vállát. Csak talál valamilyen testet, ami eléggé hasonlít hozzá, nem?
- Azért mondják ezt… mert úgy kevesebb dologért aggódnak? – Kérdezi, hiszen ezt a helyzetet ő is ismeri. – Ami azt illeti… igazuk lehet. Tudás nélkül boldogabb lehet az ember. Egyszerűen gondolkodik, egyszerű dolgokat szeret, így egyszerűbb dolgok is teszik boldoggá. – Bólint. – De ugyanakkor… Tudás nélkül mi értelme élni? Nem leszel több, mint az állatok… hiszen ez emeli az embert a vadak fölé. – Kocogtatja meg a fejét.
- Van aki képes beszélgetni a vízzel? – Kérdezi meglepve. Persze vannak olyan istenségek, akik irányítják a vizet, de hogy beszéljen… Az azért még az ő fantáziájának is sok. De persze… talán tényleg nem lenne itt, ha nem akarná, hogy irányítsák. Mikor a férfi elhanyagolta, mikor nem látogatta, és mikor elfogytak a napi kötelességek, akkor… nem tudott magával mit kezdeni. Nem csak az unalom hajtotta, hogy a katonával beszélgessen, azt remélte talán… Mindegy is mit remélt. Mikor a férfi közelében van mindig összezavarodik. Tudja mi lenne a jó, mi a helyes, de ilyenkor valahogy a teste kezd diktálni. A szavai pedig követik, segítenek, hogy közelebb férkőzhessen, hogy érezhesse, megérinthesse…
- Szóval tudod, hogy így lesz. – Biccenti oldalra a fejét. – És ha… ügyes leszek, akkor én is láthatom majd, ahogy az emberiség egyre nagyobb tudásra tesz szert? – Persze mi az, ami elég ügyesnek számít… azon felül, hogy esetleg nem hal bele a démonok közötti csatározásokba, hogy nem választ rossz oldalt, vagy pártfogókat… Nem lesz könnyű, az ő makacs fejével egész biztosan nem.
- Igyekszem, tényleg? – Mosolyodik el. – Hát… valóban nem lenne jó, ha rám unnál. Talán akkor már nem is akarnád, hogy az istenek kiválasszanak. Szóval érdekesnek kell maradnom… nem igaz? – Vonja meg a vállát. Van más lehetősége? A férfiak olyan könnyen ráunnak dolgokra… főként nőkre, akiket már megkaptak.
- Azt hittem azért se hivatsz magadhoz, mert már megkaptad, amit akartál, és nincs is rám szükséged. – Ez egy teljesen logikus gondolat volt tőle. A férfi megkapta, és onnantól kezdve eldobhatóvá vált, nem igaz?
- Miben fogok neked segíteni? – Mire lehet a férfinak szüksége, amit más istenektől, olyanoktól aki felett áll nem kaphat meg? Miért kell ezért egy halandó?
- Ezt is úgy tudod, minthogy az emberiség okosabb lesz? – Biccenti oldalra a fejét. Most egészen olyan, mint egy kíváncsi gyermek, de hiszen… az is még. Egy fiatal gyermek, aki tapasztalni akar, de még önmagával sincs tisztában.
- A hála nem végtelen… nem tartasz attól, hogy ellened fordulok majd? – Főként, hogy még mindig a szívében él a bosszúvágy. Ez talán akkor is így lesz, ha istenné válik, csak akkor… sokkal több eszköz fog a rendelkezésére állni.
- Nem csatlakozol? – Int a víz felé, nem mintha nem a férfi medencéje lenne… De most egészen otthon érzi magát, ami persze pimaszság. Ha igent mond a férfi, akkor kiül mellé, hogy segítsen kioldani a palástot összefogó csatot.
- Sosem fogsz szeretni igaz? – Miért érdekli ez? Miért akarja, hogy a férfi legalább egy kicsit belé szeressen? Hogy kegyetlenebb legyen a bosszú? Vagy ennyire vágyik arra, hogy valaki szeresse?
- Ha istenné válok, és új testem lesz… azt is meg fogod kívánni? – Már ha olyat választ természetesen, de miért ne választana olyat? Fiatalt és szépet. Ha egyszer megteheti.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Szomb. Jún. 24, 2017 4:56 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Talán még nem – persze nem hisz neki, de nem is ez a lényeg, hanem a figyelmeztetés, hogy ha megteszi, akkor olyasmi fog történni, amivel számolnia kell, ami komoly büntetéssel fog járni. És előbb-utóbb megtörténik, ha a lány más felé kacsintgat.

- Azt ne is – ingatja meg a fejét. – A tudás, amit magadévá teszel az edzések alatt, idővel sokkal hasznosabb lesz, mint a tested, amit úgyis levetsz majd halálod után – válaszol a mosolyra, miközben figyelő tekintettel követi a lány mozdulatait.
- Jól látod a helyzetet – bólint egyetértően. - Egyikünk sem kapta meg – ami azt illeti, ő például igen keveset kapott annak ellenére, hogy milyen sok mindenhez ért, mennyi mindent ismer. Senki sem rendelkezhet minden tudás felett, hiszen az a Teremtő kiváltsága.
- Önző – ingatja a fejét. Ő nem ezt mondta volna, habár egyetért abban, hogy a Mennyei Atya egy egoista pöcs. – Mondhatjuk így is – habár elég sokat szétosztott a kincsekből, melyeknek birtokában van, de mindezt csak azért, hogy ne egyedül kelljen mindent csinálnia, hogy kényelmesen hátra dőlhessen trónusán. – Tudod, egyes helyeken azt mondják, hogy boldogok azok, akik híján vannak a tudásnak, - azt nem magyarázza meg, hogy miért. Esetleg megteszi akkor, ha a lány konkrétan rákérdez.
- Miért? Ezt kérdezd a víztől – vonja meg a vállát. – De ha nem akarná, akkor nem lenne itt ebben a medencében – érinti meg újra a víz felszínét. Biztos, hogy a vízről beszélgetnek mindketten?
- Hogy gondolom? Nem – ingatja a fejét. – Ez több kósza gondolatnál, melyet az emberek szoktak produkálni, ha ötletelnek – válaszol a lánynak, és habár már-már sértő a gondolat, hogy erre gondolkodás útján jutott, de azért mégse látszik úgy, hogy nagyon a szívére vette volna azt, ahogyan a lány ötletel. Hiszen ez által fog fejlődni, a gondolatok által, melyeket Éva bűne adott nekik. – Ez tudás – pontosít, hogy a lány értse. - Hiszen elég, hogy láttam az emberiséget fejlődni. Láttam, hogyan jött létre az első ember, és figyeltem, miként tanulja meg használni a tüzet, majd az eszközöket – és egyes alkotásokban maga is részt vett. Akkoriban még az jelentette számára a legnagyobb örömöt, ha a Mennyei Atya kedvében járhatott. Már nem is emlékszik, hogy milyen érzés volt az. Már nem akar rá emlékezni.
- Nem, annyit sose – mosolyog a kijelentésre. – Azt a Teremtő nem hagyná nektek – ingatja a fejét. Hiszen az angyalainak sem hagyja, hogy így történjen. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha az angyalok is egyre több és több tudást halmozhatnának fel, de ehelyett… ahogy szükségtelenné válnak egyes tudások, úgy kopnak ki szépen lassan az angyalok ujjaiból. A Teremtő az angyalokkal bánt el a leginkább, és ezek a marhák észre se veszik, hogy milyen ostobán követik.
- Sejtem – majdnem felnevet ezekre a szavakra, de aztán figyelmét hamar leköti, hogy a lány újra mellé kerül, méghozzá egészen közel. Meglepően közel. Nem tudja, hogy hová tegye ezt a váltást. Nyilván női ravaszkodás van mögötte. Talán belátta, hogy nem jó ötlet ellenállnia, vagy csak gúnyt akar űzni belőle, egy istenből? Merészelne ilyesmit tenni a lány?
- Mikor valakinek célja van, nincs ideje unatkozni – ad kitérő választ a lánynak. Nem mondhatná, hogy minden nap, amit a földön tölt, izgalmas, hogy olykor nem fárasztja az emberek esztelensége, de nagy általánosságban tetszik neki az, hogy képesek ugyan azt a hibát ezerszer is elkövetni. Többségük annyira kiszámítható! – Egyébként is… Te igyekszel eleget megfosztani az unalomtól, nem igaz? – pillant a lány arcára.
- Ez nem is fontos. Meglesznek a céljaid, ha isten leszel. A Pokolban szenvedni sokkal rosszabb, mint erősebb isteneket szolgálni, annak reményében, hogy egyszer még erősebb leszel. És számos élvezetet találsz majd abban a létben is… idővel – teszi hozzá, mert ez nem jön majd azonnal. Először így is-úgy is kénytelen lesz szenvedni.
- Segíteni fogsz nekem a túlvilágon – cirógatja meg a kézfejét, majd belógatja a lábait a vízbe, és fölé hajol. - Látni fogod mások véget nem érő szenvedését, és hálás leszel azért, a jövőért, amit neked szánok – mondja, miközben megsimogatja a lány fejét.

Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Pént. Jún. 23, 2017 9:31 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem terveztem másokkal hálni. – Mondjuk az igazság az, hogy a férfival se, de… a teste egészen mást kíván, és ez rendkívül bosszantja. Hogy lehet az, hogy az agya, és a szíve erősen tiltakozik, miközben a teste mást sem kíván csak a másik érintését? És a kettő-egy ellen felállásban ritka az, mikor az győz, aki egyedül van, most mégis… Persze tudja, hogy minden nő keresi az erős férfit. A harcost, aki megvédi őt, és a gyermekeit. Ez így természetes, de ugyanakkor… az istenek bár erősek, de ez a férfi… ez a férfi egészen biztosan nem védené meg, ha nem fűződne hozzá érdeke, sőt… el fogja pusztítani, ha már nem okoz számára kellő izgalmat. Valamiért néha kételkedik abban, hogy tényleg az istenné válása útját akarja egyengetni, nem csupán hitegeti ilyesmivel, hogy könnyebben behódoljon.

- Pedig nem hanyagolom el az edzéseket. – Pillant fel mosolyogva. Persze ez meg is látszik rajta. A bronzos bőr alatt kényelmesen feszülnek az épülő izmok, és bár az alakja még mindig hirdeti testének rendeltetett funkcióját, a mozgás hatására sokat finomodott a felépítése. Látszik, hogy a gyors, ruganyos mozdulatok a legkedvezőbbek számára, és harcban is a kiszámíthatatlanság az elsődleges fegyvere.
- Ez úgy hangzik… mintha egyikük se kapta volna meg a világ összes tudását. – Billenti oldalra a fejét elgondolkozva, miközben helyet foglal a férfival szemben a medence másik oldalán.
- Milyen… önző is a Teremtő… - Pillant félre. – Megtartotta magának a világ összes tudását, csupán szeleteket adott… Persze az embernek még annyit se. Bár nem mondom, hogy a tanulás nem szórakoztató, de… mindig mindent elölről kezdeni… az embereknek fárasztó. – És olyan sok tudás veszik el. Ha meghal egy-egy bölcs, és valamit elfelejtett tovább adni… értékes darabokkal lesz a világ szegényebb.
- Miért vágyna arra, hogy valaki irányítsa? – Pillant a férfira meglepetten. Nem, ő egyáltalán nem vágyik arra, hogy irányítsák, mármint… Pedig olyan hasonlatos a vízhez… felfelé tör, zabolátlan de se engedelmesnek nem mondaná magát, se nem vágyik arra, hogy irányítsák. Legalábbis szereti magáról azt hinni…
- Szóval úgy gondolod az emberek egyre többet, és többet fognak tudni… - Bólint. – Szerinted elérik majd azt, hogy mindent tudjanak? Mint a Teremtő? – Elég vad elképzelés, főként, hogy a tanulást mindig kénytelenek újra kezdeni. Minden egyes lélek… így… nehéz.
- Szeretnék mindent tudni. – Jegyzi meg elgondolkodva. Miközben a férfi leül, ő mellé siklik, és megtámaszkodik a medence szélén.
- Nem unalmas néha az öröklét? – Faggatózik tovább. Úgy tűnik most ilyen teljesen csapongó témákhoz van kedve, és… igyekszik többet megtudni a férfiról. Valahol sejti, ha eleged tanul róla, rájön hol lehet a gyenge pontja, és akkor ő kerül majd fölénybe. Egyszer… de ahhoz közel kell engednie magához, és ez időnként szembe megy azzal, amit a szíve súg, hogy gyűlölnie kell… Nem érti, hogy képesek mások ezt olyan könnyedén megtenni. Színlelni, hogy szeretnek valakit, közel engedik magukhoz, hogy aztán egyetlen pillanatba sűrítve kielégítsék bosszúvágyukat és az addig leplezett gyűlöletet szabadjára engedik. Ez számára olyan nehéz…
- Attól tartok… nem tudnák mit kezdeni magammal, ha isten lennék. Oly gyakran megesik mostanság is, hogy összeolvadnak a napok. – És elillannak. Persze van elég feladata, de minden ismétlődik, minden rendszerbe van osztva, és ez nem csupán fárasztja, de untatja is. Kezével ismét megérinti a férfit, ujjaival végigsimít ezúttal a lábán. Jó hozzá érnie, ezt nem tudja megszokni ,ezt nem akarja elhinni, és elfogadni. Gyűlölnie kéne, undorodnia tőle, de nem megy. Lenyűgözi a másik teste, a különbözősége, bőrének színe, tapintása, arcának formája, a méretei...

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Pént. Jún. 23, 2017 3:24 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Hm – ráncolja a homlokát a válasz hallatán, és ennyiben hagyja a dolgot. Úgy tűnik, hogy a lány nem akarja bevallani, hogy ezzel az a szándéka, hogy bosszankodást ébresszen benne.
- Egy istent csak egy másik isten pusztíthat el – válaszolja mosolyogva, csak hogy még nehezebb dolga legyen a lánynak, miközben gyilkos szándékát tervezgeti. Őt pedig aztán kivételesen nehéz elpusztítani, hiszen túlontúl jól ért a harchoz. Persze, egy nála erősebb és gyorsabb démon a megfelelő fegyverrel a kezében, biztosan végezne vele.
- Hmmh – majdnem felnevet a kérés hatására. Még hogy ki máson állhatna? Ingatja a fejét, miközben mosolyog. Hogy lehet, hogy egyszerre bosszantja, szórakoztatja és untatja ez a kis halandó? Egy apró kis dolog a világban, amit könnyen elpusztíthatna, ő mégis belemegy a kis játékba. Persze, nyilván alapból is unatkozik, ha ilyet tesz. Ez a világ már nem elég kielégítő számára, ráadásul nagyon hiányolja a világ többi részét.

- Szóval, ezzel kivételesen nem – vonja le a konklúziót, miközben azon mosolyog, hogy csak kimondta a lány, hogy szeret borsot törni az orra alá. Viszont az cseppet sincs az ínyére, hogy olyasvalaki után kacsintgat, aki nem érdemel ilyen szépséget a közelébe. Már mint olyan szépséget nem, amit egymaga szeretne birtokolni,… míg rá nem un.
- Még – válaszol, és ez alkalommal őt tölti el jó érzéssel tudat, hogy sikerült felpiszkálnia a lányt. Máris mennyivel kellemesebben érzi magát, most, hogy egyikük kicsit bosszús. És kivételesen nem ő az! Vagyis eddig az volt, de most kicsit illanni látszik a bosszúsága.
- Hát… - vesz egy mély levegőt – azt nem tilthatom meg, hogy szerelmes legyél – pillant félre. Hiszen az érzéseket megtiltani nem lehet. Ha lehetne, biztosan nem lenne most itt. Habár tudja, azt még elnézte volna neki a Teremtő, hogy az emberek megfertőzték az érzésekkel. Talán, ha korábban visszatérhetett volna, képes lett volna elfelejteni, de… túl sok időt töltött az emberek között, távol a hozzá hasonlóktól…. Kicsit megfeledkezett arról, hogy ki is ő valójában. És habár nem tudta, hogy bűnbe esett, de a Mennyei Atya bűnné tette a tettét, annak ellenére, hogy előre nem tudta azt, hogy az lesz, ha használja a halandó asszonyok testét. De angyalnak tilos a teremtés, nem igaz?
- Viszont megbüntethetlek, ha másokkal hálsz az engedélyem nélkül – teszi hozzá ezt a mondhatni ígéretet, hogy azért érezze a másik, nem annyira jó ötlet szerelembe esni egy harcossal. Persze, tudja, hogy se engedélyt nem fog kérni, se mást nem fog tenni annak érdekében, hogy a kedvében járjon, így aztán majd egyszer csak valaki rajta kapja azon, hogy teljesen eltévelyedett. De végtére is nem az a cél, hogy némely bűnöket elkövessen? Habár a legnagyobbat már rég elkövette, szóval… Már úgysincs más út a számára, nincs feloldozás, már csak a pokol maradt. Nem enged senkit a közelébe, aki feloldozhatná a bűnei alól, és a gondolatot is messze tereli a lány fejéből. Nehogy megszökjön!

Némán figyeli, ahogy megérinti, némi meglepettség úszik át az arcán, de mivel a lány a kezét szemléli, ezért lemarad arról, hogy egy pillanatig nem érti, hogy mégis mire készül, hogy miért teszi ezt. Miért? Az előbb még úgy tűnt, hogy minél távolabb akar tőle maradni. Most pedig?
- Olyan tenyerem van, mint egy fegyverforgatónak – válaszol a lánynak. Nem pusztán a mesterségek istene, de ráadásul még harcos is, aki olyan fegyvereket ötöl ki, amelyek később az emberek háborúit szolgálják. Olykor ötleteket ad, máskor megvalósít. És rendszeresen használ is, hiszen örömmel emlékezteti magát arra, hogy hogyan kell leölni az ellenséget. - Tiéd viszont még mindig finom, mint egy virágszirom - követi tekintetével az érintést.
- Hm – szalad fel a szemöldöke ezekre a szavakra. Hirtelen nem tudja, hogy mi üthetett a lányba. Mintha pozíciót váltott volna. És ez olyannyira meglepi, hogy elkésik a válasszal is, mire kimondaná, már nincs is semmi értelme, pedig… az imént még fenyíteni akarta, és úgy látszott, hogy a lánynak nincs ellenvetése a büntetés ellen.
- Mindig a tudatában voltam – válaszol, miközben követi a vetkőző mozdulatokat tekintetével. Mi lelte, hogy ilyen hirtelen lemeztelenedne? Habár a fürdőbe hívta, mégis úgy tűnt eddig, hogy ez alkalommal egyikük sem fog ázni. - A mi teremtésünk nem tudatlan születés, mint az embereké. Úgy formált meg minket a Teremtő, hogy az első eszmélésünktől fogva képesek legyünk gondolkodni és ismerjük a tudást, amit ránk bíz - és főleg, hogy képesek legyenek mindenkor egyetérteni Vele és rajongani Őérte. Nem is érti, hogy mások hogy nem veszik észre, milyen mocskos rabságban tengődnek.
– Minden istenségnek megvan a maga képessége, - teszi hozzá, habár nem gondolja, hogy ez ne lett volna eddig is eléggé egyértelmű a lánynak. - A víz, ami valójában arra vágyik, hogy valaki irányítsa. Minél magasabbra akar jutni, közben pedig pusztít és épít. Ha szabadon engeded, zabolátlan, mégis engedelmes gyermek - lehajol, hogy megérintse a víztükröt.
– Sok mindenre képes vagyok, - pillant újra a nőre - amelyre az emberek még nem képesek, de... Idővel, ha figyelnek, ha megértik, majd ők is birtokolni fogják mindezt, - hallatszanak szavai, egy apró mosoly kíséretében, - de ahhoz még sokat kell tanulniuk – még nagyon-nagyon sokat. Habár a görögök és a rómaiak számos dolgot kaptak az ajándékaiból, még azt követően is, hogy már nem volt isten angyala. Félre hajtja a palástját, hogy kényelmesen leülhessen a medence szélére, és onnan nézi az ifjú testet, amit talán egyszer elront majd a kor. Vagy meg sem éri azt, ha egyszer túl messzire merészkedik.




Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Csüt. Jún. 22, 2017 6:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Nem értem miért okoz bosszúságot számodra az, ha nem öltöm fel azonnal az ajándékodat, hanem mondjuk valami… különlegesebb alkalomra tartogatom. Nem is tudom. Talán valami szórakozásra. – Mert akár azt is jelenthette volna, hogy el akarja vinni valahová, ahol persze kifogástalanul kell megjelennie, hogy hirdesse milyen jó ura is van. Persze tisztában volt azzal, hogy nem ez a szándék, és igen, örül egy kicsit, hogy sikerült viszketést csalnia a másik tenyerébe. Egy kicsit talán tart attól is, hogy a férfi könnyebben elveszti az iránta való érdeklődését, ha hirtelen engedelmes kislánnyá válik, és amúgy se akar az lenni.
- Akkor úgy fogalmazok… egy isten se elpusztíthatatlan. – Kell valami módja, hogy megölhesse nem? Bármi! Jó lenne erről diskurálni néhány pappal, de az persze egész biztosan azonnal a férfi fülébe jutna. Nem lenne szerencsés nyíltan kérdezősködnie. Talán ha ide tudná csalogatni azt az istennőt, aki megkörnyékezte…
- Ki máson állhatnék? – a férfi az egyetlen, akit jelen helyzetében elérhet, és a szíve, a becsülete megtorlásért kiállt, még ha időnként meginog is határozottságában. Úgy érzi a megváltásért a bosszúra van szüksége, még ha ezért el is veszíti a halhatatlanság esélyét és örök kárhozatra ítéli saját magát.

- Nem mindennel az a célom, hogy bosszúságot okozzak neked. – Hunyja le a szemét. – Vannak dolgok, amiket a saját örömömért teszek. – Mert jól esik beszélgetnie azzal a férfival, mert kedves, odafigyel rá, és úgy tűnik az esze is tetszik neki, nem csupán a testére hajt… hajtana. Egyszerűen tetszik neki, hogyha visszafogottan is, de udvarolnak neki. És nem holmi ajándékokkal, hanem… szavakkal.
- Gondolatban sok mindent megtehet az ember. De azért, mert más férfit is vonzónak találok igazán nem illethetsz a szajha névvel. – Igyekszik higgadt maradni, hűvös, és talán kicsit távolságtartóbb, de a tekintete olyan árulkodó, hogy akár szavakba is ölthetné, hogy most legszívesebben üvöltene a férfival, hogy mégis hogy meri meggyanúsítani ilyesmivel. – Nem tettem semmit, hogy így nevezz. – Ez legalább biztos. Nem csábult el, mármint… még nem jutott eszébe csak most, hogy a férfi egyértelműen rávilágított, hogy olyasmibe keveredett, amit talán nem néz jó szemmel.
- Amúgy is. A szajha pénzt, engedményt, vagy élvezetet keres más ölében. Ha bárki mást az ágyamba engednék… - és itt kihangsúlyozza a feltételes módot, hiszen nem tette meg, és tudja, hogy jobb ha nem is teszi – akkor azt szerelemért tenném. – Mert ez az isten, legyen bármennyire is vonzó férfi, bármennyire is könnyű legyen vele elmerülni a gyönyör tengerében egyvalamit biztosan nem adhat számára. Márpedig ő szeretne szerelmes lenni, és annyira vágyik arra, hogy viszontszeressék…

- Igyekeznék elkerülni… ha érdekelne az, hogy megbüntetsz-e vagy sem. – De nem érdekli. Amúgy is a férfi nagyrészt eddig csak fenyegetőzött. Persze nem fog örülni, ha beváltja bármelyiket, de… el tudja viselni. Igen, úgy érzi elég erős ahhoz, hogy bármilyen büntetést elviseljen.
- Azt teszel, amit csak kedved tartja. – Mégis mit válaszoljon erre? Büntess meg, rossz voltam, szenvedni akarok? Nem, ilyesmit nem mondana. Nem állíthatja meg a férfit, ha az büntetni akar, de… úgy véli értelme se lenne, hiszen nem tanulna belőle. Persze arra se tud most válaszolni, hogy akkor végülis miből tanulna, mert… talán éppen semmiből. Még ingatag, még fogalma sincs akarja-e azt, amit a másik ajánlott, még annyiszor vált útirányt az elméje, hogy maga is alig képes követni. Ahogy most is arra gondol, hogy talán nem kéne tovább rontania az estét, de ugyanakkor… nem akarja, hogy úgy tűnjön megbánta, amit eddig tett, vagy mondott.
A férfihoz lép, hogy kezébe vegye annak kezét, majd tenyérrel felfelé fordítsa, és végigsimítson a tökéletes bőrön.
- Olyan tenyered van, mint a mesterembereknek. – Jegyzi meg. Erős, és talán egy kicsit érdesnek is érzi.
- Talán beszélgessünk örömtelibb témákról. Nem kéne azzal elrontani az estét, hogy azon filozofálunk büntetést érdemlek-e mert nem akarok leragadni a tökéletes ágyas szerepénél. – Engedi el a másik kezét, hogy elforduljon tőle, és a medence széléhez lépjen.
- Megtanultad megzabolázni a vizet, vagy mindig is ismerted a titkát? – Kérdezi, miközben vetkőzni kezd, hogy aztán a medencébe ereszkedhessen. Elvégre más helyeken a szolgálók hordják a vizet, ám itt magától csordogál a friss vizű patak, hogy cserélődjön a víz.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Szer. Jún. 21, 2017 10:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Nem kell ok, hogy valakinek ajándékot adjak – válaszol. Hiszen gyakorolhatja a nagylelkűséget pusztán azért, mert úri kedve úgy találja jónak. Ámbár, érdemes lenne hozzátenni, hogy ez esetben mégis volt valami mögöttes gondolat az ajándék mögött.
- Nincs szükségünk a bűntudatra – mondja, majd megvonja a vállát, mintha ez nem számítana. Pedig nagyon is számít. Hiszen, ha lenne bűntudata, már megbánta volna azt, amit tett. Ám benne nincs megbánás. Úgy gondolja, hogy alaptalan döntéssel űzték a sivatagba szenvedni.
- Hm – pillant a lányra, és válasz nélkül hagyja a kérdést. Az lenne tőle, vagy csak a második alkalom után lesz azzá? És nem volt az már eddig is? Hiszen mindenki azt gondolta róla, hogy azért halmozza el annyi mindennel, mert van közöttük valami. És van is, csak hát… Leginkább feszültség, de nem a jó értelemben.
- Azonban ezzel bosszúságot okoztál nekem, nem gondolod? – fürkészi a lány arcát kíváncsian. Mégis miért tör borsot az orra alá? Ráadásul nem is először. Mi visz arra egy embert, hogy ne tiszteljen egy istent? Még az ellenségek is tisztelni szokták egymást.
- Azért eléggé azok vagyunk – vigyorodik el. Őt például az angyalok nem is ölhetik meg, hiszen arra kárhoztatták, hogy életben maradjon. Igaz, szenvednie kellene a sivatag mélyén kősziklák alatt, de szenved ő bőven eleget a földön úgy is, hogy nem mar semmi a húsába. A létezés puszta fájdalom, melyben sose lelhet igazi boldogságra. – Főleg a hozzám hasonlók, akiket a Teremtő hozott létre – teszi hozzá, hogy azért a lány lássa, hogy vannak gyengébb és erősebb istenek is, márpedig ő az erősebbek közé tartozott… Régen, mikor még volt ereje. Most már csak a ravaszsága maradt.
- Még mindig rajtam akarsz bosszút állni? – vonja fel a szemöldökét. Nem meglepett, még ha kicsit úgy is tűnik, hiszen ez semmi újdonság nem volt számára, de… Hogy nem veri ki már ezt a fejéből ez a lány? Hiszen, már egyszer letisztázták, hogy nem ő a bizodalom vezetője. Legalábbis úgy semmiféle képen se, ahogy a lány azt talán gondolja.
- Ahm – bólint. Mindegy, csak kellemetlenséget okozzon Azazelnek? Itt lenne az ideje annak, hogy egy kicsit megbüntesse a lányt. Éppen csak annyira, hogy felfogja amúgy, hogy mennyire szerencsésnek mondhatja magát amiatt, hogy támogatja. Mások ölnének ezért a szerencséért.
- Akkor mégis miért? Csak, hogy bosszúságot okozz? – kérdez rá egyértelműen, ha már ennyire kivesézik a témát. A szavaknak ereje van, hát lássuk, milyen ereje lesz ennek a beszélgetésnek. Mit kap a végén tőle a lány?
- Szóval akkor is a közeledben van, mikor nincs feladata – összegezi. Nagyobb a baj, mint gondolta. Kénytelen lesz mindkettőjüket megbüntetni. Azt szokták mondani, hogy aki sokat markol, az keveset fog. Márpedig ez a fiú túl sokat akar markolni. Veszélyes játékot űz, hogy hagyja a lányt közeledni magához.
- Hm – bólint. Cseles a lány, elég cseles ahhoz, hogy még akár meg is engedje neki, vagy inkább ne mondjon ki tiltást a férfiakkal való beszélgetés felett. Hiszen hogyan máshogy ismerhetné meg őket? De egyáltalán meg kell őket ismernie?
- Hogy neveznéd azt a nőt, aki egyszer egyiknek, másszor másiknak akarja adni magát? – kérdez vissza a  felháborodást látva. Vagy talán fogadalmat tesz arra, hogy nem enged többé magához senkit? Egyszerűbb lenne, ha elfogadná a helyzetét. De persze ez a lány makacs… nagyon makacs.

- Ha nem felejtenéd el, igyekeznél elkerülni a büntetést – ingatja meg a fejét.
- Hát, ha így folytatod, egyiknek se fogom megengedni, hogy üzleteljen veled – vonja meg a vállát. Mondhatni, szerinte is megérett a szenvedésre a lány. Hiszen ellenkezik egy istennel! Ugyanakkor,…. Nagyon kevés halandó képes neki szórakozást nyújtani, és még nem unta meg az új játékszerét. De előbb utóbb meg fogja unni.
- Valóban nem – bólint a lánynak háttal. - Nem szükséges – nyomatékosítja egy lemondó sóhajtást követően, majd visszateszi a gyümölcsöt. Ettől a beszélgetéstől még az étvágya is elment, pedig szórakoztatónak találta volna azt, hogy elrágcsálja ezt a lédús növényt.
- Akkor mostantól ne legyek kedves hozzád? – fordul vissza, hogy a lányra pillantson. – És vegyem el mindazt, amit adtam? – tudni szeretné, hogy a lány szerint hogyan tovább.


Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Kedd Jún. 20, 2017 12:19 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Miért? Te tudsz más okot is, amiért ajándékot küldhetsz nekem? – A férfi szándékait egyértelműen csupán maga a férfi ismerheti, ő nem találja ki. Mármint… értelemszerű volt, hogy mit akar a férfi, ő pedig értelemszerűen nem engedelmeskedett.
- Sejtettem, hogy a bűntudat nem az erősségetek. – Mosolyodik el halványan. Ha az lenne, az istenek minden bizonnyal kegyesebbek lennének, de hát… véres, kemény világban élnek, mert ilyet teremtettek nekik. A bűnnek egészen más fogalmait ismerik.
- Egyszer megkaptál… ezután máris az ágyasod lennék? – Ugyan, hiszen eddig is azt hitték róla, hogy az.
- Nem vágyom arra, hogy bosszús légy. De arra se, hogy elégedettséget érezz. – Ami azt illeti… azt szeretné, ha a férfi szenvedne, bár… valószínűleg az ő ereje kevés lesz, hogy mindezt elérje. Halandóként legalábbis, tehát istené kéne válnia, de…
- Egy isten se hallhatatlan… - Jegyzi meg halkan, majd a férfira pillant, és vissza a falakra. – Még ha az eszem azt is súgja, mennyire felesleges a bosszú érzését táplálni… a szív örömmel növeli minden kis fellelhető darabkával ezt a szunnyadó várakozást. – Nem tudja elnyomni, de nem is igyekszik annyira. Az pedig, hogy a férfi tudjon ezen szándékáról részben szándékos, bár a tervét még maga sem érti.
- Nem dobtam félre. Talán lesz olyan alkalom, mikor magamra öltöm. – Elvégre szép az a ruha, csak… tudta, hogy a férfi azt várta el, hogy most viselje, és ehhez nem fűlött a foga. Aprócska ellenállás, és ettől jobban érzi magát. Úgy érzi tesz valamit azért, hogy a lelke megnyugodjon.
- Nem hiszem magamról, hogy érinthetetlen vagyok. Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy azt tehetsz meg velem, amit csak akarsz. – De nem izgatja. Bármilyen büntetést elvisel, ha ellenszegül. Ez jár a lázadóknak, nem igaz?
- Néha. Mikor az edzés nem fáraszt le eléggé, mikor a szövés nem köt le, és a gyermek pihen, vagy tanul. Van olyan idő, mikor egy kis beszélgetéssel töltöm inkább a kedvem. – Miért ne tehetné?
- Akkor szoktunk beszélgetni, mikor éppen nincs feladata. – Na jó, kicsit akkor is, mikor éppen ő vigyáz rá, de… - Nem akarok bajba sodorni senkit. – Ezért sem találkozott soha kettesben a férfival. Vagy úgy, hogy csupán egy szolgálója legyen jelen. Mindig többen voltak körülöttük, mert így volt biztonságos.
- De a szolgálóim mind lányok, és asszonyok. Mégis hogyan ismerhetném meg a férfiak gondolkodását, ha nem egy férfitól? – Márpedig Azazellel nem találkozott sose annyit… meg amúgy is. Az istenek egészen másként élik meg a világot, nem lenne hasznára.
- Igen. Első alkalommal. – És talán az egyetlennel, de ezt nem teszi hozzá. Valahol mélyen sejti, hogy amennyire az istenek imádnak birtokolni, úgy szeretője vérében fürödve ébredne, ha másvalakit is az ágyába fogadna. Amúgy is… Lehunyja a szemét és nyel egyet. Hogyan engedhetne ágyába mást azok után? Azok után, hogy az az éjjel újra és újra visszatért álmaiban, egyre élénkebben, kiemelve minden apró részletet, érintést… érzést… csókot.
- Nem vagyok a szajhád. – Jelenti ki egy határozottan gyilkos pillantással kísérve. A hangsúlya bár nem fenyegető, de kiérezhető belőle a düh, a megvetés. Szajha? Nem! Nem árulná se pénzért, se előjogokért a testét. Élvezetért pedig végképp nem.
- Tudom, hogy a cselekedeteim következményekkel járnak. Nem felejtettem el. – De amíg ezek a következmények rá vonatkoznak, addig nem tartja gondnak. Másokat még mindig szeretne megóvni saját makacssága következményeitől, de azzal is tisztában van, hogy nem mindig lesz majd így.
- A szenvedéshez pedig amúgy is hozzá kell szoknom, ha egyik isten se hajlandó engem választani. – Hiszen akkor kárhozat vár rá, ezt már megbeszélték. Talán az lenne a legjobb, ha már most lemondana a rögös útról, ha a siker csekélye esély, nem?
- Nem kértem a kedvességedet. – Nem mozdult meg, mikor a férfi hozzáért. Nem rezzent össze, csupán lehunyta a szemét, és mély levegőt vett. Túl jól emlékszik az érintésre, túl jól emlékszik az ujjak kalandozására a testén ahhoz, hogy képes legyen visszafogni magát. Pedig igyekezett eddig minden jelét elfedni annak, hogy még mindig vonzónak találja a férfit. – A kedvességed nem szükséges ahhoz, hogy eladjam a lelkem, nem igaz?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Hétf. Jún. 19, 2017 9:54 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Szóval úgy gondolod, hogy csak ebből a két okból kaphatsz ajándékot tőlem? – vonja fel a szemöldökét. - Habár, azt azért mégis érdemes tudnod, hogy a magamfajta istenek nem szoktak bűntudatot érezni. Legalábbis abban a puritán halandó értelemben, ahogy te azt elképzeled – teszi hozzá, hogy egy kis tiszta vizet töltsenek abba a bizonyos pohárba.
- Nem vagy az ágyasom? – kérdez vissza, és a szemöldöke újra az egekbe kúszik meglepettségében, de nem marad ott, hanem a fejét ingatja, miközben szelíd mosoly jelenik meg az ajkain. Mi más lenne, mint ágyas? Hiszen átadta magát neki a legutóbbi alkalommal. Ha nem ezt az utat akarta volna járni, csak másként dönt. Vagy nem?
- Hm – pillant vissza a falra. Úgy tűnik, hogy a lánynak újabb leckére lesz szüksége, mert kezdi elfelejteni, hogy hol a helye. Már van is ötlete arra, hogy mit tehetne vele, amiből valószínűleg tanulna is. Habár néha kénytelen kétségbe vonni a lány elmebeli képességeit. Talán mégis rosszul választott? Mi lehet-e mögött?
- Érdekes. Általában az emberek szeretik elégedettnek tudni az isteneket, mivelhogy félnek a haragjuktól. Te talán arra vágysz, hogy bosszús legyek? – pillant újra a lány arcára. Hiszen az istenek nem szoktak semlegesek maradni semmilyen kérdésben. Legalábbis ezek a kis földi pondrók szeretik azt hinni, hogy képesek valóban feldühíteni egy isteni lényt.
- Úgy tűnik jól ismered a bosszút – fürkészi a lányt. – Újra felcsapott benned a vágy, hogy elhullott családtagjaidért cselekedj? Ugyan szép dolog egy nemes bosszú, de esetedben teljesen hasztalan – ingatja a fejét, miközben újra csak a faragott-festet alakokra pillant, hogy felülvizsgálja a munkát, mintha már nem látta volna eddig ezeregyszer.
- Nem? Talán nem volt kevélység tőled, hogy félre dobtad az ajándékomat? – kérdezi, kíváncsian várva, hogy milyen választ kap a szavaira. – Mintha azt hinnéd, hogy érinthetetlen vagy. Pedig… - megvonja a vállát. Csak egy törékeny kis ember, akit bármelyik pillanatban eltaposhat.
- Szoktál unatkozni! – csóválja a fejét rosszallóan. Hát, ha ezt tudta volna, akkor több feladatot bíz a lányra. Rögvest áttervezi a fiú napirendjét, hogy ne tudjon a lány túl sokat unatkozni. Talán unatkozás közben jönnek ezek az őrült bosszúvágyó gondolatai, amik elnyomják az elmét.
- Annak a kellemes társaságnak feladata van, és nem az, hogy téged szórakoztasson. Bajba sodrod a kis cseverészéseddel – figyelmezteti. Mondhatni, most még csak figyelmezteti, azonban legközelebb megbünteti a harcost, amiért lazsál, ahelyett, hogy figyelemmel lenne. Majd a nyakára küldi előbb-utóbb az egyik tapasztaltabbat, aztán az majd vagy levágja… vagy nem.
- Azt gondoltam, hogy bőven elég szolgálód akad, akivel beszélgethetsz – vonja meg a vállát. Mintha erről lenne itt szó. Azonban erről szó sincs, hiszen csak azért zavarja mindez, mert úgy tűnik, hogy a lány inkább halandókra pazarolná bájait, ahelyett, hogy egy istent lakat jól vele. De jöjjön itt most egy lecke is, mely talán hasznosabb lesz, mint az eddigiek.
- És nekem adtad magad, - bólint. A lány döntött. Ezt mindketten tudják, kár is tagadni. De persze, ha eddig nem lett volna egyértelmű a számára, azonnal egyértelművé is teszi neki. – Vagy talán úgy értetted, hogy nem az ágyasom vagy, hanem a szajhám? – vonja fel a szemöldökét. Hiszen ezt az eshetőséget is felajánlotta neki korábban. Akkor még ellenállt, habár akkor még az ágyába se kívánt bújni.
- Az zavar, - hát persze, hogy az zavarja, hiszen bántja a büszkeségét, hogy másfelé kacsintgat, mikor választhatna egy istent, de ezt nem fogja neki megvallani, - hogy ennyi ideje itt vagy, és még mindig nem számolsz a következményekkel. Vagy talán szeretsz szenvedni? – kíséri figyelemmel, hogy milyen arckifejezést választ magának válaszul a lány, és milyen szavakkal válaszolnak csinos ajkai.
- Tudod – emeli fel a kezét, hogy megcirógassa a puha bőrt az állcsonton és a nyakon. - Nem érdemled meg a kedvességemet – mondja, majd ellép a lánytól, hogy hátat fordítva magához vegyen egy gyümölcsöt.

Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Hétf. Jún. 19, 2017 12:04 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
- Mert akar valamit. Vagy bűntudata van. És mivel kötve hiszem, hogy bűntudatod lenne… - Vonja meg lassan a vállát, majd leengedi. Azt az egyet egész biztosan nem tudja elképzelni a férfiról, hogy megbánja amit vele tett, hiszen ha azt nem tette, hogy lemészárolta a családját, akkor a legutóbbit miért tenné? Amúgy is önként ment bele.
- Zavar, hogy ágyasnak néznek, igen. - Pedig eddig nem zavarta. Addig a pillanatig egyáltalán nem zavarta, mígnem valóban a férfi alá feküdt. Utána már… Mindaddig tudta, hogy amit mások hisznek róla nem igaz, de ezek után már nem maradt ilyen menedéke Ahelyett azonban, hogy önnön valóját kezdte volna utálni, azokat hibáztatta, akik nem nézik különbnek egy ágyasnál. – Nem vagyok az ágyasod. – Jelenti ki határozottan. Egy alkalom még nem teszi azzá. Túlestek valamin, ami mindkettejüket feszültté tette, de attól még nem tartozik egy olyan csoportba, akiknek a létét mindig is másodrendűnek gondolta. Az apjának nem voltak ágyasai, feleségei voltak. Legalábbis így tudta.
- Nem vágyom arra, hogy elégedett légy… bár arra se, hogy ne. – Na jó, az utóbbira talán egy kicsit vágyik. De az egészen biztosan nem az ő feladata, hogy a másikat boldoggá tegye. Ezért se öltötte magára a ruhát. Attól a férfi azt hitte volna már teljesen az övé, engedelmeskedik… pedig nem, az ellenállás mély gyökeret vert benne, még ha nem is hallgat mindig a szavára.
- A bosszúvágy… és a harag bár testvérek, mégis különböznek. – Futtatja végig ujjait a faragványokon. – A harag gyengébb… hamar elillan. – Ingatja meg a fejét. – A bosszú annál sokkal okosabb. Megbújik, lapul, számít és tervez… Kivárja a megfelelő pillanatot, mikor lecsaphat. – Ahogyan ő is teszi. Talán átgondolja még ezt az istenné válást. Lesz olyan pillanat, mikor az édes bosszú gyönyöre többet ér majd, mint a holtlét utáni kárhozat.
- Önző? – Mosolyodik el, majd felsóhajt. – Nincs senki, aki arra sarkallna, hogy ne legyek azzá. – Ingatja meg a fejét. – Pedig nem is olyan régen, még inkább másokra gondoltam, mint magamra. – De már miért éljen a népéért? Nem lehet hasznukra. Jelen formájában biztosan nem. Másért meg… a férfiért? A fiúért? Édes gyermek, akiről szívesen gondoskodik, de… Úgy tűnik már érte se áldozná fel magát szívesen.
- Kevély? – Emelkedik meg a szemöldöke. – Nem vagyok kevély. – Legalábbis nem tartja magát annak. Többre tartja magát másoknál, de hát… ez nem jelenti azt, hogy nem tudna tisztelettel bánni az emberekkel. Többre született, ennyi. Még a férfi is kiválasztotta, hát akkor miért ne lenne ez igaz?
Mint nyurga lábú őz a vadonban, úgy merevedig meg a férfi szavaira. Nem félt attól, hogy a másik fülébe jutnak ezek, valójában bele se gondolt… Csak ebben a pillanatban. Ebben a pillanatban jött rá arra, hogy amit a katonával tesz, talán… nem lesz a másik ínyére, vagy pontosabban… Azt hiheti olyasmit is tesz, ami egészen biztosan tiltott, bár…
- Kellemes társaság. – Pillant a férfira. – Felvidít, ha rossz kedvem van, szórakoztat, mikor unatkozom.
- Nem beszélgethetek mindazokkal, akik a környezetemben vannak? – Mi vinné rá? Megtetszett neki, habár ezt magának se vallja be, de… a félrepillantása árulkodó.
- Amúgy is… azt mondtad annak adom magam, akinek akarom. – Nem mintha ez szándékában állt volna. Még nem, habár egész biztosan eszébe jutott volna előbb-utóbb. A kérdés csak az, mennyire mert volna ilyesmit tenni. Arcát a hideg kőfalnak támasztja, miközben a férfi arcát szemléli.
- Tán zavar az, ha vele beszélgetek? – Ez lenne a kérdés mögött?

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Vas. Jún. 18, 2017 4:43 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Ixchel
& Azazel


- Ühm, ilyesmik – bólint helyeslően, hogy jól látja a lány. – „A henyélés minden bűnnek a forrása” – teszi hozzá még ezt a félinformációt, mert egyenlőre nem akar ezzel tovább foglalkozni. Legalábbis mostanra bőven elég ennyi, hiszen nem konkrétan az egyes istenekről akart vele beszélni, hanem visszatérni a kezdetekhez. A két úthoz, melyből a lány csak az egyiket választhatja.
- Miért küld valaki ajándékokat? – kérdez vissza válasz helyett, és még a szemöldöke is felszalad, azon hogy a lány megint ilyen pimaszul mer viselkedni. Vagy talán tényleg nem tudná, hogy mi célt szolgálnak az ajándékok, pláne, ha meghívás is társul mellé? Talán jobban járt volna, ha vár egy kicsit, vagy ha korábban cselekszik… vagy van még egy ötlete arra, hogy mivel járhatott volna még jobban, de arra már gondolni sem akar. Ami volt, elmúlt. Most a jelenben kell megoldást találnia e pimaszságban.
- Zavar, hogy más ágyasokhoz vagy viszonyítva? – teszi fel kíváncsian. Azt azért valamennyire pozitívumként könyveli el, ha ez így van. Végtére is mindegyik ágyas különb akar lenni a másiknál. Habár… Ez esetben talán inkább csak a büszkeség az, ami miatt arra vágyik, hogy több legyen másoknál. De nem mind erre vágynak?
- Nem milyen? Talán nem akarod, hogy az urad elégedett legyen? – Figyeli, ahogy a lány a ruhája egyik darabját tekergeti az ujjai köré.
- Harag – pillant a kőfaragványra. Figyeli a mindent elemésztő tüzet, a hatalmas lény kezei közötti félbe tépett embereket. A harag, amely elborítja az elmét, és állatta lealacsonyíthatja az embert is. – Hozzád illő, nem gondolod? – fürkészi a falat tekintetével. Hogy azt gondolja, hogy ez elé a démon elé vethetné? Ó, nem, egyáltalán nem gondolja így. Bár ki tudja? – Emlékszem a féktelen dühre a szemedben, mikor először rám pillantottál – gondol vissza arra a nem is olyan régi emlékre, mely pár tíz év múlva már a feledés homályába fog veszni. Számára nem lesz nagy jelentősége. Legalábbis idővel… semmilyen jelentősége nem lesz. Valószínűleg csak az egyikük fog még évezredeket élni, és az nem a lány lesz, mert azért ennyi potenciált nem lát benne. És ha mégis lenne? Nos, akkor most éppen tévedett, de addigra már semmi sem fog számítani.
- Habár, ha meggondolom, a restség sem áll távol tőled – emeli a tekintetét a lányra. Hiszen nem akar az ura szolgálatában lenni… inkább csak élvezné az életet, anélkül, hogy kifizetné az árát. Szörnyen rosszul csinálja. Így nem sok hasznát fogja venni a másvilágon. – Önző vagy. Habár ezt minek is vessem a szemedre, hiszen később ebből hasznot hajthatsz, nem igaz? – mosolyodik el. Hát, persze. Az, hogy magát fontosabbnak tartja másoknál, megadja a lehetőséget arra, hogy magasra juthasson, – Ám a kevélységed nem jó tanácsadó – sétál közelebb a lányhoz, majd megáll mellette, és felpillant a falra ő is.
- Azt hallottam, hogy különösen jól kijössz az egyik katonámmal – sandít a lány felé, majd mély levegőt vesz. Itt van még ez is. Talán jobb lett volna, ha nem engedi a közelébe a harcosait. Elvégre nincs szükség arra, hogy megvédjék. - Mi visz téged arra, hogy katonákkal beszélgess? – kérdezi, miközben a lány felé fordul.

Music: Nincs


Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Pént. Jún. 16, 2017 11:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Azazel & Ixchel 18+
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
Először csak csodálkozva pislog a férfira, mintha nem tudná mit akar a másik, és valóban… egy pillanatra teljesen el is felejti, hogy a férfi a testén kívül mást is akarhat tőle. Elvégre elvállalta, hogy kitanítja, hogy aztán az istenek közé emelkedhessen, amit… talán már nem is szeretne annyira. De inkább az, mint az örök szenvedés.
- Legyen, mondjuk ez. – Sétál el egy kicsit a férfitól távolabb eső falba vésett képhez. Ujjaival végigsimít a hideg felületen. Tetszik neki az alak kidolgozottsága, és a történet, ami körülötte készül kibontakozni.
- Miért? – Kérdez vissza, hátra fordítva a fejét. Persze nem ez az első, hogy a férfi megtagadja tőle a válaszokat, ám… most egy kicsit mást sejt a történet mögött. Nem erősködik azonban, hiszen nem akarja feldühíteni a másikat. Nincs rá oka, most a férfi nem tett ellene semmit, hát ő is kicsit kedvesebb vele. De csak egy egészen kicsit, és persze ez még nem garancia arra, hogyha a másik olyasmit tesz, ami számára nem tetsző, nem fog ellenkezni, vagy ismét dacossá válni.
- Hm… - Pillant végig a többi alakon, de végül csak találomra rábök egyre. – Akkor legyen ő. – Végülis egészen mindegy. Mindegyikről hallania érdemes.
- Szóval pontosan miért is felel? Önzőség? Cserbenhagyás? Ilyesmi? – Érdeklődik, hiszen számára nem teljesen egyértelmű, milyen nagyobb bűnök is léteznek a világban. Mármint mik azok, amiket a Teremtő követői kiemelten ismernek.
Megtorpan, majd lassan a férfi felé fordul, és hátát a falnak veti. Egy darabig eltűnődve nézi. Szóval beletalált, mármint… tudta, hogy fel kellett volna vennie, hogy a másik látni szeretné rajta a ruhát. és az ékszereket, és sejtette, hogy elégedetlen lesz, ha nem teszi meg, de… ettől talán más is lesz, mint azok, akik minden kívánságát lesik, nem igaz?
- Miért küldted nekem azokat az ajándékokat? – Hiszen ha akar magának valamit, a férfi pénzén megveheti, vagy megvetetheti, de persze… érti ő a gesztust, csak hátha a férfi maga sem gondolt bele, csupán követte a szokásokat.
- Nincs szükségem arra, hogy ajándékokat küldj nekem. – Ingatja meg lassan a fejét. – Mint bármelyik másik ágyasodnak. – Teszi hozzá kis szünet után. Nem, nem akar olyanná válni, mint a többiek, mert nem olyan. Nem azért feküdt le a férfival, mert szereti… vonzónak találja, igen, főként a mostani alakjában, ugyanakkor… csak túl akart esni ezen az egészen, és azt remélte, innentől kezdve már a férfi figyelme is más lányok felé fordul. Persze ki tudja, hányan fordultak meg az ágyában, ma estig.
- Ha felvettem volna a ruhát… olyan lennék, mint a többi ágyas, aki másra sem vágyik, csak hogy ura elégedett legyen. – Játszadozik lassan az egyik madzagjával. – De tudod, hogy nem ilyen vagyok. – És nem is lesz soha, legalábbis… nem akar ilyenné válni. Egyszer hagyta, hogy elragadják az ösztönei, de másodjára már nem engedhet a csábításnak.
- Szóval, ha ő nem volt olyan érdekes, akkor… mesélsz róla inkább? – Szúr ki egy másik alakot a faragványokon, és még hátat is fordít a férfinak. Csak reméli, hogy nem jár majd kemény büntetés az őszinteségéért.

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Tenochtitlán - Huitzilihuitl uralkodása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: