☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Róma fénykora

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Május 09, 2017 12:02 pm írtam neked utoljára


Inanna & Asmodeus
Love is the rose. Lust is the thorn.


Éppen csak kikerültem győztesen az aránéból, s pihenésre számítottam egy újabb élet-halálharc után, valami azonban mozgolódni látszott. A Dominus az átlagosnál is izgatottabb volt, s bár nem tudtuk mi van készülőben, valami elkezdődött. Párbajok sokaságán kellett átesnem, talán összesen 30 gladiátor volt a ludusban. Ekkor én viseltem a bajnoki címet, ezért elkerülhetetlen volt, hogy legyen bármi is a párbajok célja, a végén én is részese legyek. Abból is látszott, hogy mindez ne a Dominus ötlete volt, hogy sokkal jobb bánásmódban részesültünk, mint általában. Én rendelkeztem címem miatt kiváltságokkal, de ilyen jellegűekkel azért nem.
Végül ötünket választották ki az eseményre. Időközben fülünkbe jutott, hogy vendége érkezik a Dominusnak, tehát valami cirkusz készül. Mikor mondták, hogy a palotába kell majd felsorakoznunk, már számítottam rá, hogy ismét valamelyik elkényeztetett nemes nő érkezik közvetlenül Rómából, hogy szórakoztassuk. Gyűlöltem ezeket a harcokat, mert az ifjú hölgyek kénye-kedve szerint kellett testvéreimmel vérre menő harcot vívnom. Tudtam, hogy sokszor az életünkért küzdünk, mert ezek az elmeháborodott némberek imádták a vért, jobban, mint egy átlagember. Ebben az időszakban a vér a szórakoztatás egy eszköze volt, de a nemes hölgyek jobban vágyták látványát, mint bárki más. Más, ha egy testvérem az arénában veszik oda, s más, ha picsák miatt kellett végeznem velük egy-egy ilyen est alkalmával.
Ahogy mindannyian sejthettük, egy római nemes nő lép be a terembe, miután sorba állítottak minket. Testünk olajtól fénylett, ami a gazdagság jelének számított, bár nem számunkra. A Dominus gazdagságát sugározta az, hogyan léptünk mi öten porondra, ezúttal pedig semmit sem aprózott el a kurafi. Azonban nagy meglepetésünkre a nő ugyan úgy nők követik, ám ruházatuk inkább harcoséra hajazott, mintsem nemes nőkére. Kezdtem rosszat sejteni, de arcvonásaim rendezettek maradtak.
A nemes nő nevét nem árulja el, csupán lassan vázolni kezdi a következő pár nap parádéját. Közben egyesével nézem végig a harcos amazonokat.. Testfelépítésük és határozott tekintetük is harcoséra vall, izomzatok kidolgozott, masszívnak tűnnek. Társaim is hasonlóképpen cselekednek, felmérik a húsárut.
Ezt követően közli, hogy párjaink nem csak a harcban lesznek azok, hanem ágyunkat is melegíteni fogják. Engem egyáltalán nem hoz lázba a gondolat, van itt elég cseléd, akik boldogítanak bennünket, mikor a Dominus és a Domina az igazak álmát alussza. Erre nem lehet panaszunk. Én csak a nemes nőt figyelem. Valami mintha nem lenne kerek és én rosszat sejtek.
A Dominus elkezdi bemutatni társaimat, származásunkról, érdemeinkről beszél, fényez bennünket. Hogy is ne tenné, ha nem tudna jót mondani a legjobb harcosairól, akkor nem lenne esélye sem pénz keresni rajtunk. Lassan, de elér hozzám, hangja pedig megváltozik. Bajnokként egészen másként kezel engem, sokkal elnézőbb és szavaiból ítélve sokkal jobban is fényez, mint a többieket. Rezzenéstelen vonásokkal, magamat büszkén kihúzva állok, hisz most a hölgyek figyelme rám terelődik.
- Hadd mutassam be ezúttal ludusunk bajnokát, ki már több éve viseli a címet. Mikor ludusunkba került sem származását, sem nevét nem árulta el előző gazdája. A legerősebb, legrátermettebb harcosom mind közül, méltán viseli címét. - Megveregeti vállam, én pedig mosolygok hitetlenül. Persze, Lucifer úgy dobott ki a ludus ajtaja elé, mint egy kutyát. Erőmet elvette, gyengén feküdtem ott és az első pár hónapban azok küzdöttem, hogy egyáltalán életben maradjak. Démoni erőim nélkül olyan voltam, mint bármelyik ember, így bele kellett tanulnom ebbe az életformába. Szerencsére sikerült.
Még mindig a nemes nőt vizslatom, pedig alapvető szabály köreinkben, hogy szolgáló nem nézhet a nemes szemébe. Én még is pillantását keresem, mert ismerős is és bűzlik is a helyzet valamitől.





Inanna
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
102
☩ Keresett személy :

Pént. Ápr. 21, 2017 7:55 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Inanna
A hasonlóságok összehozzák az embereket.
A Doctore már napokkal korábban elkezdte a felkészítést. Sokan értetlenkedtek a ludusban, hiszen még legalább egy hónapot számoltak a következő játékokig, ám most mégis edzés helyett, vagy éppen annak során egyfajta selejtezőket tartottak. Módszeresen állították párba őket, és egyértelműen az kerülhetett tovább, aki győzött, vagy valami különlegeset mutatott. A Doctore tartotta a száját, nem árult el semmit mindabból amit tudott, habár a szolgálók között hamar elterjedt a hír, hogy hamarosan vendégek érkeznek, és nem volt nehéz összeilleszteni az apró darabkákat, hogy a kiválasztottaknak talán bemutatót kell tartaniuk. Az utolsó fordulóknál a győzteseket már kellemes, bőséges étekkel, masszázzsal és néhány kiváltsággal motiválták, hogy végül csak a legjobb ötöt jelöljék meg a nagy este előtt.
Éppen délidő után kísérték fel az öt legjobbat, vagy legalábbis tulajdonosuk azt remélte, hogy az öt legjobb gladiátora nyűgözi majd le vendégét. A felsorakoztatott férfiak talán meglepődtek, mikor egy nő lépett a tágas csarnokba, és őt nyolc fegyveres, közülük öt a harcosokhoz hasonló ruhába öltöztetett nő kísérte. A minden bizonnyal római nemes asszony szépsége kitűnt az egyszerű halandók közül, nem csoda, hiszen jómagamnak nem kell sokat tennie azért, hogy lenyűgözhessem a halandó férfiakat. Kedvelem ezt a kort, mert kedvelik a szépséget, mert leborulnak lábaim előtt, csak hogy nagyot haraphassanak a hús gyönyöreiből. Most is ezért érkeztem, hogy házigazdámnak kellemes, sőt gyümölcsöző összejövetelt hozhassak össze, de persze… az én szolgáltatásaimnak is megvan a maguk ára.
- Barátom… olyan jó ismét látni téged! – Tárom szét karjaim, hogy megölelhessem a házigazdám. – Remélem jól telnek a napjaid. – Futom le a szokásos köröket, miközben nagyon is céltudatosan megszemlélem a kiállított példányokat.
- Még mindig jó ízlésed van, úgy tűnik. De harcban is olyan jók, mint látványra? – Pillantok vissza szemem sarkából, miközben egyetlen intésemre felsorakoznak lányaim is, három testőröm pedig szinte árnyékká szelidül a háttérben. Nem apróztam el, a legjobb amazonjaimat hoztam magammal, hiszen egyrészről ők is a látványosság részei, másrészt szeretem a jó vérvonalakat. Cleo majd két méter magas, északi lány, már nem is emlékszem honnan zsákmányolták még gyermekként. Magassága azonban erős csontozattal, masszív izomzattal társul, így ő az egyik kedvencem. Demetria, Hestia és Augustina inkább alacsonyak, de hihetetlenül fürgék, úgy siklanak, pörögnek a levegőben mintha csak szárnyakkal születtek volna. Rona pedig egy újabb kedvenc, tekintete tüzes, törékeny, de technikás, meglepő erő lakozik benne. Hogy ki kivel kerül majd párba még nem tudom, de szívesen kifaggatom vendéglátómat a férfiak erősségeiről, miközben a lányaim kellemesen farkasszemet néznek leendő… áldozataikkal. Hiába, a tüzes egyedek a kedvenceim.
- Szóval, mindent előkészítettél, ahogy kértem? – Általában nem jelenek meg sehol hivatlanul, sőt, kifejezetten hosszú listát küldök többek között a szálláshelyemről, és még egy rómaiban se kellett csalódnom. Most azonban inkább a látványosságra, az akció előkészületeire vagyok kíváncsi, hogy a férfiak felkészültek-e, hogy a rögtönzött aréna áll-e a próbatételhez.
- Ó remélem egyikőtök sem bánja a kevés tájékoztatást, ám jobban szeretem én felvázolni, mi is fog történni abban a pár napban, amíg uratoknál vendégeskedek. – Fordulok mosolyogva ismét a gladiátorok fel.
- Drága barátom megkért, hogy szervezzek egy kellemes összejövetelt, egy izgalmas parádét az unokahúga esküvőjére, és persze mi lehetne jobb, mint egy összecsapás? – Tárom szét a karjaim, a fejemet oldalra döntöm. – Hát persze, hogy a női gladiátorokkal való összecsapás. – Intek a lányaim felé válaszként.
- De mint mindennek, ennek is ára van. Kivételesen nem az életetek… ó nem, ahhoz az túl értékes, bár sérülésig küzdhettek majd. – Nem kell mindig pazarolni a jól képzett áruinkat, nem igaz?
- Ezen felül… jó magam jobban szeretem a jövő harcosaiban kapni a jutalmam, így választott párotok nem csupán ellenfeletek lesz, de ágyasotok is addig a pár éjszakáig, míg itt tartózkodom. Remélem ez senkinek nem okoz majd problémát. – Kacsintok a férfiakra.
- Szóval drága barátom, ideje kicsit mesélnek választottjaidról, hogy meghatározhassam kivel alkotnak majd igazán látványosat… - Emelem vissza tekintetem házigazdámra, majd lassan elkezdem körbejárni a gladiátorokat, hogy közelebbről szemügyre vehessem az állapotukat.
 
Róma fénykora
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: