☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Elhagyatott Tárna

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Pént. Ápr. 14, 2017 2:18 pm írtam neked utoljára


Rhamiel & Aliyah


Utam ezúttal távolabbra vitt, mint valaha. El akartam jönni a városból, távol akartam tőle maradni egy kis időre. Fejem szokatlan gondolatok körül kavarog. Úgy érzem, olyasmin töröm agyam, min nem is kellene. Angyali kötelességeim számomra az elsők, talán jobban is járnék, ha ezek lennének az egyetlenek. Erre ott az az ember, ki könnyűszerrel férkőzött bizalmamba, kisajátítva magának egy helyet képzeletbeli sorrendemen. Egyszerűen nem tudom onnan letaszítani, hiába próbálkozom.
Egy régi járatban járok. Plafonját recsegő, kopott gerendák tartják, ellenállva a rá nehezedő földtömegnek. Magam sem tudom merre vagyok pontosan. Csupán annyi biztos, hogy a föld alatt. Nagyjából egy órája haladok előre, olykor perceket töltve egy-egy elágazásnál, mire eldöntöm, merre szeretnék tovább haladni. Egyszer majdcsak kilyukadok valahol, addig is kedvemre való a csend és a magány, mi segít rendezni gondolataimat.
Időbe telik felfedeznem hogy követ valaki. A vállamat érintő kéz hatására megfordulok, hogy szembenézhessek angyaltársammal. Nem is akármilyennel. Pontosan olyasvalakibe sikerül botlanom, ki az enyémmel szemben álló csoport tagja. Tekintetem végigsiklik rég látott fivérem alakján. Oly rég volt már, hogy láthattam egyet is közülük, hogy önkéntelen mosolyt csal ábrázatomra Rhamiel jelenléte, mit csupán rideg szavai távolítanak el képemről. Tisztában vagyok vele, hogy nem lát szívesen, de hogy pont itt találkozzunk... Talán még annál is messzebb jöttem, mint hittem.
- Azt sem tudom pontosan, hol vagyok - ismerem be.
Nincs mit titkolni ezen. Előbb vagy utóbb úgyis rájött volna, így meg legalább elárulhatja, hol is vagyunk pontosan. Ő minden bizonnyal ismeri a környéket, főleg, ha ily nagy hévvel akar elküldeni. Közben eszembe jut, miként is vélekednek ők a halandókról. Szerintük ők a baj forrásai, mivel most meglepő módon úgy érzem, egyet tudnék érteni. Magam sem tudom, hogy miért. Könnyebb lenne. Nem kellene azon morfondíroznom, hogyan viselkedjek az emberekkel. Egyszerűen úgy kellene velük bánnom, mint a démonokkal, megfeledkezve a különbségekről. Nem hagyni időt arra hogy akár kicsit is megismerjenek, vagy én megismerjem őket. Elkerülve a beszélgetést, egyszerűen... Kivégezni őket. Nem, ez még mindig nem helyes! Meg sem szabadna hogy szülessen bennem ez a gondolat.





Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Ápr. 11, 2017 10:02 am írtam neked utoljára


Aliyah & Rhamiel
Az emberek a világ szennyezői. Ugyan a háború még nem kezdődött el igazán, mégis százak estek már el a háború előszelében. S még ezrek fognak meghalni az Isteni akarat nevében.
Kezeimet hátam mögött összekulcsoltam, miközben mély levegőt szívtam. Nem éreztem a friss, hegyi levegőt, de még az erdők illatát sem. Semmit. Csakis egy valamit.
Bűzt éreztem. Emberi bűzt.
Ez a tudat hamar elöntött azzal a különleges érzettel, mit mások talán dühnek hívnak, szerintem ez mentális átalakulás.
Én az erőmnek egy sokkalta nyersebb és brutálisabb oldalát szoktam megmutatni. Hamarosan elérkezik az Idő, ahol az emberiség megtanulja viselni bűneinek súlyát. Tetteikért felelősséggel tartoznak. Mindaddig rabként cipelik saját sorsuk láncait, amíg el nem érkezik a nagy pillanat.
Ez a város a miénk. A következőt is megkaparintjuk és nem fog megállítani minket se ember, se más.
Épp járőrözök, illetve átnézek pár elhagyatottabb helyet a városban. Pl egy ezer éves tárna bejáratot és a mélységeit.  Egyedül. Igen. A többieket erőgyűjtésre magam mögött hagytam.
A szárnyaimat megrázva a helyére utasítom őket, miután talajra érkeztem, majd beljebb indulok.
És meglátom. Egy angyal. Szó szerint az…de mit keres itt, ahol a madár se jár? Ráadásul nem is a mi közegünkből. Hidegen meredek a hátára, ahogy elhagyja a terepet és a mélybe veti magát. Lépcsők. Minek találták ki? Ráadásul a tárnák felé…
Követem lefelé a lépcsőn, és már csak ösztönösen is, de kissé begörnyedek és behúzom a nyakam, ahogy óvatosan trappolok lefelé. Az egész helyzetnek meg van a maga kis szolid bája - kár, hogy nem vagyok az a bájolgós típus. A falak tele graffitizva… ezek utoljára is itt voltak? Szolid kis üzenetek a falon hagyva… Emberi mocsok…
A nő után lépek és a vállát ragadva meg állítom meg a továbbiakban. Nem nézek arcára. A távolt vizslatom.
- Menj el!
Nem kérem, utasítom, nincs itt helye, sem így, sem máshogy, nem akarom látni, és nem akarom, hogy állandóan a türelmemet tesztelje, mert bőven többet kapott belőle, mint bárki ezen a kibaszott világon.
Nem kell, hogy értsen, hogy kedveljen, soha, senkitől nem kértem ilyet, én csak azt akarom, hogy ne kerüljön senki az utamba, és ne akarjon megtanítani senki jó modorra. Tudom milyen, ha kell, használom, de vele szemben nem kell.


Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Ápr. 11, 2017 9:56 am írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Elhagyatott Tárna
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: