☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Romos épületek

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Márc. 10, 2017 11:00 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


Felnevetek, bár nem hangosan, mert amíg ezek a vackok a csuklóm húsába vájnak, nem akarom leleplezni magunkat. Egy rendes embernél, gyengébb démonnál még így is erősebb vagyok, de egy tucat angyal gondot jelentene Harag nélkül.
Éhezem energiáira, már csak azért is, mert szétvet amúgy az ideg, s ehhez remek párosítás lenne Harag. Biztos, hogy lemészárolnám az összes fattyat, bízom magamban. Az előttem álló démon viszont nem. Igen, elárulta magát. Egyszerű ember se nem lenne képes idáig jutni, se nem tudna a hercegekről. Most már csak az a kérdés, kinek dolgozik. Bár csípős nyelvéből és makacsságából kifolyólag van egy tippem.
Teszek egy pár kört magam körül, muszáj mászkálnom egy kicsit, közben az ajtót figyelem. Sóhajtok, nem lenne érdemes tovább veszekedni a nővel. Nem adok neki igazat, egyáltalán nem értek vele egyet, de jelenlegi helyzetem gúzsba köt.
- Látszik, hogy nem vagy harcos. Egy igazi harcos azonnal megértené, miért kell most azonnal elégtételt vennem. Nem futna el gyáván. Harcos hercegért jöttél, majd engem pont az érdekel, mit fog ez a fattyú mondani. Dögleniük kellene, hogy párnát csinálhassak belőlük. - Morgom orrom alatt, majd az ajtó felé nézek.
- Tűnjünk el innen akkor. - Horkanok fel, hisz egyáltalán nincs ínyemre a terv ezen része. Visszajönni és úgy mészárolni le őket? Mintha egy gyáva hirtelen meggondolná magát és visszamászna némi becsületért.
- Hölgyem. Csak Ön után. - Hangomból nem kevés szarkazmus hallatszik, de sosem voltam az a finomkodó típus. Tisztelem a nőket, szó se róla, de attól még moroghatok, ha úgy tartja kedvem. Persze ha rájövök, kinek dolgozik, hálát adok azért, hogy hónapok rabságától megszabadít. De egyelőre csupa ellenérzést táplálok iránta, mert szökni kényszerít. Én pedig kijutni akartam, keresztül az átkozott fattyak hulláin.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Csüt. Márc. 09, 2017 9:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


Ééés itt van. Marka béklyóként fonódik torkomra, ennek ellenére nem tudok nem mosolyogni annak tudatában, hogy sikerült előre megjósolnom ezen tettét. Ez is bizonyítja kiszámíthatóságát, na meg azt, hogy nem több egy bivalyerős szellemi fogyatékosnál.
- Magam sem értem - szűröm fogaim közt.
Mindig ez az eszeveszett bosszú. Elfogták? Igen. Megkínozták? Még szép. Ezeknek tudatában aláírom, hogy ki akarja tekerni az összes nyakát, sőt, más esetben támogatnám is, mit sem törődve azzal, ha belepusztul. Valójában vágynék arra, hogy belepusztul. További szövegelésére képtelen vagyok addig válaszolni, míg el nem ereszt. Akkor húzok egyet köpenyem csuklyarészén, megigazítva azt arcom körül, mintha csak ruhámat kellene igazgatni. Nyakam is szívesen megdörzsölgetném, ezt az örömet azonban nem adom meg neki. Nem mutatom ki, mennyire sajog bőröm keze nyomán.
- Egyáltalán nem érdekel, hogy itt pusztulsz-e! Felőlem maradhattál volna lógva, akár egy láncra vert kutya. Csakhogy teszem a dolgomat - magyarázom.
Teszem, miként neki is kellene. Szót kellene fogadnia, viselkednie kellene, nem pedig a sajátos érzelmeibe kapaszkodva akaratoskodni. Újra rá kell jönnöm, hogy a férfiakkal csak a baj van. Hogy Ashtaroth pont ezt az alakot válassza... Alaposan át kellene rágnia magát a saját ízlésén, mert ez a szőrtelenített gorilla túl nagy ficam.
- Elengedtelek, igen, de ez nem azt jelenti, hogy kivittelek innen. A pokol választottja vagy, úgyhogy mi lenne, ha úgy is viselkednél? Nem az a dolgunk, hogy mindenkit lemészárolj, hanem az, hogy ezt itt kivigyük és kikérdezhessük arról, mit tud. Ez előrébb való, mint a személyes toporzékolásod.
Remélem most már tényleg észhez tér. Ha harcra kerül a sor, itt szépen be leszünk szorítva. Sem ő, sem én nem tudnánk rendesen kihasználni képességeinket, hacsak nem üti ki a falat. Elengedni viszont akkor sem akarom, mert akkor a végén azt a madárkát is kinyírná, akit ajándéknak szánok. Nem mintha a seggének megmentése nem az lenne. Egy kurva nagy ajándék. Ha mégsem vesz magához némi észt, kénytelen leszek őt is kicsapni. Még az impjeimnek sem lenne kedve a cipeléséhez.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Márc. 09, 2017 5:57 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


A nő fejében élő jelenet nem sokáig várat magára. Úgy néz ki démoni erőm, már ami a fizikait illeti, annyira nincs rossz állapotban. Legalábbis annyira képes vagyok, hogy nyakánál fogva nyomjam a falhoz. Arcom dühöt áraszt, de nem azt a fajtát, amit Harag szokott arcomra festeni. Szemeim szikrákat szórnak.
- Akkor miért nem tűnsz már el? - Szavaimat szinte köpöm felé. Ha démonnal van dolgom, erősebb most nálam, hisz saját energiáim el vannak zárva. Ha nem az, akkor nem is juthatott volna be ide, tehát akkor még is az előzőnél kellene maradnom. Dühít értetlensége és az a dac, ami áramlik belőle. Csak azért sem veszem le rólad, blablabla.
- Nem tudom ki vagy és honnan jöttél, vagy, hogy miért féled ennyire az életem. Azt javaslom, tedd amit mondok és sétálj el, amíg még jókedvemben találsz. - Morgom felé már kicsit hangosabban. Húzza az időmet, időnket, amíg ellenkezett velem, már rég lekaszaboltam volna az összeset. Ahogy érzem most magam, puszta kézzel képes lennék végezni az összessel.
- Miért számít neked, hogy élek, vagy halok? Bárki is bízott meg a feladattal, megtetted, amire kért. Mentességed van bármilyen büntetés alól. - Elengedem nyakát, amit nem is szorítottam olyan erővel, mint mondjuk Harag társaságában lettem volna képes. Veszekedhetünk még napestig, legalább elérem majd, amit akarok; az angyalok ránk fognak törni, mert észrevesznek minket, akkor kénytelen lesz levenni a bilincseket és végre szabadon engedhetem Haragot. Így is úgy is nyerek.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Csüt. Márc. 09, 2017 5:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


Morgó csak nem hagyja annyiban. Sejtettem, hogy egy erdőre való fából van a feje, de azt nem, hogy az az egy erdő inkább kettő. Erős? Mi van akkor? Ashtaroth is, mégis levágták a karját. Van benne egy fenevad? Másban is. Teszek rá! Akkor sem fogom levenni azokat a nyüves láncokat. Kezdem unni a felesleges magyarázást, pedig igazán még bele sem kezdtünk. Mi lenne, ha ezt az egészet odakint rendeznénk le? Onnan felőlem akár vissza is jöhet, ez a háborgás viszont aligha ijeszt meg. Nem mondom, szívem lelkesebben ver, minden egyes következő károgására, s egy részem már azt várja, vajon mikor fognak tömött ujjai torkomra szorulni, hogy úgy követelőzzön tovább, csakhogy a jelenet még várat magára.
- Erősnek hiszed magad? Ha nem tűnt volna fel, elkaptak - közlöm vele, arra az esetre, ha elfelejtette volna - Úgy nézel ki, mint egy széttaposott szarkupac, szerinted így képes lennél lerendezni őket?
Nem emelem fel hangom. Halk vagyok, mégis határozott. Ha éle lenne szavaimnak, hasítanának, ahogy csak illik. Talán a fejébe is állnának, ami nem ártana, hogy felfogja mondandómat.
- Ha szét akarod őket tépni, legyen! Megteheted, de nem most. Addig nem, amíg ki nem vonszoltad innen a szétrúgott hátsódat. Megkapod a címet, visszajöhetsz, amikor akarsz. De mondok jobbat! Ahelyett, hogy perceken belül visszaakasztatod magad faliszőnyegnek, gyere vissza, ha összeszedted magad. Rendezd le őket a háborúk során, irtsd ki az egész seregüket, hogy egyszerre behajtsd a kamatot is. Most pedig abbahagyhatnád a pólyáshisztit és megindulhatnánk - zárom le részemről a vitát.
Tehet akármit, akkor sem operálom le a bilincseket. Amíg azok rajta vannak, láthatóan nem kezd tombolni, úgyhogy lehet annyi esze, hogy felfogja, esélye sincs azokkal az ékszerekkel.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Márc. 09, 2017 5:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


Megforgatom a szemeim, mikor ellenkezni kezd velem. Épp, hogy tudok állni, de ha megszabadítana a bilincsektől, perceken belül kijutnánk. De legalább nem hazudok neki, mert ha mészárolni kezdek, akkor az ő élete is terítékre kerül. Ha pedig megtette, hogy beosont és kiszabadított, akkor annyival tartozom neki, hogy nem sodrom őt bajba.
- Rendben. Ezt egyszer fogom most elmondani, jól figyelj. - Morgok türelmetlenül. Tetszik neki vagy sem, nem fogok gyáva kutya módjára kiosonni innen. Lázálmaimban láttam a jelenetet, ahogy kiszabadulok és az összesnek életét veszem. Lehet nem tudja, hogy ki vagyok, de tudom, hogy ahogy Harag visszatér belém, minden erőmet visszaszerzem és már nem leszek ennyire gyenge. Tízet, húszat is képes vagyok megölni gond nélkül. Ezért is voltam kikötözve... Nem mernének szembenézni velem.
- Én magam sem tudom mennyi időn át voltam ezen a büdös, sötét helyen. De annyit tudok, hogy bosszút akartak, semmi mást. Jobbára egy fél seregnyi mocsokkal végeztem elég rövid időn belül. Szóval szét fogom baszni az összesnek a fejét, ha tetszik neked, ha nem. És le fogod venni a karpereceket. - Mondom férfiasan mély, határozott hangomon. Egészen kezdek magamhoz térni.
- De ha a csinos kis seggedet félted, akkor előre mehetsz. Nem kell megmentened, ha odaveszek hát legyen. Te kiosonsz, mielőtt rájuk rontok. Így is eleget tettél. Hálás vagyok érte. De innen ezt bízd rám. - Keveredik bennem a hála és a türelmetlenség. Vissza akarom kapni Haragot. Gyilkolni akarok. Látni akarom a vérfürdőt, szét akarom morzsolni a testüket azért, amit tettek velem. Meg akarom mutatni, hogy bár egy csatát megnyertek, még sem törtek meg, egyáltalán.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Csüt. Márc. 09, 2017 5:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


Nem érdekel, hogy a földre zuhan. Nyalja csak a mocskot, megérdemli. A fejére is taposnék, hogy biztos belekóstoljon, de most, hogy mondhatni szabadon mozog, túlontúl veszélyes lenne. Annyi eszem még nekem is van, hogy ne bőszítsem fel őt túlságosan. Nem akarom, hogy vinnyogni kezdjen, mint egy zúzott farkú oroszlán. Bömbölhet eleget, ha kijutottunk. Mert ki fogunk, ebben biztos vagyok. Majdnem teljesen.
Aztán végre összekapja magát. Figyelem közeledtét, szorgosan dekkolva az ajtó előtt, mi éppúgy jelenti a mi kijáratunkat, mint az angyalok bejáratát. Kérdés, hogy miként lesz előbb használva. Így is eleget beszélünk, nem hiányzik, hogy még nevessen is, éppen ezért kicsit feszült leszek, mikor megteszi. Még jó, hogy hangja annyi, akár egy herélt macskának. Nyávogni nyávog, de semmi több. Kijelentését hallva el is mosolyodom. Szíves örömest végignézném, miként tépik darabokra egymást a fentiekkel, de nem most. Most más dolgunk van, ő gyenge, én meg... én vagyok. Hacsak nem robbantom magunkra a kócerájt, képtelen lennék egymagam boldogulni annyiuk ellen, ha rá is figyelni kell, meg a kómásra is.
- Nem fogom levenni - közlöm semlegesre vált hangon, mikor póráza levételét követeli.
Eszemben sincs. Az kellene még... Amint levenném, úgy rontana előre, mint egy megvadult rinocérosz. Fejjel a falnak, vagy az angyaloknak és akkor nincs az a Leviathan, aki meg tudná fékezni, amíg ki nem tombolja magát. Vagy jelen állapotában újra el nem fogják.
- Azért vagyok itt, hogy kivigyelek, nem azért, hogy végignézzem, miként fogatod el magad újra. És vele is foglalkoznunk kell - rúgok az eszméletlen tollasba - Meg kell tőle tudni, mit terveztek veled - magyarázom a tényeket, hátha eljutnak csökött agytekervényeiig.
Azon se csodálkoznék, ha azok egy ideje sorvadásnak indultak volna. Talán Lucifer eleve selejtesre tervezte. Egy buldózernek a pokolbéli építkezésekre.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Márc. 09, 2017 4:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


Elég hihetetlen, amit ez az ismeretlen nő előad. Miért jönne értem, ha nekem egyáltalán nem is ismerős. Hacsak meg nem bízták ezzel... Valakinek dolgozik. Vagy barátnak, vagy ellenségnek, az teljesen mindegy. Ha azért jött, hogy kivigyen, hálás leszek neki.
Még mindig nem egészen vagyok magamnál, így mikor eltöri a láncokat, testem teljes súlyával esek a földnek, ami egyébként nem kellene, hogy gondot okozzon. Ez csak azt jelentheti, hogy még mindig el vannak bennem zárva a lurkóim. Pedig most, hogy szabad lehetek, Haragra szükségem van. Egyetlen angyal sem maradhat életben ezen a dögtanyán. Kezeskedem róla.
Pár percbe beletelik, míg fel tudok állni, talán csak azért nem sorvadtak el az izmaim, mert démon vagyok. Ennek ellenére szokatlan, baromi szokatlan két lábon állni, járni meg aztán főleg. De ha már esélyt kaptam a szabadulásra, megerőltetem magam és néhány tétova lépést teszek a nő felé.
Halkan rekedtes hangon nevetek fel. Szórakoztat, hogy ő ennyire egyértelműnek találja a helyzetet. Majd egyszer, ha úgy tartja kedvem és ismét összehoz vele a sors, fellógatom pár hónapra, időközönként megkínoztatom és érte megyek. Vajon elsőre beugrik majd neki, hogy kiszabadítani mentem? Kötve hiszem. De ennyiben hagyom most a dolgot.
- Van itt néhány befejezetlen ügyem, néhány fattyúval. - Nyögöm neki, állva még inkább feszélyez, hogy erőm teljesen el van zárva. Meg kell szabadulnom a bilincsektől, mik csuklóm húsába vájnak, hogy mészárolni kezdhessek.
- Vedd le ezeket. - Szólok oda neki, nem kérem meg szépen. Ha nem veszi őket le nekem, találkozhat a morcosabbik oldalammal. Kényszeríteni nem fogom rá és lehet bármilyen édes is a szabadulás gondolata, addig nem mozdulok, míg nem téphetem le az összes fattyú fejét.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Csüt. Márc. 09, 2017 4:24 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


A kitett kutya hozzá képest semmi. Nyakig véres, szutykos, nem kevésbé büdös és meglehetősen kába. Szerencsém van! Már ami azt a részét illeti, mekkora elégedettséggel tölt el látványa és gyötört hangja. Abban az értelemben kevésbé, hogy fogalmam sincs, hogy a francba fogom innen kijuttatni ezt a démonbőrbe csomagolt romhalmazt. Körbejárom, még fogragok is lógó alakján egyet, meglökve kicsit egyik oldalánál, amíg el nem érek a holt angyalig. Tőröm kihúzva belőle a hulla testébe törlöm vérrel áztatott pengém.
- Szerinted? - kérdem, mint aki nem hiszi el, hogy ezt komolyan megkérdezik.
Az agya tényleg a lába közé szorult? Megeresztek egy sóhajt, aztán levágom a láncokat. Bilincseit rajta hagyom. Láthatóan visszafogták a pokol izompacsirtáját, tehát nagy valószínűséggel vissza tudják tartani a benne tomboló erőket amíg kiérünk. Semmi szükség arra, hogy tajtékozni kezdjen mint egy skandináv berserker.
- Mégis miért merészkednék be egy csapat angyal közé és ütnék ki közülük kettőt? Érted jöttem - mondom egyszerűen.
Ennél többet nem kell tudnia. Ez is éppen elég. Az eszméletlenné varázsolt angyal testét az ajtóig vonszolom, aztán a halottat is. Ha ki akarunk menni, majd elpakoljuk őket onnan, addig viszont megnehezíti az esetleges behatolást. Csupán idő kérdése, amíg nem tűnik fel nekik a nagy csend. Ez mondjuk attól is függ, mennyire üvöltött a rab.
- Szólj, ha összeszedted magad és mehetünk!
Addig semmiképp nem mozdulunk, amíg nem áll készen legalább arra, hogy saját lábán kimenjen innen. Ha minden kötél szakad, majd két imppel elcipeltetem az angyalt, megidézni viszont csak akkor fogom őket, ha indulunk. Túlságosan árulkodó lenne az előkerülő jelenlétük.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Márc. 09, 2017 4:06 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


Kissé kábának érzem magam, mikor az angyalok megjelennek a pincében. Nem ellenkezem, régóta nem, még ha szavaimmal azt is jelzem feléjük. Gyűlölöm őket, világ életemben így voltam ezzel. Mindig eszembe jut, hogy Ashtaroth nem értette, miért vagyok ennyire ellenszenves irányukban, de talán csak démoni létem okozza mindezt. Még a szagukra is érzékeny vagyok, sokkal erősebben érzem azóta, mióta majdnem életemet vették. Akkor is őt próbáltam megmenteni.
Mielőtt az emlékek rám törnének hosszú idő után, a két angyal a semmiből a földre kerül. Kinyitom szemeimet, mik vértől összetapadtak és körülnézek. Először az eszméletlen, talán félig holt angyalokon ragad meg tekintetem, mert mást nem is látok. Lehet, hogy csak hallucinálok, vagy ez talán egy álom, hisz régen vágyam, hogy kikerüljek innen. Volt, hogy a kimerültség álomba ringatott, de nem hosszú időre, mert ebben a testtartásban képtelenség mély álomba merülni. Nem pihentem sokat az elmúlt időszakban.
Végül kikristályosodik egy női alak. Mozdulni szeretnék, de teljesen felesleges. Egy kicsit gatyába akartam volna rázni magam az alak előtt, legyen bárki is, de szavaival hamar jelzi, hogy felesleges.
Halvány vigyort erőltetek a képemre, mást úgy sem tudok tenni. Nem tudom, ki ez a valaki, de nem kizárt, hogy ő is kínozni jött, bár az nem magyarázná meg az angyalokat.
- Szóval.. - Dörmögöm kissé megtört hangomon. Nehezemre esne másítani a tényeket. Elég egyértelmű a látványom.
- Miért jöttél? - Kevésbé érdekel, hogy ki áll előttem, az sokkal inkább, hogy mit keres itt. Az elmúlt hónapok alatt elvesztettem a reményt, így eszembe sem ötlik, hogy az idegen értem jött volna.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Csüt. Márc. 09, 2017 3:38 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


Megígértem Ashtarothnak, hogy ha nincs más egyéb dolgom, úgy kutatok egy keveset Asmodeus után. Nem szívlelem az alakot, sőt, kimondottan rühellem, végtére is Úrnőm miatta hagyta el egyik kezét. Azért, mert miatta elkapta a szerelemnek nevezett kórságot, mi semmi jót nem jelent. Lám, megvolt az eredménye. Sosem hittem volna, hogy valaha is rátalálok. Ki a franc hinné, hogy a Pokol egyik Választottja pont egy lyukban fog láncot csörgetni? Senki. Sokkal valószínűbb volt, hogy lelépett, menve középső lába, avagy férfiagya után, keresve magának valaki olyat, aki... Nos, nem követel meg állandó teljesítményt, hiba esetén halállal kecsegtetve.
Mikor megtudtam, hogy hol van, erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy ott hagyom és szó nélkül továbbállok. Valószínűleg ez lenne a legjobb döntés, csakhogy ha egyszer erre fény derülne, a fejem lekerülne a csinos nyakamról. Arról nem is beszélve, Ash mennyire szeretne hírt kapni róla. Szintén megfordult fejemben, hogy végzek vele. Senki nem tudna róla, eltüntetném az itteni angyalokat is és boldogan élnék, míg meg nem halnék. Ő holtan kerülne elő és bevallom, szívesebben keresném gyilkosát, mint őt magát. Egyszerűbb lenne. Sosem találnám meg.
Észrevétlen táborozok le az őrségnek nevezett tollasok tyúkóljában. Láthatatlanul, teljesen elfojtott jelenléttel, néma csendben. Várom a megfelelő alkalmat. Az időpontot, mikor egy páros megindul, hogy újabb környi kínzással kecsegtethesse rabjukat. Legszívesebben hagynám, hogy bevégezzék, amit elkezdtek. Minden bizonnyal egyszerűbb lenne. Mikor az ajtót nyitják, hogy meginduljanak a fogolyhoz, utánuk osonok. Az útvonal fejemben van, nem lesz gond kimenni. Már ha az a címeres láncra vert ökör nyugton marad, amíg kivezetem innen. És akkor már nem ártana némi szuvenír sem, csakhogy semmi kedvem kicipelni innen egy minden bizonnyal nehéz és egyébként is ájult angyalt. Majd viszi ő. Ha ki akar innen jutni, cipekedjen! Szívesen mondanám ezt, valószínűleg meg is fogom tenni, de ki vagyok én, hogy parancsolgassak egy tuloknak? Az állatok mindig túl önfejűek. Akárhogy is, várok, míg belekezdenek a műsorba. Angyalok ellen használható tőrjeim lomhán kúsznak elő zsebükből, s csupán azután válik láthatóvá köpenybe rejtett alakom, mikor egyiküket erőteljesen tarkón vágom, fegyverem markolatával, bőrébe süllyesztve a gyors eszméletvesztést okozó rúnát. Szenved a fene azzal, hogy tovább üsse, főleg, mikor van rajta kívül másik is, kinek hamarosan szívében köt ki egy másik penge.
- Elég szarul nézel ki - csapom össze elégedetten kezeimet.
Eddig csendesek voltunk. Nem ártana úgy is maradnunk, amíg össze nem szedi magát a még mindig láncon csüngő Asmodeus. Szívesen bele ütnék néhányat. Démoni jelenlétem továbbra is rejtve marad. Csupán a szemeknek mutatom meg alakom, mialatt hangom hallatom. Gondoltam így elkerülhetünk néhány idióta kérdést és átugorhatjuk a "Mutasd magad!", "Hol vagy?" meg hasonló, általában elhangzó ökörségeken.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Márc. 09, 2017 3:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


Hónapok óta már, hogy idehurcoltak. Eszméletlenül kerültem erre a szűkös helyre, ami nekem pincerésznek tűnik. Mióta bezártak, napfény és meleg nem érte bőrömet, a téli időszakban volt, hogy testrészeim átfagytak és nem érezem őket. Az elején még hiányzott a nő, hiányzott az otthonom, az erőm. Ezt az időszakot pedig végigüvöltöttem. Volt, hogy kiütöttek miatt, volt, hogy csak az arcomba nevettek.
Aztán elnémultam. Próbáltam a fájdalomra, vagy ahogy karjaimnál láncon lógattak, a kényelmetlen testtartásra koncentrálni. Bármire, ami fizikailag megfogható és valóságos volt. Különben úgy éreztem teljesen elveszíteném az eszemet. Az érzelmek hullámvasutat játszottak bennem, a nő hiánya az első időszakban elviselhetetlen volt. Inkább az üvöltést, mint saját gondolataimat választottam.
Időm nem volt rajta gondolkozni, de valamilyen varázslat, vagy ráolvasás lehetett a láncokon. Amint csuklóimra szorították őket, Harag és Kéj mintha megszűntek volna létezni. Még nélkülük is nehezemre esett megtartani a józan eszemet, de nélkülük esélyem sem volt a menekülésre. Ők adták erőmet, kitartásomat, mindenem, amitől démonnak nevezhettem magam. Egyedül abban mutatkozott meg, hogy még mindig az voltam, hogy nem haltam éhen, vagy szomjan. Egyedül a téli hideg viselt meg.
Aztán az időjárás szépen lassan enyhülni kezdett és már nem volt rám hatással. Ahogy jött a tavasz, egyre többször jártak le hozzám és még ha becsületemtől is fosztottak meg, kívántam a fájdalmat. Amíg arra tudtam koncentrálni, míg korbácsolták pőre bőrömet, hol hátamat, hol mellkasom, addig képes voltam a realitás talaján mozogni. Ha már nem fájt eléggé, kiprovokáltam tőlük az újabb kínzást, hogy ismét érezhessem és elterelje figyelmemet. Sorsomba nem törődtem bele, de míg láncra voltam verve, nem tehettem semmit.
Nem láthattam a sötétben, de szinte éreztem, ahogy a nap felkel és az épületben mozgolódás indul meg. Szükségem volt rá, hogy ismét fájdalom égesse bőrömet, ezért erőmből, mi még megmaradt, elkezdtem a lánccal a falat verni, hogy megjelenjen néhány fattyú... Szaguk hamar megcsapta orromat. Korbáccsal a kezükben jelentek meg, én pedig szidalmaztam őket, pedig mélyen belül hálát adtam érte, hogy azt kapom, amit.





Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Vas. Aug. 28, 2016 4:33 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Romos épületek
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: