☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Romos épületek

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Május 21, 2017 11:10 pm írtam neked utoljára


To: Asmodeus
Never break, never bow. Never beg, not a doubt..



A két kard egymásnak csapódott; iszonyú erővel sújtva le, csikorgást hallatva, míg a pengék szinte izzottak. Csupán egyetlen lépéssel kerülök hátrébb, ahogy a talpam megcsúszik a talajon. Eközben a törmelékek, ropogva adják meg magukat, ám kérdését minden tény ellenére figyelmen kívül hagyom. Mintha mit sem kérdett volna, amúgy sem igazán érdekelte, vagy reagálta le a mondataimat, nyilván jobban értékelné, ha megölhetne. Csak akkor meg hatalmas nagy hibát követne el, amit a drága kis Háború minden bizonnyal, nos kifejezetten nem értékelne. S számomra e elmei szál, mégis most hogyan jutott az eszembe? A fejemet megrázva próbálok összpontosítani, ugyanis semmi sem terelheti el a figyelmemet arról a tényről, hogy ez a korcs még mindig le akarja szedni a burámat a helyéről. Persze nevezhetném az egészet egy könnyed kis próbálkozásnak, de annyira egoista nem vagyok, miszerint elszálljak önmagamtól. Mindenesetre sosem vallok kudarcot, és most sem fogok. Több kell ahhoz, hogy megöljön, mintsem egy kis bizakodás.. A hangulat kedvét növelve lépéseket teszek, eltűnök, majd megjelenek, deszkát döntve rá. Cselt vetek be, avagy éppen csak trükköt alkalmazok, hogy fent tartsam a mókát. Azt hiszem, nem fogok unatkozni. Az elsőt tökéletesen kivédi, persze nem, mintha egy ócska kis gerendától vártam volna a megváltást. A következő körben szenteltvízzel locsolom meg... szinte emlékeztet azokra az átkozott halandókra, meg a kis szokásaikra. Milyen tündéri egy elmélkedés... A bőre égni kezd, s ahogy elnézem nem igazán örülhet neki. Egyre idegesebbé válik, ami nem meglepő az esetében, de én szóltam... mondtam előre, hogy meg kéne innia Michael gyógyhatású hársfateáját, mert az kifejezetten jót tenne a stresszes kis életének -, sőt magának az idegeinek.
Figyelemmel kísérem, ahogy finom módon elengedi magát. A haragja szinte betölti az egész teret, s a megmaradt épületrészek pedig megrázkódnak a kifejtett energiája nyomán. A föld remegni kezd, a tombolás még csak most kezdődik el, míg ő maga hangos nevetésben tör ki. Oh, mily' félelem gerjesztő! Már reszketnek a szárnyaim is.. Ha-ha-ha! Mondatára megforgatom a szemeimet. Ennek semmilyen más szava sincs? Állandóan csak az ölésre asszociál, meg rám, hogy meghalok.. csak nem felcsapott hirtelenjében jósnak? Akkor esetleg megjövendölhetné, hogy túléli-e a kis összeütközést, s hogy valaha inni fog-e Michael teájából. Bár jó lenne, ha eljutna addig... na jó!
Azonnal előttem terem, kardjával csapva le. Sikerül kivédenem az eszköz csapását, ám szabad kezével nem számolva sikeresen gyomorszájon vág, majdan ezáltal a törmelékek közé repít. Kissé végig nyalatja a ruházatommal a koszos faalapzatot, de mit sem tulajdonítok ennek a haszontalan öltözéknek. Nyomban ugrik is utánam, és tádám, milyen meglepő, de a kardjával lesújt rám. A kardja a törmelékek sokasága közé vághat, és a fába, ugyanis egyetlen gördüléssel odébb kerülve, nos sikerül elkerülnöm a penge élt. Nem kell sok, és máris térdre állok, automatikusan buktatva ki ezzel szemben őt. Már, ha éppen hagyja magát..
Következő lépésként felállok, és kardomat iszonyú erővel csapom neki. Ha véd, akkor véd, ha nem, akkor nem, és mindaddig ismétlem a sorozatot teljes dühvel az íriszeim tükrében, míg meg nem sebzem. Ha kell beszerzek én is párat, de akkor is elvágom a ruhája mentét, s végig karcolom a bőrének a felületét. Utolsó lépésként meg ráöntöm az összes szenteltvizet, ne hogy miattam haljon itt még szomjan.
Kardomat erőből dobom el, és elmei úton irányítom találatra, hogy keresztül szúrjam, s feltűzzem az egyik falra. - Majd ad át szíves üdvözletemet, Ashtaroth-nak. - Sziszegem teljes gyűlöletből, ahogy a tekintettemben vészjóslóan csillog az őrület.

▲ music: Hymn For The Weekend▲ ▲Words: 549▲ ▲Note: -

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Szer. Május 17, 2017 8:53 am írtam neked utoljára


Stamiel & Asmodeus
The worst sin you can commit is any sin,
you think you can get away with


Elkapja a felé rúgott fejet és nagyon érdekes módon tanulmányozza annak enyésző vonásait. Furcsa egy angyal, ezt meg kell hagyni, s rideg szavait hallva előbb nézném démonnak, mint harcos angyalnak. Szemében érdekes csillogást vélek felfedezve, nem azt a fajtát, ami egy angyalhoz egyáltalán méltó lenne. Baj van a toronyban, ehhez kétség sem fér, de legalább érdekes. Az angyalok sosem mozdítottak meg bennem semmit, ölésük egy átlagos napi rutin keretein belül zajlott. Most azt érzem, ezt a fattyat nem gyűlöletből ölném, inkább csak... skalpnak tekinteném.
A fej visszaindul hozzám kardommal kaszálom el az útból. Nevetése bántja fülemet, mintha jól szórakozna, de nem rajtam. Talán csak a fejében lévő kuszaság okozza a reakciót. Szemei ismét csillannak, amiről, ha nem tudnám, hogy angyal, azt hinném, hogy egy tébolyodott elme szülte csillogás ez. Szóval már annyira el vannak keseredve sorsuk miatt a fattyak, hogy elmegy az eszük? Erre a gondolatra vigyorognom kell. Szegény, szerencsétlen pára... Vagy még sem..
A szavakra ismét horkanok, szemeimet forgatom. Ez az angyal egy igazi bohóc, már kétség sem fér hozzá. Öltözékét tekintve azonban rangos. A kettő kissé összeférhetetlen, de ha az angyalok ilyen pojácákat akarnak seregeik élére, nos.. Nekünk csak előnyünkre válhat.
- Te mindig ennyit pofázol? - Kérdem tőle, ahogy kardjaink egymásnak feszülve csikorognak erőnktől. Arcomon nem ül ezúttal sem vigyor, sem semmi egyéb, inkább csak gyilkolási vágy. Ahogy Astharoth szokta nevezni, vérvágy. Akarom, hogy ténylegesen fejével focizhassak. Az viszont érdekelne, hogy miért jött ide vissza. Bár amennyire őrültnek tűnik, lehet ez volt a délutáni sétája.
Mögém kerül, s ahogy a gerenda érkezik felém, öklömet egyszerűen előre tartva, kisebb ütéssel töröm darabokra, meg sem kottyan. Azonban az arcomat szenteltvíz éri, amitől bőröm égni, szinte füstölni kezd. Nem a fájdalomtól üvöltök, az egy nagyon relatív dolog és én erősen hozzá vagyok szokva. Inkább csak dühből.
Ő akarta, hát elő is csalogatja belőle Haragot. Ő pedig nem aprózza el, hatalmas energiaként szabadul fel belőlem, rázva meg az épületből, ami megmaradt. Alattunk a föld is remegni kezd, ahogy egyre erősebb tombolására lehetünk figyelmesek. Hangos, jóleső nevetésbe török ki, s mikor kinyitom a szemeim, bőrömön az égett foltok már gyógyulnak.
- Meg fogsz dögleni. - Nevetem felé, majd már előtte is termek, mindössze két, nagyon gyors lépésben. Suhintom felé kardomat, s míg ő arra figyel, szabad kezemmel eltalálom gyomorszáját, Harag pedig olyan erőt ad most nekem, amivel könnyedén a törmelékbe repítem a fattyat. Reagáljon gyorsan, vagy itt a vége, már ugrom is utána, hogy kardommal a fekvő férfire lesújtsak.





Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Május 10, 2017 9:54 pm írtam neked utoljára


To: Asmodeus
Never break, never bow. Never beg, not a doubt..



A környék kihaltságának ténye egy temetőre emlékeztet, míg magát az épületet egy kriptához hasonlítanám. A tér, a fény, a helyzet.. mind-mind különös víziókat játszik le, ahogy a sötét falak, és a vér: rémisztővé, úgy a napfény beáramlás és a sárgás visszaverődés: vidámabbá, varázsolja a hangulat tetőfokát. Talpunk alatt megannyi romos törmelék, kisebbféle szilánk részecskék, avagy csak maguk az angyali bensőségek sorakoznak. Az illat elviselhetetlenül terjeng, míg maga a vér mostan is színtisztán érzékelteti a mészárlás nyomait. A kis közjátékom nem igazán deríti jobb belátásra, így pedig határozottan feldobja a kedvem. Szavaimat követve elvigyorodik, és majdan jelképes értékkel bíróan a földre köp. Gyűlöli az angyalokat, s ezt minden kis rezdülése is visszatükrözi. De bármennyire is maradandó benne a lényünk, nos bennem koránt sem kelthet félelmet. Talán azt hiszi, hogy a szavai kapcsán meggondolom magam, és abbahagyom a beszédet? Ugyan már, haver! Ezt te magad se gondolhatod komolyan, hisz' egyetlen angyalhoz sem vagyok hasonlítható.. Mármint őrült vagyok, és azt hiszem, miszerint ezt nem is kell tovább ragoznom.
Kérdésére nem felelek, szimplán csak vállat rántok. Nem tartózom neki elszámolóval, ahogy ő se nekem. Ez egy oda-vissza játék, amelyet úgy hiszem, egyikünk se fog megunni. Az elkövetkezendő pillanatok érdekessége az, hogy elmozdul a helyéről, és egy itt maradt angyalfejhez közelít. Úgy látszik, hogy a katonák még arra is lusták voltak, hogy legalább a nagyobb testdarabokat elvigyék a helyszínről. Ah, talán rájuk férne egy illemtanóra, de addig is... itt van nekem ez a démonka. A célzása tökéletesen ível, pontosan az arcom felé lövi, mintsem egy labdát. De az utolsó pillanatban, nos megfogom a hajánál a letépett fejet. Oldalra döntött fejjel fürkészem a semmitmondó, de rothadó arcvonulatukat rajta. Ami azt illeti, nem igazán szenvedhetett, vagy legalábbis csak addig, amíg le nem került a testéről a...
- Járulékos veszteség... - Szólalok meg ridegen, egy ördögi mosollyal megspékelve. - ...és mond csak mitől vagy te a kis tényedben ennyire biztos? - Egyetlen mozdulattal dobom neki vissza a fejecskét, hagyj játsszon vele, ha már ennyire imádja. Lépéseket teszek előre, míg jobbomról szintúgy előrántom a kardot. Magam elé emelem, kíváncsian várva a következő lépését. Íriszeim őrülten csillannak fel, a vonásaim semlegesek maradnak. Egy pillanatra hangos nevetésben török ki, de végül egy fejrázás keretén belül, nos abbamarad a cselekvés. Meg kell hagyni, eléggé vicces a maga nevében, bár rangjából kiindulva, ez nem is lehetne másként. Néhány lépéssel kerülök oldalra, s a kardot ugyanúgy tartva elém.
- S te forró búcsút vettél a tieidtől? - Kérdezek vissza végül incselkedőn. - Bár... miután elváltunk, és netán még életben vagy, nos javaslom, hogy Michael-höz mindenképp ugorj be. Úgy hallottam nagyszerű hársfateája van, ami rendkívüli módon jót tenne az idegeidnek. - Zárom le mosolyogva, míg ő felvesz egy alapállást. Én semmit nem csinálok, szinte meg sem mozdulok. Csak vigyorogva várok. A kardja megemelkedik, gyorsan suhanva felém. Egyetlen lépéssel kerülök hátrébb, és a két fém hangos csattanással ütközik egymásnak. Ellépek jobbra, végig húzva a kardomat a kardján, szinte csikorognak a vasak. Végül meglököm az eszközt, és ezzel hátrébb kényszerítem a démont.
Elmei úton könnyedén döntök ki egy fából készült tartógerendát, egyenesen felé célozva. S míg ezzel elfoglaltam őnagysága figyelmét, nos okkult tudást vetek lantba. A valóság elferdítésének a segítségével, nos pontosan a hátához kerülök, egy flaskányi szenteltvízzel locsolva meg. - Remélem szomjas voltál. - Mondom cinikusan, újfent eltűnve. Nem, mintha hatást várnék ettől. Végezettül ismét vele szembe vagyok, karddal csapva le rá. Lássuk csak, mit reagál..

▲ music: Novocaine▲ ▲Words: 556 ▲ ▲Note: -

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Kedd Május 09, 2017 11:21 am írtam neked utoljára


Stamiel & Asmodeus
The worst sin you can commit is any sin,
you think you can get away with


A testek elszállításával nagyon el lehettek foglalva, mert egyébként nem végeztek valami alapos munkát. Nem egy angyaltoll akad kezembe, miket el is rakok magamnak, Bathym repesni fog az örömtől. Füvei és bájitalai közepette ritkán kerül kezébe ilyesfajta kincs. Még inkább a talpamat fogja nyalni, ami rendesen szokása.
Törmelék ropog lábam alatt, de figyelmes leszek valami másra is. Energia közelít felém, abból a fajtából, mit őszintén, szívből gyűlölök. Angyalt érzek a közelembe, én pedig fülelni kezdek. Egyetlen fattyúhoz tartozó léptek zaját vélem felfedezni. Nem közelít gyorsan, mintha óvatos volna, nekem pedig eszem ágában sincs hátrálni. Keresni kezdem, még csak fegyveremen sem tartom kezemet, nem feltétlenül lesz rá szükségem. Letépem a fejét az első adandó alkalommal, aztán karóra tűzve küldök üzenetet a többi semmirekellőnek.
Végül félúton szembetalálkozunk. Valószínűleg harcosról lehet szó, az ártatlanság hívei nem mászkálnának itt egymagukban. Figyelem beszédét, mintha egy óvodásnak magyarázna valami badarságot. Elvigyorodom szavai végén, majd magam mellett erőteljesen a földre köpök, ezzel fejezve ki nem tetszésemet iránta és talán egész faja iránt. Vannak démonok odalent, akik csak végzik feladatukat és mit sem törődnek az angyalokkal, még csak ellenszenvet sem éreznem. Vannak, akik úgy vallják, hogy az ellentétek miatt az angyalok igen is hasznosak. És vannak azok, kik mérhetetlen gyűlölettel viseltetnek irányukban. Én ezt a tábort erősítem, ha nem vezetem.
- Ki kérdezett, fattyú? - Köpöm szinte saját szavaimat. Orromat facsarja a harcos bűze. Egy a helyszínen maradt, letépett fej felé sétálok, hogy egyenesen a szárnyas arca felé rúgjam. Nem gondolom, hogy találat éri majd, de el kell ütnie az útból. Vigyorom egyre szélesebb lesz, vállaim mozgatom, hogy bemelegedjek. Haragot egyelőre megtartom meglepetésnek.
- Kár volt idejönnöd. A te fejeddel is így fogok focizni. -  Vigyorgok tovább, majd kardomat rántom elő hüvelyéből. Nem gondolhatta, hogy néhány szó majd pont engem jobb belátásra bír. Nem akarok cseverészni sem vele. Ha méltó ellenfél lesz, hát azért, ha pedig egy satnya ki féreg, akkor azért akarom eltüntetni a föld színéről.
- Remélem elbúcsúztál az otthoniaktól. - Teszem még hozzá mondandómhoz, vigyorom továbbra sem lankad. Megvárom, míg fegyvert ránt, de ha nem, hát az sem baj. Egyedül a fattyak elleni küzdelemben nem érdekel a becsület. Van, akinek a démoni becsület olyan ellentétesen hangzik, hogy el sem hiszik, pedig létezik. Semmi értelmét nem látom egy másik démon ellen olyan csatában nyerni, ahol nem egyelőek az esélyek. De ha egy fattyúra gondolok, fegyvertelenül is gond nélkül szaggatom szét őket.
Felveszek egy alapállást és mit sem törődve azzal, hogy esetleg tudhat valamit és nem kellene megölnöm őt, Harag energiái nélkül suhintom viszonylag gyorsan kardom a szárnyas felé. Nekirontok, ahogy az az én harcstílusomnál szokás, aztán technikázok, mikor már arra van szükség.





Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Május 02, 2017 10:38 pm írtam neked utoljára


To: Asmodeus
Never break, never bow. Never beg, not a doubt..



A tükör hideg érintése az, ami emlékeztet a ridegség gondolatára, amíg maga a bensőm megléte, nos teljes mértékig egyenlő azzal a káosszal, amely a szemeim elé tárulhat e pillanat kapcsán. Az üvegszilánkok hangos reccsenéssel adják meg magukat a talpam alatt, míg a fal széthullott törmelékei pecsétként viselik az angyalok maradványainak egy-egy részletét. A látvány egyszerre lehetne borzasztó, és mégis mulatságos. Érezni lehet még mostan is a vért, ahogy belengi a környék teljes területét. A cafatok itt-ott megmutatkozó képei az emlékezetembe vésik, miszerint miként is szabadult ki Ashtaroth féltettje -, Asmodeus. Egy pillanatra megállok, miként guggoló helyzetben helyezkedem el. Könnyedén veszek az ujjaim közé egy megmaradt angyali belsőséget. Manapság már a takarítás is luxus értékű a köreinkben, de amióta megtörtént az incidens, nos az angyalok kerülik a terepet. Tán csak nem félnek egy átkozott démontól, és annak mindent elsöprő, sőt mit sem jelentő bosszújától? Ez az én visszavágóm volt! Szemeim hirtelen elszürkülnek, és a düh felfokozódott szikraként rajzolódik ki benne, mintsem egyféle árnyalati hatás. Bár pusztán hívhatnánk mindezt a fény játékának is, nem de bár? Ujjaim ökölbe szorulnak, ahogy összenyomom a nem régen még ép, de már rothadó belsőséget, és ezzel egyetemben válik mocskossá a bal kezem. A halott angyal vére rám tapad, mintha csak én magam lennék felelős a haláláért. S talán van is benne valami, de hát a járulékos veszteséggel számolni kell. Egy kegyetlen mosoly ül ki az arcomra, ahogy automatikusan elrugaszkodom a földtől, és ismételten állóhelyzetbe kerülök. Arra a bizonyos épületre - házra - tekintek, amelyiknek a pincéjében történtek a kis események. Lehetne emlékezetesebb is, de én magam személyesen nem sétáltam a démoncika elé, sőt mi több, nos szándékomban állt elkerülni, miszerint ne tudja összekötni a szálakat. Mindenki, de tényleg mindenki... csak arra koncentrált, hogy mennyi angyallal végzett közülünk, míg én magam egy kellő leckének szántam -, legalábbis Háború bőven tanulhatott belőle. Rajtam kívül egyetlen szerafim tudott még erről, de.. megöltem.. volt egyszer egy szemtanú, és már nincs egy sem. Szóval nyomok?! Még szép, hogy nincsenek! Semmi, és senki sem vezetheti vissza rám a szálakat, ha csak.. nem fecsegek magamtól az esetről.
Váratlanul észlelek lépteket a házból, s bár ráfoghatnám arra, hogy az egyik angyal volt, de mivel senki sem oly' őrült, mintsem én magam, ezért egyértelművé válik, miszerint más valaki tartózkodik bent. Egy laza pillantással fürkészem körbe a talajt, és néhány könnyed lépés megtétele után, nos a kezem ügyébe akad egy bot. Felvéve a porból pedig támaszként használva, indulok meg a bejárathoz -, ha egyáltalán nevezhető annak. Átlépem a fal romos oldalát, ahogy óvatosan felmérem a belső helyiséget. Mozgásnak semmi jele, de nem zárom ki a tényt, miszerint hallhatta az érkezésemet. A botot átemelve magam mellé helyezem, és mindenféle gondolkozás nélkül indulok meg, ahogy hangosan húzom magam után az eszközt. Mindenesetre nem kell sok hozzá, hogy kiszúrjam, avagy ő szúr ki előbb -, azt hiszem ez ugyan mindegy. Egy kellemes kis mosollyal támaszkodom meg a boton, miközben végig nézek a démonon.
- Oh, szia.. - Húzok egy vonalat magam előtt a porban. - ..esetleg hallottál már a vonalakról? - Tekintettem fürkészővé válik, ahogy az arcom semleges vonásokról árulkodik. - Mert, ha igen, akkor tudhatnád, hogy hol is van a helyed.. - Beszélek egy árnyalatnyival ridegebben. - ..hiszen tudtommal ez a mi területünk, vagy netán tévedek? - Vonom fel a szemöldökömet szórakozottan, ahogy újra a botra helyezem a testsúlyomat, miközben a szabad kezem mutatóujjával az előttem lévő vonalat mutatom végig. - Démon, határvonal. Határvonal, démon... - Csinálok úgy, mintha bemutatnám őket egymásnak, miközben egészen jót nevettek a cselekvésemen. Végül oldalra dobom a haszontalan fát, és komolyabbá válok. Bár az én esetemben ez az opció létezik egyáltalán?
- Esetleg segíthettek valamiben? Netán Gabrielt keresed? - Érdeklődöm mindenféle érzelem nélkül. - Ha nem, akkor elkísérhetlek a kijáratig! - Mutatok bal kezemmel arra, amerről jöttem. Ekkor természetesen láthatóvá válik Ashtaroth billogja is, mintsem egyféle örökké magamon viselhető pecsét jellege. Mondtam már, hogy utálom, amit velem művelt? Hogy azóta egyre inkább megőrülök, s hogy olyanokat teszek, amelyeket voltaképpen nem kellene? Bár... jelen esetben itt van előttem az egykori fogolyka, akivel elüthettem a szép kis időm, s mégis minek kéne ennél több?

▲ music: War of Change▲ ▲Words: 676▲ ▲Note: -

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Szer. Ápr. 12, 2017 2:25 pm írtam neked utoljára


Stamiel & Asmodeus
The worst sin you can commit is any sin,
you think you can get away with


Hiába minden nyugalom, mit Ashtaroth-al való együttlétem és a közöttünk megoldódott általános feszültség hintett rám, elrablásom és megszégyenülésem nem hagyott nyugodni. Ugyan akkor az Abaddon kapcsán felmerülő lehetséges problémák miatt várni voltam kénytelen. Közös bosszút terveztünk Ashtaroth-al a szárnyas fattyak ellen, s bár egyik emberük a nő tömlöcében sínylődött, egyikünknek sem akadt különösebben ideje, hogy hosszan faggatni kezdjük. Ujjait mindkét kezét levágtuk már, de annak sem sikerült a végére érnünk.
Így pedig már napok óta nem jött pihentető álom szemeimre. Nyúzottnak, türelmetlennek kezdtem érezni magam, s bár ígéretünkhöz híven gyakorta találkoztunk a nővel, valahogy sosem jutottunk el odáig, hogy a közös bosszúnak akár csak terveit elkezdjük felvázolni. Neki és nekem is sok mindennel kell foglalkoznunk, hogy a pokolban, vagy legalábbis régiónkon belül minden rendben legyen. Engem viszont égetni kezdett a vágy, hogy kideríthessek valamit. Napokig csak a gondolat kínzott, végül pedig cselekedni is akartam. Ashtaroth azonban megfontolt és nem vág bele egyetlen tervbe sem anélkül, hogy alaposan előkészítené azt... Nekem pedig ehhez most már nem lett volna türelmem, így is a gondolat, a szégyenérzet már táncot vetett idegeimen. Tennem kellett valamit.
Bathym kastélyomba látogatva hozott el egy jelentést, mit fenti felderítőink írtak kérésemre. A férfi kapuinak köszönhetően órákon belül az asztalomra került a pergamen. Dolgozószobámban ülve egymással szemben olvastam el a pergamenre tintával festett, ronda írást. Katonáimtól nem is várnék aranybetűket, de most beletart egy időbe, míg sikerül a levél tartalmát kibogoznom. Ha a jelentés tartalma valós, mészárlásomat követően kiürítették az épületet és annak környékét, mert beszennyeztem vérükkel a területet. Elmerengve dőlök hátra kanapémon, az előttem ülő férfi türelmesen várja döntésem. Tudja, hogy mérlegelem a lehetőségeket. Jezebeth a sarokban rázza a fejét, mint aki mimikáimból le tudja olvasni, milyen döntésre jutottam. Végül ledobom a papírt üvegasztalomra.
- Szólnod kell neki nagyuram. - Sétál ki a sötétből Jezebeth, én pedig megrázom a fejemet.
- Ilyesmire most nincsen időm. Írj neki levelet, kapja meg minél hamarabb. -  Azzal Bathymhoz fordulok, ki fel is áll. Tudja, mi a dolga. Kaput fog nyitni nekem, amivel Las Vegasba kerülhetek minél hamarabb. Szét akarok nézni azon a helyen, hol fogva tartottak. Ha valóban nem tértek vissza oda angyalok a mészárlást követően, akkor még találhatok nyomokat. A tenni akarás vágya hajt előre, s most már senki nem beszélhet le tervemről.
A kapu nem messze nyílik attól a romos, amortizálódott háztól, minek pincéjében láncra verve töltöttem hat hónapot. Egy közeli ház pincéjében nyílt meg, így van esélyem a visszajutásra anélkül, hogy időközben egy angyal esetleg észrevegye. Már egy ideje, hogy megszöktettek, ám az angyalok vérének szagát még mindig érzem a levegőben. Felfegyverkezve, beton biztos elhatározással indulok meg az épület felé, figyelve, hátha néhány szárnyas fattyat még is csak őrzésre szólítottak felé. Bár a jelentés nem erről árulkodik, s fejét venném annak a démonnak, ki valótlant firkant egy olyan pergamenre, mely az én asztalomra került végül, fel kellett készüljek erre a lehetőségre is.
Olyan síri csend uralkodik a tájon, mi szinte sérti füleimet. Nem ehhez vagyok szokva, életem folyamatos hajtás, s vagy katonáim kiképzésével, régióim irányításával, vagy asszonyom vágyainak kielégítésével ütöm el időmet. De ezen cselekvések egyike sem jár csenddel, az biztos. Hamar a házhoz érek, romos falát oldalt könnyedé lépem át. Lassan indulok meg belseje felé, még emlékszem az útvonalra, ahogy kitörtünk a pincéből. A testeket elszállították, bár itt és ott még látok belőlük cafatokat, s bőséggel borít mindent a vér. A szagtól, az angyalok vérének szagától arcom grimaszba torzul. Gyűlöletem végett nagyon érzékeny lettem bármire, ami angyaloktól származik. Mielőtt utam a pincébe vezetne, mi egy időre otthonomul szolgált, a fenti térséget kezdem átkutatni bármi után, mi nyomra vezethet. Ugyanis nem nyugszom addig, míg le nem téphetem a felelős angyal fejét.





Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Szer. Ápr. 12, 2017 1:22 pm írtam neked utoljára


***
szabad a játéktér

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Pént. Márc. 10, 2017 6:37 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


Eleinte nemigen volt kedvem ehhez. Minél kevesebbet akartam foglalkozni ezzel az ürgével, gyorsan túlesni a dolgon, amit tekintve ez a csetepaté felesleges. Könnyebb lett volna másként, de az első néhány kiosztott pofon után rájövök, hogy ez mégiscsak mókásabb. Akár egy vadászaton, ahol szembe fordul a vad és támadólag lép fel a vadász ellen. Lehet, hogy a hivatalos felállás más volt, csakhogy a nyúl megszerezte a puskát. Jelen esetben engem, mert én tettem ezt lehetővé, saját fenséges valómban, amit azonban az angyalok nem csodálhatnak.
Nyak elvágása, tőr a hátba, vagy épp tollakkal történő felmosás. Elég sok minden zajlik le gyorsan, s bár jóval kevesebbet intézek el mint Ashtaroth izomra gyúrt bacilusa, azért párat elintézek. Meglehetősen jól esett. Mikor ennek vége, ismételten leveszem magamról az elrejtő rúna hatását, hogy tudja az illetékes, kinek kell köszönetet mondania. Ennyi, végeztünk.
- Igen, persze, hogyne... Azért meg kellett próbálnom, hátha lehet rád hagyni. És lássuk be, sikerült - jegyzem meg elmosolyodva a tény okozta elégedettségtől, némi tyúk kopasztás közben.
Ha már adott a lehetőség, miért ne éljek vele? Köszönetére nem válaszolok semmit. Jó dolog a hála, de nem hiszem, hogy valaha rászorulok az övére. Nem kérek viszonzást, sem semmi egyebet. Nem érte csináltam. Ashtaroth miatt van az egész, hogy lezárhassa ezt az ügyet. Vagy legalább ne kezdjen új akcióba feleslegesen. Így, vagy úgy, de össze kell szednie magát, s remélem, hogy a tény, hogy újra láthatja Asmodeust.
Nincs más hátra, mint a színpadias lelépés. Innen már boldogul maga is, ha nem, akkor így járt. Jómagam meghajlok előtte, majd újra eltűnök és megindulok vissza a Pokolba. Ezek után kell némi idő, hogy megpihentessem idegeim. Nem akarok többet szóváltásba elegyedni ezzel az alakkal.
- A soha viszont nem látásra! - hallatom még hangom, mi eljuthat hozzá annak ellenére is, hogy nem lát, vagy érzi kisugárzásom.





Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Pént. Márc. 10, 2017 3:58 pm írtam neked utoljára


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


Elvigyorodom, ahogy megcsillan a nő szemében küzdelem szikrája. Talán még sem olyan gyáva, aminek először tűnt, vagy csak túlságosan alábecsült, s most, hogy látta mire vagyok képes, hajlandó belemenni a mókába.
Az angyalok megjelennek s bár túlerőben vannak, még nem ismernek eléggé. Harminc angyal esetleg túlerő lehetne, de mivel nem a legjobbak, legerősebbek vigyáztak eddig, hanem a selejt, esélyük sincsen. Minden hitüket az engem fogva tartó láncba vetették, mert erőmmel elzárva valóban hasonlítottam inkább egy ugató kiskutyára, mintsem rettenthetetlen démonra. De megígértem neki. Most pedig meglátják, hogy szavaim nem csupán üres badarságok voltak. Nem szoktam a levegőbe beszélni.
Szokásomhoz híven nem tétovázom, nem cselezem ki őket, hanem egyenesen feléjük rontok. Nem érdekel az sem, ha többen állnak körbe. Mindkét kezemben kardot forgatok. Az első angyalnak egy laza mozdulattal lerepül a feje, a második szájában hagyom egyik kardomat. Bedőlve a harmadik alá hasát metszem keresztbe, belei az útra folynak. Közben a második fattyú már összecsuklott. Reflexszerűen húzom ki torkából kardomat és haladok tovább. Jöhet akármennyi most, újonnan visszaszerzett erőmmel úgy érzem, órákig képes lennék ezzel a hévvel harcolni.
De amint az utolsó fattyú is a porba hull, csend száll a környékre. Körbenézek, mert most van rá lehetőségem. Az út porából és a szikrázó napsütésből azonnal Vegas jut eszembe, ahol az angyalok nagy számban tanyáznak. A környéken azonban csak romos épületeket látok. Vagy a föld alatt van a többi, vagy elfogytak. Csak néhány épület áll itt árván, valószínűleg sokáig tartana az erősítés. Végeztünk velük.
Mindkét kardot a földre dobom, azok pedig megérkezve porfelhőt hagynak maguk után. Testemet vér és kosz borítja. Látványom ahelyett, hogy borzasztana, egész megnyugtat, hisz végre leszámolhattam velük. A nő felé fordulok vigyorogva.
- És ezzel sokkal hamarabb is végezhettünk volna. - Nevetek fel hangosan, mert ha meg is hallja a többi szárnyas, tőlem jöhetnek. Úgy érzem magam, mint mikor rabszolgasorsomból végül kiemelt Lucifer és visszakaptam minden erőmet. Erősnek, legyőzhetetlennek.
- Köszönöm. - Mondom végül röviden a démonnak, végül is neki tartozom hálával szabadulásom miatt. Szememet lehunyva hagyom, hogy a kellemes tavaszi szellő érintse bőrömet, a napsütés átjárja létemet.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Pént. Márc. 10, 2017 1:10 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


Minden beleremeg szabadulásába. Bőröm bizseregni kezd megérezve erejét, mi egyfajta izgatottsággal tölt el. Mégis miért kell, hogy pont neki legyen ekkora hatalma? Szinte már el is hiszem, hogy képes lesz mindenkit agyonverni. mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a halálsikolyok, mik felülről alászöknek a tömlöcbe. Megindulok intésére, vezetve az impeket, kik szorgalmasan cipekednek. Ilyenkor örülök, hogy képes vagyok megidézni őket. Mindig rendelkezésemre áll néhány málhás szamár.
Egyszerre szórakoztat és bosszant a hullák látványa. Örülök, hogy így elterülve látom őket, annak azonban kevésbé, hogy a barbárok ura nem kapott egyetlen hatásos taslit sem. A fogoly elszállítása megtörténik, amint kiérünk, én viszont maradok és nem azért, hogy tollakat gyűjtögessek. Igaz, az sem ártana. Sose tudhatom, mikor kellhet. Ez viszont ráér, a továbbiakat azonban eszemben sincs kihagyni. Jó, felfogtam, hogy könnyedén elpicsáz néhány angyalt... Néhány tízet. Erre azonban képtelen lett volna, ha nem jövök. Nélkülem még mindig odalent lógna, mint kolbász a füstölőn.
- És maradjak ki mindenből? Eszemben sincs - közlöm egyszerűen.
Tőreim kezeimbe kerítem, aztán veszek egy nyugodt levegőt és mormogni kezdek. Hamarosan semmivé válok szemei előtt, eltűnve némi fekete ködben. Most már csak hallani hallhat, ezt a kegyet nem vonom meg tőle. Persze előfordulhat, hogy így én is kardja útjába kerülök egy-két ütésnek, mikor megindul, de majd ügyelek. Rá vélhetően jobban, mint magukra az angyalokra, kik rövidesen feltűnnek. Várok, míg megtudom, melyiket veszi először célba. Csupán addig, nem tovább, majd nekiesek a csapat másik végének. Senki nem várhatja el tőlem, hogy meghagyjak neki minden egyes falatot, ha egyszer tömegmészárlásba kezd.





Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Pént. Márc. 10, 2017 12:31 pm írtam neked utoljára


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


Elvigyorodom, ahogy megcsillan a nő szemében küzdelem szikrája. Talán még sem olyan gyáva, aminek először tűnt, vagy csak túlságosan alábecsült, s most, hogy látta mire vagyok képes, hajlandó belemenni a mókába.
Az angyalok megjelennek s bár túlerőben vannak, még nem ismernek eléggé. Harminc angyal esetleg túlerő lehetne, de mivel nem a legjobbak, legerősebbek vigyáztak eddig, hanem a selejt, esélyük sincsen. Minden hitüket az engem fogva tartó láncba vetették, mert erőmmel elzárva valóban hasonlítottam inkább egy ugató kiskutyára, mintsem rettenthetetlen démonra. De megígértem neki. Most pedig meglátják, hogy szavaim nem csupán üres badarságok voltak. Nem szoktam a levegőbe beszélni.
Szokásomhoz híven nem tétovázom, nem cselezem ki őket, hanem egyenesen feléjük rontok. Nem érdekel az sem, ha többen állnak körbe. Mindkét kezemben kardot forgatok. Az első angyalnak egy laza mozdulattal lerepül a feje, a második szájában hagyom egyik kardomat. Bedőlve a harmadik alá hasát metszem keresztbe, belei az útra folynak. Közben a második fattyú már összecsuklott. Reflexszerűen húzom ki torkából kardomat és haladok tovább. Jöhet akármennyi most, újonnan visszaszerzett erőmmel úgy érzem, órákig képes lennék ezzel a hévvel harcolni.
De amint az utolsó fattyú is a porba hull, csend száll a környékre. Körbenézek, mert most van rá lehetőségem. Az út porából és a szikrázó napsütésből azonnal Vegas jut eszembe, ahol az angyalok nagy számban tanyáznak. A környéken azonban csak romos épületeket látok. Vagy a föld alatt van a többi, vagy elfogytak. Csak néhány épület áll itt árván, valószínűleg sokáig tartana az erősítés. Végeztünk velük.
Mindkét kardot a földre dobom, azok pedig megérkezve porfelhőt hagynak maguk után. Testemet vér és kosz borítja. Látványom ahelyett, hogy borzasztana, egész megnyugtat, hisz végre leszámolhattam velük. A nő felé fordulok vigyorogva.
- És ezzel sokkal hamarabb is végezhettünk volna. - Nevetek fel hangosan, mert ha meg is hallja a többi szárnyas, tőlem jöhetnek. Úgy érzem magam, mint mikor rabszolgasorsomból végül kiemelt Lucifer és visszakaptam minden erőmet. Erősnek, legyőzhetetlennek.
- Köszönöm. - Mondom végül röviden a démonnak, végül is neki tartozom hálával szabadulásom miatt. Szememet lehunyva hagyom, hogy a kellemes tavaszi szellő érintse bőrömet, a napsütés átjárja létemet.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Pént. Márc. 10, 2017 11:43 am írtam neked utoljára


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


Úgy tűnik, lehiggad, de megjegyzése mellkason vág. Nem vagyok harcos... Tény, hogy nem vagyok egy kolosszus, s valóban, erőm sincs oly hatalmas, mint neki. Fizikálisan, persze. Észben túlszárnyalom, elég könnyen. Ennek ellenére, szerintem a harcos nem csak ezektől függ. Ha mégsem, úgy nem is akarok az lenni. Jól megvagyok elégedve magammal. Azt is tudom, miben fejlődhetnék még. Szabadidőmben rajta vagyok az ügyön. Szabadidő... Kár volt rá pazarolnom, vagyis a keresésére.
- A te mércéddel biztosan nem vagyok az, de jusson eszedbe, hogy nem egy "harcos" jött el érted, hanem én - mondom gúnyosan.
Ennek ellenére képes vagyok megérteni, hogy mit akar mondani. Nem akkora az értelmi szintem, mint az övé. Ő csak a hozzá hasonló növényeket lenne képes megérteni.
- Háborúban állunk, te veszett párnagyáros. Minden egyes információ hasznunkra lehet. Képzeld, még a Pokolban is vannak olyanok, akik tök és izom helyett képesek ésszel gondolkodni - próbálkozom, nem is értem miért, de végül csak hasznára válik.
Neki, nekem jóval kevésbé, mert egyre inkább úgy érzem, meg akarom leckéztetni a tömlöchuszárt. Leendő foglyunkra nézek, majd vissza rá, miközben tartja az ajtót. Ő biztos, hogy nem fog cipekedni. Kénytelen leszek megidézni az impeket, akkor azonban az angyalok ránk rontanak. Lehet, hogy még a lépcsőn elkapnak. És ha ezt meg is oldanám úgy, hogy egyszerűen vállamra veszem a tyúkot, akkor is ott az a nyomorult érzés, ami azt kívánja, engedjem szabadon és veressem össze. Utána még mindig megmenthetném. A francba már, elvégre megtaláltam, nem?! Az én hibám, hogy be is jöttem ide.
- Te mész előre - intek a kijárat felé fejemmel, közben oldalra libbentve köpenyemen, hogy hozzáférhessek a hozott kardhoz.
Kezébe nyomom, végtére is nem hittem, hogy harc nélkül kijutunk. Azt a részét igaz, letudhattam volna ennyivel is, de biztos, ami biztos. Aztán egyik bilincsét leoldom, de közben úgy helyezkedem, hogy az elejtett vadat eltakarhassam előle.
- Ha teljesen bekattansz, én magam heréllek ki - közlöm ridegen, majd kioldom a másikat is.
Most pedig nincs más dolgom, mint várni, hogy elszabaduljon az állatkert. Addig én megidézek két impet, akikkel biztos helyre vitetem az angyalt. A kijáratig kísérni is fogom őket, mielőtt még visszajönnék Olafért, hogy segítsek neki. Nem fog itt elpatkolni nekem, miután levettem a pórázt. Az más kérdés, hogy egy két pofont szíves örömest hagyok, hogy benyaljon.





Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Pént. Márc. 10, 2017 11:00 am írtam neked utoljára


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


Felnevetek, bár nem hangosan, mert amíg ezek a vackok a csuklóm húsába vájnak, nem akarom leleplezni magunkat. Egy rendes embernél, gyengébb démonnál még így is erősebb vagyok, de egy tucat angyal gondot jelentene Harag nélkül.
Éhezem energiáira, már csak azért is, mert szétvet amúgy az ideg, s ehhez remek párosítás lenne Harag. Biztos, hogy lemészárolnám az összes fattyat, bízom magamban. Az előttem álló démon viszont nem. Igen, elárulta magát. Egyszerű ember se nem lenne képes idáig jutni, se nem tudna a hercegekről. Most már csak az a kérdés, kinek dolgozik. Bár csípős nyelvéből és makacsságából kifolyólag van egy tippem.
Teszek egy pár kört magam körül, muszáj mászkálnom egy kicsit, közben az ajtót figyelem. Sóhajtok, nem lenne érdemes tovább veszekedni a nővel. Nem adok neki igazat, egyáltalán nem értek vele egyet, de jelenlegi helyzetem gúzsba köt.
- Látszik, hogy nem vagy harcos. Egy igazi harcos azonnal megértené, miért kell most azonnal elégtételt vennem. Nem futna el gyáván. Harcos hercegért jöttél, majd engem pont az érdekel, mit fog ez a fattyú mondani. Dögleniük kellene, hogy párnát csinálhassak belőlük. - Morgom orrom alatt, majd az ajtó felé nézek.
- Tűnjünk el innen akkor. - Horkanok fel, hisz egyáltalán nincs ínyemre a terv ezen része. Visszajönni és úgy mészárolni le őket? Mintha egy gyáva hirtelen meggondolná magát és visszamászna némi becsületért.
- Hölgyem. Csak Ön után. - Hangomból nem kevés szarkazmus hallatszik, de sosem voltam az a finomkodó típus. Tisztelem a nőket, szó se róla, de attól még moroghatok, ha úgy tartja kedvem. Persze ha rájövök, kinek dolgozik, hálát adok azért, hogy hónapok rabságától megszabadít. De egyelőre csupa ellenérzést táplálok iránta, mert szökni kényszerít. Én pedig kijutni akartam, keresztül az átkozott fattyak hulláin.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Csüt. Márc. 09, 2017 9:00 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


Ééés itt van. Marka béklyóként fonódik torkomra, ennek ellenére nem tudok nem mosolyogni annak tudatában, hogy sikerült előre megjósolnom ezen tettét. Ez is bizonyítja kiszámíthatóságát, na meg azt, hogy nem több egy bivalyerős szellemi fogyatékosnál.
- Magam sem értem - szűröm fogaim közt.
Mindig ez az eszeveszett bosszú. Elfogták? Igen. Megkínozták? Még szép. Ezeknek tudatában aláírom, hogy ki akarja tekerni az összes nyakát, sőt, más esetben támogatnám is, mit sem törődve azzal, ha belepusztul. Valójában vágynék arra, hogy belepusztul. További szövegelésére képtelen vagyok addig válaszolni, míg el nem ereszt. Akkor húzok egyet köpenyem csuklyarészén, megigazítva azt arcom körül, mintha csak ruhámat kellene igazgatni. Nyakam is szívesen megdörzsölgetném, ezt az örömet azonban nem adom meg neki. Nem mutatom ki, mennyire sajog bőröm keze nyomán.
- Egyáltalán nem érdekel, hogy itt pusztulsz-e! Felőlem maradhattál volna lógva, akár egy láncra vert kutya. Csakhogy teszem a dolgomat - magyarázom.
Teszem, miként neki is kellene. Szót kellene fogadnia, viselkednie kellene, nem pedig a sajátos érzelmeibe kapaszkodva akaratoskodni. Újra rá kell jönnöm, hogy a férfiakkal csak a baj van. Hogy Ashtaroth pont ezt az alakot válassza... Alaposan át kellene rágnia magát a saját ízlésén, mert ez a szőrtelenített gorilla túl nagy ficam.
- Elengedtelek, igen, de ez nem azt jelenti, hogy kivittelek innen. A pokol választottja vagy, úgyhogy mi lenne, ha úgy is viselkednél? Nem az a dolgunk, hogy mindenkit lemészárolj, hanem az, hogy ezt itt kivigyük és kikérdezhessük arról, mit tud. Ez előrébb való, mint a személyes toporzékolásod.
Remélem most már tényleg észhez tér. Ha harcra kerül a sor, itt szépen be leszünk szorítva. Sem ő, sem én nem tudnánk rendesen kihasználni képességeinket, hacsak nem üti ki a falat. Elengedni viszont akkor sem akarom, mert akkor a végén azt a madárkát is kinyírná, akit ajándéknak szánok. Nem mintha a seggének megmentése nem az lenne. Egy kurva nagy ajándék. Ha mégsem vesz magához némi észt, kénytelen leszek őt is kicsapni. Még az impjeimnek sem lenne kedve a cipeléséhez.





Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Csüt. Márc. 09, 2017 5:57 pm írtam neked utoljára


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


A nő fejében élő jelenet nem sokáig várat magára. Úgy néz ki démoni erőm, már ami a fizikait illeti, annyira nincs rossz állapotban. Legalábbis annyira képes vagyok, hogy nyakánál fogva nyomjam a falhoz. Arcom dühöt áraszt, de nem azt a fajtát, amit Harag szokott arcomra festeni. Szemeim szikrákat szórnak.
- Akkor miért nem tűnsz már el? - Szavaimat szinte köpöm felé. Ha démonnal van dolgom, erősebb most nálam, hisz saját energiáim el vannak zárva. Ha nem az, akkor nem is juthatott volna be ide, tehát akkor még is az előzőnél kellene maradnom. Dühít értetlensége és az a dac, ami áramlik belőle. Csak azért sem veszem le rólad, blablabla.
- Nem tudom ki vagy és honnan jöttél, vagy, hogy miért féled ennyire az életem. Azt javaslom, tedd amit mondok és sétálj el, amíg még jókedvemben találsz. - Morgom felé már kicsit hangosabban. Húzza az időmet, időnket, amíg ellenkezett velem, már rég lekaszaboltam volna az összeset. Ahogy érzem most magam, puszta kézzel képes lennék végezni az összessel.
- Miért számít neked, hogy élek, vagy halok? Bárki is bízott meg a feladattal, megtetted, amire kért. Mentességed van bármilyen büntetés alól. - Elengedem nyakát, amit nem is szorítottam olyan erővel, mint mondjuk Harag társaságában lettem volna képes. Veszekedhetünk még napestig, legalább elérem majd, amit akarok; az angyalok ránk fognak törni, mert észrevesznek minket, akkor kénytelen lesz levenni a bilincseket és végre szabadon engedhetem Haragot. Így is úgy is nyerek.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Csüt. Márc. 09, 2017 5:48 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


Morgó csak nem hagyja annyiban. Sejtettem, hogy egy erdőre való fából van a feje, de azt nem, hogy az az egy erdő inkább kettő. Erős? Mi van akkor? Ashtaroth is, mégis levágták a karját. Van benne egy fenevad? Másban is. Teszek rá! Akkor sem fogom levenni azokat a nyüves láncokat. Kezdem unni a felesleges magyarázást, pedig igazán még bele sem kezdtünk. Mi lenne, ha ezt az egészet odakint rendeznénk le? Onnan felőlem akár vissza is jöhet, ez a háborgás viszont aligha ijeszt meg. Nem mondom, szívem lelkesebben ver, minden egyes következő károgására, s egy részem már azt várja, vajon mikor fognak tömött ujjai torkomra szorulni, hogy úgy követelőzzön tovább, csakhogy a jelenet még várat magára.
- Erősnek hiszed magad? Ha nem tűnt volna fel, elkaptak - közlöm vele, arra az esetre, ha elfelejtette volna - Úgy nézel ki, mint egy széttaposott szarkupac, szerinted így képes lennél lerendezni őket?
Nem emelem fel hangom. Halk vagyok, mégis határozott. Ha éle lenne szavaimnak, hasítanának, ahogy csak illik. Talán a fejébe is állnának, ami nem ártana, hogy felfogja mondandómat.
- Ha szét akarod őket tépni, legyen! Megteheted, de nem most. Addig nem, amíg ki nem vonszoltad innen a szétrúgott hátsódat. Megkapod a címet, visszajöhetsz, amikor akarsz. De mondok jobbat! Ahelyett, hogy perceken belül visszaakasztatod magad faliszőnyegnek, gyere vissza, ha összeszedted magad. Rendezd le őket a háborúk során, irtsd ki az egész seregüket, hogy egyszerre behajtsd a kamatot is. Most pedig abbahagyhatnád a pólyáshisztit és megindulhatnánk - zárom le részemről a vitát.
Tehet akármit, akkor sem operálom le a bilincseket. Amíg azok rajta vannak, láthatóan nem kezd tombolni, úgyhogy lehet annyi esze, hogy felfogja, esélye sincs azokkal az ékszerekkel.





Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Csüt. Márc. 09, 2017 5:23 pm írtam neked utoljára


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


Megforgatom a szemeim, mikor ellenkezni kezd velem. Épp, hogy tudok állni, de ha megszabadítana a bilincsektől, perceken belül kijutnánk. De legalább nem hazudok neki, mert ha mészárolni kezdek, akkor az ő élete is terítékre kerül. Ha pedig megtette, hogy beosont és kiszabadított, akkor annyival tartozom neki, hogy nem sodrom őt bajba.
- Rendben. Ezt egyszer fogom most elmondani, jól figyelj. - Morgok türelmetlenül. Tetszik neki vagy sem, nem fogok gyáva kutya módjára kiosonni innen. Lázálmaimban láttam a jelenetet, ahogy kiszabadulok és az összesnek életét veszem. Lehet nem tudja, hogy ki vagyok, de tudom, hogy ahogy Harag visszatér belém, minden erőmet visszaszerzem és már nem leszek ennyire gyenge. Tízet, húszat is képes vagyok megölni gond nélkül. Ezért is voltam kikötözve... Nem mernének szembenézni velem.
- Én magam sem tudom mennyi időn át voltam ezen a büdös, sötét helyen. De annyit tudok, hogy bosszút akartak, semmi mást. Jobbára egy fél seregnyi mocsokkal végeztem elég rövid időn belül. Szóval szét fogom baszni az összesnek a fejét, ha tetszik neked, ha nem. És le fogod venni a karpereceket. - Mondom férfiasan mély, határozott hangomon. Egészen kezdek magamhoz térni.
- De ha a csinos kis seggedet félted, akkor előre mehetsz. Nem kell megmentened, ha odaveszek hát legyen. Te kiosonsz, mielőtt rájuk rontok. Így is eleget tettél. Hálás vagyok érte. De innen ezt bízd rám. - Keveredik bennem a hála és a türelmetlenség. Vissza akarom kapni Haragot. Gyilkolni akarok. Látni akarom a vérfürdőt, szét akarom morzsolni a testüket azért, amit tettek velem. Meg akarom mutatni, hogy bár egy csatát megnyertek, még sem törtek meg, egyáltalán.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Csüt. Márc. 09, 2017 5:08 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


Nem érdekel, hogy a földre zuhan. Nyalja csak a mocskot, megérdemli. A fejére is taposnék, hogy biztos belekóstoljon, de most, hogy mondhatni szabadon mozog, túlontúl veszélyes lenne. Annyi eszem még nekem is van, hogy ne bőszítsem fel őt túlságosan. Nem akarom, hogy vinnyogni kezdjen, mint egy zúzott farkú oroszlán. Bömbölhet eleget, ha kijutottunk. Mert ki fogunk, ebben biztos vagyok. Majdnem teljesen.
Aztán végre összekapja magát. Figyelem közeledtét, szorgosan dekkolva az ajtó előtt, mi éppúgy jelenti a mi kijáratunkat, mint az angyalok bejáratát. Kérdés, hogy miként lesz előbb használva. Így is eleget beszélünk, nem hiányzik, hogy még nevessen is, éppen ezért kicsit feszült leszek, mikor megteszi. Még jó, hogy hangja annyi, akár egy herélt macskának. Nyávogni nyávog, de semmi több. Kijelentését hallva el is mosolyodom. Szíves örömest végignézném, miként tépik darabokra egymást a fentiekkel, de nem most. Most más dolgunk van, ő gyenge, én meg... én vagyok. Hacsak nem robbantom magunkra a kócerájt, képtelen lennék egymagam boldogulni annyiuk ellen, ha rá is figyelni kell, meg a kómásra is.
- Nem fogom levenni - közlöm semlegesre vált hangon, mikor póráza levételét követeli.
Eszemben sincs. Az kellene még... Amint levenném, úgy rontana előre, mint egy megvadult rinocérosz. Fejjel a falnak, vagy az angyaloknak és akkor nincs az a Leviathan, aki meg tudná fékezni, amíg ki nem tombolja magát. Vagy jelen állapotában újra el nem fogják.
- Azért vagyok itt, hogy kivigyelek, nem azért, hogy végignézzem, miként fogatod el magad újra. És vele is foglalkoznunk kell - rúgok az eszméletlen tollasba - Meg kell tőle tudni, mit terveztek veled - magyarázom a tényeket, hátha eljutnak csökött agytekervényeiig.
Azon se csodálkoznék, ha azok egy ideje sorvadásnak indultak volna. Talán Lucifer eleve selejtesre tervezte. Egy buldózernek a pokolbéli építkezésekre.





Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Csüt. Márc. 09, 2017 4:46 pm írtam neked utoljára


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


Elég hihetetlen, amit ez az ismeretlen nő előad. Miért jönne értem, ha nekem egyáltalán nem is ismerős. Hacsak meg nem bízták ezzel... Valakinek dolgozik. Vagy barátnak, vagy ellenségnek, az teljesen mindegy. Ha azért jött, hogy kivigyen, hálás leszek neki.
Még mindig nem egészen vagyok magamnál, így mikor eltöri a láncokat, testem teljes súlyával esek a földnek, ami egyébként nem kellene, hogy gondot okozzon. Ez csak azt jelentheti, hogy még mindig el vannak bennem zárva a lurkóim. Pedig most, hogy szabad lehetek, Haragra szükségem van. Egyetlen angyal sem maradhat életben ezen a dögtanyán. Kezeskedem róla.
Pár percbe beletelik, míg fel tudok állni, talán csak azért nem sorvadtak el az izmaim, mert démon vagyok. Ennek ellenére szokatlan, baromi szokatlan két lábon állni, járni meg aztán főleg. De ha már esélyt kaptam a szabadulásra, megerőltetem magam és néhány tétova lépést teszek a nő felé.
Halkan rekedtes hangon nevetek fel. Szórakoztat, hogy ő ennyire egyértelműnek találja a helyzetet. Majd egyszer, ha úgy tartja kedvem és ismét összehoz vele a sors, fellógatom pár hónapra, időközönként megkínoztatom és érte megyek. Vajon elsőre beugrik majd neki, hogy kiszabadítani mentem? Kötve hiszem. De ennyiben hagyom most a dolgot.
- Van itt néhány befejezetlen ügyem, néhány fattyúval. - Nyögöm neki, állva még inkább feszélyez, hogy erőm teljesen el van zárva. Meg kell szabadulnom a bilincsektől, mik csuklóm húsába vájnak, hogy mészárolni kezdhessek.
- Vedd le ezeket. - Szólok oda neki, nem kérem meg szépen. Ha nem veszi őket le nekem, találkozhat a morcosabbik oldalammal. Kényszeríteni nem fogom rá és lehet bármilyen édes is a szabadulás gondolata, addig nem mozdulok, míg nem téphetem le az összes fattyú fejét.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Csüt. Márc. 09, 2017 4:24 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


A kitett kutya hozzá képest semmi. Nyakig véres, szutykos, nem kevésbé büdös és meglehetősen kába. Szerencsém van! Már ami azt a részét illeti, mekkora elégedettséggel tölt el látványa és gyötört hangja. Abban az értelemben kevésbé, hogy fogalmam sincs, hogy a francba fogom innen kijuttatni ezt a démonbőrbe csomagolt romhalmazt. Körbejárom, még fogragok is lógó alakján egyet, meglökve kicsit egyik oldalánál, amíg el nem érek a holt angyalig. Tőröm kihúzva belőle a hulla testébe törlöm vérrel áztatott pengém.
- Szerinted? - kérdem, mint aki nem hiszi el, hogy ezt komolyan megkérdezik.
Az agya tényleg a lába közé szorult? Megeresztek egy sóhajt, aztán levágom a láncokat. Bilincseit rajta hagyom. Láthatóan visszafogták a pokol izompacsirtáját, tehát nagy valószínűséggel vissza tudják tartani a benne tomboló erőket amíg kiérünk. Semmi szükség arra, hogy tajtékozni kezdjen mint egy skandináv berserker.
- Mégis miért merészkednék be egy csapat angyal közé és ütnék ki közülük kettőt? Érted jöttem - mondom egyszerűen.
Ennél többet nem kell tudnia. Ez is éppen elég. Az eszméletlenné varázsolt angyal testét az ajtóig vonszolom, aztán a halottat is. Ha ki akarunk menni, majd elpakoljuk őket onnan, addig viszont megnehezíti az esetleges behatolást. Csupán idő kérdése, amíg nem tűnik fel nekik a nagy csend. Ez mondjuk attól is függ, mennyire üvöltött a rab.
- Szólj, ha összeszedted magad és mehetünk!
Addig semmiképp nem mozdulunk, amíg nem áll készen legalább arra, hogy saját lábán kimenjen innen. Ha minden kötél szakad, majd két imppel elcipeltetem az angyalt, megidézni viszont csak akkor fogom őket, ha indulunk. Túlságosan árulkodó lenne az előkerülő jelenlétük.





Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Csüt. Márc. 09, 2017 4:06 pm írtam neked utoljára


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


Kissé kábának érzem magam, mikor az angyalok megjelennek a pincében. Nem ellenkezem, régóta nem, még ha szavaimmal azt is jelzem feléjük. Gyűlölöm őket, világ életemben így voltam ezzel. Mindig eszembe jut, hogy Ashtaroth nem értette, miért vagyok ennyire ellenszenves irányukban, de talán csak démoni létem okozza mindezt. Még a szagukra is érzékeny vagyok, sokkal erősebben érzem azóta, mióta majdnem életemet vették. Akkor is őt próbáltam megmenteni.
Mielőtt az emlékek rám törnének hosszú idő után, a két angyal a semmiből a földre kerül. Kinyitom szemeimet, mik vértől összetapadtak és körülnézek. Először az eszméletlen, talán félig holt angyalokon ragad meg tekintetem, mert mást nem is látok. Lehet, hogy csak hallucinálok, vagy ez talán egy álom, hisz régen vágyam, hogy kikerüljek innen. Volt, hogy a kimerültség álomba ringatott, de nem hosszú időre, mert ebben a testtartásban képtelenség mély álomba merülni. Nem pihentem sokat az elmúlt időszakban.
Végül kikristályosodik egy női alak. Mozdulni szeretnék, de teljesen felesleges. Egy kicsit gatyába akartam volna rázni magam az alak előtt, legyen bárki is, de szavaival hamar jelzi, hogy felesleges.
Halvány vigyort erőltetek a képemre, mást úgy sem tudok tenni. Nem tudom, ki ez a valaki, de nem kizárt, hogy ő is kínozni jött, bár az nem magyarázná meg az angyalokat.
- Szóval.. - Dörmögöm kissé megtört hangomon. Nehezemre esne másítani a tényeket. Elég egyértelmű a látványom.
- Miért jöttél? - Kevésbé érdekel, hogy ki áll előttem, az sokkal inkább, hogy mit keres itt. Az elmúlt hónapok alatt elvesztettem a reményt, így eszembe sem ötlik, hogy az idegen értem jött volna.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Csüt. Márc. 09, 2017 3:38 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Leviathan
Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni.


Megígértem Ashtarothnak, hogy ha nincs más egyéb dolgom, úgy kutatok egy keveset Asmodeus után. Nem szívlelem az alakot, sőt, kimondottan rühellem, végtére is Úrnőm miatta hagyta el egyik kezét. Azért, mert miatta elkapta a szerelemnek nevezett kórságot, mi semmi jót nem jelent. Lám, megvolt az eredménye. Sosem hittem volna, hogy valaha is rátalálok. Ki a franc hinné, hogy a Pokol egyik Választottja pont egy lyukban fog láncot csörgetni? Senki. Sokkal valószínűbb volt, hogy lelépett, menve középső lába, avagy férfiagya után, keresve magának valaki olyat, aki... Nos, nem követel meg állandó teljesítményt, hiba esetén halállal kecsegtetve.
Mikor megtudtam, hogy hol van, erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy ott hagyom és szó nélkül továbbállok. Valószínűleg ez lenne a legjobb döntés, csakhogy ha egyszer erre fény derülne, a fejem lekerülne a csinos nyakamról. Arról nem is beszélve, Ash mennyire szeretne hírt kapni róla. Szintén megfordult fejemben, hogy végzek vele. Senki nem tudna róla, eltüntetném az itteni angyalokat is és boldogan élnék, míg meg nem halnék. Ő holtan kerülne elő és bevallom, szívesebben keresném gyilkosát, mint őt magát. Egyszerűbb lenne. Sosem találnám meg.
Észrevétlen táborozok le az őrségnek nevezett tollasok tyúkóljában. Láthatatlanul, teljesen elfojtott jelenléttel, néma csendben. Várom a megfelelő alkalmat. Az időpontot, mikor egy páros megindul, hogy újabb környi kínzással kecsegtethesse rabjukat. Legszívesebben hagynám, hogy bevégezzék, amit elkezdtek. Minden bizonnyal egyszerűbb lenne. Mikor az ajtót nyitják, hogy meginduljanak a fogolyhoz, utánuk osonok. Az útvonal fejemben van, nem lesz gond kimenni. Már ha az a címeres láncra vert ökör nyugton marad, amíg kivezetem innen. És akkor már nem ártana némi szuvenír sem, csakhogy semmi kedvem kicipelni innen egy minden bizonnyal nehéz és egyébként is ájult angyalt. Majd viszi ő. Ha ki akar innen jutni, cipekedjen! Szívesen mondanám ezt, valószínűleg meg is fogom tenni, de ki vagyok én, hogy parancsolgassak egy tuloknak? Az állatok mindig túl önfejűek. Akárhogy is, várok, míg belekezdenek a műsorba. Angyalok ellen használható tőrjeim lomhán kúsznak elő zsebükből, s csupán azután válik láthatóvá köpenybe rejtett alakom, mikor egyiküket erőteljesen tarkón vágom, fegyverem markolatával, bőrébe süllyesztve a gyors eszméletvesztést okozó rúnát. Szenved a fene azzal, hogy tovább üsse, főleg, mikor van rajta kívül másik is, kinek hamarosan szívében köt ki egy másik penge.
- Elég szarul nézel ki - csapom össze elégedetten kezeimet.
Eddig csendesek voltunk. Nem ártana úgy is maradnunk, amíg össze nem szedi magát a még mindig láncon csüngő Asmodeus. Szívesen bele ütnék néhányat. Démoni jelenlétem továbbra is rejtve marad. Csupán a szemeknek mutatom meg alakom, mialatt hangom hallatom. Gondoltam így elkerülhetünk néhány idióta kérdést és átugorhatjuk a "Mutasd magad!", "Hol vagy?" meg hasonló, általában elhangzó ökörségeken.





Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Csüt. Márc. 09, 2017 3:00 pm írtam neked utoljára


Leviathan & Asmodeus
Let no man pull you low enough to hate him


Hónapok óta már, hogy idehurcoltak. Eszméletlenül kerültem erre a szűkös helyre, ami nekem pincerésznek tűnik. Mióta bezártak, napfény és meleg nem érte bőrömet, a téli időszakban volt, hogy testrészeim átfagytak és nem érezem őket. Az elején még hiányzott a nő, hiányzott az otthonom, az erőm. Ezt az időszakot pedig végigüvöltöttem. Volt, hogy kiütöttek miatt, volt, hogy csak az arcomba nevettek.
Aztán elnémultam. Próbáltam a fájdalomra, vagy ahogy karjaimnál láncon lógattak, a kényelmetlen testtartásra koncentrálni. Bármire, ami fizikailag megfogható és valóságos volt. Különben úgy éreztem teljesen elveszíteném az eszemet. Az érzelmek hullámvasutat játszottak bennem, a nő hiánya az első időszakban elviselhetetlen volt. Inkább az üvöltést, mint saját gondolataimat választottam.
Időm nem volt rajta gondolkozni, de valamilyen varázslat, vagy ráolvasás lehetett a láncokon. Amint csuklóimra szorították őket, Harag és Kéj mintha megszűntek volna létezni. Még nélkülük is nehezemre esett megtartani a józan eszemet, de nélkülük esélyem sem volt a menekülésre. Ők adták erőmet, kitartásomat, mindenem, amitől démonnak nevezhettem magam. Egyedül abban mutatkozott meg, hogy még mindig az voltam, hogy nem haltam éhen, vagy szomjan. Egyedül a téli hideg viselt meg.
Aztán az időjárás szépen lassan enyhülni kezdett és már nem volt rám hatással. Ahogy jött a tavasz, egyre többször jártak le hozzám és még ha becsületemtől is fosztottak meg, kívántam a fájdalmat. Amíg arra tudtam koncentrálni, míg korbácsolták pőre bőrömet, hol hátamat, hol mellkasom, addig képes voltam a realitás talaján mozogni. Ha már nem fájt eléggé, kiprovokáltam tőlük az újabb kínzást, hogy ismét érezhessem és elterelje figyelmemet. Sorsomba nem törődtem bele, de míg láncra voltam verve, nem tehettem semmit.
Nem láthattam a sötétben, de szinte éreztem, ahogy a nap felkel és az épületben mozgolódás indul meg. Szükségem volt rá, hogy ismét fájdalom égesse bőrömet, ezért erőmből, mi még megmaradt, elkezdtem a lánccal a falat verni, hogy megjelenjen néhány fattyú... Szaguk hamar megcsapta orromat. Korbáccsal a kezükben jelentek meg, én pedig szidalmaztam őket, pedig mélyen belül hálát adtam érte, hogy azt kapom, amit.





Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Vas. Aug. 28, 2016 4:33 pm írtam neked utoljára


***


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Romos épületek
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: