☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Ian Baker
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ember
☩ Reagok :
12
☩ Korom :
43

Csüt. Jún. 22, 2017 9:29 am írtam neked utoljára





Ian & Faye

A Barátnő és a Mester


*Már lassan egy éve, hogy Iliana beállított hozzám azon a reggelen. Azt mondta, hogy ördögűző akar lenni.  Nem ő volt az első, aki ilyen ötlettel keresett meg, de hosszú évek óta ő volt az első, aki önszántából, s nem pedig az egyház sugallatára.  Bár a sugallat nem jó kifejezés, hiszen nem sugallat, csupán gyerekkoruk óta arra nevelik őket, hogy belőlük ördögűző lesz, aztán amikor elérik a kort, akkor megpróbálnak rávenni 1-1 ördögűzőt, hogy vegye a szárnyai alá. De szerintem ehhez a szakmához több kell annál, minthogy erre nevelnek valakit. S ezt a pluszt láttam meg aznap a lányban. Pár nappal később jeleztem az egyház felé, hogy az ifjú Greer-t a szárnyaim alá vettem. Még aznap este a plébános maga keresett fel. Alig 30 éves és már plébános. Régen ehhez több év kellet, de ma már más idők járnak.*

-Azonnal el kell bocsájtania Iliana Greer tisztelendőt!*parancsolt rám amint berontott a szobámba.*
-Áldást – Békességet! *köszöntöttem* Iliana már döntött.
-Iliana az Elnökasszony személyes barátja. Ha bele hal egy űzésbe, azt az Elnökasszony nem bocsájtja meg.
-Az Elnökasszonynak el kell fogadnia, hogy Iliana ezt az utat választott. *jelentettem ki határozottan.*
-Ne akarja, hogy kényszerítsük! *fenyegetett meg.*
-A kinevezésemet csak a pápa vonhatja vissza. *közöltem neki, hogy lezárjam, de csak folytatta.*
-Nincs pápa!
*A kezem azonnal lendült, hogy egy jó irányzott ütéssel visszatérítsem. Belátom, hogy hiba volt, de van, amit nem lehet szó nélkül hagyni.*
-A Bíboros úr gyakorolja a pápai jogköröket. *vetette oda nekem zárásképpen, s kiviharzott a szobámból.*
*Két nappal később jött a hivatalos értesítés az Esperestől, hogy sajnos a plébániák átszervezése miatt, el kell hagynom a templomot, ahol eddig laktam, s egy teljesen másik esperes alá tartozó templomba kell költöznöm.
Nem háborodtam fel rajta, csupán tudomásul vettem. Nem vagyok egy naiv kis papnövendék, nagyon is tisztában vagyok avval, hogy a diplomácia nagyon fontos, és avval is tisztában vagyok, hogy már megváltoztak az erőviszonyok. A Nap előtt Az országok vezetői kértek audienciát a pápától, ma már a bíboros úr kérvényezi azt, hogy az Elnökasszony fogadja őt. Már nincs akkora befolyása az egyháznak. Kishal, aki hasznos, amíg a nagyot fel nem bosszantja. Persze megértettem a plébános félelmét, hogy az Elnökasszony rossz néven veszi, ha a barátnőjével valami csúnya dolog történik, de sajnos ezt el kell fogadnia.

A képzés része, hogy nekem is minél jobban meg kell ismernem a tanítványomat, hogy tudjak neki segíteni. De legtöbbször hazudunk magunknak is, ezért hogy elbeszélgetek a családtagokkal, barátokkal is. Ez olyan, mintha minden egyes barát, és családtag egy tükör lenne, de önmagunk is, ha magunkról beszélünk, de mindegyik tükör csal egy kicsit. Ha elég sok tükörben megnézzük az illetőt, akkor megkapjuk a valóságot. Iliana esetében a barátok és a család száma elég kicsi, ami részben jó is, hiszen nem kell evvel sok időt tölteni, de viszont kevesebb tükör, rosszabb kép. De hát az élet nem lehet mindig egyszerű, főleg a mai világban.
Körülbelül fél éve lehetett az első alkalom, amikor megjelentem, az Elnökasszony hivatalánál, s bebocsájtást kértem. A portás egyből jött a kérdéssel, hogy van –e megbeszélt időpontom, amire ő is tudta a választ, hogy nem. Szóval két választásom volt, vagy várok ott s remélem, hogy lesz szabad 5 perce rám, vagy időpontot kérek. Amikor azt mondtam, hogy időpontot kérek, akkor egyből már záporoztak rám a kérdések, hogy milyen ügyben, mennyi időre lenne szükségem, kik azok, akik jelen lehetnek, és kik azok, akik nem? Volt olyan kérdés, amit nem is értettem. Mekkora áramfogyasztás lesz a megbeszélésen, s azt ki fizeti? Szerintem ezt csak azért tette fel, hogy eltántorítson az időpontfoglalástól. Sikerült neki. Nehezen értette meg, hogy mit is akarok, így a megbeszélés tárgyához azt írta be, hogy „magánoktatás”. Az oktatás kifejezés után egyből persze azt kérdezgette, hogy mennyi támogatást akarok kérni. Hiába mondtam, hogy csak beszélni szeretnék az Elnökasszonnyal, nem hitte el, azt hitte én is egy lobbista vagyok. Azt persze meg nem fogom egy akárkinek a lelkére kötni, hogy az ördögűzésről akarok beszélni. Soha nem lehet biztos benne az ember, hogy a másik kinek is dolgozik valójában.
Nem maradt más választásom, mint leülni a padra, és várni, hátha fogad az Elnökasszony. Így az elmúlt félév csütörtöki napjainak délelőttjét a padon várva töltöttem. Nem bántam az időt rá, hiszen biztos voltam benne, hogy előbb vagy utóbb bejutok. S lám a mai nap így is lett.*
-Az Elnökasszony fogadja önt Atyám. *szólt oda a portás, s mutat az ajtó felé.* Egyenesen végig a folyosón, s szemben az ajtó lesz, ahol várja önt. *magyarázza az utat, anélkül, hogy felnézne.* Kap 15 percet. *teszi hozzá végül, s a lelki szemeim előtt már látom is, ahogy elindítja a stoppert.*
*Hiába szorít az idő, azért nem rohanok végig a folyosón, hogy több időm legyen. Erre két egyszerű okom is van. Az első hogy soha nem szoktam semmit sem elsietni. A másik pedig az, hogy mióta ellőtték a bal térdemet, azt a lábamat inkább húzni tudom, mint hajlítani. Sántikálva pedig nehéz futni, vagy rohanni. Szóval inkább csak végig sántikálok a folyosón a fekete taláromban, kezemben a kalapommal. A talárom ugyan fekete, hiszen tegnap este kimostam hideg vízben, de tele van kisebb nagyon szakadásokkal, lyukkal, amik az évek alatt keletkeztek rajta. Próbálom időnként foltozni, de nehéz, mindig több a sérülés keletkezik, mint amennyit meg tudok javítani.
A hosszú folyosó felénél járok, amikor a szembe lévő kétszárnyas ajtó kinyílik, s elkezdenek kiözönleni belőle az emberek. 20 vagy 30 lehetnek, de mind jobban öltözöttek, mint én, s mind nagyon lelkesen magyaráz valamit a másiknak. Nem igazán törődnek velem, de arra ügyelnek azért, hogy ne lökjenek fel, hogy ez most a papi talárnak köszönhető vagy a sántaságomnak, az nem érdekel. Mire az ajtóhoz érek, addigra már becsukták az ajtót, de az előtte álló nagydarab férfi szótlanul kinyitja nekem, meg sem kérdezve hogy ki vagyok, vagy hogy meg akarom –e ölni az Elnökasszonyt vagy sem.  Úgy van vele, hogy ha már átengedtek a portán, akkor jogom van itt lenni.
A hatalmas tanácsterem kissé meglep, amikor meglátom, hogy nem is egy irodába kellet jönnöm, de ha itt fogad, akkor itt fogad. Hamar felfedezem az Elnökasszonyt, hiszen az egész terem úgy lett kialakítva, hogy az ő helye legyen a középpontban, s éppen egy fiatal férfival beszél valamit, valószínűleg a megbeszélés utáni teendők, de felőlem bármi más is lehet.
Az illem úgy kívánja, hogy ha belépünk valahova köszönjük, bár nem hiszem hogy lenne értelme átüvölteni a termet, így inkább szótlanul oda sántikálok hozzájuk, de azért ne túl közel. 1-2 méter pont jó is, majd köszöntöm őket.
-Áldást – Békességet! *nem mondok többet, s nem is lépek közelebb, amíg nem szólít az Elnökasszony, hogy szabad beszélnem.*
-Nagyon szépen köszönöm, hogy fogadott Elnökasszony! *hálálkodom, ha szóhoz jutok.* Ígérem, megpróbálok rövid lenni, és nem feltartani, de Iliana Greer Tiszteletes asszony miatt szeretnék önnel beszélni.






Hell or Heaven
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
admin
☩ Reagok :
108
☩ Keresett személy :

Pént. Júl. 29, 2016 4:15 pm írtam neked utoljára


***
 
Tanács terem
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: