Bard High School Early College

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Bard High School Early College Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
703
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 19, 2019 1:22 am
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Bard High School Early College Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
146
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 02, 2019 11:45 pm
Következő oldal


☽ Csengetett,  Mylord?

Abaddon
zene • szószám: - • Credit:

 
Éppen néztem a polcon lévő köteteket. Enciklopédiák a regények után, egyes másnyelvű irományok, mindenféle témában. Találtam ott biológiát és kémiát, bizonyára az alkalmazott dolgokhoz lehet rá csupán szükség meg robbanóanyag és méreg gyártáshoz. Egész hasznos kis könyvtár ez. Találtam egy okkultizmussal foglalkozó meglehetősen újonnan kiadott könnyvel, ami a vadászok által összegyűjtött tudás egy kicsiny részét tartalmazhatta, ahogyan levettem a polcról és a vékonyka könyvet végilapoztam. Pár alap rúna, főleg ördögcsapda előtérbe helyezve. érzékelem a Démon gyors mozdulatait mögöttem, a bal kezem már egyik kardom markolatgombján pihen, hogy bármikor előránthassam és már vágjak is vele, míg a másik kezemben a kicsiny kötet van.
Miután szóba elegyedtünk, nem bíztam meg benne jobban, de kevésbé se. Tehát már nem rontott az eleve hátrányos helyzetén. Szavaira kicsit felcsattanó, de mégis visszafogottabb, szelídebb hangnemben felelek.
- Attól, hogy a bárány a nyája ellen fordul, nem lesz farkas, ahogyan a farkas se lesz birka, ha vigyázza őket. Démonok, angyalok, sosem lesz mindegy, más célból lettünk teremtve – és ebből az elvemből nem engedek. Nem fogok soha másként tekinteni egy démonra, bármit is tegyen. Csupán hallgatom a szavait. A láda… Mint villámcsapás sújt belém a felismerős. Ugye nem? Nem, az lehetetlen, az a fémláda, amit én hagytam a vadásznak, hogy megőrizze. Hiába kereste Cassaelt, a megoldás ott volt előtte, oh, Istenem.
A nővérem új állapotára csak szomorúan nézek. Nem, az nem lehet. Megfertőzte a sötétség, vajon mi maradt abból az angyalból, akit ismerek? A szelid mosolyú könyvtárosból, aki annyi ezreden keresztül figyelte a Földet? Végéig hallgattam a mondókáját, míg végül aprót bólintottam.
- De attól figyelni foglak, ne várd, hogy megbízzak benned, egy pillanatig se…
Nyílt lapokkal játszok, tudja, tőlem mire számítson. Amint ezt kimondtam, kezemmel a vállához érek, és már nem is vagyunk azon a helyen, viszem is a Wallenberg bázis közelébe.
//Köszi ezt a kört, tőlem ez most egy zárás, a következő helyszínen folytatjuk//




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bard High School Early College Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 10, 2018 6:51 pm
Következő oldal


Back to School
Phanuel & Abaddon
Music - Dogs of War • - • Credit:HoH

Csendes magányban - viszonylagos magányomban - olvasom a sorokat míg hátatfordít, kapok is az alkalmon és.. jól irányzott, hirtelen mozdulattal villantom elő kezem az asztal alól, hogy... lapozzak egyet. Elérek hát olvasmányom végére, addig persze az érkező is feltalálja magát s körülnéz a dohos teremben. Az időt tovább nem húzom, röviden, tömören, elregélem mondandóm. Olybá tűnik - hogy más tollával ékeskedjek egy kicsit - Cassael felvetése igaznak bizonyul, első pont pipa. Kérdéseire enyhén emelem fel vállam. - Angyal vagy démon, számít ma még? - Választ nem is várok, felegyenesedek s vele szemben állapodok meg, karjaim keresztbe fonom mellkasom előtt. - Egy más világban rekedt, egy idegen helyen amit fogva tartásra hoztak létre. A láda képében. - Nagyjából ennyit tudtam meg. - A lényeg, hogy sikerült neki, láthatóan csak időleges megoldás volt. Ophiliat kerestek, gondolom ismered. - feltételezem igen, csak ismerik egymást maguk közt, mint ahogy mi is nagyjából vagy legalább hallásból. - Ahogy én magam is. A sötétség megfertőzte az elméjét és vissza kell hozzuk. Cassael tudhatja hogyan, ezért hát ki kell hozzuk, hogy Ő visszatérítse a szőke angyalt aztán jöhet Amara. El kell tenni az útból mielőtt Ő teszi mindannyiunkkal. - Vázolom fel ismét tömören a lényeget, harcias alkatúnak tűnik, nem kell neki a sallang. Legalább azzal is időt spórolunk. - Szóval, mutasd hát az utat, merre van Wallenberg. - Állok továbbra is vele szemben s várom az indulást, nem igazán van vesztegetni való időnk lássuk be. Bár erről is meg van a magam véleménye, persze ezt majd maximum menet közben fejtem ki, már ha szükségszerű lesz.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Bard High School Early College Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
146
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 06, 2018 10:09 pm
Következő oldal


☽ Csengetett,  Mylord?

Abaddon
zene • szószám: - • Credit:

 
Végig nézek az olvasó démonon, ahogyan feltartja a kezét. A szemöldököm felszalad a homlokomon és a fejemet oldalra billentem. Micsoda pimaszság, nade lényegtelen, hiszen valahol még talán jogosnak is mondható, hiszen én is megvárattam. Ennek hatására jobban szétnézek a helyszínen, ahol vagyunk.
Kimért lépésekkel odalépek az egyik ponchoz, melyet már megrágott az idő vas foga. Már csak egy korhadt fahalmaznak lehetett mondani, csoda volt, hogy még egyben volt, meglehet maga a kosz tartotta össze, ami rajta volt. Megfogtam egy könyvet, ami még elfogadható állapotban volt, s kezembe véve letöröltem róla a port. A címen sokáig időztem, s rájöttem, ezt a szerzőt és könyvcímet ismerem. Stephen King: Ragyogás. Ezt olvasta az egyik kollégám ahelyett, hogy a munkájával foglalkozott volna. Meglehetősen jó könyv lehet, ha az ideért erre a ponyvaregényre pazarolta. Igaz, az emberek sok értéktelen dolognak szentelnek indokolatlanul sok időt. Nincsenek tisztában azzal, hogy milyen véges is az életük, csak akkor realizálják ezt, mikor már az a vége felé közeleg.
Miután befejezte az olvasást, visszateszem a könyvet, és a szemébe nézek. Ez idő alatt természetesen egy pillanatra fordítottam hátat, de felkészültem rá, hogy nekem ront. Végül nem tette, csak bemutatkozott.
- Jól tudod, én vagyok az. Örülök a találkozásnak Abaddon! – Mondtam, hiszen tényleg örültem, de nem a démon személyé miatt, hanem azért, aki küldte. – Igazán fivérem vezényelt hozzám? Miért küldene egy démont, ahelyett, hogy ő keresne fel engem? Illetve, ha fogságban van, akkor, hogy vette el a kapcsolatot? – Nézek rá kissé szkeptikusan, de elgondolkodtatott, hogy honnan tudhat a ládáról. Azt csak én, Wallenberg és Cassael láthatta, ő nem is tudhat róla, elvileg. Végül a magyarázkodást nagyon meg sem várva feleltem neki.
- Sejtem a láda hollétét, és Wallenberget is meg tudom találni.  És köszönöm az értékes információt, legalább már tudom hová tűnt el bátyám.
Kissé ellenségesen nézek a lovasra, nem akarom neki elhinni, hogy a szándékai jók. Egyszerűen nem hiszem, hogy egy démon csak úgy segíteni akar, illetve azt, hogy nem akar harcolni. De úgy tűnik, nem éppen hadba készült.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bard High School Early College Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 27, 2018 6:47 pm
Következő oldal


Back to School
Phanuel & Abaddon
Music - Dogs of War • - • Credit:HoH

A tajtékos tenger csak úgy dobálja a bárkát, küzd ellene, de nem Ő a fő ellensége. Szinte ügyet sem vet rá ahogy célja felé hajt szakadatlan. Hatalmas vízoszlop csap fel a távolban amint a test a felszínre bukkan egy pillanatra. Szigony hegyén csillan a nap kóbor sugara, borostás arc elszántan tartja... Acélos szemei haladnak a sorok közt, orcámra halovány mosoly ül a tajtékos tenger leírását olvasva. Ha tudnák valójában mennyire tajtékos is az a nőszemély. Tik tak, telik az idő. Csak úgy szalad míg a könyvet forgatom. Érzékelem amint a férfi megállapodik előttem. Amint hangját hallom nem nézek rá, csupán jobb kezem emelem meg, mutató ujjamat a magasba mutatva jelezve, hogy türelmet kérek, ezzel a hanyag, nemes egyszerű mozdulattal. Épp a szigony hasítja a levegőt a sorok közt s a végére érnék még. Meg aztán, Ő is ráért egy órát akkor most én is ráérősen olvasok. Befejezem hát a sorom, majd a könyvet behajtva szólalok meg. - A Pusztító, s immár a Háború. Te pedig Phanuel ha nem tévedek. Cassael küldött hozzád, azzal, hogy Te tudod hol van Wallenberg, a vadászok vezére. S vele együtt, hogy hol a láda melyben fogságba esett. Így van? - Mert ugyebár ha nincs akkor lévén nincs időm vesztegetni, ahogy a válasszam sem tettem, rögvest a lényegre tértem, úgy engedem is útjára s újra kell tervezzek... Maradok ülve, eszemben sincs felállni egyelőre. Érzékelem felszereltségét, háborúra készült végtére is megkapta, haha. De komolyra fordítva ügyet sem vetek hatalmas fegyvertárára, rajtam egyszerű sötét felső van, hozzá barna nadrág bőrcipővel. Mintha csupán egy hallgató ülne a hajdani könyvtárban könyveket forgatva, délutáni tanulást imitálva.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Bard High School Early College Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
146
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 03, 2018 11:01 pm
Következő oldal


☽ Csengetett,  Mylord?

Abaddon
zene • szószám: - • Credit:

 
Az ujjam megmerül a tálkában, amibe a véremet eresztettem.  A mutató és a középső ujjam a második ujjpercükig vöröslenek a vértől, mait festékként használok a védőrúnák felfestéséhez. Az általam ismert legerősebb védőrúnákat rajzolom, hogy idegen angyal be ne léphessen, és még pár akadály rúnát is vések, amik a mágikus lényeket nem akarják beengedni. Sokféle rúnát kreáltam már a kicsiny barlang falára. El kell rejtenem, ez az én búvóhelyem, ahogyan Raguel búvóhelyeként is szolgált. A láda, miben az arkangyal tárgyai voltak még ugyan ott áll a barlangban, ugyan abban az állapotban. Nem nyitottam még fel, nagyon ránézni se tudok.
Éppen az utolsó előtti rúnát festettem, mikor hívást hallottam. Tekintve, hogy minden blokkoló és akadály rúna hatását levettem magamról szinte folyamatos kántálással festés közben, így elérhetett hozzám. Egyébként ez a hely talán még az idézésbe is bezavarna. Egy fegyverállványra pakoltam pár pengét, az osztagom pengéit külön szeparáltam a többitől. Mindegyikük fegyvere ott van, és a markolatban ott a nevük. Sorban, ahogy rangban és korban jöttek egymás után. Egy kivételével, aki a bizalmasom volt és a legjobban szerettem az övé nem. Az övé ott lógott a bal oldalamon, míg egy újonnan szerzett démoni kard a jobb oldalamon. Ellentétes kézzel vontam ki őket, hisz számomra a legkényelmesebb és leggyorsabb volt, így a számomra legkedvesebb pengét a jobbomban forgattam, már 27 éve. A sajátom a hátamon volt, ahogyan egy másik angyalpenge szintén. Összesen négy kard. Ez a teljes harcfelszereltségem. A páncélom sokat véd, vannak gyengébb pontjai, de azok a könnyű mozgásért vannak, illetve hely a szárnyaimnak. Az egész fegyvertáramat végig néztem, és megráztam a fejem. Vagy elveszített társ vagy legyőzött ellenfél és átélt csata volt ott előttem az összes. A felét aligha valaha forgatni fogom, de majd hazaviszem őket. Oda, ahová tartoznak.
Nem sietek a hívásra való feleléssel, kényelmesen szerelem fel magamat teljesen, a harcra készülve. Ki tudja, jó szándék vezérli-e azt, ki hív engem, jobb félni mostanság. Elsőnek azt hittem Rassilon szólít -legutóbb azt említette, hogy keresni fog engem - ám idegentől jött, kétségkívül.
Egy óra múlva jelentem meg neki csak. Ott ült, és egy könyvet lapozgatott, egy nagyon ismert könyvet. Volt ideje olvasgatni, előrelátó volt. Az arcom hideg volt, hozzám méltóan. Egyenesen, masszívan álltam meg előtte, és boldogan láttam, hogy nem csapdába lettem idézve. Az illő ridegséggel, mégse ellenséges hangnemben szólaltam meg.
– Ki vagy, és mit szeretnél? – méregetem őt. Ismerős, rettentően ismerős nekem, valahol már láttam.
A kezeim testem mellett nyugodnak, nem tűnik támadó állásnak, mégis egy pillanat alatt tudok ebből kardot rántani, és új frizurát faragni a férfinek. Igaz, nme kéne legyilkolni egy ismeretlent egy könyvtárban. A hely régi volt, a polcok között pókháló, levert és elpusztított könyvek. Persze nem mind jutott erre a sorsra, szerencsére.  



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bard High School Early College Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 29, 2018 9:14 pm
Következő oldal


Back to School
Phanuel & Abaddon
Music - Dogs of War • - • Credit:HoH

Hát újra itt volnánk, New York. A San Francisco-i kiruccanás érdekes eredményeket hozott. Eredeti célom csupán részlegesen értem el, de így sem panaszkodom. Viszont az idő szűkös lássuk be. Az új feladatot épp ezért mihamarabb rendezni szükséges. Ha nem megy gyorsan, nem fecsérlem az időm. Amara napról napra erősebb és még csak azt sem tudjuk mikor akar lecsapni majd, egyetlen mozdulatába kerülne, eddig még sem tette. De személy szerint inkább a lehetőséget használom ki mint azon elmélkedjek melyik lábbal kelt fel éppen, hogy még nem tette meg. Azon majd utólag elmélkedek a maradványai felett. Térjünk is vissza az iskolába, mert hogy ott vagyunk. Nem idegen a hely számomra, itt fordult hozzám kéréssel egy az angyalok közül, hogy láthassa a kénköves poklot saját tulajdon szemével. Fene az ízlését. Ellenben most abszolúte nem ilyesfajta szándékkal érkeztem, már csak azért sem mert jelenleg amúgy sem lenne kivitelezhető a kapuk bezártsága miatt. Szóval fókuszáljunk a jelenre. Cassael-el való beszélgetés - vagy a manifesztációjával nézőpont kérdése - tértem vissza, egy Phanuel nevű angyalhoz irányított. A név ismerős, bizonyosan hallottam már létünk során, de nem valami jó a név memóriám. Nem is fontos, csak dögcédulák. Lévén időnek igencsak szűkében vagyunk - pontosabban ötletünk sincs mennyi lehet még hátra - nem cifráztam túl Phanuel felkeresését. Az iskola egyszer már jó termő talaj volt mikor engem idéztek meg, hát most Én fogom alkalmazni ezt a nagyszerű megoldást. Előkészítek mindent, a kellékeket s ami szükséges, a helyszínül pedig a kihalt könyvtárat választom. Úgy sincs itt senki sem, szellemtanya az egykori gyerekzsivajjal teli épület. A magas mágiához folyamodom s elregélem a kellő szavakat, a rituálé végbemegy, szólítom "Phanuelt". Tudom, hogy idő kell, míg válaszol, s eldönti reagál e egy idegen hívása. Nos, addig unottan a könyveket lapozgatom melyeken itt ott régen áll a por. "Moby Dick" jó lesz, konstatálom magamban és kézbe véve forgatom a lapokat. A percek pedig telnek...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Bard High School Early College Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
703
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 05, 2018 9:58 am
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bard High School Early College Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 09, 2017 9:28 pm
Következő oldal


Lailah & Abaddon
Jól vigyázz, hogy mit kívánsz...



Ujjaim közt tartva rutinosan kanyarog a kréta. A kanyarok idővel jelekké alakulnak sorra, egymást követve. Így hallgatom szavait, háttal neki míg be nem fejezem művem s ezalatt a ét lurkó mozdulni sem mer. Félelem. Haszontalan érzés, megbénít és elveszi a tiszta gondolatok előnyét. Náluk inkább a megbénítás jelenségét láthatjuk épp. Pedig én csupán rajzolgatok...
- Csupán áldozat.
Válaszolom röviden még háttal neki, majd miután művem befejeztem fordulok meg és indulok el újra felé. Rövid kis mosoly a kijelentésre. Hogy nem függök e semmitől, nos ez így ebben a formában nem igaz, de meghagyom az "érdekes" gondolata mögött rejlő ködös halmaznak. Mind függünk valamitől, vagy éppen valakitől.
Elismerően bólintok az almával kapcsolatban.
- No látod, mondtam én, hogy nem olyan nagy dolog Eris almája.
Pontosabban, nem maga az alma a lényeg.

A Fiú közben persze kívánni akar, ugyan mi mást? Még pedig, hogy vesszen a város vezetője. Nocsak.
- Tudod.
Váltok vissza érthető nyelvre s immár a fiúhoz szólok, mondjon a nő bármit is jó tanácsul, részemről figyelmen kívül hagyom.
- Az alkunak ára van, tehát mit ajánlasz fel érte?
Teszem fel a millió dolláros kérdést a kölyöknek, tettetett érdeklődésem ott figyel orcámon. A kölyöknek pörögnek a tekervényei, a torkán akadt a szó. Eddig volt érdekes a számomra mondókája. Visszafordulok a szőkeség felé és újra a hébert veszem elő.
- Talán mind igaz is.
Válaszolom sokat mondó mosollyal arra, hogy sokféleképp ábrázoltak, valóban. Figyelem ahogy az almát szemléli, és enyhén oldalra fordítom a fejem kijelentésén miszerint nem barnul a levegőn.
- Persze, hiszen friss...
Nem régen vettem el a tulajától ugye és hát néhány pillanat alatt nem is barnul a gyümölcs, de inkább nem folyok bele. A kölyök végül megszólal, kérlelni kezdi a nőt, értem amit mond, mosolyom nem tűnik, várom a nagy kérést melyet majd előad. De ő csupán ujját emeli csitítólag, a fiú el is hallgat. Szemeim az övébe mélyesztem, úgy fürkészem és figyelmesen hallgatom szavait. Ajkam bal szegletében parányit feljebb kúszik a mosoly amint meglátom haloványan felderengő szárnyainak körvonalait. Egy tollas jószág, éppen itt, érdekes fejlemény. S arra kér mutassam meg a sötétséget, látta már a fényt és most az ellenpólusra kíváncsi. Áldozat, a szavai mögött ott az áldozat, magát ajánlja a gyermekek helyett. A jótékonyság, valóban a tollasra vall. Pár pillanatig fürkészem a tekintetét, arcának éleit, íriszeit, hajának aranyló fürtjeit. Végül megszólalok.
- Hogy mi lesz azt nem tudom, a természetüktől függ.
Végül elgurítja a gyümölcsöt, fura vagy sem, de ez egy szimpla fáról származó alma, nincs benne semmi különös... A különös az ha napokig itt maradnak a csapdába zárva, nos akkor lesz majd érdekes az alma. Persze mindenki rögvest arra gondol, hogy " De hát miért nem kiabálnak?" igen, erre én is gondoltam. A jelképek közt, miket maguk köré kaptak egy rontás is szerepel. Mely éhséget és szomjúságot okoz a betegnél. Míg benne tartózkodnak, nos folyton éhezni és szomjazni fognak, bármit is egyenek.
Szememmel csupán sarkára ülését követem majd a mozdulatát. De, hogy az alma célt ér e, az már nem érdekel. Kezem nyújtom neki.
- Mi a neved?
Teszem fel a kérdést megnyerő tekintettel fordítva felé arcomat ahogy lenézek rá. Ha elfogadja a kezem, felsegítem. S ha megmondja a nevét akkor így folytatom.
- Kövess.
Azzal el is indulok az ajtó felé, a két fiú immáron nem érdekel. Majd a tulajdon természetük lesz a bírájuk, én csupán rásegítettem az egymás, és Ön pusztításra. Már ha nem találnak rájuk idővel. Egy határozott mozdulattal tárom fel az ajtót, ha zárva volt az pech, vélhetően eltörtem a zárat, erőnk messze felülmúlja a halandókét lássuk be, nem nagy tudomány az ilyesmi. A kihalt folyosókon tompán koppan fekete bőrcipőm. Ha követett akkor láthatja amint a mosdók felé lépdelek. Női mosdó, hölgyeké az elsőbbség ugye, hihetetlen figyelmes vagyok.
- Csak utánad.
Engedem előre készségesen, a megnyerő tekintet mit sem változott, de a célzás egyértelmű, úti célunk az ajtó mögött húzódik.
Amennyiben belép követem én is. A folyosón újra csend honol amint záródik mögöttünk az ajtó.
Átlagos iskolai női mosdó, jobbra a fülkék sorakoznak, balra pedig a falon kézmosók s tükörsor. A hajdanán sárga csempék itt ott már megkopottak. A tágas, szinte már terem közepén állapodok meg. Egy ideig figyelem majd megszólalok.
- Miért akarja látni a Poklot, egy magad fajta?
Érdeklődöm kissé komolyabbra fordítva, ha ilyen konkrét elképzelése van, nos tudni akarom mi a hajtja.
- S mit adnál ha, láthatnád a világ sötét táját?
Hajtom le enyhém a fejem sokat mondón, ördögien. Kiderül mennyire komolyak a szándékai. Arcom egy pillanatra megenyhül, bal orcán parányit felrándul amolyan pillanatnyi mosolyra.
- Számomra csak az ellenség aki az utamba áll.
Fejtem ki röviden a véleményem, ezt veheti annak is, hogy őt magát nem tartom annak hiszen nem áll az utamban, egyelőre legalább is nem gondolom úgy, hogy ott állna. Barát, ellenség, hosszasan lehetne filozofálni rajta, de előbb az üzleti oldala érdekel a dolognak. Megvárom mit válaszol a kérdéseimre.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



If you wanna be the best, you gotta take out the best
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 04, 2017 10:33 pm
Következő oldal



Abaddon & Lailah

I’m afraid…





Nem tudom, hogy mi vonz az ismeretlen férfi felé, általában nem vagyok meggondolatlan, de még ravasz se. Természetes valóm kerekedik felül, mert bizony most éles helyzetben láthatok egy démont. Tüzet várok, kárhozatot, és vöröslő szemeket. Vicces, hogy lassan több ragad rám az emberi történelemből, mint a sajátunkból, és ez ijesztő. Miért kellene nekem azzal foglalkoznom, hogy nekik milyen elképzelésük van a Pokolról és a Mennyről? Két külön oldalt képviselünk, mégis mindannyian arra kényszerülünk, hogy egy köztes világban járjunk, mert felborult az erőegyensúly. A szívem verdesve méri végig a tökéletes idegent, akinek acélkék szemei az óceán vadságát hivatottak előhívni. Nem sok helyen jártam, de ehhez közvetlen közelről volt szerencsém. Gyönyörű hely, ha elvonatkoztatok attól, hogy egykoron még szebb volt. Mihály és Gábriel harcának a közepén már nem tudom, hogy kiben is bízhatnék. Igazából a saját feladatomon kívül nem tudom, hogy mi a célom. Megvédeni Severide-ot, a jó útra terelni, de mi van, akkor, ha már én se tudom, hogy mi lenne a számára jó hely? A Mennyeket őrzik…már olyan régen jártam odahaza. Honvágyam támad hirtelen, de elfeledteti a férfi a fájó ürességet, mert valami újat, valami sokkal fontosabbat kaphatok..első kézből tapasztalhatom meg, hogy milyen egy másik természetfeletti. Jól elrejtőzködnek, de mint az idézés, kihozhatja őket a búvóhelyükről. Vajon Abaddon már sokszor járt idelent, élvezi, hogy az emberek vették át az uralmat? Valljuk be, nélkülük megvolt a kis hierarchiánk, nyugodtan szárnyalhattam, és nem taszított le senki a felhők fölül. Mélyeket lélegzek, apró ujjaim az asztallap sima felületébe vájnak. Ideges vagyok, de jól leplezem, nekem nem dolgozik úgy a szervezetem, mint a két srácnak. A héber nyelv élből jön, nem vitatom, hogy fura ez a dallamos csengése az adott szóhasználatnak, de tetszik, és maga az előttem álló is. Alma…igen trükkös belépő.
- Szabad akaratod van, mint nekik, nem függsz senkitől? Érdekes. – harapom be az alsó ajkamat, de egy percre se szakítanám meg a közöttünk lévő kis kapcsot. Meg akarom ismerni, feléled bennem a vágy, hogy egyszer ne azt tegyem, ami helyes.
- Semmi közöm hozzájuk, én csak áldozata vagyok a helyzetnek, bár szerintem ez nézőpont kérdése Abaddon. – széles mosoly kúszik fel az ajkaimra, és gyöngyfogaimmal marok bele a húsos alsó szirmomba. Sawyer képzelete ezerszer rosszabb, mint Jeremy-é. A másik srácnak lila fingja sincs arról, hogy tulajdonképpen, mit keres itt, csak követte a másikat. Vak vezet világtalant, és lám mindketten bajba jutnak. Számítanak-e az én szempontomból? Nem igazán, kissé üres lettem, nem érzem át a Mindenható jóságát, a Földön sok minden mást is érzékelek, felnyílik a szemem. Olyan, mintha eddig búra alatt léteztem volna. Az alma láttán elkap a vágyódás, hogy én is beleharapjak, de csak finoman érintem meg az oldalát, és bonyolódom bele egy másik történetbe.
- Bármi elegendő ahhoz, hogy probléma övezze…mint például egy egyszerű alma. – a lédús gyümölcstől nyál termelődik a számban, és hamar elkapom róla, inkább a fiúknak szentelem a figyelmemet, mert a szentjeim nem értenek az égvilágon semmit abból, hogy miről beszélünk. A magasabbik követelőzésétől kiráz a hideg, és kéklő szivárványhártyáim vezetem végig a markáns arcélén. Szép férfiú válhatna belőle, ha nem lenne ennyire romlott a lelke.
- Azt akar. – fűzöm hozzá, a hangsúlyom beszédesebb bármi másnál. Kissé felvillan a szemem fehérje, és megmutatom, hogy milyen is lehetnék, de visszafogottan kezelem a szituációt. A légies kérdés elgondolkodtat.
- Amorfnak…akinek nincs teste. Egy mérgező füst, egy testetlen jelenség. A feketeség rabszolgája. Nincsenek információm arról, hogy milyennek kellene lenned. Minden korban másképp ábrázoltak. Egy biztos, a Poklot jól ismered. – villan egyet a szemem, miközben leguggol, és hátrálásra készteti a kis nebulókat. Az ábrákat újabb szimbólumokkal bonyolítja, de ezeknek legalább van értelmük. Védőkört von köréjük…totál képtelenségnek vélem ezt a lépését. Mosolyogva hajtom le a fejemet a kapzsi megszólalásra.
- Sawyer…tudod-e, hogyha valóra váltja a kívánságodat, azzal tulajdonképpen csak a földi életedet teszi kényelmessé? – döntöm oldalra a hajamat, és beletúrok a jobbommal.
- Nem érdekel…ölje meg a város vezetőjét… - felszisszenek a kérésre, aztán meg az acélkék szemű férfira pillantok.
- És ha engem nem érdekel az alma? – kérdezek vissza héberül, és ahelyett, hogy közéjük hajítanám, elveszem, és alaposan szemügyre veszem.
- Nem barnul a levegőn. Ejha…mire nem vagy képes. – végül ránézek a két fiúra. Jeremy reszketve áll, nehogy véletlenül kilépjen a körből, de a másik szemtelenül bámul minket.
- Alkudozzon, kérje meg, hogy… - feltartom az ujjamat, hogy hallgasson el.
- Mi lesz, ha közéjük gurítom? Jeremy nem akart téged látni. Nem érti, hogy mi zajlik körülötte, de Sawyer….ő…tudásra szomjazik. Én információkra. Vigyél el magaddal, mutasd meg milyen a Pokol. Milyen Lucifer országa, akit letaszítottak a Mennyből. Milyen másnak lenni, miért kellene tartanom az ellenségtől. – kissé leeresztem a védőmechanizmusom, és megvillan a szárnyam körvonala, de csak egy nagyon rövid időre. A sarkaimra ülök le, és egy határozott mozdulattal adok lendületet a gyümölcsnek. Érzem benne az erőt, de én nem félek..pedig lehet kellene. Nem akármit kértem, néha vigyázni kell azzal, hogy mit kívánunk. Csakis az nyerhet, aki előtte kockáztat is.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bard High School Early College Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 01, 2017 11:57 pm
Következő oldal


Lailah & Abaddon
Jól vigyázz, hogy mit kívánsz...



Az esetlen kántálás monoton hangjának hatására - vagy legalább is vélhetően ennek tudja be a halandó elme - a levegő vibrálni kezd egy rövid pillanatra. Manifesztálódok. De hamar rá kell jönnöm, hogy nem az informátorom. Nem kell sok ész, hogy összerakjam a kirakóst. A diákok olvastak valamit egy képeskönyvben aztán gondolták rápróbálnak hátha összejön a dolog. Csupán a szőkeség - nevezzük nevén - tanárnéni jelenléte rejtély a számomra. Legalább is egyelőre. A levegőben még mindig érezni a vibrálást, a döbbenet, a félelem, a kétség masszája lebeg a semmiben. Megjegyzésemre, hogy folytassák csak, természetesen szájtátás a válasz, persze ez engem cseppet sem izgat. Teljesen természetes léptekkel rövidítem la távolságot az ajtó és az asztal közt és helyezkedem el a nő mellett. Kérdésem mikor felteszem neki még éppen a kölykök esetlen ákombákomját legeltetem acél kék szemeim. De ez csupán addig a pontig tart míg nem a Héber nyelven szólal meg. Ezen nyelven aggatták rám valódi nevem. Abaddon, mely e nyelven "Végtelen mélység" et jelent, avagy a végtelen mélység urát. A görögök már egyszerűbbek voltak, náluk a nevem jelentése csupán annyi: "A pusztító", leleményes.
Átváltok hát az ősi héber nyelvre jómagam is, így válaszolok, orcámon parányi mosoly de még mindig nem nézek rá kezdésre, csak a kölykökre meredek.
- Tévedés. Magamtól jöttem.
S ez az a pont mikor felé fordulok végül, acélkék szemeim az övébe mélyesztem. Nagyjából eddig a pontig foglalkoztam bármit is a kölykökkel. A héber szavaival felkeltette a figyelmem.
- A héber tanárnő okkult órát tart az éj leple alatt?
Érdeklődöm halovány kis mosolyommal orcámon, hátha fény derül rá, hogy még is mire véljem ezt az egészet.
Aztán jön a felvetése mire parányit vonom meg vállam.
- Úgy néz ki, igen.
Kacsintok egy parányit, majd hagyom, hogy az almát érintse és Erist említse, a kezét figyelem ahogy végigsimít a piros felületen. Elmosolyodom.
- Viszályt alma nélkül is kelthetsz, nincs abba semmi különleges.
Zárom rövidre Eris történetét, közben az egyik fiú vesz magának némi bátorságot és megszólal. Fülem botját sem mozdítom szavaira de a nő foglalkozik velük, hát én is odafordítom végül tekintetem.
- ó! Szóval kívánni akarsz.
Fordítom felé orcámat.
Bard High School Early College Tumblr_lmnpvgMj5X1qfev4so1_500
Eltolva magam az asztaltól elindulok felé s két lépést közt még újra héber nyelven szólok a nőhöz, válaszolva az iménti felvetésére melyet félbeszakított a fiú szómenése.
- Hát milyennek képzeltél?
Teszem fel a kérdést, mely részben érdekel is, vajon mit gondolnak rólunk a halandók, vagy egyéb lények. Arcomon megnyerő mosoly húzódik mikor a fiúk felé haladok. Az almából egy újabbat harapok. Letekintek a körre melyet ügyes bajos módon szerkesztettek. Megcsóválom a fejem. Majd leguggolva a krétáért nyúlok és hamar felfirkantok néhány szimbólumot.
- Előbb talán tájékozódjatok mielőtt még az okkultizmus mélységeibe fúrtok. És mielőtt idéztek, nem árt ha magatokat is megóvjátok valamivel. Ez egy védőkör.
Szavaim közben serceg a kezem alatt a krétapor és lassacskán megjelennek a megfelelő jelképek. Mikor a végére érek, amazok felizzanak. A mágia a levegőben érezhető. A védőkör megfogant. A fiúk értetlenül állnak a kör közepén és a nagyszájú látva, hogy sikerült egy mágia és védőkört kaptak maguk köré, még jobban felbátorodva szólal meg.
- Háh! Akkor most teljesítsd a kívánságunk!
A krétát visszapottyantom a helyére hanyagul. Miközben felegyenesedek újabbat harapok az almából. Arcomon pedig ott pihen az elengedhetetlen kis mosoly.
- Ez egy védőkör. Megvéd attól, hogy kigyertek belőle.
Izzik fel szemem egy röpke pillanatra miközben bal kezem zsebre dugom feléjük tekintve. Gondold meg kétszer is, hogy mit teszel, vagy szeretnél tenni... Vannak olyan dolgok melyeket jobb békében hagyni. Ők pedig nem így tettek, hát most majd isszák a levét. Visszafordulok a nőhöz és zsebembe balommal lépdelek vissza a helyemre. Visszaváltok héberre s úgy beszélek hozzá továbbra is, felé nyújtom az almát.
- Eris almája érdekelt. Gurítsd közéjük. Idővel éhesek lesznek.
Ül meg a kis vigyor a képemen, kiderül mekkora viszályt kelt majd köztük ez a félig megrágott gyümölcs.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



If you wanna be the best, you gotta take out the best
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 30, 2017 7:05 pm
Következő oldal



Abaddon & Lailah

I’m afraid…





Hittem a jóban, és abban a világban, ahova megszülettem. Születtem, talán az emberekhez közelebb áll az a kifejezés, hogy teremtettek. A Mennyekben laktam nagyon sokáig, ott szabadon járhattam és kelhettem, nem kötöttek szabályok, nem kellett félnem a holnaptól. Keserűen meredek az előttem készülődő két fiúra. Szűklátókörűek, nem értik, hogy a körülöttük lévő épületek, padok, és helyiségek…csak helyszínek. Behatárolják magukat, sokan a mai napig nem hisznek a természetfelettiben, mert ami szabad szemmel nem látható, az nem is létezik. Ott van a testükbe zárt lélek…attól mert nem megfogható kézzel, már nincs is? Odafent számunkra ettől különböznek, de innen két lépésnyire még nagyobb a differencia. Megnyomorodottak, a születésüktől fogva tiszták, és mégis, ha elérnek egy bizonyos kort, és egyedül hozzák meg a döntéseiket, akkor minden félresiklik. Isten ebben látta az egyediséget? A gyomrom forog, és némán pillantok újra és újra Jeremyre meg Sawyer-re. Megátalkodott élőlények, és miattuk kell idelent lennem immár…nem tudom mennyi ideje,  mégis egy fura érzés kerít a hatalmába. Severide miatt vagyok jelen, nem kell, hogy érdekeljen a többi ember sorsa, ő az egyetlen, akiért felelősséggel tartozom. Mégis hogyan lehetnék én az irányadója, ha elvesztem a saját utamon is? Már nem hallom a Teremtőm hívószavát, a testvéreim is elrejtőztek, félnek az alsóbbrendűtől. Ó, nem merném kimondani hangosan, de így gondolok rájuk. Nem értem, hogy mi a különleges bennük, irigyen tekintek az előttem tevékenykedőkre is. Ők is Atyám gyermekei, mégsem érdemlik meg, hogy felkerüljenek a négy folyó egyikébe, ha meghalnak, különösen Sawyer nem. A világhatalmi tervei borzalmasak. Lehunyom a szemhéjamat, és a rezonancia által belehallgatok a fejébe. Szörnyű gondolatok sokasága kevereg az elméjében, a fizikális rosszullét kerülget, hogy milyen felnőtt lesz belőle, ha nem fékezik meg. Az apja a példaképe, aki veri az anyját, ellopja mások élelmiszerkészletét. Nem elég, hogy az általuk ismert világ már elpusztult, egy romhalmaz közepén élnek, és a semmiből próbálnak egy új metropoliszt építeni? Hányingerkeltő. Severide szenvedését megértem, hiszen elvesztette a szeretteit, egészen más indíttatás munkál az ő lelkében, mint ennek a kezdetleges képződménynek. Magabiztosan utánozza le az előtte látott képet, és alakítja úgy a helyzetet, hogy ő legyen a vezér. Még nekem is parancsolni akar, de megtagadom a kérését, amint elkészülnek a körrel, és a csillag közepére állva kántálni kezdik a hatalmasabb erő nevét. Ízlelgetem még a kiejtésüket. Nem állnak messze a helyestől, de egyikük se ismeri igazán a hébert. Abaddon. Vajon milyen Lucifer egyik hírhedt démona? Milyenek ők, akik a Pokol legsötétebb bugyrában élnek, és várják a megváltás napját, hogy visszacsapjanak? Mióta élhet már? Még nagyon üde vagyok, nem voltam jelen a múltban, nem ismerem a történetét, csak néhány lábjegyzetet róla. A pusztítás a lételeme, mire lesz képes, ha megjelenik? Megöli őket, elviszi a Pokolba? Nem tudom, de talán nem kellene végignéznem, azonban elkésem. A gyertyák felvillannak, a hold baljóslatú fénye világítja meg a régi történelem termet, mely egykor szertárként működött. Egy hangos roppanás sérti fel a hallójáratom membránjáz, és egy féloldalas félretekintés is elegendő ahhoz, hogy észrevegyem a férfit. Különös kisugárzása van, az aurája természetellenesen vörös, és friss vér szaga terjeng a levegőben. Eris almájának története jut eszembe a léddús gyümölcsről. Az ajtónál állva szemlélődik körbe, és a fiúk abba is hagyják a kántálást. Értetlenül bámulják az idegent, de a megérzéseim már tudják, hogy a kísérletük révbe ért.  
- Ön… - hebeg a nagyszájú tanonc. A félelemtől terhes a levegő, felgyorsul a szívverésük, a játékuk valóssággá vált, és képtelenek megemészteni, hogy néha jobb csendben maradni, és nem játszani azzal a bizonyos tűzzel, mert megégethetik magukat. A fekete galléros ing, a fekete cipő kellemes megjelenést kölcsönöz a démonnak. Nem így képzeltem el. Fekete füstfelhő, a torkot kaparó succubus jelenség. Nevetséges, ahogyan arra kéri a két tinédzsert, hogy folytassák az idézést, hiszen már sikerrel jártak, és felrejlik a Sawyer fejében lévő kívánság. Vajon a könyvben szerepelt az is, ha ilyesmivel élnek, annak ára van? A férfi felém indul, de nagyobb bennem az érdeklődés, mint hittem volna. Odafent nem láthattam őket, tudtam a létezésükről, de ennyi, és nem több.
- Megidéztek téged. – szólalok meg héberül, és most fűzve össze a karjaimat nézek rá.
- Így nézne ki Lucifer egyik teremtménye? – magabiztos mosollyal nyúlok az almáért, és ha nem szorítja erősen, akkor végigsimítok az oldalán.
- Eris almája is csodálatos erővel bírt. Bárcsak láthattam volna. – suttogom neki, és belefúrom a pillantásomat az övébe.
- Másképpen képzeltelek el. – a beszélgetésünket a kotnyeleskedő szakítja félbe egy hangosabb köhintéssel. Elhúzom a kezem abban a másodpercben, és rátekintek.
- Milyen nyelven beszélnek? Maga Abaddon, a pusztítás démona? – mutat a férfira, és számon kérő stílusba vált át. A legfinomabb modor is hiányzik belőle.
- Sawyer…ne tedd meg. – a hangom bársonyosan olvad szét a levegőben, mintha friss csokoládé változna át sziruppá.
- Maga csak egy tanárnő, maradjon csendben. – rivall rám, én el is hallgatok. Jeff talán okosabb, és elolvasta a kisbetűs részt is.
- Kívánni akarunk. – fennhéjázóan dülleszti ki a mellkasát, a vibrálás kézzel fogható, el van szállva saját magától, hogy képes volt megidézni egy nagyhatalmú démont. A gyermekded álmoknak áruk van, és itt bizony az örök kárhozat a tét. Képes vállalni a lelkéért cserébe a kis bugyuta? Az lenne a feladatom, hogy lebeszéljen, de túl érdekes a helyzet, és beszélgetni akarok Abaddonnal is, így ellentmondok a valódi természetemnek.  

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Bard High School Early College Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 27, 2017 3:48 pm
Következő oldal


Lailah & Abaddon
Jól vigyázz, hogy mit kívánsz...



Komótosan kúsznak a sötét fellegek a magas égbolton. Óvón takarva a fekete eget és csupán olykor engedve teret a kíváncsi csillagok leskelődésének. A távolban ég felé kapaszkodó romos épületek.
- Fuss, Dave, mindjárt megvan!
Vad hajsza, őrült rohanás. Zakatoló szívverés, a tüdő tágul, amennyire csak lehet. Verejték csörgedezik a fiatal arcon. Az utcát törmelék borítja helyenként, alacsony 2 szintes épületek szegélyezik a látképet. Néhány ablakban vészjóslón csillannak meg a nyílpuskába helyezett lövedékek. Vadászcsapat állított csapdát egy falka pokoli rémnek. Vicsorgó rémségek ugranak át egy, az utca közepén keresztbe állt hajdani Dodge-ot melyet a rozsda már emészteni kezdett itt-ott. Négy pokolkutya próbálja elcsípni a futó fickót, ki úgy látszik mára kihúzta a csalétek szerepét. Pattanásig feszült helyzet a vicsorgó, pengeéles fogsorok már csupán centikre vannak…
- MOST!
Szólal meg a tűzparancs és nyílzápor lódul meg. Acél lövedékek hasítják a levegőt, ahogy a nyílpuskák elengedik a húrt szinte egyszerre. Két kutya azonnal oldalra vágódik a lendülettől és nem sokkal utána a lángoló enyészeté lesz. De a másik kettő végül beéri a prédát. Az egyik ugrik, míg a másik a férfi lábáért kap. Az ugró a nyakán kapja el a fickót és egy bevégzi annak sorsát, állkapcsa kegyetlenül záródik keresztül szelve bőrt, húst és csontokat. Nyikkanni sincs ideje s már rongybabaként marcangolják. A házak fedezékéből két fickó ront ki üvöltve, kaszabolva. A nyakat marcangoló kutya éppen mással van elfoglalva így azt hamar leszerelik egy jól irányzott vágással. De a másik már más tészta. Vicsorog, majd ráveti magát az egyik kardosra. A karját tépi rojtosra, egy darabig nem lesz zongoraóra. De míg a kutya az ő karját marcangolja, addig a társa egy jól irányzott szúrással átdöfi a pokolfajzat gerincét. A Hold kikandikál a fellegek közül egy rövid pillanatra, hogy rápillantson az alant elterülő tájképre.
- Greg, jól vagy?
- Megmaradok…
Szólal meg a fickó ki a karját fogja, arcára ül a fájdalom, de végül feltápászkodik.
- El kell látni!
- Jól vagyok! Dave?
Rivall rá végül a társára s közben a többiek is előmerészkednek, 8 fős csapatuk egyel megfogyatkozott. Társa röviden bólint miközben egy másik épp Dave maradványai felett szentségel.
Hirtelen a semmiből lassú taps hallatszik. A maroknyi csapat a hang irányába tekint. Komótosan lépdelek ki az utcára miközben némán tapsolok. Ellépek Dave maradványa mellett és velük szemben állapodok meg.
- Nem rossz. De a vizsgát el buktátok.
Mondom nekik letekintve a maradványokra és lemondón bólogatva parányit, mit még egy rövid sóhajjal is megtoldok. Egyik társuk odaveszett, hiba. Nekem pedig a tökéletes kell, nem hordozhatja akárki a fegyvert, lássuk be.
- Persze azért lehet még némi hasznotok.
Fordulok feléjük végül s szemeim feketéje mellé parányit elmosolyodom. A gyűrűben mindig akad hely egy kis extra erőnek.
A fekete fellegek lassan ismét a Hold elé kúsznak, megfosztva a környéket annak csodás, sárgás fényétől. Elhaló kiáltások, erőtlen küzdelem, tompuló hangja. Végül csend borul a tájra. Az utcát élettelen testek borítják, erejük gondosan elzárva a kezemen csillanó gyűrű végtelen tárházába.
- Ne, Ne, kérem ne!
Dadogja az utolsó, kit a nyakánál fogok, enyhén fölé hajolva, tartva közel magamhoz, balommal. A jobb tenyeremmel pedig lassan közelítek felé. Arcomon galád kis mosoly.
- Az életben haszontalan voltál, de a halálodban hasznossá teheted magad!
Mondom még neki búcsúzóul, de ekkor tarisznyájának szája kitágul s egy piros alma gurul ki onnan. Olajos fekete szemeim követik a gyümölcs lassú gördülését a betonon. Elengedem a fickót, aki tompán puffan a talajon, mert érdekesebbet találtam. Lehajolok s felkapom a piros almát. Íriszem visszavált a megszokott acélkékre.
- Tartsd meg, legyen a Tiéd!
Nyögi a fickó, miközben hátrálni próbál a talajon tolva magát tőlem egyre messzebb. Egy kellemeset harapok belőle, lédús és csak úgy roppan a fogam közt. Élvezem az ízét, rágok rajta párat majd mosolyogva felé fordulok.
- Kösz, ez igazán nagylelkű!
Mondok végül ennyit aztán egy lépést teszek és a bal kézben almát tartva, jobbommal nyúlok felé. A gyűrű felizzik és csillapíthatatlan éhségét kielégítendő kitépi a fickó minden lélekerejét. Élettelen teste rongybabaként terül el a földön.
- Persze, hogy az enyém.
Jelentem ki és egy újabbat harapok.
Nem sokáig élvezhetem az alma kellemes ízét, valamit megérzek. Valaki szólít. Normál esetben magasról tojnék rá, de most más idők járnak, kockáztatnom kell. Talán az informátor? Megtudhatott valamit a nőről? Mindjárt kiderül, de előtte egyet azért még harapok, kissé rendbe szedem magam, majd átlépem azt a bizonyos elképzelt kaput…



Régi fából készült padsorok, a falon körbe matematikai képletek, egy világatlasz meg egy periódusos rendszer díszeleg. Szemben persze az elengedhetetlen tábla is ott trónol. A terem közepén pár kölyök humbukol valamit. „Vesztőhely őrzője”?! Miket ki nem találnak. A tanári asztalnál pedig egy formás szőkeség támaszkodik. Tisztára, mint valami rossz pornó. Én az ajtóban jelenek meg, az ajtófélfát támasztom a jobb vállammal nekidőlve, karjaimat keresztbe fonva magam előtt, balommal emelem a piros almám és egy hangos roppanást hallatva adja meg magát harapásomnak. Erre vélhetően felfigyelnek. Pillanatra megállok és a kölykökre, majd a nőre nézek, majd vissza ismét a srácokra. Számban eközben az alma figyel, befejezem a harapást és elrágcsálom, majd nyelek is egyet.
- Megzavartam valamit?
Teszem fel a kérdést egy kellemes mosoly kíséretében.
- Folytassátok nyugodtan.
Nyelem le végül a falatot és mutatok is a kezemmel előre, gesztikulálva, hogy részemről aztán mehet a dolog, bármire is készülnek itt éppen. Jól szituált 35 körüli fiatalember. Fekete, hosszú ujjú, galléros póló, melynek ujját feltűrtem momentán, csak úgy lezseren. Hozzá farmernadrág és ehhez párosulva egy fekete bőrcipő. Hogy mit reagálnak, azt nem tudom, de vélhetően vagy betojtak, vagy a meglepettségtől még sokkolnak. Minden esetre én ellököm magam a félfától egy laza mozdulattal és a szőke tanár néni (?) mellé lépdelek, közben egy újabbat harapva szemügyre veszem mit ügyködnek. Elég elcseszett egy idéző kör, végül az asztalnál tök természetesen a nő mellé helyezkedek, csak úgy, mint ő, én is a fenekem tolom a vaskos asztalhoz így támaszkodok meg, karjaim még mindig keresztbe fonva mellkasom előtt, balomban ott az alma mivel parányit előre mutatok, és nagyot nyelve kérdezek oldalra. Persze nem nézek a szőkeségre, halkan, szinte suttogva érdeklődöm.
- Amúgy, mire készülnek?
No, nem mintha nem tudnám, csupán érdekel, hogy még is jó a francot fognak mondani, erre az egészre…


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 25, 2017 3:53 pm
Következő oldal



Abaddon & Lailah

I’m afraid…





Az égbolt olyan sötét, és elhagyatott innen nézve. Már nem tudom, hogy merre van az otthonom. A végítélet szállt ránk, amióta Atyánk elhagyta a Mennyet, és helyet keresett magának a Földön. A válaszok miértje már senkit sem izgat, hiszen a lényeg, hogy a legfőbb bírónk eltűnt, és mindenki azt tehet, amit akar. Ez nincs így rendjén, valakinek igazságot kellene szolgáltatnia, de egy olyan valakinek, akinek szívében nem gyúl harag, pártatlan tud maradni a két tábor között. Fogalmam sincs, hogy kinek lesz igaza, de talán már nem is számít. A Mennyre már soha nem fogok úgy tekinteni, mint azelőtt. A nyugalom szigete elillant, és most ebben az új világban kell gyökeret vernem. Ismeretlen utazás előtt állok, annak ellenére is, hogy már negyedévszázada tengődöm errefelé. A csendes megfigyelő bőrébe bújtam, a védencem mindennapjait vettem górcső alá, de nem jutottam előrébb. Miben különböznek tőlünk?

A fekete magassarkúm leveszem, és úgy osonok végig a kihalt folyosószakaszon, ha már tilosban járok, akkor jól csináljam, és ne bukjak le. Az emberi iskola könyvtára gyér. Olyan mítoszok, és legendák lettek papírra vetve, melyeknek a fele sem igaz. Nem élek olyan sok ideje, bár számomra az idő múlása nem kézzel fogható. Kipillantok, mintha a gondnokot hallottam volna, de már az is lehetséges, hogy az érzékszerveim csaltak meg. Nem lehetek süket, és valóban neszezést hallok az egyik közeli teremből. A reggel még távol van, akad egy kis időm, hogy rendbe szedjem magam, és felkészüljek a helyettesítő tanári állásra. Nem vagyok boldog a tudattól, hogy nekem kell okítanom az embergyermekeket, de másképpen nem ismerhetem meg személyesen Severide-ot. Ideje bemutatkoznom neki, a sorsának első fejezete lezárult, és most nagyobb szüksége van rám, mint valaha. A keserűség bizonytalanságot szül, és hamar a vesztét okozhatja. A gondolatai sötétek, és kilátástalanok. Nem érzi, hogy kegyelt lenne, nem hisz Isten országában. Vajon rá tudnám beszélni, hogy igenis létezik? Kétlem, de megpróbálhatom. A cipő az ujjaimon lóbálózik, amint kitekintek ismételten, és körülnézek, de egyik irányból sem érkezik senki. Valaki van odabent, és észrevétlenné kellene válnom. Teszek két lépést a legközelebbi lépcsősor felé, de érdekes beszélgetésrészlet üti meg a fülemet.
- Sawyer meghalunk, ha ezt most megcsináljuk. Nem is tudom, hogy honnan szerezted azt a könyvet. Megőrültél? – fojtott hangon vonja kérdőre az egyik a másikat, mikor megállok a nyílászáró mellett, és illetlenül hallgatózok tovább.
- Sawyer….nem szabad. Fogalmad sincs, hogyan kell démont idézni, meg vagy húzatva? Még azt sem tudod, hogy mit szabadítanál ránk! – csattan a másik vékonyka hang. Már innen érzem a félelmet. Még nem csinált be a gatyájába, de közel áll hozzá. Elmosolyodnék, ha nem izgatna engem is a téma. Már annyi forrást olvastam el Lucifer küldötteiről, de eszembe se ötlött, hogy meg is lehet idézni őket. Két gyerek készülne rá, annak fényében, hogy lehet egy kívánságuk? A kezem az ajtóra tapasztom, de a cipőm sarka nekikoccan a toknak, és elhallgatnak odabent.
- Valaki van itt…nem azt mondtad, hogy a gondnok is lelép nyolckor? Nem hiszem el… - ijed meg a másik, liftezik a hangja, de mielőtt elmenekülhetnék, kitárul az ajtó, és egy ónix fekete hajú, zöld íriszekkel megáldott tinédzserfiúval nézek farkasszemet.
- Maga meg kicsoda? – morran rám, de még meglepődni se hagy időt, mert majdnem beesek a terembe.
- Öhm…Ms. Reynolds, az új helyettesítő tanár. – bököm ki, mert ez részben igaz is, de semmi közöm a tanításhoz, meg úgy az egész emberiséghez sem. El kell vegyülnöm, és ehhez a legjobb út azon keresztül vezet, ha megismerem a környezetüket, és Isten gyermekeit.
- Ti mit csináltok itt? – magabiztosabban lépek fel előttük, és bekukkantok a helyiségbe. Összesen három fehér gyertya, és két vörös gyertya van ötszögben elhelyezve a parkettán.
- Gondolom, nem a házi feladatra koncentráltok. – tűröm a fülem mögé az egyik elszabaduló szőke fürtömet, és önállósítva magam lépem át a küszöböt.
- Ez…itt…ez.. – kezd bele a nagyszájú, de a másik erősen mutogat, hogy fogja be a száját.
- Ezek itt egy démonidézés kellékei, ha nem tévedek. Merészek vagytok az éjszaka közepén. Ha nem csalnak a sejtéseim, ha az igazgató úr elé viszem az ügyet, akkor az eltanácsolás a legrosszabb, ami jár nektek, hmm? – pillantok a vékonyabb testfelépítésű ifjúra, de a másik válaszol, így felé fordulok.
- Az apám az igazgató jó barátja, nem leszünk kicsapva Ms. – túlontúl magabiztos, és ez nem tetszik.
- Lehetséges, de annál sokkal rosszabb is lehet, ha…mégis kit akartok megidézni? – éled fel bennem a kíváncsiság, és a derekamra helyezem a két kezemet, oldalra döntve a fejemet. Szavak nélküli kommunikáció indul meg a két fiú között, hogy vajon mennyire vagyok megbízható, és másodperceken belül a vita el is dől, mert a határozottabb fellépésű válaszol mindkettőjük nevében.
- Abaddont. – a név ismerős, de a tudásom hiányos, ezért felvonom az egyik szépen ívelt szemöldökömet.
- Folytasd, kérlek… - dőlök neki a tomporommal a tanári asztalnak, és keresztbe fonom a karjaimat a melleim előtt, de előtte még leteszem a cipőmet az egyik székre.
- Nem hallott még róla? – hökken meg mindkettő, de csak megrázom a fejemet válaszként.
- Ő a Pusztítás Istene, na jó, csak vezetője. Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen. Otthon találtam egy okkult könyvet apa szekrényében, és ott akadtunk a nevére. Egy legenda.. – ámuldozik az egyik, aztán a körre mutat.
- Ezt krétával fogjuk körberajzolni, és itt van egy héber eredetű szöveg, miszerint a Pokolból szólíthatjuk fel…a világ urai lehetnénk. – csillan fel a szeme, de már attól rosszullét kerülget, hogy egy ilyen nagy erejű démon a Földön sétáljon, nemhogy két semmirekellő megidézze őt. Nem láttam egyetlen démont se, nem születtem harcosnak, esélyem se lenne ellene.
- Nem tartom jó ötletnek. Azt se tudjátok, hogy milyen…esetleg hogyan reagálna. Ne tegyétek meg… - tanácsolom, de a többi nem rajtam áll.
- Mi idézzük meg, akkor az adósunk lesz, ha kiszabadítjuk onnan. – erősködik Sawyer, vagyis remélem ez a neve.
- Ti tudjátok… - kék szivárványhártyáim a körre összpontosulnak. A fiú nem hallgat rám, és bezárja az ajtót, hogy meggyújtsa a gyertyákat.
- Jeremy rajzold meg a Dávid csillagot, most… - rivall rá, és rajtam állapodik meg a tekintete.
- Téved, és végig fogja nézni, hogy bebizonyítsuk az ellenkezőjét.. – a belső vészharangom megkondul, amikor elsötétítik a termet, és csak a holdfény biztosít némi fényt, beszűrődve az ablakokon. A krétapor, és az egyenletes kopogás közben úgy tesznek, mintha ott sem lennék. A minta elkészül, és belépnek mindketten a kör közepére.
- Ismételje velünk… - parancsol rám a kisded, de megtagadom a kérését.
- Ezt ti akarjátok, nem én. – pillantok rájuk, miközben megfogják egymás kezét, és belekezdenek a kántálásba.
- בואו אבאדון, אנו קוראים לך. מציין מיקום עבור פיגום ... /Jöjj Abaddon, szólítunk téged. A vesztőhely őrzője.../ - összerezzenek, és most először fogalmam sincs, mi fog történni…

Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
3