Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Titkos alagutak
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Online
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
525
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Hétf. Dec. 03, 2018 8:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Pént. Nov. 23, 2018 10:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Aki kapja, marja  s4h4h
Azura és Calypso
- Világosíts fel… kérlek. – teszem hozzá gunyorosan. Messze állok azoktól, akiknek ennyitől inába száll a bátorsága. Sőt, jelenleg inkább örülök ennek az őrült nőszemélynek, úgy látszik, valahol hasonlítunk egymásra. Nem adja könnyen magát, s őt is inkább feltüzeli a szembe szegülés. Szemeim vékonyra szűkülnek, ahogy varázslatom szertefoszlik a felhúzott energiamezőben. Ez a Pokoltündér, nem egy ma született bárány, erre akkor is rájövök, ha nem adott gyorstalpalót arról mégis ki lenne ő. A lábam alatt megremeg a talaj, az egyik nyirkos falnak támaszkodva nyerem vissza az egyensúlyom. – Megőrü… - szegezném neki a kérdést, de kisebb s nagyobb szikladarabok száguldanak felém. A két nagyobb elől sikerül kitérnem, bár még így is, az egyik súrolja karom, s éles pereme felhasítja kabátom ujját. Ám a kisebbekkel szemben, nem sok esélyem van, ahogy a kidobós játékban úgy kap belőle, az oldalam, lábam egy még gyomron is talál. Zihálva küldöm felé az eddig markomban szorongatott kést. – Játszadozni akarsz? Hát felőlem! – én elfogadom a kihívást. Két tenyerem egymás felé tartva, kezdem magamhoz hívni a barlangfalon lecsapódó nedvességet. Apró cseppekben kúsznak hozzám, hogy egyre növekvő vízgömböccé nőjön. Ám ekkor újra felmordul a talaj, először, mintha csak a gyomra korogna, apró törmelékek hullanak a fejünkre. Majd ismét, ám ez azonban sokkal nagyobb, melynek hatására az alagút mennyezete megrepedezik, s egyre nagyobb darabok hullanak a démon háta mögé, szép lassan elzárva az utat. – Fejezd be! – kiáltok rá, még mielőtt valóban elzárul a kijárat – hisz úgy gondolom, ez is az ő műve lehet- mert bár könnyűszerrel kijuthatnánk, viszont nem egy- s nem kettő rúnát rejtettek el itt az alagútban, amely ténylegesen meggátolhatja a kijutásunk.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 08, 2018 7:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ecc-pecc, kimehetsz
Calypso & Azura
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Legendary »
« Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell! »
Akár egy gyenge színésznő egyből a nem létező szívéhez kap, ahogy meglátja a mérges arcomat. Kérdésére csak a szemeimet forgatom. Nem érdekel a véleménye, sem az ha sértegetni próbál, főleg nem ilyen ügyetlen módon. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy kívül belül szőke az előttem álló teremtés. Konkrét céllal jöttem ide és ő az utamban áll, amit a lehető leghamarabb el kell távolítani az útból. Megjátszha a hülyét, mire teátrálisan felfelé emelem a pillantásom. Mikor végzünk ezekkel a felesleges körökkel? Utálom a mellébeszélést. Kisebb hörgő hang hagyja el ajkaimat, mikor arra akar bíztatni, hogy gondoljam át a terveimet, mondván ő magával viszi a gombákat. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna! Nem hagyom el ezt az alagutat a növények nélkül és ha kell, akkor megküzdök érte. Szavaimnak nyomatékot adva a falhoz préselem a szőkeséget, aki fel is szisszen. Egyből mosolyra húzódik a szám széle látva a fájdalmát és talán némi dühöt is. Hogy én eszetlen? Éppen válaszolnék, mikor a falnak préselődök egy kézmozdulata által. Ó, szóval mégsem annyira ostoba? És még a mágiához is ért, kezd egyre érdekesebb lenni a helyzet. Ahogy a falnak csapódok egyből leesik pár szikla darab és kisebb föld törmelék.
- Fogalmad sincs kivel kezdtél ki... - sziszegem, egyre jobban fogy a türelmem, aminek ő fogja meginni a levét. A kezemben lévő labda elszabadul, miközben leválok a falról a szemem sarkából észlelem, hogy kivédi a felé irányuló tűzgolyót. A porfelhőn keresztül nézünk farkasszemet egymással, ahogy feláll egyből maga köré gyűjti azt és az apró törmeléket. Érzékelem a támadást, amit eleme mágia segítségével hárítok, tenyerem egyenesen felé tartom, mire az örvény megáll és szerte foszlik.
- Csak ennyire vagy képes? Azért ennél többet vártam volna! - erőm segítségével földrengést idézek elő, a lehulló köveket felé irányítom. Ha nem jár sikerrel a támadásom felkészülök a védekezésre. Ezt a helyet nem fogjuk elhagyni egy könnyen, ha így folytatjuk. De nem érdekel, mindent megteszek a cél érdekében.

avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 6:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Aki kapja, marja  s4h4h
Azura és Calypso
- Megsértettelek volna? – kapok szívemhez, ahogy látom felpuffadt arcát, hasonlít egy gömbhalhoz, tüskéit szemein és szavain keresztül lövelli felém. – Azokkal ott? – mutatok a hátam mögé, bár tudom, hogy pontosan azokra gondol. - Tervezz újra kedves, mert ezeket magammal viszem. – fordítok neki hátat, s leszedem a növényeket. Kitartó egy némber, azt már meg kell hagyni, mellé még makacs is, de én is az vagyok. Ha már eljöttem idáig nem fogok üres kézzel távozni. A sejtésem beigazolódik, aljas kis buckalakóval van dolgom. Éppen csak elsüllyesztem a gombákat a tatyómba és elindulnék, a mellkasomba csapódik ereje, mely felszegez a barlang falára. Valahogy így érezhette magát Jézus a kereszten. Hangosan szisszenek fel a hátamba préselődő kiszögelésektől és a dühtől. – Eszetlen liba… - szűröm fogaim között s már lendítem én is karom, hogy a szűk járat falának csapjam. Ha sikerül minden bizonnyal a tűzgolyó elszabadul. Számítok is erre s vetem magam hasra előle. – Szóval játszadozni akarsz? – tekintetem elsötétül a dühtől, ahogy a fejemre hulló kavics darabok s porfelhő mögül feltekintek rá. Nem hagyom leülni a port, sőt, miként felállok úgy gyűjtöm magam köré, mire feltápászkodom, egy kisebb hurrikánt keltettem, benne a fejemre hulló törmelékkel, finomszemcsés porral, s indítom meg felé, egyenes az arcába.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 8:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ecc-pecc, kimehetsz
Calypso & Azura
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Legendary »
« Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell! »
Kérdésemre elég pökhendi választ ad, mire csak felhorkanok, szemeim szikrákat szórnak, egyenesen felnyársalom őt.
-Csak is utánad, ezt a címet nem venném el tőled, de ami azokat illeti
- fejemmel a gombák felé bökök -mások a terveim - fejezem be a mondandómat. Nem fogom feladni a célomat, szükségem van azokra a növényekre, ha kell meg is küzdök értük. A kis bicskájával felém hodnászik, miközben próbál nőies maradni. Milyen felszínes. Szemeimet forgatom rá, szívesen bemosnék neki egyet. Az ilyen nagyképű lényektől mindig a falra mászom és szíves örömest kinyírnám őket, jó lassan. Farkasszemet nézünk egymással, így meglátom, hogy a szemei olyanná válnak, akár egy kígyóé. Miféle lény lehet ő? Egyre érdekesebbnek tűnik ez a találkozás. Milyen jó lenne kísérletezni rajta és megtudni mire képes. Az biztos, hogy nem fogom elengedni, tudom kell mi ő és milyen dolgokra képes. Gyönyörű jelzővel illet, ahogy én tettem az előbb, mire szemeimben újra fellobban a gyűlölet fénye. Senkinek sem hagyom, hogy így nevezzen, főleg nem egy hozzá hasonló idegen. Ahogy elteszi a gombákat a kis tasijába egyből reagálok rá és megpróbálom a falnak nyomni telekinézissel, miközben a másik kezemben felvillantok egy tűzgolyót. Indulásra készen vigyorog rám, de nem lesz ilyen egyszerű dolga.
-Ne olyan sietősen szöszi! Add ide a gombákat és harc nélkül megúszod - válaszolom, teljes testemmel elállva az utat - Ez nem fenyegetés, inkább útba igazítás - teszem hozzá egy angyali mosollyal az arcomon.

avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 5:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Aki kapja, marja
Azura és Calypso
Felvágták a nyelvét a démonnőnek, ez nem vitás, kockáztatva azt, hogy ne csak elméletben legyen ez így. - Ha ez a mérce, akkor te biztos az első helyen végeznél. – válaszolom, a szőkeség és a hülyeség közt összefüggésre s állok fel vele szemben, kissé terpeszt állva, egyik kezem mellem alá helyezem, míg a másikkal majdhogynem rátámaszkodok, így intve felé késemmel. De továbbra sem mutatom annak jelét, hogy innen üres kézzel akarok távozni. Inkább újra és újra végig mérem az előttem állót. Nem látok nála látható fegyvert, s ettől egy kicsit előnyben érzem magam. Ördögi vigyora egy cseppet sem bizalomgerjesztő. Talán egy hímtaggal megáldott egyedet arcon is röhögnék, a férfiak olyan egyszerűek akár egy faék, de a női fortélyok tárháza kimeríthetetlen. S pont ezért se veszem félvállról. Tekintetem élesen villan a kihívásra, s ha egy kicsit is szemfüles a szőkeség, egy pillanatra láthatja megvillanni kígyó szemeimet, a papírvékonnyá összeszűkölő fekete pupillám. – A magadfajták túl ostobák, hogy tudják, mikor kell villás farkukat kézbe kapva, tovább állni. – kissé lehajtott fejjel pillantok szemeibe, nem szeretem, ha fenyegetnek, ahogy azt sem, ha az utamba állnak. S ő pont ott áll, ezzel elállva az egyetlen kivezető utat is. – De legyen… - bólintok, s fordítok neki ismét hátat, s a gombákat a kézi tarisznyámba vágom. Közben azért figyelek környezetemre, hallásomra hagyatkozom, az árnyakra s a fáklya lángjának táncára. Nem vagyok olyan ostoba, hogy megbízzak egy démonban, kiszámíthatatlanok, alantasok, a becsületet s a tisztességet hírből se ismerik. Ha addig semmilyen lépést nem tesz a pokol tündére, visszafordulva húzom össze a bárzsákocska száját s indulok meg felé. - … már megyek is. – villantom felé ezer wattos mosolyom.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Szer. Szept. 26, 2018 7:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ecc-pecc, kimehetsz
Calypso & Azura
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Legendary »
« Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell! »
Mit ne mondjak egyáltalán nem számítottam más látogatókra. Biztos voltam benne, hogy csak én ismerem ezt a helyet, aminek a termését learathatom a megfelelő időben. Nagyobbat nem is tévedhettem volna! Mi sem mutatja ezt jobban mint a növény előtt guggoló szőkeség, akinek energiája hasonlít egy démoréra, de mégsem az. Van benne még valami más erő, ami annál sokkal ősibbé teszi, majdnem megfoghatatlanná. Hangomra hátra kapja a tekintetét, igaz csak éppen annyira, hogy csinos pofimat megnézhesse magának, így nekem is lehetőségem nyílik, hogy szemügyre vegyem a szőkeséget. Az apró kézmozdulatom nem járt sikerrel, túlságosan erősen fogja a kést. Kissé meglep az, hogy a telekinézissel nem kerültem előnybe. Viszont rögtön levontam a tanulságot, hogy erős ellenféllel van dolgom.
- Te tényleg ennyire hülye vagy vagy csak természetes szőke? - kérdezek vissza miközben oldalra döntöm a fejemet. Nagyon lassan már-már komótosan fordul velem szembe, míg én teljes testtel készen állok az esetleges támadásra. Minden rezdülését figyelemmel kísérem, sosem lehetünk elég óvatosak. A fáklya fényének árnyékot vetek, így csak futólag tudom megnézni az ellenfelemet, első rénézésre nem tűnik valami erősnek, így valószínűnek tartom, hogy az okkult képességekben ügyesebb, akárcsak jómagam. Kezét megemeli beszéd közben, mintha elakarna hessegetni, mire elfintorodom, majd ördögi vigyort meresztek rá.
-A magamfajták sosem késnek, csak mások érkeznek korábban. De jobbat tudok. Hordd el magad, míg szépen kérem és akkor nem esik bántódásod - szemeimben megcsillan a pokoli tűz, míg íriszem teljsen eltűnik, egyetlen pillanat erejéig hófehérre vált. Még nem lendülök támadásba, ma jü kedvem van, így ha akar elmenekülhet. Ha nem, hát azaz ő baja lesz!

avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Vas. Szept. 02, 2018 10:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Aki kapja, marja
Azura és Calypso
Gondolatban dörzsölöm a markom, s félig már el is terveztem a következő lépést, miként fogom felhasználni, hol és mikor. Ám még mielőtt elvágnám fonalát a neon zöld gombának valami megzavar. Riadót fújnak természetfeletti érzékeim. Mozdulatom megakad s a közelgőre koncentrálok. Sötét és erős energia áramlik felém, nem kell túl okosnak lenni ahhoz, hogy rájöjjek egy pokol fattyú. Ám akárhogy is tapogatom, ízlelgetem a belőle áradó erőt, nem ismerős. Hamarosan léptei hangját is meghallom, mivel nem vesződik azzal, hogy lopakodjon, úgy csörtet, mint egy vaddisznó. Két lejárót korábban hagytam el, így jutottam el ebbe, a kis üregbe. Évszázados nyomok utalnak arra, hogy a város alatt húzódó pókhálót nem sikerült teljesen megszőni. Okai, hogy véget ért a háború, s nem volt szükséges. Legalábbis a könyvek betűi ekként álltak mondatokba. Így ha menekülni is akarnék más út nem lenne csak visszafele. Viszont nem akarok, s nem is lenne sok értelme. Bízom benne, hogy az idegen jobb elfoglaltságot talál magának, bár a megérzésem mást súg, s a női megérzések… Mint a macska, melyet rajta kaptak dermedten állok, talán még levegőt se veszek, csak vérem dübörgését hallom, s a közeledő lépteket. Tarkómon érzem a pillantást, mely akár nyársalni is képes, ha úgy hozza a sors. A hangra csak aprót fordítok a fejemen, éppen csak annyira, hogy vállam felett átpillantva, a hanghoz arcot is társíthassak. – Mit akarsz démon? – kérdezem, de éppen csak kiejtem a szavakat, kezemből már szabadulni is akar a penge, de ahhoz túlságosan ragaszkodom hozzá, hogy csak így elengedjem. – Ah, már értem. – szökken magasba a szemöldököm, ahogy lassan fordulok szembe az érkezővel. A fáklyafénye sárgásvörösre festi a szinte hófehér hajat. Szemügyre veszem a karcsú alakot. Helyes pofi, gyilkos tekintet. – Nos Kicsike, elkéstél… sétálj még egy kicsit, hátha találsz máshol is. – emelem feljebb kezem, ujjaimat rebegtetve intek arra az irányba, amerről jött. Az elmúlt időszak nem volt hozzám éppen túl kegyes, úgy ahogyan a kedvességemen, úgy a türelmem is megkopott.  s4h4h   

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 30, 2018 11:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ecc-pecc, kimehetsz
Calypso & Azura
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Legendary »
« Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell! »
Sietős lépteim felverik az éjszaka csendjét, ahogy keresztül vágok az Inwood Hill Parkon. A lakásomtól nem messze található, eme apró természeti csoda, ami az évek alatt fokozatosan visszakövetelte magának azt, amit az emberi kezek eltűntettek egykor. Nem a véletlen sodort ide ma este, céljaim vannak a parkban. Egy-két napja lettem figyelmes egy különleges energiára, melyet régen tapasztaltam. Talán a Central Park egyik fája bocsájtott ki ilyen erős energiákat magából, amit nem tudtam közelebbről megnézni, mert az a kerge angyal megzavart benne. De most, hogy teljesen egyedül vagyok sikerülhet bezsebelnem a különleges portékát. Ha a feltevéseim és tudásom nem csal - nem mintha ez előfordulhatna - a titkos alagút rendszer rejtekében van az a kis növény, amely egyes bűbájoknál nagy segítség lenne. A sziklakert előtt kissé megtorpantam, mivel a rejtekajtó tárva-nyitva állt előttem. Francba! Úgy tűnik valaki megelőzött, de nem fogom ennyiben hagyni a dolgot. Nekem kell az a növény és ha szükséges meg is harcolok érte. Démoni szemeimnek köszönhetően egyáltalán nem zavar a sötétség és nyugodtan sétálok egybe beljebb az alagútban, érzem a körül ölelő nedvességet. Pfúúj! Undorító az egész, mégis minden ellenérzésemet leküzve egyre beljebb hatolok a nemes cél érdekében. A messzi távolban egy fáklya fénye sejlik fel előttem, amit nesztelenül közelítek meg. A vöröses fénnyel táncot járva felvillan egy apró neonzöld fényfoszlány, aminek nagy részét egy lány takarja el. Keresztbe fonom magam előtt a kezeimet, úgy meredek rá, ahogy egy kis bicskával próbálja levágni a gombákat. Oldalra döntöm a fejemet, majd igazítok egyet az ékszereimen és könnyedén magam mellé eresztem a végtagjaimat.
- Ne olyan sietősen szöszi! - hallatom a hangomat, egyik kezemet megemelem, hogy a telekinézis segítségével félre lökhessem a pengét. 

avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Kedd Aug. 28, 2018 11:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Aki kapja, marja
Azura és Calypso
New York szerencsére nem csak egy végtelennek tűnő betondzsungel, ahol acélból, betonból, üvegből és aszfaltból gyúrtak össze egy rideg masszát. Rengeteg park szakítja meg a szürke, nappal tompán csillogó magasba szökkenő házak hatalmát. Mára azonban már hanyatlásnak indult ez az uralom, köszönhető ez a világ rendjének felfordulásával. Távol a város zajától, magányosan lépkedek Inwood Hill Parkba vezető úton. Manhattan utolsó őserdeje. Bízom benne, hogy itt megtalálom, amit keresek. Egy bűbájhoz kell, mely szemet nyit oda ahova csak szeretném. Csendes az éjszaka, csak egy – egy bagoly huhogása zavarja meg, vagy a szél zörgeti meg a leveleket. Elemlámpámmal világítom meg az előttem lévő drótkerítésen fejtetőn lógó táblát. A zöld tábla megkopott már, de a fehér betűk még így is kivehetőek a betűk, melyek a park szabályait hivatottak a vendég számára tudomásul adni. „ Ne etesd az állatokat! Ne szemetelj! Ne drogozz, ne fogyassz alkoholt!” Csak egy pillanatra vonom fel szemöldököm, majd szuszakolom be magam a félig kidőlt kapun magam. Évszázados fák ágai ölelkeznek össze felettem, lábam alatt páfrányok kapaszkodnak össze. Története még kolombusz előtti időkre nyúlik vissza, indiánok lakták. Ezek nem a saját emlékeim, csupán kaptam őket, képeket, melyek megértéséhez, vaskos könyvekről fújtam le a port. A forradalmi háború idején titkos alagutakat építettek, melyek hasonlatosak egy barlang rendszerhez, aki nem ismeri az utat annak okozhat meglepetést. Ez a legenda része. Ami bizonyos, hogy itt kell lennie, noha már rég elfelejtették, a bejáratról vagy kijáratról – nézőpont kérdése- is csak homályos utalásokat találtam. Lámpám fakó fénye meg-megrebben,melynek egy cseppet sem örülök, de ahogy tenyeremhez csapkodom, úgy tűnik jótékony hatást gyakorol rá. Jó negyedórás bolyongás után egy természetes sziklakerthez érkezem. Napközben valószínűleg káprázatos lehet, az a színorgia, melyet az emberek elé tár, ám ilyenkor… A lelógó indák, melyek vízesésként hullnak alá, nehézségek árán ritkítom meg. Az évszázadok alatt vastagon nőtte be. Egy tenyérnyi nagyságú három részből álló kört keresek, melyeken különböző vésetek találhatók. Beállítva a megfelelő pozícióba, fel is tárul előttem a járat. ~ Angyalok, s az ő kis rejtvényeik.~ sóhajtok fel magamban. Egyre beljebb s beljebb hatolok a kanyargó kígyó gyomrába, a sötétség gondoskodó anyaként ölel körbe, egyedül csak „fénykardom” mar testébe. Az alagút falai nedvességtől csillognak, itt-ott régi fáklyatartók függenek, csonka szövétnekkel töltve. Gondolatommal lehelek életet az egyikbe, s veszem le helyéről, újkori lámpásomat pedig zsebre teszem. Por és hamu lepi be a padlózatot, fehér pókháló ragacsos állaga akad hajamba. Undorodva húzom el az ajakam, de ennél nagyobb dolgok sem tarthatnának vissza. Árnyékom hűségesen követ a falakon, addig míg meg nem pillantom, egy kiszögelésen a neon zöldben pompázó gombát. Szemeimben a tűzfénye mellett megcsillan az öröm apró szikrája is. Egy üres tartóba helyezem a fáklyát s egy kést halászok elő belsőzsebemből. ~ Most hazaviszlek. ~ Gondolom én kis naiv, nem is sejtve, hogy valaki más is erre vágyik.

Online
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
525
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 25, 2018 10:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Hétf. Dec. 25, 2017 4:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nathaniel & Azura

A Pokol az otthonom, ott születtem, Lucifer a két kezével formált meg ilyen angyalira. Nem voltam sokat a Földön, legtöbb időmet lent töltöttem. Sosem érdekelt annyira milyen lehet azaz Isten alkotta valami, számomra az emberek is csak kísérleti patkányok voltak, akikkel el lehetett szórakozni egy-egy teszt erejéig. A labor a mindenem, ahol a napjaim legtöbb részét töltöm, nem panaszkodhatok. Mióta Lucifer kinevezett az új posztomra úgy érzem - már ha tudok olyat -, hogy az életem sínen van. Aztán történt valami, ami mindent kimozdított a sarkából. A vörös, vérrel borított föld remegni kezdett a lábam alatt, az egész Pokol beleremegett, majd valami feketeség közeledett felém, ami végül magába szippantott.  Éreztem, ahogy átjárja minden egyes sejtem és a csontomig hatol, ez az erő belém ivódott és megajándékozott. Démoni képességeimet erősebbnek éreztem, mint valaha. Ezt követően amilyen gyorsan jött a lelket melengető sötétség olyan gyorsan távozott is, míg én egy számomra teljesen ismeretlen helyen kötöttem ki. Az emberek közé kerültem és hiába próbálok hazajutni egyszerűen képtelen vagyok rá. Otthontalanná váltam, egy olyan helyen kötöttem ki, amit sosem láttam ezelőtt. A körülöttem lévő halandók azt mondják New York-ban vagyok. Hol van a többi démon? Merre lehet Agramon? Kérdések tömkelege jár elmémben. De a legfontosabb dolog, hogy eltűnjek innen, egy nyugodt helyet kell találnom.
Az utcákon bolyongva találtam egy elég eldugott helyet. Egy lépcső vezetett lefelé a jó öreg sötétségbe, ami talán menedékül szolgálhat számomra is, míg kiderítem mi történt valójában. Az alagút sötétjében sétálgatva motoszkálásra lettem figyelmes, mintha valaki lenne itt rajtam kívül. Kiélesedett érzékszerveimnek köszönhetően be tudtam határolni merről jön a zaj, így arra indultam tovább. Valami mást is érzek, furcsa, eddig még szokatlan energiát. Olyan akár egy angyal, de mégsem az.
- Ki van itt? Mutasd magad - szólok oda mindenféle kedvesség nélkül, kezemben tartva egy pengét. Mindenre felkészülve közeledek felé, hátha harcra kerülne a sor.

"Minden sorsdöntő dolog a "csakazértis"-ből jön létre."


Utolsó Poszt Szomb. Márc. 11, 2017 11:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lucy and the Lord
>><<


Nem jött be a számításom, hiába sikerült eddig olyan jól minden. Tudom, hogy a férfi vonzódik hozzám és tetszik, hogy egy hozzá hasonló lény ilyen szinten rabjává tud válni a testemnek, de mégsem reagált eddig. Jó, én sem mentem messzire a feltárulkozásban, ha igazán hű akartam volna lenni a korhoz és az erkölcsök hiányához, akkor régen letámadtam volna, de azt akarom, hogy ő lépjen először. Ismerje be, hogy érdekli a démoni lényem, ez a szőke porcelán baba csomagolás, amit Lucifer hozott létre egy minden bizonnyal erotikus álom után. Legalábbis a formás, de apró test, csodálatos szőke haj és kék szemek, a vonzalmam a női és férfi lények után egyaránt olyasmi, ami az első perctől bennem volt és nem igazán kellett törnöm magamat a kiaknázásához. És ha ő is a pokol egyik lakója lenne, valószínűleg már percek óta az én uralmam alá került volna, hála a játékomnak. Egy világban, ahol nem létezik erkölcs, csak néhány kegyetlen szabály igen sok szép arc mellé, nem könnyű előre jutni még a tudással sem. De az egyéniség kifejlesztésének érdekes fázisa, hogy megragadtam olyan korok divatjánál, ami nem teszi a kirakatba valaki bájait. Általában nyaktól bokáig beburkolnak a ruháim, csak a kézfejem látszik ki, amikor azon éppen nincs kesztyű, így igencsak komoly felhívásnak számítana egy ilyen, karokat és dekoltázst szabadon hagyó ruhadarab is. A szétengedett hajról nem beszélve, amely most arany folyóként kavarog körülöttem és öleli körbe a mozdulataimat, ahogyan egymás után nézem meg az üvegeket, keresve a megfelelőt. Évtizedek óta nem él a földön erszényes farkas, de a New York-i állatkertben több mint harminc évig tartottak példányokat, így nem volt nehéz megszereznem egy elhunytat. És ki hitte volna, hogy a csontjaiban lévő anyagok még ma is hasznosak?
- Ez a démoni test többet is kibír, mint egy kis hideg, így nem aggódom - válaszolok hátra sem pillantva a férfire és tisztában vagyok vele, mekkora felhívás van a szavak mögött. Egy kis képzelet kell csak és tovább gondolja a dolgot, hogy mi mindent úsznék meg sérülés nélkül. Nem tűnik szadistának, így a fájdalmas kínzások éppen nincsenek terítéken, de szexuális szempontból is komolyan próbára lehet valakit tenni. És én bevallom, az ilyesmi miatt még soha nem éreztem magamat veszélyben, mert jó tanár mutatta meg számomra, hogyan lehet kiélvezni az utolsó cseppig a másik vágyainak beteljesülését. Közben pedig végre megtalálom a megfelelő üveget és lábujjhegyre állva próbálom elérni a polc hátsó fala előtt, miközben érzem, hogy a hajam oldalra hullik és a ruha vékony anyaga ráfeszül a hátamra és a fenekemre is. Ezt nem is tudtam volna jobban megtervezni, még ha akarom sem. Még egy kis villantás is hozzá jön bokánál, ahol a ruha nem elég hosszú és egy viktoriánus közegben ez bőven elég lenne, hogy letámadjanak. Milyen kár, hogy nem száz évvel korábban volt ez a káosz, nagyon élveztem volna. Bár akkor még kisebb esélye lenne, hogy valóra válik a fantáziám arról, hogy a falnak szorítanak. Lehet, hogy nem voltam aktív fél a mai mércével mérve már ami a csábítást illeti, de nem is vagyok közönyös. Még az is belefér, hogy a vállam felett hátranézve vessek egy hosszú pillantást a férfi arcára, majd az ágyékára, mielőtt az üveget az asztalhoz vinném és a másikkal együtt a fiókba raknám. Egyenesen a legalsóba, amelynek eléréséhez megint le kell hajolnom, jó mélyen. Oké, ez már rájátszás, de egy próbát megér a dolog. - Mit gondolsz, van rajtam fehérnemű? - nem tudom megállni a kérdést, miközben felegyenesedem, mert nyilvánvaló, ha egyetlen pillanatra is odanézett, hogy a válasz egy igen határozott nem. Ha az embert nem fenyegeti felfázás és petefészek gyulladás, akkor az ilyen darabokat száműzheti. Egyébként ez mindig is a kedvenc játékaim egyike volt, a visszafogott felszín alatti romlás jelképe, hogy évezredek óta nem hordtam egyet sem...


Utolsó Poszt Szomb. Márc. 11, 2017 2:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Mikor végeztem a meséléssel még mindig foglalkoztat a gondolat. Vajon még mindig a teremtőnek hisz engem? Vagy vajon meg tudtam őt győzni arról, hogy csak egy sima turbózott halandó vagyok nem pedig isten? Úgy döntök meg kockáztatok egy lehelet finom érintést az elmélyében. Éppen csak mini pillanatra súrolva a felszínt. Megnyugodva észlelem már nem tart istennek és ettől meg könnyebbülve azonnal vissza is vonulok. Nem akarom, hogy meg érezze, a fejében mászkálok. Hiszen valójában nem teszem azt.
Minden esetre a meg könnyebülésemet felváltja a meglepetés. Talán tényleg van valami plusz ebben a démon fajzatban, amiért megérdemli azt a plusz figyelmet amit rá fordítok. Határozottan ki jelenti ugyanis, hogy ő bizony addig nem érdekelt a világ dolgaiban amíg a fiamtól engedélyt nem kap rá, vagy setleg parancsot. Ez becsülendő, hiszen tudom Lucifer pont ugyan annyira kényes a hűségre, mint amilyen én vagyok. Kicsit vicces is. Sokkal jobban hasonlít rám a pokol ura mint azt sokan feltételezik. Bár alapvetően mind a ketten ugyan azt kínáljuk csak más tálcán.
A tekintetem mindeközben végig követi a mozgását és egy pillanatra el is gondolkozom a női formák és idomok láttán. Mikor lett az öltözködése ennyire szabados? Nem figyeltem volna?
- Értem..és nem félsz hogy meg fázol? – Teszek utalást a szellősé vált ruhájára.

(bocsi most csak ennyi jutott eszembe)


Utolsó Poszt Kedd Feb. 21, 2017 1:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lucy and the Lord
>><<


Hirtelen kap el az erő. Körülölel, irányítja a testemet és esélyem sincs ellenállni neki. Pedig megpróbálkozom vele. Agramon mellett tanultam, Lucifer teremtett. Tisztában vagyok vele, milyen az, amikor esélyes sincs dacolni és nem tetszik a dolog. Most is ugyanezt érzem, még a legerősebb mágiám sem tudja megkarcolni azt a szoros láthatatlan láncot, ami most engem köt gúzsba úgy, ahogy ő azt akarja. Nem kell sok ezt felismerni. Tudom, mikor csorbul ki egy pálcélon a mágiám pengéje és azonnal vissza is veszem az összeset. Pocsékolni értelmetlen dolog. Sokkal egyszerűbb, ha megvárom, amíg enged belőle és újra lesz esélyem irányítani. Addig marad a baba mód. Nem nehéz. Lehunyom a szememet, elernyesztem az izmaimat és hagyom, hogy csinálja, amit ő akar. Felemel. Mozgat. Megállít maga előtt. De arra nem kényszerít, hogy nyissam ki a szememet. Vagy nem akar, vagy nem tud. Ha valakinek túl sok az ereje, a precíziós mozgás nehézzé válik. Én már csak tudom, évszázadokig gyakoroltam a használatát. De ez nem ide tartozik. Nem is tudom, miért fogdult meg a fejemben. Nem kell. A legegyszerűbb, ha nem gondolok semmi konkrétra és nem próbálok sehogyan sem dacolni vele. Akkor hamarabb vége lesz a dolgonak tapasztalatom szerint. És meg is történik. Elenged, pár centivel a padló felett. Én pedig összezuhanok. Mint egy marionett, aminek elvágják a zsinórjait egy fájdalmas kiáltással hullok a földre. Ezt se sokszor csinálhatta eddig, mert nem bántani akart az eddigiek alapján. Csak kioktatni. Szép próbálkozás...
- Azért kezelem félvállról, mert tényleg képes vagy rá. Tucatnyi nálam sokkal erősebb és idősebb démon várja az alkalmat a megölésemre. De nem fogom rettegve élni az életemet miattuk sem - válaszolok, miközben óvatosan végig simítok a bokámon. Ez bizony szépen megkapta. Következőre próbálja meg azután elengedni az áldozatát, hogy a balerina spiccnél sokkal stabilabb állásban érte el a földet, mert a hirtelen súly növekedést nem könnyen bírják el a végtagok edzés nélkül. Ha tudom, hogy ilyen gyorsan ledob, talán ki tudom védeni, így viszont megint alávetett helyzetben ragadok. Csak most a padlóra omolva. Ennyit a büszkeségemről. Mázli, hogy neki legalább mesélős kedve van...
- Szép mese, de nem érdekel az ajánlat. Egyetlen életet ismerek a pokolban és az számomra jó. Ha Lucifer úgy dönt, harcol, mellette leszek. Árulásról viszont szó sem lehet. Köszönöm, ennyi idő elég volt, hogy helyrejöjjön a lábam. Most pedig meg akarom találni az erszényes farkas csontokat - állok fel és hagyom, hogy a köpeny mindenestül a földön maradjon. Csupa por lett egyébként is, vissza most már nem venném. Alatta pedig viselek ruhát, bár magamhoz képest egészen vékonyat. Könnyű, római szabású selyem tunika, szabadon hagyja a karjaimat és a dekoltázsomat. Bár ez utóbbi elé a vastag hajfonat pont úgy lóg be, hogy selytelmessé tegye. Tudom, érzem a pillantását ott. Könnyedén emelkedem fel a földről, a lábai elől, szinte vízszerű mozdulatokkal és egyenesen a korábbi polc felé veszem az irányt. Azon kell lennie. Mozgás közben érzem, ahogy meglazul a hajamat tartó csat. Nem érdekel, hagyom, hogy kihulljon és az aranyszőke tincsek elszabaduljanak. Hosszúak, majdnem a combomig érnek, akár egy ruha. Ezért töltök minden nap időt az összekötésével. A férfi büszke lehet magára. Évszázadok óta nem látott ennyire rendezetlennek olyasvalaki, aki nem a szeretőm...


Utolsó Poszt Hétf. Feb. 20, 2017 6:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Oké hivatalosan is ki jelenthetem tényleg szeszélyes és önző vagyok. Lehet túlságosan sajnáltam magam mikor 25 éve eltűntem a mennyekből. Miért is mondom ezt? Azért mert határozottan felbosszant az, hogy a nő nem akar a játékomba belemenni. Nem hajlandó elfordulni a ténytől mi szerint vagyok aki vagyok. Elrontja az ideglenes szórakozásomat és a kutatásomat. Miért is koslatok Démonok után? Mert vannak démonok amik különböznek a többiektől, és én kíváncsi vagyok rá miért is. Az előttem lévő példány nem tobzódik a démonok szokásos aljas gonoszságában. Viselkedésre inkább mondanám az átlagostól okosabb ragadozónak, de szó szerint gonosznak semmi képen. Fel emelem a kezem és a mutató ujjam egyetlen apró kis biccentésére a nő a levegőbe emelkedik és tehetetlenül ki feszül. Az ujjaim újabb mozdulatára a teste hozzám lebeg, majd le ereszkedik a földre a saját lábára.
- Ha igaznak hiszed amit mondasz akkor legyen benned annyi tisztelet, hogy nem kezeled félvállról azt aki egy ujjcsettintésre meg tudna téged ölni. – Mondom és a kezem le eresztve el eresztem a nőt aki újra a maga ura lesz.
- A szex-el angyalt csábító dolog jól hangzik, majd igazán megmutathatnád, hogyan is szoktad azt csinálni. Azonban, ha már érzed az erőm elmondok neked egy történetet. Vagy elhiszed vagy nem. – Mondom neki és továbbra is a fotelban ülve mesélni kezdek neki.
- A történet elejét biztosan hallottad, hiszen azt szinte mindenki ismeri. Isten 25 éve elhagyta a mennyeket, és a távozása viszályt és káoszt váltott ki. Ennek következménye lett Gabriel támadása a föld ellen. Amit viszont nem sokan tudnak, hogy a teremtő nem ment messzire. Nem sokkal a káosz elszabadulása előtt egy középnyugati kis városkában lépett újra a földre. Tudom, ott voltam és láttam. Tudatlanságomban először őt véltem egy angyalnak úgy ragyogott. Majd az úr felém lépet és a köpenyét a hátamra terítette. Ezzel pedig emberként elképzelhetetlen hatalmat adott a kezembe. Még hallottam a szavát a gondolataim közt „ezért egy nap vissza jövök”. Majd a ragyogásától meg fosztva elsétált az éjszakába. Azóta tudom, az isten számtalan isteni eredetű ereklyét rejtett el hagyott szét a földön, vagy csak ajándékozott oda tudatlanoknak. Az oka pedig az volt, hogy nem akarta, hogy bárki is rá találjon. Minél több isteni ereklyétől vált meg annál kevésbé lett ő az úr, mígnem már senki nem tudja őt érzékelni e kerek földön. Hihetsz bárkinek is, de jelen pillanatban nem vagyok több bárminek is tűnők, mint egy két lábon járó ruhafogas. Azonban nem ez volt az utolsó alkalom, hogy vele találkoztam. Nem olyan régen, talán azokban a napokban mikor az ördög is a földfelszínen kezdett járni újra meg látogatott. Adott nekem egy feladatot. Azt akarta keressek különlegeseket. Démonok, és angyalok, emberek és szörnyek közt. Igazak és bukottak, jók és a gonoszok közt. Nem tudom mi a terve, nem látok az ő gondolataiba. De egy sereget akar, melyben az erősek támogatják őt minden általa teremtet lény közül. – Fejezem be a mesét, és hagyom hadd ülepedjenek a szavaim. A szavaimból két dolgot biztosan le szűrhet. Az első, hogy rengeteg isteni ereklye van szétszórva a földön, amik rendkívüli hatalommal bírnak és erőt adnak a birtokosainak. A második, hogy isten minden idők legpusztítóbb háborújára készül. Ami igaz is tekintve, hogy a drága nővérem újra szabad. – Elég különleges vagy vajon, hogy csatlakozz ehhez a sereghez?


Utolsó Poszt Szer. Feb. 15, 2017 11:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lucy and the Lord
>><<


Ez az alak furcsa. Nagyon. És kezdi megbontani az egyébként sem tökéletes önuralmamat minden szinten. Mondjuk azzal, hogy az energiái körülvesznek és minden védelmi mágiámat elkezdték borzolni. Az amulett, ami miatt emberek nem szúrhattak ki démonként könnyedén, már régen átmelegedett a nyakamban és érzem a súlyt, ahogy próbál még a bűbáj kitartani, de már régen nem bírja. Nem hibáztatom érte, lehetek jó képességű démon, de attól még ez az alak itt jóval felettem áll, szerintem. Aki nyilván élvezi a játékot, mert olyan kérdésekkel bombáz, amelyekre nem könnyű válaszolni kedvesen. Sőt, legszívesebben nem is tenném, de ha már itt van, akkor nem fogok miatta nagy hisztit csapni. Egyébként sem az a típus vagyok, aki gyakran hajlamos rá...
- Igen, démonnak hívnak. De ha nem haragszol, a nem létező szarvaimat nem villantom fel - mosolyodom el halványan, miközben visszafordulok a polcok felé és megpróbálom kivenni a különböző fiolákra ragasztott évszázados papírokon az írást. A tinta ugyan megfakult már, de akkoriban, mikor használták, még volt benne elég szén ahhoz, hogy fénymentes helyen hosszú időre megmaradjon az egész. Így is eltart majd egy ideig, mire megtalálom a nekem kellő üvegcséket. Amikben egyébként egy kihalt kígyó fogai, valamint pár csontocska van. Mindkettő olyan állatokból, akiket az emberi tevékenység már régen kiirtott és szinte minden megmaradt preparált egyedet a csaták vittek el. Szóval nem kizárt, hogy az utolsó néhány ereklyét tartottam meg. Mázli, hogy volt néhány évtized, amikor az állatokért voltam oda...
- Nem, szexre - játszhatja itt nekem a forró kása kerülgetését, de én pontosan tudom, hogy ő is elsőre rájött, mire utalok. Én megpróbáltam finom úri nő lenni, de nem hagyta, szóval akkor jöhet a szeleburdi tudós, akire nem vonatkoznak az egyetemes szabályok általában. Vagy éppen vonatkoznak, de nem eléggé ahhoz, hogy érdekelje, ha megszegi őket. Egyébként is, végre megvan az egyik fiola, egy apró üvegcse, amiben valami jól hallhatóan csörög és olyan hangja van, mint a gyöngynek. Nos, majdnem az is. Igazából egy jó ideje kihalt kígyó fajta, a homoki boa méregfogai vannak benne, amelyekbe még bele is száradt az említett anyag. Annyira alaposan, hogy ez alkoholban oldva szépen fel tudja eleveníteni a méreg hatóerejét is. Vagy gyógyító hatását, ha véralvadás elősegítő szer kell valakinek...
- Jó, ezt most untam meg. Lucifer által teremtett démon vagyok és nem valami falusi fruska. Az emberek nem követnének azután, hogy látták, mágiával nyitok ajtót a falban, takarítok ki, már ha egyáltalán korábban kiszúrnak. Vagy megtámadtak volna már régen. Te ellenben csak ülsz a fotelban és beszélsz. Játszhatod az embert, de nem foglak úgy kezelni -  fordulok felé, miközben az asztalra helyezem a fiolát és átmegyek a másik polcrendszerhez, ahol többek között néhány régi, kitömött rágcsáló is helyet foglal. Na, őket csak gyakorlásnak alkottam meg, soha nem voltak igazán fontosak a számomra. Csak népszerűvé vált a preparáció és úgy gondoltam, érdemes megpróbálkoznom vele. Hogy tehetségem nincs sok hozzá, az mindig is mellékes volt...


Utolsó Poszt Szer. Feb. 15, 2017 7:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A nő válasza hallatán csak a fejem csóválom meg. A jelek szerint nem teljesen veszi be az emberi mi voltomat, én azonban nem kívánom magam teljes egészében felfedni neki.
- 50 év? Biztosan nem vagy angyal? Mert nem sok ember képes ennyi évet ki bírni jelentős ráncosodás nélkül. – Mondom és nyújtózom egyet a fotelban mint aki meg nyugszik, hogy nem egy angyallal van dolga. De máris magam alá húzom a lábam és meg játszott rémültséggel hajolok előre.
- Várj! Démont mondtál? Te tényleg démon vagy? – Mondom, mint akinek most esik le miről is szövegelt eddig a nő. Persze ez mind csak a színjáték része amit vagy megvesz vagy nem. Minden esetre a viselkedése elég zavaros lehet neki. Nagy levegőt veszek és folytatom a további össze zavarását.
- És miféle megvetendő fizikai tevékenységre gondolsz? Krumpli pucolásra? – Faggatom őt tovább az előbbi rémült kérdés ellenére teljesen félelem nélkül. Gondolkozzon csak, most félek-e tőle vagy nem. Sosem árt ha össze zavarom. Az angyalos kérdése azonban beugrató. Amint ki mondja, már látom magam előtt a történetet, az okát miért is kérdi. Meg vonom a vállam.
- Én csak általánosságban mondtam. Mintha egy Rafael vagy Michelangelo festménye volnál. Csodás pofi, fehér bőr. Nem tudom. Engem démon helyett angyalra emlékeztetsz. Biztosan démon vagy? Mert, ha mégis sima ember akkor meg hívnálak egy randevúra. – Persze amit mondok butaság. De a szavaimmal még mindig csak őt akarom meg zavarni.
- Mond! Nincs meleged abban a régi göncben? Igazán ledobhatnál magadról pár rongyot! – kacsintok rá olyan hím soviniszta disznó mód.



Utolsó Poszt Kedd Feb. 14, 2017 9:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nem vagyok rossz általában a természetfeletti érzékelésében és elég hamar meg tudom azt is mondani, képes-e lenne az ellenfelem legyőzni, ami már jó néhányszor megmentette az életemet. Most azonban a képességem az, ami figyelmeztet rá, hogy jobb, ha szoborrá merevedve várok, mert ez az alak nagyon erős. Nem Lucifer szinten erős, aki maga is ark volt hanem még náluk is sokkal többre képes. Márpedig egyetlen lény van, aki képes ilyesmire, kizárásos alapon az, aki magukat az arkokat és az összes többi angyalt teremtette. A felismerés pedig egyszerre rémiszt meg és nyugtat le. Vannak lények, akiktől ösztönösen azért nem fél az ember lánya, mert felesleges. Ha akar, meg tud ölni. Nincs sok ilyen már a pokolban, de attól még léteznek. Az angyalok egy része is ilyen. És ez az ember is...
- Ezt a helyet majdnem ötven éve hagytam el, ennyi idő alatt több centi vastag por keletkezett. Nincs annyi időm, hogy kitakarítsam az egészet - mert az nem derogál a büszkeségemnek, hogy a saját laboromat rendben tartsam. Sokkal jobban szeretek teljesen egyedül lenni benne, ennek pedig egyik jó feltétele az, hogy én is takarítok magam után. Szóval nem törik le a körmöm, ha sepernem kell, port törölni, sterilizálni, mosogatni vagy éppen lemosni a falakat és a padlót. Sőt, amennyi időt én a laborjaimban töltök még kényelmes párnák és heverők is vannak, amelyek anyagát nem árt néha megszellőztetni. Maximum akkor hazsnálom ilyesmihez a képességeimet, amikor erősen maró hatású anyagról van szó. A démoni test sem gyógyít meg mindent...
- Soha nem voltam, nem vagyok és nem is leszek. Démonnak születtem, a mennyhez legközelebb pedig bizonyos angyalok számára igencsak megvetendő fizikai tevékenység közben juthatok csak - nem tehetek róla, de a veszély mindig is vegyes érzéseket váltott ki belőlem, ami most játékra és kacagásra ösztönöz. A legtöbb lényt ez megpuhítja. Ha tisztában vagyok vele, hogy megölhetne, mégsem tette meg az első pillanatban, akkor igenis készen állok kihasználni az alkalmat egy kis játékra. Meg információ gyűjtésre, esetleg...
- Mennyire angyali az arcom? Átlagosan, vagy egy konkrét angyalra emlékeztet, aki már megszűnt létezni? - a kérdés kikívánkozik belőlem. Egyetlen lény van a világon, aki képes lehet megmondani, mi igaz a pletykákból és ő éppen itt ül, a társaságomban. Évezredek óta üti fel időnként a fejét a pletyka a pokolban, amit egykor a bukottak kezdtek terjeszteni. Állítólag Lucifernek volt egy kedvelt tanítványa a mennyben, Egy nő, aki nagyon hasonló színekkel, vonásokkal és méretekkel rendelkezett. A teremtőm soha nem beszélt róla, így nem tudhattam meg, de néhányan még mindig hiszik, hogy a képére hozott engem létre. A bennem lakozó kétség pedig rendszeresen előhozakodik ezzel a ténnyel. Ennyi idő után pedig inkább akarnám tudni, hogy egy angyal olcsó hasonmásaként, vagy egyedileg jöttem-e létre. És ő talán megadhatja a választ...


Utolsó Poszt Szomb. Feb. 11, 2017 12:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Milyen kényelmes lenne. Csak úgy csinálnék, mint a teremtés idejében. „S mondá az úr! Tűnjön el ez a sok por, és légyen tiszta a levegő! A levegő pedig megtisztulá a sok portól, és az úr újra jól tudott lélegezni. Látá az úr pediglen, hogy ez jó és ezért örvendezik.” Vagy valami ilyesmi lenne, sajnos nem tehetem ezt most meg. Ki tudja ki lát most. De a franc sem gondolta, hogy egy nagyon régóta nem használt metro alagútban ilyen porvihar tud támadni. Ez minden esetre felkelti a kíváncsiságom, és a porfelhőn át előre merészkedem. Nem mintha szükségem lenne a bátorságra, elvégre nem sok minden árthat nekem a földön. Ahogy pedig belépek a raktár-laboratórium féle helyiségben egy alakon akad meg a szemem. Érzem rajta, hogy démon. Meg sem kell szólalnia ehhez. A helyiségen végig nézve magamba szívom a hely auráját és máris tudom, hogy mi történt. A démonka az erejével takarított.
- Tudod angyal arcú teremtés. Ha seprőt használtál volna, és portörlőt egy kis prontóval az úristen is büszkébb lett volna rád, és boldogabb is lett volna. Ez utóbbiban szinte teljesen biztos vagyok. De ez a porolás kicsit túlzás nem gondolod? – Kérdezem tőle, és beljebb lépve a laborféleségbe le vetem magam egy kényelmesnek tűnő fotelba. Az eredmény persze az, hogy egy kisebb porfelhőt kavarok jó magam is. De a fotel tényleg kényelmes. Ma már nem gyártanak ilyet.
- Hmm.. lehet már mondtam. De egészen angyalian nézel ki! Mond, hogy nem vagy angyal! Kérlek!


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3