☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Titkos alagutak

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Márc. 11, 2017 11:50 pm írtam neked utoljára


Lucy and the Lord
>><<


Nem jött be a számításom, hiába sikerült eddig olyan jól minden. Tudom, hogy a férfi vonzódik hozzám és tetszik, hogy egy hozzá hasonló lény ilyen szinten rabjává tud válni a testemnek, de mégsem reagált eddig. Jó, én sem mentem messzire a feltárulkozásban, ha igazán hű akartam volna lenni a korhoz és az erkölcsök hiányához, akkor régen letámadtam volna, de azt akarom, hogy ő lépjen először. Ismerje be, hogy érdekli a démoni lényem, ez a szőke porcelán baba csomagolás, amit Lucifer hozott létre egy minden bizonnyal erotikus álom után. Legalábbis a formás, de apró test, csodálatos szőke haj és kék szemek, a vonzalmam a női és férfi lények után egyaránt olyasmi, ami az első perctől bennem volt és nem igazán kellett törnöm magamat a kiaknázásához. És ha ő is a pokol egyik lakója lenne, valószínűleg már percek óta az én uralmam alá került volna, hála a játékomnak. Egy világban, ahol nem létezik erkölcs, csak néhány kegyetlen szabály igen sok szép arc mellé, nem könnyű előre jutni még a tudással sem. De az egyéniség kifejlesztésének érdekes fázisa, hogy megragadtam olyan korok divatjánál, ami nem teszi a kirakatba valaki bájait. Általában nyaktól bokáig beburkolnak a ruháim, csak a kézfejem látszik ki, amikor azon éppen nincs kesztyű, így igencsak komoly felhívásnak számítana egy ilyen, karokat és dekoltázst szabadon hagyó ruhadarab is. A szétengedett hajról nem beszélve, amely most arany folyóként kavarog körülöttem és öleli körbe a mozdulataimat, ahogyan egymás után nézem meg az üvegeket, keresve a megfelelőt. Évtizedek óta nem él a földön erszényes farkas, de a New York-i állatkertben több mint harminc évig tartottak példányokat, így nem volt nehéz megszereznem egy elhunytat. És ki hitte volna, hogy a csontjaiban lévő anyagok még ma is hasznosak?
- Ez a démoni test többet is kibír, mint egy kis hideg, így nem aggódom - válaszolok hátra sem pillantva a férfire és tisztában vagyok vele, mekkora felhívás van a szavak mögött. Egy kis képzelet kell csak és tovább gondolja a dolgot, hogy mi mindent úsznék meg sérülés nélkül. Nem tűnik szadistának, így a fájdalmas kínzások éppen nincsenek terítéken, de szexuális szempontból is komolyan próbára lehet valakit tenni. És én bevallom, az ilyesmi miatt még soha nem éreztem magamat veszélyben, mert jó tanár mutatta meg számomra, hogyan lehet kiélvezni az utolsó cseppig a másik vágyainak beteljesülését. Közben pedig végre megtalálom a megfelelő üveget és lábujjhegyre állva próbálom elérni a polc hátsó fala előtt, miközben érzem, hogy a hajam oldalra hullik és a ruha vékony anyaga ráfeszül a hátamra és a fenekemre is. Ezt nem is tudtam volna jobban megtervezni, még ha akarom sem. Még egy kis villantás is hozzá jön bokánál, ahol a ruha nem elég hosszú és egy viktoriánus közegben ez bőven elég lenne, hogy letámadjanak. Milyen kár, hogy nem száz évvel korábban volt ez a káosz, nagyon élveztem volna. Bár akkor még kisebb esélye lenne, hogy valóra válik a fantáziám arról, hogy a falnak szorítanak. Lehet, hogy nem voltam aktív fél a mai mércével mérve már ami a csábítást illeti, de nem is vagyok közönyös. Még az is belefér, hogy a vállam felett hátranézve vessek egy hosszú pillantást a férfi arcára, majd az ágyékára, mielőtt az üveget az asztalhoz vinném és a másikkal együtt a fiókba raknám. Egyenesen a legalsóba, amelynek eléréséhez megint le kell hajolnom, jó mélyen. Oké, ez már rájátszás, de egy próbát megér a dolog. - Mit gondolsz, van rajtam fehérnemű? - nem tudom megállni a kérdést, miközben felegyenesedem, mert nyilvánvaló, ha egyetlen pillanatra is odanézett, hogy a válasz egy igen határozott nem. Ha az embert nem fenyegeti felfázás és petefészek gyulladás, akkor az ilyen darabokat száműzheti. Egyébként ez mindig is a kedvenc játékaim egyike volt, a visszafogott felszín alatti romlás jelképe, hogy évezredek óta nem hordtam egyet sem...

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Márc. 11, 2017 2:00 pm írtam neked utoljára


Mikor végeztem a meséléssel még mindig foglalkoztat a gondolat. Vajon még mindig a teremtőnek hisz engem? Vagy vajon meg tudtam őt győzni arról, hogy csak egy sima turbózott halandó vagyok nem pedig isten? Úgy döntök meg kockáztatok egy lehelet finom érintést az elmélyében. Éppen csak mini pillanatra súrolva a felszínt. Megnyugodva észlelem már nem tart istennek és ettől meg könnyebbülve azonnal vissza is vonulok. Nem akarom, hogy meg érezze, a fejében mászkálok. Hiszen valójában nem teszem azt.
Minden esetre a meg könnyebülésemet felváltja a meglepetés. Talán tényleg van valami plusz ebben a démon fajzatban, amiért megérdemli azt a plusz figyelmet amit rá fordítok. Határozottan ki jelenti ugyanis, hogy ő bizony addig nem érdekelt a világ dolgaiban amíg a fiamtól engedélyt nem kap rá, vagy setleg parancsot. Ez becsülendő, hiszen tudom Lucifer pont ugyan annyira kényes a hűségre, mint amilyen én vagyok. Kicsit vicces is. Sokkal jobban hasonlít rám a pokol ura mint azt sokan feltételezik. Bár alapvetően mind a ketten ugyan azt kínáljuk csak más tálcán.
A tekintetem mindeközben végig követi a mozgását és egy pillanatra el is gondolkozom a női formák és idomok láttán. Mikor lett az öltözködése ennyire szabados? Nem figyeltem volna?
- Értem..és nem félsz hogy meg fázol? – Teszek utalást a szellősé vált ruhájára.

(bocsi most csak ennyi jutott eszembe)

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Feb. 21, 2017 1:47 pm írtam neked utoljára


Lucy and the Lord
>><<


Hirtelen kap el az erő. Körülölel, irányítja a testemet és esélyem sincs ellenállni neki. Pedig megpróbálkozom vele. Agramon mellett tanultam, Lucifer teremtett. Tisztában vagyok vele, milyen az, amikor esélyes sincs dacolni és nem tetszik a dolog. Most is ugyanezt érzem, még a legerősebb mágiám sem tudja megkarcolni azt a szoros láthatatlan láncot, ami most engem köt gúzsba úgy, ahogy ő azt akarja. Nem kell sok ezt felismerni. Tudom, mikor csorbul ki egy pálcélon a mágiám pengéje és azonnal vissza is veszem az összeset. Pocsékolni értelmetlen dolog. Sokkal egyszerűbb, ha megvárom, amíg enged belőle és újra lesz esélyem irányítani. Addig marad a baba mód. Nem nehéz. Lehunyom a szememet, elernyesztem az izmaimat és hagyom, hogy csinálja, amit ő akar. Felemel. Mozgat. Megállít maga előtt. De arra nem kényszerít, hogy nyissam ki a szememet. Vagy nem akar, vagy nem tud. Ha valakinek túl sok az ereje, a precíziós mozgás nehézzé válik. Én már csak tudom, évszázadokig gyakoroltam a használatát. De ez nem ide tartozik. Nem is tudom, miért fogdult meg a fejemben. Nem kell. A legegyszerűbb, ha nem gondolok semmi konkrétra és nem próbálok sehogyan sem dacolni vele. Akkor hamarabb vége lesz a dolgonak tapasztalatom szerint. És meg is történik. Elenged, pár centivel a padló felett. Én pedig összezuhanok. Mint egy marionett, aminek elvágják a zsinórjait egy fájdalmas kiáltással hullok a földre. Ezt se sokszor csinálhatta eddig, mert nem bántani akart az eddigiek alapján. Csak kioktatni. Szép próbálkozás...
- Azért kezelem félvállról, mert tényleg képes vagy rá. Tucatnyi nálam sokkal erősebb és idősebb démon várja az alkalmat a megölésemre. De nem fogom rettegve élni az életemet miattuk sem - válaszolok, miközben óvatosan végig simítok a bokámon. Ez bizony szépen megkapta. Következőre próbálja meg azután elengedni az áldozatát, hogy a balerina spiccnél sokkal stabilabb állásban érte el a földet, mert a hirtelen súly növekedést nem könnyen bírják el a végtagok edzés nélkül. Ha tudom, hogy ilyen gyorsan ledob, talán ki tudom védeni, így viszont megint alávetett helyzetben ragadok. Csak most a padlóra omolva. Ennyit a büszkeségemről. Mázli, hogy neki legalább mesélős kedve van...
- Szép mese, de nem érdekel az ajánlat. Egyetlen életet ismerek a pokolban és az számomra jó. Ha Lucifer úgy dönt, harcol, mellette leszek. Árulásról viszont szó sem lehet. Köszönöm, ennyi idő elég volt, hogy helyrejöjjön a lábam. Most pedig meg akarom találni az erszényes farkas csontokat - állok fel és hagyom, hogy a köpeny mindenestül a földön maradjon. Csupa por lett egyébként is, vissza most már nem venném. Alatta pedig viselek ruhát, bár magamhoz képest egészen vékonyat. Könnyű, római szabású selyem tunika, szabadon hagyja a karjaimat és a dekoltázsomat. Bár ez utóbbi elé a vastag hajfonat pont úgy lóg be, hogy selytelmessé tegye. Tudom, érzem a pillantását ott. Könnyedén emelkedem fel a földről, a lábai elől, szinte vízszerű mozdulatokkal és egyenesen a korábbi polc felé veszem az irányt. Azon kell lennie. Mozgás közben érzem, ahogy meglazul a hajamat tartó csat. Nem érdekel, hagyom, hogy kihulljon és az aranyszőke tincsek elszabaduljanak. Hosszúak, majdnem a combomig érnek, akár egy ruha. Ezért töltök minden nap időt az összekötésével. A férfi büszke lehet magára. Évszázadok óta nem látott ennyire rendezetlennek olyasvalaki, aki nem a szeretőm...

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Feb. 20, 2017 6:31 pm írtam neked utoljára


Oké hivatalosan is ki jelenthetem tényleg szeszélyes és önző vagyok. Lehet túlságosan sajnáltam magam mikor 25 éve eltűntem a mennyekből. Miért is mondom ezt? Azért mert határozottan felbosszant az, hogy a nő nem akar a játékomba belemenni. Nem hajlandó elfordulni a ténytől mi szerint vagyok aki vagyok. Elrontja az ideglenes szórakozásomat és a kutatásomat. Miért is koslatok Démonok után? Mert vannak démonok amik különböznek a többiektől, és én kíváncsi vagyok rá miért is. Az előttem lévő példány nem tobzódik a démonok szokásos aljas gonoszságában. Viselkedésre inkább mondanám az átlagostól okosabb ragadozónak, de szó szerint gonosznak semmi képen. Fel emelem a kezem és a mutató ujjam egyetlen apró kis biccentésére a nő a levegőbe emelkedik és tehetetlenül ki feszül. Az ujjaim újabb mozdulatára a teste hozzám lebeg, majd le ereszkedik a földre a saját lábára.
- Ha igaznak hiszed amit mondasz akkor legyen benned annyi tisztelet, hogy nem kezeled félvállról azt aki egy ujjcsettintésre meg tudna téged ölni. – Mondom és a kezem le eresztve el eresztem a nőt aki újra a maga ura lesz.
- A szex-el angyalt csábító dolog jól hangzik, majd igazán megmutathatnád, hogyan is szoktad azt csinálni. Azonban, ha már érzed az erőm elmondok neked egy történetet. Vagy elhiszed vagy nem. – Mondom neki és továbbra is a fotelban ülve mesélni kezdek neki.
- A történet elejét biztosan hallottad, hiszen azt szinte mindenki ismeri. Isten 25 éve elhagyta a mennyeket, és a távozása viszályt és káoszt váltott ki. Ennek következménye lett Gabriel támadása a föld ellen. Amit viszont nem sokan tudnak, hogy a teremtő nem ment messzire. Nem sokkal a káosz elszabadulása előtt egy középnyugati kis városkában lépett újra a földre. Tudom, ott voltam és láttam. Tudatlanságomban először őt véltem egy angyalnak úgy ragyogott. Majd az úr felém lépet és a köpenyét a hátamra terítette. Ezzel pedig emberként elképzelhetetlen hatalmat adott a kezembe. Még hallottam a szavát a gondolataim közt „ezért egy nap vissza jövök”. Majd a ragyogásától meg fosztva elsétált az éjszakába. Azóta tudom, az isten számtalan isteni eredetű ereklyét rejtett el hagyott szét a földön, vagy csak ajándékozott oda tudatlanoknak. Az oka pedig az volt, hogy nem akarta, hogy bárki is rá találjon. Minél több isteni ereklyétől vált meg annál kevésbé lett ő az úr, mígnem már senki nem tudja őt érzékelni e kerek földön. Hihetsz bárkinek is, de jelen pillanatban nem vagyok több bárminek is tűnők, mint egy két lábon járó ruhafogas. Azonban nem ez volt az utolsó alkalom, hogy vele találkoztam. Nem olyan régen, talán azokban a napokban mikor az ördög is a földfelszínen kezdett járni újra meg látogatott. Adott nekem egy feladatot. Azt akarta keressek különlegeseket. Démonok, és angyalok, emberek és szörnyek közt. Igazak és bukottak, jók és a gonoszok közt. Nem tudom mi a terve, nem látok az ő gondolataiba. De egy sereget akar, melyben az erősek támogatják őt minden általa teremtet lény közül. – Fejezem be a mesét, és hagyom hadd ülepedjenek a szavaim. A szavaimból két dolgot biztosan le szűrhet. Az első, hogy rengeteg isteni ereklye van szétszórva a földön, amik rendkívüli hatalommal bírnak és erőt adnak a birtokosainak. A második, hogy isten minden idők legpusztítóbb háborújára készül. Ami igaz is tekintve, hogy a drága nővérem újra szabad. – Elég különleges vagy vajon, hogy csatlakozz ehhez a sereghez?

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Feb. 15, 2017 11:35 pm írtam neked utoljára


Lucy and the Lord
>><<


Ez az alak furcsa. Nagyon. És kezdi megbontani az egyébként sem tökéletes önuralmamat minden szinten. Mondjuk azzal, hogy az energiái körülvesznek és minden védelmi mágiámat elkezdték borzolni. Az amulett, ami miatt emberek nem szúrhattak ki démonként könnyedén, már régen átmelegedett a nyakamban és érzem a súlyt, ahogy próbál még a bűbáj kitartani, de már régen nem bírja. Nem hibáztatom érte, lehetek jó képességű démon, de attól még ez az alak itt jóval felettem áll, szerintem. Aki nyilván élvezi a játékot, mert olyan kérdésekkel bombáz, amelyekre nem könnyű válaszolni kedvesen. Sőt, legszívesebben nem is tenném, de ha már itt van, akkor nem fogok miatta nagy hisztit csapni. Egyébként sem az a típus vagyok, aki gyakran hajlamos rá...
- Igen, démonnak hívnak. De ha nem haragszol, a nem létező szarvaimat nem villantom fel - mosolyodom el halványan, miközben visszafordulok a polcok felé és megpróbálom kivenni a különböző fiolákra ragasztott évszázados papírokon az írást. A tinta ugyan megfakult már, de akkoriban, mikor használták, még volt benne elég szén ahhoz, hogy fénymentes helyen hosszú időre megmaradjon az egész. Így is eltart majd egy ideig, mire megtalálom a nekem kellő üvegcséket. Amikben egyébként egy kihalt kígyó fogai, valamint pár csontocska van. Mindkettő olyan állatokból, akiket az emberi tevékenység már régen kiirtott és szinte minden megmaradt preparált egyedet a csaták vittek el. Szóval nem kizárt, hogy az utolsó néhány ereklyét tartottam meg. Mázli, hogy volt néhány évtized, amikor az állatokért voltam oda...
- Nem, szexre - játszhatja itt nekem a forró kása kerülgetését, de én pontosan tudom, hogy ő is elsőre rájött, mire utalok. Én megpróbáltam finom úri nő lenni, de nem hagyta, szóval akkor jöhet a szeleburdi tudós, akire nem vonatkoznak az egyetemes szabályok általában. Vagy éppen vonatkoznak, de nem eléggé ahhoz, hogy érdekelje, ha megszegi őket. Egyébként is, végre megvan az egyik fiola, egy apró üvegcse, amiben valami jól hallhatóan csörög és olyan hangja van, mint a gyöngynek. Nos, majdnem az is. Igazából egy jó ideje kihalt kígyó fajta, a homoki boa méregfogai vannak benne, amelyekbe még bele is száradt az említett anyag. Annyira alaposan, hogy ez alkoholban oldva szépen fel tudja eleveníteni a méreg hatóerejét is. Vagy gyógyító hatását, ha véralvadás elősegítő szer kell valakinek...
- Jó, ezt most untam meg. Lucifer által teremtett démon vagyok és nem valami falusi fruska. Az emberek nem követnének azután, hogy látták, mágiával nyitok ajtót a falban, takarítok ki, már ha egyáltalán korábban kiszúrnak. Vagy megtámadtak volna már régen. Te ellenben csak ülsz a fotelban és beszélsz. Játszhatod az embert, de nem foglak úgy kezelni -  fordulok felé, miközben az asztalra helyezem a fiolát és átmegyek a másik polcrendszerhez, ahol többek között néhány régi, kitömött rágcsáló is helyet foglal. Na, őket csak gyakorlásnak alkottam meg, soha nem voltak igazán fontosak a számomra. Csak népszerűvé vált a preparáció és úgy gondoltam, érdemes megpróbálkoznom vele. Hogy tehetségem nincs sok hozzá, az mindig is mellékes volt...

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Feb. 15, 2017 7:07 pm írtam neked utoljára


A nő válasza hallatán csak a fejem csóválom meg. A jelek szerint nem teljesen veszi be az emberi mi voltomat, én azonban nem kívánom magam teljes egészében felfedni neki.
- 50 év? Biztosan nem vagy angyal? Mert nem sok ember képes ennyi évet ki bírni jelentős ráncosodás nélkül. – Mondom és nyújtózom egyet a fotelban mint aki meg nyugszik, hogy nem egy angyallal van dolga. De máris magam alá húzom a lábam és meg játszott rémültséggel hajolok előre.
- Várj! Démont mondtál? Te tényleg démon vagy? – Mondom, mint akinek most esik le miről is szövegelt eddig a nő. Persze ez mind csak a színjáték része amit vagy megvesz vagy nem. Minden esetre a viselkedése elég zavaros lehet neki. Nagy levegőt veszek és folytatom a további össze zavarását.
- És miféle megvetendő fizikai tevékenységre gondolsz? Krumpli pucolásra? – Faggatom őt tovább az előbbi rémült kérdés ellenére teljesen félelem nélkül. Gondolkozzon csak, most félek-e tőle vagy nem. Sosem árt ha össze zavarom. Az angyalos kérdése azonban beugrató. Amint ki mondja, már látom magam előtt a történetet, az okát miért is kérdi. Meg vonom a vállam.
- Én csak általánosságban mondtam. Mintha egy Rafael vagy Michelangelo festménye volnál. Csodás pofi, fehér bőr. Nem tudom. Engem démon helyett angyalra emlékeztetsz. Biztosan démon vagy? Mert, ha mégis sima ember akkor meg hívnálak egy randevúra. – Persze amit mondok butaság. De a szavaimmal még mindig csak őt akarom meg zavarni.
- Mond! Nincs meleged abban a régi göncben? Igazán ledobhatnál magadról pár rongyot! – kacsintok rá olyan hím soviniszta disznó mód.


Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Feb. 14, 2017 9:56 am írtam neked utoljára


Nem vagyok rossz általában a természetfeletti érzékelésében és elég hamar meg tudom azt is mondani, képes-e lenne az ellenfelem legyőzni, ami már jó néhányszor megmentette az életemet. Most azonban a képességem az, ami figyelmeztet rá, hogy jobb, ha szoborrá merevedve várok, mert ez az alak nagyon erős. Nem Lucifer szinten erős, aki maga is ark volt hanem még náluk is sokkal többre képes. Márpedig egyetlen lény van, aki képes ilyesmire, kizárásos alapon az, aki magukat az arkokat és az összes többi angyalt teremtette. A felismerés pedig egyszerre rémiszt meg és nyugtat le. Vannak lények, akiktől ösztönösen azért nem fél az ember lánya, mert felesleges. Ha akar, meg tud ölni. Nincs sok ilyen már a pokolban, de attól még léteznek. Az angyalok egy része is ilyen. És ez az ember is...
- Ezt a helyet majdnem ötven éve hagytam el, ennyi idő alatt több centi vastag por keletkezett. Nincs annyi időm, hogy kitakarítsam az egészet - mert az nem derogál a büszkeségemnek, hogy a saját laboromat rendben tartsam. Sokkal jobban szeretek teljesen egyedül lenni benne, ennek pedig egyik jó feltétele az, hogy én is takarítok magam után. Szóval nem törik le a körmöm, ha sepernem kell, port törölni, sterilizálni, mosogatni vagy éppen lemosni a falakat és a padlót. Sőt, amennyi időt én a laborjaimban töltök még kényelmes párnák és heverők is vannak, amelyek anyagát nem árt néha megszellőztetni. Maximum akkor hazsnálom ilyesmihez a képességeimet, amikor erősen maró hatású anyagról van szó. A démoni test sem gyógyít meg mindent...
- Soha nem voltam, nem vagyok és nem is leszek. Démonnak születtem, a mennyhez legközelebb pedig bizonyos angyalok számára igencsak megvetendő fizikai tevékenység közben juthatok csak - nem tehetek róla, de a veszély mindig is vegyes érzéseket váltott ki belőlem, ami most játékra és kacagásra ösztönöz. A legtöbb lényt ez megpuhítja. Ha tisztában vagyok vele, hogy megölhetne, mégsem tette meg az első pillanatban, akkor igenis készen állok kihasználni az alkalmat egy kis játékra. Meg információ gyűjtésre, esetleg...
- Mennyire angyali az arcom? Átlagosan, vagy egy konkrét angyalra emlékeztet, aki már megszűnt létezni? - a kérdés kikívánkozik belőlem. Egyetlen lény van a világon, aki képes lehet megmondani, mi igaz a pletykákból és ő éppen itt ül, a társaságomban. Évezredek óta üti fel időnként a fejét a pletyka a pokolban, amit egykor a bukottak kezdtek terjeszteni. Állítólag Lucifernek volt egy kedvelt tanítványa a mennyben, Egy nő, aki nagyon hasonló színekkel, vonásokkal és méretekkel rendelkezett. A teremtőm soha nem beszélt róla, így nem tudhattam meg, de néhányan még mindig hiszik, hogy a képére hozott engem létre. A bennem lakozó kétség pedig rendszeresen előhozakodik ezzel a ténnyel. Ennyi idő után pedig inkább akarnám tudni, hogy egy angyal olcsó hasonmásaként, vagy egyedileg jöttem-e létre. És ő talán megadhatja a választ...

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Feb. 11, 2017 12:32 pm írtam neked utoljára


Milyen kényelmes lenne. Csak úgy csinálnék, mint a teremtés idejében. „S mondá az úr! Tűnjön el ez a sok por, és légyen tiszta a levegő! A levegő pedig megtisztulá a sok portól, és az úr újra jól tudott lélegezni. Látá az úr pediglen, hogy ez jó és ezért örvendezik.” Vagy valami ilyesmi lenne, sajnos nem tehetem ezt most meg. Ki tudja ki lát most. De a franc sem gondolta, hogy egy nagyon régóta nem használt metro alagútban ilyen porvihar tud támadni. Ez minden esetre felkelti a kíváncsiságom, és a porfelhőn át előre merészkedem. Nem mintha szükségem lenne a bátorságra, elvégre nem sok minden árthat nekem a földön. Ahogy pedig belépek a raktár-laboratórium féle helyiségben egy alakon akad meg a szemem. Érzem rajta, hogy démon. Meg sem kell szólalnia ehhez. A helyiségen végig nézve magamba szívom a hely auráját és máris tudom, hogy mi történt. A démonka az erejével takarított.
- Tudod angyal arcú teremtés. Ha seprőt használtál volna, és portörlőt egy kis prontóval az úristen is büszkébb lett volna rád, és boldogabb is lett volna. Ez utóbbiban szinte teljesen biztos vagyok. De ez a porolás kicsit túlzás nem gondolod? – Kérdezem tőle, és beljebb lépve a laborféleségbe le vetem magam egy kényelmesnek tűnő fotelba. Az eredmény persze az, hogy egy kisebb porfelhőt kavarok jó magam is. De a fotel tényleg kényelmes. Ma már nem gyártanak ilyet.
- Hmm.. lehet már mondtam. De egészen angyalian nézel ki! Mond, hogy nem vagy angyal! Kérlek!

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Feb. 05, 2017 9:27 pm írtam neked utoljára


Lucy and the Lord
>><< 


Gondolom, nem én vagyok az egyetlen démon, akinek néha túl sok volt a cucca az évek alatt felhalmozott "valamire jó lesz" kategóriában és néha hátra hagyta őket. Csak én általában egész laborokkal képes voltam ezt tenni, így egy idő után olyan helyekre telepíttettem őket, ahol nem könnyen találják meg az avatatlan szemek. Ennek megfelelően felszenteletlen mauzóleumok alatt, barlangok mélyén vagy például a New York-i metró mellett húzódó, rég elfelejtett alagutak egyikében is van egy saját kis helyem. Amit most kénytelen vagyok ismét meglátogatni, tekintve, hogy az emberi fejlődés alaposan visszaesett az elmúlt pár évtizedben és néhány az hetvenes évek beli bezárás előtt nagyon is modernnek számító anyagot ma képtelenség beszerezni. Az azóta a pusztítás miatt kihalt állatok szőréről és fogairól nem is beszélve. Jaj, nem kell így nézni rám, igenis használtam én már fel akkor is sok mindent akár egy szimpla vacsora elkészítéséhez is. Az a démoni lét előnye, hogy a mérgeket nagyon másképp dolgozza fel a szervezet, így kizárólag az ízekre koncentrálva is lehet főzni. Vagy éppen olyan süteményt tálalni fel a tea mellé, amit csak a démoni lelket tartalmazó testek tulajdonosai fogyasztanak el heveny és súlyos halálos kimenetel nélkül. Sőt, a fordítottja is létrehozható, csináltam már olyan palacsintát is, amibe kevés só került és látványosan szenvedtek tőle az érintettek. Mindegy, most nem ez a lényeg, hanem hogy megtaláljam a régi laboromat és a szereket, amelyeket keresek...
A város kissé megváltozott, mióta utoljára erre jártam, így jó időbe telik, hogy eljussak a megfelelő lejárathoz az alagutakba. A világítás még ugyan működik, de spórolási okokból, jogosan, éppen errefelé nincs, így az álcázással nem kell különösebben törődnöm. Egyébként nem kicsit feltűnő lennék a városban, tekintve, mennyire imádom még mindig a reneszánsz kor ruházatát és ékszereit. Amelyeket most éppen egy földig érő fekete köpeny rejt, amely alatt újabb fekete sál tekeredik a szám és orrom köré, így egy esetleges járókelő sem vehet észre belőlem többet egy pár halványkék szemnél és a hozzájuk tartozó fehér bőrnél. Még csak az kéne, hogy démon vadászatot hirdessenek...
Le a lépcsőn, be az alagútba, átsétálni balról a negyedik szervíz csatornáig, amely összeköti a másik vonallal ezt a helyet, majd megkeresni a hat könyöknyi távolságra lévő csempéket és elmozdítani a leheletnyit sötétebb színűeket. Tekintve, hogy démoni testem van, amelyet nem hagyok el, a saját méreteimet vettem alapul és a százötven centi körüli magasságomhoz arányuló karomat. Egy férfinak ez maximum három és fél könyök. Amivel meg lehet oldani, ha azt akarom, hogy ne jussom be soha senki. Mert még egy megsemmisítő mágiát is hátra hagytam arra az esetre, ha valaki rátalálna a helyre. Régebben jobb volt, ha a démonok létezése nem vált közismert ténnyé bizonyíthatósági szinten. És mielőtt valaki azt gondolná, hogy magamtól jegyeztem meg ennyi mindent, hozzáteszem, hogy egy kis könyv segítségével tájékozódom idelenn én is, ennyire nincs jó memóriám. Ahhoz túl sokat éltem már. Ennyi idő után nem árt szelektálni. Ilyen részlet kérdések nem fontosak, amíg nem kell hirtelen valami. Akkor meg csak elő a könyvet és kész...
A fal darab eltűnése után tárul fel először a szoba, amelyet évtizedekig tett próbára a metró vonal. Most már több centi vastag por fed mindent, de még mindig jól kivehetőek a rekeszek, polcok és ládák, ahol a vegyszereimet tároltam régen. Sőt, legnagyobb meglepetésemre a világítás is működik, a maga módján fellobban a fény és sejtelmes derengéssel tölt el minden szegletet. A helyett az 1910-es évek elején hoztam létre és több mind fél évszázadik szolgált remek helyszínként, mert csak fel kellett mennem a felszínre, ha valamire még szükségem volt. Kár, hogy a mai látogatás után le kell rombolnom majd. Csak előtte még kimentek pár anyagot.
A telekinézis nem éppen portalanításra kitalált képesség, de működik, így néhány intéssel megpróbálom az itt lerakódott rengeteg vakolat darab nagy részét a termen kívülre küldeni. Részleges sikerrel, már ami a látási viszonyok javulását illeti. A szobában ugyan végre kivehetően a tárgyak anélkül, hogy csupa kosz lenne a kezem, de valóságos ködfelhő alakul ki a bejáratnál. Ami percekig nem ül el, így csak az utolsó pillanatban veszem észre őt. A lényt, aki követhetett már egy ideje...

//lesz ez jobb és rövidebb is, amint belerázódom

Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Posztok :
262
☩ Reagok :
29
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :
- Angyali erők
☩ Rang :
Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
Jason Momoa
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


◄I`m selfish, impatient, and a little insecure. I make mistakes, I`m out of control, and at times hard to handle. But if you can`t handle me at my worst, then you sure as hell don`t deserve me at my best.►


Vas. Aug. 28, 2016 4:33 pm írtam neked utoljára


***


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Titkos alagutak
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: