Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Sikátorok
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
273
☩ Play by :
Rhona Mitra

Utolsó Poszt Vas. Nov. 20, 2016 8:15 pm
Következő oldal



Saaphiel & Ashtaroth
❝ ...Auctoritates maiorum non sint contemnendae... ❞
Nem szeretem a rossz híreket, tegnap még is kaptam kettőt. Dühömben sajnos ismét tombolni lett volna kedvem, de kivételesen nem tettem. Próbáltam úgy gondolni a történtekre, mint egy apró döccenőre a munkámban, amit hamarosan el fogok intézni. Hogy mi is ez az apró döccenő?
Bal kezemet sikeresen levadászták. Nem az angyalok, akik után kémkedett, neem... Egy tőlük teljesen különálló személy, egy másik angyal, vagy bukott. Nem tudom, hogy történt pontosan, hogy ki támadt kire, de megölte a kémemet, aki így nem tudta befejezni a munkáját. Nem kaptam meg a kellő információkat és még el is vesztettem egy emberem. Ráadásul egy hasznos emberem, aki már régóta szolgált engem. Nem voltam boldog, egyáltalán, de azért próbáltam valami jót is meglátni a helyzetben: ha az illető legyűrte a több ezer éves, kiváló gyilkosomat, biztos tud valamit, amit a gyilkosom nem tudhatott.
Megtalálni nem volt nehéz mágiával, egy küldöncöm vitt neki egy vérrel írt levelet, amelyet az én szimbólumommal ellátott viaszpecsét zárt: Két lángoló kard keresztben fekve egymáson. A levélben egy ultimátumot adtam a hölgynek: találkozik velem New Orleansban a megadott időponton és helyen, vagy én megyek utána, de akkor gondolkodás nélkül lemészárolom. A futár azzal a válasszal tért vissza, hogy a nő bele ment a találkába.

Nem siettem el, hogy oda érjek, ennek pedig két oka volt: először is, kellett idéznem egy void familiárist, arra az esetre, ha a dolog csapdába futna. Másodszorra pedig fölényben akartam lenni, ehhez pedig egy zsákutca tökéletes, ha bele csalom a másikat.
Iumentum hátán lovagoltam a kijelölt sikátorhoz, a familiáris mellettem csaholt, nem esett nehezére tartania az iramot. Az utcát meglátva már lelassítottam. A démonok megnéztek, de el is kerültek engem messzire, hiszen teljes harci díszben jelentem meg, ráadásul a void fluoreszkáló fogsorát rájuk vicsorítva rémisztgette őket. Tudják, hogy ez nem jelent jót, úgy hogy a környék hamar kiürült. Lépésbe fogtam vissza lovamat, s megállítottam a sikátor előtt, majd bepillantottam a sötétbe, sisakom alól. Habár oda bent nagy volt a sötétség, nem esett nehezemre észlelni a nőt a végében, s mivel mögöttem több fény volt, mint oda bent, tudtam, hogy már ő is lát engem. A harci mén idegesen fújtatott és kaparta meg a földet kéttenyérnyi patájával, miközben leszálltam róla. Páncélom csörrent, ahogy leértem a földre, a gorilla-farkas keverék kinézetű és méretű familiáris pedig azonnal mellém lépett. Bal kezem lazán kardom markolat gombjára tettem, s határozottan indultam meg befelé a sötétbe. Lépteim nyugodtak, tartásom egyenes és büszke, egyelőre semmilyen fenyegetés nincs benne: nem is szükséges, hisz maga a megjelenés általában elég megfélemlítő szokott lenni. Kezemmel intek, mire a falakon, a téglák között a fuga tőlem kiindulva felé haladva felizzik, mintha csak parázslani kezdene, s ezzel fényt ad mindkettőnknek, amely megcsillan páncélomon. A familiárisnak ez kevésbé tetszik, morogva körbe is néz, de hűségesen jön tovább mellettem. Nagyjából öt méterre állok meg a lány előtt, de így is kitűnik, hogy legalább 13 centivel magasabb vagyok nála. Felemelve kezem lassan levettem a sisakot, hogy felfedjem neki arcom, hideg, jég kék szemeim és obszidián fekete hajam.
- Te volnál Saaphiel? Azt hiszem, sok megbeszélnivalónk van. - szólalok meg alt-mezzomon, egyenesen rá meredve. Törékenynek és ártatlannak tűnik. A familiárisra pillantva intek, s démoni hangomon, amely olyan, mint a szellemek suttogása, egy parancsszót adok neki, mire az morogva, mint egy árnyék kapaszkodik fel a falon maga mellett és tűnik el a tetőn. Ha a lány hozott valakit magával, azt egészen biztos meg fogja találni. Visszaterelem tekintetem a nőre.
- Mivel nem tudom, tudod-e ki vagyok, így bemutatkozom. A nevem Ashtaroth, én vagyok az apokalipszis négy lovasa közül a második: Háború. Nagy kárt okoztál nekem. Megölted egy fontos katonámat, remek kémemet, és harcosomat. Azonban, hogy erre képes legyél, erősebbnek, furfangosabbnak kellett lenned nála. Nos itt az alkalom, hogy ezt bebizonyítsd nekem. Győzz meg, hogy ne vágjalak le itt helyben, mint egy állatot. - mondom határozottan, kezem ekkor újra a kardom markolatára kúszik.
Előző bal kezem is csak annak köszönhette az életét, hogy jól forgatta a nyelvét, nagyon meggyőző volt és jó érvekkel állt elő. Ezután vettem szolgálatomba, hogy ezt a tehetséget kamatoztatni tudjam. Ha Saaphiel nem képes arra, hogy meggyőzzön engem arról, érdemes az életre, biztos lehet abban, hogy soha nem hagyja el New Orleans területét, de még ezt a sikátort sem.



Utolsó Poszt Vas. Nov. 20, 2016 6:34 pm
Következő oldal


Ashtaroth & Saaphiel

New Orleans, a démonok városa, amitől minden porcikám feszült. A tudat nem tesz nyugodttá, nem segít izmaim ellazulásában. Mit keresek én itt egyáltalán? Miért kell az oroszlán szájába sétálnom? Kockáztatom az épségem, s egyebek. Próbálok Sealiah-ra gondolni, hiszen a felé érzett érzelmeim nem akarnak csitulni. Rá gondolok egy picit, miközben sikátorról sikátorra haladok, hogy minél kevesebbet lássanak a helyiek. Fogalmam sincs mennyire lehetek gyanús a szemükben, de ha rájönnek ki vagyok, akkor minden bizonnyal nekem itt végem. Megállok egy pillanatra, s hosszan felsóhajtok. Ránézek a díszes karórámra a bal csuklómon, aztán tovább indulok. Találkoznom kell egy személlyel, akit Ashtarothnak hívnak. Nem akarok késni, ezért gyorsabb tempóra váltok. Öt percnyi séta kell már, hogy egy eldugott sikátorban találkozzak a személlyel. Gyorsan telnek a percek, s mikor megpillantom annak a sikátornak a bejáratát, akkor egy picit megtorpanok. Koromsötétség, s még a hold sem segít abban, hogy belássak a mélyére. Azt a érzést kelti bennem, hogy magába fog szippantani, s elnyel örökre. Nyelek egyet.
~ Minden rendben lesz, sikerülni fog ~ biztatom saját magam, hogy végre újra elinduljak. Befogad a sötétség, s eltűnök a kivilágított utcáról. Botorkálni kezdek a sikátorban, miközben a szemem próbálom rávenni arra, hogy legalább valami különbséget lássak. Inkénytelenül nyúlok a hátam mögé, ahol elrejtve tartom azt a szép bökőt, ami az önvédelmemet szolgálja. Mellesleg két harcművészetet is tanulok és gyakorlok, ami talán ér valamit. Mindkettő harcművészetben van pár olyan fogás, amivel elég gyorsan és hatékonyan ártalmatlanná tehetek bárkit, kivéve ha erősebb nálam. Ezért kell a tőr, mert az legalább sebet ejt. Magamban számolom a lépéseket, hogy milyen hosszú ez a sikátor, miközben szememmel előre nézek. Nem látok fényt a végén. Egyszer csak nekimegyek a falnak, de szerencsére nem fejelem le. Magamban felrémlik, hogy emlegetett valami falat, hogy áljak meg ott és várjak rá.
- Hát jó – mondom a koromsötétségnek, majd hátamat nekitámasztom a falnak, mert akkor senki sem lephet meg hátulról. Legszívesebben elővenném a kicsi zseblámpám, de félek attól, hogy azzal kellemetlen alakok figyelmét vonnám magamra.

avatar



I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand

☩ Reagok :
59
☩ Play by :
Jason Momoa

Utolsó Poszt Vas. Aug. 28, 2016 4:32 pm
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






Everybody has a

dark side



Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2