☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Bathym's mansion

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Május 01, 2017 8:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Az üvegházból való távozásakor látom, ahogyan egy őr mozdulna, hogy esetlegesen visszatartsa, azonban nem néz a nőre, az én pillantásomat keresi. Vigyorogva intek, hogy engedje nyugodtan. Úgy járhat és kelhet a kastélyban, ahogy szeretné. Megtörölgetem magam az anyag zsebkendővel és képtelen vagyok abbahagyni a vigyorgást. Miből lesz a cserebogár.. A gondolat, hogy ennyit változott a nő izgatottsággal tölt el. Nagyon izgalmas időszaknak nézhetek elébe, s bár nincsen még kidolgozott terv a fejemben, más végeredmény nem létezhet, mint amit én látok lelki szemeim előtt. A háremem tagja lesz, ahogy azt mondtam is neki. Ha nem is ma, nem is holnap, de idővel. Úgy fog egyik csapdámból a másikba sétálni, ahogy nem szégyellem azt megszervezni. Öröm lesz nézni és egyáltalán nem érzek türelmetlenséget, vagy indíttatást arra, hogy elsiessem ezt a dolgot.
Órákig az üvegházban dolgozom, szertelenül, bele sem gondolva, hogy időközben megszökhet. Tudom, hogy meg fogja próbálni, ezzel kapcsolatban pedig érdekes elhatározásra jutok. El fogom engedni. Mikor úgy érzem, elég időt töltöttem növényeim társaságában, távozásomkor egy őr lép elémbe és arról érdeklődik, mennyire erősítsék meg az egyes posztokat a kastélyban, amennyiben Leviathan mozgolódásba kezdene. Ismét csak vigyorgok az egészen.
- Pezsdítő volt őt viszont látni, ámbár jóból is megárt a sok. Adjatok neki szabad utat. Hamar lesz a viszontlátás.- Mondom az őrnek, s habár látom képén az értetlenséget, apró meghajlással bólint, majd távoznak társaságomból. Tekintetem elég eszelősre sikerülhetett, hisz a katona kerülte pillantásomat. Érzékeltette velem azt, hogy semmiképp nem lenne a nő helyében, ami egy nagyon okos gondolat. Senki számára nem érdemes a rosszabbik felemmel való találkozás. Leviathannak ez mindenképpen sikerült az elmúlt nap során, én pedig mindent megteszek annak érdekében, hogy ne legyenek édes álmai, ha csak nem én szereplek bennük.
Mindenfajta búcsúzkodást mellőzve vonulok el lakosztályom rejtekeibe, ahol senki sem zavarhat. Hatalmas ablakaim előtt, kényelmes székemben ülve, lehunyt szemekkel figyelem a kastély energiáit. Így teljesen tisztában vagyok azzal, mikor indul szökési kísérletére, s várom döbbenetét, mikor semmilyen ellenállásba nem ütközik ennek ideje alatt. Ha találkozik is katonával, az őrség tagjaival, egyetlen szavuk sem lesz hozzá, elsétálhat mellettük gond nélkül. Vigyorom azóta sem lankad. Sosem fogja tudni, mire számíthat tőlem, s ha látja is maradványait régi énemnek, ha akkor rémálma tárgya voltam, most elképzelése sem lehet, mire vagyok képes. A viszontlátás hamar megtörténik majd, s semmivel sem lesz kellemesebb, mint a mostani.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: 598 || Credit

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Kedd Ápr. 25, 2017 3:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Arca hangosan koppan az üvegen. Vérének fémes szaga eljut hozzám, nem kis elégedettséget okozva ezzel számomra. Sikerült. Még ha nem is sínyli meg túlzottan, vérét fakasztottam, ami megnyugvással tölt el. Nem legyőzhetetlen. Ő nem egy démonherceg, vagy lovas, ki ellen esélyem sem lenne. Én sem vagyok már az a gyenge nő, ki egykoron egyetlen ujjal sem mert hozzá érni, viszonozva akkori "törődését". Képes vagyok kárt tenni benne, akár akarja, akár nem, még ha ez oda-vissza is igaz, ennél fogva pedig van lehetőségem a szökésre, még akkor is, ha utamat állja.
Igaz, korábban úgy hittem, hogy kétségem sincs efelől, mégis... A tegnapi gyengeség, az, hogy milyen könnyen lökött a mérgező gázt eregető növények közé, valamint emlékeim sértő képei bizonytalanságot ültettek belém, mi csupán mostanra tűnik úgy, hogy gyengül. Képes leszek rá!
Vigyorával mit sem törődöm, miként sok időt arra sem szánok, hogy megvárjam, miként reagál tettemre. Elfordulva megindulok kifelé, s majdhogynem az ajtónál járok, mikor meghallom szavait. Ezek szerint nem jön utánam. Remek! Így legalább nyugodtan felfedezhetek. Sosem lehet tudni, hogy mikor kell ide visszatérnem, ezért ahelyett hogy azonnal szökésbe fognék, előbb járkálok. Amennyit csak lehet, amerre csak lehet. Utam során folyamatosan számolok. Őröket, métereket, csapdákat, szobákat... Bármit, amit csak lehetséges, mindezt pedig próbálom erőteljesen elmémbe vésni. Néhány óránál többet nem szánok rá, ugyanakkor így is alkonytájt érzem úgy, hogy most már elég. Itt az ideje, hogy áttérjünk a menekülésre.
Megtépázott aljú ruhámban a tegnap számomra kijelölt szobánál járok. Nem áll szándékomban itt hagyni egyetlen holmimat sem, ami alapján nyomomra bukkanhatnak. Reggel levetett ruhám kezeim közé veszem. Még rajta van a por, minek hála eszméletemet vesztettem, így baj esetén nem kell mást tennem, mint az őrök orra alá nyomni, hogy szívjanak egy kis bódítót. A rövid ideig tartó összepakolás közben körvonalazódik bennem a megtenni kívánt útvonal, valamint egy-két kitérő, ha esetlegesen el kellene kerülnöm egy-két embert. A szolgákkal nem hiszem hogy gondom akadna, így azokat felesleges lenne egyesével kerülgetni, maradnak tehát az őrség tényleges tagjai.





Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Ápr. 25, 2017 2:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Kieresztem őt ideiglenes börtönéből, hova nevelő célzattal küldtem. A lányok előtt még ki tudtam volna magyarázni magam, de tény és való, nem akarom, hogy találkozzon velük. Egyelőre nem. Őket még egy forró, nyári szellőtől is féltem, bárki, aki bántó szándékkal közeledne feléjük, halál fia. Nincsenek kérdések, meg sem adnám a magyarázkodás lehetőségét, csak porhüvelyestül-démonostul a pusztító tűzbe küldeném őket. Nincs mentség senki számára, ha a lányaimról van szó.
És ez a nőre is ugyan így érvényes. Kesztyűs kézzel bánok vele, de csak addig, míg felfogja maradásának feltételeit. Amíg viszonylagosan együtt működik - teljes behódolást nem is várok tőle, az unalmas -, addig komolyabb bántódása nem esik. De a lányaimat érintő bármilyen dolog, mi felzaklathatja őket olyan reakciót váltana ki belőlem, mit a nő esetében esetlegesen megbánnék később. Így az ő érdeke is, hogy ne környékezze meg őket.
Kilép, nekem lépve köhög. Emlékszem még a kísérletező időszakomban sok száz évvel ezelőtt. Akkor még rám is hatással voltak ezek a gázok és tisztában vagyok, menyire halálosak tudnak lenni. Ezért is volt első dolgaim között, hogy ellenszert találjak ezekre, mit lányaim is megkaptak. Másnak a kastélyban nem adtam ezeket be, ez a kiváltság minket érint, a cselédség és a katonák pedig úgy sem teszik be ide a lábukat, én dolgozom az üvegházon. Már lépnék, hogy bezárjam az ajtót, hisz ezek a gázok a többi növény fejlődésére is hatással lehetnek, mikor nyomást érzek tarkómon. Hirtelen történik, a nő ellép mellettem, karjának erejével pedig ellentétes irányban az üvegbe zúzza arcomat... illetve próbálja, ahogy erejéből telik, még is is elég nagyot koppanok az üvegen. Elhúzva arcomat vér édes ízét érzem ajkaimon, majd a levegővétel nehézségén érzem, hogy meleg csordogál orromból kifelé. Az ajtót nyugodtan bezárom, hogy a gázok ne szivároghassanak tovább az üvegház többi részére. A nő felé fordulok vigyorogva, ahogy orromból és ajkaimból is szivárog a vér. Zakómat már levettem, fehér ingemre pedig csöpög saját vérem. Nadrágom egyik zsebéből húzok elé egy hímzett zsebkendőt és azzal törlöm meg orrom. A vérzés maga nem tart sokáig, a porhüvely gyorsan gyógyul. Vigyorgásom halk nevetéssé érik.
Talán a nő vár tőlem egy újabb heves reakciót. Való igaz, szívesen megtépáznám fekete fürtjeit, miközben elveszek azokban a gyönyörű zöld szemekben, ám nem teszem. Nyugodt maradok, s ezt nem is kell magamra erőltetnem. Egyszerűen nem vált ki belőlem most ilyen reakciót, pedig pár perce élvezettel téptem őt. Ilyen vagyok.
- Jó barangolást. - Vigyorgok rá ismét, mielőtt elindulna körútjára. Nem fogok minden pillanatban a nyomában lenni. Hazai terepen tudom, mire számíthatok, s talán most már ő is tisztában van vele, mivel járna egy szökési kísérlet. Az esti órák folyamán pedig megmutatom neki a háremet, melynek ő is tagja lesz. Ha akarja, ha nem.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: 598 ||  Credit

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Vas. Ápr. 23, 2017 2:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen könnyen elmehetek, annak ellenére, hogy megpróbáltam. Azért reménykedtem benne, hogy iménti visszaszólásom mozdulatlanná teszi arra az időre, amíg én elsétálok, vagy legalább ki az üvegházból. Tévedtem. Marka nyakam köré fog, miközben hangosan csattanok az üvegház falának.
- Talán csak szenilis lettél öreg korodra - kúszik vigyor képemre.
Démonok... Akármelyik mamlaszt felidegesíted, az biztos, hogy a nyakadnak ugrik. Nem értem mi ez a hajlam, bár tény, hogy jó érzés lehet mások torkát szorongatni, s törékenyebb rész, mint bármi más. Még én is képes lennék bárkinek ketté roppantani a gégéjét, ha úgy hozná a helyzet, most pedig nagy örömmel demonstrálnám ezt az előttem lévővel, ha nem érne váratlanul rántása. Hogy hajam a helyén maradjon, kénytelen vagyok követni húzását. Összeszorított fogakkal megyek amerre akarja, majd szavaira döbbenet ül ki ábrázatomra. Nagy levegőt? Mégis miért kellene? Ennek ellenére akkorát veszek, amekkora csak porhüvelyem tüdejéből telik. Nem szokása üres fenyegetésekkel dobálózni, így ha ezt tanácsolja, megteszem. Beérve pedig rá is jövök, hogy miért.
Tekintetem körbevezetem a gázzal telített szobán. Újabb növények, ezek azonban sokkal barátságtalanabbak, mint a kintiek. Nem hiába vannak úgy elzárva, ahogy. Aztán a kinti hangokra kezdek figyelni. Közel a falhoz hallgatózok, de mikor meghallom hogy ki van odakint, nem bírom megállni, hogy ne próbáljak meg kijutni. Azonnal az ajtó kinyitásán kezdek fáradozni, amíg az nagy erővel hátra nem vág. A gyomok közé esem, nem egy cserepet összetörve érkezésemkor. Az addig bent tartott levegő jelentős része kiszökik ajkaim közül, minek köszönhetően tenyerem azonnal számra tapad. Nem lesz ez így jó! A kijutásom mágia akadályozza. Fogalmam sincs meddig kell idebent rostokolnom, arra viszont fogadni mernék, hogy mindez csupán nevelési célzatú. Így akar engedelmességre tanítani, valamint elrejteni lányai elől.
Ruhám aljából letépek egy darabot, mit arcom elé szorítok. A föld közelében maradok. A gázok általában először a magasba törnek, s lefelé vastagodik annak rétege. Így, hogy kinyitotta az ajtót, talán szellőzött annyit ez a hely, hogy legyen még néhány békés percem idelent fekve, mielőtt elkezdenék ténylegesen fuldokolni.
Nem tart sokáig. Idővel kénytelen vagyok venni egy kisebb lélegzetet, amit még ha a rongydarabon keresztül is tettem, köhögőroham kísér. Torkom marni, kaparni kezdi, miközben szemeimbe könnyek szöknek a zavaró késztetéstől. Léptek zaja üti meg fülem, mi nagy nehezen jut át saját köhécselésem moraján. Mire az ajtó nyílik, már lábaimon állva várom a nehéz, párás, mégis frissebbnek mondható levegőt, mi a bentihez képest oly tiszta, mint a svájci Alpok légtere. Amint megérzem arcomon, szinte kibukok a kisebb, romossá vált odúból, egyenesen Bathym mellkasának fektetve alkarom, hogy néhány lépésnyit hátrébb tolva őt, neki támaszkodva kiköhöghessem magam, kipucolva tüdőmből a mérges gázok maradékát.
Néhány másodperc... ennyire van szükségem, mit ha türelmesen kivár, márpedig szerintem ki fog, tekintve erősen defektes jellemét, támadok. Eddig neki támasztott karom egyenesen tarkójára szökik visszakezesen, hogy ellépve mellette, arcát korábbi börtönöm falába törölhessem nagy erővel. Nem számít mi lesz a következménye, ennyit megér. Ha sikerrel jár ez a kis manőver, nem lényeges, úgyis elviselem.
- Most már végeztünk, nemde? - kérdem, választ azonban nem várok.
Amint kiejtem a szavakat, ismételten elfordulok tőle, hogy megindulhassak kisebb sétámra, mi alatt annyit szándékozok kószálni, amennyit csak lehet.





Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Ápr. 14, 2017 3:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Rezzenéstelen arccal, figyelem kirohanását, mit szavaim váltanak ki belőle. Talán egy apró mosoly jelenik meg arcomon, nevetésem ezúttal magamba fojtom. Nincs rá különösebb okom, csak úgy érzem, lesz még okom nevetni rajta. Ez egyelőre csak egy kis dühroham, amit a tehetetlenség és az amúgy is szorult helyzet váltott ki nála. Erre vártam tegnap este óta. Néhány szó nem mutatja meg, mennyire gyűlöl. Tetteit akartam látni.
Eddig egészen kedves voltam, talán túlontúl is. Amikor azonban határozottan kijelenti, hogy nem lesz a háremem egyik hölgye, ugyan nem idegesít fel, de ösztönös reakciót vált ki belőlem. Megindul az ajtó felé, mikor nem is mondtam neki, hogy távozhat. Még mielőtt messze kerülne tőlem, pár lépéssel már mellette is vagyok, nyakára fogok és erővel csapom testét és fejét neki az üvegház falához. Arcomon megszállottság mosolya terül szét, de dühöm nem lehet látni rajtam. Annál sokkal jobban tartom magam. Az első herceg hamar robban, engem nagyon nehéz felidegesíteni. Mert ha ez megtörténik, gondolkodás nélkül ölök. Az, hogy most nyakánál fogva szorítom a falhoz, még nem számít erőszaknak sem részemről. Dühöt sem érzek, talán egy kis kihívást részéről. Végre. Kezdett unalmassá válni az állandó kedvesség és előzékenység. Soha senkinek nem engedtem még, hogy így beszéljen velem.
- Talán mondtam, hogy távozhatsz? Én nem emlékszem Leviathan.- Mászok közel arcához, s folytatnám is mondandómat, mikor is lépteket hallok közeledni. A szemem annyira már nem jó, ám hallásom annál inkább. Egy fél percen belül Rhea fog megjelenni az üvegház ajtajában. Elvigyorodom a gondolatra, s remélem Leviathan fel van készülve a legrosszabbra. Nyakánál fogva kezdem rángatni, s pár lépésen belül az üvegház egy másik szegletéhez érünk, ahol egy elzárt ajtóval találjuk szembe magunkat. Hajába kapok, annál fogva rántom őt magamhoz, mit sem törődve azzal, ha esetleg fáj neki.
- Végy nagy levegőt kedvesem. - Vigyorgok, majd a zárt ajtó érintésemre könnyedén nyílik. Belököm őt, majd csukom utána az ajtót. Ha megpróbál a zárhoz érni, egy kisülés következtében szépen hátra fog esni. Addig is a elkerített részben élvezheti a mérgező gázokat kibocsátó növényeim hatását. Öt, maximum hat perce van az eszméletvesztésig, addig pedig fuldokolhat.
Közben látom Rheát megérkezni az ajtóban. Letörlöm hirtelen izgalmam okozta izzadtságom homlokomról és ördögi vigyorom igyekszem békés, kedves mosollyá formálni. Messziről integet, nekem, én pedig megindulok felé. Karórámra pillant figyelem a nő idejét odabent. Megölni nem akarom, de ebből talán tanul.
- Csak szólni jöttem, Surával kiruccanunk egy kicsit. - Mosolyog rám lányom, miután kapok tőle egy puszit.
- Vigyázzatok magatokra. - Mondom neki nyugodtan, mire mindkét szemöldökét felhúzza homlokára. Kezeit csípőjére téve néz rám gyanakvóan.
- Meg sem kérdezed, hová megyünk? - Ó. Szóval itt rontottam el. Talán a nő hollétével kapcsolatos izgalom, vagy a lebukásom veszélye miatt nem figyeltem oda eléggé. Ez nem jellemző rám.
- Ne pimaszkodj. Örülj, hogy ez egyszer kimenőt kaptok. - Mondom neki, ám hangom nem fenyegető, inkább csak kissé megrovó. Az órámra pillantok. Van még időm, ahogy a nőnek is.
- Akkor jó munkát. Úgy sem szoktál mást csinálni. - Vigyorog rám ismét pimaszul, én csak szemeim forgatom egy mosoly keretein belül. Rhea csodásan elegáns, még is kihívó ruhát visel. Érdekel, merre mennek így kiöltözve, de most az egyszer más dolgom akad, mint sólyomként őrizve lányaim lépteit.
Ahogy lányom kilibben az üvegházból, ismét az órámra pillantok. Idő van. Visszasétálok az elzárt rész ajtajához, s kinyitom azt. Ha a nő már eszméletét vesztette, akkor kihurcolom onnét, ha még képes két lábán kijönni, hát kiengedem, de ha esetleg rám támad dühében, arra is felkészülök. Utóbbi nem túl valószínű a mérgező levegőnek köszönhetően.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: 598 ||  Credit

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Pént. Ápr. 14, 2017 2:56 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


A könyörgés valóban nem az ő eszköze. Ahhoz túl büszke, még színjátékból sem vetemedne ilyesmire. Ami engem illet, nem sűrűn fordult elő hogy ilyesmire kellett vetemednem, de volt pár alkalom. Utána pedig kés kötött ki a címzett torkában, miután engedelmesen elbízta magát. Az eszköz számomra mindegy, amíg nem több egy eszköznél. Most is így vagyok vele. A mosolyok, az engedelmesség, mind csupán arra szolgálnak, hogy információkhoz juthassak.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez a kert több egyszerű hobbinál. Láttam miként cserélnek gazdát egészen aprócska csomagok a tegnapi árverésen. Valószínűleg ez az egyik fő bevételi forrása, különben nem foglalkozna ilyenekkel. Nem tudom, hogy van-e egyáltalán hobbija mások gyötrésén kívül. Valójában nem is érdekel. Nem az a dolgom, hogy kiderítsem, és így, hogy Asmodeus embere, vélhetően nem is lesz. Az ő portáján nem kell majd szaglásznom, sőt, talán egyenesen tiltva lesz számomra, hogy szimatoljak a környéken. Nem esik majd nehezemre a távolmaradás.
Érzem hogy közelebb jön. Hogyne érezném, mikor szinte azonnal hajam piszkálásába kezd? Most már tuti, hogy fel kellett volna tűznöm, jó szorosan, hogy egyetlen tincs se legyen szabadon. Igaz, akkor is megoldotta volna minden bizonnyal, de mégis... Talán annyit nem bajlódott volna a dologgal. Érte nyúlva kihúzom hajam ujjai közül, mintha csak egy bogarat kergetnék le fekete hajszálaimról. Így is van. Nem több ő egy jókora, gusztustalan csótánynál. Amikor meghallom szavait, rá emelem tekintetem egy pillanatra, majd inkább visszafordulok a kaspók felé. Nincs kedvem őt bámulni, mikor sokkal érdekesebb dolgok akadnak a közelben.
Azért az érdekel, hogy mit eszelt ki abban a fűvel felfüstölt agyában. Füleim hegyezem, még ha nem is őt figyelik zöld íriszeim. Suttogásának minden hangja eljut hozzám, s mikor összeáll az utolsó betűvel az egész, jó pár kaspó indul meg, hogy az üvegház falának csapódjon, nem kis zajt keltve. Nincs igaza. Hiába próbálkozik, nem dühít fel. Ez az egész a meglepettség eredménye, na meg a hitetlenkedésé. Jó, talán mégis van benne egy kevéske düh, de csak azért, mert képes volt ilyesmit kiejteni a száján. Még hogy én a háremében? Nevetséges még a feltételezése is, hogy ezt el tudja érni.
- Nem leszek az - közlöm vele egész nyugodtan, mialatt visszafordulok felé, hogy egyenesen szemeibe nézhessek, teljes magabiztossággal - Akár bezársz közéjük, akár nem, nem fogod elérni, hogy a háremhölgyed legyek.
Ha ezzel megvagyok, akkor azt hiszem, nincs miről beszélgetnünk a továbbiakban. Az utat tudom magam is. Ha van egy kis időm, a kijárat felé veszem az irányt és meg is indulok, mielőtt újabb ökörséget talál ki. Olyat, ami nekem bedrogozva sem jutna eszembe. Az már egyszer biztos, hogy ennek az agyára ment a saláta.





Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Ápr. 14, 2017 1:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Szélesen elvigyorodom ismét. Ellenállásától egészen elkezd verni szívem, miről sokat úgy vélik, nem is dobog már. Engem energiával tölt fel pimaszsága, bár tisztában vagyok azzal is, hogy ha hosszan játszik türelmemmel, megkapja büntetését. Ám néhány pimasz szó ezt még nem váltja ki belőlem.
- A könyörgés roppant szánalmas volna tőlem. Más eszközeim vannak.- Mondom neki magabiztosan és mivel tisztában vagyok képességeimmel, tudom jól, hogy előbb vagy utóbb ismét úrnője lehetne ennek a kastélynak. De azt még nem bizonyította, hogy méltó lenne mostani valómhoz. Nem lehetne akármilyen nő az oldalamon. Régebben ez nem számított, hisz a nők eszközök voltak, szinte olyan szolgálók, mint az összes többi, még ha feleségeknek is neveztük őket. Ide azonban egy határozott, ám finom nő jelenlétére lenne szükség. Befolyásomon is rengeteget javítana, ha nem szingli férfiként irányítanék egyedül mindent. De ezek a gondolatok egyelőre távol állnak tőlem. Nincs szükségem nőre, még kevésbé űrnőre. Nincs erre a pozícióra alkalmas jelölt.
Hagyom, hogy körbenézzen, akár vizsgálgathatja is a növényeket. Lehet lesz olyan köztük, mit ismerősnek talál, azzal azonban biztos, hogy nincs tisztában, hogy az itteni növények száz százalékára immunis vagyok. Ez több ezer év munkája és néhány csúnyán túlélt túladagolás eredménye. Merész és vakmerő vagyok, ha a munkámról van szó, nem ismerek lehetetlen. Ha fegyverként vagy eszközként akarom használni ezeket, a legalapvetőbb szabály az, hogy rám ne legyenek hatással. Rendkívül szánalmasan hatna, ha a saját magam által gondozott és feldolgozott áruval ki tudnának ütni.
- Ó hogyne. Hobbi. - Rázom a fejem vigyorogva, jól mulatok rajta. Annyi aranyat ér az üvegház, mit épp ésszel nehéz lenne felfogni. Magam sem tudnám pontosan meghatározni, hisz a pénz állandóan forog, a bevételeket további fejlesztések és munkafolyamatok látják viszont, a többi a kincstárba kerül Asmodeus palotájában. Ami a mi részünk, az pedig ebben a palotában kerül tárolásra. Ám akkora a nyüzsgés állandóan, hogy számosítani nem tudnám. Viszont rengeteg van, az biztos.
Kijelentésén felnevetek, kellemesen járja át a forró üvegházat férfias hangom. Megdörzsölöm közben borostámat államon, s közelebb lépkedek hozzá, ahogy a földet morzsolja az egyik kaspóban, hogy érezze a növény gyökérzetét. Szóval megfigyel, próbál adatokat gyűjteni. Ha katonáim ellen itt tudna bármit is használni, még mindig szembe kellene néznie velem. Azzal pedig nincs még tisztában, hogy mire vagyok képes.
Ismét haja után nyúlok, hogy játszhassak egy tincsével, közben bájosan mosolygok rá, holott gondolataim akörül forognak, amit kitaláltam neki. Ideje megosztanom vele terveimet és már alig várom a nem tetszést és undort arcán, mit majd kivált belőle.
- Már látom szemeim előtt a jövődet. - Merengek el egy pillanatra csodás zöld szemeiben. Gondolataimat nem hagyja nyugodni gyönyörű porhüvelye. Emberként is szép volt, de most ez a fekete hajzuhatag ezekkel a szemekkel egészen elvarázsol.
- Csatlakozni fogsz a hárememhez. - Súgom komolyan, ahogyan teszek még egy lépést felé. Többféle reakcióra is számítok, ahogy szembesül majd terveimmel. Gunyoros nevetés, dühös ellenállás, vagy ez az erőltetett pókerarc, mit az üvegházba való belépése óta arcán látok. Teljesen mindegy, a végkifejlet ugyan az lesz.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: 598 || Credit

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Pént. Ápr. 14, 2017 12:28 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Örülök hogy olyan ruhát kaptam, ami jóformán teljesen szabadon hagyja hátam, mert az üvegházban szörnyen meleg van. A Pokol eleve nem tartozik a hűvösebb helyek közé, de ha még egy efféle építményt is tesznek bele, az most még nekem is sok. Bőröm szinte ég, a belélegzett nehéz, párás levegő belülről perzseli orrom. Olyan, akár egy szauna, ha nem rosszabb. Hajam össze is gyűjtöm jobb oldalra, hogy nyakam felszabadulhasson annak melegítő hatása alól. Fel kellett volna tűznöm, most már tudom, öltözködésem során azonban nem fordítottam nagy gondot rá. Egyszerűen megfésülködtem és annyiban hagytam a dolgot. Semmi szükség a cicomára.
Bathym vigyorát látva azért elgondolkodom. Talán inkább páncélban kellene lennem, meleg ide vagy oda. Abban is meg lehet szokni a hőséget. Nekem semmi kedvem mosolyogni, úgyhogy maradok érzelemmentes ábrázatomnál. Ezúttal szerencsére nem jön annyira közel, mint múlt este. Tart egy bizonyos távolságot, bár így is jóval kisebbet, mint szeretném. A legjobb az lenne, ha ő egy sírban lenne fogalmam sincs hogy hol, én meg vígan élném életem ennek tudatában. Vagy legalább a Pokol másik végében tartózkodna. Most azzal is megelégednék.
- Még ha térden csúszva könyörögnél, akkor sem lenne szándékomban ennek a háznak az úrnőjévé válni - eresztek el egy bájos mosolyt, majd visszatérek ezernyi pókerjátszma során fejlesztett maszkomhoz.
Az itt elültetett növényeket nézegetem. Jó néhányat felismerek közülük, egyet-kettőt én magam is használok, viszont én inkább megveszem minthogy botanikust játsszak, vele ellentétben. Lehet, hogy pont az ő áruját használom? Talán mégiscsak el kellene kezdenem virágokat ültetni. Igen, az lenne a legjobb. Mondjuk egy kis zugban Ashtaroth kastélyának közelében.
- Azért kísértettél ide hogy megmutasd, mostanában a kertészkedés a hobbid? - kérdezem, majd elkezdek sétálni, felvéve tőle egy biztonságosabbnak vélt, bő méteres távolságot.
Egy-két növényen végigsiklik ujjam. Megtapintom levelét, megnézem virágát, vagy épp a földbe nyúlva gyökerét tapintom. Persze csak azoknak, amelyikről tudom, hogy nem lesz tőle bajom ilyen formában. A kosz nem zavar túlzottan. Nyúltam én már nagyobb mocsokba, a föld... Egyáltalán nem az. A növények egészségesek és jó környezet lett nekik teremtve. Láthatóan sok időt fordít rá. Biztos vagyok benne hogy ő csinálja, vagy ő is, már csak abból is, hogy az imént dobta le kesztyűit.
- Úgy látom, jobban törődsz velük, mint a démonokkal - szólalok meg, miután befejezem a vizsgálódást.
Ezeknek még hasznát vehetem. Most, hogy tudom hogyan jutok el ide, nem lehet probléma eljönni éjjel, hogy szerezzek némi muníciót a szabaduláshoz. Ugyan arra nincs idő hogy kiszárítgassam őket, de akad itt szép számmal olyan is, ami esetén szükségtelen azzal bajlódni. Nem egy növény nedve használható méregként, akár bénításra, akár csendes ölésre. Már ezért is megérte megnézni ezt a gyűjteményt.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Ápr. 13, 2017 9:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Kellemesen elfoglalom magam, míg megérkezik. Mintha nem is számítanék másra, de ez nem a nő érdemei közé tartozik. Amíg hiszek a befolyásomban, hatalmamban, illetve éltetni tudom benne azt a régi félelmet, mit olyan jól ismerek és melyre élesen emlékszem, nem lehet baj. Amúgy sem jelentene kihívást számomra akarata ellenére itt tartani. Megvannak az eszközeim arra, hogy folyamatosan gyengén tartsam, de abban semmi vicces nem volna. Számítok rá, hogy szökni akar majd, tekintetében láttam erre az elszántságot. Már nem olyan a lelke, mind hajdanán volt, sokkal több önérzet szorul belé, démoni büszkesége, mi fajtársainkra oly jellemző, sosem engedné, hogy tovább maradjon annál, mi kényelmes. Éppen ez jelenti most az izgalmat számomra. Ha semmilyen ellenvetése nem volna, elengedném. Ha ezzel tisztában lenne, akkor engedelmeskedne és hamarabb is szabadulna. De mivel kiszámíthatatlan vagyok, erre még sem gondolhat.
Kesztyűt viselek, mikor megérkezik az üvegházba, nem is vagyok messze annak ajtajától. Néhány növényt ültetek el épp, ugyan azt, amivel tegnap este megmérgeztem. Ebben a formában, vele érintkezve nem bántó, ám szárítva őrleménye arra képes, mit a nő is megtapasztalhatott. Hatalmas dózisban pedig olyan démonokon, amilyenek mi is vagyunk, úgymond halálos is lehet. Perceken belül összeomlik a keringés, a tüdő képtelen az oxigén felvételére, az agy bevérzik, a démon maga pedig olyan traumaként éli meg a dolgot, hogy legyengül tőle és képtelen segítség nélkül úgy testet keresni magának. Mintha kikapcsolna.
Kesztyűmet egy közeli asztalra vetve lépek felé, ahogyan közeledik. Csodás ruhája jó választásnak bizonyul. Arrogáns vigyorom ezúttal engedelmessége váltja ki. Közelebb érve hozzám jobban megnézem őt magamnak. Nem tudja rólam, de a sok ezer éves munkában elkezdett romlani a szemem. Még jó, hogy értek a mágiához.
- Ebben a palotában akkor szabhatnál feltételeket kedvesem, ha az Úrnője lennél.- Vigyorgok rá a szokásos, tőlem megszokott módon. Karomat kitárva mutatom meg neki, honnan kerül elő az, amiből vagyonom egy részét magaménak tudhatom. Rengeteg munkám van benne, bár ezt fölösleges lenne hangoztatnom. S mivel senkire sem bíznám, hogy rendbe tartsa az üvegházat, vagy elkészítse helyettem az ékszereket, mindez rám marad és nem is lenne emiatt ildomos panaszkodnom. Így napképűségem legalább megalapozott.
- Hogy tetszik? - Kérdem tőle, s kellemes sétára indulok vele. Egyelőre nem adott rá okot, hogy bántsam vagy kínozni kezdjem, de számítok rá, hogy ez hamar ellenkezőjére fordul majd. Épp idegeit tesztelem, meddig képes elmenni, vagy tolerálni túlzott nyájasságom, s mikor bújik elő belőle az a mérhetetlen gyűlölet, amit irántam érez. Nem kell ezt kimutatnia, tisztában vagyok vele, de mivel én játszom hazai pályán, nem tartok különösebben a nőtől. Ezt inkább fogom fel saját egómnak, mintsem az ő gyengeségének. Nem becsülöm alá, de semmi baj nincs azzal, ha ő ezt még is így éli meg.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: 598 || Credit

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Csüt. Ápr. 13, 2017 12:15 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Az ajtó nyílására ébredek. Félig felülve az ágyon a betérőre téved tekintetem, keresve Bathym öntelt vigyorát, de csupán egy szolgálóval találom szembe magam, ki máris elnézést suttog amiért felébresztett. Egyetlen biccentést engedek meg felé, mielőtt kikászálódnék az egyébként szörnyen kényelmes ágyból. Lehet, hogy csupán azért ítélem annak, mert jóformán bedrogozva dőltem bele, mégis... elmém játszik annak gondolatával, hogy az egész napot benne töltsem. Kíváncsi lennék arra, hogy a pokolbéli drogdíler mit szólna hozzá.
Ahogy ezen gondolkodom, észreveszem sötét ruhámon a tegnapi por maradványait. Szám elhúzva figyelem a szemcséket, mik az alvásnak hála nem csupán öltözékemen, se bőrömön is fellelhetők. Meg kell tőlük szabadulnom. Ebben a göncben nem mászkálhatok tovább, így... alighanem kénytelen leszek felvenni azt a darabot, mit a betévedő cseléd épp kiakaszt számomra. Előkelő, vörös darab, mi illik ehhez a helyhez, a nagyzoláshoz és fényűzéshez, valamint... kellőképp akadályozna ha futásról van szó. Amint arra adnám fejem, tönkre kellene tennem, holott meg kell hagyni, kedvemre való ruha. Ez viszont mit sem számít. Ha nem ütköztem volna a felfedezett problémába, eszemben sem lenne belebújni.
A fürdő felé veszem az irányt. Út közben nem állok neki vetkőzni, nehogy a végén elvigyék az alattomos szer maradékát, mit akár össze is gyűjthetnék későbbi felhasználásra. Annál több eszem van. Odabent dobom le magamról a holmit, miután hozzákezdtem a víz újbóli megengedésének. Bathym várhat, addig átgondolom, mit lépjek. Nyilván kedvére lenne az engedelmesség. Reggeli után mehetnék hozzá az üvegházba, a szolga kíséretében, a kijelölt ruhában. Elégedett lenne vele, abban biztos vagyok, ugyanakkor nekem nem ez a célom. Mégis, ha itt maradok a szobában, akkor semmi új információhoz nem jutok börtönömet illetően, márpedig nekem most arra van szükségem. Mindenek előtt viszont arra, hogy megtudjam, keresett-e már valaki. Hogy tudjam, milyen gyorsan kell kockázatot vállalnom. Tény és való, minél tovább maradok, annál könnyebb lesz minden. Megtanulnám a járást, az őrök időközönkénti helyezkedését, valamint arra is fényt deríthetnék, merre találhatóak csapdák. Eszközöket szerezhetnék, gondosan elpakolhatnám őket, pont úgy, mint a tegnap belélegzett drogot. Mennem kell. Most az egyszer eleget kell tennem óhajának, akár sietek, akár nem. Az estét mindenképpen meg kell várnom a szökési kísérlettel.
Amíg a szolga odakint tevékenykedik, én gyorsan lemosom magamról az átkozott kábítószert és a tükörhöz lépek. Csupán egy gyors ellenőrzés, semmi több. Se az üvegcse, se az óra nem jelez, így nem kell kapkodnom. Még véletlen sem szeretném füstfelhőként elhagyni ezt a kastélyt, feltéve, ha úgy sikerülne. Márpedig sikerülne, hiszen rólam van szó. A test kivitele azonban mégiscsak kedvezőbb lenne. Rengeteg évet töltöttem benne, semmi kedvem itt hagyni, pláne nem egy perverz kezei között.
Köntösben hagyom el a fürdőt és ülök le reggelizni. Amint azzal megvagyok, a kiszolgálásommal megbízott démon segítségével magamra öltöm új ruhámat, melyen feszülten simítok végig. Nincs más hátra, mint az, hogy elé járuljak, ahogy kívánja. Út közben ismét figyelek. Csapdákra utaló jeleket keresek, az őröket lesem, valamint gondosan lejegyzem fejben az útvonalat, mi ezúttal az épület hátsó felébe vezet.
- Nem azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak. Legközelebb ha akarsz valamit, személyesen gyere! - szólalok meg amint meglátom, amolyan üdvözlés gyanánt.
Ennél többre tőlem ne számítson. Most már sokkal több erő van bennem, mint este, nem vagyok neki úgy kiszolgáltatva. Tartásom is jóval magabiztosabb, járásom stabilabb, állásomról nem is beszélve, mit láthat tőle néhány méterre, ahol megálljt parancsolok lépteimnek. Ennél közelebb nem óhajtok menni.





Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Ápr. 12, 2017 3:57 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Ismét a nő ajtaja előtt találom magam. Rátapad tekintetem az ajtóra égett rúnán, mi sértetlennek tűnik. Érzem is démoni energiáit a szobában, tehát meg sem kísérelte, hogy meglépjen. Jó kislány. Még mindig kedvemre van, ha egy nő engedelmeskedik nekem, még ha tetszik is ellenállása valamilyen megfoghatatlan, érthetetlen okból kifolyólag.
Elhúzom kezemet az ajtó előtt, s ugyan az az izzás megy végbe a rúnán, mit este végeztem el, most azonban nem megjelenik az, hanem eltűnik az ajtóról. A szoba mintha megkönnyebbülne egy pillanatra, s ahogy benyitok, az ajtó könnyedén adja meg magát a nyomásnak. Mintha a rúna nem is tartotta volna fogva a őt az éjszaka.
Belépek a vendégszobába, tekintetem azonnal a nőt keresi, bár nincs okom azt feltételezni, hogy ne lenne itt. Hamar az ágyban találom, alszik. Közelebb lépkedve látom, hogy arca kissé beesett. Talán a szer hatása, talán az idegeskedés, a félelem. Még ha igyekszik palástolni is félelmét, meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe került, így normális, ha félelmet érez, vagy bizonytalanságot. És nem kívánom eltörölni mindezt arcáról.
Nem ébresztem még fel, ahhoz korán van. Megadom neki a lehetőséget arra, hogy kipihenje magát. Tegnapi elesettsége nem volt kedvemre, ezért sem csatlakoztam hozzá este a fürdőzéshez. Azt akarom, hogy visszanyerje erejét és látni szeretném, hogy a megfelelő erővel és eszközökkel hogyan fog viselkedni, milyen döntést hoz meg. Büntetése is ehhez mérten lesz megszabva. Mert hiába gondolja, hogy egy kiadós alvással majd ereje teljében elhagyhatja a kastélyomat. Szép álmok ezek részéről, csak kevésbé valósak.
Kilépve az ajtaján egy szolgálóval találom magam szembe. Szokásos reggeli rutin, tiszta törülközőket visz a szobákba, felszolgálják a reggelit is, ha úgy kívánjuk. Épp kapóra jön nekem. Fejet hajt előttem, de nem érzek rajta félelmet. Régen szolgálóim remegtek társaságomban, de kevésbé voltak hatékonyak. Ha nem is vagyok olyan szőrösszívű, mint annak idején, akkor sem leszek olyan puhány velük, mint az első herceg. Tudniuk kell, hol a helyük, nem pedig babusgatni őket. Ebben sosem értettem vele egyet.
- Hozzon a vendégünknek reggelit. Kapjon a kastélyhoz méltó ruhát. Aztán csatlakozzon hozzám az üvegházban.- A szolgáló bólint én pedig elsétálok mellette. Valamiért az jutott eszembe, hogy megmutatnám neki az üvegházat. Rhea úgy sem fog azonnal csatlakozni hozzám, nem a kedvence az a tevékenység, amiből vagyonunkat szereztem. Néha azonban, mikor már nagyon unatkozik, szívesen segít nekem és lelkesedése is tetőfokára hág. Ez viszont tényleg nagyon ritka. A lányok nem látják munkámban a szépséget. Legalább így nem is akarnának a helyemre pályázni. Élvezik a gazdagságot, a befolyást és a hatalmat, valamint a rendezvényeket, miket szervezek. Társasági lények, kedvelik a nemesi körben mozgolódó démonokat is. Ez úgy tűnik, elég nekik.
Mielőtt az üvegház felé venném az irányt, őrségem tagjaival közlöm, hol foglaljanak pozíciót, ha esetleg szökésre adná fejét a nő. Az, hogy minden csapdát vagy átkot kikerüljön, képtelenség, ha pedig lelassul, hát az őrök elkapják. Így, vagy úgy, de meg fogja szokni ideiglenes otthonát. Nagyjából körvonalazódott elmémben büntetése is, bár lehet, hogy kegyelmesebb leszek, ha szépen szót fogad ébredését követően a szolgálómnak. Ha nem, hát azonnal végrehajtom, mit kitaláltam.
Végül kikötök az üvegházban. A kastély hátsó részében helyezkedik el. Hatalmas területen foglal helyet, belmagassága és szélessége is figyelemre méltó. Nem egy egyszerű kis üvegház ez. Vannak elkerített részei, hiszen dolgozom olyan füvekkel és növényekkel is, melyek mérges gőzöket árasztanak magukból.
Belépve fülledt, párás meleg fogad, sokkal magasabb hőmérsékleten, mi amúgy a pokol tüzét is adja. Én már hozzászoktam, de ha a nő is csatlakozik hozzám, lehet, hogy meglepetésként fogja érni ez a kis apróság. Zakómat már a belépést követően levetem magamról, fehér ingem ujját könyökömig felhajtom, s megindulok dolgom felé.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: 598 ||  Credit

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Kedd Ápr. 11, 2017 10:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Örömmel tölt el a tudat, hogy Bathym nem szolgáltat tovább kellemetlenkedő társaságot számomra. Bőröm lelkesen fogadja a forró víz érintését. Elmerülök benne tetőtől-talpig, majd fejem a felszínre dugva áztatom magam jó darabig. Egészen kihűl fürdőm, mire kievickélek belőle. Valamiért még mindig olyan érzésem van, mintha koszos lennék. Orrom továbbra is őrzi fogva tartóm illatát. A szappan helyett őt érzem magamon, mintha csak beleitta volna magát bőrömbe. Az elme furcsa, néha túlontúl idegesítő játékos.
Egy kiadós sóhaj után térek vissza a szobába abban a ruhában, amiben a fogadásra érkeztem. Kétlem hogy találtam volna másikat, ha egyáltalán nekiállok keresni. Eszem ágában sem lenne olyasmit felvenni, amit itt találok. Fejem jóval tisztább, mozgásom stabilabb, mint néhány órával ezelőtt. Igaz, nem vagyok száz százalékos, de amíg itt vagyok, nem is leszek. Ahogy kiérek, a szobát kezdem vizsgálni. Minden egyes tárgyat megnézek, ellenőrzöm az ajtókat és ablakokat. Nem tudok kijutni. Még ha össze is tudnám kaparni magam, nincs alapanyagom ahhoz, hogy megbűvöljem az ajtót, vagy bármi mást. Kénytelen vagyok azzal a kevéssel boldogulni, ami nálam van. Jelen esetben ruhámmal, ékszereimmel és saját porhüvelyemmel. Arra még mindig elég, hogy eltűnjek a szemek elől. Valószínűleg amint nem látnának idebent, keresni kezdenének, akkor pedig valakit követve elkerülhetném az összes létező csapdát ezen a helyen. Mert abban biztos vagyok, hogy akadnak szép számmal. Egy egyszerű zár engem aligha lenne képes megállítani, na meg annyitól Bathym sem lenne annyira magabiztos. Persze lehet hogy blöfföl, de... A múltból ítélve, mikor minden fenyegetését beváltotta, úgy vélem, most sem hazudik.
Miután végeztem és feladtam egyelőre a kijutásomon való töprengést, helyet foglalok az ágyon. Ujjaim végigsiklanak a finom anyagú ágyneműn, odébb vonva azt, hogy betakarhassam magam. Még néhány órán át hol az ajtót, hol az ablakon át bemutatkozó éjszakát figyelem. Gondolataim egészen máshol járnak. Fogalmuk sincs arról, hogyan juthattam idáig, vagy mi lesz velem. Sokszor van ez így, most viszont... Démonlétem során először nem látok kiutat. Olyat nem, ami csupán tőlem függne, ami meglehetősen aggasztó. Ráadásul pont az Ő házában vagyok. Mi van, ha Ashtarothnak pont most lenne rám szüksége? Vagy ha Abaddon keres? Mindkettőn sok múlhat. Úrnőmnek megígértem hogy elérhető leszek számára. Ez most aligha lehetséges. A másik pedig... Majd holnap ellenőrzöm. Keresek egy tükröt és információt szerzek mindkettőről, legalább az is motivál majd. Most viszont ideje lenne pihenni.
Amint leteszem a fejem, rám tör a fáradtság, minek egészen eddig ellenálltam. Az ágy kényelmessége sem segít ebben valami sokat. Elnyel, kényezteti pihenni vágyó tagjaim, miközben az ágynemű simogatva melengeti bőröm. Nem több, csupán néhány perc, s gyógyító álomba merülök.





Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Ápr. 11, 2017 9:53 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Semmit sem reagálok arra, hogy arra utal, mutathatom a kivezető ajtót. Nyilván, ha nem akarnám ténylegesen lányaim közelében tudni, hát elküldhetem, így lenne logikus. De még is mióta döntök vagy cselekszem én a logika kitaposott útján? Soha. És ez eddig nem is vált hátrányomra. Előnyömre annál inkább. A logikusságot ki lehet következtetni. A démonok követnének egy lehetséges sémát, ezáltal következő lépésemre is rájöhetnének. Kiszámíthatatlanságom egy kidolgozott terv része. Innen is ered az érezhető kettősségem. Körbeleng, mint egy sötét, fekete fátyol, min hol átlátsz, hol pedig nem. Ettől félnek köreimben a démonok.
Megkerül és elindul fürdeni. Még hallom, ahogy megengedi a vizet, csobbanását viszont már csak épphogy, mikor kilépek az ajtón. Az ajtó zára kattan mögöttem, s ahogy szembe fordulok a zárt ajtóval, egy előre felfestett, addig láthatatlan rúna jelenik meg. A vonalak mentén az ajtó anyaga izzani kezd, viszonylag erős fénnyel. Pár másodpercig tart mindez, majd sötétség ül a folyosóra, mibe csak egy pár méterre égő fáklya csempészik némi biztonságot adó fényt. Hisz a sötétségből a fény jelenti az egyetlen kiutat.
Egy ideig még némán figyelem az ajtót, mint aki nem egészen biztos a dolgában. A szoba a rúnának köszönhetően így zárva marad, semmi kiutat nem talál majd, míg én le nem veszem azt az ajtóról. Ha még is, hát szembe kell nézzen a kastéllyal. Néha én is úgy érzem, hogy a falak, a padló és a berendezés él. De csak azért, mert nagy részükön átok ül. Egyszer szívesen elengedném őt, hogy lássam, hogy boldogul.
Végül ellépek ajtajától és elindulok a műhelyembe. A vendégsereg a kastély csendjéből ítélve már elpárolgott. Talán némi susmogást vált ki, hogy az este nagy részében elmaradtam mellőlük, de akkor majd bevarrok néhány szájat. Vannak füveim, melyek túladagolva olyan szörnyű halált okoznak, még démonoknak is, melyek után egy új porhüvely kereséséhez sem lennének elég erősek. A halott testben rekedni egy örökkévalóságon át pedig szörnyű halál. És ezzel ők is tisztában vannak.
Kézmosást követően egy erős fényű lámpához ülök le dolgozni. Az éjszakám nagy részét ezzel töltöm. Gondolok a nőre és arra az eshetőségre, hogy kiszabadul szobájából, de lefoglal eléggé a munka. Köveket foglalok az ékszerekbe, mik lekötik figyelmemet. Nagyon ritkán szoktam aludni. Amúgy sincs rá kifejezetten szükségünk, ha csak nem csatát kell kipihennünk, a csatározás pedig nem az én asztalom. Ennél sokkal kreatívabb vagyok.
A skarlátvörös égbolt világosodni kezd, ahogy a pokoli nap megjelenik az égbolt horizontján, mint egy baljós sziluett. Az órára pillantok, észre sem vettem, mennyire sok idő telt el. Majdnem dolgom végére is értem, mikor lakosztályom ajtaja nyílik mögöttem, s Rhea fekete, hosszú hálóingében libben be hozzám. Kapok tőle egy puszit, ahogy mögém sétál, kezei vállaimra kúsznak, hogy feszült izmaim kissé kimasszírozza.
- Egész éjjel dolgoztál? - Kérdi tőlem csilingelő hangon, én pedig elmosolyodom. Bólintok kérdésére. Leteszem az eszközöket kezemből és székemmel felé fordulok, mi forog saját tengelye mentén. Az asztalra támaszkodik, szemei álmosak. Most ébredhetett.
- Bújj még vissza. Később segíthetsz az üvegházban, ha szeretnél. - Megforgatja szemeit, de egy kis mosolyt látok ajkai szélére kúszni. Vállamra csúsztatja kezét és kapok még egy puszit tőle.
- Ne dolgozz annyit. Be fogsz gyöpösödni. - Vigyorog rám, s ebben a mosolyban mintha magamat vélném felfedezni. Kisétál műhelyemből, az ajtó halkan csukódik mögötte. Tehát még nem tud semmit. Ha sokáig titkolom előtte, meg fog orrolni, ami az ő esetében elég veszélyes tud lenni. Egy ideig csak a napfelkeltét bámulom, majd egy újabb kézmosás után megindulok a nő szobája felé. A kastélyt néma csönd övezi, mindenki pihen.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: ??? || Credit

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Kedd Ápr. 11, 2017 8:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Fenyegető pillantásából és szavaiból egyetlen dologra tudok következtetni. Felkeresnének. Ha valahogyan értesülnének arról hogy itt vagyok, eljönnének hogy találkozzanak velem. Rhea esetében semmi jóra nem számíthatnék, de testvére... Ő mindig is emberibb volt. Talán most is így van, s akkor segítségemre lehetne. Ha éppúgy tartana jövőbeni sanyargatásomtól mint én, eleresztene. Neki még az őrök sem mondhatnának nemet, bár attól nem tartok, hogy nem tudom őket leszerelni. Egyébként is elég lenne, ha elmondaná, merre van a kijárat. Onnantól kezdve megoldom.
- Akkor nem kell mást tenned, mint megmutatnod a kivezető ajtót - mosolygom Bathym képébe.
Erre vajmi kevés esélyt látok. Előbb végzem láncon egy tömlöcben, minthogy eleresszen. Igaz, észrevehetően változott az elmúlt évek során, de a fenyegetéseit minden bizonnyal betartja. Egyébként sem állt szándékomban itt időzni elég ideig ahhoz, hogy a lányokkal is találkozhassam. Túl sok emléket kavarna fel, vélhetően többet, mint az előttem álló alak. Pont azért, mert ebben a férfiban már sok minden nem ugyanaz. Másként játszik, kevesebb dühvel.
Ahogy közelít, eleinte nem áll szándékomban hátrálni. Egészen addig, amíg szinte lábamra nem tapos démoni patájával. Akkor már én magam is megindulok, elkerülve teljes közelségét, mindhiába. Hátam puhán koppan a falnak. Egészen neki simítom magam, remélve, hogy ennél közelebb már nem akar jönni. Karja szokás szerint megtámaszkodik mellettem. Úgy tűnik, nagyon kedveli az efféle felállásokat. Tekintetem önelégült képére függ. Legszívesebben képen törölném, vagy egyszerűen térdem emelném, ha tudnám, hogy oly erővel tudnám megkínálni, ami kellő hatást érne el. Legalább egy fájdalmas fintort, vagy hasonlót. Valószínűleg mostanra képes is lennék rá, mégis, a még mindig bennem lappangó, elnyomásra kárhoztatott félelem felsikoltva parancsol megállásra.
Az említett ajtó felé nézek, de még nem indulok meg. Arra várok, hogy eltávolodjon, kimászva személyes teremből, mit előszeretettel zaklat. Fog is, ha jól sejtem, ha mással nem, hát következő kérdésével, mit hallva csak érzéketlenül lesek rá. Tudom hogy szórakozik, ennek ellenére nem tudom elkerülni az erre előtörő gondolatképet. Én és ő közös fürdővízben? Nem sok kedvem lenne hozzá. Akkor ugyanott lennék, ahol most, annyi különbséggel, hogy mire végzünk, még mocskosabb lennék, mint most. Alighanem vennék utána még egy fürdőt. Ennek ellenére nem küldöm el. Egyszerűen odébb csúszok, kikerülve az általa és a fal által alkotott lyukból, majd megindulok az említett ajtó felé.
- A te házad. Akármit mondanék, úgyis azt teszed, amit akarsz - állapítom meg.
Ha nemet mondok, talán pont azért jönne utánam. Ha igen, hát azért. Nála sosem lehet tudni. Én viszont amint megbizonyosodom arról hogy jó helyen járok, elkezdem magamnak engedni a vizet. Várok még néhány pillanatot arra az esetre, ha távozna. Akkor csak becsukom az ajtót. Amennyiben mégis a maradás mellett szavaz, nos... Amint megtelik a kád, gyorsan ledobálom magamról gönceim és a lehető leghamarabb elmerülök a habokban.





Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Ápr. 11, 2017 7:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Miután elengedem csinos kis nyakát, elvigyorodom kijelentésén. Való igaz, hogy az ikreket biztosan érdekelné, hogy itt van, hogy ő az. Rengeteg kérdésük lenne, hisz hosszú ideig anyaként tekintettek a nőre, még ha a testvérpár most már máshogy vélekedik a történtekről. Sura kevésbé vette szívére azt, amit tett, inkább megértette döntését, mert ő is látta, hogyan bánok vele, még ha szemtől szembe emberként nem is kérdőjelezett meg. Kettejük közül ő volt az, kit jobban megviselt a pokolba való költözés és az a néhány száz év, míg elértem valamit és elkezdtek jóra fordulni dolgaink. Rhea azonban... mint egy gőgös, hisztis kislány mindent Leviathan tette ellen fordított. Apaképe, az, hogy én voltam mindig a hős a szemébe sérthetetlen volt számára, így az "anya" elvesztését a nő hibájának tekintette, s onnantól kezdve nem volt jó véleménnyel róla. És ez a mai napig téma mindkettejüknél. Egy kellemes ebéd is képes átfordulni kettejük ellentétévé, még ha nem is veszik véresen komolyan a dolgot.
- Elhagytad őket, ha emlékezetem nem csal. És nem engedném, hogy felkavard az életüket. - Mosolygok, de szemeim fenyegetően csillognak. Ha sokáig marasztalom a nőt, így is úgy is megtudják majd. Előttünk nehezen lehet csak titkolózni, általában kiszagolják, ha készülök valamire, majd addig kutakodnak, míg meg nem találják a zavaró tényező forrását. Lehet, hogy több elfoglaltságot kellene adnom nekik. Vagy férjhez adni őket. Utóbbi viszont kemény dió lenne. Akárkinek nem adnám őket, de a hatalmamra is ügyelnem kell. A két tényező együtt pedig igencsak csökkenti a lehetséges démonok számát. Szerencsére ez még részükről sem került szóba, míg ha kegyeikért fiatal nemes démonok ácsingóznak is. Addig élnének..
Kérdésére a megtett, hátráló lépéseit behozva lépek felé párat, egészen addig, míg a falhoz nem hátráltatom a nőt. Mikor háta finoman ütközik a fallal, én egyik oldalán megtámaszkodom és olyan öntelt, arrogáns vigyor terül el képemen, mit néhányan megirigyelhetnének. Tekintetén látom, hogy a szer még mindig hatása alatt tartja elméjét és a fű jellege miatt csak egy kiadós alvás józaníthatja őt ki igazán.
- Az első ajtó balra. - Biccentek az ajtó irányába, vigyorom nem lankad. Egyelőre nem érek hozzá, bár nagy a kísértés. Az lenne számára a legnagyobb büntetés, ha akarata ellenére tenném magamévá, de az roppant távol áll már tőlem. Egy szinte bedrogozott, gyenge démoni nő érintése semmilyen plusszal nem jár. Régen élveztem, ha láttam a gyötrelmét arcán, s talán most is élvezném, de nem ilyen formában. Mára az elmejátékok váltak kedvencemmé, s fájdalmas sikítások és óbégatás helyett egy-egy döbbent arc sokkal nagyobb örömet okoz nekem, mert ezek jelentik, hogy furfangosabb vagyok ellenfelemnél.
- Csatlakoznék, ha nem bánod. Jót tenne egy forró fürdő, főleg egy ilyen gyönyörű nő társaságában.  - Épp, csak nem nevetem el magamat. Őrá bízom, hogy mire véli viselkedésemet, bár még számomra is egyértelmű, hogy undorodik tőlem. Egyáltalán nem bánom, hisz nem azért van itt, hogy kedvére legyen maradása, vagy elnyerjem szívét és megbocsátson. És utóbbit a jövőre nézve sem látom céljaim között a listán.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: ??? ||  Credit

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Bathym's mansion
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: