• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Bathym's mansion
SzerzőÜzenet

Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Máj. 01, 2017 8:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Az üvegházból való távozásakor látom, ahogyan egy őr mozdulna, hogy esetlegesen visszatartsa, azonban nem néz a nőre, az én pillantásomat keresi. Vigyorogva intek, hogy engedje nyugodtan. Úgy járhat és kelhet a kastélyban, ahogy szeretné. Megtörölgetem magam az anyag zsebkendővel és képtelen vagyok abbahagyni a vigyorgást. Miből lesz a cserebogár.. A gondolat, hogy ennyit változott a nő izgatottsággal tölt el. Nagyon izgalmas időszaknak nézhetek elébe, s bár nincsen még kidolgozott terv a fejemben, más végeredmény nem létezhet, mint amit én látok lelki szemeim előtt. A háremem tagja lesz, ahogy azt mondtam is neki. Ha nem is ma, nem is holnap, de idővel. Úgy fog egyik csapdámból a másikba sétálni, ahogy nem szégyellem azt megszervezni. Öröm lesz nézni és egyáltalán nem érzek türelmetlenséget, vagy indíttatást arra, hogy elsiessem ezt a dolgot.
Órákig az üvegházban dolgozom, szertelenül, bele sem gondolva, hogy időközben megszökhet. Tudom, hogy meg fogja próbálni, ezzel kapcsolatban pedig érdekes elhatározásra jutok. El fogom engedni. Mikor úgy érzem, elég időt töltöttem növényeim társaságában, távozásomkor egy őr lép elémbe és arról érdeklődik, mennyire erősítsék meg az egyes posztokat a kastélyban, amennyiben Leviathan mozgolódásba kezdene. Ismét csak vigyorgok az egészen.
- Pezsdítő volt őt viszont látni, ámbár jóból is megárt a sok. Adjatok neki szabad utat. Hamar lesz a viszontlátás.- Mondom az őrnek, s habár látom képén az értetlenséget, apró meghajlással bólint, majd távoznak társaságomból. Tekintetem elég eszelősre sikerülhetett, hisz a katona kerülte pillantásomat. Érzékeltette velem azt, hogy semmiképp nem lenne a nő helyében, ami egy nagyon okos gondolat. Senki számára nem érdemes a rosszabbik felemmel való találkozás. Leviathannak ez mindenképpen sikerült az elmúlt nap során, én pedig mindent megteszek annak érdekében, hogy ne legyenek édes álmai, ha csak nem én szereplek bennük.
Mindenfajta búcsúzkodást mellőzve vonulok el lakosztályom rejtekeibe, ahol senki sem zavarhat. Hatalmas ablakaim előtt, kényelmes székemben ülve, lehunyt szemekkel figyelem a kastély energiáit. Így teljesen tisztában vagyok azzal, mikor indul szökési kísérletére, s várom döbbenetét, mikor semmilyen ellenállásba nem ütközik ennek ideje alatt. Ha találkozik is katonával, az őrség tagjaival, egyetlen szavuk sem lesz hozzá, elsétálhat mellettük gond nélkül. Vigyorom azóta sem lankad. Sosem fogja tudni, mire számíthat tőlem, s ha látja is maradványait régi énemnek, ha akkor rémálma tárgya voltam, most elképzelése sem lehet, mire vagyok képes. A viszontlátás hamar megtörténik majd, s semmivel sem lesz kellemesebb, mint a mostani.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: 598 || Credit

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 25, 2017 3:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Arca hangosan koppan az üvegen. Vérének fémes szaga eljut hozzám, nem kis elégedettséget okozva ezzel számomra. Sikerült. Még ha nem is sínyli meg túlzottan, vérét fakasztottam, ami megnyugvással tölt el. Nem legyőzhetetlen. Ő nem egy démonherceg, vagy lovas, ki ellen esélyem sem lenne. Én sem vagyok már az a gyenge nő, ki egykoron egyetlen ujjal sem mert hozzá érni, viszonozva akkori "törődését". Képes vagyok kárt tenni benne, akár akarja, akár nem, még ha ez oda-vissza is igaz, ennél fogva pedig van lehetőségem a szökésre, még akkor is, ha utamat állja.
Igaz, korábban úgy hittem, hogy kétségem sincs efelől, mégis... A tegnapi gyengeség, az, hogy milyen könnyen lökött a mérgező gázt eregető növények közé, valamint emlékeim sértő képei bizonytalanságot ültettek belém, mi csupán mostanra tűnik úgy, hogy gyengül. Képes leszek rá!
Vigyorával mit sem törődöm, miként sok időt arra sem szánok, hogy megvárjam, miként reagál tettemre. Elfordulva megindulok kifelé, s majdhogynem az ajtónál járok, mikor meghallom szavait. Ezek szerint nem jön utánam. Remek! Így legalább nyugodtan felfedezhetek. Sosem lehet tudni, hogy mikor kell ide visszatérnem, ezért ahelyett hogy azonnal szökésbe fognék, előbb járkálok. Amennyit csak lehet, amerre csak lehet. Utam során folyamatosan számolok. Őröket, métereket, csapdákat, szobákat... Bármit, amit csak lehetséges, mindezt pedig próbálom erőteljesen elmémbe vésni. Néhány óránál többet nem szánok rá, ugyanakkor így is alkonytájt érzem úgy, hogy most már elég. Itt az ideje, hogy áttérjünk a menekülésre.
Megtépázott aljú ruhámban a tegnap számomra kijelölt szobánál járok. Nem áll szándékomban itt hagyni egyetlen holmimat sem, ami alapján nyomomra bukkanhatnak. Reggel levetett ruhám kezeim közé veszem. Még rajta van a por, minek hála eszméletemet vesztettem, így baj esetén nem kell mást tennem, mint az őrök orra alá nyomni, hogy szívjanak egy kis bódítót. A rövid ideig tartó összepakolás közben körvonalazódik bennem a megtenni kívánt útvonal, valamint egy-két kitérő, ha esetlegesen el kellene kerülnöm egy-két embert. A szolgákkal nem hiszem hogy gondom akadna, így azokat felesleges lenne egyesével kerülgetni, maradnak tehát az őrség tényleges tagjai.





Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 25, 2017 2:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Kieresztem őt ideiglenes börtönéből, hova nevelő célzattal küldtem. A lányok előtt még ki tudtam volna magyarázni magam, de tény és való, nem akarom, hogy találkozzon velük. Egyelőre nem. Őket még egy forró, nyári szellőtől is féltem, bárki, aki bántó szándékkal közeledne feléjük, halál fia. Nincsenek kérdések, meg sem adnám a magyarázkodás lehetőségét, csak porhüvelyestül-démonostul a pusztító tűzbe küldeném őket. Nincs mentség senki számára, ha a lányaimról van szó.
És ez a nőre is ugyan így érvényes. Kesztyűs kézzel bánok vele, de csak addig, míg felfogja maradásának feltételeit. Amíg viszonylagosan együtt működik - teljes behódolást nem is várok tőle, az unalmas -, addig komolyabb bántódása nem esik. De a lányaimat érintő bármilyen dolog, mi felzaklathatja őket olyan reakciót váltana ki belőlem, mit a nő esetében esetlegesen megbánnék később. Így az ő érdeke is, hogy ne környékezze meg őket.
Kilép, nekem lépve köhög. Emlékszem még a kísérletező időszakomban sok száz évvel ezelőtt. Akkor még rám is hatással voltak ezek a gázok és tisztában vagyok, menyire halálosak tudnak lenni. Ezért is volt első dolgaim között, hogy ellenszert találjak ezekre, mit lányaim is megkaptak. Másnak a kastélyban nem adtam ezeket be, ez a kiváltság minket érint, a cselédség és a katonák pedig úgy sem teszik be ide a lábukat, én dolgozom az üvegházon. Már lépnék, hogy bezárjam az ajtót, hisz ezek a gázok a többi növény fejlődésére is hatással lehetnek, mikor nyomást érzek tarkómon. Hirtelen történik, a nő ellép mellettem, karjának erejével pedig ellentétes irányban az üvegbe zúzza arcomat... illetve próbálja, ahogy erejéből telik, még is is elég nagyot koppanok az üvegen. Elhúzva arcomat vér édes ízét érzem ajkaimon, majd a levegővétel nehézségén érzem, hogy meleg csordogál orromból kifelé. Az ajtót nyugodtan bezárom, hogy a gázok ne szivároghassanak tovább az üvegház többi részére. A nő felé fordulok vigyorogva, ahogy orromból és ajkaimból is szivárog a vér. Zakómat már levettem, fehér ingemre pedig csöpög saját vérem. Nadrágom egyik zsebéből húzok elé egy hímzett zsebkendőt és azzal törlöm meg orrom. A vérzés maga nem tart sokáig, a porhüvely gyorsan gyógyul. Vigyorgásom halk nevetéssé érik.
Talán a nő vár tőlem egy újabb heves reakciót. Való igaz, szívesen megtépáznám fekete fürtjeit, miközben elveszek azokban a gyönyörű zöld szemekben, ám nem teszem. Nyugodt maradok, s ezt nem is kell magamra erőltetnem. Egyszerűen nem vált ki belőlem most ilyen reakciót, pedig pár perce élvezettel téptem őt. Ilyen vagyok.
- Jó barangolást. - Vigyorgok rá ismét, mielőtt elindulna körútjára. Nem fogok minden pillanatban a nyomában lenni. Hazai terepen tudom, mire számíthatok, s talán most már ő is tisztában van vele, mivel járna egy szökési kísérlet. Az esti órák folyamán pedig megmutatom neki a háremet, melynek ő is tagja lesz. Ha akarja, ha nem.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: 598 ||  Credit

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Ápr. 23, 2017 2:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen könnyen elmehetek, annak ellenére, hogy megpróbáltam. Azért reménykedtem benne, hogy iménti visszaszólásom mozdulatlanná teszi arra az időre, amíg én elsétálok, vagy legalább ki az üvegházból. Tévedtem. Marka nyakam köré fog, miközben hangosan csattanok az üvegház falának.
- Talán csak szenilis lettél öreg korodra - kúszik vigyor képemre.
Démonok... Akármelyik mamlaszt felidegesíted, az biztos, hogy a nyakadnak ugrik. Nem értem mi ez a hajlam, bár tény, hogy jó érzés lehet mások torkát szorongatni, s törékenyebb rész, mint bármi más. Még én is képes lennék bárkinek ketté roppantani a gégéjét, ha úgy hozná a helyzet, most pedig nagy örömmel demonstrálnám ezt az előttem lévővel, ha nem érne váratlanul rántása. Hogy hajam a helyén maradjon, kénytelen vagyok követni húzását. Összeszorított fogakkal megyek amerre akarja, majd szavaira döbbenet ül ki ábrázatomra. Nagy levegőt? Mégis miért kellene? Ennek ellenére akkorát veszek, amekkora csak porhüvelyem tüdejéből telik. Nem szokása üres fenyegetésekkel dobálózni, így ha ezt tanácsolja, megteszem. Beérve pedig rá is jövök, hogy miért.
Tekintetem körbevezetem a gázzal telített szobán. Újabb növények, ezek azonban sokkal barátságtalanabbak, mint a kintiek. Nem hiába vannak úgy elzárva, ahogy. Aztán a kinti hangokra kezdek figyelni. Közel a falhoz hallgatózok, de mikor meghallom hogy ki van odakint, nem bírom megállni, hogy ne próbáljak meg kijutni. Azonnal az ajtó kinyitásán kezdek fáradozni, amíg az nagy erővel hátra nem vág. A gyomok közé esem, nem egy cserepet összetörve érkezésemkor. Az addig bent tartott levegő jelentős része kiszökik ajkaim közül, minek köszönhetően tenyerem azonnal számra tapad. Nem lesz ez így jó! A kijutásom mágia akadályozza. Fogalmam sincs meddig kell idebent rostokolnom, arra viszont fogadni mernék, hogy mindez csupán nevelési célzatú. Így akar engedelmességre tanítani, valamint elrejteni lányai elől.
Ruhám aljából letépek egy darabot, mit arcom elé szorítok. A föld közelében maradok. A gázok általában először a magasba törnek, s lefelé vastagodik annak rétege. Így, hogy kinyitotta az ajtót, talán szellőzött annyit ez a hely, hogy legyen még néhány békés percem idelent fekve, mielőtt elkezdenék ténylegesen fuldokolni.
Nem tart sokáig. Idővel kénytelen vagyok venni egy kisebb lélegzetet, amit még ha a rongydarabon keresztül is tettem, köhögőroham kísér. Torkom marni, kaparni kezdi, miközben szemeimbe könnyek szöknek a zavaró késztetéstől. Léptek zaja üti meg fülem, mi nagy nehezen jut át saját köhécselésem moraján. Mire az ajtó nyílik, már lábaimon állva várom a nehéz, párás, mégis frissebbnek mondható levegőt, mi a bentihez képest oly tiszta, mint a svájci Alpok légtere. Amint megérzem arcomon, szinte kibukok a kisebb, romossá vált odúból, egyenesen Bathym mellkasának fektetve alkarom, hogy néhány lépésnyit hátrébb tolva őt, neki támaszkodva kiköhöghessem magam, kipucolva tüdőmből a mérges gázok maradékát.
Néhány másodperc... ennyire van szükségem, mit ha türelmesen kivár, márpedig szerintem ki fog, tekintve erősen defektes jellemét, támadok. Eddig neki támasztott karom egyenesen tarkójára szökik visszakezesen, hogy ellépve mellette, arcát korábbi börtönöm falába törölhessem nagy erővel. Nem számít mi lesz a következménye, ennyit megér. Ha sikerrel jár ez a kis manőver, nem lényeges, úgyis elviselem.
- Most már végeztünk, nemde? - kérdem, választ azonban nem várok.
Amint kiejtem a szavakat, ismételten elfordulok tőle, hogy megindulhassak kisebb sétámra, mi alatt annyit szándékozok kószálni, amennyit csak lehet.





Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Ápr. 14, 2017 3:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Rezzenéstelen arccal, figyelem kirohanását, mit szavaim váltanak ki belőle. Talán egy apró mosoly jelenik meg arcomon, nevetésem ezúttal magamba fojtom. Nincs rá különösebb okom, csak úgy érzem, lesz még okom nevetni rajta. Ez egyelőre csak egy kis dühroham, amit a tehetetlenség és az amúgy is szorult helyzet váltott ki nála. Erre vártam tegnap este óta. Néhány szó nem mutatja meg, mennyire gyűlöl. Tetteit akartam látni.
Eddig egészen kedves voltam, talán túlontúl is. Amikor azonban határozottan kijelenti, hogy nem lesz a háremem egyik hölgye, ugyan nem idegesít fel, de ösztönös reakciót vált ki belőlem. Megindul az ajtó felé, mikor nem is mondtam neki, hogy távozhat. Még mielőtt messze kerülne tőlem, pár lépéssel már mellette is vagyok, nyakára fogok és erővel csapom testét és fejét neki az üvegház falához. Arcomon megszállottság mosolya terül szét, de dühöm nem lehet látni rajtam. Annál sokkal jobban tartom magam. Az első herceg hamar robban, engem nagyon nehéz felidegesíteni. Mert ha ez megtörténik, gondolkodás nélkül ölök. Az, hogy most nyakánál fogva szorítom a falhoz, még nem számít erőszaknak sem részemről. Dühöt sem érzek, talán egy kis kihívást részéről. Végre. Kezdett unalmassá válni az állandó kedvesség és előzékenység. Soha senkinek nem engedtem még, hogy így beszéljen velem.
- Talán mondtam, hogy távozhatsz? Én nem emlékszem Leviathan.- Mászok közel arcához, s folytatnám is mondandómat, mikor is lépteket hallok közeledni. A szemem annyira már nem jó, ám hallásom annál inkább. Egy fél percen belül Rhea fog megjelenni az üvegház ajtajában. Elvigyorodom a gondolatra, s remélem Leviathan fel van készülve a legrosszabbra. Nyakánál fogva kezdem rángatni, s pár lépésen belül az üvegház egy másik szegletéhez érünk, ahol egy elzárt ajtóval találjuk szembe magunkat. Hajába kapok, annál fogva rántom őt magamhoz, mit sem törődve azzal, ha esetleg fáj neki.
- Végy nagy levegőt kedvesem. - Vigyorgok, majd a zárt ajtó érintésemre könnyedén nyílik. Belököm őt, majd csukom utána az ajtót. Ha megpróbál a zárhoz érni, egy kisülés következtében szépen hátra fog esni. Addig is a elkerített részben élvezheti a mérgező gázokat kibocsátó növényeim hatását. Öt, maximum hat perce van az eszméletvesztésig, addig pedig fuldokolhat.
Közben látom Rheát megérkezni az ajtóban. Letörlöm hirtelen izgalmam okozta izzadtságom homlokomról és ördögi vigyorom igyekszem békés, kedves mosollyá formálni. Messziről integet, nekem, én pedig megindulok felé. Karórámra pillant figyelem a nő idejét odabent. Megölni nem akarom, de ebből talán tanul.
- Csak szólni jöttem, Surával kiruccanunk egy kicsit. - Mosolyog rám lányom, miután kapok tőle egy puszit.
- Vigyázzatok magatokra. - Mondom neki nyugodtan, mire mindkét szemöldökét felhúzza homlokára. Kezeit csípőjére téve néz rám gyanakvóan.
- Meg sem kérdezed, hová megyünk? - Ó. Szóval itt rontottam el. Talán a nő hollétével kapcsolatos izgalom, vagy a lebukásom veszélye miatt nem figyeltem oda eléggé. Ez nem jellemző rám.
- Ne pimaszkodj. Örülj, hogy ez egyszer kimenőt kaptok. - Mondom neki, ám hangom nem fenyegető, inkább csak kissé megrovó. Az órámra pillantok. Van még időm, ahogy a nőnek is.
- Akkor jó munkát. Úgy sem szoktál mást csinálni. - Vigyorog rám ismét pimaszul, én csak szemeim forgatom egy mosoly keretein belül. Rhea csodásan elegáns, még is kihívó ruhát visel. Érdekel, merre mennek így kiöltözve, de most az egyszer más dolgom akad, mint sólyomként őrizve lányaim lépteit.
Ahogy lányom kilibben az üvegházból, ismét az órámra pillantok. Idő van. Visszasétálok az elzárt rész ajtajához, s kinyitom azt. Ha a nő már eszméletét vesztette, akkor kihurcolom onnét, ha még képes két lábán kijönni, hát kiengedem, de ha esetleg rám támad dühében, arra is felkészülök. Utóbbi nem túl valószínű a mérgező levegőnek köszönhetően.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: 598 ||  Credit

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Ápr. 14, 2017 2:56 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


A könyörgés valóban nem az ő eszköze. Ahhoz túl büszke, még színjátékból sem vetemedne ilyesmire. Ami engem illet, nem sűrűn fordult elő hogy ilyesmire kellett vetemednem, de volt pár alkalom. Utána pedig kés kötött ki a címzett torkában, miután engedelmesen elbízta magát. Az eszköz számomra mindegy, amíg nem több egy eszköznél. Most is így vagyok vele. A mosolyok, az engedelmesség, mind csupán arra szolgálnak, hogy információkhoz juthassak.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez a kert több egyszerű hobbinál. Láttam miként cserélnek gazdát egészen aprócska csomagok a tegnapi árverésen. Valószínűleg ez az egyik fő bevételi forrása, különben nem foglalkozna ilyenekkel. Nem tudom, hogy van-e egyáltalán hobbija mások gyötrésén kívül. Valójában nem is érdekel. Nem az a dolgom, hogy kiderítsem, és így, hogy Asmodeus embere, vélhetően nem is lesz. Az ő portáján nem kell majd szaglásznom, sőt, talán egyenesen tiltva lesz számomra, hogy szimatoljak a környéken. Nem esik majd nehezemre a távolmaradás.
Érzem hogy közelebb jön. Hogyne érezném, mikor szinte azonnal hajam piszkálásába kezd? Most már tuti, hogy fel kellett volna tűznöm, jó szorosan, hogy egyetlen tincs se legyen szabadon. Igaz, akkor is megoldotta volna minden bizonnyal, de mégis... Talán annyit nem bajlódott volna a dologgal. Érte nyúlva kihúzom hajam ujjai közül, mintha csak egy bogarat kergetnék le fekete hajszálaimról. Így is van. Nem több ő egy jókora, gusztustalan csótánynál. Amikor meghallom szavait, rá emelem tekintetem egy pillanatra, majd inkább visszafordulok a kaspók felé. Nincs kedvem őt bámulni, mikor sokkal érdekesebb dolgok akadnak a közelben.
Azért az érdekel, hogy mit eszelt ki abban a fűvel felfüstölt agyában. Füleim hegyezem, még ha nem is őt figyelik zöld íriszeim. Suttogásának minden hangja eljut hozzám, s mikor összeáll az utolsó betűvel az egész, jó pár kaspó indul meg, hogy az üvegház falának csapódjon, nem kis zajt keltve. Nincs igaza. Hiába próbálkozik, nem dühít fel. Ez az egész a meglepettség eredménye, na meg a hitetlenkedésé. Jó, talán mégis van benne egy kevéske düh, de csak azért, mert képes volt ilyesmit kiejteni a száján. Még hogy én a háremében? Nevetséges még a feltételezése is, hogy ezt el tudja érni.
- Nem leszek az - közlöm vele egész nyugodtan, mialatt visszafordulok felé, hogy egyenesen szemeibe nézhessek, teljes magabiztossággal - Akár bezársz közéjük, akár nem, nem fogod elérni, hogy a háremhölgyed legyek.
Ha ezzel megvagyok, akkor azt hiszem, nincs miről beszélgetnünk a továbbiakban. Az utat tudom magam is. Ha van egy kis időm, a kijárat felé veszem az irányt és meg is indulok, mielőtt újabb ökörséget talál ki. Olyat, ami nekem bedrogozva sem jutna eszembe. Az már egyszer biztos, hogy ennek az agyára ment a saláta.





Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Ápr. 14, 2017 1:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Szélesen elvigyorodom ismét. Ellenállásától egészen elkezd verni szívem, miről sokat úgy vélik, nem is dobog már. Engem energiával tölt fel pimaszsága, bár tisztában vagyok azzal is, hogy ha hosszan játszik türelmemmel, megkapja büntetését. Ám néhány pimasz szó ezt még nem váltja ki belőlem.
- A könyörgés roppant szánalmas volna tőlem. Más eszközeim vannak.- Mondom neki magabiztosan és mivel tisztában vagyok képességeimmel, tudom jól, hogy előbb vagy utóbb ismét úrnője lehetne ennek a kastélynak. De azt még nem bizonyította, hogy méltó lenne mostani valómhoz. Nem lehetne akármilyen nő az oldalamon. Régebben ez nem számított, hisz a nők eszközök voltak, szinte olyan szolgálók, mint az összes többi, még ha feleségeknek is neveztük őket. Ide azonban egy határozott, ám finom nő jelenlétére lenne szükség. Befolyásomon is rengeteget javítana, ha nem szingli férfiként irányítanék egyedül mindent. De ezek a gondolatok egyelőre távol állnak tőlem. Nincs szükségem nőre, még kevésbé űrnőre. Nincs erre a pozícióra alkalmas jelölt.
Hagyom, hogy körbenézzen, akár vizsgálgathatja is a növényeket. Lehet lesz olyan köztük, mit ismerősnek talál, azzal azonban biztos, hogy nincs tisztában, hogy az itteni növények száz százalékára immunis vagyok. Ez több ezer év munkája és néhány csúnyán túlélt túladagolás eredménye. Merész és vakmerő vagyok, ha a munkámról van szó, nem ismerek lehetetlen. Ha fegyverként vagy eszközként akarom használni ezeket, a legalapvetőbb szabály az, hogy rám ne legyenek hatással. Rendkívül szánalmasan hatna, ha a saját magam által gondozott és feldolgozott áruval ki tudnának ütni.
- Ó hogyne. Hobbi. - Rázom a fejem vigyorogva, jól mulatok rajta. Annyi aranyat ér az üvegház, mit épp ésszel nehéz lenne felfogni. Magam sem tudnám pontosan meghatározni, hisz a pénz állandóan forog, a bevételeket további fejlesztések és munkafolyamatok látják viszont, a többi a kincstárba kerül Asmodeus palotájában. Ami a mi részünk, az pedig ebben a palotában kerül tárolásra. Ám akkora a nyüzsgés állandóan, hogy számosítani nem tudnám. Viszont rengeteg van, az biztos.
Kijelentésén felnevetek, kellemesen járja át a forró üvegházat férfias hangom. Megdörzsölöm közben borostámat államon, s közelebb lépkedek hozzá, ahogy a földet morzsolja az egyik kaspóban, hogy érezze a növény gyökérzetét. Szóval megfigyel, próbál adatokat gyűjteni. Ha katonáim ellen itt tudna bármit is használni, még mindig szembe kellene néznie velem. Azzal pedig nincs még tisztában, hogy mire vagyok képes.
Ismét haja után nyúlok, hogy játszhassak egy tincsével, közben bájosan mosolygok rá, holott gondolataim akörül forognak, amit kitaláltam neki. Ideje megosztanom vele terveimet és már alig várom a nem tetszést és undort arcán, mit majd kivált belőle.
- Már látom szemeim előtt a jövődet. - Merengek el egy pillanatra csodás zöld szemeiben. Gondolataimat nem hagyja nyugodni gyönyörű porhüvelye. Emberként is szép volt, de most ez a fekete hajzuhatag ezekkel a szemekkel egészen elvarázsol.
- Csatlakozni fogsz a hárememhez. - Súgom komolyan, ahogyan teszek még egy lépést felé. Többféle reakcióra is számítok, ahogy szembesül majd terveimmel. Gunyoros nevetés, dühös ellenállás, vagy ez az erőltetett pókerarc, mit az üvegházba való belépése óta arcán látok. Teljesen mindegy, a végkifejlet ugyan az lesz.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: 598 || Credit

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Ápr. 14, 2017 12:28 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Örülök hogy olyan ruhát kaptam, ami jóformán teljesen szabadon hagyja hátam, mert az üvegházban szörnyen meleg van. A Pokol eleve nem tartozik a hűvösebb helyek közé, de ha még egy efféle építményt is tesznek bele, az most még nekem is sok. Bőröm szinte ég, a belélegzett nehéz, párás levegő belülről perzseli orrom. Olyan, akár egy szauna, ha nem rosszabb. Hajam össze is gyűjtöm jobb oldalra, hogy nyakam felszabadulhasson annak melegítő hatása alól. Fel kellett volna tűznöm, most már tudom, öltözködésem során azonban nem fordítottam nagy gondot rá. Egyszerűen megfésülködtem és annyiban hagytam a dolgot. Semmi szükség a cicomára.
Bathym vigyorát látva azért elgondolkodom. Talán inkább páncélban kellene lennem, meleg ide vagy oda. Abban is meg lehet szokni a hőséget. Nekem semmi kedvem mosolyogni, úgyhogy maradok érzelemmentes ábrázatomnál. Ezúttal szerencsére nem jön annyira közel, mint múlt este. Tart egy bizonyos távolságot, bár így is jóval kisebbet, mint szeretném. A legjobb az lenne, ha ő egy sírban lenne fogalmam sincs hogy hol, én meg vígan élném életem ennek tudatában. Vagy legalább a Pokol másik végében tartózkodna. Most azzal is megelégednék.
- Még ha térden csúszva könyörögnél, akkor sem lenne szándékomban ennek a háznak az úrnőjévé válni - eresztek el egy bájos mosolyt, majd visszatérek ezernyi pókerjátszma során fejlesztett maszkomhoz.
Az itt elültetett növényeket nézegetem. Jó néhányat felismerek közülük, egyet-kettőt én magam is használok, viszont én inkább megveszem minthogy botanikust játsszak, vele ellentétben. Lehet, hogy pont az ő áruját használom? Talán mégiscsak el kellene kezdenem virágokat ültetni. Igen, az lenne a legjobb. Mondjuk egy kis zugban Ashtaroth kastélyának közelében.
- Azért kísértettél ide hogy megmutasd, mostanában a kertészkedés a hobbid? - kérdezem, majd elkezdek sétálni, felvéve tőle egy biztonságosabbnak vélt, bő méteres távolságot.
Egy-két növényen végigsiklik ujjam. Megtapintom levelét, megnézem virágát, vagy épp a földbe nyúlva gyökerét tapintom. Persze csak azoknak, amelyikről tudom, hogy nem lesz tőle bajom ilyen formában. A kosz nem zavar túlzottan. Nyúltam én már nagyobb mocsokba, a föld... Egyáltalán nem az. A növények egészségesek és jó környezet lett nekik teremtve. Láthatóan sok időt fordít rá. Biztos vagyok benne hogy ő csinálja, vagy ő is, már csak abból is, hogy az imént dobta le kesztyűit.
- Úgy látom, jobban törődsz velük, mint a démonokkal - szólalok meg, miután befejezem a vizsgálódást.
Ezeknek még hasznát vehetem. Most, hogy tudom hogyan jutok el ide, nem lehet probléma eljönni éjjel, hogy szerezzek némi muníciót a szabaduláshoz. Ugyan arra nincs idő hogy kiszárítgassam őket, de akad itt szép számmal olyan is, ami esetén szükségtelen azzal bajlódni. Nem egy növény nedve használható méregként, akár bénításra, akár csendes ölésre. Már ezért is megérte megnézni ezt a gyűjteményt.





Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Ápr. 13, 2017 9:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Kellemesen elfoglalom magam, míg megérkezik. Mintha nem is számítanék másra, de ez nem a nő érdemei közé tartozik. Amíg hiszek a befolyásomban, hatalmamban, illetve éltetni tudom benne azt a régi félelmet, mit olyan jól ismerek és melyre élesen emlékszem, nem lehet baj. Amúgy sem jelentene kihívást számomra akarata ellenére itt tartani. Megvannak az eszközeim arra, hogy folyamatosan gyengén tartsam, de abban semmi vicces nem volna. Számítok rá, hogy szökni akar majd, tekintetében láttam erre az elszántságot. Már nem olyan a lelke, mind hajdanán volt, sokkal több önérzet szorul belé, démoni büszkesége, mi fajtársainkra oly jellemző, sosem engedné, hogy tovább maradjon annál, mi kényelmes. Éppen ez jelenti most az izgalmat számomra. Ha semmilyen ellenvetése nem volna, elengedném. Ha ezzel tisztában lenne, akkor engedelmeskedne és hamarabb is szabadulna. De mivel kiszámíthatatlan vagyok, erre még sem gondolhat.
Kesztyűt viselek, mikor megérkezik az üvegházba, nem is vagyok messze annak ajtajától. Néhány növényt ültetek el épp, ugyan azt, amivel tegnap este megmérgeztem. Ebben a formában, vele érintkezve nem bántó, ám szárítva őrleménye arra képes, mit a nő is megtapasztalhatott. Hatalmas dózisban pedig olyan démonokon, amilyenek mi is vagyunk, úgymond halálos is lehet. Perceken belül összeomlik a keringés, a tüdő képtelen az oxigén felvételére, az agy bevérzik, a démon maga pedig olyan traumaként éli meg a dolgot, hogy legyengül tőle és képtelen segítség nélkül úgy testet keresni magának. Mintha kikapcsolna.
Kesztyűmet egy közeli asztalra vetve lépek felé, ahogyan közeledik. Csodás ruhája jó választásnak bizonyul. Arrogáns vigyorom ezúttal engedelmessége váltja ki. Közelebb érve hozzám jobban megnézem őt magamnak. Nem tudja rólam, de a sok ezer éves munkában elkezdett romlani a szemem. Még jó, hogy értek a mágiához.
- Ebben a palotában akkor szabhatnál feltételeket kedvesem, ha az Úrnője lennél.- Vigyorgok rá a szokásos, tőlem megszokott módon. Karomat kitárva mutatom meg neki, honnan kerül elő az, amiből vagyonom egy részét magaménak tudhatom. Rengeteg munkám van benne, bár ezt fölösleges lenne hangoztatnom. S mivel senkire sem bíznám, hogy rendbe tartsa az üvegházat, vagy elkészítse helyettem az ékszereket, mindez rám marad és nem is lenne emiatt ildomos panaszkodnom. Így napképűségem legalább megalapozott.
- Hogy tetszik? - Kérdem tőle, s kellemes sétára indulok vele. Egyelőre nem adott rá okot, hogy bántsam vagy kínozni kezdjem, de számítok rá, hogy ez hamar ellenkezőjére fordul majd. Épp idegeit tesztelem, meddig képes elmenni, vagy tolerálni túlzott nyájasságom, s mikor bújik elő belőle az a mérhetetlen gyűlölet, amit irántam érez. Nem kell ezt kimutatnia, tisztában vagyok vele, de mivel én játszom hazai pályán, nem tartok különösebben a nőtől. Ezt inkább fogom fel saját egómnak, mintsem az ő gyengeségének. Nem becsülöm alá, de semmi baj nincs azzal, ha ő ezt még is így éli meg.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: 598 || Credit

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Ápr. 13, 2017 12:15 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Az ajtó nyílására ébredek. Félig felülve az ágyon a betérőre téved tekintetem, keresve Bathym öntelt vigyorát, de csupán egy szolgálóval találom szembe magam, ki máris elnézést suttog amiért felébresztett. Egyetlen biccentést engedek meg felé, mielőtt kikászálódnék az egyébként szörnyen kényelmes ágyból. Lehet, hogy csupán azért ítélem annak, mert jóformán bedrogozva dőltem bele, mégis... elmém játszik annak gondolatával, hogy az egész napot benne töltsem. Kíváncsi lennék arra, hogy a pokolbéli drogdíler mit szólna hozzá.
Ahogy ezen gondolkodom, észreveszem sötét ruhámon a tegnapi por maradványait. Szám elhúzva figyelem a szemcséket, mik az alvásnak hála nem csupán öltözékemen, se bőrömön is fellelhetők. Meg kell tőlük szabadulnom. Ebben a göncben nem mászkálhatok tovább, így... alighanem kénytelen leszek felvenni azt a darabot, mit a betévedő cseléd épp kiakaszt számomra. Előkelő, vörös darab, mi illik ehhez a helyhez, a nagyzoláshoz és fényűzéshez, valamint... kellőképp akadályozna ha futásról van szó. Amint arra adnám fejem, tönkre kellene tennem, holott meg kell hagyni, kedvemre való ruha. Ez viszont mit sem számít. Ha nem ütköztem volna a felfedezett problémába, eszemben sem lenne belebújni.
A fürdő felé veszem az irányt. Út közben nem állok neki vetkőzni, nehogy a végén elvigyék az alattomos szer maradékát, mit akár össze is gyűjthetnék későbbi felhasználásra. Annál több eszem van. Odabent dobom le magamról a holmit, miután hozzákezdtem a víz újbóli megengedésének. Bathym várhat, addig átgondolom, mit lépjek. Nyilván kedvére lenne az engedelmesség. Reggeli után mehetnék hozzá az üvegházba, a szolga kíséretében, a kijelölt ruhában. Elégedett lenne vele, abban biztos vagyok, ugyanakkor nekem nem ez a célom. Mégis, ha itt maradok a szobában, akkor semmi új információhoz nem jutok börtönömet illetően, márpedig nekem most arra van szükségem. Mindenek előtt viszont arra, hogy megtudjam, keresett-e már valaki. Hogy tudjam, milyen gyorsan kell kockázatot vállalnom. Tény és való, minél tovább maradok, annál könnyebb lesz minden. Megtanulnám a járást, az őrök időközönkénti helyezkedését, valamint arra is fényt deríthetnék, merre találhatóak csapdák. Eszközöket szerezhetnék, gondosan elpakolhatnám őket, pont úgy, mint a tegnap belélegzett drogot. Mennem kell. Most az egyszer eleget kell tennem óhajának, akár sietek, akár nem. Az estét mindenképpen meg kell várnom a szökési kísérlettel.
Amíg a szolga odakint tevékenykedik, én gyorsan lemosom magamról az átkozott kábítószert és a tükörhöz lépek. Csupán egy gyors ellenőrzés, semmi több. Se az üvegcse, se az óra nem jelez, így nem kell kapkodnom. Még véletlen sem szeretném füstfelhőként elhagyni ezt a kastélyt, feltéve, ha úgy sikerülne. Márpedig sikerülne, hiszen rólam van szó. A test kivitele azonban mégiscsak kedvezőbb lenne. Rengeteg évet töltöttem benne, semmi kedvem itt hagyni, pláne nem egy perverz kezei között.
Köntösben hagyom el a fürdőt és ülök le reggelizni. Amint azzal megvagyok, a kiszolgálásommal megbízott démon segítségével magamra öltöm új ruhámat, melyen feszülten simítok végig. Nincs más hátra, mint az, hogy elé járuljak, ahogy kívánja. Út közben ismét figyelek. Csapdákra utaló jeleket keresek, az őröket lesem, valamint gondosan lejegyzem fejben az útvonalat, mi ezúttal az épület hátsó felébe vezet.
- Nem azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak. Legközelebb ha akarsz valamit, személyesen gyere! - szólalok meg amint meglátom, amolyan üdvözlés gyanánt.
Ennél többre tőlem ne számítson. Most már sokkal több erő van bennem, mint este, nem vagyok neki úgy kiszolgáltatva. Tartásom is jóval magabiztosabb, járásom stabilabb, állásomról nem is beszélve, mit láthat tőle néhány méterre, ahol megálljt parancsolok lépteimnek. Ennél közelebb nem óhajtok menni.





Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Ápr. 12, 2017 3:57 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Ismét a nő ajtaja előtt találom magam. Rátapad tekintetem az ajtóra égett rúnán, mi sértetlennek tűnik. Érzem is démoni energiáit a szobában, tehát meg sem kísérelte, hogy meglépjen. Jó kislány. Még mindig kedvemre van, ha egy nő engedelmeskedik nekem, még ha tetszik is ellenállása valamilyen megfoghatatlan, érthetetlen okból kifolyólag.
Elhúzom kezemet az ajtó előtt, s ugyan az az izzás megy végbe a rúnán, mit este végeztem el, most azonban nem megjelenik az, hanem eltűnik az ajtóról. A szoba mintha megkönnyebbülne egy pillanatra, s ahogy benyitok, az ajtó könnyedén adja meg magát a nyomásnak. Mintha a rúna nem is tartotta volna fogva a őt az éjszaka.
Belépek a vendégszobába, tekintetem azonnal a nőt keresi, bár nincs okom azt feltételezni, hogy ne lenne itt. Hamar az ágyban találom, alszik. Közelebb lépkedve látom, hogy arca kissé beesett. Talán a szer hatása, talán az idegeskedés, a félelem. Még ha igyekszik palástolni is félelmét, meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe került, így normális, ha félelmet érez, vagy bizonytalanságot. És nem kívánom eltörölni mindezt arcáról.
Nem ébresztem még fel, ahhoz korán van. Megadom neki a lehetőséget arra, hogy kipihenje magát. Tegnapi elesettsége nem volt kedvemre, ezért sem csatlakoztam hozzá este a fürdőzéshez. Azt akarom, hogy visszanyerje erejét és látni szeretném, hogy a megfelelő erővel és eszközökkel hogyan fog viselkedni, milyen döntést hoz meg. Büntetése is ehhez mérten lesz megszabva. Mert hiába gondolja, hogy egy kiadós alvással majd ereje teljében elhagyhatja a kastélyomat. Szép álmok ezek részéről, csak kevésbé valósak.
Kilépve az ajtaján egy szolgálóval találom magam szembe. Szokásos reggeli rutin, tiszta törülközőket visz a szobákba, felszolgálják a reggelit is, ha úgy kívánjuk. Épp kapóra jön nekem. Fejet hajt előttem, de nem érzek rajta félelmet. Régen szolgálóim remegtek társaságomban, de kevésbé voltak hatékonyak. Ha nem is vagyok olyan szőrösszívű, mint annak idején, akkor sem leszek olyan puhány velük, mint az első herceg. Tudniuk kell, hol a helyük, nem pedig babusgatni őket. Ebben sosem értettem vele egyet.
- Hozzon a vendégünknek reggelit. Kapjon a kastélyhoz méltó ruhát. Aztán csatlakozzon hozzám az üvegházban.- A szolgáló bólint én pedig elsétálok mellette. Valamiért az jutott eszembe, hogy megmutatnám neki az üvegházat. Rhea úgy sem fog azonnal csatlakozni hozzám, nem a kedvence az a tevékenység, amiből vagyonunkat szereztem. Néha azonban, mikor már nagyon unatkozik, szívesen segít nekem és lelkesedése is tetőfokára hág. Ez viszont tényleg nagyon ritka. A lányok nem látják munkámban a szépséget. Legalább így nem is akarnának a helyemre pályázni. Élvezik a gazdagságot, a befolyást és a hatalmat, valamint a rendezvényeket, miket szervezek. Társasági lények, kedvelik a nemesi körben mozgolódó démonokat is. Ez úgy tűnik, elég nekik.
Mielőtt az üvegház felé venném az irányt, őrségem tagjaival közlöm, hol foglaljanak pozíciót, ha esetleg szökésre adná fejét a nő. Az, hogy minden csapdát vagy átkot kikerüljön, képtelenség, ha pedig lelassul, hát az őrök elkapják. Így, vagy úgy, de meg fogja szokni ideiglenes otthonát. Nagyjából körvonalazódott elmémben büntetése is, bár lehet, hogy kegyelmesebb leszek, ha szépen szót fogad ébredését követően a szolgálómnak. Ha nem, hát azonnal végrehajtom, mit kitaláltam.
Végül kikötök az üvegházban. A kastély hátsó részében helyezkedik el. Hatalmas területen foglal helyet, belmagassága és szélessége is figyelemre méltó. Nem egy egyszerű kis üvegház ez. Vannak elkerített részei, hiszen dolgozom olyan füvekkel és növényekkel is, melyek mérges gőzöket árasztanak magukból.
Belépve fülledt, párás meleg fogad, sokkal magasabb hőmérsékleten, mi amúgy a pokol tüzét is adja. Én már hozzászoktam, de ha a nő is csatlakozik hozzám, lehet, hogy meglepetésként fogja érni ez a kis apróság. Zakómat már a belépést követően levetem magamról, fehér ingem ujját könyökömig felhajtom, s megindulok dolgom felé.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: 598 ||  Credit

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 11, 2017 10:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Örömmel tölt el a tudat, hogy Bathym nem szolgáltat tovább kellemetlenkedő társaságot számomra. Bőröm lelkesen fogadja a forró víz érintését. Elmerülök benne tetőtől-talpig, majd fejem a felszínre dugva áztatom magam jó darabig. Egészen kihűl fürdőm, mire kievickélek belőle. Valamiért még mindig olyan érzésem van, mintha koszos lennék. Orrom továbbra is őrzi fogva tartóm illatát. A szappan helyett őt érzem magamon, mintha csak beleitta volna magát bőrömbe. Az elme furcsa, néha túlontúl idegesítő játékos.
Egy kiadós sóhaj után térek vissza a szobába abban a ruhában, amiben a fogadásra érkeztem. Kétlem hogy találtam volna másikat, ha egyáltalán nekiállok keresni. Eszem ágában sem lenne olyasmit felvenni, amit itt találok. Fejem jóval tisztább, mozgásom stabilabb, mint néhány órával ezelőtt. Igaz, nem vagyok száz százalékos, de amíg itt vagyok, nem is leszek. Ahogy kiérek, a szobát kezdem vizsgálni. Minden egyes tárgyat megnézek, ellenőrzöm az ajtókat és ablakokat. Nem tudok kijutni. Még ha össze is tudnám kaparni magam, nincs alapanyagom ahhoz, hogy megbűvöljem az ajtót, vagy bármi mást. Kénytelen vagyok azzal a kevéssel boldogulni, ami nálam van. Jelen esetben ruhámmal, ékszereimmel és saját porhüvelyemmel. Arra még mindig elég, hogy eltűnjek a szemek elől. Valószínűleg amint nem látnának idebent, keresni kezdenének, akkor pedig valakit követve elkerülhetném az összes létező csapdát ezen a helyen. Mert abban biztos vagyok, hogy akadnak szép számmal. Egy egyszerű zár engem aligha lenne képes megállítani, na meg annyitól Bathym sem lenne annyira magabiztos. Persze lehet hogy blöfföl, de... A múltból ítélve, mikor minden fenyegetését beváltotta, úgy vélem, most sem hazudik.
Miután végeztem és feladtam egyelőre a kijutásomon való töprengést, helyet foglalok az ágyon. Ujjaim végigsiklanak a finom anyagú ágyneműn, odébb vonva azt, hogy betakarhassam magam. Még néhány órán át hol az ajtót, hol az ablakon át bemutatkozó éjszakát figyelem. Gondolataim egészen máshol járnak. Fogalmuk sincs arról, hogyan juthattam idáig, vagy mi lesz velem. Sokszor van ez így, most viszont... Démonlétem során először nem látok kiutat. Olyat nem, ami csupán tőlem függne, ami meglehetősen aggasztó. Ráadásul pont az Ő házában vagyok. Mi van, ha Ashtarothnak pont most lenne rám szüksége? Vagy ha Abaddon keres? Mindkettőn sok múlhat. Úrnőmnek megígértem hogy elérhető leszek számára. Ez most aligha lehetséges. A másik pedig... Majd holnap ellenőrzöm. Keresek egy tükröt és információt szerzek mindkettőről, legalább az is motivál majd. Most viszont ideje lenne pihenni.
Amint leteszem a fejem, rám tör a fáradtság, minek egészen eddig ellenálltam. Az ágy kényelmessége sem segít ebben valami sokat. Elnyel, kényezteti pihenni vágyó tagjaim, miközben az ágynemű simogatva melengeti bőröm. Nem több, csupán néhány perc, s gyógyító álomba merülök.





Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 11, 2017 9:53 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Semmit sem reagálok arra, hogy arra utal, mutathatom a kivezető ajtót. Nyilván, ha nem akarnám ténylegesen lányaim közelében tudni, hát elküldhetem, így lenne logikus. De még is mióta döntök vagy cselekszem én a logika kitaposott útján? Soha. És ez eddig nem is vált hátrányomra. Előnyömre annál inkább. A logikusságot ki lehet következtetni. A démonok követnének egy lehetséges sémát, ezáltal következő lépésemre is rájöhetnének. Kiszámíthatatlanságom egy kidolgozott terv része. Innen is ered az érezhető kettősségem. Körbeleng, mint egy sötét, fekete fátyol, min hol átlátsz, hol pedig nem. Ettől félnek köreimben a démonok.
Megkerül és elindul fürdeni. Még hallom, ahogy megengedi a vizet, csobbanását viszont már csak épphogy, mikor kilépek az ajtón. Az ajtó zára kattan mögöttem, s ahogy szembe fordulok a zárt ajtóval, egy előre felfestett, addig láthatatlan rúna jelenik meg. A vonalak mentén az ajtó anyaga izzani kezd, viszonylag erős fénnyel. Pár másodpercig tart mindez, majd sötétség ül a folyosóra, mibe csak egy pár méterre égő fáklya csempészik némi biztonságot adó fényt. Hisz a sötétségből a fény jelenti az egyetlen kiutat.
Egy ideig még némán figyelem az ajtót, mint aki nem egészen biztos a dolgában. A szoba a rúnának köszönhetően így zárva marad, semmi kiutat nem talál majd, míg én le nem veszem azt az ajtóról. Ha még is, hát szembe kell nézzen a kastéllyal. Néha én is úgy érzem, hogy a falak, a padló és a berendezés él. De csak azért, mert nagy részükön átok ül. Egyszer szívesen elengedném őt, hogy lássam, hogy boldogul.
Végül ellépek ajtajától és elindulok a műhelyembe. A vendégsereg a kastély csendjéből ítélve már elpárolgott. Talán némi susmogást vált ki, hogy az este nagy részében elmaradtam mellőlük, de akkor majd bevarrok néhány szájat. Vannak füveim, melyek túladagolva olyan szörnyű halált okoznak, még démonoknak is, melyek után egy új porhüvely kereséséhez sem lennének elég erősek. A halott testben rekedni egy örökkévalóságon át pedig szörnyű halál. És ezzel ők is tisztában vannak.
Kézmosást követően egy erős fényű lámpához ülök le dolgozni. Az éjszakám nagy részét ezzel töltöm. Gondolok a nőre és arra az eshetőségre, hogy kiszabadul szobájából, de lefoglal eléggé a munka. Köveket foglalok az ékszerekbe, mik lekötik figyelmemet. Nagyon ritkán szoktam aludni. Amúgy sincs rá kifejezetten szükségünk, ha csak nem csatát kell kipihennünk, a csatározás pedig nem az én asztalom. Ennél sokkal kreatívabb vagyok.
A skarlátvörös égbolt világosodni kezd, ahogy a pokoli nap megjelenik az égbolt horizontján, mint egy baljós sziluett. Az órára pillantok, észre sem vettem, mennyire sok idő telt el. Majdnem dolgom végére is értem, mikor lakosztályom ajtaja nyílik mögöttem, s Rhea fekete, hosszú hálóingében libben be hozzám. Kapok tőle egy puszit, ahogy mögém sétál, kezei vállaimra kúsznak, hogy feszült izmaim kissé kimasszírozza.
- Egész éjjel dolgoztál? - Kérdi tőlem csilingelő hangon, én pedig elmosolyodom. Bólintok kérdésére. Leteszem az eszközöket kezemből és székemmel felé fordulok, mi forog saját tengelye mentén. Az asztalra támaszkodik, szemei álmosak. Most ébredhetett.
- Bújj még vissza. Később segíthetsz az üvegházban, ha szeretnél. - Megforgatja szemeit, de egy kis mosolyt látok ajkai szélére kúszni. Vállamra csúsztatja kezét és kapok még egy puszit tőle.
- Ne dolgozz annyit. Be fogsz gyöpösödni. - Vigyorog rám, s ebben a mosolyban mintha magamat vélném felfedezni. Kisétál műhelyemből, az ajtó halkan csukódik mögötte. Tehát még nem tud semmit. Ha sokáig titkolom előtte, meg fog orrolni, ami az ő esetében elég veszélyes tud lenni. Egy ideig csak a napfelkeltét bámulom, majd egy újabb kézmosás után megindulok a nő szobája felé. A kastélyt néma csönd övezi, mindenki pihen.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: ??? || Credit

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 11, 2017 8:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Fenyegető pillantásából és szavaiból egyetlen dologra tudok következtetni. Felkeresnének. Ha valahogyan értesülnének arról hogy itt vagyok, eljönnének hogy találkozzanak velem. Rhea esetében semmi jóra nem számíthatnék, de testvére... Ő mindig is emberibb volt. Talán most is így van, s akkor segítségemre lehetne. Ha éppúgy tartana jövőbeni sanyargatásomtól mint én, eleresztene. Neki még az őrök sem mondhatnának nemet, bár attól nem tartok, hogy nem tudom őket leszerelni. Egyébként is elég lenne, ha elmondaná, merre van a kijárat. Onnantól kezdve megoldom.
- Akkor nem kell mást tenned, mint megmutatnod a kivezető ajtót - mosolygom Bathym képébe.
Erre vajmi kevés esélyt látok. Előbb végzem láncon egy tömlöcben, minthogy eleresszen. Igaz, észrevehetően változott az elmúlt évek során, de a fenyegetéseit minden bizonnyal betartja. Egyébként sem állt szándékomban itt időzni elég ideig ahhoz, hogy a lányokkal is találkozhassam. Túl sok emléket kavarna fel, vélhetően többet, mint az előttem álló alak. Pont azért, mert ebben a férfiban már sok minden nem ugyanaz. Másként játszik, kevesebb dühvel.
Ahogy közelít, eleinte nem áll szándékomban hátrálni. Egészen addig, amíg szinte lábamra nem tapos démoni patájával. Akkor már én magam is megindulok, elkerülve teljes közelségét, mindhiába. Hátam puhán koppan a falnak. Egészen neki simítom magam, remélve, hogy ennél közelebb már nem akar jönni. Karja szokás szerint megtámaszkodik mellettem. Úgy tűnik, nagyon kedveli az efféle felállásokat. Tekintetem önelégült képére függ. Legszívesebben képen törölném, vagy egyszerűen térdem emelném, ha tudnám, hogy oly erővel tudnám megkínálni, ami kellő hatást érne el. Legalább egy fájdalmas fintort, vagy hasonlót. Valószínűleg mostanra képes is lennék rá, mégis, a még mindig bennem lappangó, elnyomásra kárhoztatott félelem felsikoltva parancsol megállásra.
Az említett ajtó felé nézek, de még nem indulok meg. Arra várok, hogy eltávolodjon, kimászva személyes teremből, mit előszeretettel zaklat. Fog is, ha jól sejtem, ha mással nem, hát következő kérdésével, mit hallva csak érzéketlenül lesek rá. Tudom hogy szórakozik, ennek ellenére nem tudom elkerülni az erre előtörő gondolatképet. Én és ő közös fürdővízben? Nem sok kedvem lenne hozzá. Akkor ugyanott lennék, ahol most, annyi különbséggel, hogy mire végzünk, még mocskosabb lennék, mint most. Alighanem vennék utána még egy fürdőt. Ennek ellenére nem küldöm el. Egyszerűen odébb csúszok, kikerülve az általa és a fal által alkotott lyukból, majd megindulok az említett ajtó felé.
- A te házad. Akármit mondanék, úgyis azt teszed, amit akarsz - állapítom meg.
Ha nemet mondok, talán pont azért jönne utánam. Ha igen, hát azért. Nála sosem lehet tudni. Én viszont amint megbizonyosodom arról hogy jó helyen járok, elkezdem magamnak engedni a vizet. Várok még néhány pillanatot arra az esetre, ha távozna. Akkor csak becsukom az ajtót. Amennyiben mégis a maradás mellett szavaz, nos... Amint megtelik a kád, gyorsan ledobálom magamról gönceim és a lehető leghamarabb elmerülök a habokban.





Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 11, 2017 7:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Miután elengedem csinos kis nyakát, elvigyorodom kijelentésén. Való igaz, hogy az ikreket biztosan érdekelné, hogy itt van, hogy ő az. Rengeteg kérdésük lenne, hisz hosszú ideig anyaként tekintettek a nőre, még ha a testvérpár most már máshogy vélekedik a történtekről. Sura kevésbé vette szívére azt, amit tett, inkább megértette döntését, mert ő is látta, hogyan bánok vele, még ha szemtől szembe emberként nem is kérdőjelezett meg. Kettejük közül ő volt az, kit jobban megviselt a pokolba való költözés és az a néhány száz év, míg elértem valamit és elkezdtek jóra fordulni dolgaink. Rhea azonban... mint egy gőgös, hisztis kislány mindent Leviathan tette ellen fordított. Apaképe, az, hogy én voltam mindig a hős a szemébe sérthetetlen volt számára, így az "anya" elvesztését a nő hibájának tekintette, s onnantól kezdve nem volt jó véleménnyel róla. És ez a mai napig téma mindkettejüknél. Egy kellemes ebéd is képes átfordulni kettejük ellentétévé, még ha nem is veszik véresen komolyan a dolgot.
- Elhagytad őket, ha emlékezetem nem csal. És nem engedném, hogy felkavard az életüket. - Mosolygok, de szemeim fenyegetően csillognak. Ha sokáig marasztalom a nőt, így is úgy is megtudják majd. Előttünk nehezen lehet csak titkolózni, általában kiszagolják, ha készülök valamire, majd addig kutakodnak, míg meg nem találják a zavaró tényező forrását. Lehet, hogy több elfoglaltságot kellene adnom nekik. Vagy férjhez adni őket. Utóbbi viszont kemény dió lenne. Akárkinek nem adnám őket, de a hatalmamra is ügyelnem kell. A két tényező együtt pedig igencsak csökkenti a lehetséges démonok számát. Szerencsére ez még részükről sem került szóba, míg ha kegyeikért fiatal nemes démonok ácsingóznak is. Addig élnének..
Kérdésére a megtett, hátráló lépéseit behozva lépek felé párat, egészen addig, míg a falhoz nem hátráltatom a nőt. Mikor háta finoman ütközik a fallal, én egyik oldalán megtámaszkodom és olyan öntelt, arrogáns vigyor terül el képemen, mit néhányan megirigyelhetnének. Tekintetén látom, hogy a szer még mindig hatása alatt tartja elméjét és a fű jellege miatt csak egy kiadós alvás józaníthatja őt ki igazán.
- Az első ajtó balra. - Biccentek az ajtó irányába, vigyorom nem lankad. Egyelőre nem érek hozzá, bár nagy a kísértés. Az lenne számára a legnagyobb büntetés, ha akarata ellenére tenném magamévá, de az roppant távol áll már tőlem. Egy szinte bedrogozott, gyenge démoni nő érintése semmilyen plusszal nem jár. Régen élveztem, ha láttam a gyötrelmét arcán, s talán most is élvezném, de nem ilyen formában. Mára az elmejátékok váltak kedvencemmé, s fájdalmas sikítások és óbégatás helyett egy-egy döbbent arc sokkal nagyobb örömet okoz nekem, mert ezek jelentik, hogy furfangosabb vagyok ellenfelemnél.
- Csatlakoznék, ha nem bánod. Jót tenne egy forró fürdő, főleg egy ilyen gyönyörű nő társaságában.  - Épp, csak nem nevetem el magamat. Őrá bízom, hogy mire véli viselkedésemet, bár még számomra is egyértelmű, hogy undorodik tőlem. Egyáltalán nem bánom, hisz nem azért van itt, hogy kedvére legyen maradása, vagy elnyerjem szívét és megbocsátson. És utóbbit a jövőre nézve sem látom céljaim között a listán.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: ??? ||  Credit

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 11, 2017 2:54 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Ki nem állhatom ezt a helyzetet. A tényt, hogy teljesen ki vagyok szolgáltatva szándékainak. Ha akarnék sem tehetnék még egy darabig semmit, ráadásul... Úgy jöttem ide, hogy nem voltam tisztában a lehetséges menekülési útvonalakkal. Még sosem jártam nála, egyetlen egyszer jöttem ide, s lám, akkor is felkészületlenül ér. Pedig milyen kellemesnek indult ez a nap. Most pedig még máskor kiváló egyensúlyom is szórakozik velem. Akarva akaratlan megkapaszkodok benne. Inkább ez mint a kanapéra történő visszaseggelés, hogy aztán megelégelve mindezt, ő maga rántson fel onnan, akárcsak korábban, amikor felültetett. Nem kapja meg ezt az örömet, vagy bármi mást.
Amint kiérünk, a körülményeket kezdem szemlélni. Őröket számlálok, elhelyezkedésüket figyelem, valamint próbálom összerakni, pontosan hol is lehetek, s miként kapcsolódnak egymáshoz az egyes épületrészek. Vendégként nem sokat tapasztaltam, fogolyként még annyit sem, de most itt a lehetőség. Igaz, arra megyek, amerre mondja, vagy épp vezet. Le a szépen kidolgozott lépcsőn, kezem végighúzva annak márványkorlátján. Ezek az építőanyagok emlékeket idéznek fel. Római villáját juttatják eszembe, hol alapelemként szolgált a márvány. Bár egy-két momentum számomra túlontúl giccses, mégis... egész kellemes légköre van a kastélynak. Nosztalgikus, aminek kapcsán felrémlik sok kellemetlenség is, de összességében ahhoz semmi köze nem volt a falaknak és lépcsőknek. Nem a ház tehetett arról, milyen volt az ura.
A legfelső szintről indultunk, erre már rájöttem. Az az a hely, ahová nem áll szándékomban soha többet menni. Nekem lefelé kell vennem az irányt, épp úgy mint most, hacsak nem még lejjebb, hogy kijuthassak innen. Fegyverem nincs, kénytelen leszek fabrikálni egyet vagy kölcsönvenni, amíg vissza nem juttatom azt valaki nyakában, mellkasában, hátában, vagy egyéb testrészében.
Váratlan kerül elém, így belé ütközöm. Újra közel tudhatom magam hozzá, mai nap már sokadszor. Mintha csak az élet űzne velem csúf játékot. Hozzászoktam a játszadozáshoz, de azok többségében én voltam a nyertes, az önelégült oldalán, nem fordítva. Nyomorom már-már nevetséges. A kinyíló ajtón belépek. Megállok alig néhány métert követően, hogy végigpillanthassak a szobán. A célnak megteszi. Egy kis lyukban is képes lennék felkészülni vagy pihenni, így hát... Ez tökéletes lesz. Csupán akkor emelem rá tekintetem, mikor megérzem sötétlő tincsem elmozdulását. Kezére pillantok, mi gondtalan játszadozik hajammal, mintha bármikor megtehetné. Jelenleg talán így is van. Szavait fél füllel hallgatom. Felőlem akár érintheti hajam, addig legalább lefoglalja magát, amíg én a lehetőségeket elemzem.
Sok időm nincs rá. Az addig gyengéden viselkedő kéz erős szorításra vált torkomon, újra magának követelve figyelmem. Egyenest arcára nézek, spórolósra fogva a levegővételt, szinte már várva, mikor szorulnak meg jobban ujjai. Ez a része már ismerős, még akkor is, ha akkor egy másik kezet tudhatott magáénak. Saját mancsom reflexből siklik övére csuklótájt. Mintha csak meg akarnám állítani tettét mint egykoron, hasonlóan erőtlenül. Még. Várd csak ki a végét!
- Ha megtudják hogy itt vagyok, meglehet, ők akarnak majd az én közelembe jönni - közlöm vele pimaszul.
Erre kis esélyt látok, bár... Sura talán. Ő talán eljönne, ha másért nem, hát számon kérni. Ami a másik lányt illeti, azért meglehet, hogy ő is ide fáradna. Vagy azért, hogy röhögjön egy jót friss nyomoromon. Azon, hogy hiába menekültem el, mégis itt kötöttem ki, velük egy fedél alatt.
- Merre találom a fürdőt? - kérdezem végül.
Túl sok mocsok került rám, rövid idő alatt. Úgy érzem, muszáj levakarnom magamról, még akkor is, ha tudom, hamarosan újabb adagra számíthatok belőle. Egyelőre nem akarom tovább érezni magamon Bathym bűzét, mint ameddig szükséges. Mikor ereszt és távolodik, én is hasonlóan teszek. Minél messzebb tőle, de ne túl távol. Még a végén azt hinné, hogy megijedtem. Részben igaza volna, de... Csak részben.





Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 11, 2017 11:15 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Kezemet nem fogadja el, mire é lehunyt szemekkel mosolygok a dolgon. Eközben ő egyensúlyát veszti és belém kapaszkodik, erre nyílnak ki szemeim. Furcsa, de tetszik a közelsége, jelentsen ez bármit is. Idegölő lehetne ez a kettősség, hisz azt akarom, hogy szenvedjen, még is izgalommal tölt el társasága. De nem is én lennék, ha nem így lenne mindez.
- Akkor hát a szoba. - Vigyorgok arcába, de hamar eltávolodik tőlem, szerintem én lennék az utolsó személy, akire fizikailag, vagy bármilyen egyéb módon támaszkodni szeretne. Elindulok lakosztályom ajtaja felé, de nem ahhoz az ajtóhoz, amin beléptem, mikor felsétáltam a csigalépcsőn. Így ez a lehetőség, a rejtett ajtó és maga a melléklépcső rejtve marad a nő előtt. Csak én használhatom, őrök is szokták figyelni. Az én gyors közlekedésemet segíti, de használhatnák is ellenem.
Így a díszes főajtókon lépek ki, kilökve őket magam előtt. Előre engedem a nőt, így keresztül kell sétálnia a két katona között, akik ahogy meglátják őt, megfeszülnek, de mivel én is kisétálok az ajtón, nyugton maradnak. Ők ketten zárják utánam lakosztályom ajtaját, mi pedig megindulunk egy emelettel lejjebb, egy gyönyörűen kidolgozott márványlépcsőn követem őt lefelé. A legfelső, tetőtéri rész csak az én lakosztályom. Egészen hangulatos.
Mellé lépek egy ajtónál, testemmel állom el útját, hogy megtorpanjon. Benyitok az ajtón és intek, hogy menjen csak be. A látvány, már ha egyáltalán érdekli a nőt ilyesmi, elképesztő. Kifinomult, elegáns. A szoba nem túl nagy, de talán erre az éjszakára nincs is rá szüksége feltétlenül. Holnap reggelre eldöntöm, mi legyen a sorsa.
Hagyom, hogy körbenézzen, nyilván a menekülő útvonalakat keresi majd először. Saját bőrén fogja megtapasztalni milyen is az, ha egy kastély életre kel. Lesz még meglepetése, ha meg akar szökni.
- Erősen ajánlom, hogy jól viselkedj. A saját érdekedben. - Mosolygok ismét bájosan felé. A csonttörés még egy dolog, de ha leszakad egy karja, vagy ilyesmi, azzal nehezen kezdünk bármit is. Már pedig ez a porhüvelye egészen kedvemre való.
Közelebb lépek hozzá, egy hosszabb, fekete tincsét ujjaim közé veszem, s finoman játszani kezdek vele. Közben hol a tincset, hol a nőt figyelem, fölé magasodva, még sem teljesen arcába mászva.
- Ha elhagyod a szobát, nem vállalok felelősséget a testi épségedért. - Súgom halkan, de elég érthetően. Tekintetem komoly, ahogyan szavaim is. Elengedem tincsét és tudom, hogy amíg ő egész éjszaka aludni fog, addig én a dolgozószobámban leszek. Néhány ékszernek csak mintadarabját állítottuk ma ki, az eredetik még befejezésre várnak.
Hajáról nyakára vándorol kezem, kissé megszorítja van húzom egészen közel magamhoz. Tekintetem még mindig komoly, ujjaim elfehérednek a szorítástól, de még bőven kap levegőt a nő. De azért nyilván kényelmetlen.
- Amíg itt vagy, nem mehetsz az ikrek közelébe. Remélem világos vagyok. - Morgom szinte ajkaira, aztán elengedve nyakát lépek hátrébb.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: ??? ||  Credit

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Ápr. 10, 2017 6:53 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Időbe telt ugyan, s a teljes célt nem értem el vele, de részben sikerem lett a félrevezetési kísérlettel. Esetében az is valami. Ahogy láthattam, miként olvad le a mosoly képéről, hogy átadja helyét valami furcsa kavalkádnak. Az ennek hála meglelt magabiztosságom és elégedettségem kitartó, akárcsak én. Jó, talán nem annyira, de jelenleg annak érzem, ami nekem elég. Szavaival nem rémiszt meg. Ilyen gyengén így is, úgy is rajta áll sorsom alakulása. Nem sok beleszólásom van ezzel kapcsolatban.
- Kezdem azt hinni, hogy nálad sosem lehet tudni - felelem mosolyogva.
A beszélgetés azonban sokkal kellemetlenebb vizekre evez. Közös múltunk jelentős momentumaira. Nem haragszom az apámra. Tudtam hogy milyen, tisztában voltam vele, hogy előbb vagy utóbb elad. Örülhetek hogy nem egy olyan alaknak szánt, aki felé adóssága volt, velem váltva ki magát. Igaz, közvetetten így is azt tette, de... Bár eleinte rémisztőnek találtam a tényt, hogy egy jóval idősebb alakhoz kerülök, akinek a lányai alig néhány évvel fiatalabbak nálam, idővel örültem neki. Aztán jött a nagy változás.
- Nem lett volna bajom a házasságunkkal, ha nem kattansz be. Ami meg a gyereket illeti... nem csak te akartad - közlöm vele egyszerűen.
Ezzel biztosan tisztában van, vagy tisztában lenne, ha akkor nem fogja menekülőre az agya és átgondolja a helyzetet. Szemeim lehunyom néhány pillanatra, mielőtt újra rá figyelnék. Ha mindez eddig nem lett volna elég, még a lányokat is taglalni akarja. Igen, szerintem önző tett volt magával hozni őket. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyta rájuk a választást, amit viszont én tettem... Mostanra belátom, hogy talán nem volt számukra kedvező. Akkor azonban nem érdekelt. Szabadulni akartam és sikerült is. Ez volt a lényeg. Egyébként is, ha tovább maradok, az a maradék eszem hamar elment volna. Akkor pedig talán még rosszabb lett volna a helyzet, mint így, hogy ott hagytam őket az apjukkal, aki bár egy erőszakos fétisrém, törődött velük. Legalábbis általában úgy tűnt.
- Pitiáner bosszú? Nem mondanám annak, de ha mégis úgy lenne, a te "nevelésednek" köszönhető.
A többit... nem vitatom, pillantását azonban állom. Egyenest szemeibe nézek, büszkén emelve fejem, amit már tartania sem kellene, hogy arcára figyeljek. Ma már többedszerre figyelhetem meg ilyen közelről. Alighanem mostantól porhüvelyének alakja is elmémbe ég, éppúgy mint emberi létében viselt testének képe. Emlékezni fogok tekintetére, öntelt vigyorára, a borostára mi szegélyezi, vagy éppenséggel illatára, amit áraszt. Még akkor is őt figyelem, amikor elereszt és felkel. Egészen addig, amíg felém nem nyújtja karját.
Eszemben sincs elfogadni. Szavait hallva már tudom, hogy nem áll szándékában csak úgy elengedni. Ezzel a kis csevegéssel nem érte be, nekem pedig nincs még energiám ahhoz, hogy szökést kíséreljek. Kezét egy egyszerű mozdulattal tolom odébb magam elől. Saját magam kelek fel, nem érdekelve a pillanatnyi elgyengüléssel utána, melynek következtében belé kapaszkodok. Hamar rendbe szedem magam, kiegyenesedve, eleresztve őt, úgy téve, mintha mi sem történt volna.
- Semmi kedvem a börtönödhöz, úgyhogy ha már mindenképp maradnom kell, megteszi a szoba.
Onnan talán könnyebben ki is jutnék, mint a tömlöcből. Talán. Azért vélhetően nem lesz túlontúl könnyű, de emberként sem ment egyszerűen a tőle való szabadulás. Kénytelen leszek kreatív tervvel előállni, ahhoz azonban pihennem kell. Lehetőleg kényelmesen, bármiféle zavaró tényező nélkül. Mégis mi nem zavarna abban, hogy pont az ő házában vagyok?





Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Ápr. 10, 2017 1:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Visszafolytja lélegzetét, nyugalmat erőltet magára, blablabla. Teljesen fölösleges. Titkolózhat, egy idő után úgy is mindent megtudok róla. Rejtőzködhet, a végén meg fogom találni. Védhetik, de bárkinek karmai közül kitudnám szedni őt. Csak azért, hogy elérjem a céljaimat. Még ha ezek nem is kristályosodtak ki teljesen. Egyelőre nálam fog maradni. Arra pedig, hogy nem olyan egyszerű innen meglógnia, majd magától jön rá.
Szélesen elmosolyodom, kicsit közelebb hajolok hozzá.
- És úgy gondolod, hogy ez fontos tényező? Melyik lesz vajon hatással a sorsodra? Ha mosolygok, vagy ha kihozol a sodromból? - Kérdem bájosan tőle, figyelem vonásait. Pimasz ki beszólásai és ellenállása egészen megtetszik nekem. Régebben dühített, bántani akartam érte, most viszont... Erősebbnek látom és ez pozitívan hat rám. Persze nem másítja meg elképzeléseimet arról, hogyan kéne bűnhődnie, de nem sietek sehová. Megvannak a módszereim, s egy napon eljutunk oda majd, hogy megkapja, amit szánok neki.
- Kár volna engem hibáztatnod azért, hogy apád eladott a családomnak, hogy az én feleségem légy. Bánásmódomat pedig annak köszönheted, hogy nem voltál hajlandó gyermeket szülni nekem. Addig pedig jobb sorod volt, mint a feleségeknek általában.- Jegyzem meg, hangsúlyommal egyszerűen csak tényeket közlök, messze áll tőlem, hogy magyarázkodásba kezdjek. Amúgy sem látom szükségét. Semmi sem tudna meggyőzni arról, hogy hibás lennék. Szerencséje jelenleg annyi, hogy valóban megváltoztam. Pimaszsága miatt már elvertem volna annak idején. Most csak tüzel bennem valamit, valami olyasmit, mit nem tudnék szavakba önteni.
Büszkén bólintok, mikor szavaival a lányainkra utal. Vigyorogva rázom meg fejemet. Még előrébb dőlök, hogy férfias illatomat az alkohol szagával keveredve érezhesse. Ha kerüli ismét pillantásom, akkor kénytelen vagyok megint állánál fogva tekintetét az enyémre irányítani.
- Miután a szülőanyjuk meghalt, benned látták őt viszont. Melyikünk a rosszabb? Aki egy pitiáner kis bosszú miatt elhagyta őket, vagy aki sohasem tette? Olyan életet élhetnek mellettem, mint nagyon kevesen. - - Mondom neki komolyan, szemeimet szinte az övéire tapasztva. Ez a zöld szempár... Egészen igéző.
Gondolataim a nővel kapcsolatosan furcsa irányt vesznek, ezért elengedem, szépen lassan, hogy ne láthassa rajtam ezt meg. Kimért mozdulataim semmiről nem árulkodnak. Nyújtom felé a kezem, miután felállok az asztalról.
- Megmutatnám a szobádat. Ha csak nem a tömlöcben akarsz éjszakázni. - Mondom neki egykedélyűen. Ez most az ő döntése, nekem teljesen mindegy. Alszom egyet büntetésére, addig elengedni nem fogom. Egyelőre nyugtázom a napot, hogy besétált a csapdámba és elmenni nem fog tudni.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: ??? ||  Credit

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Ápr. 10, 2017 11:59 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Amint visszanyerem az erőm, tudom, hogy képes leszek megszökni most, hogy valamennyire tudom, hogyan játszik. Nem lenne szükségem másra, csak arra, hogy eljussak az ablakig. Onnantól kezdve megoldanám a gyors szökést, most viszont. Kénytelen vagyok elviselni őt. Még néhány óra... Ez az egyetlen dolog, mi éket ütött fejemben, ami az időt illeti. Szörnyen hosszú lesz, már érzem, mégis, talán kihozhatok belőle valamit.
Szavaimat követően ismét felkel. A maga vészjósló mozgásával közelít felém, de tartom magam. Magam elé nézek még akkor is, mikor fölém tornyosul. Teljesen elzárt kezeivel és termetével, mi előttem görnyed. Illata egészen orromig száll, keveredve alkoholos leheletével, mit jóformán már bőrömön érzek. Próbálok nyugodtan lélegezni, leplezve hirtelen rám törő izgatottságom és ezzel együtt pillanatokra rám törő félelmem, mi hozzá kapcsolódik. Kérdését hallva rá pillantok, ami elégedettséggel tölt el. Megváltozott a tekintete, a viselkedése... Sokkal jobban hasonlít most arra a valakire, aki egykor volt, főleg, mikor állam megragadva függeszti magára zöld íriszeim tükrét. Közel van, már-már túlontúl közel. Légzésem visszafogom, de állom szánakozó nézését.
- Nem kell aggódnod, tudom, hogy ellened ez kevés. Azt viszont elértem vele, amit akartam. Eltüntettem a vigyort a képedről - vigyorodom el elégedetten.
Sikerült, még ha csupán rövid időre is. Örülök neki, hogy pokolinak véli utolsó éveit. Nagyon igyekeztem, hogy azzá tegyem őket, ennek ellenére csak remélni mertem, hogy tényleg megszenvedi, nem csak úgy tűnik. Az egyetlen járulékos veszteség az, hogy lányaink is megszenvedték vele együtt. Mit mondhatnék, ilyen tekintetben önző voltam. Egy nő, akit az édes bosszú vezérelt, nem törődve a következményekkel. Lám, most erősen megszívtam.
- Nekem pedig előtte voltak pokoli éveim miattad. Te formáltad vesztedet általam, nem fordítva.
Vagy talán mégis? Végtére is mindez annak eredménye, amit vele tettem. Más esetben aligha keresett volna meg, hacsak... Hacsak nem tart még mindig a tulajdonának, ami nem vagyok. Soha többé nem leszek. Annak az életnek vége. Amikor a lányokat hozza fel, elgondolkodom. Ők lettek volna azok? Ó, a francba... Előre dőlve megtámaszkodok egyik térdemen, amíg el nem érem a nekem töltött ital poharát. Most szükségem van rá. Nagyon is. Legfeljebb megdöglök, mit számít az? Jó, elég sokat, ami azt illeti, de még mindig nem hiszem, hogy végezne velem. Sosem volt az a fajta és szerintem ez mit sem változott azóta. Ebben a tekintetben... Még mindig jobban kedvelheti a lassú szenvedést és kínt.
- Sejtettem, hogy valami nem stimmel azokkal az ikrekkel - kortyolok a löttybe - Tehát őket is magaddal rántottad a Pokolba.
Ezt nézve, nem tudom, melyikőnk volt önzőbb. Egyszerűen férjhez is adhatta volna őket, hogy normális életük legyen. Esélyt adhatott volna nekik a boldog életre, de nem... Helyette a mélybe rántotta őket, a semmibe, honnan csak évszázadok múltával lehet felkapaszkodni. Önálló életük pedig valószínűleg most sincs, viszont... Legalább erősek lehetnek. Évezredeik vannak arra, hogy vígan éljenek. Hosszú, unalmas évezredeik, miket feldobhat néhány évnyi, vagy évtizednyi öröm.





Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Ápr. 10, 2017 11:15 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Látom rajta a meglepettséget. Érzem rajta, hogy nem erre számított. Valóban megváltoztam, de ezt inkább fognám a körülményekre, mintsem arra, hogy a lelkemet érintette meg a változás. Sok száz évig tartott, míg felkeltettem az első herceg figyelmét, addig pedig kár is tagadni.. Egy senki voltam. Szerencsére egy erős, ám rang nélküli démon megtanított a mágiahasználatra, én pedig eszemnek köszönhetően kerültem a herceg szolgálatába, miután Gráinne hibát vétett és a földre száműzték. Azelőtt is a herceget szolgáltam, de nem ilyen rangosan. Onnan csupán pár évembe telt kiépíteni mindezt. Személyiségemre azért is volt ez nagy hatással, mert már nem én irányítottam. Végtére is mégsem én vagyok Asmodeus. Úgy alakítottam  ki hatalmat magamnak, hogy még én is elszámolással tartozom egy harmadik személy felé. Ügyesedtem, okosodtam, de a romlott lelkem megváltásában azért nem reménykedhet még a nő sem.
Elvigyorodom óvatosságán, az italban kivételesen nincsen semmi, még talán jól is esne neki, de csak bólintok, kimérten. A lehetőség adott, nem fogom levágni a kezét, ha arra kerül a sor, hogy még is belekortyol. Én közben csendesen figyelem az idő múlását, reakcióit, mozdulatait, hogy mikor élénkül fel annyira, hogy esetleg támadjon vagy meg akarjon lógni. Ez jelenti a kihívás részét. Démonként - főleg, hogy nem gondolom gyenge démonnak - már több esélye van ellenem, de még sem annyi mint amiben hisz. Ebben biztos vagyok.
Lassan állok fel, miután az asztalra helyezem a kristálypoharat, mi édesen csilingelő hangot hallat, majd elnémul. Megkerülve az asztalt közelebb sétálok hozzá, lépteim fenyegetően hatnak, ábrázatom eleinte kifejezéstelen. Ahogy ül a kanapén, két oldalánál megtámaszkodom a háttámlán, közelebb hajolva hozzá. Szavaim tiszták, érthetőek, ellentmondást nem tűrőek. Van, ami nem változott.
- Azt hiszed, hogy ez működni fog?- Kérdem érdeklődéssel tekintetemben, közben vonásaim azt sugallják, hogy szánom kissé, amiért még mindig ezzel próbálkozik. Ennél sokkal többet várok tőle, de talán ha teljesen magához tér, s ereje teljében önbizalma is megnövekszik majd, többet várhatok tőle ténylegesen. Egyelőre ugyan érdekel, mit hoz ki helyzetéből, még is próbálkozása elég gyenge.
Még közelebb hajolok hozzá, közelségem nagy valószínűséggel kényelmetlenül éri őt, de teszek én rá magasról. Ebben a testben egészen vonzó, a női ideálok rengeteget változtak az évezredek során, bár a mai szépségideáltól, mit a földön érzékelhetünk, felfordul a gyomrom. Még mindig inkább a csinos természetesség, mint a cicoma. Ezt pedig jelenlegi teste, mit birtokol, tökéletesen visszaadja.
Elengedem a háttámlát, egyik kezemmel szorosan, de nem fájón fogok állára, s fordítom úgy fejét, hogy felnézzen rám. Igen, ez a pozitúra tökéletesen megfelel neki. Ott van és úgy néz, ahová való és ahogyan kell neki. Alulról.
- Tudod mi történik, ha elfogy a türelmem, Leviathan. - - Mondom neki úgy, hogy egyértelművé tegyem, nem veszem be a rizsát. Sok évembe telt, míg megtaláltam, megtudtam nevét, s még így sem teljesen tiszta a kiléte. Az árnyékban nehezebb tisztán látni, mint bármi másban. Így választásával elérte, amit akart. Nehezemre esett megtalálni, vagy bármit kideríteni róla.
- Sok bosszúságot okoztál nekem. Utolsó harminc évem emberként pokoli volt. - Engedem el finom bőrét, s ülök le vele szemben az üvegasztal szélére. Arcomon sokféle érzelem kavarog, ha akarja, kiolvashatja, elemezheti. Úgy is kiszámíthatatlan vagyok, talán a legkiszámíthatatlanabb démon, így sokra nem megy vele. Lehet, hogy most megvetést és bosszúvágyat sugároznak vonásaim, de az is lehet, hogy a következő pillanatban elengedem. Még én magam sem tudom.
- Okos húzás volt részedről eladni a lelked. Másra már úgy sem lett volna jó. - Vigyorodom el, térdeimre támaszkodom, hogy közelebb hajolhassak hozzá.
- Az ikreket megismerted? - - Kérdek rá egyenesen, hisz ők üdvözölték a vendégeket. Már ott gyanítania kellett volna valamit.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: ??? ||  Credit

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Ápr. 10, 2017 10:36 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Bathym
&
Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Kísérletem hiábavaló. Karom lendítem, de csupán csuklómra szorító ujjaiba botlok, amik azon nyomban visszadobják mellém elgyengült végtagomat. Szinte már várom mikor csattan ugyanaz a kéz arcomon, de semmi. Semmi olyasmi, mit korábban szemrebbenés nélkül megtett volna, nem hagyva viszonzatlan szemtelen tettemet. Nem kis meglepetést okoz ezzel. Úgy tűnik, az a pár ezer évnyi démonlét őt is megváltoztatta és itt nem csak a porokkal való játszadozására gondolok.
Kérdéseimre nem kapok választ. Csendesen tevékenykedik, minden bizonnyal teljes elégedettséggel, amiért sikerült idáig juttatnia. Arra is fogadni mernék, hogy több örömet lát ebben, mint egykor verésemben. Azt dühből tette, talán megszokásból. Ezt? Szerintem saját szórakoztatására. A kérdés csupán az, miért. Nem is az, sokkal inkább hogy miért most? A miértre még én magam is tudom a választ, elvégre én adtam rá okot. Megkeserítettem életének végét, épp úgy, miként ő az enyém közepét. Előtte apám sem volt velem túlontúl kedves és törődő. Akárcsak Bathym, pénzt látott bennem egy idő után. Addig pedig azért nevelt és gondoskodott rólam, hogy többet érjek.
Mikor megpróbálok felkelni, újra közelemben tudhatom. Elkap egy furcsa, ismerős érzés. Mintha csak arra várnék, hogy most megtegye. Hogy megérezzem bántalmazó tettének fájdalmát, helyette viszont... Segít felülni? Ez új. Ennek ellenére továbbra is érzem bőrömön érintését. Most sokkal kevésbé érdes tapintása, mégis olyannak hat, mint egykoron. Már-már keresem magamon ujjai zöldes-lilás foltját, mindhiába. Semmi nyoma. Tekintetem rá vezetem és kíváncsian figyelem, min ügyködik tovább. Összeszűkített szemekkel nézem a kitöltött italokat, majd fejem rázva mosolyodom el. Talán egy egészen aprót fel is horkantok.
- Azok után, hogy valamilyen porral kiütöttél? Köszönöm, nem! - próbálok viszonylag illedelmesen megszólalni.
Meglepő, de annyira nem esik nehezemre. Nem, amíg magamtól távol tudhatom, s úgy viselkedik, miként eddig. Szörnyen eltér a régitől, ennek ellenére ruhámon akaratlan igazítok egyet, hogy a hasíték mentén előbukkanó lábam eltakarjam fekete anyagával. Újabb magyarázatát hallva elhúzom a szám. Tehát még pár órán át olyan leszek, mint egy beszélő saláta. Jóformán tehetetlen. Most tényleg csak szavaimra számíthatok. Futni nem lenne erőm. Felkelni... Talán. Egy kis idő múlva. A mágiát viszont elfelejthetem, amíg nem tudom rendesen összeszedni gondolataimat. Egyszerűen képtelen lennék egy helyre fókuszálni hosszabb ideig. Újra körbenézek, elszakítva pillantásom a szemközt elhelyezkedő börtönigazgatótól.
A két nevet hallva felvont szemöldökkel fordulok felé, mint aki nem érti, miről van szó. Tényleg nem értem. Hogy tudta meg hogy ki vagyok és mikor? Talán azért várt ennyi ideig, mert csak mostanra sikerült rájönnie? Egyáltalán honnan tudta meg, hogy életben vagyok? Ha meg akarom kapni ezekre a kérdésekre a választ, fel kell fednem magam előtte. Be kell ismernem, hogy én vagyok én. Van egyáltalán értelme titkolni? Úgysem engedne ebből az egészből, mégis... Egy kis részem még mindig azt mondogatja, hogy maradjak előre megírt történetemnél. Hogy maradjak... ki is? Meera, ha jól emlékszem. Igen, az volt az. Ajkaim szólásra nyílnak, csakhogy végül szótlan zárulnak össze, szavak helyett egy kisebb sóhajt hallatva.
- Mindegy hogy mit mondok, úgyis úgy hívsz, ahogy a rögeszméd megkívánja - mondom végül.
Ezzel... talán nem ismerek el semmit, de időt is nyerek arra, hogy összeszedjem azt, akinek lennem kellene jelenleg. Apránként kezdem végiggondolni a dolgokat, hol őt figyelve, hol a nekem készített poharat. Jól esne most egy ital, de... Nem tudhatom, mit tett bele.
- Az a nő... Diána, vagy... Leviathan, vagy kicsoda. Ki ő? - kérdem, hátha mesél rólam egy keveset.
Ha tudom ő miként látta a dolgokat, azt is megtudhatom, miért ilyen. Hallgatni pedig még most is képes vagyok, jobban mondva kénytelen lennék, mivel a szökés most kissé... lehetetlen. Egyelőre.





Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Ápr. 09, 2017 9:24 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Mint aki fel van készülve rá, szabad kezemmel elkapok arcom felé suhanó kezét. Ahogy megállítom el is dobom, karja gyengén esik mellé. Elmosolyodom, hisz emlékeimben gyengén, védtelenül él még a nő és valahol tetszik a változás, ami az idők során végbement nála. Kezdem úgy érezni, így még érdekesebb lesz maradása, még ha akarata ellenére is történik majd. Már nem tetszene a gyenge mivoltja, démonként semmilyen kihívást nem találnék benne. Így viszont felkelti az érdeklődésemet.
Kérdését figyelmen kívül hagyva ellépek a kanapétól, hagyva őt néhány percig. Megszabadulok a kezemben lévő morzsolt virágoktól és ismét egy törlőkendőért nyúlok, hogy megtöröljem vele kezeimet. Mindig akad kéznél egy-egy ilyen, mivel füveimet sokszor használom és talán ha nem törölgetném magam mániákus jelleggel, még nekem is meglepetést tudnának okozni esetleges keveredésükkel. De én általában mindenre fel vagyok készülve.
Visszafordulok hozzá, mikor arra tesz utalást, hogyan szerzem magamnak a nőket. Egészen jó ötletnek tűnhet, bárki ki is nézné belőlem a dolgot, de nem, ezeket nem erre használom. Valamiért a munkám olyan körülményeket hozott létre, amiért erre nincsen szükségem. A kialakult hatalmam és befolyásom bőven elég ahhoz, hogy bármelyik, akár férjezett nemes démonnő igent mondjon. Nem is mernének mást mondani. A feljebb való körök, ami a lordokat illeti pedig már nincsenek érdekeltségeim. Ők háborúznak, Lucifer parancsait követik. Nekem odáig nem nyúlik el a kezem és ez szándékos. Nem kötnek le egyáltalán. Megvan a saját kis seregem, még ha átvitt értelemben is.
Nézve szenvedését odasétálok hozzá, felültetem a kanapén, de nem saját komfortja érdekében. Túlságosan szánalmas képet fest azzal, ahogyan gyengén fekszik, tehetetlenül. Ahogy előbb is kifejtettem, most nem ez az oldala érdekel. De még pár óráig el fog tartani, míg visszanyeri erejét. Magára hagyni viszont nem fogom. Még a végén elmászna szem elől, mint egy döglődő macska.
Nem válaszolok neki azonnal, testtartásom és mozdulataim egyelőre semmiről sem árulkodnak. Az asztalomhoz sétálva előveszek két kristálypoharat, alkohollal töltöm meg őket és a kimért, lassú mozdulatokat követően a nő felé fordulok.
- Egy italt esetleg?- Kérdem vigyorogva. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mostani állapotára egy ital lenne talán az utolsó gyógyír. Ettől függetlenül a kanapé előtti üvegasztalra teszem a poharat, hátha még is a kutyaharapást szőrével választja.
Elhelyezkedem vele szemben egy ugyan olyan vérvörös bársonyborítású fotelben és italomba kortyolok. Figyelem őt, hisz most, hogy már sikerült kelepcébe csalni, nem kell a tervemre koncentrálnom. Kényelmesen dőlök hátra, jelenleg nincs mitől tartanom. Túl gyenge még ahhoz, hogy komolyabb kárt tehessen bármiben, s ha van egy kis esze, nem próbálkozik semmivel. Tőlem karnyújtásnyira minden égtáj irányába van valamivel, amivel kiüthetem. És bár már leszoktam az erőszaknak fizikai formájáról, sokkal kifinomultabbak eszközeim, végső esetben még mindig ott az öklöm. A legvégső esetben. Jelenlegi valómban ez viszont rendkívül szánalmasan hatna. Ennél sokkal ügyesebb vagyok.
- Ne aggódj kedvesem. A szer hatása pár órán belül teljesen elmúlik. Természetesen a te esetedben ez semmit sem jelent. - - Mosolygok arcába, jelezve, hogy nem lesz könnyű szabadulása, még is szinte biztos vagyok benne, hogy fátyolos tekintete mögött már azt lesi, hogyan léphetne meg innen.
- Sok idő telt el Diána. Vagy szólítsalak Leviathannak? Melyik volna kényelmesebb számodra? - Mint egy szívélyes házigazda, ki gesztust tesz a nő felé, persze elég elcseszett képet mutat ez a kettősség, már ami a céljaimat és rendkívüli modorosságomat jelenti. De ez vagyok most én. Udvarias házigazda, akit minden vendége fél. És a nő sem lesz ez alól kivétel.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: ??? ||  Credit

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Ápr. 08, 2017 7:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Bathym & Leviathan
Nem szabad viszonzás nélkül hagyni mások tetteit. Erre való a hála és a bosszú.


Erős, émelyítő szag csapja meg orrom. Fejem fordítom, hátha eltűnik előle, mindhiába. Még egyet tekerek nyakamon a másik irányba, mielőtt szemeim nyílásra késztetném, hogy megnézzem, mi ennek a forrása. Lomha pislogással emelem tekintetem az előttem lóbált kézre, s benne a növénymaradványokra. Rossz érzés kerülget. Mintha csak kimaradt volna valami, amivel nem ártana tisztában lennem. Apránként próbálom összerakni, hogy mi is történhetett velem. Hogy mi ez a hasogatás, ami fejemet gyötri, az íriszeim előtti halványító fátyolról nem is beszélve. Időbe telik, mire összeáll a kép. Elkapott az ókori aranypásztor.
Mindez akkor tudatosul bennem, amikor meglátom őt magam előtt. Szinte reflexszerűen lendítem felé kezem, remélve, hogy kéztövem eltalálja orrát, minimum agyába tolva azt. Milyen jó is lenne. Akár sikerül, akár nem, még mindig némileg kábán meredek rá. Karom, ha még szabad akkorra, hasamra hullik erőtlenül. Mintha csak valami többnapos tivornya után ébrednék, amiben minden nap annyi piát ittam, amennyi képes kiütni. Az pedig nem kis mennyiség és nem is kerül rá sűrűn sor. Mindössze egyszer ha volt ilyen, akkor is azért, mert tudni akartam, mennyivel másabb így, mint emberként.
- Mit műveltél velem? - kérdem halkan.
Ahogy tisztul fejem, úgy tekintek körbe. Oldalamnál nyugvó kezem végigsimít a vörös kárpiton melyen pihenek. Nem érzek magamon láncokat, sem szíjakat. Ez jó. Több lehetőségem van a szabadulásra. A díszes ajtó felé sandítok. Arra nem valószínű hogy kijutok, bár ez attól függ, hány őrrel bír és milyen erős. Trükkös, azt tudom, az önérzete pedig nagyobb ennél a kastélynál, de ezen kívül... Nem, biztos, hogy legalább olyan erővel bír, mint amivel én. Nem olyan alak, aki elvesztegeti a lehetőséget, márpedig ha valahogy, hát démonként elég sokféleképpen lehet erőhöz jutni. Az eszköz a kezében volt, a vagyona megvolt hozzá, s valljuk be, nem egy szerencsétlen él a világon, vagy élt, aki bármikor eladta volna a lelkét egy láda aranyért.
- Tehát... A nagy és híres Bathym így szerez magának nőket? Máshogy nem megy? - emelem rá zöld pillantásom.
Talán levegőt sem kellene vennem, akkor talán megúszhatnék egy újabb adagot. Hihetetlen, hogy pont így ütöttek ki. Ennél egy tarkón vágást is jobban viselnék. Persze ő ahhoz... Sosem mocskolná be a kezét, hacsak nem egy asszony ütlegeléséről van szó. Az viszont számára nem valószínű, hogy mocsok. Nem mintha emberszámba venné őket. Akarom mondani démonszámba.
Fészkelődök egy keveset. Ha módomban áll, még felkelni is megkísérlek, mert így, itt fekve... túlontúl kiszolgáltatottnak érzem magam. Könnyedén tornyosulhat fölém, szoríthat le, vagy tehet bármi mást, főleg, hogy még nem sok erőt érzek magamban. Az összeset a korábbi orrba vágási kísérletbe fektettem.





Bathym
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Demon
☩ Posztok :
24
☩ Keresett személy :
☩ Képességem :

Demon of herbs and precious stones

☩ Rang :
Serving the first prince
☩ Play by :
Eric Bana
☩ Pokol vagy menny? :
Hell for life


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Ápr. 08, 2017 12:53 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Bathym
Better later than never.


Ahogy a por elkezdi kifejteni gyors hatását, szinte látom, ahogy a nő falai leomlanak és ráeszmél, hogy vége. Nincs több játszadozás, egymás kerülgetése, hanem végre elkaptam. Nem is terveztem ennél hosszabbra nyújtani ezt a beszélgetést. Nem véletlenül intéztem úgy, hogy a nyereménnyel el kelljen vonulnunk és eközben a vendégsereg már a lerészegedés határán legyen. Senkinek nem fogunk hiányozni, bár egy kis időre még elvegyülök közöttünk, hogy ne induljon meg a susmogás.
Kopogok kettőt saját ajtómon, mire az kinyílik és a két katona belépve a terembe becsukják maguk mögött az ajtót. Nem néznek az eszméletlen nőre, s bár nem avattam be őket tervem részleteibe, nem néznek furcsán, vagy kérdeznek rá a dologra, hiszen nem ez a dolguk. És azzal tökéletesen tisztában vannak, hogy engem kérdőre vonni a legnagyobb hiba, mit bármelyik démon elkövethet a palotámban. Azonnali gyilkolási ösztönt vált ki belőlem, a türelmem határán túl esik már. És olyankor nincsen kegyelem. Ezért sem szoktak ellenkezni velem.
A szobának másik végén, egy kis, keskeny ajtó mögött egy csigalépcső található. Egy könyvespolcot kell arrébb tolni, hogy az ajtó egyáltalán látható legyen. Ez a lépcső három emeletet megy felfelé, emeletenként kilépővel. Ezen át tudok gyorsan közlekedni a kastélyon belül. A legfelső emelet a lakosztályom. Így az ajtó irányába mutatok a két katonának.
- Vigyétek fel. Dobjátok le az egyik kanapéra és hagyjátok ott.- Mondom, miközben egy kendővel törölgetem le kezemről a por maradékát. Ezt követően zakómat is megtörölgetem. Nem lenne szerencsés, ha vendégeim közé sétálva valakire jutna egy kevés ebből a gyöngyszemből és kiterülne. Bár szeretik a pletykákat és a drámai eseményeket, a mai este ezeket én szeretném elkerülni.
A két katona elkezdik felcipelni a nőt, én pedig elölről távozom a szobából, ahol a nővel beléptünk egy fél órával ezelőtt. A díszterem, hol az árverés zajlott már üres, cselédeim szépen elrendezték a helyiséget, mintha nem több százan ültek volna itt nem is olyan régen. Mulatás zsivaja üti meg fülemet és ha nem is lennék jártas a kastélyban, akkor is tudnám, merre van vendégseregem.
Mielőtt a bálterembe lépnék, a szemközti álló órára pillantok gyorsan. Számolnom kell a perceket, mert még azelőtt akarok felérni lakrészembe, hogy a szer hatása elmúlna. Két-három óra megközelítőleg, így jól kell belőnöm a dolgot, különben a végén meglóg. És van egy olyan sejtésem, hogy a két katona édes kevés lesz arra, hogy megállítsák a nőt, ha arra kerülne a sor.
Elvegyülök hát a vendégsereggel, s időnként ismét az órára pillantok. Nem vagyok ettől feszült, csupán elővigyázatosság. Kellemesnek korántsem mondható csevejekbe merülök a megfelelő démonokkal. Befolyásuk nekem is fontos, hiszen ők a vevőim, ennek ellenére mindannyian tisztában vannak vele, hogy a lapokat én osztom. Nélkülem senkik lennének.
Két óra múltán tűnök el a tömegből, ám nem azonnal. Elvegyülésemnek köszönhetően szinte észre sem veszik, hogy hiányzom közülük. Amúgy sem újdonság, hogy ilyenkor nem egyfolytában élvezem társaságukat, mindig akad dolgom, amit a mulatozás közben el kell intéznem.
Mikor felérek lakosztályomba, a két katona nyugodtan áll ajtóm előtt. Intek nekik, hogy eltűnhetnek, ők fejet hajtanak és már ott sincsenek. Zárom magam után hatalmas, aranydíszes ajtóimat és látom, ahogy a nő elterülve fekszik egyik vérvörös bársonykanapémon, háttal az panorámás, hatalmas ablakoknak, melyeken mindig beszűrődik a pokolra oly jellemző éjszakai skarlátvörös égbolt fénye. Asztalomnál egy ládikából apró, szárított virágcsokrot veszek elő. Két-három virágfejet letörök belőle, kezemben összemorzsolom a fejeket és megindulok a nő felé. Nem fújom ezúttal arcába, csupán tenyeremben tartva az őrleményt mozgatom azt orra alatt. A virágoknak ammóniához hasonlító, émelyítő szaga van, ettől pedig magához fog térni pár másodpercen belül.




Megjegyzés: fanolos || Szószám: ??? ||  Credit

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


 
Bathym's mansion
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: