We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Asztalok
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
406

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 15, 2018 4:54 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 4:08 pm
Következő oldal


Wicked family
Figyelmem úgy cikázik össze-vissza zavaros elmémbe, amit bárki más őrült csak irigyelne tőlem. Nem köti le figyelmem semmi, olyan, mint egy megbolondult molylepke, ki fényt lát. Össze-vissza repked előtte, feszt neki megy, de semmi érdemlegeset nem csinál.
Ilyen vagyok jelenleg én is. Témáról témára ugrok, s ami nem igzat, vagy nem köt le, egyszerűen csak átlépek rajta.
Ilyen ez a családfa dolog is. Vállaimat könnyedén vonom meg. Miét is kérdeztem? Miért is érdekelt, hogy mit akar ezzel az egésszel?
Hjajj, ha tudnám. De hát… Volt agy, nincs agy…
Hangos nevetésbe török ki, kezemmel az asztal lapját is csapkodom, fene nagy jókedvembe, pont egyidőben azzal, hogy kérdezett valamit, majd pedig végigmutat magán.
Kényelmesen dőlök hátra  szégen, szemöldökeim a magasba szökkennek, így tekintek végig a rajta. Egyik kezemet felemelem és egy kérdőjel formájában mutatok végig rajta… Hiszem én ezt. A valóságban egyébként a két kezemmel mutogatok össze vissza. Na, az elmém zakkantsága néha kivetül a valóságra is.
- Ennél? - horkanok fel hangosan. - Minden… - ennyi csak, amit megjegyzek, de talán ez többet elárul mindennél.
Mindenkiben él egy kép egy az Ördögről, a nagy kaszásról, vagy mi fenéről. Túltettem magam, hogy nincs ördögszarva, és villás farka. Sem pedig patái, és lábait sem kíséri kátrány és annak édeskés bűze. Oh, mi jó is az. Azon is túltettem magam, hogy min is? Anyám sem tudja már, na de lényegtelen. De ez a piperkőc, ki előttem ül…
Tényleg EZ az ördög?
Hogy a gyomrom ettől fordul-e fel, vagy az előzőek eseményeitől? Lényegében lényegtelene, ami lényeges, az az, hogy kijön belőlem minden. S jut belőle mindenhova, mint egy jó kis nyári zápornál.
- Juj - törlöm le a számat, majd hatalmas ásítást próbálok elnyomni. - Mindjárt magam alá hugyozok… - nem vagyok túl nőies?
Na és? Nem is ez a célom. Az vagyok, amikor az akarok lenni, de ez nem az a hely és végképp nem az az idő.
Persze nem érti ő magam sem, hogy mire is teszek megjegyzést. Ajkamra sunyi mosoly ül ki. A percek vánszorognak… szó szerint vánszorognak, eddig oly gyorsan telt, de most meg…
Nem, nem akarok ennél több lenni és, miért nem? Ennek megvan a maga oka. Mindennek megvan a maga oka. A sejtelmes mosolyom lassan cinkos vigyorrá alakul át, és úgy rázom meg a fejemet a kérdésére.
Nem akartam ennél többet.
Egyet akartam, de azt megkaptam.
- Elbaszott egy kettősség. Ördög és angyal… ha ez így is van rendjén, akkor sem helyes, hogy így van.
Azon kívül, hogy fura, ha engem kérdezne meg bárki, akkor azt mondanám erre, hogy…
Pumukli!
Úgy nézett ki a minap látott manus az utcán! Hogy neki milyen gyönyörű kék szemei voltak!!!! Mily szépen is néznek ki a kis üvegcsémbe otthon!
- Pumukli! - kiáltom hangosan is boldogan, már azt sem tudván, hogy mit is beszéltem nemrég. - A minap láttam egy manust, ilyen égővörös haja volt, az istenért nem tudtam rájönni, hogy honnan ismerem. Vagy hol láttam már, de már tudom! Úgy nézett ki, mint Pumukli! Csakhogy neki szép égszínkék szemei voltak. Olyan szépek. Ők vigyáznak most már rám minden éjjel - sóhajtom el kéjesen magamat, újra csak hátravetve magamat.
Mások megijednek attól, ami a “házamba” fogad. Főleg ez a két szempár az, ami borzasztja őket. Na persze, akit oda felviszek…
Angyalkám próbál a lelkemre hatni, de hát… Ha tudná, hogy őt nem azért kaptam, hogy megszelidítsen. Hanem teljesen más miatt… Rabláncra vert kutya ő már csak…
- Amire a legjobban? - vigyorodok el újra, sokatmondó vigyorral az arcomon. - Pusztításra és Káoszra - válaszolom könnyedén.
Nincs szép lelkem, nem is akarom, hogy az legyen. Sokan félreértenek. Tökéletesnek tartom a magam állapotát. Nem akarok ennél többet, miért nem? Erőnket sokan lenézik, de ha ismernék a fizika minden apróságát rájönnének, hogy ez nem így van. Sokkal nagyobb, mint bármi más. Nem tudok tűzfalat létrehozni, na és? Sokkal több mindent tudok mozgatni, mint ahogy az bárki is gondolná.
Vegyük példának okáért ezt az üveg rumot, melyet a számhoz emelek.
- Hidd el, ha gyűlölnek, akkor nem ezért - röhögöm el magamat. - Elég csak a történelmi eseményekre gondolni. Miként ábrázolják az ördögöt. EGyszer sem azért utálták - na jó, néha - mert “szenvedélyes” volt…
Hatalmas, dögunalom sóhajtás tör fel belőlem. Lassan előredőlök, hogy a fickó szemeibe tekintsek.
- Ugye tudod, hogy egy percig sem kötöd le a figyelmem? - vonom fel a szemöldököm. Nem az ő hibája. Részben. Kevesen tudják cikázó gondolataimat egy helyen tartani.
Azt hittem ő más lesz, de hát…
- Uh, kaja! - pillantok le ölembe, ahol egy kósza olivabogyó pihen. Azt hiszem az est folyamán valamelyik piámhoz kaptam! Vigyorgó ajkakkal dobom be a számba a darabot és hangosan csámcsogva nyammogom el azt.
- A fejembe, a fejembe… - ismétlem utána, szememet forgatva. Ha tudná az én fejembe mi zajlik éppen. Maga a káosz is irigykedhetne, de ha jól rémlik, irigykedik is.
- Oh, én nem tudok semmit, de neked sincs fogalmad arról, hogy milyen móka vár itt - vigyorodok újra csak hátraülve. A türelem. Nagy úr. Talán családi vonás, papcitól örökölhettem. Végtelenül türelmes egy alkat, ezt megörököltem tőle.
Ahogy pusztítási vágyamat is neki tulajdonítom. Miért nem jöttem rá hamarabb, hogy őt kell keresnem, de már lényegtelen. Már tudom, hogy mit akar velem.
Nem akarok többet.
Okkal.
A vér lassan vánszorog le a plafonról, egy kósza cseppe arcomra pottyan. Mutatóujjammal simítom le onnan, ajkaim közé csippentve ízlelem az érdes, fémes ízt.
- Én? - nézek rá előbb ártatlan arckifejezéssel, majd röhögve. Persze, hasonlót sose néznek ki egy korcsból. Méghogy semmit sem tudok.
Rendben, hidd ezt, drága Ördög. Ez csak az én malmomra hajtja mindig a vizet. Ne higgye csak senki, hogy miket tudok. Nem is kell. Nem vagyok magamutogató. A meglepetés ereje.
Lábamat felteszem az u alakú kanapéra. Az asztal lapjára támaszkodva állok fel, így kerülve ki saját hányásomat.
- Ha nem bocsátasz meg, most elmegyek. A dolgom itt végetért… - sétálok végig a vörös bőrbe vont ülőalkallmasságon.
Korábbi részegségemnek már nyoma sincs. Álca lett volna tán?
Könnyedén ugrok le a földre, bakkancsommal vértócsába érkezem. Apró vércseppek reppennek mindenfelé. Mellettem egy manus épp kését mélyeszti a vele szemben álló hölgy torkába. Vére beteríti arcom bal felét, nyakamat, ruhámat.
Kéjesen felsóhajtva nyalom le ajkamról a vért. Eszembe juttat egy jelenetet. Amikor az Ő vére az enyémmel elegyedett el. Amikor láthattam a pacika igazi alakját… Vérünk édes ízét ízlelgettem késemről.
Lassú léptekkel vonom távozóra magamat. Még egyszer megfordulok. Lábaimat szorosan egymás mellé zárom, felsőtestemmel némileg előredőlök, egyik kezemet a hátam mögé teszem.
- Így szórakozik az alvilág, nem unalmas szenvedéllyel - kacsintok még az ördögre, vigyorogva, közben pedig mutató és középsőujjammal szalutálok neki. - Élvezd a poklot, amíg még lehet a földön - hirtelen fordulok el, Kín, hű szolgám és késem már a kezembe is van.
Az első két lépésemet normálisan teszem meg, majd csámpássá válik. Egy-egy alakot, ki mellett elsétálok táncra invitálom, Kínt beléjük mártom.
A dolgom itt véget ért…
Kiléptek a dohos, vérszagú helyről az éjszakába…
Más dolgom van.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

Lucifer
avatar



☩ Keresett személy :
"When God is gone and the Devil takes hold
Who will have mercy on your soul?"
Maze


☩ Reagok :
47

Utolsó Poszt Csüt. Júl. 12, 2018 2:49 pm
Következő oldal




A Wicked Family Party
Nagypapi & Cukorborsó
──────────── ────────────

"Hey hey hey if you’re ready to rage
Raise your hands up, this what rock and roll looks like
Yeah yeah yeah, wearing leather and lace
Raise your hands up, this what rock and roll looks like"


Keresztbe tett lábbal ücsörgök a fényes műbőrön, már-már túlságosan kifinomultnak tűnve a cigifüstös helyhez képest. Atyám emlegetésére megemelem szemöldököm, majd egy fáradt sóhajt hallattok. Vajon ennyire őrült vagy ennyire részeg? Netán mindkettő? Persze, nem zavar a tivornyázás, de ha két értelmes mondatot sem tudok váltani valakivel, akkor az már igen. Mikor pacsira emeli a kezét, csak nézek, hogy mi lelte.
- Nos, ő történetesen boldog-boldogtalant a kölykének tart, szóval nem nyert.
Felelem közönyösen és ismét kortyolok italomból, de utána bólintok, mert éppenséggel egyet kell, hogy értsek.
- Ezzel egyet értünk! Éppen ezért nem értem, miért is kéne gyermekeimként tekintenem a démonokra.
Bár tény, megszoktam, hogy Atyám az atyám, de a kis fertő logikája még eme módosult tudatállapotában is helytálló. Az álmával kapcsolatos kis megjegyzése viszont megpiszkálja a fantáziám.
- Nem feltétlen értek egyet, de miért, milyen voltam az álmodban? Hogy lehetnék már ennél is jobb?
Kérdezem kiszélesedő, ördögi mosolyommal és végig mutatok páratlan, szívtipró alakomon. Igen, büszke vagyok rá, hogy ennyire jó vagyok. Atyám nem volt fukar, mikor a szexepilt osztogatta. Ellenállhatatlan arc és alkat. Férfiak és nők bomladoznak értem az idők kezdete óta s én nem bánom ezt. Én lettem maga a Csábítás. A mosoly viszont csak hamar leolvad az arcomról, hiszen a flúgos kisasszony éppen össze hányja a méregdrága Prada cipőmet! Nem mintha manapság, az apokalipszis után lenne még ennek különösebb jelentősége, de akkor is: most okádott össze egy Prada-t!
- Szavamra! Pont az egyik kedvenc cipőmre kellett kidobnod a taccsot?!
Korholom meg amolyan brit úriemberi módon és pusztán a szemeimet forgatom és sóhajtozok. Persze a hányás émelyítő szaga és a belőle áradó kellemes kis hő sem semmi...Elkezdem rázogatni a lábam, aminek hála sikeresen a hölgyike lábszárára rázom a béltartalmát. Mintha mi sem történt volna, felkapom tekintetem az asztal alól és ismét a csitrire nézek. Az üveget, amit újra meghúz, kiveszem a kezéből és ahelyett, hogy letenném, magamnak öntök.
- Sosem akartál "ennél" többet?
Kérdezem kissé szkeptikusan, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy a részeges maca itt, előttem körülbelül így éli mindennapjait. Pia, drog, tudatmódosítás....mindent megtéve, hogy ne kelljen a valósággal szembe néznie. Persze, lehet, hogy csak a rosszindulatú előítélet szól belőlem s ő így érzi jól magát. Saját magát pusztítva, lépésről lépésre, sejtről sejtre. Hogy aztán a karjaim között kössön ki, ha eljön az ideje...és amilyen életmódot folytat, gyorsan el fog az jönni! Á, ilyenkor úgy sajnálom, hogy "drága" néném lezárta a Pokol Kapuját! Huncut kis vigyor táncol az ajkam szegletében. A pohárba nézek, az átlátszó löttybe, ami vonaglik a vastag üvegfalak között. Nosztalgia, hihetetlen! De már megszoktam saját ellentmondásos természetemet. Az egyik percben pöffeszkedve hagyom ott a trónom egy kis földi tombolásért, a másikban meg vissza sírom a kárhozatra méltó lelkek örökké tartó sanyargatását! Vajon ez a csírája a hozzá hasonló démon-ivadékok omladozó elméjének? Filozofikus kérdés, szeretem az ilyeneket. Közben le pillantok az asztal alá és még mindig látok némi maradékot a cipőm orrán...szóval, nemes egyszerűséggel bele törlöm a leányzó lábába. Közben szemrebbenés nélkül nézek a szemébe. Neki úgy is mind egy, nekem viszont nem az. Valamiért egy pillanatra úgy gondolom, még is érdemes lehet a kicsike a figyelmemre, így hát előadom a lopott holmit, ami szemmel láthatóan nem köti le. El is akad a szavam kissé durcásan, ahogy oda röpteti a szájához az üveget. Szorult belé mágia, bár a fajtájába kevés szokott. Megfordul a fejemben, hogy talán nekem is el kéne engednem magam. Hiszen azért jötte ide, nemde? Nem is tudom miért kezdtem itt "toborzó-akcióba". Hiába, a legváratlanabb dolgok lehetnek ránk kihatással. Mikor a cukorborsó az asztalra hasal, én is úgy teszek. Figyelem ahogy elmaszatolja a vastag, fekete szemfestékét és még vérrel is össze mázolja magát. Hm, határozottan jól áll neki!
- Nem, dehogy! Pont ellenkezőleg: a tény, hogy én, az Ördög, arkangyal vagyok, ez az, ami sokakat zavar. Démonokat, féllényeket és bűnös lelkeket. Mert milyen már ez...iszonyodnak tőle.
Persze én is szoktam, néha meg fordítva, épp a sátáni ábrázatomtól. Szeszélyesebb vagyok mint egy halandó nő, de ez van. Lehet, hogy pszichiáterhez kéne ezzel menni? Lindával megpróbáltam, de már jó régóta nem láttam őt, eltűnt, talán besokallt a hülyeségeimtől és hogy angyali "kereszttűzbe" keveredett, ami kis híján az életébe került. Akkor megtudtam, hogy még a pszichiáterek is ki tudnak akadni. El is bambulok egy pillanatra, míg a csajszi röhögcsél magának. Mellesleg most, hogy bele gondolok, elég szórakoztató egy részeg-beszívott félvérrel diskurálni. Ahogy értetlenkedik, félre ért, de közben még is feldereng a sütnivalója! Szóval újra vissza tér derűm és hátra dőlök, két karomat kígyóként fektetve el a háttámla porában.
- Szóval "tökéletesen jól". Azért áruld el "nagypapinak", mi az, amire a legjobban vágysz?
Jön is a sunyi kis kérdésem, ami a gyengébb lelkek nyelvét egyből megoldja-a mágia ereje-, az erősebbekét törni kell kissé, de előbb-utóbb a többség akarata és védelme megzuttyan a sátáni nyomásra. Nekem pedig éppen kedvem támadt játszadozni eme poronttyal. Csak hamar feladtam és meguntam, hogy csatlóst faragjak belőle, de önmagam elszórakoztatására még jó lehet. Arcom háromnegyede a fekete árnyékba, a maradék negyed pedig a cigifüstbe merül. Csupán vakítóan fehér fogaim rikítanak, cápa-szerűen. És ő...kifakad! Hát ez fortyogott benne, akár a forró szurok! Vagy van még más is? Egyelőre nem tudom, de kuncogni kezdek szavain. Halkan, lassan és fejcsóválva.
- Ó, gyermek! Nem tudsz te semmit!
Közlöm vele a kuncogás közben, de nem rosszallóan. Ismét közelebb hajolok hozzá, felkönyökölve a mocskos asztalon és a fénytelen szemeibe nézek.
- A szenvedély a lételemem. Talán pont ezért gyűlöltek mindig is a testvéreim, már a Mennyekben is. Engem nem érdekeltek az unalmas ügyleteik és csatározásaik, de a vágy, az érzékiség, a művészetek és az eufória annál inkább!
Nem sajnálkozom, nem azért mondom el ezt neki, hogy megsirasson. Valójában nem is tudom miért vagyok ennyire őszinte vele, de nem is lényeges. Sose mondták fivéreim a szemembe, miért utálnak, de némi fejtörés után csak erre tudok gondolni: túlságosan különböztem tőlük, a karót-nyelt bagázstól. Urielnek még elnézték, kislány volt a szemükben, de én férfi, egy erős angyal, a második teremtett lény. Még is ezt meghazudtolva dúskáltam a múzsák csókjaiban a "fontos" ügyek helyett.
- A fejemben most is túl sok minden tombol...zene, az mindig, és képek, mondjuk melyeket éppen most festek párhuzamosan. És még sok minden más...
Ezt most valóban hangosan elmondtam neki?! Nem őt nézem, hanem a whiskey-s poharat az asztalon, magam előtt. Úgy látszik ez valamiért kikívánkozott. Én se vagyok jobb, mint ő, lényemben ugyan úgy viharok dúlnak és ugyan úgy az élvezetekbe fulladok, hogy jobban érezzem magam. Egy pillanatra megvonaglik az arcom, de aztán ismét felváltja a derű. "Ez vagyok én, mindörökké: Egy az elveszettek közül", ahogy az a régi Nightwish sláger is mondja. És szeretem, elfogadtam, ahogy ő is itt, velem szemben.
- Tombolnunk kéne. Gyere!
Hiszen egy szórakozóhelyen vagyunk, könyörgöm! Éppen állnék is fel, szép kis balhét tudnánk itt rittyenteni, az már biztos! Már előre tetszik az ötlet...mikor azonban felállnék, éppen megfogva a lány törékenynek tűnő kézfejét, hirtelen valami megváltozik. Valahol messze egy templom toronyórája elüti az éjfélt és én fel pillantok. Kövér, bordó cseppekben hullik alá a...vér? Mint az eső. A plafonból. Először homlok-ráncolva értetlenkedek, majd a huncut bigére pillantok. Ahogy a mosolya kiszélesedik, az enyém is. A tömegre nézek, majd vissza a lányra.
- Ezt te csinálod?
Ha igen, akkor meg kell dicsérnem! Dante Poklát juttatja eszembe, az Isteni színjáték az egyik kedvenc olvasmányom.
- Mintha csak a Sztüx-öt látnám!
Nézem el a szerencsétleneket elégedetten, pont, mint ahogy Dante a Pokol negyedik körének mezsgyéjén megírta: a harag bűnösei a Sztüx bíborvörös habjai között ütik-rúgják egymást.
- „Tavat csinál – a neve Styx a tónak -
e bús patak, mihelyt lába alatt van
a partnak, a zordonnak és fakónak.
És én itt elmerülve, bámulatban
láttam sáros népet a sáros lében,
mind meztelen s látszólag nagy haragban.
Ütötték egymást – nemcsak kézzel épen,
de fejjel, mellel, lábbal – s még mohóbban
fogakkal tépték – mindenféleképen.”

Szavalom már-már ámulattal nézve az őrjöngőket, a Pokol hetedik énekét.





Aláfestésnek:
 


Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 11:41 am
Következő oldal


Wicked family
Szemeim csak egy pillanatra csillannak fel. Nem tovább, eddig tart az érdeklődésem szavai iránt.
- Zsír, szóval akkor Isten sem dédfater és senki sem az ő gyereke - emelem fel kezemet, pacsit várva, lényegében bárkitől. Közben őrültmód röhögök körbe magamon. Mégis mi mást tehetnék? Nem csak az emberek, de az angyalok is annyira, de annyira hülyék. Na meg sekélyesek. Uncsik. Szánalmasak. És még sorolhatnám őket. - Értetetlen angyalok, nem is az apjuk oszt feszt így hívják, holott nem is szülte őket - vonom meg a vállam.
Ugyan már, ki mondta, hogy Isten pasi? Saját képmására teremtette az embert, nem? Akkor simán lehetne nő is. Ne degradáljuk le a legszebb nemet, csak mert van néhány hímsoviniszta disznó. Uh, nocsak, ilyenekre is képes vagyok ilyenkor. Király!
Imádok bebaszva lenni! A világ legjobb állapota!
- Áh… - legyintek könnyedén. - Nem fájdítom szívem az álmom és a valóság közötti különbségeken… Mindenki tudja, hogy az álmok jobbak… - sóhajtom újra, teátrálisan. Hiszen Belial emléke is sokkal kínzóbb, mint a... Jah nem, ő a valóságban is ilyen kínzó... Talán picit rá is játszok erre a sóhajra, node lássuk csak. Picit megemlítem, hogy van jobb nála és máris ráharap a szálra? Vagy mire… Mire is? Mire is harapnak rá?
Elgondolkozva emelem pilláimat a plafon irányába, már-már szemem teljesen kifordul, felakadnak. Meg sem hallom következő megjegyzését. A zene, a pia, a drog, a füst…
Eh, a füstnek ehhez mi köze?
Kit érdekel?
Hülye liba.
Aki mondja.
Takarodj innen.
Rohadj meg…
- Félre ne érts… - legyintek újra csak, és újra felmutatva mutatóujjam, mert ezúttal bizony az asztal alá okádok, szó szerint, egy-két gyomor tartalmam biza a cipőjére is rákenődik. Kit zavar? Majd lemossa ha akarja. - Bár… leszarom, ha félreértesz… - fogalmam sincs sem arról, hogy kiről hablatyol, sem pedig…
Jaj hát nem kötöm én senki orrára ki lánya vagyok, miért tenném? Akkor is vígan eljátszottam, hogy tudom, vagy épp nem tudom, hogy ki az apám, amikor ténylegesen nem tudtam. Most hogy már eme tudás birtokában vagyok… Upsz de sok itt a tudom. Miért használjuk ezt a szót? Tudom… Tudom… Mit jelent? Honnan jött?
Dicséretére csak megvonom a vállam. Fel sem veszem, hogy tudja mi, vagy épp ki vagyok. Épp az előbb táncolt ide egy üveg pia, amit én boldogan húzok meg, még ha az ábrázatom nem is erről árulkodik. Szemfüles… Én mást használnék, de ráhagyom, jobb ha csak ezt gondolja.
Heheheheheeh…
Jaj ne!
Jaj ne!
Lőjetek agyon!
Engedjetek ki!
Mit akartok tök szép!
TAKARODJATOK A FEJEMBŐL!
Ez szaval. Ez… egy bárba, ahol bömböl a zene, ahol részeg manusok, köztük én is, azt sem tudják, hogy hol van… Szaval. Szaval. SZAVAL!
Izé, most figyelni kellene?
- Jé! Színváltós szem! - örvendezek meg egy pillanatra, amikor azt hiszem, végre vége van ennek… de… Nem…
Unottan dobom magam hátra, kezeimet előbb keresztbe téve. Saját szórakozást találok ki. Hadd szavaljon, mit érdekel engem? Bele sem zavarok, miért tegyem? Szemlátomást magamba is tök jól el tudok lenni. Az üveghez kéz sem kell. A számhoz emelve - csak is gondolattal húzok bele még egyet. Vajon, ha addig innék, amíg szaval… Mennyire ütne meg? Áh, nem ez uncsi lenne.
Inkább csak ásítok. Őt hallgatva elálmosodom. Mit akar ezekkel a szavakkal? Amúgy is, mit hisz, egy részeg felfogja…
Oh, egy falkányi emberke jön be… Mily csinosak, mily vagdosni valóka. Figyelmem csapong, ezt ő is láthatja, lényegében arról, hogy már-már mindenre figyelek csak rá nem.
- Hogy mi? - vonom fel szemöldököm, majd elröhögöm magam. Újra az asztalra dőlök ebbe. - Ez.. Ez… - emelem fel tekintetem, könnyeimet törölgetve, továbbra sem zavar, hogy sminkem is elfolyik… Viszont az egyik törlésnél… Vérem is törlöm. Meglepődve tapasztalom, hogy ez mikor is került oda? Vígan szopogatva azt röhögök tovább. - Hogy ez zavarjon? Hogy egy rohadt angyal legyek? - továbbra is röhögök, hol hátravetem magam az ülésen, hol oldalra, ámbár ekkor a kezemet használom támaszul… Nagyot sóhajtva, szinte már vidáman tekintek a manusra. Na jó, ha nem is ő maga az ördög - vagy mi - attól még vicces.
- Hide el, a legkevésbé sem vágyok olyan lenni, mint Te… - arcomról leolvasható a lenézés, de a sértés is, hogy ilyet feltételeznek rólam. Rólam! Rólam! Hagyjuk már. - Tökéletesen jól érzem magam így, ahogy vagyok.
És megint szaval! Na jó, eddig volt muris. Meg ez a hely is. Menjünk el innen máshova…
Körmöm alján lévő piszkok mégis érdekesebbek. Figyelnem kellene szavaira? Minek? Ezek csak szavak. Semmi jelentőségük nincsen. Rám nézve biztos, hogy nincs.
- Az én bajom, vagy a te bajod? - vonogatom fel szemöldökömet. - Szegény pára, csak nézed itt a halandókat, akik képesek arra, amire te nem. Lelketlen lélek, ki semmit sem érezhet. Mindent, mit annak vél, csak tanult, de nem ösztönszerű. Sose leszel igazán dühös, sem érzéki, sem semmi… Mi halandók, megtehetjük azt, amit ti nem… Szóval… Nem, nem akarok olyan lelketken lenni, mint ti. Imádom az életet - még ha igazából semmit sem érzek. Sem fájdalmat, sem örömöt. Mindent, mit lát, csak színjáték. De neki erről fogalma sincs. Nem is lehet. És nem is lesz. Egy személy tudja, senki több. És ez így is marad. Na jó, legyen kettő, de a másodikat még ki kell fingatnom.
Arról pedig nem is beszélek - egyelőre - hogy amíg ő jelenleg nagyon is képes megdögleni, én nem. Ha meghalok, mi lesz? Juj feltámadok! Tiszta Jézusos! Imádom ezt a sötétséget! Esküszöm csípem a bigét.
- Öhm… - térjünk vissza a tárgyhoz, ami fingom sincs, hogy mi volt… Az óra lassan éjfélt üt… - Egy kis malac… Töf-töf-töf… - sejtelmes mosoly húzódik ajkamra, ahogy a pult fölött hirtelen vér kezd el szivárogni a plafonból. Az emberek az első rémüldözésük után, megbolondulva esnek egymásnak. Mily szép látvány is ez…
[/quote]


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

Lucifer
avatar



☩ Keresett személy :
"When God is gone and the Devil takes hold
Who will have mercy on your soul?"
Maze


☩ Reagok :
47

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 6:44 pm
Következő oldal




A Wicked Family Party
Nagypapi & Cukorborsó
──────────── ────────────

Szemben ücsörgök a vélhetően félvér leányzóval, ördögi mosolyommal. Lábam keresztben, az árnyékba veszik alakom, míg az ő eszelős arcát tompán megvilágítja a gyér bár-fény.
- De, én teremtetettem mind egy szálig, viszont ettől még nem lesznek a "gyerekeim". Miket mesélt neked démoni nemződ rólam?
Kegyetlen selymességgel hahotázok azon a badarságon, amit ez a tudatlan gyermek össze hord itt nekem. Mondjuk ha tényleg félvér, akkor valószínűleg az agya is záp. Tragikus, de nem tudom a szívemre venni.
- "Jobb"? Na, dalolj csak, gébicsem!
Felszalad a szemöldököm, nos, a hiúságom nem engedi szó nélkül hagyni ezt az apró megjegyzést.
- Mellesleg, ha nagyon ragaszkodsz a családi jelzőhöz, akkor a Red Daddy-t preferálnám.
Szúrom közbe, míg ő vihorászik,iszik és okád felváltva. Egy formás pincérnő is megörvendeztet jelenlétével, én pedig szemrebbenés nélkül játszadozom vele. Mikor pillantásom ismét a kis szakadt suhancra esik, azt látom, ő utálkozik. Ez meglep. A nő fenekét megpaskolom, jelezve, hogy távozzon, amit engedelmesen meg is tesz.
- Csak nem Azura potyogtatott ki?! Ó, Teremtőm! Az magyarázná, miért nincs benned egy szemernyi szenvedély sem belőlem!
Nagyot sóhajtok és a szememet forgatom. Szerencsétlen Első Arkomat sikerült úgy össze hoznom, hogy kifelejtettem belőle a bujaságot...teljesen! Borzasztó. De így járt, ez van, ezt kell szeretni. A démonaim többsége "örökölte" ezt a huncut vonásomat, így rögtön arra tudok csak gondolni, hogy a kis csajt ő szülte.


Aztán viszont megakad szemem a sunyi kis vigyorán a pecséteket illetően és ez az őrült, sötét kis mosoly határozottan szimpatikusabbá teszi! Még is csak szorult belé valami belőlem...!
- Szóval így, szemfüles kis félvér vagy te!
Jegyzem meg kiszélesedő vigyorral. Kívülállóként elég bizarr párost alkothatunk, mint két zakkant. Vigyorgunk egymásra ezerrel, egy zavart cafka és egy pedáns fickó. Közelebb hajolok hozzá az asztal felett.
- "Mutasd meg nékem lobogód
Mutasd meg a Jeled
A Bíbor Király Szeme
A Jel,hogy hozzám tartozol.
Én vagyok a mestered
Valóra váltom álmaid
Én vagyok a messiásod
Egy eszelős fajta, ahogy tán sejted."

Suttogom neki, a letörölhetetlen vigyorral az arcomon. Ez egy jó kis dal szövege, szeretem. Haverjaim a két német fószer, akik írták és szerezték. Nem is csoda, hogy ilyen jó lett, ismernek, mint a rossz pénzt! Persze nyilvánosan a dal story-ja Stephen King nagysikerű fantasy eposzának, a Setét Toronynak és globál az univerzumának a főgonoszáról szól, a Bíbor Királyról, aki egy transzdimenzionális démon. Jó kis regénysorozat, szeretem.
- "A jobb kezeim, a szolgáim
A katonáim, az eszközeim
Elterjesztik a jó hírt
Találd meg Gyermekeim, gyűjtsd mindőjüket össze
Visszük az összes alacsony férfit
Az összes gyűlölt, gonosz lelket
Egy vágyon osztozunk
Egy őrültön, ahogy tán sejted."

Búgom tovább a kárhozott gyermeknek. Ó, igen! Ez a dal a csontjaimig hatol. És immáron a kis gyomvirág is az asztal fölébe hajol. Durván koppan a feszület a nyakában. Szurokszín szemeim csak egy pillanatra vetülnek rá, majd ismét züllött arcába nézek. Immáron szinte biztosra veszem, hogy félvér. Szóval ha a Pokol újra megnyílik, bizony hason csúszik majd hozzám. És én...sajnos nem szoktam kímélni a fajtáját. A romlott lélek az romlott lélek. Arról nem én tehetek, hogy az egyik szülője pokolfajzat, sem arról, hogy a másik miatt neki is van lelke, így örökké tartó kínzás lesz majd az osztályrésze, ha egyszer a karmaim közé kapom a kis drágát.
- "A Bíbor Királytól érintve
A megmentőtől érintve
A Torony hanyatlik az Itélet Napján
A Bíbor Királytól érintve
A megmentőtől érintve
Ahogy réges-régen megírták."

Csúsznak ki a már-már jóslat-szerű sorok a számon, miközben újra töltök magamnak és én is iszom. Csak a leányzóval ellentétben én jobban bírom a piát. Meglepő módon megfordul a fejemben, hogy fogom ezt a szerencsétlent itt, jómagammal szemben és magammal viszem a városomba. New Orleans-ba, amit megszálltam démonaimmal. Hiába, kaotikus művész-elmém mindenfélét tud ám produkálni.
- "Én vagyok az Angyal, én vagyok a Téboly
Én vagyok a Szó, én vagyok a Törvény
Az igazat beszélem, old fel bánatod bilincsét
Én vagyok a Kulcs, én vagyok az Ajtó"

Rebegem a koszos üvegpoharat vizslatva csontos ujjaim között, hogy aztán ismét közvetlenül a csitrihez szóljak.
- Ó, drágám. Te szegény pára...lélekkel születtél, de nekem olyanom nincsen. Hiszen arkangyal vagyok és ez az, ami szúrja a csőrödet, nemde?
Ismét a bomlott elmét tükröző szemeibe nézek és pillanatra mosolytalan arcom újra kiszélesedik. Zsigerből jönne, hogy kínozzam és büntessem, hiszen én vagyok a fő Kínzómester, hála Atyámnak, aki ilyen kedves beosztást választott nekem.
- "Oh, háború és gonoszság
Szajhák és bűnösök
Fogd a kezem és megmutatom merre menj
Szólíts Lobogónak
Én vagyok a Jó Ember
Én vagyok a Rossz Ember
Fogd a kezem és megmutatom merre menj"

Valóban felhívásnak szánom eme meggyötört, széthullott elmének s léleknek szavaim? Vagy csak játszadozok vele? Egyelőre még nem döntöttem el.
- Igen, mi több, sokkal több nevem van annál...de ezt illene tudni, kislány!
"Megváltó
Ámító
A démon
A Feketébe Öltözött Ember"

Pont kapóra jön a felsorolás a dalból, a Crimson King-ből. Majd kissé unottan dőlök hátra az ülőalkalmatosságon, hogy befejezzem, amit elkezdtem.
- "Az élet csupán egy kerék, semmi több
Csak megy körbe és körbe és kö-
Én vagyok a Kor Nélküli
Én vagyok a “Légió”
Én vagyok az urad
Terrort fogok hozni
Démon vagyok álruhában
Ezrek borzongása
Egyszeriben világok pusztulnak
De az én végső célom
Több mint ez a hanyatlás."

És már meg is ittuk az üveg tartalmát, az utolsó kortyot hajtom le, mikor hitetlenkedni és pattogni meg rágalmazni kezd a kis bugris.
- Ugyan már, drágám! Egy bajod van neked, túl sokat ittál és halandó révén nem bírod úgy az alkoholt, mint én.
Közlöm vele kegyetlen nemtörődömséggel. Mellesleg ez az igazság, porhüvelye veszendő, emberi, káros neki azt a sejtméreg amit literszámra tölt magába. Az én földön túli testemnek meg se kottyan.




Touched by the Crimson King :twisted:
 
Idézetek a dalból


Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 3:19 pm
Következő oldal


Wicked family
Szinte már ijedten tekintek az idegen manusra, ki leült velem szembe. Várj, akkor álmaimba, sem ő volt… De ő volt… Lehet, hogy máshol láttam már ezt az arcot! Uh, biztos, hogy itt volt!
- Várj, ha nem te vagy az ördög, akinek a teremtményei a gyermekei is, akkor felejtsd el… Álmomba, amúgy is jobb voltál - dobom magam hátra a széken.
Újra csak visszaemlékszem arra a találkozásra. Ajakmra csalfa mosoly költözik. Miként fojtogatott a vízbe. Miként tekert egy fa köré. Már-már nosztalgikus sóhajtozáson kapom magamat, ahogy az ellopott whiskyt kortyolgatom. Tudnám, hogy ilyen gyönyörök miért csak álmomba történnek velem? Előbb Beliellel, majd ezzel itt ni előttem.
Fingom sincs, hogy ki ez, de vagyok már abban a rohadt állapotban, hogy kurvára ne is érdekeljen. Az alkohol és egyéb szerek eléggé megtették a hatásukat az elmémbe. Amúgy is darabokban lévő agytekervényeimre homály borul, ezért is lehet, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi is folyik körülöttam. Vihogok, akár a semmire is. Mint most.
Egészen addig, amíg a pincérnő ide nem jön. Idegenül, fintorral az arcomon nézem végig a közjátékot. Ble, mi ez!? Tényleg… Ez… Uram Atyám! Igen most kivételesen már Atyám, ehhez az kell! Ez mindjárt itt dugja meg az asztalon!
Nem vagyok én prűd. Pf, pont én, aki nemrég egy orgiát rendezett meg. De…
Gyomrom fordul egyet.
- Egy pillanat - fújom fel arcomat, ujjammal megálljt intve. A mellettem húzódó box szélébe kapaszkodva tápászkodok fel, legalább is térdre. A széléhez mászva, hajolok át a másik oldalra és adom ki gyomrom tartalmát, éppen egy ott… kószáló társaság egyik tagjának ölébe.
Vigyorogva tekintek rá. - Sajnálom, de nagyfater undi! - nevetem el magamat, meglapogatva a manu fejét, de tekintetem…
- Uh, pia! - ennyit látok csak, az amúgy is homályba borult tekintetemmel. Valójában tényleg nem sok mindent látok.
Nézzük csak, lényegében semmit, néhány tárgy élesedik ki, közöttük egy pohár rum, az előbb whisky, meg nagyfater arca. S ennyi. A többi homályos, de még így is többet látok, mint amennyit szeretnék.
Őrült röhögésem közepette hajolok vissza az asztalhoz, miután jobban átnyúlva a másik asztaltól elcsaklizom a rumot. Kérdése csak ekkor jut el igazán tudatmig. Pár perc késés, mégis kit érdekel? Vagy zavar? Valakit? Akkor az ki is fáradhat, nincs rá szükségem. Igazából senkire sem, egy személyen kívül, de ő még várat magára. Kettőn. Kettő cukikán. Édespofán. Ble…
Gyomrom újra csak ugrik egyet, saját undorító gondolataim miatt… Ezúttal nem hajolok át a másik boxba, ott úgyis érthetetlen mód nagy a zsivaly. Inkább elintézem gyomorürítési problémáimat az asztal alatt.
- Szóval mi!? Hogy én? Pf… mégis kinek hiszel te engem, hogy ilyet megtennék? - hitetlenül nevetek fel.
Naná, hogy én festettem fel. Milyen buli volt itt. Az évszázad apokalipszist ünneplő bulija. Hiányzik… Köztük a pacika is. De csak, hogy az idegeire menjek, meg hozzon nekem cuki szárnyak angyikákat, akiket tudok kínozgatni szabadidőmbe. Jaj, hol hagytam el a mostani példányomat? Zavaros tekintettel figyelem az álmom kísértőjét és rá kell jönnöm.
Ez nem ő.
De ez a liba még mindig nem távozott. Szemem forgatom csak. Gondolataimat pedig egy újabb adag alkoholra összpontosítom. S láss csodát! Már-már olyan vagyok mint Jézus! Csodákat teszek! Idereppen egy félig teli üveg vodka!
Mert persze az életet optimistán kell szemlélni nem igaz?
- Ez? Csecsebecse? - fogom kezembe a keresztet. Engem nem bánt. De milyen jól lehet ezzel ijetszgetni démoncikákat? Persze, most már nem bánthatom őket, de az elmúlt évszázad hagyományait nehéz levetkőznöm, még nekem is. Mennyit küldtem vissza a pokolba az elmúlt évtized alatt. Újra csak teátrálisan sóhajtom el magamat, majd esztelen és jogtalan röhögésbe kezdek, miközben a medál újra csak az asztalon koppan.
- Fúj neked, van vezetékneved - ugrik meg újra csak a gyomrom. - Figylej már, semmi bajom nem volt, amíg ideértél. Mióta itt vagy, egyszerűen környékez a rosszullét. Mindjárt kiderül, hogy csak hamis vagy, uh, vagy démon, és te vagy a pestisé… Mindent megmagyarázna…  - az aurája, ahogy a rosszullét környékez meg tőle. Tuti csaló. Más nem lehet.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

Lucifer
avatar



☩ Keresett személy :
"When God is gone and the Devil takes hold
Who will have mercy on your soul?"
Maze


☩ Reagok :
47

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 02, 2018 10:37 am
Következő oldal




A Wicked Family Party
Nagypapi & Cukorborsó
──────────── ────────────

Rég elfeledett mulatozások, mik a világ hanyatlása után pár röpke évtizeddel ismét pislákolni kezdenek! Csodálatos! Nem csalódok ebben a helyben, talán ismét lesz egy kis élvezet itteni tartózkodásomban. Fekete, piszkosul jóképű árnyként lépek be a mocskos és nyüzsgő szórakozóhelyre. Sose értettem Atyánk miért áldott meg ilyen ellenállhatatlan külsővel és működő nemi szervekkel, ha nem akarta, hogy meghágjuk halandó játékszereit...de hát ki vagyok én, hogy az Ő gondolatait kifürkészhessem? Nem mintha érdekelne, már régen túltettem magam az ehhez hasonló dilemmákon. Most csak állok, megbújva az árnyékban, vörösen izzó szemeimmel:


Elégedett vigyor ül ki borostás arcomra. Körbe pásztázom a helyet és nem esik nehezem kiszúrni a kirívó leányzót a tömegből. Úgy játszadozik az emberekkel, mint egy igazi démoni életművész! Mintha nem is egy lenne közülük, hiába tűnik olybá. Figyelem őt, először csak a bejárat sötét sarkából. Aztán szép lassan kezdek a boxok felé sétálni a whiskeys pohárral a kezemben, de szurokfekete szememet nem levéve a kis cukorborsóról. Kedvemre való amit látok. Úgy tombol, ahogy én szoktam a régi szép időkben, az ujjam köré csavarva minden védtelen emberfajzatot. Nosztalgia? Valahogy eszembe jutnak a Nyomozó szavai, hogy szerinte jó apa lennék, nos, még csak nevelni sem kellett ezt a nőszemélyt, máris olyan olthatatlan tűzzel ég, mint én! Méltán lennék büszke egy ilyen ivadékra, még ha a porontyok gondolata taszít is. Egy korlát mellett lépdelek komótosan, szabad kezemmel játszva a kovácsolt vason. A hölgyike máris a pulton ropja kegyetlen bujasággal kínozva a hímnemű egyedeket, vajon ezt érzik a szülők, ha gyermekeik érdemeit látva büszkeség tölti el izmos szívüket? Fogalmam sincs. De végül az ifjú leány oda botorkál egy asztalhoz és kidől. Mellé érek már, nézem ahogy kinyúlt a földön. Fényesre suvickolt cipőorrom ott virít a mozdulatlan teste mellett. S ő egy hirtelen mozdulattal elkapja az asztal lapját, mire időközben letettem az újra töltött whiskeys poharat és feltápászkodik, már-már rutin-szerűen. Megörül a pohárnak és bájos aljassággal sajátítja ki és le is teszi popóját. Én pedig, önelégülten helyezkedem el vele szemben. A félhomályban pusztán fekete massza vagyok, csupán betegesen fehér arcbőröm és kivillanó, kaján fogsorom világítanak szinte. Fekete haj, fekete szemek, fekete öltöny. Na meg perce a rikítóan pirosló cipőtalp. A kis huncut pedig zsigerből szólít meg! Ez engem is meglep, de az este úgy érzem, izgalmasan indul.
- Nagyfater? Tudtommal nem támasztottam utódot, drágám, így ennek nem sok esélye van.
Kuncogom jókedvűen és intek egy formás pincérnőnek, hogy italt kérek. Ha már ez a kis pokolfajzat elorozta az itókámat. A nő készséggel tipeg hozzám és leteszi elém az italt. Én nem mulasztom el fél karommal magamhoz rántani, amitől ő inkább elfúló nyögést hallat, mintsem megriadtat vagy rosszallót. Hiába, ezt váltom ki a halandók többségéből. Közben viszont nem nézek a nőcskére, a velem szemben ülő lánykára figyelek. Nem mintha nem tudnám megosztani a figyelmemet attól, hogy csak egy irányba összpontosítom pillantásom. A pincérnő dús mellkasa fel-le járkál, egyre hevesebben. Ahogy közelebb húzom, kénytelen térdével megtámaszkodni a bőrbútoron. Szemrebbenés nélkül kalandozik el kezem az egyik hatalmas keblére, ami pont bele illik méretes tenyerembe. A vágy szerencsétlent már maj' szétveti, de én éppen beszélgetek, viszont mellékesen elszórakoztatom ám magunkat, miért is ne. Nem vagyok szégyenlős.
- Nincs semmi az italban, Cukorborsó. Sajnos...még ez előtt az angyali balhé előtt saját extasy-m volt, kisördög alakú tabletták, na azok voltak a jó anyagok! De sajnos kinyírták a "szakácsom". Mellesleg a "Nagyfater" az eléggé öregít, nem tetszik.
Jegyzem meg mindennemű neheztelés nélkül, közben a pincérnő már teljesen bevadult, az ingemben nyúlkál és csókolgatja a nyakamat, ha nem lenne ilyen fiatal, már infarktust kapott volna ettől az eufóriától, az fix.
- Mellesleg, ezeket a jeleket te mázoltad fel mindenhová?
Szabad kezemmel intek a pecsétek felé, majd meghúzom a poharat. Közbe a nő könyörög nekem félhangosan, hogy tegyem a magamévá. Azt rebegi, "Nem tudom ki vagy, de megőrülök, ha nem dolgozol meg!". Én erre csak annyit felelek félvállról a szerencsétlennek, hogy "Tudod jól, ki vagyok, csak nem mered bevallani magadnak". Azért lássa ki vagyok, az előbb még idomaival kacérkodó ujjaim nagyon diszkréten becsusszannak a szűk és falatnyi miniszoknya alá. A magát "unokámnak" tituláló egyén hahotázva rogy a kör alapú, fekete asztalra és a lánca hangosan koppan, legalább is angyali hallásomnak hála túl jól hallom. Tekintetem a szimbólumra siklik és megrándul szám széle. A pincérnő közben megkapta amit akart, a fenekére csapok, hogy távozzon, elhessegetem. Egy szomorú, ám kielégült pillantás után hajlandó is a szoknyáját igazgatva távozni, én pedig továbbra sem szakítva meg a szemkontaktust felkapok egy szalvétát az asztalról és a középső három ujjamat alaposan megtörölgetem, a galacsint elhajítom.
- Miért van az a nyakadban?
Hangom kimért, nem tetszik, amit látok. Jól emlékszem még arra az időre, mikor Atyám megtestesülősdit játszott és emberként próbálta jobb belátásra téríteni ezt a szutyok népet, akik hálából keresztre feszítették. Előtte megpróbáltam megkísérteni, mikor 40 napig elvonult a pusztába, nem akartam elhinni, hogy valóban Ő az. De sajnos ő volt és a körmömre pirított. Emlékszem midőn az emberi hullája előtt ácsorogtam a kereszt tövében, a siránkozó asszonyok hangzavarában. Engem szánt a Fényhozónak, ezért nevezett el így, aztán meg képes volt és saját magát nevezte ki erre a tisztségre, miután engem elzavart a Pokolba! Szinte éget a mellzsebemben az Érmém. Elő is veszem és szokásomhoz híven játszadozni kezdek vele:

Egy ideig a levitáltatott érmét figyelem, majd a lány szavaira kapom fel ismét a pillantásom és visszatér az élet arcomba.
- Nagyon is valóságos vagyok. Már ha "Nagypapi" alatt engem, Lucifer Morningstar-t érted.
Ördögi vigyort villantok rá, túl tökéletes arccal, túl hibátlan és rikítóan fehérlő fogsorral.



Zene:
 


Utolsó Poszt Vas. Május 27, 2018 7:10 pm
Következő oldal


Wicked family
Valamiért vonz ez a bár. Magam sem értem, hogy miért. De egyszerűen csak tudom, hogy vonz. Muszáj ide újra és újra visszajárnom. Talán a maga bujasága és sötétsége miatt. Itt az ember igazán az lehet, aki valójában. Egy rothadó lélek, ezernyi bűnös kívánsággal szívében. Itt levehetik a mindennapi álarcukat. Itt igazán megmutathatják valódi arcukat.
Itt igazán önmaguk lehetnek. Én pedig kedvem lelem elnézni a buja vágyaikat, erkölcstelen viselkedésüket. Úgy szemlélik a lengén öltözött lánykákat, mintha még életükbe nem láttak volna ilyesmit. Tegyük hozzá, hogy ebben a városba nem is sűrűn fordul ilyen elő.
Nemrég egy éjszakára kivettem ezt a helyet. Nagyobb forgalma volt, mint bármikor, most mégsem ismer fel engem senki. Nincs is ezzel baj, így újra nagy elánnal tudom magam belevetni az éjszakába.
Nem kell hozzá sok idő és máris pár férfi középpontjába kerülök - nem, nem akarok tudomást venni azon pecsétekről, melyeket idefestettem fel. Vérrel - hol emberivel, hol állatéval, festékkel. Alkohollal, krétával. Épp mikor mit találtam - épp mihez mi kellett.
Se nem a megmaradt koponyákra, habár az új italos üvegeket abba helyezik őket. Kezdek divatot teremteni! Haha!
Jaj hol is jártam. Ja igen, néhány könnyedén megvezethető vadbaromnál. Még erőmet sem kell használni és ingyen hozzák az italokat. Ma nem akarok nagy őrültséget, sem gyilkolászást. Egyszerűen csak le akarom magam inni. Fenékig.
Meg egyéb dolgokat is, de ezekre nemsokára úgy is visszatérek.
Az előbbieket elmondva lehet az, hogy percekkel később már magastalpú bakancsomba a  pult tetején járkálgatok, kísérő kezek tartanak meg térdemnél. Még több perccel később már azon hasalva, nevetve hagyom, hogy idegen férfiak igyanak hasamról, mindenféle undormányokat, miket csak ráöntenek. Közbe persze én is kapom őket elég hevesen. Egy óra sem kell ahhoz, hogy tudatom elszökjön a túlvilágra. Nem baj, ma legyen nekik egy szép estéjük. Ennyit ők is megérdemelnek. Velük együtt nevetek én is. Amíg ők részegségükbe, én ezt betudom bomlott elmémnek.
A pulton ülve, lábammal ölelem át az egyik fiatal fickó derekát. Nemrég valami finomságot ajánlott nekem. Most pedig kacéran vigyorogva kéreti magát.
Szemem egy pillanatra megvillan. Engedem derekát, cipőm talpa mellkasára simul. Könnyedén rúgok rajta egyet. Ha nem akarja nekem megadni, ami neki van, akkor nem is kell.
Engem nem lehet zsarolni, én vagyok, ki másokat zsarolni szokott.
És nézzétek a veszett férfi ösztönt. Máris jön pitizni, hogy enélkül is megadja. Egy feltétellel… Persze, hogy eggyel…
Nyelvére helyez valami fehér bogyót. Mohón csillannak meg kékeszöld íriszeim. A férfi felé hajolva lopom ezt el tőle, pár pillanatig egymásba gabalyodva.
Az események innentől kezdve pörögnek fel. Fogalmam sincs, hogy miként kerülök egy böhöm nagy állat nyakába. Odafent csápolok valami régelmúlt zenére. Mintha Guns n’ roses lenne, de már ez sem jut el az agyamig. Pedig éneklek vele. Vagyis valami hang kijön a torkomból.
Alattam az ogre megbotlik egy asztalba, vészesen közelgünk a föld irányába. Még ekkor próbálok elválni tőle, én egy asztal és egy boksz közé esek be.
Percekre elválok tudatomtól, senki sem foglalkozik velem már. Elmúlt az újdonságom varázsa, ott fekszek. Kezem végül megtalálja az asztal lapját. Nehezen tápászkodom fel rajta, és lám!
Valaki itt hagyta a whiskyjét! Elkényelmesedve a bőrülésen, fel sem tűnik, hogy halántékomról apró csíkban folyik vérem. Ebcsont, beforr.
Inkább csak vidáman húzom meg az italt, mire valaki helyet foglal velem szembe.
- Nagyfater! - örülök meg a jelenlévőnek. Aztán csak gyanúsan húzom össze szemöldökömet. - Wow… Valamit ütőset beletehettek ebbe, ha megint azt képzelem, hogy velem szemben van a nagyfater - pislogok nagyok a pohárra. Onnan nézek fel újra lopva, de az alak továbbra is ott ül. Ne, meg ne kérdezd, hogy honnan tudom, hogy ő az, vagyis de tudom. De fingom sincs, hogy miért tudom miként néz ki. Az asztalon eldőlve kezdek bele hangos röhögésbe, felkönyökölve rajta kócos hajam mögül tekintek a fickóra. Nyakamba lógó kereszt az asztal lapján koppan, a körülöttünk lévő zajtól mégsem hallatszódik. - Áh, nem, te tuti nem vagy valós. Vagy! Mindig, de mindig megtalálod azt a pillanatot, amikor teljesen be vagyok nyomva. Nem, inkább csak megint nem vagy valós. Avagy mégis, de akkor meg fene nagy unokakomplexusod van, hogy te engem követsz! - hiszen nem is oly régen New Orleansba futottam vele össze. Az estéből semmire sem emlékszem, csak foszlányokra. Az arcára mégis. Mégis hiába kérdeztem meg bárkit utána: a pokol urát hónapok óta nem látták a városba és ha megjött volna, biztos nem velem bájcsevegett volna. Habár egy jó húzása mégis volt. Na tessék elmém, kápráztass el. Most is vajon vízbe fogom magam fojtani, azt gondolva, hogy ő teszi ezt meg velem?


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

Lucifer
avatar



☩ Keresett személy :
"When God is gone and the Devil takes hold
Who will have mercy on your soul?"
Maze


☩ Reagok :
47

Utolsó Poszt Szomb. Május 26, 2018 12:31 pm
Következő oldal


☽ A Little Wicked Family

Nagypapi x Cukorborsó

 

Luci nem mehetsz ide, nem mehetsz oda...A fenéket nem! Mindig is rühelltem, mikor meg akarták mondani mit és hogyan csináljak. Vagyis nem mindig, az Idők Kezdetén még alázatosan hullottam alá a Pokolba Atyám kedvéért. De az már a múlté. Már réges-régen a magam ura vagyok! Szóval, úgy döntöttem, hogy ellátogatok az Új Vár városába. Miért is ne? Azt csicseregték a madarak, hogy van ott egy jó didibár! Ki nem hagynám! Örömömre szolgál, hogy végre kezdi összekapni magát a földi lakosság és újjá építeni a kártyavárként összeomlott világukat. Hiszen nincs jobb hely a szórakozásra, mint ez a pöcegödör! Ezért is jöttem fel a halandókhoz. A szívem megszakadt, mikor a testvéreim mindent tönkre tettek! Pedig itt aztán lehet tombolni...szex, pia, drogok! Én pedig szeretem halmozni az élvezeteket. Játszi könnyedséggel slisszoltam be a városba, magasról téve a vadászokra és a többi csürhére. Engem a bár érdekel! Úgy is régen szórakoztam már egy jót. Az ilyen helyeket nem tűrik meg bárhol az új világrendben. A saját báromat pedig néha már unom, sajnos. Kis vérfrissítésre vágytam, hát jöttem. Talpig feketét viselek-a legdrágább kelméket, amiket még a világvége előtt szereztem be-egy leheletnyi bordóval, ami kimerül a díszkendőmben és a cipőm talpában. Csak stílusosan! Ahogy viszont beteszem a lábam, széles, önelégült vigyorommal, megérzek valamit. Egy különös, még is ismerős jelenlétet. Kátrány-fekete szemeimmel pásztázom a terepet, közben meg stírölgetek pár dögös és alul öltözött pincérnőt és táncost: Határozottan kedvemre való ez a hely! Maze-nek is tetszene, bár fogalmam sincs, jelenleg merre járhat. Lehet, hogy éppen kufircol vagy egy halandót kínoz unalmában, az ő dolga. Majd ajánlom neki, ha újra össze futunk. Most viszont, ez az illat felkeltette az érdeklődésemet! Ki lehet ez? Körbe fordulok, egy pincérnő az orrom elé tart egy tálcát, közepes minőségű whiskey várakozik rajta, amit nem is hagyok veszendőbe! Rá mosolygok, felhajtom és mikor elhalad, alaposan megnézem a hátsó fertáját. Egyik kezemmel zsebemben, másikban a pohárral indulok meg kereső utamra. Nincs nehéz dolgom: csak követnem kell a szagomat! Hiszen ez az érdekes a dologban, a lény kipárlása valamelyest a sajátoméra emlékeztet. Csak nem egy alkotásom fattya?! Én nem ítélkezem. Tudjuk hogy megy ez: Ördögporontyaim fel mászkáltak mindig is, most meg mind itt lebzsel. Össze fekszenek ezzel-azzal, hiszen szükségletei mindenkinek vannak, a vérmérsékletüket pedig amúgy is tőlem "örökölték". És...ahogy körbe nézek, már ki is szúrom a kicsikét! Fogom magam és megindulok egyenesen felé. Egy magányos asztalnál ücsörög. Én pedig kérdezés nélkül leülök vele nagyjából szemközt a fekete bőrülésre. Sarokasztal, félhold alakban húzódik a bőrbútor és egy kerek asztal van a közepén. Lábamat keresztbe teszem, szenvtelenül piros cipőtalpam rá nevet az ifjú hölgyikére. Én pedig kezeimet össze kulcsolom a térdemen, miután leraktam a whiskey-s poharat.
- Mintha lenne valami közünk egymáshoz, drágám, nem gondolod?
Kérdezem tőle mézes-mázos, ördögi hangomon. De a sátáni ábrázatomat nem mutatom meg neki, egyelőre legalább is. Persze ez az egész csak megérzés részemről, de szeretek veszélyesen élni.


Megjelenés:





Music of your soul:
 


Utolsó Poszt Vas. Márc. 19, 2017 11:17 pm
Következő oldal


- Megint elmész? - tekint rám érdeklődve Kuroka az én drága "Titkárnőm" bár igazából inkább a "Társam" a megfelelő kifejezés rá az eltelt hosszú évek után, amelyek alatt közösen fáradoztunk a kis mini birodalmam azaz, a Dél-keleti Régió irányításán, és felvirágoztatásán. Na jó az utóbbi egy kicsit talán erős kifejezés, de jómagam mindig is ügyeltem rá, hogy az én régióm területén gördülékenyen menjenek a dolgok, és ne legyenek túlzottan nagy problémák. Nem egyszerű dolog, de igyekeztem mindig is a legtöbbet kihozni abból, ami a rendelkezésemre állt. - Igen muszáj, de ígérem igyekszem nem sokáig elmaradni. - felelek neki egy fél-mosollyal. - De ne aggódj maradt némi papírmunka az irodámban, szóval nem fogsz unatkozni. - kacsintok rá a lányra. - Vagyis megint minden melót velem akarsz elvégeztetni. - vonja fel a szemöldökét. - Nem mindent csak amire nincs időm. - vonom meg a vállamat, miközben magamra terítem a kabátomat. - Ha valaki keresne, akkor a könyvtáramban vagyok, és ne zargassanak. - fordulok még egyszer a lány felé, aki bólint a szavaimra. Tudja már, hogy mi a dörgés, szóval nem kell magyarázkodni Neki. És a másik legjobb tulajdonsága, hogy nem kérdezősködik. Tisztában van vele, hogy amiről tudnia kell, arról tudni is fog...
Nem sokkal később egy kapu segítségével immár New York utcáit rovom. Mivel van saját testem szerencsére, így nem kell más emberek megszállásával vesződnöm, ami csak plusz macera meg kockázat lenne, és nyugodt szívvel sétálgatok fel s alá az emberek világában. Persze most már ez sem olyan biztonságos sajnos, mint régen. Pedig jómagam szerettem időt tölteni az emberek között, mert érdekesnek találtam őket, és mindig volt valami csetlő botló dolguk, amivel elszórakoztattak főleg ott Keleten. Ott mindig kitaláltak valamit a kis szentjeim...Elég átlagos ruhákat viselek így még csak ki sem lógok igazán a sorból, és fütyörészve haladok az úti célom felé. Nemrég egy bukott angyal vette fel velem a kapcsolatot - pedig rájuk annyira nem jellemző, hogy olyan nagyon lelkesednének értem, és bájcsevejre hívnának - mégpedig azért mert üzletet akar velem kötni. Bevallom őszintén felkeltette az érdeklődésemet a dolog, szóval ha más nem legalább meghallgatom, amit akar. Amúgy is már fel akartam nézni egy ideje. Mostanában úgyis csak akkor jártam idefent ha "Apu"-val akartam találkozni...
- Ez most komoly? - szalad ki a számon, amikor végre elérek a bukott által megadott találkaponthoz, amiről kiderül, hogy nem más - peregjenek a dobok - mint egy...sztriptízbár. Bár be kell, hogy valljam a BeelzeBoobs nagyon kis hangzatos név. Kíváncsi vagyok, hogy az ötlet ihletőjének is ennyire tetszene-e...Mindazonáltal nem habozok tovább hanem fogom magamat, és belépek a "vendéglátóipari egységbe",ahol aztán először a pulthoz sétálok, és rendelek magamnak egy szimpla italt, hogy ezután egy félreeső asztalnál foglaljak helyet, hacsak nem jelenik meg az újdonsült, potenciális "üzlettársam", hogy máshol foglaljunk helyet.


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Markan
Today at 5:25 pm
☽ Templomkert

Phanuel
Yesterday at 10:32 pm
☽ Rendelőintézet




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5