☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Szomb. Dec. 17, 2016 10:53 pm írtam neked utoljára



Saaphiel & Ashtaroth
❝ ...Auctoritates maiorum non sint contemnendae... ❞
Saaphiel a csendes lakást választja, ám mivel nincsenek otthon, az ajtót zárva találja, s ezzel együtt szembesülnie kell azzal, a legkönnyebbnek tűnő út akár könnyen több problémát okozhat. A falánkságdémon, amely nagy lendülettel közelített felé, ugyan bekapta a térdelést, de lendülete túl nagy volt ahhoz, hogy ez kidöntse őt, vagy megállítsa. Kezeivel megragadta a lány derekát és mielőtt az szúrhatott volna, nagy erővel a kukák közé dobta. Saaphielnek annyi szerencséje volt, hogy a zajt a benti tv ordítása elnyomta, így az ott lakó nem hallotta meg, s az őrjárat messze volt még ahhoz, hogy észrevegye.
Az emeletről azonban  még semmit sem tudhatott a lány, vagy a folyosókról, s ki tudja.. Talán valaki már el is indult megnézni, hogy mi történik ide lent. Ha nem akar hosszabb verekedésekbe és üldözésekbe kezdeni, gyorsan kell cselekednie.
A démon felerősített ökleivel a lány felé csapott lefelé, aki ha nem gurult, vagy ugrott arrébb, könnyedén nagyobb sérülést szenvedhetett.
Ha sikerült neki kikerülnie a támadást, a démon felkapta az egyik szemetest, s a feje fölé emelte, hogy azt rá dobhassa a bukottra, ám ezzel könnyebb célpontot jelentett neki. Hasát, lábait és oldalait szabadon hagyva, Saaphielnek több lehetősége is van arra, hogy ledöntse a monstrumot.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Dec. 14, 2016 7:53 pm írtam neked utoljára


Az üres lakást választom, mert az tűnik a legbiztonságosabbnak. Tán másnak szintén ez a választás jutott volna a helyes útnak. Gyorsan odasietek, majd a kezemmel próbálok odamenni. Meglepetésként ér, hogy nem nyílik ki, azonban egyáltalán nincs időm a zárral vacakolni. A felszólításra megfordulok, s rögtön felmérem az illetőt. A befeketedő szemek rögtön elárulja nekem, hogy nem lesz könnyű dolgom távozni erről a helyről. Fogalmam sincs, hogy az őrjárat elhaladt-e már mellettünk, vagy még csak most fognak ideérkezni? Látom rögtön bekeményít, így nem hagy nekem választást. Magam mögé nyúlok, hogy a ruhám rejteke alól előhalásszak egy pengét, s nem is akármilyet! Ez egy angyali penge. Elkezd futni felém, s én szintén elindulok felé. Mi a célom? Hogy nekifutásból nekiugrok a fejének két térddel. A megfelelő pillanatot kivárom az ugráshoz, s ha sikerült meglepnem őt, akkor kihasználva a helyzetet a pengét azon nyomban a koponyájába szúrni. Az eléggé fontos testrésze, hogy távozzon az élők sorából. De vajon tényleg jól cselekszem?

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Szomb. Dec. 10, 2016 4:23 pm írtam neked utoljára



Saaphiel & Ashtaroth
❝ ...Auctoritates maiorum non sint contemnendae... ❞
A félhomályos, szürke, hideg folyosón Saaphielnek több választása is akadt, hogy merre menjen tovább. Az egyik lehetséges út jobbra egy lakásba vezetett, ahol tv-t néztek, a másik lehetőség egy rejtekhely volt a szemeteskukák mögött, a harmadik egy csendes lakás balra, illetve a negyedik, hogy lesből támad az illetőre, aki lassan leérkezik a lépcsőkről. Saaphiel úgy dönt, hogy az üres lakást választja, ám amikor oda lép az ajtóhoz, hogy kinyissa, azt bizony zárva találja: gazdája nem hagyta csak úgy őrizetlenül az értékeit.
Sőt, mi több: épp ő volt az, aki a lépcsőn lefelé érkezett, s mikor meglátta az ajtaját feszegető lányt, haragra gerjedt.
- Hé! - kiáltott rá, és befeketedő szemekkel már rontott is neki a bukottnak. Kezei lilás fényben izzottak fel, ahogy mágiájával megerősítette ökleit, hogy azokkal verje agyon azt, aki éppen betörni próbált hozzá.
Nem csoda, hogy a démon léptei hallatszódtak: teste tömzsi, legalább 15 centis hájréteg lobog rajta, ahogy fut a lány felé. Nem túl gyors, viszont annál masszívabbnak tűnik, s ezt Saaphiel kihasználhatja ellene, ha ügyes. Amint a démon elég közel ér, megpróbálja megragadni és a szemetesek közé hajítani a lányt.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Dec. 10, 2016 5:27 am írtam neked utoljára


Sikerül elbújnom egy közeledő őrjárat elől, hogy behúzódok az egyik épületbe. Halkan cselekszem, a zajt próbálom minél kisebbre fogni. A kevesebb zörgés vagy csattogás nem fog lebuktatni engem. Másik részről ügyelnem kell a tárgyak elhelyezkedésére, mert az szintén elárulhat engem, legalábbis én így vélem. Nem biztos, hogy másoknak feltűnik rögtön a változás. Gyorsan végignézek a lehetőségesen, hogy merre mehetnék tovább? Hallom fentről, hogy valaki közeledik, így nem marad időm elmélkedésre. Mozgásban kell maradom. A szemetes mögötti elbújást nem tartom jó ötletnek. Egyik részt a bűz miatt, másik részt nem tudnám úgy elrendezni úgy, ahogy állt az egész. A Tv zaja arra a következtetésre juttat engem, hogy biztosan van ott valaki. Nincs rá semmi garancia arra, hogy nem-e futok össze véletlenül az illetővel. Marad tehát kizárásos alapon az a szoba, ahonnan nem érkezik zaj. Ettől függetlenül nem lélegzem fel, mert ugyanúgy érhet meglepetés itt is. Sajnos a baj nem pihen, s bármikor rám vetődhet, mint egy kiéhezett tigris a finom húsra.

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Csüt. Dec. 08, 2016 9:03 pm írtam neked utoljára



Saaphiel & Ashtaroth
❝ ...Auctoritates maiorum non sint contemnendae... ❞
Az utcai lámpák fényében Saaphielnek figyelnie kellett, hogy más ne lássa meg. Az utcán egy őrjárat közeledett, de még éppen betudott slisszanni az épületbe, mielőtt meglátták volna. Az ház nem volt üres. A folyosó, ahova a lány bejutott, egészen hátra nyúlt a lépcsőig, két oldalt egy-egy lakásba lehetett bejutni. Néhány nagyméretű szemetes álldogált csordultig telve a kaputól egy-két lépésre. Hangok szűrődtek le fentről, ketten veszekedtek az emeleten.  
A jobb szobából tv zaja hallatszott, a másikból nem szűrődött ki hang. Nyikorgás hallatszódott, ahogy a lépcsőn valaki lefelé kezdett jönni. A léptek hangjából kivehető volt, hogy csak egy valaki közeledik. A lánynak ismét több lehetősége van:
Elbújhat a szemetesek mögött, hátha nem veszik észre,
esetleg a jobb oldali lakásba próbálhat bejutni, ahonnan a tv zaja hallatszik,
vagy a csendes bal oldali lakást próbálhatja meg.
Ha bátor, akár lesben várhat az illetőre, hogy elkapja és elnémítsa egy időre, vagy örökre.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Dec. 06, 2016 5:12 am írtam neked utoljára


Kíváncsian várom, hogy a munkáltatóm érdemesnek talál engem azután, hogy elmesélem az életem? Vajon mennyire talál használhatónak? Vajon mennyire akad ki attól a ténytől, hogy fajtája mészárosa voltam? Bukott vagyok jelenleg, de attól még, hogy az erőm elvesztettem attól függetlenül ravasz és okos. Mondhatni jó a túlélő képességem, amit itt a földön igazán kellemes gyémánttá fogok csiszolni. Végül meghallom az utasítást tőle, hogy kövessem. Jól láthatóan pár pillanatra hezitálok, hiszen ezzel feladom azt a kis védelmem, ami van. Végül leküzdöm magamban ezen félelmem, s meggyorsítva lépteim csatlakozok hozzá. Mikor a dög elrohan mellettem, akkor megrezzenek halványan. Testes egy lény, s jól lehet érezni a belőle áradó brutális erőt. Ha harcolnom kellene vele, akkor ha le is győzném, akkor is elveszteném valamelyik végtagom. Ki tudja? Egyelőre nincs kedvem megtudni, hogy ki miként áll a rangsorban. Mikor kiérünk a sikátorból, akkor kérdéssel fordul hozzám. Tekintetem követi a kezét, így megpillantom azt a épületet, amit mutatni akar nekem.
- Igen, látom. Elég szép épület az itteniekhez képest. – válaszolom határozottan. Hamarosan közli velem, hogy be kell jutnom a szobájába úgy, hogy a démonok ki ne szúrjanak engem. S ha riadót fújnak, akkor tényleg nagy bajban lennék. Ugyan szabad kezet kapok a módszerek tekintetében, de van olyan érzésem, hogy az egész nem lesz egy leányálom. Mivel megkaptam a feladatot, akkor gyorsan a mellett döntök, hogy az árnyakat választom. A legközelebbi sötét utcába megyek, távolodva a leölt személytől. A célom megvan, hogy hová kell eljutnom, most már csak fel kell készülnöm a többire. Nagy ívben szeretnék közelebb kerülni az épülethez, addig van időm kitalálni a többi lépést. Megnézem, hogy mi van magamnál, s mit tudnék felhasználni a bejutáshoz. Valamint meg kell tudnom, hogy a munkáltatóm pontosan melyik szobát birtokolja. Felsóhajtok, mert fogalmam sincs, hogy mi minden vár rám.

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Pént. Dec. 02, 2016 11:09 pm írtam neked utoljára



Saaphiel & Ashtaroth
❝ ...Auctoritates maiorum non sint contemnendae... ❞
Csendben hallgatom, ahogy bukásáról beszél. Míg a törekvés, kitűnés az angyalok között nem épp elfogadott, a démonok csak hasznot húznak belőle, így én is. Tehát ezen részről nem lesz gond. Ami elgondolkodtat, az a nő kora. Nem egy mai példány, de még így is fiatal, s úgy tűnik, eddig nem nagyon harcolt mással, csak démonokkal. Ez igazából  nem is gond, hisz legalább ismer minket, s fajából adódóan új ellenségeit is.
- Kövess! - utasítom egyszerűen, nyugodt hanggal, majd elindulok a sikátor vége felé, ahol Iumentum vár rám. Ha a nő követ, mögötte a falon lekúszik a familiáris, s nagy lendülettel elrohan mellette, sőt, de még mellettem is.
Egészen belevész a sötétségbe a lény, éppen csak a sikátor végén látni egy pillanatra a fényben, aztán eltűnik a sarkon. Lépteim egyenletesek és határozottak, a lángvörös szőrű, hatalmas, páncélozott ló mellett pillantok csak vissza Saaphielre. Eközben az egyik utcában ordítást és a familiáris állati bömbölését hallani, valószínűleg épp elkapott valakit.
- Látod azt a kimagasló épületet, tetején a rádióantennával? - mutatom a belváros felé. Az a hely ilyenkor már hemzseg a démonoktól, a házak fölé emelkedő épület pedig a bázis, amely jelenleg Lucifer hotele. Felszállok a lóra, amely idegesen kapargatja Saaphiel közelében a földet, fülei hátra csapva prüszköl nagyot. A háttérben az ordítás megszűnik.
- Az első feladatod, hogy bejuss úgy a szobámba, hogy a démonok nem fújnak rád riadót. Szabad kezet kapsz, hogy hogyan teljesíted a feladatot. - mondom, majd azonnal el is indulok lovammal az épület felé.
Saaphielnek ügyesnek kell lennie. Ha öl, óvatosan kell tennie, ne hogy az riassza a démonokat. Nem láthatják meg őt. Ki kell derítenie, melyik emeleten van a szobám, s még oda bejutni se egyszerű. Azt hiszem, ez első tesztnek megteszi. Eközben a familiáris az utolsó szemtanút is leöli, aki láthatott engem és a bukottat, majd eggyé olvadva az árnyakkal, feladatát teljesítve el is tűnik.
Saaphielnek ezután több lehetősége is van. A sikátort elhagyván egy vagy egy másik utcába mehet, ahol a familiáris megölt valakit, vagy az egyik házba, hogy a tetőkön menjen el a belvárosba, esetleg a csatorna fedelet felemelve leereszkedhet a város alá.

Ha a nehezebbik utat, az utcát választja, fel kell készülnie arra, hogy az ordítást talán más is hallotta, s mivel Háború már nincs a környéken, talán oda mennek megnézni.

Ha a legkönnyebb utat, a csatornát választja, meg lehet, hogy könnyedén eltéved, illetve kitudja, milyen familiárishoz hasonló szörnyek lakják már azt a helyet.

Ha egy középnehéz utat, a háza és a tetőt választja, ügyelnie kell arra, hogy ne lássák meg őt, továbbá a tetőkön elszórtan fegyveres őrök állnak, akik az eget kémlelik, ügyelve, nehogy észrevétlen angyaltámadás történjen.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Nov. 29, 2016 8:50 am írtam neked utoljára


A beszélgető partnerem kíváncsi a bukásomra, hogy pontosan hogyan történt. Nehezemre válik mesélni egy olyan teremtménynek erről, aki jobb ha nem avatkozik bele a menny dolgaiba. De ahogy a mondás tartja, a szükség kényszert szül. Muszáj elmondanom, mert különben ki tudja hogyan végzem?
- Angyal voltam, egy a sok közül. Semmi különös nem volt bennem, míg nem jött az a viszály. Gábriel és Mihály. Vagy az egyik, vagy a másik. Gábriel vezérlő személye, szavai és tettei kezdtek el motiválni. S így küzdöttem fel magam a létrán. Harcossá váltam, hogy méltón mellette lehessek, de ő figyelmével sose tüntetett ki. Kétségbe estem, s kétségbe vontam őt, de mindhiába. Talán az egész előre elrendeltetett a bukás. Mondhatni a bennem lévő apró sötétség rossz oldalra tette le szavazatát, s a bennem lévő sötétség elkezdett dolgozni. Fajtádból annyit megöltem már 811 év alatt, hogy számukat sem tudom, s nézd meg, most milyen vicces, hogy pont most egy előtt várom, hogy élek vagy halok. – mondom felé, miközben tartok szüntet, hogy felfogja szavaim értelmét.
- A törekvés szelleme bennem él, kiirthatatlan, s egyben gyengeségem. – jelentem ki, mert volt időm elgondolkozni ezen tulajdonságon, mikor elbuktam. Ez a dolog egyáltalán a jó oldal ismérve, inkább párhuzamba hoznám a nyughatatlansággal, a változással. Elkezd a nő beszélni arról, akit oly ügyesen és okosan tőrbe csaltam, s fogalmam sem volt róla, hogy valakinél ekkora értéket képviselt.
- Szerinted lennék oly óvatlan, hogy mindenkinek elmesélném, hogy hol találtam meg helyem a világban? Bukottként? Nem, szeretek hallgatni, s önző lenni és titkolózni. A sötétség egy jó ideje cirógatja megtört szívemet. – adom meg egyértelműen a választ, hogy bizony engem a fény egy ideje elkerül, vagy legalábbis olyan halványan pislákol. Régen tűző nap voltam, most meg inkább egy kulcslyukon beszűrődő kis fényként rajzolnám le belső állapotom.
- Volt egy közelálló valakim, de most már nincs. Megszabadultam a kötelék fojtogató láncától, nem táplálok érzelmeket senki íránt, sem elfojtva, sem pedig kimutatva. –  vázolom fel neki helyzetem, egyben szentül meggyőződve arról, hogy tán végre sikerül dűlőre jutnunk. Hogy végre ennek a herce-hurcának vége szakad. Arckifejezésem nem úgy tűnik, mint aki kétségbe lenne esve, hogy esetleg rossz dolgokat kell véghez vinnie.
- Csak az marad talpon, aki mindig helyesen felismeri, hogy hol érdemes lennie és hol teljesedhet ki. Aki eléggé furfangos ahhoz, hogy tőrbe csalva ügyesen forgassa saját kénye szerint a kártyalapokat. – mosolyodom el a saját szófordulatomra.

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Vas. Nov. 27, 2016 5:16 pm írtam neked utoljára



Saaphiel & Ashtaroth
❝ ...Auctoritates maiorum non sint contemnendae... ❞
Homlokomat kezdem ráncolni, mikor az angyal azt mondja, hogy csalódott az egyik "oldalban", s úgy hiszi, itt az ideje más oldalra állni.
- Fejtsd ki nekem részletesen, hogyan buktál meg! - mondom, szinte utasítva, nem is törődve azzal, hogy körbe öntötte magát sóval. Az nem menti meg, ha végül rossz irányba fordulnak neki a dolgok. Viszont a válasza fontos részét képezi a döntésemnek. Nem mindegy, miért bukott meg. Ha lázadott, miért és mikor, vagy ha ölt, kit, miért, ha főbűnbe esett, akkor arról akarok tudni. Ezek mind kellenek ahhoz, hogy következtetni tudjak arra, vajon megfelel-e nekem. Ha lázadt, lehet az én kezem alatt is fog, kivéve, ha az indokai az én terveimmel egyirányúak voltak. Ha csalt, hazudott, gyilkolt, akkor sem mindegy, hogy kit, hiszen gondolnom kell arra, hogy kutyából soha nem lesz szalonna. Amit egyszer megtett valaki, azt megteheti még egyszer. 
Közben szavaiból leszűröm, hogy harcos angyal volt. Noha ez eddig is elég egyértelmű volt, immár biztos. Kérdésére, hogy én mennyire figyelek oda a katonáimra, orromon kis szusszanást fújok ki.
- Nálam az érték a szolgálat milyenségétől függ. Démonaim satnya, semmire kellő tagjait megvetem. Ám aki jól és hűségesen szolgál, rangot, jutalmat kap.  Te éppen egy rangosabb démonomat ölted meg. Olyasvalakit, aki sok év alatt felküzdötte magát a bal kezemmé. - mondom, s szemléltetve is a dolgot emelem fel kissé bal kezem, majd ökölbe szorítom.
- Emellett szolgálóim általános védelmet élveznek. A Pokolban nem szokás a másik "jószágát" levágni, kivéve, ha ott is háború dúl. - mondom, majd leengedem a kezem.
- Ez persze a bal kezemre sosem volt érvényes. Nem azért, mert nem végezte jól a munkáját, hanem azért, mert még a velem egy rangban lévő Lovasok se tudhatták, ki is ő valójában. Ők jelenleg azt hiszik, hogy egy démonférfi áll a szolgálatomban ezen a téren... - kezdek el kényelmesen, lassan fel s alá járkálni.
- Így ha netán átvennéd az Ő helyét, senki se tudhatja, hogy nekem dolgozol. - mondom megállva, egyenesen a szemeibe pillantva. Nem közlöm külön, hogy amint erre fény derülne óvatlansága nyomán, azonnal utána mennék és torkát metszeném. Közben azt mondja, teljesítené a parancsaim és hozzá közelállókat is megölne akár. Ezt majd mindenképpen tesztelni fogom. Közben ő is kérdez újra, mire szinte felhorkanok.
- Nekem nincsenek közelállóim. S ha lennének is, úgy Nagyuram, a Sátán szavára azonnal megölném őket. Démonok közt nincs irgalom, kegyelem. Az marad életben, aki elég erős, vagy aki túl hasznos ahhoz, hogy hibái miatt életét vegyél. - mondom, bár akaratlanul is eszembe jut Asmodeus, s hogy valójában nem lennék képes megölni: hiszen egyszer már megpróbáltam és nem ment. A lány további szavai a keserűségről felidézik bennem azt, amit a démonherceg mondott nekem arról, hogyan érezte magát, mikor megtámadtam. Kicsit ráncolva a homlokom pillantok ismét a bukottra. Vajon a lány táplál-e gyengéd érzelmeket valaki iránt?



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Nov. 26, 2016 10:50 pm írtam neked utoljára


Tudom jól, hogy nem vagyok könnyű helyzetben, s az életem tán a démon jó hangulatának köszönhető. Méregetem őt, mint a kirakok szokás. Várom a válaszát, miközben a sóval csinálok a biztonság kedvéért egy kört. Nem szabályos kör, de nincs benne hiba, amin át tudna törni egy démon. Mikor hallom a démon nő szavait, akkor végighallgatom, majd válaszolok.
- Tán mert az egyik oldalban kissé csalódott, s úgy véli itt az idő, hogy új ismeretségekre tegyen szert. – kezdek bele határozottan, miközben a tekintetem az övét keresi. Fogalmam sincs, hogy mennyire leszek hatásos nála, s valóban sikerül elnyernem a bizalmát? Kötve hinném, de meg kell próbálnom.
- Eddig is parancsokat követtem egy bizonyos személytől, aztán hopp ide kerültem. S vajon te milyen figyelmet szentelsz a követőidre? Vagy mélyen megveted őket? – adok neki egy kérdést, ami segíthet abban, hogy én miért is lennék képes arra, amit most szándékozok tenni.
- Megbánás nélkül, egy katona sosem kérdez. – szúrom oda a véleményem, miközben eszembe jutnak a dicsőséges napjaim. Mikor még harcos angyal voltam, egy kivégző. Semmire nem kérdeztem rá, hanem minden további nélkül teljesítettem. Ha le kellett vágnom valakit? Hát megtettem. Végül durvul a kérdés, így szemmel láthatólag egy percre megakadok. Ám aztán megerősítem magam, s megadom rá a választ.
- Ha úgy kívánod megteszem. – ejtem ki ajkaimon, meg sem rezdülve. Egyik lábamról a másikra állok, de nem az idegesség miatt teszem. Inkább azon jár az eszem, hogy milyen kérdésekkel fog bombázni? Mire számítsak? Nem tudok hallgatag maradni, így a következőt találom mondani neki.
- S te képes lennél hozzád közelállót megölni? Tudod nincs annál rosszabb, ha csalódsz egy olyan személyben kit kedvelsz. A keserűség érzése ott lesz benned, s nem tudod mivel elfeledtetni azt a érzést. – sóhajtok fel, s ezzel megállok itt. Felnézek a járkáló dögre, aztán vissza a nőre.

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Csüt. Nov. 24, 2016 10:40 pm írtam neked utoljára



Saaphiel & Ashtaroth
❝ ...Auctoritates maiorum non sint contemnendae... ❞
Csendben hallgatom a lányt, miközben egy helyben állva, mint egy szobor, figyelem. Arcom, pillantásom kifejezéstelenül méregeti őt, mint egy kifaragott márványszobor, egy ránc, annyi sem jelenik meg rajta. Ahogy hallgatom az érveket, az jut eszembe, hogy olyanokat mond, amiket hallani akarok. Legalább is, ilyen emberem bukott el, s tudhatja, hogy ilyet keresek a helyére. Azonban ahhoz, hogy kiderüljön a nő valódi értéke, tesztelni kell. Előtte azonban még van kérdésem. Mivel az életéről van szó, szolgálatait ajánlja fel szinte azért cserébe. Konkrétan azt mondja, holtan nem veszem hasznát ezen képességeinek. Picit feljebb emelem az orrom, s figyelem, ahogy feszülten figyel, körbe néz. Fölötte, a sötétben látni a tetőn a familiárist, ahogy fluoreszkáló vicsorgással figyeli.  
Követve a lány pillantását magam is felnéztem a lényre, amely mint egy várakozó ragadozó, fenyegetően járkált fel, s alá. Végül a kérdésre, hogy sorolja-e még az okokat, kissé megráztam a fejemet és rá pillantottam.
- Nem szükséges, a képességeidet így is, úgy is tesztelni fogom, ha sikerül végül meggyőznöd. Inkább arról beszélj, ugyan mi motiválna téged arra, hogy egy démon szolgálatába állj és hűségesen kövesd parancsait és utasításait. Képes lennél megbánás nélkül ölni? Nőt? Gyereket? - fúrom szigorú tekintetem a nőébe, komoly arccal.
- Ha kiadnám parancsba, hogy egy ártatlan 5 éves kislányt, aki az életéért könyörög és a szüleiért sír, ölj meg, vérével írj üzenetet, belénél fogva akaszd fel, megtudnád tenni? - kérdezem miközben immár egy lépést teszek felé, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak. Ha van indoka követni, akkor a kérdés már csak az, hogy megtudja-e kövesíteni a szívét?
- Képes lennél bárkit megölni, akire rámutatok? Akár hozzád közelállót? - fokozom a dolgot, színtelen, kissé talán megvető hangon. Sok problémám szokott lenni abból, hogy alattvalóim kapcsolatokat építenek, amik aztán a munkájuk kárára megy. Nem vagyok hajlandó ehhez hasonló hibákat eltűrni, így ha ilyennel szembesülök, az illető azonnal meghal a kezem által.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Nov. 22, 2016 10:38 pm írtam neked utoljára


Tekintetemmel figyelem mozdulatának minden rezdülését, hogy nehogy a vereségem egy meg nem ltott mozdulatból származzon. Tartok kicsit a helyzettől, hiszen bukottként nem vagyok olyan erős, mint harcos angyalként. Nem tudok repülni, s nincs nálam olyan eszköz a tulajdonomban, amivel könnyedén eltehetném láb alól. Nem lehet meggondolatlan, szeleburdi és hanyag. Ráadásul nem nézhetem le a másik felet. Erre mind figyelni kell, s ez agytorna leginkább. Elkezdek beszélni, azonban megállok egy szünet erejére. Felötlik bennem, hogy miért nem támad? Nekem kevesebb az esély a győzelemre, mint neki.  Mivel nem bírom a szótlanságot, így folytatom az érvelésem.
- Miért kellene meghagyni az életemet? Miért jó, ha nem ölsz meg? Kapnál egy olyan szövetségest, akiben egy idő múlva megbízhatsz, mert a reá szabott feladatokat elvégzi. Nem szeretek veszíteni. - mondom neki elsőként, miközben tekintetem biztonság kedvéért fejem fölé is néz. Íriszeim olyan nem mindennapi dolgokat keres, amik könnyedén megbújhatnak a sötétségben.
- Kettő, eléggé ismert vagyok bizonyos körökben. Könnyebben elvegyülnék, mint te, vagy bárki más a démonok közül. Sok információ birtokába juthatnánk így, s könnyebb lenne az akciókat megszervezni, hogy egy-egy összetűzés esetén. - ejtem ki a szavakat, s elég határozottan beszélek. Nem mutatom a jelét a félelemnek.
- Harmadszor, a bizonyos embered helyébe idő lenne mást találni. S talán időpocsékolást nem engedhetsz meg. Én átvehetem a helyét, s olyan helyekre épülhetek be, ahová csak szeretnéd. Negyedszer szeretem a kihívásokat, mostanában, úgyis laposak a napjaim. - rakom hozzá az előző gondolatokhoz.
- Ötödször, meg tudom védeni magam, ha kell. Sőt akár ölök, mert nem ismeretlen számomra a jelenség. - ejtem ki, miközben a múltból pár darabka emlék megjelenik. Nem rosszak, se nem jók. Egy idő után beletörődik a bukott is, meg más is.
- Soroljam még?

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Hétf. Nov. 21, 2016 9:20 am írtam neked utoljára



Saaphiel & Ashtaroth
❝ ...Auctoritates maiorum non sint contemnendae... ❞
A lány nem volt szívbajos, mások a megjelenésemtől már valószínűleg reszketnének, de ő inkább csak határozottan kiált, sőt, még némi harci állást is felvett. Nem tudom, hogy azért, mert fenyegetve érzi magát -teljesen jogosan amúgy-, vagy azért, mert ostoba mód nekem akar esni. Figyelem, ahogy járkál, s ha nem is elsőre, de a második lépésénél már feltűnik a só. Halványan elmosolyodnék, de jelenleg nem szórakozom még olyan jól, hogy ez a gesztus az arcomra kerüljön. Figyelem, ahogy előveszi a tőrét, mintegy mutatva, hogy megvédi magát, ha kell, na de erre már tényleg elmosolyodom. Csak nem hiszi, hogy némi só és egy tőr megállít majd, ha megakarom ölni...? Naiv kislány. A só ugyan feltartana, de csak egy szavamba kerül, hogy a familiárisom visszatérjen és én páholyból nézzem, ahogy széttépi.
Megfordul a fejemben, hogy alábecsülöm a lányt, s lehet legyűrné a mágikus követőmet. Ebben az esetben nem kényelmesedhetnék el, magamnak kellene szorítani a torkát egészen addig, míg ki nem huny a fény a szeméből. Igazából teljesen mindegy, nagy kárt nem tudna bennem okozni. Szavaimra látom értetlenségét, talán nem tudja, kiről beszélek. Végül is teljesen mindegy, nem konkretizálom. Ha démonokat ölt, tudhatja, hogy egyik az én csatlósom volt, ha pedig nem öldögélt csak úgy össze-vissza csak azt, akkor rögtön tudnia kéne, kiről beszélek. Kezdő szavaira némán és várakozóan nézek rá. Ha meg akar győzni, jobb ha magától kezdi el felsorakoztatni az érveit, mert nekem nem lesz türelmem kihúzni belőle a szavakat, az egészen biztos.
Mindeközben, hogy ide-oda sétált, sót tett ide-oda, én csak egy helyben álltam, teljesen nyugodtan. Nem számítok arra, hogy rám támad, nem is lenne túl sok értelme.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Nov. 21, 2016 12:19 am írtam neked utoljára


Sokáig várakozok a helyemen, s nem történik egy darabig semmi sem. A sikátor végénél mozgásra leszek figyelmes, valami csörrenésre, mint ha valami csöves húzna a földön üres konzervdobozokat, legalábbis elsőre ahhoz hasonlítanám. Beszívom a levegőt, aztán lassan kifújom, hogy megnyugodjak. Ellököm magam a faltól, mert képtelen vagyok ott álldogálni. Idő közben az a valaki elkezd felém közeledni, így lelassítok, sőt kihúzom a kést a tokból. S hátam mögött tartom a gyilkos eszközt. Az meglep, hogy démon létére kivilágítja a sikátort, így megkönnyítve a dolgom, ha harcra kerül a sor. Találkozunk félúton, s a sötétségben nézem a sötét vonalait. Mikor rákérdez a valódi nevemre, akkor a vonásaim megkomolyodnak.
- Igen, én vagyok! – mondom ki határozottan,  miközben megugrik a szemöldököm a szavai nyomán. Régi emlékek jutnak az eszembe, hogy mikor volt szárnyam és harcos angyal voltam, akkor hogyan öltem a gonosz teremtményeket. Erős voltam, s mindig harcra kész. Ezeket az érzéseket most meglovagolom, de közben figyelek az előttem levőre és annak csúnyaságára. Egy kisebb szünet következik, amit kihasználok azzal, hogy  a magammal hozott apró sófiolákat előkészítsem a harchoz.
- Örvendek a szerencsének Ashtaroth   – mondom felé, őt köszöntve. Felmérem őt, hogy milyen jól van felszerelve és milyen vonásokkal rendelkezik, ami egy küzdelem közben árulkodó lehet. A testem eközben a régi emlékekhez híven felveszi a harci beállást. Mikor meghallom, hogy nagy kárt okoztam a másiknak, akkor elkezdek gondolkozni, hogy kiről is beszélhet? Amint a beszéd a végéhez ér, akkor az első sófiola fedelét felnyitja.
- Szóval győzzelek meg? – kérdezek vissza, miközben magam elé csepegtetek sót, de nem sokat. Nem akarom, hogy feltűnő legyen. Lépek kettőt jobbra, s ott is csinálok egy pici sófoltot. Négyet lépek balra, s ott szintén elvégzem ezt a dolgot.
- Először is leszögezném, hogy senki pártján nem állok, jelen állás szerint. Elég rossz tapasztalataim vannak a múltról – szögezem le elsőként, miközben magam elé rakom a késem, hogy lássa, nem vagyok védtelen virágszál.

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Vas. Nov. 20, 2016 8:15 pm írtam neked utoljára



Saaphiel & Ashtaroth
❝ ...Auctoritates maiorum non sint contemnendae... ❞
Nem szeretem a rossz híreket, tegnap még is kaptam kettőt. Dühömben sajnos ismét tombolni lett volna kedvem, de kivételesen nem tettem. Próbáltam úgy gondolni a történtekre, mint egy apró döccenőre a munkámban, amit hamarosan el fogok intézni. Hogy mi is ez az apró döccenő?
Bal kezemet sikeresen levadászták. Nem az angyalok, akik után kémkedett, neem... Egy tőlük teljesen különálló személy, egy másik angyal, vagy bukott. Nem tudom, hogy történt pontosan, hogy ki támadt kire, de megölte a kémemet, aki így nem tudta befejezni a munkáját. Nem kaptam meg a kellő információkat és még el is vesztettem egy emberem. Ráadásul egy hasznos emberem, aki már régóta szolgált engem. Nem voltam boldog, egyáltalán, de azért próbáltam valami jót is meglátni a helyzetben: ha az illető legyűrte a több ezer éves, kiváló gyilkosomat, biztos tud valamit, amit a gyilkosom nem tudhatott.
Megtalálni nem volt nehéz mágiával, egy küldöncöm vitt neki egy vérrel írt levelet, amelyet az én szimbólumommal ellátott viaszpecsét zárt: Két lángoló kard keresztben fekve egymáson. A levélben egy ultimátumot adtam a hölgynek: találkozik velem New Orleansban a megadott időponton és helyen, vagy én megyek utána, de akkor gondolkodás nélkül lemészárolom. A futár azzal a válasszal tért vissza, hogy a nő bele ment a találkába.

Nem siettem el, hogy oda érjek, ennek pedig két oka volt: először is, kellett idéznem egy void familiárist, arra az esetre, ha a dolog csapdába futna. Másodszorra pedig fölényben akartam lenni, ehhez pedig egy zsákutca tökéletes, ha bele csalom a másikat.
Iumentum hátán lovagoltam a kijelölt sikátorhoz, a familiáris mellettem csaholt, nem esett nehezére tartania az iramot. Az utcát meglátva már lelassítottam. A démonok megnéztek, de el is kerültek engem messzire, hiszen teljes harci díszben jelentem meg, ráadásul a void fluoreszkáló fogsorát rájuk vicsorítva rémisztgette őket. Tudják, hogy ez nem jelent jót, úgy hogy a környék hamar kiürült. Lépésbe fogtam vissza lovamat, s megállítottam a sikátor előtt, majd bepillantottam a sötétbe, sisakom alól. Habár oda bent nagy volt a sötétség, nem esett nehezemre észlelni a nőt a végében, s mivel mögöttem több fény volt, mint oda bent, tudtam, hogy már ő is lát engem. A harci mén idegesen fújtatott és kaparta meg a földet kéttenyérnyi patájával, miközben leszálltam róla. Páncélom csörrent, ahogy leértem a földre, a gorilla-farkas keverék kinézetű és méretű familiáris pedig azonnal mellém lépett. Bal kezem lazán kardom markolat gombjára tettem, s határozottan indultam meg befelé a sötétbe. Lépteim nyugodtak, tartásom egyenes és büszke, egyelőre semmilyen fenyegetés nincs benne: nem is szükséges, hisz maga a megjelenés általában elég megfélemlítő szokott lenni. Kezemmel intek, mire a falakon, a téglák között a fuga tőlem kiindulva felé haladva felizzik, mintha csak parázslani kezdene, s ezzel fényt ad mindkettőnknek, amely megcsillan páncélomon. A familiárisnak ez kevésbé tetszik, morogva körbe is néz, de hűségesen jön tovább mellettem. Nagyjából öt méterre állok meg a lány előtt, de így is kitűnik, hogy legalább 13 centivel magasabb vagyok nála. Felemelve kezem lassan levettem a sisakot, hogy felfedjem neki arcom, hideg, jég kék szemeim és obszidián fekete hajam.
- Te volnál Saaphiel? Azt hiszem, sok megbeszélnivalónk van. - szólalok meg alt-mezzomon, egyenesen rá meredve. Törékenynek és ártatlannak tűnik. A familiárisra pillantva intek, s démoni hangomon, amely olyan, mint a szellemek suttogása, egy parancsszót adok neki, mire az morogva, mint egy árnyék kapaszkodik fel a falon maga mellett és tűnik el a tetőn. Ha a lány hozott valakit magával, azt egészen biztos meg fogja találni. Visszaterelem tekintetem a nőre.
- Mivel nem tudom, tudod-e ki vagyok, így bemutatkozom. A nevem Ashtaroth, én vagyok az apokalipszis négy lovasa közül a második: Háború. Nagy kárt okoztál nekem. Megölted egy fontos katonámat, remek kémemet, és harcosomat. Azonban, hogy erre képes legyél, erősebbnek, furfangosabbnak kellett lenned nála. Nos itt az alkalom, hogy ezt bebizonyítsd nekem. Győzz meg, hogy ne vágjalak le itt helyben, mint egy állatot. - mondom határozottan, kezem ekkor újra a kardom markolatára kúszik.
Előző bal kezem is csak annak köszönhette az életét, hogy jól forgatta a nyelvét, nagyon meggyőző volt és jó érvekkel állt elő. Ezután vettem szolgálatomba, hogy ezt a tehetséget kamatoztatni tudjam. Ha Saaphiel nem képes arra, hogy meggyőzzön engem arról, érdemes az életre, biztos lehet abban, hogy soha nem hagyja el New Orleans területét, de még ezt a sikátort sem.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Nov. 20, 2016 6:34 pm írtam neked utoljára


Ashtaroth & Saaphiel

New Orleans, a démonok városa, amitől minden porcikám feszült. A tudat nem tesz nyugodttá, nem segít izmaim ellazulásában. Mit keresek én itt egyáltalán? Miért kell az oroszlán szájába sétálnom? Kockáztatom az épségem, s egyebek. Próbálok Sealiah-ra gondolni, hiszen a felé érzett érzelmeim nem akarnak csitulni. Rá gondolok egy picit, miközben sikátorról sikátorra haladok, hogy minél kevesebbet lássanak a helyiek. Fogalmam sincs mennyire lehetek gyanús a szemükben, de ha rájönnek ki vagyok, akkor minden bizonnyal nekem itt végem. Megállok egy pillanatra, s hosszan felsóhajtok. Ránézek a díszes karórámra a bal csuklómon, aztán tovább indulok. Találkoznom kell egy személlyel, akit Ashtarothnak hívnak. Nem akarok késni, ezért gyorsabb tempóra váltok. Öt percnyi séta kell már, hogy egy eldugott sikátorban találkozzak a személlyel. Gyorsan telnek a percek, s mikor megpillantom annak a sikátornak a bejáratát, akkor egy picit megtorpanok. Koromsötétség, s még a hold sem segít abban, hogy belássak a mélyére. Azt a érzést kelti bennem, hogy magába fog szippantani, s elnyel örökre. Nyelek egyet.
~ Minden rendben lesz, sikerülni fog ~ biztatom saját magam, hogy végre újra elinduljak. Befogad a sötétség, s eltűnök a kivilágított utcáról. Botorkálni kezdek a sikátorban, miközben a szemem próbálom rávenni arra, hogy legalább valami különbséget lássak. Inkénytelenül nyúlok a hátam mögé, ahol elrejtve tartom azt a szép bökőt, ami az önvédelmemet szolgálja. Mellesleg két harcművészetet is tanulok és gyakorlok, ami talán ér valamit. Mindkettő harcművészetben van pár olyan fogás, amivel elég gyorsan és hatékonyan ártalmatlanná tehetek bárkit, kivéve ha erősebb nálam. Ezért kell a tőr, mert az legalább sebet ejt. Magamban számolom a lépéseket, hogy milyen hosszú ez a sikátor, miközben szememmel előre nézek. Nem látok fényt a végén. Egyszer csak nekimegyek a falnak, de szerencsére nem fejelem le. Magamban felrémlik, hogy emlegetett valami falat, hogy áljak meg ott és várjak rá.
- Hát jó – mondom a koromsötétségnek, majd hátamat nekitámasztom a falnak, mert akkor senki sem lephet meg hátulról. Legszívesebben elővenném a kicsi zseblámpám, de félek attól, hogy azzal kellemetlen alakok figyelmét vonnám magamra.

Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Vas. Aug. 28, 2016 4:32 pm írtam neked utoljára


***


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Sikátorok
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: