☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Belvárosi utcák

Ophilia
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart
☩ Reagok :
159

Szer. Márc. 15, 2017 10:13 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Loriel & Ophilia



New York, az egykori nyüzsgő nagyváros. Élettel teli, zajos, bajos, mégis oly lenyűgöző város. Korábbi fénye habár megcsappant, a fentmaradt városok közül továbbra is ők a legelevenebbek. Mintha nem akarnát volna elfogadni a tényt, hogy háborúban állnak a természetfelettivel. Körbevették fallal a várost, a hadsereg és a rendőrség felügyeli a területeket, hogy emberen kívül más teremtmény ne juthasson a hatalmas városba.
Próbálkozásuk megmosolyogtató, de még ő maguk sem képesek megállítani bejutásunkat, mi sem jobb bizonyíték itt létem. S persze jövetelem célja.
Elsősorban Carice miatt vagyok itt. Hiányzik a barátnőm, kit lassan negyedévszázada nem láttam, kinek sorsát nem követtem nyomon. Szívembe fájdalom mar, nem tudom, hogy él-e még, vagy egyáltalán itt van-e még. De ismerem, tudom, hogy mennyire szerette ezt a várost. Valamint Jack is idevonzott. Vagyis az utolsó neve, melyet tudtommal használt idelent a földön. Őt is itt láttam utoljára a mennyekből, még a háború kirobbanása előtt. Mióta lejöttem napról, napra egyre erősebb az elhatározásom, hogy megkeressem. Egyszerre érzek emiatt izgatottságot és rémületet is. Annyi évtized telt már el, mi van ha teljesen megváltozott? Esetleg én? Ha többé nem fogunk tudni beszélgetni?
Az utcákat járva megrázom a fejemet. Nem gondolhatok erre.
Furcsa számomra, hogy szárnyaimat a hátamba rejtve kell hordanom. Eddig sose volt probléma, hogy kibontott tollaimat magam köré rendezzem, úgy éljem a mindennapi életemet. Most mégis kicsit feszengek, és viszket is a hátam.
Határozottan haladok előre, hisz a fentebbe említett két személyek még ráérnek arra, hogy felkeressem őket. Most egy újabb angyaltársamhoz igyekezek, ki nemrég keresett fel. Megérezte jelenlétemet a városba és találkozóra hívott. Örültem hangjának, hisz oly régen láttam már aranyos arcocskáját.
Egy kisebb parkba vezetnek lépteim, követve jelenlétéből áradó erőt, míg végre meg nem pillantom.
- Loriel! - üdvözlöm nevén, mosollyal arcomon. Közelebb érve hozzá óvón ölelem át, ahogy mindig is tettem, amikor újra találkoztunk a mennybe. - Mi történt veled? - engedem el, s ujjaimmal végigsímítok arcán.
- Mi a baj? - vonom össze szemöldökömet. A háború óta nem tekintettem a Földre, nem tudom, hogy mik történtek idelent, ahogy azt sem, hogy testvéreimmel mi történt idelent.


Music §§ Nagyon is :3 Remélem az enyém is számodra. §§

Loriel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
17

Kedd Márc. 14, 2017 7:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Ophilia & Loriel

"I need your help..."

A
zt remélné az ember - esetemben angyal -, hogy minden rosszban van valami jó. Hogy az alagút végén ott vár majd a fény, a boldogság és a nyugalom. Ez mind nem több, mint puszta átverés. Egy csata után ugyanis csak romok, kétségbeesés és szenvedés marad. Az idő talán minden sebet begyógyíthat, de egy ilyen mélyet nem tüntethet el csak úgy.
Én pontosan ilyen heget látok magam előtt elterülve, New York utcáinak képében. Elszomorít, hogy ilyen lett a világ. Hiányoznak a mosolygós arcok, az élettel teli nagyvárosok, amiket korábban annyira szerettem figyelni fentről. Mostanra ezekből szinte semmi nem maradt, csupán halovány emlékeit találom itt-ott. Ha nem éltem volna, amikor az emberi faj még szebb időszakát élte meg, nem is hinném el, hogy valaha ez a világ színes volt, csodálatos és egyéni... Egy igazi mestermű, amit a háború tett tönkre.
Azonban, ahogy elsétálok lezúzott épületek között, néhol nyomát látom a reménynek. Felcsillan néhány szempárban az az aprócska szikra, ami mindig is erőt adott, még a legsötétebb időkben is. Az emberiség egy nehéz, fagyos télen esett túl, s most bontja ki első virágait, a tavasz közeledtét várva.
Már számát se tudom, hány éve, hogy New Yorkba érkeztem. Árulóként, egy halandó nővel, s nephilim gyermekével az oldalamon kerestem fel a várost, a jobb élet után kutatva. Legalább is számukra szerettem volna egy biztonságosabb jövőt biztosítani - még ha nagy árat is kellett ezért fizetnem. Hazugság és csalás árán, bevállalva a bűntudat terhét, sikerült megmentenem két életet. Azóta se sikerült tisztáznom magammal, hogy helyesen döntöttem e, vagy sem.
Ahogy múltak az évtizedek, egyre nehezebbé vált az árnyak közt maradnom. A poronty lassan felcseperedett, s kezdte unni már a bujkálást. Egy-két éve édesanyja már majdnem teljesen elvesztette az irányítást felette. A fiúból férfi lett, azonban lélekben olyan volt, mint egy kalitkába zárt madár. Ki akart szabadulni, nyugodtan élni, anélkül, hogy rejtegetnie kéne valós személyét. Ellenszenve a fajom iránt napról napra nőtt, mostanra pedig már szinte gyűlöletté vált.
Eleinte nem akartam belefolyni az életébe, ezért kissé eltávolodtam tőle és az anyjától, de eddig tartott a türelmem. Már régóta tehetetlennek érzem magam, ezért is kerestem fel egy régi barátomat, Ophilia-t. Úgy gondolom, ő talán tudna segíteni nekem az ügy megoldásában - legalább is nagyon remélem.
Elhaladok egy kisebb park maradványai mellett, s egy hirtelen gondolattól vezérelve meg is állok itt, hogy Ophilia érkezésekor ne legyek mozgásban, elvégre úgy nehezebb lenne megtalálnunk egymást. Egy darabig csak csendben kémlelem az eget, a földet és a járókelőket, azonban nem sokkal később egy furcsa érzés fog el. Pontosan tudom, mit jelent ez.
Egy angyal. S ha jól sejtem, pont az, akire várok.
- Örülök, hogy eljöttél, Ophilia. - szólalok meg félhangosan, s teszek egy száznyolcvan fokos fordulatot a tengelyem körül. Arcomra kiül egy mosoly-féleség, amely már majdnem hasonlít az igazira. - Nagyon jól jönne a segítséged.


Music ↬ 464 ↫ Remélem megteszi :3

 
Belvárosi utcák
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: