Belvárosi utcák

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 31, 2019 6:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Reyna


 


Nem figyelem arcát, ezért nem látom, hogy néz sebhelyeimre. Engem már nem zavarnak. Megszoktam, hogy ott vannak. Ahogy az évek teltek, az újabbak már nem is fájtak olyan sokáig. Miután a vérem feketévé vált, miután szörny lett belőlem, elég hamar begyógyultak. Az első olyan alkalommal a démonnak új módszert kellett kitalálnia arra, hogyan hagyjon nyomot bőrömön. Valamit csinált a szöggel, hogy megmaradjon a heg, miután beforrt a seb.
- Igen, angyal – bólintok – Nem tudom ki ő, de legyőzte a démont és engem elengedett. Ő adott nekem nevet.
A barlang helyén elgondolkodom. Sokat sétáltam, fent és lent… Biztos messze van, de hogy hol, azt nem tudnám pontosan megmondani. Azt sem tudtam sokszor, merre megyek.
- Nem tudom, hol van a barlang – vallom be.
Zavar, hogy ennyi kérdésére nem tudok válaszolni. Szeretnék, tényleg, de egyszerűen nem megy. Valamiért… azt sem szeretném, ha a közelébe menne annak a helynek. Nem akarom, hogy bárki lássa, hol voltam akkor. Azt sem akarom, hogy Natalie megvédjen. Akkor csak saját magát sodorná bajba. Kezeim ökölbe szorulnak. Még érzem tenyeremen a vágást, amit kardom okozott, miközben jeleket karcoltam a falra. Nem fáj, csak ha körmeim véletlen bele nyomom, miközben összezárom ujjaim. Holnapra talán már ott sem lesz.
Próbálom megjegyezni, amit a nő mond. Az étteremben ételt lehet szerezni. Vásárolni… Nem tudom, hogy ez mit jelent. Olyan, mint a vadászni? Én csak azt ismerem. Ha van különbség a kettő között, mi az?
Ahelyett hogy állnám az étterem előtt ülők pillantását, Natalie mögé bújok. Annak ellenére, hogy eldöntöttem, nem akarom, hogy megvédjen… Miért van ez? Miért félek ennyire az idegenektől? Tudom rá a választ, de már rég túl kellett volna tennem magam rajta. Ha démonokra akarok vadászni, szembe kell néznem velük. Szemeim erősen összeszorítom. Talán ha előhúznám a kardom, könnyebb lenne. Ujjaimmal ráfogok a hideg fegyverre. Máris nyugodtabb vagyok. Megmozdítom, de aztán eszembe jut, amit a nő mondott korábban, ezért eleresztem. Újra ruhám gyűrésébe kezdek. Elég! Meg kell mozdulnom!
Még vagy háromszor elmondom magamban, mire kinyílnak szemeim. Alsó ajkamba harapva gyors léptekkel indulok az étterem irányába, elhaladva Natalie mellett. A bejárat közelébe nem megyek. A lehető legtávolabbi asztalt keresem meg az ajtótól és a kint ülőktől. A széket úgy húzom, hogy a hátam a fal felé legyen, majd leülök rá. Megcsináltam! Itt vagyok.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 31, 2019 5:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 461• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Megtorpanására magam is megállok. Felé fordulva érdeklődve tekintek rá. A szag, melyet magából áraszt továbbra is elviselhetetlen. Azt hinné az ember, hogy minél több időt tölt el valaki, ugyanannak a szagnak a társaságába, akkor egy idő után azt megszokja. No hát, azt kell mondanom, hogy ez egy nagy baromság. Nem szokom meg. Orromat némileg összehúzom, számat hol jobbra, hol balra mozgatom, hol csak felvonom, ezzel is enyhítve a szagot.
Azonban…
Amikor pólóját felhúzza és meghallom a szavait…
Nem csak szívem szorul össze, de minden nyálam összefut a számba. Arcom elkomorul, rideggé válik, szemeim egy pillanatra megvillannak.
- Angyal? - kapok a szavára fel. - Mit is mondtál, milyen messze is volt az a barlang? - ugyanis eldöntöttem, hogy megkeresem, aki ezt csinálta vele és megölöm. Oh, nem, nem ölöm meg. Egyszerűen megkínzom, sóval, vassal, kereszttel. Tizenhét éven át. Fogságban tartom és nem eresztem, csak hogy én nem szögeket fogok beleverni. - Sajnálom, hogy ez történt veled - mondom neki őszintén. - De ne aggódj. Ebbe a városba senki sem fog hozzádnyúlni, senki, anélkül, hogy én ne tudnék róla - ha már vadász vagyok, használjam is ki azt, nem? - És én biztosíthatalak, hogy itt biztonságban leszel - mégis… szeretném elvinni magamhoz. Megfürdetni, megfésülni, felöltöztetni rendes ruhába.
Megnézni, hogy mit tud, mennyire tudja megvédeni magát…
Mikor újra elindulok tempómon lassítok. Magamba gondolkozok néha én is megszólalok.
- Jogos, viszont ami még nem jött el, nem is jelenti, hogy nem is fog - fordulok felé és rákacsintok. - Előbb-utóbb mindent el kell kezdeni - vonogatom fel a szemöldököm a számára.
Majd lassan megérkezünk az étteremhez is. Nem engedi, hogy hozzá nyúljak. Számomra ezek annyira egyszerű, mindennapi mozdulatok. A gondolata annak, hogy ne érjek hozzá valakihez, számomra teljesen idegen. Apróságnak számítana? Nekem igen, de neki? Látom, ahogy idegenkedik, de azok alapján, amiket eddig mondott, nem is csodálom. Mégis nehéz visszafognom magamat, holott muszáj lenne. Nem szeretném, ha elfutna tőlem. Félő, mit reagálna, ha követném. Egyedül mégsem hagyhatnám ebbe a városba.
- Az étterembe ételt lehet vásárolni. Egy darabig dolgoztam itt, volt egy… elég rossz időszakom, az itteni pörgés teljesen lekötött… - és még folytatnám, de látom, hogy elém húzódik, még össze is görnyed? Mintha apróra húzná magát és ehhez a köpenyét is a fejére húzza… - Öhm… mit csinálsz? - kérdezem tőle kétkedve, egyik szemöldököm a magasba vonva. - Tudod… így elég nehéz lesz odamennünk - fordulok újra az étterem irányába. Az ajtóba megjelenik Abigail. Ősz haját feltornyozta feje tetejére, ruháját bármelyik nagymama megirigyelhetné. Vígan intek felé és egy kis türelemre is intem őt. Majd visszafordulok Reyna felé ismét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 1:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Reyna


 


Megtorpanok. Menet közben is válaszolhatnék neki, de úgy nehezebb lenne, főleg, ha figyelni kell, merre menjek. Azt már elmondtam neki, mióta vagyok egyedül. Azt már tudja. Hogy előtte mikor kerültem a démonhoz… Köpenyem engedem szétcsúszni magam előtt. Hasamnál felhúzom ruhámat, hogy láthassa az ott lévő apró sebhelyeket. Tényleg azok, a többihez képest. Egymás mellett vannak, meg egymás alatt. Összesen tizenhét.
- Ennyi évig voltam vele. Ez volt az ő… - megvakarom fejem – Rituáléja. Minden eltelt év után oda ütött egy szöget. Ha nem jön az angyal, hamarosan megkaptam volna a következőt – húzom végig rajtuk ujjaim.
Ruhám hamar visszahúzom, hogy ne érhesse hasam a hideg levegő. Összébb húzom magam, miközben összevonom köpenyem. Amikor elindul, én is elindulok. Nem haladok olyan gyorsan mint ő. Nem azért, mert nem tudnék, hanem azért, mert nem akarok sietni. Még mindig tartok attól, ahova megyünk. Szemem sarkából látom, miként lesz újra és újra mellettem. Nem értem, miért nem megy egyszerűen előttem. Megkérdezni sem akarom, ennek ellenére választ kapok rá. Fejem kissé megemelve nézek rá.
- Sosem csináltam együtt semmit mással – motyogom orrom alatt.
Fura érzés. Az, hogy van valaki, aki nem akar bántani. Valaki aki úgy mosolyog rám, hogy attól nem ijedek meg. Kis idő múlva újra a földet lesem, ugyanakkor megpróbálok gyorsabban haladni a kedvéért. Nem akarok neki gondot okozni. Ujjaim minden egyes lépéssel jobban gyűrik ruhámat a lepel alatt. Mi lesz akkor, ha odaérünk? Mi lesz utána? Mi lesz ott? Mi van, ha valaki rám támad és ő ott van? Nem akarom, hogy baja essen.
Oldalra pillantok a mellettem lévő nőre, pont akkor, amikor értem nyúl. Megtorpanva húzom el könyököm, mielőtt még megérinthetné. Szemeibe nézek. Arra várok, hogy elmondja, mit akar, de közben tartom a távolságot. Fejem oldalra billen, ahogy mögé lesek. Igyekszem válla felett tenni mindezt, hogy közben szemmel tarthassam a nőt. A helyet nem is nagyon látom. Valamiért még mindig Natalie az, akire figyelek.
- Étterem… - ismétlem meg.
Így sokszor könnyebb megjegyeznem dolgokat. Ha kimondom őket. Így próbálom a hely nevét is megjegyezni. Észrevesznek. Az egyikük legalábbis, én pedig gyorsan visszahúzódva elbújok a nő takarásában. Azzal a kezemmel, amivel nem köpenyemet fogom össze, a fejemen lévő csuklyához nyúlok és arcomba húzom. Rossz érzés, hogy engem néznek. Mintha… Mintha azt méregetnék, hogy tudnának a legkönnyebben elkapni.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 07, 2019 7:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 461• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Sokszor a tettek sokkal többet mesélnek el nekünk, mint a szavak. Nincs szükség arra, hogy mindent a másik szájába rágjanak. Akarom mondani, nem mindenkinek van erre szüksége. Van, ki rengeteget jár a világba, vagy a városba, emberek között. Megáll velük beszélgetni, foglalkozik velük, akkor képes olvasni is bennük. Nincs szükség szavakra, elég egy mélabús pillantás, egy gúnyosan megránduló arcizom, ahhoz, hogy tudhassuk ki, mire gondol. Ki mitől fél.
A tekintet. Az, amely elég sok mindent képes elárulni az emberről. A félelmet nem lehet belőle kiírtani, bármennyire is hiszik ezt egyesek. Főleg a főnökségem körébe. De most nem fogok a gaz árulóval foglalkozni. Most eme lánnyal kell. Nem akar épületbe menni? Na, azt majd meglátjuk. Meg kell vele ismertetni, minden apró négyzetcentiméterét. Talán akkor másképp fogj gondolni.
Észlelem, ahogy megáll. Lépés közben fordulok felé. Látom rémült arcát, mégis gondtalan nevetéssel adózok irányába. Fejemmel intek csak, hogy jöjjön, kövessen, nincs mitől tartania.
- Gondoltam - bólintok egyet, csak úgy magamnak. - Mióta  voltál a démon társasága? - fordulok felé, ha továbbra is úgy gondolja, hogy nem akar mellém sétálni. De eme játékot játszhatjuk napestig. Én megállok, bevárom, ha kell hátra is lépek egyet, majd elindulok és ha ismét lemaradna, akkor újra megállok, újra bevárom. Még az orrfacsaró bűzt is képes vagyok emiatt elviselni. Noha egyre kevésbé érzem, vagy egyre jobban a saját ruháimon?
- Tudod itt a városban, amikor két ember, együtt megy valahova, úgy értem, hogy azért mennek egy helyre, hogy ott együtt csináljanak valamit, akkor általában egymás mellett szoktak sétálni - taglalom a lánynak, hogy miért is csinálom azt, amit csinálok. Nem is kell kérdeznie. Mondom én ezt magamtól is.
Persze valószínű, hogy nem is észleli ezt, hisz rám sem néz. Akaratlan mozdulat az enyém, amely könyökét fogja meg. Elhúzza. Szelíden mosolygok rá. Fejemet enyhén félrehajtom. Türelmesen állok mellette, amíg rám nem néz. Addig nem megyünk tovább.
- Figyelj, nézz mögém - de magam is fordulok, kezeimet kinyújtva mutatok egy épület felé. Emeletei több méter magasra nyúlnak, az aljába… Mégis ott pihen egy kellemes küllemű kávézó. Már amennyire ez kintről látszik. A járdán mégis számos két személyes asztal fel van húzva, feléjük piros-fehér csíkos ernyőket húztak. Habár az ősz már a nyakunkon, a naptól és esőtől még így is tökéletesen tud védeni. - Oda megyünk. Látod, ott kint le lehet ülni, ahogy az a pár is teszi. Majdnem minden reggel itt esznek. Nem hibáztatom érte, a legjobb étterem a városba - kacsintok a lányra. Majd ha készen áll, akkor elindulok vele ama épület irányába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 27, 2018 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Reyna


 


Tehát a fóbiának mégsem csak az épületekhez van köze. Esetemben igen, de sok mással kapcsolatban is lehet. Igaza van, félek a bezárt helyektől. Nem jó érzés, amikor az ember nem mehet sehová. Amikor be van zárva éveken át egy sötét lyukba, ha pedig nem ott van, akkor sem mehet a barlangnál tovább. Esetleg csak elé, de akkor sem mozoghat szabadon. Akkor, idővel beletörődtem. Hagytam, hogy tegye, amit akar, úgysem volt menekvés. Amióta viszont kint vagyok, félek attól, hogy valaki megint olyanná tesz. Amikor valaki irányítani akar, megragadva a karom, a vállam, vagy akármi mást, megijedek. Ezt azonban már nem mondom el neki. Éppen elég, hogy tudja, félek a zárt helyektől.
Amikor összecsapja kezeit, megrezzenek és távolodok tőle egy lépést. Egy kicsit meg is állok, amíg felfogom, hogy nem akar megtámadni, vagy ártani nekem. Fejem lehajtom egy kicsit. Már megmutatta, hogy nem akar bántani, ennek ellenére még mindig nem vagyok benne biztos. Nem tudok az lenni. Az pedig, hogy olyan helyre visz, ahol még többen vannak… Nagyon érdekesnek tűnik, de félek is tőle.
- Nem emlékszem, hogy voltam olyan helyen. A démon nem vitt sehova, előtte meg… nem tudom – rázom is meg fejem.
Rossz érzés nem emlékezni, pedig próbálok. Emlékezni akarok, de egyszerűen nem megy. Azt hiszem, túl régen volt már. Fejem lehajtva ballagok tovább, így a nő kénytelen megragadni, ha jó irányba akar vezetni. Karom szinte azonnal elhúzom, amint megérzem érintését könyökömnél. Ijedten nézek rá, mire eszembe jut, mit mondott. Azt mondta, be kell fordulnunk balra… Ez lenne akkor a bal? Igaz is! A démon is mindig úgy mondta. Van a bal, meg a jobb. Lábból meg karból is van mindkettő. Sőt, szemből meg fülből is. Minden olyan testrészből, amiből van kettő is.
Nem tudok a szemébe nézni. Összébb húzva magam, elindulok abba az irányba, amerre húzni akart az előbb. Vajon mit gondolhat? Haragszik rám? Tovább magyarázza a dolgokat, akkor talán nem. Szám pedig újabb kérdésekre nyílik, de hamar becsukom. Nem akarom, hogy mérges legyen. Jó érzés, hogy mesél olyanokról, amiket nem ismerek. Az is, hogy tudok vele beszélgetni, és… egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem fog bántani. Hogy nem akar… Ha itt hagyna, azt sem tudnám, merre menjek, hogy merre juthatok ki a városból. Azokat a dolgokat sem ismerném meg, amikről mesélt, és amikre azt mondta, megmutatja nekem.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 23, 2018 5:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 461• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Igen, Natalie. Szokj hozzá, hogy nem mondhatsz bonyolultabb szavakat. Nem használhatsz olyan kifejezéseket, amiket egy vadonban élő ember nem ismerhet. Amit csak az úgynevezett tudományos világ számára világos, akik olvastak könyveket, akik rengeteg vitába vettek részt.
Nem és nem. Hiszen akkor mindig ott találod magad, hogy magyaráznod kell. Ami igazából nem rossz. Ha úgy nézzük, ő ezeket most tanulja meg, én pedig a kis segédje leszek. Vagy a tanára. Ha valami elfuserált képregényhősök lennénk, akkor ő lehetne a jobb kezem. A szárnysegédem.
- Fóbia, az egyfajta… Betegség. Amikor az ember fél, vagy tart valamitől. Szoktuk rá a fóbia szót is használni. Pókfóbiás, ki a pókoktól fél, de azt szokták máshogy is hívni. Rengeteg fóbia létezik a világon, attól függően, hogy ki mitől fél. Te a bezárt helyektől, ha jól vettem ki a szavaidból - magyarázom neki nyugodtan. Igen, szinonimákat sem kellene használnom. De vélhetőleg nehezen is fogom magam visszafogni.
Nem tehetek róla, egyszerűen én is csak ilyen vagyok.
- Nagyszerű! - csapom össze a két tenyeremet, hirtelen, és közben ugrok is egyet. - Akkor viszont, a következő sarkon befordulunk balra. Nagyon fog tetszeni a hely. Vélhetőleg számodra tele van mindenféle újdonságokkal. És hát miért is ne lenne tele, nem igaz? Gondolom nem sokszor voltál még olyan helyen, ahol az emberek egy asztalnál együtt esznek - kezdek bele és ahogy haladunk előre, úgy fordulok be az egyik sarkon. Ha netalán túl akarna menni, akkor finoman fogom meg a könyökét és húzom magam után. Itt is vannak emberek.
Most mintha nyüzsögnének. A legtöbben dolgozni mennek, még ezekben a nehéz időkben. Munkásokra szükség van most is. A hatalmas toronyházak mégis megkoptak már. Nincs oly szép fényük, mint az egykori filmeken, amiket VHS-en nézegetünk néha. Megkopott, megfakult, magán hordozza az elmúlt negyed évezred nyomát.
A fürdéssel kapcsolatos legtöbb felsorolása nem ér célba, de az utolsó? Már épp helyeselnék, hogy arra gondolok, amikor…
- Majdnem a legutolsó, csak ebben az esetben senki sem árt neked. Sőt. Letöröljük rólad a koszt, a port, a verejtéket és az izzadtságot. Friss ruhába bújsz, ami illatozik, hajadat is megmossuk, ami miatt nem lesz ilyen egybefüggő zsíros csimbók, hanem, olyan, mint az enyém - simítok végig az enyémen mosolyogva. Öt ujjamat fúrom bele és mutatom, hogy mennyire egyszerűen tudom végighúzni őket közöttük. - S ami a legfontosabb. Egy-egy fürdés után már nem akarnak elmenni a közeledből még az állatok sem - próbálkozom egy kedves mosollyal, de valljuk meg…
A belőle áradó bűz istentelen. Mondanám, hogy elviselhetetlen, de csak a reggelizőig kell kibírnom. Ott majd valami mentás bigyulát az orrom alá kenek.
- A rituálé egy szertartás, általában vallási vonatkozása van, de ezt már rég elhagyta a szó jelentése. A rituálé egy szokás is, amit mindig újra és újra megteszel. Tisztán tartod a tested, lelked és így teljes életet élhetsz. Mondják ezt sokan, főleg a papok, de hát… - pfújolva legyintek a kezemmel egyet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 05, 2018 2:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Reyna


 


Szóval tényleg úgy értette. Örülök, hogy sikerült megértenem. Remélhetőleg egyre több dolgot sikerül majd anélkül, hogy magyaráznia kellene nekem. Így viszont a bogyók megmaradnak nekem. Majd később megeszem őket.
Nehéz rávennem magam arra, hogy vele tartsak. Még mindig félek. Ugyan nem mutatta annak jelét, hogy ártani akarna nekem és folyton ismételgeti is, hogy nem így van, nem könnyű ezt elfogadni. Amióta kijutottam, kerülöm a zárt helyeket. Ha esett az eső és találtam egy barlangot, annak is csak az elejéig mentem, ahol már nem ért a víz. Onnan gyorsan ki lehetett szaladni, és a bentebb élő állatokat sem zavartam.
- Fóbiában? – nézek rá kérdőn.
Nem tudom, mi az. Az épületekhez van köze, de fogalmam sincs. Még sose hallottam. Egyébként sem szenvedek én semmiben, egyszerűen nem szeretem a bezárható helyeket. Márpedig úgy tudom, hogy a házak zárhatóak. Annak viszont örülök, hogy erre a reggeliző helybe, vagy mibe, nem muszáj bemenni. Lehet kint is lenni, azzal pedig nincs gondom.
- Amíg tényleg nem kell bemenni… - kezdek bele – mehetünk oda is – motyogom orrom alatt.
Néhány lépésnyivel lemaradva haladok mögötte. Kérdésére meglepetten vonom fel szemöldököm. Természetesen érte már víz a testemet. Nem értem, hogy függ össze ez a fürdéssel, és reméltem, hogy megválaszolja, de úgy tűnik, előbb nekem kell.
- Már sokszor voltam vizes. Amikor beleestem a vízbe, amikor esett az eső és eláztam, vagy amikor a démon leöntött egy vödör vízzel, esetleg letörölte rólam a vért egy vizes ronggyal, hogy jobban lássa, mit csinált… - kezdem sorolni.
Amikor a kardot akarja eltetetni velem, rászorulnak ujjaim markolatára. Nem akarom eltenni. Azt sem akarom, hogy az emberek megijedjenek tőlem. Kardomra meredve gondolkodom, kis híján a lépcsőben is felbukom, annyira figyelem a pengét. Amikor sikerül megtartanom egyensúlyom és megteszem a maradék utat felfelé, újra megállok. Sokat gyakoroltam vele, gyorsan elő tudom venni, ha szükséges. Elteszem. Vissza oldalamra, ahol annak helye van, majd elrejtem köpenyem alá.
Idefent már világos van. Csuklyám lehúzom fejemről, úgy fordítom arcom a fény forrása felé. Erre az időre szemeim is lecsukom, hogy ne bántsa őket a nagy fény. Aztán rájövök, hol vagyok. Most nem az erdőben. A városban, idegenek között, egy… kevésbé idegennel. Néhány sietős lépéssel zárkózok fel Natalie mellé. Innen jobban hallom mit mond, mintha mögötte haladnék. Így sikeresen hallhatom azt is, amit a fürdésről mond. Az elejét még értem, a végét viszont… Egyáltalán nem. Fejem vakarva lesek előre elgondolkodva, miközben félre húzom szám.
- Mi az, hogy rituálé? – billentem oldalra a fejem.
Ez a szó úgy érződik számomra, mintha valami nagyon bonyolult dologról lenne szó.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 24, 2018 8:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 402• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»

Nagy levegőt veszek. Hát ennyit erről a sok magyarázatról. Türelmesen és lassan fújom ki a számon keresztül, majd bólintok az irányába. Volt idő, amikor még akartam gyereket, családot alapítani. Most a lelkem legmélyén örülök, hogy nem került erre sor. Persze, az imént fejtettem ki, hogy mennyire türelmes tudok lenni az emberekhez, de úgy érzem, ez a nő megragadt egy gyermek szintjén.
Legalább is annyira kíváncsi.
- Igen, így értettem. Ezzel, és ennyivel nem laknék jól - mintha most kezdene tudatosulni bennem, hogy mennyire elkényelmesedtünk.
Már a bogyók nem lennének elegek. Mégis tudom, hogyha a vadonba száműznének megélnék. Valahogy muszáj lenne ebben a világban. Most pedig annyira elkényeztetettnek érzem magam. A palancsintával és a hamburgerrel. De ilyen körülmények között nőttem fel. Miként változatathatnék azon, amiben felnőttem? Amin nehezen tudnék?
A világ így is oly sok mindent felejtett el. A játékgépeket, a zenét, a teltházas koncerteket, a mozikat, a filmeket… Nincs szükség rájuk eme világba és valahol megértem. Mégis valahol nem. Az embereknek szükségük van arra, hogy olykor-olykor kikapcsolódjanak. Írókat még kiad magából a város, ők tudják szórakoztatni az embereket.
Miközben beszélek látom, ahogy ajkait szóra nyitja mégsem nyitja ki. Ehelyett köti az ebet a karóhoz.
- Úgy érzem a barlang miatt épület fóbiában szenvedsz - rántom meg a vállam. - Bár hűvös van már, de talán még az épület előtt is le tudunk ülni. Tudod ott is vannak asztalok és székek - magyarázom neki, majd útnak is indulok. Kérdésére lelekesen bóllintok, majd értetlen arcát látva…
- Soha nem… érte víz a tested? - kérdezem kétkedve. Most mi van? Miként máshogy kérdezhetném meg ezt tőle? Na ugye, hogy ugye!
Közben mégis elindulunk. Szemlélem, ahogy tartja a kardot.
- Mh, talán azt nem ártana eltenni. Az emberek fenyegetésnek vélhetik, még akkor is, ha csak önvédelmedre használnád - teszek meg felé egy javaslatot. Persze nem muszáj vele élnie, majd én szembe nézek a rosszálló tekintettel.
Felérve a föld felszínére szembesülnöm kell vele, hogy a nap már feljött. Csípős hideggel köszönt minket az ősz. Sóhajtva tudatosul bennem, hogy mindjárt itt az évszak kedvenc időszaka, én pedig még egy tököt sem faragtam ki. Összébbhúzom magamon a kabátot.
- Szóval a fürdés, az olyan - várom be, mert én viszont meg ragaszkodom, hogy egymás mellett sétáljunk, még akkor is ha megdöglök a szagától. - Amikor a testedet tisztítod meg. Tekints úgy rá, mint egy rituálé. Sokszor nem csak a lelkünket kell tisztára mosni, hanem a testünket is - magyarázok valami égtelen marhaságot, de talán rá tudom vele venni és a későbbiekre nézve is.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Belvárosi utcák - Page 2 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 03, 2018 4:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruben


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_o9aw19ZtfK1qbftsqo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
51
☩ Rang :
Funny brother, "a bolondos"
☩ Képességem :
Halhatatlanság, mágia használat, veretlen Monopoly bajnok
☩ Multi :
Szőke erkölcs lovag
☩ Play by :
Joseph Gilgun
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 4:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Hello, you funny strange man

Samuel & Ruben
zenei aláfestés • szószám: 1264• Credit:

 
Seriff? Mi az a seriff? Szemeimet kissé összebandzsítva nézek az ég felé nyalókával a számban, de nem kell hozzá sok idő hogy eszembe jusson, hogy ez a rendőrök régi vidéki megfelelője, pontosabban a vadnyugati, aki kis csillaggal a mellkasán, lóháton járja a falvakat és tanyákat, amik a hatásköre alá tartoznak, hogy megóvja az ott lakókat mindenféle negatív behatástól. Néha egészen hasznos tud lenni, ha van egy gyerek a háznál, még ha az ő képeskönyveiben az a seriff, akinek amúgy elmondása alapján férfinek kéne lennie, Barbie volt, aki szeretettel és megsértéssel győzte le a gonosz pandúrokat, nem pedig halomra lőtte őket, hogy utána beüljön a kocsmába inni. Az valahogy nem illene egy szőke hajú, kék szemű, karcsú, modell alkatú babához, hogy rávág egyet a pultra és két öblös böffentés között kikéri a következő kört. Felhorkantva a gondolattól rázom meg fejemet kissé és nézek vissza a földműves seriffre, miközben arcomat vakarászva igyekszem a vadnyugati létet időben és térben elhelyezni, de arra nem támaszkodhatom, amit Lea mondott, hogy a dinoszauruszok után kicsivel, mert utánuk még jó sok év eltelt. Tudtam, hogy az öreg rabbit kellett volna megkérdeznem, hátha belőle kicsikarhatok egy értelmes választ, de így jobb híján magától a serifftől kell megkérdeznem, hogy honnan jött és mi célból, ami ahogy látom nem lesz olyan egyszerű, ha a fegyverét úgy lóbálja körbe - körbe, mintha csak integetne vele valakinek, különösképp nekem, ha már most kiadta itt léte óta az első fenyegetést, ami nem lehetett több idáig, mint két perc.
'Ééés elszaladt.' - nézek utána a többi értetlenkedő emberrel együtt, akik földbe gyökerezett lábakkal, riadtan tekintenek utána és fordul meg fejükben a gondolat: egy újabb idióta került a városukba. Nem elég, hogy a világ a feje tetejére állt, el kell viselni a túlvilág természetfeletti lényeit most még itt van egy teljesen őrült férfi is, aki seriffeset akar játszani, nem tudja, hogy hogyan került ide és ki rakta ide, ezért hadonászik összevissza és fenyeget mindenkit, tehát még a saját fajtársaikban sem tudnak megbízni, mert azok is megőrülhetnek. Ennél szebb nem is lehetne az élet! Zsebre dugott kezekkel ugrom ki a gyógyszertár kirakatából és a nyalókát a számban forgatva indulok el lassú léptekkel az idegen után, hogy végül beforduljak a macskakövekkel kirakott szűk, bűzös sikátorba. Testhez áll a lószag után?
'Parádés volt a kis előadásod, de most elárulod, hogy honna...' - egy dörrenés, egyetlen egy. Épp annyi időm volt, hogy ki tudjam venni a nyalókát a számból, hogy artikulálatlan makogás helyett rendesen tudja kommunikálni vele, de a dörrenést követően úgy esek össze, mint egy szeneszsák. Ez fájt! Még sosem lőttek fejbe, de meg kell mondjam ez kifejezetten fájt és roppant kellemetlen érzés! Arról nem beszélve, hogy még a tarkómat is bevertem a macskakőbe, így nem elég, hogy lyukat lőttek a homlokomba, de még a hátul is betört a koponyám. Nem látom ugyan a lövést követő káoszt magam mögött az utcán, de a sikoltásokból egyértelműen le lehet szűrni, hogy az embereken eluralkodott a pánik, eszük ágában sincs segíteni a bajba jutott emberen, mentik a maguk irháját, majd aki rendelkezik fegyverrel, azok megoldják és fölveszik ellene a harcot, a többiek köszönik, de nem kérnek belőle. Nem lenne egyszerűbb fölkelni és az orromat sértődötten fölemelve odébb állni? Azért egy fejlövés nem arra utal, hogy az illető kész azonnal a kegyeibe fogadni, hanem az még barátok között szólva is erős utálatot vagy félelmet jelent. Na jó, lásd cowboykám kivel van dolgod, Ruben ad neked még egy esélyt. Na? A fájdalomtól hangosan sziszegve ülök fel és nem is tudom előbb hová kapjak; a lyukas homlokomhoz, vagy a repedt tarkómhoz? Mind a kettő vérzik erősen, nem is vitás, de jobban zavar, hogy a homlokomon tátongó fekete lyukból a szemembe csöpög a vér. Van egyáltalán kimeneti seb, vagy úgy kell kipiszkálnom?
'Miért pont a fejemet kellett?! Tudod milyen nehéz onnan kiszedni bármit is? Arról nem beszélve, hogyha nem jól piszkálom, akkor le is amortizálom magam teljesen és akkor aztán senki nem szedi ki onnan.' - kiabálok oda a nap hősének, majd hangosan kifújva a levegőt nyalókám pálcájának a végével, szemeimet összeszorítva kezdem el kikotorni a lövedéket a helyéről. Megvan az az érzés, amikor hurkapálcikával vagy kézzel tunkolsz vagy mancsolsz egy adag ruganyos, pépes, ragadós anyagban, ami közben fröcsögős hangot ad ki? Na pont ilyen kipiszkálni valamit az agyadból is, de mind e mellé kegyetlenül fáj is. Hangosan fújtatva, akár egy maratont végigfutó versenyző egyre kijjebb és kijjebb kaparom a golyót, míg végül az ölemben köt ki, sebeim pedig lassan kezdenek összeforrni. Adja az ég, hogy ne latinul kezdjek beszélni ehhez az emberhez, mert tönkrement valami a vezérlőközpontban!
'Ha még egyszer lelősz nem leszünk jóban. Segíteni szeretnék, oké? Ezek az emberek kint most félnek tőled, mert lelőttél, azt hiszik tömegmészárlásba kezdesz. Nem tudom, hogy mi vagy és honnan jöttél, miféle holdkóros vagy, de segíteni szeretnék neked, szóval kérlek ne lőj le. Meg van nyalókám is, nagyon finom, azt írták, hogy jó a hányásra.' - emelem a kezeimet a magasba, bár nem nagy a valószínűsége, hogy fel fog sóhajtani és örömittasan azt mondja, hogy rendben máris mehetünk, mert általában akit fejbe lőnek az úgy is marad, nem kel fel és szedi ki magából a golyót. A biztonság kedvéért magamhoz veszem az ócska kuka fém fedelét és magam előtt tartva lassú léptekkel indulok meg felé, hátha úgy gondolja idő közben, hogy a több golyó biztosabb, mint az egy, de mire észbe kaphatna már ott termek előtte és kikapom a kezéből a fegyvert.
'Nem tűnik mainak, sőt egész antiknak inkább. Gyártanak még vajon ehhez golyót?' - forgatom még egy ideig a kezemben, majd nyújtom vissza neki, a kukafedelet pedig ledobom a földre, miközben a sikátor bejárata felé pillantok, aminek az utca részén lassan kezdenek összegyűlni azok az emberek, akik a nemkívánatos természetfeletti elemeket takarítják el az útból.
'Óóóha. No, úgy tűnik, hogy az itteniek is szóltak a helyi seriffeknek, akik általában mindig rosszabb passzban vannak, úgyhogy javasolnám a távozás lehetőségét.' - ragadom karon újdonsült társamat és a sikátor másik végén kimenekülve húzom magam után, miközben rohanok vele egészen a legrozzantabb kocsmáig, amit a környéken lehet találni. Ott úgy sem lát senki semmit, vak és süket a kocsmáros, ha akad vendég, azok általában nincsenek tudatuknál, néha horkantanak, amiből tudni lehet, hogy még élnek. - 'Egyébként Ruben vagyok!' - sokan mondták már, hogy a mosolygás és a vigyorgás nem nagy erényem, mert egyik sem szokott összejönni, de ha sikerül, akkor is ronda vagyok, ne nagyon próbáljak a helyzeten javítani. Lelassítva a kocsma előtt fújom ki hangosan a levegőt, legalább mintha egy léggömbből engedték volna ki és minden hezitálás nélkül lököm be a rozoga faajtót, aminek az üvegeit már rég betörték a huligánok, nem is zár rendesen, csak azért van ott, hogy ne egy függönyt kelljen akasztani a helyére és lássák, hogy ki jön be. A menekülő utat megmutattam, innentől a vidéki seriffen áll a döntés, hogy ordítva menekül - e tovább, vagy itt ordibál velem egy helyben és megpróbál még egyszer lelőni, hátha most sikerrel jár.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 3:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Cruenta longus Historia
Ruben & Colbert
──────────── ────────────

« Comment; tádá • Szószám; sok • Zene; ide »
Nem tudta megmondani, hogy mi történt vele.
Egyetlen dolgot tudott csak, az pedig az volt, hogy a szíve majd kiesett a helyéről, és valami elemi erővel kellett küzdenie. A világ forgott és pörgött és színesebb volt, mint, ahogy lenni szokott.
Apró fénygömbök táncoltak a tudatán, és már azt sem tudta, hogy vajon a körülötte lévő világ az ami hajlik, vagy a gerince és a teste hajlott - e meg abban a furcsa szögben, mely a feje tetejére állított mindent.
Óriási légvétellel ült fel a földről, szinte már zihálva kapkodva levegő után.
A feje fájt, a keze zsibbadt, és ami körbevette, az nem az otthona volt.
Valami megváltozott, valami kurvára nem stimmelt!
Hiszen az előbb még éjszaka volt és egy erdő felé sétált!
Lágy homokot fújt szemébe az esti szél, és bár hűvösebb volt az átlagosnál, mégis egy kabát elég volt, hogy ne fázzon.
Most pedig akárhogy is nézte, izzadt a homloka, mintha csak kirakták volna a sivatagba aszalódni és az a valami, amin épp feküdt, az minden volt, csak nem a megszokott föld melyet már több mint harminc éve érzett a talpa alatt.

Keze az orrnyergére tévedt, kissé talán kábán szorította meg azt, ezzel a nyomással próbálva elűzni a fejfájását, és azt a baromi nagy hányingert, mely a gyomrára nehezedett.
Baljának ujjai valami kemény és melegre simultak, és bár egyáltalán nem volt felkészülve arra, amit majd látni fog, mégis kinyitotta a szemét, hogy szemrevételezhesse a körülötte lévő dolgokat.
Pislogott párat, hogy ezzel is kitisztuljon a tekintete, majd zavartan körbenézett, és ... fogalma sem volt arról, hogy mit is lát.
Hatalamas épületek magasodtak minden irányból az ég felé, fura ruhákba öltözött emberek rohantak a dolgukra és isten a tanuja, hogy látott nőket olyan apró ruhában, hogy még egy kurva is megilletődött volna tőle.

Kétségbeesetten pattant fel, jobbja azonnal a fegyvere után nyúlt, és szinte már megnyugodva vette tudomásul, hogy az még mindig ott van az oldalára erősítve, hogy nem kell nélküle léteznie.
Egyre idegesebben és emelkedő vérnyomással kezdett hát neki az őrületnek.
Szája a kiszáradás miatt cserepesen fehérlett bronzbarna bőrén, és ruhája... nos az, jelen esetben abszolút kirikított a körülötte sétálgató, munkába igyekvő emberek közül.

Keze megállás nélkül a fegyverét szorongatta, lába még kissé reszketve tartotta meg súlyát és még a lépteit is félve tette meg, holott, ő egyáltalán nem volt egy beszari alak. Sőt! Kifejezetten bátor volt normál helyzetben, hiszen szembenézett már jó pár banditával és fegyvercsővel, de ez a helyzet merőben más volt.
Végül is egy új helyen volt, valami olyan helyen, ami nem is létezhet. Mert hát mik ezek a hangosan morgó gépek amik nem futnak síneken? Hol vannak a lovak, az állatok, amik az emberek legjobb barátai voltak? Miért nem zavarja az embereket, hogy alig van rajtuk ruha, és ezek a férfiak... ezek nem férfiak?! Vagy ha azok, akkor miért hordanak ilyen ruhákat és hova tűnt belőlük a férfiasság? És mik azok a váltakozva világító valamik? Hogy lehet más színű? Mik ezek a mozgó képek... és hogy lehet egy ház ilyen nagy?

A pánik elhatalmasodott a testén és az elméjén.
Keze görcsösen szorította meg a mellkasát, amiben a szíve őrült tempóban verdesett, mint egy kalitkába zárt madár.
Túl sok volt ez az inger, túl sok volt ez a sok új dolog! És ha csak álmodik, akkor azonnal fel kell ébrednie!
Hangosan elüvöltötte magát, a túlzott igyekezettől a nyakán kidudorodtak az erek, a feje pedig kivörösödött. Azonban hiába igyekezett, egyszerűen képtelen volt felébredni.
Ez a kínlódás pedig azt eredményezte, hogy egyre többen jöttek felé, és mindenki körbe állta.
Farkasokkal körbevett állatnak érezte magát, egy lónak, ami megvadult, és kitörni készül a börtönéből.
Előrántotta hát a fegyverét és a tömegre fogta, kiválltva ezzel a döbbenetet, a pánikot és néhány nő még a szája elé is kapta a kezét, úgy suttogott a mellette lévőnek.
- Ne jöjjenek közelebb! Ne merjen senki! - mondta, majd megpördült a tengelye körül, és váltogatva tartotta a fegyverének csövét az emberekre.

- Nyugi haver! Relaxálj! Míg a zsaruk ide nem érnek! -mondta egy fekete férfi a tömegből, majd egy legyintéssel arrébb masírozott, jelezvén, hogy neki dilinyósokkal nincs kedve foglalkozni.
- Komolyan, mindenki egy banditának öltözött őrültet akar istápolni? Halloween még messze van! - szűrte a szavakat a fogai között, és bár az emberek még mindig sugdolóztak, lassan a tömeg kezdett feloszlani.
Kivéve egyetlen vihogó férfit, aki az istenért sem akart távol maradni!
- Te ott! Mit virnyogsz? Nem láttá' még seriffet? Vagy férfit fegyverrel a kezébe? Akarod, hogy szitává lőjelek? - kérdezte az ismeretlent, majd a válaszát meg sem várva a mögötte lévő sikátorba szaladt.
Mert a sikátor sötét volt, egy kuka szegélyezte, macskakő futott benne végig, és bár közel sem hasonlított semmihez sem, amit eddig Sam  látott, mégis úgy érezte, olyan helyen kell megnyugodnia, ahol senki nem figyeli.
Haza akart menni!
Az otthonát akarta, a lovát, a farmját, a húgát!
Az életét!

Azonban nem volt ideje átgondolni ezt a dolgot, ugyanis a léptek, melyek követték nem voltak eléggé halkak.
Kezében a pisztoly csöve egy millimétert sem mozdult meg.
Határozottan biztosította ki a fegyvert, majd egyenes tartással, már-már könyörtelenül húzta meg a ravaszt.
A fém ugrott egyet, ahogy a golyó kilőtt, ő pedig rezzenéstelen arccal nézett a férfira, aki az előbb még a sok ember közül az egyik volt.
Vajon minek jött utána?
Mondjuk erre a kérdésre, már soha nem kap választ...


CRUENTA LONGUS HISTORIA

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruben


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_o9aw19ZtfK1qbftsqo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
51
☩ Rang :
Funny brother, "a bolondos"
☩ Képességem :
Halhatatlanság, mágia használat, veretlen Monopoly bajnok
☩ Multi :
Szőke erkölcs lovag
☩ Play by :
Joseph Gilgun
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 08, 2018 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Hello, you funny strange man

Samuel & Ruben
zenei aláfestés • szószám: 1167• Credit:

 
Gyóóógyszeeertááár. A gyógyszert ismerem, meg a tár szótagból valószínűleg azt lehet következtetni, hogy itt tárolják a gyógyászati növényeket, de minek ennek ekkora hely? Nincs is annyi, meg az ritkán nő, meg az nő, azt nem lehet eltárolni. De az emberek megoldották! Eltárolták a leveleket, szárították, aprították ezek szerint őket, hogy a betört kirakatból ítélve rengeteg polcon elférjenek és mindenki a kedvére vigyen vagy vegyen belőle, mert mint ahogy régen, most sincs semmi ingyen, az egészségért pedig fizetni kell, méghozzá borsos árakat. Vajon mit kérnének mondjuk egy csokor cickafarkért, vagy körömvirágért vagy mondjuk apróbojtorjánért? Kecskét? Ha kecskét, akkor hányat? Vagy ugyanúgy gyógynövényt kérnek vissza, hogy egyensúlyban legyen? A csontvázon a sarokban már meg sem lepődöm, szegény szerencsétlen, bár egyszer valaki azt mondta, hogy az műanyagból van, erősen kétlem.
'Nos, ha nem megyek be, azzal okosabb nem leszek.' - morfondírozom magányosan, miközben félszemmel hunyorogva leselkedem a kirakaton túlra, be a nagy fehérségbe, ami egykoron valóban fehér lehetett, most viszont már minden porlepte és elhagyatott. Számat belülről rágcsálva egyenesedem ki az összefirkált és évek óta nem takarított, mocskos üveg előtt és óvatosan, elővigyázatosságból körbenézek a kissé elhanyagolt utcán, ami egykor biztos tele volt élettel, legalábbis ahogy Lea képeskönyvei mesélik, most viszont épphogy lézengenek páran, akik többnyire a rendet igyekeznek helyre állítani és újfent egy élhetőbb várost teremteni a megmaradt emberek számára, akik ha nincsenek is annyira sokan, hamarosan újra ellepnek mindent. És ha lesznek majd új emberek, akkor majd tudnak új üveget is csinálni a gyógyszertárnak! Lelkemet elöntve ezzel a simogatóan kellemes és megnyugtató gondolattal, megkönnyebbült mosollyal az arcomon ütök egy újabb lyukat a hatalmas kirakat üvegén, aminek több sem kellett két ütésnél és megadta magát, hogy hangosan csörömpölve, csilingelve essen apró és kevésbé apró szilánkokká, terüljön szét szétszórtan a poros, fehér állványok lábainál és csordogáljon ki a repedezett betonra. Orrom viszont azonnal fintorba torzul, ahogy megérzem a kesernyés, szörnyűséges bűzt, amilyet szerintem csak a pokolban lehet érezni. Ez nem gyógynövény illat, ez... ez valamilyen szag! És ebben a szagban kellett dolgozniuk azoknak, akik a tárolót üzemelték?
'De ez nem dögszag?' - lépek be a kirakatba és nyújtogatom nyakam, hogy a tárolóról nagyobb képet kapjak, de zümmögő, dögevő legyek raját sehol nem látom, vagy hallom. Vállamat megvonva igyekszem elterelni a figyelmemet a nem kívánatos szagokról, éppen ezért az első kezem ügyébe kerülő gyógyszeres dobozt elveszem, ami egy... terhességi gyorsteszt? Hihetetlen ez a modern kor! De honnan tudja ez a varázsdoboz, hogy újszülött áll - e a házhoz vagy sem? Régen onnan lehetett tudni, hogy... khm... szóval, hogy a hölgy egyszerre sírt és nevetett, amikor az ura közölte vele, hogy véletlenül lelőtték a legtöbb tejet adó tehenüket, vagy abból, hogy kerekedtek, gömbölyödtek, de nem amolyan otromba, alaktalan módon, hogy a végén leginkább egy nagy tömör kelt tésztára hasonlítson, hanem olyan bájosan nőtt a hasa elöl, meg más egyéb dolgok is. Most viszont egy doboz mondja meg? Szemöldökeimet ráncolva rázom meg a hosszúkás dobozt, amiben ne váratlan módon zörög, surrog is valami. Ne kapkodjunk el semmit, ki tudja milyen eszköz van benne! Sietve fordítom meg a dobozt és hunyorogva olvasom a hátoldalon szereplő nagyítóval is alig látható, rövid használati útmutatót.
'Vegye ki a dobozból az egy darab gyorstesztet. Ez egyértelmű volt. Fontos, hogy pontos eredményt a reggeli első... vizelet tud adni...' - fúj! Nyakamat a vállaim közé húzva dobom el magamtól messzire a dobozt, ami hangosan csattanva érkezik a poros földre, hogy vastag sávban maga után némileg feltakarítva a padlót elcsússzon egészen a legközelebbi polc lábáig, majd ott halkan koccanva megismerkedjen új tartózkodási helyével. Fúj! Kezeimet gyorsan nadrágomba törölve nézek undorodva a dobozra és reménykedem benne, hogy ebből a varázsdobozból többet is csináltak a készítők, mert nem túl egészséges és higiénikus ugyanarra a tesztre pisilni és visszacsomagolni és visszahozni. Ezt nem kell megvenni, hanem csak kölcsönveszik? De legalább a férfi nem csak megtudja egy idő után, hogy gyarapodik a család, hanem a hölgyek hamarabb is tudják közölni, mert ez a szerkezet megmondja nekik. Nem egy haszontalan dolog, de nem is a legtisztább. Rendben, tegyük túl magunkat rajta, mi van még itt? Fájdalomcsillapító. Ó, az bármikor jól jöhet! És mi ez a nagy kerek ibrik, amiben rengeteg golyó van pálcára felszúrva? Narancsos hányást csillapító nyalóka, áll cirkalmas betűkkel az üveg hátoldalának támasztott papírdarabon, amin egy kisfiú boldogan mosolyogva integet ki az autóból, szájában a nyalókával. Üsse kő! Ha neked ízlik, biztos nekem is fog. Zsebemben a doboznyi fájdalomcsillapítóval markolok bele a bödönbe és tuszkolom másik farzsebembe a nyalókákat, de még mielőtt távoznék kiveszek még egyet a majdnem üres üvegből, pár mozdulattal lecsavarom róla a műanyag borítást és bekapva a kis kerek fejet indulok felfedező útra a polcok sokasága között. Túl sok látnivaló nem maradt, mindent kifosztottak, amit csak tudtak, személyzet hiányában pedig nincs aki újratöltse őket. Borzongva rúgok odébb egy dobozni gyermekeknek szánt végbélkúpot, de érdeklődve veszek fel egy újabb hosszúkás doboznyi gombaölő krémet. Miért kell a gombát bekenni ahhoz, hogy elpusztuljon? Nem elég csak kitépni a helyéről? Lássuk milyen gomba ellen kell, amit nem elég úgy kiirtani, hogy kitépjük a helyéről; fertőző lábgomba, bőrgomba, körömgomba, egyéb test tájakon található gombás felületekre. Rendben! Sűrű pislogások közepette ejtem vissza a koszos járólapra a színes dobozt és hiába vagyok egy gyógyászattal foglalkozó boltban, ahol elméletben mindennek az egészségről kellene szólnia, mégis egyre ragacsosabbnak s fertőzőbbnek érzem magam.
'Rendben, elmondhatom magamról, hogy jártam gyógyszertárban és nem javaslom senkinek. Van benne nyalóka meg fájdalomcsillapító, de a többi mind - mind furcsa dolgokra van kitalálva. Igen, így a legjobb.' - fordulok sarkon, hogy menekülve a fertőzések mocsarából minél gyorsabban az utcán találjam magam újra, amikor egy felhőket kettéhasító, madarakat felröptető, dobhártyákat beszaggató üvöltés zavarja meg a város mélabús csendjét.
'Ne jöjjenek közelebb! Ne merjen senki!' - ordítja fenyegetően az idegen hang, az utcán lévő emberek pedig mint a hangyaboly kezdenek elvonulni és a hang irányába szaladni. Ki lehet ez? Nyalókámat rágcsálva sétálok a kirakati bejárathoz és dugom ki fejem a fedezékből, hogy meglássam ki csinálja a cirkuszt a közönség szórakoztatására.
'Hááát te mi vagy?' - vihogok az orrom alatt, ahogy nézem a lőfegyverrel hadonászó, zavarodott tekintetű férfit, akiről még a vak is láthatja, hogy valami nincs rendben a fejével. Mi ez a gúnya rajta egyáltalán? És hol barnult le ennyire? Olyan a tájszólása, mint egy nagyon nagyon messziről jött földművesnek. Menjek vagy maradjak? Amíg nem kezd lövöldözni, addig maradok és megnézem mit tud nyújtani a közönségnek a következő pár percben.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Belvárosi utcák - Page 2 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 15, 2018 8:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
664
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 16, 2017 8:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Dommiel & Ophilia
A biztonság gyáván kerül téged


Az én szerencsémre a figyelmet el tudom terelni és a földön vonszolt férfi ezt ki is használja. De szerencsétlenségemre, a másik fickó látja ennek a kárát. Látom, ahogy a fickó villámgyorsan kapja elő tőrjét és egy erőteljes mozdulattal a ónfekete szemű hátába vágja.
Ekkor már útban vagyok feléjük, puha lépteim zaját elfedi nyugodt, mégis erőteljes hangom.
- Ne! - kiáltom, s valamiért egyik karomat előre kinyújtom. Mégsem veszem el a férfitól a kést, így a művelet végbemegy. Hallom, ahogy a penge utat tör magának a csontok között. Csigolyáin sikolt az acél rideg pengéje, idegei szakadnak. A démon szállt test fájdalmasan kiált fel, majd elhallgat.
- Ne, ne, ne… - suttogom már csak, ahogy közelükbe érve futtámba térdelek le a sérült mellé. Pontosan tudom, hogy nem hallhat meg. Se menny, sem a pokol nem várja már a kósza lelkeket. A fájdalom… mégis belé fog hasítani. Csupasz kezemmel szorítom el a sebet, tudva, hogy hasztalan az egész.
A város lámpájának fénye tompán csillan meg a véres pengén, mely most úgy tolakodik látóterembe, mint egy nem kívánt vendég.
- Szép penge - jegyzem meg, kissé nagyot nyelve. Nem fedhetem fel valódi kilétem. - Azonban ez egy ember. Benne egy démonnal, nem épp a legjobb módját választottad, hogy kiűzd belőle… Mondd… nem hallottál még a démoncsapdákról? Rúnákról? Ördögűzésről? - kérdezem tőle hitetlenkedve, felemelt tekintetem az övéibe fúrom. Hangom nyugodt, már-már közönyös. Az alant elterülő férfi pár fájdalmas lélegzet után kimúlik.
- Ami azt jelenti, hogyha a benne lévő démon még él, akkor új gazdatestet fog keresni - állok fel gyorsan. Igazából még hiheti is, hogy egy vadász vagyok, végül is miért is ne? Ez a város lényegében űzi a magamfajtákat is. Mégis melyik eszement angyal mászkálna itt önként? Na látjátok.
- Tudsz démoncsapdát rajzolni? - állok a fiú elé. Testem vibrálása érződik. Egyszerre futnék megcsinálni a csapdát, felkészíteni a testet az újjáéledéshez, segítséget kérni valakitől. - Egyáltalán hogy gondoltad, hogy egyedül képes leszel megbirkózni vele? - kérdem enyhén félrehajtott fejjel. Hangom inkább érdeklődő, mint számonkérő.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 15, 2017 11:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
664
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 13, 2017 12:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Dommiel & Ophilia
A biztonság gyáván kerül téged



A világ sose élt még meg ily sötét napokat, mint manapság. Végignéztem Atyám miként bünteti a világot hibáiért. A szabad akart már számos alkalommal a világ vége felé sodorta az emberiséget, de ehhez hasonlót… Még sohasem láttam. Az emberek teljesen kifordultak magukból. De nem csak ők, minden megváltozott.
Szóval a Sötétség mégsem csak egy legenda, ahogy egykoron azt gondoltam. De hát mégis honnan vélhettem volna, hogy létezése való?
Ez igazán egyszerű te ostoba Ophilia. Ahol van jó, ott van rossz is. Az örök egyensúly. Mindig is ott lebegett a fejünk felett, hogy Atyámnak megvan a sötét oldala is. Lám, most mutatja meg, hogy miként képes pusztítani. Egyetlen csettintéssel képes lenne világunkat megsemmisíteni. Mégsem teszi.
Gondolataimba merülve lépkedek a sötét utca kövén. Gyér világítás hol megnyújtja, hol pedig összezsugorítja árnyékomat. Tekintetemmel az eget kémlelem, az ezernyi csillagokat, majd visszafordítom a koszos aszfalt felé.
Nem teszi, de miért nem? Szenvedésünket akarja? Atyánk miatt? S ő? Ő mit akar?
Fejemet megrázva a talpam alatt megrázkódik a föld, tőlem balra hatalmas robbanással dől össze egy szent épület. Tekintetem arra emelve a mosolyom, mely valamiért az arcomon maradt gyorsan hervad le. Már fel sem tűnik, hogy futó lépésben közeledek a helységhez.
Volt benne valaki? Számít az ma már?
Igen. Még ha a halál megszűnt létezni a halandók körébe a fájdalmat érzik.
A törmelék hatalmas robajjal nyit utat két alaknak. Egy férfi hátrál felém, kezébe vastag lánccal…. A köré pedig egy nyak tekeredik. Hozzá természetesen tartozik egy fej és egy törzs is.
- Öhm, elnézést - szólítom meg a támadót, egyre közelebb érve hozzájuk. Erőm sose volt valami nagy, de az utóbbi időben még az a kevés is mintha elszállt volna - Mondja csak tudna segíteni - mosolygok rá, beszélve gondtalanul, mintha fel sem tűnne, hogy mit művel. Szemei olajfeketék. - Van nem messze innen egy táncház, azt mondják, hogy manapság ott mulat a fiatalság - tekintek körbe kissé tehetetlenül, mintha nem is tudnám, hogy merre is kellene mennem.
- Meg tudná mondani, hogy merre? Valami… Káoszház a neve, úgy rémlik, de nem vagyok benne biztos. Kevés a lélek erre, gondoltam netalán útba tudna igazítani - mosolygok rá kedvesen, s mit ád ég? Az embert szállt démon leesett állal fordul felém. Lánc szorítása a kezébe enyhül. Arcáról leolvasható, hogy nem tudja hova tenni kérdésemet. Lassan még végig, hogy tényleg jól hallja-e szavaim.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 12, 2017 1:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 16, 2017 3:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




Talking to you makes my day
Ophilia & Loriel

Ophilia szavai őszinte mosolyt csalnak az arcomra.
- Örülök, hogy így látod. S ígérem, mindenképp meg fogom tartani. - bólintok, tekintetem egészen elmélyül angyaltársaméban. Honnan eredhet ez a sok kedvesség? Mi lehet a titka, amivel ilyen könnyen felrázhat másokat a kétséges érzelmek kavalkádjából? Hiába volt eddig kevésbé jó véleményem magamról, s hiába kételkedtem önnön képességeimben, Ophilia rávilágított, hogy van mit becsülnöm magamban. Még így is, hogy nem ragadtam meg a lehetőséget, amikor feljebb léphettem volna a ranglétrán.
- Ez a teher sokkal nehezebb, mint gondolnád. Hiába lehetek kiváló a túlélésben, ha ennek az ára.. A magány. Aki minden áron át akar vészelni egy nehéz időszakot, könnyen elfeledkezik arról, hogy milyen jó érzés, ha nem kell egyedül küzdenie. Én már rég elfeledtem... S csak ilyenkor jövök rá, amikor végre hosszasan beszélgethetek valakivel, hogy mennyire üdítő más társaságát élvezni. - sóhajtok fel. Az évek során már egészen hozzászoktam az egyedülléthez, de így is gyakran adódnak napok, amikor megőrjít a hatalmas csend, ami körülvesz. Az az üvöltő csend, ami másokban félelmet kelt.
- Ha mi nem leszünk önzők, hát majd más lesz az. Valaki mindig csak önmagát fogja előtérbe helyezni, a többieken pedig könnyűszerrel áttapos. Ennélfogva mi hiába törődünk mások sorsával, ha azok csak a sajátjukkal foglalkoznak. Kegyetlenül hangzik, s egy angyalnak sose szabadna ilyeneket mondania, de... Sajnos ez az igazság. Legalább is az alapján, amit a Földön töltött éveim során tapasztaltam. Hiába törődünk valakivel, ha az illető nem képes önmagán túlra látni. - lehajtom fejemet. Hiszek abban, hogy ez változni fog, de oly sok negatív élmény ért már az emberek között, hogy... Képtelen vagyok most másképp gondolkodni. Még ha ezzel saját elmémet terhelem is le.
- Nálad optimistább angyallal még nem találkoztam, Ophilia. - mosolygok rá - Jó érzéssel tölt el, s kívánom, hogy sose veszítsd el ezt a tulajdonságodat.
Ha szükség van valakire, aki biztat, támogat, és felhúz a szakadék mélyéről, Ophilia a legjobb választás. Kiválóan bánik a szavakkal, meggyőző és okos. Tudja, mikor mit érdemes mondani, kétség se fér hozzá, hogy az egyik legjobb szónok. Büszke vagyok rá, hogy a barátomnak tudhatom.. A testvéremnek.
Hiába látom társamon, hogy valami nyomja a lelkét, nem teszem szóvá a dolgot. Ismerem annyira, hogy tudjam, ha el kívánja mondani, úgyis megteszi majd. A múltat hiába felhozni pedig felesleges ostobaság lenne.
Határozottan kijelentem, hogy teljesen nyugodt vagyok, habár a vak is láthatja, hogy ez hazugság. Harcos ösztöneim nem hagyják, hogy higgadtan kezeljek egy olyan helyzetet, amiben veszélyt érzek. Mindig ezeknek köszönhetem, hogy életben maradtam, nélkülük felkészületlenül érne minden ellenem fordított támadás. Így legalább biztos, hogy győztesen kerülök ki a harcból.
Az a fránya nyúl összezavar. Egy pillanatra sikerül megnyugodnom, mintha csak ennyi lett volna az egész. Ezáltal egészen váratlanul ér a két démon támadása, az már viszont kicsit se lep meg, hogy először Ophiliát célozzák meg. De mégis honnan tudhatnák, hogy ő nem katona?
Nincs sok időm ezen gondolkodni, így inkább sebesen átváltok harci üzemmódba. Eleinte mindkét támadó engem vesz célba, mivel Ophiliát egy csapással lefegyverezték. Az egyikükkel majdnem sikerül végeznem, s mialatt a másik démonnal küzdök, az előbbi egyenesen angyaltársam felé indul, ő azonban ügyesen távol tartja magától az ocsmányságot a tér manipulálásával - ezzel magának és nekem is időt nyerve. Az alattam vergődővel végzek, viszont előtte sikerül eltalálnia a vállamon. Mivel a seb nem indul gyógyulásnak, ráadásul eléggé fáj, merem feltételezni, hogy a démonoknál lévő fegyverek kimondottan ellenünk készültek.
Miután mindkét pokolfajzatot elpusztítom, Ophiliához sietek. Pengémet nem teszem el, mivel még nem érzem teljesen biztonságosnak a terepet, szabad kezemmel pedig felsegítem társamat. Egyből elfog az aggodalom, hiszen láttam, ahogy egy fának csapták azok a dögök.
- Nagyon megütötted magad? Ugye nem sebesültél meg sehol? - kérdezgetem, miközben az arcát fürkészem, bármiféle sérülés után kutatva. - Nem volt olyan nehéz megölni őket, valószínűleg alsóbbrendűek voltak. Viszont tudták, hogy itt vagyunk... Nézd meg a fegyvereiket. - biccentettem a démonok felé, majd jobbomat rászorítottam sérült vállamra. Ujjaim jobban rászorultak az angyalpengémre, állkapcsom megfeszült idegességemben.

Towers of the void ⁞ 648 ⁞ Bocsánat a késésértˇˇ ⁞ @


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Belvárosi utcák - Page 2 Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
664
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 09, 2017 7:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Loriel & Ophilia
I''m here for you


- A figyelmed sose lankad Loriel, s ez igazán ritka adottság, még a mi köreinkbe is. Tartsd meg eme jó szokásodat, s úgy vélem, nem lesz gond a továbbiakban. Hisz láthatod, most is könnyűszerrel helyt állsz a világban, pedig oly egyedül voltál - hajtom oldalra a fejemet, kedves mosolyommal az arcomon tekintek reá. Oly esetlennek tűnik, s sokszor annak is állítja be magát, holott sokkal több van ennél benne. Ha… picit jobban bízna magában, sokkal magasabbra tornázhatta volna fel magát az évszázadok folyamán, mint egy egyszerű katona.
De hát hiába mondtam neki, ugyanígy beszélhetett ő is hozzám, amikor felajánlottak egy őrangyali pozíciót.
- A mi vállainkat mindig is teher fogja nyomni - nevetek fel halkan. - De jusson eszedbe ilyenkor, hogy erre teremtetünk. Ne engedd, hogy összenyomjon, hanem csak seperd le. Minél többet aggódsz a dolgokon, annál jobban azok megfertőzik mindennapjaidat - adok számára ismét egy jó tanácsot. Olykor képmutatónak érzem magam, hisz én ezeket mégis honnan tudhatnám. Láttam őket, leírtam őket, de… Sose tapasztaltam őket.
- Tévedsz. Mi nem lehetünk önzők. Önzetlennek kell maradnunk ezekben a nehéz időkben is. Atyánk miatt, magunk miatt. Képviselnünk kell azt, amit az elmúlt évezredekben is. Csak azért, mert Gabriel és Michael egymásnak estek nem jelenti azt, hogy nekünk is emberként kell viselkednünk Loriel. Nehéz összeegyeztetni a túlélést, az emberek védelmét a démonoktól és a mostani helyzetünket. Belátom ez meghaladhatja sokunk képességét. Mégis kérlek arra, hogy ne gondolkozz ekképp - mosolygok rá kedvesen újra. Tudom, hogy Atyánk egyszer visszatér és visszaáll a régi rend. Még akkor is, ha nem lesz már minden ugyanaz. Akkor is ha sokunk bukottá válnak - tán közöttük én magam is. Még is szeretném, hogy minél többen átvészeljék ezt az egészet, anélkül, hogy megtörne hitük az Úrban.
- Ez egyáltalán nem furcsa. Mi a békét képviseljük. Azért harcolunk, hogy a jó lelkeket megvédjük. A jó cél érdekében tesszük mindezt, nem pedig a pusztításért. Teljesen ésszerű, hogy mindketten erre vágyunk, s tényleg hidd el: nem vagyunk egyedül eme gondolattal - s valóban. Számos oly angyal van, kik egyik oldalt sem akarják képviselni, mert nem tudnak azonosulni értékeikkel. Kik még hűek Atyánkhoz, kik az ő parancsait teljesítik még a távollétük alatt is.
Csak megmosolygom szavait, s remélni tudom csak, hogy elmémbe nem lát bele. Ahogy emlékeimbe sem, melyet egyelőre mindenki elől rejtegetni óhajtok. Nem lenne jó, ha kitudódna egyelőre, mily kapcsolatokat ápolgatok bús magányosságomban.
Higgadtságára csak kérdőn vonom fel szemöldökömet. Nem nagyon tudok olvasni a reakciókból, de azt igenis leszűröm, hogy jelen állapotban minden, csak nem nyugodt és nem higgadt. Ez pedig baj, nagy bajhoz vezethet.
Ahogy az is, ha túl óvatlan vagy. Hiába hallom az ágak ropogását későn fordulok hátra, védekezni már nem tudok. Halk nyögéssel támaszkodom alkaromra, borzas hajam az arcomba lóg. Még időben tudom figyelmeztetni harcos társamat. Amíg ő az egyikkel foglalkozik, addig a másik felém közelít.
Most mégsem vagyok védtelen. Megnyújtom a közöttünk lévő tért, így hiába jön felém, én egyre távolabb és távolabb kerülök tőle. Sőt, meghajlítva azt, lassan mellé kerülök.
De nincs rá szükségem, hisz a segítség gyorsan jön.
Hálásan tekintek fel az őzikeszemű védelmezőre.
- Köszönöm igen - fogom meg a kezét, s állok fel lassan. A tér visszaáll az eredeti állapotába, s én végignézek a két démonon. Letérdelek az egyik mellé, keresek valamit, mely segítségemre lehet, hogy kik lehetnek ők. - Meglehet, hogy csak alsóbbrendű démonok. New York most mindenki számára kihívást jelent. Egyikünket sem tűrnek meg itt - mondom nyugodtan, zilált hajamat kisimítva arcomból.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 07, 2017 2:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




Talking to you makes my day
Ophilia & Loriel

Sötétkék szemeim - melyek olykor zöldesen hatnak a fényben - ide-oda cikáznak a minket körülvevő fák és Ophilia arca között. Elmém tele van kérdésekkel, gondolatokkal, melyek szüntelenül nyugtalanítanak, s mégse engedhetem meg magamnak, hogy válaszok után kutassak. Feladatom van, méghozzá nem is egyszerű. Nem szakíthatok időt olyan dolgokra, amelyek még várhatnak akár ezer évet is.
- És ez az az ellentmondás, amellyel nekünk minden nap meg kell küzdenünk. Hallgatnunk kell a feletteseinkre, ugyanakkor mindig szükségünk lesz önálló harci taktikákra is. A feladatunk lehet az, hogy győzzük le az ellenfeleinket, de ha nincs meg a hozzá szükséges háttértudás, a csatatéren százával mészárolnának le minket. Mialatt egy ellenféllel küzdök, mindig végig kell gondolnom fejben, miként küldhetem őt a földre. Ha csak ész nélkül támadnék, kiismerné a mozdulataimat, a harcmodoromat és ezáltal könnyűszerrel végezne velem. - fejtegetem tovább a gondolatmenetet, szavaimban hallani a sokévi tapasztalatot. A kiképzésem alatt sokszor estem eleinte abba a hibába, hogy harcostársamra támadtam hezitálás nélkül. Nem figyeltem meg, melyik lábával lép először, milyen a testtartása vagy épp a taktikája. Csupán lendítettem felé fegyveremet, mintha a harc ilyen egyszerű volna. Fiatal voltam és buzgón vágytam a háborúzásra.
- Én is, habár sokszor ez a képesség nagy teher. - sóhajtok fel, arcomat melegség önti el, ahogy Ophilia végigsimít rajta. Sose fogok teljesen hozzászokni az efféle kedvességhez. - A túléléshez gyakran önzőnek kell lennünk, saját magunkat kell előtérbe helyeznünk. Elvégre erről szól ez az egész, nemde?
Angyaltársam mindhiába próbálja takarni, látom rajta, hogy valami nincs rendben. Csak arra tudok gondolni, hogy egy emléktöredék a múltjából eszébe jutott, s most ez zaklatta fel ennyire. Akármi is legyen az, inkább nem kérdezek rá. Tudom, hogy a múltat hánytorgatni nem érdemes, hiszen azon már nem változtathatunk, ami megtörtént.
- Talán. - egyetértőn bólintok, hisz gyakran megesik, hogy alábecsülöm magam. Hiába vagyok tisztában a képességeimmel, mindig találok magamban valami hibát. - Ennek őszintén örülök. Ideje lenne már, hogy valaki fellépjen a béke nevében... Még ha ez egy harcos angyal szájából furcsán is hangozhat, csak remélni merem, hogy ennek hamar vége lesz. Nem egymás ellen kellene az erőnket használnunk. - ráncolom a homlokomat. Bárhogy is alakul majd, én kész leszek harcba szállni. Ha pedig arra van szükség, hajlandó vagyok hosszas beszédekben érvelni a békéért, még ha azelőtt effélét sose tettem. Megtanulom, hogy kell meggyőzően formálni a szavakat, hogy aztán az ügyem mellé állíthassam a többséget. S ha már erre képes leszek, akár Nathaniel érdekében is szólhatok az angyalok előtt. Bizonyára megfontolnák a mondanivalómat.
- Akkor pedig visszaállhat majd a régi rend. Nem kell úgy tennünk, mintha elviselnénk egymást... - megkönnyebbültséggel tölt el, hogy nem fog ez a kényszerszövetség örökké tartani - Egyelőre. Addig igyekszem megőrizni a hidegvéremet. - jelentem ki kissé szárazon.
Igencsak nehéz kérés, hogy kezeljem nyugodtan a mostani helyzetünket. Démonokkal szövetkezni? Ostobaságnak tűnne, ha nem lennének a körülmények ilyen szörnyűek.
- Furcsa, hogy épp most bukkannak fel... - szólalok meg valamivel halkabban, hogy épp csak mi ketten halljuk.
Mély levegőt veszek, s a zaj forrását figyelem, meredt tekintettel.
- Higgadt vagyok. - kezem ökölbe szorul, persze nem mondanám, hogy tényleg lenyugodtam. Ha veszélyeztetve érzem magam, azonnal előtörnek belőlem az önvédelmi ösztönök, s ilyenkor eszemben sincs fegyelmezetten megvárni, mi történik. Azok az idők már elmúltak.
Amikor azonban a bokorból egy nyuszi ugrik ki, hatalmas kő esik le a szívemről. Igazán nem úgy terveztem a mai napot, hogy összeverekedjek bárkivel is. Természetesen ha erre kerülne sor, megállnám a helyem, de jobb a békesség.
A következő pillanatban azonban kénytelen leszek az előző kijelentésemet félretenni. Jobb a békesség? Fenéket!
Ugyanis Ophilia hirtelen egy fának vágódik, én pedig szélsebesen fordulok meg, hogy szembekerüljek az ellenféllel. Vagyis ellenfelekkel, tekintve, hogy ketten vannak. Démonok. Ennyit arról, hogy segítenünk kell egymásnak...
Az egyik démon tőrrel próbál meg leszúrni, szerencsére épp időben fordultam meg, és így könnyedén elkapom a kezét. Erős szorítással öklét a tőrrel együtt a démon mellkasa felé irányítom, ezzel voltaképpen önmagát szúrja le. Mindezt néhány másodperc alatt teszem meg, így a másiknak nincs sok ideje reagálni, mielőtt egy rúgással a földre taszítom. Szerencsére mindig tartok magamnál egy angyalpengét, csak a biztonság kedvéért, így azt most elő is veszem, és egyenesen a padlót fogott démonra vetem magam. Vergődik alattam, sikerül is kissé megkapnia a vállamon egy tőrrel, amit magánál szorongatott. Kisebb nyögés tör fel a torkomból, de hamar kapcsolok és a két szeme közé döföm a fegyveremet.
Ez idő alatt a másiknak valahogy sikerül feltápászkodnia, valószínűleg nem tudtam elsőre jó helyre döfni. Egyenesen Ophilia felé tart, rám egy pillanatra se figyel. Nem túl okos lépés, hiszen így sikerül kirántanom az előző fejéből a pengémet, amit aztán egy jól célzott dobással a hátába küldök.
Ziláltan indulok angyaltársamhoz, közben kihúzom a földön heverő démon testéből az angyalpengét.
- Ophilia... Jól vagy? - nyújtom felé szabad kezemet, hogy felsegíthessem.
Démonok itt? Mi a fenét kereshettek errefelé?

Towers of the void ⁞ 791 ⁞ Remélem tetszik :3 ⁞ @

Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3