Belvárosi utcák

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Belvárosi utcák Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 31, 2019 10:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To my Darlin'
A becsapódást enyhíteni nem tudom, kezeim a férfi karjaira simul, ám amikor felnézek, csak akkor kezd el motoszkálni bennem, hogy ki is lehet ő valójában. S ahogy a hangját meghallom, a régen hallott nevet, jön a felismerés bennem is.
Na persze, ez az, ami az arcomon kirajzolódik, ami azt illeti pontosan emlékszem rá, ha azt mondanám, hogy nem telt el úgy nap, hogy ne gondoljak rá, hazudnék. Ami azt illeti elég sok olyan nap telt el. Mégis mióta visszajött a városba, motoszkál elmémbe valami. Valami elemi erő hajt, hogy megtaláljam, pedig ódzkodnom kellene tőle.
Pont tőle.
Kérlelőn tekintek rá mégis, szemeim könyörögnek, rettegés ül bennük, ahogy fejem hátrafordítom. Ekkor ragadja meg a kezeimet, én pedig ijedten tekintek rá vissza. Előbb csak a vékony csuklóimra, majd az ő vasmarkára, majd újra rá. Majd az egyre közeledő léptekre.
- Mama… Mama nincs jól, vissza kellett jönnöm – rázom meg a fejem gyorsan, arcomra fájdalom költözik. Tudom, hogy nem szabadna a városba járnom, tudom, hogy nem szabadna itt lennem, mégis itt vagyok és…
Nem hiszik el, hogy nem akarok senkinek sem ártani? Senkivel sem tettem semmi rosszat!
- Rossz helyen voltam, rosszat láttam – csuklik el a hangom, mint aki nem akar erről beszélni és mennyire is nem. Halk sikoly szakad fel torkomból és már el is bújok mögé. Kezeimet magam előtt húzom össze, tenyeremet a hátára simítom, érezheti a remegő ujjaimat, testem, akár a nyárfalevél, melyek a hűs őszi szellő fúj meg.
Amikor meghallom a jelzőmet, csak még kissebbre húzom magamat. Jobb lábam a bal lábfejemre rakom, ennyi se látszódjon belőlem. Egy láb sem, csak az övé.
Ő volt az egyetlen, aki valaha is törődött velem, kit érdekeltem. Most is, annyi év után meg akar védeni. Hüvelykujjam körmét kapom fogaim közé. Homlokom csak egy pillanatra hajtom a hátához, hogy érezzem bőrének melegét, kabátjának félreismerhetetlen, oly régen érzett illatát. Ebbe egy pillanatra belefeledkezek és teljesen elfeledkezek arról, hogy miről is megy a diskura.
A kezével int Beck pedig nem rest. Farzsebéből húz elő egy bicskát és pattintja ki. Hangjára halkan nyögök fel, azon ugyanis vér csillan meg. Friss még, cseppje mégsem vándorol a beton irányába.
A hangra mindketten felfigyelnek.
- Oh, itt van a szuka! – morran fel Mick és ő sem tétovázik tovább. Az ő kezébe inkább egy régebb fajta pisztoly ugrik, markolata terebélyes, csöve túl hosszú. Nem sűrűn használja, mégis tisztán van tartva, az esti lámpa fényénél ez tökéletesen látszódik.
Előbb Beck támad, ő intézi a közelharcot, vagyis Cameront. Kezében a késsel ront neki, egyenesen. Mellette pedig ellép Mick, annyira, hogy célra tudjon tartani.
Halk sikollyal teszek meg hátra pár lépést, az első lövésnél rezzennek össze, még jobban összehúzom magamat. A testem megremeg, még egyet hátralépek, de megbotlok. Tenyeremmel csillapítom az esést a férfi elől pedig csúszva menekülök egészen a falig. A lövés nem engem talált, a mögöttem lévő falat, porja pereg rám, hajamat színezi, mintha friss hó esne.
- Öld meg Mick! – kiáltja a másik, aki Cameront próbálja megölni…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cameron Davis


Belvárosi utcák Tumblr_mb2zy8utnb1qj5doj
☩ Történetem :
☩ Reagok :
2
☩ Rang :
Drake's right hand man
☩ Play by :
Jared Padalecki
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 27, 2019 9:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Kyara & Cam
•••••• my demons can't swim in whiskey, but they sure try ••••••
Éppen őrjáraton vagyok, amikor hallok valamit az előttem lévő sikátorból.
Legalábbis szeretem ezt mondani, de nem mondanám hivatalos őrjáratnak. Inkább mondanám barangolásnak. Nem mintha Drake egyszer csak felbukkanna az egyik sarok mögül hirtelen és a világ sokkal jobbá válna. Ilyen csak a tündérmesékben van és arra már rég rájöttem, hogy azok nem léteznek. Néha még azon is gondolkozom, hogy van-e értelme reménykedni egy jobb… életben. Nincsenek tulajdonképpen nagy elvárásaim… szerintem a világ pusztulása és annak végignézése után már senki sem igazán vágyik luxusra. Csak normalitásra. De ahogy mondtam néha már ez is a luxus termékek közé tartozik a szememben. És amennyire egy drága cipő egy elérhetetlen álom egy árva fiúnak, úgy tűnik most számomra bármilyenféle happy end.
De nem is kell nekem happy end. Csak az a lényeg, hogy Drake előkerüljön… Élve.
Szóval éppen gondolataimba merülve baktatok a város utcáin, szememet nyitva tartva, mert a mai világban az ember mindig akadhat valami érdekesre. Leginkább itt újrahasznosítható tárgyakra, elhagyatott eszközökre gondolok, amikről másoknak nem jut eszébe, hogy még esetleg hasznosak lehetnek. De igazából ez a város soha nem alszik… nos, talán ennek a jelentésnek már nem ugyanaz a lényege, mint régebben volt. New York úgy hallottam, hogy a reményt keltette az emberekben… egy új kezdetet, a luxus szinte az emberek kezében. Mintha abban reménykednének, ha mellette laknak, élnek, esznek, buliznak, majd őket is eléri egyszer… Nos NY City már mást jelent az embernek: az utolsó mentsvárat a teljes kihalás ellen. Persze, nem ez az egyetlen város a világon, ami még fennmaradt… De ez az emberek félelmén nem változtat.
Már későre jár az idő – valamikor a korai hajnali órákban – és New Yorkhoz képest egész csend uralkodik a robosztus útvesztőkben, amiket utcáknak nevezünk még mindig. Éppen úgy döntök, hogy ideje számomra is az ágyba fordulni, ezért sarkon fordulok, hogy elinduljak hazafelé.
Ekkor hallom meg a hangokat a nem messze lévő egyik leágazásból. Kövezeten csattanó cipők hangját, lihegést, nevetést, és kiabálást. Összevonom a szemöldökömet, mert ez habár nem szokatlan errefelé, nem jelenti azt, hogy valaki nincs bajban. Sőt… leginkább utóbbit jelenti.
Rögtön visszafordulok és elkezdek futni a sikátor felé, omladozó, fekete téglája, szinte még vészjóslóbb sorsot kelt bennem… És a léptek is egyre jobban közelednek. Számítva, hogy valaki lesz a másik oldalon még éppen lefékezek a sarok mellett, amikor egy fekete démon ütközik belém. Csak mint vicces megjegyzést teszem ezt gondolatban, de amint felemeli fejét jövök rá, hogy pontosan fején találtam a szöget.
- Kya- kezdeném, de hangom könnyen elnyelődik az ő kérlelése mellett.
Kell egy pár perc, mire összeszedem magam. Oké, talán több, mint egy pár perc. Kezeim automatikusan rákulcsolódnak az övéire, de amint ezt észreveszem elengedem a lányt. Pokolba, nem is vagyok benne biztos, hogy nevezhetem-e ezt a lényt lánynak. A szó valahogy túl ártatlan, hogy az előttem álló nőszemélyre pazaroljam. Nos igen, ha úgy érzed van egy kis keserűség a szavaimban, akkor nagyon jól gondolod. Mondjuk úgy… hogy nincs… egy egyszerű kapcsolatom Kyara Gilberunggal.
- Mit keresel itt? Nem lenne szabad itt lenned… – Térek magamhoz valamennyire. Még mindig úgy érzem, mintha kupán vágtak volna egy nehéz tárggyal viszontlátva loboncos sötét haját, és meggyötört fekete bőrdzsekijét.
- Segítsek? Mégis mi- – Elakad a szavam, amikor arról beszél, hogy nem tett semmit. Összehúzom a szemem, mert ez az egyetlen, amit soha nem hinnék el. Túl sokszor hazudott már nekem ez a két pár ajak. Tulajdonképpen ez nem is egy jó szó… Kyara nem hazudott nekem feltétlenül. Inkább csak szeret játszani az érzelmeiddel, megtéveszteni, összezavarni, ameddig már azt sem tudod mi az igazság és mik a te gondolataid.
Azonban, amikor felkiált és elbújik a hátam mögött, majd hallom a további kiabálást és csattogást, rájövök, hogy talán mégis lehet valami igaz a szavaiban. Az biztos, hogy gondban van… Veszek egy mély levegőt, majd káromkodva kifújom azt és felveszek egy harci pozíciót, míg Kyara üldözői befutnak.
- Maradj a hátam mögött – mormolom a vállam fölött. Majd a három alakra vetődik a pillantásom, amikor hangoskodva megállnak előttem. – Hé!
- Hol a pina? – kérdezi az egyik, a másik kettő elégedetten vigyorog mögötte.
Álkapcsom megfeszül. Gondoljak bármit a bajkeverőről, aki hirtelen visszarobbant az életembe, nem tűröm könnyen, hogy más ócsárolja a nevét.
- Úgy gondolom, nem tartozik rátok. Most pedig mindannyiunknak jobb lesz, ha megfordultok és szépen visszamentek arra amerről jöttetek – mondom nekik moderált hangon.
- Hah! Te kis szarcsimbók, mégis mit gondolsz magadról ki vagy te? – kérdezi és nagyon eredeti módon odaköp egyet a lába elé.
Nem mozdulok a pozíciómból. Volt egy ilyen sejtésem, hogy nem fogják könnyen meggondolni magukat. Főleg, nem a késből, amit látok egyikőjük kezében. De ám legyen, engem sem habból faragtak.
- Hé, Beck! – ragadja meg az egyik férfi az előttem álló vállát, odasúgva neki. – Én ismerem, Drake Wallenberg vadászai közé tartozik. Talán jobb lenne, ha…
- Ne légy ilyen beszari, Mick! – vakkant fel a kis csapatuk látszólagos vezetője. – Drake már rég nincs a városban – megfeszül az álkapcsom eme esemény emlegetésére -, úgyhogy azt mondom, hogy inkább tanítsuk móresre ezt a fiúkát. – Egy széles vigyor, ami már nem teljesen ép. Pár fog hiányzik a helyéről.
Nos, úgy néz ki, hogy tovább kell igazítanom a fickó álkapcsán.
Intek a kezemmel. – Gyertek!


••• Szeri van ••• ©

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Belvárosi utcák Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 25, 2019 7:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To my Darlin'
Bakancsom talpa egy tócsába csattan, felverve azt és a szélrózsa minden irányába szétszóródnak. Puhán érkeznek meg a betonra, mely azon nyomban fel is issza, nem hagyva maga után mást, mintsem egy árnyékot. Itt járt egykor, ám már nincs itt, örökké elveszett, magába olvasztotta egy felsőbb hatalom. Az élet korforgása ez.
Szívem hevesen dobog, a levegőt kapkodva veszem, miközben szó szerint az életemért futok. Ugyanis három marcona van a nyomomba. Egyik egy késsel a kezébe, a másik egy húsvágó bárddal. Fogalmam sincs, hogy honnan szerezte, vagy miként járkálhat így az utcán. Egyéb esetekben még kedvemre is lenne az ötlet. Vagy akár egy filéző kés! Mekkora ötlet lenne már!
Most mégsem vagyok ennyire szerencsés. Kín-t otthon hagytam, pedig sose mozdulok ki vele az utcára. Az éj leple alatt gyanútlanul sétálok, amikor rám támadnak. Kapkodom a levegőt, nem vagyok hozzászokva a testmozgáshoz. Már közel van egy utca sarka. Nem sokára ott vagyok, talán egy kapualjba el tudok bújni.
Fejemet hátra fordítom, ám üldözőim még követnek. Hajam az arcomba omlik, eltömítve számat, orromat. Nem kapok levegőt. Hiába seprem ki belőle, a pánikroham elkap. Most itt fogok meghalni. Annyi év és idő után, most fogok. És itt. Pedig annyi dolgom lenne még a világba, annyi mindent nem fejeztem még be, annyi minden van, melyet még megtehettem volna.
Közel már az utca vége. Tíz méter, nyolc, hat, három, egy… Kezemet kinyújtva kapaszkodom meg a ház sarkába. Kihasználva a lendületemet fordulok be és futnék tovább, ha nem jönne nekem valaki.
- Ne… - lihegem és próbálnám kikerülni a termetes alakot. Feltekintek az arcára, mely… Ismerős. - Segíts - lehelem elhalóan, majd áttekintek vállam fölött. Az épület óvó takarása miatt nem láthatom az üldözőimet.
- Cam, kérlek - tekintek rá kétségbeesetten, könyörgően. - Nem tettem semmit, én… Csak élni akarok… - remeg meg a hangom, miközben kapkodom a levegőt. Ruhám azonban hagy kivetni valót maga után. Habár a tavasz még csak most kezdi el bontogatni szárnyait, mégis rövidnadrágot húztam, fekete neccharisnyával. Bakancsom bokámat is takarja. Trikóm lazán lóg vézna testemen, ezernyi nyaklánc ékesíti nyakamat. Bőrkabátomat kikezdte már az idő. Két karját megragadom a férfinak, de hallom a futó lépteket mögülem.
Halk sikollyal fordulok be Cameron mögé, szemeimet szorosan lehunyom, homlokom a hátához simítom. Befordul a három üldözőm. Fegyvert ragadnának rám, ám csak Cameront találják ott.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Belvárosi utcák Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 8:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Belvárosi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Reyna


 


Nehéz… A kezeim, a lábaim, minden egyes megtett lépés vagy karlendítés. Minél tovább megyek, annál nehezebb, mégsem állok meg. Kicsit lassítok, hogy könnyebb legyen. Rövid ideig csak, amíg összeszedem magam. Nem nézek hátra, egyszer sem. Nem akarom őt látni. Senkit nem akarok. Mindenkiből elég annyi, amennyit most meg tudok figyelni, ami ahhoz kell, hogy ki tudjam őket kerülni, nem több. Ha meg akarnának támadni, azt ennyiből is tudnám.
A kis tárgyat, amit nemrég megmutattam a vadásznak, futás közben teszem csomagomba. Nem akarom elveszíteni, ott jobb helye lesz. Kardom nem veszem kezembe. Megtenném, attól biztos nyugodtabb lennék, de emlékszem arra, amit az a nő mondott. Mindenki veszélyesnek gondolna miatta. Mindenki rám figyelne. Azt nem akarom. Csak ki akarok jutni innen, ebből a városból. Vissza az erdőbe, ahol egyedül lehetek.
Hallom őt. A nevemet a nő hangján. A következő ház után befordulok. Gyorsabban kezdek el futni, még annál is, mint ahogy elindultam. Újra és újra lefordulok. Mire felnézek, már azt sem tudom, hol vagyok. Eddig sem tudtam. Valahogy meg fogom találni a kiutat, most viszont futok tovább. Nem akarom, hogy elkapjon. Nem akarom, hogy utolérjen, a hangját sem akarom már hallani.
Sok ház mellett elmegyek, és sokszor elfordulok, mire újra lassítok. Mellkasom már fáj. A levegőt nehezen veszem, de még mindig úgy érzem, hogy futnom kell. Addig, amíg el nem hagyom ezt a várost.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Belvárosi utcák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Belvárosi utcák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 7:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 312 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
- Reyna… -kezdek bele, mentegetőzve, előtte guggolva. Vagyis… Érthető az Ő szemszögéből, hogy miért akarja kikapni a kezét a kezemből, érthető, hogy miért reagál így. Igen, egy szörny vagyok. A szemébe nem vagyok más csak egy szörny.
De soha nem szabad elfelejtenem, hogy ezt a várost védem. Hogy az ártatlan emberek nyugodt éjszakáját kell biztosítanom, akkor is ha napok óta nem aludtam, éhes vagyok és elegem van az egész Tanácsból. Szem előtt kell tartanom.
Ha nem találom meg számos démont hoz a városra, ha nem jövök vele, karddal a kezébe rohangált volna. Mind, mind oda vezetett volna, hogy ártatlanoknak ártana, kik nem érdemlik ezt meg. Vélhetőleg nem direkt csinálja. Nem tudja, hogy kiben bízhat, hogy miként kell viselkedni egy közösségbe.
- Reyna… - figyelmeztetem kedves hangon, miközben felállok. Kezeimet magam előtt tartom, felemelve, tenyérrel az irányába, jelezve, hogy nem akarok neki ártani. Nem akarok, őszintén nem, de azt sem akarom, hogy erre kényszerítsen.
Majd megfordul és futásnak ered. Mély sóhaj szakad fel a torkomból, miközben behunyom a szemem.
- Miért? - kérdezem inkább meggyötörten és belefáradtan, mint őszintén. Hallom ahogy Abigail sétál mellém.
- Nem kellene utána menned? - teszi karját keresztbe. Néha nagyon, nagyon utálom ezt a nőszemélyt. Még egy sóhajt hallatok, s mikor újra kinyitom a szemem, sebesen veszem le a kabátom. Csak hátráltatna.
Futólépésben kezdem el követni. Lélegzetem egyenletesen veszem, most nem engedem előre az érzéseimet, oh nem. Most a higgadt Nataliera van szükség, akit a kiképzésen keményen vertek. Akitől a legjobbat várták el. Az egyik utcasarkon megpillantom a borzost. Futok utána, kikerülöm az embereket, átsurranok közöttük, mintha légből lennék.
- Reyna állj meg! - kiáltom mikor már alig pár méterre vagyok tőle. Fene, milyen gyorsan tud futni…
[/quote]


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Belvárosi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 4:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Reyna


 


Megpróbálom elrántani kezem. Amikor húzni kezdi, én saját magam felé teszem ugyanezt, hogy ne érhessen oda elé. Miért csinálja most ezt? Eddig ha nem akartam, nem tett ilyet. Abbahagyta, egy ideje már nem is próbált meg megérinteni, akkor most miért? Szívem egyre gyorsabban ver. Félek. A keze olyan, mint az a hideg valami, ami sokszor a csuklómra szorult. Nem tudok tőle szabadulni.
Nem tudok neki válaszolni sem. Nem jön ki egy szó se a torkomon, hiába nyitom ki a szám. Pedig tudom a választ. Tudom, miért van ez az egész. El akarom mondani neki, azt akarom, hogy tudja és ne nézzen úgy, ahogy most. Tovább viszont nem próbálkozom vele, miután meghallom, hogy mit kérdez. Egy kis időre karom rángatását is abbahagyom, aztán húzok rajta még egyet. Most sikerül. Azonnal felállok a szék másik oldalán, hogy az közöttünk legyen. Másik kezemben azt a kerek valamit szorítom még mindig. Most erősebben, mint eddig. Miért kérdezi ezt most megint? Nem most nézte meg, hogy mi vagyok? Nem vagyok démon. Angyal sem, tehát csak ember lehetek. Még mindig ember vagyok. Korábban mondtam is neki, hogy az vagyok.
- Ember… - mondom nehezen, annyira halkan, mint ahogy ő kérdezte.
Körbenézek. Minket néznek. Megint ide figyel mindenki. Fejem jobbra-balra forgatom, egyszerre nem tudom szemmel tartani az összes asztalt. Natalie… még mindig itt van. Nem hisz nekem. Biztos így van. Ellépek az asztaltól. Gyorsan veszem a levegőt, a mellkasom már fáj. Még egy lépést hátrálok, aztán rá nézek a nőre.  Félek tőle.
Ez most nem olyan, mint akkor volt, amikor először találkoztunk. Ez… annál rosszabb. El kell mennem! Nem tudok visszaülni az asztalhoz és beszélni vele. Mi van, ha megint azt teszi, amit az előbb, vagy valami rosszabbat? Azt hittem, ő más, hogy nem ártana nekem.
Futni kezdek. Nem arra, ahol ő van, az ellenkező irányba. Fejem csak annyira emelem fel közben, hogy lássam az erre járók alsó felét. Ennyiből ki tudom őket kerülni. Többé nem jövök a városba. Nem nekem való. Nem csak a démonok a gonoszok. Vannak az angyalok között is rosszak, és… az emberek között is. Olyanok, akik be akarnak csapni. Örülök, hogy nem ittam meg azt a vizet. Lehet, hogy most a méreg hatásától szenvednék. Így sem tudhatom, hogy a kakaónak vagy minek később nem lesz-e hatása. Van olyan méreg, ami később hat, vagy lassabban.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Belvárosi utcák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Belvárosi utcák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 3:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 312 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Kérdésére halkan felnevetek. Fejemet rázom csak meg.
- Nem, nem vagy az. Legalábbis nem vagy démon - az már más kérdés, hogy egy ember is lehet szörnyeteg. Vegyük például Wallenberget. Valahol - számomra - ő egy szörnyeteg. Hideg vérrel képes megölni bárkit, ki árt a városnak. Ha a másik oldalról nézzük, akkor ez kegyetlen és olykor igazságtalan, még ha számunkra normális is.
Vagy itt vagyok én. A bosszúálló, ki mindent elkövetett volna azért, hogy megölje a saját főnökét, mert az a munkáját végezte. Természetesen vallom, hogy mindig van másik út, mindig van más, ami felé elmehet az ember. Mindig van választásunk, amögé bújni, mert az a munkánk? Ezt a parancsot kaptuk?
Hallottuk, alig egy évszázaddal ezelőtt már ezt a kifogást. Akkor sem érdekelt senkit, ez most sem fog senkit sem. De ez csak az én véleményem.
Bekenném a kezét, egyszerű festékkel, de nem engedi. Kissé bosszús vagyok, hogy ennyire ellenkezik, mégis mély levegőt veszek és lenyugtatva magam tekintek rá.
Majd a kezére. Összevonom a szememet, hasonló sérülésekhez napokig kell idő, hogy begyógyuljon. Most nem érdekel, hogy ellenkezik, csuklóját megfogom és húzom, csak a kezét magamhoz.
- Most ne ellenkezz, légy szíves - szólok, majd a kezét tekintem meg. - Hogyan? Miként? - bukik ki belőlem az értetlenkedő kérdés. Ez… szinte lehetetlen. Ha nem démon, de… Nem is lehet ember… Esetleg nephilim? Szemimet ráemelem és ha ellenkezne, akkor elengedem a kezét.
- Újra megkérdezem, hogy mi vagy te? - lehelem, szinte alig hallhatóan. A bizalmatlanság, most bennem kezd felébredni. Egyáltalán lehet ilyen nephilim képesség? Persze, nem tudjuk, mert a tanács miatt mindet meg kellett ölni, már akit találunk. Tanulmányozni sincs időnk.
Igen, mi is szörnyek vagyunk.
Fejemet megrázom, majd felállva távolodok el tőle, de csak a székig, ahol az előbb még ültem.
- Sajnálom… - jelentem ki, majd visszaülök. - Sose láttam még ilyet és… - fogalmam sincs, hogy miként reagáljak rá hirtelenjében…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Belvárosi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 3:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Reyna


 


Néha gondolkodtam azon, mi lehet a szüleimmel. Nem tudom, honnan szedtem ezt a szót. Gondolom, régen hallottam valahol és megmaradt, a jelentésével együtt. Arcok nem voltak hozzá, csak azok, amiket képzeltem. Amikor jobban fájt, akkor nem sikerült még elképzelni sem őket. Nem jutott eszembe, milyenek lehetnének, vagy hogy milyenek voltak előzőleg, amikor összeraktam őket fejemben. Volt két kezük, lábuk, meg minden más, ami az embereknek kell. Az arcuk… az nem volt. Azért, mert csak a démont láttam. Az övét meg nem akartam rájuk tenni. De nekem is kellett jönnöm valahonnan, nekem is vannak szüleim. Valakik, akik mostanra biztos halottak. Ez lehetett az oka annak, hogy nem kerestek.
Megint itt van az a nő. A szék ellentétes oldala felé húzódom. Messzebb egyelőre nem. Most őt nézem. A világos haját és a bőrét, ami furcsán néz ki. Mintha heges lenne, de nem azok. Ezek nem fegyvertől vannak, vagy igen? Mivel csinálták? Amint eljutok szeméig, elfordulok.
A vízre nézek. Azt ismerem, az ízét is. A biztonság kedvéért ezt is megszagolom. Ez nem meleg, de nem is olyan hideg, mint amit az erdőben találni. Annál egy kicsit melegebb. Még nem iszok bele, előbb megvárom a választ. Ha minden ételt és italt démonellenessé tesznek, akkor biztos ebben is van valami. Gondolom… szentelt víz. Akkor pedig nem árt megvárni, hogy megtudjam, mi vagyok.
- Akkor… nem vagyok szörny? – kérdezem meg újra.
Nehéz elhinnem, annak ellenére, hogy hallottam, mit mondott. Attól, hogy nem vagyok démon, még más lehetek. Esetleg valami azoknál is rosszabb. A nyelvem tényleg olyan, mint amit megégettem. Az sem jó érzés, ez a kimelegedés vagy mi viszont rosszabb. Zavar, hogy mindenhol folyik a víz.
A piros valamire nézek. Kezem nem adom oda a vadásznak. Nem tudom, hogy mi az a sűrű akármi, ami ha arra is jó, amire mondja, és tényleg arra használná, akkor sem kell. Gyorsan gyógyulok, nem fog ez sem sokáig zavarni. Az pedig, hogy nem érzek majd ízeket, nem zavar. Bár… így azt sem érzem, ha valami mérgezőt akarnak megetetni vagy megitatni velem. A vizet sem ihatom meg.
- Gyorsan meggyógyul – emelem fel kezem, hogy láthassa.
Akkor vágtam meg, amikor találkoztunk. Vagyis… még előtte, de amikor látott, még folyt belőle a vér. Már gyógyult annyit, hogy egy kicsivel kisebb legyen. Ahhoz, hogy újra vérezzen, megint bele kellene vágni a kezembe. Azt viszont nem akarom. Ahogy azt sem, hogy Natalie hozzám érjen.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Belvárosi utcák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Belvárosi utcák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 2:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 410• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Mintha említette volna, hogy nem tudja a körülményeit - sem az időpontját, hogy mikor fogták el. Mégis reménykedtem, hogy a tárgyra emlékszik, de nem.
- Lehet, hogy valóban a tied volt. A szüleidtől kaphattad - hajtom oldalra a fejemet, őszintén elmondva, hogy mi is jár a fejemben. Azonban ha nem emlékszik rá, akkor nincs is mit tenni vele. Idővel remélem, hogy fog majd, addig pedig nincs sok dolog, mit tehetnénk. Várunk. Az ő neve már amúgy is Reyna, ezen nem változtathat már semmi és senki. Legfeljebb ő, ha nem tetszik neki és újat kívánna kitalálni magának.
Majd pedig enyhén megfullad itt mellettem. Fejemet kapkodva tekintek körbe, megnyugtatóan mosolygok az emberekre, hogy nem kell aggódni, teljes mértékben ura vagyok a helyzetnek. Még ha nem is igaz, ők legalább elhiszik. Kivéve Abigail. Ő már rohan is egy pohár vízzel, mit az asztalra helyez, majd leguggol Reyna elé.
- Igazán nem szükséges, jól lesz… - figyelmeztetem a nőt, fejemet megrázva. Szemmel láthatóan az előbb sem bízott benne. Látom a korosodó arcon az aggódást, ahogy alsó ajkaiba harapva gondolkozik, végül mégis csak enged a féloldalsra fordított fejemnek, ahogy nézek rá.
- Mellesleg egy fürdés sem ártana neki… - erre már csak kidüllesztett szemekkel tudok tekintek az öregre. Hát persze, hogy ezt mondja. Ami a szívén a száján, ahogy nekem is. Ezt azonban már említettem neki, mégsem volt rá hajlandó. Hát majd legközelebb, remélem, hogy az lesz, addig meg nem is nagyon tudok mit tenni, mint kivárni a megfelelő alkalmat, mi nem ez volt…
- Tessék igyál egy kis vizet csoda, hogyha megégetted vele a nyelved, de a torkod is. Most egy darabig nem fogsz ízeket érezni, talán picit hólyagos is lesz a nyelved, de a víz jót tesz majd neked - rázom meg a fejemet. Kérdésére halkan elnevetem magam.
- Nem, ez azt jelenti, hogy kimelegedtél és megégetted a nyelved - nevetem el magamat halkan… Talán tudok rajta segíteni. Zsebemből előveszek egy tégelyt, melyben piros massza lapul. Felpattintva érintem bele ujjamat. - Most a kézfejedre fogok rajzolni egy rúnát - kezdek bele, ellenkezést nem tűrve. - Ez enyhíteni fogja a fájdalmadat egy időre - mondom még, majd valóban hozzá érintem az ujjam. Három vonal, semmi több. Egyszerű rúna, minimális sebek fájdalmait lehet velük leplezni…
- Tanulság Reyna, hogy forró italt nem iszunk gyorsan, ahogy nagyon hideget sem. Kortyonként haladunk… - tekintek fel rá sokatmondóan, mintha egy anya dorgnálná le a gyermekét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Belvárosi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 2:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Reyna


 


Újra megrázom a fejem. Én úgy tudom, hogy csak egy démon volt. Többet sose láttam. Egy is épp elég volt belőlük. Mi lett volna, ha kettő kezd el kísérletezni rajtam? Lehet, hogy nem csak a vérem, de a bőröm is feketévé változott volna.
- Régen volt. Azt sem tudom, hol és mikor fogott el… vagy hogy hogyan.
Arról, hogy pontosan mi az olaj, többet nem tudok meg. Láttam már a démonnál, nem teljesen idegen a számomra. Most már azt is tudom, hogy a föld alól jön. Azt is, hogy ha meggyújtjuk, akkor ég. Ez már azt hiszem, nem is olyan kevés dolog róla. Ó, és fekete. Az én vérem viszont… nem folyik olyan gyorsan.
Többet nem sikerül felfognom abból, amit mond. Bármennyire próbálom megnézni, mi a különbség az én vérem és a démonoké között, rá kell jönnöm, hogy nem számít. Attól, hogy nem teljesen olyan, még lehetek szörny. Esetleg félig az. Már az is több, mint amennyire lennem kellene. Jobb, ha most kiderül. Így kell lennie.
A köhögés nehezen marad abba. Nyelvem fáj, mintha megégett volna. Natalie hangjára kapom fel a fejem. Közel van. Lassan nézek körbe, keresve őt. Mellettem van. Miért? Mit keres itt? Mit kérdezett? Most nem ez a lényeg! Megittam a kakaót! De…
Nyakamra fonódnak ujjaim. Nem fáj, nem érzem úgy, hogy égne. Máshol sem, leszámítva a nyelvemet. Az eddiginél rosszabbul sem érzem magam, azt hiszem. Bár… Olyan, mintha víz kezdene el folyni rólam mindenhol. Pedig nincs is melegem. Nem jó érzés.
- Fáj a nyelvem, és folyik rólam a víz mindenhol. Ez azt jelenti, hogy démon vagyok? – nézek a nőre.
Félek a választól. Egy kicsit még mindig úgy gondolom, hogy jobb lenne, ha nem hallanám. A kakaót sem tudtam meginni teljesen. Még el is ejtettem, az a valami pedig, amiben volt, összetört. A földre nézek, ahol a darabjai vannak. Lábaimat átölelem egyik kezemmel, úgy tartva azokat a széken. Nem akarom őket letenni, amíg nem tudom a választ. Ha szörny vagyok, akkor nem tenne jót, ha belelépnék.
Újra a vadászra nézek. Valamiért olyan nekem, mint azok az angyalok, akikkel eddig találkoztam. Okos, kedves és nem akar bántani. Még segít is, pedig azzal csak a baj van. Tudom jól.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Belvárosi utcák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Belvárosi utcák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 2:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 376 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Halványan mosolyodva fogadom a válaszát. Nem engedem, hogy álcám mögé lásson, valódi gondolataim akár lélektükreimbe mutatkozzon meg. Nem. Ezt nem engedhetem meg sem magamnak, sem neki, sem másnak. Maradjunk annyiban, hogy kedvesek. Majd ha már elég időt töltöttünk egymás mellett és ha már elég sok mindent fog tudni, na akkor elég lesz elmondani neki, hogy mit is tettek az angyalok.
Közvetve bár, de az ő hibájuk, hogy egy barlangba került…
- Arra sem emlékszel, hogy nálad volt-e, amikor a démonok elfogtak? - kérdezek még egy utolsót, de ha nem kíván válaszolni, vagy épp negatívan fog rá hatni ez a kérdés és ellenkezne, akkor egyszerűen csak felemelem a kezemet, védekezőleg. Nem akarok semmi rosszat, de ilyen szempontból olyan vagyok, mint egy gyerek. Addig nyújtozkodom, amíg a takaróm ér. Tudnom kell, hogy mi az a határ - a kérdésekben - ameddig elmehetek.
Kérdésére határozottan bólintok.
- Igen, olajszerű… Az olaj… egy ásványi anyag, ami a föld alatt… keletkezik - válaszolom inkább így meg a következő, még fel nem tett kérdést. Elég bonyolult lenne most elmagyarázni, hogy miként is alakult ki, nem terhelném feleslegesen. Maradjunk az egyszerű megfogalmazásoknál. - Fekete, de nem olyan sűrű, mint az emberi vér, picit hígabb, mégis nyúlékonyabb… Teljesen más, mint a miénk. Láttam, hogy a te véred színe is hasonló.
Miután iszok bögrém alja halkan koppan az asztal lapján. A reggeli járó-kelő forgalomtól ezt alig lehet hallani. Fejem félrehajtva szemlélem a lányt és az italát. Szomorú félmosollyá avanzsálódik ajkam. Inkább a korábbi kérdésére válaszolok.
Figyelem miként húzza fel lábait, miként fogja meg fejét. Egy pillanatra elemelkedek a székről, felé nyúlnék, de visszahuppanok. Ez az ő döntése. Nekem is tudnom kell, hogy ki ő. Döntenem kell majd a sorsa felől. Tudnom kell, hogy miként cselekszik. Nagyot nyelve várom hát és csak némán figyelek.
Az események totálisan felgyorsulnak.
- Reyna! - szólok rá, ahogy meglátom milyen hévvel kezdi el inni a forró italt. Érte nyúlnék, de már késő. Mégis mellette termek, hátát lapogatom meg, ahogy köhög… Az orrfacsaró bűz az orromba kúszik, kénytelen vagyok a fejemet félrehajtani. Meg kell fürdetnem. Amíg köhög, én pedig próbálok ezen úrrá lenni, jön a kérdés tőlem.
- Érzel maró hatást a belsődbe? - noha démon lenne, már a fájdalmaktól a földön fetrengene. Mégsem lehet tudni, biztosra kell menni, mondaná Wallenberg.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Belvárosi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 12:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Reyna


 


A válaszom után elhallgatok. Újabb kérdésére sem válaszolok azonnal. Megpróbálok visszaemlékezni arra, hogy mikor fogtam először azt a valamit, vagy mikor találtam meg, de nem megy. Nagyon… zavaros. Azt hiszem, ez rá a jó szó. Végül nem tudok mit tenni, megrázom fejem.
- Nem emlékszem.
Aztán egy bólintás. Igen, az az angyal kedves volt, annak ellenére, hogy elmondta, nem az én megmentésemért volt ott. Egyszerűen megtette, ha már egyszer ott voltam. Valahogy így mondta. Ennek ellenére tudom, hogy az. Nem kellett volna nevet adnia, mégis megtette. Adott néhány tanácsot is. Elmondta hogy élhetek túl, megmagyarázott egy-két dolgot, még mielőtt elrepült. Azóta nem láttam. Talán már nem is fogom.
Korábban megvágott kezemre meredek. Mintha még látnám rajta a vért, bár… ez így is van. Itt-ott még rajta van tenyeremen, rászáradva, feketén. Sokszor megkérdeztem, miért kell ilyennek lennie. Ember vagyok, mindig az voltam, de emiatt talán mégsem mondhatom magam annak. Lehet, hogy a nőnek igaza van, de nem biztos, hogy meg akarom tudni, mi vagyok. Mi van, ha kiderül, hogy démon, hogy egy szörnyeteg? Egy olyan, mint aki ilyenné tett? Nem akarok az lenni. Nem akarok úgy élni.
- A démonoknak fekete a vére?
Még sosem láttam vérezni egyet sem. Pontosabban… azt az egyet, amelyiket ismertem, sosem láttam vérezni. Attól, hogy nem hiszi, hogy az vagyok, még lehetek. Először egyébként is azt hitte, hogy szörny vagyok. Csak azért gondolta meg magát, mert beszélt velem. Mi van, ha bajom lesz ettől a… kakaótól? Akkor nekem támad? Mit csinálna velem a szentelt víz? Mi lenne velem, ha meginnám? Úgy fájna, mint régen, amikor valami kísérleti lét öntött le a torkomon a démon? Talán nem is lenne baj, ha Natalie végezne velem. Igen, az lenne a legjobb. De… Akkor nem végezhetek a szörnyekkel. Nem lenne jobb, ha egy másik rémség szállna velük szembe? Akkor az emberek nyugodtan pihenhetnének, nem kellene nekik harcolni. Még a barlangba is vissza kell mennem.
Az a valami, amin állítólag a nevem van, nem marad sokáig a táskámban. Szinte amint elteszem, visszaveszem kezembe. Addig, amíg Natalie beszél. Nem tudok rá teljesen figyelni. A fejem nagyon hangos belül. Nem értem, mi ez. A kis tárgyat jobb kezembe fogom és mellkasomhoz szorítom azt. Összébb húzom magam, mint ahogy régen. Ha tudom, lábaim felteszem a székre, legalább annyira, hogy sarkaimmal ott maradjanak. Másik kezemmel a fejem fogom csuklyám alatt.
Meleg… Az arcom, a kezem, a bőröm, ahol hozzá érek. Olyan, mint amikért a démon bedobott a hideg vízbe, hogy hűtsem le magam. Nem számít. Majd később foglalkozom vele. Most erről kell döntenem. A kakaóról. Meg kellene innom, de… Mi van, ha… Majd akkor kitalálom! Tudni akarom. Tudni akarom, hogy mi vagyok, hogy mivé tett az a rém!
Fejemről leveszem kezem. A léért nyúlok és nagy lendülettel iszom meg, mielőtt meggondolhatnám magam. Rosszul nyelek. Az utolsó korty előtt meg kell állnom, de arra nincs időm, hogy letegyem azt a valamit, amiben volt. Egyszerűen elejtem, mielőtt jön a köhögés.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Belvárosi utcák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Belvárosi utcák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 11:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 357 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Feszülten figyelem, ahogy elmeséli mi is történt vele pontosan. Kezemet visszahúzom, elengedem a medált. Régi, kopott. Nem lehetetlen, hogy tényleg hozzá tartozott. Azt hittem, hogy az angyal adta számára. Legalább is először azt hittem. De kezdek rájönni, hogy nem teljesen így van. Alkarjaimat az asztal lapjára simítom, egészen a széleihez, ahol már a mellkasomhoz tud írni. Tenyereimmel ölelem körbe a könyökömet, így hajolok kicsit az asztalon keresztül.
- Mindig is nálad volt, vagy a barlangba találtad? - hajtom a fejemet kissé oldalra. Szeretnék biztosra menni, hogy tényleg hozzá tartozott-e. Azonban lehet, hogy messzire megyek és megijesztem a kérdéseimmel. Mégis, így tudok meg a legtöbbet róla és ki kell használnom, hogy kezd megnyílni nekem. - Kedves tőle, hogy megmentett - mosolygok rá, és lenyelek minden keserű békát, mely eme egyszerű mondat teremtett belsőmbe. Az angyalok nem szentek, sőt. Irtani való, de igen, rá kell jönnöm, hogy vannak, akik mások. Akik a városba is jártak küldöttként. San Franciscoban elvileg vannak olyanok, akik nem akarnak nekünk ártani.
De igen, honnan tudhatnánk, hogy kik ezek és kik nem? Nem bízok egy természetfelettiben sem. Csak a saját társaimba, a barátaimba. Persze ettől függetlenül én vagyok a legnyitottabb a csapatban és ha egy ártatlan félvérnek vagy nephilimnek akarnának ártani én lennék az első, aki kiállna mellettük. Ez egy furcsa kettősség, amit inkább Dylan-nek köszönhetek.
Kérdésére mély levegőt veszek. Komolyan tekintek fel rá, mosolyom most nem ajándékozza meg őt.
- Véred akár a démonoké. De… Nem lenne jobb, ha tudnád, hogy mi is vagy valójában? - mosolygok rá kedvesen. Nem, nem ezért hoztam ide, de akkor már legyen egy kis hasznunk is ebből a reggelizésből. Tudnom kell, mint vadász, hogy mivel állunk szemben.
Az ösztöneim mégis azt mondják, hogy nem kell mitől tartanom. Ártalmatlan a lány, inkább gyermek. Alig tud valamit a világról, ennyire még egy démon sem lehet jó.
- Ettől függetlenül nem aggódnék, nem hinném, hogy démon vagy - iszok bele a forró kakaóba, a bögre pereme fölött tekintve a lányra, mosolyom már újra az arcomon csillan. Betekintek az étkezőbe, látom, ahogy Abigail a palacsintákat készíti és mellette rántottákat. Összefut a nyál a számba.
- Mh… - fordulok vissza Reyna felé. - Igazából társból is sok fajta van. Van lakótárs, munkatárs, élettárs, olyan társ, ki az életednél is többet jelent neked. A lakótárs az, akivel együtt élsz, de nem feltétlenül vagytok jóba. A munkatárs, akivel együtt dolgozol, az én esetemben ők a barátaim is. A mostani helyzetünk és a városban történtek összekovácsoltak minket, muszáj megbíznunk a másikba, támaszkodnunk a másik tudására. De van ahol a munkatárs sem több, mint egy idegen személynél. A barát… Na ő egy külön kategória. Ő sok mindent tud rólad, szeret téged minden negatív és pozitív tulajdonságoddal egyaránt. Ki elfogad, nem akar megváltoztatni, ki a tűzbe is menne érted, ha arról van szó. De képes neked nemet mondani és a szemedbe mondani, hogyha hhülyeséget csinálsz - vonom meg a vállamat. - Ez egy nagyon komplex fogalom, ezt inkább megtapasztalni érdemes, habár… - ez nála éppen nem opció, úgy érzem.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Belvárosi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 10:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Reyna


 


Nataliet figyelem. Még mindig azon gondolkodom, amit korábban mondott. Teljesen nem tudtam kiverni fejemből, még akkor sem, amikor nevem került szóba. Valaki, aki könnyen legyőzi a démonokat… Olyan akarok lenni. Egy ember, aki nem fél tőlük, aki nem retteg attól, hogy újra bezárják évekre, csak hogy megkínozhassák. Aki nem fél attól, hogy még nagyobb szörnyeteggé változtatják.
- A kezemben volt, amikor rám talált.
Nem tudom, ez miért olyan fontos. Már mondtam neki, hogy sokat fogtam a kezemben. Jobbnak tűnt, mint tovább kaparni a barlang falát a körmeimmel. Ez nem fájt. Nem tépte le a körmeimet, nem véreztem miatta. Egyszerűen csak ott volt, olyan hidegen, ami megnyugtatott.
- Mikor betörte az ajtót és megtalált, a nevemet kérdezte. Nem emlékeztem, hogy lett volna, ezért azt mondtam, nincs. Arra a kérdésére, hogy hogy szólítson, nem tudtam válaszolni. Megunta, hogy a sarokban ülök és felhúzott onnan. Akkor vette észre azt – mutatok a tárgyra – Kiesett a kezemből. Nem mondott róla semmit, csak azt, hogy valószínűleg ez volt ráírva. Ezért nevezett el így.
Hiába viselkedik Natalie úgy ahogy, nem tudok bízni abban a nőben, aki odajön hozzánk. Senkiben nem tudok igazán, kivéve magamat. Én nem ártanék saját magamnak szándékosan. Ezt az egyet tudom. Most már abban sem lehetek biztos, hogy az angyalok kedvesek. Vannak rossz angyalok is. Ezt már elmondták, ráadásul egy angyal. Miért hazudott volna? Nem hiszem, hogy hazudott. Igazat mondott. Biztos.
A kérdés amit felteszek nem az, amit kérdeztem, amikor Natalie nem figyelt. Nem figyelt rám… Talán belefáradt abba, hogy mindig válaszolnia kell? Én viszont figyelek rá. Minden egyes szavára. Só és szentelt víz. Ezekből szereznem kell. Nem tudom, hogy néznek ki, de biztos kitalálom. Azt viszont nem értem, hogy lehet megenni, vagy meginni. Újra a… kakaóra nézek. Azt mondta, ez a neve. Biztos, hogy nekem nem ártalmas? Abban sem vagyok biztos, hogy teljesen ember vagyok. Vagyis… De, ember vagyok! A vérem viszont…
- Natalie… Biztos, hogy nem árt nekem? Te láttad, igaz? A vérem… - hajtom le fejem.
A démonoknak vannak kölykeik. Ezt is megtudtam. Azt is értem, hogy mi árt nekik. Az allergiás reakció nem új számomra. Az a szörny sok dolgot kipróbált, miközben azt kereste, mire vagyok allergiás. Végül nem talált semmit.
- Mit jelent az, hogy barát? Mi a különbség közte és a társ között?
Közben ha már nincs vele dolga, a holmimat visszaveszem az asztalról és elteszem. Nem szeretném itt hagyni, viszont ha baj van, nincs idő arra, hogy még azért is kapkodjak.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Belvárosi utcák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Belvárosi utcák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 9:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 357 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Már nem válaszol kérdésemre, én pedig nem firtatom tovább. Ha belelátnék gondolataiba megnyugtatnám, de nem látom és nem tudom, hogy mire gondol. Engem gyermekkoromtól erre neveltek, hogy harcoljak ellenük. Benne van az ösztönömben, a lényemben. A mozdulataimban. Nincs olyan, hogy legyőzhetetlen. Csak tehetetlen. Tehetetlen is csak addig lehet valaki, amíg meg nem tanul küzdeni, de ez már más kérdés. Nem is lényeges jelen helyzetünkbe.
Inkább csak leülök mellé, kellemes beszélgetésbe próbálok vele keveredni. Figyelem a medált, és a rá írt neveket. Egykor tartozott valakihez. Egykor valaki szeretetből készítette ezt számára, mert törődött vele. Gabriel és…
Másik kezemet az asztal alá rejtem és ökölbe szorítom az ujjaimat. Nem fogom felmenteni az emberiséget bűnei alól, nagyon sok átkozott ember van a világon, de sokan nem érdemelték meg, amit kaptak az angyaloktól. Nem érdemeltük ezt meg.
- Meglehet. A közeledben találta az angyal? Mondott valamit? - kérdezem fejemet félrehajtva. Érdekel, ha tényleg az ő neve akkor a szüleitől kapta. Árva egy lélek Reyna, kinek szeretnék segíteni. Nem tudom, hogy fogok-e tudni, azonban eldöntöttem: nem fogok hazudni neki, csak azért, hogy jobban érezze magát. Még ha sok minden kegyetlennek is hat.
Reyna nem reagál Abigail szavaira, nem is baj. Számíthattam volna rá, de egy próbát megér. Ehelyett velem beszélget el, ahogy szoktuk. Szívem szerint felzokognék, mégsem teszem meg. Inkább csak lebiggyesztett ajkakkal fordulok vissza a lány felé. Kérdése jogos, ki is zökkent ál-szomorúságomból.
- Nem tudhatod, de fel kell rá készülni, például. A démonok allergiásak a sóra, és a szentelt vízre. A kakaó, mi előtted van, kissé kesernyés, ez azért van, mert a tej mellé tesznek bele szentelt vizet is. A démonok nem bírják, marja belsőjüket. A legtöbb ételre, amit kapunk, amit árulnak a városba, bőven sóval hintik, ez szintén allergiás reakciót vált ki, mind a démonoktól, mind a félvér kölykeiktől - fogom közre ezúttal én a poharam és hogy megmutassam, hogy nincs mitől félnie belekóstolok. Nekem már fel sem tűnik a kesernyés íz, hiszen hozzászoktam az évek alatt.
- Nem tudhatod, de vannak rúnák, pecsétek, melyek a segítségedre lehetnek. Nem tudhatod, hogy mikor kebelezi be egy démon a barátodat, a társadat, de fel kell készülni mindenre - mosolygok rá kedvesen.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Belvárosi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 9:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Reyna


 


Nem értem, hogy lehet ennyire biztos abban, amit mond. Nem hiszem el. A szörnyeket nem könnyű legyőzni. Hogy lehetne? Mi csak emberek vagyunk! Erősebbek mint mi, és furcsa erejük van. Olyan, ami nekünk nincs. Natalie viszont miért hazudna? Úgy érzem, tényleg így gondolja. Könnyűnek találja. Miért? Hogyan? Fejemben mintha kiabálnának a szavak. Ha most kinyitnám a szám, talán én is így tennék, éppen ezért nem teszem. Csendben maradok. De… akkor sem könnyű. Ha az lenne, rég kiszabadultam volna onnan.
Az asztalnál ülve sem sikerül megnyugodnom. Fejem fáj, én pedig becsukom szemeim egy kis időre, hátha attól jobb lesz. Sokáig nem merem. Túl sok itt az idegen, nem ismerek senkit. Nem is biztos, hogy szeretnék. A város… félelmetes hely. Még így is, hogy Natalie itt van. Benne sem bízhatok teljesen.
Engedem, hogy megérintse azt a valamit. Fogalmam sincs, hogy pontosan mi lehet az. A sötétben hiába próbáltam megnézni. Néha elővettem, amikor kint voltam, de akkor is inkább az ismerős érzés, ami kezembe vételével járt nyugtatott meg, nem a kinézete. Az nem számított.
- Nem biztos, hogy más neve. Lehet, hogy már előtte is az enyém volt – mondom gyorsan.
Ez az én nevem, nem másé. Nem tudok róla lemondani, annak ellenére, hogy az az angyal volt az első, aki így hívott. Annak a gondolata, hogy más valakié az a név, mintha… mérgessé tesz. Igen, ez az! Ennek kell lennie.
Megdermedek, amikor meghallom az idegent. Mikor került ide? Miért nem vettem észre? „Aranyom”… Ezt már hallottam. Tőle. Köpenyem alatt kardomra fogok. Nem nézek rá, helyette az átlátszó falon megjelenő képét figyelem. Mi van, ha ő is egy démon? Mi van, ha bántani akar engem, vagy Nataliet? Mi van, ha megtámadom és kiderül hogy mégsem az? Ha csak egy ember? A vadász hangja megváltozik. Fegyveremet kintebb húzom. Ha baj van, lépnem kell. Nataliera sandítok. Az idegenre még mindig nem nézek rá. Nem tudok. Talán még sincs baj. Nem úgy tűnik. A nő is elmegy, nem marad sokáig.
- Natalie… Honnan… Honnan tudod valakiről hogy ember?
Az előttem lévő lére nézek. Fogalmam sincs, mi ez. Amiről beszéltek, az a kávé ismerősen hangzott. Azt már hallottam régen, erről viszont nem beszéltek. Beleszagolok fölötte a levegőbe. Még nem éreztem ezt a szagot ezelőtt. Kezemmel megérintem azt a valamit, amibe beletették. Meleg. Másik kezem is előveszem és két mancsom közé fogom. Jól esik. Inni viszont nem iszok belőle. Mi van, ha mérgező?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Belvárosi utcák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Belvárosi utcák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 05, 2019 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 552• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
- Meglepődnél, hogy mennyire az - hajtom a fejemet csak egy pillanatnyira oldalra, amolyan bólintás gyanánt. - Jobban gátol az irántuk érzett félelmed a legyözésében, de amint ezt az akadályt leküzdöd - halkan nevetem csak el magamat, fejemet lehajtva. Közben fejemet rázom meg, hajam szétterül vállamon, egy-egy tincs az arcomba lóg. Igen.
Amint felismered a démonod, rettegsz tőle. Félsz, mindent megteszel, hogy elrejtőzz mögé. Piedesztára emeled, akaratlanul az erejét, de… amikor megismered, amikor rájössz, hogy ő is csak egy ember, vagy egy démon, egy halandó, kinek megvan a gyenge pontja. A legyőzhetetlenség máris atomjaira hullik. Nem marad más hátra, mint szembenézni vele, egy módot találni az elpusztítására és megölni.
Vagy az én esetembe megbocsátani neki. De vajon valaha, őszintén meg fogok bocsátani Drake-nek? Szeretnék, mégis, minden egyes nap emlékszem Dylanre. Minden egyes nap eszembe jut az együtt töltött időnk még ennyi év után is. Tudom, hogy miért tette ezt Drake, valahol nem is haragszom rá. De minden egyes évben eljön az a nap, amikor látni sem bírom.
S ez volt az a nap, amikor eltűnt.
Inkább elterelem a figyelmem és Reynaval foglalkozok. De előbb Abigailt nyugtatom meg, hogyha el is üldözzük az embereket azt csak és kizárólag a jó cél élredekében tesszük. Inkább én, Reyna nem hiszem, hogy tudja miként akarom körbe hálózni. Bizalom.
Ritka kincs ez manapság és neki nincs senki, akihez fordulhatna baj esetén. Segíteni akarok a lánynak, őszintén. Oh nem, egy pillanatra sem emlékeztet magamra.
Mosolyogva ülök vissza, ám szemöldököm rögtön ráncolásba kezdem, amint előveszi az apró tárgyat. Meglehet hogy ő nem is tudja, hogy mi ez. Ha engedi, kinyujtom fele a kezemet. Csak ujjam begyével érintem meg a targyat
- Nem hinném, hogy jó ómen lenne más nevét viselni, de hát… Ha az angyal mondta - emelem fel tekintetem és egyenesen rá mosolygok. - Ettől függetlenül nagyon szép, tényleg illik hozzád - teszem még hozzá, hiszen így van. Vajon egy angyal kiről adhat nevet? Nekem az lenne a logikus, hogyha egy angyalról. Talán megbarátkozok vele. Nem ő lenne az első, kit arról neveznek el. Elég csak a Michaeleket és a Gabrieleket számításba venni. Tele van velük a világ, mégsem mindegyik olyan alávaló, mint az a kettő.
- Én aranyom - jelenik meg mellettem Abigail, egyik kezébe két nagy csésze, a másikba egy kancsó. - Hallom új vagy a városba, Nat pedig a legjobb helyre hozott, Kincsem - mosolyog rá kedvesen. Nem is ő lenne. Fejem félrehajta, hajam hátratűrve hallgatom a kellemes hangját. Engem mindig képes volt megnyugtatni.
Figyelem, hogy miként teszi le elénk a két bögrét és kezdi el bele tölteni a forró…
Kakaót.
- Abigail? - kérdezem gyanúsan, ám ő csak kedvesen mosolyog.
- Hosszú nap volt mögöttetek, ez pedig felmelegíti a lelketeket - búgja selymes hangján, de engem nem fog átverni.
- Abigail… - folytatóm vészjóslóan.
- A túl sok kávé árt a szépségnek, Gyermekem - kacsint rám, én pedig csak számat tátva tudok utána nézni, ahogy belibben az épületbe és nekilát a reggelinknek.
Mit kezdjek a kakaóval???????? Hol a kávém??????
Fejem kissé megrázva tekintek vissza Reynára.
- Elnézést, mit is kérdeztél? - nézek rá értetlenül, két kezem közé fogva a bögrét, mibe nem az van, amit én kívántam. - Igyál belőle. Igaza van - bökök fejemmel a bent tevékenykedő őszes hajú nő irányába. - Tényleg jót tesz a testnek és a léleknek is.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Reyna


Belvárosi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
65
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 01, 2019 9:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Reyna


 


- Fogalmam sincs, hogy meghalt-e. Annyit tudok, hogy már nem volt ott, de… a szörnyeket nem könnyű megölni.
Lehet, hogy még él és visszament a barlanghoz. Egy új testben, új áldozattal. Ha még életben van, biztos keresett mást. Meg kell keresnem azt a helyet. Vissza kell mennem, hogy biztos lehessek benne. Nem tudom merre van, de ha visszamegyek arra, amerről jöttem, rá fogok találni. Még ma elindulok. Nem húzhatom az időt. Mi van, ha máris van vele valaki, akin kísérletezhet? Az is lehet, hogy három évembe fog telni, mire megtalálom a barlangot. Addig szenvednie kell az áldozatának. Előbb viszont azon kell túljutnom, ami most van.
Kell hozzá egy kis idő, de sikerül leülnöm. Sietek vele, kis híján a szék mellé ülök, annyira. Így kellett tennem, ha lassabban csinálom, talán újra megállok, utat engedve a félelemnek. Le kell győznöm. Azért is, hogy szembenézhessek azzal a démonnal. Tekintetemmel Nataliet követem végig a nőig. Amikor száját az arcához nyomja, kíváncsian érintem meg sajátomat. Miért csinálta ezt? Azt már észrevettem, hogy gyakran ér hozzá másokhoz. Hozzám legalábbis sokszor akart. Így viszont még sose.
Amikor visszatér hozzám, karom az asztalra teszem. Furcsa… Ma valahogy nehezebbnek érzem. Nem csak azt, a lábaimat is. Biztos rosszul pakoltam őket mielőtt elaludtam. Vagy közben. Akárhogy is, ezzel nem érek rá foglalkozni. Ezúttal legalább olyan kérdést kapok, amire tudok válaszolni. Csomagomban kezdek kotorászni. Egy kicsi, kerek tárgyat veszek elő. A színe olyan, mint amilyen a kardom pengéjének van, leszámítva a barnás, foltokat.. Valami bele van karcolva, de egy része már lekopott.
- Azt mondta, ez a név lehetett ebbe belekarcolva – tolom elé – Nem tudom, hogy neki jelent-e valamit. Én… sokszor tartottam ezt a kezemben, mielőtt aludtam.
Mintha az megvédhetett volna… Idővel rájöttem hogy nem fog, mégsem tudtam megválni tőle. Otthagyni sem tudtam. Fejem megemelve körbenézek. Az emberek elmentek a közelből. Fogalmam sincs, miért. Nem mintha bánnám. Örülök neki, hogy nincs más ilyen közel, hogy a legközelebbi asztalok üresek. Biztos befejezték az evést. Más okot nem látok rá. Az viszont furcsa, hogy mindenki egyszerre.
- Hoznak? Kik? – fordulok a nő felé – Natalie… Mit jelent az, hogy vásárolni?
A városban élő emberek nem vadásznak? Akkor hogy szerzik az ételt? Szívesen feltenném ezeket a kérdéseket is, de egyelőre elég ennyi. Még mindig tartok attól, hogy elmegy, ha túl sokat kérdezek. Fárasztó lehet mindenre válaszolni. Nekem is az figyelni a válaszokra. A fejem mintha kezdene megtelni és ezt azzal akarná jelezni, hogy fáj.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Belvárosi utcák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Belvárosi utcák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
280
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 31, 2019 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 461• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Érzem, hogy egyre kapkodóbban veszem a levegőt, egyre szaporábban. Valami megfoghatatlan düh vesz körbe. Régen éreztem már. Túl régen és soha, de soha nem volt jó tanácsadó számomra. Szemeimet lehunyom egy pillanatra, a sötétségbe zárom magam. Magam és mindazt, amit érzek. Mellkasom vad hullámzása alábbhagy, főleg amiatt amit a lány mondd.
Az angyal végzett vele. Nem állítom, hogy keblemre ölelném eme angyalt, de talán köszönetet mondanék neki még azelőtt, hogy megölném. Most mi az? Megbocsátó vagyok, de az angyal az angyal. Ahogy a démon is. Számukra nincs kegyelem, sem könyörület. Eleget romboltak már a világunkba, hogy ezt a nézetet fenn is tartsam.
- Jól van, nem tudod, semmi gond… Ha meghalt a démon, akkor nincs is már több gond vele, nem igaz? - nyitom ki újra szemeimet, és újra derűsen mosolygok a lányra. Mintha a korábbi állapotom nyom nélkül tűnt volna el. Talán így is van, talán tényleg nyom nélkül tűnt el. Vagy csak megtanultam az évek során miként kell magamba zárni. Miként gyülemlik fel és miként nem teszek vele semmit sem.
Figyelem miként fog a markolatra. Ajkaimat újra szólásra nyitnám, hogy talán nem kellene. Mégis mielőtt bármit tehetnék elengedi. Mélyről jövő sóhaj szakad fel torkomból. Semmi kedvem nem lenne ahhoz, hogy földhöz vigyem, amiért ártatlanok életét veszélyezteti. Észben kell tartanom - még ha szánom is szegény párát - hogy a munkám a városlakók védelme.
Kérlek téged Reyna ne hozz abba a helyzetbe, hogy ártsanom kell neked.
S mikor azt hinném, hogy innen már simán megy, úgy startol el mellőlem, mint a kengyelfutó gyalógkakukk. Én meg csak a prérifarkas vagyok, ahogy értetlenül pislogok utána. Számat többször kinyitom, hogy kommentet fűzzek a cselekedeteihez, de nem megy. Nem jön ki rajta semmi és…
Lehunyt szemmel sóhajtok még egy nagyot. Már rég otthon kellene lennem és aludnom kéne. Hosszú éjszakán vagyok túl Alex-szel és tudom, hogy a fáradtság mit művel velem… Türelmetlenséget.
Hosszú léptekkel indulok meg Abigél irányába. Lehajolva hozzá kósza csókot nyomok az arcára, rövide és tömören elmesélem neki, hogy ki az a vendég, kinek a közeléből feltűnően menekülnek a vendégei és miért is érzi rajtam is ezt az elviselhetetlen bűzt.
Reyna jó taktikus a legtávolabbi helyet találta meg, így is az emberek inkább felállnak és elmennek a közeléből. Ellenben én, ki nagy levegőt véve sétál oda hozzá és ül le vele szemben.
- Szóval! Miért ezt a nevet adta neked az angyal? - kezdek bele a csevegésbe miközbe kissé előrehajolva simítom alkaromat az asztal lapjára. Mosolyom nem veszít erejéből, és persze bármilyen kérdése van, szívesen válaszolok a számára. - Jelent neki, vagy neked ez valamit? - hajtom enyhén oldalra a fejemet. - Oh, mellesleg mindjárt hoznak nekünk enni és inni - kacsintok rá újra, majd betekintek az üvegablakon, ahol az ősz hajú nő serényen készíti a reggelimet és a kávémat…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3