Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Könyvtár   Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
776
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 17, 2019 10:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
713
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 3:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To B & B
Igaza van, hogy nem kellene erőmet pazarolnom. Mégis megteszem, lépéselőnybe kell magunkat tartani. Nem vagyok harcos, nincs nagy fizikai erőm, de attól még lehetnek rejtett képességeim, melyeket csatába fel lehet használni. Én ne tudnám ezeket? Persze, aki tisztességgel harcol annak erre nincs szüksége, nem igaz? De mégis ki mondta, hogy én tisztességgel harcolok?
Hol van már a tisztesség, mely egykor jellemzett minket?
Amíg azok ketten ugatják egymást, addig próbálok nyugodtan ott ülni. Mégis észre kell vennem, hogy lihegek. Hogy az erőm kezd elhagyni. Hogy több sebből is vérzek, bőrömet felkarcolták a törmelékek tömkelege. Szárnyam egy része eltört, érzem a kínzó fájdalmat, mely az elevenembe hatol. Hiába rejtem el, tudom, hogy nincs rendjén. Érzem. Mint amikor embernek törik a csontja.
De még maradt bennem némi erő.
Alábecsült a démon, ha azt hiszi, hogy csak annyim van, amennyit mutattam. Amara erőt adott nekem. Többet - de nem sokkal. Mégsem ér semmit, legfeljebb annyit, hogy megáll egy pillanatra. Elégedett vigyor ül ki arcára.
- Te nem hallottál még az elterelés művészetéről? - villantok kedvenc iphraemem irányába egy kedves, mégis gúnyos mosolyt. - Oh! - csapok a kezemmel a szám elé. - Elnézést, szóval…
Addig-addig fecséreljük el itt az időt, hogy közben a maradék erőm is elszáll.
A francba.
Épp időbe. Elegáns mozdulattal tér ki Bartholomew elől. Tekintete villámlik, legfőképp felém. Én pedig állom pillantását.
Kardjára nincs szükség, hiszen már így is tűzben fürdenek karjai, ekként csap a harcos irányába. Miközben pedig újabb törmelékkel ajándékoz meg, mintha be akarna vele takarni.
- Ó-ó - ejtem ki röviden, felállok a törmelékdarabról, ám lábam beakad, elbotlok. Erőm már nincs, így csak annyit tudok tenni, hogy kiterítem a szárnyaimat és hagyom, hogy a törmelék betemessen.
Nincs időm most arra nézni, hogy a másik kettő épp mit csinál.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Bartholomew


Könyvtár   Tumblr_ontrhhI4371w2f7fro1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
44
☩ Rang :
【 iphraem 】
☩ Multi :
A kölyökkígyó
☩ Play by :
【 tom hardy 】
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 26, 2019 10:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



@Ophilia, Belial
Kő kövön nem marad  • Credit:
Nem hittem volna, hogy pár kődarab majd megállítja őt, sőt, reméltem, hogy jelenlétem sem fogja megállítani egyből, akkor igencsak kellemetlen lett volna a mulatság, sőt mi több. De hát nem is velem kell foglalkoznia, látom én azt a nagy igyekezetet arra, hogy a másikat a semmivel, vagy valami kellemesen hasonlóval tegye egyenlővé, viszont ő nem volt rest és végül, feladva az angyali nagyravágyással, segítségért kiáltott. Meglep, nem tudtam és tudom most sem leplezni ezt magamban, a meglepetés mégis pozitív, tartogatott nekem valamit, amit ha nem is tudta, mégis hiányoltam. Vagyis... Ez sem az, ami tökéletes lenne, de mindegy is.
A hely maga amúgy sem volt szép hely, a könyvek egy részét felgyújtották az utolsó lakók, majd végül az egerek rágták, így viszont már aztán semmi sem marad. Amint földre helyezem a súlyon, ropog bakancsom alatt a törmelék, a másik pillantását elkapva egyelőre csak a port rázva le tollas tagjaimról, elreppenni nem fogok, ami pedig felém vagy rám hullik, kivédem magam is, kellemetlen egy betört koponyával akármit is tenni, legyen akármennyi erő Isten kreálmányaiban manapság. Kedvem lenne nekem vigyorogni, de nem nyúlik arcom rá, csak figyelem, árgus szemekkel minden apró mozdulatát, vagy épp csak azt, hogy mit tehet, ha valamennyit elkapni képes vagyok a kis trükktárából, de ez nem olyan egyszerű, már nem, de nem hergelem vele magam. Nyakam ropogtatom ki egy, a csend pillanatában, kényelmesen, mintha épp barátságos birkózásra indulnék, összemérve, kibe mennyi erőt rejtettek, aztán felhorkanok, elmehet röhögésnek is, aminek veszi.
- Hát hogyne, csak arra vágyom, hogy veled bármit kellemesen elrendezzek – köpöm ki a szavakat felé, kissé vicsorítva, az emberek előtt ezek voltak a legnagyobb gondok, az alanti lakók kedves és aranyos létezése, annyira meg még nem fordult ki magából a világ, hogy én most kezdjek el lepacsizni bármelyikkel is. Na akkor meg lehetne nyomni a gombot, amely mindent megsemmisít, akkor már minden elveszett. - Te sem vagy kellemesebb. Miért fognám vissza magam? - mert hát, ő valóban nem volt az, elég Ophilia felé pillantani, akinek már kijár a kiadós pihenés. Furcsa. Fura látni, akár érezni magam, amint kimerül a tár és csak vagyok, létezem. Fura és idegen, kellemetlen, átkos vacak az egész. Feldühít, olyankor teljes a tehetetlenség és a csalódás, olyankor érzem azt, hogy közelebb kerültem a mocsokhoz, amit irtottam. Kiköpök, de csak mert a felszálló por beszéd közben már lassan mindenhol ott van és recseg a foam alatt.
Lépnék én előbb is, amikor pont ő nyúl ki a mocsok felé, a pillanatnyi szünetét máris elcserélve cselekszik. Felmordulva, mintha ezzel jobban ártana, mintsem behúzna az a másik egy mély és erős gyomrost.
- Elnézést, elnézést. Azt hittem még folytatod a felolvasást, vagy az eszmecserét a barátunkkal. Már kezdtem azt gondolni, itt szópárbaj volt és attól dőltek le a falak – forgatom szemeim az iróniában fürödve, majd visszatérek a jelenbe. Muszáj. Megperdítem ujjaim közt régi ismerősöm, barátom, a pengét és ha ismét köztünk van, ha még az illúzióban, félreteszem a kényelmes csata eddigi menetét. Teszek a szilákra, kövekre, kavicsokra, egy rövid kanyarral vágom le a köztünk lévő távolságot, és a démonnak rontok... Ha védekezik, ha nem.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
713
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 16, 2019 4:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To B & B
Az emberek és démonok sokszor nem számolnak tetteik következményeivel. Úgy vannak vele, hogy azt csinálnak, amit akarnak, mégis mi bajuk származhatna ebből, nem igaz? A velem szemben álló démon is azt hiszi, hogy bármit megtehet anélkül, hogy egy karcolás is esne rajtuk. Egyszerre szórakoztató, de bosszantó is a jeleme. Van egy hozzá hasonló démon is, csak ő ezt valahogy okosabban csinálja. Nem ennyire idegesítően. Bár Ő inkább csak makacs és megszerzi azt, amit akarja.
Mégis eljönni úgy Las Vegasba, fenyegetni egy angyalt, hogy azt hiszi megúszhatja? Amikor elmondja számára az a bizonyos angyal, hogy Gabriel szövetségese és azt hiszi, hogy sértetlen maradhat?
Nem tudom, hogy tényleg ennyire ostoba, vagy csak meggondolatlan.
- Kötve hiszem, hogy bármit értenél, ami körülötted folyik - és ezt még őszintén is állíthatom. Nem kicsinylem le, még az is lehet, hogy megjátsza magát, bár nem hinném, hogy emiatt többet tenne bármi ellen is. Folyik az árral. Ez van.
Most sem hisz nekem. Most sem hiszi, hogy megvan a következménye. És ezt akkor sem, amikor gondtalanul vághatja hozzám a könyvtár maradványait. Erőmmel mégis megpróbálom kitartani. Nem figyelek már oda a szavaira, azt, amit mondd. A harcost keresem meg elmémmel, hívom ide. Ha nem jön, tudni fogom, hogy a város neki sem ér többet. Hogy gond lehet Gabrielnél - igen, egyes angyalok tettei többet elárulhatnak, mint ahogy azt bárki is gondolná. Ha pedig eljön… Nos, akkor átadom neki a terepet.
Erősen koncentrálok rá, arra, hogy megtartsam az omladozó épületet. Fényem fakón villan felé, fekete füstgomolyag jelenik meg benne.
Egy pillanat csak és landl közöttünk az iphraem. Sóhajtva szórom el az épület körül a nagyobb darabokat, a kissebbeket pedig engedem, hogy rájuk hulljon. Az erőmnek is megvan amaga határa, mégha Amaratól is kapom azt. Lihegve szállok le az egykori lépcső, mostanra összedöntött romjainak tetejére. Felénél törhetett be, korlátja kiszakadt, a könyvek pedig szana-szét hevernek.
- Tied lehet - intek kegyesen Bartholomew irányába, feltételezve, hogy nekem szánta a szavait. Eszem ágába sincs már közbeszólni. Inkább felkapom az egyik könyvet és leülök egy romdarabra vele. Kényelmesen teszem keresztbe a lábam. Enyhén szólva is szürreális a kép.
Belial sem hiszi, hogy ennyivel megúszhatom. Nem is.Tollaim lobbannak lángra. Megrázom őket, hátha az égő érzést eltüntethetem. Szisszenve tekintek hátra és rejtem el őket bőrömbe, hogy tüzét eloltsam.
- Ám legyen - tekintek előbb rá, majd a könyvre. - Halljátok a szavamat, király és királyné! Ti ugyan nem hívtatok meg engem, de én mégis eljöttem: ne mondjátok, hogy fukar vagyok: én is hoztam valamit a gyermeketeknek. Mikor a királylány betölti tizenötödik évét, megszúrja egy orsóval az ujját, és holtan esik össze! Ez az én ajándékom, amiért így bántatok velem! - ha már Pont, Véletlenül ez a könyv akadt a kezembe.
De ezzel nincs vége. Közben az utolsó erőm martalékával illúzióba ringatom Belialt, aki újra Raguel társaságában találhatja magát, börtönében, amit az arknak kreált, remélve, hogy ezzel egy ideig a nosztalgiájával ellesz.
- A helyedbe nem állnék úgy, mint egy darab fa - tekintek fel sokatmondóan a harcosra, ha még mindig nem cselekedett. Ennyi volt. Ennyi haladékot kapott. Az erőm lemerült, érzem, hogy kapkodom a levegőt, hogy lassan a karom sem fogom tudni felemelni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 13, 2019 10:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Ophilia & Bartholomew
I don't see a fairytale ending for you...



A kis interakciója egyre inkább hanyagabbá válik, amiből kifolyólag késztetést érzek egy gyors imádság elmormolására, amiben megszólítom a Mindenhatót, aki... aki nem mellesleg; lelépett nyaralni. Hát micsoda' tény! Ahelyett, hogy az angyalkáit babusgatná; elment, mily' összeillőek is Lucival.  S lám, lám, odanézzenek.. lassacskán még féltékeny leszek a faterjára, mert utánozni véli... Oh, ugyan, dehogy! Bár mindenesetre eléggé érdekes egy helyzet.. eltűnik Isten, Lulu is magunkra hagyott szépségesen és... és ez a kaotikus légkör... Jah, miként ez igazából nekem kedvez?! Akkor egyáltalán nem is szóltam! Viszont a jelenlegi terep épp' romokban áll, a drágalátos angyalka meg erőt fitogtatva közli mondandóját... Értékesen érdektelen, avagy helyesbítve; kellőként értéktelen. Számomra nem jelent többet sem ő, sem ez a város, sem ez az egész kialakult icike-picike szituációcska.. Felőlem elpusztulhatnak, felgyúlhatnak és.. és áh, de csodálatos látvány lenne, ha mindannyian egyszerre közösen égnének! Ezt... ezt egyszerűen már most akarom e pillanat kapcsán, ugyanis... nem bírom kivárni a soromat.
- Értem, tehát... - Bökök felé elmélkedve. - ...ingadozik nálad a mérleg nyelve, ami azt eredményezi, hogy... oh, már mindent értek! - Szúrom oda rácsodálkozón, miközben arra gondolok, miként az esze helyén egy jókora szobamérleg van, ami másra sem alkalmas, mintsem... nem, ezt határozottan nem fogom kifejteni! De azt hiszem; ezzel elég sok mindenre választ kaptam. Oldalra is döntöm némileg a kobakomat, fürkészvén... nem, nem őt, hanem a megmaradt épületi maradványokat, amik nem festenek túlságosan rózsás állapotban, de hát ez van... Démon vagyok és váó, rombolok!
- Ez igazán remek, meg mesés és csodás is egyben... - Forgatom meg a szemeimet. - ...viszont ez továbbra sem érdekel, hiszen, mint látod... - Írok le egy kört a mutatóujjammal a levegőben. - ...ezernyi jobb dolgom van, mint ez a sok kis esztelen csatározós statisztika! - Sandítok rá egy sokat sejtető félmosollyal, de az Istenért sem lövöm ám le a poént; elég, ha én tudom azt, amit, nem igaz?!
A törmelékek folyamatosan felé repkednek, mintsem egyféle ápolgató ölelés, vagyis... kellemetlen státusz állapot, míg nem... ah, bingó! Ez az! Az egyik pont eltalálja és már reménykedem a földre esésében, ami aztán mégsem következik be. Egy szomorú fej ábrázolását nyújtom a számára, ahogy méregetően eltöprengem. Ő pedig eközben mond valami olyasmit, hogy ez 'engem temet be', meg megállítja a rengeteg romos darabkát... Miért is ilyen nehéz elbánni ezzel a mitugrász kis angyalkával?! Mehetnének a dolgok könnyebben, sokkal letisztultabban, de neki... neki szándékosan mindent meg kell nehezíteni, nem de bár?
- Én a helyedben... - Sétálni kezdek. - ...nem fárasztanám ki önmagamat! - S épp', hogy megejtem máris...
Megjelenik egy másik szárnyas; jobban mondva Gabriela néni... bácsi... csicskása, aki belendülten hajít felém egy kisebbféle halmot. Egyetlen koncentrációs kísérlettel ezernyi részre robbantom, így nekem maximum csak ezek csapódhatnak. Hetykén mérem végig ezt követően a férfit, ekként szúrva ki... a kezében megjelenő fegyverkét. Oh, csak nem angyalpenge?
- Miért... - Vonom fel az egyik szemöldökömet. - ...el lehetne kellemesen is ezt rendezni, ifjú Csipkerózsika? - Élcelődök egy sort, ahogy a belső zsebembe nyúlok, eközben arra fókuszálva, hogy égj Ophilia... égj, mintsem egy gyertya lángja..

▲ music: Fight back▲ ▲Words: 498▲ ▲Note: -

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Bartholomew


Könyvtár   Tumblr_ontrhhI4371w2f7fro1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
44
☩ Rang :
【 iphraem 】
☩ Multi :
A kölyökkígyó
☩ Play by :
【 tom hardy 】
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 13, 2019 7:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



@Ophilia, Belial
Kő kövön nem marad  • Credit:
A város bűvkörén kívül, a tökéletes pusztaságban és semmiben lelem meg a csendet. Fura, nem is annyira mégsem, csend és csend, a viharban mindenkinek ez kell, vagy csupán helyem hagyom el és élek egy röpke, szabad akaratot? Hazudnék, hogy a jelen, a közelmúlt eseményei nem formáltak ismét, legalább fejben, elmém falaira kapartak fel valamit, talán az idegen és sötét erő hagyott vájatokat, amiket magammal, a magam fura dolgaival töltök ki.
Vagy csupán egyszerűen fásult vagyok, felvéve az emberek szokásait, festek magamra, magamba érzelemszerű dolgokat. Ez itt az unalom, a feszült várakozás és az, hogy mint harcosnak, akinek várnia kell, egyszerűen hasztalannak bizonyulok. Mert az vagyok. Lassan tünedeznek el az angyalok, vagy halnak meg, de már nem tudom megmondani ki és mikor halt meg a kezem által. Hogy is van ez? Aki megkóstolja a vér ízét, onnantól nem kíván már semmi mást? Szégyenszemre könyvekre fanyarodva, emberek buta szavait kutatva jöttem rá, belőlem sosem lenne békés valami már, talán sosem lennék képes már egyszerűen letenni a fegyvert és menni tovább, állni, akármennyire is köt minden apró atom bennem Gabrielhez, a forrongó gócpontot nem tudom elzárni. Hisz óhaj lehet, az akarat legyőzi és a berögződés, az, hogy mit kell tennem és mi a feladatom. Elnyomom majd, megtanulom azt is, mint ahogy megtanultam Istenem féltett teremtményeit ölni vagy épp a sajátjaimat. Vagy egyszerűen, csak cselekszem és várok a csatáimra.
Ujjaimat kiropogtatva, apró hangot zavarok a tökéletes csendbe, ráhagytam a pillanatnyi őrséget másra, aki még méltó rá, aztán... Végül is, dolgom akadt, ide már csak később érkeztem, elódáztam kicsit a visszaérés pillanatát, aztán mi? Semmi.
A porba rúgok, apró felhőt bámulom, ahogy visszaszáll a helyére, ahogy tudja, neki hol van az és mi a szerepe. Ismeretlen és rég kihalt nyelven mormogom magam elé saját imámat, saját szidalmamat, saját magam ítéletét. Nekem ez a békeidő, ezekkel a tárgyalásokkal és intrikákkal teli időszak csak ezt a kihalt tájat és a semmit hozza. Azt, hogy valami...
Fejem kapom fel. Először, mintha csak idegen és hideg szellő kaparászná meg tarkómat, mintha megragadná poros tincseim és rántana rajta. Szinte már jóleső, arcomra vigyor torzul, jön az üzenet, érkezik és csalódtam volna, ha csak egy hadnagyunk, ha csak egy egyszerű valaki kiáltott volna utánam. Üzenetére ujjaim ismét ökölbe szorulnak, aztán düh. Magánakcióm hozadéka, apró büntetés, vagy még nagyobb azért, mert engedtem a forrongó belsőm saját apró vágyának, hogy...
- Öt percre teszem ki a lábam.. - fordulok el a halott, az eddig bámult tájtól, és máris útra kelek. Sebesen, mint annak idején, mint mikor számított és mikor küzdeni kellett. A város lassan tűnik fel előttem, kinő a földből, hatalmassá duzzad, én pedig követem a kis fonalat, ami kigurult elém, amit meg kellett ragadni és ami ugyan gyenge szál, olyan erősen tart.
Szinte messziről érezni a bűzt, aztán mindent mást is. Időben, vagy késve, de itt, berobbanva, utat törve zúdítok egy kisebb halmot a démon felé, ezzel is kicsit hagyva Ophilia-t, hogy fellélegezzen. Eléggé odavan, vagy csak ezt mutatja, pár pillantás volt az egész, a fegyver már ott villan a kezemben, szemeim a betolakodók közül is a szurokseggűre szegezem, nyakam pedig úgy roppantom ki, mintha csak laza ütögetésre gyűltünk volna össze.
- Nos, elnézést a késésért, mondanám, hogy feltartottak, de... Azonban, ezt a kis játékot kénytelenek leszünk kellemetlenebb vizekre hajtani – készenlét, frissen és üdén, figyelve minden rezdülésre. Támadni kellene, de az túl gyors, itt a csata, vagy valami, nyeld be tövig, ki kell élvezni.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
713
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 07, 2019 4:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Belial
Igazán vicces látni, hallani, hogy mire is gondol. Ajkamra pimasz mosoly ül, képzelgései nyomán.
Upsz, hogy belenéztem a fejébe? Talán megéli, hogy bocsánatot kérjek érte. Oh, ugyan már, ez soha nem fog megtörténni. Sem pedig az, hogy levágja a kis szárnyacskáimat. Ugyanis ezeket nem fogom neki odaadni. Ahhoz még nekem is hamarabb kell lejönnöm a falvédőről. Sokan azt hiszik, hogy gyengék az angyalok, csak azért mert nem támad meg mindenkit, akit csak lehet, ok nélkül. S amikor okot kap, még akkor is a békésebb utat választja. Gyengének titulálják, holott sokkal nagyobb erővel bírunk, mint amit bárki más el tudna képzelni.
- Mit is mondhatnék? - húzom fel a vállamat kérdőn. - Vannak akik jobban meg tudnak győzni és vannak, akik kevésbé - engedem le őket könnyedén.
Hol is tartottam? Jah igen, az angyalok legnagyobb fegyverénél. Az elme manipulásánál. De ez nem csak ennyiről szól. Könnyedén mások elméjébe láthatunk, olvashatunk benne, ha úgy tetszik. Előre láthatjuk a cselekedeteiket, tudhatjuk, hogy mire gondol. Egykor azért használtuk, hogy a kedves emlékeket újra és újra felszínre hozzuk. De lássuk be, hogy az utóbbi időbe ez is teljesen kifordult.
- Figyelmeztettelek téged is egykor. Nem érdekelt. Megmondtam, hogy mindennek megvan a maga következménye. Minden tettünknek megvan a maga súlya - az ő nemtörődömségének ez.
Az övé is. És mint oly sok másoknak is. Kevesen vannak, akik meghallgatták azt, amit mondtam Amaraval kapcsolatban. Oh, várj, hiszen ez nem is így van! Senki sem hallgatott meg. Így csoda, ha most Amara hatalmát, vagy épp Gabriel akaratát egymás kezére játszom? Kettejük célja egy pontig ugyanaz. Utána elválik, de mire oda jutnak az arknak sem lesz nagyon választási lehetősége. Elvakítja a hiúság, hogy véghezviheti, amit elkezdett.
Mi történt a naiv angyalkával?
Csak mosolyt kap. Nem fejtem ki neki, hogy mi történt, hogy mit kapott a testvéreitől, a fajtársaitól. Oh, nem csak tőlük, hanem így mindenkitől. Nem válaszolok neki, hogy még mindig jobban tudok mindent. Nála biztos. Csendben maradok, megtévesztés?
Kedves Belial, abban nem csak te vagy jó. Tőlem nem fogsz kiszedni semmit. Többé már nem.
Mint mondottam van egy előnye annak, hogy a gondolataiba látom. Tudhatom, hogy mégis merről fognak felém repülni az omló épület darabkái. Persze nem tudok mindent kivédeni. Az egyik betondarab eltaláljam szárnyam ívét. Félre húzva zuhanok pár métert, mire újra a magasba tudnék reppenni.
~Bartholomew. Olyannyira nagyra voltál, hogy figyelitek ki lép be a városodba, hogy bebizonyítottam, ez nincs így. Ahogy most sem. Miként lehet, hogy egy démon épp Gabriel legújabb csatlósát próbálja a földdel egyenlővé tenni?~
Üzenek az iphraem számára. Újra a magasba reppennek, néhány épületdarabot visszakanyarítok a gazdája irányába.
- Attól téged fog ez betemetni - egy pillanat és mintha minden megállna. Minden mozgás. Sok erőmbe telik, hogy minden egyes törmeléket megállítsak és egy helyben tartsak, akkor is ha ő épp ellenkezne és próbálkozna engem leszedni.
Megáll a por a levegőbe, mintha az idő is megállna.
~Már csak büszkeségből sem nagyon hagynám, hogy egy lovas garázdálkodjon a városodban, Bartholomew.~
Az erőmet veszi ez az apró trükk, mégis várok még pár másodpercet, hátha felbukkan az angyal. Szemeim akaratlanul is olaj-feketévé változnak, amíg koncentrálok.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 28, 2019 6:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Ophilia
I don't see a fairytale ending for you...



Talán túlságosan is élénken élt előttem azon képzet, miszerint megfosztom őt a szárnyacskáitól. A levágásuk igazából vajmi könnyű volna, ha persze, sikerülne csapdába csalnom, avagy mondhatni: kelepcébe zárnom. Egy személyre szabott kis börtön csak neki, hát nem fantasztikus és egyúttal izgalmas tény? Tehát... nincs más dolga, mintsem ideadni az élete egyetlen jelentőségét; a tollacskáinak áradatát, s aztán pedig elválik a sorsunk. Számára véget ér a fényűző életvitel, nekem meg örömöm lesz abban, miként végre eggyel kevesebb. Volt angyalka, s nincs. Olyan egyszerűen apró lépés volna, miszerint túl legyünk ezen a roppantul csodálatos helyzeten, viszont... A valóság ennél mindig is sokkal árnyaltabb volt; voltak benne kitöltetlen eshetőségek, képzelgések volumenei és megannyi beteljesületlen vágyálom, avagy szimplán oly' események, amelyeket erőfeszítések árán érhettél el. Ez is egy ilyen pont volt, hisz' meg kellett küzdenem azért, hogy ott járjunk, ahol. Minden egyes másodperc előrébb juttatta a jövő ismeretlenségét, s ahogy haladtunk az idővel, ami nekünk elmorzsolhatóan semmi a korunkhoz képest... nos lám, lám; feltárult a végzet.
- Hogy Te milyen hirtelen is váltasz nézőpontot... - Döntöm oldalra a fejemet, egészen sejtelmesen figyelve őt. Nem értettem, miként mi ez az azonnali váltás nála, bár tagadhatatlanul máshogy' viselkedett. A szavai, a kiejtett hangja, netán a tekintete és még meg sem említettem a mosolyát, amely olyan megtévesztően szolgált. Lehet, hogy tudott valamit, amit nem árult el, viszont azt sem zártam ki, miszerint szórakozni óhajt velem. Voltaképpen ehhez értett; a szavakhoz, a játszmákhoz... már, ha... ha tényleg használta is azt, amit tud és nemcsak a fellegek felett járt, mintsem rózsaszínködös varázslat. Egyszerre találtam furának és érdekesnek. Egyaránt akartam megtudni a háttéri okát ennek, s egyúttal nem is érdekelt az; mi történt vele. Lehetségesnek véltem, hogy túl sok drogot fogyasztott, vagy elkápráztatta Gabriel bűvköre. Vajon melyik is állhatott a háttérben?
- Oh... - Harapok az alsó ajkamba, mintha épp' elcsábítani kívánnám. - ...innen fúj a szél! - Húzom hatalmas mosolyra az ajkaimat, ahogy végül elnevetem önmagam. A saját kis személyét buktatta le. Ugyanis Gabriel angyalkájának sziluettjeként akart szolgálni és mégis... mégis kimondta, miszerint Amara. Véletlen lenne tán, avagy szándékos elszólás? Mindenesetre ez engem nem hat meg, viszont így már egészen... sok minden világos, főként ez az új jelleme, ami által rémisztő és röhejes. Még töprengenem se kellett rajta sokat; szinte szónokolta magából az információkat. Áh, tuti a sármom érdeme!
- Nem is állítottam azt, hogy nincs kellő erejük... - Tárom szét a karjaimat egy pillanatig értetlenül. - ...tudod, ez nem egyenlő az érdektelenséggel! - Teszem még hozzá komolyan, ugyanis súlyos fogalmazási hibák akadnak a mondandójában. Oké, nyilván számomra nem jelentenek semmit, de ettől még pontosan tudom azt, miként mekkora erővel is rendelkeznek. Sosem tartottam magamat erőfölényben, alapvetően szerettem, ha azt hiszik, miszerint legyőzhetnek. Ah, a kis megtévesztés! Cseles vagyok, nem igaz?!
- Mi történt az ártatlanul naiv angyalkával?! - Szúrom oda gúnyolódva. - A múltkor mindent jobban tudtál! - Nézem őt kitartóan, már ameddig azt a helyzetünk megengedi.
Ez a csatározásunk addig fajul, míg rám nem dönt egy szekrényt. Most komolyan?! Ennek kellene fájnia? Hatalmas nevetésben török ki, ahogy felnézek a reppenő alakjára. Ajh, de szépek azok a szárnyak... le akarom őket nyisszantani tüstént. Tovább röhögök, miközben a telekinézis segítségével lelököm magamról az óriási bútordarabot.
- Attól, hogy nem tudok repülni... - Nézek fel rá, miután felálltam - ...még... - Húzom el a számat, s a szavak helyett inkább cselekszem. Néhány hatalmasabb faldarabot repítek felé, ekként az egyik majd' csak leszedi. Ha kell, akkor szórakozhatok csupán ezzel, ugyanis nem megerőltető; nekem nem! De neki... számára kifejezetten fájhat, ha felsérti egy-egy törmelék. Oh, jaj! Oh, egek! De sajnálom..

▲ music: Natural▲ ▲Words: 588▲ ▲Note: -

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
713
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 20, 2019 10:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Belial
Csak mosolyogva hallgatom a szavait. Ajkaimon sokatmondó mosollyal. Önbizalommal teli, mely sejteti, a viselője többet tud, mint amennyit mutat magából. Ez pontosan így van. Ugyanis amíg Ő itt páváskodik, addig Amara ereje egyre csak nő. Meglehet, hogy ez nem is érdekli, nem úgy, mint legutóbb gondolta. De ez nem az én ügyem és végképp nem az én harcom. Ezt meghagyom nekik, már ha akarnak tenni ellene valamit.
Mégis, ez a démon is csak egy tökéletes bizonyítéka annak, hogy a semmiért küzdenék még a világ rendjének helyreállítása miatt.
Szemeimet egy pillanatra lesütöm, amikor közli: semmire sem tudom felhasználni a tudásomat. Szórakozottan tekintek rá, mosolyogva újra.
Nem szólok semmit. Némaságba burkolózom. Miért is győzködném ennek az ellenkezőjéről.
- Igazad van - vonom meg félszegen a jobb vállamat. - Túl sokat látok bele a dolgokba - hagyom meg ebben a tudatban.
Majd az más lesz, amikor nem így lesz. A végső finálé még hátravan. Amara tervei kifürkészhetetlenebb, mint Istené. Okkal engedte ki a leviatánokat. De vajon miért? Mi a célja velük? De számít ez valamit a jelenlegi helyzetünkbe?
Kötve hiszem, ugyanis.
Röpke kérdésére akaratlanul is felcseng a jégkék szemű társának szavai.
~Csupán magadat.~
Szempilláim megremegnek, mégha csak egy pillanat erejéig.
- Igen - felelem pimaszul, galád mosollyal az ajkamon. Azt már nem teszem hozzá, hogy minden egyes élet kivételes a maga módján. Ahogy azt sem, hogy azért is merem ezt mondani, mert Ő érezteti velem, hogy az vagyok.
Ott van velem mindig, kitart mellettem, kitart abban, hogy valaha még jó leszek. És még ennek ellenére is… Érezteti velem, hogy különleges vagyok. Mindennek ellenére. Tudom, hogy Ő is csak játszik velem, hiszen ennek így kell lennie. Démon Ő is. Nem akarhatja mindezt önzetlenségből.
Erre itt és most mégsem fogom megtalálni a választ.
- Elég ha Amara számára az vagyok. Én és nem Te - hajolok kicsit közelebb, hogy kihangsúlyozzam eme szavakat. Akárcsak Ő szokta ezt tenni. Szemréseimet is kissé összehúzom.
Persze lehet véletlen is, hogy engem választott, de ezt neki nem kell tudnia.
- Hatalmasságát ugyanúgy lekicsinylik, ahogy Istenét is. Csak hogy tudd, ők Testvérek. Nem kell ott lennie, hogy tudjon Mindent - felelem vészjóslóan, könnyed vállrándítással.
Hallgatom, hogy miként becsméreli Gabrielt és csak nevetni támad kedvem. Sőt mi több. Ki is nevetem, nem is kicsit. Fejemet rázom meg.
- Higgy amit akarsz. Nem én leszek az, aki vitába fog veled szállni - vonom meg a vállamat nevetve. Mert tényleg nem én leszek.
Szembe kell nézned a ténnyel Belial. Velem ma nem fogsz vitába szállni. Ma nem fognak magasröptű beszélgetések zajlani. Elfogadok mindent, amit mondasz, helyes bólogató babává válok.
Lásd, hogy csak ennyit érek.
Rögtönzött csatánk egyelőre féldérden ér véget. Képtelen lennék? Csak mosolygok rá, ahogy eddig is. Ezúttal egy kis kajánság is vegyül a tekintetembe.
Ha azt hiszi, hogy tartok tőle, akkor el kell keserítenem.
A föld remegésével egy időbe tárom szét a szárnyaimat. Elszállok a leomló darabok elől, néhány még így is szárnyam csontját érik. Szisszenve tekintek le és látom, hogy bizony ő iránytja felém. Ha telekinézis, hát legyen. A mellette lévő szekrényt hívom hát segítségül és borítom rá. Talán ideje lenne egy kis erősítésnek.
Fölötte reppenve figyelem földi alakját.
- Mégis mit kezdenél velem a levegőbe? Pokolbéli fajzat? - nézek csak rá nyugodtan. Szárnyaim ütemesen csapkodnak folyamatosan a levegőbe és egy helyben tartva. Ő egy lovas, soha nem szabad ezt felednem. Szárnyam fáj is, nem is kicsit. Mutatni mégsem kívánom neki.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 11, 2019 7:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Ophilia
I don't see a fairytale ending for you...



Hogy ki is a világon a legidegesítőbb személy? Még szép, hogy Én! S hogy ki fáraszt le bárkit a leggyorsabban? Nos, persze, hogy Ő! Ezek a kis felesleges kilengések, értelmetlen és összefüggéstelen gondolatok.. Jah, nyilván ezek azért vannak, mert egy angyal. Oh, én barom, miként is felejthettem el ezt a tényt?! Ugyanis ez eléggé sok mindent megmagyaráz; kezdve az idegesítő jellemével, s folytatva a szánalmas kis alakjával. Olyan Ő a számomra, mintsem tűzre az olaj, sőt úgy kell nekem, mint Michaela szónoklata; az az... sehogy. Mégis ennek ellenére, mert a véletlenek közrejátszása pontosan ilyen; el kell viselnem. S szerintem mondanom sem kell, miszerint a múltkori jelenetsorunk után sem lett épp' a kedvencem, ahogy most sem. Bár... akkor elszalasztottam ugyan a lehetőséget, viszont mostan koránt sem fogom. Nem ám! A szárnyacskáitól való megfosztás a cél; a tollacskái kitépése, sőt a semmivé tétele. Vajon mit szólna hozzá, ha többé nem lenne más, mintsem egy bukott kis jelenlét? Egy idegesítően apró parazita, ki soha többé nem tartozhat a testvérei közé? Milyen fejet vágna rá, avagy, akkor is ilyen nagy volna még a szájacskája?
- Oh, most összetörted a szívemet... - Vágok hozzá egy fancsali ábrázatot, végül elröhögve önmagam. - ...már kezdtem azt hinni, hogy érdekellek! - Rázom meg lazán a fejemet. - De sebaj! Tudod állandóan csak ezt hajtod; tudás, tudás és még több tudás. S ehhez képest mégis olyan tudatlan vagy! Egyes szavaid, mondataid és mögöttes tartalmaik értelmetlenséget tükröznek, s bármennyire is hajtogatod, hogy felettébb hatalom. Számodra nem az... számodra sosem lesz az, mert nem tudod felhasználni.. - Magyarázom neki komolyan, érzékeltetve a legnagyobb gyengeségét. - Nem tudsz vele mit kezdeni, mert a naiv énedből kiindulva; s ez a kis változásod sem volt elég ahhoz, hogy kizökkenj az angyali kereteidből... azokból a normákból, amik rátok oly' jellemzőek. Tehát akármennyire is lehetne a Tudásod az erősséged, nos... mégsem az! - Mosolygok rá ördögien, ekként a tekintetét keresve, s miként azt megragadtam el sem engedem.
Figyelem a sokatmondó mosolyát, hallgatom az ajkacskáin kiömlő szavak kellegét, s nem, nem tudom ezeket hová rakni.. Mindenesetre nem válaszolok a megjegyzésére, szimplán csupán vállat vonok. Hiszen engem miért érdekelne, hogy Amarának mi a terve, s mit ér el vele? Oh, kérlek... rám ezek a tények nincsenek hatással. Pont annyira izgatnak, hogy... semennyire! Nem igazán hat meg az, miként mit művel a nagy gonosz, avagy más néven a mindent megtestesítő; Sötétség.
- Szerinted Te egy kivételes alkat vagy? - Vonom fel a szemöldökömet kétkedve. - Mert nem hiszem, sőt... számomra ugyanolyan kis Tollbaba vagy, mintsem a Többi társad! - Szúrom neki oda, eszerint jelezve, hogy mennyire nincs az ínyemre a felvetése. Még, hogy értelmes eszmecsere? Vele? Most komolyan?! Vagy valaki viccet űz tán velem? Ha-ha-ha, de nevet a vakbelem se!
Ahh, angyalok...
Viszont a következő gondolatsora...
- Ha ez tényleg így volna, akkor jelen lenne és első kézből akarná az eredményeket, s nem egy távoli helyről, nem igaz? - Tárom szét némileg a kezeimet töprengve. - Na de, persze, még meg se találtátok, mert hát... Gabriela Őt akarja, Őt keresi és a kis irtó hadművelete is ezért létezik, ugye? Mert hát.... hiányzik neki az Apucija, meg az a fergetegesen nagy szoknyácskája, ami alá mindig bebújhatott! S most, hogy nincs Ő; nincs hová menekülnie... szembe kell néznie a kegyetlen élettel; az igazi gondolatokkal és az önálló feltalálással! Váó, mily' szörnyű! - Forgatom meg a szemeimet olykor, miközben végig ironikus az egész beszédem.
Oh, de sajnálom őket, mintsem... Jah, nem!
- Nem, mert tisztában vagyok a képességeiddel, de ennyire Te sem lehetsz... - Inkább be sem fejezem. Mégis miért tenném meg? Akkor oda lenne a móka!
A kérdésére nevetek, már, amennyire lehetővé teszi a kis magánakciója, míg aztán meg nem szűnik.. Csel ide, vagy oda... Vannak dolgok, amikkel megelőzhető volt e kellemesen borzasztó szívmasszásom.. Hm, a kis kérdését figyelmen kívül hagytam, ahogy a Michael-ös mondata új volt, de nem eléggé figyelemfelkeltő érdekű. Tehát...
- A jelenlegi éned képtelen... - Kapok a fejemhez, térdre rogyva ezzel a koszos padlózaton. Üvegszilánkok, könyvmaradványok, némileg repedezett jelleg.. Úgy teszek, mintha fene mód szenvednék a kis trükkjétől, úgy csinálok, mintha hú, de nagy ráhatást ért volna el..
Eddig is ideges voltam, majd' szétvetett a düh, de mostan... míg fokozza... csak maga alatt vágja a fát.
- Én is pontosan ennyire szeretlek, icipici Tollaska... - Suttogom, szaggatott lefolyással, s mégis olyan mély hangszínnel, melyet ritkán villantok meg. - De tudod... - Nem is kell többet beszélnem; a föld megremeg, s ez a hatás egyre intenzívebb lesz, míg nem az eddig szent lélek tartotta mennyezet leomlik. Ránk esik minden egyes darabja, bár párat céltudatosan irányítok Ophilia irányába; a telekinézis segítségével.
Azt akartad, miként mérges legyek? Azt akartad, hogy...?
- Na mi az... - Szólalok meg fennhangon, szinte üvöltve. - ...csak ennyit tudsz, te átkozott?!

▲ music: Rise▲ ▲Words: 786▲ ▲Note: -

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
713
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 07, 2019 3:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Belial
- Minden érdekel, ami a világgal kapcsolatos. S nem miattad, emiatt egy percig se kételkedj - mosolygok rá. - Csak tudni akarom, hogy mennyire is veszed komolyan a dolgokat. Vagy bárki más. Vagy egyáltalán, hogy mi értelme van a létezéseteknek? Tudás. A tudás pedig hatalom. Egyszer talán majd megtanulod - mosolygok rá kedvesen.
Persze, megtanulja. Egyszer. Talán. Vagy nem, de ez egy olyan dolog mely engem tényleg nem érdekel. Az, hogy engem vannak kérdések, melyek elgondolkoztatnak? Olyanok is, mint például ezek. Az apokalipszis lovasai. Valamiért így nevezik őket. De miért, ha valójában Amara hozta ezt el a világra? Isten soha nem teremtett semmit úgy, hogy ne lenne értelme valaminek. Hát akkor miért? Mi célt szolgálnak ebben a játékba. Bármely válasza segítségemre lehet, csak oda kell figyelnem. Akaratlan megjegyzések, elköpések. Ezekből kell táplálkoznom, de számomra ez is több, mint a semmi.
Magyarázataival nem foglalkozom. Szerelem? Nem tud kizökkenteni állapotomból, ha pedig kicsit is ismerné az angyalokat, akkor tudhatná, hogy ilyenek…
Oh hát persze. Michael és bagázsa odáig van értük. Émelyítő. Ebben egyet is értenék vele.
Hogy keressem meg és társalogjak vele? Ajkam sokatmondó mosolyra húzom. Fejemet enyhén félrehajtom, mégsem szólok semmit. Csak nézem és hallgatom.
- Te leszel az élő bizonyítéka annak, hogy Amara miért fogja véghezvinni a tervét a legkisebb időbefektetéssel - jegyzem meg, fejemet mosolyogva megrázva. Zavar? Egy cseppett sem.
Ő sem fog tenni ellene semmit. Ő is csak sodródik az árral, ez pedig az én és Amara javára áll. Leginkább az övére. Még eggyel kevesebb, ha Ramiélre gondolok, ki Amara mellett harcol majd. Eggyel kevesebb lovas, akivel foglalkoznia, vagy törődnie kell.
- Oké - emelem fel megadóan a kezemet. Eszem ágába sincs győzködni, hogy mennyire nincs is igaza. Vagyis arról, hogy mennyire igaza van. Egy tétova lépést teszek hátra csak, jelezve, hogy teljes mértékben megadtam magamat. - Nem folytatom. Ellenben gondoltam, hogy képesek vagyunk értelmes eszmecserére. Elnézést, hogy tévedtem - na már az utolsó megjegyzésem epés némileg.
Ezzel is kendőzve, hogy sokkal többet árult el nekem, mint azt sejteni is véli. Valahogy ezt sejhtettem volna tőle. Mégis jobb ezt személyesebben tudni.
- Hidd el, hogy nincs panaszunk - figyelek arra, hogy többesszámba beszéljek, mint ő is. Félreértett, de ez így tökéletes. Hadd higgye, hogy a mi erőnk nem csökken. - Isten érdekes játékot űz - jegyzem még meg, mintha ő tehetne róla. Persze, ha a démonok ereje fogy, de az angyaloké nem, akkor ki tehetne erről? - Arra vár, hogy minden embert és démont elpusztítsunk. Nem mellesleg - vonom meg a vállamat.
Mily könnyen árulnám el egyetlen teremtőmet. Vajon ha őt megöljük, mi is meghalunk, csak mert ő teremtett? Vajon ez lehetne Luciferrel is? Érdekes témakör, melyet itt és most mégsem vetek fel. Nem húzom tovább az agyát, már csak azért sem mert épp elbízza magát. Én pedig hagyom, hogy ezt higgye. Hagyom, hogy azt higgye tud nekem ártani, hogy a sziklák alá tud temetni.
- Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy igen? - kérdezek vissza a gondolatolvasásra. Oh, hogy milyen nagyszerű ötleteket adsz te nekem Belial. Vajon mi lelhetett téged?
Ennyire nem árult el semmit sem Raguel velünk kapcsolatban? Ennyire nem használta az erejét rajtad? Ennyire figyelmetlen voltál az elmúlt évezredekbe?
Szeretnéd, hogy ez az ép elmédbe kerüljön?
Könnyedén kerülök mögé, ő pedig csak beszél. Fejemet ezúttal a másik oldalamra hajtom, így tekintek rá mosolyogva.
- Te sose fogod be? - kérdezem tőle, miközben minél közelebb csalogatom magamhoz a szívét. Érezze a mellkassába, miként ver már a csontján az értékes szerve. A névre felfigyelek, ám érzelmeket nem láthat rajtam. Emlékszem az angyalra, ki annyi mindent tett ellenem is a mennybe.
És Jaesa ellen is.
- Ideje volt már, hogy Michael belássa, kígyót melengetett a keblén - jegyzem csak meg, látszólag nem sajnálva a hallottat. Meglehet éreznék valamit, ha nem én lennék most itt, hanem Ő. De ez nem így van. Egy kínzómmal kevesebb.
Figyelmem megtörésére nincs cél, hisz a lábam alatt megremeg a föld, szíve pedig nem kúszik már közelebb hozzám. Féltérdre ereszkedem a padlón. Betontörmelékek peregnek le a plafonról. Nem sok hiányzik az épületnek, hogy ránk omoljon.
- Mindjárt elsírom magamat - gúnyolodok vele, lassan felállva. - Azt hiszed, hogy egy pillanatig is érdekel egy olyan angyal, ki mást sem tett, csak ártott nekem? Lejártak már azok az idők, hogy meghassanak ilyen dolgok, Belial - lépek közelebb hozzá. Látszólag nem támadok.
Viszont elméjébe turkálok. Olyan emlékeket, képeket villantok meg előtte, melyektől borzad. MElyektől ideges lesz. Melyek hatással vannak lelketlen világára. Hogy nem vagyok-e gondolatolvasó?
De pontosan az vagyok.
- Te is közéjük tartozol - jegyzem meg. A cica bajszát húzogatom.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 05, 2019 1:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Ophilia
I don't see a fairytale ending for you...



Angyalok, angyalok... miért is vagytok Ti angyalok? Hiszen annyival könnyebb volna a létezés, ha nélkületek mehetnének a történések.. De persze, nem, mert a drága élet... s az a francos sors; azt akarja, miszerint mindenképpen létezzetek, lélegezzetek, ekként egy légtérben sétálva velem. Nekem meg bezzeg koránt sincs az ínyemre e gondolat, hisz' túl sokan vagytok.. Egy kis irtás igazán már rátok férne, nem igaz? Néhány ostoba példányka eltűnhetne gyönyörűen a semmibe, elfeledve még a lézengése elméletét is. Én pedig élvezném, ha így alakulna, s nem kellene folyton azon aggódnom, miként mikor is futok bele újfent egy tollbabába. Naiv bábok vagytok, elmorzsolható szánalmas alakok, akik meg sem érdemlik azt, hogy e földi szférán...
Megnyalom a kiszáradt szám szélét, immáron ráfigyelve és azokra a szavakra, amelyek elhagyják az ajkacskáit. Tehát sajnálja.. Mily' megható játékot űz! Oh, komolyan... olyan szívszorító; már a könnyeimet törölgetem. Nem bírok a zsebkendőkkel és ezzel a megindító pillanat jelleggel...
Mégis mi a fenének fúj egyet, mint a pereces? Már idegesítő! Mintha csak azt hallgatnám végig, hogy; "perecet tessék, perecet vegyenek, friss és meleg, sőt ropogós". Unalmas, kiábrándító, elegem van...
Ha így folytatja, akkor betömöm szépen a száját néhány könyvvel, aztán meg felőlem le is nyelheti őket. Úgy is annyira értékesnek tartja mindet, s szinte állandóan arról hadovál, hogy mennyire eszméletlenül csodás a tudás.. Szóval, ha így halad, akkor nem sokára a testén belül is felfedezheti majd e élményeket.
- Egyet nem értek... - Jegyzem meg úgy, mint, aki éppen töpreng. - ...ez téged miért is érdekel? Vagy azt hiszed meghat, hogy a nem létező lelkembe próbálsz belegázolni? - Vonom fel kérdőn a bal szemöldökömet. - Ugyanis tudtommal nem vagy Lovas, sem pedig Isten, hogy ilyenféle dolgokkal kelljen elütnöd a felesleges kis idődet. - Vázolom a nézetem. - Tehát válaszolj... miért lényeges az, miszerint Mi mit csinálunk, avagy éppen mit nem? Hol foglalkoztat ez Téged? Vagy miért kérkedsz Gabriel előnyeivel? Tán csak nem szerelmes vagy, Mr. Szappanoperába? Oh, ez mondjuk eléggé sok mindent megmagyarázna... - Kezdem el ugratni őt a vége felé, ekként csempészve izgalmat az amúgy igenis komoly, s unalmas témába. Őszintén mit gondolt, amikor elkezdte ecsetelni e témát? Azt, hogy vérig sérthet, vagy azt, hogy... uh, micsoda dühbe jövök? Mert, akkor ki kell ábrándítsam... engem ezzel nem aláz meg; annak még a közelében sem járt!
- Vagy várj... - Nézek a hiányos mennyezet felé. - ...Amara fétised van? - Pillantok rá vissza meglepődést színlelve. - Mert, ha igen, akkor simán megkereshetnéd és társaloghatnál vele egy csésze kávé mellett... bár nem értem mire ez a nagy imádat, s rajongás Tőled, vagy úgy egyáltalán miért keltesz riadalmat mindenkiben azzal, hogy "ajjaj, érkezik a gonosz"... - Formálok az ujjaimmal egyféle idézőjelet. - ...és ha így is van, akkor mi a helyzet? Mindenki bújjon a többi hatalmasság mögé? Gyorsan rohanjak Lucifer hátsójához, mert az életem a végéhez közeleg? - Ironizálok, gúnyolódok, s lenézem. - Tudod engem nem érdekel... inkább élvezném az életet, szóval hagyd ezt abba, oké? Ha meg nem megy, akkor mondtam... keresd meg, igyatok és engem felejts el! - Forgatom a szemeimet, ezek után már felé sem tekintve.
Bár az eléggé érdekesen hangzik, amit megjegyez..
S nem, nem hazudik, ugyanis napról napra fogyatkozik az erőnk, viszont gondolom ennek is megvan a maga oka, amit úgy sem fog elárulni.
- Örülj neki, hogy nektek nem! - Vágom oda reflexből, mintha le sem esne valójából, miszerint mit mondott. Egy kis csel, amellyel könnyedén átvághatom.
A soron következő reakciójára nevetésben török ki. Ugyan már... ennyire nem lehet naiv! Még, hogy azt hiszem..? Meg is lesz! Hiszen addig nem megyünk sehová, amíg be nem végezte a sorsát!
- Az, hogy Te azt hiszed... - Döntöm oldalra a fejemet némileg. - ...nem tudja, az nem jelenti azt! - Bökök felé az egyik ujjacskámmal. - Nagyon is összeszokta fejben rakni az állításokat, meg amúgy is.... Te honnan ismernéd ilyen jól? Gondolatolvasó vagy? Kötve hiszem, Szárnyacska... - Mosolyogva figyelem a tudatlanságát. Egyszerűen elképesztő, miként pont ezzel... ezzel nincs tisztában!
Aztán az a kis incidens, amellyel végre létrejön a valódi csata...
Olyan szinten imádom már csak a látványát is annak, ahogy eltűnik a lábai alól a talaj, s elkezd lefelé zuhanni. Csodálatos, káprázatos és eszméletlen...
De a hirtelen jött jókedvem hamar köddé foszlik, s a helyébe egy hangos szisszenés lép. Beveti ugyanazt a trükköt, amit én alkalmaztam még nála. Ravasz, ravasz, de nem eléggé.. Egy kegyetlen, ám, de fájdalmas mosollyal hagyom, miként végezze a dolgát, eközben kifejtve a mondandómat egy halk nyöszörgés keretei közé zártan;
- Tudod... - Sosem árt a figyelemelterelés megkísérlése. - ...az a doboz, amit magammal hoztam... - Mutatok az adott irányba, végül a mellkasomhoz kapva a kezem. - ...tartalmaz egy halottat! - Ejtem ki nevetve, már amennyire a fájdalom mellett ez sikerül. - S nem is akárkit hoztam el Gabriel-nek... - Suttogom őrült csillogással az íriszeimben. - ...emlékszel még Stamiel-re? Ugyanis most már halott.... sőt Michael küldi a részére egyedi csomagolásban! - Magyarázom neki komolyan, néhol meg jól szórakozva. Míg a cél az, hogy egyetlen másodpercre is, de megtörjön a figyelme, s ha ez sikerül, akkor egy könnyed kis földrengést alkalmazva; leveszem Ophilia-t a lábairól, ekként szüntetve meg a kellemetlen szívmasszásom.
- Ha nem hiszed... nézd meg önmagad.. viszont nem szép látvány! Feldarabolva, össze-vissza belsőségek... - Lépek felé, ezúttal nem téve semmit sem. - ...bár egészen sokáig harcolt, s könyörgött az életéért. Képzett volt, okos, sőt ravasz. Az utolsó szava pedig Te voltál... hát nem megható?! - Röhögök bele a képébe. - De hát... nem tudott mit tenni, hiszen van, akinek meg kell halni, ugye?

▲ music: Back To Earth▲ ▲Words: 911▲ ▲Note: -

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
713
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 02, 2019 4:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Belial
Fejemet félrehajtva hallgatom, ezúttal én a monológját. Oh, eszem ágába sincs a szavába vágni, sőt mi több! Rettentő mód érdekel, hogy ő maga, vajon miként is vélekedik erről az egész. Miként látja magát, eme szerepbe. Milyen hitben ringatja magát. Gabriel szerepét aligha lehetne elvitatni bárkitől is. A felsorolásaim tények, mintsem kitalációk. Lássuk, miként is menti meg saját magát a megaláztatástól.
- Szomorú - mondom mindennek a legvégén, ajkam szegletében ott bújkál a kaján vigyor, mi egyelnőre csak mosolyra fókuszál. - Tényleg sajnállak titeket. Lovasokat. Tényleg nem tudom, ezek után, hogy mégis mi szerep jutott nektek. Eleinte azth ittem, hogy Ti lehettek a kulcsok Amara elszabadulásának. Persze tévedtem, ahhoz sem volt semmi közötök. A kérdés már csak inkább az: miért is vagytok ti az Apokalipszis lovasai? Vajon Isten milyen tervet szánt nektek? Nézz szembe a tényekkel - vonom fel az egyik vállamat, hogy aztán lazán engedjem le amazt. - Vitatkozz, és hidd azt, hogy annak látunk, amit az imént felsoroltál. Nem vitatok el tőletek semmilyen tényt, mégis Gabriel az okozója, hogy elszabadult Amara - fordulok ezúttal én is egy polc felé, ám ahelyett, hogy levennék róla valamit, gondosan helyezem vissza, mit az imént majdnem eldobott.
Nosztaliga fog el, egy naiv ártatlannak tűnő lélekről. A nyál megkeseredik a számba, miközben az akkori önmagamra gondolok. Fejemet megrázva hagyom, hogy hajam ne takarja többé látásomat.
- Ha Gabriel nem hagyja félbe a munkáját, mely számomra is teljesen rejtély, hogy miként is tette ezt meg, akkor, Ti démonok sem váltok hanyaggá. Talán időbe észreveszitek, hogy valaki kiszabadult onnan, ahonnan nem kellett volna - vonom meg a vállamat újra csak. - De ez már a múlt, rajta rágódni igazán kár lenne, nem igaz? - habár elég bosszantó, hogy az emberek nem halnak meg, csak úgy, nem igaz?
Bosszantó, annak, aki nem tudja ennek a titoknak a nyitját. Oh, egy pillanatra sem szeretném elárulni, végképp nem neki. Eme információt meghagyom csupán Gabrielnek. Meglátjuk, hogy mit fog vele kezdeni. Remélem, hogy eleget.
- Persze, szerepeltek a sakktáblán. De mit ér az erőtök, amikor napról, napra csak csökken - somolygok, miközben újra ráemelem a tekintetem. Mintha nekem nem, mintha azt akarnám sugallni, hogy Gabrielnek nem. Vállamat ezúttal azonban sokatmondóan rántom meg, fejemet kissé félrehajtva.
- Aww, de édes - harapok bele alsó ajkamba, enyhe gúnnyal a hangomban. Szemmel láthatóan nem tartok tőle. Vajon csak többet tudok, mint ő, vagy csak ennyire ostoba lennék? Nos, ezt döntse el, aki akarja. - Azt hiszed, hogy végezhetsz velem - pislogok rá, mosolyogva. Tényleg édes egy gondolat. - Kár, hogy kétszer nem követem el ugyanazt a hibát - s először hibát követtem el vele szembe. Azt hitte, hogy nem fogok ezúttal magamra vigyázni?
- Szerencsétlen azt sem tudja, hogy mit akar. Azt hiszed, hogy meg tud téveszteni bárkit az angyalok közül? Tudod, van egy-két rejtett képességünk, amin még ő maga sem tud kifogni. Persze, túl sok időt töltött el a démonok között, hogy erről teljesen meg is feledkezzen - Lucifer nehezen fogna ki rajtunk. Nem érdekelte ez az egész dolog. A szóbeszéd szerint épp Michaellel szövetkezett? Ki megint nem képes semmit sem tenni? WoW, most aztán megretten a világ, nem igaz? Ramiélt és Raguelt már elvesztettél. Gabrielt lassan az ujjam köré csavarom. A többiek pedig?
Fenyegető szavaira mégsem reagálok. Csak állok előtte, emelt fővel és mosolygok. Rajtam akar kifogni. Valóban édes gondolat.
Nem mozdulok akkor sem, amikor a padló megremeg a lábam alatt. Kezeimet nyugodtan kulcsolom össze magam előtt. A padló szakad, én pedig érzem, hogy zuhanni kezdek. S ekkor láthatja, hogy alakom eltűnik. A teret meghajlítva termek nem messze mögötte. Régi trükk, melyet épp ő alkalmazott rajtam. Lássuk neki miként tetszik. A telekinézist használva vonzom a szívét minél közelebb magamhoz, szép lassan. Fájdalmasan.
Credit •• End of Silence •• A videó választás miatt, teljesen elvesztem napokra. Több hasonlóval ne próbálj lekenyerezni Razz


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 28, 2019 4:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Ophilia
I don't see a fairytale ending for you...



Nem, mintha annyira önmagában izgalmas volna a jelenléte, de az azért eléggé elgondolkoztató tény, miként egy angyalokkal telt városban szórakozom vele. Mert az oké, hogy Las Vegas, meg Gabrielá terepe, viszont az már kicsit sem szórakoztató, miszerint ő is egy közülük. Tehát még, ha most meg is úsznám, akkor a későbbi bosszúval számolnom kellene..
Aztán ott van az a másik helyzet, amit nem tudok hova tenni. A szövegelése, a mozdulatai, a vonásai, sőt a mosolya. Ridegség, kiszámíthatatlanság, áttetszhetőség... Egyszerre próbál meg gonosznak hatni, előkelőnek tűnni, s az ártatlanságról tanúskodni. Holott a legutóbbi találkozásunk alkalmával naiv, esendő, s jelentéktelen volt..
Hm, ez egészen érdekes fordulat, mert...
Vagy én értékeltem Őt alul, s ezáltal jóval többet tud, mintsem, amit megmutat..
Vagy valami történt vele azóta, ami oly' szinten megváltoztatta, miként ilyen lett..
Vagy én vagyok annyira pali madár, hogy bedőlök a kis trükkjeinek..
Na és ebből vajon... melyik is az igaz állítás?
Vágok egy amolyan 'nem érdekel engem' képet, miközben hanyag módon vállat vonok. Most őszintén... miért kell mindent túl magyaráznia bla-bla-blával? Bár végül is nekem mindegy. Hiszen itt ki veszíthet? Mert nem én... oké, egy-két karcolás, némi seb... de.. és ez nagy szó! De nem én vagyok az, aki meghalhat.. S hogy miért nem? Majd hullanak az itteniek!
- Mondd, ha tévedek... - Szólalok meg a hosszú monológját követően, miután végig ecsetelte, hogy mi Apokalipszisek igazából csupán díszek vagyunk egy ékes sakktáblán. - ...s nem így van, de szerintem itt mindenki hierarchiai rendszert követ, amik szabályok szerint működnek. Megvannak az "éllovasok", jelen esetben itt Gabriela... - Mutatok egyféle idézőjelet az ujjaimmal. - ...aztán utána követik őt a többiek; helyettes, parancsnokok, katonák, elhullható bábok... - Magyarázom, miközben lekapok egy könyvet valahonnan, épp csak annyira, hogy belelapozzak. - Tehát nyilván vannak bizonyos keretek, amik közé beszorul az értékrendetek. Persze, megértem, hogy mi csak olyan eldobható, lecserélhető, s értéktelen vackok vagyunk, de ettől még szereplünk a csatarendben, s akármilyen legyőzhető is vagyok, sőt olykor tudatlanul bolond... bevallom, miként élvezem a kis közjátékaimat. - Dobom végül hátra azt a vacak könyvet, ekként fogva meg egy újabbat. - Annak ellenére is, hogy ez egy angyal műve, amit elismerek. Oh, hogy ez tőlem nagy szó?! Ugyan... az utálat nem okoz vakságot! - Lapozom, olvasom, s elhajítom...
Egészen különös alakítás, ahogy eljátssza a nagy elmélkedő szerepkörét, de komolyan... Hiteles, valós, na jó... ezt amúgy sem volt nehéz kitalálni.
- Tökéletes a gondolat.. - Vágom rá egyből. - ..ennél sosem akartam többet! - Figyelem őt, némileg méregetve az alakját. - De beérem persze veled is... - Húzom egy sejtelmes félmosolyra az ajkaimat. Elképzelve nem is lenne rossz... megfosztanám a szárnyacskáitól és... vagy..
- Miért? Számodra ez meglepő volna? - Vonom fel az egyik szemöldökömet a magasba. - Mert nekem nem az! Jól ért a manipuláláshoz, kiválóan forgatja a szavakat, s lemerem fogadni, miként a gondolatai sem tükrözik a valós céljait. - Teszem még hozzá, hátha ebből leesik neki, hogy a Pokol Királya milyen is. Nem bízik senkiben, nem érdekli semmi, vagy, ha mégis... az csak az Isten lehet, nem igaz? Ugyanis, amint lelépett a drága faterja fentről, nos ő válaszként eltűnt tőlünk a pokolból. Tehát... igen, ez számtalan kérdést megválaszol.
Egy kisebb nevetést engedek meg magamnak, miközben elmagyarázza, miszerint nem miattam jött a könyvtárba.
- Mégis Te kezdted azzal, hogy minek vagyok itt, amikor ez a város és annak lakói.... BLA-BLA-BLA! - Emelem meg a végére a hangerőt. - Bár igaz, ami igaz... - Bólogatok sokat mondóan. - ...viszont nem csak a szám jár, amikor azt mondom; neked annyi. - Teszek felé egy lépésnyit, hogy a köztünk lévő néhány méternyi távolságot; lecsökkentsem. - Oké, nyilván... nem lesz könnyű feladat, amolyan próba szerencse ez az egész, nem de? - Döntöm oldalra némileg a fejemet, mialatt egy erősebb, de annál jóval határozottabb okkult tudást alkalmazva; elérem, miszerint beszakadjon alatta a föld.
S ha minden jól megy, akkor élvezheti a gödör adottságait..

▲ music: Legends Never Die▲ ▲Words: 640▲ ▲Note: -

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
713
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 15, 2019 7:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Belial
Nyilván félreérti amit mondok. Ha belelátnék a fejébe - upsz, hogy belelátok? - vitatkoznék azzal, hogy kinek is vannak megértési problémái. Persze az értő olvasás nem mindenkinek megy, ettől el is lehet tekinteni. Bár megtehetném, mégsem teszek egyelőre megjegyzést, ehelyett bájos, előkellő, jéghideg mosolyomat villantom meg előtte, végig hallgatva, amit mondd. Igen, nem fogok most belevágni, mint máskor azt tenném. Néhány pislogást követően szólalok mégis csak meg.
- Nem azt mondtam, hogy semmi sem. Hanem, hogy Ez. A kettő között szokott némi különbség lenni, de ha neked ez a Mindened, hát - vonom fel a vállamat. Inkább róla árul el több mindent, mint rólam. Nem is nagyon mennék ebbe bele jobban. Az ő dolga, hogy mit mondd és miként. Noha ebből én magam is tudok tanulni, ahogy ő is tud a szavaimból, még ha ennek nem is vagyok tudatába. Szemöldököm mégis a magasba reppen. Teátrálisan tekintek körbe.
- Te úgy látod, hogy mi Itt szabályok szerint élünk? - tekintek rá vissza, majd halkan nevetem el magam. - Érdekes, hogy mi angyalok nagyobb pusztítást és viszálykodást tudtunk elindítani, mint ti valaha. Ha azt nézzük Gabriel maga megtestesíti a négy lovast. Nézzük csak. Először is - lépek egyet közelebb, felemelve kezemet és jobbommal megfogom a bal mutatóujjamat. - Háborút indított el, másodszor - ezúttal a középső ujjamat fogom meg. - Viszályt alakított ki nem csak az arkok körébe, de az angyalok körébe is, olyannyira, hogy már egymást pusztítjuk. Harmadszor - most a gyűrűs ujjam jön. - halált hozott az emberekre, angyalokra, de a démonokra is, negyedszer - marad hátra a kisujjam. - Betegségek terjednek a háború nyomán, szóval - vonom fel a vállamat. Nem hinném, hogy ezek a négy lovas együttes műve lett volna. Gondolkozzon el, hogy amíg ők négyen vitatkoztak - vagy bármit is csináltak - addig egy ark mindent végrehajtott. Elhozta azt az apokalipszist, amit nekik kellett volna. S voálá, ennek eredményeképpen szabadult ki a Sötét Úrnő is. De ez már más történet. Az Ő eljöveteléről most nem fogok kiselőadást tartani. Felesleges lenne. A legutóbb sem ért semmit, most akkor miért érne?
- Várj hadd találjam ki! - tapsolok egyet, tekintetem a plafonra emelem, mint aki tényleg elgondolkozik ezek. Mindeközbe némileg előre is dőlök. - Néhány angyalkát, kit kínozgathatsz? Tollait képkednéd? Kitaláltam? - mosolygok rá álnokul. Igen, pont ilyen felszínesnek nézem, még ha pontosan tudom, hogy nem is az. Akar valamit. Nem tőlem, de akar valamit. És oh Belial, te innen addig nem fogsz elmenni, míg erre rá nem jövök, hogy mi az. Csinálhatjuk a kellemesebb úton, vagy…
- Nem, de legutóbb, nagyon magabiztosan állította, hogy bizony minden magasabb rangú démonkáját maga mellett tartja. Azt akarod mondani, hogy a démonok ura, a Pokol Királya hazudna? - vonom fel kérdőn a szemöldököm. Az hogy itt van bizonyítja, hogy így van. Ez esetben meglehet, hogy a többi démon sincs ott a „szoknyácskája” mellett. Alatt. Rajta. Bánom is én, hogy merre. Hiszen Ő sincs ott mellette, pedig mint a Pusztítás… Ott lenne a helye, mégis… Mégis többször futok bele, mint azt gondolnám, vagy akarnám egyáltalán. Ugyanilyen a Viszály is. Csak amíg az előbbi társaságát tudom élvezni az utóbbiét…
Majd jön a közjátékunk. Kényelmesen sétálok el mellette, mintha nem lenne mitől tartanom. Mégis miért lenne? Míg az ő ereje napról-napra csökken, úgy az enyém? Hála Amaranak csak nő. Ajkamra emiatt is kúszik az álnok mosoly, miközben felé fordulok.
- Ugorj ha szeretnél - emelem fel karjaimat, miközben széttárom azt. Túlzott magabiztossággal nevetek rá. Vajon ennyire őrült vagyok, hogy ki mernék ellene állni, vagy van más is a tarsolyomba. - Nem miattad jöttem a könyvtárba. Tudom! Teljesen sokkoló, nem igaz? - helyezem szívemre a kezemet, szemeimet kidüllesztve. - Szóval én elintézem a saját dolgom, te meg azt csinálsz, amit akarsz - nézek végig rajta, szánakozóan. - Ha nekem akarsz ugrani, akkor hajrá. Ne csak a szád járjon, Belial - vonom fel szemöldököm.
Erre vajon mit lépsz?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 10, 2019 8:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Ophilia
I don't see a fairytale ending for you...



Minden egyes alkalommal, de tényleg mindig elfelejtem ám, miként az angyalok mennyire is szánalmas kis teremtmények. A felfogó képesség náluk még a szótárban sem szerepel, s nem, hogy az értelmezés, mely már holmi egyszerű volna. S bár ugyan a velem szemben álló nő; kitűnik közülük a tudásával, de ettől még... oké, valamilyen szinten okos, de van, ahol tudna még csiszolni a stíluson. Nem beszélve a helyzet adta félresiklásokról, a szertelen szerteágazásokról, vagy magáról a bonyodalmakról. Elismerem a helyét, mert persze - Miért ne?! - a világnak kellenek e repkedő barmok, de ettől sosem voltak és nem is lesznek a személyes kedvenceim. Ha pedig vezetném a 'kiket nem bírok igazán' listát, akkor tutira Őt tenném az első helyre, mintsem aranyérmes jelöltet. Elég már a megjelenése és szinte gondolati síkon képes vagyok a hajamat tépni tőle. Most már érti egyáltalán valaki, miszerint miért feszélyez ez a Tollaska?! Mert én igen, sőt... roppantul irritáló!
- Oh, igaz, igaz... - Bólogatok az arckifejezése láttán. - ...engem sosem érdekelt semmi! - Döbbenek le egy félpillanatra, majd megrázom a fejemet nevetve. - Mert ez így van, angyalka! - Komolyodok el. - Nem érdekel az, miként ki hal meg, s ki nem, vagy kit kivel kereszteznek a szálai. Tudod, sosem kellett szabályokhoz idomulnom. Nem úgy, mint Nektek. - Bökök felé az ujjammal, ekként lenézőn fürkészve a vonásait. Tökéletes semmiségek, mintha csak magamat nézném kívülről és áh, mégsem. Az alkudozásnak és a démoni létnek van egyféle előnye; megismered az emberi normákat. Azokat a jellemjátékokat, amiket amúgy nem használnál, révén, miszerint a saját tested birtokosa vagy. De idővel átveszed, hogy beilleszkedj közéjük, elvegyülj és... sikeresebb legyen az üzlet. Mindent az ügyfélért, nem igaz?
Oh, most komolyan elhitted a kis mesémet?
Ne viccelj már!
Egy nagyobbat sóhajtok az elkövetkezendő szavakra, amire inkább megjegyzést sem teszek. Nincs kedvem újra és újra ugyanazon köröket futni, mint egy kalitkába zárt hörcsögnek. Idejöttem, mert ezt tettem és itt vagyok, mert megtehetem. Bármikor bármit megcsinálhatok, hisz... ki állítana meg? Ő? Pont ő? Ugyan már!
A homlokomra helyezem az egyik tenyerem, teljesen lemondóan.
Azt hiszem; kész... itt most vége!
Tehát... a mennyezet mikor is omlik a fejemre? Nézek fel semmitmondón, de mégis unottan, bár e kérdéskör még mindig érdekesebb, mint neki magyarázni itt a...
- Tudod... - Emelem rá a tekintetemet. - ...nem információk, vagy válaszok kellenek nekem, de, amilyen nehezen esik le a kis fejecskédben... - Ironizálok egy sort. - ...nos meghagyom neked, hogy kitaláld mit is akarok. - Sejtelmes mosolyra húzom az ajkaimat, ekként hintve el azt a fajta jelzést, amit már az első találkozásunk alkalmával is mondtam. Igen, igen... a szárnyacskái. Hiszen miért ne vághatnám le őket most és itt? Pont helyben vagyok és tökéletesen ráér Ő is..!
- Miért... úgy tűnik neked, mintha Lucifer szoknyája alól pislognék rád? - Vonom fel a szemöldökömet. - Mert én nem így látom, sőt... - Tárom szét a karjaimat. - ...az, hogy a többiek rettegnek; az Ő bajuk! - Vonok vállat, magam mellé ejtve vissza a kezeimet. Bár elég érdekesnek vélem, miként beszélt Luciferrel. Mégis mit akarhatott tőle Ophilia? De azt nézve, nem is az én gondom... nyilván ezt lerendezték egymás közt, ugye? Szóval annyiban is hagyom a töprengési fázist, ha csak nem... Nem, nincs semmi!
Teljesen figyelmen kívül hagyom azon megjegyzését, miszerint 'engem nem érdekelnek a fontos dolgok'. Legyen igaza, vagy sem... Ezt döntse el ő!
Csak félig-meddig nézem azt, amit művel, miközben én magyarázom a magamét, amire meg nem is figyel..
Igazából csak a saját kis társaságomat szórakoztatom ezzel, hogy ne unjam halálra az ittlétemet. De törődik is ő bármivel... Csak könyvet lapozgat és...
Szerintem hagyjuk...
A közelébe érve, kedvességéből fakadón kapok egy köteg port a képembe, aminek hála sikerül meglógnia..
Remek, eszes, hülye!
A ruhámba törlöm a mocskát, majd túlságosan nyugodtan fordulok felé. Úgy nézek rá, mint, akiben egyszerre meglelhető az egész világ békéje. Mily' csodálatos...
- Nekem meg nincs szükségem rád és mégis itt vagy... - Jegyzem meg ellépve mellette. - ...amit kiküszöbölhetnénk akár azzal, ha most szépen elszárnyalsz! - Sétálok be a könyvek sokszínű választéka közé. - De nyilván, sőt tuti... mindjárt előszeded azt a szöveget, hogy ez... - Fogok meg végül egyet, kihúzva a többi közül. - ...a te tereped! Legyen, rendben, de csak még egy apróságot elintézek, s már itt sem vagyok. Szóval... mehetsz az utadra, ha csak nem szeretnéd kiprovokálni a szárnyacskáid levágását, mert már iszonyatosan unalmas, ahogy jár és jár a kis szád... - Morgok egy sort, belelapozva, majd hátradobom a piszkos padlózatra. - Szóval áll-e az alku, vagy... addig húzzuk egymás agyát, míg valamelyikünk neki nem ugrik a másiknak? - Nézek rá némileg kérdőn. Engem ugyan nem zavar... felőlem játszhatjuk az utolsót is, hiszen.. ki veszíthet többet? Ő, vagy én?

▲ music: Enemy▲ ▲Words: 774▲ ▲Note: -

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
713
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 01, 2019 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Belial
Ciccegve mosolygok rá, közben fejemet enyhén félre is hajtom. Ezt a hangot rögtön követi egy halk oh, ahol még ajkaimat is csücsörítem egy pillanat erejéig. Szemeimbe ott a megértés szikrája, az együttérzés minden… érzése? Lehet ezt ránk mondani? Nem hinném. Lelkeket bábok vagyunk, hogy kinek a kezébe, az ugyan mindegy, nem igaz?
- Mintha annyira érdekelne téged bármikor is - pislogok rá, ám arcomról az együttérzés nem olvad le. Mennyibe telne kipaterolni innen? Nettó három percbe? Persze tény, hogy mennyi időn belül kapnék választ azoktól az angyaloktól, kik itt vannak. Ezzel amúgy tisztába van? Esetleg nem nézi ki belőlem, hogy ezt meglépném? Helyes.
- Valójában csak böki a szemem egy kis szálka. Könnyedén eltávolídható lenne - vonom meg a vállamat könnyedén, játszva a szavakkal. Ugyanis ennek lennék én az angyala valahol, nem? A tudás, ami meg szavakból áll. Így nem is olyan nehéz játszanom velük és esetleg… de tényleg csak esetleg hazugság nélkül téves információkat adni.
Upsz.
Egy másik életbe talán megbánom tetteim?
- Mindig igazam van, olyat mondj, amit eddig nem tudtam - mosolygok rá újra, fejemet könnyedén félrehajtva. Ez tény, nem nagyképűség, a kettő között ha csak hajszálnyi is, de van különbség. Válaszára azonban akaratlanul is elnevetem magamat. A régi könyvtár plafonját kezdem el vizslatni szememmel, jókedvem szinte már őszinte is lehetne. Ha nem ő okozná. Így azért egy kicsit más, lássuk be. - Mindjárt meghatódom? Oh, persze erre tán egyikünk sem képes, azonban - tárom szét a kezemet, mint aki semmit sem tehet semmilyen ügy érdekében. - Nincs több, mit mondhatnék neked. Mindent elmondtam akkor és ott - kár, hogy felgyújtotta azt a szép könyvtárat. Akkor még hazudhantám is, hogy keressen ott válaszokat. Ami azt illeti rohadtul nem érdekel, hogy milyen válaszai és hol vannak.
- Esetleg válaszokat hoztál volna nekem? Ez esetben állok rendelkezésedre - mindössze annyi ideig, amíg ezt megkapom tőle. - Sajnálom, ilyen meghívót csak a pokol Ura kaphat. Nem mellesleg nem épp az oldalán kellene lenned? A legutóbb még nagyon-nagyon meg volt győződve arról, hogy minden fontosabb rangúja ott van, bevédve a kis popsiját - na igen, Lucifert is meglátogattam. Több-kevesebb sikerrel, ám magvakat tudtam ültetni az ő gondolataiba is. Ahogy Gabrieléba is. Vetésem lassan révbe ér, csírákat bontanak elméjükbe. Idő kérdése csak, hogy újra egymás ellen vessék magukat.
Béke, melyre annyira nagyra vannak magukkal. Semmit sem ér, ha egy apró széllökettel el lehet téríteni őket erről. Esendőek, akár a halandók. Gyengék. S ezeket kellene követnie az angyaloknak? Nevetséges. Gondolataim mégsem tükröződnek arcomon.
Szemöldököm felvonva hallgatom a bohóckodását, mely egy pillanatig sem köt le. Ha így folytatja gyorsan megunom és onnantól nem én fogok vele foglalkozni.
- Miért is vártam volna azt, hogy egy percig is érdekeljenek a fontos dolgok - vonom meg a vállamat. Ha nem tudja felfogni, hogy mit is jelent az, amit mondtam, az nem az én bajom. Valahol még figyelmeztettem is őket, de ha nem érdekli? Nem az én dolgom. Unottan sétálok el a közeléből, nem feszélyez, hogy hátat fordítottam neki. Ehelyett lekapok egy könyvet a polcról, és felütöm az első lapjánál. Orromhoz emelve szagolok bele, szemeimet lehunyva.
Egy pillanatig sem érdekel ittléte, még ha idegesítő hangja tolakodó is.
Lassan lépdel mellém. Kérdőm emelem rá tekintetem a könyv lapjáról. Talán a kettőnél tarthat, amikor azt az orra elé emelem. Határozottan csapom össze a szeme előtt, hogy minden por mit kiprüszköl magából az ő arcába menjen.
Egy pillanat csak, amíg erősen tud szorítani. A teret meghajlítva szökök ki szorítása elől és jelenek meg a háta mögött.
- Azt mondtad, hogy rajtam áll? Ez szinte nagyszerű. Akkor, most kérlek meg, amíg ezt szépen teszem, hogy tűnj el innen. Nincs szükség a viszálykodásodra itt - nem állítom, hogy nem élne vele célt, csak hogy ebbe a városba, ez az én terepem. Az angyalokat én ismerem, nem ő. Én tudom, hogy mi használ ellenük.
Azt hiszi, hogy még mindig az a gyámoltalan kis angyal vagyok? Helyes. Hidd csak Belial, de nem én fogom a bokám megütni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 25, 2019 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Ophilia
I don't see a fairytale ending for you...



Hogy mit is keresek pontosan itt?
Tényleg ez érdekelne téged?
Oh, persze, igen... majd elfelejtettem, miként ez Gabi bácsi fővárosa és itt annyi angyal repked, mint égen a csillag. Nem is értem... lehet eltévesztettem a menetirányt, avagy valaki szándékosan félrevezetett. Esetleg rosszul mutatta a tábla, hogy merre is van New Orleans. Mert ez itt... ez itt a mennyei dicsfény, amelyben a drága kis mimóza oly' nagy hévvel fürdik. Ah, hogy oda-vissza ne rohanjak e hírtől! Máris lázba hozott a dolog, miszerint mennyi új barátra tehetek szert. Jó, oké, az már egy másik kérdés, miszerint az újdonsült haverjaimnak nem lesz éppen feje. De hát... rá se rántson senki! Minek az nekik? Úgy lehet a legjobban cseverészni ám velük, ha már élettelennek -, s nem jár feleslegesen az égi pofájuk.
Szóval jah... simán játszik a pakliban, hogy csak öldösni jöttem és megtisztítom az Istenke ódivatú hadi teremtményeit. Rájuk férne egy-két számmal kevesebb! Mégis mit számít, ha több ezren élnek, vagy halnak? Ugyan már! Jobb nekik holtan, mintsem élve, nem de bár?
Enyhén megrázom a fejemet, ahogy egy mélyebbet sóhajtok, pont mint, aki hirtelen arra jött rá, miszerint rossz ötlet volt szóba állnia bárkivel - jelen helyzetben pedig; vele. Ennél már csak az lehetne még kellemesebb tevékenység, ha egymással szemben ülve teázgatnánk és cseverésznénk az élet nagyságos dolgairól. Mint például a Sötétségről, aki valamiféle teketóriát űz a Mindenhatóval. De akár sakkozhatnánk is; elütve ezt a feleslegesen unalmas időt. Hiszen az ilyen barátságokra, sőt kapcsolati értékekre; mindig kifejezetten hangsúlyt kell fektetni, ugye? Nem mindennapi élményekről beszélek ám, főként, ha angyalokról van szó. Ők a legeslegjobb cimboráim..
Aztán az már egy másik tény, miként még mindig egyet fúj, mint a pereces, amíg el nem adja a portékáját. Mintha nem tudná felfogni a 'nem' szó valódi értelmét. Esetleg kér egy kis ízelítőt?
- Bocsáss meg... - Viszonozom a kedves kis mosolyát. - ...nem ismerem a szabályokat. - Gúnnyal telt hangon ejtem ki a szavakat, fittyet hányva arra, hogy kinek a mijének a mije. Felőlem a volt pápának is jelenthet, az sem igazán hat meg, tehát... - Esetleg értelmezési gondjaid vannak? - Vonom fel a szemöldökömet egy pillanatra, majd annyiban hagyva ezt az egészet, elengedem.
- De roppantul igazad van.. - Szólalok meg másodpercekkel később. - ..azért vagyok itt, hogy lássalak. Már úgy hiányoltalak, főleg a múltkori után, tehát... kutattam utánad és lám, lám, icike-picike angyalkám, végre megvagy. - Némi izgatottság fedezhető fel a beszédemben, mintha tényleg érdekelne a jelenléte, vagy az, hogy mi is van vele. - Nem fejeztük be és azt hittem most... - Elakadnak a szavaim, így csak némán bámulok rá, némi módon töprengve. Hm, ami azt illeti a múltkor még arról papolt, hogy ő mennyire semleges, sőt jelentéktelen. Most meg egyből Gabriel és ez a viselkedése.. Attól, hogy megjátszom magam és látszólagosan nem érdekelnek egyes részletek, még igen is megragadnak.
- Igazán? Az remek! - Bólogatok nagyszerűen előadott lelkesedéssel. - Legközelebb küldjetek VIP-meghívót, hogy le ne maradjak eme nagyszabású eseményről.. - Egyféle beleéléssel magyarázom, ekként hitetve el azt, mennyire is foglalkoztat engem, sőt... ezenfelül más érdekelődési köröm nincsen. Csak ez az egy, de komolyan! Látni, ahogy a haverkáim csatába vonulnak... valakinek támogatni kell őket lelkiekben, nem? Persze csak átvitt értelemben - sem.
- Hogyne, a fejeden is ott van.. - Bökök a homloka irányába. - ..nem láttad? - Teszek úgy, mint, aki épp' leolvassa róla, aztán persze nevetek egy jót. Hisz' még miket nem képzel! Bár akár elvihetné ő is ennyi erővel... ha meg nem teszi, akkor így jártam. Annyira úgy se érdekes a tartalma, avagy tán mégis?
Aztán...
Angyalok...
Csak a szemeimet forgatom a kis monológja kapcsán, melynek keretein belül próbál nekem beolvasni. Mily' szép eme kivitel!
Már majdnem elhittem, hogy...
- Tudod, nem sokat kell csiszolni a stíluson és menni fog az... csak nem nálam, Tollpihe. - Veszem viccesre a figurát. - Szóval tízből adok neked... - Elmélkedem el. - ...öt pontot a nekifutásért. - Fel is mutatom a kezemen a számot, megerősítve a szavaimat. - Aztán... - Pillantok körbe. - ...eléggé romhalmaz ez a Paradicsom. Igazán letűnt, kietlen néhol, s levert.. De se baj! Mert ez az új... - Kérdőn nézek rá. - ...hogy is mondtad? Öhm, várj... földi... földi mennyország! Szóval engedelmeddel gyorsan vetnék is egy keresztet. - Azon nyomban végre is hajtom színpadiasan, elmormogva az 'atya-fiú-szentlélek-ámen't. - Hálát adok az Úrnak e szent.... helyért és bla-bla-bla.. - Hadarom el, minden komolyságot mellőzve ezzel.
Ne már...
A fejemet fogom, miként körbeírja a szavaim árnyalatát.
Komolyan?!
Ennyire ostoba...
A lehető legnagyobb nyugalommal hallgatom végig, s majdan válaszolok a számára;
- Ennek az egésznek... - Lépek vissza hozzá lassan. - ...pont annyi értelme van, mint Neked. - Tekintek rá szánalmasan. - Egy; én nem mondtam, hogy van városom, míg Te igen és azt sem mondtam, hogy az enyém a Föld, ezért emeltem ki az embereket. - Pontosítom benne ezt, mert a felfogóképessége, láthatólag nem az erőssége. - Kettő; nem hallottál még a dolgok kiszínezéséről, a metaforákról és hasonlókról? Tudod, az emberek előszeretettel használták és használják.. - Lépek mellé hanyag mozdulattal. - Három; ha mindent szó szerint veszel, akkor ki is az ostoba? - Figyelni kezdem az íriszeit egészen közelről. - Négy; nem, nem fenyegetlek, csak tanácsoltam valamit és amúgy is, kislány... te próbálkoztál vele. Upsz... - Végül finoman érintem meg a derekát, ekként szorosan magamhoz vonva őt. - S hogy én mire számítok? - Szinte suttogok. - Az csak tőled függ.. - Rendíthetetlenül fogva tartom a pillantását, s ha szabadulni próbálna, akkor sem engedem, ugyanis nem félek erőszakot sem alkalmazni annak érdekében, miként megtartsuk a fennálló pozíciót.
Ezáltal pedig mi lesz, Szárnyacska?

▲ music: Me Too▲ ▲Words: 921▲ ▲Note: -

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
713
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 24, 2019 8:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Belial
Pimaszssága mit sem változott azóta, hogy találkoztunk. Ugyanolyan nagyképű, mint ott, San Francisoba. Fejemet csak egy leheletnyit döntöm oldalra, úgy mérem végig a démont, ki azt hiszi mindenkinél okosabb. Hát persze, hogy az, hiszen egyedül neki sikerült elrabolnia egy arkot és éveken keresztül rabságba tartani. Mindjárt megsajnálom szegény Raguelt. Függetlenül, hogy nem érdemelte meg, a testvérei nem nagyon keresték. Így nézve pedig… Tökéletesen megérdemelte a sorsot, amit kapott. Ma már képtelen vagyok a sajnálatára, de már a szánalmára is. Valóban úgy történt a legjobban, hogy Amara megölte. Földi-, égi-, de még pokolbéli szenvedései is véget nök
Ezért kérdezem hát. Mi értelme a világnak ha minden jóságot igyekeznek kiirtani? Ha a végén nem marad már senkiben könyörület avagy alázat?
Az angyalok kifordultak magukból a démonok pedig… Egy kivételével…
- Édes, hogy azt hiszed, hogy nem rám tartozik. Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Hivatásomnál fogva, mindenről tudnom kell - hangsúlyozom ki az utolsó szót, enyhén megnyomva azt. Természetesen tudom, hogy sok minden változott, mióta a földön vagyok, de erről talán nem is kell neki tudnia. Nem. Neki sok mindenről nem kell tudnia. Ahogy akkor sem mondtam el neki sok mindent, most sem, sőt… Ajkamra galád mosoly fut, szegletében ott vibrál egyfajta pimaszság, mely régen egyálalán nem volt jellemző az angyalokra. - Tekintve, hogy Gabriel területén vagy, nagyon is joga van tudnia minden angyalának, hogy mit keres itt egy démon - mosolygok rá kedvességbe burkolt álnoksággal.
- Nem hallottad? - teszem számra a kezemet, ijedten. A hír úgy suhant végig a városon, hogy öröm volt hallgatni. Végre tesz is valamit az ark, nem csak a szája jár, ahogy az elmúlt években végig. - Épp most tartott tisztogatást. Sokan nem élték túl - húzom el számat kelletlenül. Előtte nem játszom meg magam, miért is tenném? Senkinek semmi köze ahhoz, hogy miért gondolom úgy, hogy a világnak lassan… Talán hasznomra tudnám fordítani hiúságát?
Tekintetem a dobozra simul egy leheletnyi pillanat erejéig. Szemöldököm ívesen vonom fel.
- Postásnak tűnök talán? - kérdezem némi döbbenettel nem csak hangomban, de ábrázatomba is. Pár értetlen pislogást is társítok hozzá, csak hogy teljes legyen az összkép.
Egy valami azonban nem változott. Nem tartok most sem tőle, ahogy közelebb jön hozzám. Ehelyett inkább büszkén húzom ki magamat, úgy figyelem mozdulatait, arcainak rezzenését. Soha nem fogom tudni megmondani az emberekről - démonokról, hogy mikor hazudnak. Egyszerűen elég lesz senkinek sem hinnem… Miért van akkor az, hogy az Ő szavaira mégis adok? Fejemet enyhén rázom meg, kitörölve a jégkék tekintetetek az emlékeimből.
- Tényleg - csettintek egyet nyelvemmel, ajkam jobb szélét felhúzva, tekintek végig körbe a helyen. Na igen, most már nem olyan, mint egykor volt… - Te nem is éltél még, amikor Ádám és Éva a Földi Paradicsomba éltek. Mit gondoltál, hogy mindenki annyira ostoba mint te? - vonom fel kérdőn újra csak a szemöldököm. - Hogy az angyalok úgy választanak területet, hogy annak nincs jelentősége? - igen, többet tudok mint ő. És soha, de soha nem fogok elmulasztani egy alkalmat sem, hogy az orra alá dörgöljem ezt.
- Viszály, ez itt a Paradicsom, ha tetszik, ha nem. Ez lesz a földi mennyország, de ahhoz démonűzést kell itt tartani - mosolygok rá ezúttal fenyegetően.
Mozdulatait szemmel követem, hirtelen fordulására mégis fejemmel kissé hátra hőkölök. Hipokratikus monológjára kénytelen vagyok felnevetni mégis, egyet lépek csak hátra, majd kettőt. Szórakozottan tekintek fel rá, ezernyi fogammal nevetve rajta.
- Tudod, mindazzal amit mondtál, csak két baj van, egy: te sem igazán a föld teremtménye vagy, sőt mi több, ha belegondolsz, mint démon jóval az angyalok alatt állsz, hiszen… Tudod nem árulok el sokat, de Lucifer is egy angyal - kapom ajkam elé a kezemet. Lassan engedem el a kezemet és fogom meg mutatóujjam bütykét is. - Másodjára, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás. Az angyalok tolla nem fehér, fekete, mint a lelketlen lényed. De mint mondtam ez már csak apró tévedés a tengernyiek közül, melyeket vétesz - vonom meg a vállamat könnyedén. Igen, az angyalok is könyörtelenek. Tekintve, hogy nincs lelkünk, tekintve, hogy egy semleges nem áll egyik oldalon sem…
- Szóval ha jól értem. Idejössz a városomba, fenyegetsz, neked állj feljebb. Megkérdezhetném, hogy mégis mire számítasz?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 21, 2019 7:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Ophilia
I don't see a fairytale ending for you...



Komolyan?! Miért pont Ő..? Ennél már az is jobb volna, ha Gabriela egyik szárnyas kis bábja lejtene itt hastáncot.. De hát nem, mert fene módon olyan jó szerencsém van, miként...
Ez a nap már szinte ennél nem is lehetne tökéletesebb, hiszen a nem régiben szerzett tollas barátom van csak itt.. A drága Ophilus... bár lehetne lazán Oktopus is.
Egészen mélyen szívom magamba a szükségtelen oxigént, ahogy szemet forgatva díjazom a rövid kis meglepettségemet követően a jelenlétét, mely' számomra inkább átok, mintsem áldás. S ha ennek tetejében nem lenne elég, akkor még úgy tesz, mint, aki.. mily' fenségesen is gonosz. Ugyan már! Bár ennek az egésznek azt hiszem, van egy remek oldala, ugyanis a múltkor nem sikerült szárnyacskákat vágnom. Most pedig... tádám! Itt van előttem; a selymes tollacskáival, amiket szépen lenyisszanthatok, aztán pedig volt angyalka, s ezt követően nincs...
- Oh... - Döntöm oldalra félig a fejemet, miközben méregetni kezdem silány alakját. - ...az ittlétem érdekel? - Mutatok körbe a mutatóujjammal a levegőben. - Igazán sajnálom, aranyom, de ez nem rád tartozik, viszont nyugi... nekem is hiányoztál! - Villantok meg egy bájos mosolyt, ami aztán könnyedén vált át ironikusra. - Tudod, tisztában vagyok azzal, hogy milyen jól forgatják itt a szappanoperát; Gabriela-val a főszerepben. - Szórakozottan nevetek, felé sétálva némileg. - S mint oly' nagy rajongója; szerettem volna testközelből is megcsodálni Őt, sőt, kérlek, mint láthatod.... - Bökök a kezemmel a lerakott doboz irányába, amelynek a fedelén egy tál kukoricamag hever. - ...hoztam egy kis csemegét is. Mivel nem árt az önfeledt szórakozáshoz egy kis popcorn, nem igaz? - Lazán teszek még egy lépést, ekként hagyva köztünk néhány méternyi apró távolságot.
Hazugság, hazugság, hazugság...
Minden kiejtett szó, mondat, s értelem...
Valaha vajon mondtam én igazat?
- De, ha már a helyzet így hozta... - Tárom szét a karjaimat, mint, aki arra vár, miként átölelhesse a lányt. - ...befejezhetnénk a múltkorit! - Utalgatok a szárnyacskáira mutogatva; meg arra a kis ábrázatára, amellyel azt mondatja...
Tényleg megváltozott? A szavak, a tettek... mintha csak kicserélve lenne az angyalka, vagy, netán kifordult volna önmagából..
- Eme Szent Helyen? - Nyomatékosítva kérdezek vissza, ahogy egy jót röhögök. - Meg ez lenne maga a Paradicsom? - Komolyodom el, enyhén ingatva a kobakom. - Ha te mondod... - Teszek egy fura jelenetsort (lásd a gifet), majd pontosan elé kerülök, igencsak közel hozzá. Semmi fenyegetés, semmi ráijesztés, semmi támadás... csak egyetlen lépés, amely által a szemeibe nézhetek; ennyire közvetlenül. - Hahó, Tollaska! - Suttogom egy kissé őrült volumennel. - Ez itt a Föld! Ami az emberekké és nem a Ti kis parazita lényetekké... Tehát mondd; miért nem reppentek bele a világ legnagyobb óceánjának a mélyére? Legalább nem kéne bámulnom a képeteket, meg azt a szánalmas hófehér szárnytollatok.. - Lökök rajta egy árnyalatnyit a vállától fogva, párat hátrálva egy nagyobb sóhaj keretei közt.
Nem is értem...
Komolyan nem..
Miért kell nekem velük, s főként; vele egy légtérben lennem?!
Az Isten áldása ez a mitugrász...
Ennél nevetségesebbre meg sem teremthette volna..
S legközelebb hol találkozunk?
A New Orleans-i kávézóban?
Mert, ami azt illeti, szívesen meghívnám egy lecsapolt angyalvér koktélra..

▲ music: Damned If She Do▲ ▲Words: 508▲ ▲Note: -
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5