• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Elhagyott raktárház
SzerzőÜzenet

Stamiel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
warrior psychopath
☩ Posztok :
68
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :

☩ Rang :
fated to fail
☩ Play by :
mr. chris wood
☩ Pokol vagy menny? :
in the hell, darls'


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Ápr. 02, 2017 8:23 pm írtam neked utoljára


***
szabad a játéktér

Stamiel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
warrior psychopath
☩ Posztok :
68
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :

☩ Rang :
fated to fail
☩ Play by :
mr. chris wood
☩ Pokol vagy menny? :
in the hell, darls'


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 12, 2017 2:52 pm írtam neked utoljára


To: Gabriel
When one door closes, an other one opens..



A sötétség erdejében jártan, s árnyképként végig vonulva, nos csak egy homálya vagyok egykori önmagamnak. A színtiszta, a fenséges, és a fénnyel teli énemnek, tova tűnő másává váltam. Minden szó, amely az ajkaimat elhagyja, s minden lépés, amellyel előrébb kerülök a célom felé, csupán csak a fekete lepel mögé vezető útszakasz. Azt hiszem, miszerint végleg elvesztem és az elfeledettség részéve lettem. A glória lehullt, hamvaira omlott, és a szárnyak eltipródtak, éjfekete sötétségbe burkolózva. A tökéletes mintakatona immáron elbukott a személyemben. Talán, ezért is rendelkezhettek némi szabadsággal, amellyel élve, nos egészen más szemszögből tekinthettek mindenre; magára a történtekre. Tudtad, hogy mindannyian egykoron ugyanolyanok voltunk? Egyformán bábok, és alárendelt hűséges szolgák -, katonák? Hitted volna, hogy az emberi érzelmek töménytelen kellege, befolyásolhat egy hozzám hasonlót? Mert én nem, abban a pillanatban, amikor rájöttem, hogy milyenféle indulatok kavarognak bennem -, dühös voltam. Rendkívüli módon haragot éreztem, amely végül elszunnyadt, és a megvetésbe torkollott át, amit a kis pornak való egyedek irányába nyújtok. Gyűlöltem, hogy atyánk előnyben részesítette az ócska halandóit, mintsem minket, és utáltam, amikor huszonöt évvel ezelőtt káoszt okozva, se szó, sőt se beszéd nélkül, eltűnt. Még a legtisztábban hívő ember sem tudná elképzelni azt, hogy akkor és ott mit éltünk meg! Én magam csalódottságot, s némi módon megvetést. Belátva mostan pedig; az embereket okolom mindenért. Elvették tőlünk az Urat, és elkergették a szánalmas jellemükkel. Most komolyan kérdem, kérlek, az ilyenek tényleg érdemelnek újabb lehetőséget?
- Te sem vagy másabb a fajtársaidnál.. - Vágom neki a kedves vadászt, a közeli falnak. - ..fenyegetőzöl, megzsarolsz, és azt merted feltételezni, hogy engem csak úgy kivégezhetsz, te nyomorult! - Rántom el, ahogy újból a falnak vágom őt. - Tudod te egyáltalán, hogy ki vagyok? Hozzád képest több, te kis senki! - Húzom magammal a ruhájától fogva, ahogy bevezetem az elhagyatott raktár épületébe. - Most pedig, drága kis porlandó.. - Beszélek tiszta megvetéssel a hangomban. - ..elárulod nekem szépen, hogy hol is van a többi társad! Megmondod e szent pillanatban, merre bújtak el, mert megfogtok mindannyian ezért fizetni! Mégis hogyan voltatok képesek rám kezet emelni? - Elengedve a földhöz vágom, ahogy idegesen lépek tőle hátrébb. - Beszélj már! - Ordítok rá szokatlanul, ahogy végül megrázom a fejemet. Nevetésben török ki, miközben a hajamba túrok. Igazából sosem képzeltem el ezt a szituációt, annyi évvel ezelőtt nem volt alkalmunk akármikor a földre lépni, és azt csinálni büntetlenül, amit akarunk, míg most... most körülöttünk rengeteg káosz uralkodik. Testvérek hullanak el, buknak meg, vagy épp fordulnak egymás ellen. Itt az én példám.. az én tökéletes szituációm! Isten angyalaként sosem képzeltem volna, hogy kezet emelek egy halandóra, hogy.. hogy idáig juthatok.
Mélyen szívom magamba a haszontalan levegőt, ahogy elcsendesülök, és finoman lépek közelebb felé. - Kérlek.. - Nézek rá komolyan, szomorkás szemekkel. - ..nem akarjuk ezt, ugye? Te se, és én sem! Csak békét akarunk, egy jobb helyet, ahol az Istenünk újra megjelenik, és nem éppen sátorfát bont. - Hízelgő, ócska kis hazug szavak, amellyel őt kecsegtettem, míg a lelke ennek a szerencsétlen egyednek egy pillanatig tán', hisz is benne. - Én segíthettek neked, ígérem. Csak mond el, merre vagytok, és haza viszlek. Vissza a szeretteidhez, ahová tartózol. - Suttogom, ahogy segítek neki felállni, ám az átverésben, nos nem csak én jeleskedem, ugyanis elcsórja tőlem az angyalpengét. Hirtelen szúrja a vállamba, ahogy éktelenül rideg pillantással illetem, és míg futni kezd, én egyszerűen húzom ki magamból, hogy aztán lassú léptekkel, és egy ördögi nézés keretében a nyomába szegődjek.
- Nem menekülhetsz sehova! Lassú vagy, és sebesült... - Szólalok meg fennhangon, ahogy az épület kijáratánál eltűnik, de semmi gond, hiszen úgy is meglelem, viszont... neki, akkor végérvényesen annyi!

▲ music: I get wicked▲ ▲Words: 592▲ ▲Note: -

Stamiel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
warrior psychopath
☩ Posztok :
68
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :

☩ Rang :
fated to fail
☩ Play by :
mr. chris wood
☩ Pokol vagy menny? :
in the hell, darls'


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 12, 2017 2:51 pm írtam neked utoljára


***

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Elhagyott raktárház
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: