This is it, the apocalypse Welcome to the new age
I'm breaking in, shaping up, then checking out on the prison bus

 
Elhagyott raktárház
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Thea Pritchard
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
8

Utolsó Poszt Hétf. Május 14, 2018 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What happen with me? Why?  
Raiden & Thea
Take me under credit:

Feltekintve a szikár alakra kúszott homályos tekintetem, fókuszálva próbálom befogadni a látványt, az elém kerülő valóságot, de Gabriel nem hagyja, folyamatosan ott liheg gondolataim mögött, ösztönöz, zargat, hogy feleljek már neki. Hagyj már békén... Tűnj el!
Az öblös hang kellemessége alig tapasztalható, ahogy egybefolynak a hanghullámok, nem tudom megkülönböztetni a szavakat, pont olyanná válik az egész, mintha lelassított felvételt néznénk. Minden lassú, vánszorgóan lassú, olyan lassú, hogy a sötét nyel el.

Megkönnyebbülés? Az lett volna, ha nem harsan fel Gabriel, még itt is itt vagy? Ugyan nem láttam, de éreztem, sugárzott valahonnan ez az intenzív indulat, amit a férfi körbelengte. Mire fények villantak fel, körvonalazódtak a tárgyak és arra lettem figyelmes, ismerem a helyet, mindennap itt ülök, innen irányítok, itt dolgozom. Ugyanazon szürke mappák hevertek az asztalon, amiket ma - már ha még ma van - ott hagytam. Jelentések, tervek, számlák, minden, mi a feladatkörömbe tartozott. Végig húztam az ujjamat a hideg asztal felületén, igen, ez az én asztalom, igen, ismerem. De ez nem valóság, miért ilyen eleven?
- Mutasd meg a város terveit - zöngéje hamiskás, parancsoló és utánozhatatlan, hiányzik belőle mégis valami... Erő, energia, minden átjárja szavait, mégis üresek, nem többek egy gép utasításánál. Tervek? Tekintetem az asztal fiókjára vetül, ahol a kulcs van a széfhez, noha az én elmémben van a kód a teljes kinyitáshoz, igaz az elektronikától messze vagyunk, egyszerű mechanikákkal dolgozunk. Pontosan emlékszem, hogy hagytam ott a széfet, melyik mappa hogy feküdt, az egyikből kilógott egy cetli...
- Mutasd!
Ahogy a gondolataim megindulnak a környezet is változik, nem az irodában állok, hanem a széf előtt, kezemben a kulccsal, mintha mindjárt kinyitnám. Meglepődve hőkölök meg a tudattól, hogy a kisujjam választ el a ténytől, hogy tényleg megtegyem, de mi lesz akkor a várossal? Az ajtó nyílik magától, ott vanak sorban a dossziék és csak várják, hogy kihúzzam őket. A megfelelőt. Ott van ni, ott az a vastag, egyik sarka kicsit szakadtas az idő miatt. Ott van, csak ki kéne nyúljon érte...
Valaki segítsen! Lázasan kerestem valami nemet, valami ellenállást, ami megállítsa azt, hogy érte nyúljak.
- Vedd ki! - Mintha testemet irányítaná, vagy a gondolataimat nem tudom megfékezni. Hadd gondoljak másra, csak röpke időre!

Nem jutott jobb eszembe, mint a szoba ahol vagyok és a fogvatartómmal lévő beszélgetés, minek hatására az egész helység zavaros vízeséssé vált, már nem voltunk a széf előtt.
"Ti megkaptatok mindent. Lelket, saját akaratot, döntés képességét jó és gonosz között. Mi? Mi mit kaptunk? " - dühödt sustorgás, sercegés a szélben, olyan hang, amit semmi nem nyel el, ahogy visszaverte tudatom elméje a szavakat, újraidézte, újraforgatta.
Még tudatlanul is felnyögtem a fájdalomtól, ami elöntött Gabriel dühe által.

Raiden
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
68

Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 30, 2018 9:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I LOST MY MIND
Thea && Raiden
──────────── ────────────
Gabriel folyamatosan a nőt zargatja, ordít, szinte sipákoló hangon parancsolgat neki. Fejemben katyvasz szívem hevesen kezd verni, de nem tudok mit tenni, hiába ébred fel az elmém, ha a testem nem akar. A nő meg fog halni, érzem, de nem hagyhatom. Miért nem ő is csak egy ember? Talán Michael a jó, talán Gabriel, a gondolataim cikáznak, az érzelmeim hevesek, a pulzusom az egekben.

Nő fájdalma leolvasható az arcáról, ahogyan vallatja. Az elmében nagyobb a fájdalom, mint a testben. Könnyei kicsordultak, s a testem végre engedelmeskedni látszik.
- ha megölöd, már most nem tudsz meg semmit. – Mondom, majd lépek egyet előre a férfi felé, ki lassan komoly arccal rám pillant, a lány elveszti az eszméletét. Gabriel a megtört fivér, kinek elmenekült az apukája. Csak ezt hallottam. És látom, hogy igaz minden, amit eddig róla hallottam, s képzeltem. A világa megingott, amikor apucskája elhagyta. De, ha visszatér, mi lesz? Nem fogja keblére szorítani, és elnézni neki mindent. Talán már most gyűlöli kedves fiát.
- Te neked azt kell tenned, amit én mondok RAIDEN.- Emeli fel a hangját. Hátrálok.

Gabriel behatol a nő agyába, ahogyan az eszméletlen. Ott kommunikál vele. Most a városban vannak, ahol a nő maga előtt látja az asztalt, ahol dolgozni szokott.  Látja maga előtt a kedves dolgait, az apjáról egy képet, és a jegyzeteit. Gabriel megjelenik a nő mellet.
- Mutasd meg a város terveit. – Parancsol rá a nőre lágyan, kedvességgel a hangjában. A nő vajon mit tesz? Megmutatja, vagy elméje erősebb mindennél?




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side


Thea Pritchard
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
8

Utolsó Poszt Vas. Ápr. 29, 2018 4:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What happen with me? Why?  
Raiden & Thea
Take me under credit:

Mintha az elmét kifacsarnák, minden, ami ép volt, darabokra esett szét. És nem tűnt el az az éles sípoló hang, többszörösen átjárt, mikor már nem volt semmi sem bennem, csak annak hangja visszhangzott ezerszeresen. Mikor elmúlt, még akkor is hallottam a halovány árnyékát, melytől igazság szerint sosem szabadultam.

Gondoljak? Hogy? Még arra sem voltam képes, ahogy minden szegmensembe beköltözött a röntgen szempár. Tudni akarta, amihez semmi köze sincsen, egyenesen mászkált bennem, és kereste a foszlányokat, hogy az én elmém karmai körül kiszakítsa erővel. Nem a testemet, de a tudatomat minden szó nélkül erőszakolta meg, vette birtokba, mintha csak egy rongybaba lennék.
Ne csináld ezt velem! Már nem tudom, hogy vajon a sípolásban az én sikolyom is benne volt, vagy sem, meglehet, ott a padlón akarva akaratlanul is ordítottam. Borzalmas volt, elmondhatatlanul borzalmas, ennél talán a verést is jobban lehetne viselni.
- Mutasd... Mutasd... Mutasd... - folyamatosan parancsolt, mikor már elfelejtettem volna, akkor újra és újra megszólalt, egészen egy pillanatig, mint mikor a cérnaszálat elvágják. Mintha kiugrott volna belőlem, nem hallottam semmit már. Fuldokolva kaptam levegő után, remegő testtel ernyedtem el a hideg talajon. Szívem dörömbölt, egészen addig, míg puffanás nem zavart meg. Feltekintettem, homályos színek álltak össze lassan képpé, és láttam, ahogy Raiden feltápászkodik, elborult tekintettel áll vissza társa mellé. Mit csinálsz? Az előbb még nem ilyen volt, vagy legalábbis nem ilyenre emlékeztem. Vagy rosszul látok? Fel sem fogtam, hogy az esélyem megnyilvánulása ez volt. Még nem, de később már emlékeztem, hogy Gabriellel ellentétben, Raidennek nincsen kőből a szíve.

- A várost! - Hangja parancsolóan fut végig a félig összerakott gondolataimon, melybe azonnal beleremegek. Ne csináld! - üzentem neki, de hogy nem hatotta meg, az is biztos. A sípolás megint csak felharsant, és tudatom megszűnt létezni. Szavaival vezetett, édesgetett, csábított, hogy a fájdalmat megszünteti, csak tegyem, amit mond. Ilyen lehetett Évának is régen, mikor a kígyóval találkozott. Gabrielben egyenesen az ördög testesült meg ebben a pillanatban, ahogy erőszakosan hajlítgatta az elmém, várva, mikor is törik meg.
- Hagyd abba... - nyöszörögtem, könnyeim megindultak lassan. - Hagyd abba... kérlek... - Mit ér a szó a szélben? Könyörtelenül utasított tovább. Egy-két kép talán felvillant, míg végül a fájdalom és a jelenléte sötétbe borította az agyam. Elvesztettem eszméletemet.

Raiden
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
68

Utolsó Poszt Pént. Ápr. 20, 2018 11:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I LOST MY MIND
Thea && Raiden
──────────── ────────────
A tudatomban egy mélyebb pontján éreztem, hogy ez rossz. Még sem tettem semmit. Lány kérlelése fájdalmas volt, de még is valami visszarázott engem. Gabrielt sose figyelhettem meg igazán, Egyszer láttam amennyiben, akkor még tiszteletet parancsoló volt. Aztán mikor át álltam, s megláttam az igazat üdvözölt engem.
Gabriel felé fordul a nő s felé intézi szavait. Figyelem az ark arcát. Ahogyan a nő fel ordít pillantásom elkapom, s falnak szegezem.

Gabriel egy mosolyt intéz a nő felé, majd felém fordul, mire én visszakapom a tekintettem. Nem kell a gondolataiban olvasnom, hogy tudjam rossz, amit tettem elfordítottam a fejem.
Az ark lassan felemeli a kezét, majd megigazítja a nő eltéved kis hajszálát, lágy gyengéd mozdulattal tűri a füle mögé.
- Nem kell beszélned, csak gondolj rá. – Mondja. Nem jutok szóhoz, nem tudok mit mondani eben a pillanatban.
- Raiden. – Fordul felém, majd elindulok, s előveszek egy piszka vasat, amit szépen egyelőre magam mellé helyezek.
- Mutasd meg milyen felépítése, biztonsága van a városnak.- Mondja Gabriel.  Bele pillantok a nő fejébe én is, hallom, ahogyan sipákoló hang ismét felvisít, s érzem a nő ellenáll, majd elkapom onnan a tudatom.

Tudom, hogy ismét egy sikoly követi majd, ha így lesz elmém kitisztul egy pillanatra.
- ELÉG!! - Elengedem a fegyvert, ugyan még nem használtam, de Gabriel felé veszem az iránt, hogy fellökhessem, mire az ark fölém kerekedik, s a sípolás most az én elmém zavarja. Összeesek, s térdre rogyok fejem fogom.
- Azura rossz munkát végzett? – Intézi hozzám Gabriel kérdését, majd felemeli a kezét, s neki vág a falnak. Az ütéstől a sötétség ismét át jár, s visszatérek Gabriel oldalára.

Gabriel elneveti magát, majd a lányra néz, fejében turkál és csak ő és a nő tudja, mik mennek végbe a fejében. Miket mutathat neki a nő, milyen beszélgetés folyhat.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side


Thea Pritchard
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
8

Utolsó Poszt Vas. Ápr. 15, 2018 11:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What happen with me? Why?  
Raiden & Thea
Take me under credit:

Valóban nem tudok sokat az angyalokról, életem során nem is nagyon találkoztam velük, csak hírből és látásból tudok leginkább táplálkozni, de szerintem, nem jelenti azt, hogy merev határvonal választja el az angyalt az embertől. Mások vagyunk, ez rendjén van, de egymás mellett élünk - hatunk egymásra akarva akaratlanul is. Ha valóban lélektelenek lennének, akkor nem beszélgetnénk el ilyenekről, már pedig érez, valamit biztosan érez, legyen megvetés, gyűlölet akár, de ez a bizonyítéka annak, hogy a lélek több annál, minthogy van vagy nincs.

- Jó és rossz? - most először mosolyodtam el azon, amit mondott, noha ettől még a távolságot mindenképp meg akartam tartani. nem lehet szemet hunyni afelett, hogy idehozott akaratom, sőt! Eszméletem nélkül. - Jó és rossz között elég hosszú a skála, nincs olyan, hogy csak jó vagy csak rossz. Te sem vagy ilyen, akkor minket miért feketében és fehérben akarsz látni, ha minden színes? - A kérdés ott lebeg közöttünk, válasz már nem nagyon érkezik rá, ahogoy nyílik az ajtó halovány nyikorgással egyetemben. Azonnal odafordulok, felmérem az ismeretlent. Raiden egy dolog volt, akitől félhettem, de a belépőből úgy sugárzott az erő, hatalom, és valami gyűlöletszerű, hogy a rettegés zsigereimbe mászott be. Tudtam, ő viszont elpusztíthat is akár, ahogy fénytelen tekintetével méricskélt, míg kezeimen állapodott meg szeme. Én is nagyot nyeltem, noha nem tudtam, mi is a baj... Nem kellett sokáig várnom.
- Ne... Ne - suttogva rázom a fejemet, ahogy közeledik Raiden. - Ne... - formálom ajkaimmal a szavakat, de már hang nem tartozik hozzá. Kérlek szépen, ne tedd! Kíméletlenül, bármennyire is húzom el a kezemet, köti meg a durva kötéllel. Ennyit a futásról... Kicsinek érzem magamat hozzájuk képest.
- Kérlek - már Gabrielhez intézem a szavaimat, ahogy ő is hozzám beszél. Kezem ökölbe szorul, ahogy mozgatom csuklóm, hátha lazul a csomó, de nem éppen akar. Tekintetünk összefonódik egyetlen pillanatig, a másodperc tört részéig csak. Olyan, mint egy robbanás a csöndben, tudatom szilánkokra esik szét, gondolataim, minden ami elmém falai között volt, elvészett az éles hangra, mely mindent betöltött. Borzalmas volt, mintha koponyám szét akarna feszülni. Felnyögtem, megkötött kezeimet homlokomhoz emeltem, miközben térdem engedett és összeroskadtam. Mi ez?! Hagyd abba! Hagyd abba, kérlek! HAGYD ABBA!
- Elég... Hagyd abba! - ordítottam fel, de a fájdalom ellen nem tudtam semmit sem csinálni, az ott volt folyamatosan, kitöltötte minden porcikámat, hogy másra ne is tudjak még csak gondolni sem.

Raiden
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
68

Utolsó Poszt Szer. Ápr. 11, 2018 11:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I lost my mind
Thea && Raiden
Egal was kommt • • credit:

Szíve zakatol, olyan hangosan és olyan sebesen, hogy félő kirobban mellkasából. Kémlelem a nő arcát, miközben az érzelmek ismét eluralkodnak rajta. Mi ezt tanuljuk, mi ezt nem úgy érzékeljük, ahogyan mások.
- Látszik, nem sokat tudsz az angyalokról. – Engedek el egy mosolyt. Nekem nincs olyan, hogy választás. Főleg, mint harcos angyalként.
- Így lettem…hogyan mondjátok…jaa..kódolva.- Guggolok le ismét. Harcos angyal a menny védelmére lett teremtve. Egy olyan angyal, ki erősebb, masszívabb, és gyorsabb. Bár műveletlenebb. Nem tudok gondolatot úgy olvasni, nem azért mert nem lennék rá képes, hanem mert nem ezt gyakoroltam. Más harcos angyal bizonyára, ha ezt gyakorolja, képes lenne, de jó magam, nem.

- Embert? – Vonom fel a szemöldökömet. Monológom ugyan csak nephilimekről beszélt, de nem magamra céloztam.
- Te fajtádat nem tudnám szeretni, hiszen hiába a sok jó… vannak itt rosszak is. Gabriel, és @Azura nyitotta fel a szemem ezzel kapcsolatban. - Eddig rossza szolgáltam.
- Fater egy érdekes teremtés, ahogyan a drága nővére is. – Forgatom meg a szememet.
Lépéseket hallok, amik ismerősek voltak már. Tudtam ki érkezik, tudtam, hogy vége.
Elmosolyodom, majd felállok, s az ajtó nyílik.

***

Gabriel érkezik az ajtón, s még nem szól. Szemeivel végig pásztázza a nőt, kézi hátul pihennek össze fonódva. Leengedi őket a teste mellé. Nagy ballonkabátot visel, és rezzenéstelen arcot. Biccentek köszönés képben majd összefonom mellkasom előtt a kezem.
- Miért nincs megkötözve? – Fordítja fejét felém, s kérdezi.
- Hova futhatna? – Ekkor Gabriel rám pillant, s az elmémbe mászik.
A fejemben ejti ki a szavakat, melyet a nő nem hall.
/A megkötözés a kínzás része./ Mondja, majd leemelem a kötelet, és elindulok a nő felé. Kezeit maga előtt megkötöm.
Gabriel közelebb lépked. – Erős vagy, de nem eléggé gyermekem. – Suttogja, s sípoló hangot gerjeszt a nő fejében, ami biztosan fájdalmas lehet.









Everybody has a

dark side



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side


Thea Pritchard
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
8

Utolsó Poszt Pént. Ápr. 06, 2018 11:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What happen with me? Why?  
Raiden & Thea
Take me under credit:

Szinte emberi. Szinte közeli, pedig lépések választanak el minket. Szinte sebezhető. Ebben a világban nőttem fel, mégis, az angyalok számomra többek voltak holmi emberi érzelemnél, és szembesülni azzal, hogy minket irigyelnek? A mi gyengeségünket, csak mert többé tesz minket? Valahol az egész paradoxonnak hatott, de ettől lett Raiden személye oly megfogható. Ettől lett a lélektelen mivolta  lélekkel teli. Valóban nem létezne benne? Akkor mitől érez? Hogyan érez? Miképp alakul ez benne? Mi is a lélek pontosan? Meg lehet egyáltalán magyarázni. Én nem tudnám, számára mégis oly kézzelfogható jelentőségű.

Mellkasomra tettem kezem, mintha csak óvnám verdeső szívemet, mely ki akar szabadulni szinte bordáim fogságából, úgy dübörög.
Tekintete kifejező, melyben legszívesebben olvasnék, csakhogy saját félelmem is csillog benne, már pedig ezt, nem óhajtom látni. Egyszerre különleges, megfogható, sebezhető, ugyanakkor erőteljes és határozott. Kicsit ingott meg, röpke időre, de észleltem.
- Te is döntesz, eldöntötted, hogy idehozol parancsra vagy anélkül, de idehoztál. Eldöntötted, hogy beszélsz, ez mi, ha nem a szabad akarat egy apró szegmense? - emelem meg a fejemet. - Szeretni akarsz egy embert, miközben ő meghal, te meg örökké élsz? - Ennyi ellenérv jut eszembe. Miért ne szerethetne egy angyal? Miért bukás az? - Akkor Istened miért teremtette az embert ilyenné, ha tőletek megtagadja? - Szeretni? Nehéz egy szó, egy lelketlen képes ilyen érzelemre? Ha igen, miért bűn, ha nem, miért nem? Nekem olyan természetes, számára álom. Ő arra vágyik amire én képes vagyok, én arra, amire ő. - Mindenki azt akarja, ami nem lehet... - De a sajnálat és a részvét nem sokáig ül a lelkemben.

- Tessék? - harapom be az ajkamat. Nem. Én ebbe nem megyek bele... Újabbat és újabbat lépek hátra, egészen az ajtóig. Egy próbát megér. - Nem fogsz megtudni semmit! - Ujjaim a hideg kilincsre kulcsolódnak, ami meglepő módon kinyílik. Nincs bezárva. Esély? De az úgy vész el, mint a gyertya lángja nagy szélkor, ahogy újabb arcok tolulnak látóterembe. Menekülés...?



Raiden
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
68

Utolsó Poszt Pént. Ápr. 06, 2018 10:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I lost my mind
Thea && Raiden
Egal was kommt • • credit:

Világ régen jobb volt, mikor még nem volt jó és gonosz, mikor még Lucifer is fenn élt velünk. Minden megváltozott
Nézem a nő arcát, ahogyan elváltozik. – De még is magatok tudtok dönteni. Még is ti saját uratok lehettek, annak köszönhetően. – Mutatom a mellkasára, s arra utalok, hogy neki lelke van, míg én belül egy üresség vagyok.
„mindent” Emeli ki mondataim közül egyiket, ami jobban szíven ütötte. – Igen, mindent. – Válaszom egyszerű, szememben a düh, és a csalódottság tükröződik. Azt hittem kifizetődik, hogy a menny védelmét szolgálom, de nem. Erre lettem teremtve. Egy harcos, kinek ere erősebb, de élete jelentételen. A lány meg akar érteni, de nekem ez csak nyűg. Ingerülten válaszolok.
- Ha szeretsz, vagy olyat teszel, ami a menny ellen szól. Ha egy emberel hálsz, s abból nephilim lesz, megbuksz. – Suttogom, a mondat végére elfogyott a kapacitásom.

Lép felém, majd hátra is. Hirtelen azt hittem fel támadt benne a szökési vágy, de azzal, ahogyan már mondtam magának tenne kárt nem nekem.

- Ki mondta, hogy beszélned kell? – Vigyorodom el. Sose mondtam. Bár én magam nem jeleskedem a gondolatolvasás, mélyebb formáiban, de egy Ark igen. Mindig a harc járt a fejemben, olyan eszközök, amihez nem kellett a fizikumomat használni nem is érdekelt soha sem. Ilyen például a vallatás fejben, ami nagyon hasznos. De ez a nő talán kihívás lesz.
Kérlelésére vállat vonok. Most nem tud semmi érdekelni. Azura átka óta nyitott szemmel járok.






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side


Thea Pritchard
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
8

Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 05, 2018 10:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What happen with me? Why?  
Raiden & Thea
Take me under credit:

Rettegés bemászik bőröm alá, egyenesen fogva tart, még igazán remegni is félek, mert túl abszurd az egész, túl lehetetlen, olyan, mint egy rossz rémálom, de akárhányszor is csípem meg a karomat, csak ezt érzem, egészen addig, míg beszélni kezd. Nem mintha megnyugtatna, erről egyáltalán nincs szó. A félelmet nem űzi el, inkább csak másfelé téríti el a gondolataimat. Mennyire egysíkúan láttam az egészet, mennyivel összetettebb, ő, Raiden nem csak egy hír, nem csak egy pletyka, amivel le lehet festeni. Egészen eddig abban a hitben éltem, hogy az angyalok valami felsőbb lények az embereknél, de ahogy beszél, azt lehet látni, hogy nem. Képességekkel vannak teli, halhatatlanok, miközben nincs lelkük, érzéseik nem kevesebbek, de számukra más. Gyűlölet és szerelem, hosszú a skála a két érzelem között. Iránta egyiket sem érzem, inkább csak kótyagosan értetlenkedek. – Gyűlölet, szerelem? A világ nem ebből áll – halkul el hangom.

- Mindent? – ragadom meg beszédének fonalát. Ez a minden? Egy élet, egy röpke másodperc az övékben, mely után nincs semmi, melynek nincs értelme, létezünk és meghalunk, az idő túllép rajtunk. Az érmének két oldala van, ahogy ő látja és én is. Teljesen más, amiért máskor kíváncsian tekintenék, de a kiszámíthatatlansága csak összerezzent. – Mi az a nem jó? Kinek nem jó? – kötök bele akaratlanul is, pedig nem biztos, hogy a legjobb taktika azzal, aki éppen elrabolt és bezárt ide. Tétován lépek felé, de azonnal hátra is, ahogy témát vált. De a másodperc tört része alatt érzékeltem a változást, hogy Ő nem csak ennyi. Még nem fogtam el, de a szikra megvolt, hogy a tűz vörös lángjai felcsapjanak és fel fognak csapni.

- Nem – ráztam meg a fejemet. - Te is tudod jól, hogy nem. Nem fogok beszélni. – Oly erősen kapaszkodtam ebbe, már csak azért is, pedig nem is tudtam igazán mit akarhat, de nem jót… - Kérlek...

Raiden
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
68

Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 05, 2018 12:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I lost my mind
Thea && Raiden
Egal was kommt • • credit:

Lány arcán látom a félelmet, a fájdalmat. Ha nem én más hozza ide, és más a városban kergetné.
De én, csak egy poros a raktárépületben. Kapott vizet, sőt loptam hambit is a későbbiekre, még san francisco városból. Mindig imádtam azért ezeket a kajákat. Fenn nem voltak ilyenek. Hiába teremtette azt isten, nekem egy hamburger sokkal istenibb.
Fürkészem a lány arcát, ahogyan mondja a kérlelő szavakat. – A város… -Nevetek fel.
- Amit egy nő irányít úgy, hogy szerelmes a megmentő Arkangyalba? És az Ark, aki megmentette a seggeteket, a csúnya gonosz Gabrieltől. – Gügyögök, mint egy gyermek.
- De, fenn a kis tornyacskájában van, és fél emberek közé menni? Én pelenkáztam életem kezdete, teremtésem óta. – Ráncolom össze a szemöldököm.
- Egy senki.. ha megbecsült volna, Anahita nem lenne bukott és érdekelne engem még egy fikarcnyit is. Mert csak a gyűlöletem van iránta, nem a szerelmem. – Úgy érzem a szavak lavinaként áradnak belőlem, s csak mondom. Fájdalmam, mit egykoron nem hittem erősnek, most olyan marcangolásba kezdett, hogy a lelkemet, ha lenne is, azt emésztené fel.

- Ti megkaptatok mindent. – Mutatom az ujjaimon számolva. – Lelket, saját akaratot, döntés képességét jó és gonosz között. Mi? – Nevetek. – Mi mit kaptunk? Katona voltam, nem szerethettem, igaz Michael védett meg a bukástól, de ha már csak olyat teszek, ami nem jó…Megbukok. – Kémlelem az arcát.
- Szóval, de dalolni fogsz. – Mondom, és eltávolodom a faltól, ismét közel hozzá. – Nem mondanám, hogy semmit. – Suttogom nagy vigyorral a képemen.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side


Thea Pritchard
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
8

Utolsó Poszt Pént. Márc. 30, 2018 11:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What happen with me? Why?
Raiden & Thea
Take me under • szószám: 367 • credit:

Nem, nem, nem. EZ nem velem történhet meg. Legrosszabb rémálomnak tűnt, amiből csak fel kéne ébredni. Ez nem lehet valóság, vagy igen? A máskor határozott, összetett gondolataim most darabokra estek, mint egy üveg váza, amit lelöknek az asztalról. Szilánkosan csörömpölnek tudatom falai között. Nem tudok nem pánikolni, megül a félelem, megül a rettegés. Mi fog velem történni? Semmi jó nem jut eszembe, de nem tudom elképzelni sem, hogy mit tehet velem. Kérlek, nem… Szinte könyörögve tekintettem rá, nem akartam elhinni, miért ő, miért engem. Egyaránt nem tudtam elképzelni, hogy akár a hajam szálát is meggörbítse, másrészről viszont egy ujjába kerülne tönkre tenni.
- Kérlek… - ráztam meg a fejemet. Vegas? Eh, hát nem éppen a legjobb helyen, vajon mennyi esélyem lenne innen menekülni? Fogalmam sincs hol vagyok, de semmi jóval nem kecsegtetett a szoba, főképp nem ő. Ilyen lenne? Nem ezt hallottam róla, nem ezt láttam tőle, sosem ismertem, de… Angyal, nem lehet ennyire rossz. Végül is, nem tett még semmit sem.
Nyeltem egyet. Szórakoztatni? Ugye viccelsz?! Összeteszem magam előtt a kezemet, hogy még csak ne is gondoljon ilyenre, nem fogom szórakoztatni. – A város… - ismétlem szavait, és lassan leesik a tantusz. San Francisco. Nem vagyok senki, befolyásom van, és ugyan, a város el tud működni, de az, hogy nem vagyok ott, megingat mindent, és ha ez hosszan eltart, és ha kódokat, információkat szednek ki belőlem… Fény gyúlt elmémben, hogy vajon miért is vagyok itt. Uramisten.
- Belőlem nem fogtok kiszedni semmit. Nem tudok semmit. – hangom karcos, nem elég erőteljes, de így gondoltam. Az én elmém zárva marad tőlük, még ha itt is tartanak, nem fogok beszélni. Hatalmas lényeknek az én semmilyen tudásom kell?!
- Kérlek, hadd menjek haza, semmit sem értek velem... – próbálkozok neki. Halovány a remény, de… Nem maradhatok itt.


Raiden
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
68

Utolsó Poszt Pént. Márc. 30, 2018 9:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I lost my mind
Thea && Raiden
Egal was kommt • • credit:

Rémült, ami nem is csoda, hiszen van félni valója. Ha csak éppen egy kis kirándulásra nem készülne. Veszélyes játék lenne, és nem védeném meg. Járulákos vezteség, Gabriel nem sírna érte.
- Régen úgy hívták ezt a helyet, hogy ami itt történik, az itt is marad. . -Guggolok le széles rideg mosollyal. Vegást régen a szerencse, és a buliról ismerték, de mára csak Gabriel tanyája. Sokan félnek, még a démonok is ide betenni a lábukat. Rúnák, s vér mindenhol. Igazi paradicsom. Néhány emberi fej kilógatva a fákon.

- Vegas... - Suttogom. Kérdésére felálok s elsétálok a falig, s ott neki tamaszkodom keresztbe tett karral.
- Szépséged miatt, engem szórakoztatni, jaaa... és ne legyél útban, és segítségére a nagy városodnak. - Mondom, számolok az ujjaimon.
A lány hatalmas tudás birtokában áll, így majd bizonyára Gabriel is meglátogatja majd, hogy bele kukkantson a lány fejébe.
- Kis elméd nem lehet elég elzárt, elülünk. - Mondom. Megpróbálom, de érzem, hogy erős nőszemély, nem vesztegetem erre az időm, sose voltam a gondolat olvasásban, és az elmák feltárásában valami zseniális.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side


Thea Pritchard
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
8

Utolsó Poszt Csüt. Márc. 29, 2018 8:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What happen with me? Why?  
Raiden & Thea
Take me under • szószám: 367 • credit:

Röpke idő, míg feleszmélek a kényelmetlen fekvőhelyről. Miért én? Hol vagyok? Hogy kerülök ide? Teljesen értetlenül állok a helyzet előtt. Először megvizsgálom magamat, de nem úgy tűnik, hogy hajam szála is görbült volna, sehol egy karcolás, vagy bármi, ami jelt adott volna, hogy mocskos dolgokat műveltek velem, míg eszméletlenül hevertem. Az első pillanatban még megnyugodtam, egyben vagyok, jól vagyok, de a másikban már kétségek gyötörtek. Hol vagyok? Egy raktárépület, az ajtó nem is oly messze tőlem. Nyitva van vajon? Megkötve nem voltam, akár lehet, ki is mehetnék... Miért én? Nem tettem semmit sem, csak éltem az életem. Kezdett valami megülni rajtam, valami nyomásszerű szúró érzés. Félelem.
Olvastam ilyen esetekről, de sosem gondoltam, hogy én leszek az áldozat. És más olvasni, mint tapasztalni. Sokkal rosszabb...

Összerezzentem a hangra, hiszen eddig abban a hitben éltem, hogy egyedül vagyok. Gyorsan, talán túl gyorsan is reagáltam, ahogy arrébb húzódtam és megfordultam. Kit vártam? Valami gyilkost? Maszkost? Félelmeteset? El sem tudtam képzelni, ki jöhet elém, de mikor az ismerős arcot láttam meg... Ismerős? Hát, erős túlzás, de láttam már, hallottam már róla. Megtermett, edzett és magas, olyan, aki ellen nem nagyon lenne semmilyen lehetőségem elfutni, vagy elfutni még igen, de erővel ellenszegülni? Keresztbe tör. De a legrosszabb az volt, hogy nem emlékeztem arra, hogy ő valaha is ilyen lett volna. Megváltozott. Erősen. Ő nem az volt, akiről hallottam, akit láttam, annál sokkal groteszkebb, sötétebb, gonoszabb. Hol az az angyal? Most inkább egy démon glóriával. Veszélyes.
- Hol... vagyunk? - nyögtem ki, ahogy a palack mellém került én úgy álltam fel és léptem tőle eggyel hátrébb. Ahogy közeledett, én úgy hátráltam, mintha kötelező lenne a távolságot megtartani. - Miért... vagyok itt? - habogtam a kérdést, valahogy képtelen voltam egyöntetűen beszélni, tartással. Agyamban a vörös vészvillogó egyre csak fénylett, a pánik környékezett meg. Még nem tett semmit, de nem azt jelenti, hogy nem is fog tenni.  Semmi jót nem ígért, ahogy vészesen fénylett a szeme.

Raiden
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
68

Utolsó Poszt Szer. Márc. 28, 2018 11:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I lost my mind
Thea && Raiden
Egal was kommt • • credit:

Lassan szeltem az eget, amíg karjaimban volt a nő. Nem tudtam mit csinálok, hogyan fogom megkínozni. Értettem az elrablást, de a megkínzást nem. Nem állt szándékomban ellenkezni, sem nem ellenzem ezt. Legszívsebben ledobtam volna, hagy halljon. imán megöltem egy társam, egy testvérem már nem az a Raiden vagyok, aki eddig. Azt a Raident elnyomták az érzelmek. Valóban nem teremtődtek nekünk olyanok, se nem lelkünk, de már akkor szerettem Anahitát, s akkor tudtam, hogy az rossz.

Poros raktárépületben elhúzódtam egyenlőre tőle. Nem látott, de én őt igen. Néztem, ahogyan feleszmél, s törékeny emberi teste felett ismét vissza nyeri az uralmat. Hallom, ahogyan le lassult szíve ismét hevesebben ver. Kezd flni, ami jó. Közelebb megyek, s már megpillanthat lassan lépek ki a sötétségből.
- Szép reggelt napsugaram. - Humorom nem veszett el, csupán sötétebb lett.
- Jót alukáltál? - Dobok mellé egy palackozott vizet. Nekik embereknek kell inni. Még Sf városban tanultam. Enniük is gyakrabban kell. Csomó mindent potólniuk kell. Borzalmasan lettek teremtve, már bocs apa. Mi megvagyunk, főleg az én fajom. Harcos angyalként sokkal jobban bírok dolgokat, mint egy átlagos angyal.
Nincs megkötve, eltudna futni, de előlem sose, és ha kilép az ajtónGabrilista angyalok, és Gabrielnek dolgozó démonok veszik körbe. És ők nem lesznek vele olyan kedvesek, mint személyem. 



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side


Thea Pritchard
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
8

Utolsó Poszt Szer. Márc. 28, 2018 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What happen with me? Why?  
Raiden & Thea
Take me under • szószám: 367 • credit:

A nap nem lett volna különösebb, mint szokott. Végre egy kis kiengedés, végre valami, ami nem feszít meg, úgy éreztem, hogy szükségem van egy italra, és egy ismerőssel be is ugortunk egyért. Nem akartam sokat, hisz dolgom lett volna még, de ahogy kimentem a mosdóra, majd vissza, és beleittam az italba... Ugyanaz az az édesen maró íz fogadott. Nem volt benne semmi különös, egészen öt percig, ahogy aztán éreztem, hogy mintha ragadni kezdene a szám, mintha lassulnék, mintha a szemem előtt összefolyna a világ egy masszává. A hangok is tompultak és a színek is fakultak. Mégis mi történik velem? Valami nem stimmelt, nem tudtam pontosan megfogalmazni, de valami nem stimmelt, így ki akartam menni a levegőre, már nem is emlékszem, hogy vajon mit is hablatyolhattam össze, miközben igyekeztem a szabad levegő felé, de ahogy kiértem, nem hogy megkönnyebbültem, hanem jóval inkább fulladást éreztem. Rosszul voltam. Kimondottan rosszul. Mi történik velem? De gondolataim szétestek, ahogy a a sötét beborított és elvette az eszméletemet.

Kellemetlenül feküdtem, még csak fel sem fogtam, csak éreztem, hogy testem sajog. Még ki sem nyitottam a szememet, egyelőre próbáltam felfogni a dolgokat, ahogy érzékszerveim végre magukhoz tértek. Kimaradt az este, olyan sötét lyuk tátongott a fejemben. Mi történt? És ahogy az érzékszerveim magukhoz tértek… Fontosabb kérdés, hol vagyok? Felnyitottam a szememet és idegen helyen találtam magamat. Mi ez?  Kótyagosnak éreztem magam, de abban biztos voltam, hogy nem kéne itt lennem. Miért? Hogyan? Mikor? Mit keresek itt?! A kérdések ki sem futottak belőlem, ahogy fel akartam fogni a dolgokat. Ilyen csak a filmekben van, nem? Mi történik velem?

Raiden
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
68

Utolsó Poszt Szer. Márc. 28, 2018 4:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


I lost my mind
Thea && Raiden
Egal was kommt • • credit:

Fejemben tombolt valami, egy fajta sötétség, amit olyan könnynén sose lehet kiirtani. Éreztem nem tettem jót, hogy eddig szolgáltam az embereket, de még volt bennem valami amit nem tudtam hova tenni. Gabriel büszke volt, hogy csatlakoztam. Mindig is irigyelt engem Michaeltől. És tudja fivére másban nem fog megbízni olyan könnyen, így sebezhető lesz.

De Gabrielnek nem csak velem San Francisco városával is terve volt. Most, hogy Amara felbukkant a város zavarodott, a falak sebezhetőek, de nem eléggé. New York városa kitart. Hiába szervezett oda is egy hatalmas robbanást. Hiába Azura munkája, az emberek ott erősebbek, mint a másik városban. A világ többi részén sincs ez máshogyan.
E kell rabolnom őt, mondta. Ismertem a nőt. Fiatal volt és csinos, valamit hatalmas tudás birtokában van. Rezzenéstelen arccal fogadtam szót, új főnökömnek, s repültem ismét régi városomba, amit mára leromboltam volna. Sofiel katonája látott engem, de mielőtt elmondhatta volna akárkinek megöltem.

A lányt csendben kellett kivinnem, így Gabrielista embert kértem meg arra, hogy az italába altatót csempészen, majd az erkélyen fel vettem az eszméletlen nőt, s repültem el vele Las Vegas egyik raktárépületebe.  



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖






Everybody has a

dark side


Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Pént. Dec. 15, 2017 9:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


you are terribly lost, my dear
Sophia && Gabriel
Animal I Have Become • • credit:

Néha úgy tűnik, ez a lány egy pillanatra sem képes elhallgatni, és felhagyni az okosságai rám zúdításával. Talán olyan számára a beszéd, mint más halandóknak a légzés, és minden bizonnyal az sem igazán zavarja, hogy a legcsekélyebb jelét sem adom annak, hogy foglalkoztatnának a szavai. Merthogy nem is. Nála különbek, angyalok, közeliek és távoliak is próbáltak már meggyőzni engem a saját igazukról az elmúlt két-három évtized alatt, miért éppen egy féllényre hallgatnék? Ők csak annyit látnak, hogy egy gyilkos vagyok, hogy embereket ölök, és a testvéreim ellen fordultam. De minden éremnek két oldala van, ahogy mondani szokás. Ennek is. És nem számít, hogy hányan vetnek meg a tetteim miatt, hányan félnek vagy gyűlölnek engem, amíg hiszek abban, hogy ez Atyám akarata. A legtöbben azt képzelik, hogy Ő csupán jó dolgokra képes, azt terjesztik, hogy maga a szeretet, ami részben igaz is, de Atyám tud dühös is lenni, képes büntetni, ezt többször is megmutatta az elmúlt évezredek alatt. Képes arra, hogy egyik kézzel adjon, majd a másikkal elvegyen, ha ezt látja jónak, ha ezzel megtaníthat nekik valamit. Az útjai kifürkészhetetlenek, és egyedül csak Ő ismeri őket. De az biztos, hogy okkal teremtette a világot olyannak, amilyen, és ha eljött a végső pusztulás ideje, annak is megvan az oka. Én pedig követem Őt, a parancsait, azt, amit képvisel, akkor is, ha most nincs itt velünk. Legalábbis nem úgy, ahogy szeretnénk, mert a fejemben felcsendülő hang bizonyítja, hogy teljesen sosem hagyott el bennünket. Most is, ahogy mindig, terve van velem. Velünk. Szavai nyomán száznyolcvan fokos fordulatot vesz a Sophiához fűződő hozzáállásom. Eddig csak egy senkinek tűnt, egy eltévedt félvérnek, aki leginkább semmilyen hatással nincs rám, akinek nem izgat a sorsa, és egyedül a tudására voltam kíváncsi. Arra, hogy tud-e bármilyen információval szolgálni nekem. Ám most kiderült, hogy valódi küldetése van, az én feladatom pedig az, hogy segítsem őt ebben. Biztosítom hát az útján, hogy az üzenete eljuthasson Mihályhoz. Az enyémmel együtt.
- Nem te lennél az első... - állapítom meg rezzenéstelen arccal, amikor az állítja, hogy félreismert. A bocsánatkérésére nem igazán tudom, hogy mit felelhetnék. Nem hiszem, hogy szükség lenne rá, vagy az udvariasságra, vagy bármilyen formális viszony kialakítására, de emlékeztetem magam, hogy atyámnak tervei vannak vele, illetve hogy – mint kiderült – Raphael fivérem lánya, és végül egy kisebb biccentéssel megfogom a felém nyújtott kezét.
- Talán még találkozunk – értek egyet a mondandója ezen pontjával. Az az igazság, attól tartok, hogy kicsit már elfelejtettem, milyen is „barátibbnak” lenni. Az elmúlt évek harcai tagadhatatlanul megváltoztattak. De talán az előttünk álló lehetséges szövetség és átmeneti béke képes lesz valamelyest visszafordítani ezt a folyamatot. Fejemmel intek a kiválasztott angyaloknak, köztük két harcos és egy őrangyal, hogy indulhatnak. Az ő dolguk lesz gondoskodni róla, hogy a lány biztonságban megérkezzen San Franciscoba.


Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Hétf. Dec. 11, 2017 6:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Gabriel&Sophia

Azt hiszem, ezt most megúsztam. Legalábbis életvesztés nélkül sikerült átvészelnem ezt a nem éppen kellemes rokonvizitet, amit be sem terveztem a naptáramba.
Hihetetlen ingerem támadt rá, hogy frizuramódosítást végezzek rajta, csak abból valószínűleg én jöjjék ki rosszul. Még hogy ez a nagyapám akarata lenne…
- Gabriel… ezt te sem hiszed komolyan. Az lenne az akarata, hogy eldobd magad? Ez tuti nem te vagy. A sajátjaidat ölöd. Azt még megértem csak-csak, hogy az én vérem nem szereted. Hidd el, néha én se akarok barátkozni saját magammal. De… ha már itt vagyok, akkor megpróbálom a legjobbat tenni – nehéz erre felelni valami értelmeset is. Az, hogy ez a mészárszék lenne Isten akarata? Nekem nem ezt tanították Róla. Én se ilyennek hallottam, különben nem akart volna Mihályhoz küldeni, hogy adjam át az üzenetet. – Hogy értselek meg, ha nem engeded, hogy megpróbáljam?
Bólintottam a kérdésére. Arkangyal, és be is eresztettem az elmémbe. A találkozásom Rafaellel… a legszebb emlékem talán.
Kérlek… kérlek nagyapus, bármi is a terved, juttass ki élve…
A hirtelen kirohanására értetlenül bámulta megy darabig a hűlt helyét, még akkor sem igazán tértem magamhoz, amikor Őnagysága visszacsörtetett. És akkor még mi nők vagyunk hisztisek… ezt neked, Ádámka.
Úgy tettem, ahogy kért. Mozdulatlanul tűrtem, tegyen, amit akar. Nem telt bele sok időbe, s ismét mozgatni tudtam a szárnyaimat. Éreztem őket, ahogy megrezdültek tollaim.
- Köszönöm. Átadom, ne félj. Azt hiszem, alaposan félreismertelek. Tartozom neked egy bocsánatkéréssel. Ítélkeztem felőled anélkül, hogy valóban ismernélek. Ne haragudj. – megölhetett volna. Lemészárolhatott volna, de mégse tette. Annyira azért nem is szemét. Sőt, ha belegondolok, még jó fej is. Csak három angyalt tudok, akik képesek lettek volna megtenni azt, amit ma ő. A saját tollának olaját használta rám. – Remélem, még látjuk egymást, kicsivel alkalmasabb körülmények között is, barátibb hangulatban.
A kezemet nyújtottam felé, ha elfogadja a gesztust, jó, ha nem, azt is elviselem. Azért jobban örültem volna, ha sikerülne kibékülni a nagybátyámmal nephilim létem ellenére, bár sok reményt nem igen fűztem hozzá.

Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Kedd Dec. 05, 2017 10:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


you are terribly lost, my dear
Sophia && Gabriel
Animal I Have Become • • credit:

Mostanra már meg sem lepődöm, hogy Sophiának az utóbbi szavaimhoz is van hozzáfűznivalója. Komoran, látszatra úgy tűnhet, unottan, érzéketlenül hallgatom a mondandóját, de valójában már kezdek belefáradni. Nem azon a módon, ahogy egy véget nem érő háború kimeríthet egy angyalt, inkább csak feladom, hogy szavakkal meg tudjuk értetni magunkat egymással. Ez a lány mintha egy teljesen más világban élne. Gondolom Mihály pártfogoltjai is mind ilyenek. Elkendőzik előlük a valóságot, a valódi pusztulást, a világ végét, ami körülveszi őket. Burokban élnek valamiféle békés utópiában, pedig a vég mindegyikükért eljön. Atyánk már lemondott róluk, a húga pedig eljött, hogy bevégezze a feladatát. Hacsak meg nem állítjuk. Néha már én sem tudom, mi is lesz ennek a vége, de teszem, amit helyesnek érzek. És most azt érzem helyesnek, hogy kicsit ráijesszek a nephilimre, hogy ráébredjen, hogy a veszély, ami körülötte van, nagyon is valós. Gondolataimmal és emlékeimmel mérgezem a lelkét, és egy lehetséges jövőképpel, amiben az összes szerettét elveszti. Ez talán elveszi a kedvét attól, hogy tovább feleseljen velem, és végre juthatunk valamire. Legalább elismeri, hogy neveletlen, bár könnyű ezt a szülők hiányára fogni. Manapság másból sem áll az emberiség, mint árvákból, de a többség mégis tudja, hol a helye. Ajkaim széle épp csak megrándul egy visszafojtott mosolyban, amikor Luciferhez hasonlít engem. Ezt időről időre megkapom, de nem érdekel mások véleménye. Én tudom a saját szerepem, és annak semmi köze nincs ahhoz, amit a fivérem tesz az ő pokolfajzatai élén. Az meg már valóban nevetséges, hogy Atyánkat „nagypapusnak” nevezi, és még én vagyok az, aki ne tisztelné az akaratát? De nem várhatom, hogy a halandók az ő beszűkült elméjükkel megértsék, mi miért teszek, vagy hogy mindaz, amit csinálok, éppen az Ő nevében történik. Amikor végre elhallgat, vetek rá egy „befejezted?” típusú pillantást, aztán elárasztom az elméjét a rémképekkel.
- Vagyok, aki vagyok, teszem, amit tennem kell. Ez Atyánk akarata, de nem várom, hogy megértsd – felelem komolyan, amikor sértő kifejezésekkel illet. - Édesapád is arkangyal? - felelek kérdéssel a kérdésére. Van egy olyan érzésem, hogy a válasza igenlő lesz, és amennyiben így van, valószínűleg nem tenném meg. Nem bántanám. A többi ark áll hozzám a legközelebb ezen a világon, ők azok, akik a legjobban megérthetnek, és ez kölcsönös. Ha viszálykodunk is, sosem akarnám egyikük halálát sem. Mihállyal persze most különböző oldalakon állunk, de ha lehetőségem adódna rá, inkább próbálnám a véleményét szavakkal megváltoztatni, mint a kardommal.
Most Sophián a sor, hogy az emlékei közé engedjen, de amikor ismét megérintem őt, valami teljesen váratlan történik. Ahelyett, hogy elmerülhetnék a múltjában, Atyám hangja csendül fel a fejemben. Csupán bő negyed évszázada volt, de szinte már el is felejtettem, milyen. Atyáskodó, rejtélyes, és mindig szeretettel beszél. Amikor dühös, talán még akkor is a szeretet vezérli, hisz maga a szeretet. Sokan úgy vélhetik, hogy mostanra kiérdemeltem, hogy megbüntessen, hogy haragudjon rám, mégsem ezt érzem a szavaiból. Csak egy kérést és egy figyelmeztetést kapok. Nem érthetem teljesen, mit miért tesz, ez mindig is így volt, ám most ez jobban frusztrál, mint valaha. Ahogy elhal a hangja, majd az általa mutatott képsorok után Sophia gondolatai is elérnek, már csak összezavarodva, milliónyi kérdéssel a fejemben nézem végig a képsorokat, majd váratlanul, mintha a lány érintése megégetett volna, engedem el őt.
- Tartsátok rajta a szemeteket! - szólok rá a többi jelenlevő angyalra, majd egy szempillantás alatt, egy halk, szárnysuhogásra emlékeztető hang kíséretében kiviharzom a raktárból. Szükségem van egy kis időre, hogy végiggondoljam, mi is történt most. Egyedül.
- Ha azt akarod, hogy a lány biztonságban eljusson Mihályhoz, tenni fogok róla, hogy így legyen – jelentem ki először, Hozzá szólva, aztán némi bizonytalan járkálás után ismét megszólalok. - De nem értem, a terveidet... Néha már egyáltalán nem értem, mit vársz tőlem – ingatom a fejem. Türelmetlen vagyok, és csalódott, mégis egyszerre boldog. Örülök, hogy szólt hozzám, hogy megmutatkozott, hogy méltó voltam rá, de idegessé tesz a helyzet, a bizonytalanság, amiben hagyott bennünket, és elkeserít, hogy tudom, egyelőre nem fog újra jelentkezni. Rám hagyja, hogy megfejtsem, mit is jelentettek a szavai és a látomás, amit mutatott. A Mihálynak szánt figyelmeztetés arra enged következtetni, hogy a fivérem nem az ő tetszése szerint cselekszik. És én vajon...? Mit jelentsen az, hogy ne ítélkezzek testvéreim felett? Mi az, amit tanított? Mi az, amire emlékeznem kellene? Hiszen nem egy leckét kaptunk tőle az évezredek során. A látomás miatt, úgy érzem, mintha meg kellene keresnem valamit... talán olyan valamit, amit épp én magam veszítettem el, de fogalmam sincs, mi lehet ez. Az egyetlen, ami eszembe jut, az a pecsét, amit rám bízott, hogy a Mennyek kapuját feltárhassam. Ez vajon működhetne ismét? Most is, hogy Amara lezárt mindent? Meglehet, soha nem éreztem még magam ennyire elveszettnek, mint most, ebben a pillanatban, de végül a fejemet ingatva visszatérek a lányhoz. Útközben kieresztem a szárnyaimat, de csak egy-két pillanatra, amíg egy tollat kihúzok belőle. Általában nem szoktam saját kezűleg, a saját szárnyam olajával meggyógyítani senkit, ezért ez most egy kivételes alkalom, de Atyám azt kívánja tőlem, hogy segítsek a lánynak. Sok minden homályos, de ebben az egyben biztos vagyok. Szótlanul sétálok mögé, hogy felmérjem rajta, mekkora is a kár, és hogyan tudnám legegyszerűbben helyrehozni.
- Most egy kicsit maradj nyugton – figyelmeztetem, aztán végighúzom az ujjamat a saját tollamon, hogy az olajat róla a félvér sérülésére kenhessem. Nem tart sokáig, és már újra ép, és teljes pompájában ragyoghat mindkét szárnya.
- Két kísérőt kapsz magad mellé, akik épségben eljuttatnak San Franciscoba, hogy átadhasd Mihálynak Atyánk üzenetét. De üzennék neki valamit én magam is. Mondd meg neki, hogy találkozni akarok vele. Beszélnünk kell. Közös az ellenségünk, ideje összefognunk! - Ha én magam kísérném el, annak nem lenne jó vége. Vérontás nélkül nem jutnék a fivérem közelébe, azt meg nem szeretném. Most nem. Így biztonságos. Bár nem tudhatom, mit tervez velünk Atyánk, de úgy érzem, ő is azt akarná, hogy békét kössünk, még ha ez átmeneti is.


Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Kedd Okt. 10, 2017 11:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Uncle Gabe&Sophia

Kezdtem úgy érezni, hogy Isten talán direkt kavarta fel az állóvizet, talán unatkozásból, talán azért, mert éreztetni akarta volna velünk, hogy mennyire senkik vagyunk nélküle. Én nagyon is annak éreztem magam, és alig vártam, hogy nemes hátulsó fertályát visszahelyezze végre a mennyei trónusára, és helyre állítsa a rendet. És nevelje meg a lurkóit, unokáit, engem is beleértve ebbe a nevelendő pakkba. Bár, ez igaz, inkább apám feladata len... lett volna.
Gabirel úgy látszik, az egyik fülén be, a másikon ki módszert alkalmazta velem szemben, de nem voltam annyira elszállva magmatól, hogy úgy véljem, csak engem "tisztelt meg" ezzel a nagylelkű hozzáállással.
- Nekem nem úgy tűnt, mintha érdekelt volna bármi is, amit mondtam eddig. Nem halandzsázok. Csak fontos nekem annyira a barátom, hogy szóvá tegyem, nem figyeltél rá eléggé - egyéni vélemény, de egyben gonosz tény is. - Elnézést, mivel kitört az apokalipszis, nem nagyon voltak szüleim, akik tanítottak volna. Mellesleg elég nehéz olyasvalakit tisztelni, aki nagypapust semmibe véve Luc bácsi kettőt játszik.
Az egész jelenet, amikor megérintett, feszültséget keltett bennem. Nem mintha nem érintett volna már meg angyal, de azért ez mégis csak más. Főgonosz kettő pont nulla tartózkodott velem szemben, és na. Ha ezt túlélem, az már valami lesz tőlem, tekintve, hogy eddig még nem sokat bizonyíthattam. Repülésben mondjuk nem én leszek a bajnok, azt már előre láttam.
Ahogy elém vetült a kép, jeges rémület lett úrrá rajtam. Gabriel víziói akaratlanul is beborították az elmémet, és sorra láttam mindenkit elhullani. De Zach volt az, aki leginkább előkerült minden jelenetben. Nyilván a szeretteimre, barátaimra fókuszált. Nos, abból nem sok választéka volt. Ismertem igen, néhány angyalt, de számomra nem olyan közeliek ők.
- Ritka szemét egy állatá váltál. - Zachriel aljas húzás volt tőle, nem is kicsit. Különösen úgy, hogy bizonytalan voltam, mit is éreztem iránta. Igaz, nagyon sokat tartózkodtunk együtt, és sok mindnet éltünk meg, az újabb sötétség-hullámot is, és erős szövetség kovácsolódott közöttünk, pedig eleinte még ő is orrolt rám.
Aztán amikor bizonyítottam, elnyertem a barátságát, és a bizalmát, és már nem voltak többé titkok közöttünk. - Ha megmutatnám, ki ő, bántanád?
Az Atyámat csak nem... hogy lehet az, hogy ő, aki egykoron olyan tartással állt a Mennyben, most ilyen vérengző fenevad lett? Mi okozott benne ekkora kárt?
Atyám, kell lennie számára visszaútnak, ugye nem akarod őt is a pokolba küldeni? A családomat akartam visszakapni.
Egytől egyig, Nagyapussal az élen.
Az egész életemet mutatam meg neki, de egyet mindneképp kiemeltem.

Szokás szerint sírtam az árvaházban, az ablakban, mert hiába vártam ott szinte egész nap, nem jött értem senki. Pedig én rá vártam csakis, az édesapámra. Hogy egyszer felbukkan, és elvisz magával, és nem kell többé egyedül lennem.
- Miért sírsz, Sophia drágám? - jött oda hozzám Agatha, a kedvenc nevelőnőm. Kora ellenére mindig mosolygós volt és derűlátó, és mindig volt egy frappáns igeverse szinte minden szituációra.
- Ma sem jött el.
- Angyalkám, nézz a keresztre - mutatott a fehérre mázolt falon lévő feszületre, engem meg az ölébe kapott, felemelt, hogy jobban rálássak. - Ő a te valódi Atyád, és ő sosem hagy el téged.
- Te nem hiszed azt, amit mondanak?- faggattam szipogva.
- Nem, cseppet sem.
- De há az angyalok minket okolnak - mindenki ezt mondta. Hogy miattunk történt minden, miattunk, az emberek miatt.
- Mert elkeseredettek, mint te. Most jól figyelj, kicsi Sophia: ahol vannak a kincseid, ott van a te szíved is. Ha valahányszor hiányzik, csak nézz a keresztre. És ne ítéld el őket. Gondolj bele, nekik is legalább annyira hiányzik a Teremtőjük, mint neked az apukád. Te is sok mindent kitalálsz bizonyára, hogy miért nem jön el érted, ugye?
- Mert... mert nem szeret?
- Na, látod. Kár, hogy a városban ezt a nézetet nem lenne szabad nagyon hangoztatnom, de így talán megérted a helyzetüket.


Fontosnak éreztem, hogy ezt lássa Gabriel is. Nem sok, de nekem mindennél fontosabb volt ez a momentum, s bár közelében sem voltam a tökéletesnek, még viselkedésben sem, de ezt tartottam mércémnek. A nevelőnő olyasmit ültetett el bennem, ami mélyen gyökerezett a szívemben. - Ha hiányzik, csak nézz körül. Annyi mindenben meg lehet őt látni. Te miért nem látod? Elhiszem, hogy jót akarsz, de az Úrnak igaza van. Neki mindig igaza van.
Ha mégse, kövesd a b) szabályt, az Úrnak mindig igaza van, és az lesz, amit ő eltervezett.
Ó, Atyám, add, hogy túléljem a nagy szám!

Ajánlott tartalom
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Ido"szak nyertesei
Oldal nyertes karaktereiGratulálunk mindenkinek!

Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek





Friss Írások
Utolsó hozzászólásokAz oldal új posztjai, lesd meg őket!
Alexander Payne
Yesterday at 11:30 pm
☽ Alex & Karma

Uriel
Yesterday at 9:51 pm
☽ Uriel lakása




Oldal Statisztika
Fajaink összesített listájaBelépett tagok, fajok létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/4
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
1
Ember
6
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
7
Nephilim
3