Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Irak - Dur-Sharrukin
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 27, 2017 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Magic of Dur-Sharrukin
To do nothing evil is good; to wish nothing evil is better


Nevetésére enyhén félrehajtom a fejemet és mosolyogva tekintek rá újra.
- Ühüm. Az is, de mindig máshogy viselkedett. Hol kedélyesebb volt, hol komorabb, de ez nem attól függött, hogy épp milyen hangulata volt. Ő ilyen volt, mindig másnak akarta magát látszattni emlékeit is ezért kereste fel folyton. Memóriája, akár egy szita, vagy egy halé jobban illik rá. Sokat gondolkoztam rajta, hogy atyánk vajon direkt teremtette ilyennek, vagy ez mind csak a véletlen műve volt – sóhajtom el végül magam. Persze én meg a nagyszerű gondjaim. Hogyne. De azért ezek mindig is érdekeltek vele kapcsolatban is, mind oly sok mindent. Szórakozottan tudtam nézni, ahogy szemeibe megcsillant az emlék halovány szikrája, a lelkesedés. Tegyük hozzá, hogy kevesen jártak be hozzám, szóval ezen ritka alkalmakat mindig kihasználtam, hogy némileg jobban megismerjem az angyalokat körülöttem.
- Awww – adok hangot hirtelen rám törő meghatottságnak. Kezemet finoman helyezem szívem felé, hisz szavai valóban jól esnek számomra. – Sajnos manapság már kevesen hiszik így. Mintha az emberi mohóság és kapzsiság beköltözött volna nem létező szívünkbe. Mintha már csak az számítana, aki hasznosat is csinál – mosolygok rá szelíden. Szavaimba nem érződik keserűség vagy csalódottság. Mindig is tudtam, hogy hol a helyem és igyekeztem is ennek megfelelően viselkedni. Habár az utóbbi években a régi szabályok mintha átíródtak volna, ugyanis sose gondoltam volna, hogy valaha nemhogy egy harcossal, de akár egy arkkal is el tudjak beszélgetni ily közvetlenül.
- De ugyanakkor egy egyszerű ember számára, ha egy uralkodó megtehette, hogy hatalmas palotát építsen az oly presztízzsel ért fel számukra, hogy önként elfogadták uralmát. Néha nem látszik többnek, mint egy ártatlan épület, azonban… Az emberek által ókornak titulált korszakban még az angyalok is használták a mágiájukat. Oly segítséget tudtak adni az embereknek, melyek elképzelhetetlenek ma már számukra – tudatom vele a köztudottat. Vagyis számomra az. Magam részéről mindig is csak azt bántam, hogy eme tudás birtokába sose kerülhettem. Mindig is kíváncsi voltam, hogy mily mágiákra lehetnénk képesek, ha az ősi angyal nyelvet nem felejtjük el. Vagyis nem mondják azt, hogy elfelejtettük.
- Mindet? – vonom fel kérdőn a szemöldököm, de aztán sokkal érdekesebb látvány tárul elém. Nasargiel hangjából nem hallom, ki ha esetleg érzelmeket csempészett bele, számomra csak egy egyszerű kérdésnek tűnik.
- Néha jobb ismerni az ellenséget, mint teljesen elzárkózni annak tudása elől. Sok esetben hasznos lehet, nem csak a hallott szavak megértése, hanem az írotté is. A falon lévő domborművek melletti rész tele van nem csak énoki, de démoni írással is. Mire utalhatnak? Mit fejezhetnek ki? Mit akarnak elrejteni előlünk? – nézek hátra kíváncsian, noha némileg sejtem, hogy mit rejthet a fal. De ez csak egy tipp, hisz nem minden évét követtem figyelemmel, a világ már akkor is oly hatalmas volt, hogy a keleti részek is teljesen lenyűgöztek. Végül csak legyintek felé, aztán egy-két feliraton végig simítom ujjaimat.
- Tudom, hogy lennie kell itt egy kapcsolónak lennie – suttogom magamba, és ahogy végig simítok, egy feliraton az fekete fény sejlik fel, s az átellenes falon az egyik dombormű halkan mozdul meg. Fejem hirtelen kapom oda, s egy két tétova lépést teszek afelé a mozgóalaknak tűnő mű felé.



♥§§ szószám 502 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Vas. Márc. 26, 2017 4:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Ophilia - Nasargiel •

Az emlékeink hangot adnak nekünk. Tanúskodnak a múltról, hogy mások tanulhassanak belőle, hogy ünnepelhessék sikereinket, és figyelmeztetve legyenek a hibáinktól. [ Lejátszás ]

Halk, dörmögő nevetés hagy el. - Tényleg szórakoztatott? Mindig másként mutatkozott be, vagy miért? Amúgy szerintem alábecsülöd magadat és a munkádat. Csak azért, mert rangtalan vagy, nem jelenti azt, hogy átlátszó is. Mindenkinek fontos dolga van, amely elősegíti atyánk tervét. Van, aki ezt magasabban, van aki alacsonyabban éri el. - Számomra tényleg nem sok különbség van. Nagyobb a felelősség, minél feljebb megyünk, annál jobban át kell látni a dolgokat, annál több dolgot kell elvégeznünk. De ettől nem leszünk sem többek, sem kevesebbek társainknál. Ha valaki még is így gondolja, az szerintem már rég rossz. Egoizmusra, hatalomvágyra utal. Gabriel is így kezdhette valaha... - Nem mindenki lehet olyan közvetlen, mint te, vagy én. Bár, lehet, hogy csak rossz napjai voltak. Ki tudja. - Igazából nem tudom, hogy ki helyettesített, de tudom, hogy nem épp a legizgalmasabb meló ott álldogálni és figyelni ki megy be, ki. Visznek-e be valamit, vagy kifelé. Voltak, akik lelkeket akartak kivinni a folyókból, de azt se lehet csak úgy feltűnés mentesen, így talán ha ezer évben egyszer volt egy ilyen zöldfülű... Szóval unalmas munka egy akcióra vágyó harcosnak, az biztos. Én örültem, hogy visszakerülhettem az otthonomba, persze, hogy jó kedvű voltam és kedves. Még ennek a munkának is örültem. - Na ugye. - mondom, nem vagyunk mi érzelemmentesek. A pozitív érzelmekkel nagyon is dolgozunk, és munka közben elkerülhetetlen, hogy néha a negatívakkal is kapcsolatba kerüljünk. Főleg egy őrangyal, vagy harcos esetében. - Hm? - pillantok rá amikor úgy tűnik, bele akar kezdeni valamibe, de végül még se teszi. A kérdésére megingatom a fejemet. - Hát gondolj bele, régebben a várakat is úgy építették, hogy igazából nehezen bevehető erődök voltak. - mondom példaként, hogy mikre gondolok.
Sikongására, lelkesedésére csak meglepetten nézem, meg azt is, ahogy fel-alá járkál. Én tovább üldögélve nézem hol őt, hol a falat. A tárgyak és a démoni nyelv kérdésére kicsit elhúzom a számat. - Mellettem soha nem tartott megbűvölt tárgyakat. De Eremiel még él. Ha csináltatott is, szerintem magával vitte őket. - hacsak nem értéktelen vackok azóta. Ezeknek a tárgyaknak "szavatossága" is van, egy idő után kimerülnek. - Semennyire. Távol tartom magam minden ilyen mocskos, sötét dologtól. Megismerem, ha hallom, de ennyi. - felelek. Kissé ráncolva a homlokomat nézem őt. - Még is miért érdekel téged az ilyesmi? A démonnyelv nem nekünk való dolog. Úgy egyáltalán semmi, amellyel megfertőzhetnek minket. - hangomból azért némi szigorúság és aggodalom is kivehető. Elegen estek már a démonok karjaiba, csapdáiba.


credit && ---



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Márc. 19, 2017 8:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Magic of Dur-Sharrukin
To do nothing evil is good; to wish nothing evil is better


Érintése nyomán felpillantok a termetes arcomra. Szempilláimon keresztül figyelem, ahogy mozog szája, a körülötte elterülő arcszőrzet miként hullámzik. Akár egy erdő, melyet vadul ostromol a szél. Halvány szelídséggel mosolyodok el szavain, s egy pillanatra lenézek mezítlen lábamra.
- Félreértesz, nem is kívánom. Igazából én szórakoztatónak találtam, mert mindig más, és más dolgok alapján tudom az ilyen angyalt megismerni. Mindössze furcsának találom, hogy van, aki megismer. Valljuk be, rangtalan lévén igen áttetsző voltam a mennyekbe – hangomban őszintén cseng, nincs benne semmi harag, vagy bosszúság emiatt. Pontosan tudom, hogy ki vagyok és hol van a helyem. Nem is kívántam ennél több lenni soha, noha egyszer kaptam már rá lehetőséget. Akkor nem éltem vele, és ma is ugyanúgy tennék.
- Valami olyasmi. Annyi mindent megnéznék, megtapasztalnék idelent a Földön – kezdek bele lelkesen, hogy aztán pillanatokon belül nyugalomra intsem magamat. Nem sokan osztozkodnak földi léti örömömbe. S habár nem önszántamból hagytam el otthonunkat, mégis igyekszem a legjobb oldalát nézni a történéseknek.
- Lehet, de tőled legalább hallhattunk pár kedves szót. Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, de még egy apró hümmögést sem tudtam kisajtolni belőle – sóhajtom lemondóan, pedig hányszor próbáltam Caricszel, akármikor fent járt. Vagy épp Jackkel. Remek mulatság volt számunkra, az én szívem pedig csak repesett volna, ha legalább szót tudnék vele váltani. Az ő történetére is kíváncsi lettem volna.
- Atyánk azért gondolta, hogy talán jobb, ha nem érzünk, hisz így könnyebben tudjuk elvégezni a feladatát. Az emberek védelme nagy árat követel meg. Pusztítanunk is kell, ezt te is tudod. S láttuk az emberi történelem példáján, hogy a gyűlölet és az érzelmek miként képesek megmérgezni az elmét – fejtem ki véleményem enyhén elhúzva a számat, egy pillanatra hátra fordulva – Persze azért belőlünk sem ölte ki, ahogy sokan gondolják, a hét fő erényt mi képviseljük, s azok is az érzelmek valamely részeit képzik – fordulok vissza a fal felé, mely előtt hirtelen kezdek el fel-alá sétálni. A nap megtöri az árnyamat, játszik vele, hol megnagyobbítja, hogy lekicsinyíti.
- Öhm… - kezdenék bele, de egyelőre úgy döntök, hogy nem tőröm össze elméletét, higgye, hogy csak emiatt vagyok itt. Igaz nem sokára valószínű úgy is felfedem előtte jövetelem okát, hisz ki más ismerné jobban ezt a helyet, mint ő? Sokat segíthetne nekem.
- Alkalmatlannak? Ezt hogy érted? – fordulok újra felé, de izgatottságommal nem bírva már fordulok is el jobbra és az egyik ledöntött oszlophoz sétálok. – Ne gyötörd magad miatta. Történt, ami történt – mosolygok rá nyugtatólag – Csak azért kérdezem, mert a feliratok nem csak summér, emberi szavakat takarnak, hanem… - hallgatok el egy pillanatra, majd hirtelen sikkantok fel, aprót megugorva.
- Énoki szavak! – lelkesülök – S mellette… Igen, jól gondoltam – beszélek inkább magamba, majd nagy levegőt véve fordulok a harcos felé – Eremiel jártas volt az angyalmágiába, bár erejének elvesztése után, már nem tudta gyakorolni, mégis, a rítusokat megtanította gyerekeivel, leszármazottaival. Azonban tudta, hogy a démonok nagyobb erővel rendelkeznek ilyen téren. Gyanítom, hogy ősi, démoni mágiával átjáratott tárgyakat rejtett el a palotába – vallom meg őszintén, kihúzva magamat. – Te mennyire ismered a démoni nyelvet? – kérdem félszegen, noha nem sok reményt fűzők hozzá. Hisz mely angyal ismerné és mi okból? Esetleg a bukottak, vagy maga Lucifer, vagy kik titkon hozzá csatlakoztak. De egy próbát mindenképp megér.



§§ szószám 523 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Vas. Márc. 19, 2017 1:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Ophilia - Nasargiel •

Az emlékeink hangot adnak nekünk. Tanúskodnak a múltról, hogy mások tanulhassanak belőle, hogy ünnepelhessék sikereinket, és figyelmeztetve legyenek a hibáinktól. [ Lejátszás ]

Erősen ráncolom a homlokomat, ahogy mesél arról a harcosról, aki azt is elfelejtette, hogy járt már ott korábban és találkoztak, biztatóan rá mosolygom és megfogom a vállát. - Ne vedd magadra az ilyesmit, Ophilia. Ha valaki képes arra, hogy egy ilyen aranyos arcra, meg arra nem emlékszik, hogy ki dolgozik ott, ahol számtalanszor megfordult, az halmemóriára utal. Ezt nem lehet neki felróni. - ekkor elengedem, majd nézem, ahogy libabőrös karjaira pillant. Arckifejezését látva képtelen vagyok nem elmosolyodni. Én jártam már a földön azelőtt is, így nekem az ilyesmi már nem meglepő. - Az újdonság varázsa? - kérdezem dörmögő, halk nevetéssel.
Elmosolyodom azon, hogy az új őr morogva volt. - Az édent őrizni nem mindig  hálás feladat. - mondom kis mosollyal, aztán további szavaira elgondolkodom. - Nem tudom. Én sose éreztem magamat érzelemmentesnek, üresnek. Bár ha bele gondolok, sosem voltam biztos abban, mit éreztem régen a feleségem, vagy a gyerekem iránt. Haláluk nem rázott meg annyira, mint Eremiel árulása. Úgy hogy még nem fedeztem fel ezeknek a dolgoknak az egész skáláját. - ülök le az egyik ledőlt oszlop maradványaira, és onnan figyelem a falat meg a nőt. - Szóval a kultúra és a művészet miatt vagy itt. Én ezekhez nem értek. Nekem egy épület se nem szép, se nem csúnya, maximum néha alkalmatlannak vélem dolgokra. - mondom elgondolkodva. Kérdésére megrázom a fejem. - Az utolsó pillanatig nem tudtam, hogy mit csinál a háttérben. Talán ha többet lettem volna mellette, jobb belátásra tudtam volna bírni, de így... - nézek alakjára a falon.


credit && ---



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szer. Márc. 15, 2017 9:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Magic of Dur-Sharrukin


Szavai hallatán mosolyogva hajtom le a fejemet. Hajamat arcomból zavartan tuszkolom fülem mögé, ám eme testtartás miatt folyton folyvást előre pofátlankodik legalább egy kis aranyló tincs. Ezt persze próbálom a többiek közé elrejteni, de valaki mindig lázad. Inkább feladva tekintek fel a robosztus férfira.
- Nem sűrűn szoktak rám emlékezni - mosolygok rá kedvesen - Volt már olyan harcos, aki elég gyakran megfordult az irattáramba, mégis minden alkalommal újra bemutatkozott, nem emlékezve előző találkozásainkra - vonom meg a vállamat enyhén.
Hümmögése átjárja a kihalt helyet, némileg a hideg is kiráz a tikkasztó hőségbe. Nahát! Ilyen létezik!? Lenézek libabőrössé vált kezemre, s izgatottságom csak fokozódik.
Gondolkodás nélküli kitekintésem után sajnálkozva húzom el ajkaimat. Nem szándékoztam megbántani az emlékekkel, habár szerintem egyáltalán nincs azzal baj, ha visszaemlékezünk kik is voltunk és hogy kerültünk most oda, ahol vagyunk. Életünk örök, s sajnos mi magunk is feledékenyek vagyunk.
- Igazából kevesen tudnak úgy kiállni a barátaiért, ahogy te tetted - mondom kissé elgondolkozva, fejemet félrehajtva tekintve fel rám. Hangomban továbbra sincs semmi élc, vagy bántás, pusztán a tények, s talán némi csodálat is. - Ühüm, Ramiél sokat segített. Örültem, hogy visszatértél közénk, tudod, a másik alak, ki őrizte a paradicsomot, olyan morcos volt mindig - biggyesztem le játékosan ajkaimat, de a következő pillanatban már vissza is fordulok a fal felé.
- Igazából mindig is érdekelt ez a része. Hisz mi angyalok vagyunk, Atyánk úgy teremtett minket, hogy ne legyenek érzelmeink. Mégis, észrevettem azon társainkon, kik sok időt töltöttek az emberek között, hogy elkezdik másolni az érzéseiket - tekintek végig az egyik falfelületen, s mintha valaim érdekeset látnék, pár lépéssel arrébb megyek. Tekintetemmel a domborműveket szugerállom, mintha keresnék valamit.
- Heh, hát igen - fordulok meg újra, Nasargiellel szembe, tarkómat vakarva. - Az emberek ezt az időszakukat ókornak nevezték, s mindig lenyűgöztek az épületeik, a művészeteik. Oly kreativitással tudták megoldani korukat, hogy öröm volt nézni őket - dícsérem a kihalásban lévő fajt - De mondd, mennyire tudtad, hogy kikkel szövetkezik? - kérdem, miközben súlypontomat az egyik lábamról a másikra helyezem.


megjegyzés: :3 ^^


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Kedd Márc. 14, 2017 8:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Ophilia - Nasargiel•

Az emlékeink hangot adnak nekünk. Tanúskodnak a múltról, hogy mások tanulhassanak belőle, hogy ünnepelhessék sikereinket, és figyelmeztetve legyenek a hibáinktól. [ Lejátszás ]

Az angyal egyike azoknak, akik régen a csapatomban voltak, azonban a háború miatt szétváltunk. Most keresem az embereimet, szedem össze őket, hogy ismét egy egységet kovácsoljunk. A mennyben ragadtakat sajnos még nem tudjuk lehozni, de majd idővel remélem odáig is eljutunk. Ophilia egészen meglepettnek tűnik, hogy felismertem.
- Sokat jártál az édenbe, úgy hogy igen, emlékszem rád. Mi olyan meglepő ezen? - kérdezem, hiszen számomra minden testvérem egyenlően fontos, legyen "aktakukac", vagy terepen lévő harcos. Észre veszem a csalódottságát a kihaltságot illetően, én pedig hümmögök egyet. Az egyetlen előnye, hogy az ember nagyobb városokba szorult vissza az, hogy a Föld kezdi visszavenni régi paradicsomi képét. A hátránya, hogy körülbelül nincs munkánk, az angyalok elkanászodnak, egymás ellen fordulnak, csatároznak. Néha már-már rosszabbnak érzem magunkat a démonoknál. - I-igen. - nyújtom el egy kissé keserű mosollyal a szót. - Semmi gond. A példámból sokan tanulhatnak. Elvakított a barátság és a sok ígéret. De végül megtanultam a leckét és visszakerülhettem a helyemre. - itt kicsit ki is húzom magamat, hiszen hány angyal mondhatja el magáról, hogy bűneiért megbocsátást nyert? Mondjuk eleve nem volt túl nagy bűnöm, de Isten meg akarta velem értetni, hogy miért káros, amit tettem és végül meg is értettem. - Hát annyira nem volt érdekes. Ugyan abba a hibába esett, mint sokan általában közülünk. Szerelem, gyerek. Az ő elvesztésüknek bosszúja éltette. - mondom, majd végül kissé felé fordulva lepillantok rá. - És te hogyhogy itt vagy? Mert rólam elmondható, hogy szentimentalizmusból ide látogatok, de rólad ezt fura lenne elmondani, nem igaz? - persze nem számon kérem, egyszerűen csak érdeklődőm, hogy őt mi vezette erre a helyre.

credit && Akkor jó, örülök!



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Márc. 12, 2017 9:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Magic of Dur-Sharrukin


Ijedten ugrom enyhén meg a hirtelen hang hallatán. Gyorsan megfordulva veszem szemügyre, hogy ki is az oly ismerős hang forrása. Kibontott szárnyam apró porfelhőt kavar bokám körül, elrejteni fekete tollazatomat már nincs időm. Teljes óvatlanságba voltam itt.
De a látvány rögtön meg is nyugtat. Hosszasan bent tartott levegőmet lassan engedem ki egy megkönnyebbült sóhajtás kereteibe.
- Nem éppen erre gondoltam - tudatom az egykori lelkek őrzőjével, de talán ő maga sem értette komolyan a szavait. A mellette álló, számomra ismeretlen figura láttán kissé feszélyezve érzem magam. Nem azért mert itt van, hanem mert ha angyal, fogalmam sincs róla, hogy ki ő. Ez pedig kellemetlenséggel tölt el, hisz én nem tudnám?
De nem sokáig marad közöttünk, magam pedig szórakozottan fordulok vissza a fal felé, melyen továbbra is az uralkodót ábrázoló motívumokat figyelem.
- Igen - szólok elhalóan, hirtelen fel sem fogva, hogy nevem előtt mit is mondott, tekintetem hirtelen kapva felé. - Te emlékszel rám Nasargiel? - csillan fel tekintetem egy röpke pillanatra. Oly kevesen jegyzenek meg, hisz túl sok mindent nem csináltam a mennyekbe. Vagyis akkor nem gondolták fontosnak - talán most sem - engem mégis élvezettel töltött el.
Kérdésem csak azért is lehet furcsa, mert rengeteg időt eltöltöttem az édenbe, a Gihon partján, figyelve a folyóba úszó lelkeket, vágyva, hogy megérinthessem őket, meglátva ők miként látják a Mennyeket.
- Igazából én sem gondoltam, hogy itt még bárki megfordul, manapság. A vidék... Elég kihalt - húzom el enyhén ajkaimat, tudatva, hogy számomra sem annyira üdvös az emberek írtása.
- S te remek segítséget nyújtottál neki, hogy kiépítse birodalmát, meghódítson más kisebb államokat - teszem hozzá történetnéhez, egy kedves mosoly kíséretébe. - Sajnálom - teszem hozzá végül, a Mennyekből néztem végig, hogy mi is történt közöttük.
- Az emberek csak Sarrukínnak hívták, az első nagy akkád uralkodó volt. Azonban érdekes, hogy mennyire meggyűlölte fajtársainkat. Szíve felett a hatalmat lassan vette át a gonoszság, megfertőzve ezzel elméjét is - hajolok közelebb az egyik faragványhoz. - Tiltott mágia - suttogom inkább csak magamnak, ahogy leheletem enyhén megkavarja az évtizedet alatt megbúvó port a domborművön.


tökéletes volt :3§§ §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Vas. Márc. 12, 2017 1:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Ophilia - Nasargiel•

Az emlékeink hangot adnak nekünk. Tanúskodnak a múltról, hogy mások tanulhassanak belőle, hogy ünnepelhessék sikereinket, és figyelmeztetve legyenek a hibáinktól. [ Lejátszás ]

- Egy seggfej volt. - fejezem be a mondatot a nő helyett mély, dörmögő hangomon. Tudom, hogy nem erre gondolt, de hirtelen ez csúszott ki a számon, ez volt az első gondolatom vele kapcsolatban. A mellettem álló harcos fel is kacag. Az egyik sötétebb átjáróból jutottunk idáig, tettünk beszélgetve egy kört a palotában. Felkeresem a régi ismerőseimet, harcosokat gyűjtök magam köré. Egy halvány mosolyt engedek barátom felé, aztán megveregetem a vállát. - Akkor a megbeszéltek szerint. - a harcos bólint, és sietve meg is indul kifelé. Én újra a nőre pillantok. Nem mozdulok felé, mert nem akarom megijeszteni őt hatalmas termetemmel, kardommal az oldalamon, bőrvérttel a testemen. Meglehetősen régiesen öltözködöm, sőt, hátamon van oroszlánbőr köpenyem, amitől csak mér furcsábbnak tud hatni az összkép. Ezt szoktam meg régen. Nem igazán tetszenek az új emberi öltözetek, és amióta felfedtük magunkat nekik, nem is nagyon érdekel, ha meglátnak és furcsálkodnak a kinézetemen. Habár ismerem a nőt, a mostani kaotikus helyzetben megijedhet bárkitől a fajtájából, aki egy kicsit is erősebb nála. Még én is kétszer olyan óvatos vagyok, mint eddig. Egy barátságos mosolyt veszek arcomra és a domborműre pillantva teszek pár lépést közelebb. - Bocsánat. Nem gondoltam volna, hogy mások is lesznek itt. Ophilia, igaz? - nehéz megjegyezni minden angyalt, akivel csak találkozom, de azokat, akiket gyakran láttam az Édenbe való belépés miatt, könnyebben megjegyeztem. Pár lépésre megállok mellette és a falra nézek. Rég volt már, hogy itt éltem. - Eremielnek hívták. Akkor emelt hamis bálványt és ült a trónra, mikor lebukott. - mesélem neki, miközben a napistenséget ábrázoló dombornyomra nézek, feljebb emelve tekintetem. Remélem, ezzel megválaszoltam a nő ki nem mondott találgatásait, talánjait.

credit && Kicsit rövid, remélem megfelel!



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szomb. Márc. 11, 2017 11:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Magic of Dur-Sharrukin


Szárnyaim lágy vonalat húznak a finom szemcséjű homokban kondezcsíkhoz húzva magam után. A szél egy pillanat múlva eltüntetni nyomaimat, apró porréteget fújva rá. Az egykor keményre száradt föld kezdi visszanyerni eredeti állapotát, s átadja helyét a sivatagnak.
A nap vakítóan ragyog az égből, bőrömet perzseli égeti. Mégsem hunyorítok, bújok óvó ruharedők alá. Élvezem a forróságot, mely eddig nem adatott meg nekem a mennyekben. A szél gyöngéd fuvallattal fújja hajamat, mit szüntelen vagyok kiseperni arcomból, hogy láthassam az elém táruló látványt.
Az emberek csodának is mondhatnák az egészet. Atyánk eltűnését megelőző években egy vallási csoport a földdel tette egyenlővé az egykori királyi várost, mely lám, újra itt magasodik előttünk. Az ókornak nevezett ember építményei mindig is lenyűgöztek, főleg eme kietlen vidéken. A kitartásuk, a kreativitásuk, mindazt, mit képesek voltak egyedül elérni.
Vagyis majdnem egyedül. Halvány mosoly kerekedik ajkamra visszaemlékezve, hogy miként is alakult ki az egykori Akkád Birodalom. Oh, emberek, ha halvány fogalmatok lenne, hogy kik voltak a valódi uratok.
Fejemet enyhén rázom meg, ahogy belépek az egykori városba. Lépteim céltudatosak egy helység felé vezetnek. A palota szentélye felé. Mindvégig szemmel követtem a térség életét - ahogy más térségeit is - s volt valami ami soha nem hagyott nyugodni.
Kietlen vidék, egy ember sem lézeng erre. Erre? Még a környéken sem. Halkan sóhajtok fel ezen, a világ legtöbb vidéke mára kihaltá vált, alig maradtak valahol emberek.
Lehajtott fejjel lépek be a palota agyagköves épületébe. A falak árnyként véd meg a tűző naptól, kellemes hűvösséget biztosítva számomra.
A porba apró állatok lépteinek nyoma fedezhető fel nem messze tőle egybefüggő csík szlalomozik. Atyánk legkedveltebb teremtményei az emberek voltak, pedig oly lenyűgöző az állatvilág, melyet alkotott is és magára hagyott, hogy alkalmazkodjon a környezetéhez.
- II. Sarrukín palotája- szólalok meg halkan, ahogy a falba vésett domborműveket követem tekintetemmel. - Mindezeket Enlil papjai szabták meg, hogy miként építsék meg. Nabuaba pedig nem vagyok teljesen biztos, hogy valódi ember lett volna - beszélek magamba, már csak a megszokás miatt is. Nem gondolnám, hogy bárki más jár ezen a vidéken, így szabadon kitárgyalhatom magammal a gondolataimat.
- S ha gyanúm igaz, akkor... - léptek közelebb az egyik Sarrukínt ábrázoló domborműhöz és puhán simíton rajta végig ujjaimat.


megjegyzés §§ szószám 493 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2