☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Szomb. Márc. 11, 2017 2:19 am írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Kedves Loriel!
Elég késő van, de megpróbálok nem csalódást okozni elfogadó terén. Wink
Köszöntelek az oldalon, amikor megtudtam, hogy jössz, már kíváncsi voltam, hogy milyen karaktert is fogsz hozni. Meglepődtem, hogy a vadászt alkottad meg és nem az "áldozatot", de épp ez a meglepettség adta a dolog jó ízét. Az arcod meglepően kedves egy harcoshoz képest, de tökéletesen illik a megbúvó, kegyelmes jellemhez.
A soraid elragadtak minket, ahogy régebben is, most is szeretem a leírásaidat olvasni, mert tökéletesen el lehet képzelni. Mivel tudom, hogy várod majd a kék szemű "gyermeket", nem tartalak fel tovább! Foglalózz és keresd meg! Wink





Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Loriel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Posztok :
23
☩ Reagok :
17
☩ Rólam :
I don't wanna hurt you but you live for the pain
I'm not tryna say it but it's what you became


☩ Rang :
Katona
☩ Play by :
Danielle Campbell
☩ Pokol vagy menny? :
Menny

But I'll always be there for you, I'll always be there for you
I'll always be there for you, boy I have no shame



Szomb. Márc. 11, 2017 12:45 am írtam neked utoljára


Loriel
Egy katona mindig parancsokat követ, de egy harcos csak a szívét követi.
Danielle Campbell
Harcos Angyal
Saját
-
Katona
Menny

Személyes adatok

Véleményem az emberekről: Az emberek részei a világunknak, hiába lett sokuk velejéig romlott. Az Úr teremtményei, így elfogadom létezésüket. Habár még mindig nehezemre esik teljes mértékben megérteni őket, hiába figyeltem minden egyes lépésüket az évek során.


Porhüvelyem neve: Az enyém ez a test, amióta csak az eszemet tudom.

Mióta élsz?:  Számát se tudom, hány éve... Már régóta nem figyelem az idő múlását.

Gabriel vagy Mihály?: Nem szívesen választok kettejük közül, de ha már muszáj, Mihály mellett döntök.

Vélemény a természetfelettiről? : Számomra a természetfeletti olyan, mint az embereknek a kávé - mindennapi, ugyanakkor kellemes.

Város: New York.

Család: Azt hiszem, ez egyértelmű.

17
Annis
Nem túl régóta
Képességem


Arra vagyok képes, amire a többi angyal. Azonban külön kiemelném, hogy bizonyos esetekben szinte legendás a türelmem.




.
Ezt a történetet vérrel írják
Egy hűséges katona teljesíti a kiadott parancsot. Nem hezitál, csak megteszi, amit kérnek tőle. Ha valamit elrontott, számol a következményekkel, elfogadja, hogy ezúttal rosszul csinálta, és megkapja a méltó büntetését érte. A kiképzése során megtanulja, hogy mindig a kötelessége és társainak élete az első, minden más csak utána jön.
Azt kívánom, bárcsak én is így tudtam volna gondolkodni, amikor erre volt szükség.

Ugyanolyan csendes nap virradt New York városára, mint általában. Az égen néhány kósza felhő úszott magányosan, egymást követve, akár egy kisebb nyáj. A terelőjük egy kellemes, lágy fuvallat volt, amely a hajnal első sugarával érkezett. Ahogy egyre csak világosodott, több és több halandó lépett ki otthona melegéből, hogy belevessék magukat a munkájukba, vagy épp furcsa szokásaiknak éljenek. A gyermekek iskolába mentek, csoportokban haladva beszélgettek mindenféle sületlenségről. Akármelyikükre néztem, mindig csak az a csecsemő jutott eszembe... És a pillanat, amikor függetlenné váltam.

A feladat egyszerű volt: találd meg, végezz vele. Csupán ennyit kellett tennem, és elsőre nem is tűnt nagy kihívásnak. A törvényt akartam szolgálni, miszerint angyal és ember nem házasodhat - ezáltal közös gyermekük sem lehet. Ha mégis születne egy ilyen teremtmény, azt el kell pusztítani. Eszembe se jutott volna ellentmondani a szabályoknak, s mivel ez volt az első küldetésem, jól akartam csinálni.
A Nap már a horizontot taposta, amikor elindultam a nephilim kivégzésére. Az utcán senki nem szentelt figyelmet rám és ez egyáltalán nem zavart. Csak elhaladtak mellettem a járókelők, s akár a hangyák, fürge léptekkel igyekeztek eljutni egyik pontból a másikba. Szinte úgy éreztem, eggyé váltam a tömeggel, és ezt valahol legbelül élveztem is.
Azt szinte azonnal sikerült megállapítanom az Úr kedvenc teremtményeiről, hogy mindenhova sietnek. Egy ember tudtommal nyolcvan-kilencven évig él, ha szerencséje van. Ez egy angyal számára csak töredéke az idő végtelenségének, s talán ezért is találtam olyan szokatlannak ezt a nagy rohanást.
Egyre határozottabbnak éreztem magam, ahogy közeledtem a cél felé. Már láttam is a kissé romos, alig lakható állapotban lévő épületet, amit egykor még valaki a sajátjának tudott. Ezúttal azonban egy anya használta rejtekül, egyetlen kisgyermekével, akit bújtatnia kellett az angyalok elől. Előlünk...
Elővontam kardomat, s berúgtam az ajtót, amit már amúgy is csak a lélek tartott a helyén. Hangos puffanással ért földet, és szinte már szenvedve nyögött fel a lábam alatt, ahogy végigsétáltam rajta. Az emeletről dobbanások zaja hallatszott, innen tudtam, hogy a lépcső felé kell vennem az irányt. Pengémet a kezemben forgatva egy pillanat alatt felértem, s meg is láttam a kiszemelteket: a szemközti szoba sarkában kuporodott az anya, kezében a csecsemővel.
Arcomra semmiféle érzés nem ült ki. Rezzenetlen volt minden vonásom, ellentétben a velem szemben lévő nővel, aki könnyáztatta szemekkel szorongatta a pólyába csavart nephilimet. Könyörögni kezdett, hogy kegyelmezzek, hangja remegett a félelemtől. Én pedig csak szótlanul közeledtem felé, s erősen megmarkoltam fegyveremet, készülve a lecsapásra. Célpontom édesanyja hiába próbált hátrálni, a falak nem engedték tovább mozdulni. Egyre csak összehúzta magát a kicsi körül, hogy minél jobban elrejthesse szemeim elől.
Volt azonban egy pillanat, amit a mai napig nem tudtam elfelejteni. Egyetlen apró momentum, ami mindent megváltoztatott bennem.
A csöppség mindvégig nyugodtan aludt az őt óvó nő karjai között, amikor azonban fölé hajoltam, lassan kinyitotta hatalmas szemeit. Sose láttam még szebb íriszeket: kékebbek voltak, mint a Kaszpi-tenger, s jegesebbek, mint maga az Antarktisz. A gyermek tekintete szinte belefúrta magát az enyémbe, s olyan csillogással pillantott rám, hogy az felemésztett bennem minden rossz érzést, egy pillanat alatt. Csak annyit vettem észre, hogy kardom csörömpölve a padlóra zuhant, s én szinte kábultan figyeltem az apróság kíváncsi, mosolygós arcát. Egyáltalán nem félt tőlem. Fogalma se volt róla, miért jöttem, de ártatlanságát látva már magam se voltam biztos benne.

Egyetlen megbízásom volt, s még azt se tudtam teljesíteni. Ehelyett segítettem nekik megszökni, s olyat tettem, amit álmomban se mertem volna véghezvinni korábban - hazudtam. Elhitettem a feletteseimmel, hogy sikerült véghezvinnem a küldetést. Pedig a valóság ennél sokkal bonyolultabb volt. Elgyengültem, megesett a szívem e két lelken. Nem volt bennem annyi erő, hogy a kis apróságot a halálba taszítsam olyasvalamiért, ami nem az ő bűne volt. Ezt belátva segítettem neki és az édesanyjának kijutni San Franciscóból. Az angyalok úgy tudták, baleset történt, és porig égett a ház, benne a két rejtőzködővel. Pedig mindketten épségben voltak, s az oldalamon tartottak New York felé. Ott biztonságba tudtam helyezni őket, hiszen a fajtám keze oda nem ért el. Legalább is nem olyan mértékben, hogy ártani tudjanak nekik. Ennek ellenére vigyázó szemmel figyeltem őket, néztem, ahogy a poronty egyre csak nőtt és nőtt. Több, mint húsz éven át őriztem azt a lényt, akivel korábban végezni akartam. Az idő teltével már nem éreztem szükségét, hogy minden nap meglátogassam a kis családot, de a távolból néha vetettem rájuk egy pillantást... Csak hogy tudjam, rendben mennek a dolgok.
De azt a gyönyörű szempárt azóta se sikerült elfelejtenem... Hiába nem láttam olyan közelről már évek óta.

Teljesen magukkal ragadtak.
Lerántottak.
És nem engedtek visszamászni.



 
Loriel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: