Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Gretna katonai tábor
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Pént. Márc. 10, 2017 12:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ashtaroth & Asmodeus
3 words that are... that are killing me. The 3 words that you know I feel but I can't say them, because it would be cruel to say them, because I am no good for you.


Arcomról letörlöm a törülköző segítségével az izzadtságot és a koszt, ez pedig remek alkalom arra, hogy feltűnés nélkül képes legyek rendezni arcvonásaimat. Bensőmben mindkét jómadár csecsemő módjára kezd el bömbölni, ami nekem is egy pillanatra lebiggyeszteni ajkam sarkát. De amíg áttörlöm magam, képes vagyok ismét teljesen közömbös arcot viselni.
Elgondolkodtat egy pillanatra, mennyire nevetséges mindez. Ámítjuk magunkat, ámítjuk a másikat, eljátsszuk egymás és mások előtt, hogy minden rendben, mintha semmi sem történt volna, pedig tudom, hogy mindketten sérültek vagyunk. Viszont hamar eszembe ötlik, miért is tettem azt, amit és ez erőt ad ahhoz, hogy közömbösnek tűnhessek. Muszáj úgy gondolnia, hogy egyszerűen meguntam a kettőnk dolgát és már tényleg nem érdekel. Az első jel, a gyengeség jele azonnal lebuktatna. És akkor semmi más nem lennék már, mint egy hazug, rátarti senkiházi. Nem azért, mert ő gondolna annak, hanem már én érezném magam annak.
Jezebethnek intek, hogy csatlakozzon hozzánk. Csak pár másodpercre van szükségem a jelenlétére, hogy képes legyek egy végigcsinálni. Persze arcomon ebből semmi sem látszódik. Míg odaér hozzánk, megpróbálom vállaimat is megszabadítani az izzadtságtól és a mocsoktól.
- Folytasd kérlek a gyakorlást velük. Egészen bemelegedtek, ne hagyd kihűlni őket. - Utasítom őt, mire bólint és távozik. Ahogy elhalad a nő mellett, megérzem negatív, gyomorideget okozó energiáit és sandán a nőre pillantok. Még mindig nem kedveli Ash-t, vagy talán nem kedvelik egymást és ezt az energiát mindig megérzem, mikor ketten egy légtérbe kerülnek. Ha kell, kimagyarázom viselkedését, de igyekszem túllépni rajta, hogy minél hamarabb végezhessünk.
Elindulok a nővel az oldalamon, hogy körbenézhessünk a táborban. Ellenőrizzük a sátrak állapotát, a fegyverek mennyiségét és minőségét, az emberek jólétét, még néhány új gyakorlatnak is szem és fültanúja lehet, ahogy katonáim folyamatosan edzenek. Valóban olyanok vagyunk, mint a fékezhetetlen betyárok, de az én seregemben sosem volt egy megszokott, katonás rend. Mert nem erre képeztem ki őket. Persze sorakozni tudnak, ahogy menetelni is, de a harctéren a káosz keltése a főprofil. Az a dolgunk, hogy az ellenség katonás rendjét szétkergessük, megzavarjuk harci kiáltásainkkal, vakmerő akcióinkkal, vagy éppen azzal, hogy egy csapat kellős közepébe ugrunk. Nekünk ez a dolgunk. Katonás rend pedig nem zavarhatja meg sosem az ellenség katonás rendjét.
- A részleteket a sátramban beszéljük meg. - Jelentem ki a nőnek, mikor sikerült körbenéznünk, mindent megvizsgálnunk. Mint Háború, őszintén érdekel a véleménye, hisz az ő dolga, hogy az egész pokoli hadsereg rendben legyen. Ám vannak határozott elképzeléseim a saját seregemről így nem mindenből engednék az ő kedvéért, de megfontolnám a továbbiakban. Igyekszem csak Háborút látni a nőben és nem hagyni, hogy lelkem zaklatott állapotba kerüljön, mert akkor elárulom magam.
Ahogy a sátorhoz érünk, egy cseléd elhúzza előttünk annak ajtaján. Udvariasan előre engedem a nőt és mikor belép, intek a cselédeknek, hogy menjenek. Semmi biztosítékom nincs rá, hogy nem történik köztünk szóváltás, veszekedés, mert nem így ismerem magunkat. Eddig egyszer sem sikerült profin lebonyolítanunk egy hivatalos beszélgetést, mert az érzéseink mindig közbeszóltak. Bár reménykedem, hogy most másképp lesz. Muszáj távol maradnia tőlem.
- Hallgatlak. - Megadom neki a lehetőséget, hogy összeszedje gondolatait a táborról és ezt közölje is velem. Tekintetét szándékosan nem kerülöm, de arcomon semmilyen érzelem nem található most meg. Csak a közömbösség.





avatar



☩ Reagok :
273
☩ Play by :
Rhona Mitra

Utolsó Poszt Pént. Márc. 10, 2017 11:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Ferre decet patienter onus, quod ferre necessum est ... ❞
Tudtam, hogy mire számítsak, ha az "északi betyárokhoz" megyek. Bárhogy is fintorognak a többi sereg katonái, ők is hasznosak, és erősek, akárcsak bármelyik másik sereg. Az előnyük azonban legnagyobb gyengeségük is: az irányítás. Míg tegyük fel, nálam ezredesek, parancsnokok vannak, akik átveszik a helyem, ha nem vagyok ott, akik képesek elvégezni a feladataikat akkor is, ha külön nem parancsoltam. Itt azonban egy fej van, aki irányít. Egy hatalmas és erős akarat, amelyben ha nem bíznak, akkor épp úgy használhatatlan a sereg, mintha csak megölték volna a vezérüket.
Asmodeus nélkül gondolom volt külön terv arra, ki veszi át a helyét a harcok irányításában, de most nem az érdekelt. Az érdekelt, az emberei visszafogadták-e, hogy a morál és az összhang jól működik. Bár lehet, hogy majd arra is rá kérdezek, ki az, aki átveszi a helyét, ha megint történne vele valami. Esetemben Phelgor, ez olyan világos, mint a nap. És ha Jezebeth el is vezetett egy régiót, ahogy tapasztaltam, egy sereggel nem biztos, hogy tudna bánni.
Hangos ordítás fogad, bár ehhez hozzá szoktam a démon katonái között. Az elém kerülő már vezet is közelebb, oldalról látom Jezebethet és az őrjöngő tömeget. Előbbi már furakodik is át a tömegen. Tehát Asmodeus vagy elől van, vagy ő maga harcol. A lábak között ismerős testet látok mozogni, végül a katonák egyként kiáltanak fel. Valaki győzött. Amint közelebb sétálok és észre vesznek, már utat is nyitnak. Asmodeus úgy kerül a szemem elé, mint egy piszkos barbár, de engem ez egyáltalán nem zavar. Magam is hasonlóan mocskos szoktam lenni -sőt, gyakran sebekkel és vérrel tarkított-, mikor katonámmal gyakorlok. Phelgor nem szokott kímélni,  épp ezért szeretek vele megküzdeni. Ez valaha igaz volt Asmodeusra is.
Közelebb lépve köszönt engem, én pedig leplezetlenül nézem meg testén a hegeket. Egyértelműen korbács okozta a nyomokat, felismerem a vonalakat.
- Asmodeus. -biccentek neki. Testén lévő sérülései rossz érzést keltenek bennem. Hasonló üres, keserű érzést, amelyet akkor éreztem, mikor eltűnt. Ezeket a gondolatokat nem hagyom arcomra ülni, habár tekintetemen talán látszódhat egy pillanatra. Alakja most is, még ebben a mocskos állapotban is tiszteletet parancsoló. Régebben szívesen néztem, ahogy másokat ezzel a két kézzel tép szét. Felemelő és fenséges látvány volt.
A múlt azonban jobb, ha ott marad. Ahogy én is anno, úgy ő is meghozta a maga döntését, mikor visszajött, és én ezt tiszteletben tartom, ahogy ő is akkor az enyémet. Elpillantok róla az oszladozó tömegre.
- A morál miatt aggódtam, láthatóan feleslegesen. Azonban a szükséges dolgokon túl esnék, így ha megkérhetlek, nézzünk körbe. - ami engem érdekel, az a szokásos dolgok: fegyverek rendben vannak-e, kell-e valamiből plusz ellátmány, pótolni való dolgok. Sátrak, lovak, bármi.
Jobb oldalon csüngő kardom markolatgombjára teszem fémkarom tenyerét. Amióta rossz az egyensúlyom a kar miatt küzdelem közben, egykezest használok a régi kettő helyett és bal kézzel küzdök. Fura volt kiesni a jól megszokott ritmusból. Új testet is kereshettem volna, amelynek minden testrésze meg van, de nem vagyok az a fajta, aki egy pótolható rész miatt egy egész testet felad. A nehezebb utat járom végig, még ha sokan meg is kérdőjelezik, hogy ez jó döntés-e.
Eközben persze a férfi mellett sétálok, ha elindultunk. Nem pillantok rá, komor vonásaim csak is arra tartom, amerre haladunk, a raktárakhoz.



Utolsó Poszt Pént. Márc. 10, 2017 10:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ashtaroth & Asmodeus
3 words that are... that are killing me. The 3 words that you know I feel but I can't say them, because it would be cruel to say them, because I am no good for you.


Visszatérve régiómba seregem tárt karokkal, ujjongva fogadott, de tudtam, hogy ennyivel közel sem úszom meg. Legjobb embereim közül 13 lépett elő a sereg sorai közül és már tudtam, mi fog következni. Az, hogy vakon követnek bármilyen csatába, vagy éppen őrültségbe, egyetlen biztos tényen alapszik: Felnéznek rám. Erősnek gondolnak, bátornak, rendíthetetlennek. Eltűnésemet nem kell magyaráznom, de bizonyítanom kell, hogy akként tértem vissza, akiként el is mentem. Ez annyit jelentett, hogy puszta kézzel meg kell küzdenem a legjobbjaimmal és csak én maradhattam a végén talpon. Nem halálra, sokkal inkább becsületre menő küzdelem volt ez, egyáltalán nem kíméltek. Végül térdre kényszerítettem mindnyájukat és kérdezősködés nélkül folyt tovább az élet a régión belül. Bizonyítottam, így nem voltak kérdéseik.
Jezebeth nehezebb dió volt valamivel. Elmondtam neki, hogy mi történt s bár egy idő után, mikor távollétem hosszúsága már furcsa volt és bejelentették az eltűnésem is, ő is nekikezdett a kutatásnak, kevés sikerrel. Így szégyellte is magát, de baromi mérges is volt rám. Pár napon belül azonban ez is rendeződött. Azelőtt, amit Asharoth-al tettem teljesen értetlenül ált. Most az egyszer sikerült annyira meglepnem, hogy ne tegyen fel keresztkérdéseket. Döbbenetét inkább némaságba burkolta. Inkább nem akarta tudni a miérteket.
Büszke voltam rá, mert a régió hibátlanul működött. Mindent elintézett, amit jogköre engedett és ez elégnek bizonyult. Mintha el sem tűntem volna. Így viszont túl sok munkám nem akadt, folytattam hát feladataimat. Annak láttam legnagyobb hasznát, ha katonáim között mozgolódom legtöbbet, képzem őket, ahogyan mindig. Sosem bíztam volna másra ezt a feladatot, mert ha csatára kerül a sor, velem kell tudniuk szinkronban harcolni, nem pedig betanult, parancsba adott zagyvaságokkal. Az én mozgásomat, csatakiáltásaimat kell ismerniük.
Pokolbéli katonáimat azonban magukra kellett hagynom egy rövid időre, mert Ő seregszemlét jelentett be, ahol jelen kellett lennem. Kinőttük New Orleans-t már valamelyest, Gretnába voltak katonáim, így oda kellett mennem egy pár napra, hogy felkészítsem seregem a szemlére. Ashtaroth tudja, hogy nem a legrendezettebb, de a leghatékonyabbak egyike vagyunk.
Fent is viszonlag mindent rendben találtam, egy-két dolgot kellett helyre tenni, néhol a rendet kissé megzabolázni, de alapvetően seregem tagjai tudják a dolgukat. Azon a bizonyos napon nem számítottam egyáltalán semmi jóra és sejteni lehetett, hogy nem hozzám igyekszik először, még ha az első herceg én is vagyok. Megmondta, hogy nem vagyok méltó. Nem csodálkozom, hogy utolsóként érkezik hozzánk.
Ennek fényében lazára vettem a figurát. Embereim várták a kapunál, de nem álltam vigyázzban egész nap azért, mert körbe fog itt nézni. Ha valami nem tetszik neki, azt úgy is közölni fogja, emiatt nem aggódom.
így érkezésekor én épp félmeztelenül vívok pusztakezes harcot katonáimmal. A többi katona arénaként vesz minket körül, üvöltöznek, buzdítanak, téteket tesznek. Bizony ám. Nem pusztán vállra fektetés a cél, katonáim mondják meg, hogyan kell leteríteni az ellent és arra tesznek, akinek először sikerül. Annyira élvezem, hogy folyamatos vigyor ül arcomon, szinte meg is feledkezem a nő érkezéséről. Félhosszú nadrágot viselek, felsőtestem pedig pőre, így minden korbácsütés után megmaradt vastag heg, mik pókháló módjára hálózzák be hátam, néhány helyen mellkasomat is, szabad a kíváncsi szemek előtt. Mikor legyengültem és a saját mocskomban lógtam, ezeknek a vastag hegeknek esélyük sem volt gyógyulni, főleg energiáim nélkül.
Épp készülök ledönteni katonámat a lábamról, mikor Jezebeth lép elő az üvöltöző tömegből. Most nem szúrhatom el, baromi sok pénzt tettek rám.
- Nagyuram! - Szólít meg, még mindig nem jut eszembe, hogy a nő megérkezhetett.
- Vársz! - Kiáltom neki, miközben már a földön fekszik a katona. Csak pont a hátán, nekem meg az arcát kellene a mocsokba nyomnom. Mindjárt...
- Nagyuram! - Kiállt ismét, én pedig kihasználva Haragot, kit Jezebeth ellen irányíthatok, mert megzavart, hirtelen fordítom a katonát hasára és nyomom fejét a mocsokba. A tömeg felüvölt, én pedig mocskosan, porosan állok felé, izzadtságom mindezt arcomra tapasztja.
- Azt mondtam vársz, Jezebeth. - Mondom neki most már nyugodtan, hisz nyertem. Egy törülköző repül felém, én pedig megpillantom a nőt közeledni. Arcom kissé megkeményedik, hisz nem akartam volna őt újralátni. 'Sosem voltál hozzám méltó'. Szinte a nő hangján visszhangzik a fejemben ez a mondat.
Egyik katonám vezeti körbe és mikor a tömeg szétnyílik, hogy utat adjanak felém, arcomon már semmilyen érzelem nem látszik.
- Oszolni! - Kiáltok fel, mire a tömeg másodpercek alatt elvegyül a táborban, mintha ott sem lettek volna.
- Háború. - Biccentek a nő felé és odalépek hozzá. Mocskos vagyok, izzadt, sebeim szemmel láthatóak. Megvárom, míg mond valamit, ha akarja, folytatom a körbevezetést. Ha ellenvetése van bármivel kapcsolatban, embereim számíthatnak a védelmemre.





avatar



☩ Reagok :
273
☩ Play by :
Rhona Mitra

Utolsó Poszt Pént. Márc. 10, 2017 3:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Ferre decet patienter onus, quod ferre necessum est ... ❞
Már két hét telt el, hogy visszajött és úgy roppantotta össze megmaradt szívemet, mintha csak törékeny üvegből lett volna. A látványára feléledő remény azonnal zuhanó repülésbe kezdett, amint megszólalt. Tudtam, hogy hazudik arról, hogy hol volt. Már akkor, pedig csak rá néztem. Később erről megerősítést is kaptam. Egyetlen dolog azonban továbbra is bosszantott és nem hagyott nyugodni. A dolog miértje. Miért lökött el magától? Megfenyegették? Hamarabb kellett volna érte küldetnem? Tényleg nem szeret?
A sok megválaszolatlan kérdés azonban csak mélyen gyötört. A hegy mélyén rejlő barlang labirintus legbelsejében. Ám kívülről mi sem látszott rajtam, arcom épp olyan kifejezéstelen volt, mint a kőszikla. Egyesek így is átláttak rajtam, bár ez inkább azért volt köszönhető, mert régóta ismertek.
Tettem a dolgom. Nem tehettem mást, egy régiót és egy egész háborút kellett figyelnem, irányítanom. A munka nem közben elterelte a figyelmem, ám a pihenés időszakában, éjjel általában csak bámultam a plafont és a múlton gondolkodtam. Az első csókjára, amelyet inkább elvett tőlem, az önfeláldozására, a vallomásaira. Most minden olyan távolinak, üresnek tűnt. Minden egyes emlék, amely valaha boldogságot hozott, most sötét és borongós volt. Ennél az elárult érzésnél még a tudatlanság is jobb volt. Akkor legalább hihettem azt, hogy ha megkerül, minden rendben lesz.
Még a halálhírére is próbáltam felkészülni, arra viszont, amit tett, nem. Soha nem gondoltam volna. Hisz ő maga mondta:
Nincs olyan világ, amelyben nélkülem akarna élni.
Akkor abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ő fejezte be a munkámat. Ledöntöttem érzelmeim várát, ő pedig még a maradékot is felgyújtotta. Kiölni azonban érezhetően ez sem tudta. A hamvak megmaradtak, s befeketítettek mindent, amelyhez csak hozzáértek.

Akárcsak a gyilkossági kísérletem után, most is kerültem a felesleges találkozásokat. Nem volt nehéz, mert ritkán mozdultam ki a régiómból, főleg a felszínre. Agramon azóta is rajtam tartotta a szemét, nekem pedig más sem hiányzott a nyakamra, mint egy erőszak. Ha a felszínre mentem, jelentést adtam arról hogy hova, mikor megyek és mit csinálok, hogy elkerüljem a konfliktus magját is.
A mai napon is jelentést tettem arról, hogy a felszínre megyek, New Orleansba. Seregszemlét tartok, megnézem a morált, meghallgatom és elbírálom a kéréseket, mint például több fegyvert, nagyobb helyet, több sátrat kérnek, satöbbi. Mivel csak annyit tettem közzé, hogy ellenőrzés lesz, mindenkinek már előre fel kellett készülnie, hiszen lehet, hogy az elkövetkező 5 percben jelenek meg, lehet, hogy 5 óra múlva. Délelőtt kezdtem és délutánra járt az idő, mire elértem az északi régió seregét. Szándékosan hagytam őket utoljára. Nem azért, hogy több idejük legyen, hanem azért, hogy elódázzam a vezérükkel való találkozást. Az elkerülhetetlen azonban megtörténik. Iumentum hátán nyugodtan léptetek a már nyitott kapukhoz, fekete páncélom szinte egybe olvad fekete jobbommal, míg balomon a láncing elüt a vértek feketeségétől. Hozzászoktam a látványhoz, hogy azok a katonák, akik még nem látták, titkon megbámulnak miatta. A sajátjaim is ezt tették, halkan még össze is súgtak hátam mögött. Nem viselt meg viselkedésük. A sebeimet, hegeimet épp olyan büszkén viselem, mint ezt a kart: áldozattal járó, de győztes csata emléke. Mögöttem négy katona lovagol rendezett oszlopokban, sorokban, páncélzatuk hasonló az enyémhez. Az elitjeim tagjai, ők kísérnek most, ha kell kíséret. Megállítom a lovam, majd leszállok róla, s a katonák is így tesznek, szinte szinkronban.
- Itt várjatok meg! - hangzik az egyértelmű parancs, amire egy "Igen is, úrnő" a válasz. Iumentumot velük hagyva lépek a tábor területére. Mivel a felgyülemlő seregek New Orleansban túl soknak bizonyultak, így a környező városokba telepítettük a katonákat, hogy mindenkinek legyen helye. Szemeimmel már is a hadvezért kutatom, mikor az egyik elém siető tiszt jön, hogy fogadjon, s elvezessem, hogy megnézhessem a sereget.



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
6/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2