• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Gretna katonai tábor
SzerzőÜzenet

Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 16, 2017 8:16 pm írtam neked utoljára


***
szabad a játéktér

Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 16, 2017 8:13 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Gráinne
What did you say? Love? Wow. I mean... really?


Kíváncsi pillantással figyelem, ahogy a férfi felkel, egy dobozhoz sétál, majd kivesz belőle egy kis erszényt. A hangját hallva kiráz a hideg és izgatott pillantással figyelem, ahogy felém fordul. Szavaira természetesen rá nézek és figyelek, de már szinte megnyalom kiszáradt ajkaim, ahogy függőségem tárgyát tartja a férfi a markában. Amint felém lendíti a zsákot, mint valami ügyes kiscica el is kapom, már azonnal súlyát saccolom.
- Várni fogom, uram! - felelem vidáman, miközben felkelek és a kabátom magamra kapom. Egy belső zsebbe süllyesztem az aranyt, felkapom a kardom és még rá mosolygom a férfire.
- Addig is viszlát! - és már ott sem vagyok. A sarokban az árnyak is rendeződnek, én pedig haza megyek, hogy átszámolhassam és megbecsülhessem az értéket, amit kaptam ezért az aprócska látogatásért.


Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 7:37 pm írtam neked utoljára
Online


Gráinne & Asmodeus
A fool thinks himself to be wise, but a wise man knows himself to be a fool


Vigyora egyáltalán nem lep meg, nem is nagyon reagálok rá. Felajánlottam neki egy lehetőséget, de mivel kapcsolatunknak lényege az objektivitás lesz, egyetlen esélyt kap. Amint átlép egy határt, vagy elkotyogja az engem érintő, bizalmas dolgokat, kivégzem. Ezt neki is tisztába fogom tenni.
Felhajtom italom maradékát és felállok helyemről ismét. Egy közeli asztalkához sétálok, amin egy díszes fadobozka pihen, leginkább egy ékszerdobozra hasonlít. Kinyitom és egy zsákot veszek ki belőle, éppen akkorát, mi tenyeremben elfér. Mozgatom a kezemben, mire fémes csilingelés hangját lehet hallani. A nő felé fordulok.
- Nem, mára ennyi. Tudod a részleteket, tisztában vagy a történtekkel. - Mondom komoly hangsúllyal, mert ismét lefektetek neki néhány alapszabályt. Tudja, mert ezt már ismeri, hogy a lazaság csak akkor kezdődhet, ha már minden szükséges szabályt ismer az alattam szolgáló egyén. Addig senkivel sem jó pofizok, mert a végén rosszul értelmezi a természetem és azt hiszi, bármit megtehet.
- Előre szólok, nem lesz egyszerű a feladatod. Egyetlen esélyed van, úgyhogy kincsként őrizd a lehetőséget. Az első alkalommal, hogy kinyitod a szád olyannak, akinek nem kellene, kivégezlek. - Szúrósan nézek rá, majd vonásaim némileg meglágyulnak.
- Légy résen, ha a földön járok meg foglak látogatni. Ez bármikor lehet. - Lendítem kezemet, a zsák pedig a benne lévő arannyal együtt a nő kezében landol.
- Ne feledd. Magasról lehet a legnagyobbat esni. - Az ajtó felé nézek. Sejtetem vele, hogy ideje mennie. Amit akartam, elintéztem vele, talán még a napját is feldobtam.
- Elmehetsz. - Adom ki útját. Nem lehet elégedetlen. Ugyan még semmit nem tett, amiért jutalmat kaphatott volna, én értek a nő nyelvén. Tudja majd, ha úgy cselekszik, ahogy szeretném, ha konfliktus nem lesz köztünk, sem anyagi probléma, mert bőségesen meg lesz jutalmazva. Ellenkező esetben pedig az arany már nem fog számítani neki többé.






Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 7:16 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Gráinne
What did you say? Love? Wow. I mean... really?


Elmosolyodom. Próbálom kedvessé varázsolni a mosolyt, de a ravaszdi, elégedett csillogással a szememben inkább lesz "cápavigyor", mint barátságos. Háh.. HÁH! A bukásból egyből a csúcsra! Ennél jobb hírt nem is kaphatnék. Persze ez nagyobb felelősséggel jár, mint a pénz, de teljesen megéri. Objektíven közölni a férfivel az álláspontomat a dolgairól nem lesz nehéz, a lényeg, hogy ne kötődjek hozzá, vagy máshoz, akiről szó lenne. Ami nem nehéz, mert egyetlen és igaz szerelmem a pénz. Azzal pedig soha nem lenne gondom, ha Asmodeus keze alá kerülnék. Az biztos, hogy Jezebeth-el (ahogy ezelőtt is) most is problémáim lesznek, de lerázom majd magamról a dühpamacsot és átlépek felette.
Azért nem kis büszkeséggel tölt el, hogy pont az első herceg akar engem bizalmasának.
- Örömmel fogadom a kinevezést. - mondom végül tovább mosolyogva.
- Örülök, hogy hasznot látsz bennem. - teszem hozzá. Egyrészt szeretek hasznos lenni, mert akkor kellhetek embereknek/démonoknak, másrészről a kapcsolatok sokan segíthetnek nekem sajátos céljaim elérésében. Bár hogy most, jelen pillanatban mi a kérdése, még mindig nem jutottunk el. Még mindig csak felvázolta a történteket és elmondta, hogy keze alá emel. De ezen kívül? Kérdés, kívánság, óhaj, sóhaj?
- De amúgy... A jövőt picit félre téve, a jelenlegi helyzeteden miként segíthetnék? Ha a véleményemet kérdezed erről az egészről, ahhoz gondolkodnom kell egy kicsit. Elég kevés még így is, amit tudok. Háború jellemvonásai pedig még mindig homályosak előttem. - mondom, miközben biccentve elveszem az asztalról a poharat és felhajtom a tartalmát.


Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 6:16 pm írtam neked utoljára
Online


Gráinne & Asmodeus
A fool thinks himself to be wise, but a wise man knows himself to be a fool


Értékelem, hogy Ragály példáját hozza fel annak érdekében, hogy jobban érezzem magam, de teljesen felesleges. Róla is megvan ily formán a véleményem, de hangoztatni nem szoktam, tiszteletből. Rólam is bőven sokat elmondanak a történtek. Ennél nagyobb megszégyenülés nem érhet egy démon herceget. Azon csodálkozom, hogy Lucifer még nem tépte le a fejem kiáltva ki alkalmatlannak a posztomra.
Megértem azt is, hogy sikerült őt összezavarnom. Nem tudhatja, hogy megkeresésemnek mi áll a hátterében és miért éppen egy tolvajra bízom mindezt. Ha nem dolgozott volna nekem, biztosan nem hozzá fordultam volna. Kellett egy ismerős arc, akinek némileg ismerem a gondolkodását. Akiről tudom, hogy fél engem és mindene a bőrének mentése.
- Több ezer éven keresztül sosem volt problémám az érzéseimmel. - Elkalandozó tekintetem most a nőre szegezem. Én is észrevettem magamon, hogy az elmerengés egyértelmű jelét adja, mennyire nehezen viselem a körülöttem zajló eseményeket.
- Ezért sosem volt tanácsosom, akivel beszélhettem volna ezekről. - Hátradőlök a hófehér kanapén, de még mindig csak őt nézem. Sóhajtok.
- Most pedig azt érzem, bármikor leomolhatnak a falaim. Beszélnem kell valakivel a történtekről. - Végül felállok a kanapéról, hogy ismét töltsek magunknak italt. Még ha ezek a löttyök nincsenek is túlzottan hatással rám, keserű íze nyugtatólag hat az idegeimre. És bármire, ami képes most erre, szükségem van.
- Nem kell megsimogatnod a buksimat és azt mondani, hogy minden rendben lesz. Akkor Jezebeth-tel beszéltem volna először. De ő érzelmileg közel áll hozzám. Olyan személyt kerestem, aki objektíven tud ítélni, nem az érzelmi oldalát nézi. - Visszaülök, ahonnan felálltam. Poharát elé csúsztatom az üvegasztalon, én pedig kortyolni kezdem a sajátomat.
- Számítok rád Gráinne. Nem feltétlenül csak most, hanem a büntetésed letöltését követően is. Létrehoztál valamit az Északi régióban és nem lenne fair, ha nem adnék érte semmit sem vissza. Egy helyet ajánlok fel neked a palotában. Mellettem. - Zárom rövidre a végét. Remélem így már nem tűnik teljes katyvasznak ez az egész számára, bár ha igen, akkor azt is meg tudom érteni. Talán én sem tudok teljesen tisztán gondolkozni a történtek után. Egyszer üvöltenék, egyszer hisztérikusan nevetnék, de egyiket sem tehetem. Olyan álarcot kell viselnem, ami szöges ellentétben áll önnön érzéseimmel. Talán kiérezheti a történetből mindannak súlyát. Ehhez nem kellenek érzelmek, csak egyfajta meglátás.






Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 4:36 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Gráinne
What did you say? Love? Wow. I mean... really?


Pontosan nem tudom, miért nevet, de az arcára kiülő enyhe meglepettség arra engedett következtetni, hogy nagyjából jó vizeken evezek. Hiába... ha sok-sok apró démontól szerzett információ nagy része megegyezik, úgy hogy ők függetlenek egymástól, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az a pletyka igaz. Persze akadt rengeteg haszontalan infó is, mint hogy ki erőszakolt meg kit, meg hogy Háború feni a fogát az északi régióra és még egy csomó olyan dolog, amelyet egyszer hallottam felbukkanni, de ezek főleg tarkításnak hallatszanak. Még is mi a francért kezdene háborút Háború a Pokolban, mikor a felszínen készülődik egyre éppen?
Aztán Asmodeus neki áll annak, hogy elmondja, mi történt, én pedig érzem, hogy valami nagyon-nagy érzelmi szarviharba tenyereltem bele és a férfi ezt fogja rám zúdítani, vagy legalább is mutat belőle valamit. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a szavai közben elmerengés, a maga elé meredés, a vallomása... Miért mondd el nekem ilyeneket? Hülye kérdés. Könnyíteni akar a lelkén.
Becsukom eddig enyhén tátott számat és sóhajtok. Most látom csak igazán, hogy a titánnak vélt vezérem mennyire esendő is a színfalak mögött. Pár másodpercig csak nézem, mintha az elmondottak igazságtartalmát elemezném, pedig csak azon gondolkodom, hogy mit mondjak mind erre.
- Ragályt vadászok kapták el, ha hihetek a híreknek. Egyszerű, halandó kisemberek. - mondom, s lehet, elsőre egy idegen nem értené, de én tudom, hogy Asmodeus mekkora szégyenként éli meg a fogságát. Már a seregét is a szárnyasok gyűlöletére képzi, amely saját érzelmeiből fakadnak. Ezzel a mondattal vigasztalni akartam: egy nála hatalmasabb démont az angyaloknál gyengébb teremtmények tartanak fogva nagy valószínűséggel. Nincs értelme rágódnia ezen, nem került folt a becsületére. Bármennyire is gyűlölik az angyalokat a skacok, erősek, főleg tömegben. Aztán halkan sóhajtok és hátra dőlök, kicsit megvakarom a nyakamat, miközben azon gondolkodom, mit mondhatnék még.
- Nem vagyok túl jó az érzelmek terén, hogy őszinte legyek. Mármint... - veszek egy mély levegőt és ismét előre dőlök. - Ha meg akarok kaparintani valamit, tudom, hogyan manipuláljak bárkit, tudom, kinek mire van szüksége és eltudom játszani a nagy szerelmest, vagy a hideg seggfejet, ha az kell. De azért, mert ezt kitudom használni, nem tudom, hogy miként lehetnék a segítségedre. - mondom kissé lassan, elmerengő hangon, mert gondolataim közben formálom a szavakat.
- Nem tudom, mit tehetek érted. Hogy miért hívtál ide. Hogy.. miért fogadtál a bizalmadba és mondtad ezt el nekem. - értetlenül állok az eset előtt. Kitárulkozott nekem, de nem tudom, miért. Az egész annyira váratlanul ér, hogy összezavarodom tőle. Kicsit félni is kezdek... Ha meglennék kötözve, vagy fegyver lenne az oldalán, biztosra venném, hogy ez egy gyilkosság előtti vallomás. Nem mintha bármilyen fegyver kellene neki, hogy itt helyben egy mozdulattal agyon tudjon ütni...


Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 3:57 pm írtam neked utoljára
Online


Gráinne & Asmodeus
A fool thinks himself to be wise, but a wise man knows himself to be a fool


Mire a mondandója végére ér, hangosan kitör belőlem a nevetés. Elképesztő, mennyit beszélnek rólunk és mennyi pletyka kering. Bár jobban belegondolva az igazságot szűkítette le pár mondatba, de akkor is meglepő, mennyire tisztában van a dolgokkal. Lehet nem is tanácsosnak, sokkal inkább kémnek kellene magamhoz vennem. Ezért kap Gráinne egy jó pontot.
Bólintok, tovább nem is firtatom az általa mondottakat. Úgy is azért jöttem, hogy én mondjam el a sajátjaimat.
- Együtt voltunk. Hegyeket is megmásztam volna, hogy ez így is maradjon. - Kezdem neki, arcom már nem komoly, de nem is látszik rajta, mennyire vagyok ténylegesen összetörve. Minden perc, amit a nő nélkül kell töltenem, szinte fojtogat.
- Sokat veszekedtünk, voltak nézeteltéréseink, de mi mindig így működtünk. Nem gondoltam többet bele. - Felsóhajtok, de arcvonásaimat még mindig igyekszem egyben tartani. Hiába akarok valakinek erről beszélni, teljesen megtörtnek senki előtt nem mutatkoznék.
- De Ashtaroth... Ahogy változni kezdett, érezni, szeretni, teljesen elvesztette az összhangot. Önmagával, Háborúval harcolt. Később már rangját, rátermettségét, talán az épp eszét is megkérdőjelezték miattam. - Kinézek a közeli ablakon át. Tartok egy kis szünetet. Próbálom összeszedni a gondolataimat.
- Pár hónapja angyalok ragadtak magukkal. Nincs emlékképem arról, hogy sikerült nekik. Végig láncon lógva egy pincerészben tartottak. A láncok elzárták erőimet és nem tudtam tenni semmit. Kínoztak éjjel s nappal is. Aztán egy nő kiszabadított. Valami démon, nem mutatkozott be. - Mély levegőt veszek és bent tartom egy ideig. Amit ezután mondani fogok neki a legnehezebb része az egésznek, pedig most vallottam be egy tolvajnak, hogy angyalok ilyen szinten meggyaláztak egy herceget.
- Elborzasztott, amire visszajöttem. Ashtaroth teljesen meg volt törve. Hiányzott egy karja, bár nem kérdeztem tőle, hogyan veszítette el, de van sejtésem róla. Már egy ideje a bőröm alá mászott, hogy nem tesz jót neki, hogy velem van. De abban a pillanatban szinte arcon csapott a felismerés. Teljesen tönkretettem őt. Végül azt hazudtam neki, hogy direkt tűntem el szó nélkül, mert már nem bírom a drámát, meg ezt az egészet. Egyenesen az arcába hazudtam. - Fejezem be a kis történetemet, közben annyira elkalandoztam, hogy nem is nagyon néztem a nőre. Most viszont ráemelem tekintetem, hogy láthassam reakcióit. De arra is kíváncsi vagyok, mit tudna minderre mondani.






Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 3:34 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Gráinne
What did you say? Love? Wow. I mean... really?


Úgy tűnik, "sikerül" megnyernem magamnak a férfit, bár szerintem inkább csak a félelmemben bízik vele szemben. Jól is teszi, mert nem vagyok a fájdalmak híve. Úgy tűnik, szavaim után meg is enyhül egy kicsit. Komolyan figyelem, míg ő arra kér, hogy fejtsem ki, mit tudok róla és Ashtarothról. A démon neve egy másodpercre nem ugrik be, aztán rájövök, hogy Háborúról beszélünk. Hát persze... Az alsóbb rétegek ritkán nevezik nevén a tiszteket, mert pofátlanság. Mindig csak hercegek, lordok, arkdémonok, lovasokként vannak említve. Persze, névről is ismerjük őket, de a rangok említése még is gyakoribb.
Közben, mint valami amőba, mindenféle irányban kinyúltak képzeletbeli karjaim, hogy a meglévő információimat róluk mind-mind egy helyre kaparjam. A démonok pletykás népség, főleg az alja népe, akik szinte szó szerint a semmibe olvadnak már... mint ahogy én is. Senki nem figyel ránk, egyszer felhasználható, értéktelen semmik vagyunk. Hátra dőlök, lábamat keresztbe teszem.
- Lássuk csak... 7-8 hónapja körülbelül olyasmit rebesgettek, hogy egymásnak estetek... A katonák közül néhányan felemlegették Harag és Háború szikráit, aztán a hirtelen elsöprő kéjt... - itt egy kicsit elvigyorodom, de aztán köhintek egyet és újra komolyságot erőltetve magamra folytatom.
- Mindenki arról beszélt, hogy összejöttetek. Meg hogy mi lesz így a régiókkal, seregekkel. Azután olyasmiket hallottam, hogy az életedre tört, a saját kastélyodban, éjjel. Tanácsot kellett küldenem a jelenlegi helyettesemnek, hogy kivel javíttassa a falakat, kivel a legolcsóbb. - iigen... még ha száműztek is, vannak dolgok, amiben még mindig jó vagyok, és ez a spórolás. Ha pedig a jelenlegi kincstárnoka villogni akar a tudásával, hát most lelepleztem, hogy suttyomban azért néha kér tőlem tanácsokat.
- A kincstárnok szerint meg kellett volna ölnöd, mikor lehetőséged adódott rá. Aztán valami olyasmit hallottam, hogy ki kellett menteni őt valami szorult helyzetből, nem messze New Orleanstól. Ezek után nem sokkal kerestek fel, hogy nem láttalak-e. Néhányan arra tippeltek, hogy Háború másodszorra már sikeresen tett el láb alól, sokan dühösek is rá, vagy legalább is voltak, hiszen itt vagy és élsz. - ennyi, amiről tudok és ezeknek az információknak a fele talán nem is igaz, hiszen ezek csak pletykák a pór nép között.


Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 2:55 pm írtam neked utoljára
Online


Gráinne & Asmodeus
A fool thinks himself to be wise, but a wise man knows himself to be a fool


Nem kell esküdöznie, vagy megértetnie velem, hogy tartani fogja a száját. Egyetlen egyszer jöjjek rá, hogy kinyitotta formás kis ajkait és végzek vele. Persze csak a kínzások után. Amilyen kapzsi és szarka a nő, annyira fél a kínzástól, ezt jól tudom. Nem fog beszélni és talán megértjük egymást annyira, hogy a tanácsosom lehet a jövőben, mikor majd visszatér. Rá kellett ébrednem, hogy jobb kezem túlságosan is érzelmekkel viseltet dolgaim iránt, éppen ezért vele legmélyebb dolgaimat nem oszthatom meg, mert nem lesz objektív. Azzal pedig nem leszek előrébb. Gráinne viszont épp arról híres, mennyire nem érez. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs véleménye erről, vagy ne tudna megfelelő tanácsokkal ellátni. Pontosan erre van szükségem. Egy szívtelen nőre, ki teljesen objektíven tud nyilatkozni.
- Tudsz dolgokat. Hallasz dolgokat. - Kezdem a rávezetéssel, de hamar a tárgyra fogok térni. Kedvem sincs ahhoz, hogy burkoltan adjam elő a történetet. De előbb tudnom kell, ő mennyivel van tisztában. Az egészet nem tudnám most végigpörgetni neki, mert lemenne a nap.
- Mond el nekem először, hogy mit tudsz az Ashtaroth-al való kapcsolatomról és mennyit tudsz az elmúlt hónapokban történt eltűnésemről. - Már kezdek fellazulni, hisz a komoly, vérre menő részen túl vagyunk. Megértette, mi lesz a sorsa, ha eljár a szája. Pedig tudom, démonként még nagyobb a kísértés. Néha már azt érzi az ember a pokolban, hogy valami ostoba szappanopera résztvevője. Nem elég a saját nyomorod, mások még beszélnek is róla. Ezért fontos, hogy tisztában legyen azzal, mi történik gyenge kis testével, ha ugyanezt eljátssza velem. Arról nem is beszélve, hogy a lehetősége is odavész, hogy magasabb rangban lépjen mellém, ha végre lejár a büntetése. Persze ha a kincstárral is foglalkozni akar, tőlem megteheti. Jó benne, sőt, ügyes. De ezt nem kötném az orrára.






Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 2:43 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Gráinne
What did you say? Love? Wow. I mean... really?


Annyi értékes tárgyat látok és tudom, hogy kifognak belezni, ha csak hozzájuk érek, de nem tudom megállni, hogy legalább a szememet ne legeltessem rajtuk, így újra körbe nézek. Az a három tárgy, kapásból annyi pénzt hozna, mint amennyin Smaug csücsült a törpök hegyében. Kissé az ajkamba harapva küzdök, de aztán a férfi köti le a figyelmemet. Felszólít, hogy tegezzem, aztán olyan komolyan kezd el hirtelen beszélni és fenyegetni, hogy már szinte meg is szeppenek. Az állam leesik, de nem a fenyegetés hirtelenségétől -a fenyegetéseket megszoktam-, hanem attól, hogy személyes információkat fog velem megosztani.
Innentől kezdve, mintha a tárgyak ott sem lennének, minden figyelmem a férfire összpontosul. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, mivel világhírű svindler vagyok, de ha úgy érzi, bízhat bennem, az olyan magasra löki az egómat, hogy a Mount Everest hangyának látszik a tetejéről.
- Kalózbecsületemet rá teszem, hogy a titkaid velem fognak pusztulni és a legértékesebb kinccsel a világon sem fogják tudni kiszedni belőled. - ezúttal komolyan gondolom, amit mondok. Nem véletlenül szegődtem Asmodeus mellé, és törtem át magam a rangsoron közkatonából egyből kincstárnokká. Szeretem a fényűzést, amelyben él és a keze alatt nagyon sok dologhoz hozzáfértem. Fontos démon lettem, minek után a magam kis vagyonát tovább tudtam gyarapítani. Hülye lennék eldobni magamtól egy újabb ilyen lehetőséget! Meg az életemet... Bár ha éppen nincs mellettem az illető, kevésbé félem, ez látszódott akkor is, mikor eladtam a Végzet Lándzsáját.
- Tényleg! Esküszöm! - még fél kezem a szívemre (haha) teszem, másikat felemelem. Nem tudom, hogy nyomatékosítsam benne jobban, hogy rám bízhatja a titkait. Szinte már bizsereg a tenyerem, vajon miféle szaftos dolgokat fog nekem mondani. Izgatottan fészkelődöm is egy kicsit, leengedve kezeim, kicsit én is előrébb dőlök, térdeimre támaszkodom könyökeimmel.


Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 1:43 pm írtam neked utoljára
Online


Gráinne & Asmodeus
A fool thinks himself to be wise, but a wise man knows himself to be a fool


Nem kerüli el figyelmemet, egyetlen pillanatra sem, hogy éppen mit néz ki magának a lakásból. Emberi, értelmet dísztárgyakat még mondanám, hogy vigyen, ha úgy tartja kedve, de a démoni ereklyéket, miket én gyűjtöttem több ezer éves létezésem alatt nem fogja megkaparintani. Egész szórakoztató a jelleme egyébként. Kívülről határozott, nőies, de a tény, hogy nem tudja megállni, hogy lopjon. Egészen derítő.
- Hagyd el a magázódást. - Szinte ráparancsolok. Semmi szükség sincs erre. Szolgálóim magázódnak velem, bizalmasaim nem. Márpedig ha a földön valaha élt leghíresebb tolvajra rábíztam a kincstárat, akkor vagy teljesen bolond vagyok, vagy látok benne valamit, amiért rászolgált a bizalomra. Nem fogok sokáig kertelni, mert sosem voltam a mellébeszélés, vagy a hátulról megközelítés híve. Kivéve persze a két hete történteket.
Kényelmes, hátradőlt helyzetemből előrébb hajolok. Az italt kiiszom a kristálypohárból, majd lehelyezem az üvegasztalra, hol a két anyag találkozása éles hangot eredményez. Komolyan nézek a nőre.
- El fogok mondani néhány dolgot neked. Néhány személyes dolgot. - Tartok egy kis szünetet, arcom megkeményedik, tekintetem szigorú. Ő nem értheti, miért pont vele osztanék meg bármit is, de nekem jó okom van rá. A szolgálatomban állt és fog is, amíg létezik. Csak talán más munkakörbe jön majd vissza hozzám. Ezt pedig meg kell alapozni.
- Ha bárkinek beszélni mersz róla, először kitépem a nyelved, majd hetekig kínoztatlak, végül én magam foglak kibelezni. - Arcom nem rezzen beszéd közben, továbbra is szigorúan nézek rá. Nem a megfélemlítés alapvetően a célom, csak határozottan közlöm vele a következményeket. Megvárom, míg válaszol, reagál. Addig semmit nem mondok, míg nem látom rajta, hogy felfogta, amit mondok.






Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 1:23 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Gráinne
What did you say? Love? Wow. I mean... really?


A férfi arca, olyan, mint egy szikla. Nem mozdul, talán csak egy picit és talán pont ez a fura benne. A saját emberei között olyan szokott lenni, mint egy "laza" vezér, most meg olyan merev, mint az acél, amelyet forgatni szokott egy csatában. Azt mondja, menjünk be, én pedig biccentek és nem kell kétszer kérni tőlem, már bent is vagyok. Tekintetem végig futtatom a luxuson, amely szinte megborzongat. Már is látok három olyan tárgyat, amit ooolyan szívesen eltennék, de nyelve egyet legyűröm a késztetést, hogy lopjak attól, aki a kisujjával képes megölni. Belépve leveszem a kabátot és az ülő alkalmatosságom hátára dobom, majd a kardot is neki döntöm az oldalamról, hogy ne legyen kényelmetlen lecsüccsenni, mikor hellyel kínál. Ő is leül, majd végül elvigyorodik és rá kérdez a mindennapjaimra. Egy sunyi kis mosoly szalad az ajkaimra és megállom, hogy a mögötte lévő polcon pihenő dísztőrre nézzek. Egyenesen a szemeibe nézek, néha lágyan pislogom, fent tartom a látszatot, hogy innen nekem semmi nem kell. Úgy is tudja, hogy csak színészkedés az egész és minden mozdíthatót kivinnék innen, ha lehetne.
- Nagyon jól megy, most szereztem meg nem rég egy csodás, régi coltot még a western időszakból. - csak nem sikerül megállni, hogy rá nézzek arra a kurva tőrre. Leplezve hibámat gyorsan a kristálypohárért nyúlok és bele is iszok. Fékeznem kell vágyaimat és függőségemet. Hiába, rég volt már, hogy bárki miatt vissza kellett volna fognom magam, hiszen főleg emberek körében mozgok. Most azonban kénytelen vagyok, mert habár a férfi már nem a főnököm -illetve még-, attól még ugyan úgy megbüntethet, ha ellene cselekszem. Nem kívánok kínpadra kerülni.
Eközben nem veszem észre, hogy az árnyékok szinte megmozdulnak a sarokban. Nem is tudnám egykönnyen észre venni, ha oda figyelnék se, mert alig egy tenyérnyi méretű a mozgolódás kiterjedése, s az is csak egy pillanatig tartott.
- És ön? Rég nem hallottam maga felől. - magázódom, amíg nem utasít másként. Hiába, egy ekkora izomkolosszustól még akkor is félek, hogy keresztbe lenyel, ha ismerem korábbról.


Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 12:44 pm írtam neked utoljára
Online


Gráinne & Asmodeus
A fool thinks himself to be wise, but a wise man knows himself to be a fool


Pár perc telik el, míg a nő mellém libben. Ahogy felé fordulok, rögtön látom szemein, ahogy méregetni kezd, mintha nem találna rendben valamit. A nők valamiért a férfi kisugárzásra különösen érzékenyek. Valóban nem ugyan az az erő sugárzik belőlem, mint hetekkel ezelőtt. A fogva tartásom és az Ashtaroth-al történt dolgok közepette még nekem is meg kell találnom a régi énemet. De ezt sem seregem, sem a nő előtt nem fogom mutatni.
Szükségem van valakire, aki mindenről tud. Ashtaroth kérésére sosem beszéltem rólunk senkivel, a mi kis titkunk volt. Jezebeth-t nem avathatom be és más pedig nem jutott eszembe, aki képes lehet végighallgatni. Tisztában vagyok vele, hogy az előttem álló száműzött nő hadilábon áll az érzelmekkel, de mint nő, talán képes tanácsot adni. És nekem is lehet valakim, aki tud erről az egészről. Aki, ha legközelebb találkozunk egyetlen rezzenésből ráérez, mi éppen a helyzet az életemmel. Sohasem volt ilyesmire szükségem, de még azelőtt soha nem is éreztem magam ennyire kutyául. A nőtől azonban vigyoroghatnékom támad.
- Menjünk fel. - Fogom rövidre, itt semmiről sem beszélhetünk, az utcákon a falnak is füle van.
Elindulunk felfelé. Beérve a lakásba azon emlékeim törnek fel, mikor Ashtaroth egyik katonája dörömbölt az ajtómon. Bajban volt, segíteni kellett, én pedig rohantam. Most ugyan az az érzés járja át testem, mint akkor. Mikor rettegtem, hogy elveszíthetem. Csak ennek most már két hete, egyfolytában. Persze ez mind a mélység, a felszín egy gond nélküli, kiegyensúlyozott vezért mutat. Mert a környezetemnek erre van szüksége. Talán a büszkeségemnek is.
- Foglalj helyet. - Intek a nőnek, az egyik hófehér kanapé felé. Töltök magunknak italt egy-egy kristálypohárba, majd letéve az üvegasztalra a nő elé, helyet foglalok a vele szemközti kanapén. Talán kisugárzásom nem éppen a legfényesebb, arcomon egyelőre nem látszik semmi.
- Mesélj valamit. Hogy meg a fosztogatás, mások átverése? - Vigyorodom el, hisz ismerem őt. A saját kincstáramban is igyekezett úgy lopni, hogy ne legyen túl feltűnő. De mivel mindent saját magam tartok kézben, nem pedig az embereimre bízom bizonyos részlegek működését, nem kerülte el ez sem a figyelmem. Hiába egy szarka, nem mondhatni rá, hogy haszontalan. Bár kissé őrült. Ezt kár lenne tagadni.






Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 12:21 pm írtam neked utoljára


Asmodeus & Gráinne
What did you say? Love? Wow. I mean... really?


A cigaretta sercegve égett, ahogy szívva belőle felizzott benne a parázs. Legújabb szerzeményem néztem az asztalon, amely nem volt más, mint egy nagyon-nagyon régi colt. Használhatatlan, még golyó sincs hozzá, de értéke nem a működésében rejtezik, hanem a származásában.
Túl sokat azonban nem gondolkodhatok ezen, mert kopogtatnak az ajtómon. Hátul, csípőmre erősített tőrömet fogva nyitok ajtót. Egy full ismeretlen alak áll az ajtóban, bár külsőre már levágom, hogy Asmodeus seregében szolgál. Közli is velem, hogy a hadvezér találkozni kíván velem. Persze az agyam már pörög ezerrel, hogy mi a lószart csináltam, ami miatt hívat. Megint elloptam valamit, ami nem tetszett Lucifernek? Egy ismerősét fosztottam ki? Vagy lehet, megrövidítik a büntimet? Minden esetre, mivel én a város szélén éltem, ő meg magához hívott, be a démonok közé, kénytelen voltam összekaparni magam és ledobni magamról a magassarkút és valami olyat felvenni, amiben meg is tudom védeni magam ha kell, plusz takarja azt a kardot, ami az oldalamon lóg. Habár általában kibeszélem, vagy kivásárlom magam a szorult helyzetekből, azért Harag seregében megtanultam forgatni a pengét az oldalamon. Még is... könnyű préda vagyok a köcsögösködni vágyó démonoknak, így, hogy le van pecsételve minden erőm. És démonokból fakadóan, sokan szeretnek köcsögösködni. Szerencsére most takarózhatok azzal, hogy "Jaj, hát engem maga az első választott hívott meg ebédre, jobb ha nem érsz hozzám, mert fogja és kitépi a gerinced, majd agyon ver vele!" Még ha a valóságban nem is csinálna ilyesmit értem, ezt más démonoknak nem kell tudnia.

A megbeszélt időpontban sétálva értem oda a főhadiszálláshoz. Szerencsére a város túl elfoglalt, így nem kötöttek belém. Asmodeus már ott vár én pedig már most a homlokomat ráncolom. Nézem, nézem, de valami nem kerek. Ahogy mellé érek, realizálom, hogy ha most helyben, egy ló mellé pottyantana, még az is jobban nézne ki, mint ő. Nem is a külseje az, ami megváltozott, egyszerűen maga a kisugárzása. Az erő, ami áradt belőle, mikor legutóbb láttam, mintha ott se lenne benne. Mi a franc történik?
- Nagyuram... - azért a formalitásokon gyorsan túl esek, hajolgatás, miegyebek. Kezdem úgy érezni, hogy nem magamért hívtak, ami kíváncsiságot gyújt bennem. Miért vagyok itt? Persze elmerengek. Pletykák terjengenek New Orleansban nem túl messzi csatákról, önmagukból kiforduló hadvezérekről, akik egymás életére törnek, ehemm...
Végül csak besétálunk, én pedig elmerengek, hogy mikor jártam itt utoljára. Hónapokkal ezelőtt, mikor valami üzlet ide hozott egy rövid időre. Akkoriban elég feszült volt itt a hangulat, most valahogy sokkal... nyugodtabb. Nem tudom megmagyarázni. Akkor a katonák arca olyan volt, mintha görcsöltek volna, most azonban, ahogy végig nézek Asmodeus démonain, ennek csekély részét sem látom.
Lemaradtam valamiről!
Franc... sebaj, majd kihúzom a hercegből, ahogy mindig mindenkiből, ha valamire kíváncsi vagyok!


Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 9:18 am írtam neked utoljára
Online


Gráinne & Asmodeus
A fool thinks himself to be wise, but a wise man knows himself to be a fool


Biccentek felé, mikor indulni készül. Valóban nem kísérem ki, a sátorban maradok és hagyom, hogy energiái eltávolodjanak. Csak akkor török meg végül, mikor már Háborút egyáltalán nem érzem, így ő sem érezheti esetleg Haragot. Nem szabadul fel belőlem sok energia, arcomra azonban minden kiül. Minden gyötrelem és fájdalom, ajkai némán üvöltenek, ahogy próbálom kiadni magamból a feszültséget. Szörnyen érzem magam és bár tudom, hogy az idő segítségemre lesz és csillapodni fog bennem ez a borzalmas érzés, valahogy nem akarom, hogy így legyen. Jobban fájna, ha már feledésbe merülne minden, ami valaha iránta éreztem mint maga a fájdalom. Nem akarom őt feledni.
Épp összeszedem magam, mikor Jezebeth a sátorba lép. Arcom ismét a régi, vonásaim határozottak. Intek neki, hogy jöjjön közelebb, pillantásommal jelzem, hogy egyetlen hozzászólására sem vagyok kíváncsi. Ez most nem egy egyszerű veszekedés, konfliktus köztem és Ashtaroth között. Nem akarom, hogy tovább tépázza ezt a témát. Sokat nem beszélünk ugyan a történtekről, de néhány félmondatból tudom, hogy érteni szeretné ő is. De neki nem beszélhetek róla. Bár ismeri minden lépésem és követ bennük, tudom hogyan viseltet a nő iránt. Egyetlen rossz szót sem akarok, hogy kiejtsen ajkain Ashtaroth-al szemben. Akkor azt hiszem minden kontrollom odaveszne.
- Fogd őket most pihenőre. Igyanak, mulassanak, ha úgy tetszik. Bemegyek a városba. - Nézek rá komolyan. Ennek talán ő is örül. Szeret a csürhével vegyülni, ő is jól érzi magát ebben a közegben.
- Mikorra várhatunk vissza? - Kérdi tőlem bizonytalanul, bár arcán ebből semmi sem látszik.
- Pár óra, nem több. Néhány napig még a felszínen maradunk, aztán visszatérünk Északra. - Bólint, megértette. Minden egyéb szó nélkül elhagyja a sátrat, én pedig megmosdom annyira egy vödör víz segítségével, hogy el tudjak készülni. Felöltözöm és lóháton megindulok.
A városszéli őrségnél hagyom lovamat, onnan utam egyenesen a Főhadiszálláshoz közeli lakásomhoz indulok. Oda hívtam Gráinne-t. Ő most az egyetlen, akinek őszintén elmondhatom mi nyomaszt. Mindig erős voltam, ha nehézségekbe ütköztem, némán magamba fojtottam érzéseimet és megvártam, hogy az idő kegyes legyen hozzám és jobb szeleket hozzon felém. Ezért sem beszéltem Jezebeth-el soha a lelkemet érintő zűrzavarokról, nem volt rá szükség. Neki mint katonát kell ismernie engem, nem mint férfit.
Hogy miért volt Gráinne más... Már nem emlékszem. Mikor száműzték, üvöltöztem vele, elhordtam mindennek. Semmire sem tartottam tette miatt, viszont azt vettem észre, hogy mikor a földön jártam mindig meglátogattam. Voltak dolgok, amiért hálás lehettem, mert mikor alkalmazásomba lépett, a kincstárat és a kiadásaim néhány héten belül helyrehozta. Neki köszönhetem hercegi címem mellett, hogy a fényűzés démonaként is emlegettek egy időben. Akkor újítottam fel a palotát, azóta gazdag a kincstáram és a régióm is. És bár mindez szöges ellentétben áll azzal a képpel, ahogy porban fekve küzdök, valahogy még sem annyira erős a kontraszt. Még büszkeséggel is tölt el, hogy bár a gazdagság és a fényűzés megadatott, a régiómra és a katonáimra mégsem a kapzsiság és a telhetetlenség a jellemző. A harctéren bátran küzdünk, semmilyen körülmény nem gátol minket céljaink elérésében, otthon azonban pompában pihenhetünk. És itt rejlik az egyensúly.
Mikor megérkezem lakásom elé, az utcán sehol nem látom még a nőt, ezért várok. Egy szemközti torony órájára terelem tekintetem. Én érkeztem hamar.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 11:26 pm írtam neked utoljára
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Ferre decet patienter onus, quod ferre necessum est ... ❞
Hiába adtam vissza az irányítást Háború kezébe, a keserű érzés legbelül még mindig ott mart. Néztem kifejezéstelen arcát szavai közben és nem akartam elhinni, amit látok. Tudom, hogy becsületét marja kérdésem. Felelőtlennek állítom be. Régebben már éreztem volna Haragot és leordította volna a fejemet, most viszont olyan fegyelmet tanúsít, amely szinte össze is zavar. Piszkálja a csőrömet. Hergelni akarom, feldühíteni, hogy aztán verekedhessünk, úgy, mint régen. Megfeszített állkapoccsal, már-már sértetten csillogó szemekkel nézem őt. Hiába kapom magam elé Háborút, ezek a gondolatok így is átkúsznak sötét szobámnak ajtaja alatt.
Ennek ellenére persze meghallgatom a férfit, még ha közben az is jár a fejemben, hogy legszívesebben bemosnék neki, amiért képes ilyen nyugodtan előadni magát. Szóval van 13 kiválasztott katonája. Legalább tényleg nem lesz teljesen szét szórva a serege. Ez is több a semminél. Próbálom végig gondolni a dolgot, talán kérhetnék listát ezekről a katonákról, ám amikor rá kérdez, hogy van-e még valami, egyértelműen tudtomra adja, hogy nem akar tovább itt tartani. Ordítani tudnék vele. A fejéhez vágni, hogy fél éven át szenvedtem miatta, hogy utána küldtem az egyik legjobb emberem, hogy találja meg, hozza vissza. Minden fájdalom, minden küzdelem a semmiért, mert ellökött magától. Meg akarom ragadni nyakát és kirázni belőle a válaszokat, ám ezek nem ülnek ki arcomra, hacsak nem annyiban, hogy megfeszítem állkapcsomat, és feljebb emelem fejem.
- Nem, nincs más dolog. Csak ennyit akartam tudni. - hazugság. Sok mindent akarok tudni, de lenyelem érzéseimet, mint egy keserű gombócot a torkomban. Pár másodpercig még figyelem a férfi arcát, mintha csak azt remélném, hirtelen megered a nyelve, de hamis ábrándokat kergetek. Nem szólok többet, csak biccentve egyet kiengedem magam a sátorból és elindulok vissza a kapuhoz. Iumentum idegesen kaparja a földet, miközben közeledek felé, várakozó katonáim kicsit távolabb is állnak tőle a lovaikkal. Nem számítok arra, hogy kikísérjen és nem is akarom. Még a végén nem tudnám visszafogni a nyelvem és szembesíteném minden kétségemmel és dühömmel. A kapuhoz érve felülök a lovamra és még egy utolsó, talán kissé haragos pillantást vetve a táborra elindulok vissza New Orleansba a katonáimmal.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 3:28 pm írtam neked utoljára
Online


Ashtaroth & Asmodeus
3 words that are... that are killing me. The 3 words that you know I feel but I can't say them, because it would be cruel to say them, because I am no good for you.


Hizlalhatná a májamat, amiért rendben talált mindent, de nem teszi. Még Háborútól, vagy a nőtől ez elismerésnek is számít. Amennyire nem találnak néhányan vehemenciám és kirohanásaim, vagy őrült, meggondolatlan cselekedeteim miatt alkalmasnak a posztomra, legalább akkora odaadással viseltetek embereim iránt. Ez a kulcsa az egész működésünknek. És ez nem nyálas, csöpögős simogatás formájában nyilvánul meg, hanem abban, hogy mindennel személyesen foglalkozom. Jezebeth már régóta mellettem van, ismeri minden gondolatomat, már ami a régiót illeti, így remekül megállja a helyét, ha én nem tudok velük foglalkozni, de ebből áll az életem. Már amikor nem Ashtaroth után futkosok.
Figyelmesen, rezzenéstelen arccal figyelem szavait és igyekszem, kivételesen, hogy tényleg elhiggye múltkori szavaimat, nem érzelmmel reagálni. Muszáj elhinnie... Különben csak az marad neki, hogy hazudtam és esetleg miérteket keres, indokokat arra, hogy miért mondtam azt, amit. Abban kell hinnie, amit akarok, hogy higgyen. Talán egyetlen másodpercre változik meg arcom, mert mosolyra húzódna a szám, ajkam megremeg, de hamar elillan az érzés. Ha ezt most végig tudom düh és sértettség nélkül csinálni, vagy anélkül, hogy beszólnék neki, talán hinni fog nekem. Még ha a szívem is szakad belé.
Egyedül vagyunk a sátramban és ez nekem is kellemetlen és talán neki is. Ha rövidre fogom elmegy, hagyhatok magamnak néhány röpke percet, míg magányomban minden érzésnek utat engedek arcvonásaimon, aztán visszatérhetek a feladataimhoz. Úgy veszek egy mély levegőt, hogy ne tűnjek gondterheltnek és megválaszolom aggályainak megoldását.
- Ezt eddig senkivel nem osztottam meg. - Kezdem komolyan, mert való igaz. Akkor működhet valami a legjobban a csatatéren, főleg, ha az én embereimről van szó, ha még a démonok sincsenek tisztában mindennel.
- Bár úgy tűnhet, hogy a seregem pusztán egy rendezetlen csürhe, tizenhárom részre oszlik. Nem osztagok, nincsenek hadvezéreik, de kijelölt embereim vannak. - Nekem sem most jut eszembe, hogy ha elbukom, vagy odaveszek, mi lesz a seregemmel. Emiatt tudnék egyedül esetleg veszekedni vele, vagy előadni a sértett, büszke férfit, de elengedem.
- Ha egy csatában elesnék, erre a tizenháromra marad a feladat, hogy tovább vigyék, amit elkezdtem. Erre egyetlen embert nem fogok kijelölni, mert az én feladatomra nincs alkalmas ember. Azt viszont, ami rájuk lett bízva, minden gond nélkül teljesíteni tudják. - Komolyan, higgadtan válaszolok neki. Elgondolkodom rajta, van-e esetleg nekem, mint herceg bármilyen kérésem Háborúhoz, amivel az embereimnek több, vagy jobb lehetne, de itt mindenki kemény fiú. Ha fegyver nélkül maradnának, akkor is feltalálják magukat. Kőből, botból simán készítenének valamit, amivel ideig-óráig képesek lennének harcolni, mielőtt büszkén elesnének.
- Van még valami? - Kérdem tőle, sietősre fogom a figurát, mert dolgom lenne. Gráinne-al kell találkoznom, megbeszéltük a mai napot. És így, hogy ennyire közömbös ez az egész helyzet és forrnak köztünk a kimondatlan szavak, menni akarok, szabadulni a helyzetből. Nem látszik rajtam, de nagyon nehezemre esett nem a torkának esni, amiért azt feltételezi, hogy rangomból kifolyólag nem gondolkoztam el az utánpótlásrós. Régebben, mikor együtt voltunk is simán az arcába vágtam volna, most viszont nyugodt vizeken kell eveznem. Ahogy itt áll előttem, szinte megerőltetem vonásaim, hogy azok beton módjára kössenek meg arcomon. Pedig tekintetem mindent elárulhatna. Hogy szívemben csak neki van hely. Hogy Ő a nő. Hogy sajnálom mindazt a rosszat, amivel abba az állapotba kergettem, ahogyan rá találtam visszatérésemet követően. Hogy csak szeretni akartam, bántani sosem, de úgy tűnik másra nem vagyok képes, csak a bajt hozni a fejére. És csupa, ehhez hasonló gondolat. Ha egyszer elkezdeném, sohasem tudnám befejezni ezt a beszédet. De legalább tudná. Még is, egy gondolat bogarat ültetett a fülembe és képtelen vagyok másként gondolni, minthogy így a legjobb.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 1:52 pm írtam neked utoljára
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Ferre decet patienter onus, quod ferre necessum est ... ❞
Csendben és nyugodtan várok arra, hogy Asmodeus összekaparja magát, letörölgesse magáról a koszt, átgondolja amit át akar. Addig az én szemem az udvart fürkészi, és a katonákat. Tényleg jó hangulatúnak tűnnek, úgy hogy nincs okom az aggodalomra. Jezebeth közeledését is figyelem. Az én jeges tekintetem találkozik az övével, amely szikrákat szór szokás szerint. Energiái ismét megjelennek, s habár úgy tűnhet, mintha csak falra hányt borsó lenne, valójában kedvem lenne megfogni a jobbommal a fejét és addig szorítani, amíg össze nem roppan. Mintha nem lenne így is elég kellemetlen, vagy rossz, hogy ide kellett volna jönnöm. Asmodeus kiadja a parancsot, majd megy is. Amint eltűnnek energiái, alig észrevehető szusszanás hagy el. Akár megemlíthetném Asmodeusnak, hogy a jobb keze pofátlansága legközelebb már kifogja húzni a gyufát -hiszen ez nem az első eset, és már akkor is nehezen viseltem-, de ezt nem jelezem szavakkal, csak egy jelentőségteljes pillantással. Nem pocsékolom az időt beszédre, mikor dolgunk van. El is indulunk, a férfi megmutatja a fegyver raktárat. Belépve megnézem azok állapotát. Rendben vannak tartva, ahogy elnézem, a mennyiségük is megfelelő. Egy hirtelen támadáskor, ha riadóztatnak, akkor könnyen elvehetőek, így ezzel megvagyok elégedve. A sátrakat is szemrevételezem közben, bár az a legkevesebb. A férfi serege a szabad ég alatt is elaludna, ha úgy esne, nem a legfinnyásabb fajták. Ezután gyakorlatokat mutatnak nekem. Karba tett kézzel álltam, figyeltem, ahogy edzenek. Minden a régi. Majdnem minden...
Nem akarok ismét a múlton rágódni, így megfegyelmezve magam némán követem Asmodeust a sátrába. Az egész körűt egy szót sem szóltam. Figyeltem, megjegyeztem, amit kell. A sátorba lépve körbe nézek. Oda bent a szokásos dolgok fogadnak, amelyeket az évezredek alatt megszokhattam a férfitől. Katonás elegancia. Furcsa, hogy épületei, várai, termei mennyire különböznek attól a démontól, akihez tartoznak.
- Meg vagyok elégedve az itteni állapotokkal, rendben találtam mindent. - elsőre a példás jutott az eszembe, de nem vagyok az a fajta, aki ilyen nyíltan közli a másikkal érdemeit.
- Azonban van valami, amiről beszélnünk kell, ez pedig a helyettesítésed. - mondom komolyan, állva kifejezéstelen arcának pillantását. Ismerem ezt az arcot. Ezt a maszkot épp úgy, ahogy ő az enyémet. De bárhogy is akarnék másról beszélni, lerántani álcáját, mindig az jut eszembe, hogy ő döntött így. Ő akarta ezt. És nekem ezt tisztelnem kell.
- Te vagy a sereged mozgatórugója, Asmodeus. Erős harcos vagy, sok csatát megvívtam veled, tudom, mire vagy képes. Ennek ellenére kérnem kell téged, hogy képezz ki, vagy nevezz ki valakit, aki átveszi a helyed a fronton, ha veled történne valami. Nem engedhetjük meg, hogy több légiónyi katona hulljon szét egyetlen halála... vagy eltűnése miatt. - kénytelen voltam hozzá tenni az eltűnést. Mi lett volna, ha Leviathan sem bukkan a nyomára? Mi van, ha nem tér vissza? Asmodeus a kígyó feje, a seregében. Katonái elbuknak nélküle, én ezt pedig nem engedhetem meg, mikor angyalok ellen fogunk küzdeni. Tudom, hogy talán ideges lesz. Én erre készülök, mert ez már úgy hangozhat, mintha csak leakarnánk cserélni, ám ez közel sincs így. Ha én elhullok a csatamezőn, Phelgor veszi át a vezetést, a csata halad tovább. Ez így működik normálisan. Nála viszont csak döbbent, zilált démonok lesznek, ha ő elesik a csatában. Bármennyire is erős, számolnia kell azzal, hogy nem halhatatlan. Hogy neki is vannak gyenge pontjai és szembe kell néznie azzal, hogy nem lehet ő az egyetlen vezér.
Persze, ha már van, aki szükség esetén a helyébe lép -és itt nem a régió irányításáról beszélek-, akkor csak megnevezi és én elégedetten távozom.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 12:11 pm írtam neked utoljára
Online


Ashtaroth & Asmodeus
3 words that are... that are killing me. The 3 words that you know I feel but I can't say them, because it would be cruel to say them, because I am no good for you.


Arcomról letörlöm a törülköző segítségével az izzadtságot és a koszt, ez pedig remek alkalom arra, hogy feltűnés nélkül képes legyek rendezni arcvonásaimat. Bensőmben mindkét jómadár csecsemő módjára kezd el bömbölni, ami nekem is egy pillanatra lebiggyeszteni ajkam sarkát. De amíg áttörlöm magam, képes vagyok ismét teljesen közömbös arcot viselni.
Elgondolkodtat egy pillanatra, mennyire nevetséges mindez. Ámítjuk magunkat, ámítjuk a másikat, eljátsszuk egymás és mások előtt, hogy minden rendben, mintha semmi sem történt volna, pedig tudom, hogy mindketten sérültek vagyunk. Viszont hamar eszembe ötlik, miért is tettem azt, amit és ez erőt ad ahhoz, hogy közömbösnek tűnhessek. Muszáj úgy gondolnia, hogy egyszerűen meguntam a kettőnk dolgát és már tényleg nem érdekel. Az első jel, a gyengeség jele azonnal lebuktatna. És akkor semmi más nem lennék már, mint egy hazug, rátarti senkiházi. Nem azért, mert ő gondolna annak, hanem már én érezném magam annak.
Jezebethnek intek, hogy csatlakozzon hozzánk. Csak pár másodpercre van szükségem a jelenlétére, hogy képes legyek egy végigcsinálni. Persze arcomon ebből semmi sem látszódik. Míg odaér hozzánk, megpróbálom vállaimat is megszabadítani az izzadtságtól és a mocsoktól.
- Folytasd kérlek a gyakorlást velük. Egészen bemelegedtek, ne hagyd kihűlni őket. - Utasítom őt, mire bólint és távozik. Ahogy elhalad a nő mellett, megérzem negatív, gyomorideget okozó energiáit és sandán a nőre pillantok. Még mindig nem kedveli Ash-t, vagy talán nem kedvelik egymást és ezt az energiát mindig megérzem, mikor ketten egy légtérbe kerülnek. Ha kell, kimagyarázom viselkedését, de igyekszem túllépni rajta, hogy minél hamarabb végezhessünk.
Elindulok a nővel az oldalamon, hogy körbenézhessünk a táborban. Ellenőrizzük a sátrak állapotát, a fegyverek mennyiségét és minőségét, az emberek jólétét, még néhány új gyakorlatnak is szem és fültanúja lehet, ahogy katonáim folyamatosan edzenek. Valóban olyanok vagyunk, mint a fékezhetetlen betyárok, de az én seregemben sosem volt egy megszokott, katonás rend. Mert nem erre képeztem ki őket. Persze sorakozni tudnak, ahogy menetelni is, de a harctéren a káosz keltése a főprofil. Az a dolgunk, hogy az ellenség katonás rendjét szétkergessük, megzavarjuk harci kiáltásainkkal, vakmerő akcióinkkal, vagy éppen azzal, hogy egy csapat kellős közepébe ugrunk. Nekünk ez a dolgunk. Katonás rend pedig nem zavarhatja meg sosem az ellenség katonás rendjét.
- A részleteket a sátramban beszéljük meg. - Jelentem ki a nőnek, mikor sikerült körbenéznünk, mindent megvizsgálnunk. Mint Háború, őszintén érdekel a véleménye, hisz az ő dolga, hogy az egész pokoli hadsereg rendben legyen. Ám vannak határozott elképzeléseim a saját seregemről így nem mindenből engednék az ő kedvéért, de megfontolnám a továbbiakban. Igyekszem csak Háborút látni a nőben és nem hagyni, hogy lelkem zaklatott állapotba kerüljön, mert akkor elárulom magam.
Ahogy a sátorhoz érünk, egy cseléd elhúzza előttünk annak ajtaján. Udvariasan előre engedem a nőt és mikor belép, intek a cselédeknek, hogy menjenek. Semmi biztosítékom nincs rá, hogy nem történik köztünk szóváltás, veszekedés, mert nem így ismerem magunkat. Eddig egyszer sem sikerült profin lebonyolítanunk egy hivatalos beszélgetést, mert az érzéseink mindig közbeszóltak. Bár reménykedem, hogy most másképp lesz. Muszáj távol maradnia tőlem.
- Hallgatlak. - Megadom neki a lehetőséget, hogy összeszedje gondolatait a táborról és ezt közölje is velem. Tekintetét szándékosan nem kerülöm, de arcomon semmilyen érzelem nem található most meg. Csak a közömbösség.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 11:44 am írtam neked utoljára
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Ferre decet patienter onus, quod ferre necessum est ... ❞
Tudtam, hogy mire számítsak, ha az "északi betyárokhoz" megyek. Bárhogy is fintorognak a többi sereg katonái, ők is hasznosak, és erősek, akárcsak bármelyik másik sereg. Az előnyük azonban legnagyobb gyengeségük is: az irányítás. Míg tegyük fel, nálam ezredesek, parancsnokok vannak, akik átveszik a helyem, ha nem vagyok ott, akik képesek elvégezni a feladataikat akkor is, ha külön nem parancsoltam. Itt azonban egy fej van, aki irányít. Egy hatalmas és erős akarat, amelyben ha nem bíznak, akkor épp úgy használhatatlan a sereg, mintha csak megölték volna a vezérüket.
Asmodeus nélkül gondolom volt külön terv arra, ki veszi át a helyét a harcok irányításában, de most nem az érdekelt. Az érdekelt, az emberei visszafogadták-e, hogy a morál és az összhang jól működik. Bár lehet, hogy majd arra is rá kérdezek, ki az, aki átveszi a helyét, ha megint történne vele valami. Esetemben Phelgor, ez olyan világos, mint a nap. És ha Jezebeth el is vezetett egy régiót, ahogy tapasztaltam, egy sereggel nem biztos, hogy tudna bánni.
Hangos ordítás fogad, bár ehhez hozzá szoktam a démon katonái között. Az elém kerülő már vezet is közelebb, oldalról látom Jezebethet és az őrjöngő tömeget. Előbbi már furakodik is át a tömegen. Tehát Asmodeus vagy elől van, vagy ő maga harcol. A lábak között ismerős testet látok mozogni, végül a katonák egyként kiáltanak fel. Valaki győzött. Amint közelebb sétálok és észre vesznek, már utat is nyitnak. Asmodeus úgy kerül a szemem elé, mint egy piszkos barbár, de engem ez egyáltalán nem zavar. Magam is hasonlóan mocskos szoktam lenni -sőt, gyakran sebekkel és vérrel tarkított-, mikor katonámmal gyakorlok. Phelgor nem szokott kímélni,  épp ezért szeretek vele megküzdeni. Ez valaha igaz volt Asmodeusra is.
Közelebb lépve köszönt engem, én pedig leplezetlenül nézem meg testén a hegeket. Egyértelműen korbács okozta a nyomokat, felismerem a vonalakat.
- Asmodeus. -biccentek neki. Testén lévő sérülései rossz érzést keltenek bennem. Hasonló üres, keserű érzést, amelyet akkor éreztem, mikor eltűnt. Ezeket a gondolatokat nem hagyom arcomra ülni, habár tekintetemen talán látszódhat egy pillanatra. Alakja most is, még ebben a mocskos állapotban is tiszteletet parancsoló. Régebben szívesen néztem, ahogy másokat ezzel a két kézzel tép szét. Felemelő és fenséges látvány volt.
A múlt azonban jobb, ha ott marad. Ahogy én is anno, úgy ő is meghozta a maga döntését, mikor visszajött, és én ezt tiszteletben tartom, ahogy ő is akkor az enyémet. Elpillantok róla az oszladozó tömegre.
- A morál miatt aggódtam, láthatóan feleslegesen. Azonban a szükséges dolgokon túl esnék, így ha megkérhetlek, nézzünk körbe. - ami engem érdekel, az a szokásos dolgok: fegyverek rendben vannak-e, kell-e valamiből plusz ellátmány, pótolni való dolgok. Sátrak, lovak, bármi.
Jobb oldalon csüngő kardom markolatgombjára teszem fémkarom tenyerét. Amióta rossz az egyensúlyom a kar miatt küzdelem közben, egykezest használok a régi kettő helyett és bal kézzel küzdök. Fura volt kiesni a jól megszokott ritmusból. Új testet is kereshettem volna, amelynek minden testrésze meg van, de nem vagyok az a fajta, aki egy pótolható rész miatt egy egész testet felad. A nehezebb utat járom végig, még ha sokan meg is kérdőjelezik, hogy ez jó döntés-e.
Eközben persze a férfi mellett sétálok, ha elindultunk. Nem pillantok rá, komor vonásaim csak is arra tartom, amerre haladunk, a raktárakhoz.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 10:21 am írtam neked utoljára
Online


Ashtaroth & Asmodeus
3 words that are... that are killing me. The 3 words that you know I feel but I can't say them, because it would be cruel to say them, because I am no good for you.


Visszatérve régiómba seregem tárt karokkal, ujjongva fogadott, de tudtam, hogy ennyivel közel sem úszom meg. Legjobb embereim közül 13 lépett elő a sereg sorai közül és már tudtam, mi fog következni. Az, hogy vakon követnek bármilyen csatába, vagy éppen őrültségbe, egyetlen biztos tényen alapszik: Felnéznek rám. Erősnek gondolnak, bátornak, rendíthetetlennek. Eltűnésemet nem kell magyaráznom, de bizonyítanom kell, hogy akként tértem vissza, akiként el is mentem. Ez annyit jelentett, hogy puszta kézzel meg kell küzdenem a legjobbjaimmal és csak én maradhattam a végén talpon. Nem halálra, sokkal inkább becsületre menő küzdelem volt ez, egyáltalán nem kíméltek. Végül térdre kényszerítettem mindnyájukat és kérdezősködés nélkül folyt tovább az élet a régión belül. Bizonyítottam, így nem voltak kérdéseik.
Jezebeth nehezebb dió volt valamivel. Elmondtam neki, hogy mi történt s bár egy idő után, mikor távollétem hosszúsága már furcsa volt és bejelentették az eltűnésem is, ő is nekikezdett a kutatásnak, kevés sikerrel. Így szégyellte is magát, de baromi mérges is volt rám. Pár napon belül azonban ez is rendeződött. Azelőtt, amit Asharoth-al tettem teljesen értetlenül ált. Most az egyszer sikerült annyira meglepnem, hogy ne tegyen fel keresztkérdéseket. Döbbenetét inkább némaságba burkolta. Inkább nem akarta tudni a miérteket.
Büszke voltam rá, mert a régió hibátlanul működött. Mindent elintézett, amit jogköre engedett és ez elégnek bizonyult. Mintha el sem tűntem volna. Így viszont túl sok munkám nem akadt, folytattam hát feladataimat. Annak láttam legnagyobb hasznát, ha katonáim között mozgolódom legtöbbet, képzem őket, ahogyan mindig. Sosem bíztam volna másra ezt a feladatot, mert ha csatára kerül a sor, velem kell tudniuk szinkronban harcolni, nem pedig betanult, parancsba adott zagyvaságokkal. Az én mozgásomat, csatakiáltásaimat kell ismerniük.
Pokolbéli katonáimat azonban magukra kellett hagynom egy rövid időre, mert Ő seregszemlét jelentett be, ahol jelen kellett lennem. Kinőttük New Orleans-t már valamelyest, Gretnába voltak katonáim, így oda kellett mennem egy pár napra, hogy felkészítsem seregem a szemlére. Ashtaroth tudja, hogy nem a legrendezettebb, de a leghatékonyabbak egyike vagyunk.
Fent is viszonlag mindent rendben találtam, egy-két dolgot kellett helyre tenni, néhol a rendet kissé megzabolázni, de alapvetően seregem tagjai tudják a dolgukat. Azon a bizonyos napon nem számítottam egyáltalán semmi jóra és sejteni lehetett, hogy nem hozzám igyekszik először, még ha az első herceg én is vagyok. Megmondta, hogy nem vagyok méltó. Nem csodálkozom, hogy utolsóként érkezik hozzánk.
Ennek fényében lazára vettem a figurát. Embereim várták a kapunál, de nem álltam vigyázzban egész nap azért, mert körbe fog itt nézni. Ha valami nem tetszik neki, azt úgy is közölni fogja, emiatt nem aggódom.
így érkezésekor én épp félmeztelenül vívok pusztakezes harcot katonáimmal. A többi katona arénaként vesz minket körül, üvöltöznek, buzdítanak, téteket tesznek. Bizony ám. Nem pusztán vállra fektetés a cél, katonáim mondják meg, hogyan kell leteríteni az ellent és arra tesznek, akinek először sikerül. Annyira élvezem, hogy folyamatos vigyor ül arcomon, szinte meg is feledkezem a nő érkezéséről. Félhosszú nadrágot viselek, felsőtestem pedig pőre, így minden korbácsütés után megmaradt vastag heg, mik pókháló módjára hálózzák be hátam, néhány helyen mellkasomat is, szabad a kíváncsi szemek előtt. Mikor legyengültem és a saját mocskomban lógtam, ezeknek a vastag hegeknek esélyük sem volt gyógyulni, főleg energiáim nélkül.
Épp készülök ledönteni katonámat a lábamról, mikor Jezebeth lép elő az üvöltöző tömegből. Most nem szúrhatom el, baromi sok pénzt tettek rám.
- Nagyuram! - Szólít meg, még mindig nem jut eszembe, hogy a nő megérkezhetett.
- Vársz! - Kiáltom neki, miközben már a földön fekszik a katona. Csak pont a hátán, nekem meg az arcát kellene a mocsokba nyomnom. Mindjárt...
- Nagyuram! - Kiállt ismét, én pedig kihasználva Haragot, kit Jezebeth ellen irányíthatok, mert megzavart, hirtelen fordítom a katonát hasára és nyomom fejét a mocsokba. A tömeg felüvölt, én pedig mocskosan, porosan állok felé, izzadtságom mindezt arcomra tapasztja.
- Azt mondtam vársz, Jezebeth. - Mondom neki most már nyugodtan, hisz nyertem. Egy törülköző repül felém, én pedig megpillantom a nőt közeledni. Arcom kissé megkeményedik, hisz nem akartam volna őt újralátni. 'Sosem voltál hozzám méltó'. Szinte a nő hangján visszhangzik a fejemben ez a mondat.
Egyik katonám vezeti körbe és mikor a tömeg szétnyílik, hogy utat adjanak felém, arcomon már semmilyen érzelem nem látszik.
- Oszolni! - Kiáltok fel, mire a tömeg másodpercek alatt elvegyül a táborban, mintha ott sem lettek volna.
- Háború. - Biccentek a nő felé és odalépek hozzá. Mocskos vagyok, izzadt, sebeim szemmel láthatóak. Megvárom, míg mond valamit, ha akarja, folytatom a körbevezetést. Ha ellenvetése van bármivel kapcsolatban, embereim számíthatnak a védelmemre.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 3:30 am írtam neked utoljára
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Ferre decet patienter onus, quod ferre necessum est ... ❞
Már két hét telt el, hogy visszajött és úgy roppantotta össze megmaradt szívemet, mintha csak törékeny üvegből lett volna. A látványára feléledő remény azonnal zuhanó repülésbe kezdett, amint megszólalt. Tudtam, hogy hazudik arról, hogy hol volt. Már akkor, pedig csak rá néztem. Később erről megerősítést is kaptam. Egyetlen dolog azonban továbbra is bosszantott és nem hagyott nyugodni. A dolog miértje. Miért lökött el magától? Megfenyegették? Hamarabb kellett volna érte küldetnem? Tényleg nem szeret?
A sok megválaszolatlan kérdés azonban csak mélyen gyötört. A hegy mélyén rejlő barlang labirintus legbelsejében. Ám kívülről mi sem látszott rajtam, arcom épp olyan kifejezéstelen volt, mint a kőszikla. Egyesek így is átláttak rajtam, bár ez inkább azért volt köszönhető, mert régóta ismertek.
Tettem a dolgom. Nem tehettem mást, egy régiót és egy egész háborút kellett figyelnem, irányítanom. A munka nem közben elterelte a figyelmem, ám a pihenés időszakában, éjjel általában csak bámultam a plafont és a múlton gondolkodtam. Az első csókjára, amelyet inkább elvett tőlem, az önfeláldozására, a vallomásaira. Most minden olyan távolinak, üresnek tűnt. Minden egyes emlék, amely valaha boldogságot hozott, most sötét és borongós volt. Ennél az elárult érzésnél még a tudatlanság is jobb volt. Akkor legalább hihettem azt, hogy ha megkerül, minden rendben lesz.
Még a halálhírére is próbáltam felkészülni, arra viszont, amit tett, nem. Soha nem gondoltam volna. Hisz ő maga mondta:
Nincs olyan világ, amelyben nélkülem akarna élni.
Akkor abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ő fejezte be a munkámat. Ledöntöttem érzelmeim várát, ő pedig még a maradékot is felgyújtotta. Kiölni azonban érezhetően ez sem tudta. A hamvak megmaradtak, s befeketítettek mindent, amelyhez csak hozzáértek.

Akárcsak a gyilkossági kísérletem után, most is kerültem a felesleges találkozásokat. Nem volt nehéz, mert ritkán mozdultam ki a régiómból, főleg a felszínre. Agramon azóta is rajtam tartotta a szemét, nekem pedig más sem hiányzott a nyakamra, mint egy erőszak. Ha a felszínre mentem, jelentést adtam arról hogy hova, mikor megyek és mit csinálok, hogy elkerüljem a konfliktus magját is.
A mai napon is jelentést tettem arról, hogy a felszínre megyek, New Orleansba. Seregszemlét tartok, megnézem a morált, meghallgatom és elbírálom a kéréseket, mint például több fegyvert, nagyobb helyet, több sátrat kérnek, satöbbi. Mivel csak annyit tettem közzé, hogy ellenőrzés lesz, mindenkinek már előre fel kellett készülnie, hiszen lehet, hogy az elkövetkező 5 percben jelenek meg, lehet, hogy 5 óra múlva. Délelőtt kezdtem és délutánra járt az idő, mire elértem az északi régió seregét. Szándékosan hagytam őket utoljára. Nem azért, hogy több idejük legyen, hanem azért, hogy elódázzam a vezérükkel való találkozást. Az elkerülhetetlen azonban megtörténik. Iumentum hátán nyugodtan léptetek a már nyitott kapukhoz, fekete páncélom szinte egybe olvad fekete jobbommal, míg balomon a láncing elüt a vértek feketeségétől. Hozzászoktam a látványhoz, hogy azok a katonák, akik még nem látták, titkon megbámulnak miatta. A sajátjaim is ezt tették, halkan még össze is súgtak hátam mögött. Nem viselt meg viselkedésük. A sebeimet, hegeimet épp olyan büszkén viselem, mint ezt a kart: áldozattal járó, de győztes csata emléke. Mögöttem négy katona lovagol rendezett oszlopokban, sorokban, páncélzatuk hasonló az enyémhez. Az elitjeim tagjai, ők kísérnek most, ha kell kíséret. Megállítom a lovam, majd leszállok róla, s a katonák is így tesznek, szinte szinkronban.
- Itt várjatok meg! - hangzik az egyértelmű parancs, amire egy "Igen is, úrnő" a válasz. Iumentumot velük hagyva lépek a tábor területére. Mivel a felgyülemlő seregek New Orleansban túl soknak bizonyultak, így a környező városokba telepítettük a katonákat, hogy mindenkinek legyen helye. Szemeimmel már is a hadvezért kutatom, mikor az egyik elém siető tiszt jön, hogy fogadjon, s elvezessem, hogy megnézhessem a sereget.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Gretna katonai tábor
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: