• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Raiden
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Posztok :
260
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :


❝Légy bátor, hallj meg úgy ahogyan kell ❞.



☩ Képességem :
- Angyali erők
☩ Rang :
Michael's Iphraem
☩ Play by :
Jason Momoa
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges



❝Sose kezdd te a harcot, de mindig te fejezd be!❞.


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Márc. 08, 2017 5:42 pm írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Kedves fívérem!

Nos, öröm volt számomra egy ilyen lapot olvasnom. Nagyon tetszett, hogy egyszer már megbuktál, és az, hogy nem érted ebben a rosszat. Választékosan fejezted ki magad, és annyira szeretem a karaktered arcát, hogy az már rajongás!!! Foglalj, és fuss neki a játéknak!





Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Nasargiel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Posztok :
16
☩ Rólam :
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Dwayne Johnson


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 07, 2017 6:43 pm írtam neked utoljára
Online


Nasargiel
Voltam itt-ott. Csináltam ezt-azt.
Dwayne Johnson
Harcos Angyal
Keresett
Ramiél
Iphraem
-

Személyes adatok

Véleményem az emberekről: Nehéz kifejteni, mit is gondolok róluk. Sok évem alatt láttam őket szárnyalni és lebukni. Fejlődni és visszaesni. Bukdácsoló gyermekek, akik gyakran olyan dolgokat kapnak a kezükbe, amikkel jobb, ha nem játszanak. Ha néha mérges is vagyok rájuk, az hamar el is illan.

Porhüvelyem neve: -

Mióta élsz?: Nem számoltam soha, az idő nem számít nálunk.

Gabriel vagy Mihály?: Úgy hiszem, hogy a semlegesség volna a legjobb, de Ramiélt követem igazából

Vélemény a természetfelettiről? : Nem tetszik, hogy népem szétszórva, egymás ellen harcol, miközben az ellenség -a démonok- beveszik magukat mindenhova. Sajnálom az embereket, hogy testvéreim dühe rajtuk csattant. Remélem, visszaáll a régi rend és visszaköltözhetünk a Mennyekbe, ahova tartozunk.

Város: Sokfelé járok.

Család: Volt egy feleségem és egy lányom még réges-réges régen, mikor bukottként a földön éltem. Ma már egyikük sem él.

Beosztásod: Ramiél bizalmasa vagyok.

Szakadár infó: -

user kora
use neve
user mióta játszik?
Képességem

1. Telekinézis  
2. Gyógyítás
3. Emberfeletti erő
4. Halhatatlanság
5. Telepátia
6. Memória manipuláció
7. Asztrális kivetülés
8. Kitűnő érzékek
9. Mágikus, okkult tudás



.
Ezt a történetet vérrel írják
Általában, ha valaki megkérdezi, milyen életem volt, azt szoktam mondani: „Voltam itt-ott, csináltam ezt-azt.” De most a te kedvedért megpróbálom neked összefoglalni röviden.

Egyike vagyok a nagyon öreg angyalok közül. Már nem láthattam ugyan Lucifer alá hullását a Mennyekből, de az azutáni időszakban jöttem létre.
Egy egyszerű katona voltam a sorból, aki azt a feladatot kapta, hogy vigyázzon angyaltársaira. Volt akkoriban egy jó ismerősöm, Eremielt vigyáztam. Egy őrangyalt, akivel végül a legjobb barátok lettünk.
Sajnos azonban a történetem pont vele kezdődik a mélypontja felé zuhanni. Eremiel túl sok időt töltött az emberek között, főleg egy bizonyos ember mellett. Egy nővel, akinek a szépsége nem volt kirívó, de az esze vágott és szinte egyből ki tudta húzni a barátomból, hogy micsoda is ő valójában. Eleinte én sem tudtam a kibontakozó gondról és kapcsolatról, de végül a védencem beavatott és megkért, hogy tartsam titokban. Nem voltam boldog, de végül tartottam a szám, tekintettel a régi barátságunkra. Az idő telt, én pedig egyel feljebb léptem a ranglétrán. Ekkor ismerkedtem meg Ramiéllel. Ugyan csak futólag beszélgettünk, általában jelentettem neki, majd mentem is tovább. Eremiellel is találkoztam. Csak hogy a kapcsolata egyre mélyebb lett, s végül már arra kértek, hogy a születendő gyereket is tartsam titokban, mikor rájöttem, hogy a nő tőle terhes. Talán nehéznek kellett volna ezt a titkot is megtartanom, de nem volt az. Egyszerűen rájöttem, hogy Eremiel így boldog, és hogy olyan tűz ég benne, akárcsak az emberekben, amikor nőjét ölelte, vagy gyerekét nézte. Talán kicsit irigyeltem is azért a boldogságért, ami akkor körbe vette őt.
Ekkor ütött be a krach.
Elfogták őt is a testvéreink és engem is, napokig ültünk egymás melletti celláinkban. Gyermekét megölték, szerelmének memóriáját átírták. Eremielt Atyánk azonnal bukásra ítélte.
Rajtam azonban elgondolkodott. Egy csepp megbánást sem mutattam, mert nem volt bennem egy sem. Nem láttam problémának ember és angyal kapcsolatát, és megmondtam, ha újra döntenem kellene, akkor ismét titokban tartanám a dolgot. Egy újabb napot töltöttem a cellámban, mielőtt döntöttek volna felőlem.
Mivel az angyali társadalomra veszélyesnek ítéltek, kifeszítették karjaim, szárnyaim és A Hóhér, Sariel levágta őket. Járt már át kard, égette meg fél testem tűz, de semmi sem volt fogható ahhoz a fájdalomhoz, mint ami akkor átjárt.
Sárban fekve tértem magamhoz. Nem tudtam hol vagyok, a hátam fájt, aztán megjelent Eremiel. Felsegített, és elvitt onnan. Mint kiderült, az akkádokhoz kerültünk, távol a férfi szerelmétől. Ő bosszút forralt… Én pedig keseregtem a sorsomon. Sosem gondoltam volna, hogy egy titok miatt így elintézhetnek.
Dühös voltam és Eremiel ezt felhasználta bennem. Én voltam az az ostoba, aki trónra segítette őt. Aki aztán végül seregeket vezetett, és kiépítette birodalmát. Úgy éltem az életem, ahogy ő akarta. Feleséget adott nekem „jutalomból”, aki végül „örököst” szült nekem.
Sokáig nem jöttem rá, hogy csak kihasznál. Hogy nem kéne ezen az úton járnom, hogy egyszerűen nem helyes, amit teszek. Ha Ramiél nem keres fel, talán még mindig bukott lennék.
Ő volt az, aki -a maga fura módszereivel-, de felnyitotta a szemem. Ezután Eremiel ellen fordultam, ami meglehetősen sértette őt. A barátságunkat hozta fel, és hogy neki köszönhetek minden sikert, a családom, próbált rám azzal hatni, hogy nem árulhatom el őt én se, ahogy mindenki más. A döntésem azonban végleges volt. Régi barátom oly haragra gerjedt, hogy megölette a feleségem és a fiam, csak hogy „Érezzem, amit ő, mikor testvérei elárulták”.
Ekkor értettem meg igazán, hogy az angyalok és emberek kapcsolata miért tilos. Hogy miért szegték szárnyaimat. És ekkor kezdtem igazán bánni, hogy nem teljesítettem angyali kötelességeimet.
Eremiel dühe azonban nem állt meg itt. Egy héttel később katonákat küldetett a faluba, ahol régen éltem feleségemmel és a gyerekkel. A kiadatásom követeltette, de lakók megtagadták ezt, lévén jó kapcsolatomat velük. Az emberektől nem féltem volna, de egy bukott bosszúja más. Démonokhoz fordult, s alkut is kötött egyel, hogy öljön meg. Elmenekülhettem volna, de tudtam, hogy ha megteszem, az emberek védtelenek lesznek. Előbb haltam volna meg, mint hogy magukra hagyjam őket. Ha Ramiél akkor nem jön a segítségemre, nem csak én, de talán az egész falut a földdel teszi egyenlővé a démon. Ketten együtt legyőztük őt és megvédtük az ártatlanokat. Tudtam, hogy ez nem mehet így tovább, így a fővárosba utaztam. Az őröket kiütve elértem Eremielig és megfenyegettem, hogy ha még egyszer utánam küld bárkit, vagy őt meglátom még egyszer az életben, megölöm őt. Olyan keserű és dühös voltam rá, hogy képes lettem volna ott helyben megtenni, de nem akartam olyan lenni, mint ő.
Amikor láttam rajta, hogy felfogta az üzenetem, ott hagytam őt is és az akkád földet is. Vezekelni kezdtem bűneimért, és reméltem, hogyha Isten nem is, de testvéreim megbocsátanak nekem hibáimért. Eltelt egy kis idő –hogy egy év, vagy több, az angyalként fel sem tűnt-, mikor vissza hívattak a Mennyekbe. Nem csak testvéreim, de az Úr is megbocsátott, hiszen megtanultam a leckét. Bűneim megbántam, vezekeltem értük. Visszakaptam a szárnyam, noha nem voltam más újra, mint egy katona, a sok közül.
Sok év telt el, amik közül sokat Ramiél alatt szolgálva töltöttem. Hálás voltam neki, hogy ő még akkor is hitt bennem, amikor mindenki más lemondott rólam. Neki köszönhetem, hogy ismét elindulhattam a ranglétrán, egészen addig, míg ki nem neveztek a Paradicsom őrének. A Lelkek őrzőjének. Egyszerre volt jó és rossz. Mindig tudtam, ki megy be és ki, viszont nagyrészt magamra maradtam.
Ebben az időszakban történt az, hogy Ramiél maga mellé emelt. Megtiszteltetés volt, hogy bizalmasává, jobb kezévé fogadott, és azóta is így szolgálom őt és Atyánkat.

Ami a jelent illeti, nehéz lenne elmondani, mit is gondolok erről. Engem a testvéreim védelmére teremtettek, nem arra, hogy harcoljak ellenük. A háború és Isten eltűnése hirtelen ért, mint valami jeges, hidegzuhany. A mennyből a földre tértünk, mert ahogy egyre jobban el fajult a dolog, úgy szorultak ki a Michael pártiak és semlegesek az otthonunkból, amely több, mint felháborító. Ismét kezdtem azt a dühöt érezni, mint egykor. Egyszer már elvesztettem testvéreim és az otthonom, másodszorra nem akarom. Így hát képes lennék bármit megtenni azért, hogy visszahódítsuk a mennyet, hogy újra, bárki szabadon mozoghasson ott.
Ez azonban egyelőre csak a jövő zenéje. Amíg Ramiél úgy nem dönt, nem cselekszem.


 
Nasargiel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: