We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Egyiptom - Királyok Völgye
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
357

Utolsó Poszt Szer. Feb. 21, 2018 8:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To Amara
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Nem sűrűn esik meg velem, hogy aludnék. Az utóbbi időben egyre többször és egyre gyorsabban merülök ki. Ilyenkor pedig szükségem van némi megnyugtató és feltöltő alvásra. A legtöbb esetben, ezek álmatlanul telnek el, a park óta, azonban egyre sötétebbek ezen álmok.
Olykor előfordul, hogy az ismerős női hang hív. Hallottam már, tudom, hogy láttam már őt, mégis… Mintha valaki ezt kitörölte volna emlékezetemből. Nevemen szólít újra és újra.
Aztán a kép változik. Régi barátomat látom magam előtt. Cassael mosolytalan, zord arccal áll előttem, mint mindig. Egyik kezét lassan emeli fel, mutatóujjával felém mutat. Ajkait nyitja, hang mégsem jön fel hangjából. Ellenben az éles sikoltás, mely Zephyrt is megkísértette. Szemei hirtelen olaj feketévé változnak, bőre pedig…
Pernyeként foszladozik csontjáról, feketévé válva, hull alá a földre. A nevemet egyre erősebben hallom a sikoltás egyre élesebb. Fájdalom járja át minden csontomat.
Izzadtságtól lucskosan kelek fel. Úgy pattanok ülő helyzetbe, mint rugó teszi. Hangosan lihegve élem még meg álmomat, pár pillanatig. Szemeimet lassan zárom le és próbálok úrrá lenni remegő izmaimon. A félelem újra szívembe mar, egyre többször.
- Cass - hasít emlékeimbe az arca. Bajba lenne? Felpillantva nézek körbe. Madarak víg csiripelése, a nap lágy melege megnyugtatja idegeimet. A tenger morajló hangja zene most füleimnek. A természet lágy öle, melyet atyánk oly tökéletesen megalkotott. Lassan dőlök hátra a fűvel borított szikla tetején. Selymessége simogatja bőrömet. Az égen apró bárányfelhők lejtenek táncot.
Csak egy álom volt, semmi több. Mégis. Rossz érzés kerít hatalmába. Azért jöttem a világ, eme kietlen részére, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkozni, ám most mégis…
Újra csak felállok és a sziklaperemhez sétálok. Erős szél kap hajamba, vinné magával, mégsem tudja. A horizont szinte végeláthatatlan, még az én számomra is.
Szemeimet behunyva élvezem a kellemes időt. A röpke békét.
Talpamat fű csiklandozza, majd pedig homokba fúródik. A nap melege elmúlik és a hűvösség veszi át a helyét.
Szemeim hirtelen pattannak ki.
S ekkor újra megszólal a hang. Melyhez arc is párosul immár. Láttam már őt. Találkoztam már vele, de… mikor és hol? Nem démon, de nem is angyal, őket ismerem. Vagy testbe öltözött démon lenne?
- Don? - kérdezem értetlenül, de nem. Ez a hang… Ez a hang szól a fejembe napok óta. - Sötétség - jelentem ki, miközben pilláim megremegnek. Lassan nézek körbe, ez… nem a Karib térség. Jártam már itt. Pillantásom egy dobozra vetül, majd újra a nőre.
- Hogy kerültem ide? - teszem fel a kérdést, remegő hangomat palástolva. Nem mondom, enyhén megrémiszt a tudat, hogy itt vagyok, kettesbe vele.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Amara
avatar



☩ Reagok :
26

Utolsó Poszt Kedd Feb. 20, 2018 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Amara
Zene: Big Guns • Credit:

Minél hosszabb ideje vizsgálódom a fivérem teremtette világban, annál több buktatóját találom ennek a látszólag tökéletes precizitással megkomponált összességnek, amit Ő Világnak nevez. Itt-ott megrepedt falak, sebtében befoltozott lyukak, melyeknek emlékét tán legelső teremtményeinek tudatából is száműzött, nehogy valamelyik balga a teremtésére szabadítsa elkorcsosult hibáit.
Tekintetem büszkeségtől telve siklik a kopár, kietlen csarnok közepén árvátlan nyugvó ládára, aminek mélységeiben olyasféle titkok rejteznek, miket hozzám hasonlóan igyekezett a szőnyeg alá söpörni túlbuzgó testvérem. Bosszanthatna, mennyi fáradtságot és áldozatot kell ölnöm abba, hogy végre előbújjon a gyávája és szembeszálljon velem, szembenézzen azzal, amit tett, azonban kár lenne tagadnom, többnyire elégedettséggel tölt meg a világának apránkénti elpusztítása. A hangyabolyként nyüzsgő halandóit s szárnyas, talpnyaló katonáit végzetes átkokkal sújtottam, míg a helyembe állított ellenpólus képviselőit a felszínre száműztem, hadd szabaduljanak el igazán, beváltva létjogosultságuk kulcsát. Csakhogy sem az emberek kínjai, sem közvetlen gyermekeinek sikolyai nem hatották meg igazán, ezért tovább kutakodtam, addig-addig áskálódtam e koszfészek rejtélyeiben, míg rá nem leltem erre a ládára.
Körötte számos nyom jelzi, hogy nem is olyan régen hasznosította valaki, de ideérkezésemkor egyetlen lélek sem fogadott. Az eszköz mágiáját s múltját vizslatva sikerült rájönnöm, hogy valamiféle börtönként szolgálhat - túlontúl jól ismerem fivérem ezen alkotásait -, méghozzá olyan cellaként, amelynek sötét zegzugaiban a szeretett világára ártalmas dolgok lappangnak. Persze újabb játékszerét a szárnyasainak mágiájával pecsételte meg, amellyel szemben egyelőre még én sem bizonyulok elégségesnek.
Fáradt sóhajjal csettintek egyet, mire a csarnok viszonylagos sötétjében megjelenik egy angyal. Nem akármilyen, hiszen nem sokuk mondhatja el magáról, hogy túlélte a velem való találkozót. Nos, szerencséjére érdekfeszítőbb jelenések zajlottak akkor a világban, amelyek méltán ígérkeztek fontosabbnak, mint az ő megkopasztása.
- Üdv újra, Fivérem teremtménye… Azt hiszem, legutóbb félbemaradt a családi összejövetelünk - tekintek rá üresen, ajkaimon mégis halovány mosoly dereng fel, amiről úgy tapasztaltam, kimondott rettegést vált ki a halandókban.

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
308

Utolsó Poszt Kedd Feb. 20, 2018 5:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Utolsó Poszt Kedd Feb. 20, 2018 4:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Drake & Cassael
Exorcizamus te, omnis immundus spiritus
Zene: My Body is a Cage • Credit:

Túlzottan naivan álltam a Mammonnal való társalgáshoz, merthogy kinéztem volna belőle néhány értelmes választ. Mindenesetre abban igaza van, húzom az időt s feleslegesen kínzom tovább Drake lelkét, noha továbbra is ott van bennem a félsz; mi történik, ha ő is a láda martalékává válik? Úgy nem, hogy megszabadítanám a szenvedéseitől, hanem örök kárhozatra ítéltetném sanyargatott valóját. De legalább elszakadna a démontól, a megmentésére pedig találnék újabb módokat, lehetőségeket. Tudom, hogy ez az áldozat számára is megfelelne, hiszen így biztosíthatná a városa s az emberek védelmét.
- Nem - jelentem ki végül sziklaszilárdan, megingás nélkül. Wallenberg megesketett, hogyha nincs más kiút, úgy végezzek vele, tehát már régóta fel volt készülve a halálára. Én ugyan nem, ám, ha a mai alkalommal bármi balul sülne el, kénytelen lennék elfogadni, tiszteletben tartván a neki rebegett ígéretemet. - Az egyedüli, kinek félnivalója akad, az te vagy, Lovas… - teszem hozzá megvetéssel telve, majd végre összeszedve minden elhatározásomat, a megfelelő varázsige elrebegése közben felnyitom a ládát. Mélyéről vakító fény csap fel, az általa keltett árnyékok vad táncot lejtenek a terem egyenetlen falain, s bár mindez hosszú perceknek érződik, a villanás nem tart tovább, mint néhány kósza momentum. Amint kihuny belőle a ragyogás, Ménész ládája lezáródik, viszont az ókori építmény letűnt csarnoka helyett egy kietlen, színtelen erdőségben találom magamat. Zavar költözik az ábrázatomra, tüstént körbefordulok, felmérve az ismeretlen helyszínt, a hátam mögött pedig meg is pillantok egy alakot. Egy ismerős démoni, feketéllő, pokoli létformát, akinek szemei bosszúra szomjazva villannak. Mammon áll előttem, igazi formájában. S ha ez igaz, nem pusztán a képzeletem csalfa játéka, akkor az egyet jelent azzal, hogy… magam is a láda martalékává lettem.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from

DragonLady
avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Kedd Feb. 20, 2018 12:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Drake && Cassael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:



Megforgatom a szemeim és megrázom a fejem. Jaj, de nagyra van magával a kis szárnyas. Kezdem unni a játszadozás, nem hagyom abba a járkálást, fel s alá. Néha néha megállok, miközben beszél, de már ualmas az üres fenyegetőzése, tudom, hogy nem tud mit tenni.

- Elég legyen tollas, ne játssz velem, mert halálod órája évszázadokig fog tartani. - Förmedek rá, és lépek közel hozzá a csapda széléig, hogy jól láthassam. Szerelmem megölésével se megy sokra, hiszen Luciferhez kell tartanom magam.
- Uhj, bocsika. - Mondom a helyesbítésére. Majd meg említ valamit.
- Azokban az években lehet sokat voltam részeg. De, ha méhészkedni akarsz, vagy egy jó kis tanfolyam.- Mondom. Persze, hogy tudtam miről beszél, de nem gondolom, hogy komolyan beszél, hiszen nem kockáztatja Wallenberg lelkét is. És akkor mit ér vele? Egy csinos kis porhüvelyt kap, ami nem mozog, ahogyan ő fütyül. Látom mellette a ládást, de nem mutogatom aggodalmamat.
- Nem félted Wallenberget? - Kérdezem felvont szemöldökkel.




Utolsó Poszt Szomb. Feb. 03, 2018 10:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Drake & Cassael
Exorcizamus te, omnis immundus spiritus
Zene: My Body is a Cage • Credit:

Meglátására enyhén összehúzom a szemhéjaimat, fejemet pedig oldalra billentem.
- Azért csak sikerült két lovas eszén is túljárnom - állapítom meg higgadtan. - Azt hiszem, ez inkább rólatok árul el kellemetlenségeket - teszem hozzá bárminemű arckifejezés nélkül, mely elárulhatná a szavaim szarkasztikus voltát, önmagukban is elég beszédesek ugyanis. Nem igazán tudom komolyan venni a Pestis sértegetését, ellenben az enyhe földremegtetés, amit előidéz, vörös fényjelzőként kezd riasztásba a fejemben annak érdekében, hogy mihamarabb pontot tegyek az ügyünk végére. Így kellene cselekednem, ám még mindig visszakozok, tartva attól, hogy a végén Drake lelke is az ősi láda martalékává fog válni, hiába tettem óvintézkedéseket az ördögcsapdán belül s kívül ennek elkerülése végett.
- Félreértesz. Nem azért idéztelek ma ide, ebbe az ősi világba, hogy szépen kérjelek - húzom vissza a fejemet egyenesbe, figyelve, amint Astarte említése nyomán egyik pillanatról a másikba pusztító dühbe torzul Mammon ábrázata. Bűnös elégedettség önt el, tudván, ő is éppen ugyanazt érzi, amit én éreztem Drake-el kapcsolatban.
- Semmi jót, de még életben van. Drake szabadulása után azonban nem ígérhetem, hogy ez így is fog maradni - tudatom vele, nem fenyegetésként, pusztán a vadász temperamentumának ismerete okán. Ha végre megszabadul a rajta élősködő démontól, minden cérnaszálat el fog varrni annak érdekében, hogy soha többé ne térhessen vissza Pestis.

Mammon hirtelen váltakozó kedélyállapota nem döbbent meg egyébiránt, démonból van elvégre.
- Szeráf - helyesbítem. - Erről már többször megfeledkeztél - emlékeztetem néhány apróbb vereségére, mielőtt a mellettem nyugvó ládikára vetném a pillantásomat. - Hallottál már Ménész ládájáról?


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from

DragonLady
avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 03, 2018 3:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Drake && Cassael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:



Mosolyom egyre vadabb, és szélesebb, ahogyan az idióta kis repkedőt bámulom. Csaptában a járkálásm nem szűnik meg, ide oda cikázom, mint egy golyó.
- Mindig is idióta voltál. – Állok meg, s fonom keresztbe a kezem, és nevetem el magamat.
Gyenge az erőm, még nem tértem vissza démoni mivoltomhoz de ő ezt nem tudja. Tartom vele a szemkontaktust, s remegtetem a földet, persze nem elég erős, hogy megtörjem a csapdát, de, hogy frászt hozzam rá elég.
- Tudod, hogy csak egy mozdulatomba fáj, ugye? – Célzok a földrengésre.
- De elöbb, mond miért hívtál..Várj tudom, kellene a kis barátod mi? – Mosolygok ismét.
- Sajnálom, túl jól érezzük magunkat együtt. – Hallom fejemben Wallenberg nyöszörgését, ahogyan mindent megpróbál, hogy kijuthasson, de nem hagyom neki, nem hagyom, hogy uralja a saját testét, ez már az enyém.
Hirtelen kedvesem nevét hallom.
- MIT TETTÉL VELE?- Hozz ki a sodromból, s lépek előrébb, de a csapta vissza ránt.

Hangos nevetésben török ki, megdörzsölöm az állam, s vissza pillantok rá.
- Cuki terv. Szólok, a spanoknak, hogy ma ne várjanak rám. – Vonom fel szemöldököm, s biccentem oldalra a fejem, mint egy kiskutya.
- És te, egy átlag angyalka, hogy a faszba akarod ezt elérni? – Vonom fel kérdően szemöldökömet.




Utolsó Poszt Szer. Jan. 31, 2018 9:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Drake & Cassael
Exorcizamus te, omnis immundus spiritus
Zene: My Body is a Cage • Credit:

Frusztráló és kellemetlen érzés látni, ahogyan egy démon Wallenberget használja kosztümjének, kifacsarva természetes vonásait, hangjának lejtését, vagy összetéveszthetetlen járását. Elbizonytalanító is egyben, elvégre egy számomra kedves halandó képében parádézik a földi létsíkon.
- Mammon… - húzom össze a szemeimet a „köszöntésére.” - Remélem nem várod, hogy erre őszintén feleljek - jegyzem meg, vetve egy pillantást a balomon nyugvó ládára, amit tudom, gyorsan kellene használnom, de annyi kockázat léphet fel az aktiválása közben, hogy nemes egyszerűséggel még nem merem meglépni a felnyitását. Csupán remélhetem, Mammon mágiája nem olyan erős, hogy egy földrengéssel megtörje a csapdámat, vagy egyéb módokon tegyen kárt benne.
- Astarte üdvözletét küldi. Nem tudom, mi volt a tervetek az elfogásommal, azonban tudatnám veled, hogy az alkohol nem képes végezni egy angyallal - okítom, ugyanis még most sem értem, miért éppen egy kocsmában csalt kelepcébe a Halál a Pestis közreműködésével, és a lényeg helyett miért ragaszkodott az ivászathoz. Persze nem panaszkodom, ennek köszönhetem, hogy ki tudtam szabadulni, s tenni a dolgomat.
- A mai napon véget ér az elnyomásod Drake felett. Ne aggódj, meghalni nem fogsz, pusztán egy másik dimenzióba leszel száműzve az idők végezetére - tudatom vele a sorsát, nem mintha lenne választási lehetősége, vagy bármi joga az ellenkezésre.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from

DragonLady
avatar



☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Kedd Jan. 30, 2018 11:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Drake && Cassael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:



Wallenberg teste nem úgy szolgál, ahogyan azt én gondoltam. Lucifer megbízott, hogy épüljek be és tegyem amit jónak lát, míg kedvesem arról akart meg győzni, hogy pusztítsak. Wallenberg gondolatai egyre erősebben éltek bennem, ahogyan arra gondoltam, hogyan is teljesítsem a feladatom. Megszegjem? Tiamat remélhetőleg már beépült az emberek közé, így nekem egyszerűbb lenne a dolgom.

Utamat New York fele vettem, elszántan. A férfi gondolatai, tudása bennem élt, így tudtam,
hogy mit kell majd mondanom.
Hirtelenjében éreztem a testemen a forróságot, hogy valaki szólít engem, s majd a testem a poros, meleg helyen köt ki, amit inkább mondanék kölcsönzött testnek.

Érzem a szorítást, amit a csapda jelent, érzem, hogy a körön belül nekem nincs helyem.
Földön landoltam, lábamat kémleltem. Lassan komótosan démoni szemekkel nézek fel,
s pillantok rá arra kit nem mostanra számítottam.
- Szárnyas. - Mosoly húzódik végig arcomon, széles és érzem a bosszút. Szemem még mindig fekete, s majd előttünk Wallenberg igéző tekintette, ami az álcám. Előtte nem tudom titkolni, tudta pontosan ki vagyok, és tudtam, hogy ma itt egy valaki kerül ki élve, s az én leszek.
- Meguntad az életed? - Sétálok egyik végből a másikba, próbálom előhívni erőimet, hát ha kitudok törni ebből a szarból.


Utolsó Poszt Vas. Jan. 28, 2018 6:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Drake & Cassael
Exorcizamus te, omnis immundus spiritus
Zene: My Body is a Cage • Credit:

Eljött a nap… Eljött a napja Drake Wallenberg felszabadításának, amit azóta igyekszem megvalósítani, mióta egy figyelmetlen lovas, maga a Halál elkotyogta nekem a vadász kétséges helyzetét. Temérdek történés fűződött fel azóta az Ő és a körötte élők életének fonalára, ám minden próbálkozásunk hiábavalónak bizonyult, Mammon győzedelmeskedett az ember felett. Ideiglenesen. Hiszem ugyanis, hogy Drake még odabent van, még küzd és arra vár, végre megtartsam az ígéretemet a megmentésére. Vélhetően az elmúlást reméli, azt, hogy immáron megedződött szívvel beteljesítem akaratát, mit korábban teljes lényemmel elutasítottam. Ez nem változott, továbbra sem lennék képes kioltani az életét pusztán azért, hogy a Pestist végérvényesen eltöröljük a Föld színéről. Helyette kitartóan kutattam egyéb módokat, s úgy hiszem, végre megtaláltam a megfelelőt.
Mély, egyenletes légvétellel futtatom végig tekintetemet az ősi építmény repedezett padlójára felfestett ördögcsapdán, amin számos változtatást is eszközöltem. A mellettem nyugvó kőemelvényen a démonidézés kellékei sorakoznak, s csupán arra várnak, hogy végre tüzet gyújtsak a véremmel és egyéb összetevőkkel keveredett elegyen. A csapda erős, a rúnák ki fognak tartani addig, amíg elvégzem a rituálét. Sikerülnie kell, ma fel kell szabadulnia Drake Wallenbergnek.
- Ad ligandum eos pariter eos coram me - az igézet hangosan és magabiztosan pereg le az ajkaimról, megpecsélendő pedig a szavaimat, meggyújtok egy gyufát, hogy aztán a kőtálba ejthessem. A felcsapó lángnyelvek erős vörössel és lilával keveredve ragyogják be a homokkal és porral teli csarnokot, s mikor kialszik a tűz, meg kell jelennie Mammonnak a csapdám kellős közepette.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
308

Utolsó Poszt Vas. Jan. 28, 2018 3:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
357

Utolsó Poszt Vas. Júl. 30, 2017 11:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Királyok Völgye
he kingdom the heaven is within you and whosoever shall know himself shall find it


Hallgatva Abaddon leírását a "kőről" hirtelen eszembe villan valami. Megannyi évezred eltelt már azóta, mégis úgy élem át gondolataimban az akkor történeteket, mintha tegnap lett volna. Mindazonáltal hagyok magamnak pár másodpercnyi időt, mire szólásra nyitnám ajkaimat, hogy pontosan megfogalmazhassam, hogy mi is történt akkor.
- Nem a másvilágból - javítom ki a démont, valamiért frusztrál, hogyha valótlant állítanak. - Narmer, ki az első dinasztia leszármazottja egyesítette egykoron Egyiptomot, cirka ötezer évvel ezelőtt. Atyánk az ő megsegítésére küldött az égből egy aszteroidát, hogy ellenségeit legyőzze. Narmer az istenek ajándékának és támogatásának tudta be, erejét viszont akkor még nem ismerték. Az idő eltemette a kőzetet, melyet csak pár ezer évvel fedeztek fel újra, s immár egyiptomi papok voltak, kik ezt hasznosították, s felfedezték mágikus erejét - tartok egy rövid beszámolót, csak hogy mindketten tisztán lássák mivel is állunk szemben. Aztán csak némaságba burkolódzom, vagyis szeretnék. De annyi ideig sikerül, amíg hallom mind társam, mind a démon okfejtését az emberekről, Luciferről, Gabrielről.
Ajkamat újra szólásra nyitom, ám ezúttal hangot nem adok nézeteimnek. Azokat megtartom magamnak, talán jobb is így. Egyelőre.
- Íbisz - javítom ki nyugodt hangomon a démont újra csak. Fejem enyhén megráznám, de inkább a falakba vésett ábrákra tekintek. - Az emberek sokszor összekeverik a páviánfejet és az íbiszfejet, melyeket az egyiptomiak készítettek. Valójában pávaként egy-két népcsoport ábrázolta, egyszer-kétszer. A többségében íbisz feje volt - pontosítok újra csak. Jobb ha a tévhiteket mielőbb kijavítom. Nem szabadna senkinek sem ezekkel a gondolatokkal léteznie. Félrevezető lehetnek a jövőre nézve és… Na jó, mivel démon talán megvezethetném, de… az nem én lennék.
Szemeimet összeszűkítve figyelem, ahogy Abaddon közelebb lép a sírhoz, s a homokból bányásza elő a hatalmas aszteroidából megmaradt apró köveket. Simára csiszoltak, már amennyire a sötétségből és abból látszik, ahogy nekünk hátat fordítva egy pillanatra megcsillan tenyerébe az apró kő.
Gondolataimba merülve próbálom továbbá feleleveníteni, hogy miket is készítettek a kőzetből. Milyen hatásai voltak. Atyánk egykoron úgy vélte, hogy az emberek ezt majd jóra fogják használni, s lám… oly értékes, hogy még egy démon érdeklődését is magára vonta.
Mire fejemet felemelem, azt látom, hogy mindkét férfi engem néz. Pár másodpercnyi pislogás után jut csak el a tudatomig, hogy az én válaszomat várják. Mennék is maradnék is. Hisz ez a hely…
- Dolgunk bevégeztetett - erősítem meg angyal társamat, hogy itt már nincs több keresni valónk, s amúgy is… egy csapatnyi éhes pokolkutya keres minket, s ki tudja, hogy mikor találnak meg minket?



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Vas. Júl. 30, 2017 12:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Egypt is full of dreams, mysteries, memories
Körültekintéssel hallgatom a pokoli lény szavait, és bár annyira balga nem vagyok, rögvest elhiggyem minden gondolatát, amely legördül hazug nyelvéről, valamiképpen úgy érzem, nem lódít feltétlenül. Mindenesetre, ha az általunk keresett láda az említett anyagból készíttetett, feltételezi, hogy maguknak a köveknek is a lélekkel kapcsolatos tulajdonságokkal kell bírniuk. Ha egészen messzire szeretnék szárnyalni felvetéseim hátán, megkockáztatom, a démonnak is a léleknyelő sajátosság miatt kellenek valamiképpen a kavicsok, ám hogy őszinte legyek, eme tény teljesen hidegen hagy. Másért jöttünk ide, igaz, nem egészen szándékosan, de egyéb célból, s nem azért, hogy meggátoljunk egy démont megfejthetetlen ténykedésében. Az pusztán mellékes, még kettőnk erejéből sem telne jelen állapotunkban megharcolni egy effajta rangos pokolfajzattal.
Egyszerű biccentéssel konstatálom kijelentését hát, és egyelőre több kérdésem nem lévén, Lucifer felé terelem beszélgetésünk fonalát. Nem sejtettem, ilyen hosszadalmas okfejtésbe fog bocsátkozni a téma kapcsán, mindenesetre sokat elárul hozzáállásáról a bő lére eresztett monológ.
- Mi nem az emberekért teremtettünk, őelőttük is léteztünk már - javítom ki leheletnyi homlokráncolás közepette, miként a bejárat felé igyekszünk. - A világ rendje már régen felborult. Az egyedüli kiút, ha függetlenek szervezik azt újra, amiképpen Atyánk annak idején megtervezte. Az arkangyalok önkényes háborúikat vívják, szem előtt sem tartva, ami igazán fontos lenne, legyen szó bármelyikükről - osztom meg vele személyes véleményemet, elvégre nem ez lenne az első, hogy démonnal vitatom meg a világunk dolgait, és amazzal sem bántam különbül ismertségünk kezdetén.
Végül besétálok a helyiségbe, és amíg Ophiliával foglalatoskodik a magát Abaddonnak nevező, felkutatom a ládát. Hosszadalmas procedúrát nem igényel meglelni a kifosztott sírkamrában, annál inkább a kavicsokat, amelyekről figyelmeztetést intéz felém angyaltársam. Csak éppen hiába, idő előtt vonom magamra figyelmüket, és nem marad lehetőségem a környező, homokkal bőségesen fedett talaj alapos átkutatására.
- Sírrabló? - összevont szemöldökökkel egyenesedek fel, kezeim között a ládával, mielőtt feléjük fordulnék. - Aligha veszett el bennem ilyesmi, ha valóban egy sírrabló lelkéhez volna közöm, legfeljebb a Mennybe segítéséhez járulhattam volna hozzá. De ha engem kérdezel, effajta foglalkozás mellett inkább a Pokol felé húzna - magyarázom leheletnyi értetlenkedéssel a hasonlat okán, minek előtt a kövekre koncentrálhatnánk. Én magam nem jártam sikerrel a felkutatásukban, a démon azonban viszonylagos könnyedséggel szedegeti össze a darabkákat, persze ő már tudja, mit is keressen pontosan. Miként felénk mutatja tenyerében az apró, feketéllő egyedeket, megkísérlem tüzetesebben szemügyre venni őket, ám révén annak, maga a láda az óénoki nyelv sajátosságait tudja magán, vélhetően a hozzá felhasznált kövek is mennyei eredetűek. Ennél többet, ha akarnék, sem tudnék megállapítani anélkül, hogy a kezeim között tartanám őket, s mivel felesleges harcot nem óhajtok továbbra sem generálni, elbitorolni sem kísérlem meg őket.
- Hasonlóak a szándékaink - jelentem ki, ugyanis kötve hinném, maradt volna még itt bármi használható, aminek előbányászása érdekében szükséges volna az ittlétünk. Persze a végső döntésben Ophiliát is meghallgatom, érdeklődőn fordulok hát felé.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from

Abaddon
avatar



☩ Reagok :
151

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 15, 2017 7:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



A Királyok Völgye
Run Boy Run - Music



Az éterben szárnyaló gondolatok melyek a két angyal közt repkednek oda s vissza, teljesen rejtve maradnak előttem. Egyelőre nyeregben érzem magam, az egyik sérült, a másik meg, nos ahogy kiveszem inkább az esze mintsem a fizikai ereje hatásfoka nagyobb. No persze nem méltatom egyiket sem lebecsülni, főként a szőkeséget nem, a tudás hatalom s ki tudja mit rejt az a szőke kobak? De erre csupán később térhetek rá hiszen a magát Cassalenek nevező továbbra is kíváncsiskodik. - Nos ez rád is igaz Angyal. No de hát aki kíváncsi az kérdez nemde? - Vigyorodom el letudva a dolgot, ha valami érdekel kérdezd meg, maximum nem kapsz választ, olyan esetekben máshoz kell folyamodni. Érdeklődve hallgatom a démon foglyul ejtésének rövid történetét. Végül a kíváncsiság nála is célba ér. - Másvilágról származnak, a halandó világban ismeretlen az anyaguk. Az eszköz melyet kerestek, a Lélekfaló, abból készítették. - Azt persze eszemben sincs közölni, hogy a ládikó csupán egy díszes faláda, s én valójában nem arra gondolok. Ha ládát keresnek, hát csak keressék, meg is kapják nemsokára amint beérünk a sírkamrába. Előttem még azért Lucifer neve is felkerül az étlapra. - Épp elegen vannak kik a talpát nyalják. Nekem valahogy sosem feküdt az a tevékenység. - Fejtem ki röviden véleményem, de mélyebben ezúttal sem folyok bele a dologba. Nem én vagyok az egyetlen aki nem szimpatizál vele sajátjai közül sem. Az már más kérdés, hogy én vagyok az egyetlen aki valóban tesz is ellene, amit természetesen eszem ágában sincs a párocska orrára kötni, legalább is egyelőre. Míg nem tudom kifélék mifélék, fel sem merül bennem. - Ha nem általa, hát más által léteznénk, ezzel nem kápráztat el. - Nekem ez az álláspontom, így gondolom, pont. - Meg aztán, a halandók jellemén változtatni nem lehet, bűnösök, miattuk létezünk ahogy Titeket is miatta teremtettek. Már pedig amíg ilyenek és lássuk be változni aligha fognak, addig bizony ez a világ rendje. Mi a mélybe Ti pedig a magasba próbáljátok emelni őket. Így ment ez mindig is, de most... Galbriel véretek eszelős hadjárata. Nem jut el az agyáig, ha kiirtja mindet akkor bizony mindannyiunk léte értelmét veszti és a pusztulásba taszít mindent, erre pedig egyértelmű Lucifer reakciója is, kapva kap az alkalmon, hogy végre a felszínre lépjen, és ez még csak a kezdet. Persze ez csak amolyan meglátás, lábjegyzet. - Vonom meg a vállam s engedem közben előre a férfit, ki be is lépdel a ládikót keresve. Ophilia enyhén hajtja le tekintetét megjegyzésemre. Mit tagadjam, valóban figyelemre méltó a tudása és kedvemre vannak az ilyen teremtmények. Hasznosak, ez sokszor biztosítja a hosszú életüket, már addig amíg ez így is marad ugye. Felé fordulva figyelem szavait. Thot, fut át agyamban a gondolat. - Ha tudták volna, bizonyára nem Páviánként ábrázolnak, Hupsz. - Kapom fel szemöldököm vigyorogva, hihetetlen humorosan, kissé élcelődve, bohókásan, ezzel tán jelét adva, hogy magam sem vagyok teljesen tudatlan. Igaz bár, e név s a helyről származó tudásom is csupán azért van birtokomban mert hajdanán sokat tartózkodtam itt. Közben tekintetem betéved az ügyködő Cassaelre s így nyitom újra ajkaim. - Szóval az írnokok Istennője maga, így már világos. - Raktározom el az információt, sokkal közelebb nem kerültem ugyan, de apró lépésekkel, végtére is nem sietek sehova. Ekkor hirtelen a másik angyal hangja férkőzik közénk. Megtalálta. - Egy sírrabló veszett el benned. - Ismerem el tudását némi kis furkálódással, már szinte elvárt köztünk. Jómagam is belépek és körülnézek, a köveket keresem melyek ha minden igaz a láda mellé lettek temetve így valószínűleg amazok is ott lesznek, vélhetően az egyik temetkezési edényben. Közelebb lépve meg is látom a felborogatott, széttört, különféle teremtmények fejével díszített cserépedényeket. Szinte mindet darabokban látni, a sírrablók csupán a földi létnek értékes holmit vitték. Nagyon helyes, nem kell tudják milyen kincset is hagytak itt valójában. A homokban megpillantok végül egyet, a lámpám fénye megcsillan valamin a cserépdarabok közt. Lehajolva érte nyúlok. Obszidián színű nagyjából ujjnyi kődarab, a belsejében némi halovány vöröses fény pulzál melyet csak közelről szemügyre véve lehet észrevenni. Letekintek mellette s a homokba túrok kicsit, csupán hármat lelek meg közülük. Tenyeremben tartva őket érzem a belőlük áradó furcsa, egyszerre hideget s meleget. Ránézésre egyszerű fekete kőnek tűnik. éppen olyan mint a gyűrűn lévő melyet szokásomhoz híven befelé fordítva hordok így kívülre csupán egyszerű bronzos, rezes színű gyűrűnek tűnik. - Hát ők volnának azok. Égi kőnek nevezték őket. Nem tudni ki vagy mi hozta létre. - Nézegetem miközben beszélek. Majd végül felegyenesedek. Egy kis bőrszütyőt akasztok le az övemről és abba helyezem őket. Ráérősen fordulok meg mialatt összehúzom annak száját. Már persze ha ez alatt nem történik valami egyéb cselekmény. Ha nem akkor szemben állapodok meg a párossal. - Nos, nektek is, nekem is megvan amiért jöttem. Részemről távozóra fogom, nem tudom Ti hogy terveztétek. - Tekintek előbb egyik, majd a másikra s megvárom ugyan mit is reagálnak.




Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
357

Utolsó Poszt Kedd Júl. 11, 2017 8:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Királyok Völgye
he kingdom the heaven is within you and whosoever shall know himself shall find it



Fejemet lehajtom Abbadon apró bókját hallgatva. Valóban sokat tudok, s erre kezd maga is rájönni. Nem tárhatom fel előtte kilétemet, valódiságomat. No nem mintha félnék attól, hogy túlzottan meghatná, hogy végigtekintettem az emberiség történetén. Munkámat ennyire nem tartom lényegesnek, mégis akadnak dolgok, melyeket pontosan tudok.
Azonban visszakanyarodva jelenlegi helyzetünkhöz, már épp kibukkanna ajkaimon az egyszerű köszönöm szó, ha egyrészt nem jutna eszembe, hogy az imént még aljas mód megpróbált megölni - habár elvétve a dobást épp megmentett - s ha nem Cassael hangja csendülne fel elmémbe.
~Rendben.~
Felelem neki egyszerűen. Egyébként sem hinném, hogy sokra mennék azzal, ha balga mód megtámadni óhajtanám a démont. Ismerek démoncsapdákat, láttam már őket, de, hogy jelenlegi erőmmel képes lennék egy felfestéséhez és annak alkalmazására élesben, egy ily hatalmas pokolfajzat ellen?
Érdekes helyzetbe kerültünk mit se mondjak.
A továbbiakban pedig a beszédet átengedem harcos társamnak, ő tán jobban szót ért Donnal, mint én magam.
A köveket meghallva enyhén összevonom szemöldökömet. Lázas kutatásba kezdek agyam eldugott rejtekeibe, hogy mire is gondolhat. Látnom kellett azokat valaha, életem során, tudom. Oh, ha fent lennék az irattáramba, és rendelkezésemre állnának firkálmányaim.
Így viszont csak emlékeim felgöngyölítése marad hátra. Agytekervényeim rögös útjának átkutatása közben épp nincs időm velük is foglalkozni, legfeljebb észre vehetem, hogy miket is ábrázolnak a falfestmények. Látom őket mégsem fogom fel azonnal. El kell telnie kis időnek, s gondolataim mélyét magányosan ott kell hagynom, hogy visszazökkenjek a valóságunkba.
De legalább találtam némi morzsát odalent.
A sírboltba lépve, készségesen megállok a bejárat mellett. Nem óvakodok be a férfiak után, ha esetleg bármiféle harcra kerülne a sor, ne kerülhessek útba. Így amúgy is könnyebben átlátom a teret, egészen addig, míg Don meg nem szólít.
- Az egyiptomiak Thotként tiszteltek - felelem elmésen meg is válaszolva kérdését, és mégsem téve meg azt, fejem mosolyogva, hajtva le, tán kis játékosságot is belevéve tekintetembe.
Rögtönzött beszélgetésünkből azonban társam zökkent ki.
~Ha tudsz, tégy el egy olyan követ. Sejtem, hogy mi lehet az.~ szólítom meg őt újra, a gondolatunk síkján. Ha igazam van és jól emlékszem, akkor még hasznunkra is válhat egy belőle. Az meg tán a démonnak sem fog nagyon hiányozni,



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Hétf. Júl. 03, 2017 12:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Egypt is full of dreams, mysteries, memories
Ajkaimat egészen vékonyka vonallá formálva hallgatom Ophilia megrökönyödését és leplezetlen rettegését az alávaló démon nevének okán. Nem veszem jó szájízzel, miként szemtanújává válok az angyali büszkeség meghanyatlásának, mégsem tudom, s nem is reszortom vádolni társamat. Frissen érkezett a Mennyekből, hogy miként ildomos bánni a Pokol fertelmeivel, ahhoz érthető mód kevés még a tapasztalata. De talán nem is baj, ha legalább ő kedvére tesz a fekete lelkűnek, hiszen azt még én is kénytelenné vagyok belátni; amennyiben harcra kerülne a sor, meggyengült állapotomban vélhetően megközelíteni sem tudnám, nemhogy legyőzni. S ha igaz mindaz, mit Ophilia állít róla, hát még nagyobb elővigyázatossággal kell kezelnem a kialakult helyzetet.
~Rendben van, igyekszem óvatossággal kezelni a jelenlétét. Magad is tégy ekképpen.~
Gondolatvilágom révén a szőkeségnek intézett szavaim és tanácsom után figyelmemet ismételten Abaddonra koncentrálom. Még hogy kövek… Számat már nyitnám is, újfent emlékeztetve arra, hogy még mindig tartozik nekünk egy beszámolóval, ám szerencsére nincsen szükség minderre.
Szemöldökeimet egymáshoz vonva hallgatom elbeszélését, noha előrébb nem kerülök sokkal. Nyilván nem hétköznapi, űrből pottyant kövekről van szó - amennyiben egy démon érdeklődést mutat irántuk, ott többnek kell lenni. Mágiának minden bizonnyal. Hogy Isten áldásával érintették-e őket vagy alvilági rontással sújtották, voltaképpen lényegtelen, ha nem lenne bennük erő, egyszerű kavicsok maradnának, és senki figyelmét nem élveznék.
- Túl sokat kérdezel - jegyzem meg ismételten, cseppet sem engedve hangom mogorvaságából, azonban emlékeztetni vagyok kénytelen magamat arra, hogy itt most ha tetszik, ha nem, mi vagyunk szorult helyzetben. Apró, jelentéktelen sóhajjal veszem végül rá magamat a válaszadásra. - Egy démont akarunk csapdába ejteni benne. A megölése körülményes volna. Mi olyan érdekes a kövekben? - faggatózom tovább, valamit valamiért alapon.
Közben elérkezünk egy újabb bejárathoz, hol figyelmem mégsem a sötétségben esetlegesen kivehető tárgyakon és sajátosságokon akad meg, hanem Ophilián, révén könyöke szemérmetlenségének. Pillantásom hamar követi az övét a falrészletre, melyen történetesen az általunk kutatott ládikáról leledzik ábrázolás. Legalábbis remélem, nem holmi nagyra becsült, mégis értéktelen és hasznavehetetlen díszért viseltük el a démon társaságát eddig. Apró biccentéssel adom a tudtára, a cél közelségéhez kétség sem férhet, majd beljebb lépdelek Abaddon nyomában, hallgatva kurta válaszait Luciferrel kapcsolatban. Nem várhatom tőle, hogy rögvest kiteregesse lapjait, mindazonáltal remélem, frusztrációjához sikerült vajmit hozzáadnom.
- Nem ítélkezem. Lucifer arkangyalként sem a Mennyekben, sem a Pokolban nem örvendhet nagy tiszteletnek - vonom meg vállaimat. Még szerencse, hogy igazat beszélek, máskülönben nem tudnék effajta módon puhatolódzni a démonnál. Így is érzem, veszélyes terepen lavírozok. - Másképpen gondolod? Nélküle aligha léteznétek - teszem még hozzá, mielőtt elhagynám háta mögét, és őt kikerülve megindulnék a szarkofág irányába. Közben természetest figyelemmel kísérem a hátramaradó párost, s bár nem tetszik, hogy a démon ismét Ophiliát környékezi, egyelőre kihasználom koncentrációjának lankadását vagy éppen más irányba fordulását.
A ládikához hamar elérek. Leguggolva szemlélem meg közelebbről, igaz, megfelelő világítás híján nehéz beazonosítani, hogy valóban az általunk keresettről vagyon-e szó. Kézenfekvő lenne kipróbálni, révén, éppen akad egy lelkünk a kísérlethez, de ha csupán egyet képes tárolni, bajban leszünk. A bejárati ábrázolás persze mást sugall, azonban a halandók meséjére nem alapozhatunk biztossággal. Ki tudja ráadásul, kell-e a működéséhez bármiféle óénoki ige. Egyszerűen túl sok a kockázat, és ha nem járunk sikerrel a próbával, úgy egy igen csak zabos és erőteljes démonnal leszünk kénytelenek szemközt állni.
- Úgy vélem, megtaláltam - szólok közbe, magamra vonva figyelmüket.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from

Abaddon
avatar



☩ Reagok :
151

Utolsó Poszt Csüt. Május 25, 2017 8:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



A Királyok Völgye
Turn and Run - Music



Rövid szóváltásukat enyhe mosollyal orcámon figyelem még az oszlopot támasztva. A nő végül visszakérdez az építkezéssel kapcsolatban, mire nyugodt arccal fordulok felé. Parányit mozdul ajkam, hogy kicsiny mosolyt formáljon majd elismerően bólintgatok párat.
- Tudásod figyelemre méltó Angyallány.
Jegyzem meg majd figyelem a reakciókat. Nem véletlen eresztettem bő lére neveim regéjét. Vártam mit vált ki a másikakból, egészen pontosan a szőkeségből. A falakon lévő jeleket gond nélkül olvassa, mindenről akadnak meséi, lássuk a nevek hallatán mit lép. És lám, nem rejti véka alá meglepetését. Lássuk be ez mosolyt csal arcomra ahogy ránézek utolsó nevemet kiejtve. Egyelőre elraktározom hiszen társa is szól, már szinte megszokott stílusában.
- Egyenes beszéd mi.
Lépek el mellette és indulok el a járatban s közben folytatólagosan válaszolok neki.
- Csupán köveket keresek. Ha minden igaz épp a láda mellett lesznek.
Nézek be közben egy mellékjáratba s futtatom végig lámpám fényét a falakon. Végül tovább lépek és irány előre szakadatlan. Nyilván kevés lesz neki a szimpla kavics duma, hát folytatom is mielőtt akadékoskodna, hátra sem nézve, előre haladva szólok ismét.
- Égi kövek, másvilágról származnak. Mikor legutóbb itt jártam, a láda mellé helyezték őket, a temetéskor. A halandók ékkőnek hitték, az istenek égi ajándékának hitték.
Magyarázom a falakat is kémlelve, folyamatosan haladva előre.
- Te jössz, Szárnyas, minek nektek Angyalkáknak egy láda mely a "lelket tárolni tudja"?
Lássuk be, őszintén érdekel vajon mire kell nekik? Ők nem rabolják őket és emésztik fel mint mi tesszük. A kíváncsiság tartja életben a párost és ez így nagyon is helyén van. Sosem tudhatom kibe milyen potenciált látok meg. Idő közben egy ajtónyíláshoz érünk. Hajdan cirádás díszek övezték ennek a sírnak a bejáratát. A főpapoknak járó tisztelet. Mostanra megkopott, töredezett már. Odabent csak a sötétség fogad minket. A zseblámpa fényköre hosszú termet tár fel előttünk. Két oldalt sötétlő formák, vélhetően szobrok lehetnek. A terem másik vége még kellően messze.
- Hát itt volnánk.
Világítok fel a kapu feletti jelképekre melyből a szőkeség valóban kiolvashatja az említett nevet. Megjegyzésére Luciferrel kapcsolatban csak fejem enyhén elhúzva lépek el mellette.
- Ha Te mondod.
A pokol aktuális uráról véleményem egyelőre megtartom magamnak, bár mondhatni a jelekből valóban az szűrődik le nem épp a kedvencem.
- Hálásnak, persze.
Hogy irónia, gúny avagy őszinteség cseng a hangom, jó kérdés, inkább előbbi. Nem egyelőre nem folyok bele a témába, minek is tenném? Alig ismerem őket, bár az is tény, hogy teljesen mindegy mennyit mondok s miről, vagy épp mit teszek, hiszen ha nem akarunk nem jutnak ki innen... Nem véletlen viselkedem ilyen nyitottan itt bizton nem lát s nem hall senki. Maximum a holtak, azok meg, többnyire úgy is odalenn vannak. A terem túlsó végében közben meglátni egy szarkofágot, mely körül néhány, a sírrablók által értéktelennek vélt holmi még ott árválkodik. Többek közt egy fa ládikó formája is kibontakozik. Én közben a szőkeséghez szólok.
- Sokat tudsz, Ophilia.
Fordulok felé megnyerő tekintettel.
- S vajon mi minden lehet még abban a figyelemre méltó kobakban?
Miféle angyal vagy Te? Mert, hogy nem harcos fajta abban biztos vagyok.

Mosolyodom el mintha csupán egy kávézóban ücsörögve beszélgetnénk kellemesen kettecskén.



Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
357

Utolsó Poszt Kedd Május 23, 2017 6:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Királyok völgye
he kingdom the heaven is within you and whosoever shall know himself shall find it


Cassael apró megjegyzésére már nyitnám is ajkaimat, hogy újra kijavítsam, de meglátva arckifejezését, azt gyorsan be is csukom, s gyengéden harapok ajkaimba. Más esetben, ha nem lenne közöttünk egy démon szívesen elmondanám neki is, hogy attól, mert más kultúrák, más istenei is ugyanúgy Atyánk nevének dicsőítése volt. Csak épp nem Istennek hívták. De hát ezért is küldte le egyfiát, hogy terjessze az igét. De…
Elkalandozok. Az egységet fenn kell tartani kettőnk között, s amúgy sem oly jelentős dolog ez, hogy hepciáskodjak rajta. Enyhén lehajtom fejemet, értvén hanghordozásában burkolt dorgálását.
A mennyben már egyszer bajt hoztam a fejére, itt nem szeretnék.
Szóval csak csendesen állok s hallgatom a két férfi beszélgetését, tekintetem nyugodtan vándorol hol az egyikre hol a másikra. Megjegyzéseik, szavaik olybá tűnnek, mintha közönyösen hatnának rám, holott minden apró mondatot, mozdulatot elraktározok későbbre. Ki tudja, hogy mikor veszem még ezeknek hasznát?
De aztán csak megakaszt egy megjegyzés.
- Az építésében? De hát, ez több ezer éve épült. Mármint az első részeit, a többivel csak akkor egészítették ki, ha az aktuális fáraó meghalt, vagy még életében elkezdte a sírboltjának kiépí…. – mondatomat nem fejezem be, nem gondolván, hogy a megfelelő alkalom ez lenne arra, hogy kiselőadást tartsak a hely építési metódusairól.
Elfordítva tekintetem a démontól inkább a falat szemlélem, a feliratokat, hátha ki tudok olvasni belőlük valamit, ami számunkra érdekes lehet, s ami iránymutató arra nézvést, hogy merre is induljunk tovább.
Nézelődésemet mégis egy újabb kósza szó akasztja meg. Lassan fordítom vissza orcámat a démonra, s nagyot nyelve, reménykedem, hogy csak rosszul hallottam a szavait.
- Oh ne… - csúszik ki alig halhatóan az ajkaimon, amikor rádöbbennek, hogy pontosan jól hallottam az Apollyont, majd a Halál Angyalát is, de… - Oh-oh… - folytatom tovább halkan, a színtiszta döbbenet ül ki arcomra, tán egy parányi félelemmel átitatva.
A végső nevére csak halkan nyüszítek fel, de rögtön meg is kaparom a torkomat leplezve meghökkenésemet. Fejemet újra csak lehajtom, s végig pörög emlékeimen, hogy merre is találkoztam már ezzel a névvel.
~Legyünk óvatosak… Hallottam már róla, láttam is a Földön, számos háborúban. Ha baj történik félő kevés leszek segítségnek melléd Cassael. Ő nem egy alsórendű démon. Az a hír járja, hogy ereje a lovasokéhoz mérhető.~ hangzik hangom tán kissé kétségbeesettebben, mint amilyennek szánom. Nem az a baj, hogy nem hiszek a harcos erejében a démonnal szemben. Mindössze nem viselkedhetünk meggondolatlanul.
- Már ha nincs itt – teszem hozzá színtelen hangon újra a démonra emelve tekintetemet. Erről azért nem lehetünk biztosak, hisz alig jártunk pár folyosónyit a hatalmas helyen. Ilyen biztos meg csak akkor lehet a démon, hogyha…
Apró megjegyzését elengedem fülem mellett. Tétován fordulok utána, ahogy elhalad mellettünk. Tétován lépek egyet, majd még egyet, visszafordulása elakaszt egy pillanatra. Mélyet sóhajtva indulok aztán el utána, jobbat most amúgy sem tehetünk. Figyelmemet elkerülve olvasom a falakra írt hieroglifákat, s ha netalán olyanba ütköznék, amely érdekes lehet… Oh, hogy…
Óvatosan lököm meg könyökömmel a harcos angyalt, s ha figyelme egy pillanatra felém fordul, akkor az egyik freskóra mutatok, ahol a fáraó épp egy ládát nyit fel. Abból aranyló fény tör fel, s a körülöttük álló emberek száján keresztül a lelkük a dobozba szívódik.
Most már kétség sem férhet hozzá, hogy a megfelelő helyen járunk.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Kedd Május 23, 2017 12:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Egypt is full of dreams, mysteries, memories
Ophilia csípős megjegyzésemre rögtönzött helyesbítésére eleinte közönyös ábrázattal felelek, de miként egyre komolyabban belemélyed egy, a démon lekicsinylő meglátásain alapuló, a Mennyeket amazzal párhuzamba vonó elméletébe, annál összébb húzódnak szemöldökeim. Tudása nagy, ehhez kétség sem férhet, minden bizonnyal az emberek kultúrájában is nagyobb jártasággal bír, mint jómagam, nem is ezzel volna a probléma, hanem a kontextussal, amibe mindezen javítását helyezte.
- Amennyiben hamis istennek tekinted Atyánkat, s első gyermekeit nagyravágyó uralkodóknak, Ophilia, úgy helyes a meglátásod - sóhajtok fel csöndesen. Magam sem tudom, hol hagytam a türelmemet, ám minél több ideig szívunk egy levegőt az alávaló démonnal, annál több frusztráció mérgezi bensőmet. Ettől függetlenül egyet kell értenem angyaltársammal, jelen állapotunkban nem igazán vagyunk abban a pozícióban, latolgathassuk a lehetőségeinket. Persze emiatt nem kell a pokolfajzatot kebelbarátommá fogadnom, noha a Lucifert illető, elégedetlen hangja némileg megakaszt sűrű utálkozásomban. Nos, végtére is egy szeszélyes arkangyalt kell szolgálniuk, nem lepne meg túlzottan, ha még a vezetőjüket sem állhatnák.
Hosszú, untató percek múltán lassacskán arra is fény derül, milyen démonnal állunk szemben. A Pusztítás… Neve nem nyűgöz le cseppet sem, fekete a lelke, ahogyan a többinek is, ennél több nem számít az esetükben. Karjaimat egymásba fonva mellkasom előtt, hallgatom további diskurálásukat, feszengő érzeteim révén bölcsebbnek vélve most a kimaradást.
~Ophilia, remélem nem hagyod magad egy démon bája által megvezetni.~ Figyelmeztetem társamat, mikor a pokolkutyákról ejtenek szót. Számomra változatlanul is rejtély, miképpen létezhetnek ezen a síkon, méghozzá ennyi időn át, s ilyen szép számban a vérebek, de mivel korábban sem mentem sokra a probléma és jelenség felvetésével, hát ezúttal nem pazarlom a szót rá.
Csupán akkor mutatok hajlandóságot a társalgásba való visszazökkenésre, amikor végre jutunk is valamerre. Karjaimat visszaengedem magam mellé, majd jobb híján követem a démont. Nem azért, mert teljes mértékben megbízok benne, hanem mert innentől kezdve szemmel kívánom tartani.
- Túl sokat kérdezel. Szép bemutatót kaptunk, de arra nem feleltél, egy magadfajta mit keres itt? Feltételezem a segítséget sem osztogatod ingyen, tehát ha egyenes beszédet akarsz, akkor jobb, ha te is megszólalsz. Érdemben - teszem hozzá, miközben ismét kézügybe helyezem az angyalpengémet, révén, újfent kiszolgáltatottá váltunk a járat titkainak. Egyelőre csöndesnek hat minden, a pokolkutyáknak pedig nyoma sincs, vélhetően Ophilia közbenjárásának köszönhetően. Kihasználom hát a lehetőséget a beszédre, függetlenül attól, válaszolt végül a démon, avagy sem.
- Nem vagy túl jó véleménnyel Luciferről, ha jól hallottam az imént. Pedig hálásnak kellene lennetek, amiért egyáltalán megszülethettetek általa - jegyzem meg elhalkultan, nehogy felkeltsük láthatatlan elleneink figyelmét. Természetesen nem gondolom komolyan a szavaimat, mindössze remélem, sikerül előcsalnom belőle az indulatot, amely folyamán színt is fog vallani.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from

Abaddon
avatar



☩ Reagok :
151

Utolsó Poszt Szomb. Május 20, 2017 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



A Királyok Völgye
Christian Baczyk - Run Or Die  - Music



A rövid kis oda vissza szóváltás hamar zárul hiszen kapu nyílik s mind bölcsnek látjuk mihamarabb átlépni rajta. Jómagam azért némi fenntartással teszem meg azt a bizonyos lépést, persze a szőkeségnek ezt igyekszem nem mutatni. Parányit elnyíló ajkai láttán mosolyom nem lankad s kacsintásom is még nagyobb értéket nyer. Végül átérünk, mind, sikeresen. A terem hűvös, homokszemekkel szórt, sötétlő látképe fogad minket. Felvetéseimre a hölgyemény egész kis monológgal felel. A magát Cassaelnek nevező pedig reflexszerű ellenségeskedésbe kezd. Lucifer nevét hallva én is reflexszerűen húzom el ajkaimat.
- Lucifer, Pfeh...
Csupán ennyi csusszan ki belőlem nem tetszésem kimutatva, persze hogy ebből ők mit érzékelnek az kérdéses, első sorban magamnak szántam, bár lehet kissé hangosabb lett a kelleténél. Jómagam továbbra is háttal állok a párosnak. Orcámon lévő mimikát óvón takarja a helyzet s a kellő sötétség jótékony hatása. Járatom agytekervényeim míg szavaikat hallgatom. Cassael szavaira miszerint én is felelhetnék ezekre komótosan megfordulok és némi mimikával támasztom alá rövid válaszlom.
- Első körben én kérdeztem előbb, nemde?
Aztán a szőkeség végül választ ad, hallok egy nevet is mely ismerősen cseng. De a végső felvetése parányi mosolyt hív ajkam szegletébe. A mellettem lévő oszlopra úsztatom tekintetem s jobbommal végigsimítok a domború, ütött-kopott de még masszívan álló felületen.
- Mondjuk úgy, segítettem az építésben.
Mélázok el egy pillanatra s ezzel világossá válhat, hogy nem épp egy fiatal démon ki a páros előtt ácsorog. Bár ez már vélhetően átfutott az agyukon a benti kis műsornak hála, kevesen képesek akkora rombolásra. Majd monológjukat befejezve visszafordítom tekintetem rájuk. Vállam az oszlopnak vetem s karjaim keresztbe fonom mellkasom előtt.
- Választ adtatok, úgy fair ha én is adok.
Bólintok egészen parányit majd ismét megszólalok.
- Megannyi névvel illettek már az évezredek során. A görögök  például Apollyonként emlegettek, de voltam én a Halál Angyala, A Végtelen mélység Ura
Közben gesztikulálok balommal unott izgalommal.
- A héberek egyszerűen úgy hívtak, Abaddon.
Zárom le végül bemutatkozásom, nem tudhatom mely néven ismernek ezek a szárnyas lények, mert hát gondolom hallottak rólam, de ha nem akkor most ezen is túl vagyunk. Végtére is teljesen mindegy, ha már sokáig nem élnek, csupán a miheztartás végett.
Ophilia felvetése jogos, felé fordulok.
- Gyenge jószágok, hamar pusztulnak mind láthattad. Ha a gazdájuk itt volna már tudnánk róla, ő okozhatna némi gondot. De mivel nincs itt, azért nem árt ha nyitva tartjátok a szemetek mielőtt még vacsorának használnak. Több késem nincs.
Kacsintok a nőre burkoltan adva tudtára, hogy tán legközelebb nem lesz oly szerencséje, hogy okom legyen segítségére sietni. Hogy mit is keresnek, nos arra most térek ki végezetül miután röviden elmélázom, majd döntésre jutok csakhamar, melyből ők vélhetően semmit sem érzékelnek hiszen csupán pár pillanatnyi a gondolatmenet. Felkeltették az érdeklődésem így hát ellököm magam az oszloptól s a tőlünk kissé északra lévő bejárat felé indulok.
- A hely amit kerestek, valóban nincs messze. Néhány teremmel arrébb van.
Egy pillanatra állok csak meg rájuk vetni tekintetem, hogy vajon követnek e avagy sem. Aztán ettől függően tovább is indulok. Közben persze ismét megszólalok.
- S még is, miért kell egy lélekrabló láda két szárnyasnak?
Érdeklődöm mikor éppen óvatosan kinézek a folyosóra. Két irányba fut a sötétségbe torkolló, végtelennek tűnő járat. Úgy rémlik innen jobbra kell haladjunk, hát azt választom miután megbizonyosodtam róla, hogy a levegő tiszta. Kimért tempóban lépkedek közben figyelmem nem lankad, figyelek a neszekre s persze a mögöttem lévőkre is próbálok koncentrálni, felkeltették az érdeklődésemet, egyelőre ez az életük záloga.




Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Mantas
Today at 12:25 am
☽ Elkészültem

Azura
Yesterday at 11:34 pm
☽ Hiányzásnapló

Mantas
Yesterday at 10:30 pm
☽ Mantas

Calypso
Yesterday at 2:43 pm
☽ Ancient Baths




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/6
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
9
Félvér
2
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
7