This is it, the apocalypse Welcome to the new age
I'm breaking in, shaping up, then checking out on the prison bus

 
Egyiptom - Királyok Völgye
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Amara
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
19

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 24, 2018 2:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Amara
Zene: Big Guns • Credit:

Ha bármiben képes lennék örömömet lelni, akkor vélhetően ezt az angyalt szórakoztatónak minősíteném. Tán nem is őt magát, hanem a tudatlanságát, azt a sűrű ködöt az elméjén, amely Fivérem minden egyes teremtett lényének koponyájában ott gomolyog. Azt hiszik, ismernek, azt gondolják, tudják, milyen mozgatórugók hajtanak, ez a szárnyas kreálmány minden bizonnyal úgy véli, a bosszúmból kifolyólag vannak egyéb érzelmeim, amelyekre hatni lehet, ám ha voltak is egykoron, többé már nincs más bennem, mint a feneketlen üresség. Kegyelem, előrelátás, hosszú távú tervezés? Fogalmuk sincs, mivel állnak szemben.
- Nem is kell, hogy az legyen. Én nem uralkodni akarok, s mozgatni titeket, bábokat, ahogyan azt a szeretett istenetek teszi. Kelletek, amíg végre megmutatja magát nekem, és amint ez beteljesült, a végtelen űr részeivé fogtok válni - villantom meg előtte nagyvonalakban az elképzeléseimet, amelyeket nem áll szándékomban titkolni. Nincs mitől tartanom, ugyanis…
Az angyal elméje felett sikerül átvennem az irányítást, úgy mozog és cselekszik, ahogyan én kívánom, s a láda, melynek fedele könnyedén nyílik a mennyei lény óhaja nyomán, vakítóan felfénylik. Erőimmel arra összpontosítok, hogy vonzása ne szippantson minket magába, de ahhoz, hogy nyitva is maradjon, illetve legyen ideje kiszabadulni leendő katonáimnak, többre van szükségem. Újdonsült gyalogom mellé lépek, rideg érintésemmel a vállát méltatva.
- Koncentrálj megmaradt erőiddel arra, hogy a láda nyitva maradjon, hogy az odavezető útról vissza is lehessen térni. Nincs szükség varázsigékre, csupán nyisd meg az elméd - suttogom mellette, hunyorogva próbálva átlátni a féktelen ragyogáson, miközben érintésem útján megtámogatom az angyal erejét.

Ophilia
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
270

Utolsó Poszt Pént. Feb. 23, 2018 8:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Amara
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Sose kételkedtem hatalmában. Soha meg sem tenném. Ő az, ki teremtett, ki életet adott nekem. Minden tiszteletem és becsületem megérdemli. Minden, mit teszek, az ő érdekét képviseli. Szereti az embereket, szereti világát. Legfeljebb csalódott benne, de tudom, hogy egyszer vissza fog térni. Egyszer.
Nincs más dolgom hátra, mint kitartani. De nehezen megy. Egyedül kevés vagyok Vele szemben. Mégis, ameddig lehet… Addig ki kell.
- De az ő szolgálata is tiszavirágéltű. Nem lesz örökké lojális hozzád - csendesen intem fejemet, szemeimbe újabb könny szökik. Megfogadtam, hogy megtöröm Amara hatalmát rajta. De nem találtam még erőt, mely megtörné hatalmát felette. S addig nem is engedhetek neki, amíg meg nem találom.
Feleslegesek a szavaim felé, szinte mind lepattan róla.
Harcolnék, küzdenék. De… A sötétség elnyel, magába szippant. Nem létező lelkem helyére költözik, szívem nem dobog mellkasomba. Egyedül vagyok a világba. Senki sincs körülöttem, senki sincs, kire számíthatnék.
Mindenki elhagyott.
- Értettem - felelem lehajtott fejjel. Néma könnycsepp gördül végig arcomon, majd lassan állok fel. Monoton léptekkel érkezem meg a ládához. Minden mozdulatom gépszerű, mintha nem én tenném. Mintha… Mindezt kívülről tenném.
De nem, én vagyok. Minek tartsam meg világát, ha őt nem is érdekli? Már rég visszajöhetett volna, de nem tette.
Nem tudom, hogy miként lehet kinyitni. Egy dolog jut eszembe, a legegyszerűbb… Egyszerűen csak felnyitom a tetejét.


Amara
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
19

Utolsó Poszt Csüt. Feb. 22, 2018 4:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Amara
Zene: Big Guns • Credit:

Vak reményekből táplálkozó feleletét megválaszolatlanul hagyom, bár az utóbbi időben igazán elkezdett érdekelni, miként nyerte el Fivérem a teremtményeinek feltétlen hitét. Ha mindig van választásunk, nekem miért nem lehetett beleszólásom abba, amit velem tettek? S ez a botor szárnyas, neki talán volt szava a megszületésébe? Kötve hinném.
- Mint mondtam, nincs szükségem engedélyre, de hát ezt magad is jól tudod, nemde? Az angyal, ki szívedet tépte, ő sem a szolgálatomba született egykoron - felelem higgadtan, s ha érezhetnék hasonlót, vélhetően megszánnám töretlen hűsége és naivitása okán. Volt, mikor engem is effajta vakság kötött a Fivéremhez, ám azok az idők már régen elmúltak. Csendben hallgatom elbizonytalanodott, aggódó szavait, melyekkel tovább próbálkozik töretlen győzködni az alkalmatlanságáról.
- Tán megkérdőjelezed a tudásomat és a hatalmamat? Nem érdekel az erőd mértéke, a milyenségére van szükségem - szólalok meg újfent, némi türelmetlenséggel a hangomban. Nem szeretek magyarázkodni, főleg a testvérem alantas kreálmányainak. Ennek folytán nem is fáradok további győzködésével, erőmet vetem latba a megtörése érdekében, amely mint mindig, ezúttal is célt ér. Kételyei nem szűnnek meg véglegesen, de ameddig elvégzi, mit megparancsoltam a számára, addig nem érdekelnek legmélyebb érzései.
- Én pedig okkal akarom kiszabadítani őket - vetem rá a pillantásomat egyre csak érezve, amiként a düh megveti magát bennem. Ezek a szárnyasok kitűnően tudják reflektálni teremtőjük gőgjét és szemtelenségét. - Nyisd fel a ládát, erre csupán egy magadfajta lehet képes. A nyitva tartása már ne aggasszon, a te dolgod pusztán ennyi. Egyelőre - süllyesztem le tekintetemet az előttem térdeplőre, majd fejemmel a láda felé biccentek.

Ophilia
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
270

Utolsó Poszt Csüt. Feb. 22, 2018 7:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Amara
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Fogaimat szorítva hallgatom szavait és figyelem léptei vonulatát. Talán az lenne a legokosabb, ha nem beszélnék, nem igaz? Ha meg sem szólalnék.
- Mindenkinek van választása - felelem sokat sejtetően. Szánom a Sötétséget, én mégis az Úr angyala vagyok. Tetszése szerint kell viselkednem, cselekednem. Sokszor nem értettem már egyet döntéseivel, de elfogadtam őket. Fejet hajtok újra és újra előtte, mert szeretem. Szívemben hordozom, mely most mégsem dobog a mellkasomban. - Az Úr angyalaként nem szolgálhatom a Sötétséget - hajtom le a fejem végül enyhén, hogy újra a dobozra nézhessek. Előrebukó tincseimet nyugodtan és türelmesen simítom fülem mögé, azonban meg sem mozdulok. Állok úgy, mintha szobor lennék.
- Nem vagyok, csak egy porszem Atyám házában. Erőm ehhez vajmi kevés, jöttöd óta, pedig ez csak… - ahogy megérzem hűvös kezét az arcomon, minden szó belém fagy. Lassan, nagyon lassan emelem rá újra tekintetem. Zöldes lélektükrömbe az aggodalom és a nyugalom egyvelege keveredik. - Gyengült - jegyzem meg végül, szinte már suttogva szavamat. Sose részesültem abban a kegyben, hogy Atyámmal találkozzam és lám. Most egy vele egyhatalmú lény, másodjára áll előttem.
- Nem lehet - ellenkezek, ám ekkor üres sötétség támadja meg elmémet. Elhúzódnék tőle, valami mégsem enged. Fejemet fordítom félre, elszakítva kezét arcomtól. Újra magam előtt látom a végtelen, sötét űrt, melyben egyedül vagyok. A sötétséget, mely hív magához, s erőm kevés, hogy ellenálljak neki - Ne… - suttogom halkan, s próbálok menekülni belőle. Néma könnycsepp gördül végig az arcomon.
- Okkal zártuk el őket - felelem neki, fogaimat, szemeimet szorosan szorítva. Küzdök még ellene, nem hagyom magam. Még nem. Nem lehet, hogy csak ennyi legyek, nem lehet, hogy…
Izmaim végül megremegnek, térdem elenged. Tehetetlenül rogyok össze a nő előtt a hideg, homokkal bélelt padlón. - Mit kívánsz hát tőlem? - szólok újra, színtelen hangon, elmémet a mélységes sötétség uralja immár.

Amara
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
19

Utolsó Poszt Szer. Feb. 21, 2018 3:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Amara
Zene: Big Guns • Credit:

- Te voltál kéznél - felelem hűvösen önigazolást remélő kérdéseire, azonban valóban nem akad több a háttérben, minthogy ismert, élő szárnyasként ő volt az egyedüli, akit gondolatom útján megidézhettem ide. Igaz, már korábban megvetettem szívében a sötétséget, ám ez olyasmi, amit bármelyikükkel képes vagyok megtenni, akár egyszerre. A sötétség mindenütt ott van, nincs szükségem különleges koncentrációra a lényük megrontásához. Eddig megállapodott talpaim újfent útnak erednek, egyenest a mennyei létforma irányába.
- Hogy mennyire vagy hasznos, azt én is meg tudom ítélni. Nem kértelek magyarázkodásra, nem kértelek semmire. Nincsen választásod - suttogom neki, elmélázottan suhintva ki egy kósza tincset ide-oda rázogatott arcából. Amennyiben nem kívánt egy helyben megvárni, úgy erőmmel késztetem helyben maradásra. Szemöldökeim csupán leheletnyire emelkednek ívbe újonnan felcsendülő szavai hallatán.
- Fivérem nevében nem beszélhet, s nem kérlelhet semmire senki. Nem azért idéztelek ide, hogy hibáit és a terveimet vitassuk meg, hanem, hogy kinyisd a ládát. Erre pusztán egy magadfajta ereje lehet képes, Fivérem kellőképpen bebiztosította magát - billentem oldalra enyhén a fejemet, mialatt orcájának bal oldalát hűvös tenyerembe simítom. - Az időm végtelen, ha kell, addig üldözöm és döntöm romba teremtéseit, ez ne aggasszon téged. Hódolj be nekem - parancsolom, egyenesbe hozva arcomat, ujjaim nyomán pedig közvetlenül kezdem belé táplálni a sötétség kíméletlen, ürességért szomjazó energiáit. Szívét korábban már megfertőztem, csupán némi biztatás, ennyi szükségeltetik a megtöréséhez.
- A katonáim odabent raboskodnak, ha úgy véled, kegyetlen volt velem ilyesmit tennie atyádnak, hát őket se féld a világra ereszteni - teszem hozzá csöndesen, figyelve, miként kezd ereiben pulzálni a végtelen feketeség.

Ophilia
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
270

Utolsó Poszt Szer. Feb. 21, 2018 2:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Amara
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Egyenes háttal állva merészen nézek szembe a sötétség legsötétetbb és legmélységesebb teremtményével. Atyánk húgával. Vagy nővérével? Úgy érzem, hogy ez most itt részlet kérdés. Olyannyira bizonygattam mindenkiben, hogy van benne legalább annyi jóság, mint Atyánkban sötétség. Hogy… nem egyszerűen csak elkárhozott létforma.
Nem tudom, hogy van-e lelke, azt sem tudom, hogy Atyámnak van-e, így balga kijelentés lenne ez részemről. A lényegen azonban nem változtat. Egyedül vagyok vele és nincs kinek szólhatnék róla. Ha fele oly erős is, mint Atyám, akkor ő maga is könnyedén átlát rajtam. Talán még gondolataimba is befurakszik.
Csendesen hajtom le fejemet, ám szavai nyomán reá emelem zöldesbarna lélektükreimet.
- Miért csinálod ezt? - hajtom enyhén oldalra fejemet. Érzem a szívembe kapó szomorúságot. Láttam, hogy mivé lett Zephyr. Szívemet tépte ki aznap és sötétítette el. Érzem, hogy azóta kísért engem, de nem engedhetek neki.
Én Atyám szolgálója lennék, nem az övé. Ennek ellen kell állnom. Ez csak egy teszt, melyben nem teljesíthetek alul. Szememmel követem léptei nyomát, mégsem fordulok utána.
Kezeimet magam előtt összekulcsolva tekintek le rájuk. Ó, mennyei teremtőm, most segíts rajtam. Végül újra a ládára réved tekintetem.
- Miért én? - kérdezem csendesen. Emlékszem rá. Most már minden rémlik. A kert, az elhaló virágok, a holtan lehulló madarak. A sötétség és a pusztítás, mi utána marad. A mélységes és nyomasztó csend. S a hangja is. Az a láda azonban… Azt kereste Cassael is. Ezt kellett volna együtt megtalálnunk, hogy elzárjuk benne a lovast. Belegondolni is szörnyű, hogy mily teremtmények lehetnek benne.
- Ha jól tudom a láda csak egy irányba működik - nyelek egyet, ahogy újra rá emelem tekintetem. - Apró angyal vagyok én ahhoz, hogy rajtam próbáld ki - másra egyelőre nem akarok, nem merek gondolni. De sejtem, hogy miért kell. Neki meglehet az ereje arra, hogy kinyissa. Hogy kiszabadítsa azon teremtényeket, melyeket okkal zárt el.
- Sajnálom, nem segíthetek -  rázom meg a fejem, hogy aztán félre döntve azt harapjak alsó ajkamba. - Szörnyűség az, mely történt veled, Atyánknak nem volt ehhez joga - kezdek bele aztán. Hiszen kitépett szívem mélyéből sajnálom, mi történt vele. Kegyetlenség volt. - Mégis világának elpusztítása nem hoz helyre semmit. Teremt újat, teremt másikat, tőlünk, akár tőled is távol - hogy ezt miért mondom? Magam sem értem. Nem ringatom magam abba a hamis ábrándba, hogy majd az én szavaimtól gondolná meg magát. Mégis…

Amara
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
19

Utolsó Poszt Szer. Feb. 21, 2018 2:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Amara
Zene: Big Guns • Credit:

Mesterkélt mosolyom hamar aláhullik rezzenéstelen ábrázatomról az ismeretlen nevet hallva. Ennyi kísértés és az elméjébe hintett sötétség után még mindig nem jött rá, hogy ki volnék? Meglehet, a nem megfelelő angyalba fektettem létezésében kétségbe vonható hitemet a láda felnyitásához. Újabb, szelíd hanggal ostromlom meg tudatát a szavak néma világában, ez pedig úgy fest, elégségesnek bizonyul a ráismeréshez.
- Én volnék. Te pedig Fivérem alantas szolgája, kire a kínok elviselésénél fontosabb feladatot róttam - magyarázom csöndesen, hangom az élethez szokottaknak fájdalmas ürességgel kong vissza a csarnok kopár, az idő vasfoga által kikezdett falairól. Könnyed lépteim nyomán hűséges szolgaként csókolja végig a kőpadlót éjfekete ruházatom, különös alakzatokat hintve a sivatagi, sűrűn megült homokba.
- Hogy kerültél ide? Az óhajom nyomán - felelem egyszerűen, nem fáradva mágiám és hatalmam boncolgatásával, hiszen vélhetően meg sem tudná érteni egy ilyen egyszerű létforma. S még csak nem is ember. Ráérős, kicsiny kört leíró sétámban hamar megállapodok, egysíkú pillantásomat a ládáról a szárnyasra vezetve. - Szükségem van egy angyal erejére a láda felnyitásához és nyitva tartásához. Attól nem kell tartanod, hogy magad is belekerülnél, erről gondoskodom - jelentem ki érdektelenül, ugyanis, ha nem szükségeltetne a jelenléte a procedúra végéig, egyáltalában nem hatna meg, mi történik vele.

Ophilia
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
270

Utolsó Poszt Szer. Feb. 21, 2018 8:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Amara
Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon


Nem sűrűn esik meg velem, hogy aludnék. Az utóbbi időben egyre többször és egyre gyorsabban merülök ki. Ilyenkor pedig szükségem van némi megnyugtató és feltöltő alvásra. A legtöbb esetben, ezek álmatlanul telnek el, a park óta, azonban egyre sötétebbek ezen álmok.
Olykor előfordul, hogy az ismerős női hang hív. Hallottam már, tudom, hogy láttam már őt, mégis… Mintha valaki ezt kitörölte volna emlékezetemből. Nevemen szólít újra és újra.
Aztán a kép változik. Régi barátomat látom magam előtt. Cassael mosolytalan, zord arccal áll előttem, mint mindig. Egyik kezét lassan emeli fel, mutatóujjával felém mutat. Ajkait nyitja, hang mégsem jön fel hangjából. Ellenben az éles sikoltás, mely Zephyrt is megkísértette. Szemei hirtelen olaj feketévé változnak, bőre pedig…
Pernyeként foszladozik csontjáról, feketévé válva, hull alá a földre. A nevemet egyre erősebben hallom a sikoltás egyre élesebb. Fájdalom járja át minden csontomat.
Izzadtságtól lucskosan kelek fel. Úgy pattanok ülő helyzetbe, mint rugó teszi. Hangosan lihegve élem még meg álmomat, pár pillanatig. Szemeimet lassan zárom le és próbálok úrrá lenni remegő izmaimon. A félelem újra szívembe mar, egyre többször.
- Cass - hasít emlékeimbe az arca. Bajba lenne? Felpillantva nézek körbe. Madarak víg csiripelése, a nap lágy melege megnyugtatja idegeimet. A tenger morajló hangja zene most füleimnek. A természet lágy öle, melyet atyánk oly tökéletesen megalkotott. Lassan dőlök hátra a fűvel borított szikla tetején. Selymessége simogatja bőrömet. Az égen apró bárányfelhők lejtenek táncot.
Csak egy álom volt, semmi több. Mégis. Rossz érzés kerít hatalmába. Azért jöttem a világ, eme kietlen részére, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkozni, ám most mégis…
Újra csak felállok és a sziklaperemhez sétálok. Erős szél kap hajamba, vinné magával, mégsem tudja. A horizont szinte végeláthatatlan, még az én számomra is.
Szemeimet behunyva élvezem a kellemes időt. A röpke békét.
Talpamat fű csiklandozza, majd pedig homokba fúródik. A nap melege elmúlik és a hűvösség veszi át a helyét.
Szemeim hirtelen pattannak ki.
S ekkor újra megszólal a hang. Melyhez arc is párosul immár. Láttam már őt. Találkoztam már vele, de… mikor és hol? Nem démon, de nem is angyal, őket ismerem. Vagy testbe öltözött démon lenne?
- Don? - kérdezem értetlenül, de nem. Ez a hang… Ez a hang szól a fejembe napok óta. - Sötétség - jelentem ki, miközben pilláim megremegnek. Lassan nézek körbe, ez… nem a Karib térség. Jártam már itt. Pillantásom egy dobozra vetül, majd újra a nőre.
- Hogy kerültem ide? - teszem fel a kérdést, remegő hangomat palástolva. Nem mondom, enyhén megrémiszt a tudat, hogy itt vagyok, kettesbe vele.

Amara
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
19

Utolsó Poszt Kedd Feb. 20, 2018 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Ophilia & Amara
Zene: Big Guns • Credit:

Minél hosszabb ideje vizsgálódom a fivérem teremtette világban, annál több buktatóját találom ennek a látszólag tökéletes precizitással megkomponált összességnek, amit Ő Világnak nevez. Itt-ott megrepedt falak, sebtében befoltozott lyukak, melyeknek emlékét tán legelső teremtményeinek tudatából is száműzött, nehogy valamelyik balga a teremtésére szabadítsa elkorcsosult hibáit.
Tekintetem büszkeségtől telve siklik a kopár, kietlen csarnok közepén árvátlan nyugvó ládára, aminek mélységeiben olyasféle titkok rejteznek, miket hozzám hasonlóan igyekezett a szőnyeg alá söpörni túlbuzgó testvérem. Bosszanthatna, mennyi fáradtságot és áldozatot kell ölnöm abba, hogy végre előbújjon a gyávája és szembeszálljon velem, szembenézzen azzal, amit tett, azonban kár lenne tagadnom, többnyire elégedettséggel tölt meg a világának apránkénti elpusztítása. A hangyabolyként nyüzsgő halandóit s szárnyas, talpnyaló katonáit végzetes átkokkal sújtottam, míg a helyembe állított ellenpólus képviselőit a felszínre száműztem, hadd szabaduljanak el igazán, beváltva létjogosultságuk kulcsát. Csakhogy sem az emberek kínjai, sem közvetlen gyermekeinek sikolyai nem hatották meg igazán, ezért tovább kutakodtam, addig-addig áskálódtam e koszfészek rejtélyeiben, míg rá nem leltem erre a ládára.
Körötte számos nyom jelzi, hogy nem is olyan régen hasznosította valaki, de ideérkezésemkor egyetlen lélek sem fogadott. Az eszköz mágiáját s múltját vizslatva sikerült rájönnöm, hogy valamiféle börtönként szolgálhat - túlontúl jól ismerem fivérem ezen alkotásait -, méghozzá olyan cellaként, amelynek sötét zegzugaiban a szeretett világára ártalmas dolgok lappangnak. Persze újabb játékszerét a szárnyasainak mágiájával pecsételte meg, amellyel szemben egyelőre még én sem bizonyulok elégségesnek.
Fáradt sóhajjal csettintek egyet, mire a csarnok viszonylagos sötétjében megjelenik egy angyal. Nem akármilyen, hiszen nem sokuk mondhatja el magáról, hogy túlélte a velem való találkozót. Nos, szerencséjére érdekfeszítőbb jelenések zajlottak akkor a világban, amelyek méltán ígérkeztek fontosabbnak, mint az ő megkopasztása.
- Üdv újra, Fivérem teremtménye… Azt hiszem, legutóbb félbemaradt a családi összejövetelünk - tekintek rá üresen, ajkaimon mégis halovány mosoly dereng fel, amiről úgy tapasztaltam, kimondott rettegést vált ki a halandókban.

Hell or Heaven
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
202

Utolsó Poszt Kedd Feb. 20, 2018 5:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Cassael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar


☩ Reagok :
164

Utolsó Poszt Kedd Feb. 20, 2018 4:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Drake & Cassael
Exorcizamus te, omnis immundus spiritus
Zene: My Body is a Cage • Credit:

Túlzottan naivan álltam a Mammonnal való társalgáshoz, merthogy kinéztem volna belőle néhány értelmes választ. Mindenesetre abban igaza van, húzom az időt s feleslegesen kínzom tovább Drake lelkét, noha továbbra is ott van bennem a félsz; mi történik, ha ő is a láda martalékává válik? Úgy nem, hogy megszabadítanám a szenvedéseitől, hanem örök kárhozatra ítéltetném sanyargatott valóját. De legalább elszakadna a démontól, a megmentésére pedig találnék újabb módokat, lehetőségeket. Tudom, hogy ez az áldozat számára is megfelelne, hiszen így biztosíthatná a városa s az emberek védelmét.
- Nem - jelentem ki végül sziklaszilárdan, megingás nélkül. Wallenberg megesketett, hogyha nincs más kiút, úgy végezzek vele, tehát már régóta fel volt készülve a halálára. Én ugyan nem, ám, ha a mai alkalommal bármi balul sülne el, kénytelen lennék elfogadni, tiszteletben tartván a neki rebegett ígéretemet. - Az egyedüli, kinek félnivalója akad, az te vagy, Lovas… - teszem hozzá megvetéssel telve, majd végre összeszedve minden elhatározásomat, a megfelelő varázsige elrebegése közben felnyitom a ládát. Mélyéről vakító fény csap fel, az általa keltett árnyékok vad táncot lejtenek a terem egyenetlen falain, s bár mindez hosszú perceknek érződik, a villanás nem tart tovább, mint néhány kósza momentum. Amint kihuny belőle a ragyogás, Ménész ládája lezáródik, viszont az ókori építmény letűnt csarnoka helyett egy kietlen, színtelen erdőségben találom magamat. Zavar költözik az ábrázatomra, tüstént körbefordulok, felmérve az ismeretlen helyszínt, a hátam mögött pedig meg is pillantok egy alakot. Egy ismerős démoni, feketéllő, pokoli létformát, akinek szemei bosszúra szomjazva villannak. Mammon áll előttem, igazi formájában. S ha ez igaz, nem pusztán a képzeletem csalfa játéka, akkor az egyet jelent azzal, hogy… magam is a láda martalékává lettem.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

caelum vel infernum
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
12

Utolsó Poszt Kedd Feb. 20, 2018 12:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Drake && Cassael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:



Megforgatom a szemeim és megrázom a fejem. Jaj, de nagyra van magával a kis szárnyas. Kezdem unni a játszadozás, nem hagyom abba a járkálást, fel s alá. Néha néha megállok, miközben beszél, de már ualmas az üres fenyegetőzése, tudom, hogy nem tud mit tenni.

- Elég legyen tollas, ne játssz velem, mert halálod órája évszázadokig fog tartani. - Förmedek rá, és lépek közel hozzá a csapda széléig, hogy jól láthassam. Szerelmem megölésével se megy sokra, hiszen Luciferhez kell tartanom magam.
- Uhj, bocsika. - Mondom a helyesbítésére. Majd meg említ valamit.
- Azokban az években lehet sokat voltam részeg. De, ha méhészkedni akarsz, vagy egy jó kis tanfolyam.- Mondom. Persze, hogy tudtam miről beszél, de nem gondolom, hogy komolyan beszél, hiszen nem kockáztatja Wallenberg lelkét is. És akkor mit ér vele? Egy csinos kis porhüvelyt kap, ami nem mozog, ahogyan ő fütyül. Látom mellette a ládást, de nem mutogatom aggodalmamat.
- Nem félted Wallenberget? - Kérdezem felvont szemöldökkel.



Cassael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar


☩ Reagok :
164

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 03, 2018 10:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Drake & Cassael
Exorcizamus te, omnis immundus spiritus
Zene: My Body is a Cage • Credit:

Meglátására enyhén összehúzom a szemhéjaimat, fejemet pedig oldalra billentem.
- Azért csak sikerült két lovas eszén is túljárnom - állapítom meg higgadtan. - Azt hiszem, ez inkább rólatok árul el kellemetlenségeket - teszem hozzá bárminemű arckifejezés nélkül, mely elárulhatná a szavaim szarkasztikus voltát, önmagukban is elég beszédesek ugyanis. Nem igazán tudom komolyan venni a Pestis sértegetését, ellenben az enyhe földremegtetés, amit előidéz, vörös fényjelzőként kezd riasztásba a fejemben annak érdekében, hogy mihamarabb pontot tegyek az ügyünk végére. Így kellene cselekednem, ám még mindig visszakozok, tartva attól, hogy a végén Drake lelke is az ősi láda martalékává fog válni, hiába tettem óvintézkedéseket az ördögcsapdán belül s kívül ennek elkerülése végett.
- Félreértesz. Nem azért idéztelek ma ide, ebbe az ősi világba, hogy szépen kérjelek - húzom vissza a fejemet egyenesbe, figyelve, amint Astarte említése nyomán egyik pillanatról a másikba pusztító dühbe torzul Mammon ábrázata. Bűnös elégedettség önt el, tudván, ő is éppen ugyanazt érzi, amit én éreztem Drake-el kapcsolatban.
- Semmi jót, de még életben van. Drake szabadulása után azonban nem ígérhetem, hogy ez így is fog maradni - tudatom vele, nem fenyegetésként, pusztán a vadász temperamentumának ismerete okán. Ha végre megszabadul a rajta élősködő démontól, minden cérnaszálat el fog varrni annak érdekében, hogy soha többé ne térhessen vissza Pestis.

Mammon hirtelen váltakozó kedélyállapota nem döbbent meg egyébiránt, démonból van elvégre.
- Szeráf - helyesbítem. - Erről már többször megfeledkeztél - emlékeztetem néhány apróbb vereségére, mielőtt a mellettem nyugvó ládikára vetném a pillantásomat. - Hallottál már Ménész ládájáról?


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

caelum vel infernum
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
12

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 03, 2018 3:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Drake && Cassael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:



Mosolyom egyre vadabb, és szélesebb, ahogyan az idióta kis repkedőt bámulom. Csaptában a járkálásm nem szűnik meg, ide oda cikázom, mint egy golyó.
- Mindig is idióta voltál. – Állok meg, s fonom keresztbe a kezem, és nevetem el magamat.
Gyenge az erőm, még nem tértem vissza démoni mivoltomhoz de ő ezt nem tudja. Tartom vele a szemkontaktust, s remegtetem a földet, persze nem elég erős, hogy megtörjem a csapdát, de, hogy frászt hozzam rá elég.
- Tudod, hogy csak egy mozdulatomba fáj, ugye? – Célzok a földrengésre.
- De elöbb, mond miért hívtál..Várj tudom, kellene a kis barátod mi? – Mosolygok ismét.
- Sajnálom, túl jól érezzük magunkat együtt. – Hallom fejemben Wallenberg nyöszörgését, ahogyan mindent megpróbál, hogy kijuthasson, de nem hagyom neki, nem hagyom, hogy uralja a saját testét, ez már az enyém.
Hirtelen kedvesem nevét hallom.
- MIT TETTÉL VELE?- Hozz ki a sodromból, s lépek előrébb, de a csapta vissza ránt.

Hangos nevetésben török ki, megdörzsölöm az állam, s vissza pillantok rá.
- Cuki terv. Szólok, a spanoknak, hogy ma ne várjanak rám. – Vonom fel szemöldököm, s biccentem oldalra a fejem, mint egy kiskutya.
- És te, egy átlag angyalka, hogy a faszba akarod ezt elérni? – Vonom fel kérdően szemöldökömet.



Cassael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar


☩ Reagok :
164

Utolsó Poszt Szer. Jan. 31, 2018 9:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Drake & Cassael
Exorcizamus te, omnis immundus spiritus
Zene: My Body is a Cage • Credit:

Frusztráló és kellemetlen érzés látni, ahogyan egy démon Wallenberget használja kosztümjének, kifacsarva természetes vonásait, hangjának lejtését, vagy összetéveszthetetlen járását. Elbizonytalanító is egyben, elvégre egy számomra kedves halandó képében parádézik a földi létsíkon.
- Mammon… - húzom össze a szemeimet a „köszöntésére.” - Remélem nem várod, hogy erre őszintén feleljek - jegyzem meg, vetve egy pillantást a balomon nyugvó ládára, amit tudom, gyorsan kellene használnom, de annyi kockázat léphet fel az aktiválása közben, hogy nemes egyszerűséggel még nem merem meglépni a felnyitását. Csupán remélhetem, Mammon mágiája nem olyan erős, hogy egy földrengéssel megtörje a csapdámat, vagy egyéb módokon tegyen kárt benne.
- Astarte üdvözletét küldi. Nem tudom, mi volt a tervetek az elfogásommal, azonban tudatnám veled, hogy az alkohol nem képes végezni egy angyallal - okítom, ugyanis még most sem értem, miért éppen egy kocsmában csalt kelepcébe a Halál a Pestis közreműködésével, és a lényeg helyett miért ragaszkodott az ivászathoz. Persze nem panaszkodom, ennek köszönhetem, hogy ki tudtam szabadulni, s tenni a dolgomat.
- A mai napon véget ér az elnyomásod Drake felett. Ne aggódj, meghalni nem fogsz, pusztán egy másik dimenzióba leszel száműzve az idők végezetére - tudatom vele a sorsát, nem mintha lenne választási lehetősége, vagy bármi joga az ellenkezésre.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

caelum vel infernum
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
12

Utolsó Poszt Kedd Jan. 30, 2018 11:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Drake && Cassael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:



Wallenberg teste nem úgy szolgál, ahogyan azt én gondoltam. Lucifer megbízott, hogy épüljek be és tegyem amit jónak lát, míg kedvesem arról akart meg győzni, hogy pusztítsak. Wallenberg gondolatai egyre erősebben éltek bennem, ahogyan arra gondoltam, hogyan is teljesítsem a feladatom. Megszegjem? Tiamat remélhetőleg már beépült az emberek közé, így nekem egyszerűbb lenne a dolgom.

Utamat New York fele vettem, elszántan. A férfi gondolatai, tudása bennem élt, így tudtam,
hogy mit kell majd mondanom.
Hirtelenjében éreztem a testemen a forróságot, hogy valaki szólít engem, s majd a testem a poros, meleg helyen köt ki, amit inkább mondanék kölcsönzött testnek.

Érzem a szorítást, amit a csapda jelent, érzem, hogy a körön belül nekem nincs helyem.
Földön landoltam, lábamat kémleltem. Lassan komótosan démoni szemekkel nézek fel,
s pillantok rá arra kit nem mostanra számítottam.
- Szárnyas. - Mosoly húzódik végig arcomon, széles és érzem a bosszút. Szemem még mindig fekete, s majd előttünk Wallenberg igéző tekintette, ami az álcám. Előtte nem tudom titkolni, tudta pontosan ki vagyok, és tudtam, hogy ma itt egy valaki kerül ki élve, s az én leszek.
- Meguntad az életed? - Sétálok egyik végből a másikba, próbálom előhívni erőimet, hát ha kitudok törni ebből a szarból.

Cassael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar


☩ Reagok :
164

Utolsó Poszt Vas. Jan. 28, 2018 6:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Drake & Cassael
Exorcizamus te, omnis immundus spiritus
Zene: My Body is a Cage • Credit:

Eljött a nap… Eljött a napja Drake Wallenberg felszabadításának, amit azóta igyekszem megvalósítani, mióta egy figyelmetlen lovas, maga a Halál elkotyogta nekem a vadász kétséges helyzetét. Temérdek történés fűződött fel azóta az Ő és a körötte élők életének fonalára, ám minden próbálkozásunk hiábavalónak bizonyult, Mammon győzedelmeskedett az ember felett. Ideiglenesen. Hiszem ugyanis, hogy Drake még odabent van, még küzd és arra vár, végre megtartsam az ígéretemet a megmentésére. Vélhetően az elmúlást reméli, azt, hogy immáron megedződött szívvel beteljesítem akaratát, mit korábban teljes lényemmel elutasítottam. Ez nem változott, továbbra sem lennék képes kioltani az életét pusztán azért, hogy a Pestist végérvényesen eltöröljük a Föld színéről. Helyette kitartóan kutattam egyéb módokat, s úgy hiszem, végre megtaláltam a megfelelőt.
Mély, egyenletes légvétellel futtatom végig tekintetemet az ősi építmény repedezett padlójára felfestett ördögcsapdán, amin számos változtatást is eszközöltem. A mellettem nyugvó kőemelvényen a démonidézés kellékei sorakoznak, s csupán arra várnak, hogy végre tüzet gyújtsak a véremmel és egyéb összetevőkkel keveredett elegyen. A csapda erős, a rúnák ki fognak tartani addig, amíg elvégzem a rituálét. Sikerülnie kell, ma fel kell szabadulnia Drake Wallenbergnek.
- Ad ligandum eos pariter eos coram me - az igézet hangosan és magabiztosan pereg le az ajkaimról, megpecsélendő pedig a szavaimat, meggyújtok egy gyufát, hogy aztán a kőtálba ejthessem. A felcsapó lángnyelvek erős vörössel és lilával keveredve ragyogják be a homokkal és porral teli csarnokot, s mikor kialszik a tűz, meg kell jelennie Mammonnak a csapdám kellős közepette.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Hell or Heaven
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
202

Utolsó Poszt Vas. Jan. 28, 2018 3:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Ophilia
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
270

Utolsó Poszt Vas. Júl. 30, 2017 11:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Királyok Völgye
he kingdom the heaven is within you and whosoever shall know himself shall find it


Hallgatva Abaddon leírását a "kőről" hirtelen eszembe villan valami. Megannyi évezred eltelt már azóta, mégis úgy élem át gondolataimban az akkor történeteket, mintha tegnap lett volna. Mindazonáltal hagyok magamnak pár másodpercnyi időt, mire szólásra nyitnám ajkaimat, hogy pontosan megfogalmazhassam, hogy mi is történt akkor.
- Nem a másvilágból - javítom ki a démont, valamiért frusztrál, hogyha valótlant állítanak. - Narmer, ki az első dinasztia leszármazottja egyesítette egykoron Egyiptomot, cirka ötezer évvel ezelőtt. Atyánk az ő megsegítésére küldött az égből egy aszteroidát, hogy ellenségeit legyőzze. Narmer az istenek ajándékának és támogatásának tudta be, erejét viszont akkor még nem ismerték. Az idő eltemette a kőzetet, melyet csak pár ezer évvel fedeztek fel újra, s immár egyiptomi papok voltak, kik ezt hasznosították, s felfedezték mágikus erejét - tartok egy rövid beszámolót, csak hogy mindketten tisztán lássák mivel is állunk szemben. Aztán csak némaságba burkolódzom, vagyis szeretnék. De annyi ideig sikerül, amíg hallom mind társam, mind a démon okfejtését az emberekről, Luciferről, Gabrielről.
Ajkamat újra szólásra nyitom, ám ezúttal hangot nem adok nézeteimnek. Azokat megtartom magamnak, talán jobb is így. Egyelőre.
- Íbisz - javítom ki nyugodt hangomon a démont újra csak. Fejem enyhén megráznám, de inkább a falakba vésett ábrákra tekintek. - Az emberek sokszor összekeverik a páviánfejet és az íbiszfejet, melyeket az egyiptomiak készítettek. Valójában pávaként egy-két népcsoport ábrázolta, egyszer-kétszer. A többségében íbisz feje volt - pontosítok újra csak. Jobb ha a tévhiteket mielőbb kijavítom. Nem szabadna senkinek sem ezekkel a gondolatokkal léteznie. Félrevezető lehetnek a jövőre nézve és… Na jó, mivel démon talán megvezethetném, de… az nem én lennék.
Szemeimet összeszűkítve figyelem, ahogy Abaddon közelebb lép a sírhoz, s a homokból bányásza elő a hatalmas aszteroidából megmaradt apró köveket. Simára csiszoltak, már amennyire a sötétségből és abból látszik, ahogy nekünk hátat fordítva egy pillanatra megcsillan tenyerébe az apró kő.
Gondolataimba merülve próbálom továbbá feleleveníteni, hogy miket is készítettek a kőzetből. Milyen hatásai voltak. Atyánk egykoron úgy vélte, hogy az emberek ezt majd jóra fogják használni, s lám… oly értékes, hogy még egy démon érdeklődését is magára vonta.
Mire fejemet felemelem, azt látom, hogy mindkét férfi engem néz. Pár másodpercnyi pislogás után jut csak el a tudatomig, hogy az én válaszomat várják. Mennék is maradnék is. Hisz ez a hely…
- Dolgunk bevégeztetett - erősítem meg angyal társamat, hogy itt már nincs több keresni valónk, s amúgy is… egy csapatnyi éhes pokolkutya keres minket, s ki tudja, hogy mikor találnak meg minket?


Cassael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar


☩ Reagok :
164

Utolsó Poszt Vas. Júl. 30, 2017 12:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Egypt is full of dreams, mysteries, memories
Körültekintéssel hallgatom a pokoli lény szavait, és bár annyira balga nem vagyok, rögvest elhiggyem minden gondolatát, amely legördül hazug nyelvéről, valamiképpen úgy érzem, nem lódít feltétlenül. Mindenesetre, ha az általunk keresett láda az említett anyagból készíttetett, feltételezi, hogy maguknak a köveknek is a lélekkel kapcsolatos tulajdonságokkal kell bírniuk. Ha egészen messzire szeretnék szárnyalni felvetéseim hátán, megkockáztatom, a démonnak is a léleknyelő sajátosság miatt kellenek valamiképpen a kavicsok, ám hogy őszinte legyek, eme tény teljesen hidegen hagy. Másért jöttünk ide, igaz, nem egészen szándékosan, de egyéb célból, s nem azért, hogy meggátoljunk egy démont megfejthetetlen ténykedésében. Az pusztán mellékes, még kettőnk erejéből sem telne jelen állapotunkban megharcolni egy effajta rangos pokolfajzattal.
Egyszerű biccentéssel konstatálom kijelentését hát, és egyelőre több kérdésem nem lévén, Lucifer felé terelem beszélgetésünk fonalát. Nem sejtettem, ilyen hosszadalmas okfejtésbe fog bocsátkozni a téma kapcsán, mindenesetre sokat elárul hozzáállásáról a bő lére eresztett monológ.
- Mi nem az emberekért teremtettünk, őelőttük is léteztünk már - javítom ki leheletnyi homlokráncolás közepette, miként a bejárat felé igyekszünk. - A világ rendje már régen felborult. Az egyedüli kiút, ha függetlenek szervezik azt újra, amiképpen Atyánk annak idején megtervezte. Az arkangyalok önkényes háborúikat vívják, szem előtt sem tartva, ami igazán fontos lenne, legyen szó bármelyikükről - osztom meg vele személyes véleményemet, elvégre nem ez lenne az első, hogy démonnal vitatom meg a világunk dolgait, és amazzal sem bántam különbül ismertségünk kezdetén.
Végül besétálok a helyiségbe, és amíg Ophiliával foglalatoskodik a magát Abaddonnak nevező, felkutatom a ládát. Hosszadalmas procedúrát nem igényel meglelni a kifosztott sírkamrában, annál inkább a kavicsokat, amelyekről figyelmeztetést intéz felém angyaltársam. Csak éppen hiába, idő előtt vonom magamra figyelmüket, és nem marad lehetőségem a környező, homokkal bőségesen fedett talaj alapos átkutatására.
- Sírrabló? - összevont szemöldökökkel egyenesedek fel, kezeim között a ládával, mielőtt feléjük fordulnék. - Aligha veszett el bennem ilyesmi, ha valóban egy sírrabló lelkéhez volna közöm, legfeljebb a Mennybe segítéséhez járulhattam volna hozzá. De ha engem kérdezel, effajta foglalkozás mellett inkább a Pokol felé húzna - magyarázom leheletnyi értetlenkedéssel a hasonlat okán, minek előtt a kövekre koncentrálhatnánk. Én magam nem jártam sikerrel a felkutatásukban, a démon azonban viszonylagos könnyedséggel szedegeti össze a darabkákat, persze ő már tudja, mit is keressen pontosan. Miként felénk mutatja tenyerében az apró, feketéllő egyedeket, megkísérlem tüzetesebben szemügyre venni őket, ám révén annak, maga a láda az óénoki nyelv sajátosságait tudja magán, vélhetően a hozzá felhasznált kövek is mennyei eredetűek. Ennél többet, ha akarnék, sem tudnék megállapítani anélkül, hogy a kezeim között tartanám őket, s mivel felesleges harcot nem óhajtok továbbra sem generálni, elbitorolni sem kísérlem meg őket.
- Hasonlóak a szándékaink - jelentem ki, ugyanis kötve hinném, maradt volna még itt bármi használható, aminek előbányászása érdekében szükséges volna az ittlétünk. Persze a végső döntésben Ophiliát is meghallgatom, érdeklődőn fordulok hát felé.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Ajánlott tartalom
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Ido"szak nyertesei
Oldal nyertes karaktereiGratulálunk mindenkinek!

Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek





Friss Írások
Utolsó hozzászólásokAz oldal új posztjai, lesd meg őket!
Tori Mayer
Yesterday at 10:53 pm
☽ Versek, idézetek

Abaddon
Yesterday at 9:02 pm
☽ Frick Collection

Ophilia
Yesterday at 9:13 am
☽ Erdős terület

Tori Mayer
Szer. Ápr. 18, 2018 10:53 pm
☽ New Yorki kórház




Oldal Statisztika
Fajaink összesített listájaBelépett tagok, fajok létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/2
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
1
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
7
Nephilim
3