⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Egyiptom - Királyok Völgye
The devil's voice is sweet to hear.

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Csüt. Május 04, 2017 6:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Királyok Völgye
he kingdom the heaven is within you and whosoever shall know himself shall find it



Megnyugtat a tudat, hogy nem őrültem meg az emberi levegőtől és légkörtől, és valóban ott… táncol Cassael. Persze furcsa viselkedése tovább folytatódik. Hiába próbálok elméjén keresztül utat törni hozzá, mintha falba ütköznék. Sőt mi több, nem is ott válaszol nekem.
Sűrű pislogások közepette tekintek rá, de aztán kezdem lassan én is átérezni, amit ő. Folyamatosan ugyanazokat a kérdéseket teszem fel Donnak, de még csak nem is reagál rá. Pedig a nyulak tényleg szeretik a répát.
- Hathor!? – hördülök fel egy pillanatra. Habár őt is inkább képzelném el Osirisként, vagy esetleg Anubisként, de hogy pont Hathor…
Kifejteném még álláspontom, hogy azon túl, hogy ő is nyúl amúgy, miért nem lehetne egy bagoly – mert megenne – de megszólalni sincs időm.
Érzem, hogy testem megbénul, hang nem jut ki torkomon. Fogalmam sincs, hogy mi történik velem. Látom, hogy a mellettem álló férfi társam irányába vetődik. A lábaim elgyengülnek, képtelen megtartani testemet, s a fal mentél lerogyva önkívületi állapotba kerülök.
A mély feketeség fogad odaát, melyen át semmit sem hallok. Egyedül vagyok a magányba, bármerre is nézek a végtelen sötétség fogad. Hiába kiabálok, senki sem hall engem, én sem hallom a saját hangomat. Némán tátogok csak, mígnem valami morgásra nem leszek figyelmes.
Szempilláim lágyan remegnek meg, miközben kinyitom zavarodott tekintemet. Egy förmedvény, szőrös valami repül át felettem és egyenesen a falhoz csapódik, nem messze tőlem.
Halk nyögést hallatva fújtatok. Apró porszemek szállingóznak szem – esetemben boka – magasságban. Tenyereimre támaszkodva veszek erőt magamon, hogy feltápászkodjak és visszatérjek az eszmélők világába.
Igen ám, de nincs időm összeszedni magamat, ugyanis valami elkezd vicsorítani a fejem mellett.
- Ohjaj – csúszik ki a számon. Nem törődve azzal, hogy kik vannak még jelen, elfeketült szárnyaimat kitárva rugaszkodok el. Az egyik szarkofág mögött átlebbenve igyekszem megállni talpaimon, fedezékként használva a közén került tárgyat – Jól van, okos kutya, szép kutya, nem kell bántani… Nem vagyunk mi rosszak… - szólok hozzá nyugodtan, valójában magam sem tudom, hogy miért. Az acsarkodót nem zavarja szavaim nyugtatósága, továbbra is vicsorogva indul meg felém, szándékozva arra, hogy átugorva a szarkofágot, leharapja a fejem. Szárnyammal gyors mozdulatot téve a földet borít homokot használom elvakítása céljából.
Áldozatom nyüszítve közelít felém, én pedig fejemet fogva guggolok le, hogy kényelmesen lefejelhesse a másik szarkofágot. Kihasználva pillanatnyi mozdulatlanságát megkerülve az egyik sírhelyet kerülök ismét fedezékbe.
- Cassael… - szólítom meg a férfit, immár teljes nevén. – Emlékszel, hogy miért gondoltam magam hátráltató tényezőnek? – kérdem tőle nyugodtan, jelenlegi helyzetünkre gondolva. Tekintetem sarkából az idegen alakra tekintek. Az az energia… Ez nem lehet ember, de nem, ez nem démoni energia. Nagyot nyelve költözik egy pillanatra szívembe félelem.
Viszont ő is harcol a kutyákkal, tehát… Halk beszélgetés foszlányok mintha most jutottak volna el tudatomig.
- Kiknek a lelkük nem teljesen pusztult el, az általuk megidézett lények teljes mértékben visszatérnek a pokolba? – teszem fel a kérdést, inkább Cassaelnek, bár én magam sem tudom, hogy tudja-e rá a választ.
- Elterelni figyelmüket – tekintek körbe lábaim körül, hogy köveket keresve dobáljam el a folyosón az ellentétes irányba. Az ám, de ha még a kis förmedvényem, az újra az én húsomat akarva. Nyálát csorgatva ugrik újra nekem, én pedig halk sikollyal guggolok le, kezeimmel a szarkofágba kapaszkodva, mintha így biztonsgába kerülhetnék.



♥§§ szószám 516 §§

Cassael
'Cause we're hot like hell
avatar


☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
142

Utolsó Poszt Hétf. Május 01, 2017 7:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


A Királyok Völgye
Egypt is full of dreams, mysteries, memories
Ophilia hangja ismét utat talál magának az elmémbe, noha ezúttal nem kínozza meg idegsejtjeimet a korábbi próbájához társult elviselhetetlen frekvencia. Igaz, ettől még nem lesz érthetőbb a jelenség számomra, mégis miféle mágia birtokosaként tetszeleg?
- Példának okáért az, hogy a fejemben beszélsz - tekintek rá összehúzott szemhéjaim mögül, egyik kezemet óvakodva a halántékomhoz érintve. Figyelmem, angyaltársam minden furcsasága ellenére hamar elkalandozik a hirtelen kélt morgásoknak hála, amelyek jól láthatóan aggasztják kicsiny társaságunk harmadik tagját. Segítségemet nem igazán tudom ajánlani, tekintetében annak, tulajdonaim között néhány fiolán felesen és a mikrofonon felül nem található egyéb, hasznavehető eszköz. Különösnek egyiket sem nevezném, Don mégis furcsán néz az előhalászott hangosítóra, amelynek okára szíves örömest rákérdeznék, amennyiben Ophilia nem állna elő a bizarr megállapításával.
- Az képtelenség, Hathor inkább volnék - vonom meg az egyik szemöldökömet, kifejezvén sértettségemet, azonban rövid társalgásunkra sem tudok elég időt fordítani, révén, a másik férfi céltáblát tévesztve nem a morgó ebek leszámolásán kezd fáradozni, hanem a miénken. Nyikkanni sincs időm, a társamat ért támadás után rögvest sorra kerülök, és a következő pillanatban pedig már repülök is hátra. Nehezen tudnám megmagyarázni, honnét fakad az erő, melynek során momentumokon belül képes vagyok talpra állni, mégis megtörténik, igaz, sokáig nem élvezhetem a dicsőséget. A magát Donnak nevező eltorzult ábrázattal, jóformán vicsorogva ugrik nekem. A mikrofonomat elejtve, mindkét kezemmel igyekszem hárítani közeledését, amely kísérletem valamiképpen emelésbe megy át. Annyi erő nem lakozik bennem, deréknál fogva át is hajítsam magam felett, tehát így vagy úgy, de csak a padlóra kerülünk mindketten, szerencsétlenségemre ő fölöttem terpeszkedetten.
- Már mondtam, Cassael vagyok. Az Úr egyik angyala - mutatkozok be neki teljes őszinteséggel, nyílt tekintetemmel üzenve felé, hazugságot nem hordoznak magukban szavaim, amelyek máskülönben amint elhagyják ajkaimat, elkezdik megtisztítani előttem a világot. Hirtelenjében realizálódik bennem, az engem megütni készülő feketéllő szemei nem holmi illúzió részei, hanem egy démon összetéveszthetetlen fémjelzői. Teremtőm, mégis mi folyik itt?
Kétségeimet felvetni már nincsen időm, gondolatvilágom börtönébe ragasztja kérdésemet a helyiséget betelítő morgás. Összevont szemöldökökkel emelem meg felső testemet és fejemet, hogy átpillanthassak a rajtam térdeplő démon mellett, ahonnét bizony acsarkodó négylábúak néznek vissza rám.
- Pokolkutyák… - lehelem halkan, majd sürgetően visszatekintve a pokolszökevényre, készülök, hogy megharcolhassunk, ám felvetése kissé váratlan ér, megakasztva mindennemű indíttatásomban. Tehát nem hozzá tartoznak a jószágok? - Egyetértek - bólintok határozottan, félretéve kényszeremet arra, menten fejét vegyem a démonnak, s mihelyst méltóztatott lemászni rólam, én is tüstént talpra állok. Bármi is vett erőt az elmémen, kezd kitisztulni belőlem, az pedig végkép remélem, angyaltársammal is hasonló a helyzet. Ophilia…
- Mégis kihez tartoznak ezek a lények? Gazda nélkül nem létezhetnek ezen a síkon! - kérdezem Dont, mialatt a női test tulajdonosa felé igyekvő förmedvényt a telekinézis képessége okán néhány méterrel odébb hajítom, ekképpen juttatva időhöz társamat. Ezzel persze előnyt adok az engem kiszemeltnek, jó sokat, ugyanis mire felé nézek, már ugrik is rám. Marcangolásra éhező állkapcsának bal alkaromat kínálom, és míg azzal foglalatoskodik vehemensen, szabad kezemet egy határozott mozdulattal a mellkasába fúrom, nem egyéb célból, minthogy megszabadítsam szívétől, és ezáltal a létezés lehetőségétől.
- Bárhol is legyen a többi, jobb módot kell találnunk, mint a pusztakezes harcot - nyögöm ki, szisszenve egyet, amint megtépázott végtagomra pillantást vetek, rögvest azután természetest, miután leráztam magamról a kutya tetemét. Még az imént latba vetett telekinézis is megviselte meggyengült lényemet, magasabb szintű trükkök tehát szóba sem jöhetnek a részemről. - A figyelmüket könnyű terelni, ebből kiindulhatnánk - vetem fel az ötletet, amennyiben Ophilia nem szorul segítségre, mert akkor kötve hiszem, lenne időnk nyugalmas körülmények között megtárgyalni a stratégiánkat.

Zeneboni: Time of my life



Ez a reag a Kihívás sorsoló jóvoltából készült.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Abaddon
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
98

Utolsó Poszt Vas. Ápr. 23, 2017 9:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



A Királyok Völgye



- Kezdem én is ezt hinni... Válaszolom röviden a szőkeség megjegyzésére és a kialakult helyzetre meredve egy röpke pillanatra, majd parányit csóvál a fejem, hogy visszatérjek a valóságba. Ami haszontalannak bizonyul, mert a kárhozottak cirkusza nem ér véget, de nem ám. A melegséggel kapcsolatos megjegyzésemre értetlen mondatok érkeznek, reakcióját - mind a nyulasat mind a többit - betudom egy oly egyszerű halandó sztereotípiának mint, hogy: Szőke. Falhoz lapulva várakozunk és ejtem szavaim - az idő közben kiderült Cassael nevűnek - aki persze érkezik is csakhamar. Épp kapnám a fejem Ophiliahoz aki már megint a nyulakról hadovál, és tekintetem az az egyszerű mondat sugározhatna, hogy: Mi a lóf..?! de ez igazán akkor tetőzik be amikor Cassal barátunk előveszi "mikrofonját". Mely nem egészen szokványos fellépő mikrofonokhoz hasonlatos. Vagy az én elmém űz csúfos játékot velem a hely egyik csapdájának hála, vagy velük van igen komoly probléma. Egy pillantás a pengére, majd fel a bárgyú képű férfire. Ilyen fegyver bíz nincs akárkinél. Fülem mellett elengedem a szőkeség nyulakkal és répákkal kapcsolatos további dolgait és Carl aki Cassael etetési és simogatási szokásait. Míg ők magyaráznak addig egy újabb röpke pillantás Ophiliara is. Ismeretségünk rövid története szavaik elhangzása alatt pereg le a fejemben. Míg végül feláll a teória a fejemben, és cselekszem. Bal tenyerem épp Ophilia hasfalán pihen lévén odatartottam amolyan fedezékként. Kezembe energiát fókuszálok és villámcsapásként sütöm ki a testén, ettől talán sikerül kiütnöm egy időre, vagy legalább is cselekvőképtelenné tenni. Jobb kezem közben lendül, Cassael a célpontja, olyan mellkas magasságban, a kardom markolatát ökölbe szorítva használva amolyan bokszerként. A két mozzanatot igyekszem gyors egymás után ként időzíteni, kihasználva a meglepetés erejét. Igyekszem szétválasztani őket, ha sikerül és Cassael hátraröppen pár méternyit akkor röviden szólok és vetem is rá magam s ekkora már szemem feketébe fordul, állkapcsom pedig megfeszülve törli le képemről az eddigi viszonylagos kellemes küllemet.
- Ki a francok vagytok?!
Akárkinél nincs ilyen fegyver és be kell lássam az az eszköz képes igen komoly kárt tenni bennem, nem is oly rég volt szerencsém egyhez Angel Islanden.
Ha sikerül rávetődnöm birokra kelek a férfivel és ha minden jól megy éppen szemeim lángba borulva egy nem túl kellemes vicsorral emelem jobbon, hogy lesújtsak amikor hirtelen...

...Morgás. A hátunk mögött. Megállok, megfeszül a testem miközben (HA sikerrel jártam és eddig eljutunk) Cassael fölé tornyosulok avagy ő énfelém fordított helyzetben ha épp valóban birkózunk. Lassan elfordítom tekintetem a látványt szemügyre véve.
A bejáratnál 3 förmedvény acsarog. Pofázmányuk ontja a ként, fogaik sárgállva villannak csak úgy mint alvilági szemeik.
- Hm. Szerintem jegeljük a dolgot későbbre.
Fordítom vissza tekintetem ellenfelemre kérdőn, hogy beleegyezik-e. Persze, hogy a nő közben mit alkot azt nem tudom. Határozott erővel tartom a másikat (már ha ugye idáig jutunk) és várom reakcióját a felvetéssel kapcsolatban. A falka kutya zabál fel minket miközben egymást aprítjuk, avagy miután elintéztük őket zárjuk rövidre közös kis történetünk. Ha beleegyezik nos én felegyenesedem és szembe állok a rémekkel, kardom ekkora már rég nincs kezemben, hasztalan eszköz lássuk be. Néhány lépést teszek oldalra, s tekintetem egy pillanatra elúszik, a nőt keresem, nagy tudású, hasznomra lehet, nem volna jó ha felfalnák a rémek, meg kell tudjam kik ezek ketten. Lassú léptekkel haladok a teremben balra oldalazva szemeim végül a kutyákon tartom s le nem veszem róluk.
- Biztos, hogy nem csak hárman vannak.
Jegyzem meg még mielőtt bármi is történne. Már persze ha minden a fentiek szerint alakul ugye. Aztán nem tökölök tovább, de ők sem. Szinte egyszerre indulunk meg, az egyik rém éppen engem szemelt ki magának villámgyorsan szelem át a köztünk lévő néhány métert, hogy két kézzel kapjam el pofázmányát és vicsorgó agyarait egy határozott mozdulattal tépjem ketté annak fejével és koponyájával egyetemben. A többi sem rest, szinte egyszerre lódulnak meg mind mind célpontot keresve rontanak be a terembe.




Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 10, 2017 6:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Királyok völgye
he kingdom the heaven is within you and whosoever shall know himself shall find it



Nem sokat teketórázunk, hogy most akkor merre is induljunk tovább. Cassael szemmel láthatóan célirányosan halad előre. Vajon tud valamit? Egyáltán jó ötlet most megkeresni a ládát, úgy, hogy van velünk még valaki?
Apró okfejtésemre, hogy mit is láthatunk a falfestményeken senki sem reagál. Nem veszem magamra, nem az első alkalom lenne. Amúgy teljesen belefeledkezek a csodálatba, hogy a külvilágot érezzem. Ugyan ez folyik le bennem a szűk folyosón, amíg a harcos el nem tűnik.
Bekukkantva kérdőn nézek Donra, majd megkönnyebbülten sóhajtok fel.
- Azt hittem, hogy már mi hallucinálunk – jegyzem meg halkan, de azért az angyaltársam hirtelen viselkedésváltozása sem nyugtatja meg izgatott szívemet. Érzem, ahogy a vér dübörög fülembe, szokatlan ez, mégis… Van benne valami élvezhető.
- Meleg? – hajtom enyhén félre a fejemet. – De hát itt lent igen hűvös van, hogy forrósodhatott volna fel? De te, tudtad, hogy a nyulak szeretik a répát? – pislogok rá értetlenül, mielőtt még elindulnék Cass felé.
Ujjaim hegyével vagyok csak képes hozzáérni, ugyanis a hasamnál rántást érzek. Halk sikkantást hallatok a hátam pedig a hideg kőhöz simul hirtelen. A levegő egy pillanatra beszorul a tüdőmbe, s csak tágra nyílt szemekkel nézek a hozzánk csapódó idegenre.
- Ho… - kezdenék bele összevont szemöldökkel, de Cassael hangja félbeszakítja a mondandómat. Értetlenül pislogok rá, valami nem stimmel. ~De hát, Cassael, én vagyok az… Mi… Mi a baj?~ kérdem tőle újra csak a fejébe, remélve, hogy hamar észhez fog térni.
Ahogy a lámpa óvó fénye hirtelen kialszik, úgy érzek belsőmbe egyfajta változást. Az agyam… mintha zsibbadna. Lehetséges ez egyáltalán? A férfiak beszélgetése már el sem jut tudatomig, csak egyetlen dolog foglalkoztat…
- Nyuff… Tudtátok, hogy a nyulak szeretik a répát?- nyikkanok, alsó ajkaimba beleharapva, ott hagyva fogaimat. Alsó ajkamat pedig kissé felvonom, hogy hófehér fogaim tökéletesen látszódjanak. – Nocsak, Don, mi mikor lettél ilyen rókaképű? – nézek rá csodálkozó tekintettel, holott a sötétbe még csak nem is látom a valódi arcát. Barna íriszeim Cassael gondolt helyére siklik, s ahogy „meglátom” őt, halkan sikkantok fel, lábaimmal dobbantva rajta. Kezeimet izgatottan kapom arcom elé. – Cass pedig!!!! – fel sem tűnik, hogy őutána én is lebuktatom őt. - Úgy nézel ki, mint Hórusz! – lehelem elhalóan, bagoly fejét és szárnyas végtagjait nézve.
De állj! Térjünk vissza! Hisz a rókaképű Don épp valami veszélyről hadovált nekünk.
- Meglátni, persze. Lámpafénynél kóricálunk, mégis mit hittünk, hogy észrevétlenek maradunk? – forgatom meg szememet a sötétbe. – Csóválják a farkukat? Kik? Nyuszik vannak itt? – emelem fel kezemet magam elé, csuklóimat behajtva, s szakasztott úgy nézek ki, mint valami nyúl. A morgást meghallva testem valamiért önkéntelenül megremeg. – Mi nyuszik nem szeretjük a morgást. A répát szeretik. – suttogom elhalóan.



§§ szószám 422 §§

Cassael
'Cause we're hot like hell
avatar


☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
142

Utolsó Poszt Vas. Ápr. 09, 2017 12:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


A Királyok Völgye
Egypt is full of dreams, mysteries, memories
Megvallom, másodperceknek előtte még kimondottan furcsálltam az újszerű tapasztalásokat, de mostanra már azt sem tudnám megmondani, hogy mi történt velem a mai napon, egyszerűen átadom magamat a felhőtlen szórakozásnak, és az éneklésnek. Az első szám hamar lecseng, azonban helyét nem féli átvenni egy újabb, amelyet történetesen szintén ismerek.
- I’m too sexy for my shirt, too sexy for my shirt, so sexy it huurts - lábammal a ritmust dobolva, mutatóujjammal pedig a közönséget pásztázva, elmélyített hangon kezdek bele a dalba. A lelkesen táncolók között sikerül kiszúrnom Ophiliát is, tüstént intek neki hát, hogy társuljon a rögtönzött banzájhoz, ám valamiért megakad út közben. Hamar kiderül, egy ádáz baguett állja az útját, igaz, nem fér a fejembe egészen, hogy miért nem kerüli ki egyszerűen, tehát szemtanújává válva annak, amint kíméletlen elrúgja a sarokba, összehúzom a szemhéjaimat. Nem hittem volna, hogy angyaltársam ilyen kegyetlenül is képes lenne bánni a természet csodáival, mindenesetre nem marad időm arra, hogy számon kérjem, a dal hirtelen abba marad, fejemben pedig a nevem cseng vissza vajmi iszonyatos frekvencián. A fejemben?!
- A Teremtőre, Ophilia, valaki beszél a fejemben, és egészen olyan a hangja mint… - ezen a ponton megakadok a panaszkodásban, és elhűlten tekintek a szőke tüneményre. - Mint neked - megkeményítve hangomat, szembesítem a valósággal, és azzal, bizony tetten értem holmi boszorkányságon, viszont most sem kerülök előrébb a felelősségre vonásban, hiszen az idegen férfi - akinek a nevére már egyáltalán nem emlékszem - kérdés nélkül lapítja a falhoz társamat. Egyáltalán nem tetszik ez nekem, persze megeshet, van indoka a hirtelen cselekedetre. Bármi is legyen az, érdeklődéstől duzzadva araszolok hozzájuk, noha olykor-olykor eltévesztem az irányt imbolygó járásomnak köszönhetően.
Hogy mennyi időbe telik eljutnom egyik pontból a másikba, nehéz lenne megállapítanom, de mire testemmel a másik kettőnek csapódok, különös hangok ütik meg a fülemet… Mintha kutyák lennének, azok is a feldühödött fajtából.
- Fegyver…? Csak a mikrofonom van nálam - nyúlok a kabátom belsejébe, és előhúzom az ezüstösen fénylő pengét eszközt, közben vidám, elégedett mosolyra  húzom ajkaimat. - Máskülönben Cassaelnek hívnak, ki az a Carl? - billentem oldalra a fejemet, mialatt ábrázatomon az értetlenség ráncai vernek árkot maguknak. Nagyon szívesen meghallgatnám teóriájukat a negyedik illetőről - mert nyilvánvalóan én nem lehetek az -, azonban az immáron csendbe burkolózott teremben kíméletlen visszhangot vernek az acsarkodó jószágok. Megvallom, humanoid testemen végigcikázik vajmi kellemetlen zsibbadás.
- Engem…? Nem is ismernek - íriszeimet értetlenségtől és vádaktól telve emelem a férfire, még a feltételezés is sértő, hogy a veszett állatok előbukkanásáért én lennék a felelős. Inkább hat reálisabbnak a feltevés, panaszosak a félbemaradt szórakozás okán. - Talán… Talán ha megsimogatjuk őket… Vagy igen, abban a hangos dobozban, amelynek nem ugrik be a neve, láttam már ilyet. Valami száraz és cseppet sem étvágygerjesztő dolgot adtak nekik, amitől csóválták a farkukat. Szóval, ha valamelyikteknél akad… - vonom meg a vállaimat, jelezve, nálam éppen most nincsen ilyesmi.

Zeneboni: I'm too sexy


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Abaddon
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
98

Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 08, 2017 3:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



A Királyok Völgye



Elcseszett egy társulat lássuk be. Kérdéseimre, választ kapok, hellyel közzel. Mondjuk az más kérdés, hogy mennyire fedik a valóságot a "jól vagyok" és a "minden rendben" nem egészen úgy néznek ki lássuk be. Fura egy párocska a semmi közepén lássuk be. Végül csak velem tartanak és a rögtönzött csapat megindul lefelé a sötétségbe. Ophilia - mert, hogy idő közben kiderült ez a neve - végül sikerrel veszi az akadályt és nem bukfencezik végig a lépcsősoron. De a kitörő, gyermeki öröme szinte szárnyal idelent a látványnak hála. Azon csodálkozom, hogy nem röppen el valami csillámpukiformban hirtelen egy egy megnyilvánulása után. (És itt most álljunk meg egy pillanatra, hogy honnan szedem ezt az idióta szót? Nos, az utóbbi időben sokat járok idefen. A minap éppen New York utcáit róttam és egy parkban harsányan nevetgélő diáklány csapat mondókájából kaptam el ezt a fantasztikus szót. "Csillámpukiform" rémesen rózsaszín, hogy úgy mondjam. De vajon mi is lehet? Nos van egy teóriám. Ezek a balga leányok hisznek a csodákban, meg úgy nagyjából minden marhaságban. Ilyenek a csillámpónik is - láttam valami reklámújságban - akik ugye mint minden lény az univerzumban rendelkeznek bélműködéssel mely gázokat szabadít fel. Vélhetően ezek a gázok lehetnek az úgy nevezett csillámpukik, színesen csillogón csöppenek tova alakot öltve a légtérben. Mondjuk megnézném amint Ashtaroth bazi nagy "pónija" csillámlóra festve el "pukkantaná" magát... az lenne ám az igazi csillámpukiform... Azt hiszem ezen gondolataim után kétszer fogom magam főbe lőni, hogy egyáltalán elgondolkodtam ilyesmin, rémes mire pazarolják egyesek agysejtjeiket... kanyarodjunk inkább vissza a történetbe.)
Tehát minden komolyabb gond nélkül végül leérünk. Ami viszont feltűnik a szőkeségen (a fura viselkedése és öltözéke mellett), hogy, ha bár nem tűnik a kvantumfizika úttörőjének, még is pillanatok alatt értelmezi az év ezredekkel ez előtti szövegeket. Ismeri a helyeket s a neveket. Enciklopédiaként ontja magából a tudást. Történelem tudomány, ősi vallástudomány, egyiptológia, mondhatnám úgy is, hogy interdiszciplináris készségekkel rendelkezik a hófehérke. Figyelemre méltó. Rajta tartom a szemem, már persze képletesen. Némán hallgatom a szavait s végül a balra utat választja a népszavazás. Bólintással egyezek bele magam is.
- Akkor hát bal.
Erősítem meg magam is és a lámpa fényét kihasználva haladunk előre. Ophilia azt mondja a papok balra találhatóak. Talán az lesz a jó irány nekem is. Nem sokat haladunk mikor is egy kamrához érve Carl hirtelen meglódul előre. A vak sötétbe. Kérdőn nézek Ophiliára de csupán egy röpke pillanatra, de nem is tart tovább. Világítok neki ahogy belép a terembe és ... megjegyzésére reflexből kérdeznék vissza, hogy még is mit véljen mire? Egy tök üres dohos teremben ahol csupán 3 szarkofág kifosztott maradványai díszelegnek, a terem végében pedig egy emelvényen még egy pihen. De időnk sincs reagálni, hiszen a következő pillanatban már a rögtönzött színpadon terem és hihetetlen műsort ad nekünk. Mire parányit csóválom meg a fejem, és mi ezekkel akarunk annexióra lépni? Vannak bajok... Végül Ophilia kérdésére rá sem nézve, csupán a műsort bambulva válaszolok.
- Hogy látom e amint egy felnőtt férfi a semmi közepén egy katakomba mélyén, egy szarkofág mellett riszálja magát és kornyikál? Nem, nem látom, bár ne látnám.
Vezetem le mondókám majd folytatom röviden.
- Szerintem a barátodnak identitás zavara lehet. Nem lehet, hogy meleg?
Vagy csak hülye, ez is benne van a pakliba, már semmin sem lepődök meg a mai napon. Komolyan szívatsz engem odafent!
A szőkeség megindul felé és egy kedves mozdulattal tessék errébb egy kígyót mely mellesleg mérges fajta lehetett, bár nem vagyok biológus... szerencsétlen nagy ívben röpül a sarokba és mérgesen sziszegve tűnik el egy nyílásban, jobbnak látja nem cseszekedni a tündérkével.
De nem sokáig tart az öröm, vagy a szörnyülködés, kinek mi ugye. A kornyikáláson túl tompa hangokat hallok a folyosóról. Hátrafordítom tekintetem, mozgás. A francba, valami van idelent. Karom reflexből kanyarodik Ophilia derekára ahogy utána lépek és rántom be magammal a falhoz. Hasánál tartom a tenyerem ahogy a falhoz szegezem.
- Nem vagyunk egyedül.
Jelentem ki és a folyosót kémlelem.
- Carl, ha kitáncoltad magad, nos remélem van nálad fegyver...
Jegyzem meg, az én oldalamon egy egyszerű rövid khopes díszeleg, semmi extra, helyi sajátosság, fenntartandó a halandó utazó látszatát.
Vicsorgó, morgó hangot hallat a folyosó kanyarulata, távolabb van még s közeleg, de ezt a ricsaj bizonyára észlelték még a holtak is... Bármi is legyen az, nagy a baj, de okozzon fejfájást majd később, hogy kilétem hogy tartom továbbra is titokban, a falhoz lapulva, lámpám kikapcsolva fürkészem a folyosót, valami megcsillan. Vöröslő szempár villan a sötétségben. Pokolkutya, de az bizony sosem jár egymaga...
- Ha nem tudtok harcolni, akkor tanuljatok gyorsan!
Jelentem ki Ophiliara tekintve, majd Carlal keresem a szemkontaktust, talán ő tűnik harciasabbnak kettejük közül, bár az iménti műsorát tekintve kétségeim lettek ezzel kapcsolatban.
- Biztosan észrevettek.
Utalok a táncdal fesztiválra melyet éppen most improvizált drága Carl barátunk.
- Mi legyen?
Vetem fel a kérdést halkan, a sötétben, lámpám eloltva, kardom a kézben. Halandó emberként ösztönös cselekvés a fegyverhez nyúlás, bár ez nem hinném, hogy csupán az ő ösztönük volna. A túlélés mindenkiben ott van. Az idő homokja pereg, ironikus. A hangok pedig egyre csak közelednek.




Ez a reag az Április Bolondja kihívásra készült.

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 03, 2017 5:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Királyok völgye
he kingdom the heaven is within you and whosoever shall know himself shall find it



Tűnődve figyelem a hang forrását a sötétbe, mely az angyal szavaiban ölt formát. Nem tudott róla. Tekintetem felemelem a sötét mennyezetre, ám ettől okosabb nem leszek. Nem lehet véletlen, hogy pont ide kerültünk.
- Lenne egy oly átjáró, mely legmélyebb vágyainkhoz vezetne? – teszem fel halkan a kérdést, inkább magamnak. Ilyenről még magam sem hallottam, de végül is, miért ne? Odafent még a ládáról beszélgettünk, segítséget kért tőlem Cassael, és mi van ha az tényleg itt van?
- Talán. Egy próbát megér. Az évezredek alatt bárhova kerülhetett, de az is lehet, hogy itt maradt. Mindenesetre érdemes lenne szétnézni – ajánlom fel az ötletet. Sok bajunk nem származhat belőle, nemde? A nézelődésbe még senkinek sem esett bántódása.
Az elképzelés, hogy segítettek volna nekünk fentről valahogy lehetetlennek tűnik számomra, szívemet mégis reménnyel tölti el. Akkor tán tényleg vannak még egymáshoz hű angyalok odafent? De akkor hol voltak az elmúlt időszakba? Hogy hogy nem futottam velük össze? Vagy esetleg ki volt ő?
Ezernyi és ezernyi kérdés kering gondolataim rögös ösvényén. Cassael megjelenése sok mindent megváltoztatott, már azon túl is, hogy otthagytam otthonomat. Megkérdőjelezte eddigi elképzeléseimet és reménnyel töltött el. Lehet minden olyan mint rég, csak tennünk kell érte.
S talán…
A homokvihar azonban újra elkap minket, én pedig próbálok neki háttal állni, ám a különös örvény miatt nem sokat segít. Prüszkölve dörzsölöm a nyelvemről a homokot, oly esélytelenül. Az idegen megjelenése félbeszakítja előbbi beszélgetésünket. Ahogy elnézem Cassael teljesen kézbe vette a dolgokat teljes mértékben a falnak szentelhetem magamat.
- II. Ramszesz gyermekei – suttogom – vagyis utódai, ha… Oh, ezt nem ismerem – tűnődök el az egyik írásjel felett. Az bizony baj, mert így nem lesz teljes a kép. De amúgy… Miért is nem ismerem ezt az egy jelet? Tudásom megkopott volna? A fene vinné el.
- Mi? – kapom fel a fejemet, nevem hallatán és fordulok a két alak felé, értetlenül pislogva. – Oh, persze, persze – felelem a nem tudom, hogy mire. Látom, hogy elindulnak, s bár vonakodva, de követem őket. A lámpa fényben folyamatosan olvasom az írásokat és kezdem biztosnak érezni, hogy merre is vagyunk. A lejáratnál dohos illat csapja meg az érzékeny orromat. Egy pillanat erejéig ösztönös fintorba fordul arcom, ám igyekszem vonásaim felett visszanyerni uralmamat. Hálás mosolyt villantok a férfira, mikor óvatosságra int. Valójában élvezem a lábam alatt roppanó jéghideg homokat.
A lámpa által megvilágított falrajzok láttán újra sikoltan támadna kedvem. Cassael mögött inkább csak lábaimmal toporzékolok csendesen, ujjongva magamba.
- II. Ramszesz gyermekeinek a kriptája. 28 fia volt. A Dinasztia itt temetkezett. Habár az egyik legnagyobb épületet kapta, mégis oly elenyésző fáraókat temettek ide, hogy senkit sem érdekelt az évszázadok folyamán – adok némi tudosítást a helyről. – Nézzék, ott – mutatok az egyik alakra. A mérleg, mely egyik oldalán a holt szívét helyezték, a másikba egy pihe tollat. Számot kellett adni az ember életéről, Osiris előtt, hogy mily életet élt. Mily kreatívak voltak – hangomban enyhe csodálat költözik, ahogy az aranyló falfestményt nézem.
Az elágazásnál halkan sétálok előre, hogy jobban elolvashassam az irányokat.
- Jobbra Merenpath sírkamrája található, míg balra Haemuaszet és papjai – közlöm a jelenlévőkkel, ha nem csak vaktában akarunk sétálgatni a labirintusos rendszerbe. – Akkor balra – egyezek bele nyugodtan. Cassael nem sokáig teketóriázik, pár lépés után a férfi elé vág és betér az egyik kamrába. Kérdésére szemöldökömet ráncolva sietek utána, ám a látvány láttán tátva marad a szám. Ugyanis azt látom, hogy a sötét terembe, amelyet finom kövek között átszűrődő por lep, Cassael… Hova megy?
- Öhm – szólalok meg, hisz énekhangja eléggé meglep. Nem mindennapos, hogy egy angyal énekeljen. Lopva tekintek Donra, hogy ő is látja-e amit én. Vagyis azt látja-e, hogy valamit markolászva előre, oldalra dűlöngél társam egy kriptában. – Te is látod? – kérdem a férfitó, s HA igen, akkor óvatos léptekkel indulok meg felé. – Carl… - szólítom meg, emlékezve kitalált nevére, bár nem hinném, hogy hallgatna rá.
Pár lépés után sziszegő hangot hallva lenézek lábaim elé. Egy apró sikló tekergőzik előlem. Mezítlen lábamat alábújtatom és egy jól irányzott mozdulattal rúgom a sarokba. Innentől már szabad az út a harcos felé. ~Cassael~ szólítom meg elméjébe, s kezemet puhán simítom kézfejére.




§§ szószám 663§§

Cassael
'Cause we're hot like hell
avatar


☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
142

Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 01, 2017 10:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


A Királyok Völgye
Egypt is full of dreams, mysteries, memories
Ophilia felvetésének nyomán finoman összehúzom szemhéjaimat, ám a lehetőséget - miszerint összetévesztettem a kapukat - egy tünékeny momentum erejéig sem forgatom meg agytekervényeim között.
- Nem, az itteniről tudomásom sem volt korábban  - világosítom fel, bár ha őszintét akarnék szólni, jobban örülnék saját, de bizonyítható hibámnak, mint a tengernyi kérdőjelnek, amely az esetet övezi. Angyaltársam ráadásképpen nem segíti elő a koncentrációmat, gondolataim amúgy is nehézkesen kívánkoznak elő, felvilágosító előadása tehát jóformán lehetetlenné teszi, hogy bármelyik is felszínre vetődjék. Mielőtt azonban szólhatnék a magam érdekében, megveti magát néhány fél füllel elcsípett szava az elmémben.
- Arra célzol, hogy nagy eséllyel itt találjuk a léleknyelő ládát? Kedvező kimenetele lenne ennek a napnak - állapítom meg, tekintetemet oldalvást vetvén, miközben fogaim alatt elropogtatok néhány homokszemcsét.  Puszta időhúzás csupán, míg összekapargatom megmaradt energiámat a felkászálódáshoz.
- Úgy. És gondolkodj, ha egy általuk őrzött kapuhoz terelnek minket, ahol elfoghatnak, mit sem ért volna a menekülésünk a Mennyből. Mindenesetre kezdem gyanítani, erről szó sincs, máskülönben már bőszen csatároznánk egymással - tűnődök, mialatt végre nekiveselkedek a komoly erőfeszítéseket igénylő műveletnek. Meglehetősen gyengének érzem magamat, Ophilia ajánlatát mégis egy angyali büszkeségből fogant, kurta fejcsóválással elutasítom. Igaz, ha elfogadtam volna, sem jutottunk volna előrébb a terembe betóduló homokfuvallatnak köszönhetően.

A rövid, fulladás közeli élmény megtapasztalása után, s míg szemeimből kidörzsölöm a beléjük röppent szemcséket, hallgatom ismét a szőke angyal elgondolásait, reflektálni rájuk azonban már nincsen időm a váratlan társaságnak köszönhetően. Nem szívlelem az idegen jelenlétét, tenni ellene viszont nem tudnék mit, s egyelőre még az is lehetséges, hogy a hasznunkra válik.
Bemutatkozását kézfogással kísérem, ahogyan a halandóktól tanultam, és szerencsére még arra is van időm ennek köszönhetően, hogy kitaláljak magamnak valami egyszerű, de kevésbé angyalszerű nevet. Soha nem törődök ilyesmivel, a menekülésünk és az itteni landolásunkat övező rejtély mindenesetre óvatosságra int.
- Carl… És igen, csak elestem - felelek érdeklődésére, mielőtt Ophiliára futtatnám tekintetemet. - Vele is, pusztán szerelmese az itteni kultúrának - nem ölök több energiát az angyal bemutatásába, így visszafordítom figyelmemet az idegen alakra. - Megnézhetnénk akkor ezt a lenti utat. Ophelia, gyere! - szólok társamnak, nem sokat csavarva a nevén, révén, amaz eléggé hasonul az emberek által használtakéhoz.
Amint ő is csatlakozik hozzánk, követem az idegent, fel, az egykor lépcsőként funkcionáló homokbuckákon. Angyali büszkeség ide vagy oda, itt bizony néha-néha a kezemmel is rá kell segítenem a mászáshoz, noha a finoman szitáló homokszemek nem visznek sokkal előrébb a procedúrában.
Azért idővel sikerül további sérülések nélkül feljutni, s figyelmemet azonnal magára vonja a Don nevezetű által kiszúrt széles, díszes lejárat. Hátra sem kell pillantanom ahhoz, hogy tudjam, a kinti vihar nem kedvezne egyéb menetiránynak, de amúgy sem hagynám ki a lehetőséget a láda esetleges megtalálására.
- Ne késlekedjünk, bármelyik percben újabb homoktenger zúdulhat be - tanácsolom, és ha Ophiliának sincsen ellenvetése - márpedig miért lenne, amikor felfedezheti a valóságban is rajongása egyik tárgyát -, óvatos léptekkel megindulok lefelé a korábbi lépcsőkhöz hasonlatos halálcsapdán. Ha nem szipolyozott volna ki a kapun történő utazás, most oda sem kellene figyelnem olyan huszadrangú dolgokra, mint az egyensúlyozás, mégis figyelmem egészét a koncentráció teszi ki, nehogy a maradék távot gurulva tegyem meg. Az már kérdéses, hogy a lépcsősor végének közeledtével csak én érzek furcsa szagot, vagy tényleg holmi záptojásszerű aroma terjeng a levegőben? Nem mintha ennyi kellemetlenség hátráltathatna, végtére is egy évezredek óta alig szellőző, földalatti járatban nem számolhatunk szívderítőbb illatokkal.
Leérve változatlan intenzitással tapasztalom a szagot, mondhatni addigra már meg is szokom jelenlétét, az nagyobb fejtörést okoz, hogy melyik járatot válasszuk. Nem sokáig, ezt hozzá kell tennem.
- Kezdjük balra - vonom meg a vállaimat, ugyanis épp annyi esélyünk van a zsákutcát választani, mint a számunkra kellő oldalt. Nyilván, ha a falakon bármi szerepel a haladási irányunk megválasztását segítendő, úgy azt számba veszem, és Ophilia véleményét is meghallgatom, de végül egyik vagy másik úton remélhetőleg megindulunk.

Hagyom, hogy Don haladjon előttünk, vagy legalábbis mellettünk a világítás végett, mégis, amikor megpillantok egy oldalra forduló vájatot, gondolkodás nélkül megelőzöm, hogy elsőként szemlélhessem meg a mögötte nyugvó helyiséget. Hamari cselekedetem önidegen érzetként villódzik és szirénázik a tudatom legmélyén, erről mindazonáltal egykettőre elfeledkezem a beléptemkor elém táruló látvány hatására. Arra számítottam legkevésbé, hogy egy villódzó fényekkel tarkított, színes terembe kerülök, amit első ránézésre egy bárként tudnék azonosítani. Összevont szemöldökökkel fordulok társaim felé, de úgy fest, ők sem tapasztalhatnak mást, már csak az a kérdés, Ophilia minek nyom a kezembe mikrofont?
- Mire véljem ezt? - húzom össze szemeimet gyanakvóan, majd újfent körbefuttatom íriszeimet a helyiségen. Ekkor tűnik csak fel a színpad fölött helyezkedő, vibráló neonfelirat, amely a „Karaoke est” szöveget formázza. S ekkor egy csapásra felszólal egy ismerős dallam, és hogy őszinte legyek, én is kezdem magamat a harmadik whiskys üveg elfogyasztása utáni állapotomban érezni. Megszédülök, s hirtelen már nem is tűnik olyan fontosnak, hogy Ophilia és Don mit tapasztalnak az általam látottakból. Lábaim önálló életre kelve vonszolnak a színpadhoz, a következő momentum pedig, amit felfogok, az az, hogy már egy egész nagy tömeg előtt ácsorgok, és dalra fakadok.
- If love is what you need, a soldier I will be… hmmm hmmm… I'm an angel with a shotgun! - hogy őszinte legyek, halovány lila dunsztom sincs arról, honnét ismerem ezt a muzsikát, talán valamelyik adón hallottam a televízióban vagy a rádióban, mégis minden lelkesedésemet beleadva éneklem el némi pontatlansággal a nótát. Mintha a számat valaki más mozgatná, mintha a hangom nem is belőlem áradna, igazán különösnek hat minden, de tenni ellene egyelőre képtelen vagyok. Helyette pördülök egyet a színpadon, magamhoz ragadom a mikrofonállványt, és egész szívemet beleadva zendítek rá ismét a refrénre.




Ez a reag az Április Bolondja kihívásra készült.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Abaddon
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
98

Utolsó Poszt Vas. Márc. 19, 2017 3:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



A Királyok Völgye



Hát valóban nem vagyok egyedül, nehogy véletlen valami könnyen menjen. De hát máskülönben unalmas lenne, nemde? Ettől függetlenül bekaphatod odafenn, vagy épp ahol vagy...
Hunyorogva próbálom kivenni a két alakot, hátha jobban látok miközben szóba elegyednek ők is. Néhány lépést közelebb lépdelek óvatosan, hogy ne guruljak le a homokkal borított lépcsőn mert hát a mögöttem lévő teremben még igencsak zúdul az áldás, bár már nem olyan nagy intenzitással. Egy pillantást vetek még előtte hátra, de a helyzet nem jobb. A bejáratot ostromolják a homok hullámok.
- Egy ideig azt hiszem itt ragadtunk.
Jegyzem meg még mielőtt bármibe belefolynánk és fordulok is vissza a párocskára. Közelebb lépve kezemet nyújtom a fickónak.
- Nos ha már így alakult a nevem Don, Don Smith.
Ekkor látom (?) az apró kis jeleket tán rosszul van, vagy sérült fene tudja.
- Minden rendben?
No nem mintha annyira érdekelne, de ha már így alakult hát megadom a módját. Közben a nőre siklik a tekintetem. Csinos darab annyi szent, vagy inkább szentségtelen esetemben az én számból talán jobban hangzik. Kissé fura ahogy motyog maga elé a falat bambulva. Már épp fordulnék vissza a fickóhoz, hogy válaszoljak a feltett kérdésre. De ekkor felsikkant a nő mire reflexből fordulok oda a lámpa fényével is odavilágítva. De hamar konstatálom, hogy csupán a falon látott valami számára izgalmasat. Emlékszem mikor ezeket az alkotásokat készítették, itt voltam az építkezésnél. Ezt egyelőre tán inkább nem közlöm. De a választ megadom a fickónak végül miután visszafordulok felé és a lámpát is pihenő módba rakom.
- Részben. Ez csak egy mellékterem, a főteremből nyílik az út lefelé. Ott meghúzhatjuk magunkat míg eláll a vihar.
Nekem pedig odalent kell legyen amit keresek ugye.
- Vele minden okés?
Hajolok közelebb a fickóhoz és sandítok a nőre, kissé, fura. Hófehér miniruhában flangál a sivatagban. Mint valami tündérke. Na sebaj, bánom is én. Talán még kapóra jönnek odalent, hiszen ki tudja mit rejt a sötétség... Ha más nem, a gyűrű mindig éhes. Megvárom mit reagálnak aztán részemről megindulok kifelé, vissza oda ahonnan jöttem. Ez az egész lassítja majd a folyamatot, de sebaj, a vihar azt hiszem jó fedezék arra, hogy biztosan ne kövessenek, már ha követnek. Elég fura így létezni, de maradok a tervemnél és úgy kezelem, hogy követ valaki, az a biztos. Óvatos léptekkel jutok vissza a rövid lépcsősoron mely inkább hasonlít egy homokbuckára mintsem hajdani lépcső formájára. Lámpám kapcsolom és megvilágítom a termet melyből jöttem. A vihar természetesen változatlan. Ha jöttek utánam akkor jó, ha nem akkor egyedül folytatom.
- Nos, jönnek?
Fordulok vissza és ha kell segítek ha nem akkor nagyfiúk, nagylányok, megoldják. Én részemről lámpással a kézben pásztázom a célterületet. Széles lejárat fogadja a bejárattal szemben, a csarnok túl végén a látogatót. Letűnt kor díszei övezik a lejárót mely a sötét mélységbe vezet. Hatalmas szájával ásít felénk.
- Ez volna az.
Jelentem ki és a lámpa fényével valamennyit javítok a látási viszonyokon. Széles lépcső visz lefelé melyen hosszasan haladhatunk lefelé, már ha jönnek persze.
- Óvatosan.
Fordulok vissza főként a nőre, mert a lépcsőt is itt ott belepte a homok mely eddig el el jutott az évek során előforduló egyéb homokviharoknak hála és ha itt is nekiáll parádézni ha meglát valamit a falon (amit vélhetően biztosan megfog látni mert akad itt is freskó bőséggel és falrajz, már ami maradt) akkor tuti a nyakamba gurul és nem biztos, hogy az jót tesz az egészségnek, főleg, hogy a fene tudja mi vár ránk odalent...
A lámpa kellő fényt ad, így tudunk haladni. Mögöttünk (vagy mögöttem) a robaj egyre halkul ahogy távolodok / unk. Lassan az aljára érünk, szembe széles fal magasodik megannyi írásjel és jelkép. Megkopott ugyan is itt ott ez is letöredezett már mint szinte mindenhol, de azért részben olvasható. A lent lakók neveit sorolták fel ide.
- Jobb vagy bal?
teszem fel a kérdést ha már leértünk mert itt két irányba lehet menni, mindkettőt meg is világítom a lámpámmal, szemügyre véve a lehetőségeket. Mindkettő folyosóban fordul tovább. Igyekszem feleleveníteni emlékeim közt, hogy akit keresek hová is temették.



Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Csüt. Márc. 16, 2017 4:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Királyok völgye
The kingdom the heaven is within you and whosoever shall know himself shall find it



Izgatottságom nőttön nő, az idő teltével, a földön fekvő harcos, pedig mintha ügyet sem vetne rá. Természetesen nem, hisz szemmel láthatóan testi épségével van elfoglalva. Talán már oly sokat járt volna át a kapukon, hogy óvatlanná vált volna? Vagy csak nem tudta, hogy merre is tartunk?
Nem, az utóbbit rögtön ő maga cáfolja meg.
- Összekeverted volna a kapukat? – kérdezem izgatottsággal a hangomban. Leplezni sem tudnám örömöm, hogy hova is kerültünk. Az ősi Egyiptom. Fáraók temetkezési helyei…
- Tudtad, hogy az ide eltemetettek nagy részével hatalmas kincseket rejtettek el? No persze a legtöbb halandó csak a kincsekig jut, de az ősi egyiptomi papok hatalmas tudást halmoztak fel, angyali és démoni mágiákból. A legtöbb ide elrejtett tárgyon átok, vagy épp áldás ül – mesélem neki, kérdezés nélkül. Fehérlő ruhámat leporolom, habár talán ez nem is tart sokáig, hisz itt hamar újra piszkosodik.
Mégsem törődök vele. De a számba jutott homokkal? Néha köpködő, prüszkölő hangot hallattok, ahogy próbálok megszabadulni ettől, teljesen reménytelenül. Cassael óvó szavaira, azonban megkomolyodok a falfeliratok előtt.
- Úgy érted, hogy direkt? De mégis mi előnyük származhatott volna ebből nekik? – kérdem érdeklődve, komolyan. Tekintetem az árnyékba húzódó testre simul. Vagyis annak képzelt helyére, habár a sötétben egy idő után elvileg az ember – de talán az angyal is? – képes kivenni alakokat. Sóhajtása mégis remek támpont, hogy merre ülhet.
- Segítsek? – kérdem szelíden, ám ekkor rengés rázza meg az épületet. Az egyenletlen buckákon állva egyensúlyom hamar porba hull, s nekiesek a falnak. Az ajtón ekkor valami furcsaság jut be.
- Ez homok? – kérdem elhalón, elnyíló ajkakkal.
Sokadig hibám, hisz szám újra megtelik a homokkal, még akkor is, ha az idáig már elenyészik. De sajnos nem minden porszemje. Lecsukott szemekkel, ujjaimmal próbálom nyelvemről lekaparni, de ez csak tűz az olajra.
- Felhadom – felelem kinyújtott nyelvvel, s Cassel kérdésén elgondolkozok. A király völgye. Oly sok rege él róla, de, hogy a doboz?-  Ezt a helyet az Újbirodalomban kezdték el használni, de maga az írás a tekercsen, az… sokkal régebbi – mondom halkan, inkább magamban, ahogy újra felnézek az elém táruló feliratokra. – Persze ez nem jelenti, hogy ne kerülhetett volna ide, számos tárgy vándorolt az idő folyamán, dinasztiáról dinasztiára szállt, de vajon képesek voltak valamit, legalább ezer évig is megtartani? – kérdezem magamtól, mikor meghallok egy hangot tőlem nem messze.
Ijedten ugrom meg enyhén, s a hangforrás irányába fordulok. Semmit sem látok. Szemeimet összeszűkítve próbálom kivenni az alakot, ám ez nem sikerül. A hirtelen fény, mely szememet éri sem segít nekem. Kezemet felemelve takarom el tekintetem elől. Lábujjaimat a hideg homokba dugom, hirtelen nem tudva mit csináljak. Jah igen, a mennyekbe sose volt szükségem lábbelire, igazából nagyon ruhára sem, ami rajtam van, azt is csak hóbortos természetem miatt hordtam.
És most jövök csak rá igazán: nem tudom, hogy milyen reakciót kellene most adnom. Szerencsémre Cassael megelőz, s maga válaszol az idegen férfinak – hangja alapján legalább is. Fenyegetőnek jelenlétét mégse érezném. Legfeljebb nem tudom nyíltan megtárgyalni a harcos angyallal nézeteimet, de mire is valók a gondolatok, nem igaz?
Tekintetemet aztán visszafordítom a hieroglifákkal ékesített falra.
- Majd ötszáz évig használták – suttogom, inkább csak magamnak, s hangosan sikoltok fel, ahogy meglátok egy ismerős alakot az egyik írásjelben.
- Toth! – lelkesülök, úgy gondolván, szavaimat magamba rejtettem el, sikoltásom fel sem tört. Na igen, a magány és a hosszú egyedüllét nem tett jót elmémnek.



§§ szószám 543§§

Cassael
'Cause we're hot like hell
avatar


☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
142

Utolsó Poszt Szer. Márc. 15, 2017 11:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


A Királyok Völgye
Egypt is full of dreams, mysteries, memories
Tudomásom eddig nem volt arról, a kapuk effajta csúf tréfát is űzhetnek az angyallal, most mégis arra gyanakszom, érzékeim tompaságáról s arról, minden további nélkül a földbe csapódtam landolás gyanánt, a trükkös járat tehet. Amennyiben igazam van abban is, tudatalatti óhajom formálta a kapu kimenetét, nem lepne meg az sem, ha ehhez az én erőmből merített volna. Nyilván így történhetett, hiszen öngyógyító folyamataim nem kapkodnak emberi testem rendbetételéhez, s voltaképpen eddig az sem tűnt fel, Ophilia jóformán mögöttem toporgott, lelkesen szemlélve a bejáratunkként szolgáló falat.
Apró nyögés kíséretében fordítom felé a pulzusom ritmusával egyhangúan lüktető fejemet, és újfent végigfuttatom pillantásomat az egyiptomi szimbólumokon.
- Nem itt kellett volna kilyukadnunk - állapítom meg, kevésbé osztozva angyaltársam lelkendezésén. Reakciója érthető, először érintette talpával a Földet, s rögvest az emberi történelem egyik fellegvárában tehette meg mindezt, azonban nem szabad könnyelműen kezelnünk az esetet. Ki tudja, biztonságos-e itt tartózkodnunk, nem őrzik-e a kaput Gabriel katonái - révén, jó néhány használatát már ellehetetlenítették ilyesformán -, s persze a démonok esetleges jelenlétéről sem tanácsos megfeledkeznünk. - Légy résen. Tán okkal és szerencsével kerültünk éppen ide, ám az sem kizárt, hogy odafent machináltak a kapun - tekintek vissza magam elé, majd egy mély sóhajt préselve ki tüdőmből, nekiveselkednék a felállásnak, ha nem akasztana meg félúton az épületbe betóduló, egyre erőteljesebbé avanzsáló dübörgés. A hangot aztán egyhamar követi a már jól ismert homokfelhő, de áldott legyen az ég, mire elérne hozzánk, alaposan megcsappan vehemenciája és terjedelme.
- Uhh… - lusta köhintéssel igyekszem kitakarítani légútjaimból az oda nem illő, friss homokot, mielőtt folytatnám a talpra állás angyalhoz finoman szólva is méltatlan műveletét. - Mit gondolsz, a tekercsnek lehet köze ahhoz, hogy ide jutottunk? - kíváncsiskodok, elmetekervényeim közül pedig a korábbi tompasághoz képest csak úgy záporoznak elő az ötletek, lehetőségek, amelyekből jó néhányat készen állnék megosztani Ophiliával, amennyiben kiélezett funkcionalitását visszanyert hallásom nem érzékelne egy harmadik személyt felénk közeledni.  A - vélhetően - léptei alatt ütemesen sziszegő homok, mi felkelti a figyelmemet, ám addig én sem lehetek biztos abban, ember vagy inkább valamiféle állat közeledik felénk, amíg hirtelen fel nem gyúl a vakító, fehéres fény, s meg nem szólal az illető. Szemem világa hamar idomul az újdonsült viszonyokhoz, bár így is csupán hunyorogva vagyok képes az idegen férfin hosszabb távon időztetni íriszeimet. Nem örülök a kéretlen társaságnak, de legalább abban biztosak lehetünk, nem Gabriel egy katonájával kerültünk szemközt, máskülönben már egy összecsapás mélyén lavíroznánk.
- Mondhatni. Nem készültünk ilyen viszonyokra - nyögöm ki nehézkesen, áldva a jó néhány méteres távolságot és a sötétséget, mi elkendőzi arcvonásaimat, ugyanis hazugságaim cinkosául legfeljebb alapos előtervezés esetén hajlandóak csak állni. - Mi sem gondoltuk, hogy lesz itt más is - vágom rá, mielőtt Ophilia tapasztalatlansága okán rögvest kiadna minket, na meg mert jobb magyarázat nekem sem jut eszembe. Már csupán az a kérdés, hogyan szabaduljunk meg a felesleges harmadiktól… Kivéve, ha valamiképpen hasznosíthatnánk jelenlétét.
- Ismeri az épületet? - szegezem neki a kérdést, tán kissé türelmetlenül, amit reményeim szerint betud a váratlan kialakult vihar okozta stressznek.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Abaddon
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
98

Utolsó Poszt Szomb. Márc. 04, 2017 9:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



A Királyok Völgye



A napkorong magasan jár, "Ré" mondanák a helyiek, pfeh. A távolban víztükör táncol és ad a vándornak halálos ígéretet. Közeledek, néhány sziklán verekszem át még magam s egy magaslaton állapodok meg egy rövid időre. A bejárat, a felfelé nyúló lépcső és a helyenként leomlott domborművek. A bejárat sötétje szinte hívogatón ásít felém. Tekintetem elfordítom egy utolsó pillantás a hátam mögött hagyott tájra. A horizont éles kontrasztja, mely az eget és a homoktengert elválasztja, furcsa táncot jár a távolban. Hunyorítva próbálom jobban kivenni, míg nem jön a felismerés. Sietősre veszem lépteim és kapkodva lábaim a szilák közt haladok lefelé, hogy mihamarabb elérjem a völgyet s vele a bejáratot. Ahogy leérek már az épület előtti szélesebb téren járok és szinte már futok. Tompa moraj hallatszik mögöttem a magasabb sziklafalon túl melyről éppen lejöttem. A völgy akusztikája jótékony hatással van a hanghatásra, ahogy a falakról visszaverődik a hangosodó morajlás. Végül mögöttem feltárja Önmagát a hangok forrása. Homokvihar söpör végig a tájon és a völgyet sem kíméli. Elemi erővel bucskázik át a sziklákon és száguld éppen mögöttem. A lépcsőzés jó erősítés, főleg mikor egy homokfal száguld a hátad mögött. Az utolsó pillanatban vetődök be a bejárat vaksötétjébe, ha szakadék vár odabent, nos akkor csúnya pofára esés lesz... De nem így történik talajt érek és perdülök is oldalra, hogy ültömben a hátam a falnak vessem így a bejárat éppen a bal oldalamra esik és sziklába vájt ajtó nélküli kapun iszonyatos dübörgéssel robban be a homoktömeg. Arcom eltakarom míg alább hagy kissé. Mikor ülepszik a por s a homok akkor elveszem a kendőt, néhány jól irányzott köhögéssel tisztítom meg a szájüregemet a kellemetlen behatolótól. Óvatosan kinézek és konstatálom, hogy a tombolás odakint még bizony korántsem állt meg. Egy ideig itt leszek. Leporolom magamról a nagyját még néhány köhintés miközben körülnézek. Be kell lássam megváltozott a hely mióta legutóbb itt jártam. Eltelt néhány évszázad... Modern kori fáklyát veszek elő, felkapcsolom a zseblámpámat. Körbepásztázom a fehér fénnyel a sötétet. Az első csarnokban vagyok, néhány oszlop, megkopott írások a falon. Előre a lejárat lépcsője sötétlik és tátja el ében torkát. Jobb oldalt pedig egy másik helyiség. Mozgás, tompa hangok, a kinti robaj mellett kivehetetlen csupán a foszlányok érzékelhetőek. Eloltom gyorsan a lámpát. Nem vagyok egyedül? Nagyon úgy fest. Elindulok a hang irányába néhány óvatos lépéssel. Nyomokat nem látok a homokban ahogy letekintek magam elé egy pillanatra. Lehet csak a vihar hangját hallottam. Aztán a bejárathoz érek és kiderül, nem így van. Két alak a sötétben, csupán a repedéseken beszűrődő napfény ad némi világot a benti résznek. A kérdés azonnal felmerül bennem, hogy vajon mi a jó fenét keresnek pont itt? De átlendülök rajta, nincs időm mit tudnék vesztegetni. A lámpa pattan s mint ki most érkezett világítok be és állapodok meg az ajtóban meglátva a bentieket nyitom szóra ajkam.
- Assalamu Alaikum
Szólalok meg félhangosan a helyi nyelven keltve fel a páros figyelmét jómagamra.
- A homokvihar, maguk is itt leltek menedéket?
Fújok még egyet mintha csak most robbantam volna be a főbejáraton, ami valójában így is van, pillanatra térdeimen meg is támaszkodom úgy kapva egy nagy levegőért, hogy végre kihúzzam magam, így teljes a színjáték. Lámpámmal hol egyik hol másikat fürkészem utána, majd természetesen leveszem róluk hiszen vélhetően engem is zavarna ha a retinámba világítana valaki. Ők a terem másik végében vannak így mindent nem tudok kivenni rajtuk csupán alakjukat. Az egyik nő, a másik férfi bizonyára. Várok s értetlenül állok, mint ki szellemeket látott, hiszen teljesen normális reakció, hogy az ember nem számít egy ilyen helyen társaságra. Minek szót is adok.
- Bevallom nem hittem, hogy bárki járja még a zarándok utakat...



Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Szomb. Márc. 04, 2017 7:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Királyok völgye



Szemeimet szorosra zárva lépek át a kapunk. Valami megfogalmazahtatlan kerít hatalmába. A gyomrom borsónyira szűkül, s mintha hirtelen váltanánk magasságot ugrik egyet. A lábam alól a talaj megszűnik létezni. Talán ez normális, a kapuknál? Bármikor kérdeztem bárkitől, sose tudták megfogalmazni, milyen érzés is ez.
Egy pillanatig élvezem a lebegést, ám ez csak a pillanat töredékéig tart, hisz a testem hirtelen kezd el zuhanni. Szemeimet ijedten nyitom ki, mikor meglátom a vészesen közelgő talajt előttünk. Az utolsó pillanatban lebbentem meg szárnyaimat, de nem úgy utazótársam.
Érzem, hogy az ujjaim kicsúsznak kezéből. Oldalra tekintve, látom, hogy az ő teste továbbra is magán kívül zuhan a aranyló talaj felé, majd pedig…
- Uh, Cassael… - hajolok le mellé, szám elé téve kezemet. Enyhén oldalra fordítva megállapítom, hogy nem sérült meg nagyon. Enyhe karcolás a halántékánál, de nála ez hamar elmúlik. Halkan szólongatom, finoman ütögetem arcát is, mind hiába.
Egy kósza fuvallat borzolja össze hajamat, s hordoz vele valamit. Nyitó szám hirtelen telik meg valami különös, ropogós, csikorduló jelenséggel. Halkan prüszkölve törölném ki onnan, ám ez a furcsaság ott van a kezemen is. A helyzet csak fokozódik.
Ekkor tekintek fel, s egy pillanatra elámulok. A sötétséget egy ponton fény töri meg. Tétován állok fel, s merészkedek a fény irányába. Szűk kis résen keresztül tárul elém a fényes világ. Végtelen homokbuckák, melyek felett szellő jár. Kósza fuvallatok kapják fel a buckák csúcsairól a homokszemeket, melyek a nap aranyló fénye által megcsillannak, elvakítják az embert. Mindeme kápráztatást csak addig művelik, míg a fránya szél a következő buckára nem repíti. Majd kezdődik minden elölről.
Egy újabb szellő, mely bemerészkedik a zárt helységbe szemembe fújja hajamat. Ujjaimmal óvatosan seprem ki őket.
Tétován tekintek körbe, s halk, örömteli sikoly hagyja el ajkaimat. Kezdek gyanakodni, hogy hol vagyok.
Hirtelen megfordulva futok az elém táruló falhoz, s mintha kincset találtam volna, heves felfedezésbe kezdek, ameddig persze a napfény enged. Óegyiptomi hieroglifa és énoki feliratok. Ha ez nem a mennyország, akkor semmi sem az, fut át a gondolataimon.
Oda-vissza rohangálva a fal előtt fel sem tűnik, hogy megmentőm is felkelt, csak a szólongatásra leszek figyelmes.
- Cassael! – szólítom meg lelkesen – Ez a… Ez a… -mutogatok hevesen a feliratokkal tarkított fal felé. – Itt van eltemetve I. Amenhotep és, és… Ha jól látom I Ramszesz is! – sikítok izgalmamba halkan fel.
- Ez a Királyok Völgye! – tudatom, ha magától ez eddig nem jött volna rá. Noha rájött volna is izgalmamba elmondom, hogy hol vagyunk. Ez az első alkalom, hogy lejöttem a Földre, s lám. Az első hely máris megnyerte tetszésemet. Izgalmamba fel sem tűnik elfeketült tollaim miként simulnak a hátamhoz s olvad össze vele.



szószám 429 §§

Cassael
'Cause we're hot like hell
avatar


☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
142

Utolsó Poszt Szomb. Márc. 04, 2017 4:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


A Királyok Völgye
Egypt is full of dreams, mysteries, memories
Por… Sűrű, érces por, amely minden lélegzetvétellel befurakodja magát emberi tüdőm legapróbb szegleteibe, kínzó, kellemetlen fájdalomhullámokkal ostromolva mellkasom egészét. Igyekezve megszabadulni az oxigén helyét elfoglaló szemcséktől, erőltetetten, egy hangzatos köhögés formájában préselem ki magamból a levegőt, s csupán ekkor ér a felismerés, mindeddig az ébrenlét és az álomvilág mezsgyéjén lavíroztam. Szemhéjaim sürgető riadtsággal pattannak fel, az ijedelemtől pedig ösztönnel szívom meg bensőmet ismét a földön kisebb buckákban nyugvó homokból, amelyet ezúttal nem önnön szándékomból fogant köhögő rohamom kísér. Szemeim könnyekbe lábadnak az erőlködéstől, tudatom sajnos mégsem elég tiszta ahhoz, hogy hozzátegyek a gyógyulásomhoz, és megszűntessem kínjaimat.
Jobb híján a tenyereimre támaszkodva próbálom megemelni magamat, hogy ne lélegezzem be újra és újra az ezüstös színezetű port a rideg padlóról. Ülő helyzetemig jutok csupán, de az éppen elegendőnek bizonyul. Míg egyik kezemmel továbbra is a földet támasztom, másikkal kidörzsölöm szemeimből a sós cseppeket, pusztán egy óvatlanabb mozdulaton múlik, hogy felfedezzem, mellkasom mellett a homlokom és az orrom is rendkívüli mód sajog. Összevont szemöldökökkel puhatolom ki ujjbegyeimmel a halántékom csúcspontján pulzáló fájdalom forrását, nem igazán lep meg, hogy a sérüléshez nyúlva hűvös nedvesség fogad. Azért tekintetemmel is realizálom, hogy nem egyéb, hanem vér díszeleg a kezemen, azonban a sebnél jobban érdekel, hogy mégis miképpen fogant.
Ha az emlékezetem nem csal, legutóbb még a Mennyben voltam, méghozzá az egyik kapunál, amelynek egyenest a San Francisco külterületén elterülő erdőségbe kellett volna vezetnie, viszont nyilvánvaló, hogy nem ez történt. Homlokomon mély ráncok vernek éket, amint körbefuttatom pillantásomat a sötét, terebélyes helyiségben, hol még a magasból beszivárgó, leheletnyi fénynyalábok vonalában is a por szálldos sűrűn. Íriszeim végül a mögöttem nyugvó falrészleten állapodnak meg, annak is a közepe táján, hol az elkopott hieroglifák között jó néhány énoki rúnát is felismerek. Nem kétséges, hogy ez az egyik Mennybe vezető kapu, bár fogalmam sincs, ki tartotta jó ötletnek a padlótól jó, háromméternyi magasságba helyezni. Nem lepne meg, ha ez is egy lenne Jofiel tréfái közül... Noha bizonyíték arra nincsen, ő teremtette a járatokat, ám tekintetében annak, mindnek a helyét kívülről ismeri, nagy a valószínűsége, hogy ő felelt értük egykoron.
Bármiképpen is legyen, ez még mindég nem magyarázat arra, hogy miért itt kötöttünk ki… Ó, valóban, volt egy utastársam is.
- Ophilia...? - hangom nehézkesen hagyja el torkomat, amint összehúzott szemhéjaim mögül ismét végigpásztázom a helyiséget az irattáros után. Vélhetően őt is megpróbálta a landolásunk, hát még az előre be nem tervezett irányt vetett utazásunk. Hallottam már róla, hogy a kapuk nem egyirányúak, azonban a gyakorlatban erre példát még nem láttam. Megeshet, tudatalattim olyannyira a felkutatandó ládára összpontosított, hogy egyenest a közelébe repített az angyali folyosó? - Ophilia… - szólítom meg ismét, ezúttal erőteljesebben préselve ki magamból a szavakat, hátha több foganatja akad, mint az előző, suttogásnak is szinte jóindulattal bélyegezhető próbálkozásomnak.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Abaddon
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
98

Utolsó Poszt Szomb. Márc. 04, 2017 3:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



A Királyok Völgye



Tikkasztó hőség, apró zöld gyík sütteti hasát a tüzesen forró köveken. Homokkal és sziklákkal borított végeláthatatlan vidék. Sziklafalba vájt míves épület romos maradványa, letűnt korok halandóinak alkotása. Hosszú lépcsősor vezet fel a kimunkált épületbe melyet a hegy gyomra emészt fel és tűnteti el valódi kiterjedését a sötétben. Óvón takarva a kíváncsi szemek elől megannyi titkot és rejtélyt…

Egy újabb lépés következik terveim mezején. Vissza kell, térjek évezredekkel korábbi alkotásom egyik helyszínéhez, a Nílus partjától nem messze nyílik meg a pokol kapuja, hogy kilépjek belőle. Magányos utazóként mutatkozom, a sivatagi környezethez megfelelő öltözékben. Hosszú bőrkabát mely takarja a testet a nap kínzó sugaraitól, mellény és bőrnadrág. Arcom előtt kendő mikor épp szükséges a homokviharok elől óvandó.
Lépéseim határozottan vezetnek célom felé, a Királyok Völgye. Világi létem egyik eltitkolt helyszíne. Erről a mai kiruccanásról kellően gondoskodtam, hogy ne menjen híre, szinte biztos vagyok benne, hogy valaki a nyomomban van mióta a mágiatudóval találkoztam, efelől nincs kétségem. Ha igaz a gyanúm, hogy Agramon egyik csatlósa volt kivel beszéltem akkor ő van olyan kíváncsiskodó és bizalmatlan, hogy rám állítson valakit. Ha így ha nincs, teljesen mindegy, évezredek át ügyesen titkoltam fontos dolgaim, hát most sem teszek másként. Egyedül jövök, nincs velem senki. Annyit tudnak, hogy a felszínen vagyok, és a katonákat keresem most is. Amiben a legjobb, hogy részben igaz is. A napokban is ezt tettem miért is volna ez másként? Körültekintően hagytam el a poklot és onnan nem is rögvest ide jöttem. Egy kisebb felfordulást követően tűntem el melyet még San Franciscoban követtem el. Van most egy kis időm, melyben magam lehetek, és nem kívánom haszontalanul tölteni.
Hajdanán itt, Egyiptomban szereztem meg erőm forrásának javát. A gyűrűt, melyet most is hordok, de óvón takarja a kezemen lévő ujjatlan bőrkesztyű. A főpapé volt, kitől nagy árat fizetve, de végül megszereztem. Persze az árat nem én fizettem, ó nem. A vidék s annak lakóik rótták le az ellenértéket, de ez egy régi történet.
Egy sziklaforduló után végül megpillantom már a távolban kibontakozó, sziklába vájt bejáratot. Hatalmas homokkő falazat, gigászi szobrok és domborművek melyek nagy részét megemésztették az évek s a környezeti hatások. De én nem a szobrásztehetség miatt kerestem fel a helyet. A Főpap mást is birtokolt nem csupán egy ékszert. Tudást, egy iratot keresek, utalást, hogy az égből érkezett kő többi része, melyből a gyűrű is készült, bajon hova lett. A történelem folyamán mást is készítettek belőle, ami még hasznomra lehet, tudnom kell, hol lelem. Lehet, hideg nyomot tapogatok, de az első hely ez volt mely eszembe jutott. Még messzebb járok a bejárattól a sziklák óvó takarásában közeledem.
A távolban dögevők köröznek a magas égen. A pusztulásból ők is pozitívan részesülnek. Egy pillanatra vetem rájuk tekintetem s hunyorogva mosolyodom el parányit. De nem kalandozom el, tudom, mit akarok, tudom miért jöttem, nincs helye az elmélkedésnek. Vajon magam vagyok, vagy mégsem?



megjegyzés §§ szószám §§

Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Egyiptom - Királyok Völgye
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: