• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
95
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 31, 2017 8:31 pm írtam neked utoljára
Online


Amber & Abaddon
Ne higgy a szemednek


Végül csak beadom a derekam s hiszek neki. Miért is ne tenném? Én vagyok aki szerepet játszik, s eddig úgy néz ki jól végzem a dolgom. Naiv, jótét lélek, segítő kész fiatal lány, aztán ki tudja miféle titkokat rejteget. Egy végső ellenőrzés még a sebemen aztán csak elindulunk. A jószága nem fogott szagot, egyelőre nem is bánom, hogy nem morog körbe kapásból, talán a sérülés miatt, a vér szaga megzavarhatja vagy bánom is én, nem értek a kutyákhoz, csak a pokolbéliekhez. De azok lássuk be más típusok... Elindulunk végül, szótlanul követem, fura volna ha be nem állna a szám, hiszen állítólag sok vért vesztettem. Röviden bólintok a 10 percre.
- Remélem nem nőies 10 perc lesz.
Viccelődik kicsit magamra erőltetve egy parányi mosolyt a koszos arcomon. Aztán fájdalmasan köhintek kettőt, jó fej fiatal harcos, aki még ilyen helyzetben is igyekszik humoros lenni, de a sérülés az sérülés.
- Menj csak, követlek.
Bököm ki végül mikor alábbhagy a köhögés. A robbanástól belső sérülés keletkezhet, zúzódás, mi egyéb. Igyekszem ügyelni a részletekre, már amennyire kitelik. Aztán hirtelen megálljt parancsol. Megtörlöm az arcom kissé, majd megtámaszkodom a térdeimen pihenésként és megvárom mit akar. Biztos felderíteni, vagy ilyesmi. Várok. Nem sok idő telik el s egy közeli ajtó zára kattan. Egy lépcsősor tetején áll a lány. Még másszak is lépcsőt?! Még ilyet... persze röviden bólintok és meg is indulok. A korlátot használom fogódzkodónak - már ha van olyan - hogy feljussak.
- Agyafúrt leány vagy Te látom.
Biccentek elismerő mosolykezdeménnyel ahogy felbotorkálok. Meg kell hagyni ügyesen kialakított kis helye van. Az elhagyatott városrészben, elmés. Ha beinvitál akkor körülnézek és hamarost kiderül mi fogad majd odabent. Mert innentől rá kell bízzam magam hiszen lássuk be nem tudom mi vár rám odabent, lehet valami eszelős sorozatgyilkos karmai közé kerültem aki egy ártatlan küllemű leány bőrébe bújt, ebben a mai világban nem lehet tudni... De hát aki nem mer, az sosem nyer ugye.


Amber Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Emberke
☩ Posztok :
35
☩ Képességem :
Sok van
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Play by :
Emma Watson


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 07, 2017 7:46 pm írtam neked utoljára




T


Donyka & Amy

"Bár a papagáj is tud beszélni, nem lesz emberibb. Ahhoz először meg kellene tanulnia hazudni."

A szavaira először csak megforgatom a szemeimet. Végül is neki kell eldöntenie, hogy hisz e nekem vagy sem. Ha nem akarja, nem segítek, nem fogom erőltetni. Ennyire én sem vagyok bolond. Van nekem is elég bajom.
-Maga tudja. Vagy hisz nekem, vagy sem. De döntse el minél előbb.-Várok egy kicsit, majd egy aprócska mosoly kúszik az arcomra, mikor végül eldönti a kérdést. Természetesen segítek neki felállni. Bár tudom nem vagyok valami Batman, vagy Amerika kapitánya, de egy támasz csak jól jön ilyenkor. Persze, ha érzem rajta, hogy megy neki egyedül is hagyom. Nem akarok rá akaszkodni. Van mikor jobb, ha az ember hagyja a másikat. Én mondjuk utálnám, ha segíteni akarnának nekem.
Miután sikerül felállnia hagyom hadd szusszanjon egyet. Bár nem értek a sebekhez nem néz ki valami jól. Remélem nem komolyak a sérülései, mert akkor lehet, hogy a kórházba kellene vinni, csak gyalog az igen messze van.
-Rendben!-Egy ideig csak őt figyelem, majd Balut magamhoz hívom és el is indulok vissza a házhoz. Remélem nem teszek semmi hülyeséget ezzel. Nem akarom felfedni a titkomat, de ha ezzel segíthetek neki. Nah meg ott azért van mindenféle orvosi alap felszerelésem. Fertőtlenítő, kötszer. Akár ha kell még össze is varrhatjuk a sebét.
Szép lassan elindulok kikerülve a romokat. Néha hátra pillantok meglesve, hogy tud e menni egyedül. A jelek szerint valóban megbirkózik a feladattal, így hagyom őt. Balu előre rohanva mutatja nekünk az utat. Nem félek attól, hogy elkóborol. Nagyon szófogadó lett. Bármikor vissza tudom hívni már. Természetesen én is figyelem a környezetet. Fogalmam sincs, hogy az aki ezt a pusztítást művelte elpusztult e már, vagy sem. Ha nem akkor meg biztosan vissza fog jönni, bár lehet, hogy nem itt.
-Nincs messze. Egy tíz perc séta körülbelül.-Bár lehet, hogy neki ebben az állapotban igen nagyon messze van. Amennyiben az út során szüksége van egy kis pihenőre, vagy a segítségemre természetesen megadom neki. De ahogy ígértem neki, nem kell sokat sétálnia. Hamar megérkezünk a kis romos házhoz. Megállok és felé pillantok. Attól tartok csak rontana a helyzetén, ha a titkos úton kellene végigmásznia.
-Maradjon itt. Mindjárt jövök!-Azzal Baluval együtt el is tűnök a kerítés mögött. Pár perc elteltével viszont nagy nehezen, de sikerül kinyitnom a főbejáratot. A lépcső tetejéről intek neki, hogy nyugodtan jöhet.

Öltözet: link ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
95
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Ápr. 01, 2017 10:16 pm írtam neked utoljára
Online


Amber & Abaddon
Ne higgy a szemednek



Kikérem magamnak, nem szöktem fel és nem "egy démon" cöh. Na de félre a humort mely az éterben röppen el hiszen valójában csak az író fejében jelenik meg tréfálkozva.
Kedves lánynak tűnik, segítőkész, odaadó, önfeláldozó. Még a végén alkalmas lehet a feladatra. Ha bár láthatóan nem harcos fajta, persze ki tudja, "Ne ítélj elsőre!" szokták volt mondani ugye.
Röviden bólintok mondatára, már megköszöntem így további szavakat nem pazarolok, úgy is épp elég szarul vagyok lássuk be.
Aztán jön a feltételezésem. Pillanatra megfeszül az arcom, s közben visszafordulok rá.
- A démon és ezt mondaná.
Jegyzem meg komolyan arra, hogy ő bizony nem az, ugyan honnan tudjam? Köhögök kettőt ez talán a beleegyezés jele is, hogy ne húzzam tovább saját időm.
- Mindjárt kiderül.
Mondom végül, megenyhülve kissé és megpróbálok felállni. Keze a hónom alá úszik és törékeny kis testével de segít, furcsák az emberek. Feltolom magam a hátam mögötti falon az ő segítségével és végül is felegyenesedek. A kapott kabátot a seben tartom. Így hallgatom a szavait. Hátam és fejem is a falnak vetem úgy pihegek egy kicsit, előbb jobbra, majd balra is elnézek míg beszél, mintha csak keresném a förmedvényt. Kicsit előrehajolok majd megtörlöm kormos és helyenként koszos arcom a szabad kezemmel. Bólintok.
- Jobb ha indulunk. Kibírom, Vezess.
Egyezek bele a felvetésébe, hiszen igaza van a jelen helyzetben, mennünk kell mert bármikor visszajöhet és rajtunk üthet. A démon ugyan nem valószínű, mert az ugye én vagyok, de angyalok ólálkodhatnak erre és az a lánynak nem lenne túl egészséges, bár főleg nekik nem mert akkor bizony meg kell mutassam valódi énem. De ezt megelőzendő, esetlen módon hajolok le a kardért és felkapom. Jó harcos nem hagyja el a fegyverét.
- A házak között, követlek.
Mutatom fejemmel az épületekre hiszen nem árt a fedezék, csak ésszel. Ne hogy baja essen, vagy éppen nekem... Kissé esetlenül botorkálok mögötte, persze ha segít továbbra is hónom alatt vezetve akkor nem ellenkezem, de adnom kell a büszke kemény fiút aki bizony nem adja fel egykönnyen.
- Remélem nincs túl messze.
Jegyzem meg ha elindultunk és szemem a környezetet pásztázva tartom. Egyelőre jussunk el valami biztonságos helyre majd utána udvariaskodunk.




Amber Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Emberke
☩ Posztok :
35
☩ Képességem :
Sok van
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Play by :
Emma Watson


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 27, 2017 10:15 pm írtam neked utoljára




T


Donyka & Amy

"Bár a papagáj is tud beszélni, nem lesz emberibb. Ahhoz először meg kellene tanulnia hazudni."

Régóta telnek igen nyugodtan a napjaink. Igaz a rendőrségen nagy nyüzsgés van, sok a megoldatlan ügy, de ez cseppet sem meglepő. Viszont mivel én csak egy aktakukac vagyok, így szinte már-már unatkozom. Lehet, hogy lassan valami más munka után kellene néznem, mert azért ennél többet tudnék csinálni.
Talán ezért is hajt a kíváncsiság. Fogalmam sincs, hogy mire számítsak. Természetesen az is megfordul a fejemben, hogy talán nagy ostobaság lenne oda elmenni. A múltkor is majdnem elkapott az a démon… Lehet, hogy megint felszökött egy a pokolból.
-Ne köszönje meg.-Számomra ez természetes dolog, segíteni azoknak, akiknek szükségük van rá. Igaz nem vagyok orvos, vagy nővér, nem sokat tudok a gyógyításról, de egy-két dolgot azért elolvastam. Ezért is tudom, hogy valamivel el kell szorítani a vérzést. Ezért elsőként a kabátomra gondolok. Nem sajnálom. EZ csak egy ruhadarab. Majd szerzek másikat.
Érdeklődve hallgatom végig a történetet. Ezek szerint nem álltam messze az igazságtól. De vajon hol lehet most az a démon? Lehet, hogy még mindig itt van. El kéne mennünk innen, de mégis hova? Mutassam meg neki a menedékem? Rafael lehet, hogy tudna neki segíteni.
-Valakinek látnia kellene. Elég komolynak tűnik ez a seb. Én nem értek hozzá. El tudom vinni oda, ahol kaphat segítséget.-Szerencsére nincs messze, bár nem tudom mennyire képes járni.
-Mii?... Nem dehogy! Én segíteni szeretnék.-Még hogy én démon, bár mondjuk nem állok messze tőle. Volt mikor elgondolkoztam rajta. Vajon képes lennék? Szerintem igen. Megvan az az ok, amiért eladnám a lelkem. De ez az ok az én titkom.
-Csak a közelben voltam. Hallottam a robbanást és ide jöttem megnézni mi történt, aztán megtaláltam magát. Fel tud állni? Mindenképpen el kéne mennünk innen. Ki tudja, hogy nincs e még itt a démon.-Ha engedi a hóna alá fogok, hogy együttes erővel talpra állítsuk őt.


Öltözet: link ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
95
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 13, 2017 4:30 pm írtam neked utoljára
Online


Amber & Abaddon
Ne higgy a szemednek



Türelemjáték, várakozás. Olyan helyet választottam, ami kellően elhagyatott, ahol szinte csak azok járnak, akik kellően bátrak vagy éppen valamire vadásznak. Legalább is gondolom én naivan. Nem kell soká várjak, mozgásra figyelek fel. Védekező halandóként nyúlok a kardért, mikor meglátok egy kutyát, rögvest az jut eszembe, hogy egy pokolkutya fog a képembe lángokat köpni mindjárt. Meg persze, hogy mi a jó francot keres az itt?! De egy pillanat múlva egy női alak is kibontakozik mögötte. Nagyszerű, harcias vadász helyett egy kutyáját sétáltató kislány. „Az Úr útjai kifürkészhetetlenek” mi? Hát, bekaphatod odafent… Morgolódnék magamba, de nem teszem, dolgozzunk abból, ami van. A reflexszerű védekező reakció teljesen emberi. Ahogy meglátom a lányt természetesen ő ledöbbenve áll pár pillanatig. Ami szintén teljesen természetes. Kezemmel együtt erőtlenül hull vissza a kard a földre, tovább nem akartam tartani, kezdett zsibbadni meg minden. Tompa fémes puffanás. Hogy a kutya hogy reagál, nem tudom, bizonyára nem túl boldog a jelenlétemtől, de ezt én nem tudhatom. Ha morog meg egyebek, akkor betudja majd annak, amit válaszul adok. Fejemet hátradöntöm miután szemügyre vettem és nyelek egyet. Kabátjával próbálja elállítani a sebet, ami mellesleg teljesen igazi ugyanis a saját fegyveremmel csináltam, ami lássuk be, nem gyógyul be azonnal. Igazán elmés nemde? Na de vissza a jelenbe.
- Köszönöm.
Szólalok meg amikor látom, hogy segíteni próbál, igazán kedves. Ahogy a sebhez ér összeszorítom fogaim, kemény csávó vagyok, nem rinyálok, nem rinyálok.
- Egy Démont… hajtottunk.
Kezdek bele szakadozottan kissé, és kicsit feljebb ülök, amíg a sebre nyomja a ruhadarabot.
- Itt szorítottuk sarokba. De…
Várok egy pillanatot.
- Mind meghaltak.
Nézek körül és itt bizony valóban nem sok maradt. Jó munkát végeztem konstatálom. Fejem pedig lemondón megcsóválom. Majd lenézek a kabáttal szorított sebre.
- Túlélem, nem olyan mély a seb… Azt hiszem.
Válaszolom röviden.
- Riko-t magával rántotta és ránk robbantotta a házat...
Kezdek zagyválni kicsit, mint ki összezavarodott. Aztán mint ki hirtelen megvilágosodik. Várok egy kicsit, majd félredöntöm a fejem.
- Értem jöttél vissza igaz, nem hagysz hátra túlélőket.
Tehetetlen sorsába beletörődött harcosként válaszolok elmerengőn, mintha csak rá akarnám fogni, hogy ő a démon és csak csúfos játékot űz velem.
- Ha nem, akkor ki vagy, mit keresel itt? Nem tűnsz vadásznak.
Fordulok visszafelé és ráemelem acélos tekintetem. 35 körüli jó fizikumban lévő harcos alkatú férfi, vadászokra jellemző küllem, ő pedig olyan 20 lehet, ránézésre. Fiatal, nagyon fiatal, ami nem is lenne baj, de nem egy iskolásra lenne most szükségem. Persze ki tudja, mit hoz a jövő, csak pozitívan.





Amber Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Emberke
☩ Posztok :
35
☩ Képességem :
Sok van
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Play by :
Emma Watson


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 12, 2017 7:31 pm írtam neked utoljára




T


Donyka & Amy

"Bár a papagáj is tud beszélni, nem lesz emberibb. Ahhoz először meg kellene tanulnia hazudni."

A szokásos körutamra indulok, hogy meglátogassam az állatokat. Amióta felfedte magát előttem Rafael teljesen máshogy telnek ezek a látogatások. Eddig csak az állatokkal dumáltam, de most már vele is. Érdekes egy fickó. Azt hiszem kezdem megkedvelni… Már mint nem, nem úgy…
Balu egyre csak növöget és egyre több kaját igényel. Eddig nem volt vele gond, de bevallom őszintén nem számoltam azzal, hogy idővel több húst kell megteremteni neki, hisz zöldséggel nem etethetem állandóan. Majd ki kell találnom neki valami fehérje forrást. Talán tojásokat kellene gyűjtenem. De az se túl egyszerű. Majd le kell ülnöm beszélgetni Fayeel erről.
Éppen az állatoktól búcsúzkodom mikor egy hangos robbanás, majd kisebb földrengés zavarja meg nyugalmunkat. A kutyák azonnal hangos ugatásba kezdenek. A macskák meg csak menedéket keresnek. Próbálom őket megnyugtatni, de nem igen sikerül. Most aztán jól jönne Rafael segítsége. Miután megbizonyosodom arról, hogy kis védenceim továbbra is biztonságban vannak elindulok Balu után, aki nagy hévvel indul meg a robbanás színhelye felé. Ahogyan engem is, őt is a kíváncsiság hajtja, nah meg biztosan érez valamit, amit én nem. És ettől még érdekesebbé válik a dolog.
Hamar megérkezünk a robbanás helyszínére. Egy pillanatra megtorpanok a pusztítást látva. Ez nem fog sokáig titokban maradni. Faye hamarosan hallani fog erről és nyomozni kezdenek majd utána. De ez sem állít meg attól, hogy közelebb menjen és körülnézzek. Balu orrával csak szaglászik össze vissza, majd hirtelen egy férfi hangra leszek figyelmes. Először csak képzelgésnek tudom be, de mikor ismét meghallom rájövök valóban van itt valaki.
A lépteimet meggyorsítom, majd szinte tátott szájjal állok meg nem messze a földön fetrengő férfitól. Mégis mi történt itt?
-Te Jó Ég!-Oda sietek hozzá, majd mellé térdelek. Látom a sebeket, de fogalmam sincs mit csinálhatnék. Első ötletem az, hogy a kabátomat odaszorítom hasára, hátha az segít neki valamit. Így le is veszem azt és szó nélkül már oda is teszem.
-Mi történt itt?


Öltözet: link ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
95
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Feb. 28, 2017 10:26 pm írtam neked utoljára
Online


Amber & Abaddon
Ne higgy a szemednek



Kétszintes, növényekkel benőtt épületek, törmelék borította széles utcák. Hajdanán kertváros lehetett mely mostanra megkopott, szürke romfaluvá változott. Kihalt minden, semmi sem mozdul. Ében holló károg az elszakadt villanydrótról. Egy parányi pocok keres élelmet a feldöntött kukák több éves tartalmában. Hirtelen a semmiből hangos robaj száguld végig, a holló riadtam csapkodja a szárnyait és fogja menekülőre, de a pocok sem cselekszik másként, azonnal iszkol is és eltűnik egy közeli ház romos lépcsőjének széttört odvában. Lángnyelvek csapnak fel nem is olyan messze, néhány házzal arrébb. Majd hirtelen alább hagynak, fémsikoly, majd egy újabb. S végül üvöltés hallatszik. Aztán csend, a holló károgva távolodik…
A romok közt fekszem, hasfalamból várpatak csörgedezik. Penge szántotta végig, ruházatom egyszerű, harcosi felszerelés, ránézésre egy átlagos vadász külleme. Egy hosszúkard pihen a jobb kezem ügyében. Körülöttem a lángnyelvek mardosta falak és törmelék. Ruhám is itt-ott megkapta a tüzes küzdelem. A lénynek mivel harcolt a vadász már nyoma sincs. Magam vagyok, s arcomon a kín, kosz és itt ott bíbor patak. Fejem hátrahajtva, hátam egy leomlott falmaradványnak vetve várom, hogy megleljenek. Ez hát a látvány, a haló kivetve, lássuk, ki jár majd erre. A sérülések? Valódiak bizony, de magam követtem el! Én okoztam sérülést magamnak s a robbanás is bizony én voltam. Halandók járnak erre, tán kifogok egy vadászt, egy jótét lelket, ki készséggel segít. Egyelőre nem juthatok a városba, őrültség volna, lassan kell közel kerüljek, ésszel, türelemmel, apró lépésekkel.
Ha hallok bármi mozgást hát kiáltok.
- Héy!
Szorítom össze fogam a fájdalomtól, sokat voltam az emberek közt, s ha nekem messze nem is fáj úgy, volt időm megfigyelni, hogy viselkednek, így hát imitálom. A folytatást már kicsit halkabban mondom.
- Van ott valaki?





Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Kertváros
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: