☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Anael alias Cupido

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Kedd Feb. 28, 2017 10:40 pm írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Kedves Anael!
Fúh... Hát tartalmas egy lap, az biztos! Very Happy Jól ki van részletezve, elemezve minden része. A családtól elkezdve a fajokhoz való hozzáállásig minden. Pöpec és szép, szeressük is ezt! Ahogya a pb-det is, amely tökéletesen illik a "felsőbbrendű" angyali mivoltodhoz.
Az előtörténeted egy tökéletes példa egy angyali útra. Sokáig azonban nem szeretném húzni az időd, úgy hogy kérlek foglalózz és suhanj játszani! Smile





Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Anael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
angel
☩ Reagok :
49
☩ Keresett személy :
Csak önmagamat keresem

Kedd Feb. 28, 2017 9:16 pm írtam neked utoljára


Anael alias Cupido
A szerelmet nem érdekli a hatékonyság, sem a biztos dolgok:
valamilyen perverz okból még élvezi is az akadályokat,
és többnyire nem a körültekintés viszi győzelemre.
Gal Gadot
Angyal
saját
* * *
Kerub
* * *

Személyes adatok

”Alapvetően a jó angyalok. Természetesen nekik is vannak rossz tulajdonságaik és könnyen bűnbe esnek.” De még milyen könnyen!

Véleményem az emberekről: Édes kis játékszerek ők Apánk játszóterén. Hogy ezek a parány lények lennének a teremtés koronái? Hah! Ugyan, kis naivák! Dobd ki a Bibliádat a kukába, és tedd fel magadnak a kérdést: Akkor miért hívták létezésre a démonokat, akik megfertőzik az ártatlan lelkeket bűnökkel, és az erényeseket csapdába csalják a saját jóságukkal? És az angyalok, vajon miért léteznek, ha Isten megajándékozta az embereket a szabad akarattal, miért kellenek az angyalok, akik leápolják a sebeket, összekötik a szíveket, sodorják a sors fonalait Isten kedvére? Emberek! Kis törékeny bábuk egy hatalmas go játszmában, amelyet ki tudja már, hogy ki játszik ki ellen. Most nyilván azt gondolod, hogy megvetem az embereket, de ez nem igaz. Ahogy az ember is szereti a háza táján tartott állatait, még ha olykor egyiket-másikat levágja, vagy elveszi a tejét a borjú elől; úgy én is szeretem az embereket, még ha olykor e szeretetbe végül belehalnak is, amikor megszakad miattam a szívük. Igazán kellemetlen...

Mióta élsz?: Fiatal angyal vagyok még, aki nem láthatta az első generációk embereit, és alig tapasztalt valamit az atyai haragvásból. Valamikor az előtt leltem létezésemre, hogy Noé gyermekei elkezdték benépesíteni újra a kontinenst, amit birtokba vettek. Láttam őket szétszóródni a világban, mint apró eltaposható hangyákat, akik sietve építik a váraikat.

Gabriel vagy Mihály?: Továbbra is igyekszem azzal foglalkozni, ami a feladatommá lett az évezredek során, amiből úgy tetszhet, hogy Mihály oldalán állok, de eddig még fivérem egyik kisujja se próbálkozott be nálam. Mégis, ha valamelyikük megkísérelne az oldalára állítani, talán elcsábulnék, hiszen így szétszóródva a földön, szokatlan magányosságban telnek napjaim, pláne, hogy úgy tűnik, ütött az emberiség órája, és lehet, egy olyan idő következik, ahol talán a hozzám hasonlókra már nem is lesz szükség. A cél a túlélés, és könnyen lehet, hogy nagyobb esélyt látok a túlélésre Gabriel mellett.

Vélemény a természetfelettiről? :
Angyalok: Ez a megosztottság, ami minket manapság jellemez, néha megőrjít. Kételkedem, folyton kételkedem, és újra meg újra felteszem magamnak a kérdést, hogy mi értelme életben hagyni vagy mi értelme elpusztítani az embereket? És egyáltalán, hogy válhattunk annyira gonoszokká, hogy könnyek nélkül irtjuk Atyánk kiskedvenceit, mikor korábban óvni akartuk őket? Összezavarodtam. Igazán.
Démonok: Létezésem folyamán számos alkalommal találkoztam a démonok különböző formáival, de összességében nem állíthatom, hogy egyik rosszabb lenne vagy jobb lenne, mint amilyenek mi magunk vagyunk. A tetteik alapján ők sem megítélhetők, ahogy mi sem vagyunk azok – bár azt gondolom, hogy Atyánk ezzel az álláspontommal nem értene egyet. Számos velőig romlott szörnyeteggel találkoztam, akik pusztulást hagynak maguk mögött, másokkor pedig meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire ártalmatlanok és tudatlanok tudnak lenni, akárcsak a gyermeki lények.
Félvérek: Kevés náluk undorítóbb dolgot tudok elképzelni. Minden ott van bennük, amire az emberi és démoni gonoszság képes. Remélem, ha a nephilimek életben maradnának, akkor nem válnának ilyen szörnyetegekké. Nem is értem, hogy Lucifer hogyan engedheti meg a kölykeinek azt, hogy az emberek asszonyaiba ilyen sötétséggel fertőzött lényeket vessenek el. Mit megengedi, még támogatja is?! Felháborító!
Nephilimek: Soha se értettem, hogy mi baja Atyánknak velük. Az emberi lélek és az angyali esszencia egyesüléséből, még valami jó is kisülhetett volna, ha vigyázunk rájuk, és a keblünkre öleljük őket, ahelyett, hogy tűzzel-vassal irtottuk volna, mint az európai civilizált emberek a bennszülött indiánokat, az új világ betelepítése címszó alatt. Már régen se foglalkoztam velük, ha találkoztam is egyel, hiszen nem szép dolog árulkodni. Nem igaz, kedves testvéreim?
Bukottak: Kedves testvéreim, hogy ti milyen figyelmetlenek voltatok, miközben megszegtétek a szabályokat! Egy kis extra erőbefektetéssel, odafigyeléssel, még jól is kijöhettetek volna egy-egy szorult helyzetből. De hát nem játszhatja mindenki olyan ügyesen ezt a játékot. Kellenek vesztesek is, máskülönben nem lenne annyira szórakoztató a létezés. Szeretek tanulni a hibáitokból!

Város: San Francisco, elsősorban, mert ott van a legtöbb ember, de lehet, hogy elkalandozok majd Gabriel földjére is, hogy felmérjem a lehetőségeimet.

Család: Szerencsére nem foglalkoznak velem, és azt gondolom, hogy addig könnyű a létezésem. Régen persze más volt a helyzet, nekem is volt kedvenc testvérem, és olyan is, akit kevésbé kedveltem, de manapság mindenki annyira-annyira más lett, hogy rá sem ismerek némelyikre. Az idő megkoptatott engem is, és én is gyanakvóvá váltam velük szemben, így kétszer is meggondolom, hogy újra közel engedjem-e bármelyikőjüket magamhoz.

18+
T. S.
15+
Képességem



1. Telekinézis: Sosem akartam lenyűgözni a halandókat lebegő tárgyakkal. Inkább csak olyankor merült fel ez a képesség, mikor bosszúságot akartam törni mások orra alá, vagy véletlen találkozásokat összehozni egy rossz helyre guruló kővel. Gyorsan tudok reagálni, ha szükségem van a képességre, és precízen használom, viszont órákig nem lennék képes még egy tollpihét sem lebegtetni. Nekem bőven elég az a pár másodperc, míg a véletlen helyzeteket összehozom, vagy visszaszerzem a kardomat.
2. Gyógyítás: Ritkán előfordult, hogy használom kellett ezt a képességet, de annyira ritkán, hogy még mindig remeg a kezem, az azon való félelmemben, hogy a pórul járt szerelmeseket ismét nem sikerül megmentenem. Szegény Rómeó! Szegény Júlia!
3. Emberfeletti erő: Embernek emberfeletti, de nem angyalfeletti. A szépségem kirívó, már ha ezt lehet erőnek nevezni, és ha éppen nem rejtem el a halandók szeme elől. A mozgásom kecses, mint a sebesen szaladó gazelláké. És pontosan olyan gyorsan közlekedek, ahogy azt Cupidonak illik, de sosem kellett sziklákkal egyensúlyoznom a levegőben, és ha repülés közben cipelnem kellene valakit, igen hamar kifáradnék az erőfeszítésben.
4. Halhatatlanság: Egyetlen egy alkalommal csókot kaptam a Haláltól, de nem akartam végleg a szerelmesévé válni, ezért minden alkalmat kerülök, mikor be kellene bizonyítanom, hogy tényleg halhatatlan vagyok. Mind máig hálás lehetek testvéremnek, amiért megmentett a rettegett végtől.
5. Telepátia: Igazán hasznos képesség. Főleg azokban az esetekben szoktam alkalmazni, mikor fel kell vennem a kapcsolatot a kiválasztott halandó őrangyalával, hogy az ne lepődjön meg túlzottan azon, hogy a halandója hamarosan egy kicsit összezavarodott állapotba kerül. Olyan sokat gyakoroltam ezt a képességet, hogy néha meglepődőm azon, hogy a tárgyak gondolatait még nem látom.
6. Memória manipuláció: Másik nagyon hasznos képesség, mikor elfeledtethetem egy rossz emléket az áldozatommal, hogy aztán beleszeressen az általam választott halandó társába. Nincs csodálatosabb annál, mintha képesek vagyunk megfeledkezni a párunk rossz tulajdonságairól, mert annyira szeretjük, nem igaz? Hány és hány házasságot tartott életben ez a képességem! Milyen fárasztó munka is ez!
7. Asztrális kivetülés: Nem kedvelem annyira ezt a módszert, túl közvetlen, mintha beleüvöltenénk az emberek arcába, hogy mit kellene tenniük, ahelyett hogy finoman manipuláljuk őket, hogy a sorsuk megfelelő mederben haladjon. Jobb, ha nem tudják, hogy belelóg a kezük a bilibe. Úgy máris mindjárt romantikusabb a történet, ha nem egy angyal lökdösi a szerelmeseket egymás felé.
8. Kitűnő érzékek: Kifinomult érzékekkel rendelkezek, de nem csupán a hallásom jó vagy a látásom, hogy megfigyelhessem vagy kihallgathassam a szerelmespárokat, hanem a reflexeimet is kénytelen voltam kihegyezni a zűrös helyzetekre, hogy még az előtt leléphessek a helyszínről, hogy valakinek feltűnne, hogy a kis nyilaimat már ellőttem.
9. Mágikus, okkult tudás: Régen, mikor még nagyobb hatalommal bírtunk, szép számmal ismertem mágiákat, de mára már csak elenyésző tudás maradt meg számomra. Viszont egyik kedvenc képességemet a tárgyak helyreállítását rendszeresen használtam létezésem során, mert sajnos az emberek dühükben gyakran éppen azokat a tárgyakat akarják rombolni, amelyeket párjuktól kaptak. Aztán pedig isteni segítségért sírnak, hogy visszakaphassák: a szerelmet és a tárgyat is. Kis fetisiszták, hát nem édesek? Csodálom, hogy ha van még olyan ember, aki bűntelen!
10. Energiák: Hát, mit is mondjak? Már hosszú ideje tudom, hogy én arra lettem teremtve, hogy ezt a képességet használjam. Nincs mit sajnálni vagy szépíteni ezen. Érzéseket nyomok le a halandók torkán, és közben azon mosolygok, hogy milyen csodás is a szabad akarat. Létezik egyáltalán?






.
Ezt a történetet vérrel írják

Mint a legtöbb angyal, magam is rang nélkül leltem a létezésre. Az első időben pusztán kíváncsian figyeltem az emberi lélek sodródását a Menny folyóján. Akkoriban szerény számú lélek jutott át szigorúan őrzött kapukon, ám szép számmal zuhantak a Pokol kénköves bugyraiba, hogy alámerüljenek a kínoknak. Fivéreim és nővéreim aratni jártak a matériára, felégetni gonoszságot, aztán elárasztani igyekeztek a tüzeket, hogy forró levessé válva megtisztuljon a múltjától a teremtés mezeje.

Hosszú létezésem kezdeti szakaszában pusztán egy az út mentén fütyörésző, vidám utcaseprő voltam, míg fel nem figyelt rám egy tehetősebb angyal, aki aztán csakhamar egyre-másra feladatokkal látott el, cserébe pedig jobb helyzetbe kerültem testvéreim között.

Tehetősebb fivérem fáradhatatlan munkája közben olykor túlhajszolta magát, és idővel, hogy enyhítse saját nehézségeit, lepasszolta nekem azokat az embereket, akikkel már nem maradt elég ereje foglalkozni. így jobbára selejtes alapanyagot kaptam, míg az ő karrierje szépen íveljen felfelé, buktatók nélkül. De nehogy azt hidd, hogy egy pillanatig is sajnáltam vagy hogy rosszallással lettem volna testvérem felé! Hiszen, hogy e módon nehezedett meg a létezésem, ha eredményt értem el, azt sokkal értékesebbnek tartottam, mint később, mikor összekuporgatott kis hatalmamból saját vállalkozásba fogva, ártatlan, apró lények szinte szó szerinti terelgetésével kellett foglalkoznom. Sose voltam odáig a gyermekekért. Unalmasak voltak, naphosszat sírtak, és ami a legrosszabb, ahogy egyre magasabbak lettek, rendre-számra beárultak a szülőiknek, ha észrevették jelenlétemet. Hát, mondhatom, nem volt szép tőlük. Rendszeresen szentségeltem, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hoztak, hogy olykor a szülők ravaszságtól tartva elzárták előlem a gyermeküket. Persze, nem tudhatták, hogy nem rossz szellem vagyok, hanem egy lehengerlő személyiséggel megáldott angyal. Valahogy az anyai érzést, a szülői felelősséget nem sikerülte elég alaposan átlátnom ahhoz, hogy képes legyek azonosulni ezzel a feladattal, de valahogy átvergődtem ezen az időszakon is.

Sikerült egy-két kirívóan jó lelket végig rugdosnom a helyes életen, és elzavarni a környezetükből az összes rájuk leselkedő démont. Bár bevallom őszintén, hogy néha áldozatot hoztam a jó cél reményében, és másik angyaltársam szeretett halandójára uszítottam a semmirekellőket. Hoppá! Ezt lehet, nem volt illendő tennem? Hát, most már mindegy.

Ám a teljesen erényes, józan életet élő emberek létezése mindig inkább unatkozást szült belőlem, mint kreativitást, hiszen a létem kezdeti szakaszán, mondhatni-mesterem nem túl támogató támogatása lévén az izgalmakhoz szoktam. Hamarosan eljött az idő, hogy ne teljes életekkel kelljen foglalkoznom, hanem egyes élethelyzeteket, ügyetlen angyalok okozta problémák megoldásában hasznosítsam képességeimet. Tehetősebb angyallá válva megtehettem, hogy válogassak, melyik angyalok munkásságába szeretnék beleavatkozni, és melyekbe nem. Régi mesterem nyomdokain járva karoltam fel az ígéretes tehetségeket, miközben megpróbáltam magamat egyik és másik erény kibontakoztatásában, hamarosan ráleltem arra, ami végül kerubbá tett.

Az unalmasabbnál unalmasabb erények között lassan, de alapos keresgéléssel, magabiztosan találtam arra, az izgalomra, ami minden ember életét felpezsdítette: a románcra, ami megfelelő szabadságot adott nekem ahhoz, hogy ráleljek önmagamra, a saját utamra, és az emberek létezésének legszebb csodájára. Ugyan jelentős kockázattal jár két személyt összeboronálni, de egy-egy sikeres ügyintézést követően sokkal nagyobb a haszon, mint amennyi a befektetett erő volt. Gyakran nem kellett mást tennem, csak kényelmesen hátra dőlve figyelnem az eseményeket, és néha odapöckölni egy kis apróságot, amivel a helyes ösvényen haladtak tovább az események.

„Anael: A szeretet, a szenvedély, a románcok, a lelki társak angyala.”




 
Anael alias Cupido
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: