• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

   
Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
SzerzőÜzenet

Raiden
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Posztok :
257
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :


❝Légy bátor, hallj meg úgy ahogyan kell ❞.



☩ Képességem :
- Angyali erők
☩ Rang :
Michael's Iphraem
☩ Play by :
Jason Momoa
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges



❝Sose kezdd te a harcot, de mindig te fejezd be!❞.


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Feb. 27, 2017 1:28 am írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Istenem! Hát ez olyan tökéletes volt, hogy komolyan, bár csak mindenki így alkotná a kereseteket, ahogyan te, hogy vissza adod, hogy bele látsz a fejembe! Olyan bolodn vagy, ha azt hitted ez nekem nem tetszik *___* sokkkkooot kaptam xD
Raiden számára fontos, hiszen családtag, és ezt te tökéletesen vissza adtad. Keménysége is vissza tükrőződött, ahogy meg szíivatta, kiképezte Elijah-t.
És nagyon örülök, hogy az arcot megtartottad, hiszen remekül illik hozzá. A Shieldben is ilyen karakteres nőt alakít, és lesznek is képek bőven róla.
Nagyon rég várom, hogy meg legyen ez a karakter, és végre játszunk! Szóval COME WHIT MEEEEE!
Kérlek lesd meg, hogy kell e foglalnod, mert arra nem emlékszem, és ha igen cuki pofit foglald is le.





Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Feb. 27, 2017 12:19 am írtam neked utoljára


Sofiel
Idézet amit a karaktered ihletett
Adrianne Palicki
Harcos angyal
keresett
Michael
Szeráf
Menyország

Személyes adatok

Véleményem az emberekről:Furcsák. Bonyolultak. Túlgondolják a dolgokat és túlságosan is befolyásolhatók, akár saját maguk által is. Igyekszek rájönni, hogy miért olyanok, amilyenek… de az egész fajuk egy nagy kérdőjel a számomra. Sose akarnám, hogy a lelkem befolyásoljon bármilyen tettemben is… bosszantó lehet. Ráadásul gyengék… pont emiatt.

Porhüvelyem neve: -

Mióta élsz?: Isten se tudja már… én miért számoljam?

Gabriel vagy Mihály?:Úgy érzem ez számomra nem kérdés…

Vélemény a természetfelettiről? : Magam is az vagyok, bizonyos nézőszögből… nincs különösebb megítélésem róluk.

Város: Nem élek ilyenekkel

Család: Család? Raiden a legközelebbi, amit annak mondhatnék.

Beosztásod: Szeráf

Szakadár infó: --
25
Mia
idejét se tudom már…
Képességem



Kifejezetten jó vagyok közelharcban, s talán pont azért, mert nem számítanak rá, általában meglepem ellenfelem. Valamiért általános nézet még mindig, hogy a nők nem tudnak olyan jól harcolni, mint férfitársaik… ami nevetséges. Bár több angyali képességem is van nyilván, leginkább fizikumomra helyeztem mindig is a hangsúlyt, s nem igazán fektettem nagy hangsúlyt többi képességem fejlesztésében, csak amit hasznosnak találtam egy harc, vagy kiképzés során.





.
Ezt a történetet vérrel írják
Sóhajtok egyet, miközben egy romos épület tetejéről bámulok lefelé az embertömegre. Megingatom lassan a fejem, s tekintetem egyvalakit követ szűntelenül, ahogy közeledik felém.
- Nem! – Szólok le neki határozottan, ahogy látom, elindul a ház oldala felé, hogy onnan érjen el hozzám. – Felmászol!
Tekintetem ellentmondást nem tűrő, hangomon is hallani, hogy ha akarna se szólhatna vissza nekem. Nem is ajánlom neki. De nem is tenné… érzi, hogy kivételes helyzetben van, ami nem feltétlenül jó neki… de én élvezem ennek ellenére és lássuk be, nem sokan mondhatják el magukról, hogy személyesen veszem őket gondozásomba. Elijaht már elég korán kinéztem magamnak, láttam a potenciált benne, hogy viszi majd valamire. Hogy nem olyan, mint a többi, szimpla katona. Nem tudom miért, vagy mi fogott meg konkrétan, csak egy egyszerű megérzés volt.
Megáll az épület előtt és felnéz rám, én pedig elmosolyodok. Nem, közel sem az a kedves, édes mosoly, azt hiszem, olyanra képtelen lennék amúgy is. Tekintetemmel végig követem, ahogy felküzdi magát, tudja nagyon jól, hogy nem használhatja szárnyait, saját erejéből kell feljutnia hozzám, különben egy mozdulattal küldöm vissza kezdőpozíciójába. Kifejezetten nem szerencsés az én pártfogoltamnak lenni.
Ahogy az épület tetejére ér, hátrébb lépek, majd elégedett arckifejezéssel bólintok.
- Ügyes fiú.
Odalépek mellé, kezemmel megtámaszkodva a vállán, majd ismét letekintek az emberekre.
- Mennyivel könnyebb volt az élet, mielőtt ezekkel foglalkoznunk kellett… - Ejtek el egy keserű megjegyzést. Azelőtt sose beszéltem neki ilyesmiről, nem is rá tartozik, de most egyszerűen kiszaladt a számon. A katona meglepetten néz rám, hisz nekem, mint Michael egyik legfőbb követőjének, nem szabadna ilyet mondanom. El is nevetem magam, ahogy látom értetlenségét.
- Nem… nem akarom bántani őket, nincs semmi ellenérzésem, pusztán egyszerűbb volt az életünk. Felesküdtem, hogy követem őt, hogy harcolok azért, amiben hisz, amiben én is hiszek. Én csak… nem értem az embereket. Talán a lelkük miatt… bonyolultak. – Vonom meg a vállam és még inkább a romos épület szélére lépek, hogy jobban lássam őket. Nem szeretek köztük lenni, nem olyanok, mint mi vagyunk, nekem pedig ez a pár év sem volt elég, hogy megszokjam őket, hogy kiismerjem őket, hogy köztük tudjak sétálni, s ne érezzem magam úgy, mint egy kívülálló. Valahol irigylem azokat, akiknek ez megy… akik el tudnak vegyülni. Az én helyem nem itt van, s én ezt érzem is. Nem nézem le őket, hisz létezésüknek is oka van, annak ellenére, hogy gyengébbek és egyszerűbbek, mint mi vagyunk, de ők másra teremtődtek, ahogy mi is. Kívülálló vagyok köztük, s az is maradok mindig.
- Neked hogy sikerül olyan természetesen sétálni köztük? Figyeltem, ahogy szóba elegyedtél azzal a nővel… - Egy pillanatra nézek csak oldalra, de Elijah is érezheti, hogy ez költői kérdés, tekintetemet visszafordítom a hangyabolynak tűnő embertömegre.
- Tegyünk egy próbát. – Pillantottam rá ismét, majd elindulok hátrafelé. Ha már el akarok vegyülni köztük, akkor nem fogom levetni magam, hisz egyből látná és tudná mindenki, hogy nem közéjük való vagyok.
Megállok a ház falánál és egy ideig csak nézem őket, na jó, nem is olyan nehéz természetesen viselkednem. Azt hiszem, ha most Raiden látna… feltehetően kinevetne. Pedig én próbálkozok, de sose akartam igazán kiismerni őket, talán ez a gond.
Az életem előttük és utánuk is ugyanaz maradt, csak más feladatokkal, más prioritásokkal, de mindig is tettem a dolgom és követtem a parancsokat, ahogy ezt kell.
Örülök, hogy csak Elijah a tanúja annak, ahogy próbálkozok, de valahol még az is nehezemre esik, hogy természetesen sétáljak mellettük. Elsétál mellettünk egy fiatal pár, kinézetre nagyjából én is ebbe a korosztályba tartoznék azt hiszem, ha ember lennék… kézen fogva sétálnak, én pedig megragadom a katonám kezét, megvizsgálom a nő arckifejezését, s Elijah felé fordulok, de a tekintetéből kiindulva nem sikerült mímelnem, ahogy a nő nézett a férfira. Ábránsoan… vagy nem is tudom hogyan nevezzem.
- Ah… hagyjuk… fölösleges az egész. – Ingatom meg a fejem és el is engedem a kezét.
- Erről egy szót se senkinek! – Parancsolok rá ismét, már sokkal inkább önmagamként. Ilyet többet úgyse fog tapasztani tőlem… hiányzik Raiden... és ilyenekre késztet az, hogy már egy ideje nem láttam, hogy a katonámmal osszam meg a hasonló gondolataimat.


 
Sofiel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás: