We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Never Club
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Abaddon
avatar



☩ Reagok :
171

Utolsó Poszt Kedd Márc. 07, 2017 10:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



- Bevallom én sem túlzottan szívlelem, kissé lassú az én vérmérsékletemnek, persze kinek mi ugye.
Válaszolom röviden a sakkra és fejezem ki viszonylagos együttérzésemet.
- Persze azért meg van a maga haszna. Az apró lépések, a taktika.
Egészítem ki azért a dolgot mert hát így kerek ugye, de közben a ketrecet figyelem, újabb őrültek lépnek a ringbe. Ezekről lerí, hogy nem éppen halandók, vagy csak nagyon elcseszettek. Az egyik fekete bőrű és több mint két méter, a másik, nos az sem sokkal marad el. Egyetértőn bólintok mind a pofija épségére mind pedig a nyerés dologra.
- Abszolúte egyetértek.
Nagyjából eddig jutok mert itt nyílik szét a tömeg és a közelgő kis csapat immáron néhány méterre előttünk áll. A termetes bikaként fújtatva áll, mögötte a rókaképű a szószóló, hát ki más is volna? Tisztára mint valami elcseszett rajzfilmfigura. Mozdulatlanul állok támasztva a pultot, egy pillantást vetek a nagyobbra, konstatálom a lényeget aztán siklik is tovább a tekintet a másikra. Fröcsögve adja tudtomra nem tetszését.
- Lógsz egy rakás pénzel faszikám, buktam miattad!
Közben én jóízűen lehúzom a következő tequilát is. Miután lehajtottam rögtönzött beszélgetőpartnerem felé fordulok.
- Olyan Deja Vu-m van.
Mondok ennyit parányi vigyorral de meg sem várom mit reagál, mert a következő pillanatban lendül a bal karom hely a poharat tartja. A nagydarab feje irányába hajítom a feles poharat. Szinte lelassul a világ ahogy komótosan perdül egyet a levegőben és halad célja felé. Fej magasságban. Aztán követem. Nagyjából 2 méter lehet a távolság köztünk, ennyi lendület elég is lesz. A jobb kar hátrahúzva a pultról indítva meg egy kellően határozott egyenes ütést. Ahogy sosem szoktam úgy most sem fogom vissza magam, a két méter távot teljesen kihasználva ütök ki egy egyenes ütést egyenest az arcába. Csak út közben eltrafálom a repülő poharat is még mielőtt az arcába csapódna. Van előnye a démoni erőnek és gyorsaságnak. Az eredménye pedig (ha minden jól megy) akkor az üveg feles pohárral együtt épül bele egy ököl az arcába. Szilánkok hasítják a pofázmányát, meg persze az én öklömet de hát kit érdekel? Ahogy az ütés becsapódik a pult mögötti falon repedés szalad végig, némi por hullik alá s állapodik meg a fa bárpulton. A fickó hátratántorodik a nép szét is rebben, hogy helyet adjon neki, nehogy már rájuk zuhanjon ugye véletlen. S ha már így helyet csináltam akkor folytatom is a mozdulatsort, nehogy már jól érezze magát. Már persze ha valaki nem lép közbe. Amennyiben nem úgy egy fordulat, fel a levegőbe és a centrifugális erőt kihasználva (nehéz szó, de éljen a gravitáció) perdül a lábam és csapódik be immáron elemi erővel az arcába.
A hevességem ismét kivetül, még jobban mint az előbb: a fejünk feletti armatúra szétrobban szikrákkal szórva be a környéket. Felhúztak, az pedig nem egészséges dolog.
Persze eddigre már a rókaképű is felfogja, hogy rossz irányba jött. Nem is rest ügyeskedni valamit. Egészen pontosan mágiát készül használni, ha már szikrák gyúltak hát erősít rajtuk, vélhetően közepes okkult tudással bír így szítja fel a tüzet körülöttünk, legalább is erre készül. S ki tudja még kinek szúrt szemet a kis felfordulás, lássuk be, vélhetően nem keveseknek...






Utolsó Poszt Csüt. Márc. 02, 2017 6:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Annyira ostoba nem vagyok, hogy megjátsszak egy dupla vagy semmi játékot, mikor előtte tettem szert egy jelentős összegre. Mondjuk más kérdés, ha egyáltalán nincs szükségem rá és nyilvánvaló a győzelmi esélyem. Ez az, ami ritka. Nem hiába lesznek olyanok az arányok, amilyenek. Mint például a jelenleg mellettem tartózkodó fickó esetében. Ha rá fogadok, nos... az olyan, mintha ötvennel mennék az autópályán, becsatolt övvel, bukósisakkal a fejemen, hogy véletlen se lehessen bajom az autóban. Semmi rizikó. Egy ilyen meccsen pedig nem valószínű, hogy úgy dönt, hagyja magát, lévén akkor szétverik, méghozzá elég csúnyán.
Ha most kellene ledöntenem a felest, biztos a torkomon akadna a sakk hallatán. Furcsállva nézek rá, elhúzott szájjal, még akkor is, ha látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan. Aztán jön egy másik lehetőség. Visszatekintek a "ringre", szemlélve az ottani eseményeket, tanulmányozva a bent levőket, láthatóan gondolkodva a dolgon.
- Azok egyike vagyok, akik a sakkot nem neveznék sportnak. Ugyanakkor nem is becsülöm le. Ami a harcot illeti... Az arcom sokkal szebb egészben - mosolyodom el a végére.
A fogadás megköttetett, s még csak a lelkem sem igényelte. Ez aztán a nagyszerű alku! Bár arra is kész lettem volna, hogy az efféle igényeket hárítsam. Nem egyszer előfordult már, hogy mialatt embernek adtam ki magam, egy-két démon megkörnyékezett a lelkemre vágyva. Ha tudnák, hogy már semmi értelme ezért törni magukat... Ennek ellenére nem tagadom, jól szórakozom olyankor.
Akármennyire nem vágna földhöz a kettő, jobban mondva négy, vagy inkább nyolc feles ára, merthogy akkor már magamnak is kérnék ugyanannyit, mint amennyit neki kell, nem szeretek veszíteni. Pillantásom úgy függ a ketrecre, mint Barbie a frissen változtatott kirakatra. Közben fél füllel társaságom magyarázatát hallgatom. Nem a győzelemről vagy a vereségről szól? Dehogynem! Számomra és mindenki számára aki csupán megfigyelőként van jelen, arról szól.
- Nem, nem látok.
Nincs bíró, ez viszont nem meglepetés. Már rég észrevettem, nagyjából az első általam látott mérkőzésnél, amikor is az egyik tag péppé verte a másikat. Jobb is így. Nincs helye finomkodásnak, nincs megállás, a vér pedig folyik, kések, vagy bármilyen más fegyver nélkül. Valójában a lehető legerősebb fegyverrel küzdenek. A testükkel. Mit ér a kard, ha nincs ki forgassa? Minden a személyen múlik. Nyertem!
- A tombolás az én szótáramban egészen mást jelent. Lehet, hogy neked és azoknak, akik bemennek oda, a "tombolásról" szól, számomra azonban édes mindegy mennyire verik szét egymást, vagy tombolják ki magukat, amíg az nyer, akinek kell. Én. - fordulok felé mosolyogva.
A győzelem mindig örömmel tölt el. A sikeres fogadás is egyfajta pozitív élmény. A megfelelő megfigyelés eredménye, bár ezúttal rizikós volt. Mikor eltört kedvezményezettem karja, azt hittem, vége van. Örülök neki, hogy a melákban nem csak erő volt, de kellő mértékű düh is birtokába került, hála a kiterített prédának.





Abaddon
avatar



☩ Reagok :
171

Utolsó Poszt Kedd Feb. 28, 2017 9:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod




Beleegyezőn megvonom a vállam a duplázási esélyeiről.
- Végül is, van benne valami. Kérdés vajon dupla lesz e, vagy semmi.
Közben figyelem a tömeget, a távolban mozgolódást észlelni. A két fickó meg rendesen ütlegeli és rugdossa egymást a fémkalitkában, beleadnak apait, anyait. Ezt már szeretem. A nagyobb bevágná a másikat a ketrec vasoldalának, da amaz kitáncol előle és elrúgja a lábát.
- A lehetőségek száma határtalan, ott a sakk, röplabda.
Kezdek bele tök komolyan, de látszik, csak viccelek, aztán hirtelen váltok is.
- Esetleg itt van épp előtted.
Biccentek előre a ketrec irányába majd felé fordulva elvigyorodom, most miért ne? Aztán jön a fogadást.
- Maradok a vékonynál, állom a tétet.
Belemegyek a kis játékba és visszafordulok a ketrec irányába. Fáradnak, vélhetően halandók lehetnek kivételesen. Két jól irányzott ütés csapódik, egy gyors kihajlás, majd a másik rúg. Közben megszólalok.
- Ez nem a győzelemről vagy a vereségről szól.
Kezdek bele és közben repül még két pofon majd a szálkás fickó egy fél fordulattal elrúgja a másik térdhajlatát, az megrogy, nem éppen kellemes dolog. De nem áll meg a barátunk, ráveti magát a nagyobbra és szorításba kezd, a karját kapja el és feszíti meg. Húzza, húzza, és RECCS. Fájdalmas üvöltés a bal vállát eltörték. A kisebbik feltápászkodik, a másik még fetreng egy kicsit a bal kar hasztalanná vált. Tekintem semleges. A húsosabb végül összekaparja magát, míg a másik is liheg egy kicsit.
- Látsz itt bírót, vagy bármilyen kontrollt?
Kérdezek miközben továbbra is a ketrecet figyelem, újra egymással szembe állnak, zihálva lihegnek. A nagyobb fáj, de az adrenalin jó barát. S valóban, a ketrec zárva ugyan, de nincsenek bírák. Üvöltve ront rá a nagyobb a szálkásra, jobb vállával taszít rajta, hogy hátraessen, a másik lassú volt így sikeresen. Ahogy a földre kerül a kisebb, már kapja is az áldást. Egy keze maradt csak használható, de azt nem fogja vissza. Addig üti, míg végül nem mozdul. Majd kihozzák őt is. Halványan elmosolyodom.
- Ez csak a tombolásról szól.
Jegyzem meg és közben továbbra is látom a mozgolódást, egy termetes fickó s nem sokkal mellette egy másik rókaképű tart felénk. A tömegen verekszik át magukat, a terem jobb felém vannak, onnan közelítenek, de távolabb még, így nem törődöm velük. Az idegen felé fordulok parányi mosollyal, bal kezem emelem, magam mellett mutatok duplát és oda sem nézve ejtem a szavakat a pultosnak.
- Még kettőt.
Végül neki intézem a maradék mondókám.
- Nyertél, és én mindig tartom a szavamat.
Emelem poharam és hajtom is le az elsőt ha már kiadták.







Utolsó Poszt Kedd Feb. 28, 2017 7:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


A magázódás elhagyása számomra nem probléma. Valójában számíthattam rá egy ilyen helyen és lássuk be, számomra is kényelmesebb. Csak ügyelnem kell arra, hogy ezzel a kényelemmel ne essek túlzásba. Megjegyzését mosolyogva fogadom. Igaz, hogy ellene kár volt fogadnom, de így volt jó. Ennek meg kellett történnie, tekintve, hogy stabil beszélgetési alapot biztosít számunkra. Még ha nem is erről kellene tudnom, nem árt ismerni az ellenséget.
- Legközelebb is így fogadnék. Ha megduplázhatom a napi nyereségem, mindössze tíz százalékának a kockáztatásával, hát reménykedem a csodákban. Néha bejön - emelem én is poharam felé.
Igazán nincs mit köszönni, a munkámmal jár hogy iszom, akkor meg már... Ezt a pénzt egyébként az emberektől nyertem az imént. Futja még néhány körre. Ahogy hátat fordítok a pultnak, felhajtom a poharamban lévő löttyöt. Mit meg nem teszek én a munkáért. Még jó, hogy ilyen sokoldalú a munkaköri leírásom. A ketrecbe zárt állatokat figyelem. Egy nagyobb és egy kisebb. Ilyenkor automatikusan két gondolkodási lehetőség kerül előtérbe az esetek nagy többségében. Először, hogy a nagyobb biztos erősebb, tehát rá kellene fogadni. A kisebb viszont a termeténél fogva gyorsabb, így ő a nyerő. Másik megközelítés, az a kis pocak a magasabb hastájékán. A másik izomzata nyilvánvaló, így még szép, hogy erősnek hiszik. Mindez nem több ostoba emberi következtetésnél, igaz, azért köztük is akadnak olyanok, akik normálisan képesek gondolkodni.
- A veszteseké? Akkor talán rossz sportot választottam. Ajánlasz valami mást helyette? - kérdem kíváncsian.
Végignézek rajta amolyan emberi módon, miközben egy pillanatra visszafordulok a pult felé, hogy visszapakoljam rá a poharat. Meg kell hagyni, vonzó pasas, minden értelemben. Erős, veszélyes, jóképű... A bökkenő csak az, hogy ő a Pokol urának egyik választottja, akivel nem árt óvatosnak lenni.
- A győzelem. És mivel a meccset sokkal élvezetesebb úgy nézni, hogy tétje is van, mit szólnál, ha fogadnánk? Még két kör dupla tequilába, hogy a nagydarab fickó nyer - adok meg egy emberi tétet.
Közben biccentek egyet a hívott italnak. Nincs ellenvetésem, jöhet még. Ha összeszámolom, ez így négy. Ha áll a fogadás, úgy a vesztes fizet még négyet, ami... elég is lesz. Azt hiszem. Ott már nem ártana megártania. És hogy miért fogadok ellene? Miért ne? Bár nem azért, amiért az átlagos emberek fogadnának. A választásom észérveken alapszik, na meg információn és megfigyelésen. A hallottak szerint, az én partnerem ebben a játékban, már jár ide egy ideje. Ha mindig ilyen testsúllyal küzd, akkor a szíve és a tüdeje minden bizonnyal edzett, tehát bizonyítottan van kitartása. Az a kis zsírréteg pedig még az ütések ellen nyújthat némi védhet. A mozgása határozott, a technikája megvan, ahogy az ütéseinek és rúgásainak is van ereje. Vele szemben a kisebb. Valamivel minden bizonnyal gyorsabb. Benne is van erő, viszont a menet kezdete óta kíméli a bal lábát. Csupán rövid időkre használja elrugaszkodásokhoz. Nem rúg vele, nem áll rajta sokáig, ami lelassítja a támadásait és kiszámíthatóvá teszi a lábmunkáját. Ennek lehet, hogy valamilyen sérülés az oka.





Abaddon
avatar



☩ Reagok :
171

Utolsó Poszt Hétf. Feb. 27, 2017 7:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Utamat nem állja senki a tömeg már a következő párossal foglalkozik. Két ázsiai, azok tuti nekiállnak majd kungfuzni. Aztán láss csodát, valóban. Persze ez engem cseppet sem izgat, a pulthoz érek és már rendelek is. De időm sincs megfordulni női hang érkezik. Egy rövid szusszanás ahogy lépésem befejezem és tekintetem előbb a pultosra emelem apró kis mosollyal hallgatva, hogy bukott a kisasszony.
- Legközelebb tán fogadj jobban.
Fordulok felé és parányit kacsintok, én nem vesződök a magázódással, ez nem az a hely. Gyorsan átfut rajta acélos tekintetem melyen ott a pimasz kis vigyor. Meg némi vérfoszlány itt ott, hát ilyen ez ha az ember testközelben kakaskodik, a Ken babák a másik oldalon. Eközben a két ital meg is érkezik, a magamét felkapom s miközben fordulok felé emelem amolyan köszönetként és még a fordulás közben fel is hajtom az italt, immár én is háttal vagyok pultnak. A pokolban van ilyen dög meleg mint itt most, vagy csak nekem? Nincs kizárva... A két fickó a ketrecben épp egymást gyepálja hevesen, két halandó lehet.
- Látod rájuk fogadhattál volna, szerintem a kisebb nyer.
Veszem szemügyre a két hadakozót az egyik kicsit hasasabb a másik szálkásabb, nos ez utóbbira utaltam. Nem fordulok felé, a tömegen át a ketrecet tartom szemmel átszellemülten.
- Amúgy is, a szerencsejáték a vesztesek sportja.
Fordulok vissza felé, fiatal, 20-30 közötti jól szituált nő, pillanatig várok aztán rákérdezek lévén még nem láttam itt.
- Mi járatban erre fele, a vesztésen kívül mi hozott ide?
Mert ezek szerint nem a fogadási tehetsége. Közben hátra nézek a pultosra egy pillanatra s két ujjam mutatom, aztán visszanézek rá egy pillanatra vélhetően ő is kér ha igen akkor valóban kettőt ha nem akkor maradok egymagam, még egy kör belém fér aztán vége mára a mókának.







Utolsó Poszt Hétf. Feb. 27, 2017 11:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Abaddon meglehetősen nagy kihívás elé állított. Egy fegyver, ami csökkenti a mágikus erőt, lehetőleg csak az angyalokét. Véleményem szerint, olyan fegyver nincs. Pontosabban tudom, hogy jelenleg nem létezik, de nem is lesz. Hogy miért? Egyszerű. Mert a démonok atyja maga is angyal. Sokan képesek megfeledkezni erről a tényről, márpedig ha ő egy angyal, akkor minden bizonnyal van bennünk is valami angyali, hangozzon ez bármily borzasztóan. Ha valaki képes leküzdeni ezt az akadályt, az Agramon, nem én, ennek ellenére próbálkozom. Legalább egy olyan eszköz létrehozásán, ami általánosságban gyengíti a mágikus képességeket. Nyilvánvalóan kétélű kard, de mit vár, mit tegyek alig egy hét alatt, mikor még őt is követnem kell? Néhány óra eleve elment arra, hogy Úrnőmnek jelentsek, közben beszámolva neki egykori szerelmi életemről, személyes kérésére. Aztán persze... Szokásához híven "belém rúgott", aminek gondolata most is képes felbosszantani.
A fegyver alapját sikeresen megszereztem olyasvalakitől, aki mostanra már nem él. Nem vagyok én fegyverkovács, hogy magam készítsem el a kardot magát. Az én részem sokkalta bonyolultabb. Többet csináltattam, még aznap megrendelve az árut, mikor elfogadtam a Választott által kínált munkát. Véleményem szerint, az embereknek már ez is elegendő lenne. Az angyalok pengéinek ellenálló fém, mit nem vágnak ketté úgy, mint egy papírhajót. Ennél erősebb dolgot nem szívesen bíznék a halandókra, főleg, hogy napokba telt, mire összeszedtem tőlük a hozzájuk csempészett fegyvereket. S most végre itt vagyok. Eljött az idő, mikor utána járhatok Abaddon földi ténykedéseinek. Energiáit kutatva mentem egyik városból a másikba, a Poklot használva átjáróul a gyors közlekedés érdekében, mígnem kikötöttem ott, ahol jelenleg vagyok.
A ketrecek körül tombol a tömeg. Fogadási összegek vándorolnak tenyérből-tenyérbe, többek közt az enyémbe is. Szép összeget nyertem volna, ha a péppé vert alakra fogadok és nyer, de annak esélye sem volt. Ennek ellenére, emberként mutatkozó énem mégis hajlandó a következő küzdelmen Abaddon ellen fogadni. Miért is ne? Néha nem árt bukni egy keveset, attól csak elérhetőbbnek tűnik az ember. Vagy az embernek álcázott démon, ki jelenlétét mágiával nyomja el, hogy senki ne ismerhesse fel. Ezúttal hangomnak is adtam némi változtatást, nehogy amiatt bukjak le a nagyúr előtt. Aki természetesen nyer. Ez aligha volt kérdés, így azonban saját szememmel láthattam erejének egy részét, sajátos brutalitásáról nem is beszélve. Még véletlen sem szeretném, ha egyszer az én arcom járna hasonlóképp. A pultnál társulok hozzá lényegében. Kíváncsi vagyok, miként viselkedik az emberi lényekkel, vagy épp csak olyasvalakivel, kihez nem fűzi pokolbéli ügylet.
- Kettőt - javítom ki elsőként rendelését, majd már csúsztatom is a pénzt magunk előtt.
Erre meghívom, bár nem hiszem, hogy szüksége lenne rá. Aztán mikor megkapom az italomat, azzal kezemben fordulok vissza az őrjöngők felé. Van valami bája ennek a helynek. Meglehet, én is kipróbálnám szívesen, ha nem tudnám, hogy a jelenlévők jelentős része a hallhatatlan kategóriába esik.
- Szép összeget veszítettem maga miatt - kezdek valamiféle társalgásba is, oldalra sandítva ellenőrizve, hogy ott van-e még.





Abaddon
avatar



☩ Reagok :
171

Utolsó Poszt Hétf. Feb. 27, 2017 12:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Leviathan & Abaddon



New York, kedvelt hely mindenki számára. Talán mondhatnánk amolyan semleges zónának. Itt aztán bárkibe belefuthat az ember fia. Emberbe, Angyalba, Démonba, kíváncsi utánfutókba… De azért akad itt olyan hely mely amolyan menedék, mondhatni Zen templom a számomra. Már persze nem a szó szoros értelemben. A fémes íz a szádban, a vér s az izzadtság keveredő és andalító illata. Hangos kiabálás vesz körbe mely bejárja az egész teret, szurkolók, rajongók vérre és pusztításra szomjazók. Koszos alagsor, semmi fényűző pompa, még is megannyi jószág megfordul itt, a jól öltözött bájgúnár és a lepukkant utca fattya. Mindenki vágyik a rombolásra, a másik földbe döngölésébe és Én vagyok mindennek a koronázatlan királya, a pusztítás melegágya. Egy aréna, vasketrec melyben nem érvényes csupán a világnak egyetlen szabálya: gyere ki élve. Az alagsori kis helység hosszú pultjával semleges zóna, csak azok ismerik kiknek feltétlen szükséges, titkosnak mondható, feszültség levezető. Jár ide mindenféle hordaléka a világnak. Ez nem a halandók feltétlen játéka.
A tömeg őrjöngve rázza a kerítést. Két ütés, majd a lábát kikapva vágom a földhöz. Záporoznak az ütések, ó bizony én nem állok meg. Eltorzult arccal osztom a véget. A környezet megremeg, egy neoncső elpattan az egyik csapásomra.

A napok óta tartó keresés még nem hozott túl sok eredményt egy kis szórakozás kijár nekem is.
Nem tudják, ki vagyok, ez itt a névtelenek társasága, nem is kell, így van rendjén, én sem tudom ki épült a padlóba, nem is érdekel. Végül megállok, néhány légvétel, a vérszagot érzem, andalító fémes íz. Furcsa halandó folyadék, a megszállt porhüvely maradványa. Vége.
Halandó vagy halhatatlan egyre megy, mindben ott van a vágy, a vágy egymás pusztítására meg persze önmagunkéra. Megfeszült arccal lépek ki a ketrec ajtaján. A másik marad még, nincs kedve felállni. Majd kiviszik, már ami maradt belőle.
A hosszú vaskos pult felé igyekszem, bár most viszonylag nagy itt a mozgás, gratulálók vagy épp ellenlábasok, kit érdekel, egyikkel sem foglalkozok, egyenest a pulthoz vonulok.
- Tequila, tisztán, duplát.
Ez most jól fog esni, már ha nem jön közbe semmi…






Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Riena Love
Today at 4:21 pm
☽ Riena Love

Calypso
Today at 3:27 pm
☽ Ancient Baths

Hell or Heaven
Today at 11:26 am
☽ Queens




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5