Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Never Club Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 19, 2019 12:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Never Club Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Never Club Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 12, 2019 10:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Just another Day
Damien & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 841 • Zene; No Apologies»
«Sometimes Angels sing
to you in the wind
all you have to do is
Listen
Szemöldököm a magasba rebben. Van abban valami, amit mond. Egy normális világban ez így is lenne, ez helytálló is lehetne. Hiszen egy normális világba mást is lehetne tenni, mint hogy öljük a természetfelettit. Nem csak a démonokat. Ott vannak az angyalok is, de a félvérek és a nephilimek is. Ők is tudnak ártani az embereknek, még ha nem is kérték, hogy ilyenné váljanak vannak példányok, akik veszélyesek az ártatlanokra.
- Ezt azoknak mondd, akiket megszállt már valaki. Akiknek a szeretteiket kebelezi be a sötétség, a pokoli förmedvény. Meglehet, hogy az emberiség nagy részének nem teszem jobb hellyé, de azon kevesekének igen - mosolygok rá végül, kedvesen.
Hiszek a szavaimba. Hiszek abba, hogy a kevés is megérdemli a segítséget, még akkor is, ha a fogam nem fűlik ehhez az egészhez. Ha már roppant mód bele vagyok fásulva. A hálás mosoly, a megkönnyebült sóhajtás, az öröm, hogy végre megszabadultak egy ilyen tehertől felemelő tud lenni. Ilyenkor mindig elhiszem, hogy ha kicsit is, de jobbá tehetem a világot.
De nem várom el tőle, nem is tudnám kérni, hogy megértsem. Való igaz, nem volt választásom abban, hogy vadász legyek-e, avagy sem. Mégsem bánom nevelőim döntését.
- Ha! - jön a döbbent hanghordozással teli megnyilvánulás, melyet egy drámai kézlendítés is követ, egyenesen a szívemhez. Szemeim kikerekednek. - Azt mered állítani! Azt mered mondani! - bár hangom a megbotránkoztatás jeleit mutatja, ajkam szegletében mégis ott vibrál a vidám mosoly, melyet csak nehezen tudok elrejteni. Most mégis megpróbálkozok vele. - Hogy a nyakamat teljes egészében hátra tudom forgatni!? Hogy szerencsétlen patkányokkal és egerekkel táplálkozva, szegényeket visszaadom az anyatermészetnek? - persze, hogy a lényeget én is leszűröm. Ám teljes mértékben igaza van.
Mástól mégis miért nem várhatnám azt el, amire én képtelen vagyok? Nem tudok pihenni, aludni, megállni. Az utóbbi idők eseményei pedig nem is engednek, ha engednének is, a bűntudat marcangol, mely rögtön kivet az ágyból. Ördögi kör, mókuskerék. De nem kell mindenkinek ilyennek lenni.
Másoknak van választásuk.
- Pedig olyan boldog voltam - sóhajtom letargikusan, mint aki megadja magát, hogy szerezzen még hasonló boldogáshormont pótló szert. De a pasas nem is kicsit nem könnyű eset. - És ha megtalálom azt a csillagot? - vonogatom fel a szemöldököm játékosan. Ha ismerne, tudja, hogy képes lennék addig elmenni, amíg meg nem kapom, amit igazán akarok.
Majdnem kibukik a számból az egyszerű mondat “Drágám, nekem nincs orvosom”. Legfeljebb valaki, aki összerak, amikor szétesek. Kelletlenül húzom el a számat és legyintek.
- Kaptam, de annyit ér, mint Osirisnek a hiszékenység - vagyis semmit. Amíg az istent a halálba kergette - már-már szó szerint… Lassan a fájdalom engem is. Sajog, szúr, néhol még égnek is, főleg mert tudom, hogy a legtöbb annak a jele, hogy gyógyul. A csillagtenger, mely a szemem előtt folyik át nap, mint nap, attól még ott van.
Majd elmúlik. Mondják. Hiszek nekik.
- Látod, tiszta haszon, hogy most nem halhatunk meg - vágok vissza mosolyogva. Persze magam sem gondolom ezt annyira viccesnek, egy halk nevetés mégis kiszökik a torkomból. - Figyelj - kezdek bele, de aztán… Aztán elmegy én pedig összefoglalom, hogy mit is szeretnék neki mondani addig.
Figyelem, hogy miként siet mások segítésére. Akaratlanul sem őt látom magam előtt. Haja mézszínűre vált, mosolya és hangja is sokkal sudárabb, kedvesebb. Olyanná, aki bármikor képes elhitetni, nem lett nyílt törésed, nem tört be a fejed, egyébként a gyermeked nem farfekvésesen fog megszületni. Figyelem az álatalam elképzelt Dylan arcélét, szívembe pedig újabb fájdalom költözik. Mindaddig, amíg a klub tulajdonosa hozzám nem lép.
- Harcolsz ma? - jön az egyszerű kérdés.
- Oh, nem Simon - nevetem el magam, fejemet megrázva, mosolyom máris sugárzó. - Ma csak megfigyelek.
Látom, hogy arca megfagy. Nem fogok ellene tenni, ezt ő is tudja. Ahogy azt is, hogy én leszek az első, ha itt ártó lények próbálnák megvetni a lábukat. Motyogna valamit, de Damien visszatér közénk. Kedvesen elköszön tőlünk, én pedig - vélhetőleg csak figyelmeztetés gyanánt - kapok egy jóindulatúnak tűnő vállpaskolgatást. A jobb vállamra.
A komplett tejútrendszer végigfolyik lelki szemeim előtt. Halk au-t formálok a számmal, miközben a bal kezemmel a pultba kapaszkodom. Szemeimet lehunyva elmormolok egy átkot motyogva, pár másodperc és már legalább formákat látok.
- Szóval - fújok ki egy adag fájdalmat. - Nem kérem, hogy megérts még csak egyet sem kell velem értened. De… Az utóbbi időben, amióta az a füst végigszáguldott a városon sok minden megváltozott, ezt te is észrevehetted. Az emberek… Agresszívebbek lettek, sokkal több démon, sőt, most hogy a pokol is bezárult az összes teremtményük a városban van. A vadászok száma is végleges. Ez nem a mókáról szól, végképp nem a kacagásról. Nincs segítsége a városnak, soha nem is volt. Mi magunk vagyunk emberek, magunkra vagyunk utalva - vonom fel a bal vállamat. A jobbot inkább most csak hanyagolom. - Nem azért csinálom, mert megöletném magam, mert azt akarom, hogy bárki is meghaljon. Egyszerűen ezt valakinek meg kell csinálni, mint vadászok, erre köteleztük magunkat az életünk hátralévő részében. Nem szállhatunk ki, nem vehetünk ki egy szabadnapot, nem lehetünk szemellenzősek egy pillanatra sem - persze pihenhetnék most is akár otthon. Lehetnék ott, az ágyamba - már ha megcsinálták már volna az ablakom.
Lényegtelen, hogy merre hajtom álomra a szemem, lehetnék ott is. Igaza van, hogy nem kötelességem itt lenni. Mégis itt vagyok, mert nincs más, amit csinálhatnék. Szánalmas. Roppant mód. Számít? Nem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 10, 2019 3:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nat & Damien
Azzal bizonyára vitatkoznék, hogy minden ember - vagy egyéb fajú lény - hasznos a társadalmunkban, pedig én aztán tényleg az a véglet vagyok, aki azt állítja, hogy kár minden kiontott életért. Vagy legalábbis majdnem mindért. Ettől függetlenül realistán látom a dolgokat, időnként talán túlságosan is. Megtanultam azonban már annyira alkalmazkodni az itteni visznyokhoz, hogy mindez ne keltsen feltűnést. Egy orvostól pedig senki nem akarja elvárni, hogy bárkinek beverje a képét, és ez nekem így éppen tökéletes.
Azért azon a flegma intéssel kísért válaszon kis híja, hogy nem nevetem el magam. Én ne tudnám, mennyi plusz munkát jelent, ha valaki olyan próbál túl bátor lenni, akinek semmi nincs emögött a bátorság mögött? Tele van velük a kórház és a temető. Fanyar mosolyra görbülő számat inkább a poharam pereme mögé rejtem, és mire a korty tonik lecsúszik a torkomon, az inger is elmúlik.
- Nem kell démont ölnöd ahhoz, hogy egy kicsit jobb hellyé tedd a világot.
Jegyzem meg halkan, de nem ragozom tovább a dolgot. Nyilván kissé másképp látjuk a világot mindketten, és ebben nincs semmi baj. Máshonnan jöttünk, és az utunk is más volt, ami ide hozott. Hiába azonban a sok sötét felleg, tudom, hogy sokszor a legszörnyűbb gondolatokat is elűzheti egy mosoly, egy ölelés. Ehhez még csak különleges képességekre sincs szükség.
- Bagoly mondja...
Vonom fel a szemöldököm némi kihívással Natalie felé. Minden kimondott szó kétélű penge, és olykor nagyon egyszerű a másik ellen fordítani. Még szerencse, hogy a szándék nem mindig ártó mögötte. Most sem. Csak arra próbálok rávilágítani, hogy nem a legszebb dolog vizet prédikálni, ha az ember kezében ott a boros pohár - vagy éppen a sörös üveg.
Amikor Natalie felém fordul, és csípőre teszi a kezét, már szinte várom a felháborodott panaszáradatot. Amit szépen meg is hallgatok, amíg ő sorra veszi a sérüléseit.
- Nem azt mondtam, hogy semmit, hanem azt, hogy a morfium több szempontból sem a legideálisabb fájdalomcsillapító.
Mutatok rá nyugodtan. Bár tény, hogy rohadtul hatékony, kicsit több a mellékhatása, mint az egészséges lenne. A függőségről pedig inkább ne beszéljünk.
- Nincs az a csillag az égen - jelentem ki határozottan a kérlelésre, aztán egy újabbat kortyolok az italomból, mielőtt folytatnám. - De más fájdalomcsillapítót szívesen segítek szerezni, ha már az orvosodtól nem kapsz.
Bökök oda kicsit kajánul, de ennyi még talán nekem is belefér. Nem egyszerű megállni a késztetést, hogy egyetlen érintéssel elmulasszam a fájdalmát, vagy éppen meggyógyítsam, de nem tehetem. Tudom, hogy nem segíthetek mindenkin, és azt is, hogy ha Natalie hamarabb meggyógyulna, az csak vörös posztó lenne számára, hogy még hamarabb, és még nagyobb lendülettel vesse bele magát a vadászatba. A sérülései legalább egy kicsit emlékeztetik arra, hogy neki is megvannak a határai. Ahogy mindnyájunknak.
A kérdésem egyáltalán nem naiv, inkább csak arra próbálok rávilágítani vele, amit valószínűleg ő is lát, csak nem akarja elfogadni. Vagy inkább csak nem érdekli.
- Te pedig tényleg azt hiszed, hogy segítesz bárkin azzal, hogy túlhajtod és idő előtt megöleted magad? - nézek rá nyugodtan, kérdőn. - Lehet, hogy most azt mondod, nem számít, de hidd el, hogy számít. Mindig számít.
A figyelmem olyannyira Natalie-ra összpontosult, hogy a két harcoló ember nem is kapott belőle. Ennek köszönhetően azonban a nyurga két akkora ütésbe szaladt bele, ami első körben valószínűleg pár bordáját törte, aztán meg jókora agyrázkódást okozott neki. Kiterülve fekszik a padlón, de legalább mozog.
- Mindjárt jövök.
Mosolygok Natalie-ra, és odalépek a földön fekvőhöz, visszanyomva a földre, mielőtt hülyeséget csinálna, és felállna, összehányva a fél küzdőteret. Jól sejtettem, tényleg agyrázkódás, ezen azonban anélkül tudok enyhíteni, hogy bárkinek feltűnne. Amikor végül segítek felülni a férfinek, és utána óvatosan felállni is, bárki hiheti, hogy csak utinosan óvatos voltam, ahogy az egy orvostól el is várható.
Amint meggyőződtem róla, hogy mindenki viszonylag épen megúszta, visszatérek a pulthoz és az otthagyott beszélgetőpartneremhez.
music: Írózene

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Never Club Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Never Club Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 06, 2019 6:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Just another Day
Damien & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 620 • Zene; No Apologies»
«Sometimes Angels sing
to you in the wind
all you have to do is
Listen
Egy csettintést követően mutatok rá, közben pedig egy kacsintással is megörvendeztetem a férfit, amit aztán egy néma ‘auch’ követ. Még hozzá kell szoknom, hogy jobb kezemet nem igazán tudom sok mindenre használni. Főleg nem csettintésre, mert a kisujjam hegyétől, egészen a vállamig fájdalom cikázik át karomba. Csillagokat látok tőle magam előtt, egyfajta diszkófényt adva az estémnek. Ennek a részének még örülhetnék is, ha az elmém nem gondolja úgy, hogy bizony, neked is megvannak a magad korlátai kisanyám.
Nem is feszítem tovább a húrt azzal kapcsolatban, hogy nem képes harcolni. Részben azért, mert egy másodperc alatt felejtem el, másrészt meg azért, csak azért mert nem tud harcolni, még lehet jó valamiben. Tény, hogy nem tudok róla sokat, de minden ember hasznos a társadalmunkban. Ő sem kivétel.
Ajkaimat széles mosolyra húzom, halkan nevetek, hallva, hogy mégis mi is az a függősség.
- Állj be a sorba - bökök fejemmel hátra, amolyan szimbolikusan. - Ebben elég sokan szenvedtek a városba. És sokan bizony nem vadász, és elmondanám, hogy sokszor rohadt sok plusz munkát csináltok, az ilyen hozzáállással - hiszen az ember képes azt hinni, hogy bizony ám ők is képesek harcolni, megváltani a világot. Esetleg az embereket, érzéseiket. Vegyünk csak egy öngyilkos jelöltet, ki egy épületről akarnak leugrani. Jön egy hasonló figura és azt hiszi, hogy le tudja beszélni erről, holott csak rosszabb helyzetet generál.
- Jah, az emberek meg a szabadidejükben általában pihennek - jegyzem meg, majd megvonom a vállamat is. - Ha esetleg nem tudtad volna. Igen, tudom, meglepő, de tényleg pihennek, tudod, hogy a napi fáradtságuk és stresszük lekerüljenek róla és ne kerüljenek be egy mókuskerékbe - beszélek én. Pont én! Aki rohadtul nem tud egy percet sem pihenni. Aki napi pár órákat alszik, de azon túl meg mindig a városban van. Ott segít be ahol tud, annyi plusz munkát vállal el, amennyit csak tud. Nézzük csak a mai estét. Nem hazamegyek, hogy pihenhessek, hanem keresem az indokokat, hogy miért ne kelljen egyedül lennem.
Felszusszanására, már szinte felháborodok. Ép kezemet, sörös üvegem nyakát fogva helyezem a csípőmre és fordulok felé.
Felemelem bekötözött jobb karomat.
- Repedés - a csuklómon, de ezt most nem részletezem. A pultra helyezem a sörös üveget. Dehogy hagytam abba a felsorolást. - Ficam - mutatom vállamra, majd a jobb oldalon három bordámra is sorba. - Repedés, repedés, repedés… - majd ujjammal átvándorlok a bal oldalra, itt egy pillanatra megállok és elgondolkozok a diagnosztikán. - Törés talán? - húzom el számat, majd meg is vonom a vállam. Most jön a csípőm. - Csak horzsolás - majd letekintek és mutatok a lábamra. Itt el kell gondolkodnom. - Fagyás - fejezem be végül, majd visszatekintek Damienre. - Jah és enyhe agyrázkódás. Ha Holden, ezt úgy teszi rendbe, hogy nem ad semmit, hidd el, hogy kiheréltem volna - így is nyöszörögtem a fájdalomtól. Igaz a felére nem emlékszem, amire meg igen, hogy röhögtem, mint állat, de lényegében mindenen. Ellenekeztem, csak hogy a munkáját nehezítsem, mert viccesnek tűnt. Akkor.
- Ne csináld már! - tátom el a számat, mint aki nem hal a fülének. És tényleg nem hal. - Szenvedő lélek vagyok, tudom, hogy azt hiszitek, a vadászok mindent kibírnak és golyót is a fogukkal kapják el, de ez nem így van - fogom meg bal kezemmel a karját. Na igen, nem sokan látnak manapság könyörögni orvosnak. Hét éve nem teszem. - Légyszíííííí - pislogok rá ártatlan kislány módjára.
Sejtem a válaszát. Még egy próbát megér, nem igaz?
- Évek óta úgy pattogok, mint egy nikkelbolha - legyintek könnyedén, mintha amúgy az egész nem számítana.
És nem számít. Nekem már nem. Az emberek épségéért dolgozom. Hogy Alex majd egy biztonságosabb városban élhessen, ha mindennek vége szakad egyszer. Én már nem számítok, régóta nem számítok magamnak. De ezt jól leplezem legalább.
- De édes vagy - nevetem el magam naiv kérdése nyomán. - Tényleg azt hiszed, hogy egy vadász csinálhat hasonlót? - tekintek rá boldogan. Nem zavar a kérdése, de tán most rajta nevetek egy picikét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 05, 2019 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nat & Damien
Sajnos mostanában semmiben sem lehet biztos az angyal, és semmit nem vehet természetesnek. A szerencse pedig pont egy elég illékony faktor egy ideje. Nem szeretem ezt a helyzetet, amibe belekényszerült halandó és halhatatlan egyaránt, de amíg nem leszünk képesek megoldani, addig sajnos mindenkinek fel kell készülni a rosszra, ha nem a legrosszabbra. Bár az is igazán relatív, hogy ki mit tart a “legrosszabbnak”.
Nem tisztem belemászni Natalie magánszférájába, így örömmel maradok meg a beszélgetés könnyed felszínén, amerre ő vezet. Inkább próbálok viccelődni, már amennyire az megy nekem. Az alapos végigmérést lazán felvont szemöldökkel tűröm. Rég nem vagyok már olyan bakfis, akit egy csinos nő ennyivel zavarba tud hozni.
- Touché. Én két percet sem adnék magamnak.
Vigyorodok el könnyedén, leplezve valódi mivoltom képességeit. Annyiban tényleg igaz, hogy nem szállok harcba, ha nem muszáj, és ha muszáj, akkor is épphogy megütöm a túlélési szintet. Annyit, hogy magamat, és akiket kell, meg tudjam védeni. Engem erre hivattak, nem “céltalan” öldöklésre.
Nem is várnám el, hogy egy ártatlan csipkelődésért bárki bocsánatot kérjen. Amúgysem szoktam magamra venni az ilyesmit.
A függőség kérdésén egy pillanatra elgondolkodom. Sosem vizsgáltam semmit ebből a nézőpontból, és azt hiszem, nincs is semmi olyasmi, amit emberi viszonylatban függőségnek lehet nevezni, hacsak…
- Azt hiszem, van egy kis megváltó komplexusom.
Vonom meg a vállam, és nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el őszintén a kijelentés keserédes élére. Isten fián kívül nálunk jobban senki nem tudja, mit jelent valóban ebben az állapotban létezni. Natalie azonban betudhatja az egészet annak, hogy az orvosi pályafutásomból fakad az egész.
- Nem lehetek egyfolytában a kórházban. Tudod, néha nekem is van szabadnapom.
Igen, amit időnként ilyen helyeken töltök, önkénteskedve. Szóval mi is volt azzal a komplexussal? Nem is veszem magamra a szemrehányó pillantást. Mindenkinek megvannak a furcsaságai, nekem ne lehetnének? Egyébként nem szűkölködünk a munkában. Attól, hogy nem lehet meghalni, szenvedni még annál inkább. A fájdalom ugyanolyan intenzív, és ugyanúgy nem kímél senkit, nekünk pedig az a feladatunk, hogy enyhítsünk az emberek szenvedésein. És nem csak az emberekén. Ritkán szoktam válogatni, hogy kin segítek, ha valakit elém sodor Atyánk akarata.
A tonikomat kortyolgatva hallgatom Natalie okfejtését a következő meccs résztvevőiről. Valóban van szeme a dologhoz, szerintem is esélyesebb, hogy a nyurga férfi nyerjen, de fogadni nem mernék rá. Az nem az én terepem.
- Ki az a kontár, aki ezekre morfiumot adott?
Szusszanok fel tettetett felháborodással állammal a kötszere felé intve, majd fapofával viszonzom a szemöldökhúzogatását.
- Kizárt. Különben is, örülj, hogy nincs semmi olyasmid, amin már csak a morfium segít.
Ebben nem ismerek tréfát. A démonokra vonatkozó megjegyzésére azonban megenyhülök, és nem hagyom, hogy megfeszüljek a kimondatlan fenyegetéstől. Mostanában sokan hajlamosak az angyalokat egy kalap alá venni a démonokkal. Az egészben csupán az a szomorú, hogy tökéletesen megértem, miért. Isten csodálatos, mennyei serege fikarcnyival sem jobb az alvilág mocskánál.
- Ha nem is pihen, időnként lazíthat. Ha folyton feszíted a húrt, egyszer elpattansz.
Nyugtató hangom alig szivárog át az újra felcsapó szurkolás zaján. Még szerencse, hogy nem állok messze Natalie-tól.
- Mikor csináltál utoljára olyat, ami egyszerűen jólesett és megnyugtatott?
Kérdezem érdeklődve, miközben belekortyolok a tonikomba. Szeretem a hideg kesernyésségét. Az élet apró örömei.
music: Írózene

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Never Club Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Never Club Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 02, 2019 5:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Just another Day
Damien & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 524 • Zene; No Apologies»
«Sometimes Angels sing
to you in the wind
all you have to do is
Listen
Nem állítom, hogy mindig így nézek ki. Korán sem így van. Az esetek nagy többségében képes vagyok magamra vigyázni. Az esetek nagy többségébe ritkán kerülök szembe ennyi pokolbéli és mennybéli fajzattal. Normális keretek között én csak a csapat háttér támogatója vagyok, így halál feleslegesnek éreztem, hogy túl nagy erőt fektessek bele a pusztakezes harcok művészetébe. Persze az alapokat tudom, még itt is el tudok bohóckodni, ha arról van szó.
Azonban, mióta Wallenberg eltűnt, azóta… többször esik meg velem, hogyha nem is töröm valamimet, megzúzom. S persze teljes mértékben nem pihenek ki semmit, így a sebek csak folyamatosan gyarapodnak testem különböző pontján. Természetes, hogy ez részben csak az én hibám, hogy én keresem a bajt. Megrögzött hitem, hogy a Tanács is el akar tenni láb alól, ám ez most nehezebben megy nekik. De lestrapálni, megy nekik, nem is kicsit, hisz nézzetek csak rám. S Damien is csak azóta ismer, így könnyedén legyintek csak neki.
- Oh, tényleg? - tekintek végig a pasason, minden szégyenérzet nélkül. Alaposan, talán jobban is a kelleténél. Ennyi szórakozás nekem is jár, hogy zavarba hozzak másokat, nah. - Kizárt, hogy rád fogadjak - rázom meg a fejemet végül. Szép, szép, de nem sokáig bírná. Nem ezzel az izomzattal. - Kizárt, hogy kibírd három percnél tovább - vonom meg végül a vállamat, mint aki szakértője lenne a témának.
A vérszívás az emberek egyik remek tulajdonsága. Én pedig a mesterfokán űzöm a képességet, anélkül, hogy észrevennék, komolyan gondolom avagy sem. Bocsánatot sem kérek értük, esetleg elvigyorodom.
Ez most nem fog megtörténni.
- Mindenki függője valaminek. Bökd ki te minek - bökök állammal felé. Kizárt, hogy ne legyen, azonban ajkaimat máris szélesre húzom, miközben vigyorgok rá. - Önkéntes ápoló. Milyen megható… Nincs elég munkád a kórházba? - vonom össze a szemöldököm, szemrehányóan?
Meglehet. Volt idő, amikor napokat is ott dekkoltam Dylan miatt. Volt idő, amikor még sokat tudtam a kórházi körülményekről. Hét éve már, hogy egy ilyen intézménybe nem jártam. Kerülöm, mint más a pestist… Ami az esetünkbe… Picit… Tekintve, hogy Wallenbergbe volt, nagyon nem kerültük, de azért…
Emlékszem időkre, amikor még a rezidensek is több napokat képesek voltak egyhuzamba letolni. Bár, most hogy nem lehet meghalni… Tényleg kíváncsi vagyok, hogy mennyi munkájuk lehet…
- Nem tudod miből maradsz ki - ciccegek fejem megrázva, majd az új páros felé fordulok, újra a pultnak támaszkodva. - Nézd meg az izomkolosszust. Semmi esélye sem lesz. Persze ha a nyurgát eltalálja, talán az kifekszik. De a másik sokkal mozgékonyabb. Rajta látszik, hogy igazi izmok vannak, nem csak úgy felfújt. Egyébként is, honnan szereznek ma már szteroidokat? - teszem fel a költői kérdést.
De tényleg. Honnan? Miként állítják elő? S mit hisznek, hogy ezekkel az izmokkal lehet küzdeni? Felhorkanok, pont a megjegyzésével egy időbe. Vállaimat könnyedén vonom meg, amit rögtön meg is bánok. A jobbot legalább is.
- Összezárlak az orvosommal. Ugyanezt mondta nekem. Vagy én neki? - húzom össze a szemöldököm. Valóban nem tudom, hogy én voltam, vagy ő? - Túl sok volt az a morfium. Mellesleg, mint doki - vonogatom a szemöldököm sokat sejtetően, ha már morfiumról van szó.
- Egyébként meg ki tudja? Sok hasonló helyen bújnak meg démonok. Egy vadász sose pihen - az utolsó szavakat már szinte suttogva ejtem ki, egy sóhaj kíséretébe. Nincs olyan, hogy pihenés, hogy pihenőnap.
Nekünk mindig résen kell lennünk.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nat & Damien
Nem meccs a meccs, amíg valaki földre nem kerül. Legalábbis ezt jelzi a nézők hangos méltatlankodása, amikor túlságosan elhúzódik a pofonosztás. Meg hát itt nem sokszor van döntetlen, valószínűleg a fogadáskor sincs. Nem kell azonban már sok, hogy eldőljön a nyertes személye, és felcsapjon az éljenzés és fújolás nemes keveréke.
Csak eddig érdekel a meccs, azt, hogy hogyan vonszolják le magukat a küzdőtérről, már nem figyelem. Inkább fordulok a mellettem álló nő felé, akit sikerül megnevettetnem a megjegyzésemmel, még ha az elején kissé ironikus is az a nevetés, de aztán őszintére vált. Viszonozom a pillantását, és én magam is elmosolyodok.
- Jogos.
Biccentek felé, és én is kortyolok a saját italomból, miközben hallgatom a felém intézett kérdéseket. Végül sejtelmes mosollyal megvonom a vállamat.
- Ki tudja...
Aztán végül szusszanva elnevetem magam, és inkább folytatom, mielőtt különböző elméleteket kezdene gyártani az ittlétem okáról.
- Valójában nem vagyok sem harcos, sem szerencsejátékfüggő. A tulaj, Simon régi barátom, és időnként beugrok elsősegélyesnek.
Ez részben igaz is, és az, hogy orvosként dolgozok a kórházban, sok mindenre megfelelő hátteret szolgáltat.
- Ez is egyfajta kikapcsolódás, még ha nem is vagyok híve egymás összeverésének.
Az élet olykor egészen fanyar humorral röhögi képen az angyalt, adott esetben rákényszerítve, hogy mégiscsak harcoljak, még ha valóban igyekszem is ezt a minimálisra csökkenteni. A lényem lényegét én sem tagadhatom meg. Semelyik részét.
- Csak azt ne mondd, hogy te is beszállsz. Így is elég kötszer van rajtad. Messze van még Halloween.
Egy félmosollyal bököm oda a “múmiás” megjegyzést a végére, és lehúzom az utolsó kortyot a tonikomból. Nem gondolkodom sokáig, hogy rendeljek még egyet. Fiatal még az este.
music: Írózene

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Never Club Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Never Club Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 30, 2019 2:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Just another Day
Damien & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 319 • Zene; No Apologies»
«Sometimes Angels sing
to you in the wind
all you have to do is
Listen
A két fickó nehezen tartja már magát, mégis talpon vannak. Enyhén előre dőlve támaszkodik az egyik a térdeire, amíg a másik emeli a karját, de már alig van benne erő. A végsőkig küzdenek, mintha az életük múlna rajta. Számat kelletlenül húzom el. Sokan szeretnének vadásznak állni, még többjük alkalmatlan erre. Ilyenkor sokszor azt hiszik, mégha egy pillanatra is, hogy a világ pont olyan, amilyenben élni akarnak. Nem tudják, hogy mivel is jár pontosan az, ha valaki ezt a szakmát választja.
Mégis meghagyjuk őket ebbe a hitbe. Kizökkennek, nem aggódnak, legfeljebb holnap a sebeiket fogják nyalogatni, akár a macskák a szőrüket.
Sóhajtva engedem le karomat, mikor is valaki megáll mellettem.
Oldalra fordulva emelem fel tekintetem a férfira. Régen láttam már, de szemmel láthatóan nagyon el van foglalva valamivel. Vagyis pontosan tudom, hogy mivel.
Az egyik fickó keze végül felemelkedik és egy jobb horgossal küldi földre az ellenfelét. Majd ő is a térdeire támaszkodik. Eltolja magától azt, ki támaszát kínálja neki, ahogy a másik is. Saját lábain kíván elmenni, mégha kúsznia is kell.
Oh, az a fene nagy büszkeség, amivel ezek élnek.
Újabb mély sóhajtás tör fel a torkomból. A férfi pedig megszólal mellettem. Hangos nevetésbe szakad fel torkkomból, kissé epésen.
- Mondj egy olyan időpontot, amikor nem leharcolva találkoztunk - tekintek rá, ezúttal már jóízűen nevetek. Mindkét szemöldököm könnyedén felvonom, majd pedig vállaimat vonom meg. - Szakmai ártalom - emelem ajkamhoz az üveget, hogy jóízűen kóstoljak az italbó. Ha így haladok gyorsabban fog elfogyni, mint ahogy én azt gondolom.
- Az viszont - fordulok meg, hogy a sérült karomat az asztalra helyezzem és így már teljesen rá tudjak fókuszulálni - Elég furcsa, hogy itt találok rád - most tekintsünk el attól a ténytől, hogy igazából ő látott meg és ő állt mellém. Kedves mosolyom villantom rá.
- Valahogy nem nézem ki belőled, hogy harcolsz. Vagy épp azt, hogy fogadnál - vonom fel kérdőn a bal szemöldököm. - Esetleg tévednék? - hajtom hozzá oldalra is a fejemet, miközben a következő párost konferálják fel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 29, 2019 10:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nat & Samandriel
Időnként nem értem az embereket. Na jó, elég sokszor nem értem őket, annak ellenére sem, hogy már jópár évszázadot eltöltöttem közöttük. Itt van például ez a pinceklub. Lejárnak ide, hogy összeverjék egymást, vagy éppen azt nézzék, ahogy ezt mások teszik, és még fogadjanak is rájuk. Persze, tudom, hogy a kezdetektől fogva megvolt a hasonló szórakozásuk, de sosem tudtam megérteni az indítékaikat. A modern korok hozománya ez az önkéntes gladiátorjáték, és a pokol elszabadulása óta valahogy még nagyobb igény van rá. Feszültséglevezetés. Ezt szokták mondani, én pedig jobb híján elhiszem. Inkább itt vezessék le azt a feszültséget, mint az utcákon kössenek bele egymásba minden apróságért.
Időnként betérek ide. Na nem verekedni, azt meghagyom másoknak. Nem azért, mert ne tudnék, egyszerűen csak nem érzem szükségét. Bőven elég az, amikor utamba kerül egy-egy démon, és ott kell megmutatkozzon, mit is tudok. Jobban szeretem a békét és a nyugalmat, bár ezekből jó ideje egyre kevesebb adatik, sajnos. Az ittlétem oka inkább az, hogy vigyázzak a verekedőkre. Tudom, furcsán hangzik, de úgy tűnik, elég mélyen belém van kódolva az őrangyalkodás. Vannak napok, amikor senki nem távozik néhány fájó zúzódásnál súlyosabb sérüléssel. Valószínűleg a mai is ilyen lesz.
Békésen kortyolgatom a tonikomat, miköben az aktuálisan küzdő két férfit figyelem. Jócskán liheg már mindkettő a fáradtságtól, de az biztos, hogy a gőzt kieresztették. Na igen, ha nem tudnak komoly sérülést okozni egymásnak, akkor bizony elhúzódnak kissé a meccsek. Itt már az számít, ki bírja tovább. Végül egy jól sikerült ütés földre viszi az egyiket, és nem is tud felállni onnan. Csak fekszik a betonon, és gyűjti az erejét, hogy ki tudja vonszolni magát a felfestésen kívülre. Addig az ellenfele begyűjti a gyér tapsot, és a hurrogásokat, aztán az egész elveszik a fogadók véleménynyilvánításainak zajában.
Ekkor nézek körül alaposabban, és pillantok meg egy ismerős arcot. Ösztönösen elmosolyodok, ahogy felállok az asztaltól, és a pult felé indulok. Odaérve nekitámaszkodok a szebb napokat látott fának, és Natalie felé fordulok.
- Leharcoltnak tűnsz.
A szó legszorosabb értelmében. Nem kérdezem meg, hogy szándékában áll-e ma este még több sérülést összeszedni. Semmi közöm hozzá. Bár tény, hogy jobban örülnék, ha nem járna ilyesmi a fejében. Ilyenkor eszembe jut, milyen könnyen meg tudnám gyógyítani az övéhez hasonló sérüléseket, de hiába viszket bennem a késztetés, tudom, hogy nem lehet. Itt még óvatosabbnak kell lennem, mint bárhol máshol. Nem minden vadász kezeli szelektíven az angyalokat a démonoktól, ami bár szomorú, valahol igazat kell adjak nekik. Ettől függetlenül a kollektív diszkrimináció mégiscsak őrültség.
Kortyolok egyet a tonikomból, miközben a hátamat fordítom a pultnak, és a következő meccsre készülő párost figyelem, és csak akkor fordulok vissza Natalie felé, ha van kedve beszélgetni.
music: Írózene

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Never Club Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Never Club Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 28, 2019 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Just another Day
Samandriel & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 451 • Zene; No Apologies»
«Sometimes Angels sing
to you in the wind
all you have to do is
Listen
Nem mondanám, hogy a vadászok teljes mértékben rendet tudnak tartani a városban. Az emberek gyarlók, nap, mint nap látjuk, mégis életünket adjuk értük. Akkor is, ha tudjuk, hogy a város bugyraiban vannak olyan helyek, amelyek nem éppen azért jöttek létre, hogy védjék az embereket. Sőt! A pénzéhes - habár nem tudom, hogy mit kezdenek vele - fajtából valók elég komoly összegeket képesek nyerni egy-egy éjszaka alatt.
Lépteimet gyorsan szedem a lépcsőn le. A fény gyéren világít idelent, a vaskos, régi vasajtó előtt pedig egy marcona alak áll, két kezét karba fonva. Igazából nem hinném, hogy sok időmbe telne, amíg a földre küldeném a szteroidtól felpumpált alakot, mégis a legkedvesebb mosolyommal próbálkozom.
- Ugyan már Fred. Tudjuk, hogy be fogsz engedni. Semmi okom becsukatni a helyet - vigyorgok rá önfeledten. Nem először járok itt.
- Résztvevő leszel ma? - kérdezi recés hangján. A hátamon is feláll tőle a szőr. Néha értem, hogy miért ő vigyázza az ajtót. Fejemet megrázom, majd vállamat is felvonom hozzá, amibe fájdalom hatol. Nemrég bánt el velem a démon, két kutyájával. Karom még repedt, vállam sem jött rendbe teljesen, a bordáimról pedig ne is beszéljünk.
Mégsem tudnám azt mondani, emiatt, hogy nem. Ma rám nem számíthatnak. Fred sem szól többet, eláll az utamból, sőt! Még az ajtót is kinyitja nekem.
Egy sötét folyosóra érkezem, ahol csak egy lámpa ég, az is gyengén. A végén egy újabb ajtóval. Egykor fehér lehetett, ma már teljesen megkopott, arra pedig igényt senki sem tartott, hogy újra lefesse. Az épület pincéje, ugyanis teljesen más célt szolgál.
Könnyedén nyitok be a poshadt levegőjű terembe. A hatalmas pincét egy fal sem választja el egymástól. A falaihoz asztalok és székek vannak tolva, jobb oldalt egy pult húzódik, szerény italválasztékkal. Középen pedig egy ringnek nem igazán nevezett üres tér helyezkedik el. Igazából a “ring” csak annyiból áll, hogy hatszor-hat méteres körbe egy piros festék van felfestve. Benne pedig emberek csépelik egymást, az idióta emberek, pedig fogadnak, hogy éppen ki fog nyerni. A pulthoz nyargalok rögvest, bekötött kezemet a pultra helyezem és egy sört kérek. A kérdést itt is megkapom, felmutatom karomat, de vállamat is megvonom.
- Még nem tudom - nem vagyok egy világbajnok. Mégis évek óta járok ide, hogy levezessem a feszültséget. Persze senki sem tudja sokszor, hogy hol szereztem monoklit az arcom alá, hogy miért véraláfutásos az oldalam, miért lóg a karom, a kelleténél jobban.
Hátamat a pultnak vetem, az italba pedig belekóstolok. Szerencsére nem hugymeleg. Megszemlélem a közönséget, de a készülődő feleket is. Mind férfi - mily meglepő. És mind azért van itt, hogy a világvége hangulat miatti gőzt kieresszék. Vétek lenne a helyet bezáratni, ki tudja, hogy a sok felgyülemlet feszültséget hol vezetnék le.
Könyököm a pultnak vetem - a balt, az épet. A jobban fogom az üveget és a testem mellé eresztem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Never Club Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 5:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 26, 2017 3:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


A cigaretta rohamosan fogy. Füstje bár gomolyogva tör elő belőlünk, hamar elillan idekint. Nem úgy mint odabent, hol vágni lehetne, szinte már a szagokkal együtt. Elregéltem neki indokaim, legalábbis a könnyebben kimondhatóakat. Több kérdése pedig nincs. Ennyi volt, mégis, egyelőre elég. Talán, egyszer, valamikor még összefutunk vele ebben a lebujban, de semmiképp a közeljövőben. Arra is ügyelnem kell, hogy előtte ne legyek más, csak az emberi nő, kit ma este volt szerencséje megismerni egy kicsit. Ha a Pokolban rám lelne, nem lenne egyszerű magyarázkodnom. Persze, még mindig ott a megszállás lehetősége, onnantól kezdve viszont nem lennék több egy démonnál, kinek porhüvelyéből ki tudja, lehet megpróbálna elűzni. Az pedig felesleges. Ha sikerrel is járna, akkor sem kapna belőle többet egy üres testnél.
- Talán. Erre nincs garancia - szögezem le.
Közel sem biztos, hogy szerzek legközelebbre kellő bölcsességet. Azt sem tudom valójában, hogy mire értette ezt pontosan. Meglehet, úgy véli, elszalasztottam egy alkalmat, ami lényegében igaz, ha álcám szemszögéből szemlélem az eseményeket. Korábbi merészségem ellenére megfutamodtam, mikor zavartalan szólhattak volna ajkaim.
- Jó éjszakát! - köszönök el én is tőle.
Nem szükséges visszamennem az épületbe. Mindenem megvan, amit magammal hoztam, így várok még egy keveset, mielőtt én is megindulnék. Csupán addig, hogy elhagyja a sarkot és leforduljon. Utána odébb állok, kezdetben követve nyomát, hogy az ellenkező irányba haladva, kereshessek egy elhagyatottabb helyet, ahol átjárót nyithatok a Pokolba.
Fejem felkapom, mikor ismét megszólal. Emlékszem jól a tőle kapott becenévre. Ajkaimra mosoly ül ki megjegyzését hallva. Vigyázok magamra, ha tudnád, hogy mennyire...
- Te is - mondom végül újabb búcsúzkodás gyanánt, mielőtt eltűnne szemem elől.





Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Never Club Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 25, 2017 12:26 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Élesen parázslik fel a cigaretta vége miközben várom válaszát. A szemem le nem veszem immár az övéről, mélyen fúrom bele, figyelem, fürkészem. De a szám szegletében megbúvó parányi kis mosolykezdemény a világ minden pénzéért nem akarna lelohadni onnan. Végül csak belátja, hogy választ kell adjon. Ad is, mondjuk. Némán hallgatom szavait. A történet végére elmosolyodom. A utolsó tüdőt izzító szippantás. Aztán pár pillanatnyi odabent tartás következik, szem lehuny egy pillanatra, tényleg nem tudom mit élveznek ebben annyira, de nem is érdekel, most épp jól esik, nekem ennyi épp elég. Végül lassan szabadulok meg a tejszín felhőtől enyhén oldalra tolva ki azt, mégse az arcába. Szemem nyílik komótosan de ekkor nem rá nézek, hanem az idő közben arcom magasságába emelt szálat veszem szemügyre, mintha ő itt sem lenne. Egy apró maradék füstgomolyag még jut a rövidre égett szálacskának is melytől még egy utolsó felparázslik, amolyan utolsó próbálkozás, erőtlen küzdelem a végzet ellen. Ujjaim közt parányit megmozgatom.
- Hát eddig tartott.
Jegyzem meg, és csak ekkor fordítom felé acélos szemeim.
- Legközelebb majd bölcsebb leszel.
* Biztató - vagy kevésbé biztató - félmosoly az ismerős mondat végén. Hogy hiszek e neki avagy sem? Teljesen mindegy, nem számít semmit sem. Talán lehetőséget kapott, talán nem, s nem élt vele. Persze más kérdés, hogy engem csupán érdekelt a valódi vágya, ami benne rejlik benne ott mélyen belül, a "Dokinéni" mögött, túl a mázon túl a külsőségeken, túl minden. De csupán magamban vállat vonva pöckölöm el a csikket mely felizzik miközben perdül néhányat a levegőben.
- Jó éjt.
Fordulok meg és indulok az utca vége felé. Nem messze van egy motel, aludnom kell, hogy gyorsabban helyrejöjjenek a sérüléseim. Pár lépést teszek aztán megszólalok ismét hirtelen.
- Hé, Dokinéni!
Tán még emlékszik az ehhez hasonló mondatra is odabent. Megállok, féloldalt fordulok vissza.
Egy megnyerő mosoly.
- Azért vigyázz magadra.
Parányi kacsintás, egészen apró szinte észrevétlen gesztus. Vannak akik nem szolgáltak rá a pusztulásra. Ő még nem szolgált rá hát miért is vesszen? Azzal fordulok és rövidet igazítok kabátom gallérján majd az utca sarkon végül elnyel a sötétség. Pihennem kell, és készülnöm, lehet az utolsó cselekvésem következik napokon belül...



Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 22, 2017 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Ha valaki, hát én rászolgáltam a köszönetnyilvánításokra. Abaddontól, az Úrnőmtől és sokan másoktól, csak egyesek képesek erről rohadtul megfeledkezni. Ehhez azonban már hozzászoktam. Ez az én sorsom, hiába próbálok mindig küzdeni ellene. Egyesek esetében már az is nagy öröm, ha egyszer kinyögik azt az aprócska szócskát. Mások pedig elárasztanak vele, mitől ugyan kevésbé érzem magam kitüntetve, mégis, értékelem, hogy megteszik.
- Elég sokan ismerik ahhoz, hogy nekem is ajánlják - jegyzem meg.
Kérdést ugyan egyelőre nem tesz fel, mégis kisejlik. Mit keresek itt igazán? Miért vagyok egy démonokkal tömött helyen ember létemre? Legalább még mindig elhiszi, hogy az vagyok, bár ez valójában nem is kérdéses. Túl sokat gondol. Vagy pont eleget? Híre van a helynek, még az alvilágiakkal teli városban is. Nem sok ember fordul meg odabent, csak azok, akik nagy pénzt akarnak kaszálni, abban a hitben lebegve, hogy képesek elverni egy démont a ketrecben. Idióták. A másik, kisebb fele pedig fogad, ugyanakkor kevés olyan borult elme van, ki nagy nyereményért jön egy olyan helyre, hol bármikor kinyírhatják egy pöccintésre.
- Jól van, elkaptál! Tudtam, milyen helyre megyek. Aki ajánlotta, felkészített rá, ugyanakkor azt is mondta, hogy nagyobb tétek ugrálnak egyik kézből a másikba. Ez vonzott és a kíváncsiság. Az emberek erejét meg lehet becsülni abból, ahogy kinéznek. Ha alaposan figyelünk. Tudni akartam, hogy veletek is így van-e, de... Rá kellett jönnöm, hogy ha nincs az az incidens, azt sem tudtam volna megmondani, hogy halhatatlan vagy - magyarázom, kissé zavartan.
Elmosolyodom lebukásomon. Szemeibe nézek, hogy tudja, igazat beszélek. Egy részem, igazat szól, az pedig elég, ha ő uralkodik vonásaimon. Arra, hogy mi a vágyam, egyelőre nem felelek. Mintha csak remélném, hogy hosszabb magyarázatom elég arra, hogy elterelje róla figyelmét, ennek ellenére nem állom soká pillantását. Tekintetem elvándorol arcán, majd mellkasán állapodik meg, mielőtt néhány másodperccel később visszatévedne képére egy nagy levegő után. Összeszedtem bátorságom, ha kérdezi, hát most már ideje felelni. Egyébként sem hagyna menekülni, ha annyira érdekli, amit azért kétlek. Arról nem is beszélne, hogy nyilvánvalóan lepattintana. Se neki, se nekem nem áll rendelkezésünkre sok szabadidő. Nekem főleg nem, mikor az ő határidejével dolgozom.





Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Never Club Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 21, 2017 8:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



A félhomályos szűk utcára kevés zaj szűrődik ki a benti eseményekből. Egy háromfős kis csapat fordul be a nem túl messzi sarkon és vonulnak el mellettünk. Csak egy kóbor pillantást vetek rájuk, nem érdekelnek, de szeretem tudni mi vesz körbe. Két fickó meg egy nő. A nő megbámul minket főként Leviathant veszi szemügyre, de végül nyílik az ajtó, s némi tompa ütemes zene dallama tódul az utcára, hogy aztán ahogy csapódik az öreg vasajtó a helyére, úgy ismét csendet eresszen a kint lévőkre.
- Valóban nem, de ha rászolgálnak, hát miért ne.
Mosolyodom el enyhén megvonva vállam, reagálva a megjegyzésére.
A cigarettámból sem fukarkodok, adok én szívesen ha kér, és így is tesz. Egészen parányi mosoly ül orcámon, szinte észrevétlen, fürkészem a tekintetét, az íriszeibe mélyesztem a sajátom. Riadt kis őzike képét festi le. Szavaira egészen aprót mozdul a mosoly.
- Amit, szeretnél. Amiért egy olyan helyre jöttél amit kevesen ismernek.
Kezdek bele a boncolgatásba s közben szippantok egyet, fehér szín gomolyag hagyja el ajkaim az ég felé ahogy enyhén felnézve szabadulok meg a füsttől.
- Tudtad mire számíts a helyen, máskülönben nem léptél volna be azon az ajtón ott mögöttem. Tudtad kik járják, csupán kerested a megfelelőt. Bosszú, hatalomvágy, tán a szimpla kíváncsiság, vajon mi vezérelt? Tehát mi a vágyad?
Acélos szemeim le nem veszem az övéiről, eszem ágában sincs megfélemlíteni csupán boncolgatom azt ami szerintem lehetséges. Nagyjából az, hogy egy halandó tudomást szerez a helyről ahol a magunkfajta leledzik, ugyan mi másért jönne mint megkeresni azt akivel alkut köthet cserébe a lelkéért? De olyasmi nem kell amit önszántukból adnak, annak semmi értelme. Persze nyilván lehetnek más okok is, épp ezért kérdem ily módon mert valahol érdekel, hogy vajon mi vezérli ilyenkor az embert. De a rossz hír, hogy én ma nem lélekért jöttem ide. Míg várom mit reagál egyet szívok még, közel a vég.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 20, 2017 9:26 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Figyelem minden mozdulatát. Ahogy elkapja a doboz gyufát, majd meggyújtja a szájából kilógó szál cigit. Az este tapasztaltakhoz hozzácsapva, úgy összességében örülök, hogy nem kell vele megküzdenem. Rég volt már olyasmiben részem, a gyakorlatból is kiestem a csendes gyilkolások, vagy épp rövid üldözések utáni ölések sűrűsödésével. Álmában valószínűleg le tudnám ölni, főleg, ha észre sem veszi jelenlétem, de... Erre nem valószínű, hogy sor kerül. Ha tesz is valamit és kiderül, márpedig azon vagyok, hogy ha így van, akkor kiderüljön, vélhetően Ashtaroth lesz az, ki majd kihívja maga ellen, megmutatva, miért is ő a Pokol Háborúja. Én pedig ott leszek, hogy mindezt végignézzem. De előtte! A fegyver. Óznak még el kell vinnie az előttem álló fickóhoz. Jelentenem kell úrnőmnek, és... lényegében ennyi.
- Ezek szerint nem osztogatsz ilyesmit sűrűn - mosolyodom el.
Ahogy lényegében senki a pokolban. Egyeseknek kimondottan nehezére esik kinyögni ezt az apró szócskát. Egy-két slukk nem árthat, úgyhogy elfogadom a felkínált lehetőséget. Igaz, így gyorsabban elfogy az a szál, de nem érdekes. Emberi mivoltom egyébként is vacillál. Gondolkodik azon, megkíséreljen-e az előtte állótól társaságot kérni mai tombolásához. Bevallom, kecsegtető lehetőség. Démonként minden bizonnyal belevágnék, de így... Egyébként sincs rá időm, úgyhogy marad a józan ész, na meg az emberi gyávaság, mi azért a Dokinéniben is megtalálható. Mégiscsak egy pokolbélivel társalog, ami ugyan elég izgalmas a maga módján, pláne néhány feles után, mégiscsak a lelkét követelheti alkudozás közben. Arról pedig már rég lecsúszott. Ha tudná, milyen rég...
- Csak utánad hoztam a gyufád. Mit szeretnél, mit mondjak emellett? - fújok visszavonulót bátorságomnak.
Próbálok meghátrálni, finoman, bár vélhetően így is elég észrevehetően. Gondolatok ezrei cikáznak át elmémen. Eddig tartott az alkoholból merített merészség. Más a társalgás egy alakkal, akiről idő közben kiderül, hogy démon és más az egyéb elfoglaltság ugyanazon illetővel. A végén még összetörne.





Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Never Club Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 19, 2017 5:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Ugyan még néhány meccs hátra volna a klubban, de én nem azért jöttem, hogy bámészkodjak. A könnyes búcsú megvolt és már is az utcán találom magam, széles sikátorutca, nem messze tőlem csatornafedőből fehér gomolyagként száll fel a forró levegő hála a kinti hidegebb időnek. Parányi esőcseppek potyognak a magasból, néhány engem is eltalál. Hamarosan nagy zivatar lesz de még csupán az előszele. Cigarettával a számban kutatom kabátom zsebeit de a rossebnek se lelem a gyújtómat. Már épp azon agyalok, hogy rossz filmekbe illő módon ujjam hegyéből gyújtok lángot s azzal bírom működésre a bagót. De hirtelen hang üti fel a fülem, reflexből fordulok arra s fejem félrerántva kapom el a felém röppenő fekete dobozkát. Rövid mosollyal bólintok szavaira, ahogy a dobozt kinyitom és két szálat húzok ki. Végigsiklik a gyufa az érdes felületen. Szikra pattan és apró fény villan. Hamar mélyet szívhatok a gyufát pedig lerázva vághatom az utcára. Egyet perdül a kissé már nedves talajon még végül végleg kihuny.
- Három köszönöm egy este alatt. Egyéni rekord.
Jegyzem meg mert hát ez ugye a harmadik amit kapott ha mindet számolom. Fújok egyet aztán ha már odatipegett hozzám mint valami ragadozó akkor felé is nyújtom, hátha kér egy keveset. Éles üvegcsörrenésre fordítom a fejem a sikátor másik végébe, ahol csak pislákol a lámpa. Hangos nyivákolás és fújtatás töri meg a csendet. Csak két macska lökött félre egy üveget viaskodás közben.
- Hallgatlak. Egy szálnyi időd van.
Fordulok vissza felé parányit mosolyogva, mert továbbra is úgy gondolom nem véletlenül jött oda, kell neki valami, vélhetően alkut akar. Legalább is nem tudva a háttér információkról egyértelműen erre gondolna bárki. A szemeit fürkészem saját acélszín íriszeimmel. Mintha csak bele akarnék látni a fejébe. Tudja mi vagyok, tudja mire vagyok képes, mégsem tart tőlem, hát nyilván emiatt kereste a társaságom, szóval várok kicsit. Egyik kezem zsebre dugva, másikat szabadon hagyom a cigarettámnak. Lassan gyúl a parázs és lassan fogy a szál. Egy hűvös szellő szalad be a szűk utcába felkapva néhány, még nem nedves újságot. Az egyiken épp az új polgármester arcképe díszeleg...




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



If you wanna be the best, you gotta take out the best
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 15, 2017 11:26 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Egyelőre nyugton hagyom a nekem szánt poharat. Fő a mértékletesség, főleg, ha egy gyenge nő az alvilágba keveredik. Ügyelnem kell magamra. Kijelentése viszont látható módon elgondolkodtat. Na igen, mégis ki jelentené ki nyíltan, hogy őt a rombolás élteti egy ilyen harcban? Nem mintha a ketrecben sok dolgot tudna tönkretenni, de egy éppenséggel mindig akad. Valaki, akit ezek szerint nem csak kiütni akar, sokkal inkább... elpusztítani. Ez egészen démonhoz illő gondolat, s ha összeteszem azzal, amit Ashtaroth mondott róla, még bele is férne az előzetesen kialakított képbe.
- Érdekes választás - állapítom meg végül emberi nézőpont alapján.
Lehet, hogy következő megjegyzésével csupán viccelődni akar, ennek ellenére én még ha kicsit féloldalasan mosolyogva is, de magamra mutatok. Engem bizony még nem ütöttek ki. Emberi mivoltomat, legalábbis. Ő amolyan jó kislány volt sokáig. Elindult az orvosira, de rátalált a fogadásra. Ezzel oda a karrier, viszont megtalálta kedvenc munkáját, amivel valljuk be, könnyebb is pénzt keresni. Nem mintha szüksége lenne rá az orvos apja és a bajos bátyja mellett. Igaz, így legalább bőven futja óvadékra az utóbbinak. Létezik még ilyesmi egyáltalán? Ezzel meg is mutattam neki az illetékes személyt. Szerencsére ő nem talált atomfizikust.
Közeledtére eltűnik mosolyom. Figyelem őt, egészen közelről tanulmányozva arcát. Nekem nem árthat megfigyelni a lehetséges ellenséget, álcám viszont... úgy néz fel rá, mint akit megbabonáztak. Először a sebekre tereli tekintetét, mintha csak azt figyelné. Aztán áttéved az ép területekre, mint például a szájra, mi folyamatosan beszél hozzá, majd egy pillanatra elveszik a szemekben. Láthatóan szívesen tombolna az előtte állóval. Aztán mindez egy pillanat alatt eltűnik, mikor Abaddon láthatóan távozni készül. Engem ez felidegesítene. Valószínűleg mennék a ketrecbe és kidekorálnék néhány képet, de az én vagyok. Nem a... "Dokinéni".
- Nagyon... szívesen! - szólalok meg érezhetően nehezen, aztán visszafordulok a pult felé.
Ujjaim ott felejtett poharam köré fonódnak, de csak miután a démon megindult kifelé. Olykor még rá sandítok, s mikor ténylegesen kiér, kiürítem a poharat. Kár lenne veszni hagyni, még akkor is, ha nincs hatása. Rám. Azt hiszem, ennyi volt mára. Egyetlen nő sem menne utána egy ilyen elválás után, helyette inkább maradna, elmélyedve a csalódottságban. Akkor, ha nem bukkanna rá, amire én is. Arcdekoráló uraság itt felejtett valamit, mit kezembe véve nézek még egy kicsit. Aztán megindulok. Arra, amerre ő is tette. Ez egyfajta kapaszkodóként szolgál álcámnak, ki mostanra azon gondolkodik, hogy megfogadja a tanácsot. Megpróbálja megszerezni azt, amit akar.
- Ezt elfelejtetted! - dobom felé a szájában lógó cigi meggyújtásához elengedhetetlen eszközt, amint meglátom odakint.
Amíg az elkapásával foglalkozik, én közelebb sétálok. Lassan, keresztbe font karokkal melengetve magam, végtére is most vágtattam ki a melegről, ami odabent talán már túlzóan nagy is.





Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Never Club Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 14, 2017 8:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Ahogy hallgatom szavait apró mosoly kúszik orcámra, ezt láthatja is ha már oldalra sandít. Valóban az sem épp rossz módja a tombolásnak ezen nincs mit taglalni. Csak jó kiprovokálni, hogy az emberek mondják ki amire gondolnak. A nyers őszinteség. Mondjuk ez elég ironikus ha belegondolok az utóbbi napokba, meg az elkövetkezőket. Bár ha már így belemegyek akkor az is igaz, hogy csupán egyetlen egy hazugság lesz az egész mondandómban. Minden más valóban a nyers igazság, tehát nem hazudtolom meg magam, csak részben, ez amolyan kiskapu, végül is ezekből élünk nemde? De ez majd a holnap zenéje. Apropó holnap. Hamarosan Ashtarothal összecsapok. Addig pedig még akad némi dolgom. Bár a társaságom szimpatikus, jól szórakozunk, vagy csupán a látszat? Én részemről igen a többi meg kit érdekel, engedd el magad.
- Úgy legyen!
Emelem poharam a kijelentésére és kortyolok is egyet miközben újra kérdez, kis kíváncsi kacsa. Aprón elmosolyodom.
- A rombolást.
Tehát inkább az előbbi, vagy is a behúzás. No persze ennek is sok fajtája van, rombolni, pusztítani nem csak ököllel lehet ugye.
Okos következtetésére csupán helyeslőn bólintok viccelődve a dolgon.
- Mutass olyat akit még nem
Vigyorgok, persze ironizálok és választ sem várok, csak humorizálok. Nyilván nincs olyan kit ne vertek volna még le, vagy ne verné majd le valaki a jövőben...
- Egyszerű a képlet.
Fordulok felé.
- Ha kell valami, vedd el.
Lépek közelebb egy rövidet, hogy szinte éppen mellette legyek.
- Ha akarsz valamit, szerezd meg.
Ekkor már pont előtte állok, kínosan közel, galád kis mosolyom ott húzódik arcomon. Kicsit elfordítom fejem, hogy egy újabbat szívjak a bagómból és letüdőzés után az ég felé távozzon.
- Én ilyen egyszerűen élek.
Majd vissza rá. Érti ahogy akarja, majd gondolkodik rajta, vagy nem. A mosoly sokat mond, átlátszó vagy tündérke. Ok nélkül nem jöttél volna egy vadbaromhoz, akarsz Te valamit ez egyértelmű. Halandónak gondolom, épp ezért az alku volna a kézenfekvő. De most nem vagyok alkudozós kedvemben. Ezért csak húzom kicsit.
Így hirtelen szólok megtörve a kialakult pillanatnyi kínos csendet, már nekem semmiképp sem az, aztán lehet neki sem, fene tudja.
- Nos.
Hajtom fel az utolsó kortyot is a pohárból, ha kell rendezem a számlát.
- Kösz az italt.
Kacsintok rá röviden.
- Meg persze az ápolást!
Mutatom fel a jobb kezem mi mostanra lehet, hogy be is gyógyult és a sebeknek hűlt helye.
Az egyetlen érdekes személy itt áll éppen előttem, ezért még csak körbe sem nézek, elindulok kifelé egy rövid biccentés után melyet köszönésnek szánok a kialakuló hangzsivajban melyet a ringben kialakult soron következő kalamajka okoz. A két barom áttörte a ketrec egyik falát. Ideje távoznom, 2 nap még és következik az esemény. Fel kell készülnöm rendesen. Kezdetnek például nem ártana rendbe szedni magam.
Egy határozott mozdulattal tárul fel a vasajtó mely egy sikátor utcába vezet. Az eső enyhén csepereg. Felnézek, két csepp vágódik orcámra. 2 nap. Még kettő. Egy hanyag pöccintéssel szabadulok meg a csikkemtől. Aprón megcsóválom a fejem ahogy a benti lányra gondolok, eszelős egy némber annyi szent, de azért megmosolygom. Majd a zsebembe nyúlok és újabb szálat veszek elő. Rágyújtani készülök, persze ki tudja eljutok e addig, mert éppen nem lelem a gyújtósom...




Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 14, 2017 2:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Mivel először sem kérdezett rá, nem hittem volna, hogy most megteszi. Vagy tényleg ennyire nem figyelt volna előző alkalomkor? Mindegy, nem titok, akár el is mondhatom neki, emberi álcám miféle tombolással vezeti le a feszültséget. Tekintetem leveszem a ketrecről és a mellette ácsorgó ürgéről, kinél az oda szóló belépőket lehet megváltani.
- Maradjunk annyiban, hogy nem csak kevesebb vérrel jár, de kevesebb ruhával is - pillantok rá, majd vissza az egymást püfölőkre.
Hallgatom beszámolóját és észrevételeit. Figyelmesen, minden egyes szavát próbálva megjegyezni ennek látszata nélkül. Ezért sem fordítom felé fejem. A végzettség említésére elmosolyodom. Milyen lehet egy kigyúrt atomfizikus, aki attól sem riad vissza, hogy bemásszon egy ketrecbe? Ha pedig mindemellett nem úgy fest, mint egy troll, hát... nem rossz kombináció. Főleg, ha egy emberről van szó. A démonoktól sokkal nehezebb megszabadulni.
- Ha valaki ott köt ki egy atomfizikusi végzettséggel és nyer is, talán kipróbálom - jegyzem meg.
De csak mert arra elég kicsi az esély. Valószínűleg torkomon akadna a cigifüst, ha most ide állítana elém egy atomfizikus ketrectitánt. Ennek ellenére az adott szót illik betartani, így ha előfordulna, nos... bevállalom, hogy elviselem azt a néhány kapott ütést. Talán arról is meggyőzhetem, hogy adjon néhány tanácsot, vagy egy gyorstalpalót a halál elkerülése érdekében.
- Mit élvezel benne jobban? Azt, hogy behúzhatsz másoknak, vagy azt, hogy kitalálhatod, mit lép az... ellenfeled? - érdeklődöm, amint befejezi az erre vonatkozó magyarázatot.
Tisztában vagyok vele, hogy nem árt némi ész, ugyanakkor... ismerek olyanokat, akik többre mennek az erejükkel, mint a szürkeállományukkal. Elég sokat, ami azt illeti, de hát nem lehet nekik felróni. Elégszer. Szavaiból ítélve túlteng benne a küzdőszellem. Persze, valószínűleg úgy lennék vele én is, hogy ha már egyszer mindenképp a halál vár, legalább tegyek akkora kárt a másikban, hogy utánam beledögöljön ő is. Vagy legalább emlegessen még egy darabig. Az más kérdés, hogy lehetőleg elkerülöm az efféle eseteket. Csak akkor megyek veszélyes övezetbe, ha van legalább két tervezett kiutam onnan, s ha mégsem jönne be egyik sem, hát keresek egy harmadikat. Élve többet érek, nem csak magamnak, de a Pokolnak is.
- Tehát igen - közlöm saját magammal a kikövetkeztetett választ.
Fogalmam sincs, mennyire hihetek ennek, de nem úgy tűnik, hogy hazudna erről. Főleg, hogy reálisan kezeli a dolgokat. Bárhol, bármikor akadhat jobb és erősebb. Bár nálam jobbat nehéz lenne találni.




Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3