☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Vas. Márc. 26, 2017 3:10 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


A cigaretta rohamosan fogy. Füstje bár gomolyogva tör elő belőlünk, hamar elillan idekint. Nem úgy mint odabent, hol vágni lehetne, szinte már a szagokkal együtt. Elregéltem neki indokaim, legalábbis a könnyebben kimondhatóakat. Több kérdése pedig nincs. Ennyi volt, mégis, egyelőre elég. Talán, egyszer, valamikor még összefutunk vele ebben a lebujban, de semmiképp a közeljövőben. Arra is ügyelnem kell, hogy előtte ne legyek más, csak az emberi nő, kit ma este volt szerencséje megismerni egy kicsit. Ha a Pokolban rám lelne, nem lenne egyszerű magyarázkodnom. Persze, még mindig ott a megszállás lehetősége, onnantól kezdve viszont nem lennék több egy démonnál, kinek porhüvelyéből ki tudja, lehet megpróbálna elűzni. Az pedig felesleges. Ha sikerrel is járna, akkor sem kapna belőle többet egy üres testnél.
- Talán. Erre nincs garancia - szögezem le.
Közel sem biztos, hogy szerzek legközelebbre kellő bölcsességet. Azt sem tudom valójában, hogy mire értette ezt pontosan. Meglehet, úgy véli, elszalasztottam egy alkalmat, ami lényegében igaz, ha álcám szemszögéből szemlélem az eseményeket. Korábbi merészségem ellenére megfutamodtam, mikor zavartalan szólhattak volna ajkaim.
- Jó éjszakát! - köszönök el én is tőle.
Nem szükséges visszamennem az épületbe. Mindenem megvan, amit magammal hoztam, így várok még egy keveset, mielőtt én is megindulnék. Csupán addig, hogy elhagyja a sarkot és leforduljon. Utána odébb állok, kezdetben követve nyomát, hogy az ellenkező irányba haladva, kereshessek egy elhagyatottabb helyet, ahol átjárót nyithatok a Pokolba.
Fejem felkapom, mikor ismét megszólal. Emlékszem jól a tőle kapott becenévre. Ajkaimra mosoly ül ki megjegyzését hallva. Vigyázok magamra, ha tudnád, hogy mennyire...
- Te is - mondom végül újabb búcsúzkodás gyanánt, mielőtt eltűnne szemem elől.





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Szomb. Márc. 25, 2017 12:26 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Élesen parázslik fel a cigaretta vége miközben várom válaszát. A szemem le nem veszem immár az övéről, mélyen fúrom bele, figyelem, fürkészem. De a szám szegletében megbúvó parányi kis mosolykezdemény a világ minden pénzéért nem akarna lelohadni onnan. Végül csak belátja, hogy választ kell adjon. Ad is, mondjuk. Némán hallgatom szavait. A történet végére elmosolyodom. A utolsó tüdőt izzító szippantás. Aztán pár pillanatnyi odabent tartás következik, szem lehuny egy pillanatra, tényleg nem tudom mit élveznek ebben annyira, de nem is érdekel, most épp jól esik, nekem ennyi épp elég. Végül lassan szabadulok meg a tejszín felhőtől enyhén oldalra tolva ki azt, mégse az arcába. Szemem nyílik komótosan de ekkor nem rá nézek, hanem az idő közben arcom magasságába emelt szálat veszem szemügyre, mintha ő itt sem lenne. Egy apró maradék füstgomolyag még jut a rövidre égett szálacskának is melytől még egy utolsó felparázslik, amolyan utolsó próbálkozás, erőtlen küzdelem a végzet ellen. Ujjaim közt parányit megmozgatom.
- Hát eddig tartott.
Jegyzem meg, és csak ekkor fordítom felé acélos szemeim.
- Legközelebb majd bölcsebb leszel.
* Biztató - vagy kevésbé biztató - félmosoly az ismerős mondat végén. Hogy hiszek e neki avagy sem? Teljesen mindegy, nem számít semmit sem. Talán lehetőséget kapott, talán nem, s nem élt vele. Persze más kérdés, hogy engem csupán érdekelt a valódi vágya, ami benne rejlik benne ott mélyen belül, a "Dokinéni" mögött, túl a mázon túl a külsőségeken, túl minden. De csupán magamban vállat vonva pöckölöm el a csikket mely felizzik miközben perdül néhányat a levegőben.
- Jó éjt.
Fordulok meg és indulok az utca vége felé. Nem messze van egy motel, aludnom kell, hogy gyorsabban helyrejöjjenek a sérüléseim. Pár lépést teszek aztán megszólalok ismét hirtelen.
- Hé, Dokinéni!
Tán még emlékszik az ehhez hasonló mondatra is odabent. Megállok, féloldalt fordulok vissza.
Egy megnyerő mosoly.
- Azért vigyázz magadra.
Parányi kacsintás, egészen apró szinte észrevétlen gesztus. Vannak akik nem szolgáltak rá a pusztulásra. Ő még nem szolgált rá hát miért is vesszen? Azzal fordulok és rövidet igazítok kabátom gallérján majd az utca sarkon végül elnyel a sötétség. Pihennem kell, és készülnöm, lehet az utolsó cselekvésem következik napokon belül...




Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Szer. Márc. 22, 2017 11:12 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Ha valaki, hát én rászolgáltam a köszönetnyilvánításokra. Abaddontól, az Úrnőmtől és sokan másoktól, csak egyesek képesek erről rohadtul megfeledkezni. Ehhez azonban már hozzászoktam. Ez az én sorsom, hiába próbálok mindig küzdeni ellene. Egyesek esetében már az is nagy öröm, ha egyszer kinyögik azt az aprócska szócskát. Mások pedig elárasztanak vele, mitől ugyan kevésbé érzem magam kitüntetve, mégis, értékelem, hogy megteszik.
- Elég sokan ismerik ahhoz, hogy nekem is ajánlják - jegyzem meg.
Kérdést ugyan egyelőre nem tesz fel, mégis kisejlik. Mit keresek itt igazán? Miért vagyok egy démonokkal tömött helyen ember létemre? Legalább még mindig elhiszi, hogy az vagyok, bár ez valójában nem is kérdéses. Túl sokat gondol. Vagy pont eleget? Híre van a helynek, még az alvilágiakkal teli városban is. Nem sok ember fordul meg odabent, csak azok, akik nagy pénzt akarnak kaszálni, abban a hitben lebegve, hogy képesek elverni egy démont a ketrecben. Idióták. A másik, kisebb fele pedig fogad, ugyanakkor kevés olyan borult elme van, ki nagy nyereményért jön egy olyan helyre, hol bármikor kinyírhatják egy pöccintésre.
- Jól van, elkaptál! Tudtam, milyen helyre megyek. Aki ajánlotta, felkészített rá, ugyanakkor azt is mondta, hogy nagyobb tétek ugrálnak egyik kézből a másikba. Ez vonzott és a kíváncsiság. Az emberek erejét meg lehet becsülni abból, ahogy kinéznek. Ha alaposan figyelünk. Tudni akartam, hogy veletek is így van-e, de... Rá kellett jönnöm, hogy ha nincs az az incidens, azt sem tudtam volna megmondani, hogy halhatatlan vagy - magyarázom, kissé zavartan.
Elmosolyodom lebukásomon. Szemeibe nézek, hogy tudja, igazat beszélek. Egy részem, igazat szól, az pedig elég, ha ő uralkodik vonásaimon. Arra, hogy mi a vágyam, egyelőre nem felelek. Mintha csak remélném, hogy hosszabb magyarázatom elég arra, hogy elterelje róla figyelmét, ennek ellenére nem állom soká pillantását. Tekintetem elvándorol arcán, majd mellkasán állapodik meg, mielőtt néhány másodperccel később visszatévedne képére egy nagy levegő után. Összeszedtem bátorságom, ha kérdezi, hát most már ideje felelni. Egyébként sem hagyna menekülni, ha annyira érdekli, amit azért kétlek. Arról nem is beszélne, hogy nyilvánvalóan lepattintana. Se neki, se nekem nem áll rendelkezésünkre sok szabadidő. Nekem főleg nem, mikor az ő határidejével dolgozom.





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Kedd Márc. 21, 2017 8:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



A félhomályos szűk utcára kevés zaj szűrődik ki a benti eseményekből. Egy háromfős kis csapat fordul be a nem túl messzi sarkon és vonulnak el mellettünk. Csak egy kóbor pillantást vetek rájuk, nem érdekelnek, de szeretem tudni mi vesz körbe. Két fickó meg egy nő. A nő megbámul minket főként Leviathant veszi szemügyre, de végül nyílik az ajtó, s némi tompa ütemes zene dallama tódul az utcára, hogy aztán ahogy csapódik az öreg vasajtó a helyére, úgy ismét csendet eresszen a kint lévőkre.
- Valóban nem, de ha rászolgálnak, hát miért ne.
Mosolyodom el enyhén megvonva vállam, reagálva a megjegyzésére.
A cigarettámból sem fukarkodok, adok én szívesen ha kér, és így is tesz. Egészen parányi mosoly ül orcámon, szinte észrevétlen, fürkészem a tekintetét, az íriszeibe mélyesztem a sajátom. Riadt kis őzike képét festi le. Szavaira egészen aprót mozdul a mosoly.
- Amit, szeretnél. Amiért egy olyan helyre jöttél amit kevesen ismernek.
Kezdek bele a boncolgatásba s közben szippantok egyet, fehér szín gomolyag hagyja el ajkaim az ég felé ahogy enyhén felnézve szabadulok meg a füsttől.
- Tudtad mire számíts a helyen, máskülönben nem léptél volna be azon az ajtón ott mögöttem. Tudtad kik járják, csupán kerested a megfelelőt. Bosszú, hatalomvágy, tán a szimpla kíváncsiság, vajon mi vezérelt? Tehát mi a vágyad?
Acélos szemeim le nem veszem az övéiről, eszem ágában sincs megfélemlíteni csupán boncolgatom azt ami szerintem lehetséges. Nagyjából az, hogy egy halandó tudomást szerez a helyről ahol a magunkfajta leledzik, ugyan mi másért jönne mint megkeresni azt akivel alkut köthet cserébe a lelkéért? De olyasmi nem kell amit önszántukból adnak, annak semmi értelme. Persze nyilván lehetnek más okok is, épp ezért kérdem ily módon mert valahol érdekel, hogy vajon mi vezérli ilyenkor az embert. De a rossz hír, hogy én ma nem lélekért jöttem ide. Míg várom mit reagál egyet szívok még, közel a vég.



Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Hétf. Márc. 20, 2017 9:26 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Figyelem minden mozdulatát. Ahogy elkapja a doboz gyufát, majd meggyújtja a szájából kilógó szál cigit. Az este tapasztaltakhoz hozzácsapva, úgy összességében örülök, hogy nem kell vele megküzdenem. Rég volt már olyasmiben részem, a gyakorlatból is kiestem a csendes gyilkolások, vagy épp rövid üldözések utáni ölések sűrűsödésével. Álmában valószínűleg le tudnám ölni, főleg, ha észre sem veszi jelenlétem, de... Erre nem valószínű, hogy sor kerül. Ha tesz is valamit és kiderül, márpedig azon vagyok, hogy ha így van, akkor kiderüljön, vélhetően Ashtaroth lesz az, ki majd kihívja maga ellen, megmutatva, miért is ő a Pokol Háborúja. Én pedig ott leszek, hogy mindezt végignézzem. De előtte! A fegyver. Óznak még el kell vinnie az előttem álló fickóhoz. Jelentenem kell úrnőmnek, és... lényegében ennyi.
- Ezek szerint nem osztogatsz ilyesmit sűrűn - mosolyodom el.
Ahogy lényegében senki a pokolban. Egyeseknek kimondottan nehezére esik kinyögni ezt az apró szócskát. Egy-két slukk nem árthat, úgyhogy elfogadom a felkínált lehetőséget. Igaz, így gyorsabban elfogy az a szál, de nem érdekes. Emberi mivoltom egyébként is vacillál. Gondolkodik azon, megkíséreljen-e az előtte állótól társaságot kérni mai tombolásához. Bevallom, kecsegtető lehetőség. Démonként minden bizonnyal belevágnék, de így... Egyébként sincs rá időm, úgyhogy marad a józan ész, na meg az emberi gyávaság, mi azért a Dokinéniben is megtalálható. Mégiscsak egy pokolbélivel társalog, ami ugyan elég izgalmas a maga módján, pláne néhány feles után, mégiscsak a lelkét követelheti alkudozás közben. Arról pedig már rég lecsúszott. Ha tudná, milyen rég...
- Csak utánad hoztam a gyufád. Mit szeretnél, mit mondjak emellett? - fújok visszavonulót bátorságomnak.
Próbálok meghátrálni, finoman, bár vélhetően így is elég észrevehetően. Gondolatok ezrei cikáznak át elmémen. Eddig tartott az alkoholból merített merészség. Más a társalgás egy alakkal, akiről idő közben kiderül, hogy démon és más az egyéb elfoglaltság ugyanazon illetővel. A végén még összetörne.





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Vas. Márc. 19, 2017 5:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Ugyan még néhány meccs hátra volna a klubban, de én nem azért jöttem, hogy bámészkodjak. A könnyes búcsú megvolt és már is az utcán találom magam, széles sikátorutca, nem messze tőlem csatornafedőből fehér gomolyagként száll fel a forró levegő hála a kinti hidegebb időnek. Parányi esőcseppek potyognak a magasból, néhány engem is eltalál. Hamarosan nagy zivatar lesz de még csupán az előszele. Cigarettával a számban kutatom kabátom zsebeit de a rossebnek se lelem a gyújtómat. Már épp azon agyalok, hogy rossz filmekbe illő módon ujjam hegyéből gyújtok lángot s azzal bírom működésre a bagót. De hirtelen hang üti fel a fülem, reflexből fordulok arra s fejem félrerántva kapom el a felém röppenő fekete dobozkát. Rövid mosollyal bólintok szavaira, ahogy a dobozt kinyitom és két szálat húzok ki. Végigsiklik a gyufa az érdes felületen. Szikra pattan és apró fény villan. Hamar mélyet szívhatok a gyufát pedig lerázva vághatom az utcára. Egyet perdül a kissé már nedves talajon még végül végleg kihuny.
- Három köszönöm egy este alatt. Egyéni rekord.
Jegyzem meg mert hát ez ugye a harmadik amit kapott ha mindet számolom. Fújok egyet aztán ha már odatipegett hozzám mint valami ragadozó akkor felé is nyújtom, hátha kér egy keveset. Éles üvegcsörrenésre fordítom a fejem a sikátor másik végébe, ahol csak pislákol a lámpa. Hangos nyivákolás és fújtatás töri meg a csendet. Csak két macska lökött félre egy üveget viaskodás közben.
- Hallgatlak. Egy szálnyi időd van.
Fordulok vissza felé parányit mosolyogva, mert továbbra is úgy gondolom nem véletlenül jött oda, kell neki valami, vélhetően alkut akar. Legalább is nem tudva a háttér információkról egyértelműen erre gondolna bárki. A szemeit fürkészem saját acélszín íriszeimmel. Mintha csak bele akarnék látni a fejébe. Tudja mi vagyok, tudja mire vagyok képes, mégsem tart tőlem, hát nyilván emiatt kereste a társaságom, szóval várok kicsit. Egyik kezem zsebre dugva, másikat szabadon hagyom a cigarettámnak. Lassan gyúl a parázs és lassan fogy a szál. Egy hűvös szellő szalad be a szűk utcába felkapva néhány, még nem nedves újságot. Az egyiken épp az új polgármester arcképe díszeleg...



Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Szer. Márc. 15, 2017 11:26 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Egyelőre nyugton hagyom a nekem szánt poharat. Fő a mértékletesség, főleg, ha egy gyenge nő az alvilágba keveredik. Ügyelnem kell magamra. Kijelentése viszont látható módon elgondolkodtat. Na igen, mégis ki jelentené ki nyíltan, hogy őt a rombolás élteti egy ilyen harcban? Nem mintha a ketrecben sok dolgot tudna tönkretenni, de egy éppenséggel mindig akad. Valaki, akit ezek szerint nem csak kiütni akar, sokkal inkább... elpusztítani. Ez egészen démonhoz illő gondolat, s ha összeteszem azzal, amit Ashtaroth mondott róla, még bele is férne az előzetesen kialakított képbe.
- Érdekes választás - állapítom meg végül emberi nézőpont alapján.
Lehet, hogy következő megjegyzésével csupán viccelődni akar, ennek ellenére én még ha kicsit féloldalasan mosolyogva is, de magamra mutatok. Engem bizony még nem ütöttek ki. Emberi mivoltomat, legalábbis. Ő amolyan jó kislány volt sokáig. Elindult az orvosira, de rátalált a fogadásra. Ezzel oda a karrier, viszont megtalálta kedvenc munkáját, amivel valljuk be, könnyebb is pénzt keresni. Nem mintha szüksége lenne rá az orvos apja és a bajos bátyja mellett. Igaz, így legalább bőven futja óvadékra az utóbbinak. Létezik még ilyesmi egyáltalán? Ezzel meg is mutattam neki az illetékes személyt. Szerencsére ő nem talált atomfizikust.
Közeledtére eltűnik mosolyom. Figyelem őt, egészen közelről tanulmányozva arcát. Nekem nem árthat megfigyelni a lehetséges ellenséget, álcám viszont... úgy néz fel rá, mint akit megbabonáztak. Először a sebekre tereli tekintetét, mintha csak azt figyelné. Aztán áttéved az ép területekre, mint például a szájra, mi folyamatosan beszél hozzá, majd egy pillanatra elveszik a szemekben. Láthatóan szívesen tombolna az előtte állóval. Aztán mindez egy pillanat alatt eltűnik, mikor Abaddon láthatóan távozni készül. Engem ez felidegesítene. Valószínűleg mennék a ketrecbe és kidekorálnék néhány képet, de az én vagyok. Nem a... "Dokinéni".
- Nagyon... szívesen! - szólalok meg érezhetően nehezen, aztán visszafordulok a pult felé.
Ujjaim ott felejtett poharam köré fonódnak, de csak miután a démon megindult kifelé. Olykor még rá sandítok, s mikor ténylegesen kiér, kiürítem a poharat. Kár lenne veszni hagyni, még akkor is, ha nincs hatása. Rám. Azt hiszem, ennyi volt mára. Egyetlen nő sem menne utána egy ilyen elválás után, helyette inkább maradna, elmélyedve a csalódottságban. Akkor, ha nem bukkanna rá, amire én is. Arcdekoráló uraság itt felejtett valamit, mit kezembe véve nézek még egy kicsit. Aztán megindulok. Arra, amerre ő is tette. Ez egyfajta kapaszkodóként szolgál álcámnak, ki mostanra azon gondolkodik, hogy megfogadja a tanácsot. Megpróbálja megszerezni azt, amit akar.
- Ezt elfelejtetted! - dobom felé a szájában lógó cigi meggyújtásához elengedhetetlen eszközt, amint meglátom odakint.
Amíg az elkapásával foglalkozik, én közelebb sétálok. Lassan, keresztbe font karokkal melengetve magam, végtére is most vágtattam ki a melegről, ami odabent talán már túlzóan nagy is.





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Kedd Márc. 14, 2017 8:58 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Ahogy hallgatom szavait apró mosoly kúszik orcámra, ezt láthatja is ha már oldalra sandít. Valóban az sem épp rossz módja a tombolásnak ezen nincs mit taglalni. Csak jó kiprovokálni, hogy az emberek mondják ki amire gondolnak. A nyers őszinteség. Mondjuk ez elég ironikus ha belegondolok az utóbbi napokba, meg az elkövetkezőket. Bár ha már így belemegyek akkor az is igaz, hogy csupán egyetlen egy hazugság lesz az egész mondandómban. Minden más valóban a nyers igazság, tehát nem hazudtolom meg magam, csak részben, ez amolyan kiskapu, végül is ezekből élünk nemde? De ez majd a holnap zenéje. Apropó holnap. Hamarosan Ashtarothal összecsapok. Addig pedig még akad némi dolgom. Bár a társaságom szimpatikus, jól szórakozunk, vagy csupán a látszat? Én részemről igen a többi meg kit érdekel, engedd el magad.
- Úgy legyen!
Emelem poharam a kijelentésére és kortyolok is egyet miközben újra kérdez, kis kíváncsi kacsa. Aprón elmosolyodom.
- A rombolást.
Tehát inkább az előbbi, vagy is a behúzás. No persze ennek is sok fajtája van, rombolni, pusztítani nem csak ököllel lehet ugye.
Okos következtetésére csupán helyeslőn bólintok viccelődve a dolgon.
- Mutass olyat akit még nem
Vigyorgok, persze ironizálok és választ sem várok, csak humorizálok. Nyilván nincs olyan kit ne vertek volna még le, vagy ne verné majd le valaki a jövőben...
- Egyszerű a képlet.
Fordulok felé.
- Ha kell valami, vedd el.
Lépek közelebb egy rövidet, hogy szinte éppen mellette legyek.
- Ha akarsz valamit, szerezd meg.
Ekkor már pont előtte állok, kínosan közel, galád kis mosolyom ott húzódik arcomon. Kicsit elfordítom fejem, hogy egy újabbat szívjak a bagómból és letüdőzés után az ég felé távozzon.
- Én ilyen egyszerűen élek.
Majd vissza rá. Érti ahogy akarja, majd gondolkodik rajta, vagy nem. A mosoly sokat mond, átlátszó vagy tündérke. Ok nélkül nem jöttél volna egy vadbaromhoz, akarsz Te valamit ez egyértelmű. Halandónak gondolom, épp ezért az alku volna a kézenfekvő. De most nem vagyok alkudozós kedvemben. Ezért csak húzom kicsit.
Így hirtelen szólok megtörve a kialakult pillanatnyi kínos csendet, már nekem semmiképp sem az, aztán lehet neki sem, fene tudja.
- Nos.
Hajtom fel az utolsó kortyot is a pohárból, ha kell rendezem a számlát.
- Kösz az italt.
Kacsintok rá röviden.
- Meg persze az ápolást!
Mutatom fel a jobb kezem mi mostanra lehet, hogy be is gyógyult és a sebeknek hűlt helye.
Az egyetlen érdekes személy itt áll éppen előttem, ezért még csak körbe sem nézek, elindulok kifelé egy rövid biccentés után melyet köszönésnek szánok a kialakuló hangzsivajban melyet a ringben kialakult soron következő kalamajka okoz. A két barom áttörte a ketrec egyik falát. Ideje távoznom, 2 nap még és következik az esemény. Fel kell készülnöm rendesen. Kezdetnek például nem ártana rendbe szedni magam.
Egy határozott mozdulattal tárul fel a vasajtó mely egy sikátor utcába vezet. Az eső enyhén csepereg. Felnézek, két csepp vágódik orcámra. 2 nap. Még kettő. Egy hanyag pöccintéssel szabadulok meg a csikkemtől. Aprón megcsóválom a fejem ahogy a benti lányra gondolok, eszelős egy némber annyi szent, de azért megmosolygom. Majd a zsebembe nyúlok és újabb szálat veszek elő. Rágyújtani készülök, persze ki tudja eljutok e addig, mert éppen nem lelem a gyújtósom...





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Kedd Márc. 14, 2017 2:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Mivel először sem kérdezett rá, nem hittem volna, hogy most megteszi. Vagy tényleg ennyire nem figyelt volna előző alkalomkor? Mindegy, nem titok, akár el is mondhatom neki, emberi álcám miféle tombolással vezeti le a feszültséget. Tekintetem leveszem a ketrecről és a mellette ácsorgó ürgéről, kinél az oda szóló belépőket lehet megváltani.
- Maradjunk annyiban, hogy nem csak kevesebb vérrel jár, de kevesebb ruhával is - pillantok rá, majd vissza az egymást püfölőkre.
Hallgatom beszámolóját és észrevételeit. Figyelmesen, minden egyes szavát próbálva megjegyezni ennek látszata nélkül. Ezért sem fordítom felé fejem. A végzettség említésére elmosolyodom. Milyen lehet egy kigyúrt atomfizikus, aki attól sem riad vissza, hogy bemásszon egy ketrecbe? Ha pedig mindemellett nem úgy fest, mint egy troll, hát... nem rossz kombináció. Főleg, ha egy emberről van szó. A démonoktól sokkal nehezebb megszabadulni.
- Ha valaki ott köt ki egy atomfizikusi végzettséggel és nyer is, talán kipróbálom - jegyzem meg.
De csak mert arra elég kicsi az esély. Valószínűleg torkomon akadna a cigifüst, ha most ide állítana elém egy atomfizikus ketrectitánt. Ennek ellenére az adott szót illik betartani, így ha előfordulna, nos... bevállalom, hogy elviselem azt a néhány kapott ütést. Talán arról is meggyőzhetem, hogy adjon néhány tanácsot, vagy egy gyorstalpalót a halál elkerülése érdekében.
- Mit élvezel benne jobban? Azt, hogy behúzhatsz másoknak, vagy azt, hogy kitalálhatod, mit lép az... ellenfeled? - érdeklődöm, amint befejezi az erre vonatkozó magyarázatot.
Tisztában vagyok vele, hogy nem árt némi ész, ugyanakkor... ismerek olyanokat, akik többre mennek az erejükkel, mint a szürkeállományukkal. Elég sokat, ami azt illeti, de hát nem lehet nekik felróni. Elégszer. Szavaiból ítélve túlteng benne a küzdőszellem. Persze, valószínűleg úgy lennék vele én is, hogy ha már egyszer mindenképp a halál vár, legalább tegyek akkora kárt a másikban, hogy utánam beledögöljön ő is. Vagy legalább emlegessen még egy darabig. Az más kérdés, hogy lehetőleg elkerülöm az efféle eseteket. Csak akkor megyek veszélyes övezetbe, ha van legalább két tervezett kiutam onnan, s ha mégsem jönne be egyik sem, hát keresek egy harmadikat. Élve többet érek, nem csak magamnak, de a Pokolnak is.
- Tehát igen - közlöm saját magammal a kikövetkeztetett választ.
Fogalmam sincs, mennyire hihetek ennek, de nem úgy tűnik, hogy hazudna erről. Főleg, hogy reálisan kezeli a dolgokat. Bárhol, bármikor akadhat jobb és erősebb. Bár nálam jobbat nehéz lenne találni.





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Hétf. Márc. 13, 2017 4:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Megnevettetem, persze, hogy komolyan gondoltam e, nos, ki tudja, nem is számít, azért én is jót mosolygok, ha már ő is jól szórakozik. Nem terveztem az estére társaságot, ehhez képest egészen kellemesen alakulnak a dolgot. Tegyük hozzá, nem vagyok az a csajozós fajta, aki minden átlagnál 2vel csinosabb nőt röptében elkapna és meghágna. Épp elég nyáladzó bájgúnár van a világban, meghagyom nekik ezt az örömöt. Tény, megvan a magam stílusa, ami vonzó lehet másoknak, nyilván tisztában vagyok vele, de még mennyire. Ettől függetlenül persze egyáltalán nem vetem meg az effajta dolgokat jómagam sem, csupán válogatós vadász vagyok, nem indul meg a vértermelésem másik irányba egy rövid szoknya miatt. De félre az önértékelési gondolatokkal az éterben térjünk vissza a pulthoz, hiszen mindez már vélhetően hamar leesik a körülöttem lévőknek. Vagy éppen nem, tárgytalan.
- És milyen nálad egy ilyen tombolás, Doktornéni?
Kérdezek vissza, ha már így feldobta a labdát, persze, hogy nem hagyom ki, hogy lecsapjam, már a magas labdát, nem őt. Őszinte érdeklődéssel várom a válaszát, ez csak természetes.
Egy parányit nevetek azon, hogy ne lenne képes egy ütésre.
- Ugyan, nem olyan nehéz az. Csak jól bepancsolsz valakinek aztán annyi.
Csóválom meg enyhén a fejem.
- Nézz csak rájuk!
Mutatok a ring felé.
- Nem kell hozzá atomfizikusi végzettség.
Vigyorok a ringet bámulva, ahogy épp egymást csépelik eszelős módon, merthogy a fogadások még tartanak javában, csak mi vontuk ki magunkat a forgalomból. A két jómadarat meg épp a hátsó ajtón cipelik kifelé egy kis sziesztára a sikátorba, onnan meg majd véletlenül eltűnnek valahova, ilyen ez a szakma…
- Persze ha nem csupán bepancsolni akarsz akkor ez így nem teljesen igaz. A 8 általános azért nem árthat.
Húzódik vissza kicsiny mosollyá a vigyor a képemen, ahogy továbbra is őket nézem.
- Sokan azt hiszik egy harcos agyatlan, nem kell hozzá ész. De ha igazán jól akarod csinálni, akkor nagyon is szükséged van rá. Kitalálni az ellenfél következő lépést, reagálni rá, figyelni a környezetet, az ő mozgását, a sajátodat.
Ez alatt a ringben harcolókat figyelem, épp a vörös nadrágos a másik bordáit támadja.
- És ha lassú vagy…
Csapódik be fentről egy jobb horog és tántorodik meg a másik.
- Akkor lecsapnak. De itt még nincs vége.
Lépdel hátra kettőt a képen törölt, a másik pedig nem akar hagyni neki időt már, menne rá.
- A harcos nem attól lesz harcos, hogy legyőzhetetlen vagy sebezhetetlen.
Közben kap még néhányat az, aki megtántorodott, de még talpon van.
- Hanem attól, hogy mindig feláll, és megy tovább, újra és újra míg el nem éri célját.
Szinte elszánt odaadással figyelem a harcolókat miközben beszélek, ez vagyok én, ebből fakadok. Közben a fickó bordáját és fejét védve húzza be karjait az ütéseket blokkolva a ketrecnek dőlve. Aztán hirtelen mozdul a karja, elkapja a másik nyakát és tarkóját, rászorít és lendül a térde. Kettőt szemből, ránt egyet rajta továbbra sem eresztve és beforgatja a másikat, hogy amaz legyen a hideg vasnak és ott folytatja, a térdel kedveskedést a másik bordiának címezve azokat. Egészen addig, míg amaz meg nem rogy, egy bordatörés minimum. Még kettő a földön majd lihegve hátrál ki a másik pedig eszméletlen dől el, mint egy zsák krumpli.
- De még ha el is buksz, hagyj olyan mély nyomot benne, hogy emlékezetes maradjon számára örökre.
"Vidd magaddal akit csak bírsz a halálba, pusztíts csak amennyit tudsz." Mondom, végül mielőtt még italomból kortyolok.
- Egyesek túlmisztifikálják a dolgot.
Vonom meg a vállam és zárom le a gondolatot, a harc az csak harc, semmi több.
Kérdésére felé fordulok parányi nevetésfoszlányt engedve magamnak.
- Lehet. Nem emlékszem rá, mert akkorát kaptam.
Vonom meg parányit a vállam még mellé. Talán ez kellően frappáns válasz a kérdésére. De ez lényegében egy igen, az előbbi kis monológ amúgy is kifejtette mi a véleményem a dologról, nem győzhetsz mindig, senki sem legyőzhetetlen. Én sem. Ezzel együtt megyek szembe bármilyen veszéllyel, van, aki bátorságnak hívja, van, aki botorságnak, valójában csak egyetlen betű a különbség a kettő közt. Én személy szerint csak teszem, amit jónak látok. Természetesen közben kíváncsian várok, hogy mit válaszol az ő fajta tombolására, halljuk hát. Enyhe füstfelleg leng körül minket, besárgult lámpák a plafonon, harc viselt pult a hátunk mögött, pont, mint egy koszos pincekocsma, de azért megvan a maga hangulata. A fenti gondolatokból sok mindent levonhat az ifjú (vagy mégsem annyira ifjú?) hölgy, bár a lenti világban ezek nem nagy titkok, én így állok a dolgokhoz nem tagadom. De az is igaz, kevesen ismernek igazán, így talán még is hasznos információ lehet, persze kinek mi ugye...





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Vas. Márc. 12, 2017 6:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Azt hiszem, félre értett. Sőt, biztosan. Hiába mondtam el korábban, hogy az én tombolásom egészen másfajta, ahogy azt is, hogy jobban szeretem az arcomat egészben. Valószínűleg el is felejtette, amint felötlött fejében a gondolat, hogy talán ringbe lépnék. Ennek ellenére megnevettet, mikor kijelenti, hogy ellenem fogadna. A célzás elér hozzám, nem kis sebességgel. Talán egész jól el lehet vele beszélgetni, mikor úgy véli, nincs körülötte semmi ártalmas. Vagy csak épp a Poklon kívül tartózkodik. Tekintetem a mutatott fickó felé fordítom. Jelenleg is társalog valakivel, gondolom egy jelentkezővel, legalábbis a kinézete alapján.
- Mint már említettem, az én szótáramban kicsit eltér ettől a tombolás fogalma - juttatom eszébe, ezzel lényegében közölve is vele, hogy nem szándékozom bemenni.
Még csak az kellene, hogy valami csetepaté közben kelljen figyelnem arra, hogy ne üssek nagyot. Vagy ami még rondább, hogy egy olyan démonnal kerülök össze, aki bizony ki akarja dekorálni csinos pofim. Egyik sem kellemes gondolat.
- Valószínűleg egy normális ütésre sem vagyok képes - teszek hamis beismerést.
Az, hogy nem vagyok ijedős fajta, nem jelenti azt, hogy fekete övem van küzdősportból. Nem mintha az itt olyan sokat számítana. Persze nem egy hátrány, sőt... viszont aligha mennek be oda jámbor, esetlen teremtmények. Minden bizonnyal képesek egymással felvenni a versenyt, kivéve ha egy-két extrém barbárral kerülnek szembe, mint amilyen a mellettem iszogató alak is. Aztán áttérhetünk az én kérdésemre. Válaszát figyelmesen hallgatom végig, szívva egy újabbat cigimből, olykor pillantva egyet a nekem megtöltött pohárra, mintha vacillálnék. Azt is teszem, ami azt illeti. Nem tudom, hogy meg kellene-e innom az kiöntött kört.
- Előfordult már, hogy kiütöttekodabent? -  érdeklődöm.
Tényleg érdekel, bár kétséges, hogy őszintén válaszol. Lehet, hogy direkt azt mondja, igen. Az is lehet, hogy nagyképűen bejelenti, még soha. Az én dolgom kideríteni az igazságot, ugyanakkor nem valószínű, hogy ilyen fogadási aránnyal küzdene odabent, ha sokszor kikapna.




Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Szomb. Márc. 11, 2017 3:27 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Elfogadja hát a kínált cigarettát, klasszikus Piros Marlboro. Kap a tűzből is természetesen és aztán és is engedek egy adagot a tüdőmbe.
- A gondtalan lét illúziója.
Jegyzem meg halvány mosollyal amolyan reakcióként az eredeti terveire, néhány ital, pár fogadás, amolyan kikapcsolódás. Érdekes indítékok vezérelnek mindannyiunkat. Mindenkit más és más, példának okáért elgondolkodtató, hogy halomra ölik a halandókat más világi lények s még is ezekben a mondhatni gyászos időkben vannak kik a felüdülést keresik, a béke szigetét. A tomboló lélek számára ez a hely is lehet egy zen templom, egy hely ahol nem kell megfelelni, nem kell parancsot teljesíteni, ahol Önmagad lehetsz. Persze minden csak nézőpont kérdése és ez a kósza gondolat is tova száll az éterben, mintha meg sem történt volna.
Szavaira kíváncsi érdeklődéssel tekintek rá.
- Azt mondjuk még kivárnám, tán még fogadnék is. Természetesen az ellenfélre, legyen az bárki.
Adom vissza a kölcsönt halvány vigyorral, ő is ellenem fogadott hát még szép, hogy én is így teszek. Kíváncsian várom vajon tényleg jelentkezik e a ringbe.
- Ott a fickó, azzal kell egyezkedj, hogy bemehess a ketrecbe.
Biccentek oda fejemmel egy köpcös alakhoz. Középkorú, pocakos figura, piros pozsgás arca meg az aranyozott fogazata pont olyanná teszi mint valami perverz alvilági kerti törpe. Egy pillanatra én is végignézek rajta, jó alakú, sportos lány, hogy mennyire harcias azt nem tudom, de tény nem túl ijedős fajta.
Közben egy egy poharat megint megtöltök a választás az övé persze ha menni akar menjen, ha inni akar tegye. Ezen a helyen semmi sem kötelező.
- Itt mindent szabad, de semmit sem muszáj.
Mosolyodom el a pult felé fordulva miközben épp a poharakat töltöm félig-félig, ahogy azt illik.
Kortyolok egy újabbat a sajátomból, túl sok hatása nincs, de valahogy még is, mind szeretjük a földi örömöket nincs ezen mit tagadni. Be kell lássuk mind vonzódunk a halandók világához, így vagy úgy, bolond ki mást mond. Aztán jövök én.
- Nos.
Állapodik meg a tekintetem rajta egy pillanatra míg fordul, hogy a pultnak vessem hátam és úgy szívjam majd a bagót és iszogassam italom, közben persze válaszolok.
- Mindig jön valaki aki jobb, aki okosabb, aki gyorsabb, aki erősebb. Csak a bolond hiszi magát legyőzhetetlennek.
Ez a véleményem, de még hozzáteszem.
- Én sosem győzni megyek.
Kacsintok rá végül egy egészen parányit ahogy felé fordulok az utolsó mondatomnál. Aztán várok még, hogy vajon odamegy e a törpéhez és a ringet kipróbálja e avagy sem.





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Szomb. Márc. 11, 2017 2:45 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Mosolyogva rázom meg fejem az újabb dokizásra. Úgy tűnik, ez már rajtam marad, valahogy azonban nem is bánom. Vicces lehet orvosnak lenni. Állandóan nyílt sebekben turkálni, legálisan kézbe fogni egy még dobogó szívet. Biztos, hogy sebésznek állnék, ha erre adnám a fejem. Azt hiszem, igencsak élvezném.
Keze rendben lesz szerinte és szerintem is. Valójában a műveletek egy része maga is felesleges egy démon esetében, nemhogy a kötözés ilyen karcolásoknál. A felém nyújtott cigit elfogadom. Ajkaim közé tűzöm, gyakorlott mozdulattal, majd közelebb hajolok a tűz kínálásakor.
- Köszönöm! - tudom le ennyivel.
Többet nem érdemel a gesztus, de legalább megkínált. Az is valami. Ráadásul a kabátja felvétele ellenére, nem úgy tűnik, hogy most rögtön távozni készülne, holott megfordult fejemben. Azon is elkezdtem gondolkodni, hogy tarthatnám itt, hogy többet is megtudhassak, végül azonban arra jutottam, hogy ha ő menni akar, senki nem tudná megfékezni. Ezen a helyen legalábbis, nemhogy egy törékeny ember.
- Semmi különleges. Még néhány fogadás, egy-két ital... - fejtegetem esti terveimet.
Meg persze figyelni őt, felvenni vele a kapcsolatot, hátha megtudok valamit... Ezt talán jobb, ha nem tudja. Egyelőre semmiképp. Szívok egyet a kapott cigarettából, ezt követően pedig lassan fújom ki a füstöt, ízlelgetve azt. Kellemes. Épp úgy, mint az egymást püfölő testek látványa.
- Talán egy kis tombolás az én fajtámból - teszem még hozzá, nem elvetve ennek a lehetőségét sem.
Végtére is akad itt bőven izom, ami elszórakoztathatna.
- Na és te? Az volt a terved, hogy addig mész vissza a ringbe újra és újra, míg valaki szét nem ver?





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Pént. Márc. 10, 2017 9:05 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Látom azt az apró kis vigyort, veszi a lapot. Miközben ügyeskedik, válaszol is a feltett kérdésre. Kiderül hát halandó háttere. Balhés bátyó, orvos apa, minden adott. A foglalkozására jót mosolygok, aztán hirtelen tűnik is el a képemről a vigyor mikor megint locsol egy keveset a mancsomra. Azért sem nyikkanok meg csupán a képem feszül meg egy pillanatra. Ellenőrzést tart még míg befejezi a kis monológját. Röviden bólintok.
- Ellesz így. Doktornéni.
Ez már ráragad azt hiszem. Gyorsabban gyógyulunk amúgy is, szükségtelen a kötszer. Körbenézek azért még mi itt a helyzet, az emberek már szétszéledtek, van ki visszatért eredeti műveletihez és a kapzsiságát kielégítve köti mindig a következő fogadást, hátha egyszer szerencséje lesz és családjának bevételt biztosíthat. Furcsa dolog, érdekes, nem is tudom, de nem is érdekel. Visszafordulok és a pult mellé rakott, immáron poros kabátomért nyúlok. A robbanást kicsit megpörkölte ezt is, de nem vészes. Magamra húzom és felrántom a cipzárt és már is jobb. A képem még mindig itt ott problémás, de kit érdekel. Zsebemből egy doboz cigaretta kerül elő, felé nyújtom hátha kér. Döntsön bárhogy én kiveszek egy szálat és a számba csúsztatom. Öngyújtó? Nem nem, jó öreg gyufa, az az igazán stílusos. Szikra lobban és parázslik fel, természetesen adok én neki is ha kért, vagyok ennyire jó fej. Egy mély slukk, egy hosszú fújás oldalt aztán kérdezek. *
- És amúgy mi volt az eredeti terv mára?
Mert hát nyilván nem egy bomba az arcába...





Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Pént. Márc. 10, 2017 7:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


A poharak egyikét átadom neki, majd megemelem sajátom és lehajtom. Ugyan tényleg mindig jól jön, de nem hiszem, hogy sok bajunk lehetne tőle. Hiába próbálkozunk néha a legerősebbekkel, éppen ezért talán pénzpazarlásnak tűnik az erre való költekezés, mégis... Mintha csak egy pohár üdítő mellett társalogna a démon. Esetemben azonban a mostaninak elégnek kell lennie. Megálljt kell parancsolnom magamnak, s eljátszani, hogy ért is valamit. Furcsa józanon ittasat játszani ahelyett, hogy ittasan próbálnék józant.
Megjegyzésére csak szemem forgatom, de szám sarkába befészkelődik a mosoly. Kezét mindezek ellenére megkapom, így van alkalmam közelebbről szemrevételezni sérüléseit. A szisszenés zene füleimnek, de ahelyett, hogy ezt kinyilvánítanám, leállok az öntözéssel és elnézést kérően pillantok rá. Tudom én, hogy fáj, de a fertőtlenítés az fertőtlenítés. Az üveg így is félig tele kerül vissza a pult maradványára, készen arra, hogy kiöntsék tartalmát.
- Nem, nem vagyok doki. Az apám volt az, a bátyám meg egy bajkeverő, akit gyakran össze kellett foltozni, miután hazaért. Foglalkozásomat tekintve... Főállású fogadáskötő. Ha van ilyen - nevetek fel.
Aprócska mozdulat, míg hajam fülem mögé tűröm, aztán folytatom az operálást. A nagyobb szilánkokat mostanra eltávolítottam. Csak a kisebbek maradtak, abból sincs sok, ugyanakkor következő, fel nem tett kérdése előtt nem érek a kézápolás végére. Egy kicsit elmerengek, ami ábrázatomat illeti. Valójában azon gondolkodom, mi legyen erre a válaszom, bár nem hiszem, hogy olyan nagy különlegesség kellene.
- Láttam már kocsmai verekedéseket. Bár az nem volt ilyen, de... Mostanában elég nagy a káosz - magyarázom, aztán biztonság kedvéért még egy kicsit löttyintek a kipucolt kézre.
Átforgatom ujjaim közt, ellenőrzöm a vágásokat, mint egy jó ápoló, aztán eleresztem végtagját.
- Kötszerem nincs hogy átkötözzem, szóval... be kell érned ennyivel. Ha tisztán tartod, nem lehet gond. Megnézzem esetleg a többit is? - intek fejemmel sérült arcszerkezete felé.





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Never Club
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: