• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 26, 2017 3:10 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


A cigaretta rohamosan fogy. Füstje bár gomolyogva tör elő belőlünk, hamar elillan idekint. Nem úgy mint odabent, hol vágni lehetne, szinte már a szagokkal együtt. Elregéltem neki indokaim, legalábbis a könnyebben kimondhatóakat. Több kérdése pedig nincs. Ennyi volt, mégis, egyelőre elég. Talán, egyszer, valamikor még összefutunk vele ebben a lebujban, de semmiképp a közeljövőben. Arra is ügyelnem kell, hogy előtte ne legyek más, csak az emberi nő, kit ma este volt szerencséje megismerni egy kicsit. Ha a Pokolban rám lelne, nem lenne egyszerű magyarázkodnom. Persze, még mindig ott a megszállás lehetősége, onnantól kezdve viszont nem lennék több egy démonnál, kinek porhüvelyéből ki tudja, lehet megpróbálna elűzni. Az pedig felesleges. Ha sikerrel is járna, akkor sem kapna belőle többet egy üres testnél.
- Talán. Erre nincs garancia - szögezem le.
Közel sem biztos, hogy szerzek legközelebbre kellő bölcsességet. Azt sem tudom valójában, hogy mire értette ezt pontosan. Meglehet, úgy véli, elszalasztottam egy alkalmat, ami lényegében igaz, ha álcám szemszögéből szemlélem az eseményeket. Korábbi merészségem ellenére megfutamodtam, mikor zavartalan szólhattak volna ajkaim.
- Jó éjszakát! - köszönök el én is tőle.
Nem szükséges visszamennem az épületbe. Mindenem megvan, amit magammal hoztam, így várok még egy keveset, mielőtt én is megindulnék. Csupán addig, hogy elhagyja a sarkot és leforduljon. Utána odébb állok, kezdetben követve nyomát, hogy az ellenkező irányba haladva, kereshessek egy elhagyatottabb helyet, ahol átjárót nyithatok a Pokolba.
Fejem felkapom, mikor ismét megszólal. Emlékszem jól a tőle kapott becenévre. Ajkaimra mosoly ül ki megjegyzését hallva. Vigyázok magamra, ha tudnád, hogy mennyire...
- Te is - mondom végül újabb búcsúzkodás gyanánt, mielőtt eltűnne szemem elől.





Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 25, 2017 12:26 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Élesen parázslik fel a cigaretta vége miközben várom válaszát. A szemem le nem veszem immár az övéről, mélyen fúrom bele, figyelem, fürkészem. De a szám szegletében megbúvó parányi kis mosolykezdemény a világ minden pénzéért nem akarna lelohadni onnan. Végül csak belátja, hogy választ kell adjon. Ad is, mondjuk. Némán hallgatom szavait. A történet végére elmosolyodom. A utolsó tüdőt izzító szippantás. Aztán pár pillanatnyi odabent tartás következik, szem lehuny egy pillanatra, tényleg nem tudom mit élveznek ebben annyira, de nem is érdekel, most épp jól esik, nekem ennyi épp elég. Végül lassan szabadulok meg a tejszín felhőtől enyhén oldalra tolva ki azt, mégse az arcába. Szemem nyílik komótosan de ekkor nem rá nézek, hanem az idő közben arcom magasságába emelt szálat veszem szemügyre, mintha ő itt sem lenne. Egy apró maradék füstgomolyag még jut a rövidre égett szálacskának is melytől még egy utolsó felparázslik, amolyan utolsó próbálkozás, erőtlen küzdelem a végzet ellen. Ujjaim közt parányit megmozgatom.
- Hát eddig tartott.
Jegyzem meg, és csak ekkor fordítom felé acélos szemeim.
- Legközelebb majd bölcsebb leszel.
* Biztató - vagy kevésbé biztató - félmosoly az ismerős mondat végén. Hogy hiszek e neki avagy sem? Teljesen mindegy, nem számít semmit sem. Talán lehetőséget kapott, talán nem, s nem élt vele. Persze más kérdés, hogy engem csupán érdekelt a valódi vágya, ami benne rejlik benne ott mélyen belül, a "Dokinéni" mögött, túl a mázon túl a külsőségeken, túl minden. De csupán magamban vállat vonva pöckölöm el a csikket mely felizzik miközben perdül néhányat a levegőben.
- Jó éjt.
Fordulok meg és indulok az utca vége felé. Nem messze van egy motel, aludnom kell, hogy gyorsabban helyrejöjjenek a sérüléseim. Pár lépést teszek aztán megszólalok ismét hirtelen.
- Hé, Dokinéni!
Tán még emlékszik az ehhez hasonló mondatra is odabent. Megállok, féloldalt fordulok vissza.
Egy megnyerő mosoly.
- Azért vigyázz magadra.
Parányi kacsintás, egészen apró szinte észrevétlen gesztus. Vannak akik nem szolgáltak rá a pusztulásra. Ő még nem szolgált rá hát miért is vesszen? Azzal fordulok és rövidet igazítok kabátom gallérján majd az utca sarkon végül elnyel a sötétség. Pihennem kell, és készülnöm, lehet az utolsó cselekvésem következik napokon belül...




Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Márc. 22, 2017 11:12 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Ha valaki, hát én rászolgáltam a köszönetnyilvánításokra. Abaddontól, az Úrnőmtől és sokan másoktól, csak egyesek képesek erről rohadtul megfeledkezni. Ehhez azonban már hozzászoktam. Ez az én sorsom, hiába próbálok mindig küzdeni ellene. Egyesek esetében már az is nagy öröm, ha egyszer kinyögik azt az aprócska szócskát. Mások pedig elárasztanak vele, mitől ugyan kevésbé érzem magam kitüntetve, mégis, értékelem, hogy megteszik.
- Elég sokan ismerik ahhoz, hogy nekem is ajánlják - jegyzem meg.
Kérdést ugyan egyelőre nem tesz fel, mégis kisejlik. Mit keresek itt igazán? Miért vagyok egy démonokkal tömött helyen ember létemre? Legalább még mindig elhiszi, hogy az vagyok, bár ez valójában nem is kérdéses. Túl sokat gondol. Vagy pont eleget? Híre van a helynek, még az alvilágiakkal teli városban is. Nem sok ember fordul meg odabent, csak azok, akik nagy pénzt akarnak kaszálni, abban a hitben lebegve, hogy képesek elverni egy démont a ketrecben. Idióták. A másik, kisebb fele pedig fogad, ugyanakkor kevés olyan borult elme van, ki nagy nyereményért jön egy olyan helyre, hol bármikor kinyírhatják egy pöccintésre.
- Jól van, elkaptál! Tudtam, milyen helyre megyek. Aki ajánlotta, felkészített rá, ugyanakkor azt is mondta, hogy nagyobb tétek ugrálnak egyik kézből a másikba. Ez vonzott és a kíváncsiság. Az emberek erejét meg lehet becsülni abból, ahogy kinéznek. Ha alaposan figyelünk. Tudni akartam, hogy veletek is így van-e, de... Rá kellett jönnöm, hogy ha nincs az az incidens, azt sem tudtam volna megmondani, hogy halhatatlan vagy - magyarázom, kissé zavartan.
Elmosolyodom lebukásomon. Szemeibe nézek, hogy tudja, igazat beszélek. Egy részem, igazat szól, az pedig elég, ha ő uralkodik vonásaimon. Arra, hogy mi a vágyam, egyelőre nem felelek. Mintha csak remélném, hogy hosszabb magyarázatom elég arra, hogy elterelje róla figyelmét, ennek ellenére nem állom soká pillantását. Tekintetem elvándorol arcán, majd mellkasán állapodik meg, mielőtt néhány másodperccel később visszatévedne képére egy nagy levegő után. Összeszedtem bátorságom, ha kérdezi, hát most már ideje felelni. Egyébként sem hagyna menekülni, ha annyira érdekli, amit azért kétlek. Arról nem is beszélne, hogy nyilvánvalóan lepattintana. Se neki, se nekem nem áll rendelkezésünkre sok szabadidő. Nekem főleg nem, mikor az ő határidejével dolgozom.





Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 21, 2017 8:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



A félhomályos szűk utcára kevés zaj szűrődik ki a benti eseményekből. Egy háromfős kis csapat fordul be a nem túl messzi sarkon és vonulnak el mellettünk. Csak egy kóbor pillantást vetek rájuk, nem érdekelnek, de szeretem tudni mi vesz körbe. Két fickó meg egy nő. A nő megbámul minket főként Leviathant veszi szemügyre, de végül nyílik az ajtó, s némi tompa ütemes zene dallama tódul az utcára, hogy aztán ahogy csapódik az öreg vasajtó a helyére, úgy ismét csendet eresszen a kint lévőkre.
- Valóban nem, de ha rászolgálnak, hát miért ne.
Mosolyodom el enyhén megvonva vállam, reagálva a megjegyzésére.
A cigarettámból sem fukarkodok, adok én szívesen ha kér, és így is tesz. Egészen parányi mosoly ül orcámon, szinte észrevétlen, fürkészem a tekintetét, az íriszeibe mélyesztem a sajátom. Riadt kis őzike képét festi le. Szavaira egészen aprót mozdul a mosoly.
- Amit, szeretnél. Amiért egy olyan helyre jöttél amit kevesen ismernek.
Kezdek bele a boncolgatásba s közben szippantok egyet, fehér szín gomolyag hagyja el ajkaim az ég felé ahogy enyhén felnézve szabadulok meg a füsttől.
- Tudtad mire számíts a helyen, máskülönben nem léptél volna be azon az ajtón ott mögöttem. Tudtad kik járják, csupán kerested a megfelelőt. Bosszú, hatalomvágy, tán a szimpla kíváncsiság, vajon mi vezérelt? Tehát mi a vágyad?
Acélos szemeim le nem veszem az övéiről, eszem ágában sincs megfélemlíteni csupán boncolgatom azt ami szerintem lehetséges. Nagyjából az, hogy egy halandó tudomást szerez a helyről ahol a magunkfajta leledzik, ugyan mi másért jönne mint megkeresni azt akivel alkut köthet cserébe a lelkéért? De olyasmi nem kell amit önszántukból adnak, annak semmi értelme. Persze nyilván lehetnek más okok is, épp ezért kérdem ily módon mert valahol érdekel, hogy vajon mi vezérli ilyenkor az embert. De a rossz hír, hogy én ma nem lélekért jöttem ide. Míg várom mit reagál egyet szívok még, közel a vég.



Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 20, 2017 9:26 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Figyelem minden mozdulatát. Ahogy elkapja a doboz gyufát, majd meggyújtja a szájából kilógó szál cigit. Az este tapasztaltakhoz hozzácsapva, úgy összességében örülök, hogy nem kell vele megküzdenem. Rég volt már olyasmiben részem, a gyakorlatból is kiestem a csendes gyilkolások, vagy épp rövid üldözések utáni ölések sűrűsödésével. Álmában valószínűleg le tudnám ölni, főleg, ha észre sem veszi jelenlétem, de... Erre nem valószínű, hogy sor kerül. Ha tesz is valamit és kiderül, márpedig azon vagyok, hogy ha így van, akkor kiderüljön, vélhetően Ashtaroth lesz az, ki majd kihívja maga ellen, megmutatva, miért is ő a Pokol Háborúja. Én pedig ott leszek, hogy mindezt végignézzem. De előtte! A fegyver. Óznak még el kell vinnie az előttem álló fickóhoz. Jelentenem kell úrnőmnek, és... lényegében ennyi.
- Ezek szerint nem osztogatsz ilyesmit sűrűn - mosolyodom el.
Ahogy lényegében senki a pokolban. Egyeseknek kimondottan nehezére esik kinyögni ezt az apró szócskát. Egy-két slukk nem árthat, úgyhogy elfogadom a felkínált lehetőséget. Igaz, így gyorsabban elfogy az a szál, de nem érdekes. Emberi mivoltom egyébként is vacillál. Gondolkodik azon, megkíséreljen-e az előtte állótól társaságot kérni mai tombolásához. Bevallom, kecsegtető lehetőség. Démonként minden bizonnyal belevágnék, de így... Egyébként sincs rá időm, úgyhogy marad a józan ész, na meg az emberi gyávaság, mi azért a Dokinéniben is megtalálható. Mégiscsak egy pokolbélivel társalog, ami ugyan elég izgalmas a maga módján, pláne néhány feles után, mégiscsak a lelkét követelheti alkudozás közben. Arról pedig már rég lecsúszott. Ha tudná, milyen rég...
- Csak utánad hoztam a gyufád. Mit szeretnél, mit mondjak emellett? - fújok visszavonulót bátorságomnak.
Próbálok meghátrálni, finoman, bár vélhetően így is elég észrevehetően. Gondolatok ezrei cikáznak át elmémen. Eddig tartott az alkoholból merített merészség. Más a társalgás egy alakkal, akiről idő közben kiderül, hogy démon és más az egyéb elfoglaltság ugyanazon illetővel. A végén még összetörne.





Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 19, 2017 5:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Ugyan még néhány meccs hátra volna a klubban, de én nem azért jöttem, hogy bámészkodjak. A könnyes búcsú megvolt és már is az utcán találom magam, széles sikátorutca, nem messze tőlem csatornafedőből fehér gomolyagként száll fel a forró levegő hála a kinti hidegebb időnek. Parányi esőcseppek potyognak a magasból, néhány engem is eltalál. Hamarosan nagy zivatar lesz de még csupán az előszele. Cigarettával a számban kutatom kabátom zsebeit de a rossebnek se lelem a gyújtómat. Már épp azon agyalok, hogy rossz filmekbe illő módon ujjam hegyéből gyújtok lángot s azzal bírom működésre a bagót. De hirtelen hang üti fel a fülem, reflexből fordulok arra s fejem félrerántva kapom el a felém röppenő fekete dobozkát. Rövid mosollyal bólintok szavaira, ahogy a dobozt kinyitom és két szálat húzok ki. Végigsiklik a gyufa az érdes felületen. Szikra pattan és apró fény villan. Hamar mélyet szívhatok a gyufát pedig lerázva vághatom az utcára. Egyet perdül a kissé már nedves talajon még végül végleg kihuny.
- Három köszönöm egy este alatt. Egyéni rekord.
Jegyzem meg mert hát ez ugye a harmadik amit kapott ha mindet számolom. Fújok egyet aztán ha már odatipegett hozzám mint valami ragadozó akkor felé is nyújtom, hátha kér egy keveset. Éles üvegcsörrenésre fordítom a fejem a sikátor másik végébe, ahol csak pislákol a lámpa. Hangos nyivákolás és fújtatás töri meg a csendet. Csak két macska lökött félre egy üveget viaskodás közben.
- Hallgatlak. Egy szálnyi időd van.
Fordulok vissza felé parányit mosolyogva, mert továbbra is úgy gondolom nem véletlenül jött oda, kell neki valami, vélhetően alkut akar. Legalább is nem tudva a háttér információkról egyértelműen erre gondolna bárki. A szemeit fürkészem saját acélszín íriszeimmel. Mintha csak bele akarnék látni a fejébe. Tudja mi vagyok, tudja mire vagyok képes, mégsem tart tőlem, hát nyilván emiatt kereste a társaságom, szóval várok kicsit. Egyik kezem zsebre dugva, másikat szabadon hagyom a cigarettámnak. Lassan gyúl a parázs és lassan fogy a szál. Egy hűvös szellő szalad be a szűk utcába felkapva néhány, még nem nedves újságot. Az egyiken épp az új polgármester arcképe díszeleg...



Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Márc. 15, 2017 11:26 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Egyelőre nyugton hagyom a nekem szánt poharat. Fő a mértékletesség, főleg, ha egy gyenge nő az alvilágba keveredik. Ügyelnem kell magamra. Kijelentése viszont látható módon elgondolkodtat. Na igen, mégis ki jelentené ki nyíltan, hogy őt a rombolás élteti egy ilyen harcban? Nem mintha a ketrecben sok dolgot tudna tönkretenni, de egy éppenséggel mindig akad. Valaki, akit ezek szerint nem csak kiütni akar, sokkal inkább... elpusztítani. Ez egészen démonhoz illő gondolat, s ha összeteszem azzal, amit Ashtaroth mondott róla, még bele is férne az előzetesen kialakított képbe.
- Érdekes választás - állapítom meg végül emberi nézőpont alapján.
Lehet, hogy következő megjegyzésével csupán viccelődni akar, ennek ellenére én még ha kicsit féloldalasan mosolyogva is, de magamra mutatok. Engem bizony még nem ütöttek ki. Emberi mivoltomat, legalábbis. Ő amolyan jó kislány volt sokáig. Elindult az orvosira, de rátalált a fogadásra. Ezzel oda a karrier, viszont megtalálta kedvenc munkáját, amivel valljuk be, könnyebb is pénzt keresni. Nem mintha szüksége lenne rá az orvos apja és a bajos bátyja mellett. Igaz, így legalább bőven futja óvadékra az utóbbinak. Létezik még ilyesmi egyáltalán? Ezzel meg is mutattam neki az illetékes személyt. Szerencsére ő nem talált atomfizikust.
Közeledtére eltűnik mosolyom. Figyelem őt, egészen közelről tanulmányozva arcát. Nekem nem árthat megfigyelni a lehetséges ellenséget, álcám viszont... úgy néz fel rá, mint akit megbabonáztak. Először a sebekre tereli tekintetét, mintha csak azt figyelné. Aztán áttéved az ép területekre, mint például a szájra, mi folyamatosan beszél hozzá, majd egy pillanatra elveszik a szemekben. Láthatóan szívesen tombolna az előtte állóval. Aztán mindez egy pillanat alatt eltűnik, mikor Abaddon láthatóan távozni készül. Engem ez felidegesítene. Valószínűleg mennék a ketrecbe és kidekorálnék néhány képet, de az én vagyok. Nem a... "Dokinéni".
- Nagyon... szívesen! - szólalok meg érezhetően nehezen, aztán visszafordulok a pult felé.
Ujjaim ott felejtett poharam köré fonódnak, de csak miután a démon megindult kifelé. Olykor még rá sandítok, s mikor ténylegesen kiér, kiürítem a poharat. Kár lenne veszni hagyni, még akkor is, ha nincs hatása. Rám. Azt hiszem, ennyi volt mára. Egyetlen nő sem menne utána egy ilyen elválás után, helyette inkább maradna, elmélyedve a csalódottságban. Akkor, ha nem bukkanna rá, amire én is. Arcdekoráló uraság itt felejtett valamit, mit kezembe véve nézek még egy kicsit. Aztán megindulok. Arra, amerre ő is tette. Ez egyfajta kapaszkodóként szolgál álcámnak, ki mostanra azon gondolkodik, hogy megfogadja a tanácsot. Megpróbálja megszerezni azt, amit akar.
- Ezt elfelejtetted! - dobom felé a szájában lógó cigi meggyújtásához elengedhetetlen eszközt, amint meglátom odakint.
Amíg az elkapásával foglalkozik, én közelebb sétálok. Lassan, keresztbe font karokkal melengetve magam, végtére is most vágtattam ki a melegről, ami odabent talán már túlzóan nagy is.





Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 14, 2017 8:58 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Ahogy hallgatom szavait apró mosoly kúszik orcámra, ezt láthatja is ha már oldalra sandít. Valóban az sem épp rossz módja a tombolásnak ezen nincs mit taglalni. Csak jó kiprovokálni, hogy az emberek mondják ki amire gondolnak. A nyers őszinteség. Mondjuk ez elég ironikus ha belegondolok az utóbbi napokba, meg az elkövetkezőket. Bár ha már így belemegyek akkor az is igaz, hogy csupán egyetlen egy hazugság lesz az egész mondandómban. Minden más valóban a nyers igazság, tehát nem hazudtolom meg magam, csak részben, ez amolyan kiskapu, végül is ezekből élünk nemde? De ez majd a holnap zenéje. Apropó holnap. Hamarosan Ashtarothal összecsapok. Addig pedig még akad némi dolgom. Bár a társaságom szimpatikus, jól szórakozunk, vagy csupán a látszat? Én részemről igen a többi meg kit érdekel, engedd el magad.
- Úgy legyen!
Emelem poharam a kijelentésére és kortyolok is egyet miközben újra kérdez, kis kíváncsi kacsa. Aprón elmosolyodom.
- A rombolást.
Tehát inkább az előbbi, vagy is a behúzás. No persze ennek is sok fajtája van, rombolni, pusztítani nem csak ököllel lehet ugye.
Okos következtetésére csupán helyeslőn bólintok viccelődve a dolgon.
- Mutass olyat akit még nem
Vigyorgok, persze ironizálok és választ sem várok, csak humorizálok. Nyilván nincs olyan kit ne vertek volna még le, vagy ne verné majd le valaki a jövőben...
- Egyszerű a képlet.
Fordulok felé.
- Ha kell valami, vedd el.
Lépek közelebb egy rövidet, hogy szinte éppen mellette legyek.
- Ha akarsz valamit, szerezd meg.
Ekkor már pont előtte állok, kínosan közel, galád kis mosolyom ott húzódik arcomon. Kicsit elfordítom fejem, hogy egy újabbat szívjak a bagómból és letüdőzés után az ég felé távozzon.
- Én ilyen egyszerűen élek.
Majd vissza rá. Érti ahogy akarja, majd gondolkodik rajta, vagy nem. A mosoly sokat mond, átlátszó vagy tündérke. Ok nélkül nem jöttél volna egy vadbaromhoz, akarsz Te valamit ez egyértelmű. Halandónak gondolom, épp ezért az alku volna a kézenfekvő. De most nem vagyok alkudozós kedvemben. Ezért csak húzom kicsit.
Így hirtelen szólok megtörve a kialakult pillanatnyi kínos csendet, már nekem semmiképp sem az, aztán lehet neki sem, fene tudja.
- Nos.
Hajtom fel az utolsó kortyot is a pohárból, ha kell rendezem a számlát.
- Kösz az italt.
Kacsintok rá röviden.
- Meg persze az ápolást!
Mutatom fel a jobb kezem mi mostanra lehet, hogy be is gyógyult és a sebeknek hűlt helye.
Az egyetlen érdekes személy itt áll éppen előttem, ezért még csak körbe sem nézek, elindulok kifelé egy rövid biccentés után melyet köszönésnek szánok a kialakuló hangzsivajban melyet a ringben kialakult soron következő kalamajka okoz. A két barom áttörte a ketrec egyik falát. Ideje távoznom, 2 nap még és következik az esemény. Fel kell készülnöm rendesen. Kezdetnek például nem ártana rendbe szedni magam.
Egy határozott mozdulattal tárul fel a vasajtó mely egy sikátor utcába vezet. Az eső enyhén csepereg. Felnézek, két csepp vágódik orcámra. 2 nap. Még kettő. Egy hanyag pöccintéssel szabadulok meg a csikkemtől. Aprón megcsóválom a fejem ahogy a benti lányra gondolok, eszelős egy némber annyi szent, de azért megmosolygom. Majd a zsebembe nyúlok és újabb szálat veszek elő. Rágyújtani készülök, persze ki tudja eljutok e addig, mert éppen nem lelem a gyújtósom...





Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 14, 2017 2:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Mivel először sem kérdezett rá, nem hittem volna, hogy most megteszi. Vagy tényleg ennyire nem figyelt volna előző alkalomkor? Mindegy, nem titok, akár el is mondhatom neki, emberi álcám miféle tombolással vezeti le a feszültséget. Tekintetem leveszem a ketrecről és a mellette ácsorgó ürgéről, kinél az oda szóló belépőket lehet megváltani.
- Maradjunk annyiban, hogy nem csak kevesebb vérrel jár, de kevesebb ruhával is - pillantok rá, majd vissza az egymást püfölőkre.
Hallgatom beszámolóját és észrevételeit. Figyelmesen, minden egyes szavát próbálva megjegyezni ennek látszata nélkül. Ezért sem fordítom felé fejem. A végzettség említésére elmosolyodom. Milyen lehet egy kigyúrt atomfizikus, aki attól sem riad vissza, hogy bemásszon egy ketrecbe? Ha pedig mindemellett nem úgy fest, mint egy troll, hát... nem rossz kombináció. Főleg, ha egy emberről van szó. A démonoktól sokkal nehezebb megszabadulni.
- Ha valaki ott köt ki egy atomfizikusi végzettséggel és nyer is, talán kipróbálom - jegyzem meg.
De csak mert arra elég kicsi az esély. Valószínűleg torkomon akadna a cigifüst, ha most ide állítana elém egy atomfizikus ketrectitánt. Ennek ellenére az adott szót illik betartani, így ha előfordulna, nos... bevállalom, hogy elviselem azt a néhány kapott ütést. Talán arról is meggyőzhetem, hogy adjon néhány tanácsot, vagy egy gyorstalpalót a halál elkerülése érdekében.
- Mit élvezel benne jobban? Azt, hogy behúzhatsz másoknak, vagy azt, hogy kitalálhatod, mit lép az... ellenfeled? - érdeklődöm, amint befejezi az erre vonatkozó magyarázatot.
Tisztában vagyok vele, hogy nem árt némi ész, ugyanakkor... ismerek olyanokat, akik többre mennek az erejükkel, mint a szürkeállományukkal. Elég sokat, ami azt illeti, de hát nem lehet nekik felróni. Elégszer. Szavaiból ítélve túlteng benne a küzdőszellem. Persze, valószínűleg úgy lennék vele én is, hogy ha már egyszer mindenképp a halál vár, legalább tegyek akkora kárt a másikban, hogy utánam beledögöljön ő is. Vagy legalább emlegessen még egy darabig. Az más kérdés, hogy lehetőleg elkerülöm az efféle eseteket. Csak akkor megyek veszélyes övezetbe, ha van legalább két tervezett kiutam onnan, s ha mégsem jönne be egyik sem, hát keresek egy harmadikat. Élve többet érek, nem csak magamnak, de a Pokolnak is.
- Tehát igen - közlöm saját magammal a kikövetkeztetett választ.
Fogalmam sincs, mennyire hihetek ennek, de nem úgy tűnik, hogy hazudna erről. Főleg, hogy reálisan kezeli a dolgokat. Bárhol, bármikor akadhat jobb és erősebb. Bár nálam jobbat nehéz lenne találni.





Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 13, 2017 4:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Megnevettetem, persze, hogy komolyan gondoltam e, nos, ki tudja, nem is számít, azért én is jót mosolygok, ha már ő is jól szórakozik. Nem terveztem az estére társaságot, ehhez képest egészen kellemesen alakulnak a dolgot. Tegyük hozzá, nem vagyok az a csajozós fajta, aki minden átlagnál 2vel csinosabb nőt röptében elkapna és meghágna. Épp elég nyáladzó bájgúnár van a világban, meghagyom nekik ezt az örömöt. Tény, megvan a magam stílusa, ami vonzó lehet másoknak, nyilván tisztában vagyok vele, de még mennyire. Ettől függetlenül persze egyáltalán nem vetem meg az effajta dolgokat jómagam sem, csupán válogatós vadász vagyok, nem indul meg a vértermelésem másik irányba egy rövid szoknya miatt. De félre az önértékelési gondolatokkal az éterben térjünk vissza a pulthoz, hiszen mindez már vélhetően hamar leesik a körülöttem lévőknek. Vagy éppen nem, tárgytalan.
- És milyen nálad egy ilyen tombolás, Doktornéni?
Kérdezek vissza, ha már így feldobta a labdát, persze, hogy nem hagyom ki, hogy lecsapjam, már a magas labdát, nem őt. Őszinte érdeklődéssel várom a válaszát, ez csak természetes.
Egy parányit nevetek azon, hogy ne lenne képes egy ütésre.
- Ugyan, nem olyan nehéz az. Csak jól bepancsolsz valakinek aztán annyi.
Csóválom meg enyhén a fejem.
- Nézz csak rájuk!
Mutatok a ring felé.
- Nem kell hozzá atomfizikusi végzettség.
Vigyorok a ringet bámulva, ahogy épp egymást csépelik eszelős módon, merthogy a fogadások még tartanak javában, csak mi vontuk ki magunkat a forgalomból. A két jómadarat meg épp a hátsó ajtón cipelik kifelé egy kis sziesztára a sikátorba, onnan meg majd véletlenül eltűnnek valahova, ilyen ez a szakma…
- Persze ha nem csupán bepancsolni akarsz akkor ez így nem teljesen igaz. A 8 általános azért nem árthat.
Húzódik vissza kicsiny mosollyá a vigyor a képemen, ahogy továbbra is őket nézem.
- Sokan azt hiszik egy harcos agyatlan, nem kell hozzá ész. De ha igazán jól akarod csinálni, akkor nagyon is szükséged van rá. Kitalálni az ellenfél következő lépést, reagálni rá, figyelni a környezetet, az ő mozgását, a sajátodat.
Ez alatt a ringben harcolókat figyelem, épp a vörös nadrágos a másik bordáit támadja.
- És ha lassú vagy…
Csapódik be fentről egy jobb horog és tántorodik meg a másik.
- Akkor lecsapnak. De itt még nincs vége.
Lépdel hátra kettőt a képen törölt, a másik pedig nem akar hagyni neki időt már, menne rá.
- A harcos nem attól lesz harcos, hogy legyőzhetetlen vagy sebezhetetlen.
Közben kap még néhányat az, aki megtántorodott, de még talpon van.
- Hanem attól, hogy mindig feláll, és megy tovább, újra és újra míg el nem éri célját.
Szinte elszánt odaadással figyelem a harcolókat miközben beszélek, ez vagyok én, ebből fakadok. Közben a fickó bordáját és fejét védve húzza be karjait az ütéseket blokkolva a ketrecnek dőlve. Aztán hirtelen mozdul a karja, elkapja a másik nyakát és tarkóját, rászorít és lendül a térde. Kettőt szemből, ránt egyet rajta továbbra sem eresztve és beforgatja a másikat, hogy amaz legyen a hideg vasnak és ott folytatja, a térdel kedveskedést a másik bordiának címezve azokat. Egészen addig, míg amaz meg nem rogy, egy bordatörés minimum. Még kettő a földön majd lihegve hátrál ki a másik pedig eszméletlen dől el, mint egy zsák krumpli.
- De még ha el is buksz, hagyj olyan mély nyomot benne, hogy emlékezetes maradjon számára örökre.
"Vidd magaddal akit csak bírsz a halálba, pusztíts csak amennyit tudsz." Mondom, végül mielőtt még italomból kortyolok.
- Egyesek túlmisztifikálják a dolgot.
Vonom meg a vállam és zárom le a gondolatot, a harc az csak harc, semmi több.
Kérdésére felé fordulok parányi nevetésfoszlányt engedve magamnak.
- Lehet. Nem emlékszem rá, mert akkorát kaptam.
Vonom meg parányit a vállam még mellé. Talán ez kellően frappáns válasz a kérdésére. De ez lényegében egy igen, az előbbi kis monológ amúgy is kifejtette mi a véleményem a dologról, nem győzhetsz mindig, senki sem legyőzhetetlen. Én sem. Ezzel együtt megyek szembe bármilyen veszéllyel, van, aki bátorságnak hívja, van, aki botorságnak, valójában csak egyetlen betű a különbség a kettő közt. Én személy szerint csak teszem, amit jónak látok. Természetesen közben kíváncsian várok, hogy mit válaszol az ő fajta tombolására, halljuk hát. Enyhe füstfelleg leng körül minket, besárgult lámpák a plafonon, harc viselt pult a hátunk mögött, pont, mint egy koszos pincekocsma, de azért megvan a maga hangulata. A fenti gondolatokból sok mindent levonhat az ifjú (vagy mégsem annyira ifjú?) hölgy, bár a lenti világban ezek nem nagy titkok, én így állok a dolgokhoz nem tagadom. De az is igaz, kevesen ismernek igazán, így talán még is hasznos információ lehet, persze kinek mi ugye...





Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 12, 2017 6:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Azt hiszem, félre értett. Sőt, biztosan. Hiába mondtam el korábban, hogy az én tombolásom egészen másfajta, ahogy azt is, hogy jobban szeretem az arcomat egészben. Valószínűleg el is felejtette, amint felötlött fejében a gondolat, hogy talán ringbe lépnék. Ennek ellenére megnevettet, mikor kijelenti, hogy ellenem fogadna. A célzás elér hozzám, nem kis sebességgel. Talán egész jól el lehet vele beszélgetni, mikor úgy véli, nincs körülötte semmi ártalmas. Vagy csak épp a Poklon kívül tartózkodik. Tekintetem a mutatott fickó felé fordítom. Jelenleg is társalog valakivel, gondolom egy jelentkezővel, legalábbis a kinézete alapján.
- Mint már említettem, az én szótáramban kicsit eltér ettől a tombolás fogalma - juttatom eszébe, ezzel lényegében közölve is vele, hogy nem szándékozom bemenni.
Még csak az kellene, hogy valami csetepaté közben kelljen figyelnem arra, hogy ne üssek nagyot. Vagy ami még rondább, hogy egy olyan démonnal kerülök össze, aki bizony ki akarja dekorálni csinos pofim. Egyik sem kellemes gondolat.
- Valószínűleg egy normális ütésre sem vagyok képes - teszek hamis beismerést.
Az, hogy nem vagyok ijedős fajta, nem jelenti azt, hogy fekete övem van küzdősportból. Nem mintha az itt olyan sokat számítana. Persze nem egy hátrány, sőt... viszont aligha mennek be oda jámbor, esetlen teremtmények. Minden bizonnyal képesek egymással felvenni a versenyt, kivéve ha egy-két extrém barbárral kerülnek szembe, mint amilyen a mellettem iszogató alak is. Aztán áttérhetünk az én kérdésemre. Válaszát figyelmesen hallgatom végig, szívva egy újabbat cigimből, olykor pillantva egyet a nekem megtöltött pohárra, mintha vacillálnék. Azt is teszem, ami azt illeti. Nem tudom, hogy meg kellene-e innom az kiöntött kört.
- Előfordult már, hogy kiütöttekodabent? -  érdeklődöm.
Tényleg érdekel, bár kétséges, hogy őszintén válaszol. Lehet, hogy direkt azt mondja, igen. Az is lehet, hogy nagyképűen bejelenti, még soha. Az én dolgom kideríteni az igazságot, ugyanakkor nem valószínű, hogy ilyen fogadási aránnyal küzdene odabent, ha sokszor kikapna.




Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 3:27 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Elfogadja hát a kínált cigarettát, klasszikus Piros Marlboro. Kap a tűzből is természetesen és aztán és is engedek egy adagot a tüdőmbe.
- A gondtalan lét illúziója.
Jegyzem meg halvány mosollyal amolyan reakcióként az eredeti terveire, néhány ital, pár fogadás, amolyan kikapcsolódás. Érdekes indítékok vezérelnek mindannyiunkat. Mindenkit más és más, példának okáért elgondolkodtató, hogy halomra ölik a halandókat más világi lények s még is ezekben a mondhatni gyászos időkben vannak kik a felüdülést keresik, a béke szigetét. A tomboló lélek számára ez a hely is lehet egy zen templom, egy hely ahol nem kell megfelelni, nem kell parancsot teljesíteni, ahol Önmagad lehetsz. Persze minden csak nézőpont kérdése és ez a kósza gondolat is tova száll az éterben, mintha meg sem történt volna.
Szavaira kíváncsi érdeklődéssel tekintek rá.
- Azt mondjuk még kivárnám, tán még fogadnék is. Természetesen az ellenfélre, legyen az bárki.
Adom vissza a kölcsönt halvány vigyorral, ő is ellenem fogadott hát még szép, hogy én is így teszek. Kíváncsian várom vajon tényleg jelentkezik e a ringbe.
- Ott a fickó, azzal kell egyezkedj, hogy bemehess a ketrecbe.
Biccentek oda fejemmel egy köpcös alakhoz. Középkorú, pocakos figura, piros pozsgás arca meg az aranyozott fogazata pont olyanná teszi mint valami perverz alvilági kerti törpe. Egy pillanatra én is végignézek rajta, jó alakú, sportos lány, hogy mennyire harcias azt nem tudom, de tény nem túl ijedős fajta.
Közben egy egy poharat megint megtöltök a választás az övé persze ha menni akar menjen, ha inni akar tegye. Ezen a helyen semmi sem kötelező.
- Itt mindent szabad, de semmit sem muszáj.
Mosolyodom el a pult felé fordulva miközben épp a poharakat töltöm félig-félig, ahogy azt illik.
Kortyolok egy újabbat a sajátomból, túl sok hatása nincs, de valahogy még is, mind szeretjük a földi örömöket nincs ezen mit tagadni. Be kell lássuk mind vonzódunk a halandók világához, így vagy úgy, bolond ki mást mond. Aztán jövök én.
- Nos.
Állapodik meg a tekintetem rajta egy pillanatra míg fordul, hogy a pultnak vessem hátam és úgy szívjam majd a bagót és iszogassam italom, közben persze válaszolok.
- Mindig jön valaki aki jobb, aki okosabb, aki gyorsabb, aki erősebb. Csak a bolond hiszi magát legyőzhetetlennek.
Ez a véleményem, de még hozzáteszem.
- Én sosem győzni megyek.
Kacsintok rá végül egy egészen parányit ahogy felé fordulok az utolsó mondatomnál. Aztán várok még, hogy vajon odamegy e a törpéhez és a ringet kipróbálja e avagy sem.





Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 11, 2017 2:45 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Mosolyogva rázom meg fejem az újabb dokizásra. Úgy tűnik, ez már rajtam marad, valahogy azonban nem is bánom. Vicces lehet orvosnak lenni. Állandóan nyílt sebekben turkálni, legálisan kézbe fogni egy még dobogó szívet. Biztos, hogy sebésznek állnék, ha erre adnám a fejem. Azt hiszem, igencsak élvezném.
Keze rendben lesz szerinte és szerintem is. Valójában a műveletek egy része maga is felesleges egy démon esetében, nemhogy a kötözés ilyen karcolásoknál. A felém nyújtott cigit elfogadom. Ajkaim közé tűzöm, gyakorlott mozdulattal, majd közelebb hajolok a tűz kínálásakor.
- Köszönöm! - tudom le ennyivel.
Többet nem érdemel a gesztus, de legalább megkínált. Az is valami. Ráadásul a kabátja felvétele ellenére, nem úgy tűnik, hogy most rögtön távozni készülne, holott megfordult fejemben. Azon is elkezdtem gondolkodni, hogy tarthatnám itt, hogy többet is megtudhassak, végül azonban arra jutottam, hogy ha ő menni akar, senki nem tudná megfékezni. Ezen a helyen legalábbis, nemhogy egy törékeny ember.
- Semmi különleges. Még néhány fogadás, egy-két ital... - fejtegetem esti terveimet.
Meg persze figyelni őt, felvenni vele a kapcsolatot, hátha megtudok valamit... Ezt talán jobb, ha nem tudja. Egyelőre semmiképp. Szívok egyet a kapott cigarettából, ezt követően pedig lassan fújom ki a füstöt, ízlelgetve azt. Kellemes. Épp úgy, mint az egymást püfölő testek látványa.
- Talán egy kis tombolás az én fajtámból - teszem még hozzá, nem elvetve ennek a lehetőségét sem.
Végtére is akad itt bőven izom, ami elszórakoztathatna.
- Na és te? Az volt a terved, hogy addig mész vissza a ringbe újra és újra, míg valaki szét nem ver?





Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 9:05 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Látom azt az apró kis vigyort, veszi a lapot. Miközben ügyeskedik, válaszol is a feltett kérdésre. Kiderül hát halandó háttere. Balhés bátyó, orvos apa, minden adott. A foglalkozására jót mosolygok, aztán hirtelen tűnik is el a képemről a vigyor mikor megint locsol egy keveset a mancsomra. Azért sem nyikkanok meg csupán a képem feszül meg egy pillanatra. Ellenőrzést tart még míg befejezi a kis monológját. Röviden bólintok.
- Ellesz így. Doktornéni.
Ez már ráragad azt hiszem. Gyorsabban gyógyulunk amúgy is, szükségtelen a kötszer. Körbenézek azért még mi itt a helyzet, az emberek már szétszéledtek, van ki visszatért eredeti műveletihez és a kapzsiságát kielégítve köti mindig a következő fogadást, hátha egyszer szerencséje lesz és családjának bevételt biztosíthat. Furcsa dolog, érdekes, nem is tudom, de nem is érdekel. Visszafordulok és a pult mellé rakott, immáron poros kabátomért nyúlok. A robbanást kicsit megpörkölte ezt is, de nem vészes. Magamra húzom és felrántom a cipzárt és már is jobb. A képem még mindig itt ott problémás, de kit érdekel. Zsebemből egy doboz cigaretta kerül elő, felé nyújtom hátha kér. Döntsön bárhogy én kiveszek egy szálat és a számba csúsztatom. Öngyújtó? Nem nem, jó öreg gyufa, az az igazán stílusos. Szikra lobban és parázslik fel, természetesen adok én neki is ha kért, vagyok ennyire jó fej. Egy mély slukk, egy hosszú fújás oldalt aztán kérdezek. *
- És amúgy mi volt az eredeti terv mára?
Mert hát nyilván nem egy bomba az arcába...





Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 7:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


A poharak egyikét átadom neki, majd megemelem sajátom és lehajtom. Ugyan tényleg mindig jól jön, de nem hiszem, hogy sok bajunk lehetne tőle. Hiába próbálkozunk néha a legerősebbekkel, éppen ezért talán pénzpazarlásnak tűnik az erre való költekezés, mégis... Mintha csak egy pohár üdítő mellett társalogna a démon. Esetemben azonban a mostaninak elégnek kell lennie. Megálljt kell parancsolnom magamnak, s eljátszani, hogy ért is valamit. Furcsa józanon ittasat játszani ahelyett, hogy ittasan próbálnék józant.
Megjegyzésére csak szemem forgatom, de szám sarkába befészkelődik a mosoly. Kezét mindezek ellenére megkapom, így van alkalmam közelebbről szemrevételezni sérüléseit. A szisszenés zene füleimnek, de ahelyett, hogy ezt kinyilvánítanám, leállok az öntözéssel és elnézést kérően pillantok rá. Tudom én, hogy fáj, de a fertőtlenítés az fertőtlenítés. Az üveg így is félig tele kerül vissza a pult maradványára, készen arra, hogy kiöntsék tartalmát.
- Nem, nem vagyok doki. Az apám volt az, a bátyám meg egy bajkeverő, akit gyakran össze kellett foltozni, miután hazaért. Foglalkozásomat tekintve... Főállású fogadáskötő. Ha van ilyen - nevetek fel.
Aprócska mozdulat, míg hajam fülem mögé tűröm, aztán folytatom az operálást. A nagyobb szilánkokat mostanra eltávolítottam. Csak a kisebbek maradtak, abból sincs sok, ugyanakkor következő, fel nem tett kérdése előtt nem érek a kézápolás végére. Egy kicsit elmerengek, ami ábrázatomat illeti. Valójában azon gondolkodom, mi legyen erre a válaszom, bár nem hiszem, hogy olyan nagy különlegesség kellene.
- Láttam már kocsmai verekedéseket. Bár az nem volt ilyen, de... Mostanában elég nagy a káosz - magyarázom, aztán biztonság kedvéért még egy kicsit löttyintek a kipucolt kézre.
Átforgatom ujjaim közt, ellenőrzöm a vágásokat, mint egy jó ápoló, aztán eleresztem végtagját.
- Kötszerem nincs hogy átkötözzem, szóval... be kell érned ennyivel. Ha tisztán tartod, nem lehet gond. Megnézzem esetleg a többit is? - intek fejemmel sérült arcszerkezete felé.





Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 6:42 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



A pult előtti szakasz úgy néz ki mint ahol éppen gránát robbant. Meg az emberek (vagy egyebek) is egészen pontosan így érzik magukat miközben tápászkodnak. Nem csak én kaptam a jóból. Aki eddig gondolkodott, hogy beszáll a balhéba az vélhetően mostanra letett róla. Páran nekilátnak feltakarítani a maradványokat. Egy röpke pillantást még vetek a körülöttünk lévő káoszra, majd lassan visszaérek a pulthoz ahol már is vár egy teli pohár. Nocsak.
- Az mindig jöhet.
Jegyzem meg az ital kérdésére és emelem is a poharat felé aztán felhajtom. Megtörlöm a képem, pár légvétel közben ő meg méreget, ha ennyire vizsgáló szemekkel figyel akkor inkább zúzódásokat láthat, az előző harcból maradt ajándékok, a bordát érte nagyobb sérülés azon kívül meg a jobb halántékon, a szem mellett nem sokkal holnapra szép lesz, most kevésbé látszik. Aztán persze a kezem kéri, mire kérdőn nézek.
- Kedves, de a férfi dolga a kéz kérés tudtommal. Helyiekkel meg amúgy sem randizom.
Reagálok rögvest humorizálva kicsit. De nézzen rá ha ennyire akar, megnézem én is, s közben töltenék egy következőt de az üveg sehol. A hirtelen éles fájdalomra figyelek fel, merthogy az üveg nála van és leönti a kezem. Egészen parányi szisszenés hagyja el ajkam miközben tekintetem a pult felől oda kapom ténykedésére.
- Ezek szerint doki lehetsz mikor épp nem rossz fogadásokat kötsz, legalább már ezt is tudom.
Jegyzem meg aztán míg bíbelődik és belemerül a koncentrálásba belekérdezek a közepébe, és talán szándékomon kívül zavarom fel az állóvizet.
- Egész jól viseled a helyi eseményeket, ahhoz képest, hogy most vagy itt először.
Persze ez csupán megjegyzést, igazság szerint a háttérben inkább az érdekel, hogy ki lehet a rendes életben, már az emberi életében mert erre nem adott még választ. Aztán ki tudja erre hogyan is reagál majd a hirtelen stressz helyzetben. Az emberek már hozzászoktak a jelenlétünkhöz, szinte már valóban megszokottak vagyunk, a mindennapjaikat képezzük. De erre a helyre kevesen tévednek le és azok sem ok nélkül. Egy ártalmatlan megjegyzés csupán míg a körülöttünk lévő rögtönzött káosz lassan visszaáll (részben) eredeti állapotára. A jelen lévők is újra a ketrecet bámulják miután a két pórul járt jómadarat eltakarítják. A fogadások pörögnek tovább.
Én közben végignézek magamon, lássuk be, megpörkölődtem és kaptam is rendesen, itt ott van rajtam némi vér, a sajátomból is. Nem túl komfortos. Egy zuhany rám fér majd.






Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 11:01 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Ütések és rúgások egymásutánja következik. Annak a mamlasznak esélye sincs a választott ellen. Tudja egyáltalán, hogy kivel van dolga? Ha már egyszer nekiesnek, legalább erről informálhatnák saját magukat. Persze akkor minden bizonnyal a sarokban sunnyognának ahelyett, ami itt kialakult. Vagy egyszerűen oka sem lett volna ideérni, mert nem fogad a rossz oldalra. Nem úgy, mint én, aki szándékosan tette.
Belefolyni nem folyok bele, bármennyire szeretné egy részem. Elég nagy részem, ami azt illeti. Ami képes elfelejteni, hogy épp egy ember szerepében tetszelgek. Még jó, hogy ép eszem képes kezelni minden más oldalamat. Később persze megbánom. Akkor, mikor a tűzgolyó felém közelít, erre lökve Abaddon teljes alakját. Ellépek az útból, a lökéshullám azonban elkap és hátra taszít, a tetejére néhány másik elborítottnak. Mindig is a tetején a legjobb a kicsi a rakásnak, azt hiszem. Ruhám ujja megpörkölődött, ennél több bajom viszont nincs. Még szerencse, mert a gyors gyógyulást aligha lehetne megmagyarázni emberként. Őket pedig láthatóan nem zavarja, hogy ország-világ előtt kikiáltják mivoltukat. Akkor engem miért zavarjon? Nem mintha akkora titok lenne mostanra a létezésünk. Egészen... hétköznapivá lettünk.
Igaz, hogy én meghívtam őt egy italra, de mellette nyertem is kettőt. Ez összességében nekem hozott hasznot, több értelemben is. A küzdelemnek hamar vége szakad. Felkelek a tényleges befejezés előtt és a megrongált pulthoz lépve megveszek egy üveg italt, meg kérek hozzá két poharat, amiket tele is töltök. Pont akkorra fordulok meg, hogy láthassam azt az elbűvölő mosolyt, mi nem árulkodik másról, mint démoni aljasságról. Le sem tagadhatom, hogy tetszik, még előtte mosoly kúszik ajkaim szegletébe. A tüzes trükk után megérdemlik a nyaktekerést. Egyébként sem valószínű, hogy olyan hű de ártatlan teremtések járnának ide. Ez az erőszakot kedvelők melegágya.
- Szép mozdulat! Egy italt? - kérdezem meg ha végzett, majd nyújtom is felé a poharat.
Végigmérem őt szép részletesen. Figyelem a szerzett sérüléseit, valamint az előző küzdelmek véres maradványait. Erős, de esze is van. Az ilyen férfiakat öröm kihasználni. Kár, hogy ez most nem az a műsor. Más dolgom van.
- Mutasd a kezed! - kérem, ha felhajtottuk a kitöltött löttyöket.
Valószínűleg hamar be fognak gyógyulni, de előtte nem ártana kivenni az üvegszilánkokat. Az a démon dolgát is megkönnyíti. A vett üvegből nyakon is öntöm a végtagot, ha megkapom, aztán egyesével kihúzgálom a pohármaradványokat.





Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 09, 2017 11:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Az események igencsak felpörögtek de hát úgy szép az élet ha zajlik nemde? Ennél fogva viszont nem tudok már választ adni megjegyzésére. Hogy rögtönzött partnerem mit csinál a háttérben azt az igazat megvallva abszolúte nem tudom. Vacillálása és elmélkedése is rejtve marad a számomra, én jelenleg a vörös ködben járok, meg az előttem álló állkapcsában, lábbal. A nagy darab fickó az ütéstől megtántorodott a rúgástól meg igencsak instabillá vált alatta a talaj, készül kidőlni de lássuk be szívós fajta. Masszív démon lehet. Épp készülnék folytatni a dolgot, hogy végre bevégezzem, de ekkor hirtelen tűzcsóva robban körülöttünk.
A rókaképűnek volt ideje befejezi varázslatát, feltüzeli a szikrákat így azok hatásfoka igencsak megnő. Lángfelhőként robban közénk. Mire én is reflexből kapom arcom elé a karjaim, ezzel együtt taszít hátra a lökéshullám ami ezzel jár. Hirtelen felvillanó, amolyan helycsináló. A rögtönzött ring is tágabbra nyílik ahogy mindenki kissé hátraesik / tántorodik, a pultig is eljut így a hátrébb húzódók is kapnak a hullámból egy keveset.
Immár tuti felkeltettük a figyelmet, de azt hiszem ennek középpontjában immár a rókaképű áll. A ringben, hogy mi történik valószínűleg már senkit nem érdekel. Szemeim villannak fel, ahogy a földről négykézláb tekintek fel megingatom fejem és önmagam leporolása közben felegyenesedek.
- Ez igen.
Hümmentek egy rövidet amolyan elismerően. Még tán tapsolnék is ha nem lennék épp megpörkölve. Aprón megrázom a fejem ahogy végignézek magamon. Rögtönzött partneremre is vetek egy kóbor pillantást, gondolom túl nagy baja csak nem esett. No nem mintha túlzottan izgatna, csak a miheztartás végett. Kiköpöm a képemben tornyosult kénes ízt amit a levegőből lehet benyelni és annyira nem kellemes. Majd elnyomja a tequila. De most koncentráljunk a jelenre.
Féloldalt állok neki ahogy felegyenesedtem, tekintetem a plafonra emelem, majd egy nagy fújással ismét visszaáll a normál helyzetbe. Hogy ez alatt Leviathan mit tesz azt személy szerint nem tudom, de részemről úgy kezelem, hogy egymagam vagyok, nem számítok én senkire, sosem voltam annak a híve, hogy csak akkor legyen nagy az arcom ha sokan állnak mögöttem. Ó nem, nekem egy szál magamban is kellően nagy az arcom, maximum majd egyszer valaki beveri, előfordulhat. De elég vér van ott ahol lennie kell.
A fickó mostanra már észbe kapott, vélhetően épp a következő lépésen agyal meg persze azon, hogy ettől azért nagyobb problémát akart okozni nekem.
- Egy picit talán megleptél.
Jegyzem is meg, de a következő pillanatban fekete füstként száguldok felé, hogy a következő pillanatban ott teremjek előtte és jobb kézzel felkapva vágjam bele egyenesen a földbe. A szimpla beton talaj megadja magát az erőnek és itt ott megreped. Az ilyesmi nem tesz jót a gerincnek. Arcom édesded, szegletében pajkos mosoly mely mindent elárul, így szólítom meg míg a földre szegezve tartom az immár rémült fickót hiszen felfogta, hogy rossz emberrel, vagy démonnal húzott.
- A csaj legalább egy körre meghívott. jegyzem meg utalva arra a bizonyos Deja vu re, az ő módszere valóban szimpatikusabb volt lássuk be s ezzel neki tudtom nélkül igazat is adok.
Aztán közelebb hajolok s neki mondom a következő mondandóm.
- Legközelebb majd bölcsebb leszel nemde?
Bólintok majd enged a karom s hátat fordítva indulok el vissza a pulthoz és az ismeretlen beszélgetőtársamhoz. Aztán pár lépés után megszólalok ismét Leviathan felé nézve, arcomon halovány kis vigyor.
- Hé Öreg.
Vonom magamra a figyelmét miközben éppen ő is tápászkodik fel.
- Inkább még sem lesz legközelebb.
Fordulok és veszek lendületet, egy újabb rúgást engedek meg magamnak, alacsony rúgás célpont pedig a láb magasságban lévő éppen tápászkodni készülő feje, mint egy focilabda.
Teljes erőből futok rá, hogy reccsenjen a nyaka aztán a maradványait elhagyhassa a fekete felhőbe zárt démon mely uralta. Már persze ha senki nem lép közbe, bár egyelőre nem úgy néz ki...







Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 09, 2017 12:28 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Meglepődtem volna, ha kedvelné a sakkot. Ugyan fondorlatos alak, ebben biztos vagyok, miként abban is, hogy óvatos, nem hiába köt ki efféle helyeken. Szüksége van a levezetésre. Arra, hogy fizikai erejével felülmúljon másokat és péppé verjen.
- Jobb szeretem az egyszerűbb dolgokat és a nyíltságot - mondom, s nem is hazudok akkorát.
Tényleg nincs néha ellenemre a könnyű munka, de szeretem, ha arra kell figyelnem, mikor szólják el magukat, vagy tesznek olyat, amivel elárulják magukat. A sakkról azonban ennyit. Akad jobb témánk is, mondjuk az arcom, mi úgy szép, ahogy van. Egészben. Ezzel pedig egyet is ért, mi mosolyt csal ábrázatomra. Akár folytathatnánk is, ha nem szólna közbe valaki. Vagy valakik. Egyenesen sértő, hogy ezek az alakok az én szavaimmal élnek. Bár én szebben mondtam és a megjelenésem is istennői hozzájuk képest. Na meg én nem követelőztem.
- Ha lehet, ne hasonlíts hozzájuk. Én kellemesebb társaság vagyok - húzom le kapott italom.
Az eseményeket csak szemlélem. A legtöbbeknek fel sem tűnnek a különös jelek, mik a harcolók mibenlétére utalnak, én viszont tudom, mit keressek. Már ha keresném. Ezúttal inkább azt mondják el nekem, mekkora állat után is kell utána járnom. Szívás. Nem az, hogy itt püfölik egymást előttem, bár az sem szép látvány. Így nem, hogy az egész mondhatni társalgásom útjában áll. Ugyanakkor megtanultam használni a lehetőségeket, tehát ebből próbálok meg információkat leszűrni. A reklamálók is démonok. Az egyik biztosan, csakhogy ennek ellenére sem lépek közbe. Én végtére is egy ember vagyok, aki... Annyira azért nem lepődik meg. Aki fogad, az elég sok szennyel találkozhat, manapság az alvilágból is. Amit tehetek ez esetben, hogy valamivel odébb állok, teret adva a küzdőfeleknek. Az emberekből mostanra már kialakult az új ring. Nincs más dolguk, mint lerendezni benne. Igen, maradjanak csak középen.
Vagy talán mégis tehetek valamit? Nagyon kísért a gondolat, hogy ha mást nem, legalább egy jobbost behúzzak a varázsolni készülőnek. Esetleg hozzávághatnék egy poharat. Ez is lesz! Minden bizonnyal szuperebb társaságnak tűnnék, ha beszállnék a buliba, legalább annyira, hogy megzavarom a fickót. Nyilvánvalóan készül valamire, annyi nem árthat, ha nekivágom a kezemben lévő üres üvegtárgyat. Ááá, nem! Inkább kivárok. Csak egy kicsit, hogy meglássam, miként is lesz. Minden bizonnyal le tudja rendezni, ha nem, hát még közbeléphetek. Más esetben még mindig ott lesz a vágások ápolása és az üvegszilánkok eltávolítása az ökléből.





Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 07, 2017 10:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



- Bevallom én sem túlzottan szívlelem, kissé lassú az én vérmérsékletemnek, persze kinek mi ugye.
Válaszolom röviden a sakkra és fejezem ki viszonylagos együttérzésemet.
- Persze azért meg van a maga haszna. Az apró lépések, a taktika.
Egészítem ki azért a dolgot mert hát így kerek ugye, de közben a ketrecet figyelem, újabb őrültek lépnek a ringbe. Ezekről lerí, hogy nem éppen halandók, vagy csak nagyon elcseszettek. Az egyik fekete bőrű és több mint két méter, a másik, nos az sem sokkal marad el. Egyetértőn bólintok mind a pofija épségére mind pedig a nyerés dologra.
- Abszolúte egyetértek.
Nagyjából eddig jutok mert itt nyílik szét a tömeg és a közelgő kis csapat immáron néhány méterre előttünk áll. A termetes bikaként fújtatva áll, mögötte a rókaképű a szószóló, hát ki más is volna? Tisztára mint valami elcseszett rajzfilmfigura. Mozdulatlanul állok támasztva a pultot, egy pillantást vetek a nagyobbra, konstatálom a lényeget aztán siklik is tovább a tekintet a másikra. Fröcsögve adja tudtomra nem tetszését.
- Lógsz egy rakás pénzel faszikám, buktam miattad!
Közben én jóízűen lehúzom a következő tequilát is. Miután lehajtottam rögtönzött beszélgetőpartnerem felé fordulok.
- Olyan Deja Vu-m van.
Mondok ennyit parányi vigyorral de meg sem várom mit reagál, mert a következő pillanatban lendül a bal karom hely a poharat tartja. A nagydarab feje irányába hajítom a feles poharat. Szinte lelassul a világ ahogy komótosan perdül egyet a levegőben és halad célja felé. Fej magasságban. Aztán követem. Nagyjából 2 méter lehet a távolság köztünk, ennyi lendület elég is lesz. A jobb kar hátrahúzva a pultról indítva meg egy kellően határozott egyenes ütést. Ahogy sosem szoktam úgy most sem fogom vissza magam, a két méter távot teljesen kihasználva ütök ki egy egyenes ütést egyenest az arcába. Csak út közben eltrafálom a repülő poharat is még mielőtt az arcába csapódna. Van előnye a démoni erőnek és gyorsaságnak. Az eredménye pedig (ha minden jól megy) akkor az üveg feles pohárral együtt épül bele egy ököl az arcába. Szilánkok hasítják a pofázmányát, meg persze az én öklömet de hát kit érdekel? Ahogy az ütés becsapódik a pult mögötti falon repedés szalad végig, némi por hullik alá s állapodik meg a fa bárpulton. A fickó hátratántorodik a nép szét is rebben, hogy helyet adjon neki, nehogy már rájuk zuhanjon ugye véletlen. S ha már így helyet csináltam akkor folytatom is a mozdulatsort, nehogy már jól érezze magát. Már persze ha valaki nem lép közbe. Amennyiben nem úgy egy fordulat, fel a levegőbe és a centrifugális erőt kihasználva (nehéz szó, de éljen a gravitáció) perdül a lábam és csapódik be immáron elemi erővel az arcába.
A hevességem ismét kivetül, még jobban mint az előbb: a fejünk feletti armatúra szétrobban szikrákkal szórva be a környéket. Felhúztak, az pedig nem egészséges dolog.
Persze eddigre már a rókaképű is felfogja, hogy rossz irányba jött. Nem is rest ügyeskedni valamit. Egészen pontosan mágiát készül használni, ha már szikrák gyúltak hát erősít rajtuk, vélhetően közepes okkult tudással bír így szítja fel a tüzet körülöttünk, legalább is erre készül. S ki tudja még kinek szúrt szemet a kis felfordulás, lássuk be, vélhetően nem keveseknek...





Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 02, 2017 6:33 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Annyira ostoba nem vagyok, hogy megjátsszak egy dupla vagy semmi játékot, mikor előtte tettem szert egy jelentős összegre. Mondjuk más kérdés, ha egyáltalán nincs szükségem rá és nyilvánvaló a győzelmi esélyem. Ez az, ami ritka. Nem hiába lesznek olyanok az arányok, amilyenek. Mint például a jelenleg mellettem tartózkodó fickó esetében. Ha rá fogadok, nos... az olyan, mintha ötvennel mennék az autópályán, becsatolt övvel, bukósisakkal a fejemen, hogy véletlen se lehessen bajom az autóban. Semmi rizikó. Egy ilyen meccsen pedig nem valószínű, hogy úgy dönt, hagyja magát, lévén akkor szétverik, méghozzá elég csúnyán.
Ha most kellene ledöntenem a felest, biztos a torkomon akadna a sakk hallatán. Furcsállva nézek rá, elhúzott szájjal, még akkor is, ha látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan. Aztán jön egy másik lehetőség. Visszatekintek a "ringre", szemlélve az ottani eseményeket, tanulmányozva a bent levőket, láthatóan gondolkodva a dolgon.
- Azok egyike vagyok, akik a sakkot nem neveznék sportnak. Ugyanakkor nem is becsülöm le. Ami a harcot illeti... Az arcom sokkal szebb egészben - mosolyodom el a végére.
A fogadás megköttetett, s még csak a lelkem sem igényelte. Ez aztán a nagyszerű alku! Bár arra is kész lettem volna, hogy az efféle igényeket hárítsam. Nem egyszer előfordult már, hogy mialatt embernek adtam ki magam, egy-két démon megkörnyékezett a lelkemre vágyva. Ha tudnák, hogy már semmi értelme ezért törni magukat... Ennek ellenére nem tagadom, jól szórakozom olyankor.
Akármennyire nem vágna földhöz a kettő, jobban mondva négy, vagy inkább nyolc feles ára, merthogy akkor már magamnak is kérnék ugyanannyit, mint amennyit neki kell, nem szeretek veszíteni. Pillantásom úgy függ a ketrecre, mint Barbie a frissen változtatott kirakatra. Közben fél füllel társaságom magyarázatát hallgatom. Nem a győzelemről vagy a vereségről szól? Dehogynem! Számomra és mindenki számára aki csupán megfigyelőként van jelen, arról szól.
- Nem, nem látok.
Nincs bíró, ez viszont nem meglepetés. Már rég észrevettem, nagyjából az első általam látott mérkőzésnél, amikor is az egyik tag péppé verte a másikat. Jobb is így. Nincs helye finomkodásnak, nincs megállás, a vér pedig folyik, kések, vagy bármilyen más fegyver nélkül. Valójában a lehető legerősebb fegyverrel küzdenek. A testükkel. Mit ér a kard, ha nincs ki forgassa? Minden a személyen múlik. Nyertem!
- A tombolás az én szótáramban egészen mást jelent. Lehet, hogy neked és azoknak, akik bemennek oda, a "tombolásról" szól, számomra azonban édes mindegy mennyire verik szét egymást, vagy tombolják ki magukat, amíg az nyer, akinek kell. Én. - fordulok felé mosolyogva.
A győzelem mindig örömmel tölt el. A sikeres fogadás is egyfajta pozitív élmény. A megfelelő megfigyelés eredménye, bár ezúttal rizikós volt. Mikor eltört kedvezményezettem karja, azt hittem, vége van. Örülök neki, hogy a melákban nem csak erő volt, de kellő mértékű düh is birtokába került, hála a kiterített prédának.





Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Feb. 28, 2017 9:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod




Beleegyezőn megvonom a vállam a duplázási esélyeiről.
- Végül is, van benne valami. Kérdés vajon dupla lesz e, vagy semmi.
Közben figyelem a tömeget, a távolban mozgolódást észlelni. A két fickó meg rendesen ütlegeli és rugdossa egymást a fémkalitkában, beleadnak apait, anyait. Ezt már szeretem. A nagyobb bevágná a másikat a ketrec vasoldalának, da amaz kitáncol előle és elrúgja a lábát.
- A lehetőségek száma határtalan, ott a sakk, röplabda.
Kezdek bele tök komolyan, de látszik, csak viccelek, aztán hirtelen váltok is.
- Esetleg itt van épp előtted.
Biccentek előre a ketrec irányába majd felé fordulva elvigyorodom, most miért ne? Aztán jön a fogadást.
- Maradok a vékonynál, állom a tétet.
Belemegyek a kis játékba és visszafordulok a ketrec irányába. Fáradnak, vélhetően halandók lehetnek kivételesen. Két jól irányzott ütés csapódik, egy gyors kihajlás, majd a másik rúg. Közben megszólalok.
- Ez nem a győzelemről vagy a vereségről szól.
Kezdek bele és közben repül még két pofon majd a szálkás fickó egy fél fordulattal elrúgja a másik térdhajlatát, az megrogy, nem éppen kellemes dolog. De nem áll meg a barátunk, ráveti magát a nagyobbra és szorításba kezd, a karját kapja el és feszíti meg. Húzza, húzza, és RECCS. Fájdalmas üvöltés a bal vállát eltörték. A kisebbik feltápászkodik, a másik még fetreng egy kicsit a bal kar hasztalanná vált. Tekintem semleges. A húsosabb végül összekaparja magát, míg a másik is liheg egy kicsit.
- Látsz itt bírót, vagy bármilyen kontrollt?
Kérdezek miközben továbbra is a ketrecet figyelem, újra egymással szembe állnak, zihálva lihegnek. A nagyobb fáj, de az adrenalin jó barát. S valóban, a ketrec zárva ugyan, de nincsenek bírák. Üvöltve ront rá a nagyobb a szálkásra, jobb vállával taszít rajta, hogy hátraessen, a másik lassú volt így sikeresen. Ahogy a földre kerül a kisebb, már kapja is az áldást. Egy keze maradt csak használható, de azt nem fogja vissza. Addig üti, míg végül nem mozdul. Majd kihozzák őt is. Halványan elmosolyodom.
- Ez csak a tombolásról szól.
Jegyzem meg és közben továbbra is látom a mozgolódást, egy termetes fickó s nem sokkal mellette egy másik rókaképű tart felénk. A tömegen verekszik át magukat, a terem jobb felém vannak, onnan közelítenek, de távolabb még, így nem törődöm velük. Az idegen felé fordulok parányi mosollyal, bal kezem emelem, magam mellett mutatok duplát és oda sem nézve ejtem a szavakat a pultosnak.
- Még kettőt.
Végül neki intézem a maradék mondókám.
- Nyertél, és én mindig tartom a szavamat.
Emelem poharam és hajtom is le az elsőt ha már kiadták.






Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Feb. 28, 2017 7:19 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


A magázódás elhagyása számomra nem probléma. Valójában számíthattam rá egy ilyen helyen és lássuk be, számomra is kényelmesebb. Csak ügyelnem kell arra, hogy ezzel a kényelemmel ne essek túlzásba. Megjegyzését mosolyogva fogadom. Igaz, hogy ellene kár volt fogadnom, de így volt jó. Ennek meg kellett történnie, tekintve, hogy stabil beszélgetési alapot biztosít számunkra. Még ha nem is erről kellene tudnom, nem árt ismerni az ellenséget.
- Legközelebb is így fogadnék. Ha megduplázhatom a napi nyereségem, mindössze tíz százalékának a kockáztatásával, hát reménykedem a csodákban. Néha bejön - emelem én is poharam felé.
Igazán nincs mit köszönni, a munkámmal jár hogy iszom, akkor meg már... Ezt a pénzt egyébként az emberektől nyertem az imént. Futja még néhány körre. Ahogy hátat fordítok a pultnak, felhajtom a poharamban lévő löttyöt. Mit meg nem teszek én a munkáért. Még jó, hogy ilyen sokoldalú a munkaköri leírásom. A ketrecbe zárt állatokat figyelem. Egy nagyobb és egy kisebb. Ilyenkor automatikusan két gondolkodási lehetőség kerül előtérbe az esetek nagy többségében. Először, hogy a nagyobb biztos erősebb, tehát rá kellene fogadni. A kisebb viszont a termeténél fogva gyorsabb, így ő a nyerő. Másik megközelítés, az a kis pocak a magasabb hastájékán. A másik izomzata nyilvánvaló, így még szép, hogy erősnek hiszik. Mindez nem több ostoba emberi következtetésnél, igaz, azért köztük is akadnak olyanok, akik normálisan képesek gondolkodni.
- A veszteseké? Akkor talán rossz sportot választottam. Ajánlasz valami mást helyette? - kérdem kíváncsian.
Végignézek rajta amolyan emberi módon, miközben egy pillanatra visszafordulok a pult felé, hogy visszapakoljam rá a poharat. Meg kell hagyni, vonzó pasas, minden értelemben. Erős, veszélyes, jóképű... A bökkenő csak az, hogy ő a Pokol urának egyik választottja, akivel nem árt óvatosnak lenni.
- A győzelem. És mivel a meccset sokkal élvezetesebb úgy nézni, hogy tétje is van, mit szólnál, ha fogadnánk? Még két kör dupla tequilába, hogy a nagydarab fickó nyer - adok meg egy emberi tétet.
Közben biccentek egyet a hívott italnak. Nincs ellenvetésem, jöhet még. Ha összeszámolom, ez így négy. Ha áll a fogadás, úgy a vesztes fizet még négyet, ami... elég is lesz. Azt hiszem. Ott már nem ártana megártania. És hogy miért fogadok ellene? Miért ne? Bár nem azért, amiért az átlagos emberek fogadnának. A választásom észérveken alapszik, na meg információn és megfigyelésen. A hallottak szerint, az én partnerem ebben a játékban, már jár ide egy ideje. Ha mindig ilyen testsúllyal küzd, akkor a szíve és a tüdeje minden bizonnyal edzett, tehát bizonyítottan van kitartása. Az a kis zsírréteg pedig még az ütések ellen nyújthat némi védhet. A mozgása határozott, a technikája megvan, ahogy az ütéseinek és rúgásainak is van ereje. Vele szemben a kisebb. Valamivel minden bizonnyal gyorsabb. Benne is van erő, viszont a menet kezdete óta kíméli a bal lábát. Csupán rövid időkre használja elrugaszkodásokhoz. Nem rúg vele, nem áll rajta sokáig, ami lelassítja a támadásait és kiszámíthatóvá teszi a lábmunkáját. Ennek lehet, hogy valamilyen sérülés az oka.





Abaddon
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
94
☩ Rólam :
☩ Rang :
Démonherceg, A Harmadik
☩ Play by :
Cam Gigandet
☩ Pokol vagy menny? :
Attól függ, ki kérdi.
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Feb. 27, 2017 7:45 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Leviathan & Abaddon
Szárnyalj szabadon, engedd csak, hogy irányítson a Haragod



Utamat nem állja senki a tömeg már a következő párossal foglalkozik. Két ázsiai, azok tuti nekiállnak majd kungfuzni. Aztán láss csodát, valóban. Persze ez engem cseppet sem izgat, a pulthoz érek és már rendelek is. De időm sincs megfordulni női hang érkezik. Egy rövid szusszanás ahogy lépésem befejezem és tekintetem előbb a pultosra emelem apró kis mosollyal hallgatva, hogy bukott a kisasszony.
- Legközelebb tán fogadj jobban.
Fordulok felé és parányit kacsintok, én nem vesződök a magázódással, ez nem az a hely. Gyorsan átfut rajta acélos tekintetem melyen ott a pimasz kis vigyor. Meg némi vérfoszlány itt ott, hát ilyen ez ha az ember testközelben kakaskodik, a Ken babák a másik oldalon. Eközben a két ital meg is érkezik, a magamét felkapom s miközben fordulok felé emelem amolyan köszönetként és még a fordulás közben fel is hajtom az italt, immár én is háttal vagyok pultnak. A pokolban van ilyen dög meleg mint itt most, vagy csak nekem? Nincs kizárva... A két fickó a ketrecben épp egymást gyepálja hevesen, két halandó lehet.
- Látod rájuk fogadhattál volna, szerintem a kisebb nyer.
Veszem szemügyre a két hadakozót az egyik kicsit hasasabb a másik szálkásabb, nos ez utóbbira utaltam. Nem fordulok felé, a tömegen át a ketrecet tartom szemmel átszellemülten.
- Amúgy is, a szerencsejáték a vesztesek sportja.
Fordulok vissza felé, fiatal, 20-30 közötti jól szituált nő, pillanatig várok aztán rákérdezek lévén még nem láttam itt.
- Mi járatban erre fele, a vesztésen kívül mi hozott ide?
Mert ezek szerint nem a fogadási tehetsége. Közben hátra nézek a pultosra egy pillanatra s két ujjam mutatom, aztán visszanézek rá egy pillanatra vélhetően ő is kér ha igen akkor valóban kettőt ha nem akkor maradok egymagam, még egy kör belém fér aztán vége mára a mókának.






Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Feb. 27, 2017 11:03 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.


Abaddon meglehetősen nagy kihívás elé állított. Egy fegyver, ami csökkenti a mágikus erőt, lehetőleg csak az angyalokét. Véleményem szerint, olyan fegyver nincs. Pontosabban tudom, hogy jelenleg nem létezik, de nem is lesz. Hogy miért? Egyszerű. Mert a démonok atyja maga is angyal. Sokan képesek megfeledkezni erről a tényről, márpedig ha ő egy angyal, akkor minden bizonnyal van bennünk is valami angyali, hangozzon ez bármily borzasztóan. Ha valaki képes leküzdeni ezt az akadályt, az Agramon, nem én, ennek ellenére próbálkozom. Legalább egy olyan eszköz létrehozásán, ami általánosságban gyengíti a mágikus képességeket. Nyilvánvalóan kétélű kard, de mit vár, mit tegyek alig egy hét alatt, mikor még őt is követnem kell? Néhány óra eleve elment arra, hogy Úrnőmnek jelentsek, közben beszámolva neki egykori szerelmi életemről, személyes kérésére. Aztán persze... Szokásához híven "belém rúgott", aminek gondolata most is képes felbosszantani.
A fegyver alapját sikeresen megszereztem olyasvalakitől, aki mostanra már nem él. Nem vagyok én fegyverkovács, hogy magam készítsem el a kardot magát. Az én részem sokkalta bonyolultabb. Többet csináltattam, még aznap megrendelve az árut, mikor elfogadtam a Választott által kínált munkát. Véleményem szerint, az embereknek már ez is elegendő lenne. Az angyalok pengéinek ellenálló fém, mit nem vágnak ketté úgy, mint egy papírhajót. Ennél erősebb dolgot nem szívesen bíznék a halandókra, főleg, hogy napokba telt, mire összeszedtem tőlük a hozzájuk csempészett fegyvereket. S most végre itt vagyok. Eljött az idő, mikor utána járhatok Abaddon földi ténykedéseinek. Energiáit kutatva mentem egyik városból a másikba, a Poklot használva átjáróul a gyors közlekedés érdekében, mígnem kikötöttem ott, ahol jelenleg vagyok.
A ketrecek körül tombol a tömeg. Fogadási összegek vándorolnak tenyérből-tenyérbe, többek közt az enyémbe is. Szép összeget nyertem volna, ha a péppé vert alakra fogadok és nyer, de annak esélye sem volt. Ennek ellenére, emberként mutatkozó énem mégis hajlandó a következő küzdelmen Abaddon ellen fogadni. Miért is ne? Néha nem árt bukni egy keveset, attól csak elérhetőbbnek tűnik az ember. Vagy az embernek álcázott démon, ki jelenlétét mágiával nyomja el, hogy senki ne ismerhesse fel. Ezúttal hangomnak is adtam némi változtatást, nehogy amiatt bukjak le a nagyúr előtt. Aki természetesen nyer. Ez aligha volt kérdés, így azonban saját szememmel láthattam erejének egy részét, sajátos brutalitásáról nem is beszélve. Még véletlen sem szeretném, ha egyszer az én arcom járna hasonlóképp. A pultnál társulok hozzá lényegében. Kíváncsi vagyok, miként viselkedik az emberi lényekkel, vagy épp csak olyasvalakivel, kihez nem fűzi pokolbéli ügylet.
- Kettőt - javítom ki elsőként rendelését, majd már csúsztatom is a pénzt magunk előtt.
Erre meghívom, bár nem hiszem, hogy szüksége lenne rá. Aztán mikor megkapom az italomat, azzal kezemben fordulok vissza az őrjöngők felé. Van valami bája ennek a helynek. Meglehet, én is kipróbálnám szívesen, ha nem tudnám, hogy a jelenlévők jelentős része a hallhatatlan kategóriába esik.
- Szép összeget veszítettem maga miatt - kezdek valamiféle társalgásba is, oldalra sandítva ellenőrizve, hogy ott van-e még.





Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


 
Never Club
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: