• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Aliyah
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Posztok :
82
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Anna Silk
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Feb. 26, 2017 10:54 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Tasy & Aliyah
Van olyan erő, mely hatalmasabb, mint a félelem. Erőteljesebb, mint az önvédelem ösztöne.


Okos. Most, hogy itt vagyok előtte, jól döntött, hogy behúzódik az általam is optimálisnak talált zugba a szemetes és a fal közé. Jelen esetben csupán két oldalról tudnának hozzá férni, felülről, átívelve a kuka adta akadályokat, vagy szemből, arról viszont ott vagyok én, hogy a védelmet szolgáltassam. A két férfi láthatóan nem retten meg az angyalpenge látványától, bár az is lehet, hogy csupán egyszerű kardnak tekintik kinézete alapján. Tény, hogy alakra ez sem különbözik bármelyik másiktól, miként csizmám szárában rejlő tőröm sem.
Bal lábam valamivel oldalra csúszik a földön, miközben tekintetem a két támadó közé siklik, hogy mindketten látóteremben lehessenek teljes egészükben. Még. Ahogy mozdulok, ők úgy próbálnak két oldalamra kerülni, ami azonban egy sikátorban közel sem olyan egyszerű. A normális harchoz keskeny, sok akadállyal, mint például a tűzlépcső, vagy éppenséggel a szemeteszsákok tömkelege, miket az emberek itt tárolnak. Mindezek azonban elterelésként is használhatóak, s nem feledkezhetem meg az emberről sem, ki azóta is csak jártatja a száját, újra és újra magára haragítva ellenfeleimet. Ha túl nagy teret hagyok, hozzá férhetnek, akkor pedig túszként használhatják menekülésükhöz.
- Nem áll szándékomban félre állni - helyezem magam elé kardom.
A lány nagy szájából még előnyt is kovácsolhatnék, de jelenleg van jobb dolgom is, mint ezen gondolkodni. Többek közt az, hogy egy-egy kés kerül elő, mik nem néznek ki többnek hagyományos pengéknél, ez azonban lehet csupán olyan álca, mivel saját felszerelésem is rendelkezik. Nem lehetek óvatlan. Az áldozattal ellentétes irányban lévő fickó megiramodik. Az idő jelenleg ellenem dolgozik. Kimerült vagyok, s amennyiben ez az egész elhúzódik, gondok is adódhatnak. Na meg persze az ismeretlen tényező, ki folyamatosan gondolataim között cikázik jelenlétével. Talán pont ez lesz a megoldás. A tény, hogy nem képes csendben nyugton maradni, elérve, hogy megfeledkezzenek róla. Az emberek még mindig furcsa teremtmények.
A felém iramodó felé lépek, mit szinte már ugrásnak is lehetne nevezni, ez által szándékosan engedve meg a nagyobb távolságot védencem és köztem. Úgy vélem, mégiscsak ez az egyszerűbb megoldás, még akkor is, ha kockázatos. Bal kezemmel a felém száguldó tőrt markoló tenyérre fogok, hogy kardom szabadon maradhasson arra az eshetőségre, ami bekövetkezik. Ahelyett, hogy partnere engem venne célba és támadna hátba, az egyszerűbb megoldás felé közelít. Esetlen testvérem akarja kihasználni, mikor azonban elébe ér, kardom áthatol mellkasán, halálba taszítva pokolból visszatérő lelkét. Amint megbizonyosodom a penge megfelelő útjáról, balommal kirúgom az előttem elhelyezkedő bokáját, földre kényszerítve őt, eleresztve kezét. Egy maradt.
- Jól vagy? - kérdem az embert, hiszen mégiscsak megrázó lehet ez számára.
A későbbiekben meg kell majd bizonyosodnom lelkének épségéről. Nem minden nap támadnak emberekre démonok, főleg nem ebben a városban. Már maga a tény megrázó lehetett, ráadásul most öltem meg előtte egyet. A másik sem úszhatja meg egykönnyen, hacsak nem használja ki, hogy aggodalmam a halandóra tereli figyelmem.





Natasya Alaskeevich
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
I'm only human
☩ Posztok :
78
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Play by :
Ksenia Solo
☩ Pokol vagy menny? :
Earth
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Feb. 25, 2017 11:14 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Aliyah & Tasy
Regret is for suckaz

Hasztalan próbálkozok bármivel is, mintha semmit sem érne. Rögös agytekervényeimen átfut a gondolat, hogy meglehet az elcsórt öngyújtó lehet az oka annak, hogy szemeik feketévé váltak. Hihetetlen, hogy az angyalok városába befurakodnak ilyen szörnyikék. No de hát nem lehet őket hibáztatni nekik is kell táplálkozniuk.
De ne belőlem!
Lényegében még semmit sem ártottam nekik, s tessék. Máris támadnak. Rám! Az ártatlan kis teremtményre!
Hátam teljes felületével nekifeszülök a falnak. Két kézzel markoklom a vasrudat, orromat megcsapja a bőrömet átjáró érdes szag. Órákig pucolhatom le.
Oh, hogy most van nagyobb gondom is.
Oda-vissza csapkodok a két ajtósszekrén között a levegőbe, azonban ahogy közelednek, könyökömet úgy hajlítom egyre beljebb.
- Figyeljetek, biztos meg tudjuk beszélni. Nem szól szám, el sem mondom senkinek, hogy idekint ólálkodtok. Van nálam nagyobb falat is a városba. Ti is jól jártok meg én is… - próbálkozok tovább, nem adom fel. Bármelyik irányba is nézek rá kell jönnöm, hogy zsákutcába kerültem minden irányból. Még csak egy kósza ablak sincs, amin betörhetve bejuthatnék.
- Nincs kávétok? – kérdezem végül vállamat enyhén felhúzva, mikor már a közelemben járnak. Ezen még ők is annyira meglepődnek, hogy egy pillanat erejéig megállnak és értetlenül fordítják a fejüket oldalra. szinte egyszerre.
- Wow! Ezt csináljátok újra! – lelkesedek, mintha egyáltalán nem lennék veszélybe. Persze erre már felbátorodnak, meg sem érzik a közelben lapuló angyal jelenlété, csak amikor már nem késő.
Én szerény személyem ebből csak annyit látok, hogy valami lehuppan elém, én pedig élesen sikítok fel az ijedelemtől. Az egyik pacák a falnak vágódik. Kapva az alkalmon bevetődök a szemetes és a fal közé, onnan kukucskálva figyelem a semmiből jövő megmentőmet. Valami furcsa rajta. Az előbb mintha terebélyesebb lett volna szárnyiránt.
- Ezt nektek ti kis izompacsirták! – rázom meg körmeimet, ám amikor vicsorítva tekintenek rám, inkább visszabújok a szemetes mögé.
- Félre! – jön a túlviláginak ható hang az egyik fickó torkából, ahogy az ismeretlen nőre tekint. Eközben a falnak vágódó kezd feltápászkodni, s két oldalról próbálják közrefogni jótékony megmentőmet.


Aliyah
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Posztok :
82
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Anna Silk
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Feb. 25, 2017 9:57 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Tasy & Aliyah
Van olyan erő, mely hatalmasabb, mint a félelem. Erőteljesebb, mint az önvédelem ösztöne.


Távol jártam a várostól az elmúlt napokban, s most, hogy végre visszarepültem idáig, fáradtnak érzem magam. Mintha semmi sem változott volna azóta, hogy utoljára itt jártam. Az összedőlt épület romjainak javát mostanra eltakarították. Az angyalok egy része a fal mentén járőröz, minden bizonnyal démonok után kutatva. Én mégis mit tettem ez alatt az idő alatt? Ahelyett, hogy maradtam volna, hogy tegyem azt, ami a dolgom, elmentem. Elfutottam tetteim következménye elől, mi most utolért, bármennyire igyekeztem elkerülni. Vagy legalábbis néhány nappal ezelőtt még próbáltam, mostanra tudom, hogy szembe kell velük néznem. Továbbra is hinnem kell önmagamban, különben képtelen leszek ellátni feladataimat. Ami történt, megtörtént. El kell fogadnom, emlékeznem kell rá, ugyanakkor nem hagyhatom, hogy elemésszen. Az csak saját vesztemet okozná, sőt, talán még társaimét is.
A szegénynegyed felett járok, mikor megérzem a démoni jelenlétet. Egy. Inkább kettő. Nem túl erős pokolbéli erők, miket érezhetően szabadjára engedtek. Mintha csak vibrálna a levegő, egyre erőteljesebben, ahogy közeledem. Egy sikátor melletti épület tetején landolok. Szárnytollaim megrebbennek idegességemben, mikor megérzem az embert is. Minden bizonnyal ő lenne az áldozat. Egyik csizmába bújtatott lábam pakolom a másik után, egész közel merészkedve a tető omladozó pereméhez, vigyázva, nehogy túlságosan annak szélére kerüljek. A tűzlépcső kopott, rozsdaszagot árasztó fémje belelóg látóterembe, de még így is meg tudom állapítani, hogy mi a helyzet odalent. Két démon, egy lány, a hangja alapján, ráadásul az utóbbi sarokba szorult.
Nincs sok időm. Csupán másodpercek kérdése, mire kiszúrják, hogy itt vagyok, akkor pedig két lehetőség áll fenn. Egyik, hogy azon nyomban menekülőre fogják, a másik, hogy rávetik magukat a halandóra. Mindez attól függ, mennyire merészek, vagy hogy mennyire bíznak saját képességeikben. Kettő egy ellen... Nem hiszem, hogy sokra lennének képesek, de ha mégis, egyáltalán nem számít. Cselekvésemet egyáltalán nem befolyásolja. Előrébb lépve, elrugaszkodom a tető peremétől, némi omladozó törmeléket hullásra ösztökélve, saját testemmel együtt, mi sebesen indul meg a föld felé. Csupán azelőtt csapok egyet szárnyaimmal, lassítás gyanánt, mielőtt alig két méteres magasságban eltüntetem azokat hátam mögül, hogy kényelmesen elférhessek az ember és támadói közt. Egyikükön amint lehetséges, taszítok egyet, hogy nyerjek magamnak némi időt angyalpengém előrántására, majd várok. Úgy helyezkedem, hogy eltakarjam előlük a lányt, erőteljesebben elkülönítve tőlük addigi céljukat.





Natasya Alaskeevich
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
I'm only human
☩ Posztok :
78
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Play by :
Ksenia Solo
☩ Pokol vagy menny? :
Earth
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Feb. 25, 2017 9:04 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Aliyah & Tasy
Regret is for suckaz
Neonlámpa lila fénye töri meg a sötétséget a sikátorba. A mocskos aszfalton tipegek egyre jobban hátra, kezeimet feltartva. Néha-néha hátrapillantok, de a málló téglafal igen közel van már hozzám. Velem szembe két tagbaszakadt férfi halad. Szemeik éjnél is feketébbek. Utcák óta menekülök előlük, hisz a semmiből támadtak rám!
Rám, az ártatlanul kávéját iszogató éjszakai sétálóra! Na jó, bevallom, eleinte tök jól elbeszélgettünk. Talán az egyik fickó csicsás öngyújtója is ott lapul kabátom zsebébe – mire sok szükségem nincs az éjszakai melegek miatt, lássuk be. Mégis, percek múlva, kék íriszeik átváltoztak, sötétségbe borultak. Vérszomjas ordítással rontottak nekem.
- Ugyan már fiúk – legyintek könnyedén, egyik kezemmel az oldalamat fogva. Ritkán kell ennyit futnom s egyáltalán nem vagyok kondiba.
Naná, hogy nem, egész nap otthon tespedek, éjszakanta mozdulok ki, akkor is csak azért, hogy némi élelmet szerezzek magamnak, mint egy rendes utcagyerek. Nem, nem kell figyelni, hogy túlkoros vagyok egy ilyen kölyöknek. Az ember sose nő fel igazán.
- Nem történt itt semmi baj. Igazából nem is akartok engem bántani – szólok játszott könnyedséggel, kék íriszeimmel valami fegyver után nézek.
Ostoba Tasy, miért pont egy sikátorba kellet befutnod? A jobb oldalt a házfal mentén egy tűzlépcső fut végig. Igen, csakhogy oda is fel kellene valahogy kapaszkodni. Kiszámolom fejben, hogy a szemeteskondér tetejéről elérném-e… De rá kell jönnöm, hogy sajnos még így sem tudnék kijutni.
Gratulálok Tasy, végül is, csak a Kikötő végtelensége van itt melletted, neked mégis a legzártabb térbe kellett jönnöd.
Jól van na, pánikba estem! Pánikba ostobaságot csinál az ember!
Ekkor látok meg egy Véletlenül ottfelejtett vascsövet a kondéner mellett. Amilyen gyorsan csak lehet úgy hajolok le érte, s aztán támadó állásba vágom magam a két pacákkal szembe.
- Csak semmi hirtelen mozdulat! – magyarázok tovább, de hasztalan az egész. Mintha meg sem hallottak volna. Én pedig egyre jobban hátrálok, amíg végül elérem a falat. Gerincem halkan koppan a téglán. – Ne kelljen használnom!
Figyelmeztetem őket, miközben a szívem a torkomban dobog.
- A fenébe – összegzem sziszegve, látva, hogy minden próbálkozásom haszontalan.


Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


 
Channel Street
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: