Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Channel Street
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
97
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Vas. Nov. 25, 2018 6:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




T


Tom & Amy

Elmosolyodom a nevetésén. Pont ez volt a célom vele. Viszont érzem, hogy a kérdésemmel érzékenyebb témát érintettem. Nem is válaszol rá rögtön. Kissé meglepődöm mikor végül elárulja, hogy hol van a családja. Nah erre nem számítottam.
-Alaszkában? Az valóban nem a szomszédban van! Ilyen messzire elkeveredtél tőlük? Ők nem akarnak ide jönni? Bár mondjuk lehet ott nagyobb biztonságban vannak… Ne haragudj. Ha nem akarsz róluk beszélni teljesen megértem!-Nem akarom zavarba hozni. Nah meg tudom milyen, ha az embert a családjáról kérdezik. Én sem szívesen beszélek róluk, bár igaz… Nincs már kiről mesélnem.
-Nah és miket kell venni annak a vénségnek? Esetleg egy nagyothalló készülék, vaaagy pótfogak? De amúgy ő miért nem tud bevásárolni magának? Tényleg ennyire beképzelt?-Én sose küldtem volna mást bevásárolni helyettem. Faye mondjuk kiküldött másokat, de azért, mert neki nem volt ideje. Vagy legalább is ezt mondta nekem.
-Hihetetlen, hogy ilyenkor is képesek az emberek ennyire elkülönülni és ekkora fontosságot adni a pénznek.-Puffogok egy sort. Ez a különbség az állatok és emberek között. Ők ilyenekkel nem foglalkoznak.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -
[/color]

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
51
☩ Play by :
Ryan Reynolds

Utolsó Poszt Vas. Nov. 18, 2018 2:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Amber
Mondjuk úgy kicsit meglep a válasza, holott tudom milyen témájú gondolatok suhannak át az agyán. Tehát még nem adja fel. Nehéz megmondani hogy azért, mert küzdő szellem, vagy csak idő kell neki, míg a kapcsolatait megmozgatja odaát. No, de haladjunk! Az emberi elme szépsége, hogy egy fel nem sorolt lehetőség mellett dönt, és végül is lehetséges opció.
- Köszönöm. Akkor irány a bolt!
Legyen ez a végszó, ő választotta. Úgyhogy irányba veszem a legközelebbi még működő szupermarketet, ahol elfogadják a hitelkártyát. Azon hogy én nem akarom képen nyalni jót nevetgélek, szerintem csúnyán nézne az ki. Nem! Én inkább megölelgetném, de nem tehetem. És igazából azt sem tudom jó döntést hozott-e saját magának, majd az idő eldönti. Hamar lelohad a mosolygás, mikor egy sokkal meredekebb témához érünk. Egy ideig meredten nézek előre, elvégre heh, mondjam neki azt hogy igen, bazi nagy a család, és te is közéjük tartozol? Hát...ó, hagyjuk!
- Igen. Van családom.
Nyögöm ki végül a választ és utána Amy-re sandítok. Aztán vissza az útra.
- Öhm, Alaszkában élnek. Távol innen. De jól megvannak, nemsokára meglátogatom őket.
Ú, banyek, apró emlékek Tom fejéből, igen. És az érzések, melyeket én nem tudok úgy átélni. Még ha itt is van velem, szerencsétlen flótásnak kerékbe törtem az életfolyamát egy időre. De majd visszaadom neki! Egyszer. Viszont ha azt nézzük, igen, valahol át tudom érezni milyen az, amikor a családtól nagyon távolra kerülünk. A perem szélére. És közülük mennyien akarják a vesztemet, még többen hibáztatnak mindenért, olyan dolgokért, amit el sem követtem. Mások szemen köpnének, lesajnálnak, de azért maradtak még olyanok is, akik hisznek bennem és számítanak rám. Ó, ilyen egy boldog, nagy család!

avatar



☩ Reagok :
97
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Vas. Nov. 11, 2018 6:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




T


Tom & Amy

-Értem!-Nos, ha ő ezt ilyen fontosnak tartja nem fogom megkérdőjelezni. Mondjuk én feleslegesnek tartom ebben a világban. De persze a gazdagok már nem fognak megváltozni. Minden korban ugyanolyan önzőek. Persze vannak kivételek, de sajnos igen kevés.
Meglepp a hirtelen jött csend, így inkább én is hallgatok. Lehet valami hülyeséget mondtam. Pedig csak poénkodtam. Eddig úgy tűnt vevő erre. A csendet végül is az útirány kiválasztása miatt törjük meg. A városhatár emlegetésén kicsit meglepődöm. Bevallom őszintén eszembe jutott a dolog. Eltűnni innen és átmenni New Yorkba, de nem hiszem, hogy vevő lenne rá. Nah meg azért a megmaradt holmimat nem hagynám itt.
-Oh szerintem majd haza megyek… Ha egyáltalán hívhatom annak azt a házat. Szívesen besegítek a vásárlásban. Addig is van legalább egy kellemes társaságom Balun kívül. Te legalább nem akarsz képen nyalni minden percben.-Próbálkozom meg ismét a poénkodással, de ha erre sem érkezik semmi reakció felhagyok vele.
-Amúgy neked van családod?-Nem is tdom hogy jutott ez az eszembe, de a mesélései alapján úgy tűnik, hogy egyedül lakik ő is. De aztán ki tudja… Lehet tévedek.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
51
☩ Play by :
Ryan Reynolds

Utolsó Poszt Kedd Okt. 23, 2018 11:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Amber
Remélem tényleg elgondolkodik a tanácsomon, persze nem kérte, csak úgy kapta és azt az emberek nehezen szívlelik meg, de nah. Percekig tényleg úgy érzem magam, mint aki vakon vezet a semmibe, közben megakadunk az A-nál. Csendben taglalom a kérdését, mert van benne igazság. Szóval...
- Úgy fogalmaznék, hogy akad olyan, akinek még számít, bele értve engem is.
Miért, én nem lehetek hiú? Dehogynem! E tekintetben meg igazat mondtam. Balu készséggel szót fogad nekem, azonnal teszi amire kértem. Amber pedig meg akar tartani. Most inkább az utat figyelem. Zavar hogy fogalmam sincs mondjak-e erre valamit? Valójában mindenkiben ott vagyok. Egy kis csendszünet telepedik ránk, amit hamar megtör az értetlenkedésével.
- Igen, be kell, csak gondoltam útba ejtjük. vagy ne? Eldöntötted már merre? Rendőrség, vagy irány a városhatár?
Mert ezeket a lehetőségeket vázolta, ha jól emlékszem. Én nem dönthetek helyette, ráadásul jobban teszem ha ehhez nem osztok véleményt a továbbiakban, még a végén rossz felé vezetem. Neki kell választania.

avatar



☩ Reagok :
97
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Szomb. Okt. 20, 2018 10:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




T


Tom & Amy

-Rendben! Köszönöm a tippet!-Mosolyodom el. Bár még nem tudom, hogy honnan fogok betankolni és hol tudom majd tárolni, de ahogy eddig mindent ezt is csak megoldom majd. Talán vadászni sem ártana megtanulnom, hisz ha azt mondja, hogy idővel az élelmiszer, a víznek lesz értéke, akkor abból sem lesz sok és az embernek meg kell tanulnia vadászni. Hogy lennék képes bántani egy állatot? De tény, ha az életedről van szó… Vagy talán magokat kellene gyűjtenem.
Felnevetek, mikor elmondja, hogy mi is a besorolása. Ilyet még nem hallottam, de biztos így van.
-Ne haragudj, csak ez így elég viccesen hangzik. Tripla A… Miét pont A? Mert az van az ábécé elején? És mi alapján lesz az ember Tripla A besorolású elit ügynök? Ezekben az időkben is ennyire fontos a besorolás? Jó mondjuk a gazdagoknak mindig fontos a pénz, a hatalom, az extra védelem, mert azt hiszik ők többet érnek másoknál.-Komolyodik el kissé tekintetem. Én mindig is utáltam ezt a fajta figyelmet. Ha lehetne inkább egy középosztálybeli családba születtem volna bele. Tudom akkor sok mindenről le kellene mondanom, de azt hiszem nem okozna gondot, sőt lehet boldogabb is lennék, főleg, hogy nem tudnák ki vagyok.
Balu a parancsra azonnal hátrébb vonul és ártatlan képet vágva ül a helyére. Tátott szájjal nézek hátra, majd vissza Tomra.
-Azta! Ezt mégis hogyan? Megtartalak!-Szélesedik ki ismét mosolyom. Jó azért nem olyan rossz a helyzet. Általában az én parancsaimat is követi Balu, de most úgy tűnik Tom nagyobb hatást gyakorolt rá.
-Nos azt mondtad, hogy be kell vásárolnod a főnöknek.-Nekem mondjuk mindegy hova megyünk. Szívesen elkísérem őt, addig sem vagyok egyedül. Persze Balut imádom, de vele nem tudok beszélgetni, vagy legalább is nagyon választ nem szoktam kapni tőle.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
51
☩ Play by :
Ryan Reynolds

Utolsó Poszt Kedd Okt. 02, 2018 5:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Amber
- Hasznos volna, igen.
Bólintok egyet neki megerősítésképpen. Hamarosan eljön az idő, mikor az emberek által kreált fizetőeszköz semmivé foszlik, csupán mindennapi alkalmatosság lesz belőle és az étel, a fegyverek valamint a víz többet fog érni bármely drágakőnél, vagy kincsnél. Érdeklődve követem a vonulásukat a kocsim irányába, rendre utána megyek. Nos, ez volt a terv, és haladunk. Bár nem oda, ahová eredetileg gondoltam, de elvégre az ember választhat, nemde?
Kinyitom neki az ajtót, megvárom míg Balu is helyet foglal, aztán becsukom az ajtókat és beülök én is. Ekkor jön a kérdés, mely Mr. Winkley-t célozza meg.
- Ó, dehogynem! Mármint idegesít, de meg sem fordult a fejemben hogy másik munkát keressek, mert szeretem a munkámat.
Nem mosolygok hozzá, helyette elfordítom a kulcsot és gázt adok, így elképzelhető hogy némi magyarázatra szorul ez a válasz.
- Tripla A besorolású, elit védelmi ügynök vagyok és bár sokszor megfojtanám az öreget a nyakkendőjével, sajnos nem tehetem meg. Túl sokkal tartozom neki, ahogy ő is nekem.
Itt ér véget a válaszadás, mert elindulunk, és nem szeretném tovább boncolgatni a főnökkel a kapcsolatomat, amely olyan hosszúra nyúlik, mint az Ezeregyéjszaka meséi.
- Kutya, hátra! Ül!
Azért mindennek van határa, és az eb már a nyakamban lihegett. Most hogy kapok némi szabad levegőt és teret, elgondolkodom.
- Merre is megyünk?
Egyáltalán volt konkrét cél, vagy most csak elindultunk a vak világba?

avatar



☩ Reagok :
97
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 14, 2018 2:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




T


Tom & Amy

-Tény… Sok a munkájuk. Fejetlenség van az egész városban. Remélem hamarosan vége lesz ennek az egésznek…-Még mindig vágyom arra a világra, ami ez előtt volt, amit sokan még ismerhettek mielőtt megjelentek volna az angyalok, démonok és mindenféle lények.
-Szóval akkor azt mondod tankoljak be?-Végül is igaza van. Nem árt egy kisebb mennyiségű tartalékot felhalmozni. Hisz ki tudja mi vár még ránk. Azt hiszem ennek már tényleg csak Isten tudna véget vetni. Vajon miért nem lép közbe? Miért hagyja, hogy mind ez megtörténjen?
Az biztos, ha egyszer találkoznék vele először megverném, és csak utána ömleszteném rá a kérdéseimet.
Balunak fogalma sincs, hogy miről van szó, de mikor rá mutat és kiejti a nevét nagy vidáman kezdi el a farkcsóválást.  
-Rendben!-Már rég nem ültem kocsiban. Balu meg még sosem. Lehet a végén Tom meg fogja bánni az egészet. Nem éppen az a nyugodt kutya. Előbb beengedem Balut az autóba és csak az után ülök be én is az anyósülésre miután természetesen megköszöntem Tomnak az udvariasságát.
-Amúgy te ezt ennyire élvezed? Mármint… Nem idegesít a vén kopasz?... Nem gondoltál arra, hogy más munkát keres? Persze nem mintha olyan sok lehetőség lenne…-Ahogy elindul az autó Balu már be is dugja a fejét a két ülés közé, hogy úgy ajándékozzon meg minket a kellemes szájszagával.
-Hé, Balu! Menj hátrébb! A szád bűzétől a végén Tom elájul és neki megyünk egy fának!-Próbálom hátrébb tolni a négylábút, de tény nem egy pillekönny példány.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
51
☩ Play by :
Ryan Reynolds

Utolsó Poszt Kedd Jún. 26, 2018 5:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Amber
- Nem lennék a rendőrök helyében. Minden ember jól jön nekik.
Válaszolom a kijelentésére. Úgy látom meglepődött, de mindenesetre örül, hogy lekoptam róla.
- Nemsokára eljön az idő, amikor az élelem és a víz többet ér a pénznél.
Újabb kemény érv amellett, hogy vagy induljon útnak, vagy gyorsan soroljon be a rendőrséghez és találjon magának kucnit, mert a pénz, annak ellenére hogy az egekbe szöktek az árak, hamarosan semmit sem fog érni. Ezt én is, ő is jól tudja. Gondolom a terve hasonlóan folytatódik, mármint, ha útnak indul, nyilván bevásárol mind élelemből, mind vízből és felfogad egy hozzám hasonló fazont, aki megvédi őt, meg az értékeit. Ha viszont a városban marad, akkor úgy sem tud elbújni a kéretlen szemek elől.
- Nem akarom itt hagyni a kocsit.
Elnézést kérően megvonom a vállam.
- Viszont tényleg haza viszlek.
Arcom lefelé borul, Balu irányába, majd rá mutatok.
- És téged is!
Megindulok a kocsi felé, de félúton visszafordulok.
- Közben még be kell vásárolnunk! Muszáj. A főnök csicskáztat. De a jó hír, hogy ő állja a számlát!
Ördögi vigyorral csapkodom meg a mellemet, belső zsebében van a pénztárcám, benne Mr. Winkley hitelkártyája és amíg még elfogadják, még szép hogy a zsugori, vén csataló hitelben küld el vásárolni engem! Nah ezért gazdagok a gazdagok! Ezután megkerülöm a kocsit, és ha Amber követett, akkor előzékenyen kinyitom az ajtaját neki és Balunak.

avatar



☩ Reagok :
97
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Kedd Jún. 19, 2018 9:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




T


Tom & Amy

Kikerekednek szemeim mikor igazat ad nekem. Nem sűrűn fordul elő az, hogy valaki igazat ad nekem és még hangosan ki is mondja. Mindig én voltam a hisztis húg, aki nem tud viselkedni és szégyenbe hozza a nővérét. Miért nem tud olyan lenni, mint a nővére…
-Azta! Köszönöm, ez jól esik. Végre valaki!... Nem vagyok én az a hisztis, ostoba lány, ahogy azt sokan gondolják.-Perzs lehet, hogy tervek nélkül is ott hagytam volna a lakást, de tényleg nem vagyok azért annyira ostoba. Nem fogok csak úgy nekirohanni a világnak a semmivel. Nem áll szándékomban Faye után menni.
Az újabb kérdésére most meglepő módon kissé zavarba jövök. Nah igen… Ez egy kényes téma. Nem mintha nem lenne hol aludnom, de tény nem lehet hosszú távra tervezni vele. Még ez a ház volt a legjobb állapotban.
-Igazából van, bár… Nem egy luxusvilla. Találtam egy elhagyatott házat. Előző tulajdonosai szinte mindent ott hagytak. Elég jó állapotban van még.-Kissé elpirulok, mert tudom, hogy ez nem normális. Nem normális, hogy egy ilyen helyen lakom… És nem is élvezem. Túl csendes. Lehet, hogy itt van velem Balu, de hiányzik, hogy valaki még ott legyen.
-Nem hiszem, hogy ki tudnám fizetni. Igaz eladtam szinte az összes elegáns ruhámat, vagyis egy kivételével, valami ostoba tyúknak, aki elég szép összeget fizetett értük, de amíg nincs fix nem merek egy ilyen helyre menni. Az árak az egekbe szöktek, főleg most…-Még a rendőrségen sem biztos, hogy visszakapom a munkám. Nah meg lehet tényleg nem fogok ebben a városban maradni. Az utazáshoz meg kell a pénz.
-Ez igazán kedves tőled… De lehet, ha meglátod nem is engednél haza.-Mosolyodom el. Tényleg aranyos, hogy próbál segíteni rajtam. Egyelőre ő az első ilyen személy. Mások egyáltalán nem ezzel a céllal kerestek fel engem.
-Mondjuk nem vagyunk messze tőle. Nincs kedved inkább sétálni…. Bár igazad van, nem szerencsés egyedül hagyni a kocsit.-Ez nem éppen az a környék, ahol biztonságban tudhatná a járművét.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
51
☩ Play by :
Ryan Reynolds

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 11, 2018 9:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Amber
Csendben hallgatom és tudom hogy nem gondolja komolyan. Bár azt hittem jobban befelé van fordulva, de pont hogy ellenkezőleg. Jól van, csak szabadulni akar az emlékektől. Most hogy így felvázolta a tervét, szavamra, ez egész átgondolt. Aprót bólintok neki, miután befejezte, de én elhagyom most a személyeskedést inkább.
- Azt hiszem igazad van.
Hát Mr. Winkley sosem volt a hősiesség és figyelmesség mintaképe, egyébként is, ha Amber nem akar Faye helyére lépni, akkor nincs mit tenni. Majd valaki más kerül a képbe.
- Van hol aludnod? Mert tudok egy kiadó galériát innen nem messze.
A sajnálkozását inkább nem reagálom le, leszámítva a szemöldököm felfelé ívelését. Nos, valójában nem is küldtek ide, de ezt neki nem kell tudnia. Én csak kíváncsi voltam mi van vele és hogyan fog tovább evickélni az életben. Mindenki a saját sorsának kovácsa.
- De ha már van, akkor örömmel haza fuvarozlak és köztünk marad!
A jobb mutatóujjam a szám elé rakom, jelezve hogy egy szót sem mondok senkinek, a főnöknek sem arról, merre lakik. Bár előbb utóbb úgy is megtalálják, de legalább ha utóbb, addig is nyugta lesz. Tekintve hogy komoly az elhatározása, nem tudnám már úgyse rábeszélni az ellenkezőjére, de nem is akarom. Viszont lakhely ügyben segíthetek neki.

avatar



☩ Reagok :
97
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Szomb. Május 19, 2018 9:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




T


Tom & Amy

Egy halvány mosoly kúszik arcomra, ahogy Balu kihasználja a figyelmet. Úgy tűnik ő nagyon is kedveli ezt a fickót. Azt hiszem lenne mit tanulnom tőle. Sokkal szociálisabb, mint én.
-Igen azt terveztem, hogy kukázok, pocsolyákból iszom, az eső vizében fürdök és gilisztákat meg pókokat eszem.-Mondom teljesen komoly tekintettel, majd megrázom a fejem. Természetesen vannak ötleteim, terveim, de igaz lehet, hogy nem jönnek össze, de akkor majd kitalálok valami mást.
-Korábban a rendőrségnél dolgoztam. Úgy hallottam, hogy ott is kezd a rend helyreállni. Azt terveztem, hogy megnézem esetleg fel tudnak e venni, ha nem is ugyanarra a munkára, de hasonlóra.-Szerettem ott dolgozni. Senkit sem érdekelt, hogy ki vagyok. Én is csak egy voltam közülük, nem kivételeztek velem és ez jó volt.
-Még mit akarhatnának tőlem? Miért bántanának? Nincs kit megfenyegetniük… Nah meg szerintem sehol sem lennék biztonságban, ahogyan senki.-Már megint ez a féltés. De mire föl? Nem vagyok polgármester, nincs hatalmam, sem titkos információim. Én kimaradtam ezekből, egyáltalán nem érdekelt és nem is érdekel a dolog. Faye már nincs, őt sem tudják megfenyegetni azzal, hogy megölnek. Mégis mit érnének el vele, ha engem bántanának?
A vénség említésére meglepődöm és ezt nem is titkolom előtte. Szemöldököm felszökik úgy hallgatom őt. Odaköltözni hozzá? Ez most komoly?... A végére még kicsit el is nevetem magam. Nah igen, nem ő az egyetlen aki azt akarja, hogy a helyére lépjek.
-Nos igazán kedves tőle ez az aggodalom, de bevallom, hogy nem hiszem el, hogy őszinte lenne a részéről. Politikus… szerintem inkább hasznot akar szerezni a dologból, bár nem tudom mit tudna… Nem vagyok egy hisztis, ostoba tyúk, aki menekül a világ fájdalma elől. Az egész családomat elveszítettem, megölték… Nem mentem világgá, még mindig itt vagyok ebben a városban. Egyszerűen csak túl sok volt az emlék. Azok elől menekültem el. Csak nem olyan nagy bűn ez!...-Nézek rá ismét komoly tekintettel. Mégis hogy tudtam volna ott maradni? Ott nőttem fel…Nem akarom őket elfelejteni, de azt sem akarom, hogy minden pillanatban eszembe jussanak.
-Üzenem Mr. Winkleynek, hogy nagyon kedves az ajánlata, de nem fogadom el, még ha ez illetlenség is. Illetve nem fogok nővérem helyére lépni. Először is nem őrültem meg, másodszor meg a város is jobban jár, ha nem én irányítom. Nem nekem való. Nem érdekel, ha e miatt bolondnak tartotok.-Megsimogatom Balu buksiját, egy pillanatra le is nézek rá. Mondjuk lehet neki jobb lenne egy rendes otthon.
-Sajnálom, hogy ennyi galibát okozok neked. Biztosan nagyon utálsz már miatta.-Pillantok fel rá. Már másodjára keres fel engem. A múltkor is hamar leráztam magamról, mondván nem kell nekem őrszolgálat. Most meg engem kellett megkeresnie, átadnia egy üzenetet, elvinnie, de most sem jár sikerrel. Én a helyében leütném magam.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
51
☩ Play by :
Ryan Reynolds

Utolsó Poszt Szer. Május 16, 2018 5:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Amber
Úgy tűnik jól vannak, az eb odajön hozzám, én pedig lehajolok hozzá és a két kezembe veszem az arcát, aztán megsimogatom a buksiját.
- És mi a terv? Mihez fogsz kezdeni? Kukákban túrkálsz? Vagy élelemért és szállásért dolgozol valakinek Cartelle-ként?
Azt hiszem Balu élvezi a társaságom, mert a hátára fekszik és esküszöm, mosolyogni látom.
- Tudod, megteheted hogy tudomást sem veszel a világról. De a világ tud rólad. Sehol sem vagy igazán biztonságban. Bárhol bárki felismerhet, és hiába is magyarázkodnál azzal, hogy te leléptél és nem érdekel.
Abbahagyom Balu hasának a simogatását, és a jó eb a szavaimra felpattan, vigyázzba áll.
- Aha. Elhiszem hogy az életedet is áldoznád érte! Ettől még akkor sincs biztonságban!
Balu most fingik egy kiadósat és Amber mellé lépked. Elmosolyodom, de nem indulok vissza a kocsimhoz.
- Mr. Winkley arra kért hogy keresselek meg, ha lehet vigyelek oda. Vendégül látna, amíg eldöntöd hogyan tovább. De legalább addig is biztonságban lennél. Egy szerettünk elvesztésén nehéz túltenni magunkat, sőt, lehetetlen, de ez még nem ok arra hogy a világvégére kóboroljunk és eldobjunk mindent magunktól. Örülne neki, ha engeded segíteni, és úgy gondolja neked kell Faye helyére lépned. De talán ehhez idő kell? Mit szólsz?
Jól ismerem a főnököt, neki sosem jutna eszébe a város vezetőjeként tetszelegni. Hogy miért? Mert nincs rá szüksége. Persze a viselkedése az sokszor utálatos, mint szórakoztató, bár azt hiszem Amber nincs veszélyben. De ettől még mondhat nemet erre, és emiatt is, hiszen tény ami tény, Mr. Winkley nagyon csúnyán tud üvöltözni és káromkodni. Lenne még egy ajánlatom, de várjuk meg a reakcióját.

avatar



☩ Reagok :
97
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Kedd Május 08, 2018 11:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




T


Tom & Amy

Miután megtudtam, hogy az utolsó élő rokonom, a nővérem, Faye, meghalt mondhatni egy világ omlott össze bennem. Lehet, hogy nem voltunk jóban, lehet, hogy sokat veszekedtünk, de a nővérem volt és szerettem. De már soha nem láthatom. Egyedül maradtam. Na jó nem teljesen egyedül, hisz itt van velem Balu.
Hazaérve körbe néztem a lakásban. Az otthonomnak nevezett helyen, ami még soha nem volt ennyire üres. Próbáltam ott maradni az üres házban, de végül összepakoltam a legfontosabb holmijaimat, ruhákat, eszközöket, élelmet... és elmentem. Idegennek éreztem már magam a saját otthonomban, ott ahol felnőttem. Túl sok emlék fűződött hozzá.. Nem bírtam ott maradni.
Szerencsémre találtam egy igen jó állapotban megmaradt kis házikót. Tökéletesen megfelelt nekem. Igaz ezzel lemondtam a luxusról, de sosem tartottam sokra. Igen megvolt a kényelem, nem volt hiányom semmiben, de mit ér ez, ha közben elveszíted a családod?
Tudtam, hogy nem lesz könnyű. Nem lesz könnyű átszoknom egy ilyen színvonalhoz, de azt is tudtam, hogy képes leszek rá.
Esténként nem aludtam túl sokat. A gondolatok, a túl nagy csend... Most először érzek igazi félelmet.
Éppen "hazafelé" tartok Baluval, mikor egy közeledő autóra leszek figyelmes. Nem igen foglalkozom vele mindaddig, míg meg nem áll. Kíváncsian pillantok felé. Egy ismerős arc száll ki belőle és siet oda hozzám. Meglepetten pislogok rá.
-Szia Tom. Persze, hogy megismerlek...-Végigmérem én is magamat. Tudom nem nézhetek túl jól ki, de mégis mit érdekel ez engem? Tudom, hogy sokan elvárták volna tőlem, hogy nővérem helyére lépjek, de előbb halnék meg...
-Nagyon vicces vagy!-Mondom kis iróniával a hangomban. Mégis mit várt? Majd kis topánkában, estélyiben fogok az utcákon mászkálni?
-Keresnek? Mégis kik és miért? Senki vagyok. Miért érdekelne bárkit is, hogy mi van velem?-A keselyűk most boldogok lehetnek. Végre átvehetni a polgármesteri címet. Biztos vagyok benne, hogy egyikőjüket sem érdekli, hogy mi van velem. Sőt szerintem fel sem ismernének engem, ha most meglátnának.
-Mégis mit csinálnék? Én nem bújócskázom. Egyszerűen már nem bírtam abban a lakásban maradni. Így eljöttem, ha erre lennél kíváncsi.-Ami egyre jobban meglep. Mégis miért érdekli őt ez? Lehet, hogy a főnöke bízta meg rá?... De mégis miért?... Talán ő akar a város feje lenni és úgy véli, ha nekem segít akkor nagyobb esélye lesz? Áh... Nem hiszem...
-Balu ott van mögötted.-Pont ahogy befejezem a mondatom a szóban forgó eb megjelenik egy fa mögül. Láthatóan örül a látogatónak, így farkcsóválva sétál oda hozzá simogatást kunyerálni.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
51
☩ Play by :
Ryan Reynolds

Utolsó Poszt Kedd Május 08, 2018 12:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Amber
Egy jól megkopott range roverrel hajtok be az utcába, a kanyar közben még halkuló gagyi pop szám hallatszik, aztán ahogy az utcán megyek tovább, úgy váltunk egy ütősebbre. A nap hátralévő részében megnyertem a komornyik és a házvezetőnő szerepét is, tekintve hogy Mr. Winkley egyik jó barátját szállítottam haza, most pedig azt a feladatott osztotta rám, hogy vásároljak be. Kemény szavak ezek, de be kell látnom, csicskáztat. Ahogy mélyül a dal úgy fut át az agyamon, hogy nekem is égő whiskey-s üveget kellene hajigálnom a főnök garázsára, azt skandálva hogy fizetés emelést kérek, vagy több szabadnapot. Le a diktatúrával! Mondjuk erre egy baseball ütő is megteszi. De ááá! Nem venné komolyan! Még a katasztrófáktól sem rémült meg igazán, tudom. Inkább a kocsikat sajnálná, és az tuti biztos hogy egy hónapig is szívatna érte. Egyébként meg a büdös életben nem emelne...észre sem vettem hogy elkezdtem rázni a fejem a zenére, majd ahogy kitekintek oldalra, észreveszek egy ismerős arcot az utcai lámpa fényében. Ami azt illeti előbb észrevettem, mint ahogy oda pillantok, de most realizálódik. Igen, őt keresem. Nagy levegő, hatalmas taposás és csikorgások keretei között huppan az autó. Annyira jó a féke, egyből megáll, én meg kipattintom a biztonsági övet, kinyitom az ajtót és kirohanok belőle, szó szerint.
- Hé! Amber Cartelle!
Integetek neki hangosan és sietősen megyek feléje. Széles vigyorral állok meg előtte, de aztán ez hamar lelohad, tekintve hogy ő nem osztozik a jó kedvemben, mi több, ahogy kinéz az sokkoló. Rám fagy a mosoly, hogy aztán később tova illanva felváltsa a szörnyülködés, s miközben hozzá beszélek, a homlokom redőzöm sűrűn. Alaposan végig mérem.
- Ö..Tom vagyok, emlékszel? Kiárusítás volt a hipszter boltban?
Úgy teszek, mint aki meglepődött, pedig nem így van. Akkor lepődtem meg, amikor erre adta a fejét és én tudomást szereztem róla, most csak improvizálok.
- Oké..tök mindegy. San Francisco apraja nagyja téged keres. Mondd, mit csinálsz itt? Nincs késő már az aki bújt aki nem-hez? Hol van Balu?
Vannak ferdítések ezekben a kijelentésekben, de ez bagater szempont, jelenleg ott tartok hogy valami hülye dumával beszélgetésbe keveredjek vele.


Utolsó Poszt Hétf. Márc. 20, 2017 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Aliyah & Tasy
Regret is for suckaz

Továbbra is az asztalon könyökölve ábrándosan tekintek a mennyezetre. Mily szép is lenne a nem alvás. A nagy francokat dehogy lenne szép! Egy ideig lehet, hogy tökre élvezném, de pár nap után megunva könyörögnék az istenekhez, hogy legyenek oly kedvesek és adják vissza az alvási képességem.
De amíg ez nem következik be, addig ábrándosan sóhajtok fel.
- Gondolom kevesebbszer kényszerültök rá? Minek teremtett az Isten mellétek, minket? Hisz ti… ti… magatok vagytok a tökély – mutatok végig a velem szemben ülő nő alakján, már amennyit látok belőle az eltakaró asztal miatt. – De tényleg, minket minek teremtett? – hajolok újra előre, de választ már nem nagyon kapok tőle.
Aggódó tekintetem mit sem változik válaszát hallva.
- Szerintem, ha valaki felajánlja segítségét, nem gesztusból teszi. Nem ezzel terhelsz meg másokat, hanem ha úgy zúdítod rá másokra a bajodat, hogy ő nem kér belőlük – mosolygok rá kedvesen, pár pislogás közepette. Hajamat zavartan csavarom, őszinte szavaim kimondása közben.
Valóban így gondolom. A magam részéről legalább is igen. Én nem azért ajánlom fel másnak a segítségemet, mert nyűgnek érezném. Tényleg szeretnék segíteni neki, ha tudnék. Hiszen az életemet mentette meg, nem ez lenne a legkevesebb?
De aztán megjön az étel, én pedig falatozni kezdek, mely közepén hamar megzavarnak minket. Agyamat elönti a vörös köd, hisz a drága, egyetlen, mindenható kávém ment tönkre, pazarolta el, vagy bánom is én. Lényeg, hogy a fekete lőre most az asztalon én pedig idegességembe gondolkozás nélkül pattanok fel. Vékony lábaimmal, magasított talpú cipőmmel, öles léptekkel indulok ki.
De ugyanilyen gyorsan araszolok is vissza, s a kifelé tartó angyalba ütközöm.
- Hogy? Mi? – kérdezem zavartan, kezeimet magam előtt tartva, állva féle. – De hát, hova… - mondatmat nem tudom befejezni, hiszen máris viharzik ki mellettem. Fekete szárnyait kibontva ragadja meg a befelé tóduló démont. A magasba röppen vele, én pedig utánuk futok. Csak az ajtóig futok.
- Aliyah! – kiáltok utána, aggódva. Mi történik, ha nem tudja legyőzni? Ha megsebesül? Tényleg egy tetőn akar aludni? Hatalmasat nyelek, s érzem, hogy a torkomon gombóc alakul ki. Az ajtófélfába kapaszkodik meg, s hallom, hogy a hátam mögött többen felsorakoznak, bámulva az eget, ahol mind messzebb kerül az égi jelenség.



Utolsó Poszt Hétf. Márc. 20, 2017 10:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Tasy & Aliyah
Van olyan erő, mely hatalmasabb, mint a félelem. Erőteljesebb, mint az önvédelem ösztöne.


Furcsa lenne, ha az embereknek sem lenne szüksége alvásra. Pont ez az egyik dolog, ami miatt olyan esetlenek és védtelenek. A kimerültség. Mi is elfáradunk, nem arról van szó, ha pedig elnyúlik egy csata, idő, mire visszanyerjük erőnk teljességét, mégis... Ha egy halandó kerülne szembe egy halhatatlannal egy összecsapás során, aligha bírná tovább néhány ütésnél. Minden egyes csapás megterhelné testét. Arról nem is beszélve, hogy még az én öklöm is beletört Rafael koponyájába. Persze ehhez szükséges volt az angyali erő, mely összetalálkozott fejével. Nagyobb ütés, nagyobb kár.
- Minden bizonnyal előnyötökre lenne, bár ez sem mindig kellemes. Van, amikor mi sem tudunk mást tenni, csak pihenni. Amikor rákényszerülünk - vallom be egy sóhaj kíséretében.
Halványan elmosolyodom kérdését hallva. Csak nem fel akarja magát ajánlani ilyen célra? Semmi szükség rá. Eleve hogy oszthatnék meg egy emberrel olyasmit, ami néha még katonáinkra sem tartozik? Akad néhány titok még az angyalok között is. Talán nem is kevés.
- Számos testvérem van - kezdek bele a válaszba - Ugyanakkor az én problémámon nekem kell túljutnom. Nem terhelhetek vele másokat, főleg, hogy mindenkinek megvannak a maga gondjai - jutok a felelet végére.
Kicsit szórakoztató, hogy tömi magát. Nem tudom, hogy képesek ennyit enni az emberek. Minden bizonnyal megvan az oka. Talán csak nagyon éhes volt. Fogalmam sincs, de nem is számít. Megkóstolom a palacsintát, majd be is fejezem. Ennyi elég. Ha akarja, felőlem ezt is megeheti társaságom.
- Finom.
Nagy csattanásra leszek figyelmes, majd a kávé és egyéb folyékony dolgok szétfolyására az asztalon. Valami nem stimmel. Kezem azon nyomban kardom markolatára siklik. Várok még, egy-két másodpercet, aztán felkelek, amint az ember kiviharzik. Ostoba! A lány bolond, az már tudom. Túlontúl vakmerő, még ha nem kevés bátorsággal is párosult mindez. Utóbbi becsülendő, előbbi fegyelmezésre szoruló tulajdonság. Nem rohanhat így neki akárkinek. Már mennék is kifelé, mikor visszaér. Ez nem tartott sokáig. Kérdését nemigazán értem, az viszont világos, hogy démon áll a dologban. Egy dühös démon. Csoda, hogy nem jött be első nekifutásra az ablakon. Nem várom meg, hogy beérjen. Nem, itt nem fog pusztításba kezdeni, miként én sem.
- Elintézem. Kérlek, köszönd meg a palacsintát a nevemben! - mosolygok Tasyra, egy pillanatra vállára téve kezem.
A démon az ajtót nyitja, mikor elé állva belé rúgok egyet, hogy még csak véletlen se tehesse be a lábát. Utána lépek, fekete szárnyaim hátamra öltöm, majd nagy sebességgel indulok meg felé, elkapva őt nyakánál a magasba emelkedve. Nem jövök ide vissza. Addig semmiképp, míg el nem intézem az alakot, de utána sem valószínű.






Utolsó Poszt Szomb. Márc. 18, 2017 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Aliyha & Tasy
Regret is for suckaz

Félrehajtott fejjel nézem, ahogy kedveszegetten válaszol, megszokott rövid mondatával. Már nem is zavar igazából, kezdek hozzászokni. Továbbra is képes vagyok többet beszélni, nincs ezzel gond. Az még csak eszembe sem ötlik, hogy biztos velem lehet a baja. Kinek lehetne épp velem baja, annyira, hogy ne akarjon velem beszélni? Pf…
- Ühüm. Hát figyelj, te döntheted el, hogy mikor pihenj. Tudod, hogy ez milyen nagy kegy lenne egy embernek? Ha nem fáradna el folyton folyvást? Kötelező alvás nélkül sokkal több mindenre lenne lehetőségünk, amit mi csak elképzelni tudunk – sóhajtom el magam, ahogy az asztalra könyökölve államat a tenyerembe rejtem – Mennyi mindent meg tudnánk pluszba tanulni. Mennyivel több mindent meg tudnánk élni – ábrándozok, noha pontosan tudom, hogy akkor is átaludnám a fél életemet. De akkor én döntöm el, hogy épp alszok-e vagy sem. Nem pedig a hitvány szervezetem.
- Van akivel tudsz beszélgetni, ha valami bánt? – húzom ki magam. Eddigi csenevész tekintetem hirtelen válik komollyá és aggódóvá. Eddig ugyanis ebbe bele sem gondoltam. Persze az embereknek kell, hogy kibeszéljék a bajaikat, de egy angyalnak vajon erre van szüksége? Van fent az égben bárki, kikhez fordulhatnak? Megkönnyíti valaki a lelküket? Egyáltalán van lelkük? Éreznek? Mesélnek sokfélét, de azok tényleg így vannak?
Válaszát várva megérkezik ételünk is, én pedig nekilátok. A pizzaszeleteket nem kímélem, másodpercek alatt eltűnnek a tányéromról. Már napját sem tudom, hogy mikor ettem kiadósan utoljára. Szóval ilyenkor kihasználom minden percét. No persze továbbra sem mohón, csak épp úgy, aki pár napig éhezett.
- Köfönö nefed if – válaszolok neki teli szájjal, vigyázva, hogy egy jótékony falat se vesszen kárba. Elsírnám magam, ha ez történne. A pizzával végezve a tacohoz látok hozzá, s lopva figyelem, hogy miként eszi Aliyah a palacsintát.
- Ízlik? – kérdezem.
Ám ekkor valami furcsa történik. A mellettünk lévő ablakhoz kívülről csapódik valami hirtelen. Olyannyira, hogy a neki támasztott asztal is beleremeg, szószom felborul, pirosló salsa folyik szét a falapon. De… A kávés bögrém is kiborul. Elkerekedő szemmel és elnyíló ajkakkal nézem, ahogy a fekete nedű egyre nagyobb foltban nyer teret az előttünk elterülő asztalon.
- A rohadt… - kezdek bele és idegesen pattanok fel. Ha szemmel most lehetne ölni… Lendületesen fordulok ki a boxból, hogy kimenve revánsot vegyek a drága, egyetlen, szeretetteljes dologért, mely valaha is ért az életemben.
Ez ám, s már fordulok is ki az ajtón, így fegyvertelenül, minden nélkül, tíz körmömet betárazva, amikor meglátom, hogy az eddig üldöző démonfickó rontott az ablaknak.
- Oh jaj – pislogok rá kettőt, s hirtelen megfordulva térek vissza az étterembe, hogy tekintettemmel megkeressem az angyalét. – A démonok kelj fel Jancsit is tudnak játszani? – kérdem nyikorgó hanggal, elhúzott szájjal. Persze az előbb említett alak nem éri be az ablak dörömbölésével, rohamosan indulna meg befelé is.


Utolsó Poszt Szer. Márc. 15, 2017 12:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Tasy & Aliyah
Van olyan erő, mely hatalmasabb, mint a félelem. Erőteljesebb, mint az önvédelem ösztöne.


Mióta démonokkal és egymás ellen küzdünk, mondhatni oda a halhatatlanságunk. Éppen ezért döbbent meg egy pillanatra, hogy miként vélekedik rólunk. Igaz, valami ilyesmit láthatott nem is olyan rég, de azért nem volt olyan egyszerű. Figyelnem kellett, s valójában még így is megkarcolt az egyik démon. Ezek pedig nem voltak erősek. Vannak... sokkalta veszélyesebbek is.
- Sajnos ez közel sem így van - komorodom el.
Gondolataimba merülök. Elgondolkodok azon, mi lenne, ha tényleg úgy lenne, ahogy mondja. Valószínűleg senkinek nem lenne problémája a démonokkal. Akkor már csak arra kellene figyelnünk, hogy lerendezzük a testvéreink közötti konfliktust, melynek nem látom értelmét. Következő, fel nem tett kérdését hallhatóan megválaszolja saját magának, így van időm elmélkedni. Még mindig nem tudom, mi értelme ennek a hirtelen viszálynak. Miért kell leölnünk egymást?
- Mázlista? - rángat vissza a valóságba.
Tény, hogy nem rossz dolog nem aludni, de olykor az sem túl kellemes, ha heteken át folyamatosan figyel az angyal. Újra őt figyelem, nem ragadva a "Mi lett volna, ha" kérdések tengerébe. Csak azzal tudok mit kezdeni, ami adott. Felesleges feltételezésekbe és ábrándokba temetkezni.
- Néha talán igen.
Épp úgy, ahogy vártam volna valami letolást a romba dőlt épület miatt, vagy a halott emberek miatt, akiket nem sikerült kimenteni. Büntetést akartam az akkori kétségbeesésért, valakit, aki ha mást nem is, legalább behúz egyet hogy észhez térítsen. Ehelyett nem történt semmi. Ezen érzéseimet kénytelen voltam a Rafael elleni gyakorlásban elereszteni, miután megtapasztaltam bőrömön ütéseit és rúgásait. Nem hiszem, hogy kimondottan beszélgetésre vágytam. Bármivel beértem volna.
Az elénk kerülő ételeket szemlélem. Láttam már szebb tányérokat, nem csak magam előtt, de úgy általánosságban is. Ennek ellenére, ha neki megfelel a rajta lévő étel, hát egye. Igaz, a kinézet nem jelent semmit egy fogás ízét tekintve. Lehetséges, hogy finom. Nem tudok vele vitába szállni. Én is úgy vélem, hogy meg kell ismerünk ezt a világot ahhoz, hogy kellőképp hatékonyak legyünk és nem csak úgy, mint korábban, hogy fentről figyeltük őket. Nem azt mondom, hogy mindent ki kell próbálni, mert nem. Vannak határok, tartanunk kell magunkat angyalvoltunkhoz, de a határokon belül mozoghatunk és ismerkedhetünk, például az ételekkel.
- Jó étvágyat!
A tejszínhabból kanyarítok kicsit villámmal, hogy a levágandó falathoz vigyem és azzal együtt kóstoljam meg. Kellemes, enyhén édes egyveleg, ötvözve a főzött dió kellemes ízével és a puha tésztával. Tényleg jó. Most pedig, hogy megkóstoltam, be is fejezem. Az evőeszközöket az első falat után lepakolom. Megismertem ennek is az ízét, ennyi elég. Még mindig szokatlan számomra, hogy étkezem.






Utolsó Poszt Hétf. Márc. 13, 2017 5:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ali & Tasy
Regret is for suckaz

Tágra nyílt szemmel hallgatom, alkaromat az asztal lapjára simítom, rájuk támaszkodva hajolok előre. Feketére festett hajam óvón a bögrém köré hull, eltakarva azt az illetéktelenek elől.
- Wow. Még az angyalokra is kell vigyázni? - meredek rá, hisz erről eddig fogalmam sincs. - Mármint, ti nem ilyen űbertápos lények vagytok, kik természetfelettiek vagytok és mindenkit odavágtok a falhoz és kész, vége is a csatának? - egyszerűsítem le az eddig leképzett véleményemet a mennyei lényekről. Nem, nem vagyok rasszista, csak épp szinte alig tudunk valamit róluk még úgy is, hogy közöttünk élnek. Teljes mértékben elzárkóznak előlünk, annak ellenére, hogy lényegében a mi harcunkat vívják értünk.
Ki értheti mindezt?
- Biztos vagyok benne, hogy a vámpírokat rólatok mintázták. Várj, várj, nappali fény árt nektek? Áh, de miket is kérdezek - legyintek könnyedén. - Akkor a "jót" sem szolgálhatnátok - dőlök végül kényelmesen hátra. Kezeimmel ütemesen dobolok az asztal lapján. A sok kávé teheti, amit nap, mint nap megiszok. Nekem már fel sem tűnnik megszokott mozdulataim, rendszerint mások szólnak rám. Nyughatatlan ujjaim mindig piszkálnak valamit, mindig matatnak valami után, folyton mozgásban vannak.
- Nem aludtál, te piszok mázlista - felelem neki, enyhe grimasszal az orrom szegletében, mely nem neki szól. El sem tudja talán képzelni, hogy mennyiszer vágytam már arra, hogy hasonlót élhessek át. Hogy nem nyomaszt el a fáradtság, hogy... Na jó, ez nem teljesen igaz, mert imádok aludni és lustálkodni. De akkor is. Én dönthetném el, hogy mikor teszem ezt.
- Jó, mást nem látok itt, akkor téged kérdezlek. Sose vágysz beszélgetésre? Egy-két jó vagy épp rossz szóra? - kérdezem tőle valódi őszinte, talán komolyabb hangstílussal, mint eddig tettem. Ujjaim újra a bögre falához tapadnak, amikor megkapom végre a megérdemelt vacsorámat és lassan kiüresedő köcsögöm is újratelik.
- Ez maga a mennyország - csorgatom a nyálamat a silány látványra. Tény, hogy nem a leggusztusosabb étel kerül elém, de szemlátomást nem zavar engem. Rögtön falatozásba is kezdek, no nem mohón, csak enyhén.
Unott pultusunk még egy kört tesz és ízletesnek rémlő palacsintát tesz le Aliyah elé. Teli szájjal vigyorgok előbb a fickóra, majd angyaltársaságomra. Eltelik egy kis idő, amíg rájövök, hogy nem kelthetek bizalomgerjesztő hatást. Nagyot nyelve, tekintek rá bizakodóan.
- Palacsinta - tudatom vele - liszt, öhm, cukor, só, tojás, azt hiszem tej. No meg olaj. Uh tetején lévő tejszínhab a legjobb! Komolyan, ha tényleg a védelmünket akarjátok meg kell ismerni a világunkat - mosolygok rá - hidd el nem mérgező. Ezt a tulaj csinálja a legjobban. Megkedvelt téged is, szereti a különcöket - azt már nem teszem hozzá, hogy aki velem idetér az biztos, hogy különc is. Hisz ki lenne az, aki velem beszélgetne, társalogna, a társaságom lenne?



Utolsó Poszt Vas. Márc. 12, 2017 1:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Tasy & Aliyah
Van olyan erő, mely hatalmasabb, mint a félelem. Erőteljesebb, mint az önvédelem ösztöne.


A kérdésekből jól hallhatóan nem fogy ki. Egyik követi a másikat, s lassan úgy vélem, egyszerűbb lenne egy könyvet adni a kezébe, ami tartalmazza a rólunk megtudható információkat. Azt azért értékelem, hogy halkra fogja hangját. Felőlem lehetne még ennél is halkabb, akkor is érteném amit mond, de jó így is. A lényeg, hogy környezetünk ne halljon belőle semmit. Igaz, semmi olyat nem mondok, ami titok, de nem akarom, hogy mások is faggatózzanak.
- Néhány éve. Ha nem tör ki a háború, még most is a mennyben lennék és vigyáznék testvéreimre - adok neki újabb információt.
Rövid időre megszabadulok a kérdésektől. Addig, míg Tasy rendel magának, nem velem foglalkozik. Újabbat kortyolok kávémból. Ha már megkaptam, illik elfogyasztani, még akkor is, ha nem kértem. Itt vajon mindenki kap maga elé egy bögrével, mikor megérkezik? Vagy csak a velem szemben ülő ember miatt van? Tőle minden bizonnyal megszokták ezt az igényt.
- Ha nem fáradnék el néha, nem lenne szükségem pihenésre - jegyzem meg.
A kapott kérdésen elgondolkodok. Mikor is aludtam legelőször? Rég volt, de ez az időtáv csupán perceknek hat az örökkévalóságban. A rég inkább emberi mértékben értendő. Ahelyett azonban, hogy az éveket számolnám visszafelé, inkább a tartózkodási helyhez viszonyítok. Amióta itt vagyok, mindig a tetőn aludtam, előtte meg...
- Sehol. Nem aludtam előtte - válaszolok neki őszintén.
Amióta itt vagyok, egyre gyakrabban kerülök összetűzésbe démonokkal. Harcokat vívok ellenük, védem az embereket megszálló szándékuktól. Közben rájöttem, hogy néha egészen hasznos a pihenés. Gyorsabban visszanyerem tőle erőm, ugyanakkor figyelek, hogy ne szokjak rá túlzottan. Végtére is még mindig angyal vagyok.
- Ez angyalfüggő - adok választ ismét.
Remélhetőleg hamarosan végére ér kérdéseinek, ugyanakkor közben én is érdeklődök néhány dolog felől. Ha már egyszer szóba elegyedtem egy emberrel, kit láthatóan nem zavar az ilyesmi... Bevallom, sokkal egyszerűbb kérdezni, mint válaszokat adni.
- Nem vagytok feláldozhatóak! - vágok szavába.
Nem tudom, honnan szed ilyesmit, de ha azok lennének, akkor miért vesződnénk a megvédésükkel? Teljesen értelmetlen. Akkor egyszerűen békét kötve lerohanhatnánk őket, feláldozva minden embert az angyalok békességének érdekében. Ez nem így működik. Bár ha így lenne, minden bizonnyal elfogadnám. Elsődlegesen még mindig a menny és annak teremtményeinek védelméért létezem.
Közben a halandó rendelése hamarosan megérkezik. Bögréje újratöltésre kerül, s az étel is előtte landol. A pincér morog még magában, aztán távozik, hogy hamarosan újra megjelenhessen és elém pakolhasson valamit. Láthatóan egykor kör alakú tészta, csúcsosan négybe hajtva, benne valami töltelékkel. Tejszínhabbal tetején, némi gyümölcscsel és sötétbarna, szinte már fekete öntettel.
- Nem rendeltem semmit - nézek fel rá, mire csak csámcsog kettőt.
- A főnök küldte, hölgyem.
Azzal távozik is. Kérdőn nézek utána, nem tudva, mire kellene ezt vélnem, aztán a velem szemben lévő emberre lesek, hátha ő tud valamit. Miért tennének elém ilyesmit? Egyáltalán mi ez? Illata édes. Érzem rajta a csokoládét és a diót.






Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3