⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Central Park - Az állatkerttől nem messze
The devil's voice is sweet to hear.

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Kedd Júl. 11, 2017 8:12 pm
Következő oldal


***
szabad a játéktér

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Csüt. Május 25, 2017 8:20 pm
Következő oldal


Sara & Ophilia
As I grew up, one of my strongest allies has been my sister.


A lány válaszán kissé megdöbbenek, s eme döbbenet egy pillanatra kiül ábrázatomra is, amely aztán szelíd mosollyá futja ki magát. Körbetekintve próbálok keresni bármi olyan helyet, melyet az előbb említett nekem. A mennyekben láttam már hogy néz ki egy ilyen fagyizó, de itt idelent? Mh.
- Biztos, hogy erre kellene lennie? – tekintek aztán vissza szelíd, meleg mosollyal az ábrázatomon, pár sűrű pislogás közepette. A két fickó nem messze tőlünk megtorpan és a régi állatkert bejáratát kezdik el gyanúsan szemlélgetni. Mindezt csak periférikus látásomból észlelem. Egy percig sem szeretném jelét adni feléjük, hogy kiszúrtam őket, avagy gyanúsnak találnám. Talán tényleg nem is ártó szándékkal közelednek.
- Oh sajnálom – hajtom le egy pillanatra a fejemet. – Akkor egyedül vagy itt? – kérdezem épelméjűen. Szívem lassan megszakad. Egy apró teremtésnek sem kellene egyedül eme világban kint koslatnia. Még akkor sem, amikor elvileg a legvédettebb városban van. Én is élő példája vagyok annak, hogy bizony átszűrődnek a rostán néhány természetfeletti. S ha nekem sikerült, akkor… Kérdésére egy pillanatra meglepődöm – újra – de csak pár pillanat, amíg összeszedem a gondolataim és már válaszolok is neki.
- Nem, nincsenek itt – felelem mosolyogva – Mondd csak elkísérhetlek egy darabig? Nem szívesen töltöm egyedül a szabadidőmet, s talán neked sem ártana, nem igaz? – lépek hozzá eggyel közelebb, figyelve apró rezdüléseit. – Nem félsz idekint egyedül?
Kérdem tőle gyengéden és Ha esetleg belement remek ajánlatomba, így mellé sétálva fektetem lágyan kezem vállára. Ha meg mégse, akkor csak egyenesen állok vele szemben, alig egy lépés távolságra tőle.


To my little Sis' luvu§§ szószám 359 §§ music: Forgotten City

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Kedd Május 23, 2017 5:09 pm
Következő oldal


Az idő szép, a felhők is szépek, és kellemes illatok keringenek az utcán, ahogy hazafelé sétálok. A fagylalt maradványai már csak az arcomon látszanak, és bár egy foltot sikerül lenyalnom, a többi már igazán nem érdekel. Halkan dúdolgatok, de valahol a halántékomon úgy érzem, mintha valaki bámulna… már majdnem megfordulok, amikor hirtelen elém ugrik egy gyönyörű, szőke lány, én pedig megtorpanok.
- Hát… fagyiért. – mondom úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, de közben jól végigmérem, kissé összehúzott tekintettel. Létezik, hogy ismerem valahonnét? De hogy felejthettem volna el?
- Meghaltak. – vonom meg a vállam, feltételezve, hogy a kérdés a vér szerinti szüleimre vonatkozott. Persze ettől még itt lehetnek valahol… csak épp szellemként. A nagyi néha mondogatja, hogy még vigyáznak rám, ha nem is látom őket.
- A te szüleid talán itt vannak? – szúrok vissza, hátha összezavarom vele, mert egyébként elég gyanús. Ha nem lenne ilyen szép, talán már elszaladtam volna.

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Vas. Május 21, 2017 1:32 pm
Következő oldal


Sara & Ophilia
As I grew up, one of my strongest allies has been my sister.


A nap kezd alábukni a horizonton, gyönyörű narancsos és rózsaszínes színekkel vonva be az eget. Amíg pedig magam mögé tekintek, már az éjfekete égbolt figyel rám. A természet ama szépsége, melyet valószínűleg soha nem fogok megunni, hogy gyönyörködhessek benne.
Így teszem ezt most is. A park eme részét nem tették még helyre, tán nem is akarják már. Az állatkertből elszabadult állatok ma már a városon kívüli vadonban leltek új életre, talán már az elmúlt évek alatt sokszorosodtak is. Az egyik fa ágán ülve lóbálom a lábamat. Kezeimet a fa ágán megtámasztva figyelem az eget.
Elmerengek az elmúlt hetek eseményein és próbálom összerakni fejbe, hogy mi is történt a világban az elmúlt huszonöt évben. A világ teljesen kifordult magából, az angyalok egymás ellen fordultak, a démonok angyalokkal szövetkeznek. Az emberek üldözik mindkét fajt. Teljes jogossággal bizalmatlanok, szívükbe gyűlölet fecskendezett Gabriel tettei. Pedig régen minden annyira egyszerű volt. Mi, angyalok képviseltük a fényt az életben, amíg a démonok a sötétséget. Tökéletes összhangot teremtettük az emberek életében, kik ebből mit sem sejtettek. Vagy ha mégis, igazán kevesen voltak azok, kik felfedezték a világunk valódiságát.
De ez így is volt rendjén. Atyánk ezt rendelte el számunkra, mi pedig vakon követtük.
Most pedig, amikor elmegy valahova, elengedi hosszú évezredek után a kezünket, teljes őrültek módjára kezdünk el viselkedni. Mintha mindig a kezünket kellene fognia ahhoz, hogy betartsuk a törvényeit, az akaratát. Mintha nem lett volna elég időnk megtanulni, hogy mi számára a legfontosabb…
Halkan sóhajtom el magamat, egy pillanatra letekintve, ahogy látom, ahogy egy kislány sétál egyedül a park eme részén. Szemöldökömet összevonom, hiszen ez így nem lenne helyén valón. Mögötte pár méterre pedig két marcona alak követi, feszülten figyelve a törékeny csöppség alakját.
Egy újabb rossz érzés kerít hatalmába, s nem sokat gondolkozva ugrok le a fa tetejéről, rejtve szárnyaimat ebben a városban. Mosolyogva sétálok a lány felé, úgy téve, mintha a másik két alakot nem látnám.
- Szia, mond miért sétálsz itt egyedül? – teszem fel az egyetlen buta kérdést, amely most így eszembe jut. Nem is tudom, hogy mit várok el, amikor egy számára teljesen vad idegen odamegy hozzá mosolyogva. A bizalmatlanok városába. – A szüleid itt vannak valahol? – nézek szét, várva válaszára.


To my little Sis' luvu§§ szószám 359 §§

Abaddon
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
98

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 25, 2017 5:46 pm
Következő oldal


Shalizaya & Abaddon
Egyszerű véletlen?



Pár nap telt még el csupán, a szálak lassacskán szövődnek. Épp egy újabbat igyekszem megfonni. Keresek valakit, hogy fontos szál lesz e avagy sem, nos ez majd kiderül...

Hajdanán zöldellő fák és széles réteken sütkérező fiatalság árasztotta el a helyet. Tavain megannyi kicsiny makett hajó árboca lengedezett, kacagó hangú gyermekek figyelték ahogy suhannak a felszínen. Papírsárkányt eregetők s andalgó párok megannyi titkos búvóhelyéül szolgált. Mára megkopott a küllem, szürke s nyomasztónak mondható, a helyenként romos házak karmokként ölelik körbe a hatalmas teret a lombok fölé tornyosodva adva tettetett védelmet. Nekem személy szerint mondjuk nincs bajom vele, meg van a maga hangulata. Na de félre az andalgást, dolgom van!
Kimért léptekkel haladok keresztül a park szegényes lélekszámú közegén, akad azért néhány mozgó lény itt ott de személy szerint magam vagyok. Egyszerű farmer, fekete vászon cipő. felül bőrdzseki csak úgy lezseren, a szemüveget magamon hagytam az irattár után, amolyan dizájn elem, jól áll nem? Pár napos borosta, az a kellemes fajta, kicsiny szakáll és bajusz is díszeleg. Az esernyő fontos alkotó elem hiszen éppen esős idő van, mondják a halandók "veri az ördög a feleségét" pedig ha tudnák, hogy az nem egészen így néz ki. Mondjuk bánom is én mit csinál Lucifer azzal a némberrel, vagy épp amelyikkel. Kanyarodjunk is vissza a jelen helyzetre, átlagos New York küllemem tökéletesen beleolvad a környezetbe. Mint említette keresek valakit, egy lányt egészen pontosan kinek állítólag Agramonhoz van köze. Kiderül majd mennyire, csupán két dolgot tudtam meg, hova olykor felszökik a felszínre, a szabadság édes íze, nem nehéz összerakni a kirakós ezen részét. Meg persze egy nevet, Shalizaya. A szabadság után áhító többnyire nagy tömeget keres, kiélni magát s azon dolgokat kóstolja melyeket fogságában nem tehet. De gyakorta kereshet magányos helyet, hol úgy igazán egyedül és szabadon lehet. Ezért kezdtem itt, a Central Parkban, épp az állatkert mellett haladok el mikor a távolban egy alak bontakozik ki előttem, nem messze van egy tó, mintha az mellett lépdelne. Az utam arra visz, hát elindulok irányába. Az eső tompán kopog ernyőmön és lépteim nyomán ütemes zajt csapnak a határozott mozdulatok. Nem is osonok, nem sunnyogok, átlagos New York magányos sétálni vágyó fiatalember vagyok...







Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Central Park - Az állatkerttől nem messze
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: