• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Feb. 26, 2017 3:05 pm írtam neked utoljára


Richard & Iliana
Mindenki kacérkodik a veszéllyel, persze azt feltételezve, hogy a veszély nem létezik.

Nem is tudom.. A férfi tapasztaltnak tűnt az ilyesmiben, ahogy előttem haladt. Ha nem is voltam teljesen nyugodt, most már, hogy nem vagyok egyedül, még is másabb. Követem, ahogy és amikor kéri. A kocsi kérdéseket vet fel, amit ugyan most nem fogok feltenni, de meg is nyugtat, mert ezek szerint hamar kifogok innen jutni, ha a huligánok nem jelennek meg újra. Richard szavaira, hogy valószínűleg elmentek felönteni a garatra, halkan sóhajtok egyet.
- Ha nem is örülök, hogy utolsó centüket is italra költik, most az egyszer igen jól jönne, ha tényleg oda mennének... - mondom, megállva mögötte, miközben újra kipillant a sarkon. Amikor elindul, hát megyek utána én is, felzárkózva mellé. Kezeimet a kabát zsebembe rejtem a hideg elől, majd a kérdésére rá pillantok.
- Itt volt dolgom. Rám esteledett, aztán gondoltam elmegyek az egyik közeli, kedvenc helyemre, de út közben bele botlottam a társaságba. - fejtem ki neki egy picit, habár nem túl részletesen. Mondjuk az "olyan típusú nő" alatt nem tudom, hogy mire gondol. Talán az anyagi helyzetre? Végül is, ha már a "roncsvadász" negyedben vagyok, akkor joggal kérdezheti ezt.
- Na és egy olyan típusú férfi, mint te, mit keres a környéken? - kérdezek vissza halvány mosollyal, próbálva oldani a "kis viccel" leginkább saját feszültségem, mert hogy ő nem tűnik zaklatottnak, az egészen biztos. Még is... ő se utca "gyereknek" tűnik, ráadásul akkora értékkel jött, amely a felsőbb körökbe tartozik, szóval azt hiszem, joggal tehetem fel én is a kérdést.
- Talán a rendfenntartókhoz tartozol? - kérdezek rá a gondolataimra. Végül is... az eddigi benyomások és információk alapján simán rá lehetne mondani. Visszapillantok az utcákra.A köd kezd ugyan felszakadozni, de a bekapcsolódó , itt-ott ritkás közvilágítás így is nehezebbé teszi rajta az átlátást. Halkan szusszanva ölelem át magamat. Egy démontól sem félnék igazán annyira, mint egy embertől. A démon el tudom űzni a Pokolba, vagy csapdába tudom zárni. Ha megállítani nem is tudom, lassítani, igen. De egy embert... Nem lehet. És bántani sem akarnám őket.


Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Feb. 26, 2017 2:37 pm írtam neked utoljára


*Kevés olyan dolog akadt az életemben, amiért megérte hogy a speciális erőknél kötöttem ki, de ezek közül az egyik aminek nagyon is örülök, hogy meg tudtam magam védeni, akár több emberrel képes voltam közelharcot vívni és rengeteg féle módot tudtam, hogy elrejtőzzek, ha nem akartam hogy valaki rám találjon. Természetesen ez nehézkesebben ment, ha egy plusz embert kellett kivinnem magammal, de volt pár olyan akcióm is, amikor túszmentésről volt szó, és ezeknek nagyrészét csendben kellett megvalósítani, amelynek természetesen mindig ugyan az volt a vége, a küldetés sikeresen végződött, és én mindig egy két kisebb sebbel megúsztam a dolgokat. Egy alkalommal esett meg hogy meglőttek, de az is csak karon talált, megfelelő kiképzést kaptam, amely 90%ban biztos sikerhez vezetett.
Most is felmértem a terepet, és eldöntöttem a legoptimálisabb útvonalat a furgon felé. Elrejtettem egy szűk sikátorba, ahol maximum akkor keresne valaki valami értékeset ha agyafogyott vagy homeless, vagy a kettő együtt.*
- Igen, van kocsim… -
*Bólintok röviden, aztán lassan és óvatosan kilépek a sarok mögül, majd mikor felmértem a terepet intek neki hogy jöhet tovább, nincs veszély. *
- Csak kövess, Iliana, és kiviszlek innen, nyugodj meg, nem vagyunk veszélyben perpillanat, tapasztalataim szerint, ilyenkor elindulnak egy kocsmába és talajrészegre isszák magukat, aztán elő sem kerülnek két-három napig… -
*Osztom meg vele, az ilyen csoportokkal kapcsolatos tapasztalataimat, közben lassan vezetem magammal a következő sarokhoz, ahol kinézve megint megbizonyosodtam róla, hogy nem kerültek elő megint. Itt is csend van és semmi mozgás, így nyugodtan folytathatjuk az utat a kocsi felé. *
- Minek keveredik egy olyan típusú nő, mint te erre a környékre, nektek nem mondják, hogy nem kéne éjszaka a roncsvadász negyedben tévelyegni? -
*Mert ugye alsó körökben így is hívták ezt a helyet, senki nem tudta, hogy miért de ráragadt a környékre.
Csendesen figyeltem az arcát és kíváncsian vártam a választ, miközben lassú léptekkel haladtam tovább.*

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Feb. 23, 2017 11:08 pm írtam neked utoljára


Richard & Iliana
Mindenki kacérkodik a veszéllyel, persze azt feltételezve, hogy a veszély nem létezik.

Nem mondanám magamat adrenalin függőnek, habár a démonokkal kapcsolatban szívesen nézek szembe a veszéllyel. Ez most nem olyan helyzet. Noha akkor is kockáztatom az épségemet, valahogy a mester mellett még sem félek annyira, mint jelen helyzetben. A szerencsém, hogy nem magassarkú van rajtam, hanem egy melegebb bakancs, így aztán könnyebb futnom, bár jelenleg azt sem tudom, hogy hova. Talán épp sikerül eltűnnöm a szemük elől az egyik sarkon, mikor hirtelen oldalról megragad valaki és beránt az egyik konténer mögé. A hirtelen ijedtségtől felsikkantok, védekezően felemelem a kezeim, de nem történik semmi. Egy férfi az, aki jelez is rögtön, hogy maradjak csendben. A sötétben nehezen veszem ki az arcát, de amint látom ezt a jelet, szinte összeszorítom az ajkaimat és az orromon keresztül lélegezve zilálok tovább. Pár másodperc múlva megszólal, s bemutatkozik, és elmondja, hogy segít nekem kijutni, csak tegyem azt, amit mond. Erre persze hevesen bólogatni kezdek, mert habár nem ez volt a tervem az estére, most jobb, ha nem maradok a szegény negyedben.
- Iliana vagyok... - mutatkozom be én is suttogva, majd ismét hallom a kiáltásokat, csörömpöléseket, a léptek zaját. Szinte lélegzet visszafojtva várok, aztán mikor elülnek a zajok, aggodalmasan figyelem, ahogy a férfi elhagyva a rejteket a sarokra sétál. Én a konténer mögül figyelem csendben, ahogy kinéz, majd visszahúzódik. Szavaira egészen meglepődöm, még a számat is eltátom szinte.
- Kocsit? - kérdezek vissza döbbenetemben. A kocsi egy olyan luxus cikk manapság, amelyet nem engedhet meg magának bárki. Faye elnöknek persze van, elektromos, azt hiszem, még néhány gazdagabb embernek is van, na meg a hadseregnek. Mióta nem tudnak az emberek csak úgy benzint termelni maguknak, a közlekedés ezen fajtája a köznép számára meglehetősen visszaszorult.
- Én.. igen, persze. Ha bántani akarnál, az esélyed most is meglenne. - bízom abban, hogy tényleg nem akar ártani nekem. Már amikor behúzott a konténer mögé, akkor meglett volna rá a lehetősége, de ehelyett csak segített elbújni.
- Merre..? - kérdezem, de még nem merek előbújni a konténer mögül. Azt mondta, ha azt csinálom, amit mond. Nem mondja, hogy bújjak elő, lehet látott valakit a sarkon, vagy ilyesmi. Inkább csak a "biztonságban" meghúzom magam. Közben persze elgondolkodok azon, hogy egy ilyen tehetős alak mit kereshet éjszaka a szegénynegyedben. Vagy az is lehet, hogy katona..? Megmagyarázná a bátorságot, amivel kezeli ezt a helyzetet.


Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Feb. 23, 2017 10:16 pm írtam neked utoljára


*Nem szokásom gyakran éjszaka kinn lógni és ténferegni, de most valahogy friss levegőre volt szükségem, így már lassan 3 órája sétáltam céltalanul. Időről időre rátaláltak a kellemetlen álmok, melyektől csak nagyon nehezen tudtam megszabadulni, ilyenkor indultam hosszabb utakra, melyek lekötötték a figyelmem és az energiám, és eltelt vele a felesleges időm.
Még nem sikerült munkát találnom, de minden nap azon voltam, hogy találjak valami épkézláb dolgot, amivel tölthetem az időmet és egy kis pénzt is kereshetek vele. Az ilyen éjszakákon nem tudok mást tenni csak bolyongani fel alá egészen addig, míg el nem fáradok eléggé hogy ne legyenek rémálmaim. Ezek az álmok általában mindenféle régi ügyről, harcról vagy hasonlókról szóltak.
A lényeg mindig egy dolog volt, az angyalok hadjárata a föld ellen. Nem értettem miért álmodom pusztításról, de így pár óra friss levegő után végre kitisztult a fejem.
Flangálok a városban, aztán egy társaságra leszek figyelmes, akik rongálnak és pusztítanak a városban. Nem tudom hova tenni az egész helyzetet, de jobb ha elkerülöm az egész dolgot. Teszek egy két utcás kerülővel megoldom, hogy ne kelljen elvegyülnünk köztük. Majd az utca másik végén kiszúrok egy lányt, aki kevesebb szerencsével tudta elkerülni a figyelmet.
Nem vagyok hős típus, sosem akartam belekeveredni senki életébe, de időnként indokolt volt, talán ez is egy ilyen eset.
A söpredék, már kisebb tereptárgyakat dobált a nő után aki aztán elindult a másik irányba futva, ami pont ütközött az én útvonalammal, aminek az lett a vége, hogy mikor elég közel ért hozzám, berántottam a sarkon, és elrejtőztünk egy konténer mögé. Az ujjamat a számra téve jeleztem hogy maradjon csendben, meg azt is hogy nem vagyok ellenséges szándékú, csak próbálok segíteni neki, remélhetőleg meg is értett, és ha csendben marad, akkor megúszhatjuk ezeket a huligánokat és sikeresen elmenekülhetünk, az amúgy nem túl rózsás helyzetből. Ha harcra kerülne a sor bőven magammal tudnék vinni közülük 10-15öt de nem szeretném itt hagyni a fogam szóval inkább elfelejteném ezt az eshetőséget. *
- A nevem Richard… Segítek kijutni innen, csak mindig próbálja azt tenni amit mondok… -
*Intéztem az első szavakat az ismeretlen nő felé, mikor már elhalt a zaj, így szépen lassan megindulhattam a sarok felé, ahol kinézve egyenlőre csendesnek tűnt a terep de nem voltam biztos benne, hogy biztonságban vagyunk, így visszahúzódva a sarok mögé így folytattam.*
- Ha velem tartasz, két tömbnyire parkoltam le a kocsit, azzal eltűnhetünk a környékről, és hazaviszlek… Már ha megbízol bennem persze… teljesen érthető lenne ha nem.. -
*Ezt a végét már csak magamnak teszem hozzá, majd újra kitekintek a sarkon, míg várom a választ.*

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Feb. 23, 2017 9:01 pm írtam neked utoljára


Richard & Iliana
Mindenki kacérkodik a veszéllyel, persze azt feltételezve, hogy a veszély nem létezik.

Tegnap éjjel a semleges negyedben leomlott egy ház. Az emberek valami démonról rebesgetnek, meg hogy az angyalok próbálták kimenekíteni a bent lévőket, ám talán nem sikerült mindet. Borzalmas ilyen híreket hallani... Azt gondolnánk, hogy a falak és az angyalok, a sereg megvéd, de lám, elég egynek bejutnia, hogy ilyen pusztítást vigyen véghez. Szívem szerint oda mentem volna, de mára már más dolgokat szerveztem be. Azért elmondtam egy imát, hogy lehetőleg mindenkit élve megtaláljanak.
A szegénynegyedet járom már reggel óta. Sok családhoz járok külön, meghallgatni a problémáikat, segíteni őket. Néha élelmet is viszek, ha van éppen egy kis felesleges pénzem. Sajnos ma éppen nem volt. Talán nem is baj: ez a negyed olyan mostanában, mint a lőporos hordó. A szegények és a felső réteg közötti határ egyre vastagabb, és ezek miatt nagy a hőbörgés errefelé. Most, hogy démonok miatt is aggódniuk kell az embereknek, még nagyobb az elégedetlenkedés: és még nagyobb szükség van ránk, ördögűzőkre. Habár még nem mondhatom magamat teljes jogú ördögűzőnek, azért lelkesen tanulok. Még ha néha kifejezetten nehéz és depresszív. Az emberek nem mindegyike menthető meg: van, aki már olyan régóta egy démon porhüvelye, hogyha kiűzzük belőle a démont, akkor sem él tovább. És vannak, akikkel maguk a démon végez, az űzés alatt. Ezek a legrosszabb és legkellemetlenebb esetek, mert bárhogy is próbálkozik az ember, nem mindig rajtunk múlik, hogy az áldozat életben marad-e.
Épp az egyik ilyen családtól távozom. A kis család nagyobbik gyermekét, a fiukat szállta meg egy démon, de nem tudtuk megmenteni. Még is, hétről-hétre azért elnézek hozzájuk, még ha nem is látnak szívesen. Talán bűntudatból. Talán tudni akarom, hogy ők jól vannak-e.
A nap kezd lemenni, a várost körbevevő falak már részint takarják is. Enyhe köd borul a hűvös utcákra, de én így is eltájékozódom nagyjából. A városban nőttem fel, szinte minden részét ismerem. Éppen a John F. Kennedy drive felé tartok, mert azon az úton jutok el a melegházba, amely még épen maradt a Háború előttről. Ha a környéken járok, mindig elnézek oda, már csak apám emléke miatt is. Hirtelen azonban zajokat, kiabálásokat kezdek hallani. Homlok ráncolva állok meg és pillantok szét a kereszteződésben. A ködben lassan felsejlő tömeg igen kellemetlen érzetet kelt bennem, ám nem a mérete, hanem viselkedése miatt. Lehetnek talán húszan, vagy harmincan. A fiatalabbtól kezdve idősebb korcsoportig mindenfélét látok, és azt, hogy meglehetősen agresszívek. Ablakot törnek be, roncs autót gyújtanak fel. Szívem aggodalmasan kezd verni, főleg, mikor az egyik rám mutat az elsők közül.
- Jaj ne... - motyogom és hátra arcot vágva sietősen elindulok arra, amerről jöttem. Nem csodálkozom, hogy dühös pillantásokat vetettek rám, már az öltözékemből is látni lehet rólam, hogy nem közéjük tartozom: nem vagyok szegény.
Futni azonban csak akkor kezdek, amikor egy ökölnyi kő landol mellettem és gurul elém. A lincseléstől félve azonnal valami búvóhely, vagy kapualj után kezdek nézni, ahol eltűnhetek a szemük elől a ködben.


Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Stanyan street
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: