☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Régi romos McDonald's, párszáz kilóméterre SF-től

Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Hétf. Márc. 06, 2017 5:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Meglepetten nyekkenek, mikor izmos lábai úgy csapnak le rám, mint két éhes anakonda. A jelek szerint Aliyah hercegnőnek nem lesz szüksége megmentésre a sárkánytól, sőt, az ő országában az óriásgyíkok védett állatok lesznek, ha így folytatja. Mindkét karommal védekezek az ütései ellen, ha már így rám ült, arrébb ütve az ökleit, és mielőtt még kiismerhetné mozdulataim ütemét, a következő ökölcsapásával a homlokom találkozik. A koponya a test legkeményebb része, ellentétben a kézzel, ami viszont az egyik legsérülékenyebb, bár azért számomra sem leányálom, sőt, lefejelni az öklét sajnos pontosan olyan érzés, mint amilyennek hangzik.
Amíg ezzel foglalkozik, újra megjelennek a szárnyaim, és egy erős mozdulattal mint egy rúgó lövöm ki magunkat, alaposan feldörzsölve tollas tagjaim, de nincs időm ezzel foglalkozni. Amennyiben továbbra is szorít a lábaival, a levegőben megpróbálom medveölelésbe szorítani karokkal, és szárnyaimmal együtt, és úgy kiszorítani belőle a szuszt., sőt, újra fejelek. Ennél jobban már úgysem fogok szédülni!
-Veszélyesebb vagy, mint gondoltam - mondom erőlködve, gyakorlatilag a fülébe - mázli, hogy ez csak játék.

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Szer. Márc. 01, 2017 8:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Rúgásom eltalálja, ennek ellenére úgy vélem, szándékosan engedte a találatot. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az idő közben megragadott lábaim, melyeknél fogva ismételten földhöz vág. Ezúttal szárnyaimon landolok, jókora mennyiségű port felkavarva betonhoz csapódó tollaimmal. Fogaim összeszorulnak, s csak akkor távolodnak el egymástól, mikor a rúgás megérkezik. Most nem hagyta abba a levágásnál, amit valahol nem is bánok, bár a fájdalom minden tagom elárasztja egy pillanat alatt. Vér íze árasztja el nyelvem, ahogy feltörekszik testemből az életet jelentő vörösség.
Tekintetem következő lépését kutatja, miközben lenyelem saját vérem, mielőtt még komolyabb gondot okozna. Köpni nem fogok a földön elterülve. Karjaim védekezésre emelem, amint közeledni látom öklét. Erre már képes vagyok időben reagálni. Amint eltalál, ráfogok csuklójára. Lábaim derekára kulcsolom, úgy próbálom meg oldalra rántva a földre vinni őt, kihasználva az így keletkező lendületet arra, hogy felül kerekedhessek. Ha pedig sikerül, úgy nem várva, szabad kezemmel arcát célzom be. Nem azért, mert nem sajnálom. Sokkal inkább azért, mert tudom, hogy miként a máshová tévedő ütések és rúgások, úgy ez is begyógyul, hála öngyógyító adottságunknak. Ez nem egy angyali, vagy démoni fegyver. Azoknál sokkal könnyebben átvészelhető sérüléseket lehet így szerezni, mik még ha kellemetlenek is, akkor sem nevezhetőek számunkra halálosnak. Más esetben már rég nem élne egyikünk sem.
 




Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Szer. Márc. 01, 2017 12:42 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Egyetlen szó, vagy nem verbális kommentár nélkül figyelem ahogy földet ér, és ahogy feltápászkodik. Meglep, hogy nem a szárnyait használta az esésé tompítására, de valahol érthető. A teste számára sem különösebben megerőltető ezt átvészelni, és így könnyebb gyorsan talpra állni, és nem is akkora célpont. Ököltusánál ez nem annyira fontos, de ha démon lennék, felé hajítanék valamit, sokat számítana az a pár centi is.
Az új támadásánál már számítok rá. Eddig sem becsültem éppen alul, pusztán mostanra rájöttem, hogy mire is képes. Megragadom a két amazon combot, és összeszorított fogakkal tűröm a bordarepesztő rúgást, amitől egy halandó infarktust kapna, ám nem eresztem a lábait, helyette iszonyatos erővel rántom le, és megpróbálom a földhöz vágni. Ahhoz, hogy előszedjem saját szárnyaim még össze kell szednem magam, így azok helyett egy rúgással próbálok rátámadni, ha sikerült a földre vinnem őt.
Kifejezéstelen arccal köpök vért oldalra, mielőtt újra lecsapnék rá az ökleimmel, melyek kerülik az arcát, annak ellenére, hogy az lenne ilyenkor az ideális.

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Kedd Feb. 28, 2017 9:07 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Öklöm hasfalának feszül mikor eltalálom, s ő hátrébb csúszik. Ekkor látszik csak igazán, mily régen járt erre bárki is. Lábai két sávot húznak a porba, miközben távolodik. El is felejtettem, mekkora hatása van egy ütésnek. Rég volt részem pusztakezes küzdelemben, lévén a démonok fegyvertárának bővülésével sokkal hatékonyabb a kard. Talán nem is árt egy kis váltás. Ujjaim kinyúlnak, majd visszagörbülnek tenyerembe, újra ököl formát öltve. Mikor megindul, kísérni kezdem köríves mozgását, tartva a felvett távot.
Szárnyai eltűnnek, enyéim azonban ezúttal maradnak. Ezáltal nyer magának némi bónusz tempót, mi arra késztet, hogy hátráljak egy keveset, míg könnyedén le nem követem mozdulatát. Így is teszek. Egy lépés hátra, majd karom emelem védekezésre. Kezem öklébe fut bele arcom előtt, csakhogy ezzel együtt ujjai csuklómra fonódnak. Nincs menekvésem. Egyetlen erőteljes rántás, mit ha nem repültem volna idáig, talán vállam is megsínylene, s már a levegőben tudhatom magam. Szárnyaim ekkor tűnnek el. Még véletlen sem akarok rájuk esni, így hátammal csapódok a kosz lepte aszfalthoz. Ha tollaimon landolok, minden bizonnyal puhábban érkeztem volna, de... nos, azokra mindig ügyeltem, nehogy megsérüljenek. A levegő egyszerre tör fel tüdőmből. Két szusszanás, majd tápászkodom is fel, mire kapok némi időt.
Egy lépés hátra, mi mintha kettővé nőné magát, csakhogy a következővel ezúttal én iramodok meg felé. Nem várhatok arra, hogy mindig ő kezdeményezzen. Itt az ideje, hogy én is tegyek valamit a védekezésen és visszatámadáson kívül. Minden bizonnyal szemből vár, ennek ellenére nem áll szándékomban háta mögé kerülni. Egyenesen neki futok, szárnyaim újra szabadon eresztve tőle alig két lépésnyire. Talán azt hiheti, valami hasonlót akarok véghezvinni, mint amivel ő próbálkozott. Nem. Felugrok, továbbra is tartva irányom, majd egyszerűen csapok egyet lassítás gyanánt, megállítva magam a levegőben egy rúgás idejére, mi mellkasát célozza.
 




Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Kedd Feb. 28, 2017 4:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Olyan kevesen használják fegyverként a szárnyaik, hogy a többség meglep, amikor én azokkal támadok. Most azonban engem lepnek meg, és ez üdítő változatosság. Pár tollam kiesik a helyéről, ahogy a négy hatalmas szárny egymásnak csapódik, feszes hasfalam pedig ellenáll az ütésének, bár hazudnék, ha azt mondanám, nem éreztem meg. Erős ütése nyomán hátrébb csúszok, két csíkban letörölve a port a betonról, és testem is előre görnyed. Tény, hagytam magam messzebb ütni, pontosabban, miután nem tudtam kivédeni a támadását, engedtem, hogy annak ereje messzebb küldjön, hogy eltávolodjak tőle egy kicsit. Hátrálok tőle még egy lépést, és elkezdek félkörben járni, megérintve a hasfalam, ahol eltalált.
-Ügyes.
Egy pillanatra vidáman csillannak meg a szemeim, de aztán újra előre iramodok, sőt, mozdulat közben eltűnnek a szárnyaim is, minek hatására tovább csökken a légellenállásom, és kicsit gyorsabban lendülök előre, nem nagyon, épp csak egy tizedmásodperccel előbb, mint amire számíthat az ellenfél. Újra előre lendül a bal öklöm, ezúttal az arcát célozva meg, ám nem ez a támadás a lényeg, jobban készen áll, és előre kap mint kígyó a méregfogaival, hogy megragadja a védekező keze csuklóját, és nagyot rántva rajta átdobjam őt a vállam felett. Ha sikerül, engedem felállni, vagy visszanyerni az egyensúlyát...fölösleges durvulni.

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Kedd Feb. 28, 2017 4:19 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Az első dolog, amire egy angyal gondolhat egy harc kezdetekor, hogy megrohamozzák, én azonban nem vagyok ilyen. Jobb szeretek ismerkedni ellenfelemmel, ha módomban áll. Nézem mozgási szokásait, próbálok rájönni sebességének és erejének nagyságára, miből egyel hamar szembesülök. Rafael nem várt sokáig. Néhány pillanatnyi egymásra lesés után támad, méghozzá úgy, hogy egyenesen felém ront. Erre mindenképp szükség volt, vagy az ő, vagy az én részemről, hogy csökkentsük a kettőnk közti távolságot, sebessége mégis kicsit meglep. Számoltam azzal, hogy gyors lehet, enyémnél nagyobb termete ellenére, hisz a nagy méret közel sem egyenlő a lomhasággal, de... Ez több, mint amire számítottam.
Szemem hamar alkalmazkodik hozzá, ám épp ekkor csökkenti a tempót. Szárnytollai sötétleni kezdenek mögötte, én pedig ösztönösen engedem szabadjára sajátjaim, azokkal blokkolva tapsát. Akár egy koromfekete ölelés, úgy vonnak minket körbe általában repüléshez használt részeink, csakhogy én azt figyelem, mi a sötétség közepén áll velem szemben. Jobban mondva közelítő öklét, mit ha akarnék sem tudnék most elkerülni, így marad a másik lehetőség. Jobb alkarom erőteljesen csapódik karjának, felfelé és oldalra mozdítva azt, eltérítve testem irányától. Eközben balomat indítom, valamivel lentebb, hastájékra célozva. Ugyan ez a karom valamivel gyengébb a másiknál, mégiscsak birtokában van angyali erőmnek.
Fejemből kezdenek kiürülni a korábbi borongós gondolatok. Minél jobban koncentrálok gyakorlásunkra, annál tisztábbá válnak gondolataim. A kételyek porszemei apránként lesznek kisöpörve, felszabadítva lelkem a gondterheltség alól.
 




Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Kedd Feb. 28, 2017 1:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


-Egyenlőre ez is elég.
Bólintok, és amikor látom, hogy kioldja az övét, rádöbbenek, hogy ezt én elmulasztottam, így gyorsan pótolom a dolgot. Egy ideig farkasszemet nézek vele távolból, ám ahogy azok a jellegzetesen csillogó szemek, úgy a teste többi része sem mozdul felém, legfeljebb akkor, amikor kijelenti, hogy tőle kezdhetjük. Halványan elmosolyodok erre. Úgy tűnik, több taktikai érzékkel áldották meg, mint azokat a társait, akik kapva kapnának az alkalmon, hogy lerohanjanak. Vagy csak tartana tőlem? Az eddigiek alapján az előbbire tippelnék.
Borzasztóan hirtelen indulok meg, olyan sebességgel, ami lehetetlen lenne egy ekkora embertől. Persze egyikünk sem ember, így ezzel aligha lepem meg őt. Valószínűleg fel is van készülve a minimális sebességbeli előnyömre, és tud tenni ellene. azért is lassítok le alig egy méterrel mielőtt a közelébe érnék, és az öklök helyett újra felbukkanó szárnyaimmal csapok le a nőre két oldalról, hogy ezzel próbáljam összezavarni őt. Extra végtagjaim puha tapsa nem tűnhet veszélyesnek, de zúztam már össze köveket velük. Ha sikerül ez a művelet, csak akkor folytatom egy Jobb egyenessel a nő mellkasa felé.

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Hétf. Feb. 27, 2017 11:37 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Ha nem mondok többé ilyet?  Ennek magyarázatát hallgatva elkomorodom. Tudom, mit akar ezzel. Jobban kellene bíznom saját képességeimben, s valóban, a Háborúval vívott harc előtt nem mondtam volna ilyeneket. Akkor elvesztettem valamit, mikor a ház romba dőlt, benne az angyalokkal és emberekkel.
- "Bárkinek"... Ez egyáltalán nem igaz - jegyzem meg - Ez azonban nem jelenti azt, hogy megfutamodok bárki elől - egészítem ki saját magam.
Figyelem miként tűnnek el szárnyai. A fekete tollak, mik bár erőteljesnek hatnak, sokkal szebbek voltak, mielőtt atyánk elhagyott minket. Ez mindenki szárnyára igaz. Várok arra, hogy felkészüljön. Figyelem erős koncentrációját, mi már-már lenyűgöz. Újra eszembe jut, hogy egy arkangyallal állok szemben. Összeszedett, határozott és magabiztos. Mikor ökleit maga elé emeli, rájövök, miféle gyakorlásra gondol. Kardom egyszerűen leoldom derekamról az azt tartó övvel együtt, majd engedem a földre hullni. Nem lesz rá szükség. Ha mégis fegyverre váltana, hát ott van tőröm, mi arra elegendő lesz, hogy hárítsak, amíg hosszabb pengémet magamhoz nem sikerül vennem. Ökleim feltűnnek előttem. Őt figyelem, valamint környezetünket, gondolkodva, mit mily módon lehetne használni.
- Kezdhetjük - jelentem be, hogy felkészültem, amennyire lehetséges.
Azon kapom magam, hogy kíváncsi vagyok képességeire. Arra, mennyire erős, hogy mekkora különbség van képességeinkben. Nincsenek halandók a környéken, nem kell miattuk aggódnom. Csak mi ketten vagyunk, s ennek gondolata bizonyos mértékben felszabadító.
 




Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Szomb. Feb. 25, 2017 11:16 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Bár örülök, hogy csatlakozik hozzám erre a délutánra, és kivételesen nem egymagam kell gyakorolnom, arcomon mégis megjelenik egy enyhe grimasz azért, ahogyan ezt kijelenti.
-Igen, beérem egy szeráffal...feltéve, ha nem mondasz többet ilyet. Ugyan Aliyah, te vagy a mennyek egyik elit harcosa, biztos vagyok benne, hogy méltó ellenfél lennél bárkinek.
Hallhatja, hogy teljesen komolyan mondom ezt, igaz amúgy sem szoktam viccelni, vagy bókolni másoknak. Igaz ugyan, hogy sosem láttam még őt csatában, de az a szomorú helyzet, hogy jelenleg ez a világ nem kedves a gyengékkel. Főképpen, ha Mihály oldalán harcolnak.
Kinyújtóztatom a tagjaim, és magam is eltüntetem mindkét szárnyam. Mély lélegzetek egész sorozata következik, ahogy koncentrálni kezdek, hogy előhívjam az arkok egyik legnehezebb, és általam legritkábban használt erejét, a valóság ferdítését. Körülöttünk ebből nem sok látszik, de ha lenne szemtanúja találkozásunknak, az bizony nem sokáig figyelhetné a tevékenységünket már. A szél, ami rendületlenül ostromolta eddig a tájat elcsendesül, repkedő szemét megállapodik, és a madarak is egy helyben maradnak a levegőben. Mintha megállna az idő körülöttünk. Nem a legkreatívabb illúzió, de a célnak megfelel.
-Nem akarok tényleg kárt tenni benned, és így nem is tudok majd, ahogy te sem bennem, szóval ne fogd vissza magad.
Felemelem a két öklöm magam elé, felkészülve a nő támadására. Mondjuk nem tisztáztuk, hogy pusztakezes harc lesz, és lehet meglep egy szablyával, ami eléggé izgalmas küzdelem lenne a két tenyeremnek, igaz ami igaz, de még elválaszt minket jó 10 méter, van időm fegyvert rántani bőven.
-Én készen állok, ha te is.

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Pént. Feb. 24, 2017 9:02 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Rafael kardja visszavándorol helyére, épp úgy, miként sajátom is visszasiklik azon a néhány centiméteren. Könnyeden érkezem a földre, majd tüntetem el szárnyaim hátam mögül. Kérdésére csupán némán biccentek, nevemet illetően. Megtisztelő, hogy emlékszik rá, hiszen oly rég volt már egymásnak való bemutatkozásunk, s azon pillanat sem tartott tovább néhány másodpercnél. Hosszú életünkben ez még kevesebbnek hat.
A gyakorlásról eszembe jut, hogy nekem sem ártana. Szándékomban állt belevágni a napokban, s valójában ez a hosszú repülés is felfogható egyfajta edzésnek amellett, hogy egész úton fejemet szellőztettem. Még mindig nem tiszta, sőt, mintha egyre kuszább lenne, valahányszor visszaemlékszem. Egyszerűen túl kellene tennem magam rajta, továbbra is arra fókuszálni, ami a dolgom, mégis... Nem olyan egyszerű. Aztán a romokra siklik tekintetem. Szétvágott bábuk, betört üveg, rommá zúzott berendezés... Valódi mészárlás, mégis, valahogy megmosolyogtat, hogy csupán bábukról van szó. Mintha egy játékdinoszaurusz pusztított volna egy legóvárosban. Régebben még láthatóak voltak ilyen jelenetek, ez azonban annál nagyobb. Egy arkangyal rombolása, miközben kihívás után keres. Láthatóan a bábuk nem hoztak kellő eredményt, ezért sínylették meg a festett alakok, s az üvegszilánkokká avanzsálódott matricarémek.
- Amennyiben beéred velem, úgy örömmel csatlakozom hozzád - vágom rá elmosolyodva.
Úgy vélem, tényleg nem lenne ellenére és lássuk be, nekem se. Gyakorolni akartam, hát itt a lehetőség. Nem minden nap tud edzeni az angyal magával Rafaellel. Élnem kell a lehetőséggel, ráadásul ki tudja, talán használni fog. Meglehet, hogy emlékeztet majd arra, amire emlékeznem kell. Arra, hogy milyen érzés kételyek nélkül kardot ragadni.
 




Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Pént. Feb. 24, 2017 12:42 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Selymes hangjának egyetlen rendülése elég arra, hogy meggyőzzön, a következő amit hallanunk kell a penge súrlódása, amint visszacsúsztatom a helyére. Van valami ebben a nőben, ami miatt úgy érzem, felesleges gyanakodnom rá. Talán a jellegzetesen csillogó szemek, de ezt gyorsan elvetem. Igazándiból, a fő ok az, hogy ide sietett segíteni, ki tudja kinek, miközben összefuthatott volna olyannal is, akivel aligha bírt volna el egymaga. Nagyon kétlem, hogy rossz szándék vezérelné, de persze csalódtam már sokszor...
-Aliyah, igaz? - Kérdem, picit bizonytalanul. Nem hiszem, hogy valaha is beszéltünk volna egymással, de valamiért ez a név ugrik be, ahogy ránézek. Rég lehetett, amikor bemutatkozott.
-A zaj én voltam. Szükségem volt egy kis gyakorlásra.
A hátam mögött a legóajtó maradványa búsan nyikorog, ahogy ide oda mozgatja a szél. A vakolat nagy részletekben törekszik arra, hogy a földre zuhanjon, a parkolóban pedig a nagy krumplisütő azon igyekszik, hogy a kocsikhoz hasonlóan rozsda formájában ő is visszatérhessen az anyaföldbe. Odabent egyetlen karton vagy műnyak figura sem maradt éppen, és még a falra festett emberkéket is kard által vájt mélyedések választják ketté. Az elemek már amúgy is tönkretették a néha éttermet, nekem azonban csak pár perc kellett, hogy háború sújtotta övezetté tegyem.
-Akkor gondolom, nincs semmi dolgunk egymással, ha csak nem akarsz csatlakozni hozzám mint edzőpartner.
Bár teljesen komolyan mondom, nem számítok rá, hogy igent mond. Valójában csak azt várom, hogy tovább repüljön, és jelentse Michael-nek, kit látott itt.

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Csüt. Feb. 23, 2017 9:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Elég messze járok már ahhoz a várostól, hogy megállásom tervezzem. Nem tudom, mire volt jó ez az egész. Csak repülni messze, céltalanul, minél távolabb a helytől, melynek egy része miattam dőlt romba. Igaz, sokak szerint semmi közöm hozzá, hogy mindenért Ashtaroth a felelős, mégis... Én voltam az, aki útját állta. Én voltam az, aki feltartotta addig, míg meg nem érkezett az erősítés, mi menekülésre késztette. Akkor fordult minden a katasztrófa irányába. Vér, jajveszékelések és törmelék mindenhol. Eltemetett emberek és angyalok, romok alól kikandikáló végtagok vagy éppenséggel tollak. Én ezt látom azóta is magam előtt. Hallom fülemben, érzem nyelvemen a porfelhő ízét, mit belélegeztem. Mások pedig mit látnak? A legtöbben annyit, hogy a démonok egyre veszélyesebbek, ugyanakkor képesek vagyunk tenni ellenük, ha szükséges. Könnyebb mondani, mint megtenni. Mi aligha leszünk többen, ők azonban egyre csak gyarapodnak. Ha nyíltan háborút üzennek az angyalok megosztott haderejének, senki nem tudhatja, mi lesz a végeredmény.
Én azonban nem ezért repültem ilyen messzire. Sokkal inkább azért, hogy lenyugodjak és valahol távol a várostól gondolkodhassak. Mintha csak menekülnék... Nem! Szándékomban áll visszamenni, akár eredményre jutok, akár nem.
Jókora csörömpölést hallok egy közeli épületből. Az eltűnt kor építménye, melyhez hasonlókba gyakorta jártak emberek, míg a föld épnek volt mondható. Most már közel sem az. Kardomra fonódnak ujjaim, miközben lassítok szárnycsapásaimon. Pengéje lassan bújik elő, előbb csupán centinyire, majd kettőre, de megálljt parancsolok a mozzanatnak. Közel sem biztos, hogy szükség lesz rá. Lejjebb ereszkedek, egy alak pedig akkor lép elém. Ezek szerint észrevette jöttöm, ugyanakkor nem úgy tűnik, mintha támadólag lépne fel. Épp ellenkezőleg. Amíg fegyverének hegye a föld felé mutat, nem érzem fenyegetőnek jelenlétét. Ahogy közeledek a föld felé, úgy figyelem meg őt jobban. Minél tovább nézem, annál ismerősebbnek hat kinézete, mígnem név is párosul hozzá tudatomban.
- Üdvözöllek, Rafael! - szólítom nevén az arkangyalt - Felfigyeltem a zajra, azért jöttem közelebb - tájékoztatom, bár vélhetően nem erre volt kíváncsi.
Mégis mit keres egy szeráf az élettől távol, a semmi közepén? Ugyanezt kérdezhetném a velem szemben lévőtől is, ha jogosultnak találnám rá magam. Azért megkönnyebbültem, hogy nem egy démon volt odabent. Vagy nem egy démon és még valaki más, akit esetleg veszélyeztet.
 




Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
67
☩ Korom :
31

Csüt. Feb. 23, 2017 6:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Kardom némán hasítja át a levegőt, és csak zendül fel a hangja, mikor már túl késő, igaz a furcsa sárga műanyag bohóc eleve nem tudott volna védekezni. Megkopott piros feje kopogva gurul a padlón a lila vastag figura romjai közé, melyet a szárnyam zúzott apró darabokra egy másodperccel azelőtt. A következő "Támadóm" a csíkos ruhát, és köpenyt viselő kartonalak még gyorsabban elesik, ahogy pengém függőlegesen szeli két egyforma darabra, hogy aztán a képességem bevetve rántsam magam felé a mögötte lévő súlyos fémsütőt, ami szédítő sebességgel indul meg felém. Nekem van időm lebukni előle, a mögöttem lévő figuráknak az ablakra festve azonban már nincsem, el is sodorja őket mind egy nagy csörömpölés kíséretében. Ekkor érzem meg először az idegent.
Jelenléte erőteljes, olyané, ki nagy hatlamat birtokol, mégis képes elrejteni energiáit a világ elől, ezért figyelek fel rá csak nem sokkal a szárnyai suhogása előtt.  Karddal a kezemben lépek ki az utcára, vagy legalábbis ami maradt belőle, és a nap felé hunyorogva üdvözlöm az új idegent.
-Üdvözletem harcos - szólok hozzá, illendően, még ha nem is túl kedvesen. Amíg nem tudom, mit akar tőlem, távolságtartó vagyok.
-Mi szél hozott erre a kietlen vidékre?
Fegyerem a kezemben ugyan, de a hegye a föld felé mutat. Nem a legbarátságosabb testtartás ebbena  helyzetben, de nem is feltétlen utal arra, hogy mindenképpen konfliktusra számítok. Remélem tudja értékelni a dolgot. Az arca ismerős, a neve azonban nem ugrik be, tehát a földön lehet már egy ideje. Michael egyik harcosa lenne?

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Régi romos McDonald's, párszáz kilóméterre SF-től
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: