We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Régi romos McDonald's, párszáz kilóméterre SF-től
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Csüt. Május 04, 2017 1:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Értetlenül nézek fel rá, amikor meghallom kérdését. Fejem megrázom, jelezve, hogy fogalmam sincs, mire gondol. Tényleg nem tudom. Úgy érzem, azon az estén képtelen lettem volna elengedni őt, aminek meg is lett volna az eredménye. Valószínűleg a megölt emberek miatt, de... nem tagadhatom, hogy energiái éppúgy hatottak rám, bármennyire igyekeztem ellenállni neki.
Megint ugyanaz. Szerinte sem hibáztam, legalábbis ami a döntésemet illeti, mikor azonban tovább folytatja, mintha kicsit megnyugodnék. Mégiscsak felrótt nekem valamit, amivel kapcsolatban teljesen egyetértek. Nem tudtam őt elintézni. Felülkerekedett rajtam, meglehetősen könnyedén, és lényegében ebből fakadt minden probléma. Ha sikerült volna elintéznem, mindez nem történik meg.
- Kis híján megölt. Sokat kell gyakorolnom ahhoz, hogy tovább jussak egy kar levágásánál. Biztos vagy benne, hogy rám akarod pazarolni az időd? - kérdem, mert bár felajánlotta, közel sem vagyok biztos abban, hogy ez neki megérné.
Nekem nem ártana. Ugyan nem tudnék minden nap ide eljönni, de hetente egyszer-kétszer beleférne a város vigyázása mellett. Akár felderítésnek is mondhatnám. Amit viszont mondott, az elgondolkodtat. Tényleg nem áll vele szóba senki? Mintha csak Cassael esetét látnám magam előtt. Hiába segített nekünk akkor, tehetett akármit, mintha nem akarták volna elfogadni, csak azért, mert független. Ha nem vagyok ott, valószínűleg azt sem hagyták volna neki, hogy segítsen. Egyszerűen nem értem ezt a felfogást. Attól, hogy nem választott oldalt, ugyanúgy a testvérünk, miként azok is, akik az ellenkező térfélen állnak. Akármit teszünk egymással, ez a kötelék eltörölhetetlen.
- Miért nem állnak szóba veled? - szökik ki belőlem a kellemetlen kérdés - Ha nem akarsz, ne válaszolj! - teszem hozzá gyorsan, jelezve, hogy egyáltalán nem erőszak.
Semmi közöm hozzá, ez az ő ügyük, nem az enyém. Nekik kell túltenniük magukat a nézeteltéréseiken, igaz, ez csupán akkor igaz, ha minket többieket nem érint.
 





Utolsó Poszt Csüt. Május 04, 2017 12:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Szívesen hallgat....puszta udvariasságból nem próbálok meg olvasni a gondolataiban, hogy megtudjam ezt csak udvariasságból mondta-e. Én tényleg szívesen hallgatom őt, még akkor is, ha ő láthatóan nem szívesen mesél. A történet végén bólintok, és a szemeibe nézve felelek:
-Tudod, hogy nevezik azt, aki hagyja a háborút szabadon garázdálkodni, és reménykedik, hátha minden rendben lesz?
Megrázom a fejem. Szerintem lenne pár tippje. Nem is firtatom ezt tovább, inkább elmondom a véleményem róla:
-Az ítélőképességeddel nincs semmi probléma. Ha nem lépsz közbe, most amiatt marnád magad, és könnyen lehet, hogy ugyanaz történt volna...vagy még rosszabb. Szerintem én most ismétlem magam...
Mély levegőt veszek, és visszagondolok. Tényleg úgy hangzik, mintha ilyet mondtam volna már. Attól még igazam van!
-Az egyetlen, amit felróhatunk neked, hogy nem tudtál felülkerekedni az egyik legerősebb démonon. Ezen talán segíthetünk....
Megpörgetem a kardot a kezemben, és figyelem, ahogy csillog rajta a napfény, majd újra a szemeibe nézek.
-Kell egy új edzőpartner úgyis, most, hogy egyik testvérem sem áll szóba velem...vagy én velük, részletkérdés. minden esetre, ha van kedved, én itt vagyok minden nap.


Utolsó Poszt Csüt. Május 04, 2017 12:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Rövidre sikerült küzdelmünknek úgy tűnik, vége. Karjaim magam mellé engedem, amint látom, hogy Rafael helyet foglal. Utána ballagok, ugyanakkor nem foglalok helyet. Képtelen vagyok rá, főleg, mikor a számomra közel sem kellemes téma kerül terítékre. Visszakérdezésére csendben nézek rá. Tudja ő jól, hogy mire értem, eleve ő hozta fel, hogy semmit nem használ. Talán igaza van, s valóban, közben is ki-kizökkentem koncentrációmból. Túl könnyen, ennek köszönhetően pedig még egy sütő is eltalált, amit más esetben könnyedén félre löktem volna, vagy elkerülhettem volna. Komoly bajom nem lett belőle, de lehetett volna, vagy éppenséggel másoknak. Össze kell szednem magam!
Bölcselkedését csendben hallgatom. Arcom elkomorodik a fejtegetéseket hallgatva, mik nem állnak távol a valóságtól, csakhogy túlontúl közel sincsenek hozzá. Mi van akkor, ha mégis az én hibám volt? Nem akárkivel álltam szemben. Visszavonulhattam volna, megadta rá a lehetőséget, de... képtelen voltam rá. Meglehet, ha tisztában lenne a konkrétumokkal, ő is más véleményen lenne. Tudni akarom. Azt akarom, hogy valaki a dolgok teljes ismeretében ítélkezzen felettem, ugyanakkor nem akarok ezzel terhelni senkit. A monológos megjegyzésére halványan elmosolyodom.
- Ne aggódj emiatt, szívesen hallgatlak!
Addig sem nekem kell beszélnem, bár engem túlzottan a csend sem zavar. Szíves örömest elnézelődöm, vagy teszem saját dolgomat, bármiféle szövegelés nélkül, már amikor úgy érzem, semmi szükség arra, hogy megszólaljak. Most úgy érzem, ezek után mondanom kellene valamit.
- Háború volt. A városban osont éjszaka. Akkor még csupán annyit tudtam róla, hogy egy démon, akit elkezdtem követni, mivel egy másik nyomában járt. Láthatóan üldözte. Később meg is ölte, de előtte... megölt két embert. Ha korábban közbelépek, talán életben maradnak. Vagy ha később nem lépek közbe, meglehet, csendesen kiosont volna ahelyett, hogy több áldozatot szed, összedöntve egy épületet. Így is úgy is lelépett, akár el is engedhettem volna. Akkor nem dől össze az a ház - magyarázom.
Hátam a mellettünk lévő épület egyik elég magas falmaradványának döntöm. Karjaim keresztbe fonva meredek magam elé. Hiába mondja azt, hogy nem az én hibám, tudom, hogy akár az is lehetne. Talán pont erre várok. Hogy valaki azt mondja, miattam történt az egész.
 





Utolsó Poszt Szer. Május 03, 2017 2:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Hmmm....
Elgondolkodva mérem végig őt. Végül is, 20-30 év nem sok a mi életünkben, és az utóbbi időszak rengeteg újdonságot hozott az életünkben, így nem csoda, hogy sokunk kénytelen elhagyni a komfort zónáját....vagy éppen semmibe veszi atyánk parancsait ugyebár, ha engem is be akarunk vonni ebbe.
-Mit csinálok gyakran?
Persze sejtem, mire gondol. Nem is szeretném húzni az idejét, szóval leülök Ronald McDonald kidőlt, félbe vágott szobrára, és felnézek az égre, mialatt a valóság visszanyeri eredeti formáját, és a romok a helyükre kúsznak, a tiszta ég pedig újra megtelik felhőkkel.
-Nézd, a helyzet az, hogy az életben semmire sincs jó válasz....többek között ez sem az. Én vén vagyok mint az univerzum, de még én is csak sejthetem, hogy nekem mi a jó...másoknál legfeljebb ráhibázhatok. Viszont...van egy kínai sütibe illő bölcsességem, amit elégé megkedveltem. Valahogy úgy szól, hogy a cél nem szentesíti az eszközt, mert a világ örök, és sosem érünk a célba, az "eszköz" viszont örökre meghatároz minket...egek, már én is unom hallgatni magam. Nézd, csak azt szeretném mondani, hogy bármi is történt, biztos vagyok benne, hogy nem a te hibád volt. Azt tetted, amit helyesnek gondoltál, valaki pedig ártani akart, és felteszem sikerült neki. Ha nem lépsz közbe, rosszabb lett volna, vagy pont ugyanilyen rossz, de te legalább megpróbáltad.
Leugrom a babáról, és megrázom a fejem.
-No, ezért nem szoktam dumálni....hajlamos vagyok monológokra.


Utolsó Poszt Csüt. Márc. 30, 2017 12:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


A sütő egyenesen neki repül, majd lelassulva hirtelen megáll, hogy aztán a földön kössön ki. Elmosolyodva hallgatom szavait. Igen, ő kezdte, meg is lepett vele rendesen. Az, hogy visszalöktem felé, csupán annak következménye, hogy valahogy el kellett távolítanom magamról a rozsdás eszközt. Így legalább haszna is volt. Vagy mégsem. Valószínűleg így is, úgy is megvárta volna, amíg összeszedem magam.
Kissé döbbenten hallgatom szavait. Próbálok uralkodni arcvonásaimon, ennek ellenére megfeszülök. Nem, fogalmam sem volt. Most viszont segít, úgy érzem. Eltereli a figyelmem, segít másra összpontosítanom. A harcra. Igaz, vannak megingásaim, de attól még javarészt tudok arra figyelni, amire szükséges.
- Fogalmam sincs. Még sosem volt ilyen - ismerem be.
Láttam már számos csatát, részt vettem bennük, láttam társakat elhullani, miként embereket is, válogatott borzalmakban volt része érzékeimnek, de egyikért sem éreztem magam hibásnak. Miért pont most? Miért épp emiatt? Erre sem tudok választ adni. A lényeg, hogy át kell vészelnem úgy, hogy arra fókuszálok, amire kell. Nem támadok, helyette várok. Csökkentem a távolságot mindössze néhány méterre, majd megállok, rezdüléseit szemlélve.
- Gyakran csinálod ezt? - érdeklődöm, mert kíváncsi lettem.
Ha mindazt átéli amit én, többször is megélte, hogy képes ennyire szilárdan állni előttem? Hogy tudja túltenni magát rajta, ha a küzdelem nem segít? Tudni akarom!
 





Utolsó Poszt Csüt. Márc. 30, 2017 11:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Némi aggodalommal figyelem, hogy eltalálja őt a sütő. Konkrétan le vagyok döbbenve. Meg sem fordult a fejemben, hogy el fogom találni vele. Pár másodpercig azon vagyok, hogy segítsek neki, és csak akkor sóhajtok fel megkönnyebbülten, amikor felém repül a konyhai eszköz. Kezem közben külön életet él, és mindkét tenyerem rátapad a konyhai eszközre, behorpasztva azt, lábaim pedig nagy port vernek fel, miközben vagy fél métert tol hátra a lökés ereje. Végül lazán dobom el oldalra a megállított sütőt, és Aliyah-ra.
-Tudom, hogy én kezdtem, de elég a labdázásból.
Aztán felvont szemöldökkel hallgatom. Szinte már kedvem van olvasni a gondolataiban, de ellen tudok állni a kísértésnek. Egyenlőre.
-Meglehet. Amúgy, tudod ugye, hogy ettől nem lesz jobb? Én is mindig ezt csinálom, és hosszú távon sosem segít.
Felemelem azért az ökleim én is. Olyankor a legjobb szájon vágni valakit, amikor be nem áll neki, szóval nem akarok felkészületlen lenni.


Utolsó Poszt Csüt. Márc. 30, 2017 10:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Szavai enyhe sokkban részesítenek. Nehéz nem észrevenni? Pedig igyekszem. Próbálom leplezni, amennyire csak lehet. Régen meg sem kottyant, ám most... Ennyire mélyen érintett volna a dolog? Még a pofonok és rúgások sem segítenek? Úgy érzem, minden egyes ütést, csonttörést és egyebet megérdemlek. Gyógyír ez az önemésztésem okozta sebekre, de még nem elég. Ennek ellenére nem ronthatok neki ész nélkül, elveszítve megmaradt higgadtságom. Nem engedhetem, hogy befolyásoljon, akár látszik rajtam, akár nem. Ez is csak egy seb, semmi több.
Megindulok felé, csakhogy mikor meglátom szárnyait, már nem tudok megálljt parancsolni testemnek. Lendületem egyenesen a sötét tollaknak repít, mik elnyelik még ép öklöm, nem sokkal később csúzliként lőve ki engem a távolba, céltalan. Ha ez nem lenne elég, egy sütő is érkezik utánam, rozsdaszín alakjával üldözve, utolérve, amint lehelyezem lábaim, próbálva fékezni magam. A földön elterülve állok meg, rajtam az egykoron főzéshez használt tárggyal.
Az újabb piszkálódást hallva elmosolyodom. Nem hiszem, hogy használna ilyesmit. Most nem. Semmiképp, még akkor sem, ha érdekelné, mi zajlik elmémben. Nem válaszolok a cukkolásra, helyette pihegek még egy keveset, de mikor meghallom kérdését, megfeszülnek izmaim. Fáradt vagyok, ugyanakkor már akkor is az voltam, mikor megérkeztem. Ez nem változtat semmin. Ha kell, addig küzdök, míg öntudatlan a porba nem hullok. Szavakkal nem reagálok, helyette a rám nehezedő sütőn lökök egyet teljes erőmből, felé taszítva azt nagy sebességgel. Amíg azzal foglalkozik én felpattanok, igazítok egyet ruhámon és közelebb sétálok.
- Nem hiszem, hogy használnád... A telepátiát. Az imént a telekinézis miatt is elnézést kértél - közlöm vele álláspontomat - Ha viszont mégis, úgysem tudnék ellene mit tenni.
Ujjaim megmozgatom kissé. Ökleim mindegyike képes most már normálisan funkcionálni. Magam elé emelem őket, mély levegőt veszek és várok. Készen állok a folytatásra, ha nincs ellenvetése ez ügyben.
 





Utolsó Poszt Csüt. Márc. 30, 2017 8:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Nehéz nem észrevenni.
Csupán egy árnyalattal vagyok hangosabb a szellő lágy suttogásánál, ám miközben a szavak elhagyják ajkaim, azért magamban elismerem, hogy az egyértelmű személyes problémái, és az én piszkálásom ellenére egészen jól állja a sarat továbbra is.
Figyelem, ahogy felém rohan, látszólag mozdulatlanul, ám előre megfeszített izmokkal. Ahogy elrugaszkodik a talajtól, én lejjebb ereszkedem egy kicsit, és törzsem enyhén oldalt fordítva jelenítem meg megint a szárnyaim, az ő és az ökle útjába állítva az egyiket, hogy aztán amint becsapódik a nő, úgy lőjön ki tollas végtagom, mint egy elszabadult katapult. Bár egyértelmű, hogy ki a kő ebben az analógiában, azért biztos ami biztos utána dobom a rozsdás ipari olajsütőt is, hogy legyen értelme a támadásomnak, hisz egy angyalt levetni egy szakadékba nagyjából annyi értelme van, mint egy vakondot élve eltemetni. Kétlem, hogy eltalálnám vele, mást azonban nem teszek, csak figyelem, és közben megint eltüntetem a szárnyaim.
-Mondjuk a telepátia sokat segít.
Nem, nem olvasok a gondolataiban egyébként, de érdekes, hogy amikor felhívom a figyelmem erre a képességre, mindenki izgatottá válik, és kapkodni kezd. Valahol meg tudom érteni, miért reagálnak így, még akkor is, ha én sosem élhettem át, milyen az, ha nem tudom pontosan, hogy valaki belelát a fejembe.
-Szólj, ha kifáradtál.


Utolsó Poszt Kedd Márc. 14, 2017 2:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Ha a fejes nem lett volna elég ahhoz, hogy kellőképp szédüljek, hát még erőteljes rúgásával is szembe találom magam. Fejem hátra csapódik, karom azonban nem enged, sőt, még szorosabban fogja elkapott lábát, mit határozottan meg is rántok. Félig térdelő helyzetben érek földet. Körülöttem ekkor támad fel hirtelen a porfelhő, mi akaratlanul is emlékeket idéz fel bennem. Kellemetleneket. Számban vérem íze kavarog. Orrom megüti a felrepedt ajkamból csordogáló vörös nedv szaga, épp úgy, mint akkor. Egyetlen pillanat alatt kerülök vissza oda. A sikolyok és elkeseredett kiáltások közé, az épület összedőlésének koszfelhőjébe. Akkor rám találó kétségbeesésem ébredezni kezd lelkemben, én pedig megdermedek. Nem mozdulok, magam elé lesek egy ideig, s csak akkor jutok vissza a semmi közepére, mikor meghallom hangját. Nem volt több néhány pillanatnál, mi életünkben még annyit sem jelent, mégis... akár az örökkévalóság.
Kiegyenesedve lépek néhányat ide-oda, törölve egyet államon. Most én is köpök egyet, hátha hamarabb megszabadulok a fémes ízvilágtól. Nem fektettünk le szabályokat, legalábbis nem a szó szoros értelmében. Ennek ellenére mindketten csak fizikai valónk eszközeit használtuk. Mintha más értelemben véve teljesen fegyvertelenek lennénk, ami könnyen előfordulhat. Ennek ellenére, én... meginogtam. Az imént. Nem azért, mert ellenezném cselekedetét, sokkal inkább amiatt, ami beszippantott annak következtében. Emiatt csakis én vagyok a hibás.
- Ennyire észrevehető? - kérdezek vissza.
Kár lenne tagadni. Egyrészt hazugság lenne, másrészt semmi értelme egy arkangyal előtt. Az más kérdés, hogy nem vagyok köteles beszélni róla, ha nem akarok. Márpedig most jobban esik a bekapott ütések súlya csontjaimon. Ahogy alászáll a por, meg is indulok felé. Gyorsan, rohanva, majd tőle néhány méterre elrugaszkodom a földről, hogy ugrásom lendületével csapódhassak neki, öklöm arca felé lendítve.
 





Utolsó Poszt Kedd Márc. 14, 2017 11:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sajnos a nő elég gyors ahhoz, hogy kiszabaduljon. Cserébe azok után, ahogy őt püfölte, már senki sincsenek fenntartásai egy kis arcszobrászat ellen, és amikor a lábát ragadja meg, a másokkal belé rúg párat a fejébe, ám így sem tudja megállítani, hogy a föld felé rántsák.
Reflexből tartja a tenyerét a föld felé, mikor a szárnyai nem fékezik eléggé, és a telekinézisnek hála óriási port felverve érkezik le, majd hátrál is pár lépést ellenfelétől.
-Elnézést, ösztönös volt...állj fel nyugodtan, nem támadok rád addig ezért.
Ugyan nem fektettek le szabályokat, de eddig senki sem használt a testén kívül mást, legalábbis nem a küzdelemben. Mega elé emeli az ökleit, és felkészül a következő összecsapásra.
-Szóval mond, miért emésztgeted magad? Láthatóan zavar valami.


Utolsó Poszt Hétf. Márc. 06, 2017 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Sikerül fölé kerekednem, ütéseim azonban nem találják el. Karjaival hárítja csapásaim, kivéve egyet, mit saját végtagom is megérez. Mikor homlokának csapódik kezem, mintha csak reccsennének ujjaim. Egy ideig használhatatlanná válik jobbom, azonban az öngyógyítás máris megindul benne. Nem kell sokáig várnom, remélhetőleg. Mialatt azonban ezzel foglalkozom, az alattam elhelyezkedő arkangyal megindul. Lábaim erősen kapaszkodnak belé derekánál, elfeledkezve arról, hogy el is ereszthetnék. Szárnyaim hátamon vannak, használhatnám is őket ahhoz, hogy a levegőben maradjak, ám mielőtt ez megtörténne, testemhez préselődnek. Karjaim próbálom eltartani magamtól, ellenállva az erős szorításnak, miként tollas tagjaim is ellenkeznének a préselés ellen. Ekkor hallom meg szavait.
Ez nem úgy hat, mint mások dicsérete. Valahogy jobban örülök neki, mint a Háború elleni csata visszhangjának. Ajkaim mosolyt formálnak szorult helyzetem ellenére. Harcosi büszkeségem örvendeni kezd, ugyanakkor közel sem hiszem azt, hogy itt vége lenne gyakorlásunknak. Vagy játékunknak, hogy szavaival éljek.
- Megtisztelő ezt tőled hallani - szűröm összeszorított fogaim közt a szavakat, próbálva spórolni a bennem maradt levegővel.
Még mindig a levegőben vagyunk, mikor szárnyaim eltüntetve hátamról, s karjaim ellenállását is abbahagyom ugyanazon pillanatban, ezáltal nagyobb teret teremtve saját magamnak. Talán elég ideig ahhoz, hogy kicsusszanjak karjai közül, gyorsan megindulva a föld felé. Zuhanásom közben próbálom elkapni lábát és megrántani lefelé, hogy földhöz csaphassam az angyalt. Persze mindez csak akkor sikerülhet, ha szabadulok, utána viszont amint elérem a talajt, sűrű levegőkapkodásba kezdek, miközben igyekszem úrrá lenni a fejelés okozta szédülésen.
 





Utolsó Poszt Hétf. Márc. 06, 2017 5:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Meglepetten nyekkenek, mikor izmos lábai úgy csapnak le rám, mint két éhes anakonda. A jelek szerint Aliyah hercegnőnek nem lesz szüksége megmentésre a sárkánytól, sőt, az ő országában az óriásgyíkok védett állatok lesznek, ha így folytatja. Mindkét karommal védekezek az ütései ellen, ha már így rám ült, arrébb ütve az ökleit, és mielőtt még kiismerhetné mozdulataim ütemét, a következő ökölcsapásával a homlokom találkozik. A koponya a test legkeményebb része, ellentétben a kézzel, ami viszont az egyik legsérülékenyebb, bár azért számomra sem leányálom, sőt, lefejelni az öklét sajnos pontosan olyan érzés, mint amilyennek hangzik.
Amíg ezzel foglalkozik, újra megjelennek a szárnyaim, és egy erős mozdulattal mint egy rúgó lövöm ki magunkat, alaposan feldörzsölve tollas tagjaim, de nincs időm ezzel foglalkozni. Amennyiben továbbra is szorít a lábaival, a levegőben megpróbálom medveölelésbe szorítani karokkal, és szárnyaimmal együtt, és úgy kiszorítani belőle a szuszt., sőt, újra fejelek. Ennél jobban már úgysem fogok szédülni!
-Veszélyesebb vagy, mint gondoltam - mondom erőlködve, gyakorlatilag a fülébe - mázli, hogy ez csak játék.


Utolsó Poszt Szer. Márc. 01, 2017 8:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Rúgásom eltalálja, ennek ellenére úgy vélem, szándékosan engedte a találatot. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az idő közben megragadott lábaim, melyeknél fogva ismételten földhöz vág. Ezúttal szárnyaimon landolok, jókora mennyiségű port felkavarva betonhoz csapódó tollaimmal. Fogaim összeszorulnak, s csak akkor távolodnak el egymástól, mikor a rúgás megérkezik. Most nem hagyta abba a levágásnál, amit valahol nem is bánok, bár a fájdalom minden tagom elárasztja egy pillanat alatt. Vér íze árasztja el nyelvem, ahogy feltörekszik testemből az életet jelentő vörösség.
Tekintetem következő lépését kutatja, miközben lenyelem saját vérem, mielőtt még komolyabb gondot okozna. Köpni nem fogok a földön elterülve. Karjaim védekezésre emelem, amint közeledni látom öklét. Erre már képes vagyok időben reagálni. Amint eltalál, ráfogok csuklójára. Lábaim derekára kulcsolom, úgy próbálom meg oldalra rántva a földre vinni őt, kihasználva az így keletkező lendületet arra, hogy felül kerekedhessek. Ha pedig sikerül, úgy nem várva, szabad kezemmel arcát célzom be. Nem azért, mert nem sajnálom. Sokkal inkább azért, mert tudom, hogy miként a máshová tévedő ütések és rúgások, úgy ez is begyógyul, hála öngyógyító adottságunknak. Ez nem egy angyali, vagy démoni fegyver. Azoknál sokkal könnyebben átvészelhető sérüléseket lehet így szerezni, mik még ha kellemetlenek is, akkor sem nevezhetőek számunkra halálosnak. Más esetben már rég nem élne egyikünk sem.
 





Utolsó Poszt Szer. Márc. 01, 2017 12:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Egyetlen szó, vagy nem verbális kommentár nélkül figyelem ahogy földet ér, és ahogy feltápászkodik. Meglep, hogy nem a szárnyait használta az esésé tompítására, de valahol érthető. A teste számára sem különösebben megerőltető ezt átvészelni, és így könnyebb gyorsan talpra állni, és nem is akkora célpont. Ököltusánál ez nem annyira fontos, de ha démon lennék, felé hajítanék valamit, sokat számítana az a pár centi is.
Az új támadásánál már számítok rá. Eddig sem becsültem éppen alul, pusztán mostanra rájöttem, hogy mire is képes. Megragadom a két amazon combot, és összeszorított fogakkal tűröm a bordarepesztő rúgást, amitől egy halandó infarktust kapna, ám nem eresztem a lábait, helyette iszonyatos erővel rántom le, és megpróbálom a földhöz vágni. Ahhoz, hogy előszedjem saját szárnyaim még össze kell szednem magam, így azok helyett egy rúgással próbálok rátámadni, ha sikerült a földre vinnem őt.
Kifejezéstelen arccal köpök vért oldalra, mielőtt újra lecsapnék rá az ökleimmel, melyek kerülik az arcát, annak ellenére, hogy az lenne ilyenkor az ideális.


Utolsó Poszt Kedd Feb. 28, 2017 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Öklöm hasfalának feszül mikor eltalálom, s ő hátrébb csúszik. Ekkor látszik csak igazán, mily régen járt erre bárki is. Lábai két sávot húznak a porba, miközben távolodik. El is felejtettem, mekkora hatása van egy ütésnek. Rég volt részem pusztakezes küzdelemben, lévén a démonok fegyvertárának bővülésével sokkal hatékonyabb a kard. Talán nem is árt egy kis váltás. Ujjaim kinyúlnak, majd visszagörbülnek tenyerembe, újra ököl formát öltve. Mikor megindul, kísérni kezdem köríves mozgását, tartva a felvett távot.
Szárnyai eltűnnek, enyéim azonban ezúttal maradnak. Ezáltal nyer magának némi bónusz tempót, mi arra késztet, hogy hátráljak egy keveset, míg könnyedén le nem követem mozdulatát. Így is teszek. Egy lépés hátra, majd karom emelem védekezésre. Kezem öklébe fut bele arcom előtt, csakhogy ezzel együtt ujjai csuklómra fonódnak. Nincs menekvésem. Egyetlen erőteljes rántás, mit ha nem repültem volna idáig, talán vállam is megsínylene, s már a levegőben tudhatom magam. Szárnyaim ekkor tűnnek el. Még véletlen sem akarok rájuk esni, így hátammal csapódok a kosz lepte aszfalthoz. Ha tollaimon landolok, minden bizonnyal puhábban érkeztem volna, de... nos, azokra mindig ügyeltem, nehogy megsérüljenek. A levegő egyszerre tör fel tüdőmből. Két szusszanás, majd tápászkodom is fel, mire kapok némi időt.
Egy lépés hátra, mi mintha kettővé nőné magát, csakhogy a következővel ezúttal én iramodok meg felé. Nem várhatok arra, hogy mindig ő kezdeményezzen. Itt az ideje, hogy én is tegyek valamit a védekezésen és visszatámadáson kívül. Minden bizonnyal szemből vár, ennek ellenére nem áll szándékomban háta mögé kerülni. Egyenesen neki futok, szárnyaim újra szabadon eresztve tőle alig két lépésnyire. Talán azt hiheti, valami hasonlót akarok véghezvinni, mint amivel ő próbálkozott. Nem. Felugrok, továbbra is tartva irányom, majd egyszerűen csapok egyet lassítás gyanánt, megállítva magam a levegőben egy rúgás idejére, mi mellkasát célozza.
 





Utolsó Poszt Kedd Feb. 28, 2017 4:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Olyan kevesen használják fegyverként a szárnyaik, hogy a többség meglep, amikor én azokkal támadok. Most azonban engem lepnek meg, és ez üdítő változatosság. Pár tollam kiesik a helyéről, ahogy a négy hatalmas szárny egymásnak csapódik, feszes hasfalam pedig ellenáll az ütésének, bár hazudnék, ha azt mondanám, nem éreztem meg. Erős ütése nyomán hátrébb csúszok, két csíkban letörölve a port a betonról, és testem is előre görnyed. Tény, hagytam magam messzebb ütni, pontosabban, miután nem tudtam kivédeni a támadását, engedtem, hogy annak ereje messzebb küldjön, hogy eltávolodjak tőle egy kicsit. Hátrálok tőle még egy lépést, és elkezdek félkörben járni, megérintve a hasfalam, ahol eltalált.
-Ügyes.
Egy pillanatra vidáman csillannak meg a szemeim, de aztán újra előre iramodok, sőt, mozdulat közben eltűnnek a szárnyaim is, minek hatására tovább csökken a légellenállásom, és kicsit gyorsabban lendülök előre, nem nagyon, épp csak egy tizedmásodperccel előbb, mint amire számíthat az ellenfél. Újra előre lendül a bal öklöm, ezúttal az arcát célozva meg, ám nem ez a támadás a lényeg, jobban készen áll, és előre kap mint kígyó a méregfogaival, hogy megragadja a védekező keze csuklóját, és nagyot rántva rajta átdobjam őt a vállam felett. Ha sikerül, engedem felállni, vagy visszanyerni az egyensúlyát...fölösleges durvulni.


Utolsó Poszt Kedd Feb. 28, 2017 4:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Az első dolog, amire egy angyal gondolhat egy harc kezdetekor, hogy megrohamozzák, én azonban nem vagyok ilyen. Jobb szeretek ismerkedni ellenfelemmel, ha módomban áll. Nézem mozgási szokásait, próbálok rájönni sebességének és erejének nagyságára, miből egyel hamar szembesülök. Rafael nem várt sokáig. Néhány pillanatnyi egymásra lesés után támad, méghozzá úgy, hogy egyenesen felém ront. Erre mindenképp szükség volt, vagy az ő, vagy az én részemről, hogy csökkentsük a kettőnk közti távolságot, sebessége mégis kicsit meglep. Számoltam azzal, hogy gyors lehet, enyémnél nagyobb termete ellenére, hisz a nagy méret közel sem egyenlő a lomhasággal, de... Ez több, mint amire számítottam.
Szemem hamar alkalmazkodik hozzá, ám épp ekkor csökkenti a tempót. Szárnytollai sötétleni kezdenek mögötte, én pedig ösztönösen engedem szabadjára sajátjaim, azokkal blokkolva tapsát. Akár egy koromfekete ölelés, úgy vonnak minket körbe általában repüléshez használt részeink, csakhogy én azt figyelem, mi a sötétség közepén áll velem szemben. Jobban mondva közelítő öklét, mit ha akarnék sem tudnék most elkerülni, így marad a másik lehetőség. Jobb alkarom erőteljesen csapódik karjának, felfelé és oldalra mozdítva azt, eltérítve testem irányától. Eközben balomat indítom, valamivel lentebb, hastájékra célozva. Ugyan ez a karom valamivel gyengébb a másiknál, mégiscsak birtokában van angyali erőmnek.
Fejemből kezdenek kiürülni a korábbi borongós gondolatok. Minél jobban koncentrálok gyakorlásunkra, annál tisztábbá válnak gondolataim. A kételyek porszemei apránként lesznek kisöpörve, felszabadítva lelkem a gondterheltség alól.
 





Utolsó Poszt Kedd Feb. 28, 2017 1:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Egyenlőre ez is elég.
Bólintok, és amikor látom, hogy kioldja az övét, rádöbbenek, hogy ezt én elmulasztottam, így gyorsan pótolom a dolgot. Egy ideig farkasszemet nézek vele távolból, ám ahogy azok a jellegzetesen csillogó szemek, úgy a teste többi része sem mozdul felém, legfeljebb akkor, amikor kijelenti, hogy tőle kezdhetjük. Halványan elmosolyodok erre. Úgy tűnik, több taktikai érzékkel áldották meg, mint azokat a társait, akik kapva kapnának az alkalmon, hogy lerohanjanak. Vagy csak tartana tőlem? Az eddigiek alapján az előbbire tippelnék.
Borzasztóan hirtelen indulok meg, olyan sebességgel, ami lehetetlen lenne egy ekkora embertől. Persze egyikünk sem ember, így ezzel aligha lepem meg őt. Valószínűleg fel is van készülve a minimális sebességbeli előnyömre, és tud tenni ellene. azért is lassítok le alig egy méterrel mielőtt a közelébe érnék, és az öklök helyett újra felbukkanó szárnyaimmal csapok le a nőre két oldalról, hogy ezzel próbáljam összezavarni őt. Extra végtagjaim puha tapsa nem tűnhet veszélyesnek, de zúztam már össze köveket velük. Ha sikerül ez a művelet, csak akkor folytatom egy Jobb egyenessel a nő mellkasa felé.


Utolsó Poszt Hétf. Feb. 27, 2017 11:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Ha nem mondok többé ilyet?  Ennek magyarázatát hallgatva elkomorodom. Tudom, mit akar ezzel. Jobban kellene bíznom saját képességeimben, s valóban, a Háborúval vívott harc előtt nem mondtam volna ilyeneket. Akkor elvesztettem valamit, mikor a ház romba dőlt, benne az angyalokkal és emberekkel.
- "Bárkinek"... Ez egyáltalán nem igaz - jegyzem meg - Ez azonban nem jelenti azt, hogy megfutamodok bárki elől - egészítem ki saját magam.
Figyelem miként tűnnek el szárnyai. A fekete tollak, mik bár erőteljesnek hatnak, sokkal szebbek voltak, mielőtt atyánk elhagyott minket. Ez mindenki szárnyára igaz. Várok arra, hogy felkészüljön. Figyelem erős koncentrációját, mi már-már lenyűgöz. Újra eszembe jut, hogy egy arkangyallal állok szemben. Összeszedett, határozott és magabiztos. Mikor ökleit maga elé emeli, rájövök, miféle gyakorlásra gondol. Kardom egyszerűen leoldom derekamról az azt tartó övvel együtt, majd engedem a földre hullni. Nem lesz rá szükség. Ha mégis fegyverre váltana, hát ott van tőröm, mi arra elegendő lesz, hogy hárítsak, amíg hosszabb pengémet magamhoz nem sikerül vennem. Ökleim feltűnnek előttem. Őt figyelem, valamint környezetünket, gondolkodva, mit mily módon lehetne használni.
- Kezdhetjük - jelentem be, hogy felkészültem, amennyire lehetséges.
Azon kapom magam, hogy kíváncsi vagyok képességeire. Arra, mennyire erős, hogy mekkora különbség van képességeinkben. Nincsenek halandók a környéken, nem kell miattuk aggódnom. Csak mi ketten vagyunk, s ennek gondolata bizonyos mértékben felszabadító.
 





Utolsó Poszt Szomb. Feb. 25, 2017 11:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Bár örülök, hogy csatlakozik hozzám erre a délutánra, és kivételesen nem egymagam kell gyakorolnom, arcomon mégis megjelenik egy enyhe grimasz azért, ahogyan ezt kijelenti.
-Igen, beérem egy szeráffal...feltéve, ha nem mondasz többet ilyet. Ugyan Aliyah, te vagy a mennyek egyik elit harcosa, biztos vagyok benne, hogy méltó ellenfél lennél bárkinek.
Hallhatja, hogy teljesen komolyan mondom ezt, igaz amúgy sem szoktam viccelni, vagy bókolni másoknak. Igaz ugyan, hogy sosem láttam még őt csatában, de az a szomorú helyzet, hogy jelenleg ez a világ nem kedves a gyengékkel. Főképpen, ha Mihály oldalán harcolnak.
Kinyújtóztatom a tagjaim, és magam is eltüntetem mindkét szárnyam. Mély lélegzetek egész sorozata következik, ahogy koncentrálni kezdek, hogy előhívjam az arkok egyik legnehezebb, és általam legritkábban használt erejét, a valóság ferdítését. Körülöttünk ebből nem sok látszik, de ha lenne szemtanúja találkozásunknak, az bizony nem sokáig figyelhetné a tevékenységünket már. A szél, ami rendületlenül ostromolta eddig a tájat elcsendesül, repkedő szemét megállapodik, és a madarak is egy helyben maradnak a levegőben. Mintha megállna az idő körülöttünk. Nem a legkreatívabb illúzió, de a célnak megfelel.
-Nem akarok tényleg kárt tenni benned, és így nem is tudok majd, ahogy te sem bennem, szóval ne fogd vissza magad.
Felemelem a két öklöm magam elé, felkészülve a nő támadására. Mondjuk nem tisztáztuk, hogy pusztakezes harc lesz, és lehet meglep egy szablyával, ami eléggé izgalmas küzdelem lenne a két tenyeremnek, igaz ami igaz, de még elválaszt minket jó 10 méter, van időm fegyvert rántani bőven.
-Én készen állok, ha te is.


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Ophilia
Today at 3:41 pm
☽ Ancient Baths

Ella Lopez
Today at 12:33 pm
☽ Lopez lak

Phanuel
Today at 10:32 am
☽ Uriel lakása

Ophilia
Today at 10:15 am
☽ Bartholomew




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/6
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
9
Félvér
2
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
7