☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Régi romos McDonald's, párszáz kilóméterre SF-től

Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Szer. Okt. 04, 2017 3:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


-Mit szólnál inkább ahhoz, hogy kedves, tisztelt, vagy tudom is én milyen megszólítást használnak még levélben? - kérdem miután végre megtalálom a hangom. Egyszerűen alig hiszem el ami történik. Ez a csaj csak úgy beállít ide, és pont úgy viselkedik....mint én tenném. Hát igen, tagadhatatlan, hogy egy normális angyal már rég sírva menekült volna, vagy lelocsolna szentelt vízzel, amikor szóba kerülne a lányom, de többek közt épp ezért nincs szükségem társakra.
-Már most is pótolhatatlan vagy, még ha csak a szándék hiánya miatt is....
Egy pillanatra mondjuk megfordul a fejemben, hogy magam mellett tartom legalább addig, amíg elmeséli nekem, mégis mikre gondolt szarságok alatt, de gyorsan elhessegetem ezt. Még az kéne, hogy bátorítsam!
A baj csak az, hogy nehéz nem figyelni rá. egész jól sikerül semmibe vennem a szavait a képzéssel kapcsolatban. Nyilván nem gondolja komolyan azt, hogy Michael fizet nekem, -
mintha az angyaloknak szüksége lenne pénzre - és ha ismerné Aliyah-t, azt is tudná, hogy neki aztán nincs szüksége különösebb útmutatásra ha harcolni kell, és az is kizárt, hogy természetben fizetne bárkinek bármiért, de aztán újra meghökkent.
-Szeretted volna...látni? Ahogy ő és én...? Miért???
Enyhén elvörösödött arccal, és kiguvadó szemekkel nézek rá, mintha most közölte volna...azt amit közölt. Persze közben sem áll le, és csak folytatja és folytatja, én pedig úgy érzem magam, mint egy halandó aki felnyitotta a frigyládát, és belekukucskált. Ha nem is olvadok el, fáradtan dőlök hanyatt egy óriási műanyag sült krumplinak, és sóhajtok fel. Lecsapnia fejüket, anélkül, hogy valaki kinyiffanna. Őszintén érdekel mi az elképzelése ennek megvalósításáról, még akkor is, ha csak képletesen érti bármelyik részt a mondatban, egyenlőre viszont felelek neki.
-Semmit. Véletlenül talált rám, és egész kellemes társaság volt. Gondolom mert évtizedek óta ő az első, aki nem akart meggyőzni, hogy a világnak nagy szüksége van rám, többet kéne tennem, és azonnal csatlakozni valamelyik oldalhoz. Illetve szimpatikus volt a szűkszavúsága.
Beszéd közben a kardom hegyével rajzolgatok a homokba. Nonfiguratív mű...ami alatt azt kell érteni, hogy felismerhetetlen, mert nem tudok rajzolni. Azt mondja egy egyszerű szeráf...vajon mit szólna, ha látná akkor az egyszerű halandó ördögűzőt...habár, a történtek után azt hiszem emiatt akkor sem kell aggódni, ha véletlen tényleg mellettem maradna. Rá emelem tekintetem.
-Most én jövök. Miért akarsz ennyire az én segítőm lenni? Elvesztettél egy fogadást, vagy csak pokolian szeretsz kávét főzni? Mert bármit is keresel, az tuti nem mellettem találod meg.

Liriel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
◘ harcos angyal
☩ Reagok :
3
☩ Korom :
517

Szer. Szept. 13, 2017 11:07 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ezennel kinevezem magam...
Rafael xXx Liriel

zene • szószám: xXx • Credit:

 


Kaján vigyorral nyugtáztam, hogy kicsit ledöbbentettem és lelassítottam az ellenkezését azzal, hogy máris kétféle becézést használtam. Ez egy szuper képesség, ami nem angyali mivoltom miatt van a birtokomba.
- Nem tetszik? Hogy szólítsalak? - vontam fel szemöldököm vigyorogva. - Édesem? Lelkecském? Kicsikém? - soroltam fel jobbnál jobb jelzőket.
Ez nálam bevett szokás. Leginkább azért ragadt rám, mert sosem tudtam és nem is nagyon akartam mindenkinek a nevét megjegyezni, úgyhogy egyszerűen csak elkezdtem mindenkit becézni. Most már azt is becézem, akinek tudom a nevét.
- Én is az leszek neked. Pótolhatatlan. Majd meglátod. - mondtam mosolyogva. - Még nem tudhatod, de többek között arról vagyok híres, hogy nélkülözhetetlen és ellenállhatatlan vagyok. Meg még egy csomó minden szarságról is, de arról most inkább ne is beszéljünk. - legyintettem elnéző mosollyal.
Eldöntöttem, hogy nem érdekel, ha visszautasít, én leszek az Ipharem-e. Ha tetszik neki, ha nem. Ez a célom, ez az, amiben igazán jó leszek. Ez a cél kapart ki a szarból, szóval nem hagyom, hogy visszarugdosson azért, mert tévesen azt hiszi, hogy nem kell neki Ipharem. Baromság. Ráadásul nem csak nekem van szükségem rá. Én sokkal jobban kellek neki, mint ő nekem.
- Komolyan? Önvédelemre? - kérdeztem vissza fejemet csóválva, majd egyik lábamról a  másikra billegve szegeztem neki a következő kérdést: - És Michael fizet is érte, hogy csicskásaival bunyózol vagy a dögös szárnyasbaba fizetett természetben? - vontam fel szemöldököm kérdőn és le se lehetett mosni a kaján vigyort az arcomról. - Mert a büdös életbe, ha így volt, akkor elcseszettül sajnálom, hogy lemaradtam arról a részről. - bokszoltam bele a levegőbe mérget színlelve.
Én itt voltam egy ideje. Alaposan kifigyeltem a bögyös, bunyós angyal és Rafael táncóráját, de nyalifalit nem láttam, szóval Rafael vagy egy idióta, amiért Michael csicskáját tréningeli vagy az arkangyal tényleg megegyezett vele.
- Bocsánat, Kedvesem, igazán nem esik jól ezt mondani, de mint vadiúj Ipharem-edként többek között az is a feladatom, hogy közöljem: Állj le ezekkel a poénokkal. Nem viccesek. Márpedig egy poén egyik fontos jellemzője az, hogy nevetnek rajta az emberek. - világosítottam fel szemöldökráncolva. - Te látsz itt valakit nevetni? - kérdeztem miközben kezemet széttárva körbemutattam a romokon. - Amúgy meg nem vitázok veled, Kiscsillag, én vagyok az Ipharem-ed, punktum. Szükséged van valakire, aki szépen terel téged a helyes úton és sok-sok tanácsot ad, hogyan csapd le diszkréten a tesóid fejét, anélkül, hogy te vagy ők kinyiffannának. Szükség van konfliktusokra, hogy a legjobbat kihozzuk belőled... - ecseteltem jövőbeli terveimet büszkén. - De ne fussunk így előre. Először azt beszéljük meg, hogy mit akarsz te egy közönséges Szeráftól, aki nem mellesleg Michael pincsije?




Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Kedd Szept. 12, 2017 1:55 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Legszívesebben helyre állítanék neki egy asztalt pár székkel, és addig etetném olajban áztatott mutáns krumplival, és a csirke legrosszabb részéből készült sült mócsinggal, amíg el nem ismerné Liriel, hogy az itteni étek bár tényleg hajszál híján méreg, finomabb mint a manna, de helyette csak hápogok, egy szót megismételve:
-Szívem...?
Azonban a lendületéből mit sem veszítve folytatja, én pedig összeráncolt homlokkal hallgatom tovább ezt a szóáradatot. Van humorérzékem egyébként, csak nagyon kevesen értékelik, mert sajnos a komédiám az a fajta, ami akkor vicces, ha nem veled történik.
-Drágaságom...? - Kérdem morogva, de aztán lemondóan sóhajtok.
-Igen, az előző Ipharemem nem létező. Ettől olyan szimpatikus, és pótolhatatlan.
Aztán lehet ezt is csak magamnak mormogtam, mert a csaj tényleg megállíthatatlan, mint valami elmeháborodottakat szállító gyorsvonat ami felett átvették az irányítást az utasok. Ijesztő belegondolni, hogy mivel angyal, gyakorlatilag levegőt sem kell vennie.
-Egy pszichológus kár lenne ennyi kattant angyalra, szóval csak önvédelemre, és csak a dögöseket. - vágok vissza végre epésen, amolyan minden mindegy alapon. - És jobb ha tisztázzuk, nem vagy az Ipharem-em. Bocs, de az állást már betöltötte ez a fazon!
Megveregetem a hamburgertolvaj műanyag szobrának vállát, mire természetesen azonnal darabokra hullik az amúgy is repedésekkel tarkított reklámbáb.
-Az ég szerelmére....khmmm....szóval, a lényeg, hogy ez jó poén volt, de kérlek hagyj magamra. Egyedül dolgozom, és ez így van jól.

Liriel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
◘ harcos angyal
☩ Reagok :
3
☩ Korom :
517

Hétf. Szept. 11, 2017 7:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ezennel kinevezem magam...
Rafael xXx Liriel

zene • szószám: xXx • Credit:

 


Jóízűen elvigyorodtam szavaira és oldalra billentettem a fejem.
- Nyugi Szívem, miattam igazán nem kell új helyet keresni. - ráztam a fejem, majd fintorogva körbenéztem. - Ha bunyózni támad kedvem, nem egy romos McDonald's-ba megyek. Romos vagy ép, oly mindegy. Kerülöm, mint a poklot. Tudod, hogy milyen ocsmányságokat adnak ott? - kerekedett ki a szemem.
Beborult az ég. Az ég alján nyújtózkodó szürkésbarna felhőpamacs készült kiszakadni és ránk szabadítani egy zivatart. Azért nekem úgy tűnt, hogy pár óráig megóv minket ettől.
- Az agyam eldobom! - nevettem fel meglepetten. - Most hülyéskedsz? Nem, te nem vagy az a poénkodós típus. - válaszoltam gyorsan meg saját kérdésemet. - Inkább ne is sorold, hogy honnan hallottál rólam. Van néhány elcseszett sztorim, aminek híre mehetett. - vontam vállat.
Meglepett, hogy felismer. Nem számítottam rá, de akkor úgy tűnik, hogy az a pár év hangos dorbézolás megtette a hatását. Nem mondom, hogy pozitív értelemben, de azt sem, hogy negatív. Életem néhány pontját bánom, néhányat viszont nem. Következésképp nem is vagyok hajlandó letagadni egy momentumot sem. Égő vagy sem, az olyan, mintha magamat tagadnám le. És, mint azt a legtöbb ember, aki ismer tudja; kibaszottul imádom magam.
- Ugyan már, Drágaságom. Ha akartam volna se tudtam volna eszmecserét futtatni az elődömmel, hiszen az előbbi kijelentésed azt bizonyítja, hogy nem is volt elődöm. - mutattam rá a logikai csavarra és elvigyorodtam, mint aki rendkívül büszke magára. - Rafael, én vagyok az, aki kell neked. Nincs Ipharem-ed, de szükséged van rá és én vállalom. - mondtam nagylelkűen, mintha még én tennék neki szívességet.
Szemöldökömet felvonva nyugtáztam, hogy nem fogadta el az üdvözlő kézfogásom, de ennyi baj legyen. Én igazán nem vagyok haragtartó. Ezért még megbocsátok. - Oké, első tanács; ha valaki nyújtja feléd a kezét, azt illik elfogadni. Kivéve ha kicseszett démon teszi ezt és egy bicskát rejt az ingujjában.
- Mint jelenlegi Ipharem-ed, engedd meg, hogy feltegyek neked egy nagyon fontos kérdést. Te most tulajdonképpen Michael szolgáinak a személyi edzője vagy a pszichológusa vagy? - kérdeztem ártatlan hangon, de szavaim mögött színtisztán megfogalmazódott a véleményem is erről a felállásról.



Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Hétf. Szept. 11, 2017 12:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Lehet kicsit több figyelmet szenteltem a búcsúnak, mint kellett volna, ugyanis az új jövevény érkezése sokkal később tűnik fel, mint illene. Az azért túlzás, hogy meglepne, amikor hozzám szól, vagy legalábbis nem azzal, hogy itt van, hanem inkább a mondandójával. Saját szavaim hallom, valamivel lágyabb hangon visszhangzani.
-Megteszi, de ezek után tuti új helyet kell keresnem.
Színtelen hangom közlöm ezt, felé sem fordulva, de igazándiból nem rá neheztelek. A puszta tény, hogy ketten is rám találtak itt ilyen rövid idő alatt nem valami biztató. Szerencse, hogy hamarosan úgyis elhagyom a várost.
-Tudom ki vagy... - mondom még mindig háttal állva neki. Liriel elég hírhedt egy jelenség. Önfejű, öntörvényű, és meglehetősen trágár is tud lenni esetenként. Többen is megjegyezték, hogy hasonlít egy bizonyos arkangyalra. Mindemellett, első olvasásra állandóan összekeverem a nevét Uriel húgom nevével. Nem csoda, hogy megmaradt a...
Ezerrel zakatoló gondolataim eddigre jutnak el a mondata második feléhez. Végre felé fordulok, és összeráncolt homlokkal mérem végig.
-Értemmm...és mond, megkaptad az orientációs anyagot az előző asszisztenstől?
Végül a kezére pillantok, az enyém viszont továbbra is ott lóg mozdulatlanul az oldalamon.

Liriel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
◘ harcos angyal
☩ Reagok :
3
☩ Korom :
517

Vas. Szept. 10, 2017 6:37 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ezennel kinevezem magam...
Rafael xXx Liriel

zene • szószám: xXx • Credit:

 


Nem vagyok mániákus és sorozatgyilkos se. Vannak ambícióim. Ez tény és, amit eltervezek azt fizikai fájdalom nem véghez vinni. Nos, ez most nem így lesz, mert a mai nap lesz az, amikor közlöm kedves Rafael angyalkámmal, hogy én leszek az Ipharem-e. Biztos kiugrik majd a bőréből örömében. Oké, talán nem fog olyan zökkenőmentesen zajlani ez a bejelentés, mint ahogyan ezt én elterveztem magamban, hiszen van egy csomó hátráltató tényező. Először is, Rafael nem keres magának Ipharem-et. Ráadásul éppen most, a fülem hallatára jelentette ki, hogy nem is akar, mert ő elvileg a saját maga ura szeret lenni. Blablabla... Ezt még könnyen ki tudom dumálni. Hiszen szüksége van rám. Ez természetes. Ki a fenének ne kellenék? Nagyon hasznos tanácsaim vannak.
A másik icipici probléma az, hogy Ipharem általában nem maga dönti el, hogy az lesz. Talán kicsi meglepetést fogok okozni, de Rafael befogja látni, hogy kellek neki.
Mindenesetre most itt vagyok, hogy közöljem vele ezt a megmásíthatatlan tényt és már alig várom a reakcióját. Amint a kis Michael szolga lelép, aki együtt gyakorolta a Pilatest Rafaellel, már bújok is ki az eddigi rejtekemről.
- Én többnyire jobban szeretek magam lenni. Valahogy megnyugtat a tudat, hogy csak a saját fejem miatt kell aggódni. Talán ezért is nincs Ipharem-em. - mondtam ezt mind Rafael hangján az előző kijelentését utánozva, amely nagyon zavarta a csőrömet. - Jó volt a Pilates? - kacsintottam rá már a saját hangomon.
Ezután egy bájos mosolyt eresztettem felé, majd mint aki jól végezte dolgát, leültem egy poros betontömbre.
- Bocsi, majdnem elfelejtettem. - csaptam fejbe magam finoman, majd színpadiasan az égnek emeltem a szemem. - Liriel vagyok. A te vadiúj Ipharem-ed. Nagyon örülök! - mutatkoztam be, majd kézfogásra nyújtottam felé kezem.



Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Kedd Júl. 25, 2017 2:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


-Köszönöm, de már így is indokolatlanul sokat eszem ebben az éhínség sújtotta világban. Azzal racionalizálom, hogy mindig hozok eleget az egész osztálynak...
Kedves tőle, hogy felajánlja, de semmiképpen sem szeretném ilyesmivel feltartani. Láthatóan Aliyah egy igencsak buzgó angyal, akinek szinte mindig fontosabb dolga van annál, hogy nekem keressen édességet. Mellesleg, ha valaki, én elég idős vagyok hozzá, hogy gondoskodjam magamról.
-Egyszerű Szeráf....Tudod ugye, hogy egy ember ezt milyen viccesnek gondolná? És igazándiból én is.
Mosolyogva bólintok, Majd elengedve őt hátrébb lépek, és figyelem, ahogy erőteljes, de mégis kecses alakja a magasba emelkedik. Furcsa. Úgy tűnik mégsem mindenki az ellenségem a világban. Jó tudni.

//Köszönöm a játékot, és bocsi, hogy belassultam a végére, szuper vagy! *-* //

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Pént. Júl. 21, 2017 9:41 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Nincs ellenvetésem azzal kapcsolatban, hogy a városban találkozzunk legközelebb, ugyanakkor igencsak meglep ez az ötlet. Azt hittem, jobban szereti az emberektől elkülönülő területeket. Jobban mondva, az emberektől és más lényektől egyaránt mentes övezeteket. Abból, hogy szeret egyedül lenni, én erre tudtam következtetni. Meglehet, mégsem úgy van, ahogyan azt állítja. Talán ő is szereti a társaságot, s kevésbé ismeri magát, mint ahogy azt gondoltam. Ennek ötletére elmosolyodom, majd egyszerűen biccentek, mielőtt kardjának rajzát kezdem el figyelni.
A romos épület látványa nem okoz nagy meglepetést. A harcoknak köszönhetően gyakran találkozni lelakott, vagy éppenséggel egyszerűen háború viselte épületekkel. Az sincs túl jó állapotban, amelyikben Natasya lakik. Remélem, nem dőlt rá azóta. Tessék, már megint itt járok. Szemeim lehunyom egy pillanatra, hogy elűzzem az ember gondolatát. Amint újra felnyílnak pilláim, vetek még egy utolsó pillantást az elém tárt képre, mielőtt az egyszerűen eltűnne. A részletek világosak. Azt hiszem, tudom is, hogy pontosan merre találhatom.
- Nem szoktam túl sok ételt fogyasztani, de ha megmondod milyet szeretsz, szívesen viszek neked fagyit, vagy bármi mást - mosolygok az arkangyalra.
Úgy tűnik, itt a búcsú ideje. Felém nyújtott kezét finoman ragadom meg. Hálás vagyok neki azért, hogy engedte, hogy vele gyakoroljak. Jót tett, ebben biztos vagyok, elvégre jóval nagyobb nyugalmat érzek most, mint mikor idejöttem. Szárnyaim megmozdulnak hátam mögött. Sötét tollaim egymás mellett rendeződnek, ahogy kitárom tollas végtagjaim, majd újra összecsukom azokat, csakhogy mielőtt elbúcsúzhatnék, szokatlan kérdést kapok. Egyik szemöldököm meglepetten szalad fel, úgy lesek rá.
- Csupán egy egyszerű szeráf vagyok, Rafael. Semmi több - közlöm vele nyugodtan.
Ez a tény egyáltalán nem zavar. Nem vagyok olyasvalaki, aki rangokra vágyik. Nekem az is tökéletesen megfelelne, ha még mindig katona lennék, amíg tehetem azt, amit szeretnék. Amíg tehetem azt, amiért meg lettem teremtve.
- Azt hiszem, ideje visszamennem a városba. Köszönöm, hogy engedted, hogy veled edzhessek! Még találkozunk - engedem el kezét.
Egyet még biccentek felé, mielőtt szárnyaim repüléshez nyílnak. Némi port felkavarva emelkedem a levegőbe, mindvégig az arkangyalt figyelve, amíg menetirányba fordulva el nem indulok. El kell intéznem egy-két dolgot és alighanem... el kell szakadnom ugyanennyitől.
 




Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Szer. Júl. 12, 2017 1:06 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kezdek rádöbbenni, hogy Aliyah jégkirálynő kisugárzása alatt valójában annyira aranyos, mint a karakter Disney hercegnő változata, ah nem jobban. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy az ilyen gondolatokat jobb megtartani magamnak. Bármilyen tündéri is, attól még pont olyan veszélyes, mint amilyennek kinéz.
nehéz megmondani amúgy, mi a helyzet velem. Egyrészt, kapásból rávágnám, hogy én kifejezetten szeretem a magányt. nagyon élveztem a társaságát, és szívesen látom legközelebb is, de ha ezer évig nem futnék össze senkivel, az sem zaklatna fel. Ugyanakkor....kettőnk közül én vagyok az, akinek gyermeke van, szóval a fene tudja, lehet jobban vágyom a társaságra, mint azt hajlandó lennék beismerni.
-Nos, ha máskor is szeretnél találkozni, inkább a városban tegyük. Amikor azt mondtam, hogy itt vagyok minden nap, úgy értettem idekint a pusztában. A puszta nagy.
A kardommal rajzolni kezdek a homokba. Valójában, egyáltalán nem vagyok ügyes ebben, így amit most lát, az ismét a valóság manipulálása, ahogy a húzott vonalaimból kikörvonalazódik a romos épület, ahol elszállásoltam magam. elég jellegzetes, de azért köré rajzolom a város térképét is légvonalban, lehetetlen sebességgel. Így már biztosan odatalál.
-Ha unatkozol, vagy nem bírsz egyedül egy nagy tál fagyival, ugorj be nyugodtan. Csak ne számíts rá, hogy lesz ülőhely. A polgármester húga valami állat menhelyet vezet ott, és a macskák befoglalnak mindent.
Hagyom, hogy tanulmányozza egy ideig, aztán újra véget vetek az illúziónak, és a kezem nyújtom felé, hogy elbúcsúzzak.
-Egyébként...milyen rangban szolgálsz Michael-nél?

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Kedd Jún. 27, 2017 9:50 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Válasza bár halk, mégis határozottan cseng elmémben. Tudja, mit akar, hogy mit szeretne, velem ellentétben. Még én magam is tisztában vagyok vele, hogy túl sokszor vagyok határozatlan. Nem akkor, amikor a parancsokat kell adni, addigra összeszedem magam, sokkal inkább... Akkor, ha rólam van szó. Ha saját magamat kell fejtegetnem és a földi léttel való kapcsolatomat. Fogalmam sincs, mit tehet meg itt egy angyal és mit nem. Még mindig nem tudom. Az biztos, hogy más, mint odafent. Alkalmazkodni kell, de meg kell tartani a határokat, egy pillanatra sem feledve a kötelességet.
- Ha egymagam lennék, azon járna az eszem, hogy mi van a többiekkel. Szeretek a város felett járni, ahol érezhetem a jelenlétüket és vigyázhatok rájuk. Azt hiszem, most már egy egymaga kószáló arkangyal is felkerült a listára, de... néha még nekem is kell némi egyedüllét. Arra az időre a bizalmamhoz fordulok. Bízom az összetartásukban és az erejükben. Hiszek abban, hogy képesek nélkülem is kitartani vagy boldogulni.
Ezért tudok hosszabb időre távol maradni, tudva, hogy a hátrahagyott angyalok továbbra is őrzik a halandókat. Ők nem tudják megvédeni magukat, legalábbis nagyon kevesen képesek rá, főleg, ha egy halhatatlannal van dolguk. Sokuk a baj ellenére is más emberekben tenne kárt, széthúzást okozva. Nem tudunk velük mit kezdeni. Amennyiben kárt tennénk bennük, pillanatok alatt elterjedne a híre és újabb rettegés forrásává válnánk.
Vállamra tett kezére pillantok. Ez a hirtelen közelség kirángat korábbi gondolataimból és kicsit feszélyezni kezd. Nem vagyok hozzászokva, mégsem húzódom el, mert tisztában vagyok vele, hogy miattam teszi mindezt. Lágy mosolyt eresztek el felé. Azt hiszem, most már jobban vagyok. Azzal, hogy eljöttem ide és beszélhettem vele, gyakorlásunk közben, vagy éppenséggel utána.
- Azt, amit kell. Visszamegyek a városba, továbbra is figyelem és vigyázom őket, közben pedig próbálok nem megtörni - felelem őszintén - Alkalomadtán talán meg is látogatlak. Lehet, hogy szeretsz egyedül lenni, de néha elkélhet a társaság. Vagy egy edzőpartner - teszem hozzá, a szétvert épület felé mutatva.
A világ így is egy romhalmaz, nem kellene pont nekünk fokozni mindezt. Azt megteszik a démonok és a harcok. Az edzésnek van más módja, ami ráadásul hatékonyabb. Talán. Nem biztos, hogy túl sok hasznomat veszi.
 




Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Csüt. Jún. 22, 2017 2:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


-Nem... - felelem halkan, és őszintén - én többnyire jobban szeretek magam lenni. Valahogy megnyugtat a tudat, hogy csak a saját fejem miatt kell aggódni. Talán ezért is nincs Ipharem-em.
Aztán megint rá emelem a tekintetem. A halandók világában Aliyah elképesztően népszerű lenne. Vagány, felelősségteljes, és nem mellesleg, elképesztően gyönyörű. Az angyali hölgyeknél persze ez nem meglepő. Kevés halandó érhet a nyomukba. Nagyon kevés...
-De nem mondhatom meg, hogy neked mi a jó. ha társaságra vágysz, biztos vagyok benne, hogy megtalálod. Ha más nem, annyi előnye biztos van, hogy akik tudnak csapatban dolgozni, több eséllyel maradnak életben, még akkor is, ha nem arkangyalok.
Fanyar mosoly, aztán felkelek, és kezem a vállára teszem. Tényleg próbálok bátorító lenni. Nem az én műfajom, de igyekszem.
-Szóval, mihez kezdesz most?

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Kedd Május 23, 2017 11:31 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Önkéntelenül megmosolygom a hallottakat. Játék… milyen jó lenne csupán játszani a háborúskodás helyett, vagy csupán megjátszanánk mindezt. Ha olyan lenne ez, mint a gyerekek által kitalált önszórakoztatás, minek végén az összes elesett visszatérhet az élők közé, amint vége a játékidőnek. Bár igencsak távol áll tőlem az ilyesmi, most úgy érzem, én is szívesen részt vennék benne, ha csupán arról lenne szó.
- Játék… Most jó lenne csupán játszani, tudva, hogy egyik testvérünk sem sérül meg.
A gondolat hamar elveszik. A baj már megtörtént, a valódi csata kezdetét vette, s jó páran áldozatául estek már ennek a szétbomlásnak. Nem tudnám megmondani, hogy kettő, vagy inkább három részre szakadtunk-e. Igaz, vannak térfelet nem választók, mint például a mellettem lévő arkangyal, de nem hiszem, hogy túl sokan lennének. Szemöldököm felvonom feleletére, de ismételten csak mosolyogni tudok a hallottakon.
- Az engem is meglepett volna.
Egy ilyen helyen élni… Nincs szükségünk élelemre, így számunkra nem akadály, de… nem lehet túl kényelmes. Igaz, én sem élek fényűző életet. Még házam sincs, néhányakkal ellentétben. Ha alszom, egy tetőn teszem, még egy ágyat sem engedve meg magamnak, az viszont én vagyok, és mégiscsak vannak körülöttem élőlények. Olyanok, akikkel szóba elegyedhetem alkalomadtán, még ha csupán egy köszönés erejéig is. Ezzel azt hiszem, meg is válaszoltam kérdését magamnak. Nem kell túl sokat agyalnom azon, miféle feleletet adjak.
- Nincs bajom az egyedülléttel, de úgy vélem, néha még nekünk is szükségünk van társaságra. Nekem is. A hosszú egyedüllét még egy angyalt is magányossá tehet. Nem így gondolod?
Nem azt mondom, hogy bárkivel leállnék órákon át csevegni. Az egyszerűen távol állna tőlem, nem vagyok annyira társasági angyal, de önmagában a tudat, hogy vannak körülöttem mások, hogy egy-egy szót intézhetek hozzájuk, megnyugtat és örömmel tölt el.
 




Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Hétf. Május 15, 2017 5:38 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Néha utálom a saját legendámat. Kívülről úgy tűnik, semmi sem könnyebb, mint arkangyalként harcolni, és igaz, hogy rengeteg előnyöm van egy átlagosabb természetfelettivel szemben, de az igazság az, hogy bármikor becsúszhat egy sérülés, bármikor történhet valami, amire nem számítasz, és akkor aztán hiába vagy erősebb, csak a szerencsén múlik, hogy túléled. Ha túléled. A testvéreimnek talán elég azt hinniük, hogy Isten az ő oldalukon áll, és ezért úgyis megúsznak minden csatát, ahogy eddig történt.
-Néha mindenkinek szüksége van segítségre. És van, hogy még én is közhelyeket szajkózok. Attól még igaz. Ha nem eshetne bajunk, ez nem harc lenne, csak valami játék...
És továbbra sem próbál rávenni, hogy csatlakozzak hozzá, bármelyik oldalon is áll. Igaz, Cassael nevéből van egy sejtésem, hogy az Michael serege lenne. Talán ő lenne ott az egyetlen angyal, aki tudja, hogy fölösleges? A végén még megkedvelem.
-Hát, nem is Happy meal menüt szerettem volna.
Körbenézek a pusztításon újra. Most, fél óra elteltével nehéz megmondani, mi volt része a tájképnek eddig is, és mi az, amit én adtam hozzá, vagy éppen vettem el. Alapvetően romboltam én is, de ennek a bolygónak a legtöbb részén ez már oly mindegy.
-És amúgy is, szeretek egyedül lenni. No és te?

Aliyah
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos angyal
☩ Reagok :
77

Pént. Május 12, 2017 3:54 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Rafael & Aliyah
Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.


Szavait megmosolygom. Való igaz, hogy az öröklét több időt jelent, mint azt valaki el merné képzelni. A halandók számára nyilván felfoghatatlan létünk ezen momentuma. El sem tudják képzelni, milyen lehet évezredeken át létezni, miközben kívülről szemléljük a világot. Szerintem békés volt és pihentető. Örültem hogy csupán a démonokkal kellett foglalkoznunk időnként. Való igaz, nekünk harcosoknak sem volt akkoriban sok tennivalónk, mégis megteremtettünk. Meglehet, Isten előre látta hogy mi fog történni. Talán el is tervezte mindezt, végtére is minden az ő akarata szerint történik.
- Ebben erősen kételkedtem amikor Háborúval álltam szemben. Ha Cassael nem gyógyít meg, már nem lennék köztetek - ismerem be.
Igaz, más eset nem volt, amikor ily közel kerültem volna az elmúláshoz. Valahogy akkor sem aggasztott túlzottan. Sokkal jobban féltettem az embereket mint saját magamat, s csupán testvérem törődése volt mi megmentett. Senki más nem törődött vele, nem vette észre, vagy egyszerűen... talán csak bíztak abban, hogy szólok, ha komolyabb a baj.
Ha nem akar valamiről beszélni, nem erőltetném, amennyiben pedig tudni sem tudnék róla, hát nem áll fenn a kényszerű témakerülés lehetősége. A kérdésemre végül mégis választ ad. Figyelmesen hallgatom, elgondolkodva a hallottakon. Nem hiszem, hogy Raguel képes lenne bárkit utálni. Az pedig, hogy ki melyik oldalt választotta, vagy melyiket nem, nem számít túl sokat. Mindenkinek a saját döntése, amivel szembe kell néznie. Én is megteszem minden egyes nap, állandóan mérlegelve, jól döntöttem-e. Tudom mivel jár az, ha sehová nem csatlakozol. Vagy elkerülnek, vagy megpróbálnak győzködni. Láttam már nem egy esetet, s az, hogy valaki mindezek ellenére semleges tud maradni és azt tudja tenni amit jónak lát, becsülendő. Úgy érzem ők sokkal közelebb állnak önmaguk megtalálásához, mint én magam.
- Ezért vagy itt kint, távol mindentől? - érdeklődöm, mert ez igencsak közrejátszhat a dologban.
 




Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Szer. Május 10, 2017 11:27 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Felvonom a szemöldököm. A szerénység nem olyan ritka erény a miféléknél, még manapság sem, de Aliyah elég érdekesen műveli. Ezen a ponton már muszáj olvasnom az elméjében, nem annyira a kíváncsiság miatt, inkább csak nem szeretnék fölösleges köröket lefutni azzal, hogy rákérdezek ezt jól értettem-e. A jelek szerint igen.
-Az öröklét egyik "előnye", sosem fogyok ki a hétfő délutánokból...
Egyébként is, nem érzem időpazarlásnak ezt. Néha nem árt szóba állni olyan angyallal is, aki nem akarja a halálom, hogy közösen öljük meg a többi angyalt. Ő legalábbis megtartja magának, ha ilyen ambíciói vannak. Többet nem is kérnék.
-Sok mindenről nem akarok beszélni. nem fogod tudni, hogy mik azok, mert nem hozom fel őket.
Egy picit talán színtelenebb a hangom, mint amilyennek szándékoztam, azért meg is engedek egy halványabb mosolyt utána, nehogy félreértse.
-Nos, Raguel...hát rajta kívül mindenkinek azt mondtam, hogy tőlem elmehet egyenesen a pokolba de rám ne számítsanak ebben az őrültségben. illetve...a lányok közül talán senkivel sem vesztem össze, és Luciferrel sem emiatt....nehéz megmondani manapság.

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Régi romos McDonald's, párszáz kilóméterre SF-től
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: