Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Amber romos menedéke
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Csüt. Okt. 04, 2018 8:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Utolsó Poszt Csüt. Okt. 04, 2018 3:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Idegességem nem engedett szabadulni a gondolattól, hogy ez hiba volt... nem szabadott volna "ittfelejtenem" magamat, ahogy azt sem szabadott volna, hogy elmondjam a lánynak, hogy ki vagyok, mi vagyok... mármint, hogy igazából. Ezzel nem csak őt sodortam veszélybe, de magamat is... Hiba volt.
- Hát, a magamfajta nem igazán hirdeti, hogy micsoda... a legtöbb helyen nem jár ezért semmi jó, sőt... mivel a létezésünk bűn... bűnhődünk a létünkért, ha kiderül... - magyarázkodtam idegesen, közben kezeimet tördelve. - Ez bonyolult... - feleltem, bár igazából nem is biztos, hogy okos lépés volna belemenni a részletekbe... így is túl sokat tudott már meg...
- Sajnálom, hogy megijesztettelek, nem állt szándékomban. És zavarni sem akartalak, vagy félrevezetni. Magadra is hagylak, jobb, ha megyek... - néztem körbe gyorsan, hogy nem hagytam el semmit, mindenem megvan... - Hálás vagyok a segítségedért, és hogy befogadtál az eső elől... nem felejtem el a kedvességed! Isten veled! - Azzal fogtam is magam, és mint aki ott sem volt... kitártam az ajtót, kisiettem rajta, s már... mielőtt akár csak szólhatott volna, már csukódott is mögöttem, és már ott sem voltam. Szedtem a lábam, és minél hamarabb el akartam tűnni, mint aki ott sem volt, még a környéken sem...

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Vas. Szept. 09, 2018 4:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


Lorenzo & Amy

Nem áll szándékomban bántani őt, talán csak az ijedtség, a meglepettség az, ami nem hagyja, hogy letegyem azt az ütőt. De ez meglepő lenne? Egy idegen fickó volt az ágyamban… Tény, ha bántani akart volna már rég megtehette volna. Mégis miért várt volna arra, hogy felkeljek. De ha igazat mond mi a francért csinálta?
Egy hang sem jön ki a számon. Nem tudok mit mondani, csak hallgatom őt némán. Mikor kijelenti mi is ő valójában csak még jobban meglepődöm. Nephilim. Olvastam már róluk. Érdekes teremtmények, de sose találkoztam velük… Vagyis ez nem biztos, de az igen, hogy soha nem közölték velem azt, hogy azok lennének. Valahol már kezdtem azt hinni, hogy őket tényleg csak kitalálták, de a jelek szerint nem.
Ismét teljesen elmerülök a gondolataimban, nem is hallom már a szavait, de arra felfigyelek, hogy hirtelen eltűnik. Vagyis visszaváltozik azzá a cicává, akit tegnap este megtaláltam az utcán. Balu azonnal odasiet hozzá farkcsóválva. Viszont most nincs alkalmam alaposan szemügyre venni őt, mert hamar vissza is változik emberré. Szinte tátott szájjal figyelem őt. Az ütőt már rég leeresztettem. Még kezemben fogom, de lazán lógatom lábam mellett. Ezek szerint Balu ezért nem bántotta őt. Biztosan érezte, hogy ugyanaz a cica, mint a srác…
-Ez elképesztő!-Nyögöm ki végül, majd csak ledobom a földre az ütőt és kicsit közelebb lépek hozzá.
-Még sose láttam ilyet. Tényleg te voltál? De miért? És érted is ilyenkor az állatokat? Balu! Hagyd már békén!-Szólok rá kutyámra, aki engedelmesen ott hagyja őt és mellém sétál. Még mindig nem tudom teljes mértékben felfogni a látottakat. Milyen érdekes az emberi agy. Miért kéne ennyire meglepődnöm ezen? Az angyalok, démonok után ennek már természetesnek kéne lennie. De mégsem. Próbálom elmagyarázni az agyamnak, hogy mind az amit láttam nem trükk, hanem a valóság.

Öltözet ʘ Zene ʘ Megjegyzés: -


Utolsó Poszt Szomb. Aug. 18, 2018 7:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Először még azt hittem, hogy sikerült egy picikét megnyugtatnom, mert mintha... lejjebb engedte volna a fegyverét, és hát nem is kiabált, meg jött felém... azt gondoltam, talán... elhiszi, hogy nem akartam és nem is akarom őket bántani, és talán hajlandó volna rá, hogy ő se bántson engem... mert láthatóan a kutyája hajlott rá, hogy ne bántson... már csak a gazdiját kellett volna... meggyőzni, hogy ne akarjon palacsintát csinálni a fejemből...
Ám de aztán... megint csak mozdult, rám nézett, kiszakadva töprengéséből, és láthatóan nem akarta elhinni, amiket mondtam...
- De... de én... én voltam, esküszöm! - siettem leszögezni, és a kezeimet védekezőn magam előtt tartottam, már csak azért is, hogy ha netán lehet választani, inkább a kezem törje el, sem mint a koponyámat...
Először eszembe is jutott, hogy visszaváltozom egy percre, ismét a macskává, hogy elhiggye nekem, de hiába a szándék... nem vált be, nem történt semmi, túl kimerült voltam még ehhez... sokáig használtam legutóbb, és túl "hamar" ébredtem fel, vagyis... na, és hát épp fenyegetnek, lehet ez is számított... szóval hiába akartam újra macskaként állni előtte, nem sikerült, hát megpróbáltam a szavaimmal érvelni az épen meghagyásom mellett...
- Én... én... én egy... én... - dadogva próbáltam időt nyerni, mert nagyon nem akaródzott kimondanom. Sose mondom... nem szoktam senkinek, szinte sose, és... na, de... jó, ő már tudja nagyjából talán, legalábbis azt igen, hogy más vagyok, de... akkor sem ment ez csak úgy. - Én nephilim vagyok - böktem ki végül, nagyokat nyelve mellé, félelemmel telt szemekkel. - Én... én... én mindig... macska vagyok... vagyis néha nem macska, néha kutya, vagy... vagy farkas, vagy... vagy valami... és nem mindig... néha ember... rosszul mondtam... de sokszor vagyok állat... mármint a formám... én... ez a... a képességem! Én állattá változom, és... és... és nem viccből, nem... nem azért, hogy másokat... bántsak, én nem... nem bántok senkit, esküszöm! Én csak... csak nem... nem vagyok a... a toppon, ha embernek kell lenni, én... nem... nem vagyok jó benne... - teljes zavarodottságban, hebegve-habogva, és dadogva, sietve hadartam, vagyis... próbáltam elhadarni a feleletemet a lánynak, hogy egyfelől, hamar letudjam... azt, hogy magamról kelljen beszélnem, és hogy... hogy mielőbb meggyőzhessem, nem kell bántania, mert én se akarom őt...!
- Én nem... nem bántom a vesédet, esküszöm... semmit, semmidet... én nem...! Tényleg, ígérem, én... - Talán eléggé pánikban voltam már ahhoz, hogy a szervezetem elhiggye, jobb, ha segít védekeznem... vagy nem is tudom, de... mindenesetre, a következő pillanatban öntudatlanul is sikerült, ami az előbb akarattal nem... Nagy dadogásom közepette változni kezdtem, és hirtelenjében a korábbi cica állt a helyemen, én pedig eltűntem a lány szemei elől... de csak egy egészen rövidke időre, talán fél perc, ha volt... kimerültségem nem eresztette tovább, vissza is alakultam, és újra Lorenzóként álltam a romos kis házikóban, a falnak lapuló háttal, remegő végtagokkal, az ajtó mellett...

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Pént. Aug. 17, 2018 11:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


Lorenzo & Amy

Egy idegen fickó fekszik, feküd az ágyamban, mikor felébredtem. Csoda, hogy kiborulok és azonnal a baseball ütő kerül a kezeim közé? Balu mint aki semmi rosszat nem lát meg sem mozdul helyéről. Mégis mi a franc van ezzel a kutyával? Így véd meg engem? Hálátlan dög!
Nem is lepődöm meg azon, hogy hátrálni kezd, de a szövegén már igen. Oki bemutatkozik… Mondjuk egy névvel nem sokra megyek… Viszont, amit utána mond… Nem akart elaludni? El akart menni? Mégis miről beszél. Este nem is volt itt… Csak Balu, én és… A cica…
Nem az nem lehet! Nem lehet ő a cica! Miért változna bárki is cicává? De hogyan képes erre? A nagy gondolatmenetbe kissé lejjebb engedem az ütőt. Láthatja, hogy kissé elmerengtem a gondolataimban. Majd hirtelen térek magamhoz és veszem fel újra a védekező pozíciót.
-Nem lehettél te a cica!...-Bár a mai világban igazából már minden lehetséges. Miért is ne lehetne ő… De akkor sem értem. Miért csinálta, pont az esőben? Ennyire unja magát?
-Mi vagy te és mi a francért változtál macskává? Ez valami rossz tréfa? Vagy így próbálsz bejutni ártatlan emberek házába, hogy utána nem is tudom… eladd a veséjüket?-Jó jó tudom ez ostoba kérdés, de már et is ki tudom nézni. Amilye borzalmas dolgok történnek mostanába. Ezek után már értem, hogy Balu miért ilyen nyugodt. Biztosan tudja, hogy ő volt a macsek, akit viszont megkedvelt, így minek bántsa? Mégis csak én engedtem be az otthonomba.

Öltözet ʘ Zene ʘ Megjegyzés: -


Utolsó Poszt Vas. Júl. 22, 2018 8:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Bassza meg!! - Csúnyán beszélni csúnya dolog, csúnyát gondolni is csúnya dolog... de sajnos még így is ez volt az első gondolatom, amikor meghallottam a kiáltást magam mellett. Az még úgy annyira nem is zavart meg, hogy egy rúgást éreztem... jó alvó is vagyok, és eléggé ki is merültem, úgy alapszinten is, de a képességem kimaxolásával főként, ezért aztán... talán, ha tiszta erőből, direktbe rúg belém, az sem hatott volna meg... Nem vettem a lapot, hogy ez bizony rosszat jelent... hogy ez bizony azzal járhat, hogy ő ráeszmél, nem vagyok már cicus... ami azért lehetett, mert még én magam sem eszméltem rá első pillanatban, hogy már nem vagyok az... és hogy nem vagyok egyedül, ahogy általában lenni szoktam, ilyen emberi értelemben...
Elszúrtam. Hosszú ideje nem esett már meg velem, mindig alapos voltam, figyelmes, néztem az órát, figyeltem magamra, és... és most tessék! Elszúrtam! Hirtelen pattant ki az én szemem is, és szó szerint lefordultam az ágyról, ahogy megéreztem mellőlem kipattanni az alakot...
- Auuuhh... - nyekkenve értem földet, de hamar lábra álltam a felismeréstől, hogy megint csak kettő van...
Igen, nagyon elszúrtam... és kicsit sem volt meglepő a lány reakciója... a kutyáé már annál inkább, hisz első alkalommal, amikor átalakultam és ő így látott, apa kutyája idegrohamot kapott tőlem... ezzel szemben ez a jószág itt... mintha csöppet sem lepődött volna meg rajta, hogy ember vagyok... azaz... hogy emberi külsővel rendelkezem... hogy egy srác volt mellette az ágyban, és nem a cica, aki előtte volt.
Nagyot nyeltem, és zavartan, idegesen bámultam a lányra, majd kezeim védekezőn felemeltem, egyfelől, mert láthatóan letaglóztam őt a megjelenésemmel, másrészt, hogy megnyugtassam, nem akarok bajt... és nem fogom bántani... s szeretném, ha ő se bántana engem...
- Hajj-ajj-jajj-jajj-jajj! Hé-hé! Na-na! Ne! Kérlek, ne! Nem akarok semmi rosszat, esküszöm! - hadonászva siettem tisztázni a dolgot, még mielőtt esetleg le találná csapni a fejem a helyéről az ütővel... Ösztönösen kezdtem el hátrálni a közeléből, önvédelmi okokból is, és azért is, hogy legyen meg egy tisztes távolság, amit meg kell tennie, mielőtt nekem esne... hadd legyen időm, hogy lebeszéljem erről talán... esetleg...
- Ne haragudj! Ne haragudj... én... én Lorenzo vagyok... én csak... én sajnálom... ne haragudj, elaludtam... én... le akartam lépni, miután elaludtál, de kimerültem és... és én sajnálom, de én is elaludtam, és... és álmomban visszaváltoztam... Sajnos nem tart ki a végtelenségig az erőm... én sajnálom... ne haragudj, nem akartam, hogy... hogy megijedj... Máris elmegyek, nem... nem szükséges erőszakhoz folyamodnod, én esküszöm, hogy nem akarok neked ártani...! - siettem tudtára adni, hogy nem jelentek veszélyt, sem a testi épségére, sem az életére, sem neki, sem a kutyájának. El tudtam képzelni, mennyire riasztó volt a helyzet, amibe hirtelen belecsöppentünk, és már forogtam is körbe, mert hirtelen még arra se emlékeztem, merre volt az ajtó, csak az ütőt láttam a lány kezében, amivel nagyon nem szerettem volna közelebbről megismerkedni...

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Vas. Júl. 22, 2018 5:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


Lorenzo & Amy

Mindig is próbáltam segíteni azoknak, akiknek tudok. Nem nem Faye miatt… Egyszerűen csak úgy éreztem, érzem ezt kell tennem. Persze leginkább a négylábúkra koncentrálok, mert az emberekkel elegen foglalkoznak. De nem fogom magára hagyni a segítséget kérő embert sem…
Örülök nagyon is annak, hogy rátaláltunk erre a kismacskára. Biztosan elszakadt az anyukájától, vagy ki tudja mit műveltek vele… Talán most jött el újra annak az ideje, hogy ismét elkezdjek kutakodni a városban sebesült állatok után? Mondjuk ezek után csoda lenne, ha még egyet találnék. Szerintem aki tehette mind elmenekült ebből a városból. Jobban járnak, ha odakint maradnak.
Egy mosoly kúszik arcomra ahogy végignézem, hogy a kis árva felugrik az ágyra és Balu mellé bújuk. A kutya heves farkcsóválásba kezd és még meg is nyalja a kis szőrcsomót. Sosem kellett őt arra tanítani, hogy barátságos legyen más állatokkal. Már kiskorában is mindegyikkel barátságos volt. Sosem bántotta a macskákat.
Az álom hamar elnyom, ahogyan Balut is. Nem is veszem észre mikor változik vissza a kis szőrpamacs, még Balu sem kell fel rá, pedig neki aztán jók az érzékszervei. Talán ő már eredetileg is tudta, hogy nem egy egyszerű macskáról van szó?
Békésen alszom tovább az ágyamban, majd fordulás közben hirtelen nyújtom ki a lábamat, ami azt eredményezi, hogy szépen belerúgok a visszaváltozott emberbe. Hirtelen pattannak fel szemeim. Megszoktam már, hogy Balu velem alszik, az elején sokszor löktem le az ágyról, de már mindig úgy helyezkedik, hogy ne zavarjuk egymást. Így nagyon is meglepett mikor valami keményebbe sikerült rúgnom. Lassan ülök fel, de mikor megpillantom az idegen alakot elkiabálom magam.
-Te jó ég!-Reflexből pattanok ki az ágyból. Erre már Balu is felkel, de a helyett, hogy ugatni kezdene vidáman figyeli a vadidegent. Nah ő is remek házőrző. A szívem hevesen kalapál, de nem kezdek el hisztizni, vagy sikítani. Sosem voltam az a fajta… Inkább egy régi baseball ütőt veszek a kezembe és úgy indulok meg felé.
-Ki a franc vagy te és mit keresel itt?

Öltözet ʘ Zene ʘ Megjegyzés: -


Utolsó Poszt Szer. Júl. 04, 2018 12:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Talán a zavaros időkre való tekintettel... vagy talán amiatt, amik mostanában történtek velem... Apa után... Lily után... a talán létező testvérem után... az út után, ami ide vezetett... de az, hogy ezúttal egy egyszerű... emberi lénynek látszó idegen... csak így a semmiért cserébe, csak... mert megsajnált, vagy mert... mert talán magányosnak tűntem, vagy csak mert... bajban voltam... csak ennyiből fakadón a segítségemre sietett... ez mind igazán olyan... jólesett. Melegséggel töltött el. Vajon ha emberként talál rám, akkor is megtette volna? Vagy túlzottan is félt volna tőlem, az idegentől az esőben? És ha más állat lettem volna? Vagy nagyobb? A jó szíve kiterjedt volna rám úgy is? Vagy ha a kutyája ki nem szagol, észre sem vett volna?
De nem is igazán számít... A feltételezésem nem számított, nem volt több annál, ami. Elmélkedés. Amíg figyeltem őt, ahogy a kutyáját szárítgatja, aztán önmagát, aztán amikor enni adott nekünk... csak abban a percben jöttem rá, mennyire éhes voltam már eddig is... Talán csak azért nem jöttem rá előbb, mert azzal voltam elfoglalva, hogy befagy az ülepem. Igazából... az sem érdekelt, mit eszek, milyen az íze, mi fán termett, a lényeg csupán annyi volt, hogy legyen valami végre valahára a gyomromban, és az, hogy a tűznek hála szépen lassan kezdtem teljesen megszáradni, és már nem is fáztam.
Ennyit elég volt tudnom. Ahogy Lily is mondta nekem, még otthon, New Yorkban. Nem kell mindig mindent tudnom. Megpróbáltam hallgatni a szavára. Eddig mindig hajszoltam a tudást... még ha nem is úgy, ahogy a körülöttem élők szerették volna, de... úgy volt. Most ráhagytam. Tudom, hogy segítséget kaptam, és kész. Az indíték legyen mellékes.
Arra eszméltem fel, hogy a lány elmegy mellettem, és bebújt az ágyába. Egy pillanatig zavartan pislogtam magam elé, aztán rájöttem, hogy ez tulajdonképpen jó. Ha elalszik, ki tudok surranni, és ő sosem tudja majd meg, hogy ki voltam igazából, és mi is voltam. Én hálás vagyok a segítségéért, neki pedig nem kell félnie tőlem.
A kutyája odabújt hozzá az ágy végébe, ahová egy hirtelen ötlettől vezérelve magam is felkapaszkodtam, ama egyszerű okfejtésből adódóan, hogy ha lenn maradok, nehezebb lesz észrevenni, mikor aludt el, de ha fenn vagyok az ágyon, látni fogom, és hallani, ahogy lecsukódnak szemei, lelassul a légzése, és mély álomba merül. Oda is bújtam, félig hozzá, félig a kutyájához, és megfelelően hangosan újra is kezdtem a dorombolást, csak hogy ezzel is tovább segítsem az álomba szenderülés folyamatát, ami úgy tűnt, valóban nem váratott sokat magára. Hamarosan ő és kutyája is elszenderültek, utóbbitól már szinte meg sem lepett, hogy elfogadott fekvőtársául... ha már a házba is beengedett és evéskor sem zavart el... de azért jól is esett... hogy mind a ketten ennyire befogadóak voltak az irányomba.
Észre sem vettem, mikor kezdett el le-lecsukódni az én szemem is. Nem érzékeltem, ahogy az ólmos fáradtság lassan erőt vesz rajtam is, és fáradt tagjaim elernyedni látszanak... a meleg takaró, a kutyatest, és embertest között megbújva... csak egyszerűen megtörtént.
És ez volt a hibám. Elengedtem magam... nem számolva azzal, hogy ha itt és most elalszom, és itt maradok, ha nem lépek le idejében, akkor... akkor bizony gond lesz. Hiszen a képességem időleges... kicsi macskaként, persze tovább kitartott, ám... már nem is tudom mennyi időt töltöttem pontosan kinn, és... idebenn sem az órát néztem, szóval... elszúrtam...
Elaludtam, és nem vettem észre, mikor alakultam vissza emberré, aki farmernadrágban és pulcsiban szunyókált az ágy végében... a kutya és az embernő között...

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 11:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


Lorenzo & Amy

A mai napig sokat gondolok a kis védenceimre, akiket nem tudtam megvédeni. Egyszer visszamentem ahhoz a házhoz. Iszonyatos állapotban volt. Mintha sosem lettem volna ott, nem alakítottam volna ki egy kis biztonságos helyet nekik. Szomorúsággal tölt el az a tény, hogy a legtöbbjük nagy eséllyel nem élte túl a katasztrófát.
Ezért is ér engem olyan nagy örömmel, hogy megtalálom ezt a cicát… Vagyis Balu találta őt. És persze nem az ő nyomorának örülök. Inkább annak, hogy rátaláltunk. Óvatosan veszem a kezembe kis törékeny testét. Elmosolyodom ahogy dorombolni kezd. Kedves egy teremtmény. Nem is értem mit árválkodik itt. De azt hiszem szerencséje van, hogy erre jártunk. Más nem biztos, hogy megállt volna.
Hazaérve előbb az állatokról gondoskodom, majd végül én is átöltözöm valami száraz ruhába. Nem féltem a kicsit, tudom, hogy Balu örömmel vigyáz rá. Amint én is megtörölköztem és átöltöztem mindkettejüknek kikészítek egy kis ennivalót. Nem a leggazdagabb kaja, de szerencsémre Balu odáig van érte. Lehet, hogy a kicsinek nem fog ízleni, de azt hiszen az éhség mindent le tud győzni.
-Jó étvágyat!-Leteszem szépen nekik a táljukat, majd magam is elfogyasztom a vacsorámat. Rossz itthon ilyen csöndben lenni. Miközben eszem az állatokat figyelem és picit irigylem őket. Tudom ők sincsenek jó helyzetben, de most sok mindent megadnék azért, hogy valami állat bőrébe bújhassak, vagy megérthessem őket.
Miután mondhatni, hogy jól laktam még teszek egy kis fát a tűzre, majd bebújok az ágyba és előveszem az egyik megkezdett könyvemet. Nem olvasok sokáig. Hamar elnyom az álom. A tűz még egy ideig lobog, majd már csak a parázs adja a meleget. Balu a lábam mellé telepszik le, a szokásos helyére, de ha a kicsi cica is oda akar bújni, azt örömmel fogadja. Nem kergeti el, sőt gondoskodni kezd róla. Megnyalogatja szeretete jeléül és hagyja, hogy akár oda is bújjon hozzá.
Csend és nyugalom telepszik a házra. Ha nem ilyen világban lennénk talán még idilli is lenne a hangulat.

Öltözet ʘ Zene ʘ Megjegyzés: -


Utolsó Poszt Csüt. Jún. 14, 2018 2:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


(Amber és Lorenzo cica)


Szóval, amikor az ember vízben ül, víz zuhog a fejére, és ráadásul csatak sáros/vizesen ül macskaként az utcán... jogosan merülhet fel a kérdés, hogy "Mi jöhet még?!" és tudom is mi lenne az ideális válasz erre: "Egy kutya!"
Hevesen kezdtem fújni a kutya felé, aki egyszer csak ott termett előttem, ahogy kinyitottam a szemem, és még meg is ugatott... Jó, ez nem róható fel neki, mégis csak kutya... de akkor is... hát ő is ázik, én is ázok, ne utáljuk már még egymást is...
Vagy lehet hogy nem is azért ugat? Haragból gondolom ő se csóválná a farkát, én se csóválom, miközben kutyaként kergetek valakit alkalmanként... vagyis tehát akkor lehet, hogy mégse mérgében ugatott meg, és... hupsz... még csak nem is egyedül van...
Kis fáziskéséssel fedeztem fel az embernőt, aki nyilván a kutyához tartozott, legalábbis nekem mindenképpen ez jött le a testbeszédükből egymás felé.
És a nő ráadásul még énrám is felfigyelt a kutya miatt... Persze először azt gondoltam, majd szépen megbámul, és tovább megy, ahogy azt sokszor szokták az emberek tenni...
Volt is meglepetés bennem, amikor leguggolt elém... A gyerekekkel általában több sikerem van, mint a felnőttekkel, kivéve azokat, akiket megmentek esetleg valami csúf rondaságtól... legyen az akár ember vagy más faj tagja... mert ők szinte mindig hálásak nekem, és kedvesen viszonyulnak állati énem iránt.
Nyávogva húztam be fülem-farkam egyaránt, és közelebb húzódtam még egy picit a ház falához. De amikor megszólított, és beszélni kezdett hozzám, rá kellett jönnöm, hogy ő valószínűleg nem fog csak úgy itt hagyni az esőben... Jó, persze azért nem, mert macska vagyok. Egy cuki kölyökmacska, nem kígyó vagy ember... vagy afféle. Talán még azt is megtippelhetem, hogy kölyökkutyaként is kedves lenne hozzám, és bár ez jó kezdet, de mégis óvatosan kezelem a szitut. Nem vágok például túl értelmes képet, nehogy rájöjjön, hogy baromira értem, amit mond. Csak annyira viselkedem értelmesen, hogy érezze, kedves hangszíne bennem is bizalomfélét ébresztett feléje. Így amikor a karjába vesz, fejemmel hozzádörgölőzök, előbb kezéhez, majd mellkasához, és barátságosan kezdek neki dorombolni, és hagyom magam, hogy elvigyen magával.
Van egy kutyája, és megállt az esőben egy macskáért, szóval megkockáztatom a tippet, hogy akármelyik faj tagja is legyen, állatbarát... az emberbarát még más kérdés, de egyelőre megelégszem ezzel... és azzal, hogy végül beigazolódott a sejtésem, és száraz helyre vitt. Nem egy villába, de gyanítom, hogy az otthona lehet ez a kicsi házikó... úgyhogy máris kellemesebb hely, mint a vizes utca, és ő is nőtt a szememben még egy kicsit pluszban, mert ilyen környéken él és mégis szakít időt és energiát egy kóbor állatra... még ráadásul a magáé mellett. Ez az érzés pedig csak hatványozódott, ahogy tüzet gyújtott... ezért cserébe még extra dorombolással is megköszöntem neki a törődést. Csak akkor akadt meg kissé a "hálálkodásom", amikor egy törölközőt terített rám, és dörgölni kezdte a bundám, nem mintha nem esett volna jól, csak nehéz úgy dorombolni, hogy közben szárítgatnak, így megvártam a dologgal amíg befejezte. Száraz még ugyan nem voltam, de már nem csöpögtem, és ez is határozottan előnyös tényező volt. A többit már elintézem... vagy megszárad magától, de mindenképp hálás vagyok, hogy nem nekem kell a csöpögő vizet nyalogatni a fülemről...
Felmerülhet a kérdés, miért nem változok vissza, most, hogy nézem megmentőm, amint a kutyáját szárítgatja... s csak azután fordította figyelmét önmagára, hogy miránk már nem volt gondja... ez alapján nem csak állatbarát, de jószívű is... De talán épp ezért nem akaródzott visszavennem az emberi alakomat még. Hiszen tuti megijeszteném, ha egyszer csak itt egy ember ülne a cica helyén, akit megmentett... Nem visz rá a lélek... ez van... hazudni sem jobb, igaz, de... akkor is.
Gondoltam egyet, és odasomfordáltam hozzá, majd elkezdtem a lábához dörgölőzni. Közben doromboltam és nyávogtam. HA elárulom neki mi vagyok igazából, HA visszaváltozom, és nem inkább kiosonok, amikor majd nem figyel, még mielőtt visszaváltoznék.... szeretném még előtte mindenképpen éreztetni vele, hogy hálás vagyok a törődéséért, és az önzetlen... kedves segítségéért, amit kaptam tőle...

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Kedd Május 29, 2018 10:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


Lorenzo & Amy

Hazafelé tartok éppen Baluval az esőben. Teljesen eláztam már, de egyáltalán nem izgat, sőt kimondottan jól esik. Szerencsére a házban tudok tüzet rakni, ami majd felmelegít. Kezdem meg megszokni azt a helyet is. Igaz messze van az otthonomtól, de bízom benne, hogy idővel ezt is otthonomnak fogom nevezni.
Ahogy telnek a napok egyre több minden eszembe jut. Eléggé zavar az, hogy nem igen tudok mit kezdeni magammal. Persze még mindig elfoglalhatnám nővérem helyét, de ha kést szorítanának a nyakamhoz, akkor sem tenném. Viszont mivel foglalhatnám el magam? A rendőrség? Nos bevallom őszintén túl sok értelmét nem látom annak a munkának.
Eszembe jutott Michael kérdése… Miért nem megyek el vadásznak. Sokszor gondolkoztam ezen, de végül mindig elvetettem az ötletet mert tudtam, hogy Faye nem engedné meg, hiába akarnám, ő mindent megtett volna, hogy megakadályozzon. Viszont ő már nincsen… De újabb akadály merült fel. Hogy jutok el hozzájuk? Segítség nélkül nem fog menni és tartok tőle, Michael nem fogja támogatni az ötletemet. Valakit kell majd találnom, aki esetleg el tud engem vinni. Vadászként talán több hasznomat tudnák venni ebben a háborúban… Úgy vélem már arról beszélhetünk.
Gondolataimból Balu ugatása zökkent ki. Érdeklődve pillantok kutyám irányába. Láthatóan valaminek nagyon megörül. Eszeveszett módon csóválja a farkát, fülei megemelkedve és valamit nagyon szaglászik. Közelebb sétálva hozzá látom, hogy egy kiscicát sikerült megtalálnia.
Egy széles mosoly kúszik arcomra, ahogy megpillantom az elázott kis négylábút. Leguggolva elé kedvesen, lágyan szólítom meg. Nem szeretném megijeszteni őt. Így is biztosan rémült Balunak hála.
-Szia pöttöm! Hát te hogy kerültél ide? Nem kell félned ettől az óriástól. Tudod nagy szíve van. Nem fog bántani téged!-Azzal ha nem szalad el felé nyúlok és karjaimba veszem őt, hogy meggyorsítva lépteimet hamar haza tudjam vinni a melegbe.
Nem nagy hely, de biztonságot ad a vihar elől. Pár perc múlva már a tűz is lobog. Gyorsan előveszek egy törülközőt és ha hagyja magát meg is törölgetem kicsit. Csak utána foglalkozom Baluval, majd végül magammal.

Öltözet ʘ Zene ʘ Megjegyzés: -


Utolsó Poszt Szer. Május 23, 2018 5:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


(Amber és Lorenzo cica)



Nem állítom én, hogy bajom volna az esővel... nem olyan rossz az, nem, meg hát... kell a növényeknek, a földnek... és ha valaki lusta fürdeni, annak sem árt meg... de ha van valami, amit úgy igazán szívből rühellek az esőben, az az, amikor macskabőrben ázok el...! Tény és való, én sem igazán vagyok vele tisztában, mi a bajuk a macskáknak úgy konkrétan az esővel, hisz nem fáj, nem... ilyesmiről nincs szó, és az is gyenge kifogás, hogy hülyén néznek ki vizesen... bár ez tény, de nem erről van szó szerintem. Mondjuk, engem kimondottan irritál, amikor macskaként a fülemre csepeg a víz, vagy ne adja ég, egyenesen bele esik a víz... mert az borzalmas érzés... komolyan, mintha agyfagyása volna az embernek olyankor... brrrr... igen, az rémesen rossz érzés...
De ettől eltekintve is, amikor csak lehet, inkább menekülni szoktam tőle, hogy a macskabundám elázzon... annyira azért szárítkozni sem nagy élmény bundásan... Persze, most felmerülhetne a kérdés, mi a csodáért futkosok én macskaként az esőben, este, az utcán, ráadásul épp San Franciscóban, nem is épp a legszebb környéken, miért nem változom vissza emberré, és úgy egyáltalán, hogy a fenében keveredtem ide? Hát, azért nem változom vissza, mert a macskaléttel nincs baj, csak az esővel. És azért, mert nincs hová mennem egyelőre, mármint emberként, így azt gondoltam, behúzódom valahová kicsiként, és megvárom, amíg eláll, aztán megyek tovább a dolgomra... Csak hát azzal nem igazán számoltam, hogy a falhoz húzódva egy épület tövében lelem meg az egyetlen és legközelebbi menedékem a hirtelen lecsapó zuhé elől... mivel a logika szerint fa alá ugye tilos... s mivel ez volt a legközelebb és ide menekültem a fülemet bombázó esőcseppek elől, hát utána már hiába gondoltam végig, hogy igazából ez nem a legvédettebb hely... inkább csak arra volt elég, hogy nem ér telibe egészen a víz... de ettől mondjuk még mindig tócsában ülök a földön, hisz természetesen a leeső cseppek mind errefelé gyűlnek, a fal tövébe, és megsúgom becsülettel, vízben-sárban ázó fenékkel még a fülemre csöpögő víz volna a kellemesebb választás... Szóval, összefoglalva, a szép fekete bundám elázott, a fülem hegyéig vizes vagyok, és még alattam is tócsa van... bár, legalább nem én csináltam, ez is pozitívum, innen nézve akkor már... mert hát, hozzá kell tennem, lehet az sincs már messze, ugyanis baromira hideg van így vizesen az esőben... konkrétan érzem, hogy egy merő libabőr vagyok a sok szőr alatt... szóval már csak azért sem változom emberré újra, mert úgy még bundám sem lenne. Mondjuk egy vízhatlanabb állat talán... nyerő gondolat volna... pl kígyó... egy sikló talán... áhh, de mégsem, mert ha ázott macskát látnak a népek a fal tövében, legalább nem rúgnak tán belém, de ha kígyót... sssszzzzz... még agyon is vernének...
Mi van még... madár kilőve, az elég volt idefelé, azóta is hányingerem van... bogár kilőve... ööö... kutya... pfff... akkor meg büdös leszek... - Nagy mélázásomat a feltámadó szél zavarta meg, melytől még jobban behúztam a nyakam, és lehunyt szemmel igyekeztem elképzelni magam valami más helyen... meleg helyen... bármilyen nem vizes helyen...
Na igen, szóval, és hogy mit keresek én San Francotseérben? Hát, New York, a lehetőségek városa... kimerült a lehetőségekből... és tudtam, hogy San Franciscóban több az angyal... meg... nem is tudom... más közeg, más hely, más emberek... más... lehetőségek... Találnom kellene valakit, aki segít nekem... valakit, aki önzetlenül, jó szívvel... mhhh... már ha létezik olyan, aki még így segít... De reménykednem kell. Apa tuti nincs New Yorkban. A nyakamat rá... Szóval máshol kell keresgélnem, máshol IS kell keresgélnem... és... nem tudom... az elmúlt hetek zavarosak voltak, olyan embereket ismertem meg, akikben nem tudom bízhatok-e, néha még azt sem tudom, magamban bízhatok-e... Muszáj gondolkodnom... Meg... gondoltam hogy újra megpróbálok nem rókázni a repüléstől... és hát végülis, eljutottam élve idáig... jóóó... hazugság volna azt állítani, hogy végig repültem... áhh... frászt... de párszor repültem is... földhöz közel... és néha még a szemem is nyitva volt... khm... szóval még élek, ez a lényeg... nyamvadtul vizesen, de élek!

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Szer. Szept. 27, 2017 10:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


Rafael & Amber

"Mivel több az ember az állatnál? Semmivel - minden csak hiúság."

-Jól látod. Előtte más volt a kapcsolatunk. Igaz akkor is kezdtünk talán kicsit eltávolodni egymástól. Főleg a miatt, hogy mindig apa mellett dolgozott, hisz mindig is azt tervezte, hogy Faye veszi át a helyét. De igen.. Mióta magunkra maradtunk úgy kezel engem, mint egy csecsemőt, akinek minden lépését figyelni kell. Nagyon utálom.-Húzom el a szám sarkát. Régen volt már mikor együtt mentünk el bulizni, lazítani. Jó lenne megint megismételni, de tudom ez örök álom marad.
Elmosolyodom ahogy végül belemegy a dologba. Nem félek attól, hogy bármi bajt csinálna. Nem nagy ördöngösség megetetni pár állatot.
-Nos akkor amíg én a kaját adom te tele tölthetnéd a vizes tálakat. A táskámban van egy nagyobb flakon víz. Sajnos ezt kell beosztani.-Nem vagyok mindent tudó, így igen a víz beszerelésével nem nagyon bajlódtam. Ezért kell minden alkalommal nekem cipelnem a vizet.
Mikor elárulja nekem, hogy mióta „bujdosik” itt szinte tátva marad a szám. Azt hittem, hogy max pár napot mond. Kissé zavarba is jövök a dologtól. Akkor ezek szerint igen sok ideje volt megfigyelnie engem.
-Ehm… Ez most komoly? Szóval ezek szerint innen ismersz ilyen jól. Mondjuk kíváncsivá tettél, de nem foglak faggatni. Kissé azért ijesztő ugye tudod!?-Mondom neki először komoly tekintettel, majd csak elmosolyodom.
-De örülök, hogy végre megismerhettelek. Nem értem minek titkoltad jelenléted. Engem nem zavart volna akkor sem. Sőt jó lett volna tudni, hogy Ők biztonságban vannak veled.-Nem is vagyok az a nagy pletykafészek. Erről a helyről sem tud senki… Rajta kívül.


Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -


Utolsó Poszt Szer. Júl. 12, 2017 12:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nem sok mindent olvashat ki az arcomról, legfeljebb, hogy nem bízom a macskákban a szárnyaim körül. Nem tehetek róla, de zavar, ahogy az egyik nagyobb szőrpamacs oson mögöttem, amikor azt hiszi nem látom.
-Az angyalok sok huncutságra képesek, pláne az arkok, de ebben az esetben elég csak rád nézni. Felnőtt nő vagy, de a nővéred mindentől meg akar óvni, pláne amióta csak magatok vagytok?
Sóhajtok, és megrázom a fejem.
-Ne érts félre, lehet jól teszi, hogy meg akar óvni, de attól még túlságosan is tudom, hogy érzel.
A kérése amúgy teljesen jogos, de nem tehetek róla, valahogy nem vonz a gondolat, hogy kisállatokat gondozzak. Az még csak egy dolog, hogy eddig 3 próbált megenni, de hol van nekem erre időm? Bár, ha elcsippentek egy kicsit a napi 9 óra sötétben kuksolásból, gondolom össze lehet egyeztetni...
-Nem bánom...de figyelmeztetlek, a bronzkorban volt utoljára házi állatom, és már nem él szegény nyuszi.
Mondjuk ez talán nem olyan meglepő. Megpróbálok neki segíteni, ha másban nem, a tápos zsákok cipelésében. Kicsit lassan válaszolok a kérdésére. Megfontolom mennyire fogja lesújtani a hír, hogy bizony tényleg nem vett észre azonnal...
-Fél éve...és pár hete. De ha ez vigasztal, nagyon csöndben vagyok, és mint mondtam, nagyon trükkös vagyok. Ma sem vettél volna észre, ha nem hagyom, csak elkalandoztam, túl sok dolog jár a fejemben újabban.

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Vas. Jún. 25, 2017 10:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


Rafael & Amber

"Mivel több az ember az állatnál? Semmivel - minden csak hiúság."

Összeráncolódik homlokom szavaira. Nem tudok mindent az angyalokról, főleg nem az arkokról, de nem is nagyon izgat a dolog. Viszont most az én érzéseimbe, az én életembe nyúlt bele és az már nagyon is kíváncsivá tett.
-Nem, nem rejtegetem, de nyíltan nem szoktam hangoztatni. Ahogyan most sem beszéltem neked erről. Szóval ez valami természetfeletti képesség? Megérzed másoknak az érzéseit?-Nézek rá kérdőn. Nem várok rá választ, hisz lehet nem szeretik kiteregetni a képességeiket. Mondjuk egy ember nem igen tud visszaélni vele, max ha besúgó, de azt hiszem azok többet tudnak ezekről a szárnyasokról.
Érdeklődve figyelem ahogy a cicával kezd el foglalkozni. Úgy tűnik nem lesznek itt gondok.
-Pedig nem olyan nagy ördöngösség. Csak kaját kell tenni a táljukba azt kész. De ha nem, akkor nem. Viszont, ha itt akarsz maradni, akkor meg kellene tanulnod. Tudod én megengedem, hogy itt maradj cserébe kérek tőled egy kis segítséget az állatok gondozásában. Benne vagy?-Mosolyodom el, majd a válasz után elkezdem kiosztani a kajákat. Természetesen, aki tud, mind rohan, hogy azonnal felfalhassa az ő adagját. Aztán jönnek a kisebb állatok is. Egérnek egy kis sajt, süninek egy kis gyümölcs… Nem egy rövid menet megetetni az összes állatot és reményeim szerint idővel még hosszabb procedúra lesz, de örömmel csinálom. Miután a vizes tálakat is megtöltöm visszasétálok az angyalkához.
-Amúgy mióta vagy itt? Elég szar lehet a megfigyelő képességem, ha egyszer se vettelek észre. Most is csak a kutyáknak köszönhetem.-Mondjuk azt hiszem még szerencsésnek is mondhatom magam. A jelek szerint megtűri az állatokat, nem kavar nagy vizet és engem sem akar kinyírni.


Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -


Utolsó Poszt Hétf. Május 08, 2017 10:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Fanyar mosoly húzódik az arcomra. Egyet értenénk? Meglehet. Bár szerintem nincs olyan, aki a szíve végén ne kívánna minden angyalt a pokolba, vagy legalább vissza a mennybe. Még maguk az angyalok is.
-Van aki segítségre szorul azért...de általában véve mindenki azt tudja a legjobban, hogy neki mi a jó, és többnyire az a legeredményesebb, ha hagyjuk neki ezt elérni...szerintem.
Aztán persze megint sikerül valami olyasmit mondanom, amit szerinte nem kéne tudnom. Nem hoz különösebben zavarba a kérdése, nem ő az első, aki rajtakap ilyesmin.
-Talán véka alá rejted az ellenérzéseid vele szemben? Vagy úgy a véleményed bármivel kapcsolatban?
Kezd idegesíteni a cica, aki keservesen nyávog, amiért elvettem a játékot, ezét leguggolok mellé, és óvatosan megcirógatom apró fejecskéjét. Annyira kis picinek tűnik lapát kezem alatt, hogy szinte elvész.
-Köszi, de inkább a szakértőre bíznám. Nem szoktam enni, etetésben pedig még annyi tapasztalatom sincs.
Nagyon régen próbáltam etetni egy nefilimet, de persze több kaja került a ruhámba, mint az ő szájába, a gyomrába pedig szerintem jóformán semmi, hacsak nem tanult meg bőrön át táplálkozni.

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 27, 2017 11:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


Rafael & Amber

"Mivel több az ember az állatnál? Semmivel - minden csak hiúság."

Egy pillanatig mosolyogva figyelem a kis macskát, aki a hatalmas szárnyakkal kezd el játszani, de aztán tekintetem ismét az angyaléra téved. Ezernyi gondolat cikázik a fejemben, amit próbálok leállítani. Nem halmozhatom el őt sem az összes kérdéssel, ami csak az eszembe jut. Így inkább csak csendben figyelek, míg sikerül valami értelmeset kihoznom a kavalkádból.
-Bevallom őszintén megleptél. Michael után azt hittem, hogy a legtöbben megszállottan akarjátok az emberek védelmét... Legalább egy angyallal hasonló a véleményem. Ez nem tűnik olyan reménytelennek.-Mosolyodom el ismét. Felszökik szemöldököm a kijelentésére.
-Erről mégis honnan tudsz?-Teszem fel a kérdésem, miközben azért a többi állatkára is figyelek. Ideje lenne kiosztanom az ennivalót, így el is indulok összeszedni a tálakat.Közben természetesen figyelek az angyalkánkra is. Ha már pont ezt a házat szemlélte ki kihasználom a társaságát. Természetesen mikozben szedegetem a tálakat minden macska és a kutyák is azonnal odarohannak hozzám. Kicsit sem éhesek a drágák.
-Esetleg szeretnél segíteni?-Ha igen tudok ám adni neki feladatokat. Aztán majd kajálás után jöhet a játszadozás a kertben.


Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -


Utolsó Poszt Hétf. Márc. 06, 2017 6:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Míg türelmesen várok, apró macskatappancsok csapnak apró macskazajt körülöttem. Magasra emelt szárnyaimra inkább gondol kihívásként a cirmos, mint akadályként, és kivont karmokkal ugrál fel, hogy elkaphassa. Az, hogy fel le mozgatom előle mindig az utolsó pillanatban szintén nem segíthet abban, hogy leakadjon a dologról. Mikor azonban karmait sikerül a tollak közé akasztania, és megkapaszkodni, eltüntetem a szárnyakat, ő pedig meglepetten esik talpra.
-A rövid válasz az, hogy igen. Szerintem maradjunk ennél. És nem azért bujkálok előle, mert tartok tőle, csak nincs kedvem részt venni ebben az őrültségben, egyik oldalon sem.
Körbenézek, majd lehajolok, és felveszem a kiscicát, aki mostanra a csizmámmal kezdett játszani, és elkezdem dögönyözni, míg nem dorombol. Mázlija, hogy ilyen kis cuki, mert különben már kezdene az agyamra menni.
-De hagyjuk ezt, nem szívesebben beszélek a testvéreimről, mint te a sajátodról. Azt viszont köszönöm, hogy megtartod a titkom. Ígérem, nem sokáig fogok itt lábatlankodni.

avatar



☩ Reagok :
92
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Pént. Márc. 03, 2017 10:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




T


Rafael & Amber

"Mivel több az ember az állatnál? Semmivel - minden csak hiúság."

Nem számítok arra, hogy vendégem lesz… Vagy esetleg én leszek az ő vendége? Teljes határozottsággal lépek be mai is a romos házba, amit igaz próbáltam helyre pofozni, de azért még lenne mit megjavítani rajta, csak sajnos nem értek én mindenhez, nah meg túl sok érdeklődő tekintetet vonzanék magamra. Amit ugyebár nem akarok.
Rafael. Ez a név nagyon is ismerős nekem. Mikor elég idős voltam az összes könyvet, amink csak volt, kiolvastam az Istenről, a mennyekről, a pokolról és azok lakóiról. Mintha abban említettek volna meg egy Rafael nevezetű arkangyalt… De nem hiszem, hogy ő lenne. Miért árulná el nekem?
Amikor leugrik automatikusan lépek hátra. Szám tátva marad a látványtól. Arra számítottam, hogy elesik, hogy nagyobb zajt csak, amitől az állatok is megijednek. De e helyett, mintha csak egy toll esett volna le. És ha ez nem lenne elég jönnek a szárnyak is.
Eddig csak egy arkangyal szárnyait láthattam, de sose érinthettem. Michaelét. Mindig irigykedve gondoltam rájuk, hisz nekik megadatott a repülés. Hosszú percekig maradok némán és csak figyelem őt. Hol a tekintetét, hol a szárnyait, végül, mikor már sikerül a gondolataimat is rendeznem, megszólalok.
-A titkod biztonságban van nálam. Nem vagyok az az árulkodós fajta. Szóval akkor ezek szerint te tényleg Michael testvére vagy?-Nézek rá meglepetten. Nem hittem volna, hogy még a testvérei is bujkálnak előtte. Végül is talán még örülhetek is annak, hogy pont itt. Legalább a kis csibészek nem unatkoznak, van aki foglalkozik velük akkor is, mikor én nem vagyok.


Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -


Utolsó Poszt Kedd Feb. 28, 2017 11:26 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azt mondják az őszinteség a legjobb politika. Van egy olyan érzésem, hogy a földszinten álló lány inkább úgy mondaná, az őszinteség nem politika, és azt kívánná, bár a nővére jelenlétében mondanék ilyet. Nagyon számítok rá, hogy lázadó természete. és mélyen elrejtett, de még mindig őrzött kedves szíve együttesen elég ahhoz, hogy megőrizzék a titkomat az én, és az ő testvére előtt. Fárasztó minden alkalommal törölni az emlékeit annak, akivel találkozom.
-A nevem Rafael.
Ezzel előre lépek egyet, a hasadékba, és zuhanok egy emeletet, ám ahogy guggolásban földet érek, bár felverek egy kis port, zajt nem csap a landolásom, mintha csak egy nagy gumilabda esett volna le, ami nem pattan vissza. Ahogy a szemébe nézve kiegyenesedem, a szárnyaim is megjelennek, ezzel gyakorlatilag a fantáziájára bízva azt, hogyan jutottam be ide.
-Kellett egy hely, ahol Michael nem akar állandóan besorozni a seregébe, amíg itt vagyok. Remélem tudsz titkot tartani. Egész megszoktam itt, és egyébként sem maradok már sokáig...
Aztán felvonom a szemöldököm, és lesandítok az egyik hosszabban kiálló fekete tollamat pofozgató cicára. Feljebb emelem a szárnyam, mire az állatka próbál utána ágaskodni, de hiába.


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
8
Nephilim
3