Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Park - Page 2 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 07, 2017 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Sariel, Amber, Gabriel & Raguel
Darkness is here
Hear, Smith of Heavens • Üzenet: 3 • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifKövettem a halandót, ám nem túl sokáig. Nem azért, mert abba maradt volna a dolog, hanem azért, mert Gabriel elkapta. Azonnal landoltam, s fegyvereimet készenlétben tartva megálltam nem túl közel, s nem túl távol. Nem hátrálok meg, még akkor sem, ha a két testvérem ellen egyszerre kell küzdenem. Mindenesetre még nem szólalok meg újra, még nem esek nekik és még nem mozdulok, de azért megfeszült izmokkal figyelek, készen arra, hogy közbe avatkozzak, ha bármi történik.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amber Cartelle


Park - Page 2 Tumblr_o1gsmsYwrr1up42jgo6_540
☩ Reagok :
105
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Képességem :
Sok van
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
25
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 01, 2017 7:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next





Ragu & Sari & Gabi & Amy

Fogalmam sincs, hogy mi történik, de nem is akarom végig várni mi lesz a vége a dolognak. Az az angyal ki akar engem nyírni, bár nem tudom, hogy miért. Lehet, hogy csak rosszkor voltam rossz helyen. Balu szerencsére nem kapott nagy „pofont”. Szívósabb kutya ő annál.
Mikor meghallom a fickó nevét egy pillanatra ledermedek. Gabriel… Ugye nem? Ő lenne az a rohadék? Az aki ezt okozta nekünk az ostoba hisztije miatt? Ha minden gyerek, aki elveszítette a szüleit így reagálna rá, ahogyan ő már rég elpusztult volna a mi világunk… Egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy visszafordulva behúzok neki egyet, de ennyire ostoba én sem vagyok. Mégis csak egy arkkal lenne dolgom. Erősebbek nálam, sokkal. Így inkább a menekülést választom. Neki is futnék, de természetesen nem érek célba. Elkapnak, megragadják a torkom. Természetesen azonnal megpróbálok kiszabadulni, de végül nyugton maradok.
Balu hangos ugatásba és morgásba kezd, de nem támad. Addig nem is fog, míg én nem mondom neki.
A kérdést hallva felröhögök, vagy valami hasonlót művelek. Ennyire ostobának néz engem?
-Mert egy ilyen féregnek pont a nevem érdekel mi? Nem tök mindegy hogy hívnak engem? Emberből vagyok. Azt hiszem ez pont elég ok arra, hogy meg akarjatok ölni.-Nem fogok elkezdeni picsogni, mint egy liba és könyörögni az életemért. Az nem én vagyok.

Öltözet: - ʘ Zene: link ʘ Megjegyzés: -
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 24, 2017 8:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


this is the end
to Sariel & Amber & Raguel
the devil within • • credit:

Komor, szótlan pillantás a válaszom a harcos angyal visszakérdezésére. Nem kioktatni akartam, csak óvatosságra inteni, hisz láttam korábban odafentről, ahogy a saját épségét nem sajnálva szállt szembe Sariellel az emberért. Nyilván megvan a maga ereje, tapasztalata és bátorsága, de jelen helyzetben pontosan még én sem tudom, mivel állunk szemben. Nem tudhatjuk, hogy Amara közreműködése csak testvérem elméjére hatott-e, vagy valamiképp az erejéhez is hozzáadott. Nem tudhatjuk, mire lehet képes. Beismerem, nem mindig választom a józan érveket és gondolkodást a harc helyett, de most szeretnék előbb válaszokat kapni, mielőtt össze kéne csapnunk a húgommal, a harcos segítségével, vagy nélküle.
Figyelmemet immár Sariel felé fordítom, aki engem felfedezve mintha száznyolcvan fokos fordulatot venne a viselkedésében. Fenyegetőből behízelgő lesz, de nem az aranyos-kedves módon, sokkal inkább alattomosan, számítón, láthatóan be akar fűzni, hogy a nézeteit osszam. Meg van győződve róla, hogy mellé állok, hogy őt támogatom, és osztozom a hűségében „Úrnője” felé. Elborzaszt, megdöbbent és némi aggodalmat is okoz a szemeim előtt kibontakozó jelenet, és ez halványan talán tükröződik is a tekintetemben, de összességében ugyanolyan komor, érzéktelen és mozdulatlan maradok, miközben ő közelebb jön, beszél hozzám, kezeit az arcomra helyezi. Pillantásommal minden mozdulatát követem, elemzem, arcát fürkészem, melyről valódi odaadás és imádat köszön vissza, amikor Amarát említi. Hogy lehetséges ez? Hogy fertőzhette meg így? Mi a célja ezzel? És hogyan tudnám visszafordítani? Talán csak atyánk lenne képes rá. De meglehet, az is segít, ha emlékeztetjük rá, hogy ki felé is tartozik valójában hűséggel, hogy ki az, akit most szavaival elárul.
- Mi történt veled, Sariel? Hogyan kerültél kapcsolatba a Sötétséggel? - Teszem fel a puhatolózó kérdéseimet, mielőtt húgom figyelmét újra magára vonná a szökevény halandó. Fejem kissé oldalra billen, ajkaim enyhén összepréselődnek a nemtetszésem jeleként. Nem az ellen van kifogásom, hogy megölje a lányt, hanem az ellen, hogy ezt Atyánk testvére nevében tegye meg. Nem akarom, hogy ezzel őt erősítse tovább, nem akarom, hogy a sötét karmok ezzel mélyebbre hatoljanak Sariel elméjében és szívében. Inkább veszem én az ember életét, minthogy ezt hagyjam megtörténni. Hirtelen mozdulok, teret hajlítva előzöm meg nővéremet, és a harcos angyalnak egy figyelmeztető pillantást küldve – ami ezúttal annyit akar sugallni, hogy ezt most hagyja rám, bízzon bennem, hisz láthatóan nagyon a szívén viseli az ember sorsát –, elkapom a törékeny lény torkát, és tekintetemet az övébe fürkészem.
- Mi a neved? - kérdezem meg, leginkább csak azért, hogy időt nyerjek, bár tulajdonképpen kezd érdekelni, kinek az életével is játszunk. Valójában továbbra is bizonytalan vagyok a jelenlegi történések lehetséges végkimenetelét illetően, de amennyire tőlem telik, szeretném kézben tartani a dolgokat. Pontosan emiatt hatolok a lány elméjébe, és bénítom meg őt, legalábbis ő így érezheti. Mintha az egész teste kővé vált volna, mozdulatlan, egyedül az arcát érezheti még a magáénak, ezzel is lehetőséget kapva, hogy válaszoljon a kérdésemre, viszont megemelőzve, hogy ismét szökésnek eredjen, mielőtt a végére járnék Sariel terveinek.
- Miért éppen ő kell? - fordulok kérdésemmel ismét a másik ark felé, hisz van még nem egy védtelen halandó a közelben, de Sariel láthatóan erre a példányra vetett szemet. Szeretném tudni az okát.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 23, 2017 10:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


The End of The World
Amber, Raguel, Gabriel & Sariel


I
smerős hang üti meg a fülem, mely áttöri küzdelmem zaját a másik angyallal. A nevemen szólít. Megtorpanok és gyilkos pillantást vetek abba az irányba. Mégis ki az megint?? Ki merészel ismét megzavarni küldetésemben? Szárnyát szegem, torkát szelem, kitépem gerincét, saját vérében fürdetem meg!
S ekkor, őrült dühömben egy pillanatra felszáll a vörös köd tekintetemről és felismerem Gabriel vonásait magam előtt. Még... Sose éreztem ehhez foghatót senki fia látványától. Egészen megváltozik mimikám, a Sötétség hirtelen lágy s puha lesz, mintha csak selyempárnák közt feküdnék. Lángra kap bennem... Éget és elemészt. Akarom őt... Akarom, hogy felismerje korábbi ostobaságát és az oldalamon segítse Úrnőnket. Tudom, hogy ezt akarja. Mindig is erre vágyott, csak nem ismerte fel... Nem hallotta tisztán Amara szavát, azt hitte, hogy áruló Atyánké... Pedig nem. Láss, Gabriel! Engedd szívedbe a Sötétséget!
Mire ezen gondolataim végére érek, már kardom a hüvelyében és a férfi mellkasát simítva hajolok egész közel hozzá. Milyen fess, milyen erős... Hogy nem láthattam ezt eddig... Elvakított Atyánk fénye, de most már tisztán érzékelek mindent.
- Gabriel... Drága bátyám...
Ettől furcsa érzéstől remegve dorombolom nevét, nem hagyva, hogy eltávolodjon tőlem. A másik, számomra még mindig ismeretlen angyalt, szinte odébb lököm.
- Hát te is eljöttél? Eljöttél, hogy lásd Úrnőnket? Ugye tudod most már? Tudod, hogy valójában Őt szolgáltad eddig... Gyere, tarts velem! Öljük meg összes halandó férget, nem kellenek ők már senkinek sem! Érted, kedvesem? Senkinek!
Kezeim közé fogom arcát, ha eddig még sikerül ilyen közelségben maradnom hozzá. A füst körülöttünk kavarog, mintha csak az árnyak járnának körtáncot, báli ruhát véve fel.
- De te ezt már úgyis tudod... Ahogy azt is, hogy az emberek után kik következnek... Az árulók. Minden angyal és démon, különösen Michael... Akik nem hódolnak be az Úrnőnek... Ő is... Ez a szemtelen angyalka, aki megzavart... Őt is elemészti majd... Minket is... A legédesebb halál lesz... Együtt, a Semmiben lebegve...
Ekkor szemem sarkából oldalra pillantok. Arra, amerre a lány elmenekült.
- Úgy sem bújhat el előlünk... Kapjuk el! Öljük meg, áldozzuk fel Neki! Legyen ez az első közös vadászatunk. Úgy sem állíthat meg minket senki.
Az ismeretlen angyalra nézek, elengedve bátyám arcát és jobbom ismét pengém markolatára esik. Most meghal, ha nem enged el minket. Gabriel biztosan mellettem áll majd, nem történhet másképp. Látnia kell most már az igazságot. Felvirágoztatott a Sötétség, megmutatta, ki is vagyok valójában... Neki is látnia kell ezt a szép virágot, mely illatával csábítja. Jöjj, Gabriel... Végezzünk velük.


 megöllek  ❦  Kyrie EleisonOutfit ❦ 398 szó ❦ ×



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Park - Page 2 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 15, 2017 10:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Sariel, Amber, Gabriel & Raguel
Darkness is here
Hear, Smith of Heavens • Üzenet: 3 • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifEddig is biztos voltam abban, hogy Sarielt megfertőzte Amara hatalma, de most már teljesen nyilvánvalóvá vált, szavait hallva. Keserű szájízzel figyelem nővéremet. Ez az egész az én hibám... Ha jobban próbálkoztam volna megteremteni a békét, ha nem csak terelgetem őket, hanem erősebben próbálkozom, talán ez az egész nem történik meg. Vagy ha többet öltem volna meg az emberekből. De most már mindegy. Nem számít, mert eljött a Sötétség, amelyet Atyám megjósolt nekem. Akaratomon kívül elhoztam az apokalipszist erre a földre.
Sariel nekem támad. Pengéje mint a villám, erősen és gyorsan csap le, kénytelen vagyok hátrálva védekezni ellene. Közben a halandó futásnak ered és én ennek rendkívül örülök. Talán sikerül elbújnia. A csapásokat nehezen tartom vissza. Nővérem sokkal erősebb és képzettebb nálam, ez látszik is a kettőnk viadalán, és talán Gabriel megjelenése ment meg. Ha sikerül leállítania Sarielt csak egy kicsit is, zilálva hátrálok pár lépést. Az érintés egyszerre nyugtat meg és kavar fel. A múlt és a történtek... Hogy nem tudom, Gabriel miért van itt... Ő is ellenem fordul majd?
- Gondolod? - kérdezem tettetett meglepettséggel. Hiszen épp most vágott le majdnem, persze hogy tudom, hogy vigyázni kell vele...
Ha sikerül szóval tartania Sarielt, azonnal sarkon fordulok és Amy után rohanok, majd repülök. Megvédem őt. Meg kell. Sarielen kívül más angyalok is magukba szívták Amara hatalmát.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 10, 2017 11:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


this is the end
to Sariel & Amber & Raguel
the devil within • • credit:

Egyre nagyobb érdeklődéssel követem nyomon a kibontakozó jelenetet, továbbra is tisztes távolságból, mert egyszerűen csak nem értem... Valami határozottan nem stimmel ezzel a képpel. Sariel, tudom, sok mindenre képes, de ha úgy döntött, az emberiségnek pusztulnia kell, miért nem szövetkezett velem, mi értelme lenne egyedül megtámadnia San Franciscot, még ha a halandók jelenleg igencsak sebezhetőek is? E pillanatban még én magam sem érzek semmi késztetést arra, hogy tovább negyedeljem a lakosok számát, égetőbbnek találom, hogy megoldást keressünk újdonsült problémáinkra, melyet a Sötétségnek köszönhetünk. De ez a viselkedés semmiképpen sem vall húgomra. A harcos angyal azonban igencsak bátornak tűnik, hogy egyedül is hajlandó szembeszállni vele, hogy megfékezze őt. Bárcsak emlékeznék, honnan ismerős számomra alakja!
A történések csak akkor válnak igazán megdöbbentővé, amikor meghallom a Sariel ajkait elhagyó szavakat. Áldozni Úrnőnknek? Hajtsunk fejet a Sötétség előtt? Egyetlen testvérem sem mondanak hasonlót önként. Húgomat megszállta valami, megfertőzte Amara sivár fénytelensége, hatással van rá valamiképpen. Még nem tudom, pontosan mit is tehetnék, hogy segíthetnék, de tennem kell valamit. Meg kell őt fékeznünk, mielőtt valami visszafordíthatatlan történik, ki kell deríteni, hogy kerülhetett kapcsolatba Atyánk testvérével. Gondolkodás nélkül ereszkedem sebesen alá, a föld közelében sem igazán igyekszem lassítani, már kevéssé érdekel, hogy mekkora feltűnést keltek, így keményen fogok talajt, és ahogy kiegyenesedem, teszek egy lépést a másik ark felé.
- Sariel! - szólítom meg határozottan. - Talán jobb lenne, ha most velem tartanál – ajánlom egyelőre csak óvatosan. Nem tudhatjuk, mire számíthatunk tőle, bár nem érdekel túlságosan, hogy mennyit árthat a közelben levő halandóknak. Ha az kell, magam kapom el a kiszemelt lányt, aki most futásnak eredt, és végzek vele, csak hogy enyém legyen húgom teljes figyelme. De egyelőre nem mozdulok, csupán megérintem a másik angyal vállát figyelmeztetésképpen. - Vigyázz vele! - mondom halkan. Úgy vélem, óvatosnak kell lennünk, amíg rá nem jövünk, mi lelte Sarielt. Annyi biztos: nem tetszik, amit látok, és nem tetszik a legcsekélyebb eshetősége sem annak, hogy ez bárki mással is megtörténhet közülünk.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amber Cartelle


Park - Page 2 Tumblr_o1gsmsYwrr1up42jgo6_540
☩ Reagok :
105
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Képességem :
Sok van
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
25
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 08, 2017 8:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next





Ragu & Sari & Gabi & Amy

A világ teljes mértékben a feje tetejére állt. Barát barát ellen, testvér testvér ellen. Ez nem normális, ez nincs rendjén így. Mégis mi történt a mi is világunkkal? Nem elég, hogy az angyalok, démonok megérkezésével teljes mértékben felborult a rend, de most egy újabb csapás érte a Földet. Mégis miért kellene ezek után hinni Istenben? Miért kellene szeretni őt, imádni? Nem csinál semmit. Hagyja, hogy ez az egész világ elpusztuljon. Mi értelme volt minket megteremtenie, ha ennyire nem figyel ránk?
Álmomban sem hittem volna, hogy egy angyal támad rám. Értetlenül pislogok a felém közeledő idegen nőre. Soha életemben nem találkoztam még vele. Hallom Balu ugatását, morgását, de még egyelőre ő sem tesz semmit… Aztán hirtelen egy másik angyal is megjelenik, aki közénk áll. Hol van ilyenkor az a híres Isten? Miért nem állítja le az angyalait? Milyen gyáva… Aztán ki tudja, lehet az egész csak egy kész átverés.
Mindenesetre én még élni szeretnék, bár igaz nem tudom, hogy ebben a világban még mit lehet szeretni. Balu és a többiek. Nekik szükségük van a segítségemre.
-Balu!-Kiáltok a kutyám felé, majd azzal a lendülettel oda is rohanok hozzá. Szerencsére nem esett nagy baja, így kicsit nyüszítve, de feláll. Egy pillanatig még az angyalokat figyelem, majd kihasználva, hogy egymással vannak elfoglalva elfutok a kutyámmal együtt. Menekülés… Nincs fegyverem, vagy erőm, amivel szembe tudnék szállni velük, így csak a menekülés marad a számomra. Sokan gyávaságnak tartják, de néha okosabb döntés.

Öltözet: - ʘ Zene: link ʘ Megjegyzés: -
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 05, 2017 8:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


The End of The World
Amber, Raguel, Gabriel & Sariel


M
ichael?! Ugyan, ostoba halandó! Azt hiszed, foglalkozik veled? Azt hiszed, fontos vagy neki? Nem, neki csak is az az Áruló a fontos, azért tesz mindent, hogy magára vonja a figyelmét, ahogy mindig is tette... Hogy megint ő legyen a hős, a nagy Michael, Szent Mihály... Mindig csak magának akarta a szeretetét... Azért lett ő az egyik kedvenc fiú, mert mást se csinált, csak hízelegve dörgölőzött Neki... Ő is, meg Gabriel, Rafael... Ostobák mind! Ugyanolyan ostobák, mint te! Azt hiszed, hogy Michael megsegít, ahogy ő maga is azt remélte Gabriellel, hogy az Úr megsegíti... De mind tévedtetek. Mindannyian. Egytől egyig. A megváltást nem Ő hozza el, sem a Fia, sem ti... A Sötétség fogja. Nem érzitek, ahogy átölel benneteket? Szinte a csontokig hatol a hideg, elvész a szeme világa mindenkinek... Minden elpusztul, semmivé lesz, csak az édes üresség marad, amiben mi, akik segítjük a pusztulást, lebegünk egy darabig. Mintha csak... Ezzel jutalmazna minket. Azzal, hogy megtapasztalhatjuk, milyen kellemes a Semmiben létezni... Aztán mi is elpusztulunk. Elnyel minket vagy mi magunk végzünk a másikkal. Hasonló lehet ez, mint a Nirvána. Talán ez az, amire egyes indiaiak is oly' régóta várnak?
Hirtelen azonban a földre kerülök, még mielőtt fenséges gondolataim közepette lesújthattam volna a lányra. Ki merészel megzavarni?! Kiben van annyi bátorság, hogy a Hóhér ellen szegüljön?! Lángoló pillantásom a támadómra szegezem. Ismerős valahonnan... De elmémet sötét fátyol fedi most. Nem érdekel, ki ő. Felkel és szárnyaimat kitárom, mint mikor a madarak is, ha nagyobbnak akarnak mutatkozni a másiknál, elrettentésképpen.
- Most vagyok igazán az, aki mindig is voltam! Hogy mersz meggátolni abban, hogy áldozhassak Úrnőnknek?! Hajts fejet a Sötétség előtt! Ő hozza el a megváltást erre a szemétdombra! Vesznie kell mindennek, mi él és mozog! Vesznünk kell majd nekünk is!
Eszeveszetten támadok teljes erőmből neki, az idegesítő, morgó korcsot messzebbre taszítva tőlünk. Haragom, fékezhetetlen vágyam a pusztításra valósággal elönti a másik angyalt, mint San Franciscót a tenger. Folyamatosan csapásokat mérek rá, hogy ideje se legyen gondolkodni semmiféle stratégián, s hogy minél közelebb férhessek a kiszemelt áldozathoz. Más jelenléte elvakultságomban még nem tűnik fel, de ha bárki közénk merne állni, azzal azonnal végzek. Úgyis meghalunk mind, nem számít hát, ha bárkit is leölök, legyen az testvér vagy barát. Aki ellenem van, az a Sötétség ellen is.
Hallod őket, Atyám? Hallod gyermekeid fohászát? Persze, hogy nem. Itt hagytál minket megrohadni... Úgyhogy Te magad is veszni fogsz.


 megöllek  ❦  Kyrie EleisonOutfit ❦ 393 szó ❦ ×


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 25, 2017 6:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


this is the end
to Sariel & Amber & Raguel
the devil within • • credit:

A nagyobb pusztítások ugyan elkerülték Las Vegast, vélhetően nem mi voltunk a támadások célpontjai, de a hírek hamar eljutottak hozzánk is. Tűzvész, árvíz, mérgező füst, és rengeteg áldozat... mindez olyasvalakire vall, akinek isteni ereje van, és nem a fényt képviseli. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ki áll mindennek a hátterében, és igazából, még ha erre a közeljövőben nem is számítottam, igazán meg sem lepődhettem. Lucifer őrizetlenül hagyta a Poklot, és a Sötétséget, hogy csatlakozzon a Földön dúló apokalipszishez, Atyánk sincs itt, hogy megakadályozhatná az efféle dolgokat, várható volt, hogy előbb-utóbb a dolgok rosszról még rosszabbra fordulnak. Valójában ami sokkal inkább meglephetett, az az, hogy a katasztrófák áradatának kezdete után nem sokkal valamennyi katonám és őröm kitaszíttatott a Mennyből, és pillanatokon belül megtelt velük a városom. Ekkor kezdett bennem megfogalmazódni a döntés, hogy valamit tennünk kell, ha arra van szükség, közös erővel, összefogva testvéreimmel, mert ha Amara képes még bennünket is kizárni saját otthonunkból, és idelenn is elpusztítani mindazt, amit Atyánk teremtett, talán nem csak az embereket, hanem az állatokat, a növényeket, és minden mást is, nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Valamit tennünk kell, hisz sajnos nem kizárt, hogy ez csupán a kezdet volt. De először a saját szememmel akartam látni, hogy mire is képes a Sötétség, és mit vitt véghez San Franciscoban. Mindaz, amit korábban elmondtak, elmeséltek nekem, ahogy leírták, vagy épp gondolati úton megmutatták az eseményeket, nem fogható ahhoz, aminek élőben is tanúja lehetek. Nem mondhatom, hogy szánom a halandókat, vagy bármiképpen érdekelne a sorsuk, hisz én sem szántam nekik sokkal kellemesebb véget, de itt már nem csak róluk van szó. Ezek a történések kihatással vannak mindannyiunkra, és ez bőven túlmutat a háborúskodásainkon.
Észrevétlenül, legalábbis a lehető legkevesebb figyelmet magamra vonva teszek egy kört a város felett, felmérve a helyzet súlyosságát, a túlélők és haldoklók számát, és azokat, akik még mindig próbálnak valamit tenni, menteni a menthetőt, egymáson segíteni. Bár szeretnék minderre teljes mértékben közömbösen tekinteni, nem hagy teljesen hidegen az elém táruló összefogás, ahogy a halandók és az angyalok egymást támogatják. Tény és való, szörnyű katasztrófák után mutatkozik meg leginkább az emberek valódi énje, legyen az jó, vagy rossz. Ez mindig is így volt, amióta csak léteznek.
Épp amikor úgy döntök, már eleget láttam, és jobb, ha egyelőre elvonulok, felfedezem a közelben a sajátjaimat, Sarielt és egy másik angyalt, akik épp egymásnak feszülnek. Bevallom, meglep a jelenet, egyrészt mert nem tudtam, hogy a húgom a városban tartózkodik, másrészt mert láthatóan az egyébként is nagy bajban levő halandókat irtja, ez pedig nem rá vall. Az is kíváncsivá tesz, ki a másik angyal, aki szembe szegül vele, és akinek alakja ismerős ugyan, de az arcát és gondolatait egyaránt takarja előlünk. Talán a füst az oka, hogy minden annyira valószerűtlennek tűnik idefentről, úgy döntök hát, hogy lejjebb ereszkedem, de csak annyira, hogy közbeavatkozhassak, ha szükség lenne rá, és mégsem elég közel ahhoz, hogy túl észrevehető legyek.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Park - Page 2 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 25, 2017 11:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Sariel, Amber, Gabriel & Raguel
Darkness is here
Hear, Smith of Heavens • Üzenet: 3 • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifFekete szárnyaim hasították a levegőt, ahogy San Francisco felé száguldottam. Távolról nagyon is jól látható volt az a fekete füst, amely ellepte a várost. Mintha egy kupolába engedtek volna fekete dohányfüstöt, úgy állt a gomolyag a városon. Sokak értetlenkedését hallom fejemben, ahogy gondolat olvasási képességeim kiterjesztem. Nem tudják... Nem értik. Amara, a Sötétség visszatért és ez mind az én hibám. Mert nem tudtam kibékíteni testvéreimet. Mert nem tudtam időben végezni az emberekkel. Mert nem tudtam visszahozni Őt. A próféciája ezzel valóra vált: ahogy betérek a füstbe, a pánik és a fertőzés miatti káosz fogad. Halál. Angyalok és emberek adják át magukat a sötétségnek. Csuklyámat a fejemre húzom, arcomra a valóság torzításával maszkot teremtek, hogy még véletlenül se ismerjenek meg. Ahhoz, hogy továbbra is semleges maradhassak mindenki szemében ezen körülmények között, kénytelen leszek felvenni ezt az álcát. Elmémet is módszeresen bezárom minden gondolatolvasó testvérem előtt, hogy még véletlenül se fedhessék fel kilétem. Michaelhez tartok, hogy elmondhassam neki, miattam van ez az egész és talán még van remény megmenteni mindebből valamit, ha megpróbál megint összefogni Gabriellel. Azonban út közben megakad valamin a figyelmem... Valakin, hogy pontosabbak legyünk. Sarielt már jó régóta nem láttam, és most is csak hátulról, de különleges kardját és stílusát bárhonnan felismerem. Szerencsére én nem az a fajta voltam eddig, aki folyton kardot ragadott. Meggyőzésemmel és beszédeimmel nyertem a csatákat, akadályoztam meg őket. Persze, megtanultam harcolni, de tudásom elenyészik ebben a tekintetben az arkok között, lévén sose használtam. Rafaellel szemben se volt túl sok esélyem, hacsak nem az, hogy én tudtam, hogy mire számíthatok tőle. És most úgy tűnik, egy újabb testvérem ellen kell fordulnom. Sariel... Úgy látom, hogy Amara ereje felette is átvette az irányítást, máskülönben sose emelne kezet Atyánk teremtményeire. Áldozata azonban most nem akárki: az egyik Cartelle gyermek. Nem Faye, de Michael számára azt hiszem Amber is épp olyan fontos lehet. Ó igen... Óvó szemem kiszúrja az ilyeneket. Ha más nem is vette észre... Rafael és én vagyunk talán azok az angyalok, akik idejük legtöbbjét emberek közt töltötték. Megannyi alkalommal láttam már emberek és angyalok között azt a feszültséget, ami bátyám és az elnöknő között feszül. Cselekszem tehát. Oldalról döntöm fel nővéremet, mielőtt kárt okozhatna a lányban.
- Ez nem te vagy, Hóhér. - suttogom, hogy hangomat se ismerhesse fel, miközben előhúzom teljesen átlagos pengéimet, barna ruhám oldaláról. Nem nevezem nevén, tovább is fenntartva az átlagos angyal látszatát. Szemem sarkából a Cartelle lányra pillantok, úgy helyezkedem, hogy közte és nővérem között legyek. Én már megszegtem Atyámért az angyali törvényeket, embert öltem, nem hagyhatom, hogy Sariel önkívületben tegye, mert ha magához tér valaha, nem fogja tudni elviselni a súlyt. Legalább is én nem tudnám, s habár mutathatja magát bármilyen keménynek, tudom, hogy van szíve és hogy az milyen kedves amúgy.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amber Cartelle


Park - Page 2 Tumblr_o1gsmsYwrr1up42jgo6_540
☩ Reagok :
105
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Képességem :
Sok van
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
25
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 25, 2017 12:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next





Ragu & Sari & Gabi & Amy

Nem tudok „otthon” ülve nyugton maradni miközben tudom, hogy ide kint mennyien szenvedhetnek. Az embereken, akiken tudtam már segítettem. Most folytatom a mentő akciómat, de már az állatoknál. Tudom talán nem most kellene. Abba kellene hagynom ezt, de egyszerűen nem tudok leállni vele. Mondjuk nem mintha utána bármit is tudnék velük csinálni. Egyre kevesebb az élelem. Nem tudom mi történhetett. Próbáltam megérteni, de nem sikerült. Mikor lesz ennek a pokolnak már vége? Lehet, hogy tényleg az lenne a megoldás, ha mi emberek meghalnánk. Az legalább megoldana mindent és talán végre helyre állna a rend. Ismét az állatok lennének a bolygó urai. Mondjuk örömmel megnézném azt, de tudom erre semmi esély.
Baluval ismét elmentem sétálni egyet. Faye most már még jobban le van foglalva. Már napok óta nem beszéltem vele rendesen. Mindig mennie kell, mindig zaklatják. Tudom, hogy ő sem tudja igazán, hogy mit csináljon. Ehhez már neki sincs elég hatalma. Ezt már csak egy valaki tudná megállítani… De az a valaki nincs itt.
Nem reménykedem abban, hogy bármit is találok. De legalább nem otthon vagyok. Balu is élvezi, hogy rohangászhat. Az egyik parkba érve hagyom hadd nézelődjön körbe. Addig én is körbe nézek. Ez a füst kezd nagyon az agyamra menni. Miért kell mindent elvenni tőlünk? Igaz ez előtt sem volt felhőtlen az életünk, de legalább láttuk a Napot, élvezhettük a melegét. Igazából mind ezt csak magunknak köszönhetjük. Ha nem lettünk volna ilyen kapzsik… És még azt mondják, hogy az emberek a legokosabbak.
Balu hirtelen morogni kezd. Az eget kémleli. Én is felemelem tekintetem, de egyelőre nem látok semmit, viszont ahogy visszapillantok a kutyára már meg is hallom a szárnycsapkodást. Remek…. Már csak Michael hiányzott nekem.
-Mit akarsz tőlem Michael?-Kérdezem hangosan, de ahogy felpillantok ismét arrébb ugrom és ezzel sikeresen hátra is esem.
-Mi a franc?-Balu is odarohan hozzám. Az idegenre morogva tekint. Egy angyal karddal? És a tekintetét nézve nem békességgel jött.

Öltözet: - ʘ Zene: link ʘ Megjegyzés: -
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 24, 2017 5:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


The End of The World
Amber, Raguel, Gabriel & Sariel


N
em is tudom, mit mondjak... Vagy mit gondoljak... Olyan gyorsan történt minden. Egyik pillanatban még pislákol a Nap fénye, angyal angyal vérét ontja, az emberek otthonaikba rejtőznek... A következő pillanatban pedig hirtelen mindent beborít a Sötétség. Nem csendül már az angyalok pengéje, a halandók pedig hiába rejtőzködnek el. Hatalmas árvíz pusztított, tűzvész, kétségbeesés mindenütt... És ez  furcsa, éjszín füst is... Olyan energiák kavarognak a levegőben, amikről álmodni se mertem volna, hogy valaha érezni fogjuk őket. Mégis itt van. De hogy szabadulhatott ki? Hogy történhetett ez az egész??
Nagyon jól tudom, ki a felelős. Még a világ s az élet hajnalán zártuk el a Pokol legmélyebb bugyrába, hogy véletlenül se árthasson senkinek és ne nyúlhasson bele semmiféle szándékkal sem az Úr alkotásába. Úgy tűnik, ennyi nem volt elég. Erősebb zár kellett volna, erősebb mágia, vagy tudom is én, mi! És hol van az Úr? Atyánk még most sincs itt, pedig egyedül ő győzheti le teljes egészében a Sötétséget. Mi egymagunk nem lehetünk rá képesek. Teljesen cserben hagyott minket az átkozott! Mégis, milyen Teremtő és szerető Atya az olyan, aki a világ végén se mozdítja kisujját gyermekeiért?? Pedig már nem csak az emberekről és Gabrielék vitájáról van szó, annál sokkal többről. A fenébe is!
Teljes fegyverzetben indulok meg San Franciscóba, hogy felkeressem Mihályt. Valamit tennünk kell, most már ténylegesen, meg kell keresnünk az Öreget és rábírnunk a cselekvésre. Csak ez a nyomorult füst ne lenne… Nem tudok anélkül végigmenni a városon, hogy ne lélegezzem be, még a repülés se segítene igazán. Egyre feszültebbnek érzem magam, ahogy közeledek a központ felé. Mintha belülről rágna valami, egyre nyomasztóbb, és mégis kellemesebb... Legszívesebben megölnék valakit… Igen… Ha csak egy csepp vért is ontatnék… Hallanám édes halálsikolyát, legyen az angyal, démon vagy ember… Utóbbi lenne a legideálisabb. Bemutatnék Atyánknak, hadd lássa, miféle következményekkel is jár, ha magára hagyja legkedvesebb teremtményeit. Őt kellett volna elzárni, nem az Úrnőt... Ó, miért is nem Gabriel oldalán álltam már a háború kezdete óta?! Annyit alantas kis férget ölhettem volna már meg, amennyit nem szégyellek. Mellettük folytathattam volna ugyanúgy az angyalok kopasztását is. Talán most, hogy beköszöntött a Káosz, kiélhetem magam ismét. Itt egy rémült járókelő, amott egy másik… S a fejük mindnek porba hull, oda, ahová való… Látod, Atyám? Mit lépsz most? Hol vagy, hogy megállíts engem, vagy ezt az édes anarchiát, amit Amara elhozott nekünk? Nem érdekel, nem olyan fontos már neked? Pusztuljon hát minden és mindenki!
Fiatal vagy idős, angyal vagy ember, nem érdekel. Mindnek vesznie kell, vérük már az utcákat áztatja. A parkba érve pedig egy ifjú, halandó lélek tűnik fel nem olyan messze. Valahonnan ismerősnek tűnik… De ez kicsit sem érdekel most. Bemocskolt kardom megforgatom kezemben és felreppenve a levegőbe készülök lecsapni a leányra. A környéken azonban más angyalok energiája is terjeng. Erősek, mint én. Talán arkangyal társaim jöttek szintén, hogy véget vessenek minden életformának? Helyes. Ha megöltünk mindenkit, magunkkal is végzünk majd, hisz mi is ugyanolyan feleslegesek vagyunk már... Atyánk pedig egy hullákból álló világot uralhat, melyet valaha Teremtésnek és Életnek hívatott.


#legpocsékabbkezdő, de remélem, megteszi ❦  Kyrie EleisonOutfit ❦ 498 szó ❦ ×



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Park - Page 2 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
739
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 22, 2017 5:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




***
szabad a játéktér



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 05, 2017 5:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


A nézésére nincs látható reakcióm sem, még akkor sem, amikor abbahagyj a képessége használatát. Szerintem jobb nem firtatni a dolgot. Ráérünk majd akkor is, ha hazaértünk hozzá.
Egyébként, egészen elámít az, ahogy használja az erejét. Én már nem is tudom, mióta rejtőzök itt pengeélen táncolva, mindig csak egy hajszállal elkerülve a rám vadászó őrjáratokat, most meg kézen fogva átsétálunk a városon, tojva minden engem és őt kereső angyal fejére. Meg tudnám ezt szokni.
A lakásához érve felemelem a jobb kezem, ahogy elenged, és már kattan is a zár az ajtajában, majd kitárul magától, felfedve a dobozt a fényképalbumokkal a küszöb előtt...nos, ebből a nézőpontból inkább a küszöb mögött gondolom ha precízen akarunk fogalmazni....
-A többség inkább festmény, és kézzel rajzolt portré...a fényképelőhívás eléggé problémás volt akkoriban...de ezt leszámítva pontosan az van benne, amit mondtam.
Ha le is hajol érte, a tetején lévő kupac első képén ott fekszik az anyja hasán, akivel mosolyogva bújunk össze a fotó idejére. Csak egy pillanatra nézek oda, de el is fordulok. Valahogy nem szeretném látni ezt a képet, ahogy a következőt sem, ahogy együtt alszanak az anyjával, vagy azt, amikor járni tanítom éppen, vagy éppen amikor a szárnyaimat használja fekhelynek. Így belegondolva, borzalmasan sok fotó készült az első időkben....aztán egyre ritkábbak lesznek persze az idő múlásával.
A következő albumban már csak a ceruzarajzaim vannak, melyek hasonlítanak ugyan Sophie-ra, de egyértelműen emlékezetből készültek.
-Mindenki azt mondja, hogy anyádra ütöttél, de szerintem nem hasonlítasz rá különösebben. Szerencsére rám sem.
Újra körbenézek a lakásában, mintha most járnék itt először, s nem tudom nem észrevenni a dekoráció teljes hiányát, illetve azt, hogy aligha tudnám kitárni a szárnyaim ezen a helyen.
-Nagyon...takaros kis hely. Felteszem egyedül élsz itt?
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 26, 2017 1:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Sophie & Rafael
I'm a mess right now inside out, searching for a sweet surrender
Csak felsóhajtok a kérdésére és megrázom a fejem. Borzasztóan dühít, hogy itt állok előtte és mégis azt védi, aki nekem fájdalmat okozott. Nem keresek felelősöket, nem mutogatok ujjal én pusztán azt tudom, amit megéltem, amiben felnőttem. Egy szülő legyen szülő akármilyen körülmények is vannak és ne a gyerek igya meg a levét annak, hogy ő máshogy látja az életet, mint kéne. Egy szülőnek nincs kifogás, nincs mentség… egy szülő mindig mindent adjon meg a gyerekének… én is így tennék. Lehet azért, mert én nem így nőttem fel. Nem egy teljes, boldog, szerető családban. Mert létezik ez… még a mostani körülmények között is létezik, csak talán tenni kell a dologért.
- Az a gond csak, hogy a jövő tettei nem fogják kitörölni a múltat. – Jegyzem meg halkan, bár biztos vagyok benne, hogy ő is hallja. Hiába vannak tervei, hiába van most itt, azért az én limitált emberi életemet nézve igenis a nagy részén, vagy legalább a felén nem volt velem fizikailag. Pedig sokszor mennyire jó lett volna valakihez fordulnom, valakinek úgy igazán elpanaszolnom, hogy mi fáj, hogy mi történt velem éppen. De nem volt senki… és gyerekes dolog, de akkor is okolni fogom ezért. Most még biztosan.
A kérésére láthatatlanok leszünk, viszont a megjegyzésére egy pillanatra ismét felfedem magam, hogy lássa tekintetem, ami nem túl barátságos. Tényleg? Képes volt otthagyni az ajtóm előtt? Lehet, hogy az ablakon dobtam volna ki abban a pillanatban, hogy meglátom. Bár ezt már sose tudhatom, de egy arkangyaltól nem ilyen mértékű gyávaságot várt az ember. Hogy jelenlét és egy szó nélkül otthagy egy dobozt. Igenis legyen férfi, legyen erős, ha már ennyi ideig nem foglalkozott velem és maradjon ott. Fél, hogy elutasítom? Nevetséges… kockázatot kell vállalni, márpedig úgy gondolom, hogy élt már át nagyobb kockázatot is ennél.
Sóhajtok egyet, majd miután ismét láthatatlanná válok, magam után húzva elindulok. Repülhetnék is… de én ahhoz nem vagyok hozzászokva. Hiába van rá lehetőségem, nem használom szárnyaimat túl gyakran… sőt. Leginkább soha, emberként éltem, s földhözragadt vagyok kicsit ilyen téren.
Tökéletesen ismerem már azokat az utakat, ahol kevés ember jár, hogy a házamig érjek, céltudatosan megyek és hátra se nézek, meg sem állok, amíg el nem érem a célt.
Ahogy az ajtóm elé érünk megtorpanok, s csak ekkor engedem el csuklóját Rafaelnek, majd láthatatlanságunk is eltűnik én pedig kérdőn nézek rá.
- Hol a doboz? – Teszem fel az ésszerű kérdést és addig nem is mozdulok semerre, amíg meg nem kapom a választ. Valaki elvitte volna? Ki az istent érdekelne bármi ilyesmi?
Hirtelen kapok észhez, hogy ha arra kért siessünk, feltehetőleg nem akar az ajtó előtt állni… és bár dühös vagyok még mindig, azért kicsit levetkőzöm makacsságom… és csak kinyitom az ajtót, hogy zárt falak között lehessünk.
kinézetzene©

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 14, 2017 1:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


-Miért, te talán jobban tudod ők mit éreztek, mint saját maguk?
Nem, nem tudom elfogadni, hogy a nő akit szerettem lemondott volna róla, ha lett volna választása. Nem ismerhettem ennyire félre, és nem is tettem. Ha elfáradt az évek során, és ezért lankadt a figyelme, az más, de tudom, hogy nem akarta volna elveszteni Sophie-t, az pedig, hogy nehéz élete volt vele...sajnos jórészt az én hibám. Amiatt ami vagyok, nagyon sokat kellett szenvednie mindkettőnek.
A bemutató után hagyom hagy gondoljon, amit szeretne, és még azt is, hogy megtartsa ezt magának...innentől.
-Igen, veled voltam mindig. Vagyis, majdnem mindig.
Lehajtom a fejem. Legszívesebben magamhoz húznám, és szorosan ölelném, de nem szeretném tovább feszegetni az idegeit, mint amennyire elkerülhetetlen.
Ami az örökkévalóságot illeti, nem feltétlenül van igaza, még akkor sem, ha Isten ragaszkodik a szabályokhoz. Van azonban más út, és nem fog Sophie útjába állni, ha úgy dönt...a semminél még a pokol is jobb sajnos. És ahogy most állnak a dolgok, jelenleg a földnél is, bár erre fáj gondolnia.
-Még meglátjuk.
Több magyarázatra egyenlőre nem számíthat. Kell, hogy legyen rá mód, hogy kiszabadítsam ebből a csapdáéból. Még nem tudom, mi az, de meg fogom találni. Szerencsére a másik kérdése sokkal egyszerűbb.
-Azt szeretném, hogy tüntess el minket, és vezess minket haza hozzád. Ha én csinálom az túl feltűnő. Veled kisebb a kockázat.
Semmi kedvem összefutni a bátyámmal. Michael-el könnyebb szót érteni, mint a másikkal, de ezt is elkerülném, ha lehetséges. Csak azért, mert ő nem ortodox ork, mint Gabriel, lehet ő is úgy gondolja, hogy a nefilimek problémáira egy jó özönvíz a megoldás, mint a régi szép időkben. Többet nézek ki belőle, de nem szeretnék csalódni benne...
-Nem akarlak sürgetni, de a küszöböd előtt hagytam egy dobozt a baba fotóiddal, szóval lehet jobb lenne, ha igyekeznénk.
Ez amúgy nem igaz. A doboz a lakásában van. Őszintén nem tudom, hogy ettől nyugodtabb lenne, vagy még idegesebb.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 10, 2017 12:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Sophie & Rafael
I'm a mess right now inside out, searching for a sweet surrender
Felsóhajtok ismét és megrázom a fejem. Nem akarok már kiabálni, de valahogy mindig megtalálja azt a mondatot, amivel odáig lök, hogy felemeljem hangom akár, pedig nem vagyok egy kifejezetten nagy hevességű lány.
- Tudod mi a szomorú az egészben? Hogy nem volt rá szükségem, hogy eltűnjek… csak kisétáltam az ajtón a táskáimmal a kezemben. Az egy dolog, hogy figyeltél… de nem élted meg, amit én, szóval kérlek, nagyon szépen kérlek ne akard jobban tudni, hogy mit éltem át és hogyan is viselkedtek velem, vagy hogyan éreztek irántam.
De itt befejezem, pedig még tudnék mit a fejéhez vágni, de egyelőre ennyi elég volt… ha jól sejtem nem most láttam utoljára, ha ezt akarnám, akkor se, főleg, hogy ezek után bárhol felbukkanna, pontosan tudnám, hogy ki is ő. Ha csak nem tesz róla ismét, hogy ne tudjam, de nem, ezt a gondolatot ki is törlöm én a fejemből, mielőtt még ok nélkül leszek rá dühös.
Furcsa nekem, ahogy hátrébb lép és végigmér, ahelyett, hogy igazán válaszolna. Már szinte ösztönösen bennem van, hogy el kell tűnjek, de nem teszem. Csak ökölbe szorul egy picit a kezem, már reflexszerűen. Azt hiszem az elmúlt évek alatt tökéletesen kialakult bennem a menekülési ösztön és valahogy túlságosan is jól ismerem fel az olyan helyzeteket, ahol elővigyázatosnak kell lennem, most is megéreztem, hogy készül valamire.
Ennek ellenére azért meglepődök, amikor felemelkedek, s egy pillanatra láthatatlanná is válok, ismételten szinte reflexből, bár ha hasonló helyzetbe kerülnék ez már édeskevés lenne, úgy érzem. Csak nyugodtan tűröm ak is bemutatóját, hogy mekkora ereje is van és kicsit megsért, hogy azt gondolja én ezzel nem vagyok tisztában. De mégis mit vár? Tűnjek el? Ha ekkora erő támad ellenem, ha tudom, hogy kint van, ha nem, nem tudok vele mit kezdeni, nem bújhatok egész életemben a szárnyai mögé. Azt pedig kétlem, hogy akkora jelentőségem lenne bárkinek is, hogy szándékosan engem kutatnak.
- Végeztél a bemutatóddal? – Kérdezem kicsit morogva és leporolom kabátomat. A gondolataimat inkább magamban tartom, már ha ez lehetséges…
Ahogy gyerekkori dolgokról beszél… és képről, amin együtt vagyunk megtorpanok, kezem is egy kicsit megremeg.
- Te velem voltál? – Döbbenten nézek egy pillanatra a férfira, majd lehajtom fejem, hogy ne lássa könnyes szemem. Ez az érzés jobban földhöz vág, mint gondoltam, de nem akarok több gyengeséget mutatni. A kezében tartott, megölelt, velem volt… és elhagyott. Nem igazán tud jelenleg vígasztani a tény, hogy muszáj volt neki, vagy, hogy milyen veszélyes lett volna számunkra.
- Végül is… neked ott az örökkévalóság… nekem viszont egy emberi életem van, igazad van, várnod kellett volna még – Jegyzem meg keserűen, megint felbosszantott, de inkább csak megállok ismét a kérdésére és úgy nézek fel rá, mintha azt kérdezte volna tudok e járni, vagy levegőt venni magamtól. Annyi minden kavarog most a fejemben… előre látom, hogy jó pár napig nem fogok tudni aludni, mire mindent helyre rakok magamban és egyáltalán józanul meg tudom ítélni, hogyan is érzek jelen helyzet iránt.
Megragadom a karját és abban a pillanatban láthatatlanná válunk mindketten. Talán így jobb is, könnyebb elrejtenem, hogy mit is érzek jelenleg. Megtörlöm szemem sarkát, amit ugye ő már nem lát és megpróbálom összeszedni magam.
- Most mit akarsz?
kinézetzene©

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 28, 2017 12:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Oldalra döntöm a fejem, és nem leplezem a csodálkozásom, igaz, mint páran megjegyezték, a csodálkozó arcom nem sokban üt el a szokásostól.
-Láthatatlanná tudsz válni. De igen, mindenképpen könnyű dolgod volt, hisz az egyetlen amit tehetett, hogy imádkozzon azért, hogy felbukkanjak.
Nem lehetett könnyű ezt kívánnia, hisz látni sem akart már egy ideje. Jobban belegondolva, amikor utoljára látott az anyja, nagyon hasonlóan reagált, mint amikor először találkozott velem a leánya...a leányunk. Azzal már nem traktálom, hogy az emlékei nélkül is rá talált, köszönhetően annak, hogy nem ment valami messzire.
-Sophie, vannak, akik a puszta létezésed akarják eltörölni, nem csak annak emlékét. Most, hogy nem vagy vele, minden gondolata ami rólad szól veszélybe sodorta volna. Ahogy az is, ha én jutok eszébe, és nem gyűlölettel emlékszik rám.
Aztán újra csak tűröm a szóáradatot, kifejezéstelen arccal. A végére még hátrébb is lépek tőle, és végigmérjem őt. A probléma, hogy a saját szemszögéből talán igaza van. Nem örülök neki, de ideje ízelítőt adnom neki abból, hogyan fest ez az enyémből, és remélem megérti majd az aggodalmam. Felemelem egyik épp csak a derekam felé egy kicsit, mire érezheti, hogy láthatatlan kezek ragadják meg a lábait, a vállait, a karjait, és felemelik őt, akár egy nagy vattacukrot, majd két méter magasba, miközben az erőfeszítés egyetlen nyomát sem láthatja az arcomon.
-Tudom, hogy nagy lány vagy. És egész ügyes is. A legtöbb halandó a közeledbe sem juthatna.
Hátat fordítok neki, közben leengedem, és csak az utolsó pár centin esik egy picit. Nem áll szándékomban bántani őt.
-De sajnos van akivel szemben ez nagyon kevés.
Bevallom, kicsit azért boldogsággal tölt el, hogy egy idő után magától követ, még ha nem is teljesen dac nélkül. Továbbra sem zaklat fel amiket mond, még ha ott is visszhangzanak a fejemben a szavai, ám arr, hogy parancsolgatnék felhorkanok.
-Én sem így terveztem először találkozni veled. Be akartam kopogni hozzád, és a kezedbe adni minden gyermekkori holmidat, meg még azt a néhány képet, amin együtt vagyunk baba korodban. Nagyon csendes voltál picinek...
Nem fogom tagadni, hogy hiányzik eme tulajdonsága. Mielőtt feltenné a jogos kérdést, hogy miért nem így tettem, gyorsan folytatom:
-Féltem, hogy elküldesz. Hogy meglátsz, és csalódást okozok. Vagy valami ehhez hasonló. Fogalmam sincs a mai közjáték nélkül mikorra szántam volna rá magam. Egyébként haza megyünk, hozzád. Igen, tudom, hogy az a másik irányba van, de kerülőúton megyünk nehogy köv...
Itt megtorpanok. Elgondolkodva fordulok hátra.
-Illetve....ha jobban belegondolok, te el tudsz rejteni mindkettőnket igaz?
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 25, 2017 1:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Sophie & Rafael
I'm a mess right now inside out, searching for a sweet surrender
Gyűlölöm azt az érzést, amikor kavarognak bennem az érzelmek… amikor egyszerre tombol bennem a düh és vagyok elkeseredett. Nem tudom, hogy melyik akar előtérbe kerülni, vagy éppenséggel egymást váltják egy szempillantás alatt. Egyszer a dühtől könnyezek, egyszer a szomorúságtól.
Felnézek arcába, ahogy szárnyai megjelennek, s próbálok ellenállni, mert nem akarom, hogy védelmezni próbáljon, próbálom eltolni magam tőle, de hiába nem fejt ki nagy erőt, mégis érzem, hogy stabilan tart.
- Nem tudom ki vagy… - Persze tudom, hogy az apám… tudom, hogy kicsoda, de ennél többet nem tudok róla. Hogy nyerhetnék vigasztalást abban, hogy ő itt van nekem? Tudom… vagyis, azt hiszem, ha meg kell védenie, megvéd, de a lelki világomra nem tud hatni… Nem tudja az űrt betölteni, hisz, ha csúnyán hangzik, ha nem, jelenleg senki az életemben, azon kívül, hogy vér szerint kicsodám.
- Akkor meg hogy mondhatod, hogy utánam jönne? Ha az lenne, akinek még te gondolod, akkor nem tudtam volna ilyen könnyen eljönni. – Lemondóan rázom meg a fejem. Nem igazán szeretnék erről beszélni, sose voltam az a fajta ember, aki olyan könnyedén beszél a gondjairól, inkább magamban oldom meg.
- Az egy kicsit sem vigasztal tudod, hogy rád nem emlékszik és nem is érdekel. De önkényes döntés volt ez… amihez nem volt jogod. Legalább… szólhattál volna. – Nem tűnt el belőlem a düh se és a szomorúság se, de egy egész picit lenyugodni látszok, nem akar belőlem olyan erősen előtörni, mint előtte.
- Úristen… azt hiszed nem tudom? Nem vagyok ostoba… ebben élek 7 éve. Tudom nagyon jól, hogy mi vagyok, tudom nagyon jól, hogy hogyan vélekednek a fajtámról, még ha nem is tehetek róla, hogy létezek, arról se, hogy az vagyok, aki. Szerinted miért élek egyedül ennyi ideje? Miért bujkálok a világ elől? Ne akarj ezzel kapcsolatban kioktatni… és tőlem mondhatod, hogy figyeltél, nem voltál itt minden percben, nem követtél éjjel-nappal. Meg kellett vívnom a magam csatáit is. Ettől még nem volt jogod kitörölni semmit… és dönteni az én sorsomról. Eleget kaptam azzal, hogy egész további életemben el kell, hogy rejtőzzek.
Akárhogy is nézzük, valahol nagyon is őt okolom, amiért nephilim vagyok. Az ő gyengesége miatt születtem… persze, hálás lehetek, hogy élek, és nem is akarnék meghalni. Nem mondom, a képességemet is szeretem, alapvetően szeretném, aki vagyok, ha nem kéne féltenem az életem, nem csak vadászoktól, de náluk sokkalta erősebb angyaloktól is, akik gyűlölnek, csak, mert létezek.
- Nem mellesleg meg tudom védeni magam… Megtanultam az évek alatt. Gyengének tűnök, de nem vagyok az.
Persze ezt valahol vicces így mondanom, hisz harmatgyenge vagyok akár hozzáképest, de azért megtanultam a javamra használni képességemet és a fizikumomat is.
Gúnyosan nevetek fel a kijelentésére, miszerint őt kerestem. Igen, valahol mindig is érdekelt az apám, de ez természetes. Apa nélkül nőttem fel, sose tudtam, hogy milyen az, amikor valakinek teljes családja van. Borzasztó érzés volt, amikor láttam körülöttem a normális családokat, ez az űr örökké bennem volt… és még most is ott van, hiába áll itt előttem.
- Remélem tudod, hogy ez nem túl szép tőled. Még szép, hogy ismerni akartam apámat, de ettől még nem fogsz kitűntetést kapni, hogy megjelentél 27 év után, vagy éppen azért, hogy most hirtelen meg akarsz védeni. Saját akaratom van. Lehetséges, hogy nem kényszeríteni kéne, hogy menjek veled.
Ahogy ismét húzni kell egy pillanatra azért megállok, majd ha engedi kirántom karom kezéből és magamtól megyek.
- Ha nem parancsolgatnál, előbb elérnéd a célod. Meg ha esetleg elmondanád, hova akarsz vinni.
Csak azért követem, mert érzem, hogy fölösleges lenne ellenállnom. Valahol tudom, hogy nem akar nekem rosszat, de erősebb a dac bennem és a düh, amit érzek, akár csak a most történtek miatt is. Akkor is magával vinne, ha kézzel-lábbal tiltakozok… felesleges lenne.
kinézetzene©
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 23, 2017 5:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Mereven állom az ütéseit, mozdulatlanul. Arcom nagyot csattan, de szemem nem rebben, ahogy megüt. A mellkasommal már más a helyzet. A fiziológiám, és a rejtett páncélom miatt szegény lányom a folyó partjára állított nevetséges márványszobrot is püfölhetné, ami a tábla szerint engem ábrázol. Csendben tűröm a szavait, aztán amikor egy kicsit veszít végre a lendületéből, nagy huzatot kavarva jelennek meg ébenfekete szárnyai, és mielőtt a felkapott levelek újra földet érnének, hozzá lépek, és szorosan magamhoz ölelem a karjaimmal, szárnyaimmal pedig betakarom őt szinte a feje búbjáig.
-Én itt vagyok neked.
Puha szárnyaim biztosan tartják őt fogva, ha kell. Tudom, hogy valahol igaza van, és nincs jogom ehhez, de mi lenne a helyes? Hagyni, hogy önerőből érje el a végzete? Soha.
-Többet tudok, mint gondolod, mert mindent tudok, amit gondolsz. Tudom, hogy sosem voltam veled, de te is tudod, hogy sosem tévesztettelek szem elől teljesen.
Megvárom amíg lenyugszik egy kicsit. Aztán eresztem cska el, és válazsoilok a kérdésre, amit feltett, hisz megígérem, hogy felelek  négyre. Egyre már válaszoltam, lássuk a másodikat.
-Rafael Arkangyal vagyok. És az apád. Nem képzelem magam senkinek ezen kívül. És nem csak rólad vettem el anyád minden emlékét...
Ezt nem fejtem ki jobban, láthatta, mennyire átnézett rajtam is a nő, mintha csak egy idegen lennék, aki megszabadítja őt ettől a fura leánytól. Az első szerelmem, és pontosan tudom mit jelentettem neki, éppen ezért görcsben álla  gyomrom minden alkalommal, amikor csak úgy elmegy mellettem. Az ő szemében senki vagyok, és ez így van rendjén.
-Isten unokája vagy, és Nefilim. Sajnos vannak, akik csupán az egyikért is eltörölnéd az életed is, és nem csak annak emlékét. Ha úgy érzed, egész életeden át a bocsánatod kéne kérnem a tetteimért, nem fogok vitatkozni veled. De abban sem, hogy velem jössz.
Nem, nem érdekel, ha nem szeretne velem jönni. szüksége van a segítségemre, és a történtek után sajnos a titkolózás sem fogja megvédeni őt többé. A képessége még talán, de tekintve, hogy kik vadásznak rá, jobb lesz, ha ennél azért több védi az életét.
-Ugyan Sophie, egész életedben engem kerestél. Most itt vagyok. Innen viszont mennünk kell. A vadászt aki a nyomodban volt könynen elintéztem, és megteszem újra, de ha a többi angyal is felfedez, velük már nehezebb dolgom lesz.
Ezzel újra megfogom a karját, és húzni kezdem magammal. Sajnso nem cska paranoiából akarok eltűnni innen. A képességeim időt nyertek, ám sajnso akadnak bőven, akik tudják érzékelni pontosan mekkora erő kellett ahhoz, hogy ennyi ember szabad akaratát befolyásoljam egyszerre, és bár még nem hallok szárnycsapásokat közeledni, egészen biztos vagyok benne, hogy hamarosan azok sem lesznek messze. Nem akarok szembe szállni ezekkel az angyalokkal, őket többre becsülöm, mint gabriel követőit, ám ez édeskevés akkor, ha a lányomra támadnak. Nem tudom, ki mernének-e állni ellenem, de ebben az őrületben minden megtörténhet, és csak reménykedhetek benne, hogy nem. Féltem őket.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3