☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Kedd Nov. 07, 2017 7:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sariel, Amber, Gabriel & Raguel
Darkness is here
Hear, Smith of Heavens • Üzenet: 3 • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifKövettem a halandót, ám nem túl sokáig. Nem azért, mert abba maradt volna a dolog, hanem azért, mert Gabriel elkapta. Azonnal landoltam, s fegyvereimet készenlétben tartva megálltam nem túl közel, s nem túl távol. Nem hátrálok meg, még akkor sem, ha a két testvérem ellen egyszerre kell küzdenem. Mindenesetre még nem szólalok meg újra, még nem esek nekik és még nem mozdulok, de azért megfeszült izmokkal figyelek, készen arra, hogy közbe avatkozzak, ha bármi történik.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Amber Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Emberke
☩ Reagok :
39

Szer. Nov. 01, 2017 7:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Ragu & Sari & Gabi & Amy

Fogalmam sincs, hogy mi történik, de nem is akarom végig várni mi lesz a vége a dolognak. Az az angyal ki akar engem nyírni, bár nem tudom, hogy miért. Lehet, hogy csak rosszkor voltam rossz helyen. Balu szerencsére nem kapott nagy „pofont”. Szívósabb kutya ő annál.
Mikor meghallom a fickó nevét egy pillanatra ledermedek. Gabriel… Ugye nem? Ő lenne az a rohadék? Az aki ezt okozta nekünk az ostoba hisztije miatt? Ha minden gyerek, aki elveszítette a szüleit így reagálna rá, ahogyan ő már rég elpusztult volna a mi világunk… Egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy visszafordulva behúzok neki egyet, de ennyire ostoba én sem vagyok. Mégis csak egy arkkal lenne dolgom. Erősebbek nálam, sokkal. Így inkább a menekülést választom. Neki is futnék, de természetesen nem érek célba. Elkapnak, megragadják a torkom. Természetesen azonnal megpróbálok kiszabadulni, de végül nyugton maradok.
Balu hangos ugatásba és morgásba kezd, de nem támad. Addig nem is fog, míg én nem mondom neki.
A kérdést hallva felröhögök, vagy valami hasonlót művelek. Ennyire ostobának néz engem?
-Mert egy ilyen féregnek pont a nevem érdekel mi? Nem tök mindegy hogy hívnak engem? Emberből vagyok. Azt hiszem ez pont elég ok arra, hogy meg akarjatok ölni.-Nem fogok elkezdeni picsogni, mint egy liba és könyörögni az életemért. Az nem én vagyok.

Öltözet: - ʘ Zene: link ʘ Megjegyzés: -


Kedd Okt. 24, 2017 8:50 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


this is the end
to Sariel & Amber & Raguel
the devil within • • credit:

Komor, szótlan pillantás a válaszom a harcos angyal visszakérdezésére. Nem kioktatni akartam, csak óvatosságra inteni, hisz láttam korábban odafentről, ahogy a saját épségét nem sajnálva szállt szembe Sariellel az emberért. Nyilván megvan a maga ereje, tapasztalata és bátorsága, de jelen helyzetben pontosan még én sem tudom, mivel állunk szemben. Nem tudhatjuk, hogy Amara közreműködése csak testvérem elméjére hatott-e, vagy valamiképp az erejéhez is hozzáadott. Nem tudhatjuk, mire lehet képes. Beismerem, nem mindig választom a józan érveket és gondolkodást a harc helyett, de most szeretnék előbb válaszokat kapni, mielőtt össze kéne csapnunk a húgommal, a harcos segítségével, vagy nélküle.
Figyelmemet immár Sariel felé fordítom, aki engem felfedezve mintha száznyolcvan fokos fordulatot venne a viselkedésében. Fenyegetőből behízelgő lesz, de nem az aranyos-kedves módon, sokkal inkább alattomosan, számítón, láthatóan be akar fűzni, hogy a nézeteit osszam. Meg van győződve róla, hogy mellé állok, hogy őt támogatom, és osztozom a hűségében „Úrnője” felé. Elborzaszt, megdöbbent és némi aggodalmat is okoz a szemeim előtt kibontakozó jelenet, és ez halványan talán tükröződik is a tekintetemben, de összességében ugyanolyan komor, érzéktelen és mozdulatlan maradok, miközben ő közelebb jön, beszél hozzám, kezeit az arcomra helyezi. Pillantásommal minden mozdulatát követem, elemzem, arcát fürkészem, melyről valódi odaadás és imádat köszön vissza, amikor Amarát említi. Hogy lehetséges ez? Hogy fertőzhette meg így? Mi a célja ezzel? És hogyan tudnám visszafordítani? Talán csak atyánk lenne képes rá. De meglehet, az is segít, ha emlékeztetjük rá, hogy ki felé is tartozik valójában hűséggel, hogy ki az, akit most szavaival elárul.
- Mi történt veled, Sariel? Hogyan kerültél kapcsolatba a Sötétséggel? - Teszem fel a puhatolózó kérdéseimet, mielőtt húgom figyelmét újra magára vonná a szökevény halandó. Fejem kissé oldalra billen, ajkaim enyhén összepréselődnek a nemtetszésem jeleként. Nem az ellen van kifogásom, hogy megölje a lányt, hanem az ellen, hogy ezt Atyánk testvére nevében tegye meg. Nem akarom, hogy ezzel őt erősítse tovább, nem akarom, hogy a sötét karmok ezzel mélyebbre hatoljanak Sariel elméjében és szívében. Inkább veszem én az ember életét, minthogy ezt hagyjam megtörténni. Hirtelen mozdulok, teret hajlítva előzöm meg nővéremet, és a harcos angyalnak egy figyelmeztető pillantást küldve – ami ezúttal annyit akar sugallni, hogy ezt most hagyja rám, bízzon bennem, hisz láthatóan nagyon a szívén viseli az ember sorsát –, elkapom a törékeny lény torkát, és tekintetemet az övébe fürkészem.
- Mi a neved? - kérdezem meg, leginkább csak azért, hogy időt nyerjek, bár tulajdonképpen kezd érdekelni, kinek az életével is játszunk. Valójában továbbra is bizonytalan vagyok a jelenlegi történések lehetséges végkimenetelét illetően, de amennyire tőlem telik, szeretném kézben tartani a dolgokat. Pontosan emiatt hatolok a lány elméjébe, és bénítom meg őt, legalábbis ő így érezheti. Mintha az egész teste kővé vált volna, mozdulatlan, egyedül az arcát érezheti még a magáénak, ezzel is lehetőséget kapva, hogy válaszoljon a kérdésemre, viszont megemelőzve, hogy ismét szökésnek eredjen, mielőtt a végére járnék Sariel terveinek.
- Miért éppen ő kell? - fordulok kérdésemmel ismét a másik ark felé, hisz van még nem egy védtelen halandó a közelben, de Sariel láthatóan erre a példányra vetett szemet. Szeretném tudni az okát.

Sariel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
9
☩ Keresett személy :

Hétf. Okt. 23, 2017 10:55 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The End of The World
Amber, Raguel, Gabriel & Sariel


I
smerős hang üti meg a fülem, mely áttöri küzdelmem zaját a másik angyallal. A nevemen szólít. Megtorpanok és gyilkos pillantást vetek abba az irányba. Mégis ki az megint?? Ki merészel ismét megzavarni küldetésemben? Szárnyát szegem, torkát szelem, kitépem gerincét, saját vérében fürdetem meg!
S ekkor, őrült dühömben egy pillanatra felszáll a vörös köd tekintetemről és felismerem Gabriel vonásait magam előtt. Még... Sose éreztem ehhez foghatót senki fia látványától. Egészen megváltozik mimikám, a Sötétség hirtelen lágy s puha lesz, mintha csak selyempárnák közt feküdnék. Lángra kap bennem... Éget és elemészt. Akarom őt... Akarom, hogy felismerje korábbi ostobaságát és az oldalamon segítse Úrnőnket. Tudom, hogy ezt akarja. Mindig is erre vágyott, csak nem ismerte fel... Nem hallotta tisztán Amara szavát, azt hitte, hogy áruló Atyánké... Pedig nem. Láss, Gabriel! Engedd szívedbe a Sötétséget!
Mire ezen gondolataim végére érek, már kardom a hüvelyében és a férfi mellkasát simítva hajolok egész közel hozzá. Milyen fess, milyen erős... Hogy nem láthattam ezt eddig... Elvakított Atyánk fénye, de most már tisztán érzékelek mindent.
- Gabriel... Drága bátyám...
Ettől furcsa érzéstől remegve dorombolom nevét, nem hagyva, hogy eltávolodjon tőlem. A másik, számomra még mindig ismeretlen angyalt, szinte odébb lököm.
- Hát te is eljöttél? Eljöttél, hogy lásd Úrnőnket? Ugye tudod most már? Tudod, hogy valójában Őt szolgáltad eddig... Gyere, tarts velem! Öljük meg összes halandó férget, nem kellenek ők már senkinek sem! Érted, kedvesem? Senkinek!
Kezeim közé fogom arcát, ha eddig még sikerül ilyen közelségben maradnom hozzá. A füst körülöttünk kavarog, mintha csak az árnyak járnának körtáncot, báli ruhát véve fel.
- De te ezt már úgyis tudod... Ahogy azt is, hogy az emberek után kik következnek... Az árulók. Minden angyal és démon, különösen Michael... Akik nem hódolnak be az Úrnőnek... Ő is... Ez a szemtelen angyalka, aki megzavart... Őt is elemészti majd... Minket is... A legédesebb halál lesz... Együtt, a Semmiben lebegve...
Ekkor szemem sarkából oldalra pillantok. Arra, amerre a lány elmenekült.
- Úgy sem bújhat el előlünk... Kapjuk el! Öljük meg, áldozzuk fel Neki! Legyen ez az első közös vadászatunk. Úgy sem állíthat meg minket senki.
Az ismeretlen angyalra nézek, elengedve bátyám arcát és jobbom ismét pengém markolatára esik. Most meghal, ha nem enged el minket. Gabriel biztosan mellettem áll majd, nem történhet másképp. Látnia kell most már az igazságot. Felvirágoztatott a Sötétség, megmutatta, ki is vagyok valójában... Neki is látnia kell ezt a szép virágot, mely illatával csábítja. Jöjj, Gabriel... Végezzünk velük.


 megöllek  ❦  Kyrie EleisonOutfit ❦ 398 szó ❦ ×



Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Vas. Okt. 15, 2017 10:01 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sariel, Amber, Gabriel & Raguel
Darkness is here
Hear, Smith of Heavens • Üzenet: 3 • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifEddig is biztos voltam abban, hogy Sarielt megfertőzte Amara hatalma, de most már teljesen nyilvánvalóvá vált, szavait hallva. Keserű szájízzel figyelem nővéremet. Ez az egész az én hibám... Ha jobban próbálkoztam volna megteremteni a békét, ha nem csak terelgetem őket, hanem erősebben próbálkozom, talán ez az egész nem történik meg. Vagy ha többet öltem volna meg az emberekből. De most már mindegy. Nem számít, mert eljött a Sötétség, amelyet Atyám megjósolt nekem. Akaratomon kívül elhoztam az apokalipszist erre a földre.
Sariel nekem támad. Pengéje mint a villám, erősen és gyorsan csap le, kénytelen vagyok hátrálva védekezni ellene. Közben a halandó futásnak ered és én ennek rendkívül örülök. Talán sikerül elbújnia. A csapásokat nehezen tartom vissza. Nővérem sokkal erősebb és képzettebb nálam, ez látszik is a kettőnk viadalán, és talán Gabriel megjelenése ment meg. Ha sikerül leállítania Sarielt csak egy kicsit is, zilálva hátrálok pár lépést. Az érintés egyszerre nyugtat meg és kavar fel. A múlt és a történtek... Hogy nem tudom, Gabriel miért van itt... Ő is ellenem fordul majd?
- Gondolod? - kérdezem tettetett meglepettséggel. Hiszen épp most vágott le majdnem, persze hogy tudom, hogy vigyázni kell vele...
Ha sikerül szóval tartania Sarielt, azonnal sarkon fordulok és Amy után rohanok, majd repülök. Megvédem őt. Meg kell. Sarielen kívül más angyalok is magukba szívták Amara hatalmát.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red


Kedd Okt. 10, 2017 11:46 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


this is the end
to Sariel & Amber & Raguel
the devil within • • credit:

Egyre nagyobb érdeklődéssel követem nyomon a kibontakozó jelenetet, továbbra is tisztes távolságból, mert egyszerűen csak nem értem... Valami határozottan nem stimmel ezzel a képpel. Sariel, tudom, sok mindenre képes, de ha úgy döntött, az emberiségnek pusztulnia kell, miért nem szövetkezett velem, mi értelme lenne egyedül megtámadnia San Franciscot, még ha a halandók jelenleg igencsak sebezhetőek is? E pillanatban még én magam sem érzek semmi késztetést arra, hogy tovább negyedeljem a lakosok számát, égetőbbnek találom, hogy megoldást keressünk újdonsült problémáinkra, melyet a Sötétségnek köszönhetünk. De ez a viselkedés semmiképpen sem vall húgomra. A harcos angyal azonban igencsak bátornak tűnik, hogy egyedül is hajlandó szembeszállni vele, hogy megfékezze őt. Bárcsak emlékeznék, honnan ismerős számomra alakja!
A történések csak akkor válnak igazán megdöbbentővé, amikor meghallom a Sariel ajkait elhagyó szavakat. Áldozni Úrnőnknek? Hajtsunk fejet a Sötétség előtt? Egyetlen testvérem sem mondanak hasonlót önként. Húgomat megszállta valami, megfertőzte Amara sivár fénytelensége, hatással van rá valamiképpen. Még nem tudom, pontosan mit is tehetnék, hogy segíthetnék, de tennem kell valamit. Meg kell őt fékeznünk, mielőtt valami visszafordíthatatlan történik, ki kell deríteni, hogy kerülhetett kapcsolatba Atyánk testvérével. Gondolkodás nélkül ereszkedem sebesen alá, a föld közelében sem igazán igyekszem lassítani, már kevéssé érdekel, hogy mekkora feltűnést keltek, így keményen fogok talajt, és ahogy kiegyenesedem, teszek egy lépést a másik ark felé.
- Sariel! - szólítom meg határozottan. - Talán jobb lenne, ha most velem tartanál – ajánlom egyelőre csak óvatosan. Nem tudhatjuk, mire számíthatunk tőle, bár nem érdekel túlságosan, hogy mennyit árthat a közelben levő halandóknak. Ha az kell, magam kapom el a kiszemelt lányt, aki most futásnak eredt, és végzek vele, csak hogy enyém legyen húgom teljes figyelme. De egyelőre nem mozdulok, csupán megérintem a másik angyal vállát figyelmeztetésképpen. - Vigyázz vele! - mondom halkan. Úgy vélem, óvatosnak kell lennünk, amíg rá nem jövünk, mi lelte Sarielt. Annyi biztos: nem tetszik, amit látok, és nem tetszik a legcsekélyebb eshetősége sem annak, hogy ez bárki mással is megtörténhet közülünk.

Amber Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Emberke
☩ Reagok :
39

Vas. Okt. 08, 2017 8:12 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Ragu & Sari & Gabi & Amy

A világ teljes mértékben a feje tetejére állt. Barát barát ellen, testvér testvér ellen. Ez nem normális, ez nincs rendjén így. Mégis mi történt a mi is világunkkal? Nem elég, hogy az angyalok, démonok megérkezésével teljes mértékben felborult a rend, de most egy újabb csapás érte a Földet. Mégis miért kellene ezek után hinni Istenben? Miért kellene szeretni őt, imádni? Nem csinál semmit. Hagyja, hogy ez az egész világ elpusztuljon. Mi értelme volt minket megteremtenie, ha ennyire nem figyel ránk?
Álmomban sem hittem volna, hogy egy angyal támad rám. Értetlenül pislogok a felém közeledő idegen nőre. Soha életemben nem találkoztam még vele. Hallom Balu ugatását, morgását, de még egyelőre ő sem tesz semmit… Aztán hirtelen egy másik angyal is megjelenik, aki közénk áll. Hol van ilyenkor az a híres Isten? Miért nem állítja le az angyalait? Milyen gyáva… Aztán ki tudja, lehet az egész csak egy kész átverés.
Mindenesetre én még élni szeretnék, bár igaz nem tudom, hogy ebben a világban még mit lehet szeretni. Balu és a többiek. Nekik szükségük van a segítségemre.
-Balu!-Kiáltok a kutyám felé, majd azzal a lendülettel oda is rohanok hozzá. Szerencsére nem esett nagy baja, így kicsit nyüszítve, de feláll. Egy pillanatig még az angyalokat figyelem, majd kihasználva, hogy egymással vannak elfoglalva elfutok a kutyámmal együtt. Menekülés… Nincs fegyverem, vagy erőm, amivel szembe tudnék szállni velük, így csak a menekülés marad a számomra. Sokan gyávaságnak tartják, de néha okosabb döntés.

Öltözet: - ʘ Zene: link ʘ Megjegyzés: -

Sariel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
9
☩ Keresett személy :

Csüt. Okt. 05, 2017 8:35 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The End of The World
Amber, Raguel, Gabriel & Sariel


M
ichael?! Ugyan, ostoba halandó! Azt hiszed, foglalkozik veled? Azt hiszed, fontos vagy neki? Nem, neki csak is az az Áruló a fontos, azért tesz mindent, hogy magára vonja a figyelmét, ahogy mindig is tette... Hogy megint ő legyen a hős, a nagy Michael, Szent Mihály... Mindig csak magának akarta a szeretetét... Azért lett ő az egyik kedvenc fiú, mert mást se csinált, csak hízelegve dörgölőzött Neki... Ő is, meg Gabriel, Rafael... Ostobák mind! Ugyanolyan ostobák, mint te! Azt hiszed, hogy Michael megsegít, ahogy ő maga is azt remélte Gabriellel, hogy az Úr megsegíti... De mind tévedtetek. Mindannyian. Egytől egyig. A megváltást nem Ő hozza el, sem a Fia, sem ti... A Sötétség fogja. Nem érzitek, ahogy átölel benneteket? Szinte a csontokig hatol a hideg, elvész a szeme világa mindenkinek... Minden elpusztul, semmivé lesz, csak az édes üresség marad, amiben mi, akik segítjük a pusztulást, lebegünk egy darabig. Mintha csak... Ezzel jutalmazna minket. Azzal, hogy megtapasztalhatjuk, milyen kellemes a Semmiben létezni... Aztán mi is elpusztulunk. Elnyel minket vagy mi magunk végzünk a másikkal. Hasonló lehet ez, mint a Nirvána. Talán ez az, amire egyes indiaiak is oly' régóta várnak?
Hirtelen azonban a földre kerülök, még mielőtt fenséges gondolataim közepette lesújthattam volna a lányra. Ki merészel megzavarni?! Kiben van annyi bátorság, hogy a Hóhér ellen szegüljön?! Lángoló pillantásom a támadómra szegezem. Ismerős valahonnan... De elmémet sötét fátyol fedi most. Nem érdekel, ki ő. Felkel és szárnyaimat kitárom, mint mikor a madarak is, ha nagyobbnak akarnak mutatkozni a másiknál, elrettentésképpen.
- Most vagyok igazán az, aki mindig is voltam! Hogy mersz meggátolni abban, hogy áldozhassak Úrnőnknek?! Hajts fejet a Sötétség előtt! Ő hozza el a megváltást erre a szemétdombra! Vesznie kell mindennek, mi él és mozog! Vesznünk kell majd nekünk is!
Eszeveszetten támadok teljes erőmből neki, az idegesítő, morgó korcsot messzebbre taszítva tőlünk. Haragom, fékezhetetlen vágyam a pusztításra valósággal elönti a másik angyalt, mint San Franciscót a tenger. Folyamatosan csapásokat mérek rá, hogy ideje se legyen gondolkodni semmiféle stratégián, s hogy minél közelebb férhessek a kiszemelt áldozathoz. Más jelenléte elvakultságomban még nem tűnik fel, de ha bárki közénk merne állni, azzal azonnal végzek. Úgyis meghalunk mind, nem számít hát, ha bárkit is leölök, legyen az testvér vagy barát. Aki ellenem van, az a Sötétség ellen is.
Hallod őket, Atyám? Hallod gyermekeid fohászát? Persze, hogy nem. Itt hagytál minket megrohadni... Úgyhogy Te magad is veszni fogsz.


 megöllek  ❦  Kyrie EleisonOutfit ❦ 393 szó ❦ ×




Hétf. Szept. 25, 2017 6:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


this is the end
to Sariel & Amber & Raguel
the devil within • • credit:

A nagyobb pusztítások ugyan elkerülték Las Vegast, vélhetően nem mi voltunk a támadások célpontjai, de a hírek hamar eljutottak hozzánk is. Tűzvész, árvíz, mérgező füst, és rengeteg áldozat... mindez olyasvalakire vall, akinek isteni ereje van, és nem a fényt képviseli. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ki áll mindennek a hátterében, és igazából, még ha erre a közeljövőben nem is számítottam, igazán meg sem lepődhettem. Lucifer őrizetlenül hagyta a Poklot, és a Sötétséget, hogy csatlakozzon a Földön dúló apokalipszishez, Atyánk sincs itt, hogy megakadályozhatná az efféle dolgokat, várható volt, hogy előbb-utóbb a dolgok rosszról még rosszabbra fordulnak. Valójában ami sokkal inkább meglephetett, az az, hogy a katasztrófák áradatának kezdete után nem sokkal valamennyi katonám és őröm kitaszíttatott a Mennyből, és pillanatokon belül megtelt velük a városom. Ekkor kezdett bennem megfogalmazódni a döntés, hogy valamit tennünk kell, ha arra van szükség, közös erővel, összefogva testvéreimmel, mert ha Amara képes még bennünket is kizárni saját otthonunkból, és idelenn is elpusztítani mindazt, amit Atyánk teremtett, talán nem csak az embereket, hanem az állatokat, a növényeket, és minden mást is, nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Valamit tennünk kell, hisz sajnos nem kizárt, hogy ez csupán a kezdet volt. De először a saját szememmel akartam látni, hogy mire is képes a Sötétség, és mit vitt véghez San Franciscoban. Mindaz, amit korábban elmondtak, elmeséltek nekem, ahogy leírták, vagy épp gondolati úton megmutatták az eseményeket, nem fogható ahhoz, aminek élőben is tanúja lehetek. Nem mondhatom, hogy szánom a halandókat, vagy bármiképpen érdekelne a sorsuk, hisz én sem szántam nekik sokkal kellemesebb véget, de itt már nem csak róluk van szó. Ezek a történések kihatással vannak mindannyiunkra, és ez bőven túlmutat a háborúskodásainkon.
Észrevétlenül, legalábbis a lehető legkevesebb figyelmet magamra vonva teszek egy kört a város felett, felmérve a helyzet súlyosságát, a túlélők és haldoklók számát, és azokat, akik még mindig próbálnak valamit tenni, menteni a menthetőt, egymáson segíteni. Bár szeretnék minderre teljes mértékben közömbösen tekinteni, nem hagy teljesen hidegen az elém táruló összefogás, ahogy a halandók és az angyalok egymást támogatják. Tény és való, szörnyű katasztrófák után mutatkozik meg leginkább az emberek valódi énje, legyen az jó, vagy rossz. Ez mindig is így volt, amióta csak léteznek.
Épp amikor úgy döntök, már eleget láttam, és jobb, ha egyelőre elvonulok, felfedezem a közelben a sajátjaimat, Sarielt és egy másik angyalt, akik épp egymásnak feszülnek. Bevallom, meglep a jelenet, egyrészt mert nem tudtam, hogy a húgom a városban tartózkodik, másrészt mert láthatóan az egyébként is nagy bajban levő halandókat irtja, ez pedig nem rá vall. Az is kíváncsivá tesz, ki a másik angyal, aki szembe szegül vele, és akinek alakja ismerős ugyan, de az arcát és gondolatait egyaránt takarja előlünk. Talán a füst az oka, hogy minden annyira valószerűtlennek tűnik idefentről, úgy döntök hát, hogy lejjebb ereszkedem, de csak annyira, hogy közbeavatkozhassak, ha szükség lenne rá, és mégsem elég közel ahhoz, hogy túl észrevehető legyek.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Hétf. Szept. 25, 2017 11:05 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sariel, Amber, Gabriel & Raguel
Darkness is here
Hear, Smith of Heavens • Üzenet: 3 • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifFekete szárnyaim hasították a levegőt, ahogy San Francisco felé száguldottam. Távolról nagyon is jól látható volt az a fekete füst, amely ellepte a várost. Mintha egy kupolába engedtek volna fekete dohányfüstöt, úgy állt a gomolyag a városon. Sokak értetlenkedését hallom fejemben, ahogy gondolat olvasási képességeim kiterjesztem. Nem tudják... Nem értik. Amara, a Sötétség visszatért és ez mind az én hibám. Mert nem tudtam kibékíteni testvéreimet. Mert nem tudtam időben végezni az emberekkel. Mert nem tudtam visszahozni Őt. A próféciája ezzel valóra vált: ahogy betérek a füstbe, a pánik és a fertőzés miatti káosz fogad. Halál. Angyalok és emberek adják át magukat a sötétségnek. Csuklyámat a fejemre húzom, arcomra a valóság torzításával maszkot teremtek, hogy még véletlenül se ismerjenek meg. Ahhoz, hogy továbbra is semleges maradhassak mindenki szemében ezen körülmények között, kénytelen leszek felvenni ezt az álcát. Elmémet is módszeresen bezárom minden gondolatolvasó testvérem előtt, hogy még véletlenül se fedhessék fel kilétem. Michaelhez tartok, hogy elmondhassam neki, miattam van ez az egész és talán még van remény megmenteni mindebből valamit, ha megpróbál megint összefogni Gabriellel. Azonban út közben megakad valamin a figyelmem... Valakin, hogy pontosabbak legyünk. Sarielt már jó régóta nem láttam, és most is csak hátulról, de különleges kardját és stílusát bárhonnan felismerem. Szerencsére én nem az a fajta voltam eddig, aki folyton kardot ragadott. Meggyőzésemmel és beszédeimmel nyertem a csatákat, akadályoztam meg őket. Persze, megtanultam harcolni, de tudásom elenyészik ebben a tekintetben az arkok között, lévén sose használtam. Rafaellel szemben se volt túl sok esélyem, hacsak nem az, hogy én tudtam, hogy mire számíthatok tőle. És most úgy tűnik, egy újabb testvérem ellen kell fordulnom. Sariel... Úgy látom, hogy Amara ereje felette is átvette az irányítást, máskülönben sose emelne kezet Atyánk teremtményeire. Áldozata azonban most nem akárki: az egyik Cartelle gyermek. Nem Faye, de Michael számára azt hiszem Amber is épp olyan fontos lehet. Ó igen... Óvó szemem kiszúrja az ilyeneket. Ha más nem is vette észre... Rafael és én vagyunk talán azok az angyalok, akik idejük legtöbbjét emberek közt töltötték. Megannyi alkalommal láttam már emberek és angyalok között azt a feszültséget, ami bátyám és az elnöknő között feszül. Cselekszem tehát. Oldalról döntöm fel nővéremet, mielőtt kárt okozhatna a lányban.
- Ez nem te vagy, Hóhér. - suttogom, hogy hangomat se ismerhesse fel, miközben előhúzom teljesen átlagos pengéimet, barna ruhám oldaláról. Nem nevezem nevén, tovább is fenntartva az átlagos angyal látszatát. Szemem sarkából a Cartelle lányra pillantok, úgy helyezkedem, hogy közte és nővérem között legyek. Én már megszegtem Atyámért az angyali törvényeket, embert öltem, nem hagyhatom, hogy Sariel önkívületben tegye, mert ha magához tér valaha, nem fogja tudni elviselni a súlyt. Legalább is én nem tudnám, s habár mutathatja magát bármilyen keménynek, tudom, hogy van szíve és hogy az milyen kedves amúgy.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Amber Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Emberke
☩ Reagok :
39

Hétf. Szept. 25, 2017 12:39 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Ragu & Sari & Gabi & Amy

Nem tudok „otthon” ülve nyugton maradni miközben tudom, hogy ide kint mennyien szenvedhetnek. Az embereken, akiken tudtam már segítettem. Most folytatom a mentő akciómat, de már az állatoknál. Tudom talán nem most kellene. Abba kellene hagynom ezt, de egyszerűen nem tudok leállni vele. Mondjuk nem mintha utána bármit is tudnék velük csinálni. Egyre kevesebb az élelem. Nem tudom mi történhetett. Próbáltam megérteni, de nem sikerült. Mikor lesz ennek a pokolnak már vége? Lehet, hogy tényleg az lenne a megoldás, ha mi emberek meghalnánk. Az legalább megoldana mindent és talán végre helyre állna a rend. Ismét az állatok lennének a bolygó urai. Mondjuk örömmel megnézném azt, de tudom erre semmi esély.
Baluval ismét elmentem sétálni egyet. Faye most már még jobban le van foglalva. Már napok óta nem beszéltem vele rendesen. Mindig mennie kell, mindig zaklatják. Tudom, hogy ő sem tudja igazán, hogy mit csináljon. Ehhez már neki sincs elég hatalma. Ezt már csak egy valaki tudná megállítani… De az a valaki nincs itt.
Nem reménykedem abban, hogy bármit is találok. De legalább nem otthon vagyok. Balu is élvezi, hogy rohangászhat. Az egyik parkba érve hagyom hadd nézelődjön körbe. Addig én is körbe nézek. Ez a füst kezd nagyon az agyamra menni. Miért kell mindent elvenni tőlünk? Igaz ez előtt sem volt felhőtlen az életünk, de legalább láttuk a Napot, élvezhettük a melegét. Igazából mind ezt csak magunknak köszönhetjük. Ha nem lettünk volna ilyen kapzsik… És még azt mondják, hogy az emberek a legokosabbak.
Balu hirtelen morogni kezd. Az eget kémleli. Én is felemelem tekintetem, de egyelőre nem látok semmit, viszont ahogy visszapillantok a kutyára már meg is hallom a szárnycsapkodást. Remek…. Már csak Michael hiányzott nekem.
-Mit akarsz tőlem Michael?-Kérdezem hangosan, de ahogy felpillantok ismét arrébb ugrom és ezzel sikeresen hátra is esem.
-Mi a franc?-Balu is odarohan hozzám. Az idegenre morogva tekint. Egy angyal karddal? És a tekintetét nézve nem békességgel jött.

Öltözet: - ʘ Zene: link ʘ Megjegyzés: -

Sariel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
9
☩ Keresett személy :

Vas. Szept. 24, 2017 5:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


The End of The World
Amber, Raguel, Gabriel & Sariel


N
em is tudom, mit mondjak... Vagy mit gondoljak... Olyan gyorsan történt minden. Egyik pillanatban még pislákol a Nap fénye, angyal angyal vérét ontja, az emberek otthonaikba rejtőznek... A következő pillanatban pedig hirtelen mindent beborít a Sötétség. Nem csendül már az angyalok pengéje, a halandók pedig hiába rejtőzködnek el. Hatalmas árvíz pusztított, tűzvész, kétségbeesés mindenütt... És ez  furcsa, éjszín füst is... Olyan energiák kavarognak a levegőben, amikről álmodni se mertem volna, hogy valaha érezni fogjuk őket. Mégis itt van. De hogy szabadulhatott ki? Hogy történhetett ez az egész??
Nagyon jól tudom, ki a felelős. Még a világ s az élet hajnalán zártuk el a Pokol legmélyebb bugyrába, hogy véletlenül se árthasson senkinek és ne nyúlhasson bele semmiféle szándékkal sem az Úr alkotásába. Úgy tűnik, ennyi nem volt elég. Erősebb zár kellett volna, erősebb mágia, vagy tudom is én, mi! És hol van az Úr? Atyánk még most sincs itt, pedig egyedül ő győzheti le teljes egészében a Sötétséget. Mi egymagunk nem lehetünk rá képesek. Teljesen cserben hagyott minket az átkozott! Mégis, milyen Teremtő és szerető Atya az olyan, aki a világ végén se mozdítja kisujját gyermekeiért?? Pedig már nem csak az emberekről és Gabrielék vitájáról van szó, annál sokkal többről. A fenébe is!
Teljes fegyverzetben indulok meg San Franciscóba, hogy felkeressem Mihályt. Valamit tennünk kell, most már ténylegesen, meg kell keresnünk az Öreget és rábírnunk a cselekvésre. Csak ez a nyomorult füst ne lenne… Nem tudok anélkül végigmenni a városon, hogy ne lélegezzem be, még a repülés se segítene igazán. Egyre feszültebbnek érzem magam, ahogy közeledek a központ felé. Mintha belülről rágna valami, egyre nyomasztóbb, és mégis kellemesebb... Legszívesebben megölnék valakit… Igen… Ha csak egy csepp vért is ontatnék… Hallanám édes halálsikolyát, legyen az angyal, démon vagy ember… Utóbbi lenne a legideálisabb. Bemutatnék Atyánknak, hadd lássa, miféle következményekkel is jár, ha magára hagyja legkedvesebb teremtményeit. Őt kellett volna elzárni, nem az Úrnőt... Ó, miért is nem Gabriel oldalán álltam már a háború kezdete óta?! Annyit alantas kis férget ölhettem volna már meg, amennyit nem szégyellek. Mellettük folytathattam volna ugyanúgy az angyalok kopasztását is. Talán most, hogy beköszöntött a Káosz, kiélhetem magam ismét. Itt egy rémült járókelő, amott egy másik… S a fejük mindnek porba hull, oda, ahová való… Látod, Atyám? Mit lépsz most? Hol vagy, hogy megállíts engem, vagy ezt az édes anarchiát, amit Amara elhozott nekünk? Nem érdekel, nem olyan fontos már neked? Pusztuljon hát minden és mindenki!
Fiatal vagy idős, angyal vagy ember, nem érdekel. Mindnek vesznie kell, vérük már az utcákat áztatja. A parkba érve pedig egy ifjú, halandó lélek tűnik fel nem olyan messze. Valahonnan ismerősnek tűnik… De ez kicsit sem érdekel most. Bemocskolt kardom megforgatom kezemben és felreppenve a levegőbe készülök lecsapni a leányra. A környéken azonban más angyalok energiája is terjeng. Erősek, mint én. Talán arkangyal társaim jöttek szintén, hogy véget vessenek minden életformának? Helyes. Ha megöltünk mindenkit, magunkkal is végzünk majd, hisz mi is ugyanolyan feleslegesek vagyunk már... Atyánk pedig egy hullákból álló világot uralhat, melyet valaha Teremtésnek és Életnek hívatott.


#legpocsékabbkezdő, de remélem, megteszi ❦  Kyrie EleisonOutfit ❦ 498 szó ❦ ×



Hell or Heaven
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
admin
☩ Reagok :
110
☩ Keresett személy :

Pént. Szept. 22, 2017 5:43 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




***
szabad a játéktér



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Pént. Május 05, 2017 5:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A nézésére nincs látható reakcióm sem, még akkor sem, amikor abbahagyj a képessége használatát. Szerintem jobb nem firtatni a dolgot. Ráérünk majd akkor is, ha hazaértünk hozzá.
Egyébként, egészen elámít az, ahogy használja az erejét. Én már nem is tudom, mióta rejtőzök itt pengeélen táncolva, mindig csak egy hajszállal elkerülve a rám vadászó őrjáratokat, most meg kézen fogva átsétálunk a városon, tojva minden engem és őt kereső angyal fejére. Meg tudnám ezt szokni.
A lakásához érve felemelem a jobb kezem, ahogy elenged, és már kattan is a zár az ajtajában, majd kitárul magától, felfedve a dobozt a fényképalbumokkal a küszöb előtt...nos, ebből a nézőpontból inkább a küszöb mögött gondolom ha precízen akarunk fogalmazni....
-A többség inkább festmény, és kézzel rajzolt portré...a fényképelőhívás eléggé problémás volt akkoriban...de ezt leszámítva pontosan az van benne, amit mondtam.
Ha le is hajol érte, a tetején lévő kupac első képén ott fekszik az anyja hasán, akivel mosolyogva bújunk össze a fotó idejére. Csak egy pillanatra nézek oda, de el is fordulok. Valahogy nem szeretném látni ezt a képet, ahogy a következőt sem, ahogy együtt alszanak az anyjával, vagy azt, amikor járni tanítom éppen, vagy éppen amikor a szárnyaimat használja fekhelynek. Így belegondolva, borzalmasan sok fotó készült az első időkben....aztán egyre ritkábbak lesznek persze az idő múlásával.
A következő albumban már csak a ceruzarajzaim vannak, melyek hasonlítanak ugyan Sophie-ra, de egyértelműen emlékezetből készültek.
-Mindenki azt mondja, hogy anyádra ütöttél, de szerintem nem hasonlítasz rá különösebben. Szerencsére rám sem.
Újra körbenézek a lakásában, mintha most járnék itt először, s nem tudom nem észrevenni a dekoráció teljes hiányát, illetve azt, hogy aligha tudnám kitárni a szárnyaim ezen a helyen.
-Nagyon...takaros kis hely. Felteszem egyedül élsz itt?

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Márc. 26, 2017 1:21 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sophie & Rafael
I'm a mess right now inside out, searching for a sweet surrender
Csak felsóhajtok a kérdésére és megrázom a fejem. Borzasztóan dühít, hogy itt állok előtte és mégis azt védi, aki nekem fájdalmat okozott. Nem keresek felelősöket, nem mutogatok ujjal én pusztán azt tudom, amit megéltem, amiben felnőttem. Egy szülő legyen szülő akármilyen körülmények is vannak és ne a gyerek igya meg a levét annak, hogy ő máshogy látja az életet, mint kéne. Egy szülőnek nincs kifogás, nincs mentség… egy szülő mindig mindent adjon meg a gyerekének… én is így tennék. Lehet azért, mert én nem így nőttem fel. Nem egy teljes, boldog, szerető családban. Mert létezik ez… még a mostani körülmények között is létezik, csak talán tenni kell a dologért.
- Az a gond csak, hogy a jövő tettei nem fogják kitörölni a múltat. – Jegyzem meg halkan, bár biztos vagyok benne, hogy ő is hallja. Hiába vannak tervei, hiába van most itt, azért az én limitált emberi életemet nézve igenis a nagy részén, vagy legalább a felén nem volt velem fizikailag. Pedig sokszor mennyire jó lett volna valakihez fordulnom, valakinek úgy igazán elpanaszolnom, hogy mi fáj, hogy mi történt velem éppen. De nem volt senki… és gyerekes dolog, de akkor is okolni fogom ezért. Most még biztosan.
A kérésére láthatatlanok leszünk, viszont a megjegyzésére egy pillanatra ismét felfedem magam, hogy lássa tekintetem, ami nem túl barátságos. Tényleg? Képes volt otthagyni az ajtóm előtt? Lehet, hogy az ablakon dobtam volna ki abban a pillanatban, hogy meglátom. Bár ezt már sose tudhatom, de egy arkangyaltól nem ilyen mértékű gyávaságot várt az ember. Hogy jelenlét és egy szó nélkül otthagy egy dobozt. Igenis legyen férfi, legyen erős, ha már ennyi ideig nem foglalkozott velem és maradjon ott. Fél, hogy elutasítom? Nevetséges… kockázatot kell vállalni, márpedig úgy gondolom, hogy élt már át nagyobb kockázatot is ennél.
Sóhajtok egyet, majd miután ismét láthatatlanná válok, magam után húzva elindulok. Repülhetnék is… de én ahhoz nem vagyok hozzászokva. Hiába van rá lehetőségem, nem használom szárnyaimat túl gyakran… sőt. Leginkább soha, emberként éltem, s földhözragadt vagyok kicsit ilyen téren.
Tökéletesen ismerem már azokat az utakat, ahol kevés ember jár, hogy a házamig érjek, céltudatosan megyek és hátra se nézek, meg sem állok, amíg el nem érem a célt.
Ahogy az ajtóm elé érünk megtorpanok, s csak ekkor engedem el csuklóját Rafaelnek, majd láthatatlanságunk is eltűnik én pedig kérdőn nézek rá.
- Hol a doboz? – Teszem fel az ésszerű kérdést és addig nem is mozdulok semerre, amíg meg nem kapom a választ. Valaki elvitte volna? Ki az istent érdekelne bármi ilyesmi?
Hirtelen kapok észhez, hogy ha arra kért siessünk, feltehetőleg nem akar az ajtó előtt állni… és bár dühös vagyok még mindig, azért kicsit levetkőzöm makacsságom… és csak kinyitom az ajtót, hogy zárt falak között lehessünk.
kinézetzene©


Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Park
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: