This is it, the apocalypse Welcome to the new age
I'm breaking in, shaping up, then checking out on the prison bus

 
Piactér
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Vas. Feb. 19, 2017 7:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Iliana & Azazel

- Valóban? – így kérdezek vissza, mintha nem tudnám, hogy kihaló félben van az emberekben a jószándék. És valóban, azon felül, hogy az elmúlt kétszáz évben megsokszorozódott a pokolban szenvedők száma, nem-igazán tudom, hogy milyenek is az emberek nagy többségében. Nincs olyan jó statisztikai hivatalom, mint a Mennyekben élő fivéreimnek. Ők biztosan képesek lennének megállapítani, hogy mi a helyzet. Mikor is láttam utoljára egykori otthonomat? Még szinte alig jártak emberek a földön, bár egyesek szerint már akkor is túl sokan voltak, ezért nyomtak a nyakukba egy kis özönvizet.
- Különlegesen? Sosem éreztem annak – viccelődöm kicsit. Hát, még ha tudnád, kedves Iliana, hogy mennyire különleges vagyok, pláne az igazi történetem, amit a nagykönyvben csak annyira említenek meg, hogy „az, akinek a második bakot áldozzák”, de nem igazán érdekel a Biblia-propaganda. - A nevem héber eredetű – válaszol a nőnek, pontosabban még ennél is ősibb, de nem akarja lebuktatni magát. – És valóban nem vagyok idevalósi – vallja meg őszintén.
- Ahogy gondolja – ha nem, hát nem. Minek is erősködjek? Ezek a modern nők amúgy is tudják, hogy mikor kérjenek segítséget, és általában arra is rájönnek, hogy kit kell behálózniuk a legtöbb segítségért. Persze engem lehetetlen behálózni, amit egyes démonok nagyon-nagyon nehezen képesek felfogni.
- Nahát – csúszik ki a számon a megdöbbenésem. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen jótét lélekkel futok össze. Ennyit arról, hogy gyenge jellemeket fogok keresni! De egyáltalán nem bánom, hogy segítségére vagyok valakinek, aki jól bánik a többi emberrel. Persze, ezt már abból leszűrhettem volna, ahogy a kisfiúval bánt, de akkor még a gondolataimba mélyedtem. – És még Ön mondja, hogy mostanában kevés a segítőkész ember? –[/i] kérdezek vissza, még mindig nem felocsúdva a megdöbbenésből.
- Ugyan! Nem szükséges – utasítom vissza a megköszöngetést. – Szívesen segítek – amúgy se lenne igazán más dolgom lélekhajhászaton kívül, de az ráér később is, hiszen a démonokat nem kergeti a tatár. Persze, jó lenne minél hamarabb összegyűjteni a testeket, hogy aztán elindulhassunk a „nagy utazásra”. - Tegeződhetünk – egyezek bele egy mosoly és egy bólintás kíséretében. Tetszik ez a csinos kis pofi, mintha lenne benne valami gyermeki huncutság még annak ellenére, hogy már inkább felnőtt. Bár ebben a korban elég hamar felnőnek a gyermekek.
Közben követem oda, ahová megy, de nem mászok a nyakára, hiszen alapvetően követni szoktam az alapvető illemet. Magam se repesnék az örömtől, ha egy idegen beleállna az arcomba. Sőt, nagy valószínűséggel tennék is arról, hogy kicsit távolabb kerüljön.
- Mióta segítesz ilyen lelkesen a szegényeken? – kérdezem, mert nem gondolom róla, hogy lelkész, inkább valami bűntudatos gazdag lánynak tippelem, akit a szülei pénzelnek, de ennek ellenére nem sikerült elkényeztetniük. Persze, manapság nem ismerem olyan jól az embereket, hiszen sokat töltöttem tőlük távol, és inkább csak felületesen ismerkedtem, mikor fenn voltam. Az agymenéseik meg nem-igazán változtak az évszázadok, ezredek során, tehát mindig lehet találni olyat, akinek a szíve már korom fekete.
- Rendben – nyújtom a kezem, hogy kivegyem az ujjai közül a szatyrot, így mégis csak könnyebben fogunk közlekedni.
– És most hová megyünk? – kérdezem kíváncsian. Ilyenkor kissé sajnálni szoktam azt, hogy már nem vagyok képes belelátni mások fejébe, hogy aztán előre tudjam a következő lépését az embereknek. Persze, akkor valószínűleg nem kellene ilyen közvetett módszerekhez folyamodnom ahhoz, hogy új testeket és rabszolga-lelkeket találjak, na meg akkor valószínűleg ilyesmire se vetemednék. Rossz Azazel! Rossz! Rossz! Halkan sóhajtok egyet, azon, ahogy néha képes vagyok megbotránkozni a saját gondolataimon, hogy aztán visszasüllyedjek a jól megérdemelt szenvedésembe. Egy rövid ideig komorrá válik a tekintetem, de aztán igyekszem újra mosolyogni, ha az ifjú hölgy felém pillant.
- Arra, mintha rövidebb lenne – mutatok az egyik irányba, amerre kevesebb az ember. Persze gyakorlatilag ez egy kisebb kerülővel ér fel, viszont tekintve, hogy milyen sokan vannak a piacon, valószínűleg hamarabb visszaérünk azon a keskeny utcán, ami két épület között nyílik. Bár, ha lépre akarnám csalni, akkor is arra vinném, de most nincsen semmilyen hátsó szándékom, és eszembe se jut, hogy esetleg Iliana azt fogja gondolni a javaslatra, hogy rossz ember vagyok.

Iliana Greer
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
71

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 18, 2017 11:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azazel & Iliana
A vigasz olcsó ajándék, a segítség fontos kapaszkodó.


- Nagyon szívesen. Ez az én szerencsém, hogy így segíthetek. - mondja, mire kis mosolyom szélesedik egy picit. Kiskoromban ilyenkor úgy néztem ki, mint valami majom, legalább is apám folyamatosan "kis maki"-zott mikor szélesen elmosolyodtam. Kicsiként először túl komolyan és talán sértésnek is vettem, ami miatt sokáig nem voltam hajlandó elnevetni se magamat, bár apa mindig megoldotta, hogy végül kacagásban törjek ki. Mára már kinőttem efféle aggályaimat, hiszen apám utolsó perceiben, tinédzser éveimben is képes volt ezen a becenéven hívni. De hogy visszatérjek a mosolygás miértjére, örülök, hogy valaki úgy érzi, szerencsés, hogy másoknak segíthet. Én is úgy érzem, szerencsés vagyok, hogy abban a helyzetben vagyok, hogy másokon segíthessek.
- Ritka szemlélet mód. - mondom erre, miközben megfigyelem az erős kézfogást. A névre elmosolyodom.
- Örvendek a megismerkedésnek, Iliana Greer. Zel Smith.
- Részemről a szerencse. Zel? Különlegesnek hangzik. Esetleg ez egy becenév? Vagy nem idevalósi? - persze nem akarok tolakodni. Lehet, hogy külföldi a férfi és azért van ilyen neve, nem tudhatom, mindenesetre kíváncsiságom elég nagy, hogy szóba hozzam. Az ügyetlenséget ő is megmosolyogja, de nem bánom. Csak azaz ember lehet igazán boldog, aki a saját nyomorán is nevetni tud, én pedig szeretek vidám pillanatokat csöpögtetni más lelkébe. Már lépnék tovább, mikor felajánlja, hogy megfogja a másikat is, én pedig először nem tudom, le akarom-e terhelni ennyire férfit. Segíteni akar, de még sem a málhás lovam, hogy megpakoljam.
- Köszönöm, de egyelőre bírom. - mosolygom rá hálásan, aztán tovább haladok.
- És kinek lesz ez a szép nagy lakoma? - kérdésére elmosolyodom és rá pillantok.
- A szegénynegyednek. Minden héten szombat reggel meleg ételt és vizet készítek és osztok az önkénteseimmel a szegényeknek. Ha hideg van, pokrócot is kapnak. Általában pénteken veszem meg a hozzávalókat, ahogy most is, bár kitalálhattam volna egyszerűbben elhozható ételt is, ha már tudtam, hogy egyedül kell vele bajlódnom. - mondom majd még egyszer egy hálás pillantást vetek a férfire.
- Tényleg nem tudom elégszer megköszönni. Rengeteg morgástól és munkától mentett most meg. Öhm... tegeződhetünk, amúgy? - kérdezem, hiszen nem tűnik olyan idősnek, vagy rangosnak, hogy magázzam -én pedig végképp nem vagyok se idős, se rangos. Közben oda érek az egyik árushoz és veszek egy nagy tálca tojást. Kifizetem, majd elvéve a szatyrot kettőt oldalra lépek a következő standhoz.
- A szárazból kérek négy szálat. Igen, abból, köszönöm. - mondom, miközben bólogatok a mutogató hentesnek. Van még itt szalonna, szárított húsok, meg még sok minden. A húst a tojás mellé teszem, majd a férfire pillantok.
- Most elfogadnám a segítséget. Jobb a tojást két kézzel vinni. - amennyiben segít, vízszintesen fogva a tálcát a zacskóba burkolva, elindulok. A piac tömegében próbálok óvatos lenni, mert sajnos több tojásra nincsen pénzem. Az adományokból annyira futja, amennyire kell. Se nem többre, se nem kevesebbre és azt hiszem, ez így is van jól.


Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Szomb. Feb. 18, 2017 9:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Iliana & Azazel

- Nagyon szívesen – pillantok fel az ifjú hölgy arcára újra, hogy tudjam, kivel is lesz ezen a szép pénteki napon dolgom. - Ez az én szerencsém - teszi hozzá továbbra is kedvesen mosolyogva, - hogy így segíthetek. – Olykor San Franciscoban sem árt felmérni, hogy mennyi a bűnös lélek, amelyek megérettek az aratásra. Hiszen, még ha oly szívélyesnek is tűnik elsőre egy hölgy, koránt sem biztos, hogy valóban gondos szív lakik a hús rejtekében. Ahogy felpillantok rá újra, az arcán felfedezni vélem annak jelét, hogy nem tud hová tenni, hiszen nem vagyok helyi. Ő is felmér engem, ahogy én is őt, és úgy gondolom, hogy ez így van rendjén. Minden találkozásnál, mind a két fél megmérettetik. Ki-ki a másik szemében. Felkelek a földről vele egy időben, majd a kezemmel válaszolok a nyújtott kacsóra. Erős vagyok ugyan, de nem szorítok keményen, hiszen nem kívánom összeroppantani azt a finom holmit, ami az ujjaim közé kerül.
- Örvendek a megismerkedésnek – biccentek felé, - Iliana Greer – ismétlem meg a nevét, hogy biztosan megjegyezzem, de nem feledkezek meg arról sem, hogy nekem se árt bemutatkoznom, tehát megteszem a kötelességemet:
- Zel Smith - mutatkozok be a nőnek, hogy elkezdődhessen megismerkedésünk. Azt gondolom, hogy ez a név áll a legközelebb ahhoz, ami a valóság. Nagy sajnálatomra az igazi nevemet már nem használhatom. Már csak azért sem, mert nem szeretném, ha bárki megidézne a hívó nevem ismeretében. Nem mintha bármi hasznát vennék annak, ha megjelennék, kivéve, hogy hosszasan tudnék sztorizgatni a régi időkről, na meg a szenvedésről, amelyet átéltem.
- Igen, kevés – mosolygok jó ízűen azon, ahogy elnevetgél a saját ügyetlenségén. Sajnos ennél többet tennem illetlenség lenne, de nem is nagyon szeretnék hangosan hahotázni ezen a kis ügyetlenségen, ami lényegében még szimpátiát is kelt bennem. Hisz az emberek olyan gyönyörű törékeny lények! Mindig is csodáltam a teremtés eme különleges részét, a szabad akarat első rendű gazdáit. Nem, mintha én magam ne rendelkeznék már ezzel a képességgel. Az átkom egyben a szerencsém is, hogy másként láthattam évezredeken át a világot, mint ahogy a testvéreim. A testvéreim szemét elhomályosította a Atyám akaratának igája.
- Jól hangzik – válaszolok arra, amit hallok, és valóban, még az én gyomom is kissé korogni kezd, ahogy elképzelem a hatalmas a terített asztalt a finomságokkal. Élvezem az ételeket. Bár nekem eszébe se jutna ebből bármit is főzni, hanem csak úgy magában, szinte nyersen fogyasztanék el mindent.
- Megfogom a másikat is – nyúlok a szatyorért, mikor tovább indulna, hogy nálam legyen minden teher, ami eddig a kezeit húzta, így majd a Iliana is könnyebben fog vásárolni, ha cipekedek helyette. - És kinek lesz ez a szép nagy lakoma? – kérdezem kíváncsian, hogy folytathassuk ismerkedési rituálénkat.


Iliana Greer
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
71

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 18, 2017 7:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azazel & Iliana
A vigasz olcsó ajándék, a segítség fontos kapaszkodó.


A paprika úgy potyog ki a kezemből és a zacskóból, mint az eső a felhőből. Arrébb gurulnak, én pedig halkan sóhajtva, a földön térdepelve szedem össze, amennyit tudok. Egy kisfiú tűnik fel a színen, barna bőre, fekete haja koszos, ruhája szakadt. Ismerem már őt, ott szokott lenni családjával a szombati ételosztáson. Azt hiszem Marknak hívják.
- Vidd csak. És üzenem a szüleidnek, hogy holnap várlak titeket. - mosolygom rá bátorítóan, mire onix barna szemei felcsillannak. Lelkesedve harap bele a ropogós, lédús zöldségbe és már szalad is tovább. Eközben más is oda ér mellém, és szemem sarkából látom, hogy összeszedi a maradék paprikát, hangjára felpillantok rá.
- Ezeket elejtette. Segíthetek? - kérdésére elmosolyodom. - Az most igazán jól jönne, köszönöm... Általában van segítségem, de úgy tűnik, az önkéntesemnek jelenleg más dolga akadt. - mondom, majd felvéve a paradicsomos szatyrot a földről a férfire pillantok. Nem tűnik ismerősnek, pedig én a legtöbb arcot szeretem megjegyezni, akik a misékre jönnek. Nem is nehéz, mivel nincsenek sokan, annak ellenére, hogy a város népessége nem kicsi és egyre csak nő. Bal kezembe veszem a zacskót, így oda tudom nyújtani a kezemet egy kézfogásra.
- A nevem Iliana Greer. - szeretek kezet fogni másokkal, mert sokat elárul róluk - és egyben rólam is. Próbálok néha tudatosan erősebben kezet fogni, hogy határozottnak tűnjek, de van, hogy erre épp azért nem fordítok figyelmet, mert éppen a partner kezének szorítását figyelem. Ha megtudom az illető nevét, akkor egy kedves mosollyal elengedem a kezét és tovább indulok a soron.
- Tényleg köszönöm, hogy segít. Igazából még kolbászt és tojást kellene vennem, de már így is kevés volt a kezem, mint láthattuk. - nevetek halkan a saját ügyetlenségemen, lépteim közben.


Vendég
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt Szomb. Feb. 18, 2017 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Iliana & Azazel

A kérdés, hogy: Mit keres egy magam fajta bukott az egykor fényárban és gazdagságban és gettóban és gyárakban úszó San Franciscoban? A válasz pedig roppant egyszerű: Ez az egyetlen hely a hatalmas, és nagyrészt porig rombolt Földön, ahol csekély eséllyel találkozok démonokkal, vagy olyan angyalokkal, akik kérdés nélkül akarnak darabokra cincálni. Azt nem mondom, hogy nem kockázatos itt lennem, de azt hiszem, hogy mind a kockázatvállalást, mind az ezt követő olykor-olykor megtörténő bukást, és az azt követő szorult helyzeteket már megszoktam annyira, hogy ne legyek ideges. A problémák előbb-utóbb mindig megoldódnak, vagy azért, mert megszökök a börtönből, vagy pedig azért, mert megmentenek. Az eredmény mindenképpen az, hogy végül tovább folytatom a létezést. Persze, nekem nagy általánosságban mindig „szerencsém” volt, hiszen a fivéreim és nővéreim nem pusztíthattak el, mivelhogy örök életre kárhoztatott Mennyei Atyánk. Vagyis, örök életre, egészen az Ítélet Napjáig. De addigra már mindenkinek minden mindegy lesz. Néha úgy sejtem, hogy közeli már ez a pillanat, de általában próbálok nem belegondolni abba, hogy mennyire távoli vagy közeli ez a jövő. Talán, ami most van, csak egy átmeneti állapot, és később visszajön Mennyei Atyám, hogy újra az angyalok torkára lépjen. És akkor majd számos bukottal fog tovább gyarapodni ez kicsi bolygó.

Szóval, végül is... egy kicsit kikapcsolódni jöttem erre a helyre, de nem ám első alkalommal! Már egy ideje van egy boltom az egyik sarkon, ahol mindenféle fém eszközöket, kovácsolt termékeket lehet vásárolni. Bármit elkészítünk, amire az embernek igénye van,... és legálisan forgalmazható. És olykor egy-két illegális dolgot is, a megfelelő ajánlatért cserébe. Van itt egy kis tanítványom is, aki… Hát, azóta, mióta utoljára hosszabb időt töltöttem itt, nem is olyan kicsi. De a lényeg, hogy így titokban tudom támogatni az embereket. Mert ők továbbra is fontosak maradtak nekem, még ha egyesek arra a sorsra kárhoztattak is, hogy végül a pokolra kerülnek. Sajnos, nem lehet mindenkit megmenteni - és ezt hamar beláttam a saját példám okán. Én is menthetetlenül ostoba vagyok, és mindemellett bűnös lélek. A Bűnbak.

Az üzleti ügyeken túlverekedve magam, ilyenkor mindig lehetőséget adok arra, hogy új ismeretségeket kössek a város lakóival, hiszen sose lehet tudni, hogy kire lesz egyszer szükségem. Na, meg azt se, hogy kit fogok viszontlátni a pokol démonai között pár tíz évvel később, vagy akár napok múlva. Igaz, olykor előfordul, hogy magam választom ki a pokolra ítélt lelkek közül azokat, amelyek megérettek már az aratásra. Ehhez szinte mindig van nálam fiolányi abból az esszenciából, amit Lucretia készített. Pár csepp a kiválasztott alanyra, és kilométerekről jelzi a démonoknak, hogy nyitva áll előttük az ajtó. Bár ebben a városban nem sűrűn szoktam használni, hiszen nekem nem érdekem, hogy ide bejöjjenek a pokol kapzsi lakói.

Zsebembe csúsztatom az üzlet kulcsait. Mára bezártunk. Egy kis kimenő nem árt senkinek sem. Lépteim a piac irányába visznek, hogy mazsolázzak a finomságok között. Tudom, hogy nem lenne semmilyen ételre sem szükségem a túléléshez, de ettől függetlenül, mióta bukott létem már nem kárhoztat arra, hogy ne élvezzem az emberi étkeket, előszeretettel veszek magamhoz különösebbnél különlegesebb ételeket, hogy szórakoztassam magam. Gyötörhetném magam azzal, hogy az emberek éheznek, hogy kevés az élelem, de mivel még mindig a pénz-cserekereskedelem világában élünk, ezért lényegében ezzel a cselekedetemmel megtöltöm mások hasát. Régen, volt, hogy gyötrődtem ezen, és ehhez hasonló gondolatokon, de mára már…

A lábam elé guruló paprika, és a hozzá kapcsolódó zajok visszarántanak emlékeim közül a valóságba. Tekintetem egy röpke pillanatra a zöldség gazdájára vetem, majd lehajolok, hogy felvegyem, aztán másik, majd még egy után, és végül odalépek a nőhöz.
- Ezeket elejtette – lépek oda, és barátságosan rámosolygok a hölgyre, aki sejtelmem szerint jobban ismeri a várost jelenlegi állapotában, mint én. Elvégre nem tűnök mindig rossz embernek, hogy ne örüljenek a segítségemnek. Gyakran kedves vagyok, és amennyire lehet, rejtem ex-angyali létemet is.
- Segíthetek? - ajánlom fel a szabad kezeimet, hiszen nálam még nincsen semmi. Közben visszapakolom a paprikákat oda, ahol a helyüket sejtem, majd felveszem a szatyrot, ezzel is jelezve jó szándékomat.


Iliana Greer
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
71

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 18, 2017 6:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azazel & Iliana
A vigasz olcsó ajándék, a segítség fontos kapaszkodó.


A nap ugyan úgy kezdődött, ahogy mindig. Arcomra sütött a nap az ablakból, felkeltem. Egy gyors edzés, futás a környéken, aztán irány haza, tusolás, öltözködés, reggelizés. Növényeket meglocsolni, megnézni a leveleket, de ma nem jött semmi. Ezek után -mivel ma péntek van-, fogom a táskámat és elindulok a piacra. Ezen a napon mindig jól bevásárolok, egyrészt magamnak, egyrészt pedig azért, hogy szombat délelőtt ebédet készíthessek a szegényeknek, nincsteleneknek, és szétoszthassam a szegénynegyedben. Általában a Cartelle családtól szoktam segítséget kapni, Amber nagyon lelkes, ha mások megsegítéséről van szó, ám most úgy tűnik, egyedül megyek. Járművet nem tudok fent tartani, szóval sanszos, hogy vagy egyszerre hozok el mindent, vagy több időt beleáldozok és több kört megyek.
Utam a piachoz vezet, ahol már most elég nagy a tömeg. Vegyes pillantással néznek rám az emberek. Van aki mosolyogva üdvözöl, van aki fintorogva elkerül.. de hát ilyen hatást kelt az, aki az egyháznak dolgozik és ez köztudott. Egy olyan "szervezetnek" amely Istent élteti, hol ott az emberek úgy gondolják, épp Ő árulta el őket. Dühösek rá és dühösek ránk is, amiért a katasztrófa után is képesek vagyunk hinni benne és az oldalára állunk.
Úgy döntöttem, hogy lecsót fogok holnapra elkészíteni. Mivel egy jó nagy kondérral szándékozom főzni, elég sok alapanyag kell. Már vagy fél órája itt körözöm a kirakott zöldségek körül. A paprikát már meg is vettem, azzal van tele az egyik kezem, s most veszem meg a 3 kg paradicsomot is. Le van foglalva a másik kezem is, pedig még kellene kolbász, tojás és fűszer... Mivel úgy gondolom, hogy azok elférnek egy füles szatyorban, inkább nem indulok haza, hanem neki állok elindulni a tojásokért. Persze, Murphy törvényét mindenki ismeri, s most is, elég félre pillantanom ahhoz, hogy egy gyerek átrohanjon előttem. Hirtelen akarom kikerülni, mire meg is botlok a beton egyik repedésében. Épp hogy sikerül megtartanom az egyensúlyom, de a paprika kiesik a kezemből és néhány el is gurul.
- Ó jaj... - sóhajtok fel, és letérdelve magam mellé teszem a paradicsomos zacskót, hogy elkezdjem összeszedegetni a paprikát.


Iliana Greer
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
71

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 18, 2017 4:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Ajánlott tartalom
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Ido"szak nyertesei
Oldal nyertes karaktereiGratulálunk mindenkinek!

Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek





Friss Írások
Utolsó hozzászólásokAz oldal új posztjai, lesd meg őket!
Ophilia
Today at 6:52 am
☽ Don's Place

Lucifer
Today at 2:24 am
☽ Elkészültem




Oldal Statisztika
Fajaink összesített listájaBelépett tagok, fajok létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég




Fajaink száma
Arkangyal
8/4
Leviatánok
8/4
Angyal
2
Démon
9
Bukott Angyal
1
Ember
6
Félvér
2
Harcos Angyal
4
Vadász
6
Nephilim
3