☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Posztok :
360
☩ Reagok :
267
☩ Play by :
Rhona Mitra

Szomb. Feb. 18, 2017 3:51 pm írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Kedves Rafael!
Azt hiszem, mindenki nevében szólok, mikor azt mondom, hogy örülünk, hogy megérkeztél! Persze a legjobban Sophie örülhet, aki már régóta sóvárog utánad!
A pb-dről eltudom képzelni az apuka szerepét, no meg a vívódó gyógyítót is! Az előtörténetedben felfedezni vélem az AC egy-két elemét, de azt hiszem, ez csak izgalmasabbá fog tenni mindent a játékaidban, amiből azt hiszem, nem lesz hiányod, hiszen már vár rád a családod!
Kérlek, foglald le amit le kell és suhanj játszani Very Happy





Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
71
☩ Reagok :
67
☩ Rólam :

☩ Rang :
Ark
☩ Play by :
Michael Fassbender
☩ Korom :
31
☩ Pokol vagy menny? :
Menny

Szomb. Feb. 18, 2017 12:25 pm írtam neked utoljára


Rafael
Kik el tudnak menni mások nyomora mellett tétlnül, a legnyomorultabbak mindünk közül.
Michael Fassbender
Arkangyal
kanon
-
Ark
Mennyország

Személyes adatok

Véleményem az emberekről: Egy falka dühös csivava, akik hangosan vonyítva próbálják másra erőltetni a nyomoruk. Ugyanakkor, akadnak köztük olyanok, akik meg tudnak lepni, néha kellemesen is.


Porhüvelyem neve: csak a démonoknak van kivéve a pokolban született<

Mióta élsz?:Rég óta.

Gabriel vagy mihály?: Semleges.

Vélemény a természetfelettiről? : Egy rakás nagyra nőtt gyerek, akik visszaélnbek vele, hogy erősebbek a pillangóknál, és kitépkedik a szárnyaikat.

Város: Mindenfelé

Család: Minden családtagom vagy szigorúan őrzött titok, vagy szerepel a legolvasottabb könyvben.


user kora
use neve
user mióta játszik?
Képességem


A kezdetektől fogva egy dilemmával hadakoztam. Hogyan segíthetek, gúsba kötve? Miként lehet úgy megmenteni valakit önmagától, hogy közben nem a szabad akaratát is tiszteletben tartjuk? És mindezt úgy, hogy egész lényünk, és létezésünk mintha arra termtetett volna, hogy ebbe a jogába belegázoljunk minden élőnek? Nem állítom, hogy az én megoldásom a legjobb, de több sajnos nem tellik a kreaticitásomtól egyenlőre.
Végtelennek tűnő életem során, amellett, hogy a létezés legjobb harcosai mellett edzhettem, kimelet figyelmet fordítottam arra, hogy az erő mellett képes legyek finoman is kezelni a helyzeteket. Az egész öklöm helyett egyetlen ujjal beavatkozni, vagy egyetlen szóval, vagy még annyival sem, és úgy járni az emberek közt, és használni adottságaim, hogy még ha észre is vesznek, ne tűnjek többnek, mint egy közülük. Ha meg tudok mászni egy falat, nem veszem elő a szárnyaim, ha lábujjhegyen is elérek valamit, nem hazsnálom a telekinézist, és be be tudok kötni egy sebet, nem égetek tollat, ha pedig meg is lehet kérdezni, valamit, azt teszem, ahelyett, hogy csak kiolvasnám valaki gondolataiból a választ.
Sokan alábecsülnek a visszafogottságom miatt. Keveseknek van ideje megbánni ezt.







.
Ezt a történetet vérrel írják
Mint már oly sokszor, azon az estén is ott álltam a kietlenné vát város egyik megmaradt felhőkarcolójának tetején, és a peremen állva néztem a naplementét, annak tudatában, hogy amire készülök talán nem helyes, de meg kell tennem. Az nagyalpenge lágyan veri vissza a lenyugvó nap utolsó sugarait, éjfekete szárnyaim tollait pedig felborzolja az orkán, mely szűntelenül próbálja romba dönteni ezt a már félig elrohadt épületóriást. Talán épp ma jár majd sikerrel.
Kár lenne érte, szeretek itt elveszni a gondolataimban. Ezen a helyen nem kell hallgatnom, mennyire nem tesz jót nekem a távolságtartás, és az, ahogy mindenkit kizárok az életemből. Hogy mióta a testvéreim hadat üzentek egymásnak, azóta keserű és szótlan lettem, ellenben a cinikus és szótlan korábbi énemmel. Régebben Raguel győzködött volna arról, hogy a világ nem csak borzalmakból áll, és még most sem kell sokat keresni, hogy megleljük benne a szépséget, ám már rég nem hallottam felőle. Ez a gondolat önkéntelenül azt eredményezi, hogy ujjaim megfehéredve szorulnak rá a kardom markolatára.
A nap utolsó sugarai is feladják a küzdelmet az éjszakával, mire levetem magam a mélybe, hogy aztán egy zászlórúdba kapaszkodva lassítsak az esésemen, és haladjak tovább, egyik kapaszkodótól a másikhoz jutva. A puszta tény, hogy nem vagyok igazi veszélyben jóval könynebbé teszi ezt a ygakorlatot, de még így is rengeteg koncentrációt igényel. Többek közt ennek is tudható be, hogy nem sikerül. Az egyik kiálló vasdarab amiben megkapaszkodom nem bírja el a súlyom, még telekinézissel kurtítva sem, és miután kitépem azt a helyéről, kénytelen vagyok a szárnyaim hazsnálva  a földszintre siklani. Dühödten súlyt le öklöm az épület egyik tartó falára, mire az megremeg, és láthatom, ahogy szinte megkönnyebbül, ahogy összeomlik mind az 50 emelet végre valahára. Letörölgetem a port magamról, sőt, kiöntöm a kapucnimból, mielőtt útnak indulnék ismét.

Az éj sötétjében senki sem foglalkozik a háztetőkön osonó alakommal. Még Ő sem. Egy mémény rejtekéből fiigyelem vonásait, melyeket nem kezdett ki sem az idő, sem a magány, 20 év után is ugyanazt látom benne, mint akkor, és most sem könnyebb türtőztetni magam, és a helyemen maradni, ahelyett, hogy hozzá lépnék, a karjaimba zárnám, és kmegígérném, hogy nem elsz semmi baj. Egyszer már kudarcott valottam ezen a téren. Most nem szabad, mert akkor itt maradnék örökre.
Kezem újra rászorít a kard markolatára, mi8közben koncentrálok. Utálom amire készülök, ám a történtek után nem maradhat elvarratlan szál. Eddig óvta, és nevelte a lányt, most azonban, hogy elszökött tőle, csak bajba sodorná őt, pusztán azzal, hogy rá gondol, hogy aggódik érte. Továbbra sem fedez fel, szemeit elnyomja az álom, én pedig cselekszem.  Mikor felébred nem fog emlékezni rám, sem pedig Sophie-ra. Normális életet élhet majd, a lehetőségekhez képest, és nem kell rettegnie, mi történik majd a lányunkkal. Egy ideig maga sem érti majd, mi történt, de aztán újra megtanul mosolyogni, és amikor a pék ezredszerre is randira hívja majd, ezúttal talán nem talál majd okot rá, hogy nemet mondjon. Minden erőmmel arra koncentrálok, hogy a gyermekem felkutatására gondoljak e helyett....

Az élet dilemmák sorozata. vajon mit kéne tennem? Továbbra is a középső ujjam mutatni, vagy végre kiállni valamelyik...bármelyik testvérem mellett a konfliktusban? Vajon melyik döntés a helyes? Egyáltalán, van-e ilyen? És jogom van-e beavatkozni egy ifjú hölgy életébe ennyi év után, függetlenül attól, hogy ő mit szeretne? A dilemma örök, dönteni viszont ebben legalább könnyű lesz. Most, hogy végre rátaláltam, itt az ideje, hogy végre tisztán láthasson. Az élete sajnos már így is veszélyben van, a jelenlétem ha hatással is van rá, csak javíthat a dolgon, szóval ki tudja, lehet, hogy ideje hivatalosan is találkoznunk drága Sophie...


 
Rafael
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: