☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Vas. Okt. 22, 2017 4:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Iliana
I lost my sanity You’re my key


Kezemért nyúl, azt hittem, hogy azért, hogy levegye, de végül is csak ráteszi a kezét az enyémre. Meg kellene nyugodnom. Nyugalmat és biztonságot kéne éreznem, ahogy szavait követőn szárnyaival és karjaival is átölel. A nyugalom még sem jön, csak egyfajta izgatottság lesz rajtam úrrá, bárhogy próbálkozom is legyűrni. De akárhogy akarok is próbálok másra gondolni, az érzés, hogy karjai átkarolnak, hogy testünk finoman simul össze, hogy szárnyai és teste mennyire melegítenek engem, megpörgetik szívemet. Alig-alig jutnak el a szavai az agyamig. Mélyet sóhajtva hajtom fejemet a mellkasára és behunyva szemeim hallgatom a szívdobogását, kezeim, kezeim fejem mellett fekszenek mellkasán. Nem tudtam, hogy az angyaloknak van szívük... Mármint... az anatómiájuk különbözhet a miénktől. Töltheti ki testüket fény, vagy ilyesmi. Mindig is ilyen módon képzeltem el őket gyerekkoromban. És most, felnőttként a saját fülemmel hallom dobogni egyikük szívét. Sokkal emberibbek, mint azt hittem. Nem csak a viselkedésük által. Hiszen Rafael megmondta, hogy valamit érez. És ki is mutatja, érintéseivel, nyugtatásával, azzal, hogy ide sietett.
- Azért kaptam sötét zárkát, mert nem akartam hazudni. Ha nem kényszerítesz rá, nem kapok többé büntetést. - suttogom halkan, habár nehezebb kimondani a szavakat, mint a gondolataimban beszélni vele. Még is erőt veszek magamon, hogy felemeljem a fejem és közelről az arcára, kék szemeibe nézhessek. Kezeim finom simítással indulnak fel a vállára, majd befelé fordulva nyaka mögött átkarolják azt.
- Nem kapok büntetést. Noha megérné. - folytatom halkan, tekintetem ajkára esik, majd vissza a szemeire, jobb kezem pedig tarkójára kúszik, ujjaim lassan fúrnak alulról felfelé hajába. Elképzelem, miként csókol, nem először ma már. Több dolog is eszembe jutott vele kapcsolatban, de azt még magamnak se merem bevallani. Megilletődök magamon, a mozdulataimon. Nem tudtam, hogy ilyesmi fészkel bennem, valami reszkető láng, amely ha olyan dologhoz ér, amely éltetheti tüzét, egyből fellobban. Pedig ilyen most Rafael is. Régen távol tudtam tartani magam az érzéstől, a vágyaktól. Most pedig, mintha a gátak leszakadtak volna... Félnem kéne talán önmagamtól, attól, amivé válhatok, de valahogy nem tud más foglalkoztatni jelenleg, csak ő.


Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Csüt. Okt. 05, 2017 11:10 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kezem útnak indul, hogy gyengéden ragadja meg őt, vegye le a kezét a vállamról, azonban nem sietem el a dolgot, a legkevésbé sem. A mozdulat közben megtorpanok, és ott felejtem az ő kezén. Pontosan azt hallom tőle, amit mindig is szerettem volna, főleg azok után, ami a templomkertben történt. Nem tudom miért vagyok akkor ennyire óvatos? Talán csak túl cinikus vagyok hozzá, hogy elfogadjam, valami jó is történhet velem? Vagy még mindig próbálom magam az ígéretemhez tartani?
-Ugyan Lia...alig ismersz.... - Újra megpróbálok könnyedén nevetni ezen, és egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb húzom magamhoz. Hatalmas fekete szárnyaim ismét feltűnnek a színen, és körbeölelik őt, puhán, és óvón, a karjaimmal együtt, hátha így meg tudom őt nyugtatni.
-Egyébként is, nem szeretném, ha minden randink után egy hét sötétzárkát kapnál.
Adok egy puszit a homlokára, aztán a mellkasomra húzom a fejét, és elkezdem simogatnia haját.
-Minden rendben lesz. El fog tartani egy darabig, de minden rendbe fog jönni, ígérem. Ez nem a világvége...

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Szer. Okt. 04, 2017 7:27 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Iliana
I lost my sanity You’re my key


Visszahúzza szárnyait, csak hogy megfordulhasson, én pedig ezzel a lendülettel kelek is fel és állok szembe vele, köztük nincs is egy lépés se. Milyen fura, hogy az előbb még alig bírtam járni, most pedig semmi bajom. Kissé aggodalmas kifejezéssel nézek rá. Nem azért, mert a mostani helyzettől félnék, attól, hogy nincs erőm küzdeni. Attól, hogy most elmegy. Túl sok dolog jár a fejemben, vágyak, álmodozások dolgokról. Hogy miként és merre érhetne hozzám újra. És újra, és újra. Ezt akarom, hogy maradjon a közelemben, hogy kezét simítsa derekamra és húzzon közelebb, majdhogynem úgy, ahogy akkor, a kertben.
~ Kérlek! Maradj! - közvetítem felé a gondolataimat, még mindig kipirult arccal, mikor elhúzza a kezét nagy nehezen. Ha azt nem foghatom, hát puha tenyerem vállára kúszik, miközben közelebb lépve a maradék távolságot is leredukálom köztünk.
~ Bolond voltam. Bolond vagyok. És magányos. Nekem nem egy angyalra van szükségem. Nekem rád van szükségem! - folytatom, miközben pillantásom hagyom az ő kék tekintetében elveszni. Nem tudom, mi az, amely "kimondatja" velem ezeket a szavakat, de olyan őszintén és nyersen bukkannak elő, hogy még magam is meglepődöm rajtuk egy kicsit.


Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Szer. Okt. 04, 2017 7:07 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Némán torpanok meg, és nézek lefelé a kezemre, melyet visszatart valami, ami ugyan puha, gyengéd, és közel sem mérhető az ereje az enyémhez, de mégis áthatolhatatlan akadályt képez a számomra. Eltüntetem a szárnyaim, hogy nem lökjem fel velük őt, amikor hátra fordulok, és kérdőn nézek rá. Tudom, hogy mire gondol. Sajnos nem pont most sikerült ellenállnom a kísértésnek, hogy ennek utána járjak, és semmi kedvem magára hagyni őt...
-Lia... - Hangom változatlan, talán csak a helyzet miatt lehet jobban kihallani belőle a fájdalmat. Párszor még mintha megmozdulna a kezem, azonban mind hiába, ott marad karcsú ujjai rabságában.
-Ezt csak azért mondod, mert félsz. Ahogy mindenki, még én is. Sokkal erősebb vagy, mint hinnéd, és semmi szükséged egy angyal segítségére ahhoz, hogy végül jobb hellyé tedd ezt a világot.
Megpróbálok biztatóan mosolyogni rá, és ezúttal már elhúzom a kezem végre. Kicsit fel is nevetek, ami a legkevésbé sem hangzik őszintének.
-Ugyan már. Egy nap te leszel a legjobb ördögűző.

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Szer. Okt. 04, 2017 6:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Iliana
I lost my sanity You’re my key


Az első kérdésem persze csak költői. Nyilván, ha most repült be, látta, mi történik, na meg eleve ezek miatt keresett fel, hogy jól vagyok-e. Csak nem értem, ezek alapján miért mondja, hogy bármi is rendben lenne. A második kérdésemre azonban tényleg választ várok. Amíg várok, figyelem, miként lép közelebb, és ereszkedik féltérdre. Amint végig simít lábamon, a gyomrom összeszorul, és hirtelen úgy érzem, mintha negyven fok lenne a szobában. Arcom elvörösödik, és ha nem tartanám vissza a lélegzetem, már zilálnék. Így viszont légszomjam lesz, elég hamar. Figyelem, miként szedi le bokámról a bokatartót, és szinte pislogás nélkül nézem, ahogy az előbb készített hamut rám keni. Érzem, ahogy a fájdalom enyhül, viszont ezzel egyetemben egy másik érzés kezd nőni a testemben. Egy pillanatra megrémít a dolog, de az újra felszólaló bariton hamar megnyugtat. Mintha a vállamon ülő kisördög mondaná azt: "Semmi baj. Ez így van jól." Nem tudok vele vitatkozni. Aprót nyelve kúszik fel pillantásom az erős, ám meglepően gondoskodó kezekről az arcára. Kerüli a pillantásom. Ismét ott tartok, ahol múltkor. Bele tudnék esni. Szinte csak egyetlen egy löket kell, hogy belezuhanjak ebbe a szakadékba. Aztán felkel, de a testemet és elmémet gyötrő érzés nem múlik. Még úgy se, hogy felkel, s láthatóan távozni készül, még szinte búcsú szavakat is mond nekem. Felemelem a kezemet, hogy megfogjam az övét, bár egy pillanatra hezitálok a mozdulat közben. A célt végül még is elérem, hacsak nem húzódik el.
- Nem tudok... ehhez nincs elég erőm. Egyedül nincs. Maradj... - hangom halk, de nem is szükséges hangosan beszélnem. Tudom, hogy suttogásom is tisztán értené, sőt, akkor is tudná, ha nem mondanám ki a szavakat.


Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Szer. Okt. 04, 2017 6:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Háttal állva neki boldog vagyok, hogy csak azt láthatja, ahogy mereven állok a korlátnak támaszkodva, mint egy lusta szobor, és nem észlelheti, ahogy képletesen harapok a nyelvemre, és nem felelek gúnyosan mindkét kérdésére. Nyilván tudja, hogy láttam az utcát, és nem a csatornában jöttem a többi ninjateknőccel, ami pedig istent illeti...Ha őszintén felelnék, azt mondanám, atyám végtelen, s emiatt egy végtelenül nagy drámakirálynő, akinél ez a mostani annyira nem meglepő, de... úgy érzem ezzel csak felzaklatnám. Talán jobb, ha most megkímélem szegény lányt a tipikus Rafael humortól.
-Az úr épp titokzatos - mondom halkan, miután felé fordultam épp csak egy kicsit, hogy láthassa a mosolyom szélét. Egy mozdulattal tépem ki egyik tollam, aztán annak pihéit egy gyertya lángja felé nyújtom, a hamvakat pedig egy fehér rongyba fogom fel, a felsőm egyik utolsó maradványába. Aztán teszek pár lépést felé, leguggolok elé, és óvatosan simítok végig a sérült lábon, hogy begyógyítsam az ördögűző sebeit.
-Nem hagyott el minket. - Mondom, mikor sikerült a művelet, azt viszont, hogy én sem már csak gondolatban teszem hozzá. a pillantását kerülöm, nem felejtettem el, milyen hatással van rám tekintete, és inkább a földet nézem amíg meggyógyítom, s akkor is, amikor kiegyenesedem előtte.
-Csak vigyázz magadra oké? Ha ennek vége, nagy szükség lesz valakire a tehetségeddel...még az is lehet, te vagy az utolsó, aki emlékszik az epres muffin receptjére.

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Szer. Okt. 04, 2017 5:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Iliana
I lost my sanity You’re my key


Egy mély bariton válaszol nekem. Nem tart sokáig felismerni, hogy kié is a hang, pedig régen nem találkoztam Rafaellel... tartja a szavát. Illetve tartotta, egészen idáig. Fura, hogy félt, hogy egészen idáig eljött, csak azért, hogy lássa, minden rendben van-e. Megállok a nappali ajtajában és figyelem, ahogy a korlátot markolva áll.
- Rendben? Semmi nincsen rendben! Néztél már az utcára? - értetlenkedek, miközben közelebb bicegek hozzá. Kell pár másodperc, mire le tudom venni szemeimet a hátára simuló szárnyakról. Nem megyek túl közel, most úgy se nagyon menne. A kanapénál, félúton megállok és leülök.
- Kifordult a világ önmagából. Vészek pusztítanak és ez a fura sötétség... Mondd Rafael, az Úr végleg elhagyott minket...? - kérdezem halkan, továbbra is felé figyelve. Ő tudja csak igazán megválaszolni a kérdésemet, legalább is így hiszem. Próbálom megtartani a hitemet, erősnek maradni, de elég nehéz, amikor oda kint Bibliai vészek söpörnek végig a városon. Halkan sóhajtva emelem meg a lábam és dörzsölöm meg sebesült lábam szárát. Fáj, zavaró, de nem tudok vele mit csinálni. Idő, amíg meggyógyul. Bár ki tudja, megélem-e azt a napot, ha továbbra is ilyenek maradnak a körülmények.


Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Hétf. Szept. 18, 2017 6:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet a helyzet, de persze sejthettem volna, hogy bolondság ilyen mértékű optimizmusra ragadtatni magam. Nem mondom, hogy eddig minden a terv szerint ment, de gondoltam, idővel talán sikerül jóra fordítani mindent. A harmónia angyala véget vet a háborúnak, Apám visszatér, és végre beváltja az ígéretét a földi Kánaánról. Helyette a szó legszorosabb értelmében egy légi démon hullott a nyakamba, és megint csak szó szerint a vérükben fürödtem. Mikor a csata véget ért, minden apróbb sebem lángolt, ahol a tisztátalanok vére beszivárgott, én pedig talpig sötétvörösen bicegtem ki a többi zavarodott angyal gyűrűjéből egy közeli tó felé, hogy lemosdjam.
Miután megbizonyosodtam róla, hogy a lányomnak nem esett baja, azonnal, szélsebesen megindultam a kontinens másik felére, hisz a jelentések szerint ami itt történt az semmi ahhoz képest, ami folyt...elnézést a szóviccért, nem volt szándékos. Minden erőmet bevetem, hogy amilyen hamar csak lehet érjek oda. Még Ruhát sem váltottam. Fekete nadrágom mindkét térde kiszakadt, a felsőm pedig már a csatában letépte rólam valaki. Mellkasom és karjaimon a sebek már kezdenek összehúzódni, de még mindig haragos vörösen jelzik azokat a vonalakat, ahol egy-egy démon bevitt egy szerencsés találatot, még életében utoljára.
Széttárt szárnyakkal siklok a nyitott erkélyajtó felé, és csak az utolsó pillanatban húzom össze őket, hogy egy rövid vitorlázás után puhán landoljak. Mindkét angyalpengém kivonva nézek körül, de aztán meghallom azt a kedves, lágy hangot, és megkönnyebbülten sóhajtva teszem el a fegyvereim.
-Csak én. Amikor hallottam mi történt...csak tudni akartam jól vagy-e. - Jelenti ki határozottan, és összekócolt hajamba túrva fordulok hátra az erkélyajtó felé. - Ezek szerint minden rendben... Nos, akkor azt hiszem jobb, ha nem is zavarlak tovább.
Meg sem fordul a fejemben, hogy több mint egy hónap után nem fogja felismerni a hangom, és csak pislogni fog, hogy hát ez meg ki az ördög volt? Bár, az ördög biztosan maradt volna, én is csak a korlátig jutok, amire rászorítva győzködöm magam, hogy ideje elrugaszkodnom, és a magasba emelkedni. Van egy olyan érzésem, hogy tartogat még meglepetéseket számomra ez a nap...

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Pént. Szept. 15, 2017 7:42 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rafael & Iliana
I lost my sanity You’re my key


A város habár nem zajos, még is élettel teli. Több ember, démon és angyal lakja, mint eddig valaha. Az ellentétek kiéleződnek, a kardok még is hevernek... még. De egy szikra elég, hogy berobbanjon minden. Egy rossz szó, egy rossz pillantás. Mindenki feszült, főleg hogy a démonokon kívül más szörnyek is megjelentek a planéta felszínén: impek, láthatatlan, vérszomjas fenevadak, élőholtak. Az űzések hatástalanok... A démonok akkor is járják a földet, ha mindegyiküket leszúrjuk, kiűzzük. Nem tűnnek boldognak sem ők, sem az angyalok. Mintha csak akaratuk ellenére lennének itt.
Az erkélyemen álldogálok, a korlátra könyökölve figyelem a kihalt utcát. A lámpát épp most kapcsolják fel, ahogy a nap már a horizont alá süllyed. Bő, több XL-es pulcsim hálóingként pihen rajtam... ahogy a bokámat tartó műanyag. Félek. Eddig áradások voltak a külső kerületekben, viharok, tegnap az a fekete füst... Ha az Úr eddig nem is volt biztos abban, hogy halálra vagyunk ítélve, hogy ismét megtisztítja a földet, akkor most már biztosan eldöntötte. A fura az, hogy mellette az angyalokat is erre a sorsra kárhoztatta. Mi lehet a bűnük? A miénk egyértelmű. De az övéké? Miért fordult el először tőlük?
Sok kérdés, de egyikre sincs válasz. Halk sóhajjal hagyom ott a kinti látképet és bicegek befelé a konyhába, nyitva hagyva az erkélyajtót. Legalább jön be valami levegő. A rádió halkan szól, én pedig vele dúdolgatok halkan.
- Monsters live inside our souls, waiting to come alive turning our hearts cold. My blood is black it seeps through the cracks. If I could take it back... if I could... Fighting love that runs through our veins. Its an empty space a lonely game... - suttogom magam elé a sorokat, miközben a kávét töltöm magamnak. Valahogy együtt érzek a szöveggel. Mintha valami megváltozott volna bennem. Feszült vagyok, idegesebb másokkal, férfiak közelében még inkább. Az újabb apokalipszis jár a fejemben, de közben azonban nem tudok nem bizonyos dolgokra gondolni. Hozzám nem való dolgokra. Bűnös gondolatokra. Amint újra észreveszem magamon, felpillantok a falra szögelt feszületre és halkan mormolni kezdek magamban.
- Ó, Jézus, védj meg minket a hazugságoktól, melyek megbántják Istent. Védj meg minket a Sátántól és hadseregétől. Segíts nekünk, hogy jobban szeressünk Téged. Tarts fenn a küzdelmünkben minket. Tarts meg minket a hitünkben. Vezess minket menedéked biztonságába. Segíts nekünk, hogy felálljunk és megvédjük Szent Akaratodat. Erősítsd azon elhatározásunkat, hogy igaz Tanítványaid legyünk. Adj nekünk bátorságot. Adj nekünk bizalmat. Vezess minket az Igazság útján. Védj meg minket ellenségeinktől. Áraszd ránk Védelmed Kegyelmeit. Segíts nekünk, hogy elkerüljük a kísértéseket. Vigyél közelebb minket Szentséges Szívedhez. Segíts nekünk, hogy mindenkor hűségesek maradjunk Hozzád. Ámen. - az utolsó pár mondatot már kissé úgy ejtem ki, mintha bűntudatom lenne. Keserűen jönnek ajkaimra a szavak. Pedig ezek csak magvak. Apró zajt hallok a nappali felől. Mintha szárnyak surrogása lenne. Azonnal oda pillantok.
- Ki van ott? - kérdezem, és már sietve bicegek is kifelé.


Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Pént. Szept. 15, 2017 6:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Vas. Júl. 02, 2017 1:24 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Faye & Iliana
A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.


Halkan elkuncogom magamat, mikor rám kacsint a fűszerekkel kapcsolatban. Szerintem són és az erkélyen nevelhető fűszernövényeken kívül semmi más nem lenne itthon, ha ő nem adna.
- Abban biztos lehetsz, hogy szólok, ha netán kifogynék valamiből. - mosolygom rá, aztán tovább falatozgatok, míg az ördögűzésre, meg a démonokra nem esik a téma. Kicsit halkan sóhajtok a téma közben, de szerencsére Faye mindig is megértett. Sose akart lebeszélni semmiről, noha tudom, hogy aggódik.
- Igazából egy hét múlva el kell hagynom San Franciscot. Átmegyünk New Yorkba. Esetleg tudnál nekünk szervezni helyet az egyik karavánban? - kérdezem, miközben eszembe jut a szám, amit már rongyosra hallgattam tegnap és megmutatom neki. Szerencsére ez mosolyt csal az arcára, szóval én is elvigyorodom és ütemesen dülöngélve csüccsenek vissza.
- The Chordettes az előadó és Mr. Sandman a szám címe. - adom meg a fel nem tett kérdésére a választ egy mosollyal, majd az ötletére bólogatok párat.
- Szívesen elmennék veled a piacra! Mostanában jártam kint, megint sok begyűjtött újdonság van a beérkezett karavánokból! - mondom kis izgalommal, vigyorogva a tényen, hogy még mindig meg van a hógömb.
- Nekem is itt van még a bólogatós apáca, amit kaptam tőled. - nevetem el magamat. Valahányszor arra az autódíszre gondolok... Egy igen átszellemült, műanyag, bólogatós apáca, aki valószínűleg éppen imádkozik. Legalább is kezének tartásán és csukott szemén ez látszik. Oda bökök a szekrényem felé, annak tetején az egyik kaktusz mellett ácsorog.


Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Vas. Jún. 25, 2017 10:25 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Imádom, amikor egy kis apróságon is így fel tud lelkesülni. Eszemben sincs elvenni a kedvét, sőt! Még én érezhetem szerencsésnek magam, hiszen Lia társasága nekem maga a felüdülés egy hosszú nap, vagy egy nehéz hét után. Ha még ehhez egy jó vacsora, vagy finom desszert is jár,  az maga a főnyeremény. - Az valami isteni lenne! Ha bármilyen alapanyagra, vagy fűszerre lenne szükséged, szólj és beszereztetem. - kacsintok rá vigyorogva és lelki szemeim előtt máris megjelennek a lazítással, nevetgéléssel eltöltött esték, amikor teletömjük a hasunkat a Lia által készített finomságokkal.

- Csak nagyon vigyázz magadra, kérlek! -  eszembe sem jut megpróbálni lebeszélni bármiről is. Választott egy hivatást, amiben kiteljesedhet és amivel úgy érzi, tehet az emberekért. Bármennyire is féltem, ettől meg sem próbálnám megfosztani. Így hát marad az aggódás, és a reménykedés. A démonok ügye nem egy vidám téma, de Liának jó érzéke van hozzá, hogyan oldja a hangulatot. Számomra teljesen ismeretlen a zene, ami a lejátszóból megszólal, de a dallam rögtön a fülembe mászik és mire észre veszem, a lábaim már a zene ritmusára járnak az asztal alatt.  - Nem tudom, mi ez, de nagyon jó!  A szomszédok meg örüljenek, hogy nem a death metált kedveled. - vele nevetek; őszintén, jóízűen, és igyekszem kiverni a fejemből a munkát, a város problémáit meg mindent, ami csak kicsit is elronthatja a hangulatunkat. - Egyik nap el kellene mennünk a piacra! Ezer éve nem voltam már, pedig emlékszel, mennyire szerettünk a régi idők kacatjai közt válogatni? Még mindig megvan az a kis hógömb a régi New York felhőkarcolóival, amit az egyik szülinapomra vettél. - nem teszem hozzá, hogy a testőreim által erősen ellenjavallott tevékenység a piacolás, lévén, hogy biztonsági szempontból teljes hazárdjáték, inkább nosztalgiázom kicsit.

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Kedd Május 02, 2017 12:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Faye & Iliana
A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.


Ahogy faggatózom a könyvről és a receptekről, hogy főztek-e neki belőle, mi a kedvence, kiderül, hogy nem is igazán használták.
- Még semmit? Kenyeret? Oh, ugyan már, biztos van benne más finomság is, olyasmi amitől felrobban a fejed, amint megkóstolod! Tudod mit? Mit szólnál, ha a következő hetekben végig kóstolnánk őket? Legalább is amit megtudok csinálni... A szokásos esték, és meglepetés lesz, hogy mit kapsz az orrod alá. - vigyorgom lelkesen. A kérdéseim után még viccelődünk kicsit a munkán, aztán a komoly témára érve halkan sóhajtok a szavaira. Tehát még is egy démon volt... Kissé kedvetlenül kavargatom magam előtt az ételt.
- Szólok majd a mesternek, hogy nézzünk körbe. Ha betudnak jutni, egészen biztos, hogy bent vannak. Talán megszálltak már embereket. Ki kell mosnunk őket innen. - mondom halkan, rá pillantva. Faye tudja, hogy ördögűzőnek tanulok, így nyugodtan mesélek neki erről. Sóhajtva állok fel, szedek egy tálkába az ételből és kiviszem az őrnek egy evőeszközzel. Ezután visszasétálok, de elkanyarodok balra a nappaliba.
- Képzeld, találtam a piacon egy régi albumot! - mondom és a hifihez lépve beteszem a cd-t, majd elkezdem lejátszani. Hamarosan fel is csendül a The Chordettes első száma.
- Annyira tetszik, tegnap egész este ezt hallgattam. A szomszédok már biztos unják, én lassan kívülről fújom. - nevetek halkan, visszaülve a székemre. Azt hiszem az ilyesmi tökéletes tématerelés. Legalább is remélem, mert nem akarom, hogy az este komorba forduljon. Azért magamban elmondok egy imát az elhunytakért, és eltervezem, hogy magam is körbe nézek holnap este a városban, hátha démonokra utaló jeleket látok az embereken.


Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Vas. Márc. 26, 2017 9:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Amikor megtaláltam a receptfüzetet, gyakorlatilag egy pillanatig sem gondolkodtam rajta, mi legyen a sorsa. Sem én, sem Amy nem szoktunk főzni, és ahogy az életünk jelenleg áll, nem is nagyon fogunk a közeljövőben. Egyedül csak az volt kérdéses, hogy várjak-e a születésnapjáig az ajándékozással, de mindössze néhány napig tartott az első elhatározásom, aztán becsomagoltam, és úgy döntöttem, elhozom a mostani vacsorára. Úgysem tudom sosem eléggé meghálálni azt a szeretetet és támogatást, amit Liától kapok, főleg, mióta apát elveszítettük és nekem a nyakamba szakadt egy egész város gondja. - Még sosem. Talán az az emlegetett kukoricás kenyér...  - mondom elgondolkodva. -  kíváncsi vagyok, miről volt olyan híres a nagyi! -

Egy pillanatra mindketten elcsöndesedünk, amikor a gyerekekre terelődik a szó. Tudom, hogy ő is tudja, mire gondolok és azt is, hogy ő megérti, mit miért teszek, vagy épp nem teszek. Nem kezdhetek Michaellel, ezt jól tudom, és igyekszem is ehhez tartani magam, de néha olyan nehéz helyesen cselekedni! Sokszor úgy érzem, talán nem is éri meg. Nem, ha megfoszt a boldogságnak még a lehetőségétől is.  
Mindezen gondolatok azonban csupán néhány pillanat erejéig köröznek a fejemben, aztán ismét visszazökkenek a jelenbe barátnőm és a mennyei vacsora társaságába. - El van intézve. plusz néhány extra szabadnap, és nyaralási utalvány. - kacsintok vissza vigyorogva.  
A pörkölt épp olyan finom, mint ahogy az illata ígérte. Akkor is simán elférne bennem egy adagnyi, ha nem lennék éhes. A démontámadás említésére azonban leteszem az evőeszközt és hátra dőlök a széken. Lenyelem a falatot, mielőtt megszólalnék, időt hagyva magamnak, hogy összeszedjem kicsit a gondolataimat. - Valóban egy démon volt a tettes. Az angyalok megtették, amit lehetett, de így is vannak halottak. - felelem viszonylag szűkszavúan. Nagyot sóhajtok, s a hajamat hátra simítva keresgélem a további szavakat. Nem igazán tudom, mit mondhatnék, ami kicsit is megnyugtatón hangzana, hiszen egyelőre rendkívül korlátozott sikereket érünk el a démonok elleni harcban. Végül is úgy döntök, semmi értelme épp Lia előtt szépíteni a dolgokat. - Utálom, hogy a démonok úgy járnak ki, be a városba, mint valami kocsmába!-

Iliana Greer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
67

Vas. Márc. 12, 2017 3:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Faye & Iliana
A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.


Mikor elmondja, hogy szerinte nálam lesz a legjobb kezekben, elvigyorodom.
- Főztek már neked belőle? Van kedvenc recepted? Ha legközelebb jössz, azt csinálom! - mondom teljesen fellelkesedve. Megtiszteltetés lenne ebből a könyvből főzni. Bár azért elég régi, nem biztos, hogy mindent összetudok szedni, ami a receptekhez kell. Régebben  jobb volt a kereskedelmi helyzet: fűszerek érkeztek a tengeren, repülőkön, de ma már csak azzal dolgozunk, amit magunknak ki tudunk termelni, vagy ami megmaradt a város raktáraiban. Amikor a Kicsi-Faye és egyebek jönnek szóba, kuncogva hallgatom, hogy szerinte tőlem fog tanulni, szóval jobb, hogy a könyv nálam van, de azért még ne készüljek ilyesmire. Pedig ha rajtam múlna, barátosnémnak már két szép gyereke lenne... itt kicsit elgondolkodom. Tudom, hogyan érez és azt is tudom, hogy az angyaloknak tilos emberekkel kezdenie, főleg gyerekeket csinálnia. Az újszülött félvéreket megölik. Kicsit el is szomorodom ettől a gondolattól, mert ez annyit jelent, hogy Faye sose lesz boldog, ha nem szegi meg a szabályokat. Nem tudom, hogy mi legyen számomra fontosabb: a szabályok betartása, vagy a barátnőm boldogsága. Félek, ha az utóbbira buzdítom, bajba kerül. Egy kis mosolyt erőltetek az arcomra és neki állok összekeverni a szaftot a tésztával. Michael aggódik érte, ez látható a nem újdonsült saroklakóról. Kicsit örülök, hogy az ételre terelődik a téma, szélesen rá vigyorgom, mikor felteszi a kérdését.
- Persze, hogy küldheted! De akkor fizetés emelést kérek, tanítani sokkal macerásabb, mintha csak én főznék! - viccelődöm kuncogva. Ha akarná se engedném, hogy növelje a fizetésemet. Elégedett vagyok azzal, amim van, és ezt ő is tudja. Amíg van miből kisegíteni a szegényeket, nem panaszkodok a saját jólétemért. Halkan sóhajtok, aztán egy falat után rápillantok a tányér felett.
- Tudni már, mitől dőlt össze a ház a semleges negyedben? Tényleg démon volt? Vannak halottak..? - kérdezek egy kicsit komolyabb témába bele. Nem csak azért érdekel a dolog, mert pletykafészek vagyok, hanem mert a város morálját is szeretem figyelemmel tartani. Tudni akarom, mikor kell részvétet mutatni, a szegény negyedben többet mozogni, vagy a semlegesben.


Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Iliana Greer lakása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: