• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Júl. 02, 2017 1:24 pm írtam neked utoljára


Faye & Iliana
A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.


Halkan elkuncogom magamat, mikor rám kacsint a fűszerekkel kapcsolatban. Szerintem són és az erkélyen nevelhető fűszernövényeken kívül semmi más nem lenne itthon, ha ő nem adna.
- Abban biztos lehetsz, hogy szólok, ha netán kifogynék valamiből. - mosolygom rá, aztán tovább falatozgatok, míg az ördögűzésre, meg a démonokra nem esik a téma. Kicsit halkan sóhajtok a téma közben, de szerencsére Faye mindig is megértett. Sose akart lebeszélni semmiről, noha tudom, hogy aggódik.
- Igazából egy hét múlva el kell hagynom San Franciscot. Átmegyünk New Yorkba. Esetleg tudnál nekünk szervezni helyet az egyik karavánban? - kérdezem, miközben eszembe jut a szám, amit már rongyosra hallgattam tegnap és megmutatom neki. Szerencsére ez mosolyt csal az arcára, szóval én is elvigyorodom és ütemesen dülöngélve csüccsenek vissza.
- The Chordettes az előadó és Mr. Sandman a szám címe. - adom meg a fel nem tett kérdésére a választ egy mosollyal, majd az ötletére bólogatok párat.
- Szívesen elmennék veled a piacra! Mostanában jártam kint, megint sok begyűjtött újdonság van a beérkezett karavánokból! - mondom kis izgalommal, vigyorogva a tényen, hogy még mindig meg van a hógömb.
- Nekem is itt van még a bólogatós apáca, amit kaptam tőled. - nevetem el magamat. Valahányszor arra az autódíszre gondolok... Egy igen átszellemült, műanyag, bólogatós apáca, aki valószínűleg éppen imádkozik. Legalább is kezének tartásán és csukott szemén ez látszik. Oda bökök a szekrényem felé, annak tetején az egyik kaktusz mellett ácsorog.


Faye Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ember
☩ Posztok :
32
☩ Rang :
SF város vezetője
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Pokol vagy menny? :
Michael


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jún. 25, 2017 10:25 am írtam neked utoljára


Imádom, amikor egy kis apróságon is így fel tud lelkesülni. Eszemben sincs elvenni a kedvét, sőt! Még én érezhetem szerencsésnek magam, hiszen Lia társasága nekem maga a felüdülés egy hosszú nap, vagy egy nehéz hét után. Ha még ehhez egy jó vacsora, vagy finom desszert is jár,  az maga a főnyeremény. - Az valami isteni lenne! Ha bármilyen alapanyagra, vagy fűszerre lenne szükséged, szólj és beszereztetem. - kacsintok rá vigyorogva és lelki szemeim előtt máris megjelennek a lazítással, nevetgéléssel eltöltött esték, amikor teletömjük a hasunkat a Lia által készített finomságokkal.

- Csak nagyon vigyázz magadra, kérlek! -  eszembe sem jut megpróbálni lebeszélni bármiről is. Választott egy hivatást, amiben kiteljesedhet és amivel úgy érzi, tehet az emberekért. Bármennyire is féltem, ettől meg sem próbálnám megfosztani. Így hát marad az aggódás, és a reménykedés. A démonok ügye nem egy vidám téma, de Liának jó érzéke van hozzá, hogyan oldja a hangulatot. Számomra teljesen ismeretlen a zene, ami a lejátszóból megszólal, de a dallam rögtön a fülembe mászik és mire észre veszem, a lábaim már a zene ritmusára járnak az asztal alatt.  - Nem tudom, mi ez, de nagyon jó!  A szomszédok meg örüljenek, hogy nem a death metált kedveled. - vele nevetek; őszintén, jóízűen, és igyekszem kiverni a fejemből a munkát, a város problémáit meg mindent, ami csak kicsit is elronthatja a hangulatunkat. - Egyik nap el kellene mennünk a piacra! Ezer éve nem voltam már, pedig emlékszel, mennyire szerettünk a régi idők kacatjai közt válogatni? Még mindig megvan az a kis hógömb a régi New York felhőkarcolóival, amit az egyik szülinapomra vettél. - nem teszem hozzá, hogy a testőreim által erősen ellenjavallott tevékenység a piacolás, lévén, hogy biztonsági szempontból teljes hazárdjáték, inkább nosztalgiázom kicsit.

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Máj. 02, 2017 12:36 pm írtam neked utoljára


Faye & Iliana
A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.


Ahogy faggatózom a könyvről és a receptekről, hogy főztek-e neki belőle, mi a kedvence, kiderül, hogy nem is igazán használták.
- Még semmit? Kenyeret? Oh, ugyan már, biztos van benne más finomság is, olyasmi amitől felrobban a fejed, amint megkóstolod! Tudod mit? Mit szólnál, ha a következő hetekben végig kóstolnánk őket? Legalább is amit megtudok csinálni... A szokásos esték, és meglepetés lesz, hogy mit kapsz az orrod alá. - vigyorgom lelkesen. A kérdéseim után még viccelődünk kicsit a munkán, aztán a komoly témára érve halkan sóhajtok a szavaira. Tehát még is egy démon volt... Kissé kedvetlenül kavargatom magam előtt az ételt.
- Szólok majd a mesternek, hogy nézzünk körbe. Ha betudnak jutni, egészen biztos, hogy bent vannak. Talán megszálltak már embereket. Ki kell mosnunk őket innen. - mondom halkan, rá pillantva. Faye tudja, hogy ördögűzőnek tanulok, így nyugodtan mesélek neki erről. Sóhajtva állok fel, szedek egy tálkába az ételből és kiviszem az őrnek egy evőeszközzel. Ezután visszasétálok, de elkanyarodok balra a nappaliba.
- Képzeld, találtam a piacon egy régi albumot! - mondom és a hifihez lépve beteszem a cd-t, majd elkezdem lejátszani. Hamarosan fel is csendül a The Chordettes első száma.
- Annyira tetszik, tegnap egész este ezt hallgattam. A szomszédok már biztos unják, én lassan kívülről fújom. - nevetek halkan, visszaülve a székemre. Azt hiszem az ilyesmi tökéletes tématerelés. Legalább is remélem, mert nem akarom, hogy az este komorba forduljon. Azért magamban elmondok egy imát az elhunytakért, és eltervezem, hogy magam is körbe nézek holnap este a városban, hátha démonokra utaló jeleket látok az embereken.


Faye Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ember
☩ Posztok :
32
☩ Rang :
SF város vezetője
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Pokol vagy menny? :
Michael


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 26, 2017 9:44 pm írtam neked utoljára


Amikor megtaláltam a receptfüzetet, gyakorlatilag egy pillanatig sem gondolkodtam rajta, mi legyen a sorsa. Sem én, sem Amy nem szoktunk főzni, és ahogy az életünk jelenleg áll, nem is nagyon fogunk a közeljövőben. Egyedül csak az volt kérdéses, hogy várjak-e a születésnapjáig az ajándékozással, de mindössze néhány napig tartott az első elhatározásom, aztán becsomagoltam, és úgy döntöttem, elhozom a mostani vacsorára. Úgysem tudom sosem eléggé meghálálni azt a szeretetet és támogatást, amit Liától kapok, főleg, mióta apát elveszítettük és nekem a nyakamba szakadt egy egész város gondja. - Még sosem. Talán az az emlegetett kukoricás kenyér...  - mondom elgondolkodva. -  kíváncsi vagyok, miről volt olyan híres a nagyi! -

Egy pillanatra mindketten elcsöndesedünk, amikor a gyerekekre terelődik a szó. Tudom, hogy ő is tudja, mire gondolok és azt is, hogy ő megérti, mit miért teszek, vagy épp nem teszek. Nem kezdhetek Michaellel, ezt jól tudom, és igyekszem is ehhez tartani magam, de néha olyan nehéz helyesen cselekedni! Sokszor úgy érzem, talán nem is éri meg. Nem, ha megfoszt a boldogságnak még a lehetőségétől is.  
Mindezen gondolatok azonban csupán néhány pillanat erejéig köröznek a fejemben, aztán ismét visszazökkenek a jelenbe barátnőm és a mennyei vacsora társaságába. - El van intézve. plusz néhány extra szabadnap, és nyaralási utalvány. - kacsintok vissza vigyorogva.  
A pörkölt épp olyan finom, mint ahogy az illata ígérte. Akkor is simán elférne bennem egy adagnyi, ha nem lennék éhes. A démontámadás említésére azonban leteszem az evőeszközt és hátra dőlök a széken. Lenyelem a falatot, mielőtt megszólalnék, időt hagyva magamnak, hogy összeszedjem kicsit a gondolataimat. - Valóban egy démon volt a tettes. Az angyalok megtették, amit lehetett, de így is vannak halottak. - felelem viszonylag szűkszavúan. Nagyot sóhajtok, s a hajamat hátra simítva keresgélem a további szavakat. Nem igazán tudom, mit mondhatnék, ami kicsit is megnyugtatón hangzana, hiszen egyelőre rendkívül korlátozott sikereket érünk el a démonok elleni harcban. Végül is úgy döntök, semmi értelme épp Lia előtt szépíteni a dolgokat. - Utálom, hogy a démonok úgy járnak ki, be a városba, mint valami kocsmába!-

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 12, 2017 3:34 pm írtam neked utoljára


Faye & Iliana
A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.


Mikor elmondja, hogy szerinte nálam lesz a legjobb kezekben, elvigyorodom.
- Főztek már neked belőle? Van kedvenc recepted? Ha legközelebb jössz, azt csinálom! - mondom teljesen fellelkesedve. Megtiszteltetés lenne ebből a könyvből főzni. Bár azért elég régi, nem biztos, hogy mindent összetudok szedni, ami a receptekhez kell. Régebben  jobb volt a kereskedelmi helyzet: fűszerek érkeztek a tengeren, repülőkön, de ma már csak azzal dolgozunk, amit magunknak ki tudunk termelni, vagy ami megmaradt a város raktáraiban. Amikor a Kicsi-Faye és egyebek jönnek szóba, kuncogva hallgatom, hogy szerinte tőlem fog tanulni, szóval jobb, hogy a könyv nálam van, de azért még ne készüljek ilyesmire. Pedig ha rajtam múlna, barátosnémnak már két szép gyereke lenne... itt kicsit elgondolkodom. Tudom, hogyan érez és azt is tudom, hogy az angyaloknak tilos emberekkel kezdenie, főleg gyerekeket csinálnia. Az újszülött félvéreket megölik. Kicsit el is szomorodom ettől a gondolattól, mert ez annyit jelent, hogy Faye sose lesz boldog, ha nem szegi meg a szabályokat. Nem tudom, hogy mi legyen számomra fontosabb: a szabályok betartása, vagy a barátnőm boldogsága. Félek, ha az utóbbira buzdítom, bajba kerül. Egy kis mosolyt erőltetek az arcomra és neki állok összekeverni a szaftot a tésztával. Michael aggódik érte, ez látható a nem újdonsült saroklakóról. Kicsit örülök, hogy az ételre terelődik a téma, szélesen rá vigyorgom, mikor felteszi a kérdését.
- Persze, hogy küldheted! De akkor fizetés emelést kérek, tanítani sokkal macerásabb, mintha csak én főznék! - viccelődöm kuncogva. Ha akarná se engedném, hogy növelje a fizetésemet. Elégedett vagyok azzal, amim van, és ezt ő is tudja. Amíg van miből kisegíteni a szegényeket, nem panaszkodok a saját jólétemért. Halkan sóhajtok, aztán egy falat után rápillantok a tányér felett.
- Tudni már, mitől dőlt össze a ház a semleges negyedben? Tényleg démon volt? Vannak halottak..? - kérdezek egy kicsit komolyabb témába bele. Nem csak azért érdekel a dolog, mert pletykafészek vagyok, hanem mert a város morálját is szeretem figyelemmel tartani. Tudni akarom, mikor kell részvétet mutatni, a szegény negyedben többet mozogni, vagy a semlegesben.


Faye Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ember
☩ Posztok :
32
☩ Rang :
SF város vezetője
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Pokol vagy menny? :
Michael


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 12, 2017 4:47 am írtam neked utoljára


Bár mondhatnám egyszerűen azt is, hogy nem kell alkalom az ajándékozásra, ha a legjobb barátnődről van szó, de nem teszem. Azért nem, mert az épp úgy hangzana, mint a politikus Faye diplomatikus, polkorrekt válasza. De mikor Liával vagyok, semmi okom maszkot viselni, így egész őszintén felelek. - Szerintem nálad lesz a lehető legjobb kezekben, és őszintén szólva nem bírtam volna kivárni a szülinapodat. - Arcom és szavaim jól tükrözik jelenlegi hangulatomat. Izgatottságomat talán csak az éhségem múlja felül, de le nem venném a szemem egy pillanatra sem barátnőm arcáról. Jó látni, az arcára kiülő érzelmek kavalkádját, ami széles mosolyt rajzol az én arcomra is.
El is nevetem magam a szavain, hiszen még ha esetleg a gyerekvállalás gondolatával játszadoznék is, a leendő lányomnak nem igazán lenne mit tanulnia tőlem a konyhaművészetek terén. Ez valahol kicsit szomorú, ha jobban belegondolok, de nem olyasmi, ami miatt hajlandó vagyok aggodalmaskodni. Főleg, hogy a probléma orvoslására is van már tervem. - Neked hát! A kicsi Faye majd úgyis a keresztanyukájától fog tanulni főzni, úgyhogy épp a megfelelő embernek adtam. De egyelőre azért még ne készülj a keresztelőre. - kacsintok Liára, akinek szólnia sem kell, már nyúlok is a merőkanálért, és szedek egy adag pörköltet a tányéromra.

Amíg Lia is így tesz, végignézek a terítéken, ami majdnem olyan gyönyörű, mint a háziasszony, miközben az étel ínycsiklandó illata bekúszik az orromba és megtölti az érzékeimet. - Nem új, csak azt hiszem, Michael a lelkére beszélt. Ma egész nap nagyjából két lépésnyire volt hajlandó lemaradni tőlem. Szegény... - arcomra azonban nem ül ki valódi sajnálkozás, hiszen nehezemre esik elfogadni, hogy Michael szavai felülírhatják bármilyen parancsomat. Persze az arkangyal aggódása jól esik, de az már kevésbé, hogy ezt oly módon juttatja kifejezésre, hogy a testőreim a szokásosnál is idegesítőbb módon próbálnak dolgozni. Sosem voltam, de azt hiszem, ezek után sem leszek könnyű ügyfél.

Jól tudom, hogy Lia imádkozni szokott étkezés előtt, így illedelmesen megvárom, amíg az áldást elmondja, s csak azután merítem a kanalam az ételbe. Olyan forró még, hogy szinte égeti a számat, de az íze mennyei. -Mmmm, Lia! - szólalok meg teljesen lenyűgözve már az első falat után. - Küldhetem hozzád a szakácsom továbbképzésre? - kérdezem vigyorogva, mielőtt újabb adagot lapátolnék a számba.

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 03, 2017 1:48 am írtam neked utoljára


Faye & Iliana
A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.


Vigyorogva engedem be barátnőmet, miután kiölelkeztük egymást. A pimasz integetésére elfojtok egy kuncogást és becsukom az ajtót. Szegény őrnek magányosan kell kint kucorognia. Majd talán kiviszek neki valamit inni. Elmegyek a kajáért, beviszem az asztalra, ő pedig valami ajándékot pakol elő. Arcomról lerí a meglepettség.
- Váó! Ezt nekem? Milyen alkalomból? - kérdezem mosolyogva. Leülök és izgatottan neki állok kibontani a tárgyat. Végül a kezembe veszem a könyvet és szinte a számat is eltátom, mikor meglátom mi az. Kinyitva látom a gyönyörű, kissé kopottas kézírást, és egy nevet a borító belső oldalán. A magyarázatot hallva pedig azt sem tudom hirtelen, hogy mit mondjak. Ez olyan lehet neki, mint nekem apám növényes könyvei. Egy cseppet sem konyítok a zöldekhez, még is szívesen nézegetem, vagy emlékszem vissza arra, hogy az övé volt valaha.
- Óóó magasságos! Ez egy igazi Cartelle családi ereklye, biztos, hogy ezt nekem akarod adni? Ki tudja, lehet, ha a jövőben lesznek Kicsi Faye-ek nekik még jól jöhet. - kérdezem rá mosolyogva, kedvesen. Én persze megtisztelőnek és kedvesnek tartom, hogy egy ilyen dolgot nekem akar adni. Sokat jelent, de nem fog ez hiányozni senki másnak? Ambernek akár? Bár azért csillog a szemem, hiszen ha elhozta és oda adta, biztosan nem fogja visszakérni. Ma alvás előtt biztos átnézek belőle néhány receptet. Talán olyan is van, amit a szegényeknek is megfőzhetek szombaton. Mindig is szerettem fejleszteni a képességeim, még ha csak ilyen mellékes dolgok is. Legalább pár embert boldoggá tehetek vele, mint például most a nőt, akinek közben intek is, hogy szedjen enni.
- Amúgy új a pasas, vaaagy csak valaki extra aggodalmas? - kérdezem somolyogva. Ha már "Kicsi Faye-eknél" tartunk... Alig bírom visszafojtani a vigyorgásomat. Barátnőm ránézésre tökre anya típus. És gondoskodónak is ismerem. Nem úgy, mint én, aki haláláig etet valakit, de egész más utakon. Eltudnék képzelni a nyakában egy örökké vigyorgó, kócos, barna hajú kis fiókát.
Ha nálam hagyja a könyvet, akkor arrébb is teszem, de nem túl messzire, mert kíváncsi vagyok a tartalmára, de annyira éhes is vagyok, hogy muszáj már magamnak is szedni végre az ételből. Egy halk asztali áldás és ha a nő is szedett magának, várva a szaftos részleteket kívánok jó étvágyat, majd várom a válaszát, orrom alatt még mindig somolyogva.


Faye Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ember
☩ Posztok :
32
☩ Rang :
SF város vezetője
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Pokol vagy menny? :
Michael


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 02, 2017 3:38 am írtam neked utoljára


Az egész napot azzal töltöttem, hogy végigjártam a város összes termelő egységét, és szemrevételeztem mindent, amihez nem értek. Talán kevésbé lett volna unalmas és kiábrándító, ha nem az okoskodó tanácsosokkal kell töltenem ezt a napot,  de ez sajnos közös program volt. Az egyetlen gondolat, ami életben tartott, hogy este Lia vár vacsorával, és egy vállal (opcionálisan akár kettővel is), amin elsírhatom minden bánatom. Egész nap erre igyekeztem erre gondolni, ahelyett, hogy hogyan kérjem meg és melyik testőrt, hogy lőjön agyon.  Ha koradélután nem látogattuk volna meg az állatneveldét, amely a régi SF Zoo területét foglalja most el, azt hiszem, nem bírtam volna ki ezt a napot. Igaz, kissé bizarr volt azokat a malackákat simogatni, amelyek nemsoká úgyis a tányéromon végzik majd, de csak így szabadulhattam meg néhány percre az útitársaimtól. Az egészben a legrosszabb, hogy így is sokelemű listám lett azokról a dolgokról, amelyeket szerintem rosszul csinálunk. De mit tudhatom én? Hisz csak politikus vagyok.

Mire az egésznapos túra utolsó állomásáról megszabadulok, már épp csak arra van időm, hogy hazarohanva felkapjam a kis ajándéktáskát, és Lia lakására vitessem magam.
Bár határozottan megkérem, hogy maradjon le, a testőröm úgy tűnik, alkalmi süket. Vagy csak valaki határozottabban kérte, hogy mindig a nyomomban legyen. Foglalkozhatnék most ezzel is, de már a lépcsőházban megérzem a finom illatokat, amelyek csakis Lia lakásából jöhetnek. Ennyi elég, hogy elfelejtsem a halál(unalom)túrát, a napi gondokat és az engedetlen testőrt is.  Lia már az ajtóban vár, én pedig szinte a nyakába ugrom, annyira jó újra látni őt. -  Már a lépcsőházban érezni, hogy finomat főztél! - mondom köszönés helyett, miközben megöleljük egymást. Belépek a csinos kis lakásba, amelyet már jól ismerek, hiszen gyakori vendég vagyok Liánál. Még gyorsan gonoszul odaintek a testőrnek, mielőtt bezáródik az orra előtt az ajtó. - Mikor hozzád jövök, akkor még rendetlenül is! - felelem egy széles vigyor kíséretében.
Leülök egy szimpatikus székre, és a borok mellől kihalászom a külön csomagolt ajándékot, amit igazából a születésnapjára akartam adni, mikor megtaláltam, de túlságosan izgatott lettem ahhoz, hogy addig várjak. - Minden a legnagyobb rendben. Mert találtam neked valamit. - mondom egyszerűen, de a szemeimben gyermeki izgatottság csillan, ahogy felmutatom a kis csomagot a fazékkal visszaérkező lánynak. - Rajta! nyisd ki! -  nyomom a kezébe, mihelyt leteszi a fazekat. A csomagban egy régi, kopottas füzet lapul, amelynek a fedelére valaki nemes egyszerűséggel a receptek szót írta valamikor.  Olyan izgatottan várom Iliana reakcióit, mint gyerekkoromban a vasárnapi sütiadagomat, ami nagy szó, főleg engem ismerve. - Faye nagyié volt. Anya mindig emlegette, hogy mindenki, akinek volt szerencséje kóstolni, a rozmaringos kukoricakenyér receptjéért könyörgött neki, de senkinek sem adta. - mondom mosolyogva. Egy pillanatig sincs bűntudatom, amiért a családi receptet kiadom a kezeim közül, mivel én sosem főzök, Lia viszont istenien csinálja. Abban is biztos vagyok, hogy anya is egyetértene, olyasvalakinek kell kapnia a füzetet, aki tudja értékelni a tojás nélkül készíthető piskóta,  meg a jóféle kukoricás kenyér receptjét.

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Feb. 16, 2017 8:31 pm írtam neked utoljára


Faye & Iliana
A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.


A konyhában a fazék rotyogott, a lámpák halványan világították meg az asztalt, miközben megterítettem rajta. A fehér tányérok mellé két borospohár és evőeszközök kerültek. Szalvéta, az asztalon egy cuki kis virág díszelgett életrevalóan. Korallvirág, így hívják azt hiszem azt hiszem ezt a piciny jószágot. Nem vagyok az a fajta, aki túl sokat ért a növényekhez. Ugyan, a díszítés és a jobb környezet kedvéért akad itt-ott polcon, vagy a sarokban valami kis virág, vagy fa, én még sem tudom megjegyezni még normálisan se a nevüket... Habár, apámról maradt rám valami növénylexikon valamerre. Ő szerette a növényeket. Én inkább állatos voltam. Na mindegy is. megigazítom világos bézs -vagy valami ilyesmi- színű felsőmet, fehér nadrágom. Nem igazán illik hozzájuk az a virító kék-zöld csíkos zokni, amit húztam, de üsse kő. Nem randira készülök, hanem a legjobb barátnőmet várom egy remélhetőleg kellemes vacsorára. Már egy hete nem beszéltünk, az események pedig csak úgy pörögnek a városban, szóval lesz mit kibeszélni.
Két vízzel telt fiolát készítek még ki az asztalra, aztán az ablakhoz lépek és kinézek. Már sötétedik, Faye bármelyik pillanatban megérkezhet. És hopp, már látom is az elektromos "limót" érkezni. Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy a Tesla járt a legjobban a majdnem világvégével. Legalább is, amennyit olvastam róluk... Elmosolyodom, mikor látom kiszállni a nőt a kocsiból. Mivel társasházban lakom, csak egy emeletet kell felsétálnia, én pedig már az ajtóban várom.
- Faye! - üdvözlöm őt csillogó szemekkel, mosolyogva, jól meg is ölelgetem őt.
- Magasságos, tiszta csont és bőr vagy! Eszel rendesen? Gyere be! - terelgetem befelé. Persze az egyik gorillája felkísérte, de a férfi meg is áll az ajtó előtt, amit becsukok. Ma csajos est van, mindenki más kint marad!
- Dobd csak le magad, ahova tetszik! Mesélj, minden oké? - kérdezem a konyhából hangosan, miközben elzárom a csirkepörkölt alatt a tüzet. Persze tudom, hogy a legkevésbé sincsen minden oké: a legutóbbi bejelentése a démonokról nem lepett meg és legutóbb az egyik negyedben egy épületet a földig is rombolt az egyik. Az űzésekről, amelyekhez kihívnak minket, ne is beszéljünk. Kiviszek az asztalra egy alátétet, majd visszarohanok a konyhába, persze a kövön majdnem elesek, mikor a csíkos zoknim nem átall megcsúszni. Végül megtartom az egyensúlyom és kiviszem a fazekat az asztalra, az alátétre. Abból a pénzből, amit lelkészként megkeresek, nem futhatná ilyen lakásra, de anyám hallani se akar arról, hogy a szegénynegyedbe költözzek. Inkább fizeti nekem ezt a placcot.


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Feb. 16, 2017 7:33 pm írtam neked utoljára















Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Iliana Greer lakása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Milyen jövő vár az emberiségre, a földi ökoszisztémára, az életre?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: