• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Faye Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ember
☩ Posztok :
32
☩ Rang :
SF város vezetője
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Pokol vagy menny? :
Michael


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 04, 2017 7:39 pm írtam neked utoljára


Nem tudom, hogyan történhetett, de a beszélgetésünk egyik pillanatról a másikra olyan irányt vett, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Az, hogy gyakorlatilag kedélyes csevegésbe bocsátkozom a megidézett, aztán később csapdába ejtett démonnal, egyáltalán nem szerepelt az eshetőségek között -legalábbis az én listámon.- Ennek ellenére valahogy mégis ez történik most. Azt nem tudom, pontosan mivel, de majdnem sikerül megnevettetnem az elviekben álnok, alávaló pokolfajzatot. És talán itt követem el a legnagyobb hibát, amit elkövethetek. Sokkal inkább látom embernek őt, mint démonnak, és ehhez elég volt csupán egy kevéske társalgás, na meg egy kihagyhatatlan ajánlat. - Rendben, ez így nekem is megfelel - válaszolom szűkszavúan. Nem említem meg, hogy az éjfél általában munka közben talál, hiszen valószínűleg nem is érdekli, illetve azt sem, hogy az utóbbi időben sajnos többször akadt kéretlen látogatóm az éj közepén. A város természetfeletti népessége ugyanis szeret az éj leple alatt mozgolódni, és sajnos (vagy épp szerencsére) nem mindig szokták csendben és feltűnésmentesen intézni az ügyeiket. Mindezek ellenére azonban biztos vagyok benne, hogy nem fog gondot okozni a kis notesz használata.

- Köszönöm, ezt most egyértelműen bóknak veszem. - felelem teljesen őszintén, hiszen már jó ideje azon dolgozom, hogy az emberek ne ártalmatlan kislányként tekintsenek rám, hanem a városuk vezetőjeként. Amit nagyjából örökre el is felejthetnék, ha kitudódna, mit is művelek éppen.

A könyv, amelyet a kezébe adok igazi ritkaság. Mégsem sajnálom, hogy máris megfizettem az alku rám eső részének egyik felét. Felfogható a jószándék és a megelőlegezett bizalom jeleként, vagy akár bocsánatkérésként is a csapda és a fogadtatás miatt; ezt már egészen rá bízom. Így viszont mostmár övé a következő lépés.
- Köszönöm, hogy szóltál, majd agyonlövetem a könyvtárost, amiért receptkönyvet adott kézikönyv helyett. - arcom szinte teljesen kifejezéstelen, de a pillantásom bizonyára elárulja, hogy még mindig nem beszélek egészen komolyan. Az majd csak ezután következik. Sem hangjának közvetlensége, sem a kacsintás nem enyhít meg eléggé, hogy túludvariaskodjam a dolgot, viszont a válaszom csak félhangosan mormolom el az orrom alatt, mikor már hátat fordít nekem. - Nem lesz legközelebb. - Ebben épp olyan biztos vagyok, mint amennyire neki meggyőződése lehet most, hogy lesz még alkalma számára is igazán előnyös alkut kötni velem. Ezt azonban egyáltalán nem bánom, hiszen akár még előnyömre is válhat magabiztossága.
Először arra gondolok, azért torpan meg, mert meghallotta szavaimat, de gyorsan kiderül, hogy csak egy utolsó jótanácsot kíván adni a találkahelyre vonatkozólag. Bár az első reakcióm, hogy védekezésül elmondom neki, hány és hány érv szólt a raktár mellett, mégsem teszek semmi ilyesmit. - Majd észben tartom. - biccentek aprót, és egy félmosollyal az ajkaimon lépek egyet hátrafelé, mielőtt hátat fordítanék neki még mindig az apró noteszt szorongatva. Mégis csak azután távozom a raktárból, hogy ő is megtette ugyanezt.

Loki
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
57
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 04, 2017 1:13 pm írtam neked utoljára


Azt hiszem kezdem kiismerni a helyzetem, ha lassan is. Valamiért az a benyomásom, hogy ezzel a nővel lehet beszélni. Talán nem kéne, hogy meglepjen az, hogy egy politikus ért a diplomáciához, de a jelenlegi vezetőségem félek nem értene egyet ezzel.
Halk nevetés, vagy inkább horkanás a válasz a gondolatra, hogy a polgármester asszony hason fekve az ágyán, a lábait lóbálva szorongatja a noteszem, és betűnként olvassa, amit írok neki. Még akkor is, ha lenne közös témánk.
-A legegyszerűbb, ha megígérem, hogy minden nap pontban éjfélkor ránézek a noteszed tesójára. Felteszem akkor már neked sincs látogatód.
Visszamosolygok rá aztán. Lehet igaza van, és ezért...vagy leget azért adok neki tippeket, mert sajnos igaza sztereotípia, hogy a földre tévedő démonok 75%-a egy emberevő ganajtúró karizmájával rendelkezik, illetve a legutóbbi kutatásaim szerint a pokol lakosságának több mint 99%-a nem én vagyok, szóval annak az esélye, hogy én járok rosszul, csak mert egy halandó tájékozottabb viszonylag kicsi.
-Nem tűnsz ártalmatlannak...a legkevésbé sem.
Cseppet morgok, de aztán mosolygok rá megint. Egyhamar nem fogom elfelejteni a démoncsapdás mutatványát, bár meglepő módon már megbocsájtottam ezért, igaz ezt nem feltétlen szeretném az orrára kötni. Viszont, ha tényleg ez a könyv minden, amije van rólam...előre odaadott volna mindent amit kértem? Bizalom...bennem. Szokatlan érzés...
-Ó, az egy szemét. Tele van tini drámával, és lekvár receptekkel. Nem vicc, megváltoztattak benne pár szót, hogy valami okkult főzetnek tűnjön amit kotyvasztasz így. Ráadásul az íze sem jó...
Aztán oldalra döntöm a fejem, és megpaskolom a ruhámat, ahol a könyvet rejtettem el. Továbbra sem látszik, de hallani, ahogy kopog a borítója.
-Most sem dolgozom ingyen...borzasztóan kíváncsi vagyok, mi lesz ebben a könyvben. Bár tény, más démon többet kért volna, de talán majd legközelebb.
Rákacsintok, majd elindulok hazafelé. De aztán megtorpanok, és visszafordulok.
-Ó, még egy tipp...ne szervezz találkozót elhagyatott helyre. Ha otthon találkozol valakivel az kevésbé feltűnő, mint egy raktárban.

Faye Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ember
☩ Posztok :
32
☩ Rang :
SF város vezetője
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Pokol vagy menny? :
Michael


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 04, 2017 12:11 am írtam neked utoljára


Nyilvánvaló, hogy kínos helyzetbe hoztam magam a tudatlanságommal, de külön piros pontot érdemel Loki, amiért nem használja ki a helyzetet és nem is növeli tovább a zavaromat. Abban mondjuk egész biztos vagyok, hogy megmosolyog, amikor hátat fordítok neki, de ez igazából teljesen belefér. Továbbra is a lehető legkevésbé démoni a viselkedése, ami viszont sehogy sem fér a fejembe. Lesz mit emésztgetni a későbbiekben, az már egészen biztos.

Akár ostoba a kérdés, akár nem, nem árthat tudnom legalább néhány apróságot, mielőtt a démonom köddé válik, és magamra maradok a tengernyi kérdésemmel. Sosem foglalkoztatott igazán a mágia témaköre, de most, hogy egy olyan tárgy került a kezembe, ami szinte vibrál a természetfeletti energiáktól, hirtelen nagyon is érdekelni kezdett. - Nem fogom csevegésre használni, ígérem, de az elmondásod alapján szükséges lesz, hogy a kommunikációnk valós idejű legyen. - kissé védekezőre sikerül a hangnem, amit igyekszem egy apró mosolykezdeménnyel feledtetni. Főleg magammal. Félek, túlságosan is átlátszó minden mozdulatom és szavam, miközben én csak találgatni tudok őt illetően. Egyenlőtlennek érzem az erőviszonyokat; márpedig erre fel kellett volna készülnöm, mielőtt belekezdtem ebbe az egészbe. Mégis valahogy túlságosan is nehezemre esik elfogadni a jelenlegi helyzetet.
A szavai őszintén megmosolyogtatnak, és ezt nem is titkolom el. - Talán, mert viszonylag ártalmatlannak tűnök most, de főleg azért, mert az előbb ígértem neked sértetlenséget. - egyáltalán nem állt szándékomban ártatlan és naiv kislánynak mutatkozni, sőt! éppen ellenkezőleg, de úgy tűnik, ez végülis az előnyömre válik. A kezébe adom a legendáriumot, amelyben a történetét olvastam, ő pedig egyszerűen eltűnteti. Eddie nem lesz boldog, de majdcsak kimagyarázom valahogy.

- Kőtáblákat viszont tudtommal nem tartunk a könyvtárban. - sajnálkozó vállvonogatásom teljesen őszinte, de azt nem tudom, miért egyszerűbb megint csak szabadkozni, mint kimondani azt az aprócska szót, amit bármilyen egyszerű, emberi társalgásban gyakorlatilag üres frázisként puffogtatunk, tekintet nélkül az állítás valóságtartalmára. Pedig tényleg szívesen válok meg a kötettől, hiszen cserébe valami sokkal értékesebbet kaphatok. Arról nem is beszélve, hogy annyiszor elolvastam a rá vonatkozó részeket, hogy szinte fejből tudom az egész történetet.

Pillantásom a papírdobozra rebben, ahogy Loki a Winchester naplókat említi, de semmilyen árulkodó dolog nem kandikál ki belőle. Talán nem én vagyok az első nő, aki csókra számított a sokkal logikusabb kézfogás helyett. - A démoni alkuk kézikönyve sajnos épp ki volt kölcsönözve - igyekszem egy viccesnek szánt megjegyzéssel és egy vállrándítással elintézni a kínos kis akciómra visszautaló kérdést, de a jótanácsra már valamivel komolyabb hangon érkezik a válaszom. - Köszönöm, de nem áll szándékomban rendszert csinálni az alkudozásból. Van egy olyan gyanúm, hogy te sem adsz mindig, mindent ingyen. -

Loki
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
57
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 30, 2017 12:19 pm írtam neked utoljára


Megvárom, amíg nem néz felém, és csak akkor engedem szabadjára a mosolyom. Megértem, hogy zavarban van, a helyében még én is elpirulnék ilyenkor, de mégis, ahhoz képest, hogy milyen ijesztő híre van ennek a hölgynek, meglepően aranyos benyomást kelt. Kár, hogy továbbra is fennáll a kockázat, hogy mindez csak álca.
-Nem jelzi...elég nehéz volna letagadnod honnan van, ha még pittyegne is amikor üzeneted érkezik. A tiéd nem kap lángra, ha más ér hozzá, mint azok, amiket a pokolbelieknek készítek, de azért ne mutogasd.
Inkább nem firtatom, miért van szüksége egy jó vezetőnek arra, hogy vért tudjon szerezni egy lakostól, de biztos, hogy praktikusabb így. A magam részéről már mennék is, ám ahogy felém nyújtja a könyvet, felcsillan a szemem. Ez alapvetően minden könyvnél megtörténne, bármit szívesen elolvasok, ez pedig rólam szól, így pláne érdekel. Cseppet összerezzenek viszont, amikor rám szól. azok után, hogy szinte hozzám simult a csapdában, és nem vitte magával a szentelt vizet amikor kiengedett azt hittem már nem tart tőlem, de most úgy tűnik mégis. Legalábbis erre gondolok, nem arra, hogy engem akar megvédeni.
-Hmmm...?
Esküdni mertem volna, hogy körülnéztem, és nem láttam semmi hasonló kedvességet a falon, és amikor megtalálom az ábrát, jóízűen felnevetek. Nem csoda, hogy átsiklottam felette.
-Teljesen körbe kell vennie, szóval mondhatni működik, bár ezzel legfeljebb a hörcsögöm tudnád foglyul ejteni...én mi a pokolért adok neked démonvadász tippeket?
Aztán a kezem nyújtom a kötetért, és ha megkapom, biccentek, és elteszem oda, ahonnan a noteszt vettem ki. Pár mozdulat az egész csupán, és aztán mintha nem is létezett volna.
-Köszönöm.
Alapvetően már mennék, de látom rajta, hogy valamit még nagyon tudni akar, igaz, képtelen vagyok kitalálni, hogy mi az. Egy ideig csak figyelem fiatalos vonásait, és intelligens, mélybarna tekintetét, mielőtt újra megkérdezném:
-A Winchester naplókban olvastad, hogy csókkal kell megpecsételni az alkut?
Bár teljesen komolyan kérdem, a szememben azért ott van egy nagyon kicsi huncutság. Mondjuk nem tudom, miért rejtegetem a dolgot, hisz a következő mondataim úgyis egyértelművé teszik mire gondolok.
-Sokan bedőlnek neki. Kétszer viszont nem tudok ellenállni ekkora kísértésnek, szóval ne higgy el mindent ami benne van.

Faye Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ember
☩ Posztok :
32
☩ Rang :
SF város vezetője
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Pokol vagy menny? :
Michael


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Márc. 29, 2017 1:00 pm írtam neked utoljára



Mindig is elég racionális embernek gondoltam magam, és bíztam benne, hogy vezetőként képes leszek kizárni az érzelmeimet a döntéseimből. Ám az apám gyilkosának megtalálása nem csak hivatalos ügy, hanem személyes is. Azt viszont nem gondoltam, hogy olyannyira személyes, hogy a bosszúszomj teljesen háttérbe szorítja az egészséges paranoiámat és félelmeimet is. Mégis itt állok most, szemközt egy többezer éves démonnal és egy olyan alkut készülök megkötni, ami tényleg túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Még az extra kitétellel együtt is. És mégis... egyszerűen nem vagyok képes nemet mondani. Nem tudnék együtt élni a gondolattal, hogy megvolt a lehetőségem megtalálni az apám gyilkosát (és valószínűleg az én legfőbb politikai ellenségemet), és elszalasztottam, mert túl könnyűnek tűnt.
Meggyőződésem, hogy az alku megpecsételése csókkal történik (bár ez egyike volt azoknak az információknak a témában, amit alig-alig tudtam csak feldolgozni), így aztán nem is vesztegetem az időt, mivel félő, hogy meggondolnám magam közben. Nem a csók miatt, hiszen képes vagyok ezt a helyén kezelni. Azt viszont úgy tűnik, kevésbé, hogyha hülyét csinálok magamból. A pillantása és a közelsége érdekes hatással van rám. Szinte már várom azt a nyomorult csókot, mikor rájövök végre, hogy ez nem így működik. Vagy legalábbis ő nem így csinálja. Amikor megrázza a kezem, hirtelen azt sem tudom, mit kellene tennem, vagy mondanom a hideg zuhanyt követően. Némileg kijózanodva, de még mindig zavartan köszörülöm meg a torkom, elszakítva a pillantásom az övétől. - Persze, csak egy pillanat! - eleresztem a kezét és sietve próbálok kikerülni a személyes teréből. Ahogy megtöröm a falra rajzolt mintát, még én is érzem, ahogy megváltozik körülöttünk a levegő rezgése. Vagy talán csak beképzelem? Nem számít. Loki immár szabad, én pedig ostobán és védtelenül állok most itt, a jóindulatától és becsületességétől függve. Ügyes vagy, Faye! Eddig nagyon jól csinálod...
Az önostorozó gondolatok ellenére mégsem lep meg igazán, hogy nem vagyok -egyelőre- bajban. Bizonytalan mozdulattal nyúlok a noteszért, és a magyarázatot hallgatva rögvest vizsgálgatni kezdem. - És jelzi valahogy, ha üzenet érkezik, vagy nézegetnem kell időnként, hátha visszaírtál? - át sem gondoltam, milyen hülyén hangzik a kérdés, de igazából van létjogosultsága.
Tetszik, hogy nem húzza az időt, és rögvest a megoldásra váró feladatra tér. Így nekem is van időm rendbe hozni magam, és talán az arcomat égető pír is elmúlik végre, most, hogy az üzlet lényegi részével foglalkozunk. - Nem vetne túl jó fényt vezetői képességeimre, ha ez komoly akadályt jelentene - mosolyodom el halványan. - Amint elrendeztem a dolgot, üzenek neked és egyeztetünk. - igen, az efféle társalgásban már van gyakorlatom, így ez sokkal könnyebben megy.
Nekem úgy tűnik, megbeszéltük, amit feltétlenül meg kellett. A további lépéseket illető kérdéseimet akkor teszem csak fel, ha hajlandónak mutatkozik további társalgásra. Igazából nem tudnám felróni neki, ha mehetnékje lenne, így mielőtt még eltűnne, a magammal hozott dobozhoz sietek, és mellé guggolva elkezdek kutatni benne. Amikor megtalálom, amit kerestem, felegyenesedem és felmutatom a legendáriumot, amiben a történetét olvastam. - Most csak ez van nálam. - nyújtom felé a könyvet, de közelebb nem lépek. Ha viszont elindul felém, akkor hirtelen észbe kapok és a kelleténél kissé hangosabban kiáltok rá: - Állj!- elébe sietek és magyarázatképpen ismét a falra mutatok, ezúttal a másik irányba, mint amelyiken az őt foglyul ejtő csapda volt. - Nem tudom, működik-e ilyen kicsi méretben, de oda rajzoltam fel a prototípust... -

Loki
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
57
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 27, 2017 3:04 pm írtam neked utoljára


Halkan bólintok. Nem teljesen ugyanaz a helyzet, hisz az én koromban soha senki sem kérdőjelezte meg, van-e jogom csak úgy uralkodni felettük, mikor a fene sem választott meg, és persze kevesebben is voltak lényegesen. Meg persze, az írás feltalálása előtt egész máshogy nézett ki maga a munka is. Nem egy íróasztal felett görnyedve dolgoztam, éjszakákon át, inkább csak parancsolgattam, és néztem, ahogy mindenki reszket a jelenlétemben.
-Annyira nem volt nehéz, inkább csak magányos...
Hogy ebben, és a kis sóhajban, meg az együtt érző mosolyban mennyi a manipuláció? Hát lehet engem okolni, amiért szeretnék szimpátiát ébreszteni az előttem álló szép leányban, aki fogva tart, és fegyver van nála? Bár el kell ismernem, a legtöbb ember az ő helyzetében sokkal kellemetlenebb társaság lett volna eddig, és köszönés helyett arcon fröcskölt volna azzal a szentelt vízzel. Szokatlan ez az illedelmes viselkedés irányomban.
A gondolat, hogy ez az egész csak valamiféle csapda még mindig ott motoszkál a fejemben, ám ez pusztán csak az általános paranoiámnak köszönhető. bármilyen kelepcét is készített nekem, abba már rég beleestem, és ha ártani akarna nekem, nem tudnék előtte kimászni belőle. Emellett, valahogy az az érzésem, hogy őszintén megbízhatok benne.
Viszont minden csontom feltenném rá, hogy a szárnyas pajtására ez nem igaz, úgyhogy azért jó lesz óvatosnak lenni...
-Így, ahogy mondod. Illetve, ha végeztünk, szeretnék megkapni minden könyvet, kódexet, papiruszt vagy kőtáblát, amin szerepel....az ő neve.
Picit fagyosabb lesz a hangom a végére, de sajnos Ő olyasvalaki, aki iránt több ezer évnyi tapasztalattal sem tudom leplezni az utálatom teljesen. Aztán viszont gyorsan megpróbálok megint vidámabb lenni. Nincs nehéz dolgom, hisz amíg ez lezajlik a fejemben, ő közelebb lép hozzám, be a "körbe".
Először nem reagálok semmit, csak figyelem őt, és megvárom, amíg tekintete összeakad az enyémmel. Szinte hallom heves szívverését, és most, hogy egyikünk sem szól egy szót sem, a terem is meglepően csendes lesz. Elnézegetem még egy ideig a gyér fényben csillogó barna íriszeit, illetve néha letéved a pillantásom az ajkaira, s egyre jobban érzem, ahogy vibrál kettőnk közt a levegő. Megmozdítom az egyik kezem, és a vállára teszem, majd a jobb karját gyengéden közelebb húzom, és tenyerét az én jobbomba fogva megrázom azt óvatosan.
-Áll az alku. Most pedig kiengednél innen?
Remélhetőleg így tesz. Addig is én nem mozdulok a helyemről...ha viszont végre megszabadulok a béklyóktól, szó szerint fellélegzek, és amikor Faye újra felém fordul, átnyújtok neki egy tenyérnyi fekete noteszt, egy másikat ugyanolyat pedig feltartok, hogy lássa.
-Amit az egyikbe beírnak, megjelenik a másikban. Így nem kell több rituálé, ha beszélni akarsz velem. Kényelmesebb, mint egy ilyen rituálé...

Körbenézek a termen. Tiszta mázli, hogy démont idézni ennyire körülményes, így is túl sokan hívnak meg magukhoz.
-Ó igen....szóval szükségünk lesz a katona vérére, akit megszállt a démon. Nem kell sok, de frissre van szükségem...még melegre. Gondolod meg tudod győzni, hogy adakozzon neked, vagy inkább szerezzek tőle én?

Faye Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ember
☩ Posztok :
32
☩ Rang :
SF város vezetője
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Pokol vagy menny? :
Michael


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Márc. 27, 2017 1:34 am írtam neked utoljára


Nem mondhatnám, hogy különösebben meglep a válasza, amire nem áll szándékomban egy mosolynál komolyabb választ adni, de a személyes megjegyzését nem tudom figyelmen kívül hagyni. Most tényleg kedves próbált lenni? Ott áll, az ördögcsapdám közepén, és visszakozik egy apró kis fricska miatt? Nem lenne szabad hagynom, hogy összezavarjon, de egész jól csinálja. Már, ha ez a célja.
Jónéhány érdekes dolgot olvastam róla, de mindeddig nem voltam biztos benne, hogy a történetnek van valóságalapja. Így viszont gyakorlatilag fényt gyújtott a sötétségben egyetlen aprócska mondatával. Ezt persze még nem adhatom a tudtára. - Akkor azt hiszem, ön is tudja, milyen nehéz a tinédzser politikus élete. - mosolyodom el halványan. Nincs kedvem tovább boncolgatni a témát, mert attól tartok, képes lenne elterelni a figyelmemet, elaltatni az éberségemet, s akkor biztosan nem tudnám véghez vinni, amit korábban elterveztem. Márpedig nekem szükségem van a segítségére, ez az egyetlen biztos dolog ezen fura éjszakán.
Nem mondok túl sokat apám ügyéről, sem pedig az angyalokról, de nem is ez most a lényeg. Nem hinném, hogy nehezére esik kideríteni, amire kíváncsi, ha nem tudja máris. Az apja nevének említése az, amitől a valódi hatást várnám, de az elmarad. Hiába figyelek, nem látok semmilyen érzelmet vagy egyéb reakciót a férfi arcán, de ez is épp eleget elárul róla. Ez a képesség talán hasznos lehet egy olyan közegben, ahol a felületesség és a közöny az uralkodó hozzáállás, de egy szemtől szembeni beszélgetés során könnyű észrevenni a maszkot, amely épp csak eltakarja a valódi érzelmeket és az árulkodó reakciókat. Amikor végül megadón leereszti a karjait, én is felöltöm a maszkomat, s nem hagyom, hogy az apró diadal feletti örömöm kiüljön az arcomra. Pillantásom továbbra is az övét fürkészi, s nem is mozdulok, miután megszabadultam a vizes flakontól. - Ezért is remélem, hogy segítesz. - Talán tényleg van rá némi esélyem, hogy ennek az egésznek jó vége lesz. Talán Loki tényleg a nyomára vezethet a gyilkosnak, s ezért csupán annyit kell tennem, hogy nem hagyom, hogy az angyalok kardélre hányják, ha meglátják a városban. Túl egyszerűnek hangzik. Bármilyen erősek is legyenek a személyes indokai, tudja, hogy az életével játszik, ha úgy dönt, hogy segít. Kíváncsian várom, hogy előrukkoljon valamilyen feltétellel, de hamar kiderül, hogy ő már a feladat megoldásánál tart. Talán velem van a gond, de az örömöm nem egészen felhőtlen. Ez így túl egyszerű, ami sosem jelent semmi jót. Apám mindig azt mondta, ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az nem igaz. Talán én is épp olyan paranoid leszek lassan, mint ő volt. Pedig ő még a mosdó ajtó mögé is benézett, mielőtt belépett volna rajta....otthon is.
- Valóban így volt. Nagyjából két éve volt egy merénylet-kísérlet. De...csak a rend kedvéért: jól értem, hogy hajlandó vagy segíteni, s mindössze sértetlenséget kívánsz cserébe, amíg itt tartózkodsz? - Hallanom kell, ahogy ezt így kijelenti, mert még mindig nehezemre esik elhinni a dolgot. Épp azon kattog az agyam, mit is kellene tennem. Sok kutatómunka, és anyagi forrás árán jutottam ide, és most fordítsak hátat a lehetőségnek csupán egy érzés miatt, ami lehet, hogy sokkal inkább félelem, mint megérzés? Ha Loki megerősíti a kijelentést, akkor el kell fogadnom az ajánlatot. Erre a döntésre jutok, s azonnal cselekszem is, amint megteszi, talán attól tartva, hogy meggondolom magam menet közben. Belépek a csapda hatókörébe, és teszek még egy lépést a férfi felé, így olyan közel kerülök hozzá, hogy felfelé kell néznem, ha a tekintetét keresem. Márpedig azt keresem, s megadó pillantásomból hamarabb rájöhet, hogyan döntöttem, mint a szavaimból. De azt hiszem, nekem is muszáj kimondanom őket. - Akkor áll az alku. -

Loki
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
57
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Márc. 14, 2017 11:35 am írtam neked utoljára


Látom rajta, hogy fél tőlem, de sajnos nem az a fajta démon vagyok, akit mások rettegése ajz fel, de még ha így is lenne, egy ilyen arc lehet még akkor is elrontaná az örömöm. Nem tudom, mennyit gyakorolhatta a tükör előtt, hogy esetlennek tűnjön szentelt vizet szorongatva, vagy, hogy színjáték-e egyáltalán, de be kell látnom működik a dolog. Szerencsére amúgy is segít, ha nem fél tőlem.
-Nem tudom, mi a különbség a kettő között, így kicsit talál mindkettő.
Majd biccentek, mikor megköszöni, hogy felbukkantam.
-Egyébként nem volt benne sértés. Én tényleg 15 voltam, amikor rám bíztak egy városkát.
Illedelmes, majdhogynem kedves szavak felé, csupán annyi hátsó szándékkal, ami egy emberben lenne, aki kedvesen szól a másikhoz, ha az ember nem egy abszolút szent. Apró figyelmesség csupán, de biztos nem tettem volna meg, ha tudom, ezzel igazolom az utánam végzett kutatásait. Sajnos nagyon úgy néz ki, még a csapdájában vergődve is alábecsültem őt...
Ez persze nem válik egyértelművé azonnal. Egyetértően bólogatok a kimondott, és ki nem mondott dolgokra az angyalokkal kapcsolatban. Képzelem mennyire nyomoznak. Ami az apja ügyét illeti, igyekszem semleges arcot vágni. Az igazság az, hogy nem sokat tudok az ügyről, jóformán semmit, de ezen könnyen segíthetünk. Hogy egy démon végzett vele azt kitaláltam volna magam is. Az pedig, hogy belső megrendelés volt...nos, szintén kitaláltam volna magamtól is. Gabriel nem fecsérelt volna időt ilyen finom módszerekre, ha pedig a mi oldalunk ölette volna meg, biztosan tudnék róla.
És akkor jön az atombomba a végén. Az talán túlzás, hogy leesik az állam, hisz egyetlen izmom sem mozdul, ám a reakcióm teljes hiánya is beszédes lehet. Nem is reménykedem benne, hogy nem figyelt fel rá. Fürkészem a tekintetét pár másodpercig, aztán sóhajtok, és összefont karjaim lehullanak oldalra.
-Úgy tűnik nagyon is sok bennünk a közös...
Nem, nem fogom megsérteni az intelligenciáját azzal, hogy tagadom, igaza van, de ennyi talán még belefér.
-Sajnos az egyetlen hozzám hű démon a városban jelenleg én vagyok. Ugyanakkor, ha a polgármester garantálja a biztonságom személyesen, és ezt be tudja tartatni az angyalokkal is, az egészen csábítóan hangzik.
Annyira nem nyerek vele sokat, de nem hangzik nehéz munkának, ám ha ezzel együtt sikerül kiépítenem egy kapcsolatot az emberiség egyik vezetőjével, az mindenképpen hasznos, és nem mellesleg...igaza van. Bosszút állni egy szülőgyilkoson tényleg a gyengém.
-Ha jók az értesüléseim, nem ez az első alkalom, hogy valaki démoni megszállás alatt próbálkozott ilyesmivel. Mivel akkor a démon megszökött, lehet ismét ő volt. Csak pár percet kérek azzal, akit korábban megszálltak. Elég egy csepp a véréből, és megtalálom a démonját. Persze csak akkor, ha áll az alku?
Nem tudom, mit olvashatott arról, hogyan kell megpecsételni egy egyezséget, de az itt szétszórt rituális svédasztalból ítélve elég sokat. Nagyon úgysem tudok elszaladni, szóval csak várok, mit lép ezek után.

Faye Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ember
☩ Posztok :
32
☩ Rang :
SF város vezetője
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Pokol vagy menny? :
Michael


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 12, 2017 2:42 am írtam neked utoljára


Nem vagyok valami büszke rá, de rémesen félek. És ez biztos hogy látszik is rajtam. A találkozás első perceiben legalábbis úgy érzem, hogy képtelen vagyok eltitkolni, bármennyire is szeretném. Talán a szabadkozás a legrosszabb, amit tehetek, mégis pontosan annak hangzik az első mondat, amit a démonhoz intézek. Valóban nem az a célom, hogy rabosítsam és ördögűzővel fenyegessem, vagy megkínoztassam, de ezt persze ő nem tudhatja. Még én sem tudom biztosan, mi lesz a következő lépés. Ráadásul zavartságom valószínűleg őt is kétségek között hagyja, ami nem is biztos, hogy olyan nagy baj.   Kezdem összeszedni magam és érezhetően könnyebben megy mostmár a társalgás is. Ebben a legnagyobb segítséget ő maga adja. Szavai túlságosan is ismerősen csengenek, hiszen napi szinten kapom meg szemtől szemben, vagy hallom épp a hátam mögött sugdosni, mennyire nem érdemlem a posztot, amit apám rám hagyományozott.
- Nem tudom eldönteni, hogy sértegetve bókol, vagy bókolva sérteget. Nos, mindenesetre úgy tűnik, ebben az őrült világban bármi előfordulhat. - mondom óvatos mosollyal, és még hozzáteszem, csak az udvariasság kedvéért: - hálás vagyok, hogy válaszolt a hívásomra. - Ezt a kijelentést talán még nem kellene elsietni, de valamiért bízom benne, hogy nem lesz rossz vége a mai kis akciómnak. Talán túlságosan is, ami valószínűleg az ő műve. A megjelenése, és a nyugodt, viszonylag udvarias viselkedése valószínűleg csak álca.  A pillantásában visszatükröződő gyertyaláng csupán apró emlékeztetőként szolgál, de éppen megteszi. Megköszörülöm a torkom, és az előbbieknél hivatalosabb hangnemben felelek a megjegyzésére. - Az angyalok maguk nyomoznak. -  szándékosan nem említem Michaelt, mert nem akarok a szükségesnél több információt kiadni. Még akkor sem, ha esetleg Loki tisztában van az arkangyal családomhoz fűződő kapcsolatával.  - Tudom, hogy egy démon tette. Azt is tudom, hogy megbízásra cselekedett. De ennél közelebb nem jutok. - Nem érdekel, ha húzza az időt, én épp úgyis ráérek. A lényeg, hogy jussunk valahová. Szavaira megemelkedik a szemöldököm és kissé meglepetten pillantok rá. Ennek ellenére természetesen eleget teszek a kérésnek, bár nem tartom a legjobb ötletnek. Bizalmas viszonynak még a látszatát sem akarom kelteni, de azt is tudom, hogy az ellenségeskedéssel sem érhetnék célt. Belemegyek hát a játékba. - Ahogy te is az enyémet, bár gondolom, ezt már kitaláltad. Őszintén szólva arra számítottam, hogy egy apagyilkosság megbosszulása olyan ügy, amely nem hagy hidegen téged. Tekintve, hogy Halvor mit művelt veled...-
Elhallgatok és az eddig a kezemben tartogatott vizes flaskát is leteszem, tekintve, hogy nem hordoz túl pozitív üzenetet.
Ezúttal rajtam a sor, hogy elgondolkodjam, de nem sokáig hallgatok. - Ott még nem tartok, hogy a lelkemmel üzleteljek. De kezdetnek megígérhetem, hogy nem vadásztatom le a városban kószáló démonokat, akik neked dolgoznak. Vagy legalábbis nem mindegyiket. - akad néhány  sajnálatos eset, amelyeket már nem tudok visszacsinálni, de csak remélni merem, hogy -attól a démontól eltekintve, akitől a rá vonatkozó információmorzsát kaptam- egyik sem az ő csatlósa, beosztottja, vagy....embere. Az most elég kellemetlen lenne. Ezúttal egyenesen a tekintetébe fúrom a sajátomat és rezzenéstelen arccal várom, elég jónak találja-e az ajánlatomat. Én már ezt is túl nagy árnak érzem egy kevéske információért cserébe, de persze itt és most nem én szabom az alku feltételeit. Még akkor sem, ha ő van  most csapdába zárva, és én bármikor elsétálhatnék.

Loki
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
57
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Feb. 20, 2017 12:06 pm írtam neked utoljára


Könyvet lehetne írni arról, milyen bizarr egy démoni idézés, és odafent meg is tették páran, több kevesebb pontossággal, ám valamiért a démoni perspektíva mindig kimaradt ezekből az irományokból. Az egyik furcsaság benne, hogy látszólag jóval előbb kapjuk meg az üzenetet, mint ahogy elkezdődne a rituálé, legalábbis ez a magyarázat arra, hogy nem kell órákat, vagy napokat várnia soha senkinek, ha úgy döntünk, válaszolunk a hívásra. A másik dolog, hogy mennyire idegesítő. A többség úgy képzeli el, mint egy ébresztőórát, vagy egy telefoncsörgést, esetleg egy hangot a fejében. A valóságban leginkább arra hasonlít az érzés, mintha pont abban a pillanatban ráznák fel az embert amikor éppen elaludna.

A találkozás jól indul. Megvan a kellemesen borzongató atmoszféra,kettesben vagyunk, és a szemrevaló leányka is úgy fest, mint aki nem akar hülyeséget csinálni. Sajnos, gyorsan rá kell döbbennem, hogy nem is fog hülyeséget csinálni, mint például megbízni egy démon jó szándékában.
-Vettem észre... - felelem enyhén morogva, és megint a csapda felé pillantok, csak a szemeimmel. Hát igen, határozottan nem az, aminek látszik. Aztán csak kimérten figyelem őt, mígnem rávilágít a mai este második tévedésére részemről. Ezt már nem tudom úgy fogadni, hogy ne rajzolódjon ki a meglepetés az arcomra. Pár másodperc csupán, amíg összeszedem magam, és újra komolyságot erőltetek magamra, igaz egy kis illedelmes mosoly megmarad az arcomon...
-Tinédzserek is lehetnek már polgármesterek? Én pedig Loki amúgy örv...
..egészen eddig. Arcomra fagy, ahogy kezét nyújtja, majd elhúzza, s én is igyekszem gyorsan visszahúzni a sajátom. Hogy zokon venném, az túlzás, már olyan értelemben, hogy átérzem miért teszi, és a zavara sem meglepő, az viszont nem tettszik, hogy csak így felkínálja nekem a könnyű szabadulás lehetőségét, aztán elrántja előlem, mint egy madzagot a cica elől.
Továbbra is csendben figyelek, ahogy megemlíti, hogy a segítségemre van szüksége, mire én karba fonom a két kezem mellkasom előtt, és nem túl segítőkész arcot vágok, de hallgatom tovább. Aztán ahogy szóba kerül, mit is akar tőlem, kicsit feltámad mögötte a gyertya fénye, és megcsillan a szemeimben.
-Felteszem, az e világi módszerek csődöt mondtak, a szárnyas szeretetszolgálat pedig valami szabályokra hivatkozva mondott nemet.
Aztán elgondolkodom. Kívülről talán úgy tűnhet, ez valami retorikai taktika lehet, és valójában csak körbenézek a szobában pár percig, húzva tárgyalópartnerem idegeit, de tényleg azt latolgatom, miképpen reagáljak erre. Nem nézem ki belőle, hogy kínzással kényszerítene ki belőlem valamit, de egyszer ma már bedőltem ártatlan, szinte már angyali arcának. Öreg hiba. Ugyanakkor, kétlem, hogy üres kézzel akarna távozni, ha már nem azzal jött. Át tudom érezni, mennyire fontos ez neki. Azt ugyan sosem tudtam meg, ki volt az igazi apám, de a gyilkosa megfizetett, ez egészen biztos.
-Először is, semmi szükség erre a hivatalos hangnemre ezek után. A csapdádban sínylődve inkább hangzik bizarrnak, mint udvariasnak. Engem amúgy is csak a keresztnevemen tudsz szólítani, szóval...Faye, felkeltetted az érdeklődésem.
Némileg lazul a testtartásom, de tényleg csak egy kicsit. Továbbra is gyanakodva nézem őt, de már nem annyira, mint az előbb, és a kezében tartott üvegre sem fordítok már akkora figyelmet.
-Ám, előbb tudni szeretném, mit ajánlasz a segítségemért cserébe? Nagyon kétlem, hogy a lelked, és ha így is volna sem fogadnám el. Engem senki sem bosszulna meg az után.
Az igazat megvallva, borzasztóan örülnék, ha az lenne az alku tárgya, de túl intelligensnek gondolom ehhez. Legalábbis személyes okból. Ha a városát kéne menteni esetleg. Ó, de még mennyire örülnék ennek a léleknek. Garantált életveszély ide vagy oda...

Faye Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ember
☩ Posztok :
32
☩ Rang :
SF város vezetője
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Pokol vagy menny? :
Michael


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Feb. 19, 2017 6:42 pm írtam neked utoljára


Eddie égre-földre esküdözött, hogy az idézőszöveg működik, s csakis a démonon múlik, hajlandó -e válaszolni a hívásra. Ennek megfelelően igyekeztem nem túl nagy elvárásokat fűzni a dologhoz, de most mégis hihetetlenül csalódottnak érzem magam. Hisz minden szót jól ejtettem ki, a hangsúlyokra is próbáltam figyelni, és különben is..vagy tucatszor elkántáltam a nevét. Ha másért nem, hát azért válaszolnia kellene, mert idegesíti, hogy rátenyereltem a csengőre.

Épp az utolsó pillanatban bukkan fel, mert már készülnék ejteni a tervet. Megdöbbentő, hogy sem az arca, sem a hangja nem  sugároz gonoszságot vagy ellenségességet. Egy pillanat alatt nyilvánvalóvá válik, hogy szegényes a fantáziám; szánalmas sablonok és gyerekes elképzelések alapján alakulhatott ki a fejemben a kép a démonokról. Akit látok, egyszerű férfinek néz ki csupán, és egyáltalán semmi ijesztő nincs benne. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem félek. Csak állok ott, mint egy faszent, és hirtelen fogalmam sincs, mit kellene mondanom, vagy tennem. Pillantásom az övét kutatja, de nem csak azért, mert a szándékait próbálom kifürkészni. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem merek máshová nézni, nehogy leleplezzem a csapdát, amibe épp belesétál.

Hirtelen megtorpan, nekem pedig elakad a lélegzetem egy pillanatra. Szóval tényleg működik. Ez majdnem megnyugtató. - Sajnálom a kellemetlenséget! De ez nem az, aminek látszik, higgye el!  - hangom kezdetben még kissé remegő, de egyre magabiztosabbá válik, ahogy beszélni kezdek. Az őszinte hanghordozást még gyakorolni kellene, de így is örülök, hogy egyáltalán nem tudtam szólalni az előbb.
Ha egy jóképű férfi azt mondja, felkeltettem az érdeklődését, általában hízelgőnek találom, most azonban inkább nyugtalanítónak érzem. Közelebb sétálok hozzá, de nagyon figyelek, hogy a démoncsapda területére véletlenül se lépjek. - Nem tudom, honnan ismeri ezt a raktárat, de  ebben nem tévedett. Az viszont egészen hízelgő, hogy összetévesztett a kishúgommal. Faye Cartelle vagyok. - automatikusan emelem a kezem egy bemutatkozó kézfogásra, de még idejében észbe kapok. - Remélem, nem veszi zokon! - ostoba és meggondolatlan dolog lett volna, de tény, hogy így viszont rendkívül udvariatlan voltam. -  Azért kerestem fel, mert a segítségére van szükségem. - tartok néhány pillanatnyi hatásszünetet, és ha nem kérdez vissza, vagy utasít el rögvest, folytatom: - Tudni akarom, ki felel az apám meggyilkolásáért! - tekintetem megkeményedik és egy pillanatra kiül az arcomra is a düh, amely apám halála óta folyton éget belülről. - Úgy tájékoztattak, hogy ön segíthet kideríteni. - nos, nem sokat adtam a bájcsevegésre, és a magyarázkodásra. Talán értékeli majd, hogy nem rabolom az idejét (csak őt el), de az is lehet, hogy épp ezzel rontom az esélyeimet. Akárhogy is, ha hajlandó segíteni, akkor szerencsém van.

Loki
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
57
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Feb. 13, 2017 2:19 pm írtam neked utoljára


-Igen, nem, és nem. - Hangom nyugodt, és halk, túl halk ahhoz, hogy bevisszhangozza a raktár félhomályát, miközben kilépek a viszonylagos fénybe. arcom kivehető, bár így is megannyi árnyék táncol rajta, s az apró fény is tükröződik szemeben, mely mentes mindenféle démoni "ragyogástól", és úgy tekint a fiatal nőre, akár bármely más férfié ezen a földön. Nem szeretem felhívni a mások figyelmét démonságomra, aki ennyit művészkedett, csak tudja, kit vár.
-Én vagyok Loki igen, és nem, nincs választásom ha valaki ilyen intenzitással idéz meg, végül nem, egy ilyen szép nőnek sosem kell könyör...
Eddig a pontig hangom nyugodt volt, és egyenletes, ám ahogy lassú, kimért léptekkel közeledek felé, egyszerre képtelen vagyok megtorpanni, mint aki egy üvegfallal találja szembe magát. Bár a fal nem a legjobb szó, hisz nagyon jól tudom, hogy hátrafelé sem tudok lépni. Lenézek, majd felfelé meglepetten, de amikor nem érzem egyik irányban sem a csapdát, már nem is leplezem csodálkozásom, és a vállam felett oldalra tekintek.
-Oké, ez új...nem túl szép rám nézve, de érdekes az tuti.
Felsóhajtok. Ezek után vagy egy olyan érzésem, hogy a kezében lévő üvegben sem whiskey van, na nem mintha jobbra számítottam volna. Az igazat megvallva, a helyében lehet ennél is több óvintézkedésre adoma fejem, mondjuk egy őr az ajtóban, aki misebor gőzös lángszóróval várja az utasításait, és leginkább magamra vagyok mérges. A padlót, és a plafont figyeltem, de a fal....sosem gondoltam volna, hogy valakinek ez az eszébe jutna. Újra magamra erőltetek egy magabiztos mosolyt, és megpróbálom menteni ami menthető az arculatomból az előbbi kis malőr után.
-Felkeltette az érdeklődésem. Megtudhatnám, kicsoda ön, és mit szeretne tőlem?
Valahonnan haloványan ismerős az arca, bár ebben a sötétségben még a fejlett érzékszerveimmel is legalább egy tucat nőt fel tudnék sorolni, akire emlékeztet így kapásból. Valamelyest leszűkíti a kört, hogy egyikük sem halandó. Ám még ezzel együtt is lassan vonom le a szinte helyes következtetést. Szégyen vagy sem, odalent nem igazán találtam okot arra, hogy foglalkozzak az emberek politikájával, így a legjobb nyom a helység neve, ahova idéztek, és persze a hatalom a név mögött. Agyam gyorsan kattog, így a kérdésem után pusztán pár másodperccel teszem hozzá.
-Ez a polgármester egyik raktára nem igaz? Ez esetben ha nem tévedek, Miss Cartelle-hez van szerencsém, vagy megengedi esetleg, hogy Amber-nek szólítsam?
Barna haj, barna szem, fiatalos arc. Ő kell, hogy legyen az. De mit akarhat tőlem a jelenlegi polgármester húga?Akármi is az igazság, kíváncsian várom. Az igazat megvallva szinte még hálás is lehetek neki, rég óta szerettem volna már benézni ide, csak eddig elvitte az időmet a munka, főleg amióta Ashtaroth félvállról veszi a munkát.

Faye Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ember
☩ Posztok :
32
☩ Rang :
SF város vezetője
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Pokol vagy menny? :
Michael


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Feb. 13, 2017 2:12 am írtam neked utoljára


;;Loki

Rezignált arccal mondom ki a zárszót és táskámat felkapva elsőként robogok ki a teremből. Nem érdekel, hogy mit gondolnak, elegem van a hasznavehetetlen, éhes keselyűkből mára.A tanács ma a szokásosnál is idegesítőbb és haszontalanabb dolgokkal foglalkozott és talán még sosem utáltam ennyire abban a nyomorult székben ülni, mint most. Egyenesen az irodámba megyek, ahol egy kisebb csomag vár. Végre sikerült beszerezni az utolsó hozzávalókat is.
Amire készülök, talán őrültség, de ez az utolsó lehetőségem, hogy kiderítsem, ki gyilkolta meg az apámat. Muszáj tudnom, mi történt, hogy felelősök megkapják a jussukat, és eltakaríthassam a szemetet a város vezetőségéből. Mert biztos vagyok benne, hogy köztük kell keresnem a gyilkost. Ez nem is kérdés.

Leülök az asztalomhoz és a levélkést használva kinyitom a dobozt. Szárított füvek és egy réz tálka pihen a dobozban, amelynek az aljába egy speciális rúnát véstek. Az íróasztal egyik fiókjából előkerülnek a könyvek, amelyeket Könyvtáros Eddietől kaptam még néhány hete. Akkor még egészen reménytelennek tűnt, hogy bármit is kideríthetek, de szerencsére Eddie újra bebizonyította, hogy zseniális kutató. Egyetlen névvel kopogtattam be hozzá egy borongós délutánon, és két héttel később már kész terv volt a kezemben. Most, hogy már minden apróság összegyűlt, és ezerszer is elismételtem a rituálé menetét, úgy érzem, készen állok, amennyire lehetséges. Sosem volt még dolgom élő(?) démonnal, ami eddig egyáltalán nem zavart, de most úgy érzem magam, mint egy elsőbálozó kiskamasz. Túl sok a sötét folt, és annyi minden sülhet el rosszul! Ettől az egész egy totális őrületnek tűnik. Többször megfordult a fejemben az elmúlt hetekben, hogy segítséget kérek Michaeltől, de végül mindig elvetettem ezt a lehetőséget.  Nem csak azért, mert tudom, hogy ellenezné, hogy megidézzek egy démont, hanem azért is, mert azt is tudom, hogy meg is próbálná akadályozni. Így is nagy titkolózást és sok szervezést igényelt, hogy összegyűjtsem a ritka és nehezen hozzáférhető füveket, anélkül, hogy túl sokat árulnék el bárkinek a tervem részleteiről.

...

Már éjfél is elmúlt, de még mindig a dolgozószobámban ülök és várom, hogy elcsendesedjen körülöttem minden. A nagy papírdobozt bámulom, amibe a délután folyamán nagyjából tucatszor túrtam bele és ellenőriztem újra meg újra egy-egy hozzávaló meglétét. Hajnali negyed kettőt mutat az óra, amikor behívom a strázsát, aki az ajtó előtt posztol és kiadom az utasításokat.  Fél órával később érkezünk az apám régi raktárához, ahol ma főleg régi kacatok porosodnak. Kiveszem az őr kezéből a dobozt a raktár ajtajánál és  meghagyom, hogy csakis akkor léphet be ő vagy bárki, ha hívom. Jó fél órába telik, mire mindent kipakolok, fölrajzolom a raktár padlójára a könyvben talált rúnaszerűséget, és összekeverem a szárított növényeket. Van itt ördögfüge levél, viszályvirágpor, bolondító beléndek meg még pár olyasmi, amiről eddig életemben nem is hallottam. Újra ellenőrzöm a raktár ablaktalan falára felrajzolt csapdát. Ezen, és a szentelt vízen kívül nincs egyéb biztosításom, úgyhogy nem fér bele a tévedés. Egyre idegesebb vagyok, és iszonyúan frusztrál az is, hogy néma csöndet csak a cipőim sarkának koppanása zavarja meg. Meggyújtom a szárított növénymixet, amitől először köhögni kezdek,  annyira kaparja a torkomat a belélegzett füstje. Szerencse, hogy idéző szöveg elég rövid, mert a latin úgy tűnik, nem az erősségem. A biztonság kedvéért angol nyelven is felolvasom a szöveget, újra és újra a démon nevét ismételgetve, mert jobb ötletem nincs. Pedig egyre  hülyébben érzem magam a szentelt vizes üveget szorongatva. - Loki!... most könyörögnöm kellene? számítana egyáltalán? - az utolsó szavakat már csak magamnak morgom, aztán csalódottan az asztalra hajítom a varázskönyvet.

Faye Cartelle
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
ember
☩ Posztok :
32
☩ Rang :
SF város vezetője
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Pokol vagy menny? :
Michael


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Feb. 13, 2017 2:05 am írtam neked utoljára


alkalmas kép és/vagy szöveg kerül ide majd egyszer.

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Cartelle raktár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: