Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Lilith palotája
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Online
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
525
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Vas. Okt. 14, 2018 12:20 am
Következő oldal


***
Szabad a játéktér



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
81
☩ Play by :
Eva Green

Utolsó Poszt Pént. Aug. 04, 2017 5:39 pm
Következő oldal


Lucifer & Lilith

Oly régóta a Pokol az otthonom, hogy észre sem veszem az apró változásokat, főleg mióta saját régióval rendelkezem. Észak-Nyugat egyedüli úrnőjeként sokkal szabadabb vagyok, mint egykoron a mennyekben. Az időm nagy részét a munka tölti ki, pokolra jutott nyomorúságos lelkek kínzása, okkult erőm fejlesztése, régióban élők avagy a drága bűzös, fülledt uradalmamban senvedőknek a parancsok kiasztása. A többi területtel ellntétben nálam csak démonnők találhatók, a múltamnak hála hatalmas ellneszenvet érzek a férfiak iránt. Ennek ellenére néha-néha megfordul egy nálam. Nincs is jobb az elkeseredett, kutyákat felülmúló nyüszítésüket hallgatni, ahogy könyörögnek kegyelemért, majd végső elkeseredésükben a halálért. Olyan naívak, hiszen a halál számukra csak egy múló állapot, feléledve újra megtapasztalhatják a kínok millióit. Gyakorlott démonaim végzik az ilyesmit, de egy-egy alkalommal csatlakozok hozzájuk és magam végzem a kaszabolást. Megnyugtatnak a halálhörgések, a tocsogó vér látványa és azok a reményvesztett pillantások. Mielőtt egy pszichopatának lennék megbélyegezve hozzá kell tennem, hogy az ellenszenvem ellenére nem vetem meg a férfi társaságot az ágyamban. Ha már a drágalátos isten megajándékozott egy ilyen testtel, miért ne használnám ki? Uralkodásra születttem, méghozzá a férfiak felettire. Tökéletes romlottság mintaképe vagyok. Pár órával ezelőtt parancsba adtam az őröknek, hogy ne merészeljenek zavarni, tisztában vannak vele, hogy nem jó ellenszegülni a szavamnak. Ezt jól tudja az alattam elterülő szeretőm, kéjtől feltüzelve mozgatom csípőmet fölötte, miközben tűhegyes körmeimet húsába mélyesztem. Fájdalmat akarok neki okozni, míg én apránként eljutok a gyönyörig, legalábbis ez a tervem. Egy határozott kopogás zavarja meg édes perceimet, az ajtóban egyik legkedvesebb succubusom jelenik meg.
- Nem megmondtam, hogy senki se zavarjon? - csattanok fel, szemeim szikrákat szórnak a szerencsétlen felé. Erőteljes sötét hullámok áradnak szerte szét a testemből, amik az ajtónak lökik a szolgát, míg az alattam fekvő démont az ágyba préseli. Az egész régió hamar tudomást szerezhet haragomról, hiszen a belőlem áradó energia mérhetetlen erejű.
- Igen Úrnőm! De Lucifer vár rád a hallban, látogatóba érkezett - mentegetőzik egyből, fülét-farkát behúzva, keze oly mértékben markolja az ajtót, hogy ujjai elfehérednek.
- Az mindjárt más! Miért nem ezzel kezdted? - szállok ki az ágyból, egy másodperc erejéig körbe futtatom tekintetem a szobán, majd a keresett ruhanemű irányába indulok. - Játssz vele míg vissza nem jövök, de kárt ne tegyél benne - fejemmel az ágyban fekvő démon felé intek, majd a mutatóujjamat felemelem, hogy erőteljesebbé tegyem mondandóm. Egyetlen szó nélkül hagyom ott őket, halkan csukom be magam mögött az ajtót. A lépcső tetején megállok, hogy magamra vehessem lenge köntösöm, szorosra húzom magamon a vékony leplet. A pokol urát mégis csak illően kell üdvözölni. Sokat köszönhetek neki, hogy menedéket nyújtott számomra, mikor minden elveszett, az angyalok kiírtották a családomat. Üldözötté váltam, átkozottá, aki sehol sem lehetettt biztonságban. Éppen ezért volt közöttünk egyfajta kölcsönös tisztelet, a részemről ez annyiban merült ki, hogy felnéztem rá a tettei, alkotása és hozzámvaló lojalitása miatt. Míg ő a közöttünk lévő testvéri kapocsra hivatkozott, hiszen a több démonnal ellentétben én Isten teremtménye vagyok, ahogy ő is. Ha valamelyik Nagyúr, Lovas vagy Lord jött volna látogató biztos, hogy megváratom őket, a pokol királya az egyetlen, akivel szemben ekkora előzékenységet mutatok. Annak ellenére, hogy van közöttünk egyfajta belsőségesebb kapcsolat, tudom hol a helyem és mi a beosztásom. Ő emelt a hercegek közé, hát bármikor máskor meg is foszthat a címemtől. Ha nem említik nekem, hogy az előcsarnokban van, akkor is tudom, érzem erejét, mégsem amiatt haladok biztosan arra. Minden alkalommal, ha meglátogat itt várakozik rám a múltba révedve szemléli a tőle kapott vízköpőimet. A kis csúfságokat, amik a maguk hűvösségében mégis páratlan látványt nyújtanak, a gyönyörű gránát szobrok, amik egyszerre riasztóak és varázslatosak.
- Hiányoznak azok az igazi francia boszorkányszombatok - töröm meg a csendet belépve a hallba - Üdvözöllek szerény hajlékomban Lucifer. Sajnálom, ha megvárakoztattalak, éppen a délutáni sziesztámat töltöttem - üdvözlöm kellően, miközben felé sétálok a magam kecses mozgásával, magassarkúm kong a hófehér márványon - Minek köszönhetem eme váratlan látogatást? - teszem fel a kérdést megállva tőle pár lépésnyire. Ajkamon régen látott mosoly terül szét, hiszen tudom okkal érkezett hozzám. A csontkeselyűk azt csiripelték egy ideje már a földön tartózkodik és esze ágában sincs lenézni a pokolba. Valamiért mindig öröm, ha láthatom őt, talán a közös múltunk miatt, ami sokkalta lagymatagabb, mint azt ahogy a középkorban állították vagy ez egyzerű szimpátia.  

"Az igazi összetartozás valószínűleg az élet legnagyobb értéke. És nyilvánvaló, hogy nemcsak szerelmi összetartozásról van szó, hanem barátságról, vagy a nehezen meghatározható "közöm van ehhez az emberhez" érzésről is."


Utolsó Poszt Kedd Júl. 18, 2017 6:57 pm
Következő oldal


Hát újra itt, a Pokol egyik tartományában. Magamtól ritkán jövök ide vissza, nem véletlenül hagytam magam mögött tüzes síkságait, lélekfolyamait, kínok fájdalmából épült köveit, szenvedésekből fogant fáit, vad kutyahordák által lakott erdeit. Ezúttal mégis itt kellett lennem, mert a régió tartományurát még én is csak felette ritkán hívattam magam elé, csak amikor nem volt más lehetőség. Egyébként megadtam neki a maximális tiszteletet. Ugyanis az összes többi tartományuram a gyermekem volt, ő viszont a testvérem, hiszen egy az Atyánk, eszerint is álltam hozzá.
Lilith. Az Első Asszony. Isteni tökéletességgel formált, gyönyörű s mégis a maga tökéletességében is romlott lény. Romlott tökély? Tökéletes romlás? Megítélés kérdése. A hatalma ezzel szemben kézzel fogható és érezhető, ki csak a tartományába lép érzi a bőrén pulzáló sötét hullámokat, mik a kastélyból, a terület szívének anyagiasult teréből áradnak felé. Pontosabban az abban lakozóból. Minden okkultista érzi ezt, a kisebbeket földre is sújthat az efféle hatalom, a magam erejével már megvethetem a lábamat ellene, de kivonni magam hatása alól még én sem vagyok képes. Felelősséget és veszélyt vállaltam vele, hogy magam mellé fogadtam az Úr angyalainak átkozottját, hiszen ő nem az én teremtményem, felette sohasem lett teljes hatalmam, de ha valaki, hát én megértettem milyen az angyali pengék által elveszíteni a gyermekeinket, ráadásul akkoriban nekem is szükségem volt vállalt feladatomhoz minden létező segedelemre. Így találtunk egymásra. A középkori halandó legendák szerint nem csupán szellemileg, de testben is. Khmm.... Úriember a kérdésben nem nyilatkozik.
Most itt vagyok hát. Öltönyben, fehér ingben, félcipőben, elegánsan és nyugodtan lépdelek át a portálkapun, amelyet a kastély elé nyitottam, hogy megbízással, mégpedig azt hiszem kedvére való megbízással lássam el Lilitht. Zakóm ujja a könyököm fölé gyűrve, így érzem alkarom bőrén a simogató, dögmeleg levegőt, miközben a kapuhoz lépdelek és felveszem a szemkontaktust a strázsáló démonnővel. Igaz, hogy észak-nyugat Lilith birodalma, ahol mindenki megérzi az ő erejét, de az egész Pokol meg az enyém, ahol senki ki nem vonhatja magát jelenlétem erejének hatása alól, itt nem kell bemutatkoznom senkinek, ha csak magamtól nem kívánom eltompítani jelenlétem fényét. A kastély őre, hol különben a férfiállat ritka vendégnek számít, utolsó talpnyalók és olykor egy-egy kérészéletűnek számító szeretőt leszámítva talán, most megnyílik előttem. A cerberus hátrahőköl, majd féltérdre rogy előttem. Fejcsóválva intek neki, hogy emelkedjen is fel és lágyan zengő baritonon köszönök neki.
- Üdvözlégy Lilith harcosa. Úrnődhöz érkeztem, kérlek jelents be neki, hogy ha bokros teendői megengedik, szánjon rám az idejéből - állok meg végül előtte.
- Azonnal odavezetem Nagyúr, az úrnőm a tróntermében... - kezdi hebegve, de egy kézmozdulattal félbe szakítom és újra megszólalok.
- Nem gyermek, nem. Nem megzavarni akarom őt, hanem meglátogatni. Tiszteletben tartom kastélya feletti uralmát.
Apróság, az udvariasság kicsiny megnyilvánulása, mégis fontos az intrikáktól terhelt Pokolban. Nem sokakkal viselkedik így az ördög, a harcoson keresztül pedig híre megy és növeli a tartományúr iránti tiszteletet, akit még maga Lucifer is tisztje szerinti előzékenységgel kezel, azt elég neki magának tudnia, hogy nem várathat túl soká és még tőle sem fogadok el nemleges választ a kéréseimre.
Kényelmes léptekkel térek be az előcsarnokba, ahogy mindig is, ha itt tartózkodom. Ismerős vízköpők kötik le figyelmemet, elmém a múltba kanyarodik, mikor ezeket először láttam a néhai franciahon szívében Lilithszel oldalamon. Mondjuk úgy emlékezetes boszorkányszombat volt az, aminek emlékére cipeltettem el neki pár harcossal ezeket a dögöket. Ocsmányságukban is vonzók, gyönyörűségükben is torzak. Igazi szörnyek igaz allegóriái. Csendesen sétálok előttük, félig-meddig az emlékek örvényébe merülve, félig-meddig a való világban tartózkodva, míg reá várakozom.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
81
☩ Play by :
Eva Green

Utolsó Poszt Pént. Feb. 10, 2017 11:54 pm
Következő oldal


****


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3