• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Lafreniere Park - New Orleans közelében
SzerzőÜzenet

Maiara Arkwright
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Nephilim
☩ Posztok :
30
☩ Képességem :
Az álmaid az enyémek!
☩ Play by :
Tanaya Beatty
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges

Az, aki uralja az álmokat, uralja a világot.

Álmaink rejtett titkaink hordozói. Minden mese egy rejtekhely. A fantázia köntösébe burkolt, életbevágóan fontos titok.

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka.

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 04, 2017 9:35 pm írtam neked utoljára



Lucretia
& Maiara

- A kutyatej mellékhatásként szájon át alkalmazva hányást, gyomorgörcsöket okozhat. Teaként persze nem túl nagy ennek az esélye, de az aloéban található anyagok felrősítik az amúgy kedvező flavonoidok ténykedését. Bár ami azt illeti, lehet keverem egy másik kutyatej fajjal... – Morfondírozik a dolgon, hiszen régebben sajnos nem tartotta annyira hasznosnak megtanulni minden egyes gyógynövény hatását. Most már persze utálja magát érte, hiszen sokkal egyszerűbb lenne, ha akkor odafigyel és mindent alaposan megtanul. Őt azonban a gyógyításból mindig inkább a sebészet érdekelte.
- Amúgy az egyik idióta csoporttársam kipróbálta egy kis fermentált kutyatej mellé elrágcsált némi aloét... mondjuk úgy, hogy a következő reggel infúzióra kötve érte. – Bár még mindig nem biztos abban, hogy jó fajt mondott, a nemzetség viszont egyezik az biztos.
- Csodálod, hogy az emberek bizalmatlanok? – Vonja fel a szemöldökét egy pillanatra. – Nem olyan világban élünk, ahol a bizalom könnyen adható. – Elvégre sosem tudhatja az ember éppen mivel hozta össze a sors. Most is figyeli a másik minden mozdulatát, tekintetéből süt az óvatosság.
- Hát elég ostoba kérdés. Férfiaktól a csomagméretet szoktad megkérdezni? – Még mindig nem tudja hova tenni ezt a kosárméret dolgot, egyáltalán nem illett a beszélgetésükbe, amúgy is... Hirtelen az jutott eszébe, hogy a másik valamiféle áruként méri fel egy rabszolgakereskedőnek. Ki tudja, ilyenekkel is találkozott már. Ártatlannak tűnő nők lányokat hálóznak be, hogy aztán eltűnjenek a föld színéről. Köszöni szépen ő nem kér belőle.
- Ó, szóval nem szoktál vadászni. – Szűri le a másik szavaiból. Ha közölné a fiÚkkal, hogy ezentúl csak növényeket esznek, hát minimum kiröhögnék. Amúgy is, mivel nem maradnak sokáig egy helyben ezért szükségük van az energiára, és a sokáig elálló sózott húsokra. – Azért a fűszereket megköszönöm... – Már ha tényleg hajlandó adni, bár lehet hogy előbb valami olyanon kéne kipróbálni amiért nem kér. Nem akar senkit megmérgezni.
- Azért nem mindegy melyik... – Hiszen az egyik mérgező. Ha a fűszereit így válogatja össze akkor lehet mégis ki kéne hagynia ezt az ajánlatot.
- Szóval tizenöt percnyire laksz? És... egyedül? – Bár ami azt illeti semmi nem garantálja, hogy hihet a válaszának. Akár tíz fő is várhatja majd az út végén. Gyorsan végig kell gondolnia ezt, hogy megéri-e a kockázatot. Talán... ami azt illeti.
- Rendben, elkísérlek. – bólint végül, de persze még mindig megpróbálja a tőle telhető legnagyobb óvatossággal kezelni a szituációt.
- Pontosan... mióta is élsz errefelé? – Próbál még többet megtudni jövőbeli vendéglátójáról Viszonylag könnyedén veszi fel a másik tempóját, hiszen hosszú túrákhoz van szokva..

//Ez most nekem sincs a top 5 között, ne haragudj. Sad //

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Feb. 25, 2017 5:03 pm írtam neked utoljára


Maiara vs. Lucretia
>><<


- Na, álljunk meg. Indiai szőrös kutyatej és szúrós aloé hasmenéses halálhoz? Ez nekem nem jön ki. Az aloe tényleg hasmenést okoz, de a kutyatej pont ennek gyógyítására jó. Egyébként az sem rossz fogamzás gátló férfiaknál, de visszatérve a keverékre, még nem próbáltam és fogalmam sincs, hogyan is éri el ezt a hatást - sehogy nem jön ki ez nekem. Vagyis vagy a lány téved, vagy átverte a könyv, amit olvasott, vagy engem akar tesztelni. Körömvirág és aloe égésre még lehet, hogy teljesen elfogadható, de ez a másik szerintem halom hülyeség. Biztos, hogy megvizsgáltam és felhasználtam már azt a virágot több tucat módon és eddig soha nem produkált ilyen eredményt, szóval ha látta, akkor kezdhet mesélni róla. Egyébként meg jó a türelmem, szóval örömmel végig hallgatom, mégis hogyan, miért támadt olyan ötlete, hogy érdemes ezt kipróbálni és mi lett a végeredmény. Maximum alkohollal keverve tudok valami súlyosat elképzeni, mert az csökkenti a kutyatej erejét, ízületi gyulladásra borogatásnak jó, másra nem nagyon, de az aloe hasmenés keltő hatásán igenis tud erősíteni, ezzel pedig be is zárult a kör. De még ez is kevés egy hasmenéses halálhoz szerintem, akkor már inkább hiszem el, hogy ezt a kolera járvány segítségével érik el.
- A helyek szépek, az emberek nem. Bizalmatlanok. Engem inkább a tudás érdekel, minden, amivel még korábban nem kísérleteztem, nem próbáltam ki. Új növények, kihaltnak hitt fajok, egyedi keverékek - az, amit évezredek óta űzök és nem szándékozom feladni, amíg világ a világ. Minden változik, a földön a növények és állatok próbálnak alkalmazkodni az emberekhez és a túléléshez, így pedig nekem is végtelen számú új kísérlet áll rendelkezésemre, hogy megnézzem közelebbről ezeket a szereket. Általában állatokkal kísérletezek, de emberek, démonok és angyalok is voltak már az alanyaim között, sőt, néha én magam próbáltam ki párat. Oké, bizonyos tesztek elvégzéséhez emberi test kellett így megszállt halandóként, de pontosan azt éreztem, amit kellett és fel tudtam mérni a hatásokat is. Ráadásul szívesen hallgattam olyan orvosokat, akik más okból de évszázados tapaszalatok alapján adtak különféle szokatlan recepteket az embereknek. Annyi minden van a világon, amit meg lehet tanulni és még azon az apró ösvényen is, amig én a specializációval választottam magamnak ezer és egy újabb lehetőség bukkan fel és huny ki minden egyes nap. Furcsán hangozhat, de számomra ez a tökéletes helyzet...
- Én se máson próbálom ki először, ha nem kell sietni. Hiába ismeri valaki az anyagokat és a mértékeket, sok múlik a szerencsén is - hogy ebből mit szűr le, az az ő dolga. Hiheti, hogy én is állat kísérleteket végzek, mint a tudósok szokták, hogy magamat használom alanyként vagy azt is, hogy egyszerűen csak kis adagot adok elsőre és akkor a rendeset, ha látom, hogy az elsőtől nem lett rosszabbul a delikvens. Mérgeknél nem ennyire bonyolult a helyzet, ott az a lényeg, hogy meghaljon, a lehető leghamarabb. Ehhez pedig nem árt, ha az illető testalkatához mérem az adagot, vagy vaktában használok elefántölő stílusban. Elvégre én nem a látható fegyverek, kardok és egyéb hosszú fémek pártján állok, ha rajtam múlik, akkor bizony egyetlen apró pengével leheletnyi karcoláson át juttatom be a szeremet és bizony a delikvens még azelőtt mozgás képtelenné is válik, hogy felfogná, mennyire veszélyes is a sérülése. Ezért nem ragaszkodik senki ahhoz, hogy megpróbálja elvenni a rangomat a pokolban. A legtöbb harcosnak sikerülne, de nem fogadnák el és az élete további részét eltőltheti rettegésben minden eszköztől és tárgytól, amelyek a halálát okozhatják egy óvatlan pillanatban...
- Nem kell ennyire feldühödni, csak egy kérdés volt. Egyébként igen, innen nézve levegőt be és az ott egy C kosár lesz. Arányos alkatod van... - na, igen, amikor az őrült és a démon találkozik, abból vagy kész katasztrófa, vagy valami vicces jön ki és én most éppen ennek az eredményét élvezem. Egyébként meg igazán ne mondja nekem senki, hogy bűn megnézi azt, ami a kirakatban van és ilyen formás. Én túl alacsony vagyok, hogy a baba szerűn kívül bármilyen más jelzőt is megkapjak ezért is szoktam jobban megnézni a nőket. Meg azért is, mert vonzanak és ugyanúgy tudok értékelni néhány kecses vonalat mint az izmos bicepszet vagy azt a pillantást, amitől simán bugyijába olvad még egy hozzám hasonló démon is. Az utóbbi az egyik oka, hogy egyébként ezt a ruhadarabot csak ritkán hordom, sokkal élvezetesebb a játék, amikor közlöm velük, hogy azt a részt meg a letépését ki lehet hagyni a fantáziából. Valahogy meg tudnak zavarodni tőle olyan aranyosan. Na, de hol is tartottam? Mellméret, utána szömörce, nem az még előtte volt, most pedig a vadászat és a helyszínei. Hurrá.
- Fűszert adhatok, de helyszínt nem. Nem eszem az itteni állatokból és nem is segítek ebben másnak. A csapdák maradhatnak, nem teszem őket tönkre, de nem fogom megmutatni azokat a helyeket, ahova más odaszoktattam néhány itteni emlőst - a kígyóknak meg egyébként sem erőssége a megszokás utáni keresés. De a helyi nyulak, rókák, pockok meg az a néhány nagyobb vad is, ami még megmaradt itt, egészen jól ismer, mert sokat vagyok itt és soha nem bántottam őket. Sőt, néha még a madáretetőket is feltöltöm, ha csicsergést szeretnék hallgatni. Ennél jobban semmi nem ösztökéli a szárnyasokat. A természet itt békés és már volt ideje megszokni a jelenlétét a pokol lakóinak. New Orleans Lucifer székhelye, ez jó ideje ismert tény a harcban és az angyalok nem olyan őrültek, hogy ide merészkedjenek meghívás nélkül. Ezért simán ki merek jönni egyedül, ha ahhoz van kedvem vagy hiányzik valami a gyűjteményemből...
- Te vajon medvehagyma vagy gyöngyvirág lennél? - fordulok az egyik magányosan növő zöld levélpár felé, amelyet az ösvény mentén ide felé jövet is észre vettem. Akkor sem tudtam megmondani, mert ezekben a napmentes erdős részekben a fénytörés nem segít a színmeghatározásban és még nagyon korai azt várni, hogy virágozzon. Mindegy, mintkét lehetőség jó arra, hogy felhasználhassam és szándékomban is áll ezt tenni, így lehajolok, hogy felszedjem. A talaj elég nedves, hogy ne szakadjon bele. - Ha kellenek a fűszerek Maiara, akkor gyere utánam, tizenöt perc séta vár ránk - fordulok felé halvány mosollyal, miközben elindulok az ösvényen, ami a legrövidebb a város pereme felé. Ugyan nem használom rendszeresen, de pontosan tudom, hol vannak ott a házak és melyik az, amelyet korábban egy füves asszony birtokolt. Olyan, mint egy nyári lak a folyó mellett és előszeretettel szárítok ki én is ott növényeket. A pokol erre nem alkalmas, a labromba pedig nem fogok mindent szabadon ereszteni. Az a hely steril...

//nem a legjobb posztom, de remélem, tűrhető lett Smile

Maiara Arkwright
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Nephilim
☩ Posztok :
30
☩ Képességem :
Az álmaid az enyémek!
☩ Play by :
Tanaya Beatty
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges

Az, aki uralja az álmokat, uralja a világot.

Álmaink rejtett titkaink hordozói. Minden mese egy rejtekhely. A fantázia köntösébe burkolt, életbevágóan fontos titok.

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka.

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Feb. 21, 2017 12:05 am írtam neked utoljára



Lucretia
& Maiara

- Ismertem a szót, de… köszönöm. – Villant egy mosolyt a nőre. Nem szereti, ha ostobának nézik, de most elnéző, hiszen a másik nem tudhatja milyen jártasságai vannak. Amúgy is, sok mindent nem tud még, és éhezi a tudást. Most is gazdagodott kicsivel, hiszen a mocsári rózsa felhasználási módjai eddig nem tartoztak az ismeretei közé.
- Én is konyítok kicsit a növényekhez, de… valljuk be a legtöbb ember jobban tudja, hogyan kell felkorbácsolni a vágyakat, mint elnyomni azokat. – Ingatja meg a fejét. – Szóval meglepődtem, hogy valaki ismeri az ellenkezőjét is.
- Meg persze nem mindegy, mivel keveri az ember. – Bólint a lány, és egészen örül, hogy ilyen témákról beszélhet valakivel. A fiúkkal sok mindenről tudott beszélgetni, de a gyógyászathoz egyikük se értett, szóval tanítani taníthatta őket, de egy jó kis eszmecsere… az már kezdett hiányozni.
- Ha például az Euphorba hiirtát keverjük Aloe ferox-al jó eséllyel belehalunk az okozott hasmenésbe. De ha az aloét körömvirággal keverve az égett bőrön használod, gyorsabb a gyógyulás. – Vonja meg a vállát.
- New Yorkból. – Elvégre nem árul el ezzel sokat, nem fél kimondani. Ha pedig valaki ismeri a várost tudhatja, hogy emberrel akadt dolga… és jó esetben a bizalom könnyebben kialakul, vagy legalábbis nem fognak rá azonnal fegyvert, ha megmozdul. Na nem mintha az előtte szökkelő, egyensúlyozó alak nagyon fegyvert kívánna rántani…
- Jobb lenne mennünk. – Töri meg hosszú hallgatását a szarvas lágy, zenét utánzó hangjával. – Nem szerencsés sokáig beszélgetni egy idegennel… - Mintha csak az anyját hallaná, pedig már nem gyerek. Ne állj szóba idegenekkel! Persze ez ebben a korban fokozottan igaz, de azért mégis bosszantja kicsit a szarvas javaslata. Végre talált valakit, akivel elbeszélgethet… egy kicsit. Szeretné maximálisan kihasználni az időt.
- Már egy pár éve úton vagyok. – Fordul inkább mosolyogva a nő felé. – Vannak hátulütői a vándor életnek, de kifejezetten szeretem, hogy új helyekkel és… emberekkel ismerkedhetek. – Persze csak óvatosan. És persze most sokkal többet árul el magáról, mert egy kicsit fel lett bosszantva. Ha belegondol a másik nem mondott semmi konkrétumot eddig, szóval rájön, hogy ki játssza sokkal jobban ezt a játékot. De hiába, valakinek engednie kell.
- Hát, én maradtam inkább a bevált módszereknél. Tudod… orvosnak tanultam, így a gyógynövények közül is egész sokat ismerek, de sajnos nagyon sok könyv elveszett. – Ingatja meg a fejét csalódottan. – Pedig, ha az emberek tudnák mire is jó a mocsári rózsa egész biztosan tele lenne már New York ilyen ültetvényekkel. – Vonja meg a vállát.
- Ugyan, az embereket nem érdekli, hogy túlszaporodnak. – Morran fel a farkas és a szemét is forgatja. – Elpusztítanak mindent ismét… Mikor látod már be? Az embereknek vesznie kell!
- Ami azt illeti nem lenne merszem máson kipróbálni egy új szert. – Ki tudja nem rontana-e a helyzetén.
- Már régen megtanultam, hogy egy idegen ember sokkal veszélyesebb lehet, mint a természet bármilyen csapása. – Húzza el a száját. – Ne haragudj, tudod ez egyfajta természetes bizalmatlanság az utazóknál. Nehezen hiszünk már abban, hogy szerencsések vagyunk, és jó emberekkel találkozunk. Vagy egyáltalán emberekkel találkozunk. – Szalad fel egy pillanatra a szemöldöke. Feltételezi azonban, hogy egy angyal vagy démon már régen neki támadt volna, hacsak nem valami furcsa játékot szeretne vele játszani.
- Csapádnak kerestem helyet. Gondoltam fogok némi húst. Kígyót, vagy nyulat. – Válaszol a feltett kérdésre és egy szemvillanásnyi ideig a bokor felé pillant. Valószínűleg nem mászott volna bele, de azért értékeli az aggódást.
- Húsnak kicsit híján vagyok. – Sóhajt fel. Nem akarja elárulni, hogy többedmagával érkezett, az a meglepetés még a javára fordíthatja a dolgokat. Amúgy se akarja bajba sodorni a társait.
- Hogy… mi? – Szalad fel a szemöldöke egészen a homloka közepéig. A vicsorgó sötét felleg hirtelen hangos, legalábbis számára hangos vihogásban tör ki.
- Na jó, mókás csajszi, talán mégse kéne megenni. – Nyalja meg a szája szélét a mancsos.
- Nem hiszem, hogy a mellméretem olyasvalakire tartozna, akivel még csak most futottam össze. – Fúj egyet és megingatja a fejét. Amúgy se nőpárti, szóval ezt a megjegyzést végképp nem tudja hova tenni.
- Ha ismered a környéket, akkor segíthetnél nekem egy kicsit… kérlek. – Tér vissza az előző témához, és valami hasznot is szeretne húzni a találkozásból. – Mutathatnál pár jó helyet, ahol csapdázhatok, cserébe adok a zsákmányból. – Tesz egy ajánlatot. – Biztos vagyok abban, hogy akad néhány fűszer is a gyógynövényeid között, amivel igazán finom lehet a vadhús. – Mosolyodik el.

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Feb. 16, 2017 8:56 pm írtam neked utoljára


Maiara vs. Lucretia
>><<


- Szexuális vágyat, kezdeményező készséget. Lehet ezt sok féle képpen hívni, még vérnyomás csökkentőnek is, de alapvetően nem változik meg ettől az eredeti használati ok - foglalom össze röviden, miközben elindulok a növény felé alaposan átgondolva minden egyes lépést. A nő bizalmatlan, amit meg is tudok érteni, de én meg nagyon jól tudom játszani a kicsit őrült kémikust, akinek nem éppen a fizikai világon jár az esze. Nyilván ennyi idősen már ő is tisztában van vele, mit jelent az általam használt szó és mennyire helyénvaló, de automatikusan úgy csinálok, mintha nem a meglepetését érzékelném, hanem értetlenségnek vélném. Az őrültek másik érdekes tulajdonsága, hogy képesek érzéketlenek lenni a környezetük érzelmi reakcióira és én éppen ezt demonstrálom neki. Ha nem akar komolyabban belekeveredni az én kiismerhetetlen agyam sötét zugai közé, akkor jobb, ha néhány dologra nem kérdez rá. Igen, ez is egy fajta önvédelmi reakció, amit az évezredek alatt fejlesztettem ki magamnak, csak éppen az emberek és túlzott kíváncsiságuk ellen jött létre. Mert sokáig a tudós nőket nem nagyon kedvelték, elvárták tőlük, hogy titkolják el az eszüket, menjenek férjhez, szüljenek gyereket és maximum esténként a férjüknek segítve mutassák be, hogy van értelem is a pofi mögött. Lehetőleg a csinosabb mögött. Nem éppen kellemes helyzet, bevallom, utáltam is mindig. De elég volt jól játszanom a túl őrült tudóst és máris leszűrték, hogy jobb, ha én nem szaporodom és keresek férjet. Persze ez még nem állított meg soha egy férfit sem abban, hogy megpróbáljon ágyba vinni. Ellentétben a mocsári rózsa teával. Azt párszor már használtam én is, amikor egy férfi jobban járt szaporodás nélkül. És mielőtt valaki megkérdi, nem, Newtont nem én töltöttem tele vele. Valaki más lehetett abban a ludas...
- Ami az egyiknek gyógynövény a másiknak méreg. Maradjunk annyiban, hogy gyógyszerek alapanyagait - mert nincs olyan méreg, amit nagyon erős hígításban ne lehetne felhasználni a gyógyászatban. Régen sokan anélkül, hogy tudtak volna róla, kezelték a saját betegségeiket ilyen módon. Vagy éppen ezzel rontottak rajta, mindig helyzet függő volt a dolog. Azért előbb-utóbb kialakultak a tényleg működő népi gyógymódok, amelyeket sokszor egy-egy füves asszony miatt az egész falu alkalmazott és akár hosszú távon el is kerülhetett vele valami csúnyát és végzetest. Példának okáért nem véletlenül kezdtek el a matrózok rendszeresen savanyú káposztát vinni magukkal a több hónapos hajóutakra, hanem mert akinél volt, az sokkal egészségesebb volt, hála a vitamin tartalmának. Mondjuk az íze már akkor sem volt egy nagy eresztés, de ez mellékes hasznossági szempontból. Igen, amikor tudós üzemmódban vagyok, hajlamosak ezer felé csapongani a gondolataim, mert megtehetik, én bűnöm...
- Mondhatni, de sokat utazom fel és le. Te honnan jöttél eredetileg? - teszem fel a kérdést, miközben végre sikerül kitapogatnom a biztos pontokat a mocsárban és kissé ugrálva, de el is jutok a fa törzsig, majd neki dőlök, hogy kifújjam magamat, mielőtt még igazán neki állnék begyűjteni a virágot. Mennyivel könnyebb lenne erővel, de sajnos ezt a párhuzamos használatot még nem tudom. Képes vagyok egyszerre védeni magamat és támadni, de a védekezés mellé valamit visszavonni a pajzsom felé kifejezetten ellentétes terv és nekem nem is működik. Marad a hagyományos módszer, miközben tovább ártatlankodom. Mert eddig tényleg egyetlen hazugság sem hagytam el a számat, csak éppen a legtöbben a fel és le alatt északot és délt értenek, nem emberi világot a pokollal szemben. Hopp, lehet majd szólnom kéne, hogy démon lennék. Valamikor holnap után, vaskedden. Vagy boszorkány szombaton...
- Nagyon fiatalon kezdtem el velük foglalkozni, így a legtöbbet már ismerem. És szeretek új szereket készíteni. Valahol a patikus és a kémikus között lehetek félúton - mert a patikus ugyebár mérget nem árul, nekem pedig ez az egyik fő különlegességem, de a kémikus pedig nem foglalkozik vele, pontosan milyen hatással vannak a szerei másokra, csak megalkotja és megvizsgálja őket. Szóval ez olyan köztes szituáció, amit leginkább a méregkeverő szó ír le, de azzal ebben a közegben nem járnék jól. Valahogy eleve bizalmatlanságot tudok csak megszavazni a nőnek. Már amikor éppen rá figyelek. Mert mostanra azon a ponton vagyok, hogy némi akrobatikus nyújtózkodással egészében le tudom szakítani az éppen csak virágzó rózsát és a fa törzséhez visszatérve a többi növény mellé teszem a kosárban, majd újra letakarom az egészet nedves kendővel. A mocsár eléggé nyirkos közeg, enélkül hamar elszáradnának a füveim, pedig nem mindegyik erre a célra lett begyűjtve...
- Miért kérdezel ennyit rólam? Nem lenne logikusabb a környezet miatt aggódni? - nem a legokosabb beszólásom, de most éppen ennyi telik tőlem anélkül, hogy valamivel elárulnám magamat. Majd, ha biztos talajon leszek folytathatom. Ahhoz pedig nem kell sok, csak öt... négy... három... kettő... egyetlen lépés. Siker! - Egyébként mit figyeltél annyira? Tudom, milyen, ha a gondolatok csaponganak és ez nem olyan volt... és a helyedben azt a bokrot kerülném, az mérges szömörce - teszem hozzá az útjába kerülő apró, bodor levelű izére mutatva, ami elvileg nem honos itt, de simán behozhatta valaki és igencsak ellenálló. Egyébként odébb egy egész liget van belőle, már van pár szál a kosaramban is. Nem árt a démonoknak, de attól még nagyon kellemetlen tud lenni. - Szép idomok, van az C kosár? - pillantok a dekoltázsára, mielőtt egyszerűen tovább forgolódnék, megcélozva egy mókust az egyik fán. Oké, ezt most már csak szórakozásból csinálom, de nem tehetek róla. A szép nők az egyik gyengém. És hála a jó égnek a mesteremé is annyira, hogy ne zavarja, ha velük ültetem fel...

Maiara Arkwright
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Nephilim
☩ Posztok :
30
☩ Képességem :
Az álmaid az enyémek!
☩ Play by :
Tanaya Beatty
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges

Az, aki uralja az álmokat, uralja a világot.

Álmaink rejtett titkaink hordozói. Minden mese egy rejtekhely. A fantázia köntösébe burkolt, életbevágóan fontos titok.

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka.

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Feb. 14, 2017 11:08 pm írtam neked utoljára



Lucretia
& Maiara

Sokféle embert látott már, hiszen New Yorkban nő fel, ott pedig számos ember akad. Néha túl sok is. Ő persze nem emlékezhet arra, milyenek voltak az igazán nyüzsgő nagyvárosok, még az angyalok érkezése előtt. Az idősebbek meséi sosem adhatták át mindazt a méhkaptár szerű életet, amit a háború előtt éltek. A hirtelen változás hátulütője persze mindig az, hogy vannak, akik képtelenek elhinni, hogy mekkorát fordult a világ és egyszerűen… elveszítik a valóságérzetüket. Mondjuk pont ő gondolkozik azon, hogy egy a mocsárban virágot szedegető fiatal lány... nő… menyire furcsa látvány is ilyen közel New Orleanshoz, mikor képtelen szabadulni két kísérője jelenlététől? Az utazásai során egyet viszont nagyon is az eszébe vésett. Az őrültekkel óvatosan és… tisztelettel kell bánni. Hatalmas odafigyeléssel.
Szóval mindenre felkészült… majdnem mindenre, a másik mégis képes meglepni. Nem pillant hátra, nem is veszi le a szemét a másikról, mert tart attól, hogy a hirtelen jött felfedezés csupán egy trükk. A szemöldöke azonban felszalad, az ujjai pedig szorosabban fonódnak a kése markolatára.
- A libidót? – Kérdez vissza. Persze, orvosként sok mindent megtanult, jó pár gyógynövényt is kénytelen volt, hiszen az olyan alap tudás mindig jól jön, hogy a nyírfa kérge értékes a fájdalom és lázcsillapító hatása miatt, de… a nemi vágy csökkentésére még sosem kerestek talán ilyen módszert. Eszébe jut, milyen jó is lenne ezt az információt elhinteni „otthon”. hiszen a népességszabályozás komoly probléma. Nem lehet csak úgy egyszerűen újranépesíteni a földet, ha utána mindenki éhen hal, nem igaz?
- Szóval gyógynövényeket gyűjtesz? – Kérdezi az amúgy egyértelműt. A szeme sarkából figyeli a gomolygó sötét ködöt ahogy lassan közelíti meg az ismeretlent, de persze nem megy – nem is tudna – túl közel merészkedni. A felhő lassan formálódik, villanó, vicsorgó mosoly kerül a pofára. A szarvas nem mozdul, inkább a távolba néz. Maiara igyekszik látkörében tartani mindent, már amennyire ez emberileg lehetséges.
- Együk meg. – Szólal meg a sötétség, mire a lány arca egy pillanatra megrezdül és megkockáztatva mindent, le is hunyja a pilláit. Nehéz megállni, hogy ne szóljon vissza a rémképnek. - Mi az, ne nézz így rám... isteni illata van... - Szagol bele látványosan a levegőbe a farkas.
- A közelben élsz? – Kíváncsiskodik inkább tovább.
- Oh, nem akarok bunkó lenni, a nevem Maiara. – Jön rá, hogy maga elfelejtett bemutatkozni, és mivel nem lát egyelőre a másiknál fegyvert, kicsit lazít a szorításán. - Azt hiszem egyértelmű, hogy... messziről jöttem. - Mosolyodik el halványan. Hát igen, a ruhája nem éppen tiszta, már több napja folyamatosan úton voltak, a tiszta ruha és a fürdés ilyenkor nem élvez túl sok elsőbbséget.
- Jól ismered a gyógynövényeket? – Nem mintha rögtön meg is akarná invitálni a csapatba, viszont ha szerencséje van, és nem éppen valami oltári nagy bajba került, akkor még sokat tanulhatna a másiktól.

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Feb. 13, 2017 10:59 pm írtam neked utoljára


Maiara vs. Lucretia
>><<


Nem tudom, hogy viseljem a tényt, hogy mostantól jó ideig New Orleans lesz a démonok fészke. Egyik oldalról imádom, mert itt aztán tényleg rengeteg vallás, hit és kultúra keveredett össze az elmúlt évszázadok során és ezek mind rá is nyomták bélyegüket a város kinézetére és összképére. Az épületek, az utcák és az egész hangulat magával ragadó, színes forgatag volt egykoron, ahol még a démonoknak sem kellett aggódniuk, mert amíg nem okoztak bajt, az emberek eltűrték őket. A virágzó kereskedelem részeként pedig ezer és ezer bolt szolgáltatott mindenféle bizarr árukat, így a legtöbb speciális hozzávalót a labor kísérleteimhez nem kellett nekem magamnak beszereznem. A háború óta azonban megváltozott minden és a szállítók is elakadtak a készleteikkel együtt, amelyek arra lettek volna hivatottak, hogy kiszolgálják a hozzám hasonló, látszólag különb méreg keverők ízlését. Most magamnak kell megszereznem, összeszednem a világ többi részéről az alapanyagokat, vagy egy-egy régi laboromat felkeresni, hátha ott még vannak edényekben elrakva maradékok olyan növények és állatok mérgéből, amelyeket az emberi tevékenységek pár évtizeddel korábban sikeresen kiirtottak. Ha pedig valami kevésbé speciális kell, akkor foghatom a kis kosaramat és mehetek magam gyűjtögetni. Oh, mondtam már, hogy mennyire nem a kedvencem a mocsár? Valahogy nem kompatibilis a ruhastílusommal, így kénytelen vagyok gumicsizmát, szűk bőr nadrágot és mellényt húzni, amelyek még a kelleténél is jobban összenyomják az alig százötven centis magasságomat. És kevésbé hagyják, hogy eltitkoljam, a teremtőmnek egyetlen helyen mégis megvolt a fantáziája, így szemrevaló mellméretet kaptam. Azt hiszem, nem csoda, hogy kedvelem a fűzőket is, bár a mellény nagyjából kompenzál és segít, hogy ne kelljen minden hajolás után igazítanom magamon valamit erdőjárás közben. Az lenne csak az igazán fáradságos munka...
Két óra alatt a kosaram nagy része meg is telik növényekkel, füvekkel és még egy kevés mágiát bevetve a sekély folyómeder aljáról származó vízi békalencsét is sikerül összeszednem anélkül, hogy komolyabban belesüllyednék valahova. Már az utolsó része felé tartok a területnek, a magasabb fák irányába, amikor először hallom meg a neszezést. Démonként az állatok ritkán maradnak meg a közelünkben, hála az aurának, és így minden csendet megzavaró hang gyanús lehet. Persze nem árulom el, hogy tudok bárki más jelenlétéről, csak folytatom a sétát és a bal kezemmel a kosár rejtekében elkezdek rúnát festeni magamra. A mágia képes felerősíteni a telekinetikus képességemet és minden gyengébb lény egyfajta fizikai falként fogja érezni, ha túl közel kerül, mondjuk egy méterre. Arkangyalokat vagy a démon lordokat persze ez nem tartja vissza, de ha az előbbivel találkozom, az már régen rossz, az utóbbi pedig nem fog bántani. Arra már lett volna több ezer évük...
- Ki van ott? - a hang átszeli a levegőt és biztosan elriasztana pár madarat, ha azok hajlamosak lennének itt maradni ebben a remek környezetben. Így viszont csak megtöri a csendet és felhívja magára a figyelmemet vele a tulajdonosa. Egy fiatal nő, aki valamiért van olyan őrült, hogy itt mászkál. Bár az ösztöneim riadót fújnak a láttán, nyilvánvalóvá téve, hogy ő sem csak egy egyszerű ember. Mindegy, nem úgy néz ki, mint aki támadni akar...
- A nevem Lucy és... ah, negyed órája mocsári rózsát kerestem! - a hangom azonnal megváltozik, ahogy elnézek mellette és észreveszem a sárga fejet az egyik ösvénytől alig két méterre. Tökéletes, már csak be kell gyűjtenem és mehetek is. A jó kérdés, mégis hogyan kellene az utóbbit kiviteleznem. A legegyszerűbb lenne odamenni és felvenni, de nagy eséllyel ott igazán ingatag a talaj, mert ennek a növénynek legalább méteres szára van és állandó nedves közeget igényel maximális víz tartalommal. A második választás a képességem lenne, amit éppen az előbb állítottam védelmi üzemmódra és csak akkor tudok újra használni, ha megszüntetem. Egyik jobb, mint a másik. Marad a hátulról megközelítés, mert ahol fa van, ott a gyökereknek hála talaj is, szóval eljuthatok addig. - A fehér mocsári rózsa virága sokat segít a hideg vagy meleg okozta bőrsérüléseken, még gyökere csökkenti a libidót. Tanácsos nem összekeverni - jegyzem meg halvány mosollyal, miközben az éppen csak nyílni kész bimbót figyelem. Tökéletes, ha ezt így leveszem, kiszárítható és elég használat előtt pár deci meleg vízzel leönteni. Magában a vízben fog kivirágozni a meleg hatására és gyönyörű látvány. Nem utolsó sorban pedig megfelelő adagban, egy hónapig napi egy csésze tea belőle, ez is képes úgy elvenni a nemi vágyat, hogy azt a pokol minden démona sem tudná visszahozni. Gonosz kis növény, nem véletlenül használták a feleségek sokáig...

Maiara Arkwright
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Nephilim
☩ Posztok :
30
☩ Képességem :
Az álmaid az enyémek!
☩ Play by :
Tanaya Beatty
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges

Az, aki uralja az álmokat, uralja a világot.

Álmaink rejtett titkaink hordozói. Minden mese egy rejtekhely. A fantázia köntösébe burkolt, életbevágóan fontos titok.

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka.

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Feb. 10, 2017 11:44 pm írtam neked utoljára



Lucretia
& Maiara

- Na, ez már New Orleans? – Huppan le a fiatal fiú a térképet böngésző nő mellé.
- Hát… elég nehéz megmondani. – Sóhajt fel miközben ujjai lágyan járják a kopottas vonalakat. Még szerencse, hogy volt pár ilyen a legutóbbi könyvtár romjaiban, mert az előzőt bizony elsodorta a folyó vize, amikor átkelt rajta. – De elméletben igen, ez valamerre erre van. – Köröz az egykori Lafreniere park felett.
- Nem mentünk túl délre, ugye? Nem szeretnék megint Floridában kikötni. – Ingatja meg a fejét egy idősebb férfi, miközben meglengeti a fejszéjét.
- Nem, nem. Határozottan jó irányba jöttünk. – Bólogat.
- De a városba nem megyünk be mélyen, ugye? Úgy hallottam pokoli hely. - Próbál tréfálkozni Joe, de a másik kettőtől inkább csak egy szúrós pillantást kap cserébe. Ezzel nagyon nem szeretnek viccelni, se Maiara, se Richard. Egyszerűen túl veszélyes idekint. Hogy megbánta-e hogy néhány évvel ezelőtt elhagyta New York biztonságos falait? Hazudna, ha azt mondaná nem. Sikerült már megúsznia egy-két halálközeli helyzetet, de nem bízik annyira a szerencséjében, hogy egy démonok uralta városba betegye a lábát… már ha van választása.
- Táborozzunk le itt. – Javasolja miközben összehajtja a térképet és elpakolja kopottas vászonzsákjába. Mit nem adna egy olyan hátizsákért, mint amivel elindult a városból, de hát… Ember tervez, Isten végez. Kivéve, hogy ő nem ember, Isten meg nem végez semmit. Kis titkáról a társai persze mit se tudnak, csak két kalandvágyó férfi, akik inkább a vadonban próbálnak megélni, semhogy bárkinek alávessék az akaratukat. Szabad, kóborló népség.
- Körülnézek, hol állíthatnám fel a csapdákat. – Kel fel és leporolja magát. Bár ami azt illeti járt már porosabb vidéken is, hiszen ez a térség inkább mocsár, mint bármi más. Vagyis minden inkább ragad, kenődik, és ezért ezerszer idegesítőbb, mint az a pár apró porszem vagy kavics a cipőjében.

***
Mélyet sóhajt, mikor végre egyedül marad. Az egyedül persze az ő esetében sokkal bonyolultabb. Most is hallja, látja a kristálypaták nyomát, ahogy a szarvas előtt szinte meghajolnak a fák. A sötétségben pedig ott kúszik, szinte úszik a vöröslő szemű farkas. Nehéz, vagyis nem könnyű normálisnak látszani, de megtanulta már, hogy egyedül sokkal nehezebb túlélni, és…  szüksége van társaságra. EMBERI társaságra, hogy emlékeztessék milyen is annak lenni. Az pedig ebben a világban még nehezebb, hogy olyanokat találjon, akikben tényleg megbízhat, márpedig ez az apa-fia páros eddig sosem hazudtolta meg magát. Befogadták, felápolták, és egy csomó mindenre megtanították, ezen felül el is kísérik. Ami azért valljuk be egy ilyen veszélyes vidéken elég nagy szó.
Hirtelen megtorpan, ahogy vele együtt kísérői is már több tizedmásodperce egy helyben állnak, és egy pontra figyelnek. A neszezés ismerős, és csak remélheti, hogy észrevétlen maradt. Élőlény… de nem is egyszerű élőlény, hanem egy ember. Vagyis valaki, aki annak látszik, hiszen… sosem lehet biztos benne. Elvégre ő is tökéletesen adja az embert.
Figyeli a őt, levegőt venni is alig mer egyszerűen csak áll és ujjai szorosan a tőr markolatára kulcsolódnak. Na nem mintha azzal sokat érne, de talán időt nyerhet vele. Egy másodperc is elég, hogy a szárnyaival fejbe kólintsa ellen felét, mert másra még nem igazán sikerült használnia őket, hirtelen támadásra és meglepetés okozására azonban kiválóak.
Az apró piheszőrök felborzolódnak a tarkóján. Mégis ki lehet? Mit keres itt és... mit csinál? Mintha csak virágot szedne, úgy sétál az elhanyagolt, burjánzó erdőben.
Végül megtöri a csendet, vagyis mégsem ő, de mégis. A kristálylény megrázza magát, ami annyira megijeszti, hogy a lába alatt nyikorogni kezdenek a csúszós levelek. Hát ennyi… a másik vagy ráveti magát, vagy…
- Ki van ott? – Teszi fel végül hangosan a kérdést összeszedve a bátorságát, hogy a hangja ne remegjen.

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Lafreniere Park - New Orleans közelében
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: