☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Agramon lakrésze

Agramon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
25
☩ Keresett személy :

Vas. Május 14, 2017 10:35 pm írtam neked utoljára








Leviathan & Agramon

I got 99 problems but a b*tch ain't one...

- Sajnálhatod is, csibém! Ez a minimum. Reszkető hangon, térden csúszva, min egy utolsó kis senki, akibe bármelyik pillanatban belerúghatnak... Legalábbis, a legtöbbször ezt tapasztalom, mikor egy futár ekkora hibát követ el.
Akármilyen gyanakvással és kíváncsisággal pásztázom bájos kis pofiját, formás fenekét és kebleit, egyszerűen nem tudok rájönni, mi a fenéért nem érzem azt, hogy félne tőlem. A Mumusom is értetlenül kering körülöttünk, pedig szerencsétlen azt hitte, hogy ma is jót szórakozhat és feltöltheti magát. A sok unalmas szolga remegése már nem tudja olyannyira lekötni, egyre csak ásítozik és zaklat, hogy menjünk Ash-babyvel játszadozni, vagy valami. Úgyis rég jártam már nála, de hát őt se zaklathatom örökké, még a végén megunom azokat a gyönyörűen eltorzuló vonásokat, amikor meglát a közelében. Ehh, mindegy is, koncentráljunk erre a kislányra ni, hátha ki tudunk belőle csikarni valamiféle... Félelmet.

- Áhh, szóval az a Minerva! Értem.
Őszintén szólva, nem nagyon emlékszem ilyen démonra, pedig elég magabiztosan állítja a maga igazát, ami valahogy megrendíti az én kételkedésemet is... Mármint abban, hogy hazudik-e, mert igen, ez az arc valahogy nem egy kutyaidomárral függ nekem össze a nyugati területekről, de... Kizárt, hogy ennyire öregednék! Na, nem baj, van egy jó kis trükköm arra, hogy kiderítsem az ilyesmit, addig hadd legyen abban a hitben, hogy hiszek neki. Mumusom is jobban rácuppan a nőre, finoman a bőrét karcolja karján, amiből Minerva annyit érezhet, mintha hideg karmok piszkálnák a "lelkét", megpróbálva nyugtalanságot vagy szorongást generálni benne.
Mosolyát látva magam is elmosolyodom haloványan. Lám csak, valaki igazán örömét lelné abban, ha láthatná azt a fajankót szenvedni. Hmm... Mi lenne, ha...

- Nem mondtam egy szóval sem, hogy csak az egyikőtök fog szenvedni. Nem, nem... Mind a ketten megkapjátok a magatokét. Ki is találtam, miképpen. Jó kis játék lesz.
Ördögi, sötét vigyor jelenik meg ábrázatomon, s érezhetően energiáim is még jobban rányomulnak a nőre, még inkább karmolgatva és harapva bőrét, hogy a kellemetlen érzések ne múlhassanak el, sőt, inkább egyre jobban felszínre bukhassanak. Szolgám ekkor ér vissza a szobámból, de hiába készült el, nem oda fogunk menni.
- Keressétek meg az eredeti futárt! Fél órán belül itt legyen! Majd Minerva kedves elárulja nekünk, hol találjuk.
Tekintetem az említettre kúszik ismét, pillantásom követelőző és ellentmondást nem tűrő. Válaszolnia kell, vagy én magam fogom kiszedni belőle.


99 Problems ⋮ - ⋮ 372 ⋮


Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Szer. Márc. 15, 2017 4:09 pm írtam neked utoljára


Agramon & Leviathan
A bölcsesség gyakran egy nagy pofon formájában ér utol.


Sejtettem, hogy időpont is volt, éppen ezért nem ér meglepetésként annak ténye, hogy késtem. Nyugodtan fogadom kérdéseit, belül talán némiképp izgatottan az esetleges büntetés miatt, ami alól vagy sikerül kimagyaráznom magam, vagy nem. Tudom, nem ártana némi megbánást tanúsítanom, vagy sajnálatot a történtek miatt.
- Nagyon sajnálom, Nagyuram! - mondom ki, hátha szavaim hatnak rá egy keveset, miközben ábrázatomra is próbálok valami hasonlót kiültetni.
A félelemnek láthatóan nyoma sincs bennem. Nem mondom, hogy nem rizikós, sőt, meglehetősen az. Ide ugrani késve egy szállítmánnyal, miközben tudom, kihez is érkeztem. A gyenge démonok életének sanyargatójához, én viszont közel sem vagyok annyira esetlen, még ha erőben közelébe sem érek a férfinak. Várom, hogy gondolkozzon nevemet hallva. Ízlelgesse azt, mialatt körbe járva elmélkedik. Talál is valakit. Várható volt, hogy akad valaki, emiatt azonban nem esek kétségbe. Túl régóta használom már ezt a nevet ahhoz, hogy ezen fennakadjak.
- Nem Nagyuram, nem az vagyok. Én az a Minerva vagyok, aki jó ideig emberek közt élt, most pedig kutyákkal foglalkozik a Nyugati régióban - tájékoztatom.
A Pokol számos helyén van eldugott odúm, mik különböző neveimhez és foglalkozásomhoz köthetők. A Nyugati régióban is akad egy, mi az én Minervámhoz tartozik és a kutyáihoz, kikről jelenleg egy imp gondoskodik. Ha fel nem falták mostanra. Mikor közlöm vele, hogy csak beugrottam, egész jól fogadta. Sőt, mi több, még az egyébként is eléggé pórul járt démont hibáztatja, heréléssel fenyegetve, ami... kellemes mosolyt csal ábrázatomra. Ezt az a tény sem tünteti el, hogy meglebegteti előttem büntetésem gondolatát.
- Amennyiben úgy érzed, büntetést érdemlek, elfogadom. Ennek ellenére úgy vélem, ez nem zárja ki azt sem, amiről az imént beszéltél. Az eredeti futár épp annyira hibás az ügyben, ha nem jobban, mint én. Miért élnél csupán az egyik megtorlás lehetőségével, Nagyuram? - kérdem.
Ha már engem büntet, hát büntesse őt is, hogy szórakozhassak, miután túlesek a nyomoron. Már ha egyáltalán az lesz. Fogalmam sincs, min jár az esze, hogy miféle intézkedéseket óhajt tenni a késés miatt. Vélhetően köze van hozzá az elszalajtott szolgának, de... Nos, minden bizonnyal hamarosan kiderül.





Agramon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
25
☩ Keresett személy :

Szer. Márc. 15, 2017 3:08 pm írtam neked utoljára



 
Leviathan & Agramon

Nálam mindig mindennek időpontja van... Kivéve, amikor nem; amikor megyek valakihez meghívás vagy megbeszélt találka nélkül és holtra nem érdekel, mit csinál éppen az illető, heeehehehehehe. Viszont, egyik kedvenc hobbim a kis rangbesorolású démonok szívatása, így ha ilyen kis hibákat is ejtenek, mint késések, akkor bizony megtorlom ezt a figyelmetlenségből vagy lustaságból fakadó hibát. A büntetés persze mindig attól függ, hogy éppen milyen kedvem van és milyen nemű a delikvens. Nos, most egy hölggyel állok szembe, aki nem is keveset késett.
- Amennyiben? Drágám, ismered az órát? Pontosan megadtam, mikorra várom a szállítmányt, mert később dolgom lesz, erre több, mint egy órát késtél! Le kellett mondanom a programom miattad!
Igen, éreztetni akarom vele, mennyire súlyos a vétsége és mennyire naaagy büntetés fogja ezért várni. A többi démon általában már belépéskor reszketni szokott, ez a kis nőcske azonban olyan nyugodtan és magabiztosan áll előttem, hogy megkérdőjeleződik bennem az épelméjűsége. Vagy még nem hallott volna rólam? Az kizárt. Ki ne hallott volna az egyetlen és utánozhatatlan Agramonról?! Ez gyanús nekem. Több, mint gyanús.
- Minerva... Minerva...
Ízlelgetem a nevét, mintha csak cukorka lenne, ahogy lassan elkezdem körbejárni és alaposan szemügyre venni az alakját, kisugárzását, megpróbálva előásni az emlékét annak, amikor a pecsétjét csináltam.
- Csak nem az a Minerva, aki a Dél-nyugati régióban szolgál lovászként? Különös... Pedig nem is onnan rendeltem a cuccokat.
Ő az egyetlen, akit ismerek ezzel a névvel. Csinos kislány, egyszer megdugtam az istállóban, mikor arra jártam... Viszont emlékeim szerint nem így nézett ki. Nem ennyire... Dögösen. Talán testet cserélt menet közben vagy mi a szösz?
- Ááá, szóval csak beugrottál, értem. Ehh, ezek a részeges fajankók! Munkaidőben iszogatni... Na, majd elkapom a tökét neki és porrá zúzom a golyóit, hátha leszokik majd.
Ördögi vigyor terül el a képemen, miközben ismét elé érek, immár még közelebb hozzá. Hiába ez a kis mentség, ő még nem menekülhet. Nem is fog.
- De, ha már itt vagy... Lehet, te fogod elszenvedni a büntetést, csak persze másképp. Mit is csináljak veled... Hmmhmm...
Minta csak olyannyira gondolkodnék, nézelődök, hátha valami ihletet ad.
 

 

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Szomb. Feb. 11, 2017 9:38 am írtam neked utoljára


Agramon & Leviathan
A bölcsesség gyakran egy nagy pofon formájában ér utol.


Szolgák jönnek-mennek, az azonban, akire ténylegesen várok, csak valamivel később érkezik. Késtem? Na ez új. Én nem szoktam késni, hacsak nem jön közbe valami sürgős, az viszont még megérthető. Nem voltam tisztában azzal, hogy időpont is van, persze ez nem sokan változtatott volna. Így jár az, aki egy kidőlt embertől veszi át a csomagot. Aztán meg gondosan átnézi a tartalmát, és... csak utána indul el a cél felé. Ezt viszont mégsem mondhatom el neki. Vagy igen? Valójában kíváncsi lennék arra, mit szólna az ehhez fűződő igazsághoz.
- Amennyiben így volt, úgy bocsánatot kérek érte, Nagyuram! - hajtom meg kissé fejem, mi betudható üdvözlésnek is, majd végigpillantok rajta.
Ahogy végigvonul alakján tekintetem, megállapodok szemeinél. Egyenesen beléjük nézek, nem zavartatva magam attól, hogy egy lépéssel közelebb jön. Az impek sem akadékoskodnak. Amint utasítást kapnak, már hurcolják is a ládákat a megadott helyre. Pápá, drágaságaim! Ennyit arról, hogy talán megszerezhetnék néhányat a kövekből, persze... Valójában nekem sincs még akkora merszem, hogy meglopjam Agramont. Még. Félig hátrasandítva nézek az ajtóra, mielőtt az újra közeledőre lesnék ismét. Érzem, miként fokozódik bennem az izgatottság. Egyetlen rossz szó és végem, mégsem biztos, hogy képes vagyok uralkodni magamon. Ez annyira... élvezetes. Azt leszámítva, hogy jelenleg nem látok mást magam előtt, mint egy kanos démont, ez azonban teljesen beleillik a róla alkotott képbe. A szendébb báránykák minden bizonnyal már hátráltak volna. Nos, én nem vagyok az, ráadásul megjátszani sincs kedvem.
- A nevem Minerva - mutatkozom be előbb, mielőtt a lényegre térnék - Nem vagyok kimondottan szállító. Csupán egy beugró. Az eredeti futár betévedt egy kocsmába és csúnyán kiütötték. A többi már egy hosszabb történet, Nagyuram - mosolyodom el.
Hát, végül részigazság lett a dologból. Tény, hogy ott volt, az is, hogy kiütötték, ugyanakkor azt nem említettem, hogy én intéztem el a kifektetését. Ilyenkor örülök, hogy vannak kedves ismerőseim a hasonló helyeken. Sosem lehet tudni, mikor jön kapóra egy, s lám... A démon mindig démon marad. Vágyai vezérlik, tehát ha inni akar, inni is fog, ha nem félti jobban az életét. Márpedig az az egy ital még belefért volna az idejébe, ebben biztos vagyok. A gond ott kezdődött, mikor kiterült az asztal alatt. Neki. Számomra meglehetősen előnyösnek bizonyult.





Agramon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
25
☩ Keresett személy :

Pént. Feb. 10, 2017 9:15 pm írtam neked utoljára



   
Leviathan & Agramon

A negyvenhetedik pecsét a mai nap... Huh... Szorgosak a démonok, ha alku kötésről van szó, de nem gondoltam volna, hogy ennyire! Az emberek talán odáig jutottak, hogy ingyen és bérmentve osztogatják a lelküket vagy mi a franc? Életemben nem találtam még ki ennyiféle kombinációt, mint most! Na jó, de, volt már rá példa, elég sokszor a történelem során, mikor vallási krízis volt... Viszont muszáj lesz pihennem, ez a sok-sok munka kikészít... És fogy a tintám is, nincs hozzá megfelelő alapanyagom se, mert MÉG MINDIG NEM SZÁLLÍTOTTÁK KI!! Hol a büdös fenében késik már az a marha?? Már vagy két perce itt kéne lennie, KETTŐ. SZAROS. PERCE. Csak tudjam meg, ki hozza őket, levágom a tökét és megetetem vele! Ha nő, akkor pedig kegyetlenül megerőszakolom! Hmm, utóbbi tevékenység nem is lenne olyan rossz most. Tudok is valakit, akinek nem lenne erőszak...
Nem telik el tíz perc és már a tanítványomnál sündörgök, faggatom, mutatok neki egy-két új dolgot, aztán a vállamra kapva ágyba viszem egy kiadós szexre. Neki sose gond az ilyesmi -nem is ajánlom neki, hogy az legyen-, én pedig miért ne élhetnék ezzel a dologgal? Kb. egy óra telik el, mire előmászom a szobájából egy elégedett vigyorral az ábrázatomon, de most is csak azért, mert elvileg sürgősen keres az egyik szolgáló: megjött a szállítmány. Végre valahára! Lássuk, herélt démon lesz-e belőle, vagy folytathatom az iménti kis mókámat, csak kicsit keményebben...
Lesétálok a földszintre és intek az inasnak, hogy nyisson ajtót. A belépőre szegezem a tekintetem és olálááá, egy nő! Remek, akkor rápillantok sokatmondóan a szolgálóra, aki már jól tudja, mit akarok, mikor így rá nézek és eliszkol előkészíteni a szobám.
- Késtél, gyönyörűm!
Vágok is bele, ahogy visszapillantok rá és közelebb lépek. Ismerős az arca, de nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna a futárok közt. Kissé gyanúsan mérem végig, hmm, jó bőr, minden esetre. Mögé pillantok az imperek.
- Vigyétek a dolgozó szobámba a ládákat!
Utasítom őket, mire azok nyálcsorgatva meg is indulnak, egy másik érkező szolga vezetésével. Ehh, gusztustalan egy jószágok ezek. Összekennek mindent és mindenkit... De hát ez van, ettől még hasznosak. Ismét a nőre kúsznak íriszeim, mágikusan becsukódik az ajtó mögötte.
- Röstellem, de nem emlékszem a bájos kis pofidra a megannyi szállító miatt... Pedig biztosan láttam már valahol. Mi a neved, csibém?
Szokásos flörtölős, pimasz és rámenős arckifejezésemet öltöm magamra, miközben még közelebb lépek hozzá.
   

   

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Pént. Feb. 10, 2017 5:46 pm írtam neked utoljára


Agramon & Leviathan
A bölcsesség gyakran egy nagy pofon formájában ér utol.


Régóta foglalkoztat már, hogy vajon milyen lehet szemtől szemben állni a hírhedt Agramonnal. Úgy értem... Jó néhányszor láttam már távolabbról, hallottam róla dolgokat, az azonban mégiscsak más. Nem olyan, mint mikor saját bőrömön érezhetem jelenlétének súlyát, vagy saját füleimmel hallom egyenesen hozzám intézett szavait. Kíváncsi vagyok és voltam is, mióta felvilágosultam arról, miféle pozíciót is foglal el a pokolbéliek életében. Na meg amióta tudom, hogy Ashtaroth miként vélekedik róla. Nem csoda hát, hogy kaptam a tálcán kínálkozó alkalmon és felvettem az áruszállító szerepét. A nagy emberekhez járók szeretnek dicsekedni és ez nincs másként a démonokkal sem. Hamar megtudtam, ki az, akinek a szállítmányt ma ide kellett volna hoznia. Nos, valójában nekem kellett. Így van, minden bizonnyal engem akartak küldeni, csak valaki barom elkeverte a neveket. Vagy nem, de akkor is én vagyok itt. Várom, hogy beengedjenek Agramon színe elé, miközben mögöttem két imp egy nagyobb láda mellett ácsorog.
Drágakövek, tinta, tekercsek... még néhány fű is van benne, szinte minden, ami néhány vicces kis varázslathoz szükséges lehet. Az alapvető felszerelés legjavát leszámítva, annak hiánya azonban aligha lehetséges ebben a kócerájban. Saját alakomban vagyok. Vélhetően azonnal észrevenné, ha rejtegetnék valami olyasmit, amihez feltétlen mágia szükséges, így jobbnak látom ezt a megoldást. Már csak azt kellene eldöntenem, miként álljak vele szóba. Vannak határai, minden bizonnyal. Elégedettséggel tölti el, ha tartanak tőle, de vajon miként vélekedik azokról, kik bátran feszegetik határait? A személyétől való félelem már mindennapos lehet számára. Nem bízhatok meg benne, nem csak azért, mert démon, de azért sem, mert az okos fajtából. Ha kicsit is figyelmetlen leszek, megüthetem a bokám. Ez életem eddigi legrizikósabb vállalkozása. Amit csak lehet, el kell rejteni előle, de úgy, hogy lehetőleg ne hazudjak. Ez mondjuk nem lesz nehéz. Ebben már van gyakorlatom. Persze ez attól is függ, miként tesz fel kérdéseket, vagy mennyire követeli egy-egy válasz esetén a pontos fogalmazást.





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Agramon lakrésze
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: