☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Édeshármas

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Vas. Márc. 26, 2017 8:57 pm írtam neked utoljára
Online


A Central Tower egyike San Francisco első felhőkarcolóinak. Márványból és gránitból épült több, mint százéves építészeti remek, amely az angyal-apokalipszist is túlélte. Tökéletesen értem, Michael miért választotta lakhelyéül az irodaépület legfelső emeletét. A díszítetlen, szinte puritán egyszerűséggel kialakított lépcsőház híven tükrözi az épület rendeltetését, de azt hiszem, ez csak méginkább vonzóvá tette az arkangyal számára ezt a helyet. Nekem sem lenne semmi gondom vele, ha a felvonó műkődne. Így viszont, a testedzés, mint olyan, megoldottnak tekinthető, mire a 21. emeletre felcaplatunk. Senki sem tartózkodik itt rajtunk kívül, ami kissé kísértetiessé teszi a hely hangulatát, de ez szinte fel sem tűnik, hiszen, amíg bírom szuflával, addig mindenféléről csacsogok, mikor pedig elkezd szúrni az oldalam, akkor a saját légzésemet hallgatom, miközben a cipőimet szorongatva számlálom a lépcsőfokokat.

Nem csak a whisky miatt, de meg sem fordul a fejemben, hogy bárki is tartózkodhat Michael lakásában most. Egyetlen angyal sem venné a bátorságot, hogy elfoglalja az arkangyal lakását, bármennyire is biztos benne, hogy a városon kívül tartózkodik a tulajdonos. Ennél sokkal jobban tisztelik őt, ráadásul Michael nem is szokta mindenki orrára kötni, ha valamilyen okból el kell hagynia a várost. Így aztán tökéletesen üres és elhagyatott a lakrész, amit két iroda összenyitásával alakított ki magának Michael. Az egyik nagy ablak nyitva van, a Növő Hold fénye pedig akadály nélkül hatol be a lakásba. Némi világításra azért még szükség lesz, tekintve, hogy a kártyát is magunkkal hoztuk, így lámpát gyújtok és csak azután ülök az ágyra Lucyval szemben. - És én még azt hittem, a reneszánsz hatású Manolómra fáj a fogad! - tódítom vigyorogva, pedig tudom, hogy a cipőméretünk közel sem egyezik.
Lucy minden mozdulatából, s szinte minden szavából is fülledt erotika árad, és bár az elfogyasztott italmennyiségben már bőven volt ideje feloldódni a gátlásaimnak, mégis elpirulok kissé, ahogy hallgatom. Talán a gyér fényben ez nem is olyan feltűnő. Pedig tagadni sem tudnám, hogy szavai felidéztek néhány itt szerzett emléket, amelyekről akkor sem beszélnék, ha kiinnám Friscot az alkoholkészleteiből. Persze, ha veszítek pókeren, az egész más. - Alig várom, hogy mesélj! - húzom még kicsit az időt, pedig a kezeimben lévő lapok tényleg nem sokat érnek. A flöss esélye nulla, ez rögvest kiderül, mikor a river megérkezik, de még az az egy nyamvadt párom is egy kislaphoz kötődik. Hiába is húzom-halasztom a dolgokat, a helyzetem nem fog javulni. Fintorogva vetek még rájuk egy utolsó pillantást, aztán bedobom őket, hogy Lucy is láthassa, veszítettem. - de előbb azt mondd el, hogyan szeretnéd! - nem, mintha nem tudnám, hogyan kell megcsókolni valakit, de Lucyról már legalább annyit tudok, hogy szeret játszani, és ehhez kimeríthetetlen eszköztára van. Kortyolok egy nagyot az italomból, és meggondolva magam úgy döntök, nem várom meg az instrukciókat. Hirtelen mozdulok, s bár egy démont biztosan nem könnyű meglepni, Lucy talán meglepődhet a heves mozdulaton, amellyel közelebb vonom magamhoz, hogy egy rövid, ám annál szenvedélyesebb csókot leheljek az ajkaira. Ujjaimat finoman végigfuttatom az arcán, ahogy elszakadok tőle, és alsó ajkamba harapva apró mosollyal pillantok fel rá. - Ossz újra! - szólalok meg én előbb, még mindig vigyorogva.

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Feb. 21, 2017 12:20 pm írtam neked utoljára


Faye le sem tudná tagadni, hogy ez a pasija lakása. Pontosan olyan magabiztossággal jött fel, mint azok a nők teszik, akik otthon vannak a környezetben és tudják, mire számíthatnak. Nekem is megy az ilyesmi, csak éppen nagyon más okból, az ösztöneim miatt, amelyek előszeretettem jeleznek, ha valami gond van. Nevezzük női megérzésnek, bár nem tudom, ezt hogy a francba kaphattam meg, amikor egy férfi teremtett az éppen aktuális kedve alapján. Mindegy, nem fontos a dolog, egyszerűen csak már korábban kiszedtem a lányból, hogy az angyal nincs a városban és hagytam őt előre menni is, amikor a bejutásról volt szó. Nyilvánvalóan sokat javít a megítélésemen, ha jól láthatóan nem kell a lányt sakkban tartanom ahhoz, hogy felhozzon és minden félelem nélkül enged a háta mögé is. Arról nem beszélve, hogy az elsőként belépőket statisztikailag nagyobb eséllyel támadják be, mint a hátul maradóakat. Ha Michael nincs is itt, nem kizárt, hogy valamelyik angyal társa addig elfoglalja a lakást. Nos, a barátnőjét nyilván nem fogják bántani, de minden más már eléggé kérdéses lehet. Túlélésből pedig szeretek jó lenni, szóval még spiccesen is vannak szabályok, amiket betartok. Ezért nem végzett ki még senki részben. A többi meg a csomó kis önvédelmi intézkedés, amit foganatosítottam az évezredek alatt. Mindegy, mellékesek, most a játék izgat meg minden, ami vele jár. Példának okáért nem hittem volna, hogy egy angyal ilyen erotikusan központi helyre rakja az ágyát. Vagy ilyen puha matracot választ hozzá. Bár, ez utóbbi logikus, elég nehéz két szárnnyal az ember hátán kényelmesen feküdni, a nagyobb mellbőségű nőket szerintem kínozni is lehetne a tollas bagázsban vele. Vagy nem. Ki tudja? Én nem, nekem soha nem voltak repülő alkalmatosságaim...
- Hm, tetszik az ötlet, egy csók a város vezetőnőjétől. Izgató - kuncogok fel spiccesen, majd a stabilabb kezemmel megfogom az üveget és töltök mindkét pohárba a whisky-ből annyit, hogy még emberes adagnak lehessen nevezni, majd osztani kezdek. Nem szeretem a két lapos pókert, mert itt tényleg sok múlik a szerencsén, főleg a nem létező tét határok mellett, de attól még mosolyogva tudom játszani. És még csak meg sem kell erőltetnem magamat ahhoz, hogy jól érezzem közben magamat. Bár Faye kijelentésére igencsak felszalad a szemöldököm, tekintve a statisztikai esélyét az általa említett flössnek. Nagyon nagy mák kell hozzá. - Igen is meg nem. Minden visszafogott, amennyire egy angyaltól elvárható, ugyanakkor borzolja is a vágyaimat. Egyszerű ágy, mégis milyen könnyű lenne valaki kezeit a támlához kötözni, masszív asztal, amely simán elbírná valaki súlyát, ha rádöntik - oké, em kéjdémon vagyok, de attól még pontosan ismerem a legtöbb örömszerzési módot és nagyon is tudom őket élvezni. Ráadásul a fantáziámnak soha nem kellett az erkölcsi korlátokkal találkoznia, ami meg is látszik sokszor rajtam. - De a többit majd mesélem, ha vesztek és utasítasz rá. Addig pedig remélem, tényleg összejött a flöss, mert a blöffödnek nem sok esélye lenne a drillem ellen - amit éppen az előttünk fekvő öt lap közül a legmagasabbhoz tudok kötni, ennek megfelelően pedig eléggé fel kell kötnie a gatyát, ha ütni akarja. Ha pedig nem, jöhet az első leszboszi élmény. Ehhez még csalni sem kell...

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Szer. Feb. 15, 2017 1:48 am írtam neked utoljára
Online


Az apám mindig azt mondta, hogy ha igazán akarsz valamit, akkor ne szégyellj mindent megtenni érte. Nem vagyok benne biztos, hogy a divatos ruhákra vagy a szép cipőkre gondolt, mikor ezt mondta, de én vettem magamnak a bátorságot, hogy szabadon értelmezzem a bölcs tanácsot. Amikor az estélyről hazaérve megláttam a gardróbszobámban kíváncsiskodó nőt, aki láthatóan tudja értékelni a szépséget, egyszerűen nem tudtam dühös lenni.Ehhez talán volt köze az est folyamán elfogyasztott alkoholnak, talán nem. Ha valaki, hát én megértem, hogy mennyit jelenthet egy jól szabott ruha egy nő számára. A pókerpartiig vezető beszélgetésből csupán annyi lehet említésre méltó, hogy kiderült, Lucy ismer valakit, aki ismer valakit, aki biztosan tudja, hogy Jimmy Choo életben van. Ha van bármi, amit a divatos ruháknál is jobban szeretek, azok a szép cipők. Nem mondom, hogy lehetetlen új darabokat beszerezni manapság, de az apám által rám hagyott vagyont nem épp cipőkre szeretném fordítani. Azért ennyire még nem vészes a rajongásom.  Annyi biztos, hogy sokkal könnyebb lenne jól öltöznöm, ha lenne egy saját tervezőm, és ha ez éppen Jimmy Choo, akkor egy olyan vágyam válna valóra, amihez eddig a bátorságot sem vettem, hogy megálmodjam. Lucy okosan játszik, és jól forgatja a szavakat, ezért végül beadtam a derekamat (a lelkemet azért csak nem adnám el egy cipőért; még akkor sem, ha tettem korábban ilyen felelőtlen kijelentéseket).

Mire elhangzik az a bizonyos kérés, ami a végtelennek tűnő lépcsőzéshez vezet minket, már egyáltalán nem vagyok szomjas. Jónéhány pohárnyi whisky után nem tűnik olyan nagy dolognak, hogy megmutassam a toronylakást Lucynak. Michael úgyis a városon kívül van, így kicsi az esélye, hogy betoppanjon az éj közepén, ezért teljes nyugalommal lépek az épületbe. Az utolsó néhány fordulót viszont már a cipőimmel a kezemben mászom meg, és arra gondolok, jobb lett volna nem dumálni, amíg felfelé jöttünk. A gátlásaimat azonban nem tartom magamnál, ha iszom, így csupa olyasmiről jár a szám, amik nem számítanak elég komoly és említésre méltó témának politikus körökben, így jobbára megtartom magamnak a gondolataimat. Most viszont nem.

- Hol nincs? - kérdezek vissza vigyorogva, és elállok Lucy elől, hogy láthassa a lakás központi helyiségének nagy részét elfoglaló ágyat. A berendezés egyébként egyáltalán nem hivalkodó, és nyomokban sem lehet rajta lakberendező keze nyomát felfedezni. Egyszerű bútorok, és csak kevés személyes tárgy díszíti a lakást. - Én mondtam, hogy nagy! - kacsintok a nőre. Ledobom a cipőimet az ágy mellé és megtapogatom a kissé szúrós oldalamat. az egyik szekrényből elővarázsolok két kisebb üvegpoharat, és visszamegyek Lucyhoz. - Nos, nem te leszel az első nő, aki ilyet kér, de lehetsz az első, aki megkapja  - Leülök én is az ágyra, a nővel szemben és magam alá húzom a lábaimat. elemelem a paklit és amíg Lucy oszt, én töltök mindkettőnknek a maradék whiskyből. - Ilyesmire számítottál? - kérdezek rá kíváncsian, mert még mindig nehezen tudom elhinni, hogy minden izgalmak közül ez volt a leginkább kedvére való ma este. - Előre szólok, flössöm van... - keresem a nő pillantását az összesen két darab lapom mögé bújtatva széles vigyorom.

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Feb. 09, 2017 11:28 pm írtam neked utoljára


Próbálta már valaki, mi történik, ha a póker paklit, egy üveg whisky-t és egy démont összeraknak valakivel, aki hajlandó igazság vagy merészség játékot játszani minden vesztes parti után? Nos, még úgy is, hogy nem csalunk az elfogyasztott alkohol mennyiség növekedésével újabb és újabb dolgok derülnek ki a múltunkból és egy idő után az indiszkrét kérdések legjobb ellenfelei a tettek lesznek. Faye Cartelle pedig azonban igencsak elszántnak tűnik. Erre utal legalábbis a tény, hogy az utolsó kör után, amit elveszített, most éppen felfelé tartunk az egyik elhagyatott toronyház megannyi lépcsőjén a maradék itallal és kártyával, mert én azt kértem tőle, juttasson be minket a pasija ágyába a folytatáshoz. Igen, démonként ez elég beteg ötlet, de soha nem az a fajta voltam, aki csak úgy ki tudott volna hagyni egy lehetőséget valami új felfedezésére, még ha ez életveszéllyel is járt. Eddig is a legveszélyesebb terveim alakultak a legjobban és ennek a soha ki nem fogyó szerencsének a számlájára bízom ismét magamat, ahogy csendesen kacagva követem felfelé a kígyózó lépcsősorokon a polgármester nőt. Azt hiszem, mire felérünk, az igencsak megteszi majd kardio edzésnek is. Régen nem kellett már ennyit másznom és ez meg is látszik azon, hogy részben kapkodom a levegőt, mikor végre kinyitja a lakás ajtaját. Ha ezt látnák a kiképző mesterek, biztosan dühösek lennének rám. Kereken öt percig, ami alatt megértetném velük, hogy amim nem volt, ez esetben masszív test, azt nem fogják tudni kifacsarni sem belőlem. A mágiám legyen elég...
- Na, akkor hol az az ágy? - teszem fel a kérdést kuncogva, miközben becsukom magam mögött az ajtót. Angyal nincs a közelben, azt megérezném, így pedig a figyelmem ismét azé a merész nőé, aki nem csak képes volt átvenni a legnagyobb angyal védte város vezetését, de mellé nem kapott frászt attól sem, hogy egy démonnak kedve támadt benézni a ruhás szekrényébe. Igen, szó szerint ott talált meg, miután láttam párszor és megtetszett a stílusa. Még mindig a reneszánsz a kedvenc irányom, de ha bele akarok olvadni a tömegbe, akkor igenis kell a korhű ruha, amiben pedig leginkább az ő darabjai fogtak meg. Teljesen másképp nézek ki már csak egy egyszerű fekete darabban is, amilyet ma este viselek, mint azokban a több rétegű, értékes anyagú példányokban, amelyek megtöltik a szekrényemet. Persze ettől még nem mondok le mindenről, az ékszereim továbbra is régiek és látványosak, bár az angyali kirándulás tervezetekor a fekete köves keresztet a nyakamból szépen elveszítettem Faye lakásának valamelyik szőnyegén. Mindenkinek jobb az úgy...
- Ugye tudod, hogy a következő vesztes körért az fogom kérni, csókolj meg? - teszem fel a kérdést cinkos mosollyal, miközben helyet foglalok az ágyon féloldalasan ülve, a cipőimet ledobom mellé, a párnák közé stabilan beállítom az üveget és felé tartok a kártya paklit, hogy emeljen, mielőtt osztani kezdenék. Jó játék ez, és még csalnom sem kell, mert Faye nem tud olyasmit kérdezni vagy kérni, aminél rosszabbat ne tettem volna már meg ezer évvel ezelőtt a pokolban. Az emberek naivak ebből a szempontból. De pontosan ezért is szórakoztató vele lenni. Még mindig nem vetkőztem le azt a rossz szokásomat, hogy a legextrémebb helyzetekben érzem magamat boldognak, amikor tudom, hogy az élők és holtak 99,99%-a sikítva menekülne még a terv hallatán is. Azt hiszem, igaza lehet azoknak, akik állítják, hogy háromezer év mérges gőze a laborban néha az agyamra is ráment...

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Édeshármas
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: